Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Nacsa Lőrinc beszélt, akkor azon mosolyogtunk képviselőtársaimmal, hogy az előző előtti törvény tárgyalásakor Kóka János még úgy szerepelt, mint egy negatív példa, hogy milyen butaságokat beszélt gazdasági miniszterként, majd utána hirtelen egy referenciapont lett az ön hozzászólásában, hozzátenném, ugyanazzal, hogy milyen butaságokat beszélt akkor is. Erre azt tudom mondani, hogy a buta beszéd pártsemleges, tehát attól függetlenül, hogy egy szocialista kormány gazdasági minisztere mondja ezt vagy egy fideszes, attól még az pont lehet hülyeség. Ezt szeretném csak önnek magyarázatként hozzátenni ahhoz, hogy miért, hogy mondjam, kiabáltunk közbe, amikor ön emlegette Kóka János örökbecsű mondatait, bár ahogy hallom, manapság inkább diplomata-útlevéllel jutalmazzák őt, mintsem bármi mással. A másik kérdés: nagyon érdekes, hogyan változik egy másik személyről is az önök véleménye. Ő Pálinkás József volt fideszes országgyűlési képviselő, aki a mi kormányunk idején lett az MTA elnöke elég komoly fideszes támogatással. Inkább Palkovics miniszter úr figyelmébe ajánlanék ebből a cikkből egy rövid idézetet a következőképpen, az Origo június 11-én hogyan írt egy volt képviselőtársáról, fideszes politikustársáról: „Pálinkás József azzal a céllal lépett be a Fideszbe, hogy hatalmat szerezzen, és több milliárd forint felett rendelkezhessen. Az egykori politikus azonban sem uniós biztos, sem köztársasági elnök nem lett, sőt alkalmatlansága miatt fel is mentették pozícióiból. Az Akadémiát azért is kell megújítani, mert Pálinkás a kinevezése után egyből magához ragadta a hatalmat, és egyszemélyi irányításúvá tette azt, hogy belterjes pénzosztó hellyé változtassa. Számításai azonban nem jöttek be, ezért Pálinkás bosszúból rágalomhadjáratot kezdett a kormány és Palkovics László ellen.” Innét nincs messze az a lépés, hogy van egy zsidó spekuláns Soros György, aki a saját népére támad, itt meg van egy éhes volt fideszes tudós, aki szintén a saját népére támad.

Ezt csak azért idéztem önnek, Palkovics úr, mert nehogy ön is így járjon nemsokára, ugyanis azért abban van egy komoly, hogy mondjam, gyakorlata a miniszterelnöknek, hogy hogyan emel fel és dob el embereket, éppen ezért egy olyan életutat, amit ön tud eddig maga mögött, talán nem érdemes minden esetben, mindenáron kockáztatni. Tudnék más példát is mondani Schmitt Pál esetében, de erre most hadd ne térjek ki, hiszen nem erről szól a mai előterjesztés.

Bevallom őszintén, amikor önt kinevezték miniszternek vagy korábban államtitkárnak, talán fura egy ellenzéki képviselőtől ilyet hallani, meg remélem, nem lesz önnek ebből baja, akkor azt gondoltam, hogy ez egy jó választás volt. És most nagyon őszintén mondom ezt a személyes megjegyzést, mert elolvasva, áttanulmányozva az ön életútját, tapasztalatát, tudását, azt, amit letett asztalra a gazdaság és a tudomány területén, azt gondolom, nehezen lehet megkérdőjelezni. Ebben nem értek egyet a kritikai észrevételekkel, amelyeket egy ellenzéki képviselőtársam az imént mondott. Kérem, ön egy komoly ember, az ön teljesítménye olyan, amire oda kell figyelni.

Éppen ezért igazából arra lennék alapvetően kíváncsi, és itt a hozzászólások alapján is és az ön valóban gyorsan elhadart bevezetője után azon gondolkodtam, hogy vajon ön hisze abban, hogy ez a koncepció, amit önnek képviselnie kell, most helyes. Bevallom őszintén, engem ez igazából foglalkoztat, hiszen abban egészen biztos vagyok, hogy ön nálam sokkal jobban tudja  én csak egy abszolutóriummal rendelkező PhD-hallgató vagyok, tehát nem tudtam, túl lusta voltam ahhoz, hogy a doktori disszertációmat megírjam, de érdeklődtem a kutatás és a tudomány iránt, még ha alapszinten is , azt egészen biztosan nálam sokkal jobban tudja, hogy alapkutatás nélkül nincsen alkalmazott kutatás.

Azt is ön pontosan tudja, hogy a magyar versenyképesség vagy az innovációs potenciál nem a Magyar Tudományos Akadémia szervezeti felépítésétől függ, vagy éppen attól, hogy milyen új tanácsot hozunk létre, azt ki vezeti, hányan vannak bele delegálva. Tehát egészen biztosan az ön ismeretei ennél sokkal mélyebbek. Sőt, én még azt is mondanám  itt egy képviselőtársam, talán jobbikos képviselőtársam az imént mondta, hogy ön felrúgta az egyik korábban tett ígéretét, amit én is olvastam a Tudományos Akadémia elnökének levelében, hogy ön azt mondta, nem akarják leválasztani ezeket a kutatóintézeteket. Tudja, Brenner Koloman képviselőtársam, én azt mondanám, hogy szerintem a miniszter komolyan gondolta, akkor ő még úgy tudta, hogy nem akarja, csak aztán szóltak neki, hogy akarja. (Derültség az ellenzéki parsorokban.)

Ebből kifolyólag én azt gondolom, hogy picit igazságtalanok vagyunk, amikor ezt a sok kritikát éppen a miniszter úr nyakába zúdítjuk, mert a valós felelősét ennek az intézkedésnek úgy hívják, hogy Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnökének hívják, aki elvitet egy balhét a miniszterével, ráadásul azzal a miniszterével viteti el, aki egyébként azok közül az emberek közül jön, akiket most szét akar verni. Szerintem ez végtelenül gyalázatos, gyáva cselekedet, sokkal egyszerűbb lenne, ha a miniszterelnök saját maga állna bele ebbe, és nem pedig elégetne egy méltán tehetségesnek tartott és nagy tudású szakembert ezen a kereszten, mert ön el fog égni ezen a kereszten, nem úgy fognak önre emlékezni ezek után a kollégái. Ha szabad úgy fogalmaznom, abba a klubba, ahova ön bejáratos volt, ahova én és itt a képviselők közül egy-két kivételtől eltekintve nem vagyunk hivatalosak, ön odatartozott, ebbe a klubba, de ebbe a klubba ezek után ön egészen biztosan nem mehet be, vagy ha bemegy, akkor összesúgnak a háta mögött.

Éppen ezért még egyszer hadd kérdezzem azt, majd esetleg talán kitér rá, és a jegyzőkönyv megörökíti, hogy vajon mennyire hisz ebben…  tudja mit? Ne is válaszoljon rá, mert nem is kell, inkább majd egyszer, amikor már nem lesz miniszter, akkor megkérdezem öntől ugyanezt a kérdést, hogy hitte ennek a koncepciónak a hitelességében.

A másik kérdés: nekem egy kicsit úgy tűnik, hogy ez a törvénymódosítás, ez a kezdeményezés egy nagyon pontos látlelete vagy pillanatfelvétele annak, ahogy ez a kormány kormányoz, mert minden benne van, ahogy Orbán Viktor szokta intézni az ügyeket Magyarországon. Először próbálkozik valami kéréssel, utána egy kis vásárlással, de ha az nem jön be, akkor jön a furkósbot vagy a szívlapát, és azzal kergeti azokat, akik ellentmondanak neki. Én azt gondolom, ez egy karakterjegy, nem hiszem, hogy emögött sokszor nagyon sok mély meggondolás van, egyszerűen a Fidesz karaktere olyan, hogy csak az erőből ért, csak a konfliktusból ért, éppen ezért szerintem nem meglepő, hogy a problémákat nem párbeszéddel, vagy együttműködéssel, vagy meggyőzéssel, vagy kompromisszumkereséssel, ne adj’ isten, konszenzuskereséssel próbálná orvosolni, hanem sokkal inkább pisztollyal, erővel vagy dobtáras géppuskával.

Éppen ezért azt gondolom, hogy tulajdonképpen, ahogy többen is felsorolták, talán érdemes megvizsgálni egy kicsit élesebben, hogy itt szemben áll egymással a szabadság, autonómia és párbeszéd ideája a pénz, hatalom és a kontroll ideájával. Ez teljesen ellentétes megközelítés, a második sokkal közelebb áll vagy pontosabban írja le az autokráciát, mint a demokráciát. Azt gondolom, azok a felvetések, amelyek arról szólnak, és itt több képviselő erről már részletesebben beszélt, ezért én nem nagyon térnék ki rá hosszan, mégiscsak a pénz szerintem nagyjából arról szól, amiről Mellár Tamás beszélt, hiszen az uniós forrásokhoz való hozzáférés  és nemcsak a hozzáférés, professzor úr, hanem a mennyisége is, hiszen az EU-s költségvetésben markánsabb források lesznek az innovációs ügyekre, ráadásul jobban meg lesz kötve, hogy milyen módon, milyen mélységében és hogyan lehet ezeket elkölteni  valóban egy komoly anyagi lehetőség vagy profitszerzési lehetőség.

Én bízom benne, hogy Mészáros Lőrinc nem lép a tudomány útjára, bár én mindig mondtam, hogy katedrát neki a közgazdasági egyetemen, mert aki ilyen sikerre képes, hogy az ország leggazdagabb embere lesz ilyen rövid idő alatt, azt a közgazdasági egyetemen oktati kellene, vagy itt a többiek által felvetett Harvard Business Schoolban is egészen biztosan, mert tudjuk, hogy ő okosabb, mint Zuckerberg.

(20.40)

A másik a hatalom kérdése. Erre megint csak azt tudnám mondani, hogy az államosítás Magyarországon valahogy még soha az életben nem növelte a versenyképességet. Tehát valahogy mi olyan ország vagyunk, hogy ahol mi centralizálunk meg ahol államosítunk és ilyen nagy rendszereket építünk, az rögtön bedöglik. Hozzáteszem, ez kormánysemleges, a mi időszakunkban is volt komoly törekvés arra, hogy nem tudom, milyen rendszereket hogyan központosítsunk. Na, amikor ez sikerült végre, a reformot véghez vittük, onnantól kezdve garantáltan nem működött. Tehát az, hogy a versenyképességet, a hatékonyságot vagy akár a transzparenciát az fogja növelni, hogy az állam a kezébe veszi direkt irányításban ezt a kérdést, azt gondolom, hogy a magyar történelmi hagyományok alapján még soha nem igazolódott.

A harmadik pedig a kontroll. Erről is részben volt már szó, több kutató írt, beszélt arról, hogy a társadalomkutatásokat érzik leginkább veszélyeztetve, hiszen annyit beszélnek az alkalmazott kutatásról, hogy ebből sokan azt vélik kihámozni, hogy veszélyben vannak a társadalomkutatások, hiszen azok kevésbé tudnak rögtön hasznot hajtani. És sokan azt is feltételezik, hogy ebben van egy olyan hatalmi szándék vagy olyan kontrollszándék, ami arról szól, hogy valóban, hogy, hogy nem, úgy tűnik nekem, hogy Orbán Viktor nehezen bírja a kritikát. Magyarul, amikor valamilyen társadalomkutatás megjelenik és az nem kedvező a Fidesz számára, akkor eléggé komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy azt elhiteltelenítsék, vagy adott esetben felszámolják azt a kutatói csoportot, amelyik ezt tette, ahelyett, hogy elgondolkodnának ennek a társadalomkritikának vagy ennek az eredménynek a milyenségén, okán, és esetleg valóban  ahogy az imént is említettem  párbeszéddel, együttműködéssel kiküszöbölnék a csorbát, és ezáltal a magyar emberek, a magyar társadalom számára egy modern, előremutató kormányzati lépéssort állítanának össze.

Tehát összességében én erre szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ebben a kérdésben is egy világos látlelet van arról, hogy hogyan kormányoz Orbán Viktor; világosan leírja ez a módosítás azt, hogy egy autokratikus berendezkedés hogyan gondolkodik, nemcsak a tudomány szabadságáról vagy éppen az oktatás szabadáságáról, vagy a civil közösségek szabadságáról, vagy a médiaszabadságról, vagy a szólás szabadságáról, hanem arról is, hogyan kell minden egyes ellenállást, minden egyes összefogást felmorzsolni, széttördelni. És ebben szerintem Szél Bernadett képviselőtársamnak is van igazsága, aki azt mondta, hogy valóban példaértékű az összefogás a Tudományos Akadémia vezetői, kutatói között. Én ebben azt mondanám, talán ha erre fókuszálunk, akkor egészen biztosan jó úton járunk. Ebben talán nem az ellenzéki képviselők az érdekesek, hiszen sokszor láttam, próbálták azt az átkot is rászórni vagy azt a sarat is rádobálni a Tudományos Akadémia vezetésére, különösen elnök úrra, hogy itt az ellenzéki képviselők irányítják a Magyar Tudományos Akadémiát. Kérem, ha mi ennyi tudós embert tudnánk irányítani, már mi kormányoznánk, ha ennyire tehetségesek meg ügyesek lennénk.

Tehát én azt gondolom, hogy ezzel sajnos nem vádolható az ellenzék, hogy ilyen profi módon tudja manipulálni a tudományos közösséget és a saját céljaira felhasználni ezeket az embereket. Én azt gondolom, sokkal inkább arról szól a történet, hogy kiálltak saját magukért. És bizony egy autokratikus rendszerben az ilyen típusú kiállás még veszélyesebb, mert még a végén példát ad más szektorokban dolgozó, tevékenykedő emberek számára is. Ezért Karthágónak vesznie kell, akármi is a racionalitás ebben a kérdésben. Én is természetesen fel tudom szólítani miniszter urat, de leginkább a miniszterelnököt kellene, még egyszer hadd mondjam, hogy vonja vissza ezt a törvényt, miközben pontosan tudom, hogy falra hányt borsó az, amit mondunk, ennek a törvénynek végig kell mennie a Házon azok miatt az okok miatt, amit az imént felsoroltunk.

Azzal zárnám, amivel nagyjából kezdtem: miniszter úr, nagyon-nagyon azt kívánom önnek, hogy ne járjon úgy, mint sok elődje, hogy egy ilyen törvény végigvitele után ön lesz a hibás, mert ugye, a király soha nem lehet a hibás.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)