Felszólalás adatai

A tudomány számos megoldást talál az energiaigények kielégítésére, amelyek alkalmazásával különféle stratégiák komponálhatók meg. A XX. század örökségeként maradt ránk a jövő tervszerű alakításának rossz, lényegében leninista szokása. A stratégiák, politikák sokasága rajzolja elénk a szép jövőt, kínálja a megváltás, az önmegváltás biztos módját az élet minden területén, így az energiaellátás területén is.

Ilyen az Európa 2020, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, de nincs hiány a hazai stratégiai politikai dokumentumokban sem. A nemzeti energiastratégia 2030-ig részletes javaslatokat tartalmaz a magyar energiaszektor szereplői és a kormányzat számára, és felállítja a 2050-ig szóló útitervet is, amely illeszkedik az európai uniós törekvésekhez.

A kormány stratégiája és politikája mellett a pártok mindegyike kínálja saját megoldásait az energiagazdálkodás területén. A túlkínálatban az segít tájékozódni, ha megvizsgáljuk, a felkínált stratégia valóban a közösség elképzelése-e arról, miként kívánja megélni saját jövőjét. Nyilvánvaló, hogy a különféle műszaki megoldások alkalmazása, bár nem azonos mértékben, de kivétel nélkül valamilyen kockázattal, környezetterheléssel jár, még a zöldnek minősített technológiák is, még ha erről egyesek szerint nem is illik beszélni.

A kockázat és a haszon között kell megtalálni az egyensúlyt, mégpedig a tudás és a közérdek alapján. A villamosenergia-ellátás terén a nemzeti energiastratégia atom-, szén-, zöldforgatókönyvet határoz meg, az arányokat igazítva a meglévő ellátási rendszerhez, annak fejlesztési lehetőségeihez és nem utolsósorban az ország igényeihez és lehetőségeihez.

Hazánkban a villamosenergia-ellátás meghatározó tényezője a Paksi Atomerőmű. Az atomerőmű blokkjainak üzemidejét szigorú szabályok szerint meghosszabbítják, így a hazai villamosenergia-termelés több mint 40 százalékát még hosszú ideig az atomerőmű adja. Egyértelmű politikai szándék van új atomerőmű építésére is. Ez politikai ütközőpont és a közbeszéd tárgya. A nukleáris energia alkalmazásáról szinte naponta van valakinek valami politikai mondanivalója. A figyelem nem felesleges, főleg a hozzáértő és konstruktív figyelemé.

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy szakpolitikai kérdésekben nehéz valóságos társadalmi vitát folytatni, a pártok és mozgalmak megnyilatkozásai, vitái pedig oly mértékben átpolitizáltak, hogy abban elsikkadhat az igazság, s tán még a köz érdeke is. A köz akaratának megnyilvánulásai ambivalensek lehetnek. A közakarat tette Ausztriát atomerőmű-ellenessé, jóllehet az indulat nem az éppen elkészült atomerőmű ellen dúlt. 2012-ben a litván ellenzék hívei megszorítások ellen tiltakozva leszavazták az új atomerőmű építését is. Németország antinukleáris zöldenergia-politikája biztosnak tűnő társadalmi alapokon nyugszik, de ugyanilyen biztos alapon nyugvó a némettől gyökeresen eltérő finn, francia vagy angol energiapolitika.

A nukleáris energia hasznosítását hazánkban is, mint a többi atomerőművet üzemeltető országban, az importtól való függőség csökkentése, az ellátásbiztonság és az alacsony önköltség motiválja. A Paksi Atomerőmű üzemidejének biztonságos meghosszabbítása, bármilyen típusú új kapacitás létrehozásához képest szinte ingyen van, miközben a termelés önköltsége itt a legalacsonyabb. Igaz, egy új atomerőmű beruházási igénye óriási, de ezzel a beruházással közel száz évig termelőkapacitás jön létre.

Ezek a nyilvánvaló, mondhatnánk, merkantilis előnyök. Ezeket kell a kockázatokkal szembeállítani. A nukleáris energia alkalmazásánál a társadalom által vállalható kockázat és a haszon egyensúlyát a szabályozás és a felügyelet biztosíthatja, az alkalmazók hozzáértése és felelős magatartása mellett. Mindemellett szükség van a társadalom figyelmére, a társadaloméra, amely nemcsak élvezi a javakat, hanem tudatában van minden ezzel járó hatásnak és kockázatnak, rendelkezik megfelelő ismeretekkel és műveltséggel, hogy a saját felelősségét megérthesse és jogait gyakorolhassa.

Nyilvánvaló, a társadalmi ellenőrzéshez nem elég a civil kurázsi, megfelelő műveltséggel is kell rendelkezni. Másfelől pedig a hitet és hitelt vesztett korunkban helyre kell állítani a tudás, a szakértelem iránti bizalmat, mert az átlagpolgár bizony nehezen birkózik meg a műszaki részletekkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy itt egy kis kitérőt tegyek. Nem csak a nukleáris területre érvényes, hogy kevés a társadalmi ellenőrzéshez a civil kurázsi. A konzumáló, laikus társadalom ellenőrzése hatástalan olyan dolgokban is, mint a mindenki megfigyelésére és manipulálására alkalmas információtechnológia, gondoljunk az orwelli méreteket öltő lehallgatásra vagy a biotechnológia és a genetika alkalmazására.

A magyar jogalkotás megteremtette a nukleáris energia biztonságos alkalmazásának adekvát és a nemzetközi normáknak megfelelő szabályait. Az Országgyűlés rendszeresen tájékozódik a nukleáris energia hazai alkalmazásának biztonságáról, s a Ház ma is ezt demonstrálja, az ügy iránti legmagasabb szintű társadalmi figyelmet. Nyilvánvaló, hogy az atomerőművek potenciális kockázata igen nagy, ami különös kezelést igényel. Ezzel együtt ki kell mondani, hogy a közvélemény és a közvéleményre érzékeny politika is irracionálisan túlbecsüli a nukleáris energia alkalmazásának kockázatait, s egyes közszereplők meglehetősen hisztérikusan reagálnak még a jó hírekre is. Reális elemzések igazolják, hogy a megtermelt energiára vetítve az atomerőműveknek, Csernobillal és Fukusimával együtt mégis messze kisebb negatív impaktja van, mint az összes hagyományos energiai technológiának. A bölcsőtől a sírig vett emisszió tekintetében pedig a nukleáris nem rosszabb a zöldtechnológiánál.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nukleáris energia alkalmazásának alapelve a biztonság és a folyamatos ellenőrzés, amelynek nem lehet korlátja semmilyen haszonelvűség. Az adott kor műszaki-tudományos színvonalán ésszerűen megvalósítható biztonságra kell törekedni. Itt hangsúlyozni kell a műszaki-tudományos fejlődés, az üzemeltetési tapasztalatok és azok tudományos feldolgozásának és az ismeretek visszacsatolásának a szerepét. Mert míg a morális követelmény örök - "óvd, amit a Jóisten megteremtett" -, a műszaki-tudományos ismeretek elég gyorsan változnak; egy atomerőmű épp a komplexitása miatt nap mint nap új feladatokat róhat az üzemeltetőre. Ez a változékonyság akár csökkentheti a társadalom bizalmát, mert mindig lehet mondani egy-egy új probléma felismerésénél, hogy miért nem gondoltatok erre korábban. Valóban, mindenre, még az igen valószínűtlenre is gondolni kell.

Az üzemeltető és a hatóság eme előrelátásának volt köszönhető, hogy a Paksi Atomerőmű megfelelt az EU által kezdeményezett célzott biztonsági felülvizsgálaton, mert Magyarországon a súlyos baleset kezelése az ezredforduló óta a biztonságnövelés központi feladata volt, s többek között a baleset során keletkező hidrogén kezelése már a fukusimai tragédia előtt jórészt megoldott volt a Paksi Atomerőműben.

A gondosságnak, a biztonság iránti elkötelezettségnek, az erőmű öregedési folyamatai tudományos igényű vizsgálatának és a tényhelyzet kritikus ellenőrzésének, valamint a felismert problémák szakszerű kezelésének volt köszönhető, hogy az atomerőmű I. blokkja teljesítette az üzemidő-hosszabbításra vonatkozó biztonsági normákat. Így készítették elő a II. blokk üzemidő-hosszabbítását is, amelyre az engedélykérelmet kellő megalapozással már benyújtották. Most már a III. blokk üzemidő-hosszabbításának az előkészítése is folyik.

Ha korunk szélsőségesen utilitarista felfogásából indulnánk ki, akkor azt mondhatnánk, hogy a III. blokk üzemidejének előkészítése már gyerekjáték, rutin, s kár vesztegetni rá az időt és energiát. A felelős üzemeltető azonban így nem járhat el.

(15.50)

Egyfelől a blokkok épp a rendkívüli komplexitásuk, a gyártási, létesítési és üzemeltetési történetük eltérései miatt eltérően viselkedhetnek, másfelől pedig nap mint nap gyarapodnak az ismeretek úgy biztonság, mint az öregedés kezelése területén, ezért a blokkok közötti eltérések negligálása valójában bűn lenne. Bár az üzemidő-hosszabbítás előkészítése több mint egy évtizede folyik, lehetnek korábban nem tapasztalt új jelenségek, amelyek kivizsgálást, megértést, tudományos feldolgozást és kezelést igényelnek. Meg kell ezt tenni még abban a stádiumban, mielőtt az ilyen jelenségnek bármilyen biztonsági következménye volna. Így például az erőműben kilométerekben lehet mérni a beépített csövek hosszát, amelyek meghibásodása, kilyukadása vagy valamilyen más hibája természetes dolog, és amelyek kezelésére a Paksi Atomerőmű karbantartó szervezete felkészült. Ha itt új jelenség tapasztalható, akkor a kötelező gondosság okán és a hatósági követelményeknek megfelelően az kivizsgálást, megértést, tudományos feldolgozást és kezelést igényel. A III-as blokkon aktuálisan ilyen felismerés történt, aminek semmilyen biztonsági konzekvenciája ma nincs, illetve nem lehet a jövőben sem, ha az üzemeltető - ahogy helyesen teszi - megfelelően kivizsgálja, javítja, és végső soron kiküszöböli a problémát. Ehhez speciális felkészültség és eszközök kellenek, s nem utolsósorban műszaki invenció. Ha visszapörgetjük a Paksi Atomerőmű több mint 30 éves történelmét, akkor az a problémák felismerésének és megoldásának történelme, amely során a magyar szakemberek bizonyították felkészültségüket, felelősségtudatukat s nem kevésbé problémamegoldó leleményességüket. Ehhez nem kevésbé hozzájárult a hazai hatósági szigor is, ezt megnyugvással kell tudomásul venni.

Összefoglalva a mondókát: a nukleáris energia hazai alkalmazásának feltétele, hogy az alkalmazók felelősségük tudatában alávessék minden egyéb érdeküket, így az elemi gazdasági érdekeiket is a biztonsági szempontoknak, s a szabályok pedig kívülről korlátozzák az üzemeltetőt, hogy a nukleáris energiát csak a köz javára használhassa, az alkalmazás kockázatát a mindenkori legjobb tudásunk szerint minimalizálja, és felkészüljön minden eshetőségre. Közvetlen tapasztalatom alapján megerősíthetem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Paksi Atomerőmű esetében ez így is van.

Köszönöm a figyelmüket, megtisztelő volt. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)