Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HOLLIK ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy mielőtt elmondanám, amit előre elterveztem, néhány szóban reagáljak az ellenzéki felvetésekre, és azt kell mondjam, hogy a vádaskodásokra is.

Az első, amit szeretnék elmondani, hogy itt előttem államtitkár asszony, államtitkár urak, de Bánki Erik is utalt már arra, hogy ma az offshore cégekkel kapcsolatos magyar törvények világosak: ma közpénz felhasználásának a közelébe se mehetnek offshore cégek, ezt a magyar kormány, a Fidesz-KDNP-kormány az Alaptörvényben, az államháztartásról szóló törvényben, de ahogy az előbb hallhattuk, a közbeszerzésről szóló törvényben is garantálja. Éppen ezért, ha valakinek ezzel ellentétes információja van, olyan információja van, hogy ezekkel a törvényekkel ellentétben mégis az állam ilyen cégekkel szerződést köt, akkor ezt kötelessége egyébként jelenteni a hatóságoknak. (Dr. Staudt Gábor: Meg is tettük!) Tehát, tisztelt jobbikos képviselőtársaim, legyenek szívesek, forduljanak a hatóságokhoz, de amíg egyébként azt látjuk, hogy önök csak vádaskodnak (Mirkóczki Ádám: Nem, azok ti vagytok!), addig ez nem túl hiteles az önök részéről. Tehát legyenek szívesek bejelentést tenni, addig viszont meg ne vádaskodjanak, mert addig ez üres vádaskodást jelent.

Szeretném még egyszer elmondani azt, az államtitkár asszony beszélt itt a közbeszerzési törvényről, láthatjuk, az rendkívül szigorú, tehát még európai összevetésben is szigorú. Akkor szeretném megkérdezni szocialista képviselőtársaimtól, illetve jobbikos képviselőtársaimtól: miért nem szavazták meg a közbeszerzési törvényt? (Szórványos taps a kormánypártok soraiban. ‑ Mirkóczki Ádám: Nagy király vagy!) Önök nem szavazták meg! Miért nem szavazták meg? Államtitkár asszony világosan elmondta, hogy ez az egyik legszigorúbb törvény egyébként abban a tekintetben, hogy mit enged meg offshore cégekkel kapcsolatban, merthogy semmit. Ezért kérdezem azt, és erre a mai napig nem hallottunk önöktől választ: miért nem szavazták meg ezeket a törvényeket?

A második kérdés: a Jobbik felvetette azt, hogy minden képviselőnek rendelkeznie kell arról, hogy van‑e offshore cége vagy sem. Ezt megint egy nagyon hangzatos bemondásnak tűnik, csakhogy jobbikos képviselőtársainknak szintén biztos, hogy tudomásuk van arról, hogy a vagyonnyilatkozatban minden gazdasági érdekeltséget fel kell tüntetni. (Mirkóczki Ádám: Amit öt évre visszamenőleg módosítotok!) Aki nem valós adatokat tüntet fel, az törvényt sért, tehát teljesen fölösleges az országgyűlési képviselőket nyilatkoztatni, hiszen ha egyébként nincs benne a vagyonnyilatkozatában, de mégis van bármely képviselőnek offshore érdekeltsége, az törvényt sért, márpedig, aki törvényt sért, azt a hatóságok meg fogják büntetni, merthogy Magyarország egy olyan jogállam, ahol senki nem áll a törvények fölött, tisztelt képviselőtársaim.

A harmadik felvetésem pedig, hogy én érdeklődéssel, a végén viszont sajnálattal hallgattam a Jobbik elnökének a felszólalását, hiszen semmit sem hallottunk a Panda Investments Ltd.-ről és Debreczeni Zoltán kapcsolatáról, mert a legfrissebb hírek alapján az látszik, hogy a Jobbik még kormányra se került, de már offshore cégek kötődnek Vona Gábor bizalmi köréhez. Én örülnék neki egyébként, ha önök ebben az esetben is hangosak lennének úgy, mint egyébként szoktak, és legyenek szívesek ezt a kérdést tisztába tenni, mert egyébként… (Dr. Staudt Gábor: Bánki Eriket már bepereltük! Bánki Erik megy a bíróságra ezért! ‑ Mirkóczki Ádám: Mehetsz te is! ‑ Az elnök csenget.) Ha megengedik és elmondhatom, akkor azt szeretném mondani, hogy a jobbikos közlemények ebben a tekintetben nem nyugtatnak meg bennünket, mert ezt a kérdést, a Panda Investments Ltd.‑et végig kerülik, erről egy szót nem szólnak.

A negyedik ügy, amiről szeretnék szólni, hiszen több ellenzéki képviselőtársam is felvetette, a letelepedési kötvény ügye. Az a helyzet, hogy itt megint ordas nagy csúsztatásokat látunk, ugyanis minden, állammal szerződött cég tulajdonosi struktúrája és tulajdonosi szerkezete ismert. (Harangozó Gábor István: Nem!) Tehát, amikor önök azt mondják, hogy nem, Harangozó képviselőtársam, amikor ön azt mondja, hogy nem, akkor nem mond igazat. Öt céget az állam nyilatkoztatott, és az az öt cég egyébként, amely szerződött végül az állammal, felfedte a tulajdonosi struktúráját. Tehát amikor ön azt mondja, hogy azoknak a cégeknek, amelyekkel az állam szerződött, a tulajdonosi szerkezete nem ismert, akkor ön teljesen egyértelműen nem mond igazat.

A másik kérdés pedig, hogy 1100 milliárd forint bevételt jelentettek az állam számára azok a letelepedésikötvény-vásárlások, amik az elmúlt időben lezajlottak. Tehát tulajdonképpen azt lehet mondani egyébként, hogy a letelepedési kötvény nem közpénzt visz, kedves képviselőtársam, az közpénzt hoz. És ha már egyébként Harangozó képviselőtársam azt mondta, hogy itt a magyar állam, illetve a magyar adófizetők vannak megkárosítva; ha valaki egyébként meg van károsítva, ahol egyébként ezeknek a cégeknek nyeresége képződik, az nem közpénz, nem a magyar adófizetőket károsítja meg úgymond, hanem azokat, akik egyébként a letelepedési kötvényt megvásárolják, hiszen azt az állammal szerződő cég diszkontáron vásárolja meg, és a kettőnek a különbözte náluk marad. (Harangozó Gábor István: Érted, amit mondasz?) De az államot, a magyar adófizetőket senki nem károsítja meg (Harangozó Gábor István: 21 milliót veszít vele az állam darabonként!), mondom, a magyar államnak bevétele van abból, hogy letelepedési államkötvényeket vesznek, a magyar állam államadósságát, illetve annak az újrafinanszírozását a letelepedési kötvények segítik, ráadásul olcsóbban, mint ha a piacon valaki államkötvényt vásárolna.

Ezek után pedig engedjék meg, hogy rátérjek arra, amit előzetesen is szerettem volna mondani, és elmondjam a személyes véleményemet az offshore tevékenységről. Én azt gondolom, hogy azt alapvetően rossznak és erkölcstelennek tartom, hiszen az offshore vállalat tulajdonosának célja minden esetben az, hogy valamilyen gazdasági tevékenységet vagy valamilyen vagyontárgyat megpróbáljon elrejteni az adóhatóságok, vagy más hatóságok elől. Tehát alapvetően a tulajdonos kifejezett szándéka a rá vonatkozó szabályok kikerülése és kijátszása.

Az offshore vagy gyakran adóparadicsomnak is nevezett országok jellemezően alacsony adókulcs mellett olyan külföldi személyeknek engednek vállalatokat alapítani, amelyek működésének ellenőrzésére az az adott állam nem fordít kellő figyelmet vagy szándékosan, vagy nem szándékosan, de a lényeg ugyanaz. Az offshore vállalatok alapítása önmagában nem illegális tevékenység, azonban ezek a vállalatok alkalmasak arra, hogy adózatlan pénzeket kezeljenek anélkül, hogy azokról a tényleges tulajdonosok országainak információja lenne. Az ilyen offshore vállalatokat az adócsalás mellett pénzmosásra és egyéb bűncselekmények, így fegyver-, drog- és emberkereskedelem, valamint akár ‑ az utóbbi időben láttunk ilyen híreket is ‑ terrorizmus finanszírozására is használhatják.

A rendszer működésének lényege, hogy azok a magánszemélyek, akik nem szeretnék, hogy az országuk adóhivatala lássa, hogy milyen vagyontárgyaik vannak, és esetleg vizsgálják azok forrását, álnéven offshore társaságot alapítanak egy ilyen országban. Ezt követően az offshore vállalatokhoz folynak be a jellemzően adózatlan vagy akár bűncselekményekből fakadó, származó vagyonok. Az offshore vállalatok ezután közvetítő cégek sorát hozzák létre, így a láncolat végén álló tényleges tulajdonosokhoz szinte lehetetlen visszavezetni a szálakat. Ezt követően a cégláncolatokon keresztül végzik befektetéseiket és vásárolják vagyontárgyaikat a tényleges tulajdonosok. Mivel az offshore országok jellemzően nem kötnek a számlaadatok cseréjéről szóló információcsere‑egyezményeket, az offshore cégek tulajdonosai nem ismertek a hatóságok előtt.

Röviden tehát: mindez azért történik, mert a tulajdonos az elrejteni kívánt vagyont bűncselekmény elkövetésével szerezte meg, vagy a legálisan szerzett vagyon után nem akar a törvények szerint adót fizetni, és ezért választja az offshore-ozást.

(18.20)

Tehát, ha talán valamiben van egyetértés ellenzék és a kormánypártok között, az az, hogy ez az offshore tevékenység, az offshore-ozás semmiképpen nem szerencsés, és minden országban arra kell törekedni, hogy egyébként ennek a tevékenységnek gátat tudjunk szabni, akár egyébként az országok széles körű összefogásával.

De az a helyzet, hogy van egy harmadik lehetőség is, ami a mai vitanapunk szempontjából a legfontosabb: ha egy politikus vagy kormányzati tisztviselő, aki bizalmas gazdasági előnyt biztosító kormányzati információk birtokában van, ezeket az információkat saját gazdagodásának érdekében és hazájának a kárára használja föl, de mindezt szeretné elrejteni a nyilvánosság elől, és ezért bújik el egy offshore cégbe. Mivel a 2010 előtti időszakból több ilyen esetre is emlékezhetünk, erről már képviselőtársaim is beszéltek, sőt két, sőt három szocialista miniszterelnökhöz is kötődtek offshore cégek, ezért teljesen természetes és üdvözlendő volt, hogy a Fidesz-KDNP-kormány mindezek elkerülésének érdekében már az Alaptörvényben is rögzítette, hogy a közpénz felhasználása esetén csak olyan szervezettel köthető szerződés, amelynek átlátható tulajdonosi szerkezete egyértelműen meghatározható. Erről szól az Alaptörvény 38. cikke.

És azt láthatjuk egyébként, hogy Magyarország Kormánya továbbra is elkötelezett ezen célok megvalósítása érdekében, ezért az Orbán-kormány azóta is számos intézkedést tett az átláthatóság növelésére. Államtitkár asszony beszélt az új közbeszerzési törvényről, ami teljesen egyértelműen fogalmaz, és azt mondja, hogy kizárható minden közbeszerzési el­járásból az a gazdasági szereplő, amely olyan nem EU-s államban rendelkezik adóilletőséggel, melynek nincs kétoldalú megállapodása az Unióval a közbeszerzésekről, illetve a kettős adóztatás elkerüléséről. De azt is tartalmazza, hogy olyan szabályozott, tőzsdén nem jegyzett társaság, mely tényleges tulajdonosát nem képes megnevezni, vagy a gazdasági szereplőben közvetve vagy közvetlenül több mint 25 százalékos tulajdoni résszel vagy szavazati joggal rendelkezik olyan szabályozott, tőzsdén nem jegyzett társaság, mely tényleges tulajdonosát képes megnevezni.

A szocialista kormányzás offshore ügyei után természetesen nem kell csodálkoznunk azon, hogy ezeket a szigorító szabályokat a szocialista képviselőtársaink a múlt évben nem szavazták meg. Azon viszont már csodálkoznunk kell, hogy egyébként a Jobbik és az LMP sem szavazta meg ezeket.

És ha már szóba kerültek a szocialistákhoz köthető offshore ügyek, akkor engedjék meg, hogy két olyat emeljek ki, melyben a baloldal ma is adós magyarázatokkal. Az egyik Erős János ügye, a másik pedig a Dataplex-ügy. Erős János a szocialisták kormányzásának nyolc évében végig a százszázalékos állami tulajdonú MFB-nek volt a vezetője. Hivatali ideje alatt volt egy panamai offshore cége, amelyen keresztül egy Magyarországon jelentős médiaérdekeltségekkel rendelkező osztrák befektetővel üzletelt 2007 és 2009 között. Ez pont az az időszak volt, amikor az OMV meg akarta szerezni a MOL-t, amely ügynek különböző oldalain mindkét érintett a szereplője volt. Erős János az egyik oldalon, illetve a másik oldalon az a Heinrich Pecina, az egyik legismertebb osztrák üzletember, aki régóta jelen van Magyarországon jelentős befektetőként, jelenleg a befektető cégein keresztül az FHB Bankban, illetve a Népszabadságot, a Nemzeti Sportot, a Világgazdaságot és több megyei lapot is kiadó Mediaworks Hungary Zrt.-ben van érdekeltsége.

Az offshore iratokból és a Falter nevű osztrák újság által idézett osztrák cégpapírokból kiderül, hogy Pecina Collegia nevű magánalapítványa ennek az üzletembernek 2007 végén eladott egy Wintercastle nevezetű céget körülbelül 50 ezer euróért a panamai bejegyzésű Garuda Groupnak. Az offshore papírok szerint a svájci UBS Banknál számlával is rendelkező Garuda tulajdonosa Erős János volt.

A Falter által idézett dokumentumok szerint később jelentős pénzmozgás volt a Garuda, tehát Erős János offshore cége és Pecina osztrák üzletember érdekeltségei között. 2009 júliusában a Garuda átutalt 5,4 millió eurónyi, tehát több mint másfél milliárd forintnyi hitelt Pecina egyik cégének, néhány hónappal később azonban ez a cég visszafizette ezt az összeget, de nem a Garudának, ugyanis Erős kérte, hogy egy bécsi vagyonkezelőnek utalják a pénzt.

Az osztrák üzletemberről azt is tudni kell, hogy abban az időben, amikor az OMV meg akarta szerezni a MOL irányítási jogát, megvett ‑ mármint Pecina ‑ az orosz milliárdos Megdet Rahimkulovtól 5,6 millió MOL-részvényt. 2007. június 25-én az osztrák üzletember bejelentette a MOL-nál, hogy cége, a Vienna Capital Partners ezzel együtt összesen a MOL-részvények 6,1 százalékát birtokolja, és még aznap továbbadta a részvényeket az OMV-nek. Tehát röviden az a lényeg, hogy az MFB elnöke offshore cégén keresztül egy olyan osztrák üzletemberrel üzletelt, aki aktívan részt vett abban a gazdasági manőverben, amelynek a célja a MOL irányításának megszerzése volt az OMV számára.

Számos kérdés felmerül az ügy kapcsán, amellyel a baloldal a mai napig adós a válaszokkal. Elsőnek: hogyan engedhették meg, hogy egy százszázalékos állami cég vezetőjének offshore vállalkozása legyen? Tehát hogy Erős Jánosnak, miközben az MFB-nek volt a vezetője, offshore cége legyen? Ezt hogyan engedhették meg mint tulajdonos állam képviselői? Másodszor: hogyan engedhették meg, hogy az MFB elnöke egy olyan emberrel üzleteljen, aki sértette a magyar nemzeti érdekeket azzal, hogy a MOL-t megpróbálta az OMV kezére játszani? Harmadszor: hogyan lehet mindezek után, hogy egészen a kormányváltásig élvezhette a baloldali kormány bizalmát Erős János MFB-vezetőként, és nem rúgták ki? Jó lenne, hogyha nyolc év után most már végre ezekre a kérdésekre választ kapnánk. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Ki van kormányon?)

A másik ügy, amelyre szeretném felhívni az önök figyelmét, a Dataplex-ügy, hiszen ebben az ügyben volt offshore, de tetten érhető volt az állami vagyon elherdálása és a kormányzati befolyással való üzérkedés is. A Dataplex-ügy lényege röviden az volt, hogy a Bajnai Gordon által vezetett Wallis cégcsoport 2005 szeptemberében megvásárolta a Dataplex Kft.-t, amely szerverkapacitások bérbeadásával foglalkozott, és amelyet néhány hónappal később 3 milliárd forint haszonnal, három ciprusi offshore cég közbeiktatásával eladott a Telekomnak. Az egyik limassoli vállalkozás, a Fleminghouse, igazgatója maga Bajnai Gordon volt, ez azóta kitudódott, a másik Kóka János SZDSZ‑es akkori gazdasági miniszter apósának, Lepp Gyulának az érdekeltségébe tartozott, a harmadik tulajdonosi szerkezetét a mai napig nem tudjuk.

Az ügyben büntetőeljárás indult, ám sajnos az elszámoltatás útvesztőjében ez elhalt. Az egyik szál az offshore-ozás, hiszen kiderült, hogy a ciprusi cégek között Bajnai és Kóka voltak. Egyikük, ugye, későbbi miniszterelnök, másikuk, Kóka János akkor regnáló közlekedési és gazdasági miniszter. Kóka visszaélt a befolyásával és megkárosította a magyar államot, merthogy a szerverkapacitások bérbeadásával foglalkozó Dataplex nem véletlenül lett három hónap leforgása alatt 3 milliárd forinttal nagyobb értékű vállalkozás. Ez annak volt köszönhető, hogy Kóka hathatós kormányzati befolyásának köszönhetően a Dataplex Wallis általi megvásárlása után hirtelen számos zsíros megrendelést kapott állami vállalatoktól és háttérintézményektől, lekötve annak kapacitásait és ezzel együtt értékesebbé téve a céget.

Ez az ügy is jól mutatja, miért került 2010-re a csőd szélére az ország, azért, mert az a baloldal vezette, ahol a nemzeti érdeket minden esetben megelőzte a kormányzati politikusok meggazdagodásának a vágya. A KDNP ezért, ahogy eddig, úgy továbbra is elkötelezett abban, hogy az offshore lovagokat távol tartsa a közpénzektől. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)