Felszólalás adatai

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap Orbán Viktortól hallottuk, hogy a 2007. évi költségvetés a hazugság ára, de úgy gondolom, hogy a hazugság, a csúsztatás, a koncepciótlanság, ami a mai helyzetben szintén súrolja az igaztalanságot, benne van ebben a 2007-es költségvetésben számos módon és formában.

A mai Napi Gazdaságban Kovács Árpád így nyilatkozott: "A 2007-es költségvetéshez nincsen hozzárendelve világos gazdaságpolitikai koncepció." Ezt azzal támasztotta alá, hogy a különböző adókból és járulékokból összejön mintegy 700 milliárd forint bevételnövekmény, de ezzel szemben ott van egy 500 milliárdos kiadásnövekedés. Ehhez tartozik még egy tegnapi hír, hogy milyen hatása van ennek a költségvetésnek. Parragh László, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint a kis- és középvállalkozásoktól a jövő évi költségvetés 627 milliárd forintot von el.

Úgy gondolom, hogy nem lehet ezt a költségvetést az őt körülvevő, már a nyár óta megkezdett intézkedésektől függetleníteni. A legtöbb intézkedés a nyár elejétől kezdve egy-két napi államadósság-növekedést képes ellensúlyozni, és ma ez az államadósság-növekmény napi 4-5 milliárd forint. A tandíj 2008-tól egy-két napi államadósság-növekményt kompenzálhat, a kisiskolák megszüntetése szintén egy-két napit, a vasúti szárnyvonalak megszüntetése néhány napit, a vizitdíj hasonlóan csekély eredménnyel járhat. És így tovább, sorolhatjuk a végtelenségig. A nagy kérdés az, hogy ki tudnak-e találni, mondjuk, 365-féle sarcot, hogy minden napra jusson egy. Én úgy látom, hogy igen, önök rendkívül találékonyak ebben, mindig van egy új és még újabb ötletük. De már önök is érzik, hogy már az eddigi intézkedésekkel is megsértették, földhöz szorították a társadalom szinte minden rétegét.

Úgy tűnik, hogy az elmúlt négy év volt a beetetés időszaka mindenféle juttatással, és most azt mondják az embereknek, hogy túl sokat kerestetek, túl sokat költöttetek. Érdekes megközelítés ez! Mintha a mostani időszak, hogy a képet tovább folytassam, a lehalászás ideje volna? Elég volt, nincsen szükség erre a lázongó csőcselékre? Egy nagyon fontos kép: kik ezek az emberek? Minap vonultak fel Szeged utcáin, nyakukba tettek egy-egy táblát, azt hiszem, az elmúlt időszak egyik legkülönösebb képe volt ez, és a táblákon az állt, hogy nyugdíjas, pedagógus, orvos, vállalkozó, szerzetes pap és így tovább. Ne ámítsák a népet mindenféle csodálatos számmal, mert egyelőre csak nép vagyunk, de önök el fogják érni, hogy végre nemzet legyen belőlünk.

Lendvai Ildikó 4 százalékos reálbércsökkenésről beszél, és azt mondja, hogy ez nem egy jelentős dolog. De miért nem számolja be az új adófajtákat, az áfát, a gázáremelést, a várható egyéb közüzemi díjemeléseket, az egészségügyi sarcokat, a meglóduló inflációt, ami a többszöröse ennek a 4 százalékos csökkenésnek? Ez nyugdíjasokat, családokat taszít nehéz helyzetbe. Mi lesz az emberek válasza? Elgondolkodnak ezen, védekeznek, lelapulnak a földre, kitérnek, passzív ellenállást fejtenek ki, kényszerűen megváltoztatják az életvitelüket. Úgyhogy az önök számításait, háttértanulmányait - ha vannak egyáltalán ilyenek - maguk az emberek fogják meghiúsítani. Mit mond Kovács Árpád, a Számvevőszék elnöke? A következőt: "A megszorításokkal terhelt lakosságot próbálják öngondoskodásra bírni, pedig a megszorítások miatt ennek a feltételei hiányoznak." Az infláció miatt eltűnik a tizenharmadik havi nyugdíj, csődök várhatók a következő évben.

Azt mondják, hogy négy kiemelt terület van. Az első a nyugdíjrendszer, ami mind a már nyugdíjasoknak, mind a leendő nyugdíjasoknak, de még inkább a rendszerből kihullók, kimaradók számára katasztrofális, mert nemcsak a nyugdíjakat, hanem az egész ezt körülvevő rendszert kell nézni.

(14.40)

A második a gyerektámogatás. Először is, alig van gyerek. A NOE-től láthatóan félnek, nagyon helyesen, valamit enyhítenek a nagycsaládosokat érő szorításon, így a családok 3 százalékán segítenek, akik ugyan a magyar gyermekek 25 százalékát nevelik.

A harmadik prioritás a felsőoktatás. Tudják önök, hogy például a Műegyetemen az oktatók négyzetméterpénzt fizetnek az általuk oktatásra használt termek, laborok után, csak úgy maradhat meg az állásuk? Ehhez képest az, amit Arató államtitkár úr mondott, hogy nőtt a felsőoktatásra fordított pénz - azt hiszem, hogy talán az ilyen iszonyatos dolgokat kellene kiküszöbölni.

És most jutunk el az igazsághoz. A negyedik prioritás a fejlesztés, itt van a kutya elásva, minden emiatt van. Ez az egész roham a társadalom ellen csak és kizárólag azért van, hogy önök hozzájussanak az európai uniós fejlesztési forrásokhoz, a sarcolással egy óriási tőkekoncentrációt igyekeznek végrehajtani, a kis- és középvállalkozások kapacitáscsökkentése és a kevés, elsősorban külföldi tulajdonú nagyvállalat kapacitásbővítése mellett.

Tudják önök, hogy az építőiparban jelentős csődhullám van kibontakozóban? Kikkel akarnak önök majd fejleszteni? Valószínű, hogy csak azokkal a cégekkel, amelyektől az önök politikaiból gazdaságivá vagy gazdaságiból ismét politikaivá váló hatalmuk bármit is remélhet. Ez a költségvetés így elfogadhatatlan, a fejlesztés ilyen társadalmi teherrel elfogadhatatlan.

Ez a költségvetés hamis, torz, se nem egyensúly, se nem reform, csak és kizárólag a fejlesztési források megszerzésére irányul. Éppen ezért véleményem szerint a költségvetést át kell alakítani, elsősorban a kis- és középvállalkozások számára szolgáló kapacitásbővítő eszközök bevezetésével, másképp kell meg megegyezni, kiegyezni a multinacionális cégekkel, invesztálni kell a munkahelyekbe. Javaslom, hogy melegítsék fel, vagy inkább forrósítsák fel a Széchenyi-tervet - kár volt megfojtani -, sokkal szélesebb körben volna esélyteremtésre, reménykeltésre szükség és lehetőség. Újra visszautalok arra, amit Parragh László mondott, hogy 627 milliárd forinttal kevesebb jut a kis- és középvállalkozásokra.

Költségvetés - érdekes szó. Mintha azt is sugallná, hogy elvetjük a pénzt, hogy fialjon; kicsit ezt is kifejezi számomra. Ez volna legalábbis az egyik értelme minden költségvetésnek. Önök ezzel szemben, azt hiszem, hogy a sulykot vetik el. (Taps a Fidesz soraiban.)