Felszólalás adatai

NAGY ISTVÁN, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat a bürokratikus szabályozás iskolapéldája. Leginkább a császári és királyi katonai csapatszabályzatokhoz hasonlítható (Derültség.), mivel figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a művészet kevésbé vagy egyáltalán nem tűri az uniformizálást, az érthetetlen és értelmetlen regulákat.

Az V. fejezet szabályozza az előadó-művészeti munkavégzés sajátos szabályait. Túlzás nélkül állítható, hogy ez a fejezet a törvényjavaslat legzavarosabb része. Az állami, önkormányzati és magánintézmények, a fenntartók és tulajdonosok érdeke, hogy sajátos művészeti eszközeikkel kiszolgálják a differenciáltan jelentkező közönségigényeket. A művészek egzisztenciális biztonságuk megtartására, az egyéni, alkotó önkifejezés jogára, művészi szabadságuk megőrzésére törekednek. A közönségnek pedig közömbös a művész és a kulturális intézmény státusa, mivel őket csak a művészi teljesítmény érdekli.

A kisebbségi véleményünk az volt, hogy kifogásolható az a megközelítés, hogy a művészek jogi státusát a fenntartó besorolása alapján kell meghatározni. Egy előadáson könnyen előfordulhat, hogy Rómeó közalkalmazottként, Júlia vendégművészként, munkavállalóként, Lőrinc barát vállalkozóként öregbíti a halhatatlan szerző hírnevét.

Az előbb említett szereposztásnak megfelelően a törvénytervezet is három munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésével számol: a munka törvénykönyvéről, a közalkalmazottak jogállásáról, valamint az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló jogszabályok ingatag alapjaira igyekszik felépíteni a művészeket érintő speciális szabályokat. Aki ismeri a foglalkoztatási törvényeket, különösen a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, tudja: ezekre a filmkockák gyorsaságával változó szabályokra újabb speciális rendelkezéseket telepíteni szakmai hiba.

Az előterjesztő - nyilván a törvény bizonytalan alkalmazhatósága miatt - olyan meghatalmazó rendelkezéseket helyezett el a tervezetben, amelyek szélesre tárják a kapukat az önkényes szabályzás és a jogalkalmazói értelmezés előtt. A határozott, illetve határozatlan idejű foglalkoztatási formák alkalmazásának szabályai átgondolatlanok. A törvénytervezet akarva-akaratlanul kiskorúnak tartja, ezért gyámság alá helyezi a művészeket, az intézményeket és a fenntartókat, azzal, ahogy azt szabályozza, milyen időtartamú legyen a színházi próba, és annak tartamát miként lehet meghosszabbítani, vagy amikor arról rendelkezik, hogy a színházon kívüli tevékenység milyen módon számolható el. Ilyen szabályozás mellett jelentősen megnövekednek a fenntartók és intézmények adminisztrációs terhei, a szabályok betartását is ellenőrizni kell, amire a szépreményű és szép nevű előadó-művészeti államigazgatási szerv lesz hivatott.

A törvényjavaslat többször említi a szabadság szót. Valóban, szabad emberek közössége kell ahhoz, hogy a törvényben meghatározott célok létrejöjjenek, de csak a közösen létrehozott és közösen elfogadott törvények által lehetnek a magyar művészek szabadok, ez művészi létezésük alapvető feltétele. Így teremthető meg az a valódi szabadság, amely hivatásuk magas színvonalú művelésének záloga, az a szabadság, amelyben akár konzervatívok is lehetnek, amennyiben ez elveik vállalását jelenti, a színházi életmód, a színházi működés tekintetében tradicionálisak, művészi értelemben újítók, úttörők, lázadók lehetnek.

Ez a törvény nem ezt szolgálja. A törvény nem jó, nem lesz működőképes, nem fogja betölteni a preambulumában és az 1. címben felsorolt magasztos célokat. Először: a törvénytervezet - divatos szóval élve - retrográd, mivel nem tartja fontosnak a művészi szabadság elismerésének és elősegítésének kötelezettségét. Másodszor: a törvénytervezet bürokratikus eszközökkel túlszabályozza a művészek, a fenntartók és a művészeti intézmények viszonyát. A tervezet szabályai nem konzisztensek, nehezen vagy egyáltalán nem érhetők. A foglalkoztatáshoz kapcsolódó szabályok nagy része nehezen teljesíthető, más része pedig nem elősegíti, hanem ellenkezőleg, akadályozza a művészi szabadság kibontakoztatásának lehetőségét.

A törvényjavaslatot ebben a formában nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy azt a tisztelt Ház akár módosított formában is elfogadja, ezért javasoljuk visszavonását és átdolgozását.

Köszönöm a szót. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.