Felszólalás adatai

Megkérdezem, hogy kíván-e valaki hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, ezért az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. Következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében New Yorkban, 1954. szeptember 28-án létrejött, a hontalan személyek jogállásáról szóló egyezmény 23. és 24. cikkeihez fűzött nyilatkozat visszavonásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/6947. sorszámon, a hozzá benyújtott pontosítást T/6947/2. sorszámon megismerhették.

Megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Öné a szó.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az önök előtt lévő törvényjavaslat célja, hogy Magyarország az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében New Yorkban, 1954. szeptember 28-án létrejött, a hontalan személyek jogállásáról szóló egyezményhez fűzött és az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében szintén New Yorkban, szintén 1954. szeptember 28-án létrejött, a hontalan személyek jogállásáról szóló egyezmény kihirdetéséről szóló 2002. évi II. törvény 3. §-ának a) pontjában foglalt nyilatkozatát visszavonja.

Az egyezményhez 2001 novemberében csatlakozott Magyarország kormánya, ugyanakkor az Országgyűlés felhatalmazása alapján az egyezményhez történő csatlakozásról szóló okirat letétbe helyezésekor az egyezmény 23., 24. és 28. cikkéhez nyilatkozatokat fűzött, amely értelmében a magyar állampolgárokat megillető jogosultságokat az állandó belföldi lakhelyű hontalan személyek számára biztosítja.

2011. december 7-én, 8-án a Genfben megrendezett miniszteri konferencián az ENSZ tagállamainak képviselői az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága emlékévének szellemében különböző felajánlásokat, vállalásokat tettek. Ezek célja, hogy a nemzetközi védelemre szorulók, a menekültek és a hontalanok helyzetét javítsák, jogaik érvényesülését még inkább elősegítsék. Magyarország vállalta, hogy megkezdi azt a jogalkotási folyamatot, amellyel visszavonja az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében New Yorkban, 1954. szeptember 28-án létrejött, a hontalan személyek jogállásáról szóló egyezmény 23. és 24. cikkeihez fűzött nyilatkozatát, ezáltal pedig a Magyarországon élő hontalanok helyzetét javítja.

Az egyezmény 23. cikke értelmében a szerződő államok a területükön jogszerűen tartózkodó hontalan személyeknek a közsegélyek és gondoskodás, a 21. cikk értelmében a munkajog és társadalombiztosítás tekintetében a saját állampolgárokkal azonos bánásmódot biztosítanak. A nyilatkozat visszavonása nyomán az állandó belföldi lakóhelyű hontalan személyeken túl a Magyarország területén jogszerűen tartózkodó, elismert hontalan személyek számára is biztosítottá válnak a szociális és társadalombiztosítási ellátások: így az egészségbiztosítási ellátás, egészségügyi ellátás, nyugellátás, valamint a családi ellátás.

Ugyanakkor kiemelendő, hogy az említett fenntartás visszavonása meglehetősen kis számú csoportot érint. Magyarországon a statisztikai adatok szerint 2007. július 1-je és 2011. december 31-e között 140 fő kérte hontalankénti elismerését, ebből a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal összesen 87 főt ismert el hontalanként.

Továbbá figyelembe veendő az a körülmény is, hogy 2009 februárja előtt hontalan státust szerzett harmadik országbeli állampolgárok - ez 27 fő - közül időközben többen megszerezhették a három év időtartamú jogszerű magyarországi tartózkodást, majd a nemzeti letelepedési engedélyt, és ezáltal az állandó lakhelyet, lakcímet Magyarországon. Ennélfogva már korábban is jogosultságot szerezhettek a magyar állampolgárokkal való egyenlő bánásmódra a szociális és társadalombiztosítási ellátások vonatkozásában. Mindezek alapján elmondható, hogy a fenntartás visszavonásának szociális és társadalombiztosítási rendszerre gyakorolt hatása meglehetősen csekély.

A törvényjavaslat legfontosabb, leglényegesebb elemeinek felsorolásával és rövid bemutatásával az volt a szándékom, hogy meggyőzzem önöket arról, miszerint a javaslat célja helyes. Ezért kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A külügyi bizottság írásban nyújtotta be ajánlását, előadót nem állít.

Most megadom a szót Szabó Timea képviselő asszonynak, aki jelezte felszólalási szándékát.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP üdvözli a hontalan személyek jogállásáról szóló egyezmény 23. és 24. cikkei vonatkozásában tett magyar korlátozások visszavonását. Az előterjesztés tartalmával teljesen egyetértünk, azzal kapcsolatban nem is fogunk módosító javaslattal élni.

Mindazonáltal megragadnám most az alkalmat, hogy jelezzük: Magyarország egy lényeges kérdés vonatkozásában továbbra sem teljesíti megfelelően a fent nevezett New York-i egyezményben foglalt kötelezettségeket. A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény, azaz a Harm.-törvény 76. §-ának (1) bekezdése kizárja a Magyarországon nem jogszerűen tartózkodókat a hontalan státus kérelmezésének, így a védelem megszerzésének lehetőségéből.

(14.30)

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága többször illette súlyos kritikával ezt a rendelkezést, amely aggályos a nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelés szempontjából, és megkérdőjelezi a hontalanok védelmére létrehozott magyar mechanizmus minden egyéb kétségtelen vívmányát. Tény, hogy a New York-i egyezmény bizonyos rendelkezései csupán a területükön jogszerűen tartózkodó hontalan személyek vonatkozásában határoznak meg kötelezettségeket az államok részére. Ez ugyanakkor nem tekinthető felhatalmazásnak egy, a fentihez hasonló korlátozás bevezetésére számos ok miatt.

A hatályos jogszabályozás nem bizonyos konkrét kérdések, mint a munkavállalás vagy az oktatás tekintetében korlátozza a nem jogszerűen tartózkodó hontalanok jogait, hanem definíció szerint kizárja őket már a hontalanság megállapításának folyamatából is. A New York-i egyezmény tartalmazza a kizáró okok taxatív felsorolását, a nem jogszerű tartózkodás azonban nem szerepel ezek között. A magyar szabályozás így bevezet egy, az egyezmény szövegéhez képest új, de facto kizáró klauzulát, ami komoly aggályokat ébreszt a nemzetközi kötelezettségek teljesítését illetően.

A Fővárosi Bíróság ítélete is megerősíti ezt a kritikát. A bíróság rögzíti azt is, hogy a hontalanság megállapításának anyagi jogi feltételeit az egyezmény tartalmazza, amely értelmében a hontalan személy az, akit egy állam sem tart saját joga alapján állampolgárának. Az egyezményhez képest a Harm.-törvény csak a hontalansági eljárás eljárási szabályait tartalmazza, ezért további anyagi jogi feltételeket nem írhat elő a hontalanság megállapításához. A jogszerűen tartózkodó kitétel a New York-i egyezmény egyes rendelkezéseinél álláspontunk szerint úgy értelmezendő, hogy a hontalanságmeghatározási eljárásban hontalanként azonosított és ezáltal tartózkodási jogcímet szerzőket is magában foglalja, függetlenül attól, hogy az elismert hontalanok milyen jogszabályi előírásnak megfelelően érkeztek vagy tartózkodnak az országban a hontalanság megállapítását megelőzően. Ezt az érvet erősíti meg az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságnak a téma vezető akadémiai, állami és civil szakértőinek véleményével összecsengő álláspontja, miszerint a hontalankénti elismerés, hasonlóan a menekültkénti elismeréshez, deklaratív és nem konstitutív aktus, tehát a hatósági döntés csak elismeri, de nem keletkezteti a hontalanságot.

Lényeges a New York-i egyezmény történeti kontextusának figyelembevétele is a jogszerű tartózkodás feltételeinek értelmezésekor. Az egyezmény szövegezési munkálatainak közvetlen történelmi, társadalmi hátterét a második világháború után Európa adta, ahol hatalmas tömegek váltak üldözötté és sokan közülük hontalanná akár a háború, a diktatórikus rezsimek vagy éppenséggel a határok átrajzolása és az államalakulatok átalakulása miatt. Hat évtizeddel később a hontalanság mint jelenség jellemzői és dimenziói teljesen mások Európában. E probléma egy jóval kisebb, kevésbé látható és tagoltabb csoportot érint, akik esetében a hontalanság gyakran kapcsolódik valamilyen migrációs tényezőhöz, például az érintett vagy a szülei esetében korábbi kényszervándorláshoz.

Annak érdekében, hogy a New York-i egyezmény a nemzetközi védelem egy ténylegesen működő eszköze lehessen, ahogy azt az egyezmény preambuluma és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága végrehajtó bizottságának számos határozata előírja, az államok kötelesek az egyezmény rendelkezéseinek értelmezése során tekintettel lenni a mai valós kihívásokra, valamint az emberi jogok folyamatos fejlődésére.

Mindezen problémák tükrében joggal merül fel a kérdés, miért döntött a jogalkotó egy ilyen aggályos szűkítés bevezetése mellett? A Harm.-törvény miniszteri indoklása szerint a visszaélés lehetőségének minimálisra csökkentése érdekében azonban nem elég csupán az 1954-es egyezmény személyi hatálya alá tartozni, hanem a Magyarország területén történő jogszerű tartózkodás is elengedhetetlen feltétel az eljárás megindításához. Ennélfogva kizárható az az esetkör, hogy az illegálisan érkező migránsok rögtön a határon vagy bizonyos időtartamú jogszerűtlen tartózkodás után az idegenrendészeti hatóság általi kézre kerítést követően azonnal rosszhiszeműen a hontalan státusért folyamodjanak. Ez az érvelés azonban, úgy véljük, a nemzetközi kötelezettségekkel kapcsolatos aggályokon túl számos gyakorlati okból is megalapozatlan.

A megfelelő személyazonosító okmányok hiánya a hontalanság gyakori velejárója, hiszen az állampolgárság, azaz egy államhoz való kötődés hiányában a hontalan személyek többségének nincs lehetősége érvényes személyi igazolványt vagy úti okmányt szerezni. Kivételek ugyan léteznek, például a hontalan palesztinok számára a Palesztin Hatóság vagy egyes közel-keleti államok által kiállított és Magyarország által elismert úti okmányok, de még ezekben az esetekben is aránytalanul nagy akadályt jelent a beutazás és a tartózkodás szigorú általános anyagi feltételeinek teljesítése a hontalanságuk miatt védelemre szorulók számára. Így megállapítható, hogy a hatályos magyar szabályozás a hontalan kényszermigránsokat lényegében kizárja a védelemből.

A nem jogszerűen érkező vagy tartózkodó külföldiek a visszairányítás vagy kiutasítás során bármikor előterjeszthetnek menedékkérelmet, amely a Magyarországról való eltávolításukat szolgáló eljárás automatikus felfüggesztéséhez vezet. Ez azt jelenti, hogy a hontalanságmeghatározási eljárástól teljesen függetlenül is lehetséges a kiutasítás időleges megakadályozása egy nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásával. Így semmilyen módon nem növelné a visszaélések lehetőségét, ha a jogalkotó megnyitná a hontalankénti elismerés kérelmezésének lehetőségét a nem jogszerűen tartózkodók számára is. Ezt igazolja a nemzetközi tapasztalat is. A hontalan státust kérelmezők száma kivétel nélkül minden olyan országban alacsony, például a menedékkérők számához képest elenyésző, ahol létezik a magyarhoz hasonló hontalanságspecifikus védelmi rendszer, de az elismerésnek nem feltétele a jogszerű tartózkodás.

A fentiek alapján az LMP javasolja a "jogszerűen" szó eltörlését a Harm.-törvény 76. § (1) bekezdéséből. Ez egyrészt a New York-i egyezményben foglalt kötelezettségeknek való tényleges megfelelés feltétele, másrészről elengedhetetlen annak érdekében, hogy Magyarország megalapozottan tudjon saját hontalanságmeghatározási mechanizmusára mint nemzetközi szintű, példaértékű gyakorlatra hivatkozni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A következő hozzászóló Farkas Gergely jobbikos képviselő úr.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő, a Belügyminisztérium által előterjesztett törvényjavaslat, amint az az ön szavaiból is kiderül, arra irányul, hogy Magyarország visszavonja az ENSZ keretében létrejött, a hontalan személyek jogállásáról szóló egyezmény 23. és 24. cikkéhez tett nyilatkozatát. 2002-ben, az egyezményhez való csatlakozásunk idején ezzel a nyilatkozattal vállaltunk kötelezettséget arra, hogy a jogállamiságnak megfelelően biztosítjuk az egyezményben foglalt jogokat a nemzetközi migrációban érintett hontalan személyek számára. Ezzel az ENSZ, ha nem is tökéletes, de legalább valamiféle kézzelfogható, számon kérhető keretet biztosított a hontalan személyek védelmére a közsegélyek, a gondoskodás, a munkajog és a társadalombiztosítás terén.

Mint tudjuk, a nyilatkozat visszavonásával Magyarország és a többi szerződő állam azt vállalja, hogy saját nemzeti hatáskörben elindítja azt a jogalkotási folyamatot, amely végső soron a hontalanok helyzetének javulását, jogaik érvényesülését eredményezi. Ez látszólag egy technikai szabályozás, amely - feltételezve minden szerződő állam jóhiszeműségét és jóindulatát - egy magasztos cél elérése érdekében lebontja a hontalanok védelmében ENSZ által kifeszített védőhálót.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van-e okunk arra, hogy kételkedjünk egyes államok jóindulatában? Magyarországot természetesen nem féltjük, hisz mint tudjuk, nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségeinket inkább túlteljesíteni és túllihegni szoktuk, mintsem elhanyagolni. Vannak viszont olyan államok, ráadásul az egyetemes emberi jogokat a világ négy sarka irányába agresszíven terjesztő Európai Unión belül is, jelesül például az északi szomszédunk, Szlovákia, amely nemhogy a nemzetközi migrációban érintett hontalanok nemzetközi védelmét nem látja el, de a területén több száz, sőt ezer éve őslakosként élő magyarságot képes hontalanná tenni és a legalapvetőbb emberi jogaiktól megfosztani egy szégyenteljes és elfogadhatatlan állampolgársági és nyelvtörvénnyel. Tegyük hozzá, az emberi jogok érvényesülése egyébként oly kényes nyugati szervezetek hallgatása mellett teszi ezt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amíg nem látunk arra garanciát, hogy minden szerződő állam teljesíti a hontalanokkal kapcsolatban fennálló nemzetközi vállalásait, a törvényjavaslatban megfogalmazott egyezményhez fűzött nyilatkozatunk egyoldalú visszavonását visszalépésként értékeljük, amely nagy kockázatokat rejt a határon túli magyarság jogainak védelmében, ezért a Jobbik nem tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. Igen, Horváth János képviselő úr, Fidesz.

(14.40)

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szívesen, örömest támogatom az előttünk lévő törvényjavaslatot. Anélkül, hogy belemennék részleteibe és érvelném az értékeit ennek a törvényjavaslatnak, csupán azt kívánom itt kijelenteni a magunk számára, a bennünket figyelő ország és világ számára, hogy igen, Magyarországon a magyar törvényhozás képes az egyenlő bánásmód princípiuma, a korlátozások visszavonásának szemlélete, a hontalanok védelméről szóló elgondolások híveként olyan törvénymódosítást alkotni, amelyik magunknak is, az érintetteknek is és ország-világnak mutatja, hogy úton van ennek az országnak a törvényhozása az emberies, humánus világ felé. Szimbolikus, nagy szavakat használok, tudom, a jogi és alkotmányi fogalmak talán illendőbbek ide, mégis ez a lényege ennek. Csupán azt kívánom hozzátenni, tisztelt Országgyűlés, hogy az emberi jogok folyamatos fejlődése az, amikor jól érzem magamat, akkor, amikor ilyen jellegű törvényeket méricskélünk és formálunk.

Tudom, hogy a részletes vitában előkerül a kérdések néhány további szélesítése, élesítése. Ott is majd figyeljünk erre, magam is szándékozom.

Most köszönöm a meghallgatást. (Szabó Timea tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. Jelentkezőt nem látok.

Megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Felszólalók! Nem várt vita történt itt a parlamentben, viszont ami különleges, elsősorban nem a benyújtott törvényjavaslatról esett szó, különösen az LMP-s felszólaló tekintetében, hanem egy egészen más dologról, mégpedig a hontalansági eljárásról, illetve akik nem szerzik meg jogszerűen a hontalanságot, azoknak a sorsáról beszélt. Ez a törvényjavaslat nem erről szól, hanem a jogszerűen hazánkban tartózkodó hontalanok számára tesz könnyebbé bizonyos szociális és egyéb ellátásokat. Egyébként a tavalyi évben összesen négy személyt érintett ez Magyarországon.

A hontalansági eljárásra reagálva szeretném elmondani, hogy mind az Európai Unió, mind az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága elismeri azt a jogi szabályozást és azt az eljárást, amely Magyarországon történik e tekintetben, sőt példaértékűnek tartja más országok számára is.

Az a kritika pedig, hogy azáltal, hogy a belföldi állandó lakcím nem szerepel a feltételek között, és ezzel csatlakozunk más országokhoz is feltételként a hontalanok kérelmének az elbírálásánál, semmiképpen nem visszalépés. Véleményem szerint európai országként Európa és a világ normáit követve teszi ezt meg Magyarország, és elmondtam ennek az egész rendszerre vonatkozó csekély hatását, tehát a magyarországi szociális, családjogi és társadalombiztosítási rendszerre ennek igen minimális hatása van, viszont nemzetközi téren Magyarország csatlakozik az előttünk járó országokhoz.

Köszönöm szépen a figyelmüket és a véleményüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2006. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/6946. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Tállai András úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Felszólalások:   71-73   73-83   83-95      Ülésnap adatai