Készült: 2020.07.05.13:08:11 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 62 2006.11.07. 2:12  47-277

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban én is ezt szerettem volna javasolni, hogy térjünk vissza a tárgyra, mert az Egyenlő Bánásmód Hatóságról, illetve a törvényről lenne szó.

A magam részéről Bíró Ildikó képviselő asszony gondolatai késztettek arra, hogy megszólaljak. Azt a véleményét, hogy nem támogatja, a demokrácia jegyében teljes mértékben el tudom fogadni.

(11.00)

Viszont azokkal a számokkal, amelyekkel találkoztam, amelyeket látni lehet, mindenképpen tudok azonosulni. Ezek alapján szükség van arra az egyenlő bánásmód törvényre, amit most megvitatunk, mégpedig azért, mert a hatóság létrehozása óta 2005-ben 491 esetben járt el a hatóság, míg 2006 szeptemberéig 636 panaszbeadvány érkezett a hatósághoz. Ez is jelzi, hogy milyen nagy szükség van egy ilyen jellegű intézményre. Az a kérdés, hogy jogilag, illetve szakmailag mennyire biztosított ennek a hatóságnak a fenntartása, működése. Nos, az ügyszámok mindenképpen azt mutatják, hogy szükség van rá.

Ha jól értem és jól látom, akkor a nagyobb ellenzéki frakció nem hajlandó támogatni ezt a törvénymódosítást. Még egyszer mondom, a demokrácia jegyében ezt el tudom fogadni. De ha ez a törvény nem született volna meg, akkor közel hétszáz fő nem kapta volna meg az egyenlő bánásmódnak azt a lehetőségét, amellyel élni tudott. Ezért tartom fontosnak azt - ahogy miniszter úr is elmondta -, hogy utolérjük az európai jogharmonizációt, hogy - ha úgy tetszik - még nagyobb és még több lehetőségük legyen az egyenlő bánásmódra szorultaknak ahhoz, hogy igénybe tudják venni a hivatal munkáját. Azt gondolom, nemcsak jogilag, de szakmailag is meg van alapozva az a tény, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság, ha akar, akkor tud dolgozni, a jogi státusa pedig egyértelműen meg van alapozva.

Köszönöm szépen a tisztelt figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 80 2006.11.07. 2:09  47-277

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Pettkó András képviselő úr felvetésére reagálnék, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság beszámolóját tudomásul vette a kormány, tehát ez része a költségvetésnek egyébként, amit ön megemlített. Egyetértek Gusztos képviselő úrral, hogy ebben természetesen a Magyar Szocialista Párt partner, hogy ezeket tekintse át, és nézzük meg újra.

A másik nagyon fontos kérdés, amit Gusztos Péter úr említett, hogy ez a törvény alapkoncepcióként indult el, és azt gondolom, hogy amikor egyenlő bánásmódról esik szó, akkor nagyon sokan megpróbálják ezt a kérdéskört csak a romákra kihegyezetten megtekinteni. Szeretném jelezni, hogy ez sokkal többről szól: a nőkről, a fogyatékkal élőkről, és nagyon sokakat lehetne még mondani, akikről szólhat. Mégis azt gondolom, hogy a törvény cikkelye, amely akár a módosítást jelenti, akár az alaptörvényt jelenti, nagyon fontos, hogy ez nemcsak a törvény megalkotásában játszott fontos szerepet, amikor el lett fogadva, hanem a társadalmi szinten megjelenő közvéleményben is elfogadottá vált, hogy ha egy kormányzat, egy politika és egy parlament ezzel a kérdéssel ilyen síkon foglalkozik, akkor a társadalomnak fontos odafigyelnie arra a helyzetre, hogy az egyenlő bánásmód lehetőségét minél szélesebb körben megadja azon a helyen, ahol éppen lehet.

Mert nagyon sokszor megemlítjük azt, és a statisztikában is lehet olvasni, hogy a munkahelyeken érik az atrocitások a különböző társadalmi csoporthoz tartozó személyeket. Ezért azt gondolom, hogy azoknak, akik a munkáltatói körhöz tartoznak, mindenképpen a törvény jogi hátteret biztosít arra, hogy ne kövessenek el olyan cselekményt, amely az egyenlő bánásmód elvével nem azonosul, illetve nagyon fontos kitérni arra is, hogy a másik oldal, akiket érint, ők is biztonságban érzik magukat, ha van egy törvény, van a társadalomban egy olyan tény, ami elfogadottságot jelent számukra.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(11.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 326 2006.11.17. 6:22  1-431

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma is szigorú és következetes költségvetést tárgyal a tisztelt Ház. Szigorú azért, mert az elmúlt kormányzati ciklusokban a pénz költésének az időszaka volt. Ma ebben a költségvetésben valóban nem a költekezést látjuk, ma ebben a költségvetésben nem találkozhatunk a lobbizó költségvetés soraival, ma ebben a költségvetésben nem találhatunk olyan összeget, amely nem tudatos tervezésre épült volna. Következetes azért, mert ha a romákra szánt forrásokat vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy ott sincs túlköltekezés, pedig kellene hova költenünk.

Annak érdekében, hogy a magyarországi cigányság élethelyzetén javítani tudjunk, tisztelt parlament, költhetnénk többet a cigánytelepek felszámolására, költhetnénk többet a kultúránk támogatására, költhetnénk többet az oktatásban a tehetséggondozásra, a felzárkóztatásra. Viszont mivel azt látom, hogy más területek is mértékadó magatartást tanúsítanak, holott más területeken is szükség lenne több és célzottabb támogatásra, ezért jómagam is mértékadóként viselkedem, mert ebben a költségvetésben a mértékadást és az igazságosságot kell figyelembe venni.

A rendszerváltás óta eltelt időszakban már láthattunk igazságtalanabb és költekezőbb költségvetést, az pedig az 1998 és 2002 közötti időszakot jelenti. Az Orbán-kormány négyéves ciklusa végén azt hangsúlyozták vezető politikusai, hogy az ország gazdasági helyzete stabil. Ha valóban stabil volt a költségvetési helyzet, akkor miért nem fordítottak több forrást a romák integrációjára? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Medgyessy Péter is ezt mondta!) Kérdezném, hogy miért nem fordítottak több forrást a romák integrációjára. A jelzett kormányzati ciklusban a magyarországi cigányság ösztöndíjára mindösszesen 1,1 milliárd forintot fordítottak, míg ezzel szemben a Medgyessy-Gyurcsány-kormány 4 milliárd forintot fordított roma gyerekek ösztöndíjára. Természetesen meg kell vizsgálni azt is, hogy a cigányság lakhatási helyzetének javításáért mit tett az Orbán-kormány, és rá kell hogy döbbenjünk, hogy megfogalmazott koncepciójuk sem volt a cigánytelepek felszámolására. Mindösszesen néhány szociológiai tanulmány, kutatás készült el, természetesen nem kis összeg ráfordításával.

Tisztelt Országgyűlés! Tovább nem kívánom taglalni azokat a hiányosságokat, amely máig is a magyarországi cigányság nap mint nap saját bőrén tapasztalt és érzett hátrányát jelzi, tehát ma már kimondhatjuk azt megerősítve, hogy a rendszerváltás utáni időszakban volt költekező költségvetés, ennek ellenére sem tudott több forrás jutni a magyarországi cigányságnak a magyar költségvetési összegből.

Mi a helyzet ma? Újra szeretném megerősíteni, hogy egy igazságos és következetesebb költségvetéssel állunk ma szemben. Igazságos azért, mert a jövő évi árváltozások hatásainak kivédésére az átlag alatti jövedelemmel rendelkezők kiegészítő támogatást kaphatnak, ebben a költségvetésben növeljük a szociális ellátásra szolgáló keretet, ebből biztosan a romák jelentős rétegét is tudjuk támogatni és kell támogatni.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezetében is külön soron szerepelnek azok a tételek, amelyek lehetőséget és esélyt biztosítanak a magyarországi cigányságnak az oktatásban, a lakhatásban és a foglalkoztatásban. Természetesen itt is lehetne különböző számokat mondani és megfogalmazni, hogy milyen számok voltak az oktatásban vagy a lakhatásban. Két számot szeretnék itt mindenképpen a lakhatási programoknál megemlíteni, a cigánytelepek felszámolására szánt összeget. Mint emlékezetes, mondandóm elején már mondtam azt, hogy az Orbán-kormány idején nem volt ilyen program, amely külön címkét kapott volna a magyar államháztartás költségvetésében. A Medgyessy-kormány idejében, a 2005. (Sic!) költségvetési évben 800 millió forintos keretösszeggel ez a program elindult, amelyből jelen pillanatban kilenc településen tudjuk cigánytelep felszámolását elindítani. Ezt lakhatási és integrációs programnak hívjuk, amely komplex program elindítását jelentette.

Ebben az évben mondtuk azt és mondjuk azt még mindig, hogy történelmi pillanat kezdődött el akkor, amikor egy kormány külön soron jelentette meg a magyar államháztartás költségvetésében a cigánytelepek felszámolását. Ma szintén lehet látni azt, hogy külön soron megjelenik a cigánytelepekre szánt forrásnak a keretösszege. Ez ma 400 millió forintot jelent, és azt gondoljuk, hogy a fejlesztési programban, ami a nemzeti fejlesztési tervben meg fog jelenni, mindenképpen a fejlesztések kapcsán el fogják érni azokat a telepeket, amelyeket még nem tudunk felszámolni ebből a 400 millió forintból, de egyetlenegy biztos: a fejlesztési összegek rá fognak fordítódni ezekre a telepekre.

A Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál nyújtott támogatás szintén, azt gondolom, összehasonlítást érdemel. Az 1999-2000. tanévben mindösszesen 278 millió forintos keretet szabott a Fidesz-kormányzat, ma pedig azt lehet látni, hogy a 2003-2004. évben - ha az utolsó előtti tanévet nézzük - 1,1 milliárd forintot fordított egyetlenegy évben a Medgyessy-kormány, illetve azt követően pedig a Gyurcsány-kormány arra, hogy a roma tanulók ösztöndíja kiemeltebb legyen.

Ebből adódóan azt gondolom, hogy ma Magyarországon valóban egy szigorú költségvetés és következetes költségvetés van, és természetesen a magam részéről ehhez a költségvetéshez kérem a tisztelt Ház támogatását, hogy fogadjuk el és szavazzuk meg a 2007-es költségvetési évet, mert egy mértékadó és egy jövőt építő költségvetés lesz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 330 2006.11.17. 2:06  1-431

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Néhány számot hadd mondjak, és akkor talán annak ellenére, hogy nem voltam '98 és 2002 között képviselő, még tudhatom a számokat, és láthatom, hogy a költségvetés mit tartalmazott.

Itt van a kezemben a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány beszámolója, amely így szól, és csak a Fidesz idejét mondom. Az 1998. évben, tehát egy fél időszakot lehet mondani, 250 millió forinttal támogatta a Magyarországi Cigányokért Közalapítványt, amely kizárólag a roma gyerekek oktatásáról szólt. 1999-ben 272 millió, tehát 22 millió forint növekedés volt mindösszesen a következő évben, a 2000. évben pedig 278,5 millió forintot adott a Fidesz-kormány, és mehetnénk tovább. A legutolsó évben, amikor 2002-ben még a költségvetést önök készítették el és önök fogadták el, összesen 350 millió forintot adott a Fidesz-kormány a roma tanulók felzárkóztatására, ösztöndíjára.

Itt jön egy nagy törés, akkor már valóban államtitkárként, 2003-ban 1 milliárd 135 millió forintot adtunk roma gyerekek oktatására a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnak. Még egyszer mondom a számot: 1 milliárd 135 millió forintot. Ezzel is szeretném érzékeltetni, hogy a következő évben szintén ugyanekkora összeggel támogatta a Magyar Országgyűlés a Magyarországi Cigányokért Közalapítványt. Még két számot hadd mondjak! Az önök utolsó évében összesen 12 700 gyereket tudtak támogatni, a 2002. évben összességében ennyi roma gyereket, ez azt jelenti, hogy ötödik osztálytól egészen egyetemig bezáróan. Míg ha a Medgyessy-kormány és a Gyurcsány-kormány utolsó évét, teljes évét nézzük, akkor pedig 23 ezer diákot tudtunk támogatni. Ez a szám is mutatja azt, hogy mennyire megugrott nemcsak forintálisan, hanem az eredmények is, amikor láthatóvá válik az, hogy a roma értelmiség megjelenik Magyarországon.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 232 2006.11.21. 1:12  225-277

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítását megtárgyalta, és azt 10 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

Az álláskeresők helyzetének rendezése kapcsán javulnak az emberek munkához való jogainak érvényesítési lehetőségei, egyben beilleszkedésük is a munka világába. A szervezeti struktúra átalakításával egy időben a kirendeltségeken az adminisztráció háttérbe, az ügyfélkapcsolatok előtérbe kerülnek. A törvénymódosításban prioritást kap a foglalkoztatási rehabilitáció, amely az esélyegyenlőség biztosítását célozza meg a pályakezdőknél, az 50 év felettieknél, a romáknál, a kisgyermeket egyedül nevelőknél, a kisgyermeket nevelőknél is és a fogyatékossággal élőknél.

Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság támogatja és javasolja elfogadni a tisztelt Háznak a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 264 2006.11.21. 2:07  225-277

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, ez a törvény mindenképpen arra is nagyon pontosan rá tud világítani, amit a képviselőtársam mondott az ellenzéki padsorokból a feketemunkával kapcsolatban, hogy keresett, de mégsem talált olyan szakmunkást, aki el tudott volna látni egy munkafeladatot. Azt gondolom, e törvény hatálybalépése lehetőséget ad arra, hogy az esélyegyenlőség érdekében azokat a kiskapukat, amelyeket most láthatunk, talán bezárja.

Mire is gondolok? Több kirendeltségen is lehet látni és tapasztalni, hogy ha regisztrálja magát valaki, akkor még nem biztos, hogy munkát is fog vállalni. Ha kiközvetítik, akkor onnantól kezdve jelzi azt, hogy ő nem akar dolgozni, és más szándéka van. Akkor nagyon sokszor ebben partnerek azok a munkaadók, akik fogadják. Ezért gondolom azt, hogy ha egy kicsit jobban megpróbáljuk kezelni ezt a kérdést, akkor nem kibújunk az alól, hogy hogyan tudunk dolgozni, hanem pont ellenkezőleg, a munkát fogjuk elfogadni. Ez az egyik oldal, amit nagyon fontosnak tartok.

A másik, amit Gúr Nándor képviselőtársam mondott, hogy az esélyegyenlőség megteremtése érdekében nem a szociális szféra felé tolja el a köz- és közhasznú munkában való foglalkoztatást, hanem azt mondja, hogy olyan teret biztosít a foglalkoztatási integrációra és reintegrációra, amelyre nagyon régóta vártak azok a halmozottan hátrányos helyzetűek, kiemeltképpen a romák, akik nem nagyon tudtak munkahelyeken eltölteni bizonyos időszakot. Ezért azt gondolom, hogy ha ezzel a törvénnyel meg tudjuk tenni azt, hogy a közmunkát és a közhasznú munkát ki tudjuk ajánlani a segélyezés helyett, akkor azt nagyon fontosnak tartom, mert végre el tudunk oda jutni, hogy valaki, aki még nem is szokta meg a munka világát, az mehessen, és tudja meg, mit jelent az, dolgozni, mit jelent időre elmenni bizonyos foglalkoztatási cégekhez. Azt gondolom ezért, hogy ezt a törvényt mindenképpen támogatni kell, hogy esélyt tudjon kapni az a csoport, amely eddig nem tudott kapni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 315 2006.11.21. 4:10  306-400

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvénytervezetet a bizottság megtárgyalta, 10 igen, 8 nem és 1 tartózkodás mellett vitára alkalmasnak találta, és a törvény elfogadását javasolja.

A bizottságban többek közt felmerült ugyanaz a kérdéskör, amelyről Filló Pál képviselőtársam beszélt, én néhány mondatot szeretnék csak hozzátenni. A szociális törvények módosításánál nagyon fontosnak tartom és tartjuk azt, hogy most végre ez a törvény megfogalmazza azt, hogy hal helyett inkább hálót adjon azoknak, akik rászorultak, mert ez idáig többnyire megpróbáltuk úgy segélyezni a rászorultakat, hogy nem volt egy olyan távlat abban a segélyezésben, hogy hogyan tud munkát találni. Ezért nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy azok a lehetséges munkavállalók, akik eddig nem tudtak elhelyezkedni különböző okok miatt az elsődleges munkapiacra, azoknak talán egy előlépcső lesz az a közmunkaprogram, amely lehetőségként ott lesz és meg lesz teremtve, mert amikor azt mondjuk, hogy elsődleges munkaerőpiac, akkor elfeledkezünk arról nagyon sokszor, hogy nincs átmenet, és nem volt átmenet akkor, amikor a halmozottan hátrányos helyzetűek, és azok, akik esetleg még nem is tudtak a rendszerváltás óta munkát vállalni, azok hogyan tudnak esetlegesen oda elkerülni. Ezért tartom fontosnak ezt a törvényt, mert ez kitér arra, hogy a szociális segélyt felváltsa az a lehetőség, hogy a közhasznú és közcélú munka keretében tudjanak munkát vállalni. Ez talán egy átmeneti rendszert tud hozni, amely mindenképpen lehetőséget teremt arra, hogy az elsődleges munkaerőpiacra vissza tudja vezetni az embereket.

A gyermekvédelmi törvénynél én nagyon fontosnak tartom azt, amit egyébként a gyakorlatból lehet meríteni, hogy nagyon sokszor lehetett látni, hogy gyermekeket adott krízishelyzetben külön-külön helyezik el, habár egy családhoz tartoztak. Ez a törvény többről is szól, de én mindenképpen ki szeretném azt emelni, hogy szól arról elsődlegesen, hogy a gyermekeket közösen kell elhelyezni akkor, hogyha krízishelyzet van. Azt gondolom, az elmúlt időszakban számtalan olyan probléma volt, amelyet a szülők, hozzátartozók nem tudtak kezelni, és nem tudtak hova rakni azért, mert az egyik gyereket akár 10-15 kilométerrel is távolabb tudták elhelyezni vagy lehetett őt elhelyezni. Ez, azt gondolom, mindenképpen fontos lehet a gyermekek szempontjából, mert az a gyermek, aki sérült és sérülten kezdi meg az életét, az sokkal nehezebben tud felnőtt korban integrálódni egy adott társadalomhoz. Ezért azt gondolom, hogy mindenképpen ennek a törvénynek nagyon fontos szerepe kell hogy legyen, hogy a jövő nemzedéke lássa és érezze, hogy fontos a társadalomnak, és ezért tartom fontosnak, hogy ez a törvény erre a tételre is kitér.

A közgyógyellátásról néhány gondolat. Az a közgyógyellátási rendszer, ami működött, azt gondolom, mindenkinek azért adott lehetőséget arra - akik rászorultak voltak -, hogy a közgyógyellátásban részt vegyen, ezért én a magam részéről azt a fejezeti részt külön megemlíteném, ami arról szól, hogy hogyan lehet hozzáférni ehhez a közgyógyellátási rendszerhez. Itt felsorolja a törvénytervezet a települési önkormányzatokat, a jegyzőkön keresztül a határidő megadását, és hogy milyen gyógyszerekhez lehet hozzáférni. Azt gondolom, hogy szintén talán egy olyan mankó lesz azoknak, akik rászorulnak, hogy sokkal jobban és könnyebben elérhető az az ellátási forma, ahol a gyógyszereiket igénybe tudják venni. Magam nem is gondolnék arra, és nem is mernék arra gondolni, hogy esetlegesen valaki, aki megkapja ezt a segélyezési rendszert, az visszaél azzal, hogy esetleg másnak átadja, vagy éppen eladja azt a gyógyszert. Azt gondolom, hogy ezt a magam részéről, az én értékrendemből mindenképpen kizárnám.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 335 2006.11.21. 2:13  306-400

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én megpróbálok indulatok nélkül beszélni, mert azt gondolom, nagyon sok olyan általánosító mondat elhangzott ma ebben a teremben, ami ellen nagyon sokat dolgoztam az elmúlt időszakban, hogy ne történjen meg. Amikor azt mondjuk, hogy kiskocsmák mélyén költik el a pénzüket, és nem tesszük hozzá azt az egyetlenegy mondatot, hogy természetesen vannak kivételek, akik nem ott költik el - mert a tisztelt Házban úgy néz ki, hogy egy kalap alá veszünk minden szociális ellátórendszerhez tartozó személyt -, ezt nem szabadna tennünk csupán azért, mert azok az embertársaink, akik most szociális segélyre rászorultak, valami oknál fogva rászorultak, és nem szabadna általánosítani.

(20.50)

Ezért azt gondolom, egy olyan szlogent, hogy "kullancsként tapad" a szociális ellátórendszerre, ha nem is pontosan idézem, azt gondolom, azért mindenképp meg kellene fontolnunk ezeket a mondatokat, mert nem tartom elfogadhatónak, hogy ebben a Házban ilyen mondatok elhangozzanak.

A másik, amit Soltész Miklós úr mondott, azt gondolom, minden mondatával egyet tudok érteni, mert az valóban más kérdés, hogyan tudunk és hogyan tudnak az önkormányzatok valódi munkaviszonyokat teremteni ahhoz a törvényhez, amelyet a kormány letesz. Mert a kormány talán nem eléggé hangsúlyozta ki, talán majd államtitkár úr kihangsúlyozza, hogy ha a kormány, illetve a parlament hoz egy törvényt, az nem azt jelenti, hogy a kormány teljes felelőssége, csak őrá hárul minden egyes feladata, hanem az önkormányzatokra, a személyekre, nem utolsósorban a társadalomra is hárul az a feladat, hogyan tudja ellátni azt a réteget, amely szociálisan rászorult. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a szociális törvényekről, amelyek megfogalmazódnak, ne azt gondoljuk, hogy csak egy kormánynak kell végrehajtania.

A másik az egészségügyi rendszer. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Majd a másik kétpercesben, köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 341 2006.11.21. 2:08  306-400

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Csak be szeretném fejezni az előző gondolatmenetemet. Nagyon fontosnak tartom Soltész Miklós másik mondatát, hogy azokról a szociális ellátottakról, akikről beszéltünk, és beszéltek egypáran, ki kellene hangsúlyozni, hogy akik különböző oknál fogva nem férnek bele a szociális ellátórendszerekbe, azokat hívjuk - vagy hívhatjuk -egyébként deviáns magatartással bíróknak. Azt gondolom, azoknak is meg kell találni azt az utat, amely mindenképpen a szociális ellátórendszerhez vezeti őket, azt követően pedig az elsődleges munkaerőpiacra.

Mert ha azt mondjuk, hogy azokra nincs szüksége egy országnak vagy az államnak, akkor azt mondjuk, hogy valamilyen olyan folyamatok indulnak el, ami nemcsak Svédországhoz vezet, hanem más folyamatokhoz is. Tehát azt gondolom, mindig hozzá kell tenni egy olyan gondolatmenetet ehhez az ügyhöz, amely a kiutat is bemutatja, hogy ha például nem férnek bele a szociális ellátórendszerbe, akkor hol lehetne megtalálni azt a lábát ennek az intézkedésnek, amellyel vissza tudjuk vezetni őket a megélhetéshez.

Ezért azt gondolom, visszatérve a munka világához, mert a természetben adott támogatás és a segélyezés munkával való felváltása, mint elmondtam már, nagyon fontos; viszont még egyszer ki szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon sok fog múlni az önkormányzatokon, hogy hogyan tudják ezt a törvényt alkalmazni. Mert ha majd oda fogunk elérni, amikor már az alkalmazása megindul, akkor hány ügy lesz, amely a bíróságon fog végződni, azért, mert a munkáltató nem azokat a jogosítványokat, törvény adta lehetőségeket használta, amelyeket egyébként használhatna, hanem ezen túl, vagy éppen kisebbet. Ezért azt gondolom, már most kódolhatók egy-egy kistelepülésen a viszályok, hogyha az önkormányzatok nem működnek jól együtt.

Ezért tartanám fontosnak, hogy az önkormányzatok jól együtt tudjanak működni a kormánnyal.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 367 2006.11.21. 2:08  306-400

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Máris jelzem, hogy nem kívántam volna a képviselőtársaim idejét rabolni, csak éppen, ha a plébánián vagy a hivatal folyosóján várnak a szociálisan rászorultak, azt gondolom, azt azért át kellene gondolni, hogy miért vannak ilyen helyzetben, és azt gondolom, mindegyikünk felelőssége talán adva van ebben a kérdésben, mert talán akár politikusként, akár a társadalom azon tagjaiként, akik tudtunk volna tenni annak érdekében, hogy ne a folyosókon vagy ne a plébániahivatalban várakozzanak, talán megtettünk-e mindent. Ez egy költői kérdés is lehetne.

Azt gondolom, nyugodt lelkiismerettel ki lehet jelenteni, hogy nem, még akkor is, hogyha azt gondoljuk, hogy ma ennek a törvénytervezetnek a vitája most már lassan három órája zajlik.

Azt gondolom, hogy a gyakorlat elvére még nem mentünk le, mert akkor, amikor arról beszélünk, hogy ezek az emberek hogyan vannak kiszolgáltatva, elfelejtjük, hogy a törvényhozásban mi alkotjuk meg azokat a törvényeket és azokat a jogszabályokat, amelyekkel ők tudnak vagy nem tudnak élni, és remélem azt, hogy azok, akik esetlegesen a folyosókon állnak, azok nem úgy érzik abban a pillanatban, hogy teljes mértékben kiszolgáltatottak, hanem az a hivatali rendszer, amelynek egyébként ki kell szolgálnia azokat az embereket, akik odakerülnek, azokat szolgálja ki úgy, és lássa el úgy, hogy azok lehetőleg ne újra visszatérő ügyfelei legyenek a hivataloknak, hanem hogyan lehet visszavezetni a foglalkoztatási rendszerekbe - újra ide jutunk el -, vagy hogyan lehet esetleg más olyan intézkedéseket tenni, ahogy Béki Gabriella képviselő asszony is mondta, amely különböző programokat ajánl számukra, és akkor nem a hivatalokban lennének a folyosókon, nem a plébániahivatalokban, hanem különböző programokban vennének részt.

Azt gondolom, hogy ez szintén közös felelősségünk nekünk, politikusoknak, hogy ezt mennyire tudjuk megvalósítani, hogy azok az emberek, akik szociálisan rászorultak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ne a hivatalokban, hanem a munkahelyeken töltsék el az idejüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 379 2006.11.21. 2:01  306-400

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A "közös felelősség" szót továbbra is használni fogom, mert amikor a kormány elindította a romatelepprogramot, és 2005-ben megjelentette a költségvetésben, az egy olyan történelmi pillanat volt, amit a Fidesz nem tudott megtenni, amikor kormányon volt. Ezért is jelzem azt, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányzat annyival többet tett, hogy legalább elkezdte azt a programot, amit közel 120-130 ezer ember várt már tizenhat vagy harminc évvel ezelőtt is, nevezetesen hogy elkezdődjön a romatelepek felszámolása. Tehát ez a kormánykoalíció ebben a kérdésben mindenképpen többet tett.

Képviselő úr személyeskedésére nem szeretnék válaszolni (Dr. Fazekas Sándor: Nyugodtan tegye meg!), mert teljesen mindegy, hogy államtitkárként vagy képviselőként mondom, de az biztos, hogy a halmozottan hátrányos helyzetűek - és ebbe természetes módon a romák egy része is beletartozik - sorsáért még mindig felelősséget vállalok, úgy is, mint roma ember, és úgy is, mint képviselő, és ezt nem kérdőjelezheti meg sem ön, sem más. Véleményem szerint a közös felelősségvállalás ott indul el, ahol azt mondjuk, hogy amikor mi voltunk kormányon, akkor mit tettünk, és mit tett a mostani kormány. Kedves képviselő úr, én teljes jóindulattal mondtam azt, hogy közös felelősségünknek kell lenni, mert attól még, ha csak mutogatunk, és azt mondjuk, hogy a telepprogram nem sikeres, azoknak a családoknak a sorsa nem válik jobbá, akik ott élnek. Ezért tartanám fontosnak jobbító szándékkal megvizsgálni, ki mit tett annak érdekében, és ki mit nem tesz annak érdekében, hogy az ott élők helyzete meg tudjon változni. Ez közös felelősség, és ebben a közös felelősségben ellenzéknek és kormánypártiaknak is meg kell találniuk azt a hangsúlyt és azt a módot, amely igazán segíteni tud az ott élőknek.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 407 2006.11.21. 0:21  400-446

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az emberi jog, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvénytervezetet megtárgyalta. A bizottság 10 igennel, 9 nemmel vitára alkalmasnak találta, és a törvény elfogadását javasolja.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 224 2006.11.24. 2:08  1-285

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örülök neki, hogy Korózs Lajos képviselőtársam kitért arra, hogy a cigánytelepprogram tovább fog folytatódni, amely szociális, lakhatási, integrációs program. A program ezt a nevet azért kapta, mert komplex programot szeretne végrehajtani a jelenlegi kormány annak érdekében, hogy az a négy terület, amely kiemelten van megjelenítve a kormányprogramban is, érvényesülni tudjon, így az oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügy kérdése, nagyon fontos, hogy komplexen kezeljük ezt a kérdéskört.

Amit önálló képviselői indítványomban módosításként benyújtottam, azért tettem meg, hogy a komplex program még jobban kidomborodjon abból a szempontból, hogy a roma tanulók helyzetét még jobban előtérbe tudjuk helyezni. Ezért annak az ösztöndíjformának, amely működött '95 óta folyamatosan, a továbbfejlesztését próbáljuk megtenni úgy, hogy a Magyarországi Cigányokért Közalapítványhoz kérnénk visszacsatolni azokat a forrásokat, amelyek a roma ösztöndíjakról szólnak. Ebben az önálló képviselői indítványban pontosan erre tértem ki, hogy a minisztérium fejezetében meglévő 390 millió forintos keretösszeg a roma tanulók ösztöndíjára, illetve egy 38 millió forintos keretösszeg, amely a krízishelyzeteket próbálja meg megoldani, ha ezt a két összeget a Magyarországi Cigányokért Közalapítványhoz helyezzük, akkor sokkal nagyobb esély van arra, hogy célzottan megtalálja azokat a roma tanulókat, akik jelen pillanatban is tanulnak, de azzal a lehetőséggel tovább tudják fejleszteni tanulmányaikat, illetve nem utolsósorban benn tudnak maradni azokban az oktatási intézményekben, ahol vannak, és itt elsősorban a középiskolai oktatást vesszük alapul.

A költségvetés számtalan olyan ponton ad pozitív megoldást, még akkor is, ha látjuk, hogy nagyon szigorú költségvetéssel állunk szemben, amely általános kérdésként kezeli a romák integrációját. Így mindegyik területen, az oktatási, foglalkoztatási kérdésben ott vannak a fiatalok, és azt gondolom, hogy ez mindenképpen fontos lesz a következő generációk számára.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 230 2006.11.24. 2:02  1-285

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy mint képviselő is és mint roma ember is meg vagyok szólítva, amikor Farkas Flórián azt mondja, hogy sikertelen programnak próbálja meg beállítani azt a romaprogramot, amelyet elindítottunk, és ezt cigánytelepek felszámolásának hívják. Tudom, hogy fáj képviselő úrnak és a Fidesznek az, hogy nem ők indították el azt a programot, amit most cigánytelep-felszámolási programnak hívunk, mert az önök kormánya is elindíthatta volna ezt a programot, és akkor már sokkal izmosabbak lehettek volna azok a romák, akik most még mindig azon vannak, hogy hogyan tudnak munkát vállalni, vagy a lakhatásban hogyan tudnak ők maguk is valamilyen segítséget nyújtani.

Ezért azt gondolom, hogy minden olyan pillanat, amely nem oldotta vagy nem kezelte ezt a problémát, az egy hibás pillanat volt, és azt gondolom, hogy az önök idejében sokkal több hibás pillanat volt, mint a mi időszakunkban, mert mi legalább vettük azt a bátorságot, hogy 2005-ben külön költségvetési soron megjelentettük a cigánytelepek felszámolását. Ezzel természetes módon nem azt mondtuk, hogy a lakáshelyzetet automatikusan meg kell oldani, hanem ha ön az elmúlt ciklusban is velem együtt képviselő volt, tudhatná azt, hogy úgy kezdtük a programot, hogy mentorokat helyeztünk ki a településekre, ezek a mentorok pedig a foglalkoztatást, az oktatást, az óvodáztatást indították el az első tíz hónapban, és ezt követően lehetett annak lakást pályáznia, aki ebben a programban részt vett. Ha nem vett részt a foglalkoztatási programokban, az oktatásban és az óvodáztatásban, abban az esetben az ő lakáshelyzetét sem tudta elindítani a minisztérium.

Ez a különbség, amikor azt mondtam, hogy komplex program, és azt gondolom, hogy ennek a komplex programnak az elindítása nagyon sok sikert hozott. Persze vannak kudarcok. Azért vannak kudarcok, mert nem volt előtte semmi olyan mérőfok, etalon, amelyhez lehetne mérni, hogy hogyan lehetne ezt jól megoldani.

Arra kérném az ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy próbáljanak meg ehhez a konstrukcióhoz ötleteket, javaslatokat adni, akkor sokkal jobban kivitelezhető ez a program. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 93 2006.12.13. 10:07  1,5-8,11-12,92-122

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Kedves Munkatársaim! A bizottság megtárgyalta és elfogadásra ajánlja - az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság - a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolóját és határozatát.

Mindenekelőtt szeretném megköszönni Kaltenbach Jenő úrnak és munkatársainak azt a munkát, amit elvégeztek, azt a szakmai munkát, amit elvégeztek. A magam részéről az a közel 12 éves folyamat, amit láthatunk, azt gondolom, hogy mindenképpen minősíti Kaltenbach Jenő munkáját és munkatársait, mégpedig egy olyan irányban minősíti, hogy mindenképpen a magyarországi cigányság és a kisebbségek helyzetének pozitív elmozdulása valamilyen szinten realizálódott. Mint ahogy a beszámolóban is lehet látni, amiről éppen tárgyalunk, a 2005-ös beszámolóban lehet látni olyan számokat, amelyek már pozitív értékben jelennek meg, mégpedig úgy, hogy sokkal kevesebb ügy volt, nem sokkal, de 2 százaléknyi különbség van az előző évihez képest. Ezért én azt gondolom, hogy ez már mindenképpen egy olyan tendencia, amiről azt lehet mondani, hogy valami történt ebben a 12 évben, és hogy egy idézetet is mondjak ehhez, azt gondolom, talán időszerű, mert amikor arról beszéltünk az elmúlt közel öt órában, hogy a jogegyenlőség mennyire fontos akár a gyermekvédelmi jogoknál, akár pedig az etnikai kisebbségi jogoknál vagy éppen az egészségügyi jogok betartásánál, de sorolhatnánk bármilyen más emberi jogot, akkor azt gondolom, hogy most mindenképpen időszerű.

"Egyre többen gondolják úgy, hogy a jog szabályai szolgálhatnak olyan zsinórmértékül, amely mindenki számára egyformán kötelező, és vita esetén nem az ízlés, az erkölcs, a hatalmi helyzet, a származás, a társadalmi státus dönti el, hogy kinek van igaza." Ezt egyébként Aáry-Tamás Lajos írásából vettem. Én azt gondolom, hogy ez mindenképpen időszerű, mert nem az indulatok kell hogy eldöntsék, hogy a jogban kinek van igaza, hanem azt gondolom, a jog érvényesülése kell hogy mindenképpen szerepeljen.

Négy területet szeretnék kiemelni az ombudsmani jelentésből. Ez a négy terület: a foglalkoztatás, az oktatás, a lakhatás és az egészségügy. Azért teszem mindezt, mert ebben érzékelhetően lehet látni, és lehet kimutatni azokat a pontokat, amelyekben mindenképpen még mindig neuralgikus jelenségek vannak, és a foglalkoztatással kezdeném, amely, azt gondolom, mindenképpen azért időszerű, mert ha a négy területet említjük, mindig el szoktam mondani, és most is elmondom, hogy nem szeretném külön megemlíteni egyiket sem csupán csak azért, mert mind a négy terület komplexen egymáshoz tartozik, mert az egyik nélkül a másikat nem lehet jól kezelni, és nem lehet igazán versenyképes és fenntartható fejlődést elérni a hazai kisebbségek életében.

A '95-ös ombudsmani rendszer felállítása utáni időszakban érzékelhetően lehetett látni azokat a jelzéseket, amelyek a foglalkoztatásban megjelenő diszkrimináció tárgykörében szólaltak meg. Néhány konkrét esetet érintsek, mint például a munkaügyi központokban több esetben is előfordult, hogy a kirendeltségeken a munkaadó kikötötte, hogy roma származású személyt nem foglalkoztat. A rendszerváltás utáni időszakban ezzel a ténnyel nem lehetett semmit kezdeni, mivel nem voltak olyan jogi normák, amelyek rövid időn belül egy-egy ügyet megnyugtatóan lezártak volna. Az ombudsmani hivatalok felállítását követően már lehet érzékelhetően látni, hogy van kihez fordulnunk, és van, ki ezt a jogot, lehetőséget megadja a kisebbségek számára, így a cigányság számára is.

Más esetekben pedig akkor ért romákat diszkrimináció, amikor egy munkahelyi hirdetésre telefonon jelentkeztek be, a telefonos bejelentkezéskor még volt felvétel, majd amikor az illető roma származású személy a megbeszélt időben és helyen megjelent, és kiderült, hogy ő roma származású, a létszám betelt jelű mondat fogadta a roma honfitársunkat. Úgy érezzük, hogy mi magyarok, romák - sorolhatnám a jelzőket - a diszkrimináció minden egyes fokát vissza kell hogy utasítsuk, amelyek nap mint nap megjelennek és megjelenhetnek életünkben. De nem látom értelmét, jómagam és a politikustársak összehangolt tevékenysége vezethet oda? Ez a kérdés, vagy egyáltalán hogy lehet még mindig akkor arról beszélni a mai nap, hogy vannak ilyen előítéletek, mert '95 óta folyamatosan lehet ezt érzékelni, hogy ez a folyamat tendenciózusan a rendszerben megjelenik és megvan. Ezért azt gondolom, hogy akármennyire mondjuk azt, hogy a jog rendszere kiterjed minden egyes részére, még mindig azért vannak olyan jogi hézagok, jogi kiskapuk, amelyeket, én azt gondolom, mindenképpen be kell zárni annak érdekében, hogy a foglalkoztatás tárgykörében egy sokkal hathatósabb lehetőséget biztosítsunk a hazai cigányság érdekében.

Az oktatás jelenségéről már többen beszéltek, és az előző témában már felvetés volt. Én magam a szegregált oktatásra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a mai nap is még lehet látni olyan szegregált oktatási típusokat, annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban Mohácsi Viktória miniszteri biztos asszony nagyon sokat tett annak érdekében, hogy elsősorban azokat a gyerekeket, akik a speciális iskolába járó diákokat jelentik Magyarországon, ne különböztessék meg, és ne bőrszínük, faji hovatartozásuk alapján kerüljenek egy olyan helyzetbe, ahonnan nagyon nehéz visszakerülni; ez az a bizonyos speciális iskolai típus. Ennek harcában egyébként, azt gondolom, komoly szándék mutatkozott a szaktárca irányában, illetve természetesen a kormány irányából is, amelynek legfontosabb lépése az "Utolsó padból" című program. Ebben a programban lehet érzékelni, és lehet látni azt, hogy nem ugyanannyi gyerek kerül be egy-egy évben a speciális iskolai típusba, mint ahogy bekerültek az elmúlt időszakban. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy visszaszorulóban van az a tény, hogy a speciális iskolákban lévő gyerekek száma növekedjen.

Ez egy nagyon fontos szelete életünknek, mert azt gondolom, hogy az alapoknál kell igazán megfogni azt a lehetőséget, hogy minél hatékonyabb és versenyképesebb legyen egy-egy diák az iskolai rendszerben. Ezért én azt gondolom, hogy mindenképpen az oktatás a 0-6 éves korig fontos, hogy akkor figyeljünk oda a legjobban diákjainkra és gyerekeinkre, mert akkor a versenyképesség mindenképpen sokkal jobban kódolt.

A másik nagyon fontos intézkedés volt, és azt gondolom, a diszkrimináció egyik visszaszorítása is lehet, hogy 3 éves korban a térítésmentesség elindítása a rászorultaknak egy olyan helyzetet hozott, hogy közel 30 százalékkal több gyerek jár most az óvodai rendszerbe, hátrányos helyzetű gyerek, mint az elmúlt évtizedekben.

(14.50)

Tehát 2005-ben indult el ez a folyamat, és már lehet mérni ezt a 30 százalékos emelkedést. Ez mindenképpen azt mutatja, hogy az oktatásban komoly esély van.

Én az oktatásból nem szeretnék többet kiemelni. Egyetlenegy biztos, hogy az ombudsman úrnak azok az ajánlásai, amelyeket megtett az oktatási intézmények irányában, a beszámolóból is kitűnik, az mindenképpen arra ad lehetőséget, hogy ő is nagyon sok esetben látja és érzékeli azokat a diszkriminációs jelenségeket, amelyeket tapasztalni lehet, és a jelzések alapján hozzá befutnak, viszont azt is lehet látni, hogy az ajánlások, amelyek megfogalmazódnak az ő részéről, nagyon sok esetben nem érik el azt a célt, hogy megváltoztassák egy-egy oktatási intézménynek a belső struktúráját, illetve megítéltetését a roma gyerekek irányában.

Az egészségügyről nagyon röviden: a beszámolóban, azt gondolom, hogy az elmúlt évek beszámolóiban is többször kijött az egészségügynek a problémás helyzete. Az egyik legfájóbb pont talán a magyarországi cigányság részéről az a bizonyos Heves megyei eset, amikor a kórházban történt atrocitás, hogy direkt azért külön kórterembe fektették a személyt, mert roma származású. Ez végigkísérte egyébként nagyon sokáig a magyarországi cigányság életét, mert nagyon sokszor, ha nem is volt olyan ellátás, amilyenre számítottak, tehát negatív ellátás, akkor is már úgy kezdték a kórházban a roma származású honfitársaink az életet, vagyis a betegségnek az első napjait, hogy már féltek bemenni is.

Ezért nagyon sokszor lehet tapasztalni, hogy nem az a jelenség a legnagyobb probléma, ami egyébként hatalmas probléma, hogy ilyen diszkriminációval találkozhatnak és találkoztak az elmúlt időszakban, hanem az a legnagyobb probléma, hogy az általános szűréseken, itt elsősorban a nőkre gondolok, a nők egyre kevesebben veszik igénybe a kórházi ellátást, illetve az alapszűréseket, azért, mert még mindig megvan az a félsz bennük, amellyel, azt gondolom, hogy mindenképpen kell valamit kezdeni és tenni, és azok az ajánlások, amelyek szintén e tárgykörben megfogalmazódtak, számomra mindenképpen nagyon fontos jelzés.

A lakásügyek: kiemelten foglalkozik a beszámoló a lakásügyekkel. Én kiemelten nem szeretnék ezzel foglalkozni. Nagyon sokban egyetértek Kaltenbach Jenő ombudsman úrral, amikor a lakásügyben akár az önkormányzatok irányában, akár pedig egyéb más hivatalok irányában tesz olyan megjegyzést, amellyel mindenképpen egy jobb, egy célszerűbb és egy fenntartható fejlődést a lakásügyben el lehessen érni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 95 2006.12.13. 3:27  1,5-8,11-12,92-122

TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tovább folytatnám néhány gondolattal, és a tizenöt percet természetesen nem fogom már igénybe venni.

A lakáshelyzetről még néhány gondolatot hadd mondjak, mivel ez az egyik legfontosabb kérdéskör napjainkban. Amikor azt mondjuk, hogy a gyermekvédelmi jogok mennyire fontosak, és azt mondjuk, hogy az általános jogok betartatása mennyire fontos Magyarországon, ennek ellenére az elmúlt tizenhat évben nem láttuk azt a tendenciát, amiben lehetne látni azt, hogy hogyan lehetne abból a lehetőségből kitörni, amit a cigánytelepek felszámolásánál láthatunk, tapasztalhatunk.

Mintegy 130 ezer roma él cigánytelepeken, ez mintegy 500-550 cigánytelepet jelent Magyarországon. Az elmúlt kormányzati ciklusban nem volt rá politikai akarat, tehát a Fidesz idejében, hogy ezzel a kérdéssel kiemelten foglalkozzanak. A 2005-ös költségvetési évben jelent meg elsőként a magyar államháztartási költségvetésben a cigánytelepek felszámolására egy olyan keretösszeg, amellyel egy modellprogramot indítottunk el.

Azért fontos kiemelni ezt a programot, mert ennek nemcsak a lakhatási feltétel a legfontosabb eleme, amely számomra egyébként nagyon fontos, hanem mellette megjeleníti azt, hogy a telepeken élőknek a lakhatási feltételein túl az egészségügyi, az oktatási és a foglalkoztatási lehetőségeknek a bővülése elérhető, és nem lehet azt mondani, hogy 130 ezer roma embernek, akik ma cigánytelepeken élnek, azoknak a lehetőségeit nem tudjuk úgy elindítani, hogy valóban egy jobb esély irányában tudjanak elindulni.

Ennek a lakhatási helyzetnek a képe tovább fog bővülni, és remélem, hogy erőteljesen tovább tud mozdulni abba az irányba, hogy megszűnnek ezek a helyzetek, mivel az ombudsmani ajánlás az önkormányzatoknak jelzéseket mutatott be annak irányába és indított el, hogy az önkormányzat is a saját maga hatáskörében nézze meg, hogy mit tud tenni annak érdekében, hogy az önkormányzati bérlakások esetében minél jobb és minél átfogóbb képet alkosson arról, hogy a rászorultak és ezen belül a roma lakosság hogyan tudna a legjobban a lakhatási feltételeihez hozzájutni, természetesen azokkal a feltételekkel, amelyeket az önkormányzatok nagyon sok esetben rendeletekben szabályoznak. Ezek a rendeletek viszont, szeretném jelezni, nagyon sokszor nem adnak olyan esélyeket a hátrányos helyzetűeknek és ezen belül a romáknak, amelyekkel a lakhatási feltételeket meg tudnák alapozni, illetve azt követően a foglalkoztatási esélyek növelésével tovább tudnák a saját lakhatási helyzetüket gondolni vagy éppen építkezni, vagy bármilyen más irányba elmozdítani.

Egyetlenegy biztos, hogy ezekben a lakhatási kérdésekben, ami a cigánytelepek felszámolási programját jelenti, ebben látom azt, hogy ha van egy olyan összefogás, amely a politikai akaratot megjeleníti, mellette megjelenik az önkormányzati akaratnak a kérdése, és egy társadalmi akarat párosul hozzá, akkor lehet azt látni, hogy elmozdulás fog történni, mert azokon a helyeken nagyon fontos, hogy valami történjen annak érdekében, hogy az ott élőknek a helyzete meg tudjon változni.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a lehetőséget. (Szórványos taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 105 2006.12.13. 2:05  1,5-8,11-12,92-122

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mivel meg lettem szólíttatva, így mindenképpen fontosnak tartom, hogy néhány gondolatot fűzzek az előző felszólalóhoz, Kontur Pál úrhoz.

Azt gondolom, a jó szándékával nem lehetet vitatkozni, sőt azt látom, hogy van jó szándéka, csak talán az ismerete hiányos abban a tárgykörben, hogy kinek mi a feladata abban, hogy a magyarországi romáknak vagy cigányoknak - teljesen mindegy, engem egyik sem sért - mit kellene ahhoz tenni vagy hogyan kellene eljutni oda, hogy egyenlő jogokkal bírjanak.

A kultúrakülönbségeket nem szeretném feszegetni, mert abban egyetérthetünk. Viszont abban nem, hogy a kórházi külön kórteremben való fektetést a kultúrák nagy eltérése okozhatja, ami esetleg megjelenik a magyarországi cigányság és a többség közt. Azt gondolom, ha a magyarországi cigányság lehetőséget kap, akkor azzal mindenképpen él, és ha munkahelyekről van szó, akkor bebizonyította a magyarországi cigányság a rendszerváltás előtt, hogy tudott dolgozni.

Képviselő úr, nem a jelenlegi kormány irányába kellene mutogatni, az előző ciklusokban is voltak kormányok, és meg kell nézni, ki mit tett annak érdekében, hogy tudjon változni akár a kultúrakülönbség is a többség és a kisebbség közt, vagy éppen lehet mondani az oktatást, amit nagyon jól feszegetett. Azt gondolom, hogy nem kaptuk meg az esélyt sem önöktől, sem az elmúlt rendszerekben nem kaptuk meg az esélyt, hogy kellőképpen ott tudjunk lenni az iskolapadokban.

Amikor azt mondtam, hogy cigánytelepek felszámolása, azt azért emeltem ki olyan hangsúllyal, mert ott lehet érzékelni, hogy abból a 130 ezer emberből iksz számú gyerek jelen pillanatban ott van azokon a telepeken, akiknek esélyük sincs egyenlő kultúrát elérni vagy az integrációs folyamatokba bekapcsolódni, hogy a kórházakban és más helyeken együtt tudjanak élni, és az együttélés szabályait be tudják tartani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezért tartanám fontosnak, hogy a változtatást mind a két fél vegye magára.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 111 2006.12.13. 2:06  1,5-8,11-12,92-122

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem még egy kétpercesre lehetőséget, mert szeretnék néhány gondolatot, nem a kórházról most már, hanem a választási törvényről is megejteni. Azért, mert tisztába kell tenni és helyre kell tenni azt a kérdést, ami a tavalyi évben történt. Négypárti egyeztetés volt, amelyben a Magyar Szocialista Párt és mindhárom másik parlamenti párt is részt vett, ahol a módosítást elindítottuk, és együtt kezeltük folyamatosan. Ennek minden oldalról megvoltak azok a személyei, akik képviselték a parlamenti frakciókat, és így jutottunk el odáig, hogy meg tudtunk egyezni, és a 2005. év végén elfogadtuk a kisebbségi törvényt.

Azért mondom el mindezt, mert amikor a szavazás volt, akkor a parlamenti többség 94 százalékban elfogadta a kisebbségi törvényt. Szeretném jelezni, hogy a köztársasági elnök úr visszaadta a törvényt, hogy tekintsük át, mivel nem fogadta el, ebből az aspektusból történt az, hogy akkor decemberben még hoztunk egy olyan határozatot a parlamentben, amely kimondta azt, hogy minél hamarabb meg kell találni azt a jogi formát, amellyel vissza lehet hozni a kedvezményes mandátum lehetőségét, és így az az idő már viszont nem volt elég a választásokig, mert a szokásjogra hivatkozva nem lehetett már akkor a választójogi törvényt módosítani. Ennek okán volt az, hogy nem lehetett a kedvezményes mandátumhoz már hozzányúlni. Amivel én egyetértek, hogy persze meg kell nézni azokat a problémákat, amelyek most megjelentek a kisebbségi törvény kapcsán már a gyakorlatból véve, és újra át kell tekinteni, hogy mi az, amit esetleg újragondolnánk, mert azt gondolom, hogy a kedvezményes mandátum mindenképpen abba a tárgykörbe tartozik, amivel kellene foglalkoznunk, csak az idő rövidségére és a szokásjogra való hivatkozás volt az a helyzet, ami kialakította, hogy nem lehetett akkor már kezelni ezt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 102 2007.02.20. 2:01  19-169

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Természetesen szó esik a magyarországi cigányságról is ezen a vitanapon, mivel jómagam is készültem egy hatpercesre, és ott szeretném elmondani, hogy milyen észrevételeim vannak. Viszont Varga József képviselőtársam mindenképpen arra késztetett, hogy megszólaljak.

Pontosan erről beszélt a miniszterelnök úr, és erről beszéltek képviselőtársaim, legfőképpen Arató Gergely államtitkár úr, aki kiemelte, hogy a roma gyerekek szegregált oktatásával mindenképpen kell valamit kezdeni. Amikor azt mondta, hogy ezzel a kérdéssel közösen kell foglalkoznunk, akkor pontosan arról szólt, hogy semmiképpen nem támogatjuk azt a szegregált oktatási rendszert, amit az elmúlt időszakban láthattunk, és még ma is láthatunk. Ez az egyik nagyon fontos és kiemelendő dolog.

A másik nagyon fontos témakör, ami itt elhangzott, hogy a családi adórendszer bevezetése szintén nagymértékben érintette a magyarországi cigányságot. Ez az Orbán-kormány idejében nem volt meg, sőt még csak az írmagja sem volt meg. Azt gondolom, ez is egy fontos jelenség.

A hatpercesemben is fogok majd arról szólni, hogy az óvodai étkeztetés térítésmentességének 2003-as bevezetése mit jelent a magyarországi cigányság, valamint a halmozottan hátrányos helyzetűek részére. Azt gondolom, erről nem kell különösebben kifejteni a véleményem, mert látható és érzékelhető, hogy amióta ezt a rendelkezést bevezettük, nagymértékben megemelkedett az óvodások száma, és pontosan azért, mert azok a hátrányos helyzetűek, akik addig nem tehették meg, hogy óvodába járassák a gyerekeiket hároméves korban, most megtehetik, és ezt a jelenlegi, illetve az előző, azaz a Medgyessy-kormány indította el, ami azért is fontos, mert - még egyszer mondom - mintegy 25-30 százalékkal megemelkedett a hároméves korú gyermekek száma az óvodai rendszerekben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 134 2007.02.20. 6:33  19-169

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a lehetőséget, hogy újra szólhatok. Az ország 2007 és 2013 közötti átfogó, gazdasági és társadalmi fejlesztést megalapozó Új Magyarország fejlesztési tervében a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi integrációjának előmozdítása érdekében meghatározásra kerültek az előítéletek csökkentését, a szemléletformálást célzó kampányok, képzési programok, a gyermek- és ifjúsági programok, valamint a munkanélküli és inaktív emberek foglalkoztatásának elősegítésére irányuló intézkedések is. A fejlesztési stratégiában is szerepelnek továbbá a roma emberek és szervezeteik szolgáltatáshoz, pályázatokhoz való hozzáférését segítő programok, valamint a leghátrányosabb helyzetű, leszakadó kistérségek komplex térségfejlesztését elősegítő intézkedések, amelyek közül néhányat az alábbiakban ismertetnék. Az ismertetést pedig abban a szakaszban tenném meg, ahogy egyébként a felszólalások az elmúlt időszakban voltak.

Itt szó volt a mai nap az előítéletek csökkentéséről, illetve a szegregált oktatási rendszerek és típusok helyzetéről. Én erről néhány olyan gondolatot szeretnék kifejteni, amely, azt gondolom, nagyon fontos lehet mindannyiunk számára.

Ma egy nagyon fontos össztársadalmi problémáról beszélünk, a gyermekszegénységről és a gyermekek esélyének a növeléséről. Amikor ezt tesszük, akkor azt gondolom, nagyon sokszor nem látjuk át annak a veszélyét és annak a rendszerét, hogy ennek a problémának a kezelését hogyan is tudjuk elérni. Természetesen, amikor ezt mondom, akkor teljesen mindegy, melyik pártálláshoz tartozó csoportról van személyekről van szó, sokkal komolyabban kell venni ezt a kérdéskört, mint ahogy tettük a rendszerváltás után. Azért is mondom, mert az előítéletek csökkentése, azt gondolom, valóban egy össztársadalmi problémát vet fel, és ilyen esetben az össztársadalomnak kell odafigyelnie, hogy a megoldásokat is közösen hajtsuk végre.

Herényi Károly képviselő úr elmondta azt - ezt a szlogent használva -, hogy tudunk-e együtt közösen fellépni, és megoldásokat találni ezekben a kérdésekben. Jómagam azt mondom, hogy ha a rendszerváltást nézzük, és '90 óta folyamatosan azt látjuk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetűek csoportja hogyan alakul ki, akkor láthatjuk, hogy többnyire elsősorban a munkahelyek elvesztése és a munkahelyek megszűnése miatt tudott ez kialakulni, ami nagyon karakteresen jelen van azoknál a családoknál, akik kiszorultak az elsődleges munkaerőpiacról, így ezáltal természetessé vált a lakhatási helyzetek hiánya és a lakhatási feltételek léte hiányának a megjelenése.

Ez továbbgyűrűzött abban, hogy az oktatási helyzet mindjárt komplexen hozzátartozott, és amikor erről beszélünk, akkor láthatjuk vagy érzékelhetjük azt, hogy ez a kérdéskör, nemcsak a foglalkoztatás, nemcsak a lakhatás, hanem az oktatás a fő prioritása annak, hogy jelen pillanatban is arról beszélhetünk, a rendszerváltás után 16-17 évvel, hogy ez a kérdés egyre erőteljesebben érinti a leghátrányosabb helyzetűeket, ezen belül pedig a romákat.

Mit kellene ennek érdekében tenni, és mit tehettek a kormányok a rendszerváltás utáni időszakban? Azt gondolom, jogos a számvetés a mai nap. Azért jogos a számvetés, mert jómagam is örülök, hogy ez a kérdéskör egy ilyen vitanapon kerül ma megvitatásra, ahol talán számot lehetne adni arról, hogy ki mit nem tett meg az elmúlt időszakban. Nem azért, hogy kritikaként fogalmazza meg egyik párt a másik felé vagy a jelenlegi kormányzó párt felé, hogy mit nem tettek meg, hanem próbáljunk azokból a hibákból tanulni, amelyeket az elmúlt kormányzati ciklusokban rendre felhalmoztunk, és ezekből a negatív értékekből - ha úgy tetszik, mert a negatív is nagyon sokszor érték - próbáljunk meg egy olyan közös cselekvési tervet készíteni, amely mindenképpen fontos lehet mindenki számára.

A jelenlegi kormány ezt mindenképpen megtette, mert amikor arról beszélünk, hogy csökkentsük az előítéleteket, akkor számtalan olyan módon próbálja meg ezt kezelni, amely mindenképpen nagyon fontos lehet a leghátrányosabb helyzetűek számára. Néhányat hadd villantsak fel! Amikor azt mondjuk, hogy a gyermek a legféltettebb kincsünk, és Magyarország jövője is egyébként, bármelyik korosztályban lehetne ezt mondani, ez így igaz, akkor megkérdőjelezzük azt, hogy minden kormány valóban megtette-e annak a lehetőségét, hogy az oktatásba minél többet belefektessen. Én azt látom, hogy nem. Mondhatnék itt különböző számokat, hogyan is néztek ki az elmúlt kormányzati ciklusokban azok a támogatások, amelyek akár a roma ösztöndíjakat jelentették, amelyek nemcsak a romákról szólnak. Például az Útravaló-program ösztöndíja megjeleníti, hogy mindenképpen kellene segíteni a hátrányos helyzetűeket. Ha ezt megnézzük, akkor évről évre az elmúlt kormányzati ciklusban mindig emelkedett ennek az összege és forrása, amely azt gondolom, most már oda jutott, hogy lehet arról beszélni, hogy egy-két olyan társadalmi kör van, amely átérzi annak a problémáját, hogy az oktatásból el lehet jutni a munkahelyekre.

És itt szeretném bezárni: ha a munkahelyeket nézzük, és újra azt akarjuk elérni, hogy tartós foglalkoztatási helyzetben éljenek a leghátrányosabb helyzetűek, ezen belül a romák, akkor az oktatásba sokkal többet kell belefektetni az elmúlt időszakhoz képest. Remélem, hogy az oktatás területén is sikerül ez, és ha megtaláljuk azt az utat, amely a munkahelyekhez visz, akkor lehet majd arról beszélni, hogy az egészségügyi helyzetük és a lakhatási helyzetük hogyan tud a jövőben még jobban változni annak érdekében, hogy lehessen látni azt, hogy Magyarországon van egy halmozottan hátrányos helyzetű kisebbség, ez a roma kisebbség, amelyiknek meg kell adni azt a lehetőséget, hogy a társadalom teljes jogú tagja legyen. Azt gondolom, ehhez a politikán felül kell emelkednünk, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a mindenkori kormányzó pártok még többet tegyenek annak érdekében, hogy ez megtörténjen.

(14.50)

Remélem, hogy azt az utat, amelyet a Gyurcsány-kormány elindított, tovább tudjuk folytatni, és ki tudjuk egészíteni, ha kell, olyan cselekvésekkel, amelyek mindenképpen a jövőt fogják szolgálni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 132 2007.05.09. 3:10  3,8,131-169

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Biztos Urak! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága, mint az első helyen kijelölt bizottság, április 17-ei ülésén a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. évi tevékenységéről szóló beszámolóját megvitatta, és azt szóbeli kiegészítésekkel együtt egyhangúlag, 18 igen szavazattal elfogadta.

(15.40)

A bizottság megállapította, hogy a beszámoló megfelel az alkotmányban és az országgyűlési biztosokról szóló törvényben meghatározott kötelezettségeknek. A bizottság örömmel nyugtázta, hogy a kisebbségi biztos beszámolója ez évben is határidőre elkészült, a dokumentum a korábbi évekhez hasonlóan színvonalasan számolt be a biztos tevékenységéről, kihasználva azt a jogfolytonosságból származó előnyt, hogy kezdetektől fogva, vagyis 12 éve ugyanaz a személy tölti be ezt a felelősségteljes és nélkülözhetetlen tisztséget.

A benyújtott írásbeli és szóbeli kiegészítés, valamint a bizottsági vitában felmerült kérdésekre adott válaszok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kisebbségi biztos ismételten kiválóan eleget tett feladatának, és a bizottság megítélése szerint minden bizottsághoz külön is képes szólni a speciális szakterületekre vonatkozóan, hiszen ez évben is hat bizottság hallgatta meg. A törvényhozás szempontjából különösen jelentős, hogy az országgyűlési biztos ajánlásai is megvitatásra kerüljenek az érintett bizottságban, illetve, hogy az Országgyűlés, illetve a minisztériumok fokozottan vegyék figyelembe törvény-előkészítő tevékenységük során a kisebbségi ombudsmannak a jogalkotásra vonatkozó észrevételeit.

Ügyfélforgalmát tekintve elmondhatjuk, hogy majd' 20 százalékos a panaszszámcsökkenés. Összesen 545 panasz érkezett a hivatalhoz, ebből az egyéni beadványok száma 276 volt. A beadványozók jelentősebb része roma kisebbséghez tartozott. A panaszosok szociális háttere is hasonló volt, többnyire társadalmi kirekesztettségben élő, szegény emberek kértek segítséget problémáik megoldásához.

Az Országgyűlés szempontjából különösen fontosnak tartjuk a biztos úr különböző törvényjavaslatokkal kapcsolatos jogi szakvéleményeit, illetve az úgynevezett országos nyilvánosságot kapott nagy ügyekkel összefüggő ajánlásait, amelyek a beszámoló függelékében kaptak helyet.

Mint ahogyan az elmúlt időszakban is, lehet érzékelni, Kaltenbach Jenő beszámolói, illetve különböző ajánlásai, amelyeket megfogalmazott akár intézményeknek, akár pedig magánszemélyeknek, többnyire olyan ügyet képviseltek, amelyben reálisan és tárgyilagosan próbálták meg képviselni az adott ügyfelet vagy az adott kisebbséget. Itt természetesen a cigány kisebbségre gondolok elsősorban.

A beszámolóban felvázolt problémák bemutatását, valamint a még előttünk álló problémákat, megoldásra váró feladatokat is jól szemléltető, a nemzeti etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. évi tevékenységéről szóló beszámolót és a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot bizottságunk egyhangúlag támogatja, és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 138 2007.05.09. 15:48  3,8,131-169

TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Biztos Urak! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, munkatársai, egyáltalán az országgyűlési biztosok 2006. évi tevékenységéről szólva a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciója nevében elöljáróban engedjék meg, hogy kifejezzem azon meggyőződésünket, amely szerint az országgyűlési biztosok az alkotmányos jogok védelmének hazai rendszerében kiemelkedő fontosságú szerepet töltenek be. A biztosok - több mint 12 év tapasztalatai azt igazolják - komoly hazai és nemzetközi elismeréseket vívtak ki maguknak. Az emberi jogok területén nagyfokú érzékenységükről, a kérdések megoldása iránti szenvedélyes elkötelezettségükről is tanúbizonyságot téve, számos esetben a biztosok fellépésének köszönhetően történt jelentős előrelépés.

Ez a beszámoló annyiban más, hogy az utolsó teljes naptári évről szól abból a hatéves ciklusból, amit a jelenlegi négy országgyűlési biztos együtt teljesített. Ilyen értelemben egyfajta összegzés is, nemcsak egy évről, hanem hat évről is szól.

A szocialista frakció nevében mondhatom, hogy ismert elkötelezettségünk a jogintézmény mellett, és ismert az az álláspontunk is, hogy a biztosok munkáját alapvetően jónak tartjuk, az intézményt pedig olyannak tekintjük, amely beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A jogok érvényesítése, az emberi jogok megerősítése és az erről való gondolkodás megjelenítése a közéletben és a közvéleményben való megjelenése az alapvető emberi jogoknak egy fontos szempont számunkra, és ezek érvényesítésében az adott ombudsmani intézmény az elmúlt évtizedben nagyon sokat tudott tenni.

(15.50)

Emiatt is köszönet a biztosoknak, akik öregbítették az intézmény hírnevét, és szintén sokat tettek a jogtudatos gondolkodás meghonosításáért Magyarországon. Az országgyűlési biztosi intézmény alkotmányos helyzetéből adódóan a jelentést igen alaposnak, tárgyilagosnak és részletezőnek tartjuk, tartom.

Tisztelt Országgyűlés! Külön köszönet illeti meg Kaltenbach Jenőt, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát, aki két ciklus során igen sokat tett a kisebbségek jogaiért. A magam részéről ez a közel 12 éves folyamat, amit láthattunk, azt gondolom, hogy mindenképpen pozitívan minősíti Kaltenbach Jenő munkáját és természetesen munkatársaiét is.

A korábbi évek gyakorlatának és az országgyűlési képviselők által igényelt tematikának megfelelően tárgyaljuk a 2006-os évet, amelyben 545 ügyben fordultak a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosához. 2006-ban mintegy 100-zal csökkent a panaszok száma, ezen belül 20 százalékkal volt kevesebb az egyéni panaszok száma.

A beszámolóban nagy terjedelmet foglal el, és részletesen leírja azt a vizsgálatot, amely az úgynevezett oktatási integrációs csomaggal kapcsolatban készült. Jelentős népgazdasági hatása van az oktatási rendszernek, hisz ma a tudás a legfőbb értékteremtő. A tudásgazdaság korszakában vagyunk, és egy ország sikeressége elsősorban azon múlik, hogy milyen az oktatási rendszere, hogy képes-e az összes érintett számára egy versenyképes, konvertibilis, konvertálható tudást adni, vagy produkál egy viszonylag szűk elitet azzal, hogy az egyébként is meglévő társadalmi hátrányokat tovább mélyíti. Ezért nemzeti érdek, és nemcsak a kisebbségek érdeke annak elkerülése, hogy az oktatás a leszakadók számára egy kilátástalan, eladhatatlan munkaerőtömeget állítson elő, aminek eltartása a társadalom terhe lesz.

A szegregáció közismert jelenség. Azt hiszem, ma már nem vitatja senki, hisz tényszerűen bizonyítható, nem egy iskolai probléma, és nem is egy iskolai oktatási jelenség, hanem egy helyi társadalmi és össztársadalmi jelenség. Nem az iskola szegregatív, hanem a társadalom szegregatív, helyben és országosan egyaránt. Ez egyben rávilágít annak a kísérletnek a hiábavalóságára is, hogy az oktatási rendszeren keresztül próbálunk orvosolni egy problémát, amely messze túlhalad az oktatási rendszer keretein.

Ezért figyelemre méltó a biztos által preferált azon integratív pedagógiai módszer, amit a jelentésben is támogatott. Ez nem arról szól, hogy egy kirekesztett, marginalizált csoportra vonatkozóan speciális pedagógiai eljárásokat kellene kitalálni, hanem az egész oktatási rendszerben követendő normáról van szó. Nemcsak azt értik alatta, hogy a romákra, az érintett csoportra, hanem egyáltalán az oktatási rendszerre, hogy az oktatási rendszer ne szegregatív, a pedagógiai módszer ne sikerorientált és lemaradással szemben neutrális vagy közömbös legyen, hanem befogadó, integratív és az adott problémákkal kapcsolatban érzékeny legyen.

A jelenlegi kormánykoalíció nagy figyelmet és jelentős pénzeszközöket fordít az esélyegyenlőség megteremtése érdekében arra, hogy a roma fiatalokat támogassa. Ennek ellenére, mint ahogy kitűnik az ombudsmani beszámolóból - a különböző ajánlásait kormányzati szervek irányába eljuttatta -, a szegregációs olló nem szűkül. Vannak olyan kutatások, amelyek tényszerűen kimutatják, hogy az oktatási sikertelenség az óvodáztatás hiányában jelentkezik, mert olyan hátrányos helyzetű településeken, amelyeken nincs óvoda vagy a meglévő óvodában nagy a zsúfoltság, ott a gyermekek 7-8 éves korban kezdik el az általános iskola első osztályát. Ezt követően ezeknek a hátrányos helyzetű roma gyerekeknek az iskola első évében újabb kudarcokkal kell szembekerülniük, például a korkülönbséggel, a tudásszintkülönbséggel vagy a vélt vagy valós általános viselkedési normák hiányával.

A tudás, az oktatás az, ami megtörheti a hátrányok nemzedékeken keresztüli átörökítésének láncát, és az ország sikerét és felzárkózását az egyes emberek, családok sikerévé, felzárkózásának, boldogulásának történetévé kell tenni. Épp ezért e célok érdekében folytatni kell a már elindított oktatási reformot, és folyamatosan dolgozni kell egy jobb és igazságosabb oktatási rendszer létrejöttén. Értem ez alatt, hogy javítani kell a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek óvodáztatásának feltételeit, szorgalmazni kell a közös igazgatású egységes szakmai programot megvalósító óvodák és iskolák létrehozását, és érvényt kell szereznünk annak a szabálynak, hogy a hátrányos helyzetű gyermekeket már hároméves kortól kötelező felvenni az óvodába.

Fel kell lépnünk az iskolai szegregációval szemben, ezért úgy kell kialakítani az iskolák beiskolázási körzeteit, hogy ne jöhessen létre szegregáció a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek körében. Ezzel együtt tovább kell fejleszteni az antidiszkriminációs jelzőrendszert, és az oktatási diszkrimináció felszámolása érdekében be kell vonni az együttműködésbe a civil társadalmat. Folytatni kell az "Utolsó padból" programot, és továbbra és meg kell őrizni a képességkibontakoztató integrációs normatívát. Az eddigi sikerekre támaszkodva tovább kell fejleszteni az "Útravaló" ösztöndíjprogramot, amely sok ezer hátrányos helyzetű diák egyéni fejlesztését segíti, segítheti.

A felnőttoktatás hagyományos és modern eszközeinek biztosítása révén törekedni kell arra, hogy a felnőttkorú roma népességen belül egyre többen szerezhessenek közép- és felsőfokú végzettséget, megfelelő szakmai ismereteket. Törekedni kell továbbá arra, hogy a felnőtt roma lakosság tagjai a közmunkaprogram keretében ne csak a fizikai munkát igénylő feladatokat, hanem adminisztratív, kereskedelmi, szociális és kulturális munkát is végezhessenek, és támogatni kell a hasonló típusú munkák ellátását biztosító vállalkozásokat.

Hiszek abban, hogy ezekkel a változásokkal - és természetesen még sok más jövőbeni programmal - biztosíthatunk valódi esélyegyenlőséget és modern, használható tudást a diákoknak, és a hátránnyal induló gyermekek számára is esélyt teremthetünk a felzárkózásra.

Tisztelt Parlament! Tisztelt Ombudsman Urak! Egy következő hangsúlyos kérdés a lakhatáshoz, hajlékhoz fűződő jog, ami a szociális biztonság részét képező alapjog része. Ez egy másik alapjogot is érint, történetesen a diszkriminációhoz fűződő vagy másként az egyenlő bánásmódhoz, az egyenlőséghez fűződő alapjogot.

2002-ben a Medgyessy-kormány, majd a Gyurcsány-kormány komplex programjában megfogalmazta, hogy négy jelentős területet - egészségügy, lakhatás, oktatás, foglalkoztatás - egységesen kell kezelni annak érdekében, hogy a társadalmi integráció látványosan jelenjen meg a magyar társadalomban.

Ezért a már említett területek mellett az átfogó intézkedések egyik fontos része a lakhatás helyzetének a megoldása. Itt is több olyan diszkrimináció történt, amellyel több évre visszafejlesztették azt az elgondolást, amely a kormányprogramban megfogalmazásra került. Történt olyan eset, hogy az önkormányzati bérlakásból a bérlőt a tulajdonos kilakoltatta, viszont megfeledkezett arról a jogáról, hogy a család elhelyezéséről minden esetben az önkormányzatnak gondoskodnia kell.

Ez persze nemcsak Budapest valamely kerületére igaz, hanem az egész országban tapasztalható, és lassan már tarthatatlanná válik az a helyzet, ami az úgynevezett szociális lakás ügyét az önkormányzatoknál jellemzi, sújtva ezzel mindenkit, aki az emberi hajlékról saját erejéből gondoskodni nem tud, és különösen sújtva a társadalom perifériájára szorult, kirekesztett és etnikailag viszonylag jól körülhatárolható csoportot, amelyet ráadásul még egy elutasító, diszkriminatív, negatív környezet is körülvesz, s nemcsak a közvélemény, hanem a hivatalok részéről is.

De itt kellene megemlíteni azt is, hogy a cigánytelepeken élők lakhatási helyzetének a kezelésére nagyon kevés olyan önkormányzati intézkedés történt, amellyel érzékelhető lenne a telepeken élők helyzetének javulása. Ma mintegy 130 ezer roma ember él cigánytelepeken, ez mintegy 500-550 cigánytelepet jelent ma Magyarországon. A Fidesz kormányzati ciklusában nem volt rá politikai akarat, hogy ezt az élethelyzetet megváltoztassák, de önkormányzati szándék sem mutatkozott helyi szinteken a telepek felszámolására.

A rendszerváltás óta a telepen és telepszerű lakókörnyezetben élők lakhatási és szociális integrációja érdekében konkrét kormányzati lépésre először a 2005-ös évben elindított program segítségével került sor. A 2005-ben elindult modellprogram költségvetési kerete 680 millió forint volt. A program alapvető célkitűzése, hogy a telepeken, telepszerű lakókörnyezetben élők társadalmi integrációjának feltételeit megteremtse. 2005-ben az államháztartási költségvetésben külön soron megjelenő forrást biztosított a kormány ennek a súlyos problémának a kezelésére, amiből jól látható a határozott politikai szándék az ügy kezelésére.

A települések 2006. november 30-án befejezték a programokat, 12 ezer ember részesült a program nyújtotta lehetőségekből. 2006 tavaszán elindult a program második köre, és 2006 novemberében újabb 10 települést hívott meg a kormány, ahol 2007 elején kezdődhet meg a munka. A kormány 400 millió forint, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány pedig 105 millió forint támogatást biztosít ehhez a programhoz.

(16.00)

Volt bátorsága e nagy problémakör rendezésére a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormánynak, de természetesen önmagában egy kormányzat kevés ahhoz, hogy ilyen nagy horderejű problémát kezelni tudjon, ezért elengedhetetlenül fontos az önkormányzatok partnersége és a társadalom szolidaritása.

Amennyiben az elkövetkező években érdemi változásokat akarunk elérni a szegénységben élők lakhatási feltételeinek javításában, úgy fel kell gyorsítani a telepfelszámolási programot, új programokat kell indítani a hátrányos helyzetű családok lakhatási feltételeinek biztosítására, korszerűsíteni kell az adósságkezelés és a kilakoltatás szabályait, hogy csökkenjen a gyermekeket nevelők, a családok kiszolgáltatottsága, és meg kell újítani a lakbértámogatás jelenlegi rendszerét, hogy a rászorulók a mainál szélesebb körben vehessék igénybe. A támogatási rendszer korszerűsítésével tovább kell javítani a fiatalok és az alacsony jövedelműek lakásvásárlásához nyújtható támogatásokat.

Egy következő nagyon fontos kérdéskör a választójog. 2006-ban nemcsak országgyűlési választások voltak, hanem helyi önkormányzati és kisebbségi önkormányzati választások is. A tavalyi évnek ez volt a fő vonulata és egyik legfontosabb alapkérdése is. Dr. Kaltenbach Jenő is közel 40 oldalt szentelt ennek a témának a beszámolóban.

Ami a választási rendszert illeti, a tavaly októberi helyi önkormányzati, illetőleg kisebbségi önkormányzati választáson mintegy 120, egészen pontosan 119 olyan kisebbségi önkormányzat alakult, ahol a 2001-es népszámlálás szerint nem vallotta magát kisebbséghez tartozónak senki. Az érdekessége a dolognak, hogy ez egy anonim felmérés, illetőleg népszámlálás volt. Mind a kisebbségi ombudsman, mind az adatvédelmi biztos együttesen ügyeltek arra, hogy az összes adatvédelmi igénynek a legteljesebb mértékben megfeleljen az a mód, ahogy ez a népszámlálás történt.

Egy másik probléma, amit a jelentés hosszan boncolgat, a kisebbségi jegyzék összeállítása. A kisebbségi névjegyzék összeállítása, az egész folyamat és annak kezelése semmilyen alkotmányos igénynek nem felelt meg, hisz teljesen ellenőrizhetetlenné, utólag rekonstruálhatatlanná vált a folyamat. A kisebbségi biztoshoz beérkező panaszok ezt elég jól demonstrálták, mivel számos esetben fordult elő, hogy a kisebbséghez tartozó ismert közéleti személyiség, aki, amióta a rendszer létezik, benne van, nem került be a névjegyzékbe egyszerűen azért, mert a jelentkezése eltűnt. Utólag nem lehet ezt semmilyen módon rekonstruálni, hisz itt a bedobós módszert választották, és utólag teljesen ellenőrizhetetlen, hogy tényleg bedobta-e vagy nem dobta be egyáltalán, hova került a papírja. Sajnálatos módon egy olyan eljárást iktattak be egy alkotmányos alapjog érvényesítésével kapcsolatban, ami semmilyen alkotmányos jogállami, jogbiztonsági követelménynek nem felel meg. Ráadásul utólag semmit nem lehet korrigálni, hisz a névjegyzék titkos, és soha nem is fog kiderülni, hogy kik vannak a névjegyzékben, hiszen azt utána megsemmisítik.

A bizottságnál tett szóbeli kiegészítésben elhangzott, hogy az illetékesektől érkezett válaszok többsége azt mondja ki, hogy a Magyar Köztársaság ez ügyben érintett minden hatósága szerint - kivéve az adatvédelmi biztost - ez megfelel az összes alkotmányos előírásnak. "A jogi szabályozás jelen formájában megfelelő" (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - hogy Kaltenbach Jenő ironikus szavait idézzem. '95-96 óta lehet érzékelni azt, hogy az ombudsman beszámolóiban sorjában leírja ezeket a problémákat.

Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer meg szeretném köszönni Kaltenbach Jenőnek azt a munkát a Magyar Szocialista Párt frakciója nevében, amit elvégzett. Azt gondoljuk, hogy nemcsak az országban, hanem nemzetközi hatásai is vannak annak a tevékenységnek, amit végzett a kisebbségekért. Köszönjük szépen.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 152 2007.05.09. 2:04  3,8,131-169

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mivel meg lettem szólítva, egyébként már nem kívántam felszólalni, valóban így van, ahogy képviselőtársam mondja, hogy a Fidesz idejében is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Csak azt kell róla tudni, hogy az íróasztalnak dolgoztak, mert több olyan anyagot, tanulmányt készítettek, amivel soha nem jutottak el a parlamenti szakaszig vagy a kormányzatig, ahol igazán döntéseket hoztak volna arról, hogy mennyi pénzügyi támogatást biztosítanak a roma-, cigánytelepek felszámolására. Ezek a tanulmányok nagyon sok pénzbe kerültek, és ezzel már régebben is foglalkoztam, aminek semmi eredménye nem volt, mert olyan tanulmányok voltak, amelyeket az íróasztalnak készítettünk el.

Tehát én azt mondom, mindenképpen fontos az, hogy amire én gondoltam, azt újra kifejtsem, mégpedig azt, hogy a Medgyessy-kormány nemcsak programokat gondolt ki, és nem azért húzódott el, mert esetlegesen úgy volt, hogy volt már előtte anyag, hanem pontosan azért, mert semmilyen támpontunk nem volt ahhoz, hogy mi történt a cigánytelepek felszámolása tárgykörében. Ezért anyagot kellett készítenünk, ami nem került több tíz milliárd forintba vagy több millió forintba. Ezt belső munkatársakkal készítettük el, és így tudott elindulni az a program, ami 2005-ben már külön költségvetésben is szerepelt. És ez az a bátorság, amiről beszéltem, hogy az előző kormányok egyike sem vállalta fel azt, hogy külön költségvetésben szerepeltesse a cigánytelepek felszámolását, és ezt tartom én fontos dolognak, hogy volt ennek a kormánykoalíciónak bátorsága, hogy politikai súllyal is odafigyeljen arra, odahasson arra, hogy ehhez a kérdéshez hozzányúljon.

Persze, számtalan olyan dolog van, amire még kéne válaszolnom, például arra, hogy miért csak ennyit. Valóban így van, én nagyon szerettem volna, ha felszámoljuk már közel a felét, de a koncepcionális gondolkodás és politikai akarat megvan abban, hogy a cigánytelepeket felszámoljuk, és ez számomra nagyon fontos kérdés és dolog, és remélem, hogy a politika továbbra is abba az irányba mozdul el, hogy ezt továbbra is támogatja. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 162 2007.05.09. 2:09  3,8,131-169

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagymértékben egyetértenék Borsos József képviselőtársammal, mert azt gondolom, hogy valóban fontosak a törvényalkotásban azok a szempontok, amelyek nyilvánvalóan és világosan kimutathatók abban a tárgykörben, hogy hol lehet kellőképpen hozzányúlni ehhez a nagyon nehéz kérdéshez. Abban viszont mindenképpen más a nézőpontom, hogy a szegénység és a romakérdés mit jelent. Természetesen egyetértek abban, hogy vannak fokozatok, és van néhány olyan eltérés, amelyek miatt másként kell kezelni egy-egy ügyet. Viszont szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az a szegregáció, amiről beszélünk, többnyire a bőrszínből adódóan történik meg, és nem azért, mert esetleg a szakmája nem ugyanaz, mint azé a szegényé, akiről ön is beszél. Tehát az egyenlő bánásmódnál figyelembe kellene venni azt - pontosan azért, amiért az ombudsmani hivatalt, intézményt kialakítottuk -, hogy azért vannak némely esetekben szegregációs jelenségek, mert az etnikai hovatartozás - s itt elsősorban a bőrszínre, a rasszjegyekre gondolok - érzékelhető és látható, és nagyon sok olyan intézmény van - s itt munkahelyre, kórházra, orvosi ellátásra gondolok -, ahol egyértelműen kitűnik, hogy nem a szegénység és a cigányság közti viszony szerepe jelenik meg, hanem pont ellenkezőleg, a cigányság mivoltjából, tehát a kisebbségi mivoltból, a bőr színéből nagyon sokszor lehet arra következtetni, hogy diszkriminálunk. Erről beszélünk mi.

Azzal egyetértek, hogy ha nincs más közeg, mint Tiszabőn, ahol százszázalékos a cigány lakosság aránya, onnan nem lehet elköltöztetni, és nem lehet máshova hordani a gyerekeket az iskolai rendszerbe. Viszont van jó példa is, a Gandhi Gimnázium. Aki akar, az megy abba az intézménybe, és az szabadon választott műfaj, hogy ki kíván oda menni, és ezt erősíteni, gyarapítani kell annak érdekében, hogy magas szintű oktatás folyjék egy ilyen helyszínen.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 196 2007.05.29. 3:52  193-219

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága mint első helyen kijelölt bizottság 2007. május 15-ei ülésén megtárgyalta a roma integráció évtizede program stratégiai tervéről szóló országgyűlési határozati javaslatot, és 16 igen szavazattal egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottság meghallgatta az előterjesztő képviselőjének az országgyűlési határozati javaslathoz fűzött szóbeli kiegészítését, aki a roma integráció évtizede program és a hozzá kapcsolódó stratégiai terv rövid és hosszú távú célkitűzéseit és az ezzel kapcsolatos kormányzati feladatok ütemezésére vonatkozó javaslatokat emelte ki elsősorban. A kormánypárti képviselők kiemelték, hogy példa nélküli az az országgyűlési határozati forma, amely széles körű hazai és nemzetközi odafigyelést válthat ki, felgyorsíthatja a romák társadalmi és gazdasági integrációját, és hozzájárulhat a romákról alkotott kép pozitív irányú átalakításához. A hazai azért fontos, mert még nem volt rá példa, hogy országgyűlési határozat formájában születhessen meg egy olyan program, továbbá azért is, mert ezt a programot részleteire lebontva láthatjuk, hogy miként realizálódik a kétéves kormányzati cselekvésben, mivel hónapról hónapra iránymutatást ad a kormánynak.

A kormánypárti képviselők szerint az országgyűlési határozati javaslatban szereplő stratégiai terv fő ereje, hogy a négy prioritási területen kívül, amelyek az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy, az egyenlő bánásmód érvényesítésével kapcsolatban további területeken is, kultúra, média és sport, határoz meg átfogó célkitűzéseket, és a konkrét célokhoz konkrét feladatokat és intézkedéseket rendel. A feladatok elsősorban a területi és szociális szempontok, illetve ezek metszete alapján határozzák meg a legfontosabb intézkedéseket a legveszélyeztetettebb csoportok társadalmi és gazdasági integrációjának megteremtése érdekében.

A bizottsági vitában véleményként elhangzott, hogy helyes, hogy az országgyűlési határozati javaslat felkéri a kormányt, hogy kétéves intézkedési tervek keretében dolgozza ki a stratégiai terv végrehajtása érdekében szükséges kormányzati intézkedéseket, és felkéri arra, hogy azok teljesítéséről kétévente augusztus 31-ig készítsen jelentést az Országgyűlés részére. Ehhez kapcsolódóan javaslatként felvetődött, hogy a bizottság negyedévente hívja meg a kormány felelős képviselőjét, és kérjen tájékoztatást.

A tervezett újabb kutatásokkal kapcsolatban kérdésként hangzott el, hogy azokra miért van szükség, hiszen eddig is nagyon költségesek voltak a korábbi felmérések, például a telepfelszámolásokkal kapcsolatban.

(18.20)

Kérdés hangzott el arra vonatkozóan is, hogy a kormány hogyan képzeli el, illetve tervezi az érintettek bevonását a monitoringrendszerbe, illetve hogyan történik majd az ellenőrzés társadalmasítása. Több kérdés volt a pénzügyi kondíciókra vonatkozóan is mind az uniós, mind a hazai forrásokat illetően.

Mint már többször, a vitában ismét felmerültek fontos adatvédelmi kérdések, illetve annak feszegetése, hogy ki tekinthető romának. A bizottság nem csak a kisebbségi választójogi joganyag tárgyalásakor szembesül ezzel a kérdéssel, hisz a hatályos kisebbségi joganyag alapján nincs lehetőség a statisztikákban etnikai alapú források megjelenítésére.

Több kérdés foglalkozott a halmozottan hátrányos helyzetű roma lakosság egészségügyi állapotával és egészségbiztosításával, valamint megvitatásra került az oktatási és lakhatási szegregáció kérdése is.

A roma integráció évtizede program stratégiai tervéről szóló országgyűlési határozati javaslatot a bizottságunk általános vitára egyhangúlag alkalmasnak tartja, és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 212 2007.05.29. 16:02  193-219

TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Mivel nem vitanap van, ezért kizárólagosan arra fogok hagyatkozni, hogy azokat a gondolatokat mondjam el, amelyeket összeszedtem, mert ha vitatkozni szeretnék, akkor persze képviselőtársammal, Borsos Józseffel megtenném, mert ma Magyarországon nagyon nehéz definiálni, hogy ki roma és ki nem roma. Azt gondolom, ha az egyenlő esélyekről beszélünk, akkor természetes módon meg kell érinteni azokat a kistelepüléseken élőket, akik esetlegesen nem romának vallják magukat, viszont nagyon nehéz sorsban vannak. Ez nem azt jelenti, hogy nem kellenek célzott programok, és ebben a programban is teljes mértékben benne vannak azok a célzott romaprogramok, amelyekről kell és lehet beszélni.

Mielőtt rátérnék a konkrét cselekvési tervre, néhány gondolatot engedjenek meg, hogy emlékezetésül elmondjak, mert akik itt vannak a teremben, talán közülük nem mindenki tudja, hogy ez a program honnan indult el, és hogyan jutott el idáig. 2003-ban a kormánynak volt bátorsága arra, az akkori kormánynak, Medgyessy Péter kormányának, hogy befogadja azt a kezdeményezést, amit a Nyílt Társadalom Intézet, az OSI, illetve a Világbank elindított, és mellette pedig az ENSZ egyik intézménye, a UNDP. Ezek kezdeményezését befogadta, és innentől kezdve volt egy olyan konferencia, ahol 8 országot vendégül láttunk, és a konferencia végén pedig megfogalmazódott az, hogy készítsünk egy olyan nemzetközi cselekvési tervet, amely alapján mindegyik ország, amelyik ebben a programban benne van, az valamilyen szinten a célzott romaprogramokon keresztül el tud érni egy olyan területre, amely látványos javulást okoz a cigányság oktatásában, foglalkoztatásában, lakhatásában és egészségügyében.

Ezt követően pedig volt egy másfél éves előkészületi folyamat, amikor Magyarországon a nemzetközi titkárság felállt, és a nemzetközi titkárságnak a feladata volt, hogy előkészítse 2005-re azt a nyilatkozatot, amelyet mindegyik ország aláír. 2005 februárjában elkészült ez a nyilatkozat, amelyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr Szófiában írt alá. Ennek a nyilatkozatnak többek között számomra az egyik legfontosabb eleme tartalmazta azt 2005 februárjában, hogy egy hazai nemzeti cselekvési tervet kell készíteni, és ezt a nemzeti cselekvési tervet a parlament elé kell hozni annak érdekében, hogy a roma ügy ne csak egy kormányzati ügy legyen, hanem széles politikai affinitás legyen abba az irányba, hogy minden politikai párt, amely a parlamentben van, magáénak érzi azt a roma integrációs évtized programot, amelyet megfogalmaztunk. Így került a parlament elé ez a határozati javaslat, és így lehet arról beszélni, hogy ma Magyarországon a rendszerváltás óta elsőként a parlamentben nyíltan és őszintén beszélhetünk arról, hogy egy romaprogram hogyan tud hosszú távon, ezen belül pedig közép- és rövid távon megvalósulni; a magam részéről remélem, hogy nagy sikerrel.

A négy területet említettük nagyon sokan, és kiemeltük közülük az oktatást is. Többen az oktatásnál maradtak, amit jómagam is fontosnak tartok, és ha az oktatásról van szó, akkor mindig elő kell azzal jönni, hogy mit is szeretnénk. A roma értelmiség kialakítását vagy kialakulását szeretnénk látni, viszont voltak előző kormányok is, amelyek nem nagyon tettek annak érdekében, hogy ez látványosan jelen legyen Magyarországon. Mert tudjuk és ismerjük azt, hogy ha valaki egy értelmiségi réteget akar egy kisebbségi csoporton belül elérni, akkor nem ma kell elkezdeni, hanem el kellett volna kezdeni 15-20 évvel ezelőtt, és akkor lehet igazán arról beszélni, hogy hosszú távú stratégiaként eljutottunk odáig, hogy van roma értelmiség, van ebben az országban cigány értelmiség, akiket nemcsak azért fogunk kitaníttatni, hogy esetlegesen legyen diplomájuk, hanem azért is, hogy tudjanak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon.

Ezért azt gondolom, hogy ennek a programnak, az oktatási programnak az első, legfontosabb lépése az, hogy hosszú távon meg kívánja jelölni azokat a prioritásokat, amelyekkel kíván élni annak érdekében, hogy láthatóvá váljon Magyarországon a cigány értelmiség. De természetesen, mint ahogy le van írva a programban is, természetes módon kétéves ciklusokra is lebontja ezt a cselekvési tervet, amely kormányhatározat formájában egy cselekvési terv lesz, ahogy egyébként '90 óta minden évben volt kormányzati cselekvési terv, a kormány szempontjából mindenképpen fontos volt, hogy hogyan alakulnak a romakérdések.

Az oktatásnál maradva a legfontosabbnak tartjuk és a programban is szerepel a több óvodai férőhely. Ez a több óvodai férőhely azért érdekes, mert nem lehetne erről beszélni egyébként, ha 2003-ban nem lett volna elfogadva az a határozat, amely azt az irányt mutatja, hogy a rászorultaknak lehetőséget biztosít arra, hogy térítésmentessé váljon az óvodai ellátás. Ez pontosan azt eredményezi, hogy hároméves kortól sokkal többen íratták be óvodába a cigány gyerekeket, mint eddig valaha, mert akkor nem volt arra lehetőség, pénzügyi kondíció, hogy ezt megtegyék. Innentől kezdve most már nem arról kell beszélnünk, hogy hogyan tudunk esélyt adni esetlegesen a gyerekeknek az óvodában, hanem arról beszélünk, hogy hogyan tudunk több óvodai férőhelyet biztosítani a gyerekek számára, és ez a program a fő prioritásai között megemlíti, hogy a több óvodai férőhely lehetőségét meg kell teremteni.

Nagyon fontos, hogy kitér a tanodaindításokra a hátrányos helyzetűek számára. A tanodák azért fontosak, mert ha azt mondjuk, hogy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekről van szó, és az oktatási esélyegyenlőséget tudjuk kezelni, akkor mindenképpen meg kell azt említeni, hogy a hazai, tehát a családi környezetben nem nagyon tudja még például a házi feladatát sem elkészíteni, amit éppen kap az iskolában, ezért a tanodai programok - nemcsak ezért, hanem száz más ok miatt is - nagyon fontosak, hogy azt a felzárkóztatást és tehetséggondozást, amit nem tud szülői közegben elérni, azt valamilyen szinten a tanodai irányból próbáljuk meg segíteni, és próbáljuk meg helyzetbe hozni őket. Ezáltal természetes módon, ha tanodákat tudunk többet elindítani, és ahogy meg van fogalmazva a programban, akkor lehetőség nyílik arra, hogy sokkal nagyobb számban esélyesek legyenek a középiskolákra vagy éppen a főiskolákra.

Mindnyájan ismerjük a számokat, hogy felsőfokú intézményekbe mindösszesen a romák, cigányok 1,2 százaléka jár.

(19.00)

Nagyon szeretnénk, ha ez a szám sokkal nagyobb lenne, és 5-7 év múlva már arról beszélhetnénk, hogy a 10-15 százalékot vagy éppen a 20 százalékot elérte a felsőoktatásban tanulók létszáma.

Azt gondolom, hogy a foglalkoztatásról nagyon sokat lehetne beszélni, mint ahogy az oktatásról is. Természetesnek mondott az, hogy a foglalkoztatás szervesen hozzátartozik az oktatáshoz. Azért mondom, hogy szervesen, mert van egy olyan elem ebben a programban, amely a felnőttoktatásnak ad lehetőséget. Itt meg kell említeni azt, hogy azoknak, akik már kiszorultak az oktatási rendszerből, és eljutottak odáig, hogy már a 18. életévüket meghaladták, szeretnénk, ha több lehetőségük lenne abban, hogy akár érettségit, akár pedig diplomát tudjanak szerezni az elkövetkező időszakban.

Ezért az ösztöndíjakon kívül egyéb olyan szolgáltatás, olyan oktatásszervezői munka fog elindulni, amelyből lehet látni és érzékelni, hogy a felnőttoktatáson belül a romák helyzete javulhat, változhat, mégpedig egy olyan irányba, ahol ki lehet mutatni majd 2015-ben, hogy igen, akik kiszorultak már az oktatási rendszerből, azok visszaintegrálódtak, és ez alapján tudják elvégezni akár a hetedik-nyolcadik osztályt a "Lépj egyet előre!" programban, akár pedig az érettségit adó rendszerekbe vissza tudnak kerülni, és így hasznosabb tagjai lehetnek a társadalomnak, mert az elsődleges munkaerőpiacra sokkal könnyebben tudnak beintegrálódni, mintha egyébként ezeket az oktatási módokat nem tudnánk számunkra kiajánlani, illetve nem teremtenénk meg nekik. Ezért tartom fontosnak azt, hogy két lába is van ennek az oktatási és foglalkoztatási projektnek, mert szervesen már a foglalkoztatáshoz tartozik a "Lépj egyet előre!" program.

A foglalkoztatás másik része - ami a legproblémásabb, azt gondolom, erről kell beszélni - a diszkrimináció visszaszorítása, mert most már lehet arról beszélni az elmúlt hatéves kormányzás után, hogy láthatóvá váltak azért roma értelmiségiek, viszont azt is látjuk, hogy a munkahelyeken a bőrük színe miatt nem nagyon lehet munkahelyet találni. Azt gondolom, hogy az az egyenlő bánásmód törvény és az az Egyenlő Bánásmód Hatóság, amelyet felállítottunk, mindenképpen azt szolgálja, hogy azt a diszkriminációt, amelyet ma lehet látni, vissza tudja szorítani ez a program. Remélem, hogy nemcsak politikai szándék, amely most megmutatkozik a kormány és a kormányzó pártok oldaláról, hanem megmutatkozik majd a társadalom oldaláról is, hogy van egy olyan befogadás, hogy nem a bőrszín, hanem a szakmaiság és az iskolai végzettség fog dominálni. Azt gondolom, hogy a foglalkoztatás elsődleges prioritása ez kell hogy legyen.

A romafoglalkoztatást szervező menedzseri hálózat fejlesztésére azért van szükség, mert tudjuk, hogy vannak kistérségi társulások, amelyek egyébként teszik a dolgukat, és jól teszik a dolgukat, de természetes módon azok a programok, amelyek már az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnál vannak, vagy éppen az európai uniós forrásokat fogják majd jelenteni, csak akkor lehetnek sikeresek, ha egy olyan foglalkoztatásszervező hálózatot tudunk elindítani, amely mentora lehet annak a programnak, amelyet különböző forrásokból el fog indítani a pályázó vagy éppen aki meg akarja valósítani. Tehát ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a romafoglalkoztatást szervező menedzseri hálózat felálljon és végezze a munkáját.

A lakhatás kérdése. A lakhatás kérdéséről, azt gondolom, szintén nagyon sokat lehetne beszélni, mert itt is ketté kellene választani, egyszer az önkormányzati bérlakásokra, amelyekhez nagyon nehéz a hozzáférés, és azt lehet mondani, hogy különböző pályáztatási formákban lehet hozzájutni a települési önkormányzatoknál a lakásokhoz. De itt is látjuk azt, hogy akik egyébként rászorultak, és elsődlegesen romák, azok nagyon sok esetben kiszorulnak abból a versenyhelyzetből, amely alapján önkormányzati bérlakáshoz tudnának jutni. Természetesen a kormánynak és a parlamentnek nincs sok hatása arra, hogy az önkormányzatok hogyan bírálják el a lakáskérelmeket, viszont az mindenképpen nagyon fontos, hogy arra figyeljünk, hogy ez egy újabb esélyt adhat arra, hogy az önkormányzatok esetlegesen a helyi rendeletekbe, határozataikba úgy próbálják meg ezt a kérdést, ezt a hosszú távú programot beilleszteni, hogy ők maguk is tudják a lakhatási helyzetüket valamilyen szinten kezelni.

A program másik nagyon fontos részei még a romatelepeken élők. Miniszter úr említette, hogy 550 cigánytelep van ma Magyarországon. Igen, pontosan így van, és közel 100-120 ezer ember él ezeken a romatelepeken, akiknek az életkörülményeit szintén nem kell lefesteni. Azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek nem lehet azt mondani, hogy majd 5-6 év múlva fog megoldódni a helyzetük, mert ha rátérünk az egészségügyi programra, akkor ott látjuk a statisztikában, hogy 10-12 évvel előbb halnak meg a roma emberek, mint a nem romák, pedig ott sem jó az arány az európai átlaghoz képest. Tehát ezért azt gondolom, hogy amikor megfogalmaztuk 2005-ben a cigánytelepek felszámolását, akkor egy olyan programot indítottunk el, amely mindenképpen lehetőség arra, hogy abból a helyzetből kitörjenek azok, akik ott élnek abban a közegben. Ha a 120 ezer embernek, akik ott élnek, tudunk egy alternatívát biztosítani azzal, hogy akár ott, akár pedig egyéb más helyen meg tudjuk oldani a lakhatási problémáját, akkor sokat teszünk annak érdekében, hogy változzon a romák lakhatási helyzete.

Végül, de nem utolsósorban az egészségügyi helyzet. Mint ahogy említettem, azok a számok, amelyeket elmondtam, és miniszter úr is elmondott, azt gondolom, önmagukért beszélnek, hogy mintegy tíz évvel előbb halnak meg a romák Magyarországon, és különböző olyan alapszintű ellátást, amely az alapszűréseket jelenti, nagyon sok esetben nem vesznek igénybe. Mindenképpen olyan szűrővizsgálatokat kell elindítani, amelyek ösztönzik a romákat arra, hogy menjenek el és vegyenek részt különböző szűréseken. Olyan preventív programokról van szó, amelyek megelőzik azokat a betegségeket, amelyeket ma lehet látni és érzékelni. Azt gondolom, hogy ez szintén egy fontos elem.

Végezetül engedjék meg, hogy összefoglaljam. Ha azt gondoljuk, hogy a négy területet, amelyet itt elmondtam és nagyon sokan elmondtunk - oktatás, lakhatás, foglalkoztatás, egészségügy -, ezt külön lehet kezelni, akkor nagyon tévedünk. Az előző kormányok legnagyobb problémája az volt, hogy egy-egy programot kiragadtak a romák élethelyzetéből, és azt mondták, hogy most az oktatás a fontos, és próbáljunk megtenni mindent annak érdekében, hogy az oktatási esélyek legyenek nagyobbak a romáknál, viszont nem vették azt figyelembe, hogy ha nincsen lakhatási feltétele, nincs honnan elmenjen tanulni vagy éppen dolgozni, akkor nem tudja igazán azokat a lehetőségeket a magáénak tudni, amelyeket éppen felkínál neki a mindenkori kormány vagy a politika.

Tehát ezért tartom fontosnak, hogy Kiss Péter előterjesztésében pontosan az szerepelt, hogy komplex módon kívánja kezelni ezeket a problémákat, és komplexen próbálja meg úgy összerakni ezeket a mozaikokat, hogy mindegyik területen lehessen látható és érzékelhető elmozdulást érezni, mert ha csak az oktatásra gondolunk, akkor nem tudjuk igazán elérni a célunkat, mert ha a lakhatási és az egészségügyi helyzetünk olyan lesz, és nem lesz a családnak munkahelye, akkor nem tudjuk igazán megtenni azt, hogy az oktatási esélyek úgy tudjanak nőni, ahogy szeretnénk és várnánk.

Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Azt kívánom magunknak, hogy fogadjunk el egy olyan határozatot a közeljövőben, még a nyári szünet előtt, amely lehetőséget biztosít arra a magyarországi cigányságnak, hogy rövid, közép- és hosszú távon próbáljon meg gondolkodni abban - kormányzatokkal együtt és a társadalommal együtt természetesen -, amelyben lehet és lát minden egyes roma ember egy olyan lehetőséget, amely kijut a számára. Azért is fontos, hogy a parlamenti határozat megszülessen, mert akkor lehet egy olyan cél, amelyet közösen fogalmaz meg a jelenlegi ellenzék, és természetes módon az előterjesztőkkel együtt komolyan gondolja azt, hogy végre kell hajtani azt a programot, amelyet ma tárgyalunk, és amelyet a közeljövőben el fogunk fogadni.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 188 2007.06.05. 2:11  165-253

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örülök, hogy szót kaptam, romaként is egy kicsit talán hozzá tudok szólni, megpróbálok nagyon tárgyilagos lenni, és nem érzelmi oldalról megközelíteni ezt a kérdést; azért is, mert hallottam az elmúlt közel egy óra tíz percben néhány olyan hozzászólást - abból egy-egy részletet -, amellyel abszolút nem tudok egyetérteni, és azonosulni sem.

Mert talán látszik rajtam, hogy roma vagyok, és nem hiszem, hogy valaki azt kérdezi meg, hogy te beás vagy éppen lovári cigány vagy, ha farmerruhában bemegyek egy üzletbe, akkor parlamenti képviselőként ugyanúgy utánam áll a biztonsági őr, mint bármelyik másik cigány után, vagy fordítva, és nem kérdezi meg a biztonsági őr, hogy te éppen milyen cigány vagy, hanem cigányként definiált. Ezt a kérdést a magam részéről úgy zárnám le, hogy ezzel nem szabadna most ebben a pillanatban foglalkozni, mert ez a tudósok és a különböző szociológusok dolga, és a cigányság belső dolga, hogy definiálja saját magát, és azokat a nézeteket, amelyeket akar, összeegyeztetni. Azt gondolom, ez a szakmai program része.

Az mindenképpen jó dolog, hogy ma itt a parlamentben egy olyan határozati javaslatot tudunk tárgyalni, amelyet már valóban rég a parlament elé kellett volna hozni. Mert nem egy kormányzati határozatról van szó, hanem többpárti határozatról lehet szó, amennyiben több párt fogadja el. Ezzel súlyt adunk annak, amit egyébként többen kimondtak, hogy a társadalmat tematizálni kell, meg kell győzni arról, hogy a politikai elit egy egyébként szakmai program mellé áll. Ha ezt nem tesszük és nem teszi mindegyik párt a parlamentben, akkor azt gondolom, nagyon nagy hibát követ el. Mert azokat az eredményeket, amelyeket vár, annak ellenére, hogy szóban akarja, ha tettekben ezt nem tudja hozzátenni, akkor a társadalmat nem tudjuk befolyásolni olyan irányban, hogy valóban odafigyeljen, hogy szükség van a társadalmi odafigyelésre egy kormányzati cselekvési program mellé.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(16.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 206 2007.06.05. 2:13  165-253

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, és elnézést kérek mindenkitől, hogy kétpercezek, de muszáj megszólalnom. Béki Gabriellának nem kell védelmet nyújtanom, de ő egy olyan személy, aki a romaügyben nagyon sokat tett az elmúlt évtizedekben, annak ellenére, hogy még mindig látjuk a problémákat. Nagyon sajnálom, ha egy ilyen vitába belemegyünk, hogy így személyeskedünk.

A magam részéről azt gondolom, hogy amit elmondott Béki Gabriella a program mellett, egy nagyon fontos érvrendszer volt, és nagyon fontos rámutatni arra, és el is mondta a beszédében egyébként azt, hogy nem szeretne visszamutogatni és nem szeretne mutogatni, hozzátette (Babák Mihály: Megtette! - Borsos József: De azért visszamutogatott!), az ugyanazt jelenti a számomra. Tehát azt gondolom, hogy ez mindenképpen jelzi azt, hogy nem az a célja akár képviselő asszonynak, akár, gondolom, bárkinek, aki itt ül a parlamentben, hogy azzal foglalkozzunk, hogy ki mit nem tett meg az elmúlt 17 évben.

Habár azt gondolom, én jogosan megtehetném, mert ha lemegyünk, mondjuk, Borsodba, éppen a héten egy kétnapos rendezvényen voltam, ahol elszomorító helyzeteket láttam, rosszabbat egyébként, mint amit az elmúlt időszakban láttam.

Tehát itt is látszik az, hogy igen, hozzá kell nyúlni ehhez a problémához, és nem pedig pontszerző szavazatokat kell gyűjteni, és nem politikai zászlóra kell feltűzni ezt a témát, hanem pont ellenkezőleg. Ha valaki azt gondolja, hogy ha majd két év múlva, vagy éppen 2009-ben vagy 2010-ben, amikor értékeljük ezt a programot, akkor megállapítjuk, hogy ki mit nem tett meg annak érdekében, hogy helyi szinteken különböző programok valósuljanak meg, az nagyon nagy hiba lesz.

Értékelni kell. De nem politikai célokra felhasználni azt, amit most megfogalmazunk, hanem pont ellenkezőleg: az ügy érdekében történő konstruktivitást lehessen csak ebben a kérdésben célszerűen elindítani, mert akkor lehet kifutást és lehetőségeket látni. Tehát azt gondolom, hogy az a komplexitás, amit itt láthatunk, amit elmondott Béki Gabriella, mindenkinek... - nem mindenkinek, bocsánat, ezt a szót nem szeretném használni. Jó lenne, ha a többségünk tudomásul venné, és nem politikai célokra használná fel. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 230 2007.06.05. 2:10  165-253

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkár úr szintén elmondta már előttem azt - és örülök, hogy Farkas Flórián ezt a kérdést feltette vagy feszegette -, hogy napokon belül várható, hogy a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány kiírja azt az ösztöndíjat, amit egyébként vár a magyarországi cigányság. De azt is szeretném jelezni - és nem vitatkozni szeretnék, csak jelzem -, hogy a Horn-kormány indította el azt az ösztöndíjprogramot, amely még ma is él. És azt is szeretném azért elmondani, hogy 270 millió forintot fordítottak önök a 2001/2002-es tanévben a roma tanulók ösztöndíjára az 5. osztálytól az egyetemig bezárólag, míg ez a kormány 2003-ban, tehát a 2002-2003-as kormányzati ciklusban 600 milliót, a 2004-es és a 2005-ös tanévben pedig már 1,2 milliárdot fordított erre az ösztöndíjprogramra, én tehát azt gondolom, hogy nincs mit szégyellnie, mert hogyha az eredményességet nézzük, akkor ezt abszolút lehet látni és nyomon lehet követni, és ez nem is lehet vitatéma.

Elő kell venni a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány döntéseit és pénzügyi költségvetését, és abban látni lehet azt, hogy abban az egy tanulmányi évben bizony 1,2 milliárd állt a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány rendelkezésére.

Ha már két percre kaptam szót, akkor Borsos József képviselőtársamnak hadd mondjam azt, hogy igen, mi megengedhetjük magunknak azt, hogy azt mondjuk, amit gondolunk. Én most is azt mondom, hogy igen, nagyon nagy probléma van a magyarországi cigányság több rétegében a lakhatási helyzettel, a foglalkoztatási helyzettel; nem úgy, mint önöknél, hogy esetleg azt kell mondani, amit kell mondani. Ha viszont azt kérdezi meg tőlem, hogy mit kell képviselnem: a magyarországi cigányságot képviselem-e szívem szerint jobban vagy a frakciót, én a cigányokat képviselem jobban, mert ezt megengedi nekem a frakcióm, és azért engedi meg, mert azokat a problémákat, amelyek vannak, azokat valóban mindenképpen orvosolni kell, és nem látom azt... Hogyha tovább vitatkozunk, és megpróbáljuk tovább gombolyítani azt, hogy hogy nem lehet megoldani, azzal az ott élőknek a helyzetét csak rontjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP-frakció soraiban.)

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 236 2007.06.05. 1:02  165-253

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, Farkas Flórián kimondta a bűvös szót, amikor azt mondta, hogy Orbán Viktor akkori miniszterelnök úr megrendelte az oktatástól azt, hogy minél több ösztöndíjat fizessen a kormány, mi pedig, amikor a kormányváltás volt, fizettük a több ösztöndíjat, és így tudott megemelkedni 1,2 milliárdra.

Ez azért is igaz, merthogy akkor lehet érzékelni azt, hogy ez a kormányzat nemcsak szerette volna, támogatta is azokat a kezdeményezéseket, amelyek az ösztöndíjról szóltak. Még egyszer szeretném elmondani, miután talán fél órával ezelőtt elmondtam, hogy igen, sokkal több ösztöndíjra is szükség van, és sokkal több lakhatási támogatásra szükség van. A kérdés az, hogy tudjuk ezt felfejleszteni. Én remélem, hogy ha visszatérünk erre a programra, a romaintegrációs programra, akkor lehet érzékelni, hogy ebben vannak olyan elemek, amelyek mindenképpen olyan konstruktívak, hogy az építkezést fogják jelenteni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 242 2007.06.05. 10:01  165-253

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha Bencsik János polgármester úr meghívott volna a településére, bizonyára nagyon szívesen lementem volna a kampányidőn kívül is, sajnálom, hogy nem tette meg, amíg államtitkár voltam. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.) De szeretném jelezni azt (Babák Mihály: A kampányban sem hívott senki.), hogy még a civil életemben a Mésztelepen dolgoztam, és több olyan tanulmányt készítettem, amely azt gondolom, hogy minta lehet, mondjuk, egy városi rendezési terv kapcsán, amit egyébként az előző civil szervezet, ahol dolgoztam, az önök rendelkezésére is bocsátott - ez a Partners Hungary -, amit nagyon kevés részben tartottak be. Azt gondolom, hogy egy városrendezési terv nemcsak arról kell hogy szóljon, hogy hol fejlesztünk ott, ahol nincsenek romák, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy a Mésztelepen ilyen körülmények vannak.

Hadd mondjak egy konkrét példát, Ózdot mondta Fónagy János képviselő úr. Ott a Hétes-telepet az elmúlt időszakban már elkezdték felújítani, illetve különböző pénzeket tudtunk lejuttatni. Nem az számít, hogy milyen kormányzati pénzek állnak rendelkezésre, vagyis az is fontos, de hogy a helyi kezdeményezések milyenek, azt gondolom, hogy azok mindenképpen behatárolják ezt a feladatot.

Néhány dolgot a programról. Azt gondolom, a kétpercesekben már elmondtam, hogy a magam részéről nem azért támogatom, mert egy kormánypárti képviselő vagyok, és nemcsak azért, mert van néhány jó eleme, hanem lehetőséget teremt a magyarországi cigányság számára, és az a komplexitás, amit láthatunk ebben a programban, az mindenképpen jelenti azt, hogy valami elkezdődhet. Azért mondom ezt, hogy valami elkezdődhet, mert ezt már annyiszor mondtuk mi, politikusok és különböző civil szervezetekhez tartozók, hogy most tényleg hiszünk abban, hogy azok a prioritások, amelyek megfogalmazódtak, az a négy és a horizontális szempontok, azok mindenképpen jelentenek valamit.

Azért mondtam komplexitást, mert nagyon szeretném azt aláhúzni, hogy ha bármelyik területet ki akarjuk emelni, még akkor is, ha az oktatás nagyon sokak számára - mint számomra is - elsődleges prioritás, akkor nem lesz sikeres ez a program. Azért nem, mert lakhatási helyzet nélkül nem lehet a gyereket oktatási helyzetbe hozni, és nem lehet lakhatás nélkül, mondjuk, azt elérni, hogy egészségesen éljen valaki. Tehát azt gondolom, ezért tartozik oda, hogy komplexen kezeljük.

Ezért a fő prioritásban, az oktatás kérdésében néhány dolgot hadd emeljek ki. Mindenképpen fontosnak tartom, amit ma egyébként majdnem mindenki elmondott a különböző felszólalásában, a szegregáció megszüntetését. Nagyon nehéz ilyenkor már a harmadik, negyedik óra után újat mondani, de mégis azt gondolom, hogy egy adalékot mondok. Minden kormányzati felelősség talán az elmúlt 17 évben megvolt minden kormánynak abban, hogy tegyen, hogy azokban az állami forrásokban, amelyeket az iskolák kapnak, azokban ne legyen szegregáció. Azt gondolom, sokkal nagyobb odafigyelés kell ahhoz, hogy ez ne történjen meg, mert mondhatjuk mi akár a parlamentben, akár a parlamenten kívül, hogy a szegregációt elítéljük, viszont sokkal jobban oda kell hatni, és reméljük, hogy ez a program, amit megfogalmazott, pontosan azt mondja ki, hogy állami forrásból ne engedjük meg azt, hogy egyetlenegy diszkriminációs jelenség is legyen. Azt gondolom, hogy én ehhez csak a nevemet tudom adni és a munkámat, mert ez egy igen fontos jelenség lehet, és talán vissza tudjuk szorítani azt a szegregációt, ami egyébként a legnagyobb probléma ma Magyarországon, mert ha rámegyünk a foglalkoztatásra, akkor ott ugyanazt a helyzetet tudjuk leképezni, hogy miből is adódik a legnagyobb probléma? Abból, hogy azért nem tudnak munkát vállalni a romák, a cigányok, mert azt látják, hogy ha van felvétel és telefonon jelentkeznek be, addig tökéletesen megfelel a szakmai prioritásoknak, viszont akkor, amikor odaér és meglátják, akkor már nincsen felvétel. Ezt azért nagyon nehéz kezelni csak politikai eszközökkel, mert ehhez kell egy olyan társadalom, amely átérzi ennek a súlyát, hogy amennyire ki lesz rekesztve a társadalomból, és nem a szakmai prioritások fognak előtérbe kerülni, akkor nem lehet arról beszélni, hogy nem egy eltartott népcsoport lesz ebben az országban a magyarországi cigányság.

Tehát azt gondolom, hogy talán valamilyen szinten nem visszasírva a rendszerváltás előtti időszakot, hanem jelezni azt, hogy akkor 97-98 százalékos volt a munkát vállalók aránya, ez mindenképpen jelezte, hogy a magyarországi cigányság aktívan szeretne dolgozni, és az aktív munkaképességet szeretné továbbra is fenntartani.

A lakhatási helyzet kérdése: itt két olyan elem van, amit nagyon fontos megemlíteni. Az egyik elem az önkormányzati bérlakások helyzete, amelyet a program is, és már volt szó róla, az ombudsmani jelentés is többször elemzett. Azt gondolom, hogy a helyi önkormányzati rendeletek mindenképpen kell hogy valamilyen szinten kapcsolódjanak ehhez a programhoz, mert a bérlakások helyzetét újra kell gondolni. Nem mondok mást, csak egyetlenegy témát ezzel kapcsolatosan. Nincsen olyan jogszabály, amely kezelné azt a kérdést, hogy aki kapott, mondjuk, 25 évvel ezelőtt egy önkormányzati bérlakást, és azóta az anyagi helyzete nagyon megváltozott, ami azt jelenti, hogy pozitív értékben megváltozott, és esetleg egy villája van már Balatonon vagy éppen Velencén, mellette pedig bérlakásban lakik, és az, akinek egyébként kellene, annak pedig nem tudjuk kiutalni, mert vagy albérletbe kiadta azt a lakást, vagy éppen valamelyik rokona lakik benne. Azt gondolom, ezt a kérdést újra kell gondolni akkor, amikor az önkormányzati bérlakásokat majd fogjuk tárgyalni, hogy hogyan lehetne esetleg úgy megoldani ezt a kérdést, hogy ha a vagyonosodás elindul, akkor természetesen az önkormányzati bérlakásokat vissza kellene szolgáltatni az önkormányzatoknak, tehát a fenntartóknak. Ez az egyik oldala.

A másik oldala pedig, amiről megint több szó is esett, a szegregált telepszerű lakókörnyezetek felszámolása. Azt gondolom, hogy ha valamit, akkor ezt nagyon nagy dolognak tartom, hogy az elmúlt ciklusban, amikor én is államtitkárként dolgoztam, ez a program elindult. 2005-ben volt az első olyan költségvetési év, ahol külön soron szerepelt a cigánytelepek felszámolása. Mindenki vitatkozott, és azt mondtam, hogy ebben egyetértek, hogy kevés összeg volt erre a telepfelszámolási programra, de egyetlenegy fontos momentum volt ebben a részben, hogy politikai szándék mutatkozott arra, hogy van itt Magyarországon 550-600 cigánytelep, ahol egyébként közel 120 ezer ember él, és ezzel kell valamit kezdeni.

(17.30)

Azt gondolom, a politikai felismerés mindenképpen fontos számomra, hogy ebben a programban láthatóvá vált, hogy valamit kell tenni. Így lehet ezt a kettőt összerakni, hogy ha az önkormányzati bérlakás rendszerét átgondoljuk, és átgondoljuk, még jobban próbáljuk erőltetve a cigánytelepek felszámolását ebben a programban megjelentetni, akkor én azt gondolom, hogy mindenképpen nagyon sokat tudtunk tenni.

Az utolsó szakmai kérdés, ami fő pillérként számít, az egészségügy. Ugye, többen elmondták az egészségügy vitájában, hogy hány évvel előbb halnak meg a magyarországi romák. Nem szeretném megismételni, de mindenképpen arról az okról, amely ezeket a problémákat előidézi, néhány gondolatot még visszatérően hadd mondjak.

Tudomásunk van arról, hogy a magyarországi cigányság élethelyzete okozza azt a helyzetet, amely az egészségügyben megjelenik. Úgy pontosítanám, hogy ha nincs valakinek munkája, és sikertelenek a gyerekei, akkor természetesen olyan helyzetbe kerül, amelyben kilátástalanná válik az élete, és innentől kezdve olyan érrendszeri betegséget, daganatos betegséget szenved el, amely kilátástalanná teszi az életét. Ezért azt gondolom, hogy ha az egészségügyi helyzethez hozzányúlunk, akkor én nem azt a bűvös szót használnám, hogy prevenció, hanem a prevenció helyett azt mondanám, hogy munkát próbáljunk meg biztosítani. Az oktatásban a gyerekeinknek minél sikeresebben próbáljuk meg elérni az eredményességét, mert akkor biztos, hogy egy olyan helyzetet tudunk kialakítani, hogy a szülők szívesen élnek, és szívesen veszik azt, hogy a gyerekeik sikeresek, és nekik maguknak is munkájuk van. Azt gondolom, ez az elsődleges. Persze fontosak a szűrések, az egyéb orvosi ellátások, de mindenképpen fontosnak tartom, hogy ezeket a prioritásokat megfogalmazzuk.

Végezetül pedig, hogy hogyan is gondolom a költségvetést: azt gondolom, nemcsak a magyar forrásokra van szükség, ahogy Farkas Flórián képviselő úr mondta, hanem szükség van azokra az európai uniós forrásokra, amelyeket megjelöl az NFT II., mert azok a fejlesztési források, mint ahogy nevesítve is vannak, most már 35 hátrányos helyzetű kistérség van, amelyet ebből a pénzből fejleszteni fognak mindenképpen. Ezenkívül pedig vannak azok a források, az OFA-források, különböző európai szociális források, amelyek mindenképpen hazai és nemzetközi forrásokat fognak megjelentetni a programok mellé. Ezek talán hozhatnak egy olyan eredményt, amely - még egyszer szeretném aláhúzni - nem azt fogja eredményezni, hogy a választásokkor ki fogja megnyerni a magyarországi romákat, és ki fog több szavazatot odavinni az urnákhoz, hanem láthatunk eredményeket, és valóban az oktatásban, a foglalkoztatásban, a lakhatásban, az egészségügyben és a horizontális programokban láthatunk eredményeket.

Köszönöm szépen a tisztelt figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 248 2007.06.05. 1:38  165-253

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Meg lettem szólítva, ezért azt gondolom, mindenképpen szeretnék reagálni. Az egyik az, hogy gondolom, szándékosan félre akarnak érteni az ellenzéki képviselőtársaim. Én azt mondtam, hogy a polgármester úr sajnos nem hívott meg - arra is elmentem volna. Ez nem azt jelenti, hogy csak kampányidőben voltam. Egyébként ha hívtak, én mentem bármelyik településre. Ha ez kampányidőre esett, akkor kampányidőben mentem, és nem kampánybeszédeket mondtam, hanem a valós dolgokat mondtam el. Ezt a kérdést szeretném helyre tenni.

Azt gondolom, talán Farkas Flórián képviselőtársamnak kellene a legjobban emlékeznie arra, hogy azt mondtam akkor is, amit most, pár perccel ezelőtt: komplexitásról beszéltem, amikor államtitkár voltam. Amikor azt mondom, hogy 1,2 milliárd forint ott volt ösztöndíjra, és azt mondom, hogy most, jelen pillanatban az ESZA pénzügyi alapját mondom, amely közcélú és közhasznú munkások és egyéb más foglalkoztatásban megjelent források, a 7 milliárd forintos forrás, és a telepfelszámolás konkrét pénzét összerakjuk, akkor ez több milliárd forintot jelent, képviselőtársam, még akkor is, ha ez önöknek nagyon fáj. De ez tény és így van, hogy a kísérő programokkal együtt jelenti a több milliárd forintot, és ezt mondom továbbra is.

Természetes módon sokkal több kell, többet kell arra finanszíroznunk, hogy a lakhatás kérdését kezeljük, de természetes módon hozzá kell rendelnünk azokat a forrásokat, amelyek a kísérő programokat jelentik ebben a tárgykörben.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 231 2007.09.24. 3:06  224-282

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága 10 igen, 9 nem szavazattal a törvényt tárgyalásra alkalmasnak tartotta.

Mivel a többségi véleményt kell ismertetnem, azt gondolom, nincs nehéz dolgom, amikor egyértelműen amellett teszem le jómagam véleményét, mint az Országgyűlés képviselője, és mint a bizottság egy tagja, hogy nagyon fontos törvényt tárgyal most az Országgyűlés. Annak ellenére, hogy nagyon sokszor azt mondjuk, hogy egyébként az alkotmány deklarálja azt a jogot az állampolgároknak, amellyel Magyarországon biztonságosan tudnak élni és szabadon tudnak élni, mégis azt gondolom a felsoroltak tekintetében, amelyeket az államtitkár úr felsorolt, a kisebbségekhez tartozók nagyon sokszor nem úgy érzik ebben az országban magukat, ahogy kellene, tehát nagyon sokszor megsértettnek érzik magukat.

Ezért nagyon fontosnak tartjuk és tartom jómagam is, hogy a vélemény szabad nyilvánítását természetesen nem gátolva és nem csorbítva, ennek ellenére valamilyen szinten próbáljuk meg olyan helyzetbe hozni a kisebbségeket, hogy jól érezzék magukat. Ezért a gyűlöletbeszéd elleni törvény tervét, azt gondolom, nagyon jó, ha most már elkezdjük, és megpróbáljuk szabni olyan színtérre, hogy a kisebbségiek érezzék azt, hogy az alkotmány mellett más védelmet is kapnak. Bizonyára a legnagyobb kisebbségre is gondolok ebben az esetben, a cigány kisebbségre, az etnikai kisebbségre, akik nem titkoltan, nagyon sokszor nyílt és egyre többször nyíltabb támadást kapnak, és lehet ezt mondani, hogy a gyűlölet elleni beszéddel nem lehet kellő mértékben ezt a kérdést visszaszorítani. Ilyenkor magam is azt mondom, nem biztos, hogy elég ez. Sokkal keményebb szankciók is kellenek, még akkor is, ha megvan az antidiszkriminációs törvény, és megvan mellette az Egyenlő Bánásmód Hatóság, amelyek különböző szankciókat tudnak most már alkalmazni, hatósági jogkörrel rendelkeznek. Mégis azt gondolom, igazi és még jobban erősített védelmet akkor kaphatunk, ha ezt a törvényt bevezetik.

Igaz, még egyszer mondom, hogy nem teljes mértékben lesz még mindig sújtva azon csoportoknak, személyeknek a jog alá vonása, akik különböző megnyilvánulásokat tesznek az adott kisebbség irányába, de mindenképpen figyelmeztető jelzés, hogy egy olyan törvény van napirenden, amely mindenképpen kezeli ezt a kérdést, és azt, hogy ne lehessen nyíltan cigányozni, ne lehessen nyíltan zsidózni, és lehetne a többi kisebbséget is mondani, mert azt gondolom, hogy ezt valamilyen szinten mindenképpen visszaszorítja ez a törvénytervezet, amit itt most láthatunk.

Ezen okoknál fogva a bizottságunk többségi véleménye az, hogy a törvény tárgyalásra alkalmas, és kérjük, hogy az Országgyűlés fogadja el ezt a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 271 2007.09.24. 2:11  224-282

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem kívántam szólni, mert ilyen nagy nevű jogászokkal, azt gondolom, nem vehetem fel a versenyt, és nem szeretnék ringbe szállni. Viszont két dolog miatt mindenképpen nagyon fontosnak érzem, hogy megszólaljak. Az egyik: az előző hozzászólásomat szeretném korrigálni annyiban, hogy nem 9 nem szavazat volt, hanem 9 tartózkodás és 10 igen szavazat a bizottsági állásfoglalásban.

A másik pedig az, hogy nagyon rossznak tartanám, ha licitálnánk arra, hogy melyik országban mit szabad, és mit nem. Azt gondolom, hogy a zéró toleranciát abban az értelemben el kellene tudni fogadni közösen ellenzékinek és kormánypártinak, hogy cigányozni, zsidózni vagy éppen négerezni nem nagyon illik egyetlenegy országban sem. Azt gondolom, hogy ebben talán egyetérthetünk, hogy ebben nem lenne szabad licitálni. Én nem vagyok nyugodt akkor, amikor azt mondja Répássy képviselő úr, hogy mit lehet, mondjuk, Amerikában, vagy mit lehet másik országban. Engem ez nem nyugtat meg magyarországi romaként, magyar cigány emberként, sőt aggállyal hallgatom azt, ha esetleg valaki azt mondja, hogy hát hiszen lehet másik országban is, akkor talán nem is kellene szankciókat alkalmazni annak érdekében, hogy ezt ne lehessen megtenni.

Azt gondolom, hogy fontos lenne, és talán a társadalom irányában egy olyan jelzést tudnánk elindítani közösen - kormánypártiak és ellenzékiek -, amellyel ha nem is a törvény erejét egzakt módon tudnánk leképezni a társadalom különböző szegmenseire, amikor különböző kirekesztő magatartásokat vagy jelzéseket küldenek, hanem jelzést abban az értelemben, hogy ellenzék és kormánypárt egyetért abban Magyarországon, hogy nem lehet cigányozni, nem lehet zsidózni, és nem lehet egyébként csak azért valakit elítélni, mert valamilyen vallási kisebbséghez tartozik. Ha ezt meg tudjuk tenni, én azt gondolom, hogy a társadalom felé küldünk egy olyan jelzést, mondom, még ha ön vitatkozik vagy önök vitatkoznak is, hogy a törvény mennyire rossz, de jelezzük, hogy nem jó Magyarországon, ha a kisebbségeket ilyen szinten bántják. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 245 2007.11.13. 7:30  87-442

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tavalyi költségvetési vitához hasonlóan ma is szigorú és következetes költségvetési vitán lehetünk jelen.

Ma ebben a költségvetésben valóban nem a költekezést láthatjuk. Ma ebben a költségvetésben nem találkozhatunk a lobbizó költségvetés soraival. Ma ebben a költségvetésben nem találhatunk olyan összeget, amely ne tudatos tervezésre épült volna.

Következetes azért, mert ha a romákra szánt forrásokat vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy ott sincs túlköltekezés, pedig lenne hova költenünk. Annak érdekében, hogy a magyarországi cigányság élethelyzetén javítani tudjunk, tisztelt parlament, költhetnénk többet a cigánytelepek felszámolására, költhetnénk többet a kultúránk támogatására, költhetnénk többet az oktatásra és a tehetséggondozásra, a felzárkóztatásra. Viszont mivel azt látom, hogy más területek is mértékadó magatartást tanúsítanak, holott más területeken is szükség lenne több és célzottabb támogatásra, ezért jómagam is mértékadóan viselkedem, mert ebben a költségvetésben a mértékadást és az igazságosságot kell figyelembe venni.

Mondom mindezt azért, mert a tavalyi költségvetésben is hasonló gondolatokat fogalmaztam meg, és az idei évben elfogadtunk egy roma integrációs évtized programot, amely köszönhető a parlamentnek. Ez a határozat megjelenik a költségvetési sorokban. Azért is mondom mindezt, mert hogyha megnézzük, az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy, tehát a roma integrációs évtized program négy területe benne rejlik abban a tervezésben, amelyet a 2008-as költségvetésben láthatunk.

Néhány gondolat arról, hogy mire is gondolok az oktatáson belül. A tavalyihoz képest mindenképpen nagyon fontosnak tartom, hogy ebben az évben továbbfejlesztjük azt a gondolkodást, hogy a tanodai programot a magyarországi cigányok számára újra meg tudjuk teremteni, tovább tudjuk gondolni azt a fejlesztőpedagógiai módszert, amelyet már láthatunk és alkalmaztak ebben az évben, és a jövő évi költségvetés sarokpontjaiban szintén lehet ezt látni és lehet tapasztalni.

De talán az egyik legfontosabb, ami a magyarországi cigányság számára fontos, hogy a romaösztöndíjak megjelenítése a 2008-as költségvetési évben szintén jelen van, és biztosítja azt a forrást, amely a magyarországi cigányság értelmiségi rétegének a megjelenítését szolgálhatja. Ezek a pontok, azt gondolom, mindenképpen fontosak annak érdekében, hogy lássa és érzékelje a magyar parlament, hogy azok, amiket megfogalmazott a roma integrációs évtized program oktatási programjában, jelen vannak a költségvetés tervezésében, és remélem, hogy jelen lesznek a költségvetés elfogadását követően is.

A lakhatási kérdés a tavalyi évben és a tavalyelőtti évben is nagyon nagy gondot jelentett, mert 2005-től folyamatosan a cigánytelepek felszámolásáról beszélhetünk. Azért mondom, hogy beszélhetünk, mert azelőtt senki, egyetlenegy kormányzati ciklus sem gondolt arra, hogy a cigánytelepekkel, közel 550-600 cigányteleppel, 130 ezer roma emberrel foglalkozzunk kiemelten.

(17.30)

A Medgyessy-kormány és a Gyurcsány-kormány gondolt arra, hogy ezt a kérdést elő kell venni, és hogy külön kiemelten kezelje a költségvetésben is úgynevezett címzett támogatásként, és megjelentetett forrásként célzottan juttatta el a roma lakosság számára azokat a forrásokat, amelyek a cigánytelepek felszámolására szolgáltak. Ebben a tervezetben is láthatjuk és érzékelhetjük, hogy a tavalyihoz képest mintegy 150 millió forinttal emelkedik a cigánytelepekre szánt költségvetési összeg, amely külön sorban célzottan jelenik meg. Azt is szeretném elmondani, hogy a költségvetésben lehet látni olyan sorokat, amelyek a foglalkoztatáshoz és más kiegészítő programokhoz pluszpénzeket orientálnak. Nagyon fontos és külön szeretném érzékeltetni, hogy a cigányok lakhatására és ezen belül a cigányok telepszerű lakókörnyezetének a megszüntetésére szánt forrás a jövő évi költségvetésben emelkedő tendenciát mutat.

Amikor a négy területről beszélünk, természetesen nem maradhat el a foglalkoztatás kérdése sem. Amikor az oktatásról kiemelten és hangsúlyosan próbálok néhány gondolatot elmondani, akkor a foglalkoztatást is mellé kell rendelni, mert csak komplexen lehet beszélni arról, hogy a magyarországi cigányság integrációja valamilyen szinten meg tud jelenni az országban. Ezért amikor a gyerekekről beszélünk, akkor a szülőkről is kell beszélnünk. Nagyon fontosnak tartom, hogy ebben a költségvetési tervezetben látni lehet, hogy a foglalkoztatáson belül a közhasznú és a közmunkaprogramok jelen vannak.

De ennél fontosabb számomra az, hogy a képzések és az átképzési programok is benne vannak ebben a költségvetési tervben, mert ez jelenthet olyan áttörést, amely segítheti a magyarországi cigányságnak az olyanfajta megjelenítését, amelyben a foglalkoztatási esélye az elsődleges munkaerőpiacon sokkal jobb lehet, mint valaha. Ebben a költségvetésben lehet látni és érzékelni, hogy erre nyomatékosan figyel a költségvetés tervezője. Ez a költségvetés sorain megjelenő összegekből látható.

Természetesen ugyanilyen fontos, hogy külön soron megjelennek a Magyarországi Cigányokért Közalapítványra szánt források. Ebben a költségvetési sorban is a tavalyihoz képest nagyobb összeget láthatunk. Ebben a költségvetési évben 390 millió forintos keretösszeg állt rendelkezésre, ebben az évben viszont 600 millió forintos keretösszeg áll majd a magyarországi cigányság rendelkezésére. Két nagyon fontos tétel van ebben a sorban: a magyarországi cigányság ösztöndíjprogramja, amit már említettem, valamint roma kulturális alapot jelentet meg ez a költségvetési sor.

Végezetül a költségvetési bizottság előterjesztésében fog szerepelni egy 200 millió forintos tétel, amely három területet foglal magában, többek között a kultúrát, és a kultúrán belül kívánja kezelni azt a több tíz éves problémát, amellyel már találkozhattunk: a Rajkó Zenekar, a 100 Tagú Cigányzenekar és a Rádió C működési problémájának a megoldását. Ez a plusz 200 millió forint, amit a költségvetési bizottság elő fog terjeszteni, nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a magyarországi cigányságot sokkal inkább elfogadja a társadalom, mint eddig. Ez a költségvetés pont arról szól, hogy az oktatásban, a foglalkoztatásban és a kultúra ápolásában jelenjen meg az a lehetőség, amely a magyarországi cigányságnak esélyt ad arra, hogy kitörési pontokat találjon.

Köszönöm szépen a tisztelt figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 50 2007.12.17. 2:53  49-54

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Mai interpellációmat elsősorban mint a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának tagja, illetve magyar származású roma emberként teszem meg. Az elmúlt hónapok, hetek, napok eseményei késztettek arra, hogy a parlament falain belül is az igazságügyi és rendészeti miniszter reagáljon a Magyar Gárda esztelen, gyűlöletkeltő és megosztó társadalmi jelenségére. Mert ahogy az elmúlt napokban több sajtó is kiemelten foglalkozott a Magyar Gárda tatárszentgyörgyi menetelésével, úgy természetes módon a társadalomban is megosztottan jelentkezett a témáról való közbeszéd.

Ismerjük és látjuk, hogy ma, amikor Magyarországon nyíltan lehet cigányozni, zsidózni, akkor a társadalom megoszthatóvá válik. Természetesen, ha ennek a folyamatnak nem lenne már történelmi negatív jelensége, akkor azt mondhatnánk, hadd meneteljenek, hadd mondjanak azt, amit mondanak, nem számít. Viszont a társadalom józan gondolkodású rétegének nagyobb része értetlenkedik, hogy miért nem történt ebben a kérdésben olyan jogi lépés, amely megszünteti az úgynevezett "demokratikus báránybőrbe bújtatott fasizmusi ideológiára" utaló jelenséget.

Míg a roma közösségben a Magyar Gárda félkatonai szervezete félelmet, és ami ennél rosszabb, roma gyermekeink kilátástalanságát tárja elénk, éppen most, amikor már arról lehet beszélni, hogy az elmúlt közel hat év kormánypolitikája jelentős lépéseket tett, rövid, közép- és hosszú távú átfogó programokat fogadott el a romák társadalmi integrációja érdekében, amely kiemelten négy területen kíván hatékony munkát végezni: oktatás, lakhatás, foglalkoztatás, egészségügy. Ez a program a tisztelt Ház előtt is ismert, mivel ez év tavaszán határozat formájában fogadta el egyhangú szavazással.

Ezért is állunk sokan értetlenül az előtt a jelenség előtt, amit ma Magyar Gárdának hívnak. Csak megjegyezni kívánom, a "magyar" szót ebben az esetben nem értem, nem is kívánom érteni, mert voltak és vannak magyar nagyjaink, akiket tiszteltem és tisztelek ma is, büszke vagyok a magyarságukra. A Magyar Gárda tagjaira nemhogy büszke nem vagyok, éppen ellenkezőleg.

Ezért is kérdem miniszter urat, hogy az a fejlődő kép, amit ma az oktatásban pozitív eredményként láthatunk, fenntartható-e a jövőben is. Illetve mit tud tenni a Magyar Köztársaság egyik legfontosabb minisztériuma, minisztere annak érdekében, hogy a jog, az igazságosság, a kiszámíthatóság Magyarországon mindenki számára alanyi jogon járjon? Például az egyesülési törvény módosításával látna-e lehetőséget hasonló szervezetek megalakulásának tilalmára, hogy ne kelljen attól tartani, hogy a történelem újra megismétli önmagát? Köszönöm szépen.

Tisztelt Miniszter Úr! Várom válaszát. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 54 2007.12.17. 1:08  49-54

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Igen, ismerem én is a délelőtti híradásokból, hogy van egy ilyen kezdeményezés a főügyészség részéről, aminek nagyon örülök. Azt gondolom, hogy a Fővárosi Bíróság olyan karácsonyi ajándékot fog adni a magyarországi cigányságnak, aminek nagyon fog örülni. Az a karácsonyi ajándék lenne a legjobb a magyarországi cigányságnak, ha beszüntetné a Magyar Gárda működését. Ezzel a kiegészítéssel nagyon szívesen elfogadom az ön válaszát.

Kérném azt, hogy ugyanolyan demokratikusan, mint ahogy most érezzük, hogy a Fővárosi Főügyészség ezt a határozatát átküldte a bíróságnak, próbáljon meg Magyarország minden politikai pártja hozzáállni ehhez a kérdéshez, amellyel tudja kezelni az ilyen kirekesztő magatartásokat, nézeteket, amit láthattunk és érzékelhettünk az elmúlt napokban. Szükség van arra, hogy jobboldal, baloldal és minden egyes politikai érdek összefogjon annak érdekében, hogy Magyarországon mindenki jogbiztonságban érezze magát.

Köszönöm szépen, válaszát elfogadom. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 40 2008.02.26. 2:16  23-101

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert itt elhangzott Borsos József képviselőtársamtól, amivel nagyon nehezen lehet vitatkozni, de mégis azért megtenném, mert nagyon sok kutatóval is vitatkoztam, hogy a szociális és kulturális háttér jelenti némely esetben a drog használatát, illetve ez sokkal nehezebben kezelhető ebben a kérdésben.

Azt gondolom, általánosítva itt sem lehet elmondani, hogy ez így igaz. Lehet arról beszélni persze, hogy milyen körökből kerülnek ki akár a fogyasztók, akár pedig máshol megjelenő, a droggal összefüggő kérdéskörökben, de egy biztos, hogy általánosságban nem lehet ezzel foglalkozni ilyen karakteresen, és nem lehet ezt így kijelenteni.

A másik a pénzügyi kérdés. Nagyon sok esetben mondjuk azt, hogy effektív mennyi pénzt fordítottunk egy-egy programra, amit nagyon fontosnak tartok, sőt, kiemelkedőnek fontosnak tartok. De akkor, amikor egy ilyen programról van szó, nem szabad elfelejteni, hogy komplex programokról kell beszélni. Mert ha említjük a drogot, akkor nagyon fontos megemlíteni mellette az oktatás helyzetét, nagyon fontos megemlíteni mellette a foglalkoztatás helyzetét vagy éppen a képzések helyzetét. Mert így összességében jön ki az a kép, hogy mit is tud tenni annak érdekében a társadalom, és itt felsorolhatnánk a politikát, az önkormányzatokat, az oktatási intézményeket, a civil szervezeteket, mit tudnak tenni annak érdekében, hogy visszaszorítsák azt a jelenséget, amit Magyarországon is egyre jobban látunk, tehát a droggal összefüggő bűnözést vagy a droghasználatot.

Azt gondolom, ezekben a kérdésekben nagyon erőteljesen kell elmozdulnunk, hogy a foglalkoztatást minél jobban próbáljuk meg erősíteni és hatékonyabbá tenni, mert akkor a fiatalok nem azzal foglalkoznak esetleg a szabadidejükben, hogy a droghoz nyúlnak, hanem pont ellenkezőleg: a munkában vagy éppen az oktatáson belül foglalnak el különböző pozíciókat.

Ezért is tartom fontosnak, hogy a miniszterelnök úr bejelentette a tudás, a munka és a tulajdon programját, mert ez jelentheti azt, hogy igen, ebben a részében nagyon nagy mértékben ott lehet az, hogy a prevencióra, a megelőzésre nagy hangsúlyt fektettek a munka és az oktatás területén is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 230 2008.03.03. 3:33  223-241

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem a kisebbségi véleményt fogom tolmácsolni, hanem a többségi képviseletet fogom tolmácsolni.

Kezdeném azzal, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság 2008. február 26-ai ülésén a beszámolót és a határozati javaslatot megvitatta. 10 igen szavazattal, 9 nem ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak találta a jelentést és a beszámolót. Tette ezt azért, mert ahogy elhangzott már, több vitás kérdés is felmerült a bizottsági ülésen, amely elsősorban abból adódott, hogy a lemondások, illetve a visszalépések törvényesek voltak-e, akár a megalakulás előtti időszakban, vagy a megalakulást követő időszakban.

Mint elhangzott a bizottsági ülésen, itt is lehet ezt mondani, hogy abban az esetben, ha valaki írásban lemond, akkor természetes módon azt már nem lehet visszamondani, ha az alakuló ülést követő időszakban van. Abban az esetben viszont, ha valaki lemondott, akkor ezt két ügy kapcsán lehet csak igazán megtenni: ha a közgyűlésen mond le valaki, vagy éppen írásban jelzi ezt, de egyik esetben sem lehet visszavonni. Ezeket a kérdéseket Szigeti Péter elnök úr ott megválaszolta, amit a kormánypárti oldal tudomásul is vett.

Az fontos tény még, hogy a visszásságok, mint ahogy már többen is jelezték, a kisebbségeknél több esetben érezhetően megjelentek. Ez nem azért történt esetlegesen, mert tudták a törvényt, pont ellenkezőleg. A '95. évi CXIV. törvény egy új helyzetet alakított ki, mert a területi szint elérése abban az időszakban kezdődött el. Tehát ezért, ha úgy tetszik, mind a 13 kisebbség elég nehezen tudott átállni arra a törvény által szabott feltételre, mint például a névjegyzékbe való felvétel, azt követően került sor erre a bizonyos területi és országos választásra, ahol új helyzet alakult ki, és ezeket nagyon nehezen tudta venni főleg a cigány kisebbség, amely a legnagyobb számban mérettette meg magát. Ezért azt gondolom, hogy a törvény nem ismerése és a kellő áttekintésének hiánya okozta azt, hogy nagyon sok esetben bizony eléggé nehézkes volt a jog értelmezése, és ebből elég sok olyan probléma volt, amelyet jeleztek, jeleztünk is az Országos Választási Irodához.

Az Országos Cigány Önkormányzat megismételt választása pedig nem az Országos Választási Bizottsághoz tartozik, ezért nem is értettük azt, hogy a bizottsági ülésen is felvetődött ez. Ez természetesen már a közigazgatási hivatal feladata, hogy ebben az esetben vizsgálódjon. A magunk részéről, kormánypárti képviselők részéről ezt tudomásul vettük, és el is fogadtuk.

Tehát ezekkel az indokokkal kívánta támogatni a bizottsági ülésen, mint ahogy említettem, 10 igen szavazattal a kormánypárti oldal ezt a jelentést, és kéri a parlamentet, hogy fogadja el a beszámolót és a jelentést is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 44 2008.03.18. 9:33  41-135

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság 2008. március 11-én megtárgyalta a jelentést és a beszámolót, amelyet 10 igennel, 8 nemmel, tartózkodás nélkül fogadott el.

A többségi vélemény a bizottságon belül úgy fogalmazódott meg, hogy nagyon átlátható diagramokkal, statisztikákkal alátámasztott beszámolót láthatunk és láthattunk a bizottsági ülésen, amelyben kiemelten volt jelen az a témakör, ami a választásokhoz köthető, és ami egy nagyobb terjedelemben vitaként a bizottságban is előkerült. Ez a vita többnyire arról szólt, hogy az a kedvezményes mandátum, amelyet most nem láthatunk a beszámolóban, mivel a 2005-ös választási törvénymódosításnál ez a lehetőség alkotmányjogilag nem állta meg a helyét, így nem tudott a törvényben bent lenni, illetve a költségvetésnek a megoszlása, ami a bizottságon belül szintén kardinális kérdés volt. Itt a finanszírozáson azt lehet érteni, hogy jelen pillanatban 75 százalékát alapban kapják a kisebbségi önkormányzatok, míg a 25 százalékát, illetve az afeletti részt pedig pályázni lehet.

Ez azért fontos, mert a jelenlegi kormányzat úgy gondolta - és ezt nagyon fontosnak tartják egyébként a kisebbségek, így a legnagyobb kisebbség, a cigány kisebbség is -, hogy a feladatfinanszírozási elv fontos lépés, mert igazán feladathoz van kötve, hogy azt a bizonyos pályázati forrást, amely a 25 százalék feletti részt tartalmazza, azt el tudja nyerni. Tehát így nem az a 740 ezer forintos keretösszeg állhat rendelkezésére, ami jelen pillanatban volt, hanem ennél többet is tud magának pályázat formájában a kisebbségi önkormányzatok többsége megszerezni.

A finanszírozás mellett a kedvezményes mandátumot említettem, illetve a két másik terület, ami nagyon fontos volt, a helyi és a területi választások. Első ízben volt jelen a kisebbségi önkormányzatok életében 2006-ban a területi választás, a megyei szintek létrehozása. Minden megyében tudtak létrehozni kisebbségi önkormányzatokat, a cigány kisebbségi önkormányzat megyei szinten minden megyében megalakult; ez a beszámolóban látszik is, és élesen ki van emelve. Ami nagyon fontos, hogy a megyei színtereknek a költségvetésük szintén hasonló módon biztosított az államháztartási költségvetésben, tehát mind a helyi, mind a területi szinten a költségvetések így alakultak. Az országos önkormányzatnál szintén hasonló módon kiemelten próbáljuk meg nemcsak a működését biztosítani és támogatni az országos önkormányzatoknak, hanem különböző intézmények átadását is szorgalmazza a kormányzat, és ezt a bizottságon belül is észrevételeztük, így az országos önkormányzatnál is hasonló módon intézmények átadásáról és egyéb más intézményi kereteknek a megalkotásáról van szó, amit nagyon fontosnak tartunk.

A másik nagyon fontos témakör volt a bizottságon belül az oktatás helyzete. Az elmúlt, tehát 2005 és 2007 közötti időszakban azok a számok, amelyeket láthattunk a beszámolóban, azok azt mutatják, hogy stagnálás történt, és nem voltak különösebb nagyobb pénzügyi emelkedések az elmúlt időszakban, illetve abban az időszakban, ami valóban igaz, de nagyon sok képviselő rákérdezett, más bizottságban is jelen voltam, ahol kérdezték, hogy ha az elmúlt négy évet nézzük és látjuk, akkor hogyan lehet azt látni, hogy mennyire emelkedett vagy mennyire csökkent, mondjuk, az ösztöndíjak esetében a források keretösszege.

El kell mondani azt, hogy valóban, a számok tükrében azt látjuk, hogy a kétéves periódusos rendszerben nem emelkedett kimondottan az összegek számaránya, habár 2006-ban mintegy 200 millió forinttal többet kapott a közalapítvány, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, mint az előző évben, tehát itt azért látszik némi emelkedés.

Az ösztöndíjaknál azért van ez a helyzet, az elmúlt napokban is utánajártam még, mivel van egy olyan elvi mechanizmusa az ösztöndíjat odaítélő alapítványnak, hogy minden egyes ösztöndíjat ki kíván elégíteni, tehát elutasítani egyetlenegy cigány gyereket sem kellett az elmúlt időszakban, ha csak a magyarországi Cigányokért Közalapítvány ösztöndíjprogramját nézzük és tekintjük. Ez azt jelenti, hogy az a pénzügyi forrás, ami rendelkezésére állt a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnak, az elegendő volt ahhoz, hogy az általános iskolába, középiskolába és szakiskolába járó diákoknak a tanulmányi ösztöndíját tudja finanszírozni.

Persze itt felvetődött az, hogy a főiskolai helyzetből adódóan talán kellene majd bővíteni a következő időszakban. Amit nagyon fontosnak tartok jómagam is, hogy a következő költségvetési évben valószínűleg számítani kell arra, hogy egyre több főiskolai diák van a magyarországi romák körében, ami nagyon nagyfokú előrelépés, ezért azt gondolom, hogy arra mindenképpen oda kell majd figyelnünk, hogy az ösztöndíj további bővülését eredményezze a költségvetés is, tehát a főiskolai, egyetemi hallgatók számára próbáljunk meg biztosítani ösztöndíjprogramot.

Az óvodai ellátásról, mivel nagyon fontosnak tartja a kétéves beszámoló, hogy óvodától egészen egyetemig bezárólag érjünk el olyan lehetőségeket, hogy valóban a legkisebb kortól próbáljuk meg megteremteni a lehetőségét, feltételét annak, hogy a cigány gyerekek - elsősorban itt is kiváltképp a cigány gyerekekre gondoltunk - lehetőséget kapjanak arra, hogy az óvodai ellátást minél korábban tudják igénybe venni, annak érdekében, hogy az általános iskolai tanulmányaik, illetve a középiskolai vagy a felsőfokú tanulmányaik sokkal sikeresebbek legyenek, mint amit az eddigi helyzet mutat, ami egyébként valóban nagyon rossz és nem lehet mértékadó, amit láthattunk és érzékelhettünk a magyarországi oktatási helyzetben. Tehát ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy az óvodától az egyetemig bezárólag mindenképpen a roma gyerekek esélyt kapjanak arra, hogy tanulhassanak.

Az integrált oktatás és a szegregált oktatás szintén előtérbe került a bizottsági ülésen. Az integrált oktatáson belül pályázni lehet integrált normatívára, ami nagyon fontos jelenség. Viszont itt is megállapítható az, hogy továbbfejlesztését kell hogy majd a következő időszakban megtegyük, mégpedig azért, mert ezt - mint ahogy említettem - pályázati forrásból lehet megfinanszírozni.

(11.40)

Itt majd esetlegesen akár normatív, akár egyéb más formát kell még továbbgondolásként eszközölnünk annak érdekében, hogy akik valóban integrált oktatást kívánnak végrehajtani, azoknak lehetőségük legyen az integrált oktatás feladatainak ellátását kellő szakmaisággal végrehajtani.

A szegregált oktatás nagyon sarkalatos kérdés, és több ízben előtérbe került már itt, a parlamentben is, amelyet nagyon nehezen lehet megválaszolni. A szabad iskolaválasztás lehetősége többnyire behatárolja azt, hogy ezek a szegregált oktatási helyzetek kellőképpen legyenek kezelve úgy, hogy ne lehessen azt látni, hogy ahol a cigány gyerekek megjelennek, onnan tömegesen viszik el a nem cigányok a gyerekeiket. Ezt nehezen tudjuk kezelni, mert mint említettem, a szabad iskolaválasztás lehetősége ott van, és lehetőségként bárki oda viszi a gyerekét, ahova akarja. Felmerült a kérdés az elmúlt évben, hogy talán kellene körzetesítést megoldani. Ezzel sokan nem értenek egyet, sokan egyetértenek. Azt gondolom, a jövő kérdése, hogy ebben a kérdésben hogyan lehetne előbbre lépni.

Zárszóként mondanám, hogy a roma évtized program elindítása megtörtént, és folyamatosan - éppen a 2006-2007. évben - átvette az elnöklését a magyar kormány, így a roma évtized kilenc országának irányító hatósága Magyarországon volt. Ez nagyon fontos, mert nemzetközi színtéren is azok a jó gyakorlati programok, amelyeket itt lehetett látni, mint például a cigánytelep-felszámolási program, az oktatásban az integrált oktatási forma, vagy éppen lehetne sorolni különböző NFT-s forrásokat, fontos alapjai annak, hogy a magyarországi cigányság, illetve az összes kisebbség, a 13 kisebbség akár a működését, akár pedig a programjaik támogatását a nemzeti fejlesztési terven, az Új Magyarország fejlesztési terven keresztül meg lehessen valósítani.

E gondolatok jegyében született meg a döntés a bizottságunkban 10 igen és 8 nem szavazat mellett. Ezen keresztül, a bizottságunk munkáján keresztül is támogatni kívánom a beszámolót, és kérem a parlamentet, hogy fogadja el a beszámolót és a jelentést.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 56 2008.03.18. 8:53  41-135

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontos gondolatok hangzottak el ma, és néhányra szeretnék reagálni, és az előre jelzett írásbeli kiegészítőmet is elmondanám. Mielőtt erre rátérnék, azért néhány gondolatot hadd mondjak az elmúlt időszakról.

Az előttem szóló képviselőtársam azt mondta, hogy mindent ígért ez a kormány, és semmit nem teljesített, vagy nagyon keveset teljesített, és az ösztöndíjasokra, cigány ösztöndíjasokra kitért konkrétan. Én nem tudom, azt gondolom, hogy bizonyára fontos félrevezetni a közvéleményt, és fontos félrevezetni a társadalmat, hogy ebben a dologban újra nem történt semmi. Nem szeretnék visszanyúlni, mert ez a beszámoló az elmúlt két évről szól, tehát a 2005-2007 közötti időszakról, csak szeretném megjegyezni, ahogy tegnap is megjegyeztem a bizottsági ülésen, az oktatási bizottság ülésén, hogy az elmúlt négy évre kérdeztek rá, ahol elmondtam a számokat és a tényeket, és ezek ellenére én azt gondolom, hogy felesleges vitatkozni, mert előttünk vannak, és bárki számára egyébként lehívhatók a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány honlapjáról.

Ha nézzük az elmúlt három évet, akkor láthatjuk azt, hogy hogyan alakultak a számok. A 2003-2004-es tanévben mintegy 18 ezer diákot tudtunk támogatni, általános iskolás és középiskolai diákot, míg a másik évben szintén 19 ezer diákot tudtunk támogatni, tehát a 2004-2005-ös tanévben. Tehát én azt gondolom, mindenképpen emelkedő tendenciát látunk itt a gyermekek számában, de nem nyúlnék vissza, mert tegnap is azt mondták, hogy nem etikus visszanyúlni a Fidesz idejében lévő számokhoz.

Csak egyetlenegy számot azért a 19 ezerhez képest hadd mondjak: összesen a 2001-2002-es tanévben 9 ezer tanulót támogattak ösztöndíjjal. Tehát én azt gondolom, hogy a hitelesség kedvéért mindenképpen ezt az egy gondolatot fontos volt elmondanom, hogy komolyan gondolja a jelenlegi kormány, hogy a magyarországi oktatási helyzetben kíván támogatást nyújtani ösztöndíj formájában is azoknak a tanulóknak, akik egyébként a hátrányukat ösztöndíj formájában szeretnék kezelni, illetve egy kicsit jobban végezni a tanulmányaikat.

(12.20)

Valóban, ezt elmondtam tegnap is, ma is elmondom, hogy a főiskolai képzésnél van még mit tennünk, és ezt már az előző felszólalásomban is elmondtam. Ebben természetesen magam is nagyon erőteljesen érdekeket képviselek, hogy a főiskolai hallgatóknál, egyetemistáknál legyen egy olyan ösztöndíj, amely valóban a diákok ösztönzését jelenti.

Tóth képviselő úr említette, hogy az óvodánál a férőhelyek hiánya merül fel már kérdésként. Ennek nagyon örülök, hogy most ez a kérdés így felvetődött, mert 2002-ben az volt a kérdés, hogyan is tudjuk elindítani azt, hogy a cigány gyerekek nagyobb része óvodában kezdje el az iskola-előkészítési időszak előtt az életét. Hát, örülök ennek, hogy már a férőhelyekkel van gondunk, mert ez azt jelenti, hogy valóban, a 88 százalékból már mintegy 40-45 százaléknyi óvodába jár a cigányok közül is, és ez nagyon fontos számot jelent.

Valóban egyetértek azzal, hogy óvodahely-bővítésre szükség van, de a szaktárcánál is lehet látni különböző forrásokat, amelyek a férőhelyek bővítéséről szólnak, és a TÁMOP, TIOP programok pontosan erről szólnak, hogy ezekkel a programokkal az oktatási intézmények bővítését ebből a forrásból meg tudják - azt gondolom - kellőképpen oldani, illetve kezelni. Tehát a férőhelyekre az a válaszom, hogy igenis, ezzel a kérdéssel foglalkozik az Új Magyarország fejlesztési terv, illetve maga a szaktárca, hogy minél több gyerek kapjon férőhelyi lehetőséget az óvodákban, mert nagyon fontosnak tartjuk, hogy ott legyenek.

Amiért kértem írásban a felszólalásomat, elsősorban azért történt, mert rá szeretnék mutatni - és én is elnézést kérek a vendégektől, hogy nem a 13 kisebbségről, hanem azon belül a cigányságról fogok kicsit többet beszélni, azért is, mert szakterületem, és a másik, hogy a legnagyobb probléma ma Magyarországon -, fontosnak tartom, hogy a választásokra kicsit visszatérjünk, és nézzük meg a számokat. Ez egyébként érinti a másik 12 kisebbséget is.

A számok tükrében azt lehet látni, amit már elmondott az államtitkár úr is, és a képviselőtársaim is érintettek, hogy igenis, nagyon fontos, hogy emelkedő tendenciát mutatott az új választás bevezetésével - a 2005-ben elfogadott törvénymódosítással - a kisebbségi önkormányzatok száma. Így ez azt jelenti, hogy valóban az a többpárti egyetértés, amit a törvény módosítása kapcsán elértünk, mindenképpen elérte a célját, mert lehet látni, hogy elindult valami. Persze a finanszírozásban - ahogy Farkas Flórián képviselőtársam mondta - lehetnek viták, és azt gondolom, kell is, hogy viták legyenek, és miért ne itt a parlamentben, de engedje meg a képviselőtársam, hogy ne értsek vele egyet abban, hogy a 25 és a 75 százalék aránya hogyan alakult.

Nagyon sokszor felvetődött az, hogy a magyarországi cigányság - és a kisebbségek - versenyképességét előtérbe kell helyezni. Azzal a szemlélettel, amit Farkas Flórián képviselőtársam mondott, nem versenyszellemet próbálunk elérni, hanem pont visszafejlődést fog eredményezni az a gondolat, amit leképezett. Azért, mert ha valaki az adminisztrációját nem vállalja fel annak a tevékenységnek, amit éppen végez, akkor azt gondolom, egyetlen forintot sem szánnék az adófizetők, állampolgárok pénzéből, mert fontosnak tartom azt, hogy ha valaki valamit tesz, azt jól adminisztrálja, és kellőképpen mutassa be a társadalomnak, hogy ő ebben az irányban mit kíván tenni és mit tett. Ezért fontos az, hogy a 25 százalékra és afeletti részre pályázatot jelentett meg a kormányzat, és ezen belül el lehet érni, hogy a 75 százalék mellett kiegészítve, illetve azon felül is kapjanak finanszírozást a kisebbségi önkormányzatok.

Tehát ez mindenképpen fontos számomra, hogy valamit kell érte tenni, valamit fel kell mutatni azért, hogy igenis, a finanszírozás ott legyen, és nem elvonásról van szó, szeretném mondani. Nagyon fontos: nem elvonásról van szó, hanem arról, hogy igenis, mutatni kell a társadalomban, hogy valamit teszünk annak érdekében, hogy a cigányság helyi szinteken sokkal többet tudjon elérni, tehát itt programokra gondolva és egyéb más lehetőségre, amely mindenképpen fontos.

Természetesen nagyon fontos kérdés, hogy a finanszírozás mellett, amit láthatunk a beszámolóban, a kisebbségi ombudsman jelzése alapján van olyan kisebbség, amelyen belül újra megjelentek az etnobiznisz jelei, annak ellenére - mint mondtam -, hogy nagyon nehezen állítottuk össze 2005-ben ezt a törvényt, megfontoltan alkottuk meg ezt a törvényt, mégis lehet látni ilyen eseteket. Azt gondolom, hogy ezért fontos az ombudsmani jelzés, hogy mindenképpen figyeljünk oda arra, hogy a következőkben esetleg, hogyha módosítást végzünk - és ezt is kérte az ombudsmani hivatal -, akkor hogyan tudjuk kellőképpen kiszűrni azt, hogy minél kevesebben legyenek azok, akik visszaélnek az adott kisebbségek helyzetével, illetve olyan kisebbségek színeiben indulnak el, amivel esetlegesen sértik az adott kisebbségek elvét és az autonómiáját.

Végezetül pedig: a parlamenti képviselőkről nem esett szó, de ez a jelentés is jelzi, hogy ezzel a kérdéssel is kiemelten kívánunk foglalkozni, mint ahogy már az elmúlt időszakban ezt jeleztük. Remélem, el tudjuk érni a ciklus egy idején, hogy ezzel a kérdéssel már politikai síkon is olyan szinten foglalkozunk, amely fontos lehet számunkra és mindenki számára.

Tehát összefoglalva azt gondolom, az a jelentés, amit látunk magunk előtt, a finanszírozást, az önkormányzati rendszerek összehangolását tartalmazza és láthatóvá teszi. Mint ahogy említettem, az anyagi támogatás rendszere, a többcsatornás finanszírozás létezik, megvan, ezért a források és az önkormányzatiság összehangolása a 13 nemzeti és etnikai kisebbségnél - azt gondolom - valóban releváns és megtalálható. Ennek tükrében kérem még egyszer a parlamentet, hogy a beszámolót és a jelentést fogadja el, és támogassuk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 60 2008.03.18. 2:11  41-135

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert egy kicsit mosolyogtam, amikor Farkas Flórián úr elmondott néhány olyan dolgot, amivel nem értek egyet. Másrészt nagyon szomorú vagyok, hogy olyan politikai csatározásba megyünk bele mi ketten, ami, azt gondolom, nem méltó ehhez a Házhoz; azért, mert minden felelősséget az adott kormány nyakába akarna varrni Farkas Flórián, és elfelejti, hogy a Fidesz mit nem tett meg annak idején, amikor a Fidesz kormányzott. (Pettkó András: Hat éve. - Dr. Sándor Klára közbeszól.) Két évet tárgyalunk, ezért szeretnék erről beszélni, míg a másik oldalra képviselőtársam nem szólt oda, hogy esetleg arról beszéljen, ami ebben a két évben aktuális témakör.

De mielőtt erre rátérnék, mégiscsak ki kell térnem arra, hogy nem értek egyet azzal, amikor azt mondja, hogy egyetlenegy kormány sem tett semmit annak érdekében, hogy a kisebbségi önkormányzati rendszer valamilyen szinten elinduljon. Az MDF-kormány, az Antall-kormány megtette azt, amit nem tett meg egyetlenegy kormány sem, nem is volt akkor még lehetőség rá, a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényt elfogadta, tisztelt képviselőtársam. Tehát ha korrektek akarunk lenni, akkor legalább az MDF-kormányra azt mondjuk, hogy ők valamit tettek, mert egy olyan jogi helyzetet alakítottak ki, amely mindenképpen fontos a kisebbségi önkormányzatok életében. Ezért elnézést kérek, hogy visszatértem erre a gondolatra, és egy évszámot mondtam, mert valóban nem a kétéves beszámolóhoz tartozik.

Azt mondja képviselőtársam, hogy Tiszaroffon (Sic!) járt, és a rendőr, az óvónő, és - szó szerint azt mondta - mindenki munkanélküli. Akkor a rendőr nem dolgozik, vagy az óvónő nem dolgozik? Nem kérdezek vissza, mert ironikus lennék. Ha azt mondjuk, hogy senki nem dolgozik, akkor ez persze mást jelenthet, hogy nagyon sok a munkanélküli, de remélem, hogy a rendőr, az óvónő azért dolgozik, mert van mit tennie. Mehetnénk más településekre is, és láthatnánk azt, hogy az oktatási programon, foglalkoztatási, lakhatási programon nincs mit szégyellnünk. Sőt, azt kell mondanom, hogy az előző kormányzatban a Fidesznek kellene szégyellnie magát, hogy nem tett meg mindent annak érdekében, hogy igazán az oktatás ne olyan helyzetben legyen, mint most.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 74 2008.03.18. 2:05  41-135

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem ismét szót, mert Farkas Flórián úr talán véletlenül mondta, hogy az alsó tagozatos diákokat lehet támogatni. Nem, pontosan ellenkezőleg, csak a felsős diákokat lehet támogatni; nehogy a közvéleményt újra más irányba vigyük.

Ezenkívül - említettem már számokat, nem szeretnék újra számháborúzni - abszolút előttünk van ebben a beszámolóban is, hogy hogyan néz ki a statisztikai adat, amely önmagáért beszél: semmiféle stagnálás nincs, ellenkezőleg, emelkedést lehet látni a számokban az ösztöndíjaknál. Abban pedig, azt gondolom, egyetérthetünk, mert közel tíz évig közösen voltunk kurátorok ebben az alapítványban, hogy az elmúlt időszakban egyetlenegy pályázatot nem utasítottunk el azért, mert nem volt forrás erre az ösztöndíjprogramra. Minden egyes diákot ki tudtunk elégíteni.

Mint említettem, azt az egyetlenegy helyzetet, ami előállt, tényleg kezelni kell, ez pedig a főiskolai, egyetemi hallgatók ösztöndíjának a rendezése. De hozzá szeretném tenni, hogy maradványpénze volt a közalapítványnak ebből a 600 millió forintból, mintegy 80-100 millió forintos keretösszeg - ha érdekli önt, bizonyára elmondta elnök úr önnek -, ezt már esetlegesen a következő évi kiírásoknál figyelembe lehet venni, hogy a főiskolások, egyetemisták is kapjanak egy ilyen jellegű támogatást.

Nagyon fontosnak tartom, amit elmondott képviselőtársam a cigánytelepekkel kapcsolatosan. Én szeretném jelezni, hogy valóban egyetértek azzal, hogy sokkal több pénz kellene ebbe a programba, de higgye el és fogadja el, hogy nagyon sok minden történt ebben a cigánytelep-felszámolási programban, és pontosan az a legfontosabb ebben, hogy nemcsak a lakhatási kérdést kezeltük az elmúlt két évben - és a beszámolóból is ez látszik -, hanem azt a négy területet, ami még kapcsolódik hozzá: a foglalkoztatás, az egészségügy, a diszkriminációs jelenség és az oktatás. Ez mindenképpen a lakhatásig feltételek mellett még megjelenik a cigánytelepprogramban, és nagyon hasznos program ez.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 108 2008.03.18. 2:13  41-135

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nagyon rövid kívánok lenni. Ékes képviselő úrral maximálisan egyetértek, és nagyon sok olyan gondolata volt, amit jó szívvel meg kell fogadni, mert ha a politikák fölé szeretné helyezni a romaügyet, én ebben abszolút partner kívánok lenni. Amikor azt mondjuk, hogy ez a legnagyobb problémája ma az országnak, vagy ha nemzetközi színtérre is helyezzük, az Európai Uniónak, akkor ezzel maximálisan egyetértek, és azonosulni is tudok vele. Viszont lehet látni és érzékelni azt, hogy valóban, ebben a beszámolóban számtalan olyan pont van, ami nagymértékben támogatást és segítséget kívánt nyújtani ahhoz a kormányprogramhoz, amelyik a roma integráció évtizede programot jelenti, és az NFT-s programokat, amiről Tóth Gyula beszélt. Ezek összessége azt jelenti, hogy a kitörési pontokat megtaláltuk. Természetesen sokat kell még tenni annak érdekében, hogy láthatóak legyenek azok a kezdeményezések, amelyeket most elindítottunk.

Egyetlenegy viszont fontos: az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás nélkül nem lehet integrációról beszélni, és pontosan az a lényeg, hogy ez a kormány azt mondja, hogy nem külön-külön, hanem komplex módon kell kezelni ezt a témakört, és ha komplexen kezeljük, akkor lehet igazán elérni azt, hogy látható eredmények legyenek, és ilyeneket érzékeljünk. Az elmúlt időszakban tényleg nem lehetett erről beszélni, viszont ez a beszámoló már azt mondja, hogy a komplexitás egy fontos kérdés, és rámutat ennek a lényegére.

Herényi Károly frakcióvezető úrnak csak jelzem, hogy nagyon sokszor támogattuk közösen is a Farkas János Alapítványt, államtitkárságom ideje alatt minden évben támogattuk közösen is az ő kérésére legtöbbször, és az azt követő időszakban, éppen Csizmár Gábor úr miniszteri pozíciójában volt, amikor szintén kérést küldtünk el irányába, és ő támogatta a kiutazását a Farkas János Alapítványnak, illetve a fociválogatottnak, ami nagyon fontos és kiemelkedő támogatás volt. Ezért kérném, hogy pontosan fogalmazzunk ebben a kérdésben, mert nagyon sokan dolgoztunk annak érdekében, hogy ők ki tudjanak utazni, és méltóképpen képviseljék Magyarországot, a magyarországi focit, ha úgy tetszik, a nagyságát ennek a dolognak.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 130 2008.03.18. 2:15  41-135

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Gyenesei képviselőtársam említett egy szót, amely megérintett, a problémaérzékenységet említette több összefüggésében. Szeretném jelezni, hogy ahogy az előbb is kifejtettem, most is szeretném kifejteni, ez egy össztársadalmi probléma, amiről beszélünk; ha a 13 kisebbségből kivesszük a cigányság problémáját, mindegyik területen, amelyet felsoroltunk, az valóban nagymértékben érinti a cigányságot.

Miért mondom, hogy a problémaérzékenység fontos szó? Azért, mert ha visszatekintünk az elmúlt két-három évre vagy az azt követő évekre is - de nem szeretnék belemenni -, akkor látni és érzékelni kell, hogy nemcsak kormányzati felelősséget kellene ilyenkor kimondanunk, hanem az önkormányzatok felelősségét is, még akkor is, ha nagy vitát kezdek el talán ezzel elindítani. Azért, mert amikor nézzük az NFT-pénzeket, és nézünk más forrásokat, amelyeket felsoroltunk, akkor lehet érzékelni többnyire azt, hogy a roma fejezeti pénzek lehívását egyébként a települések megteszik, de többnyire nem arra költődik el.

Mondok egy konkrét példát is. Van a városrehabilitációs program, amelyet elindítottunk az elmúlt évben, ez a pénzügyi kondíció bármire felhasználható, amely a város rehabilitációját szolgálja, meg lehet pályázni, és kellő súllyal kell irányozni, hogy mire szeretné költeni, és arra el lehet költeni ezt a forrást. Mi a helyzet? A cigánytelepek ott maradnak, ahol vannak, az olyan cigányintézmények, oktatási intézmények, amelyekről beszélünk, ott maradnak, és semmilyen fejlesztést nem kapnak. Habár a kormány nem mondja, hogy azokat nem lehet fejleszteni, sőt azt mondja, hogy pont azokat kéne fejleszteni, ennek ellenére azt látjuk, azt érzékeljük, hogy minden másra van pénz, a szökőkúttól elkezdve minden másra, csak arra nem, ami igazán segítené, mondjuk, a roma integrálódást akár az oktatásban, akár a foglalkoztatásban, akár pedig a lakhatás kérdésében.

Azt gondolom, hogy ilyenkor, amikor a kormányzat felelősségét mérlegeljük, akkor a másik serpenyőbe bele kell tenni a települési önkormányzatok szerepét, hogy mit tesznek annak érdekében, hogy bevonják a roma értelmiséget a helyi települési önkormányzat munkájába, és hogy tudják minél jobban fejleszteni a különböző programok kapcsán a roma lakosság helyzetét.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 50 2008.04.15. 2:13  17-151

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örülök annak, hogy a Magyar Szocialista Párton és a frakción belül kialakult egy olyan állásfoglalás, amelybe a magyarországi cigányság nagyobb részét is be tudtuk vonni. A "Munka - tudás - tulajdon" nagymértékben érinti a magyarországi cigányságot is, és annak kiváltképp örülök, hogy Lamperth Mónika miniszter asszony köszöntötte azt a több száz roma vezetőt, akik az elmúlt hetekben lehetőséget kaptak arra, hogy első körben konzultáljanak ebben a programban. Ahogyan ezt az elmúlt időszakban tettük, most is szeretnénk következetesek lenni ennek érdekében, és a következő napokban, a politikai-társadalmi vita után újra össze fogunk ülni a roma vezetőkkel annak érdekében, hogy a "Munka - tudás - tulajdont" próbáljuk teljes mértékben megvitatni.

Miért is? Azért, mert itt már Hiller István miniszter úr szájából elhangzott az, hogy a munkának és az oktatásnak össze kell fonódnia. Magam is ezt gondolom, és így gondolom, mert abban az esetben, ha az oktatásról beszélünk, ebben a pillanatban egy hosszú távú befektetésről beszélünk, azért is, mert ha belegondolunk abba, hogy a magyarországi cigányság nagyobb rétege miért nem tud elhelyezkedni, és miért nem tud az elsődleges munkaerőpiacon megjelenni, ennek legkiváltóbb okaként elsősorban az oktatás hiányosságát jelenítjük meg, amellyel maximálisan egyetértek. Ezért gondolom azt, hogy ha hosszú távú befektetést szeretnénk eszközölni, akkor az oktatásban az óvodától kell elindulnunk, és egészen a főiskoláig, egyetemig el kell érnünk ahhoz, hogy látható eredményeket érjünk el a következő évtizedekben. Ha ezt nem tesszük meg, akkor nem fektetünk bele a jövőbe. Ezért tartom fontosnak, hogy ez a program nemcsak egy rövid távú célt próbál megfogalmazni, hanem közép- és hosszú távú stratégiában gondolkodik, mert a munkához való juttatást az oktatáson keresztül kívánja megjeleníteni.

Természetesen nagyon nagy jelentősége van a tudásnak, a tudás megszerzésének, ezért tartom fontosnak, hogy a tulajdonról is majd a következő két percben szeretnék néhány szót mondani. Azt gondolom, hogy aki oktatáshoz és munkához tud jutni, annak tulajdonnal is kell rendelkeznie.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 64 2008.04.15. 2:10  17-151

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem Farkas Flórián hozzászólására szeretnék reagálni, nagyon sok mindennel egyetértettem, és remélem, hogy a szavazatával ő is támogatja majd ezt a programot, amikor kell, mert ha azt akarja, hogy az oktatásban, a foglalkoztatásban, a lakhatásban vagy az egészségügyben eredmények legyenek, akkor ezt a programot kell támogatnia, semmi mást nem kell tennie.

Pósán László képviselőtársamnak: nemcsak az inflációt követte az a pénzügyi kondíció, ami belefektetett az oktatási tárca, az ösztöndíjprogramokról is szó volt. Hadd emeljek ki három-négy számot, és akkor talán megvilágítom azt, hogy hogyan is nézett ki az ösztöndíjrendszer lényege. A 2001-2002-es tanévben, az önök kormányzása ideje alatt összesen 230 millió forintot fordítottak a roma tanulók ösztöndíj-támogatására. Ez 12 ezer roma diákot jelentett. És közel ugyanennyit elutasítottak az önök idejében forráshiányra utalva, hogy nincs forrásuk. Míg ha a 2005-2006-os tanévet nézzük, az már az MSZP-kormányzás ideje alatt volt, itt pedig közel 800 millió forintot fordítottunk ösztöndíjra, és mintegy 23 ezer diákot tudtunk kielégíteni ösztöndíjjal. És szeretném jegyzőkönyvbe azt is elmondani, hogy egyetlenegy gyereket sem utasítottunk el azért, mert nem volt rá pénzügyi forrás.

Tehát ezért azt gondolom, hogy ezzel, ezekkel a számokkal nagyon nehéz vitatkozni, mert ez valóban mutatja és tükrözi azt, hogy melyik kormányzat mit fektetett bele abba, hogy a roma értelmiség megjelenjen Magyarországon, vagy éppen a foglalkoztatási esélyeket hogyan, melyik kormány kívánta javítani.

Azt gondolom, nem kérdés a számok tükrében, hogy a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége közösen gondolt arra, hogy minden pénzügyi kondíciót meg kell mozgatni annak érdekében, hogy az ösztöndíjrendszeren keresztül a roma gyerekek tanulmányi eredményességét segítsük. És azt gondolom, ez a legfontosabb, mert még egyszer mondom, a hosszú távú befektetés az oktatásba azt jelenti, hogy egy olyan társadalmat kaphat a magyar társadalom, amely nem kirekesztett és segélyeken élő, hanem pont ellenkezőleg, munkával fogja eltölteni hétköznapjait.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 2 2008.04.29. 5:16  1-4

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! "Képzéseken át vezet az út a munkához" - ezt a címet adtam a mai felszólalásomnak, azért, mert azt gondolom, hogy a magyarországi cigányság helyzete egy teljesen más dimenziót tartalmaz, mint az egyéb más munkavállalóké. Mondom ezt azért, mert nagyon sok esetben a munkához jutást nemcsak a szakmaiság és nemcsak a tudás, hanem a bőrszín is néha behatárolja. Ezért azt gondolom, hogy azt a hátrányt, amivel a magyarországi cigányság nagyon sok esetben küzd és kell harcolnia, azt elsősorban a tudással tudja megalapozni, ezért nagyon fontosnak tartom azt a programot, amelyet a kormány az elmúlt időben társadalmi vitára bocsátott, a "Munka, tudás, tulajdon" programot; mind a három elem nagymértékben hozzátartozik a magyarországi romák integrációs lehetőségeihez.

Azért tartom fontosnak mind a hármat megemlíteni, mert hogyha arról beszélünk, hogy a tudás mit jelent a magyarországi cigányság számára, akkor azt kell mondanom, hogy hosszú távon mindent jelenthet. Nem szeretem és nem tudom elfogadni azt, hogy a kormányok mindig csak megpróbálják azt a koncepciót végrehajtani, amit éppen kitalálnak, és egy rövid távú koncepciót próbálnak meg felvázolni annak érdekében, hogy a romák foglalkoztatási esélyei tudjanak nőni. Ezért tartom fontosnak, hogy a tudást már a bölcsődétől egészen az egyetemig megpróbálja behatárolni az a program, amit magunk előtt láthatunk, mert akkor hosszú távon próbál meg befektetni a legnagyobb kisebbségbe, a roma kisebbségbe Magyarországon, azért, hogy az egyetem, a szakközépiskola, a szakmunkásiskolák kellő súllyal és kellő mértékben legyenek elvégezve. Ezáltal természetszerű, hogy az elsődleges munkaerőpiacra sokkal rugalmasabban tudnak eljutni, mint amit most láthatunk és tapasztalhatunk.

Ezért fontosnak tartom egy hosszú távú cselekvési terv megjelenítését akár a "Roma integrációs évtized" programban a foglalkoztatást, akár ebben a "Munka, tudás, tulajdon" programban, mert mind a kettő hosszú és középtávú lehetőségeket biztosít az oktatáson keresztül. És hogyha az oktatást már úgy látjuk, hogy kezd elindulni és kezd rendeződni, akkor hozzá kell nyúlnunk ahhoz, ami egyébként égetően nagy probléma: a munka.

És komolyan gondolom azt a címet, amit adtam, hogy a szakképzésen keresztül lehet igazán jól a munkához eljutni, mégpedig azért, mert az elmúlt időszakban nagyon sokszor láthattuk azt, hogy a képzések nem egy olyan EU-konform szakmát biztosítottak nemcsak a romák számára, hanem általában a célcsoportnak, amellyel igazán nem tudtak elhelyezkedni, sőt ellenkezőleg, ugyanúgy újabb képzéseket kellett bevállalniuk annak érdekében, hogy esetlegesen valamilyen költségtérítésben részesüljenek. Ezért gondolom azt, hogy ha most ez a program megvalósul, akkor az esélyegyenlőség olyan szempontjait is figyelembe veszi, amely benne van a programban, hogy olyan szakmákat biztosít a roma lakosságnak és a halmozottan hátrányos helyzetű lakosságnak a 33 és a 14 kistérségben, amely mindenképpen megadja azt a lehetőséget, hogy az elsődleges foglalkoztatásban ott tudnak lenni, és messzemenőkig tudnak elhelyezkedni.

Mire gondolok? Nyugat-Dunántúlon működik egy koncepció a regionális munkaügyi központ és a regionális átképző központ együttműködésével és a kisebbségi önkormányzatok és a cigány civil szervezetek bevonásával. Egy közös együttműködés indult el annak érdekében, hogy olyan képző, átképző központok alakuljanak ki, amelyek többnyire romák segítségével tudják azokat a szakmákat feltérképezni, amelyben a munkaadók, a munkavállalók egységesen meg tudnak jelenni.

Ezért tartom fontosnak azt, hogy ebben a régióban elindult ez a jelenség, mert most már azt lehet mondani, hogy közel száz főt juttattunk ebben az egy évben szakmához a Nyugat-Dunántúlon, és ebből a százból mintegy 70-80-nak tudunk munkát is biztosítani csupáncsak azért, mert nemcsak odáig tartott az út, hogy a szakma megszerzése a fontos, hanem ezen felül is a munkaadókkal is folytattunk olyan tárgyalásokat, amelyek azt eredményezték, hogy ha a szakmunkásvizsgát leteszik, akkor abban az esetben nagyon szívesen foglalkoztatnak különböző csoportokat, különböző személyeket ebben a struktúrában. Tehát én azt gondolom, mindenképpen fontos megjeleníteni azt, hogy a szakma megszerzése fontos prioritás lehet ahhoz, hogy eljussunk a munkahelyekhez, és az elsődleges munkaerőpiacon tudjunk helyt állni.

Természetesen, amikor a tudásról van szó és a munkáról, akkor mellette a tulajdon is ugyanolyan fontos, és ezt említettem már. Azért tartom fontosnak, mert enélkül viszont nagyon nehéz predesztinálni egy kisebbséget arra, hogy igazán jól és hatékonyan viselkedjen az oktatásban vagy a foglalkoztatásban, hogyha tulajdoni hányadrészében ő nem érzi otthon magát, ezért nagyon fontosnak tartjuk tehát a "Munka, tudás, tulajdon" program elindítását, és ezért kérem a parlamentet, hogy amikor kell, akkor nagymértékben szavazzák meg és támogassák ezt a programot, amely a kormány programja.

Köszönöm szépen a tisztelt figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 186 2008.05.13. 5:11  177-253

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság megtárgyalta az előterjesztést, amelyet támogatott, így a többségi véleményt kívánom elmondani.

Nagyon fontosnak tartjuk az esélyegyenlőségi oktatás szempontjából azt, és kiemelten kezelte a bizottság is, de egyébként azt gondolom, a széles társadalom is fontosnak tartja, hogy a roma oktatási helyzet is ebben a kérdéskörben erőteljesen megjelenik, és fontosnak tartja azt is továbbá akár a bizottság, akár a parlamenti Magyar Szocialista Párt frakciója, hogy a bölcsődétől az óvodáig, illetve az óvodától egészen az egyetemig bezárólag egy olyan szintű esélyegyenlőség teremtődjön meg, amellyel el lehet érni azt, amit nagyon sokan szeretnénk ebben az országban, mégpedig azt, hogy a cigányságnak az értelmiségi rétege megjelenjen.

(15.30)

Nagyon sok esetben jogos kritikaként talán lehetett azt látni, hogy a magyarországi romák oktatási helyzete a deszegregációs folyamatok segítségével eljutott egy olyan helyzetbe, amely mindenképpen eredményezheti azt a bizonyos pozitív mérleget, amelyet nagyon sokan várunk, hogy a roma közösségekben, mint ahogy mondtam, minél nagyobb számban jelenjen meg a roma értelmiség. Elsősorban az a tendencia, amit láthattunk az elmúlt hat évben, mindenképpen előremutató lehet.

(Nyakó Istvánt a jegyzői székben Podolák György váltja fel.)

Miben látjuk ezt? Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az óvodai térítésmentesség be lett vezetve, és az óvodai térítésmentességgel el tudtuk azt érni, hogy minél több halmozottan hátrányos helyzetű az esélyegyenlőség mezsgyéjére, útjára tudott lépni, és ezzel lehetőséget kapott arra, hogy 3 éves korban integrálódjon az óvodai integrációba. Ez azért fontos, mert tudjuk és ismerjük a gyakorlatot, hogy 5 éves korban, amikor iskola-előkészítővel kezdték a fiatalok, a gyerekek az életüket, akkor már egy olyan ingerszegény közegből, amelyből nagyon sokszor bekerülnek 5 éves korban az iskola-előkészítőbe, nem tudnak igazán lépést tartani azokkal a társaikkal, akik mondjuk, olyan közegből érkeznek oda, akik a családi körülményeik miatt teljesen más dimenzióban vannak, tehát pozitívabb családi körülmények között vannak. Ezért én fontosnak tartom, hogy a térítésmentességet el tudtuk érni, be tudtuk vezetni.

Azt gondolom, ha azt nézzük a jövő generációja érdekében és az esélyegyenlőség érdekében, ha valamit, akkor ezt mindenképpen nagyon fontosnak tartom, és fontosnak tartom, hogy a kormány ezt az eszközt lehetővé tette a halmozottan hátrányos helyzetűeknek. Mert szeretném azt kihangsúlyozni, hogy nem nyakló nélkül kapják ezt, hanem rászorultság elve alapján biztosítja a térítésmentességet az óvodákban, a rászorultság elve pedig azt jelenti, hogy a halmozottan hátrányos helyzetűek mindenképpen ebbe tartoznak.

Nagyon fontosnak tartjuk és tartom azt is, hogy az iskolai előkészítő után az iskolába bekerült gyerekeknek nemcsak az alsó és a felső tagozatban, hanem egyéb más helyen is az étkeztetést már tudja biztosítani különböző finanszírozási rendszerekből a kormány, illetve továbbmennék, a nyári étkeztetést is megpróbálta kezelni a jelenlegi kormányzat pontosan azért, hogy azok, akik már integrálódtak az oktatási rendszerekbe, azok próbáljanak meg a nyári időtartamban is egy olyan pluszt kapni, amelyet az otthoni környezetben, abban a bizonyos ingerszegény környezetben nem nagyon tudnak megkapni. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy az oktatásban ez a kérdéskör is előtérbe került, és így, ha úgy tetszik, az esélyegyenlőséget a szociális terület megvalósításával egy kicsit behatároltan, de azt gondolom, mindenképpen nagyon fontos irányba mozdította ki ez a szaktárca.

A másik nagyon fontos eleme az oktatásnak, a romaoktatásnak az a folyamat, ami az integrációs oktatásokat jelenti; itt nagyon fontos megemlítenem a tanodai programok jelentőségét. Az európai uniós források is adtak olyan lehetőségeket, amelyek az iskolai előremenetelt a tanodai programokon keresztül kívánják segíteni. Mint ismeretes, több tíz millió forinttal, sőt közel 100 milliárd forinttal tudta támogatni a kormányzat, illetve a szaktárca azt a tevékenységet, amellyel a tanodai programokat működtette. Ez részben hazai forrást és részben nemzetközi forrást jelent. Ez a tanodai program jelentheti azt a kitörési pontot, amiről beszéltem a kezdet kezdetekor, hogy igenis, ha azt akarjuk, hogy az iskolában sikereket tudjanak elérni, ahhoz a tanodai programokat el kell indítani. Az az ösztöndíjprogram, amelyet a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál már régóta jegyzünk, ez a kiegészítő program, a kettős program hatása tudja azt kifejteni és tudja azt velünk láttatni, hogy Magyarországon esély lehet, és esélyegyenlőséget kell biztosítani azoknak, akik ez idáig nem nagyon kapták meg az esély lehetőségét.

Ezért én azt gondolom, hogy mindenképpen a bizottságunk többsége, ahogy említettem, támogatja és támogatni is kívánja az előterjesztést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 56 2008.05.21. 5:48  6-8,55-97

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszteri Biztos Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság megtárgyalta 2008. április 29-én a beszámolót. A beszámolót egyhangú szavazattal a bizottság elfogadásra ajánlja a parlamentnek, és a határozati javaslatot is természetesen.

A bizottságunk három fő témakörben próbálta meg elemezni a beszámolót, amelyet a biztos úr a bizottság elé, illetve a parlament elé küldött. Ez a három témakör legfőképpen érintette a kisebbségi önkormányzati választási rendszert, érintette ezenkívül második témakörben azon hasonló módon nagy nyilvánosságot kapott kisebbségi parlamenti képviseletet, és a harmadik pedig a hatásköri bővítéseknek a létét. Néhány olyan kérdés felvetődött ezekkel kapcsolatosan, amelyeket, gondolom, itt is a beszámolóban el kell mondani.

Annak ellenére, hogy a bizottság egyhangú szavazatával támogatta az előterjesztést, ennek ellenére látszott és érződött, hogy a bizottságban ezek a kérdések nagymértékben másként kezdtek megfogalmazódni. Azért is, mert például a kisebbségi parlamenti képviselet, ami 2000 óta, amikor is az első olyan hivatalos tárgyalási forma volt, amellyel a parlament kisebbségi kerekasztala, illetve egy plénum foglalkozott, amely egyéb konszenzus hiányában ezt a kérdést elvetette - tehát 2000-ben, ha úgy tetszik, akkor nem tudott előtérbe kerülni az, hogy a kisebbségi parlamenti képviselettel a parlament is foglalkozzon.

Ezért nagy öröm számomra, és a bizottság is ezt megállapította, hogy a kisebbségi ombudsman kezdeményezésére eljutottunk egy olyan szakaszhoz, amely szakasz kapcsán a második kisebbségi kerekasztal tárgyában tárgyalhatja ezt a kérdéskört - mind a 13 kisebbség, és szeretném kihangsúlyozni, mind a 13 kisebbség képviselteti magát országos önkormányzati színtéren -, amely országos önkormányzati plénum megfogalmazta többek közt azt is, hogy nagyon nagy lehetőséget kell adni arra, hogy a kisebbségek parlamenti képviselete valamilyen szinten elnyerje azt a státust, amivel egyébként már nagyon régóta birkózunk. Pontosan a rendszerváltás utáni időszakban, pontosan '92-től datáljuk azt, hogy alkotmányos jogi helyzet áll fenn ebben a tárgyban. Ezért tartanánk fontosnak, hogy ezt a kérdést kezelje. Tehát ez a jelentés abszolút tartalmazza a kisebbségi ombudsman álláspontját, illetve a kisebbségi kerekasztal álláspontját.

A kisebbségi törvénnyel kapcsolatosan ugyanúgy megfogalmazódtak azok a sarkalatos kérdések, amelyek egyébként nemcsak a beszámolóban, hanem a kisebbségi önkormányzatok körében is megfogalmazódtak többek közt, hogy azok a névjegyzékek, amelyek a 2005-ös törvény alapján kötelező feladatot róttak a jelöltekre... - mindenképpen azt gondolom, és a beszámoló is azt gondolja, hogy ezt újra kell gondolni, hogy mennyire releváns azzal a választójoggal, amely a demokratikus választási jogra próbál meg hagyatkozni.

(15.10)

Tehát egyszer a választói névjegyzék bevezetése, ami kérdéses, hogy teljes mértékben ki tudja-e szűrni azt az etnobizniszt, amit nagyon sokszor emlegetünk.

A másik nagyon fontos kérdéskör, hogy a kisebbségi törvény nem tartalmazza, illetve nem kellően támasztja alá azt a működési feltételt, amelyet a 13 kisebbségi önkormányzati rendszernek alapvetően kell biztosítani. Ismeretes, és tudjuk, hogy vannak a kisebbségi önkormányzatoknál olyan költségek, amelyek állami finanszírozást jelentenek, de mint ismeretes, nincsenek olyan célok és olyan eszközlehetőségek megteremtve, amelyek a szabad és legitim működését tudnák biztosítani a kisebbségi önkormányzatoknak. Ezért a többletfinanszírozás mellett megjelent annak a legitim működési helyzetnek a kialakítása, amely talán egy kicsit függetlenítené a jegyzőtől, az önkormányzattól a kisebbségi önkormányzatokat. Ez természetesen mindegyikre így igaz, tehát mind a három taxatív kisebbségre, de legnagyobb mértékben a cigány kisebbségi önkormányzati rendszerre igaz, mivel semmilyen infrastruktúra nem áll rendelkezésükre, ezért sokkal nehezebben tudnak az állami normatívából működni, mint egyéb más kisebbségi önkormányzat, habár ugyanolyan problémás helyzetbe kerültek.

A harmadik a hatáskörök, és a hatáskörök bővítése hasonló módon előtérbe került. Több ízben is tárgyalt a bizottságunk erről a kérdésről. Ebben - és erre gondoltam - a bizottságunk közt is eléggé megosztott a vélemény. A hatásköri bővítés, azt gondolom, azért is válik szükségessé, azért is szükséges erről gondolkodni, mert nagyon sok olyan eset van, amikor az ajánlást és az állásfoglalást követően van és kellene mit tenni, ezért tartja fontosnak a bizottság, hogy ezzel a kérdéssel kiemelten foglalkozzunk.

Ezek között a kiemelt prioritások között mozgott a bizottság, és még egyszer szeretném jelezni az Országgyűlésnek, hogy bizottságunk a beszámolót és a határozatot is a parlamentnek elfogadásra ajánlja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 64 2008.05.21. 17:12  6-8,55-97

TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ombudsman Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jómagam is szeretném megköszönni ombudsman úrnak azt a munkáját, amit kifejtett. Valóban magas színvonalon végezte és végzi tevékenységét.

Ezért sem értem azt - és nagyon sajnálom, hogy László Tamás ellenzéki képviselőtársunk elhagyta a termet -, amikor képviselőtársunk egy szájból hideget és meleget is akart fújni, amikor azt mondja egy ombudsmanra, hogy "ön a kisebbségeket védi, mi pedig a többséget is". Azt gondolom, hogy ez nem releváns azzal a munkával, amit bír az ombudsman úr, mert egyértelmű, hogy a magyar nemzet összességét védi az ombudsman úr, de a feladatai között elsősorban a hazai nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény betartatása az elsődleges, és az ő védelmük kifejtése.

Ezért sem értem meg, hogy ha egy ilyen jelzőt használunk, azt hogy tehetjük meg, de természetesen a szólásszabadság mindenkinek a joga, csak azt gondolom, hogy ezt vállalni is kell. Tehát azt gondolom, hogy az ombudsman úrnak elsősorban a 13 hazai kisebbség védelmét kell kifejteni, és amikor ezt a munkát végzi, emellett természetesen a magyar állam összes érdekét bele kell értenie.

A vezérszónoki felszólalásomban elsősorban azokat a programokat szeretném kiemelni, amelyek a roma évtized programban megjelennek, mert szinkronban és összhangban vannak azokkal az állásfoglalásokkal, ajánlásokkal, amelyeket ombudsman úr a szóbeli kiegészítésében a bizottsági ülésen elmondott, illetve a beszámolóban is meg lehet találni.

(15.30)

Kezdeném a négy terület kiemelt részével, az oktatással. Mert Magyarországon - mint mindannyian nagyon jól tudjuk - a legelsődlegesebb az oktatás helyzete mind a 13 kisebbség életében, ez így igaz. De engedjék meg, hogy kicsit talán hazai pályára evezzek, és a magyarországi cigányság oktatási helyzetéről kicsit sarkalatosabban és többet próbáljak meg beszélni.

Azért is teszem ezt, mert többnyire az ombudsman úr ajánlásai, illetve a munkája több pontján megjelenik nagymértékben az oktatási szegregáció, ami mindenképpen azt a célt szolgálja, hogy próbálja meg azokon a helyeken, oktatási intézményekben azt a nézetet minél jobban elfogadtatni, amely az oktatási szegregációt elutasítja, és a deszegregációs folyamatokat beindítja. Azt gondolom, ezek többnyire - nemcsak a csörögi ügy, ami itt említve lett, hanem számtalan dolgot tudnánk mondani - a nevéhez fűződnek.

Ennek nemcsak a kisebbség oldaláról van nagyon nagy jelentősége, hanem - ha úgy tetszik - a magyarországi cigányság oktatási helyzete össztársadalmi probléma és össztársadalmi kérdés. Ezért próbálom meg ezt ilyen hangsúlyosan is mondani, mert innentől kezdve igaz az, amit mondtam, hogy akkor, amikor a kisebbségek érdekvédelmét - akár az oktatásban - az ombudsman úr ellátja, akkor az össztársadalom kérdésköréhez is hozzá kíván szólni, illetve szeretne hozzáadni.

Természetesen nem könnyű a dolga, mert ma Magyarországon látjuk, hogy több olyan pont is van, amely az oktatásban hiányosságként jelenik meg, és a rendszerváltás óta ez abszolút előttünk van. Ilyen például az, amikor arról beszélünk, hogy miért nem tudnak többet - akár általános iskolában, de mondhatnám, hogy óvodában vagy éppen középiskolában - a cigányságról. Így a pedagógusképzésben - ezt több ízben az ombudsman úr is megemlítette - a romákról szóló fejezet miért nincs kellőképpen kidolgozva, és miért nem tanítják főiskolákon, egyetemeken, ahol igazán a pályára való irányítás az elsődleges? Ez valóban nagyfokú probléma, mert hogyha többet tudnának a magyarországi cigányságról, kisebbségekről - itt a 13-ra gondolok -, akkor sokkal célszerűbb és befogadóbb lenne az adott pedagógustársadalom, sokkal befogadóbb lenne akkor ezáltal a társadalom.

Ezzel semmiképpen nem azt szeretném jelezni, hogy a pedagógustársadalom minden egyes tagja hibáztatható azért, mert esetlegesen a kisebbségek helyzete nagyon sokszor úgy jön vissza, hogy szegregálják az oktatásban, sőt, ellenkezőleg. Nagyon sok olyan oktatási intézmény van, nagyon sok olyan pedagógus van, aki nagyon nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a cigányság oktatási színvonala sokkal magasabb szinten jelenjen meg, tehát maga a roma értelmiség megjelenjen a magyarországi palettán. Ezt egyébként nagyon sokszor lehet látni különböző konferenciákon, hogy mennyire mélyen elszántak abban a különböző intézmények, különböző intézményvezetők, illetve pedagógusok, hogy a magyarországi romák oktatása versenyképesebb legyen.

Itt jön az a másik ellenpólus, amiről kell beszélni, ami az ombudsman úr munkájához mindenképpen köthető, ott, ahol lehet látni egy-egy olyan helyzetet, amikor a magyarországi cigányságot vagy éppen egy-egy személyt, vagy egy-egy csoportot megpróbálnak csak azért olyan helyzetbe hozni, ami a származása miatt adott. Ezért azt gondolom, teljes mértékben jogosak azok a vélemények, azok a felvetések, amelyeket nagyon sokszor megfogalmaz írásban is, akár pedig szóban elmond több ilyen helyzetben.

Tehát a magyarországi oktatás helyzete - ha úgy tetszik - fontos mérföldköve lehet a magyarországi társadalmi politizálásnak, a köztudat formálásának, hogy az ombudsman hogyan végzi a munkáját. Mint egyébként már említettem, ebben is kiváltképpen nagyon erőteljesen megjelenik az ombudsman úr munkája, és nagyon jól ellátja ezt a feladatot is.

A foglalkoztatás kérdéskörében - ami szintén hasonlóan nagy mértékű - több ízben is nyomon lehet követni a szegregációs, kirekesztő folyamatokat a különböző munkaadók részéről, és a nyílt és rejtett diszkriminációt, amit találhatunk a foglalkoztatás tárgykörében. Ezt nagyon nehéz, ha úgy tetszik, lehetetlen utolérni azokkal a törvényi eszközökkel, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Azért is mondom, mert a nyílt diszkriminációt még valamilyen szinten lehet kezelni, habár ebben is most már egy kicsit szkeptikusabbak vagyunk, mert a Magyar Gárda esetében - ami ellen szintén felemelte a hangját az ombudsman úr - még mindig nem tudtuk elérni azt a független magyar bíróságon keresztül, hogy ezt a szerveződést megszüntessék. De mindenképpen azt gondolom, hogy ez nagymértékben befolyásolja a foglalkoztatási esélyek növelését is.

Tehát ha van egy olyan, ami nyílt előítéletekkel bír, azt lehet kezelni törvényes és demokratikus úton, és el kell juttatni olyan szintre, ahol megfelelő szintű jogi orvoslatot tud kapni az, akit atrocitás ért a foglakoztatás területén. Míg ellenkezőleg, a rejtett diszkrimináció kérdését pedig - azt gondolom - nagyon nehéz kezelni, és ezt egyébként több esetben is lehet látni. Ezért nagyon fontosak azok az ajánlások, amelyeket a parlament, a törvényhozók és egyéb más intézmény irányában megfogalmaz az ombudsman úr, mert esetlegesen azokat a rejtett diszkriminációkat, amelyek megvannak, és lehet érzékelni, talán valamilyen szinten vissza tudja szorítani, és a foglalkoztatási esélyek nagyobb mértékben megjelenhetnek.

Természetesen meg kell említenem a foglalkoztatási helyzetképnél az általános helyzetet is. Nagyon sok esetben talán - ha úgy tetszik - segítségére tud lenni az ombudsman úrnak az Egyenlő Bánásmód Hatóság, amely egyébként jogi szankciókkal is bír, és végül is nagyon sokszor el tudják odáig vinni az ügyet az Egyenlő Bánásmód Hatóságban, ahol már büntetést is kiszabnak. De a szórakozóhelyeket és a foglalkoztatást azért kapcsolnám össze, mert nagyon sok esetben ez az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz is hozzátartozik, és ott is meg lehet látni.

A beszámoló nem részletesen, de itt is kitér lakhatási kérdések problémáira. A kilakoltatások már ebben a parlamentben - az önkényes lakásfoglalók kilakoltatása, illetve egyéb más kilakoltatások - nagyon sokszor előtérbe kerültek. Azt gondolom, itt is van mit tennie az ombudsman úrnak, mert amikor egy-egy önkormányzat a saját törvényeit akarja ebben a kérdésben megfogalmazni, az elég nagy hiba, mert azt gondolom, vannak olyan állampolgári jogok, olyan társadalmi jog, amelynek mindenképpen abba az irányba kellene elmozdítania ezt a lakhatási helyzetet, hogy legyen lehetősége egy sokgyermekes családnak akár bent maradni egy lakásban, akár pedig egyéb más lehetőséget biztosítani számára.

Persze, ezzel nem azt szeretném mondani, hogy a jog fölött kell lenni bárkinek, aki esetlegesen abba a helyzetbe kerül, amiről beszélünk, tehát az önkényes lakásfoglalókról vagy más lakáshelyzetről, ami nincs rendezve jogilag. Sőt, ezzel nem értek egyet, de mindenképpen meg kell találni ma Magyarországon azt a lehetőséget, ami a lakhatás lehetőségét elősegíti, és nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy egy társadalmi integráció a lakhatáson keresztül el tudjon indulni. Mert igaz az, hogyha komplexitásában vizsgáljuk a kérdést, hogy ha arról beszélünk, hogy oktatás vagy foglalkoztatás, vagy éppen a következő témakörről, az egészségügyről, csak úgy lehet igazán beszélni, ha van egy olyan lakhatási feltétele a családnak, amiből el tud menni az oktatási intézmények irányába, a foglalkoztatás irányába, vagy éppen egyéb más lehetőségekhez tud jutni. De enélkül - azt gondolom - nagyon nehezen tudja a család a saját maga fenntartását biztosítani. Tehát ezért azt gondolom, hogy az elsődleges kérdések köré kell hogy soroljuk a lakhatási helyzetet.

Szó volt itt az egészségügyről, egyetlen gondolattal kitértem rá. Azt gondolom, a magyarországi cigányságnál több ízben nyomon lehetett követni - most szándékosan nem mondok településeket és megyéket, ahol mindenképpen kirívó esetek voltak, és ezt negatívként mondom, aminek kapcsán több ízben országos és már nemzetközi hírek is szálltak -, hogy milyen diszkriminatív jelenségek vannak egy-egy kórházban, egy-egy orvosi alapellátásban. Nagyon örülök annak, hogy működik egy ilyen ombudsmani hivatal, amelyre mindenki odafigyel, és pozitív képet tud alkotni. Mert ebben az esetben is talán visszatartó erő lehet, ha az ombudsman úr és a hivatala ilyen jól végzi a munkáját, hogy talán itt az egészségügyben is áttörő eredményeket lehet elérni.

Persze, van ebben mindenkinek feladata a felsoroltakban - tehát az oktatásban, a foglalkoztatásban, a lakhatásban, az egészségügyben -, de nem lehet mentesíteni, amikor azt mondom, hogy mindenkinek feladata, a mindenkori kormányt, nem lehet mentesíteni a politikát attól, hogy ezekre a kérdésekre kellőképpen adjon olyan válaszokat, amelyek a megoldás irányába mutatnak.

(15.40)

De ahhoz, hogy a politika igazán jól legyen tematizálva, és jól értesült legyen, mindenképpen fontosak azok az ajánlások, amelyeket az ombudsman úr elküld az Országgyűlés felé vagy a politikai pártok szereplőinek irányába.

A média szerepéről nem nagyon kívánok hosszasan beszélni. Van szerepe az ORTT-nek és egyéb más szervezetnek, intézménynek abban, hogy a média hiteles közvetítése a magyarországi kisebbségekről - itt is elnézést kérek -, a cigányságról, mindenképpen nagyon fontos lehet. Látjuk azokat a megosztó képeket, amelyeket a Magyar Gárda és nagyon sok más szélsőjobboldali szervezet megjelenít. Ezeket, ha nagyon pozitív képben sugározza egy-egy média, akkor olyan torz képet lehet kapni, amiből az jön le, hogy a magyarországi cigányság egy olyan réteg, amit egyébként nem kell szeretni ebben az országban. Nem szeretnék odáig eljutni, nem is a médiát szeretném felelőssé tenni abban, hogy nagyon sok esetben bizony tematizálni tudja a társadalmat, mert az viszont mindenképpen az ő dolga, hogy mennyire kívánja.

Az azonban nagyon fontos, hogy azok az észrevételek, amelyeket az ombudsmani ajánlások, megjegyzések tesznek, mindenképpen fontosak lehetnek abban, hogy a hiteles tájékoztatás nagyon fontos kérdéskör lehet, nemcsak ebben a kérdéskörben, hanem abban is, hogy a közös és egymás mellett élés szabályai kapcsán hogyan lehet jó példákat is hozni. Most a televíziókat említem. A televízió sugárzásaiból, hírszolgáltatásaiból a negatív képek tömkelegével jönnek ki a képernyő sugárzásából, míg a pozitív értékeket nagyon kevés esetben látjuk. De nemcsak a cigányság esetében, hanem a másik tizenkét kisebbség esetében is kevés alkalom van arra, hogy az itt élők vagy éppen az Európai Unió bármely tagállamában élők pozitív képet tudjanak kapni. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél több pozitív példát kapjanak, és akkor, azt gondolom, sokkal jobban tudnánk közösen élni ebben az országban.

Nem idetartozik, de mindenképpen itt szeretném megjegyezni: azért is fontos a média, azért is fontos a tárgyilagos hírközvetítés, mert nézzük meg, hogyha nem lesznek azok az eredmények, amelyeket egyébként a kormányzó pártok mindenképpen várnak, és nagyon nagy mértékben elő is segítenek, akkor hasonló módon látni lehet olyan nemzetközi példákat, ahol nagyon nagy mértékben az államok, a kormányok mindegyike tehet róla.

Ha nem megyünk nagyon messzire, a legutóbbi esetet, Olaszországot szeretném megemlíteni, ahol a Nápoly környékén élő romáknak rettegniük kell, mikor gyújtják fel azokat a táborokat, amelyekben élnek. Azt gondolom, nem az ottani romák és nem a migránsok felelősek a kialakult helyzetért, hanem a mindenkori kormányok, amelyek nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy a telepeket felszámolják. Amikor lakhatásról beszélek, akkor természetesen előtérbe kerül az, hogy köszönet ennek a kormánynak, amiért elindította a cigánytelep-programot, mert ez nagymértékben behatárolja azt a kérdést, amiről az egészségügyben lakhatásról beszéltünk. Mi a helyzet? Az a helyzet, hogy Magyarországon 130 ezer ember él cigánytelepeken, és itt az a megoldás kerekedett ki, hogy kormányzati eszközöket, állami eszközöket próbálnak meg odarendelni. Azokat az intelmeket figyelembe véve, amelyekről beszéltem, amelyeket az ombudsman úr is megtett, ezeket a dolgokat fel kell tudni számolni.

Tehát azért tartom fontosnak a média szerepét az említett négy kiemelt programot illetően, mert ezek kapcsán lehet oda elérni, hogy nem olyan negatív megkülönböztetésben lesznek a hazai kisebbségek, ezen belül a cigányság, amit nagyon sokszor tapasztalhatunk, hanem pont ellenkezőleg, színvilágot fognak jelenteni a magyarországi kisebbségek, ezen belül pedig a cigány kisebbség. Azt gondolom, ezért érdemes az ombudsmannak nagyon nagy mértékben szakmai munkát kifejtenie, nekünk pedig, akik a parlamentben és a parlamenten kívül politizálunk, politikai munkát kell kifejtenünk annak érdekében, hogy olyan képet, olyan arculatot tudjunk elérni, amelyben egy kisebbségi - teljesen mindegy, melyik kisebbséghez tartozó - szívesen és jól éli meg a hétköznapjait ebben az országban. Azt gondolom, ehhez semmi más nem kell, mint az, hogy figyeljünk egymásra, és próbáljuk meg egymás elvét, rendszerét tudomásul venni, amely a szolidaritásra próbál meg építeni.

Tisztelt Kállai Ernő Ombudsman Úr, Miniszteri Biztos Úr! Még egyszer szeretnék a Magyar Szocialista Párt frakciója nevében gratulálni a munkájához, és természetesen kívánjuk, várjuk azt a tevékenységet, amellyel még jobban be tudja határolni, és elő tudja segíteni azt a munkát, amelynek parlamenti munkánk lehetőségeihez mindenképpen adalékként kell érkeznie.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 80 2008.05.21. 2:12  6-8,55-97

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem két percre lehetőséget a megszólalásra, mert igazán nagyon nagy gesztus, hogy a parlamenti pártok mindegyike azt mondja, hogy szükség van arra, hogy a kisebbségi parlamenti képviselet elérje célját, és bevezetésre kerülhessen.

Mégsem értem azt, hogy a másik oldalról pedig azt látom, hogy megvonjuk azt a lehetőséget, amit adott a törvény a kisebbségeknek. Itt a kedvezményes mandátumra gondolok. Azt gondolom, abban kellene elsőként nagyon nagy mértékben egyetértenünk, hogy azt a lehetőséget, amit elvettünk - és közösen vettük el, mert ugye, 2005-ben szűnt meg ez a lehetőség a törvény alapján, hogy a kedvezményes mandátum kioszthatóvá váljon 2006-ban -, azt gondolom, a parlamentnek van egy határozata, amit be kellene tartanunk. Mégpedig ez a határozat arról szól, hogy a parlament rövid időn belül vissza fogja hozni azt a törvényi szabályozást, amely lehetővé teszi a kedvezményes mandátumok bevezetését.

Tehát azt gondolom, fontos a parlamenti képviselet megjelenítése, de párhuzamosan ne felejtsük el, hogy van egy ilyen parlamenti határozat, amely befolyásolhatja azt, hogy az alulról jövő építkezést tudja kezdeményezni. A legnagyobb kisebbségről van szó.

(17.10)

Ahhoz, hogy ott igazán a parlamenti szerepvállalások nagyon nagy mértékben erősödjenek, nagyon fontos lenne, mondjuk, a helyi önkormányzatokban ott lenni. Ezt azért is mondom, mert jelen pillanatban a 3200 település 5 százalékában nincsenek kisebbségi képviselők, és továbbmennék, a bizottságaikban sincsenek képviselők. Tehát nem lehet 10-15 százaléknál többet mondani, ahol az önkormányzati bizottságokban ott lennének a roma származású vagy a kisebbségi bizottsági képviselők.

Ezért tehát azt gondolom, azzal a versenyhelyzettel, hogy a kedvezményes mandátum lehetősége megvolt, megfosztottuk őket attól, hogy a bizottságban is ott legyenek, és politikai állásfoglalásokat tegyenek. Ezért tartanám fontosnak azt, hogy ezzel a kérdéssel újra foglalkozzunk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 86 2008.05.21. 2:07  6-8,55-97

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretnék újra belemenni egy méltatlan vitába ebben a kérdésben sem, mert azt gondolom, megint félrebeszélünk. Mind az öt párt - illetve akkor négy párt - támogatta azt a kezdeményezést, amely teret is kapott a Magyar Országgyűlésben, tehát az Országgyűlés elfogadta azt, hogy a kedvezményes mandátum bent maradjon a 2005. évi törvényben, de az Alkotmánybíróság nem fogadta el, ezzel szemben 2005-ben jött egy olyan határozat, ami azt mondta ki, hogy ezt a kérdést vissza kell hozni.

Egyetlenegy bizottság sem... - és nem is tudok mit mondani arra, hogy a kormánypártiak nem fogadták el, mert Farkas Flóriánnal közösen ültünk abban az előkészítő bizottságban, amely egységes álláspontot képviselt abban, hogy ezt a törvényt így kell hagyni, ezért a Magyar Szocialista Párt frakciója az SZDSZ-szel közösen mint kormánypárt meg is szavazta. Ettől kezdve nem értem azt, amit Farkas Flórián mond, mert ebben konszenzus volt.

Az egy másik kérdés, hogy nem tudtunk olyan jogi formát kitalálni, a jogászok nem tudtak olyan jogi formát kitalálni, ami egyébként megfelelt volna az Alkotmánybíróságnak, amellyel a kisebbségi mandátumot újra ki lehetett volna osztani. Tehát szó sincs arról - ezt már többször elmondtam -, hogy a kormányzó pártok akkor nem akarták, és most a Magyar Szocialista Párt nem akarja azt, hogy ezzel a kérdéssel kiemelten foglalkozzunk, de azt gondolom, más politikai pártoknak is gondjuk volt ezzel a kérdéssel, ebben az esetben, mondjuk, a legnagyobb ellenzéki pártnak is, de mondom, ebbe nem szeretnék belemenni. Tehát ezért mondtam azt, hogy van adósságunk a kisebbségekkel, kezeljük az adósságot elsősorban az önkormányzatoknál vagy mellette párhuzamosan a parlamenti képviselettel, de abban nincs vita, hogy mind a kettőt kezelni és rendezni kell.

A Magyar Szocialista Párt frakciójának tagjaként nyugodtan mondhatom Farkas Flórián úrnak, hogy igen, a frakcióban is amellett fogok kardoskodni, hogy ezt a törvényt, ha kell, akkor újra tárgyaljuk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 195 2008.06.09. 1:10  192-196

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság döntését szeretném ismertetni.

A bizottságunk egyhangú szavazással elfogadta e törvénytervezetet. Tette ezt azért, mert a bizottság, ugyanazt, amit a miniszter úr elmondott, nagyon fontosnak tartja, hogy a roma nyelv ilyen szintre emelkedett, többek közt nemcsak az oktatásban és nemcsak a képzésben jelent ez nagyon nagy előnyt a romák számára, hanem, amit nagyon régóta várunk, a különböző közintézményekben történő integráció érdekében.

Az elmúlt időszakban csak kevés sikert láthattunk abban, hogy a közintézményekben nagyobb számban is ott legyenek roma munkavállalók vagy akik ismerik a roma nyelvet. Azt gondolom, hogy ez a törvény pontosan ezt az áttörést teremtheti meg, hogy a munkavállalás és a romák létszáma meg tud emelkedni a közigazgatásban, a közszférában.

Tehát ezért is támogatta bizottságunk egyhangúlag, hogy ezt a törvényt a parlament fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 44 2008.09.30. 2:30  39-55

TELEKI LÁSZLÓ, az ember jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága 2008. szeptember 23-i ülésén az egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot megvitatta. A javaslat kettős célt tartalmaz, egyrészt hogy a vonatkozó büntetőjogi tárgyú törvényeket hozzáigazítsa a bekövetkezett jogszabályváltozásokhoz, másrészt hogy megoldást találjon a jogalkalmazásban felmerült egyes értelmezési problémákra. Példaként szeretném megemlíteni, ahol a jogszabály a házastársakra, a házaspárra vagy a házasságra vonatkozóan állapít meg jogokat vagy kötelezettségeket, azokat a szabályokat a bejegyzett élettársakra, illetve bejegyzett élettársi kapcsolatokra is megfelelően kell alkalmazni.

Tisztelt Országgyűlés! Szükségessé vált a fogva tartottak nyilatkozattételének törvényi szintű rendezése. A javaslat egyértelművé teszi, hogy az elítélt nyilatkozattételi jogát csak ellenőrzés mellett gyakorolhatja. A vélemény nyilvánosságra hozatala kizárólag a nemzetbiztonság védelme, államtitkok közlésének megakadályozása, illetőleg bűncselekmény közvetlen veszélyének fennállása esetén annak megakadályozása, valamint a büntetés-végrehajtási intézet rendje és biztonsága érdekében korlátozható.

A javaslat rendezi az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásának szabályait. Az ideiglenes kényszergyógykezelésre utalt beteg jogai védelmének érdekében törvény mondja ki azt, hogy ha a kényszerintézkedés feltétele nem áll fenn, vagyis az érintett nem elmebeteg, az intézet főigazgató főorvosa haladéktalanul előterjesztést tesz az ideiglenes kényszergyógykezelés megszüntetésére. A megszüntetésre, ha azt elrendeli a bíróság, illetve vádemelésig az ügyészség is jogosult.

Tisztelt Ház! Az összbüntetésre vonatkozó szabályokat oly módon egészíti ki, hogy csak végrehajtandó szabadságvesztések esetében lehet szó összbüntetésbe foglalásról.

Véleményünk szerint az előbbiekben említett változások feltétlenül szükségesek, mert megoldást nyújthatnak a gyakorlati jogalkalmazási problémákra. Bár a bizottság MSZP-s képviselői támogatták a javaslatot, ennek ellenére a bizottság a törvényjavaslatot 9 igen szavazattal, 9 nem ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára nem tartotta alkalmasnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 195 2008.10.07. 7:04  94-258

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szerettem volna én is benne lenni a televízióban, de úgy néz ki, most már nem leszek benne. (Derültség.) De ettől eltekintve is fontosnak tartom, hogy az a kérdés, amiről szeretnék ma beszélni, és az a program, amelyet most megvitatunk... - nézzünk bele, hogy hogy lehet látni és mit lehet látni annak érdekében, hogy a magyarországi cigányság helyzete is tudjon változni.

(A jegyzői székben dr. Hende Csabát
Pettkó András váltja fel.)

A Megegyezés című program, azt gondolom, különböző alternatívákat nyújt a magyarországi cigányság számára is. Ma mindenki valakit hiányolt, hogy nincs ebben a teremben. Én is elmondhatom azt, hogy plenáris ülésen, a tévé nyilvánossága előtt Farkas Flórián nagyon sokszor tudja a cigányság ügyét képviselni. Most nagyon sajnálom, hogy nincs itt, nem vitatkozhatunk azon, hogy a magyarországi cigányság helyzete hogy néz ki, és mit lehetne tenni annak érdekében, hogy jobb legyen. Ezért nagyon szívesen elmondom, persze a magam oldaláról, hogy én parlamenti képviselőként és roma emberként hogyan látom azt a programot, amit ma magunk előtt láthatunk és megvitathatunk.

Úgy gondolom, négy területet kell felvillantanom ebből a programból, ami fontos lehet, és legfőképpen azt, amiről már Harrach Péter úr beszélt, és az nagyon fontos volt, hogy segély helyett munkát biztosítsunk. Én is maximálisan egyetértek ezzel a szlogennel. Ugye, ez nem új keletű szlogen, mert Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr többször használta ezt, és a frakciótársak is használták ezt a szlogent. Ez azért is fontos, mert az a négy terület, amiről én is szeretnék beszélni, elsődlegesen az oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és az egészségügy. Ez a négy terület egyébként nemcsak a programban található meg, amit vitatunk, hanem a roma integrációs évtized programjában is megtalálható, ami azért fontos, mert végre egyszer egy olyan kormányprogram van, és egy olyan parlamenti határozat erősíti ezt a programot, amellyel mindenképpen elértük azt, hogy folyamatosságra épül az a program, ami a magyarországi cigányságról szól.

Mondom ezt azért, mert az a cselekvési terv, amit kétéves cselekvési tervekre bontott le a kormány a tíz éven belül, rámutat arra, hogy az oktatásban mit kell tennünk. Mindenképpen fontosnak tartom azt, hogy egyszer a tanulók, egyszer pedig a pedagógusok irányába kifejtse a program a hatékonyságát. Mégpedig arra gondolok, hogy egy ízben ad lehetőséget arra, hogy a pedagógusok nagyobb létszámban részt vegyenek a pedagógiai munkában, és főleg és legfőképp ott, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségek találhatóak. Tehát érezhetően megvan az a kisebbségi lét, amelyből mindenképpen el kell érni azt, hogy az ott élőknek esélyt adjunk arra, hogy az oktatáson keresztül a foglalkoztatásba vezető utat kitapossuk. Ezért tehát nagyon fontos, hogy a programban megtalálható az, hogy több pedagógust biztosítunk azokon a helyeken, ahol szükség van rá.

Több pénzt, több fizetést vihet haza az a pedagógus, aki itt tanít, ebben a hátrányos helyzetű térségben, ez mindenképpen fontos az én értékrendemben. Tovább sorolhatnám az értékrendeket, ami a pedagógustársadalom mellett szól, de hadd szóljak a roma gyerekekről is. Mit kapnak ők, mit kaphatnak ahhoz, hogy igazán ebben a programban kellőképpen artikulálódjanak? Elsősorban azt kapják, hogy különböző ösztöndíjakhoz tudnak jutni. Ahhoz a szociális miliőhöz képest, amiben vannak, lehetőségként egy másik alternatíva megjelenik, hogy különböző ösztöndíjrendszereket tudunk biztosítani.

Van az Útravaló ösztöndíjprogram, amit már nagyon jól ismerünk, és amiről már többször beszéltünk, ez mindenképpen a cigányság részére egy olyan kitörési pontot jelent, amely fontos abban az értelemben, hogy lehetőséget kap arra, hogy egy mentor ott legyen a diák mellett, és a diáknak is ad egy olyan összeget, ami ösztönzi arra, hogy minél jobban tanuljon. Hiszen benne van a pályázati kiírásban az, hogy ha jobb tanuló, akkor többet tud kapni. Mindenképpen erősödhet a mentor és a diák kapcsolata, és ezt nagyon fontosnak tartom, hogy az oktatásban ezek a szempontok érvényesüljenek. Hétfőn a plenáris ülésen szó volt arról, hogy a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány ösztöndíjprogramja is itt van, de azt gondolom, fontos azt megjelölni, hogy ez az egyetlenegy olyan célzott romaprogram, ami eléri a kimondottan roma családokat, roma ösztöndíjasokat. És mindenképpen azért is fontos, mert lehet látni és érzékelni, hogy ebből is olyan profitot hozhatunk, amely a munkalehetőséghez vezető utat jelentheti.

Röviden összefoglalva a foglalkoztatást és az oktatást, azt kell mondanom, hogy nem lehet ma csak rövid távú programokat megjelentetni, ezért tartom fontosnak a hosszú cselekvési programot, amely a roma integrációs évtized programját jelenti, mert rövid távon nem lehet a romakérdést kezelni. Ez volt mindig is a baj, hogy a romakérdést mindig egy-két év alatt akarták megoldani. Jelzem, hogy ezt nem lehet, nem is szabad így hozzáfogni. Ezért tartom fontosnak azt a programot, amit itt a kezünkben fogunk, hogy hosszú távon, középtávon és rövid távon megpróbálja behatárolni, hogy mit kell tenni oktatásban, foglalkoztatásban.

Nagyon röviden az egészségügy helyzetéről. Mindenképpen azt kell mondanom, hogy azt a helyzetképet, ami előttünk van, fel kell számolnunk, mert a magyarországi cigányság mintegy 10-12 évvel előbb hal meg, mint a többségi társadalom. Pedig ott sem jó az arány. Ezért azt gondolom, hogy nem lehet ma félvállról venni azt, hogy a magyarországi cigányság egészségügyi helyzete hogyan alakul. Ezért visszatérnék oda, hogy elsősorban a prevenciós programokra, a szűrésekre mindenképpen szükség van, a megelőző programokra, de még nagyobb szükség van arra, amit a programban láthatunk, hogy munkához tudjuk juttatni a roma embereket, oktatási sikereket tudjunk elérni a roma gyerekeknél, mert igazából a mentális leépülésben látom a legnagyobb problémát. Ha mentálisan nem tud leépülni a roma ember, akkor nem lesz az, amit most láthatunk.

Ezért tehát támogatja a cigányság nagyobb része - nem a teljes cigányság nevében beszélek - azt a programot, amit ma megvitatunk, és természetesen mi is megegyezést szeretnénk ebben a programban. A magyarországi cigányság nagy részének nevében mondom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 98 2008.11.04. 2:07  17-195

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Varga József képviselőtársam feltette azt a költői kérdést, hogy kik a felelősek azért, hogy a romaintegráció nem valósult meg, illetve nem olyan mértékben valósult meg, amilyenben meg kellett volna valósulnia. Azt gondolom, nem szeretnénk visszamutogatni az elmúlt időszakra, de mégis én is felteszem azt a költői kérdést, hogy a Fidesz miért nem tette meg azt, hogy a romaügyi oktatási programokat elővette volna az ő kormányzati idejében. Egyszerű a válaszunk erre: mi legalább elkezdtük azokat a folyamatokat, amelyek az oktatásban már érződnek, és látni lehet azon források megjelenítését, amelyekkel el tudtuk érni, hogy az oktatásban 1 százalékkal, 1,2 százalékkal a roma értelmiség megjelent a főiskolákon, az egyetemeken. Az önök idejében, tisztelt képviselőtársam, nem volt példa arra, hogy ilyen támogatást kapott volna a cigányság.

Továbbmennék: nem volt olyan szociális biztonsága a magyarországi cigányságnak, mint a jelen pillanatban, ugyanis nem fejtem ki a két percben, hogy miért, de számtalan olyan dolog van, amiért azt gondolom, fontos odafigyelni arra, hogy van szociális biztonság. Nem volt az önök idejében az a lehetőség megadva, hogy cigánytelepekkel, amelyeket kiemelt, foglalkozzon a Fidesz.

(15.50)

Nem volt bátorsága arra, hogy ezt a programot bevegye a programjai közé, mert azt mondta, hogy nagyon sok pénz kell hozzá, meg egyébként is annak a mintegy 130 ezer fős rétegnek, amely kiszorult a munkaerőpiacról, az oktatásból, az egészségügyből, amúgy sem tudunk annyit segíteni és annyi pénzt adni, amennyi szükséges lenne, ezért inkább nem merték felvállalni ezt a kérdést. A Magyar Szocialista Párt kormánya fel merte vállalni azt, hogy ehhez a kérdéshez hozzányúl, és megpróbálta ezt a kérdést úgy kezelni, hogy pénzügyi kondíciókat is helyezett ehhez a programhoz.

Tehát, tisztelt képviselőtársam, azt gondolom, hogy nem csupán a pártpolitikai érdeket kellene képviselni a parlamentben, hanem a tényekkel is kellene foglalkozni, hogy ki mennyit tett azért, hogy a romákra szánt források el is jussanak oda, ahova kívántuk. A Fidesznek ez nem volt kérdés, mert nem szánt forrásokat a romaügyi programokra, míg a Magyar Szocialista Párt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kormánya igen.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 102 2008.11.04. 0:57  17-195

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Azt gondolom, hogy a költségvetési vitának még nincs vége, és a módosításokat még be lehet adni - a fejezeti módosításokra gondolok.

Azt gondolom, hogy ott mindenkinek lehetősége van arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon, mert egyébként ebben egyet tudok érteni képviselő úrral, mint ahogy mondtam, hogy fontos a Magyar Szocialista Pártnak és ennek a kormánynak az, hogy a cigánytelepprogrammal tegyünk valamit. Azok a források, amelyek ez idáig megjelentek a cigánytelepek felszámolására, azok az összegek a költségvetésben meghatározóan ott voltak, és mellé kofinanszírozásban nagyon sokszor jöttek olyan források, amelyekből már eredményeket tudunk felmutatni.

Azt gondolom, hogy ha a cigánytelepprogramot most nem látja, nem kell megijedni, mert mellette vannak olyan programok, amelyek mindenképpen kiegészítik azt a foglalkoztatási, oktatási, egészségügyi programot, amely fontos. De én is egyetértek abban, hogy igen, a cigánytelepprogramot vissza kell hozni a költségvetésbe, és azt gondolom, hogy ebben lehet közösen érvelnünk.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Vincze László: Nem kell félni, nem fog fájni!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 186 2008.11.04. 7:17  17-195

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nincs ma könnyű helyzetben a magyarországi cigányság, mert a jövő évi költségvetés tulajdonképpen az ország védelmének a költségvetése, mondják ezt nagyon sokan ma is, és mondták az elmúlt napokban is. Ilyenkor mindig azt mondjuk, hogy igen, így van, fontos, hogy mi is szolidaritást vállaljunk azzal a költségvetéssel, amelyet a jelenlegi kormány a Magyar Országgyűlés elé hozott. Azért is fontos ez, mert ha azt érzi valaki ebben az országban, hogy a magyarországi cigányságnak nem fontos az, hogy szolidaritást vállaljon az ország többségével, a józanul gondolkodó többségével, akik azt mondják, hogy igen, valóban ez a megszorítás költségvetése, valóban ez az a költségvetés, amit egyetlenegy állampolgár sem lát szívesen ebben az országban, de tudomásul kell vennünk, hogy ha azt akarjuk, hogy az országunk védelme gazdasági szempontokra vonatkoztatva biztosított legyen, akkor ezt a költségvetést úgy kell megformálnunk, hogy az mindenképpen elérje azt a célközönséget, akinek mi is szánjuk.

Hogyan gondolom ezt? A mai napon már többen említették a vita során, hogy a magyarországi romák nemcsak a rendszerváltás legnagyobb vesztesei, hanem ennek a költségvetésnek is a legnagyobb vesztesei. Én ilyenkor mindig azt mondom, hogy igen, otthon is meg kell nézni, miből tudunk gazdálkodni. Azt gondolom, mindenki sokkal többet költene, mint ami a pénztárcájában van, de meg kell érteni, hogy csak annyit lehet költeni, annyit szabad költeni, amennyi a pénztárcában van. Ebből az okból kifolyólag mondom azt, mi is azt mondjuk, hogy azokkal a költségvetési sorokon szereplő számokkal, összegekkel, amelyek bent szerepelnek a költségvetésben, jól kell tudnunk gazdálkodni.

Mire gondolok? Elsősorban arra gondolok, hogy néhány tételben látni, érzékelni lehet, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva valóban visszalépés történt. Itt lásd, amiről ma már szó volt, a cigánytelepekre nem látunk forrást. Erre azt mondtam, még nincs a költségvetésnek vége, ezért bizakodom abban, hogy ez a sor talán vissza tud kerülni. De látom azt, hogy más sorokon viszont ott vannak azok a pluszok, amelyek mindenképpen szolgálhatják azt az értékrendet, hogy a kisebbségi önkormányzatok - itt nemcsak cigány kisebbségi önkormányzatok vannak -, összességében a cigány kisebbségi önkormányzatok működésére sokkal több forrás áll rendelkezésre, mint az elmúlt időszakban, mint ebben az évben vagy az ez előtti évben. Tehát ezért mindenképpen fontos ezt megjegyezni, mert ez egy előrelépés.

Fontos azt is megjegyeznem, látjuk, érzékeljük azt a társadalmi feszültséget, amiről már beszéltem, hogy hogyan lehet csökkenteni, hogyan kell csökkenteni. Biztosan nem úgy, ahogyan ma nagyon sokszor hallottam az ellenzéki padsorokból felszólalóktól, hogy ennek a kormánynak ezt a költségvetést mindenképpen vissza kell vonnia, ez a költségvetés nem ér semmit. Azt gondolom, ezzel mindig tudok vitatkozni, azért is, mert mindig azt kell ebben a költségvetésben meglátnunk, hogy még milyen sorok vannak, milyen számok vannak, amelyekkel egy-egy adott szituációban célt tudnak elérni.

Mire gondolok? Varga László képviselőtársam nagyon erőteljesen kitért a hároméves óvodáztatásra. Nem szeretnék ugyanabba a csapdába beleesni, mint nagyon sok képviselőtársam az ellenzéki padsorokból, hogy visszanyúltak, hat-hét évről beszéltek. Mégis azt mondom, hosszú távon kell a romaügyben megfogalmazni olyan kitörési pontokat, amelyek fontosak lehetnek az integráció érdekében, ezért tehát ha az óvodáztatást kiemeljük ebből a költségvetésből, és azt mondjuk, ebben a költségvetésben nézzük meg, milyen hozadéka lehet ennek a sornak, láthatjuk, hogy a hároméves óvodáztatás elindítása olyan hosszú távú, pozitív befektetése az országnak, amellyel a magyarországi cigányság mindenképpen jól fog járni. Azért járhat jól, mert akkor nem lesz az, amit egyébként most tapasztalhatunk, és a rendszerváltás óta, de előtte is folyamatosan tapasztalhattunk, hogy már az első osztályokban visszabuknak a gyerekeink, nem tudnak igazán versenyképesek lenni a nem ingerszegény közegből érkezett gyerekekkel.

Tehát azt gondolom, hogy az óvodáztatásnak kulcsszerepe van, és akkor, amikor azt mondjuk, hogy nő ennek a számsora a következő évben, ez párhuzamosan azt jelenti, hogy ahol lehet látni, hogy csökkennek a romaintegráció forrásai, engem azért mégis abban erősít, hogy ezt a költségvetést el kell fogadnunk, mert az óvodáztatás a cigányság fontos kitörési pontja lehet. Azért is mondom ezt, mert látni, érzékelni lehet, hogyha az óvodától egészen az egyetemig nem próbáljuk meg behatárolni a költségvetésekbe és a politikába azt, hogy hogyan lehet a magyarországi cigányságnak kitörési pontokat találni, akkor nagyon nagy hibát követünk el, mert csak ímmel-ámmal állunk hozzá a romakérdéshez. Ezért tehát nagyon fontosnak tartom az óvodáztatást.

Ha továbbgondolunk és továbbmegyünk ezen a mezsgyén, azt is lehet látni, hogy ez a folyamat el tudja indítani azt, amiért egyébként ebben a parlamentben nagyon sokan dolgoztak és dolgozunk, hogy a munkahelyek megszerzése, megtartása szintén fontos elem lehet.

(19.20)

De még egyszer visszanyúlok, ha nem lesz kellő oktatási képünk abban, hogy hogyan kell előrelépni, akkor nem lehet a munkahelyekről kellőképpen és kellő súllyal beszélni, ezért tehát azt gondolom, hogy a magyarországi cigányságnak egyszer szüksége van az oktatásra, szüksége van a foglalkoztatásra, és ugyanolyan szüksége van a lakhatásra és az egészségügyre, amelyet egyébként megfogalmaz a roma integrációs évtized programja is.

Tehát ezen okoknál fogva elmondtam, hogy fontos az, hogy ma Magyarországon ne az legyen, hogy a magyarországi cigányság olyan költségvetést fog kapni jövőre, amelyből nem tud semmit tenni, mert akkor egymással szembeállítja a társadalmi rétegeket. Nem azt kellene tenni ebben a válságos időszakban, amikor ilyen gazdasági megszorításokat kell hozni, hogy túl tudja élni az ország ezt a problémát, hanem pont ellenkezőleg, egy társadalmi szolidaritást kell vállalni, és egy politikai szolidaritást kell vállalni abban, hogy ez a helyzet kialakuljon, illetve megoldásra kerüljön. Ebben kérem én a parlamenti pártok összességét, mert akkor, hogyha a költségvetést támogatja az ellenzék is, akkor nemcsak a társadalmon belüli feszültségek fognak csökkenni, hanem a magyarországi cigányságnak is jobb fog lenni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 60 2008.11.25. 2:05  39-49,51-75

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csupán azért kértem szót, mert egyetértek Bárándy Gergely képviselőtársammal. Bár az előttem szólók már nagyon sok mindent elmondtak, szeretném felhívni a törvényhozók figyelmét arra, hogy amikor a színesfém-kereskedésről beszélünk, ketté kellene választani a dolgot, és azokat a kereskedőket, akik rendesen végzik a munkájukat, nem kellene összemosni azokkal, akik illegálisan, több esetben illegálisan végzik a tevékenységüket. Ez utóbbiak nagyon sok kárt okoznak a társadalomnak és azoknak a becsületes színesfém-kereskedőknek, akik becsületesen végzik a munkájukat.

A törvénytervezettel magával nagyon egyetértek, a másik oldalon viszont fel kell hívni a különböző munkaügyi felügyeleti szervek figyelmét arra, hogy hogyan kellene ezt a kérdést kezelni. Itt is be kellene vezetni a minősített szabályt: ha ilyen tárgykörben illegálisan tartanak fenn különböző vállalkozásokat, akkor azt minősített bűncselekménnyé kellene nyilvánítani. Ez azért lenne fontos, mert ezzel védenénk azokat, akik becsületesen beruháznak. Egyébként nagyon sokan több száz millió forintos beruházást hajtottak végre, mert nemcsak annak kell megfelelni, hogy hogyan veszik át az árut, hanem különböző környezetvédelmi engedélyeket is be kell szerezni azoknak a vállalkozóknak, akik színesfém-kereskedéssel foglalkoznak. Azokat mindenképpen védenünk kell, akik szorgalmasan dolgoznak ebben a szakmában.

Azzal természetesen egyetértek, hogy mindent el kell követni azok ellen a negatív dolgok ellen, amiket látni és érzékelni lehetett. Nagyon reméljük, hogy nem illegális fémkereskedők követték el azokat a cselekményeket, amelyekről hallani lehetett. Minden olyan szabályt, amely arról szól, hogy ezt a tevékenységet hogyan lehetne jobban és szigorúbban ellenőrizni, a magam részéről támogatok, de azt is nagyon fontosnak tartom, hogy azoknak, akik dolgoznak, adjunk szabadságot, mégpedig olyan szabadságot, amely nem ad lehetőséget visszaélésre.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 110 2008.12.02. 2:11  21-161

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Teljesen másról szerettem volna beszélni a két percben, de mivel Varga József képviselőtársam felszólalt, néhány gondolatot mondanék. Azt gondolom, hogy a Magyar Szocialista Párt elkezdett egy olyan folyamatot, amit önök a Fideszben nem kezdtek el; nem csak '98-ban, a rendszerváltás óta nem gondoltak arra, hogy komplexen fogalmazzák meg az oktatási programjukat a romák számára.

(12.10)

Nem lenne szabad elfelejteni, hogy az óvodától az egyetemig bezárólag ad alternatívát a magyarországi romáknak a jelenlegi kormányzat, mégpedig azzal, amit önök nem tettek meg. Hadd mondjak például egy nagy dolgot! Az óvoda térítésmentességének az elérése, azt gondolom, ennek a kormánynak köszönhető. Nem köszönhető másnak az, hogy 1,1 milliárdot fordított romaösztöndíjakra, mint ennek a kormánynak, a 2004-2005-ös tanévben. Amikor a Magyarországi Cigányok Közalapítványának ön kurátora volt, önök 270 millió forintot fordítottak akkor az ösztöndíjasainkra. De nem szeretnék sorba menni számokkal, mert abszolút azt lehet mondani, hogy ez a kormányzat megtette azt, amit meg lehetett tenni, annak a fejlődésnek az ívén, amelyet önök nem fejeztek be. Tehát mi egy új hullámot kezdtünk el indítani, mégpedig azt, hogy oktatás, oktatás, oktatás, és ezt követően pedig párhuzamosan a programcsomag mellé rendeltük a foglalkoztatást.

A tegnapi napon közel éjfélig voltunk együtt a képviselőtársaimmal a frakcióülésen, ezt hadd osszam meg önökkel. Köszönöm Keller Lászlónak és a képviselőtársaimnak azt, hogy tegnap olyan karakteresen kiálltak amellett, hogy igenis továbbra is kell cigánytelepprogramot vinnünk, és a magyar költségvetésben szerepelnie kell. Továbbra is ott kell lenni a roma kultúrának, amely külön címzett jegyzékben kell hogy bent legyen az Országgyűlés költségvetésében. Azt gondolom, hogy ha nem egy olyan komoly politikai súllyal gondolkodó frakció, mint a mienk, gondolkodna, akkor nem lenne romatelepprogram a következő évben (Bernáth Ildikó: Nincs is!), nem lenne a kultúrára szánt források összege megjelenítve, az oktatásra pedig a címzett és egyéb más támogatások.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból. - Közbeszólások.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 120 2008.12.02. 1:17  21-161

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Nem szeretnék ilyen hangnemben kiosztani senkit. Azt gondolom, tisztelnünk kell egymást, és akkor kezdődik el valami, ami az országnak nagyon fontos lenne: egy építkezés. De hogy egymást kioktatjuk, és olyan szavakat használunk, amelyek nem illenek ide, az nem jó.

Tisztelt Képviselőtársam! Nem azt mondtam, és szeretném, ha ön is figyelne most egy pillanatra, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciója tegnap megtudta, hogy van Magyarországon cigánytelep, hanem támogatja azt, amit ma önök nem támogattak egyetlenegy költségvetési évükben sem, és nem volt bátorságuk támogatni a cigánytelep felszámolásáról szóló programot.

(12.20)

Még ki sem találták, hozzáteszem. A Magyar Szocialista Párt 2005-től folyamatosan ezt a költségvetési sort jegyzi a költségvetésében, és ebben az évben is elő fogja terjeszteni a parlamentnek. A Magyar Szocialista Párt frakciója, illetve jómagam beadtam a módosítót (Babák Mihály: Megkaptad rá az engedélyt?), amely remélem, hogy meg is fogja kapni a többséget, amelyet a frakció már a tegnap éjjeli tárgyaláson támogatott.

Erről van szó, hogy a támogatását szeretné adni a Magyar Szocialista Párt ahhoz, hogy ön is, a frakciója is támogassa azt, hogy a cigánytelepek felszámolása még fokozatosabban el tudjon indulni.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 16 2009.04.27. 2:08  1-20

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hallva ezeket a szavakat, bizony kicsit szomorú vagyok, még jobban, mint tegnap, amikor részt vettem a virrasztáson, pedig az sem volt egy nagyon szép dolog, ami ott történt. De amikor hallgatom parlamenti képviselőtársaimat az ellenzéki oldalról, akkor szomorú vagyok, hogy most is a minisztert és a kormányt próbálják meg lejáratni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ki a felelős?), és nem mondanak egyetlenegy szót sem arról, hogy egyébként együtt éreznek a családdal, és együtt éreznek azokkal, akiknek ilyen helyzetbe kerültek a rokonai. (Taps az MSZP soraiban.)

Azt gondolom tehát, hogy meg kellene fordítani ezt a kommunikációt, mégpedig olyan szintre, hogy igenis elsőként azt kellene látnia a közvéleménynek és a társadalomnak, hogy a politikai pártok legalább ebben az egy kérdésben, amikor halálesetek vannak, egyetértenek, és megpróbálnak közösen egy olyan dimenziót, kiutat találni, amely a magyarországi cigányság számára békességet hozhat. És azt gondolom, hogy az a politikai sárdobálás, amely ebben a témakörben is megjelenik, semmiképpen nem használ a cigányságnak, sőt ellenkezőleg, nagyon sokszor erőt ad azoknak, akik ezt a gaztettet elkövetik, amit elkövettek eddig is több helyszínen.

Ezért én azt gondolom, hogy mint roma és mint parlamenti képviselő arra kérem a parlamenti pártokat, hogy mindegyikük próbáljon meg ebben a kérdésben úgy szólni, hogy valóban segítse azt az ügyet, amit mindnyájan szeretnénk, remélem, mindnyájan szeretnénk megoldani, mégpedig azt, hogy a cigányság elleni atrocitásokat visszaszorítsuk. És ez nem csupán csak kormányzati felelősség, az ellenzéknek ugyanolyan magatartást kell képviselnie ebben a dologban, mint a kormánypártiaknak, mert ha azt gondolják, hogy csak ez az oldal tud tenni, akkor nagyon rossz dolgot követnek el, mert kinn, a területeken a lakosság viszont azt mondja, hogy ezzel nem lehet azonosulni, hogy csak az egyik mondja azt, hogy mindent meg kell tenni a romákért, a másik oldal pedig úgy van bemutatva, hogy semmit nem tesz meg.

Én azt gondolom, hogy ez a kérdés európai kérdés, nemzeti kérdés, Magyarország kérdése, és ha úgy tetszik, sorskérdése a magyarországi cigányságnak (Az elnök csenget.), hogy békességben tud-e itt élni, vagy pedig, ahogy mondtam már, ellenségképet akarnak alkotni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 38 2009.04.28. 10:47  17-43

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Információim szerint még Pettkó András jött volna.

Két-három megállapítást szeretnék tenni az ÁSZ jelentéséhez, mégpedig azért, mert említés volt arról, hogy az emberi jogi bizottság is tárgyalta ezt a témakört, és két olyan kérdés is felvetődött, ami fontos számomra, és azt gondolom, mindenképpen a társadalom számára is.

Az egyik a kisebbségi önkormányzatok költségvetési hasznosulása, ami, azt gondolom, nagymértékben segítheti a romák integrációját, én most a 13 kisebbségből a romákról szeretnék jobban beszélni. Azért is, mert azok a megállapítások, amelyek az ÁSZ jelentésében megfogalmazódnak, és főleg az önkormányzati szerepköröket erősítik, ott azt gondolom, nagyon fontos lenne továbbgondolni azt, hogy a megállapítások hogy tudnának úgy érvényesülni, hogy a kisebbségi önkormányzatok finanszírozását, illetve finanszírozásának a hasznosulását sokkal jobban tudjuk behatárolni.

Itt költségvetés tervezéséről van szó, mind a települési önkormányzatok költségvetését, mind a kisebbségi önkormányzatok költségvetését illetően. Azért is mondom ezt, mert ha csak a működésre próbálunk meg orientálódni, az egy fontos terület, mert a kisebbségi önkormányzatok működési költségvetési támogatást kapnak az államtól, viszont a települési önkormányzatok, amikor készítik a költségvetésüket, akkor ezt az egy sort nézik, és kell hogy tekintsék a törvény szabályozása szerint. Azt gondolom, hogy a megállapításoknak tovább kellene talán nyúlnia, még ha nem is a hatáskörébe tartozik az ÁSZ-nak, mégpedig abban a témakörben, hogy én magam fontosnak tartanám, hogy azok az infrastrukturális források, amelyek megjelennek a települési önkormányzatoknál, azok a hasznosulásukat próbálják meg egy olyan irányba elvinni, hogy a település azon részeit is érje el ez a fejlesztés, amely területen roma lakosság található.

Ugye, az elmúlt időszakban is többször említést tettem, és minden fórumon megpróbálom azt hangoztatni, hogy a mai jelenségek - és nem szeretnék semmilyen politikai kérdést belekeverni ebbe a témakörbe - nagyon sokszor visszavetítik azt, hogy a településeken azok a források, amelyek fel vannak használva, nem egyenlő értékrendet biztosítanak az ott élőknek. Mégpedig azért, mert azokra a településrészekre, ahol az alapvető infrastrukturális feltételek sincsenek biztosítva, oda továbbra sem terveznek költségvetést, és nem próbálnak meg biztosítani költségvetési forrásokat. Ezért azt gondolom, hogy nagyon sok esetben az Állami Számvevőszéknek talán joga is lenne, kötelessége is lenne, de mindenképpen észrevételezni kellene, hogy ezeket kellene kezelni. Még egyszer mondom, én nagyon jól tudom, hogy nem teljes mértékben tartozik a hatásköréhez, de mindenképpen fontosnak tartanám, hogy egy ilyen intézmény, amely közmegelégedéssel teszi a dolgát, jó lenne, ha az ilyen jelzéseit, mondjuk, a települési önkormányzatok felé eljuttatná, és a költségvetési tervezésnél ezt talán figyelembe tudnák venni az önkormányzatok.

Nem tartható fönn továbbá az, hogy az önkormányzatok nagyon sok esetben azokból a forrásokból, amelyeket erre a célra, tehát a település működtetésére hasznosítanak, nem szánnak további forrásokat azokra a településrészekre, amelyekről beszéltem. Itt az úthálózat kezelésére, járdák kialakítására, közvilágítások hiányára szeretném felhívni a figyelmet, és lehetne sorolni még a településrészeken található problémákat. Tehát ezért azt gondolom, hogy a költségvetés tervezésénél és a hatékony pénzügyi felhasználásnál mindenképpen nagyon fontosnak tartom, hogy akár az Állami Számvevőszék is foglalkozzon ezzel a kérdéssel, mert ez a roma integrációt mindenképpen fel tudná gyorsítani, és közpénzekről van szó, ezt mindenképpen fontosnak tartom.

A másik nagyon sarkalatos kérdés, a tavalyi évben megjelent egy tanulmány az Állami Számvevőszék jelentésében. Ez a tanulmány az elmúlt tíz évet próbálta meg behatárolni, hogy hogyan hasznosultak a romákra szánt integrációs források. Azt gondolom, hogy ez a tanulmány nagyon fontos a magyarországi cigányság életében, de azt gondolom, hogy a kormányzati szerepkörben lévőknek is fontos lehet, mégpedig azért, mert lehet látni és érzékelni, hogy milyen hiányosságok voltak az elmúlt tíz évben, és milyen hiányosságokat kell leküzdeni annak érdekében, hogy sokkal jobban átláthatóbbá tegyük azokat a közpénzügyi forrásokat, amelyek a romákra szánt integrációs forrásokat jelentik.

Ez a tanulmány többek közt kitér arra, hogy nem minden esetben a romák hasznára szolgáltak azok a források, amelyeket kaptak, és amelyeket egyébként rájuk szántak, hanem nagyon sok esetben teljesen más célt és célirányt vett e források felhasználása. Ezért tehát nagyon fontos megjegyeznem azt, hogy ha a következő éveket, évtizedeket nézzük, akkor mindenképpen jó lenne, és célszerű lenne ebben a kérdésben új politikai mezsgyét vágni, mégpedig azért, mert azt gondolom, hogy itt fontos lenne akár újra átgondolni, hogy az önkéntes regisztráció kérdése ebben a kérdéskörben aktuális-e avagy nem. Mert ugye, akár az Állami Számvevőszék, akár pedig a kormány, akár pedig bármelyik másik parlamenti párt, illetve intézmények - itt főleg elsősorban a foglalkoztatási intézményekre gondolok - nagyon nehezen tudnak eligazodni a sorokban, hogy ki a roma, ki a nem roma, és hogy tud igazán eljutni a forrás azokhoz, akiknek szánták azokat a bizonyos forrásokat, és nagyon nehéz megakadályozni, illetve elérni azt, hogy azok a roma források, még akkor is, ha célzottak, valóban célt tudjanak érni.

(11.30)

Ezért tehát azt gondolom, mindenkinek van abban dolga, hogy azt a tanulmányt kellő súllyal és kellő mértékben próbálja meg értékelni és megnézni, hogy milyen szerepköröket lehet bevinni saját munkaterületén, hogy el tudjuk érni azt, hogy az integráció hasznosulása valóban elérje ebben az esetben, még egyszer mondom, a cigány kisebbségi önkormányzatokat és a cigány lakosságot, mert ha ezt nem tudjuk előtérbe helyezni politikai és szakmai szempontok alapján, akkor újra meg újra felvetődik az, hogy valóban hasznosulnak-e azok a romákra szánt források, amelyeket megjelentetnek akár az állami költségvetésben, akár pedig európai uniós forrásokból.

Ezért tehát, mivel elég nagy források lesznek szánva a következő időszakokban a romák integrációjára, én nagyon fontosnak tartanám azt, hogy az európai uniós forrásoknál is figyelembe kellene venni, hogy célzottan - és a "célzott" szót aláhúznám - hogyan tud eljutni valóban a roma lakossághoz, és ezért azt gondolom, hogy ezt a tanulmányt mindenképpen tovább kell elemezni, hogy oda jusson el, ahova szántuk ezeket a forrásokat.

Tehát ezért azt gondolom, hogy nagyon fontos a pénzügyi források súlyozása. Nagyon fontos, hogy a célzottságát úgy próbáljuk meg behatárolni, hogy valóban oda érjen el, ahova el kell juttatni ezeket a forrásokat. Végül, de nem utolsósorban a költségvetési koncepciókat, akár kormányzati, akár pedig önkormányzati költségvetéseket csak úgy tudom én a magam értékrendje szerint jól és kellőképpen elfogadni, amennyiben az az integráció, az esélyegyenlőség szempontjait figyelembe veszi.

Azt gondolom, hogy ha a következő évek és évtizedek jellemző költségvetési koncepcióját nézzük, akkor nem kerülhető meg, hogy az esélyegyenlőségre, a diszkrimináció visszaszorítására sokkal nagyobb forrásokat biztosítsunk, és nem is a források nagyságát, hanem az irányát kellene behatárolni. Nem tévedés, amikor azt mondtam, hogy "évtizedek", mert azt gondolom, hogy az évek azt bizonyították be, hogy minden egyes évtizedben a romaügy egyébként nagyon fontos szelete volt a magyar társadalomnak, a magyar politikai elitnek, végül mégis érezzük viszont, hogy nap mint nap szembetalálkozunk azzal a kérdéssel, hogy nem történt semmi ezen a területen, hogy nem tudtunk előbbre jutni, és megint ott vannak a romák, ahol voltak, a cigánytelepeken, a cigánytelepek szélén élnek, és nem tudnak beintegrálódni az adott településekbe.

Tehát ezért azt gondolom, hogy igenis, akár az Állami Számvevőszéknek, akár a mindenkori kormánynak, a parlamenti pártoknak oda kell arra hatniuk, hogy azokat a forrásokat, amelyek ebben a témakörben vagy éppen más témakörben rendelkezésre állnak, hogyan használjuk fel. Ezért tehát a költségvetési koncepció rövid, közép- és hosszú távon mindenképpen befolyásolhatja a romák integrációjára szánt források hasznosulását.

Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy az emberi jogi bizottság tagjaként jómagam is részt vettem természetesen a vitán és a beszámoló előkészítésénél. Én magam ott is elmondtam ugyanezeket, és magam is továbbra is támogatom az ÁSZ-nak azt a munkáját, amely fontos jelzéseket ad a társadalom minden rétegének, így a magyarországi romáknak is, mert látom azt a hozzáértést és azt az ügykezelés iránti lojalitást, amivel a célt szeretnék elérni, mégpedig azt, hogy Magyarország összköltségvetése úgy hasznosuljon, hogy Magyarországon belül a fejlődés láthatóvá váljon. Ebbe beletartoznak természetesen a romák is, ezért mentem ilyen hangnemben mondani azt az Állami Számvevőszék elnökének és munkatársainak jelen pillanatban, hogy fontosnak tartanám a továbblépést annak a tanulmánynak a kezelésében, amit láthatunk, mert akkor igazi eredményeket tudunk elérni.

Én látom azt az ambíciót, amit önök meg fognak tenni annak érdekében, hogy a magyarországi romák láthatóan tudjanak integrálódni ebbe az országba, mert fontos, hogy a szakemberek, az értelmiségi rétegek is odafigyeljenek arra, hogy Magyarországon mi történik a romákkal, mert a parlamentben tegnap is és ma is már napirend előtt volt róla szó, hogy fontos terület ez a kérdés.

Ezért én a magam részéről támogatni fogom azt a határozatot, amit láthatunk magunk előtt, és támogatni fogom abban az ÁSZ-t, hogy bármely romaügyet érintő kérdéskörökben segítséget kívánnak kérni, én, amit tudok, a magam részéről nagyon szívesen biztosítani fogom.

Köszönöm szépen tisztelt figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 178 2009.09.22. 5:18  171-191

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Majtényi László Elnök Úr! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága 2009. március 30-ai ülésén a beszámolót megvitatta és 10 igennel, 7 nemmel, 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Engedjék meg, hogy néhány dolgot kifejtsek, ami a bizottsági ülésen is előtérbe került. Jómagam természetesen igennel szavaztam, annak ellenére, hogy nagyon sok mindennel nem értettem egyet, és nem elsősorban a beszámolóra gondolok, hanem arra, ami az elmúlt évben, tehát 2008-ban történt, amelyről a beszámoló is szól.

Elnök úr nagyon szépen felsorolta kronológiai sorrendben, hogy milyen helyzetek alakultak ki, illetve mi az a hat pont, amit ő felvázolt. Néhány gondolatot hadd fogalmazzak meg, mert több esetben is kitért arra, hogy a magyarországi cigányság helyzete nagymértékben függ attól, hogy a médiumok, jelen esetben a televíziók és a rádiók hogy állnak ahhoz a kérdéshez, amely az integrációt erősítheti, vagy éppen gyengítheti. A bizottsági ülésen is szó volt a gyűlöletbeszédről, amely egyre jobban és erőteljesebben hallatja a maga hangját a különböző orgánumokban is. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy ezt a kérdést kiemelten kezelje az ORTT.

Mire is gondolok? Amikor azt mondja elnök úr, hogy a kibeszélőshow-k helyzete meg kell hogy változzon - ezeket a gondolatokat mondta -, akkor maximálisan egyetértek vele, mert azt gondolom, hogy az a kép, amit ma látunk, mindenképpen azt jelenti, hogy a közösségi méltóság megsértése napirenden van nap mint nap azokban a kibeszélőshow-kban, amelyekről szó van, és én sem szeretném ezen a helyszínen sem kimondani, hogy melyekről van szó, de mindnyájan tudjuk, hogy melyekről van szó.

De továbbmennék: nemcsak a személyes méltóságokat sértik meg nagyon sok esetben, hanem a közösségi méltóságot is, ebben az esetben a cigány kisebbség méltóságát, mert ha belenézünk ezekbe a képekbe, akkor nem láthattunk mást az elmúlt fél évben, mint azt - s 2008-ban is ezt lehetett látni, amiről a beszámoló szól -, hogy romák a romákkal szemben verekszenek a képernyőn, olyan viták zajlanak, ami nem eurokonform, és lehetne mondani azokat a negatív jelzőket, amelyek fontosak. Ezért tehát én azt gondolom, hogy azok, akik ezt - ahogy elnök úr mondta - a felelős műsorszolgáltatást biztosítják, nem gondolják át, hogy ez a felelős műsorszolgáltatás milyen veszélyekkel jár a roma kisebbségre nézve. Ezért tehát innen, erről a helyről is azt kérem, hogy ezen a tematikán mindenképpen változtassanak, mert ha egy Magyarországot akarunk, akkor nem lehet kettő vagy három Magyarországot építeni ebben az országban, és azoknak, akik felelősek és felelősséggel bírnak a különböző műsorszolgáltatások irányában, nagyon nagy felelősségük van.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Továbbmennék: szó volt arról is, hogy a reklámok szabályozása a médiatörvény kapcsán nem kellő mértékben volt vagy van szabályozva. Abszolút egyetértek ebben a kérdésben. Nem mennék vissza a hatvanas-hetvenes évek Amerikájára, amikor nagyon sokszor lehetett látni, hogy ott szabályozták ezt a kérdést, mert egy plakáton csak úgy lehetett látni egy fehér embert, ha mellette volt egy afroamerikai, egy sárga és egy latin-amerikai. Magyarországon még mindig nem tudtuk elérni, hogy a létszámarányosság elvét vegyék figyelembe az adott helyi kisebbségek arányában, és ezáltal a cigányság is egy-egy médiaplakáton vagy a különböző műsorszolgáltatásokban jelen legyen. Van statisztikám is, de nem szeretném felsorolni, ma mindenesetre a negatív és a pozitív kép aránya úgy néz ki, hogy 95 százalékban negatív sugárzás van főleg a képernyőkön a cigányságról, és 5 százalékban található meg az a számadat, amelyben pozitív képet mutatnak a magyarországi cigányságról.

Azt gondolom, ha ezeket a számokat nézzük, nem lehet igazán jól és kellőképpen behatárolni azt a kisebbséget, amelyik ma a legnagyobb Magyarországon. Ezért nagyon fontosnak tartom azt, hogy az ORTT hasson oda, hogy a gyűlöletbeszédet szorítsa vissza, a romatársadalom személyes és a közösségi méltóságát adja vissza a testület a televízión és a rádión keresztül, mert ez a legfontosabb elem annak érdekében, hogy ilyen mértékben változni tudjon a cigányság megítélése Magyarországon.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 186 2009.09.22. 6:15  171-191

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megígérem, hogy nem fogok 15 percet beszélni, mert ha népszerű akarok lenni, akkor nagyon rövid leszek ebben a teremben. De mégis néhány kérdést kihagytam, mert nem volt arra időm, hogy elmondjam. Itt nagyon fontosnak tartom azt, hogy 2007-2008-ban történtek azok a dolgok, amelyek változások voltak a kisebbségek műsorszolgáltatásában, és 2008-ban én ezt már jeleztem az akkori beszámoló kapcsán, hogy 2007-ben ilyen folyamat indult el.

2008-ban újra nem látom azt, hogy a kisebbségi műsorok változtak volna. Mire gondolok? Ez idáig hétfőn és szombaton voltak a kisebbségi műsorok, most pedig a hétfői napon vannak a televízió műsoridejében a kisebbségi műsorok, ami azért is jelent problémát, mert akkor nagyon kevés ember tudja nézni, tehát maga az időpont alkalmatlan arra, hogy egyébként szóljon a kisebbségekhez, de még a többséghez sem tud szólni. Ezért kérném elnök urat, még akkor is, ha nem teljes mértékben tartozik az ORTT kompetenciájába, hogy ezt a kérdést mindenképpen vitassuk meg, hogy a kisebbségek védelme érdekében, ami egyébként nemcsak hazai, hanem nemzetközi jogviszonyban is nagyon fontos lehet, hogy ezt a kérdést kívánják-e kezelni, hogy újra akár a régi időpontokban, akár pedig egy más időpontban, de semmiképpen nem abban az időpontban, ami most van, mert az alkalmatlan arra, hogy igazán közvetítse az értékeket. Az a bizonyos 5 százalék, amit említettem, mindenképpen ebben benne lehet akkor, ha kellő időben és kellő súlyozottsággal kezelik ezt a kérdést.

A másik pedig ugyanilyen fontos kérdés. Van a másik műsor a rádióban, ami a Cigányfélórát jelentette. Ez teljesen megváltozott a tavalyi-tavalyelőtti évben. Ami azt jelenti, hogy szintén a műsoridő is, a mennyisége is megváltozott, mert egyórányi ideje volt eddig a kisebbségi műsornak, most pedig fél órája van. Azt már nem is merem felvetni, mert az már, nem is tudom, hogy hova jutna el, hogy aki eddig szerkesztette a műsort, az a roma származású hölgy kikerült, és most három, tudomásom szerint - tudomásom szerint, még egyszer aláhúznám - nem roma szerkeszti a műsort. Amivel nincs problémám, csak azt kérném, hogy ha azt akarjuk, hogy egyébként mindenhol megjelenjenek a romák a közigazgatásban vagy éppen a médiumok segítő szárnyai alatt, akkor nagyon fontosnak tartanám azt, hogy a műsor készítése kapcsán felmerülne a roma fiatalok, roma szakemberek kérdése.

Ezért tehát azt gondolom, hogy ez - szintén az én olvasatomban - azt jelenti, hogy a kisebbségek védelme nagyon fontos jelző, amit mondott elnök úr. Az a számonkérés, amit ön mondott, nagyon szeretném, ha ebben a tárgykörben is érvényesülne, és elindítana olyan folyamatokat, hogy a szakemberek a médiumokon belül megjelennének, és maga a műsorszolgáltatási idő is ebben a kérdésben valamilyen szinten jelezné azt, hogy akarják azt, hogy minél több és minél nagyobb kisebbség megkapja a lehetőséget arra, hogy lássa.

Végezetül igazán egyetlenegy dolgom van még, hogy kaptam egy levelet, amelynek néhány sorát név nélkül fogom idézni önöknek, mert azt gondolom, hogy nagyon fontos.

Tegnapelőtti napon kaptam ezt a levelet egy polgártól, aki 70 éves, zsidó embernek vallja magát, viszont elhivatott a romaügyben, ezért nagyon szeretné, ha néhány kérdésben megnyilvánulnék, és pont jókor jött ez a levél, mert a tegnapi nap kaptam kézhez, aminek néhány sorát fel szeretném olvasni. Biztos, hogy nem adja meg önöknek a dolog teljes vertikumát, de azért nagyon fontosnak tartom ezt figyelmeztetésül, hogy vannak olyan állampolgárok, akik figyelik a tévéképernyőket, és jelzéseket adnak abban, hogy mit kellene tenni.

(17.50)

"De ami a legfelháborítóbb, és ami miatt egy-két levelet írtam már roma vezetőknek, az a következő. Nézi ön a Mónika és a Joshi Bharat műsorokat? Na, itt van az igazi lejáratása a cigányoknak, egy egész ország előtt, rendszeres heti adásokban. Uram, önnek jogában van ezeket a műsorokat, 10-10 adását kikérni, és akkor meggyőződhet arról, hogy milyen botrányos viták, veszekedések, verekedések játszódnak le cigány emberek között, gyomorforgató jelenetek. Idős cigány asszonyok, fiatal családok, házaspárok adnak egy olyan borzasztó stílusképet a cigányok életéről, aminek láttán még azok is felháborodnak, illetve azok is elítélik, akik egyébként jóérzéssel bírnak a cigányok irányában. Ön, Teleki László, Horváth Aladár, Kolompár Orbán miért nem emeli fel a hangját, hogy ezek a műsorok megszűnjenek?"

Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, hogy mi, roma vezetők is, annak ellenére, hogy a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője vagyok, sokszor megkapom a kritikát, és jogos kritikának veszem ezt a néhány sort is. Ezért tehát innen is kérem önt, mint az ORTT elnökét, hogy ebben a kérdésben - ugye, 2008 önhöz tartozik, mert a tavalyi évben is nagyon sokszor lehetett ilyen műsorokat látni -, hogy hasson oda, hogy maga az a jóérzésű ember és polgár, aki egyébként nem ért egyet azzal, hogy uszító képeket lásson a képernyőn, ezek ne történhessenek meg. Mert azt gondolom, hogy az a bizonyos Magyarország, amiről beszéltem, hogy egy Magyarországot kellene felépítenünk, az mindenképpen ez ellen szól, illetve két-három Magyarországot építünk ki akkor, ha ezeket a műsorokat tovább engedjük ebben a stílusban. Persze én megértem azt, hogy a kereskedelmi tévének nagyon fontos a nézettség, viszont a másik oldalról meg kell érteni azt, hogy egy adott kisebbség helyzete sokkal fontosabb, nemzetgazdasági érdek is, ha úgy tetszik, hogy ebben az országban megtalálja a helyét, számítását, és ahhoz mindenképpen nagyon fontos a média tárgyilagos közvetítése és tényállásának a közvetítése.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 79 2009.10.06. 1:51  19-280

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért gondoltam, hogy mindenképpen hozzá kellene szólnom két percben, mert Kontur Pál képviselőtársam azt mondta, hogy ez a költségvetés nem szól azokról, akik a leghátrányosabb helyzetűek, akik a kisemberek - így fogalmazott. Azt gondolom, hogy amit Gúr Nándor képviselőtársam elmondott, az pontosan arról szól, hogy a munka világába való visszavezetése megtörténik azoknak az alacsonyabb sorban élő embereknek, akikről ön szólt, mégpedig azért, mert ha nem indítjuk el az "Út a munkához" című programot, akkor ezek az emberek soha nem tudnának munkában tölteni néhány hetet, hónapot vagy néhány évet. S amikor arról beszélünk, hogy az integráció és a foglalkoztatásban való integráció fontos, akkor pontosan erről is szó van, mert segély helyett munkát kíván adni ez a program, amely a költségvetésben a számokban visszatükröződik, a segélyezettek helyett pedig adózó állampolgárokat szeretne látni. Ezért fontosnak tartjuk, hogy egy olyan folyamat induljon el, amely versenyképessé teheti azt a munkaerőt, akit ezzel a munkával most megszólítottunk, versenyképessé pedig csak úgy lehet valakit tenni, ha elindul egy úton, s azt az utat ebben a pillanatban úgy hívják, hogy "Út a munkához".

Remélem, hogy önök, akik a parlamenti patkó másik oldalán ülnek, komolyan gondolják, hogy a szegényeknek, a hátrányos helyzetűeknek, az ön által említett úgynevezett kisembereknek mindenképpen lehetőséget biztosítanak. Azt gondolom, ez a program egy nagyon fontos jelzés arra, hogy a segély helyett munkát biztosítsunk azoknak, akiknek erre szükségük van.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 97 2009.10.06. 10:37  19-280

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szívesen hallgatom a képviselőtársaimat, mert sokat tanultam, hogy hogyan kell jól politizálni. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos számunkra, akik kisebbségi képviselők, és egy pártban politizálunk, hogy tanuljunk.

Mindenképpen nagyon fontosnak tartom azt, több ízben is elhangzott, hogy a Magyar Szocialista Párt jelenlegi költségvetése, amely 2010-ről szól, nagyon sok hazugságot tartalmaz. Én nem szeretnék nagyon visszanyúlni, mert igazán nem lenne etikus, ha visszanyúlnék nagyon, de mindenképpen meg kellene említenem azt, hogy ebben a helyzetben, amikor egy úgynevezett válság van Magyarországon is, amelyből ki szeretne kerülni ez az ország, azt gondolom, hogy a legjobb szó, ha azt mondjuk, hogy mértékadó költségvetést láthatunk most 2010-es költségvetésként előttünk. Ez azt jelenti pontosan, hogy mindenkinek tudomásul kellene venni azt, hogy ha rövid és hosszú távú terveket próbálunk meg magunk elé helyezni, akkor igenis fontos mértékadó költségvetésről beszélni. És nem hiszem, hogy ha valaki csak a saját háztartási költségvetését elemzi, akkor lehet-e nagyon költekezni abban az esetben, ha nincs annyi pénze, amennyit egyébként szeretne költeni.

Ez a költségvetés pontosan olyan, hogy nagyon sok mindenkinek szeretne nyújtani különböző támogatásokat és különböző plusznormatívákat, viszont azt a helyzetet, ami most Magyarországon belül is tapasztalható, ki kellett úgy védeni, hogy ez a költségvetés mindenképpen arra próbáljon meg hagyatkozni, hogy a spórolás és a mértéktartás legyen az elsődleges.

Hogy mi a helyzet romaügyben, arról néhány gondolatot hadd mondjak. Azt gondolom, hogy az elmúlt évekhez képest azt a szintet tudja tartani, amelyet az elmúlt években lehetett látni és lehetett tapasztalni. Ez azért is fontos, mert ha azt mondjuk, ha jól belegondolunk, hogy a romák esélye nagyon fontos ebben az országban, és ha európai uniós szemléletből is nézzük, így is fontos, akkor meg kell nézni, és meg kell vizsgálni, hogy ez a költségvetés milyen sorokon és milyen minisztériumokban hogyan néz ki.

De mielőtt ebbe belefognék, azért egyetlenegy gondolatra kitérnék, és elnézést kérek, hogy nem szűken a költségvetéshez szólok. Pokorni Zoltán képviselő úrral, akit nagyon tisztelek, az elmúlt napokban egy konferencián vettünk részt közösen, ahol előadó volt, és ott feltette azt a költői kérdést, hogy hogyan lehet, hogy most írták ki azt a pályázatot a romákra, amely a közigazgatásba való integrálását jelentheti a roma fiataloknak, diplomásoknak. Erre nem tudtam én válaszolni, mert nem volt az a műfaj, ahol lehetett volna válaszolni. Most néhány gondolatban csak szeretnék reflektálni, képviselő úr.

Az az oka, hogy a rendszerváltás óta egyetlenegy kormány sem foglalkozott komolyan azzal, hogy a roma értelmiségnek adjon helyet és szerepet. Ami azt jelenti, hogy nem foglalkoztak kellőképpen a kormányzatok és a politikai elithez tartozó pártok azzal, hogy a romák hogyan lehetnének esetlegesen úgy adózó állampolgárok, hogy ne csak a köz és a közmunka álljon rendelkezésre, hanem az elitképzést is el tudják érni.

Akkor azt mondom, hogy önök sem tettek sokat ebben a kérdésben. Kigyűjtettem az adatokat: a Magyarországi Cigányokért Közalapítványra lehet igazán jól visszanézni, a 2001-2002-es tanévben, írd és mondd, mindösszesen 7278 tanulónak adtak lehetőséget ösztöndíjra. Összesen 269 millió forintot jelentett ez az összeg.

(15.00)

A kormányváltást követően pedig, a 2002-2003-as tanévben ez a szám úgy nézett ki, hogy 18 ezer diák kapott lehetőséget a közalapítványnál 600 millió forintos keretösszegben. Tehát ez jelzi azt igazán, hogy az esélyek lehetőségét melyik kormány hogy adta meg a hallgatóknak, és itt a válaszom, hogy azért kellett hét évet várnia ennek a kormánynak, hogy ezt a lehetőséget megadja a fiataloknak, mert most vált lehetővé, hogy azok a diplomások, akik elkezdték a diploma megszerzését 2003-2004-2005-ben, ők most végeztek, és most kapnak lehetőséget arra, hogy igazán friss diplomásként bekerüljenek a közigazgatásba.

Azt gondolom, ez azt jelzi a magyar kormány nyolcéves munkájában, hogy el tudta azt érni, hogy folyamatosan építkezett, és lehetett látni azokat a pontokat, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a roma fiatalokat, a roma értelmiségieket is megszólítsuk. És igen, el kellett ahhoz nyolc évnek telnie, de én azt gondolom, hogy ha a kormányok a rendszerváltást követően már megtették volna az oktatásban azt, amit nem tettek meg, akkor előbbre tartanánk.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A mai helyzet pedig úgy néz ki, hogy annak ellenére, hogy spórolós költségvetést mondtam - és valóban így van -, azt gondolom, hogy lehet nézni és értékelni, hogy a különböző minisztériumokban mit lehet látni. Az Oktatási Minisztérium fejezetében továbbra is bent található az az összeg, ami számomra akkor is, ha némi csökkenéssel, de látható esélyegyenlőségi és integrációs programok támogatására. Ez pontosan azt jelenti, hogy ezen belül az a kulturális tevékenység, amely célzottan a roma kultúrát fogja megjeleníteni, megtalálható ebben a keretösszegben, mert a 100 Tagú Cigányzenekar, a Rajkó Zenekar, a Ráció C egyetlenegy kormánynak sem volt a költségvetésében az elmúlt időszakban, viszont ennek a kormánynak volt bátorsága már két évvel ezelőtt, hogy ezt a költségvetési sort megjelenítse, és innentől kezdve az egyik legnagyobb magyarországi kultúrával rendelkező 100 Tagú Cigányzenekarnak és a Rajkónak adtunk lehetőséget arra, hogy saját maga működése finanszírozási alapjait legalábbis meg tudjuk oldani. Ez azért is fontos, mert politikai üzenete van ennek a dolognak, és én azt gondolom, hogy ennek a kormánynak mindenképpen a kultúra fenntartása érdekében nagyon nagy előrelépés ez.

Ha a másik minisztériumot, az SZMM-et, a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot nézzük, szintén láthatjuk, hogy az ösztöndíjakra továbbra is hangsúlyt fektet, még akkor is, ha személyemnek is lesz egy módosítása a költségvetéshez, amivel képviselőtársaim fognak találkozni. Ez a módosítás pedig arról szól, hogy a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál továbbra is legyen bent az ösztöndíjrendszer, viszont hozzuk be azt a nemzetközi szervezetet ebbe a rendszerbe, amit Roma Oktatási Alapnak hívunk, és amely most már öt éve tevékenykedik Magyarországon, és ők is esélyt kapnak arra, hogy a felsőoktatásba járó tanulóknak adjanak pluszlehetőséget. Tehát a kettőt mindenképpen szeretném összekombinálni, hogy nemzetközi segítséget is kapjanak a roma tanulók, a roma fiatalok ahhoz, hogy diplomát szerezzenek. Ez az SZMM költségvetésében fehéren feketén megtalálható.

Ami nagyon fontos, és ami ebben a parlamentben több esetben is vihart kavart már: a cigánytelepek felszámolása, amire ebben a költségvetésben egymilliárd forint van megjelenítve. Ez azért fontos, mert elsősorban a modellépítkezés volt az elmúlt három-négy évben, pontosan 2005 óta. Ez a modellépítkezés arra volt jó, hogy megnézzük, hogy melyek azok a hiányosságok, amelyeket fel kell tudni számolni ahhoz, hogy teljes mértékű telepfelszámolási programot el tudjunk indítani.

Én azt gondolom, hogy nagyon fontos az a bejelentése a miniszterelnök úrnak, hogy a következő három évben, azaz 2014-ig felszámolják az egyötödét a cigánytelepeknek. Ez pontosan azért is jó, mert azokat a mélyszegénységben élőket, akik ott élnek, nem tudjuk egyébként helyzetbe hozni sem az oktatásban, sem a foglalkoztatásban. Azt gondolom, amikor komplex programokról van szó, akkor nagyon fontos odafigyelni arra, hogy ez a komplexitás ne vesszen el a program kapcsán, mert ha ez elvész, akkor nem lesz igazán sikeres program. Ezért tehát nagyon fontosnak tartom azt, hogy az egymilliárd forint mellett legyenek olyan kísérő programok, amelyek mindenképpen a gyermekeink oktatási helyzetét - kétszer aláhúzva szeretném ezt kihangsúlyozni, hogy az oktatási helyzetét - szeretnék erőteljesebben megjeleníteni. Illetve nagyon fontosnak tartom emellett a szülő foglalkoztatási esélyeit, hogy akár az elsődleges munkaerőpiacon, akár az "Út a munkához" programban - amit Gúr Nándor képviselőtársam már elmondott - kapjanak lehetőséget, mert ha ezek nem lesznek, akkor sokkal nehezebben lehet igazán teret nyerni azoknak a roma családoknak, akik ebben a kérdésben nagymértékben hozzá szeretnének járulni. Én nagyon remélem, hogy ez a program kiterjed arra is, hogy nemcsak a költségvetés, hanem a fizikai munkában, a családok, illetve a településen élő civil szervezetek, kisebbségi önkormányzatok is társadalmi munkában részt vállalnak abban, hogy a célt el tudjuk érni. Ez azért fontos, mert ha belegondolunk abba, hogy ez idáig nem szólítottuk meg kellőképpen a civileket, nem szólítottuk meg a kisebbségi önkormányzatokat, nem szólítottuk meg igazán azokat, akiket a lakhatási helyzet változása érint, akkor rosszat tettünk, és hibát követtünk el. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a következő időszakban szólítsuk meg őket, és saját munkaerejükkel is szálljanak be ebbe az építkezésbe. Ha a pénzösszeget hozzárendeljük, és az a társadalmi attitűd, ami szeretném, hogy megváltozzon - akkor a kettős hatás mindenképpen nagyon fontos lehet, hogy ebben a kérdésben is sokkal több telepet számoljunk föl, mint ez idáig.

Tehát én ezért is gondolom, hogy számos más költségvetési sor miatt, ami megjelent, érdemes és fontos támogatni ezt a költségvetést, mert - ahogy mondtam - a spórolás költségvetése. Egy olyan helyzetben van az ország, amelyben ennek mindképpen egy fontosnak jelzésnek kell lenni kormánypártinak és ellenzékinek. Ahhoz, hogy hosszú távon tudjunk igazán tervezni, és kiszámítható jövőt tudjunk magunk elé képzelni, ahhoz kell egy rövid, egy közép- és egy hosszú távú program, és azt gondolom, ezt ez a költségvetés rövid és középtávon mindenképpen megjeleníti.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 30-32 2009.10.26. 0:36  29-32

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Azt gondolom, példátlan, hogy a Magyar Országgyűlésben arra hivatkoznak, hogy nem is cigányoztam, vagyis felhívtam a figyelmét a társadalomnak arra a problémára, amiről beszél Molnár Oszkár. Én mint roma ember és mint édesanyám vagy a rengeteg roma szülő, aki egyébként ebben az országban becsületes cigány embereket szült... (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Kérem, először az ügyrendi javaslatot tegye meg, utána lehet indokolni.

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): ...ilyen kijelentést tegyen a Magyar Országgyűlésben, és felháborítónak tartom. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 266-270 2009.11.10. 2:46  13-287

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy lehetne folytatni ott, ahol Kovács Tibor abbahagyta, hogy nem egyedüli képviselő a Fidesz padsoraiban, akik csúsztatásokkal próbálják megvédeni a költségvetést, illetve úgy besározni, hogy semmilyen mértékadás és mértéktartás nincs abban a gondolkodásban, ami nagyon fontos lenne egy olyan helyzetben, amikor a költségvetés különböző sarokpontjaiban megszorításokat kell hogy alkalmazzunk.

Ez igaz minden területre, még akkor is, ha én is azt mondom, hogy akár a mezőgazdaságra, akár a romaügyre sokkal több forrás kellene hogy kerüljön. De én azt gondolom, hogy ha magyar emberként viselkedünk, akkor viszont el kell fogadnunk, hogy némely területen bizony be kell ismernünk, hogy nem tudunk annyit rá finanszírozni, mint amennyit kellene. Ezért tehát a mértékadás nagyon fontos ebben a kérdésben.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Mi a helyzet a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány - már elhangzott többször, a médiumokban is megjelent - módosítójával? Egyértelműen ki kell jelenteni azt, hogy ez is csúsztatás, amit a jobboldalról lehet hallani, hogy elvonás történik a Magyarországi Cigányokért Közalapítványtól. Nem így van. Átcsoportosítás történik, mégpedig olyan szempontból, hogy a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány - amely több éve, most már tíz éve működik - finanszírozása nincsen veszélyben. Azért, mert egyik lába, ami a roma ösztöndíjakat jelenti, a másik oldalról még a Roma Oktatási Alapba hasonló összeget belerakunk, ami azt jelenti, hogy egy nemzetközi finanszírozású szervezetnek kofinanszírozása lesz, tehát dupla finanszírozása fog lenni, ha egy ilyen összeget bele tudunk oda tenni. Ez megtörtént az elmúlt módosítómmal, hogy az Országgyűlés majd elfogadja, vagy nem, az egy másik kérdés, de ezzel újabb lehetőséget adtunk arra, hogy aki a főiskolát, egyetemet be szeretné fejezni, az a Roma Oktatási Alapból is tudjon pályázni, ugyanúgy, mint a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány pályázatából.

És továbbmehetnénk abban, hogy a 200 köztisztviselőről nem is beszéltünk, ami a jövő évben több milliárd forintos beruházása szintén a jelenlegi kormánynak, ami lehetőséget ad arra, hogy 200 roma diplomás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) bekerüljön a közigazgatásba. Miért nem beszélünk arról őszintén és tisztességesen, hogy az pluszforrást jelent az elmúlt évekhez képest, mert eddig nem volt Magyarországon egy ilyen alternatíva, egy ilyen lehetőség (Az elnök ismét csenget.) a cigányságnak? Csak azt látom, hogy azokról akarunk beszélni, amik csúsztatások, nem pedig a tényekről (Az elnök ismét csenget.) és a mértékadásról kívánunk beszélni, és ez nagyon szomorú. Ne vezessük félre a magyar társadalmat és ezen belül a cigányságot... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)

ELNÖK: Képviselő úr...

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): ...mert ha 200 főnek adunk lehetőséget a köztisztviselői karban, akkor az mindenképpen forrást jelent. (Az elnök ismét csenget.) Ezért tehát azt gondolom, hogy nagyon fontos (Az elnök ismét kikapcsolja a képviselő mikrofonját.), hogy tisztességes és mértékadó vita legyen.

ELNÖK: Képviselő úr, kettő percre kért időt.

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 278 2009.11.10. 2:09  13-287

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy akkor félreérthető voltam, mert én nem mondtam, hogy nem lehet más módosítónak releváns helyzete az Országgyűlésben. Lehet egyértelműen, tehát ez nem is kérdés.

Viszont visszatérve arra a gondolatmenetre, amit elmondtam, nagyon fontosnak tartom azt, hogy a magyarországi romák helyzete úgy tud csak igazán kellőképpen jól artikulálódni, ha látjuk azt, hogy egy folyamatosság és folytonosság van abban a munkában, amit elkezdtünk két éve, és azt mondjuk ki őszintén. Az az oktatáspolitika, ami most látható a költségvetésben, az abszolút biztosíthatja azt, hogy a romák ösztöndíjrendszere továbbra is biztosított a Magyarországi Cigányokért Közalapítványból egyszer, a Roma Oktatási Alapból és egyéb más olyan alapítványból és forrásból, amely nem csak romaügyi forrást jelent ebben a költségvetésben, itt az Útravaló-ösztöndíjprogramra is gondolok, amely teljesen nyitott mindenki számára. Tehát megvannak a lehetőségek, hogy az oktatásban mindenképpen erőteljesen megjelenjünk.

Azt gondolom, nagyon fontos kérdés az, hogy továbbá az oktatáson kívül a foglalkoztatásban, az "Út a munkához" programban és egyéb más területen hogy tudunk igazán érdeket érvényesíteni, de egyetlenegy biztos, hogy most az "Út a munkához" program - említettem - nagyon fontos jelenség azoknak, akik régóta kinn vannak a munkaerőpiacon, lehetőséget biztosítunk 2010-ben is a költségvetésben, hogy ezt a dolgot továbbvigyük.

(15.10)

A másik oldalról viszont, amint említettem, és nagyon szeretném, ha ellenzéki képviselőtársaink is ezt a kérdést akár otthon, akár pedig egyéb más helyen nagyon jól tudnák használni, hogy a kétszáz fő roma diplomás, akiket egy-két héten, egy-két hónapon belül helyzetbe hozunk, akik elkezdhetik a versenyvizsgát, mindenképpen olyan pozitívuma ennek az országnak, amelyet, azt gondolom, történelmi tettként fognak majd tíz év múlva, húsz év múlva emlegetni, mert végre a közigazgatásban is elindulhat az esélyegyenlőség, és innentől kezdve egyszer van a közmunka, a közhasznú munka, az "Út a munkába" című programunk, a másik oldalról pedig megvan a felsőfokú végzettséggel bírók lehetősége (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), hogy a foglalkoztatásban bent legyenek.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 4 2009.11.18. 1:29  1-59

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény alapján a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló, a 2007 februárja és 2009 februárja közti időszakot átölelő kétéves beszámolóját a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter benyújtotta, amelynek előkészítésében a Miniszterelnöki Hivatal nemzeti és etnikai kisebbségi főosztálya működött közre.

Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság első helyen kijelölt bizottságként a 2009. november 16-ai ülésén - meghallgatva a Miniszterelnöki Hivatal nemzeti és etnikai kisebbségi főosztály főigazgatójának szóbeli kiegészítését - megvitatta, és 10 igen szavazattal, 9 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak találta.

A többségi vélemény szerint a beszámoló a korábbi évekhez hasonlóan átfogó, táblázatokkal és statisztikai adatokkal is alátámasztott, megfelel a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben előírt kötelezettségeknek, jól illeszkedik az eddig benyújtott jelentések sorába. Ellenzéki oldalról főleg a kormány kisebbségi jogalkotási programjával és a kisebbségek költségvetési támogatásával kapcsolatban fogalmaztak meg kritikát.

A bizottság ennek megfelelően készítette el az országgyűlési határozati javaslatát, és terjeszti az Országgyűlés elé. Kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el a beszámolót.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 14 2009.11.18. 5:06  1-59

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ahogy elmondtam már, 10 igen szavazattal, 9 nemmel, tartózkodás nélkül az emberi jogi bizottság úgy foglalt állást, hogy támogatja a határozatot és a beszámoló elfogadását.

Azért tartom ezt fontosnak, mert hasonló módon, mint ahogy hallhattuk már képviselőtársainktól, ellenzéki képviselőtársainktól, itt is többnyire a 13 kisebbség közül a roma kisebbség jött elő, akiknek a kérdéseivel és problémáival foglalkozott a bizottság. Többnyire a lakhatási helyzet kezelése, illetve foglalkoztatás és ezen belül pedig az esélyegyenlőség az oktatáson belül hogyan tud érvényesülni, ezek a kérdéskörök merültek fel a bizottsági ülésen. A többségi vélemény egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy azok a tendenciák, amelyek ezt az időszakot átölelik, tehát a 2007 és 2009 közti időszakot, abszolút jellemzi a folytonosság és a folyamatosság helyzetét, és bemutatja ez a beszámoló, hogy mire is gondol.

Amikor azt mondják képviselőtársaink ellenzéki oldalról akár itt a teremben, akár pedig a bizottsági ülésen, hogy csökkenő tendenciát mutatott ebben a ciklusban, ebben az időszakban a költségvetési számok halmaza, akkor szeretném itt is jelezni és felsorolni néhány olyan számot, ami az igazsághoz hozzátartozik. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezetében 2007-ben 1,1 milliárd forint állt rendelkezésre, majd 2008-ban 1,3 milliárd forint állt rendelkezésre, 2009-ben pedig 1,7 milliárd állt rendelkezésre egyetlenegy tárcánál. Ez semmiképpen nem azt jelzi és nem azt jelenti, hogy csökkentek volna a források, azt sem lehet mondani, hogy olyan nagy mértékben emelkedtek, hogy az mindenképpen olyan pozitív értéket mutat, hogy felgyorsulhat az integráció, de egyetlenegy biztos: abban a gazdasági helyzetben, amelyben van Magyarország, mindenkinek példaadást és példaértékű odaadást kell adni annak érdekében, hogy minden területen lehessen látni némi emelkedést, de kiugróan egyetlenegyet sem. És romaügyben is ezt a tendenciát folytattuk, ahogy látszik a számokból is.

Az oktatási helyzetről nagyon sokszor beszéltünk már, és sajnálom, hogy kiment Révész Máriusz, akinek egyébként meg is válaszolnám a kérdéseit, hogy sikerült-e az integráció Magyarországon. Ez ott is felmerült a bizottsági ülésükön, hogy a lakhatásban, oktatásban sikerült-e. Én szeretném azt kijelenteni, hogy mindenképpen az a válaszom, hogy elindult egy olyan folyamat a mi kormányzásunk ideje alatt, amelyet nem lehet már visszafordítani. Itt elsősorban arra gondolok, hogy azok az ösztöndíjak, amelyek nemcsak a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál jelennek meg, hanem megjelennek más egyéb források kapcsán is a magyar államháztartási költségvetésben és a költségvetésen kívül, azok mindenképpen azt jelentik, hogy a roma tanulókra szánt források nőttek és nem pedig csökkentek. Mert az Útravaló-ösztöndíjról nem nagyon lehetett beszélni ez idáig, viszont az elmúlt időszakban és ezt a kétéves időszakot mindenképpen beleértve, látszik, hogy szintén átfogóan érintette az Útravaló-ösztöndíj, és mindenki számára nyitott volt ez a lehetőség, bárki, aki úgy gondolta, tudott ide pályázni, persze voltak kritériumok és feltételek. Még ugyanez igaz a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál is, hogy hasonló mértékben, mint az elmúlt években, lehetett pályázni, és továbbra is lehetett támogatni olyan roma fiatalokat, akik elérték azokat az eredményeket, amelyek feljogosították őket, hogy pályázni tudjanak.

Ezért tehát az oktatásban az integráció mindenképpen egy olyan fontos szerepet tölt be az ösztöndíjakon keresztül, hogy el tudjuk azt indítani, amit nagyon sok kormány a rendszerváltást követően nem tudott elindítani, a folyamatosság és a folytonosság elvére hagyatkozva. Tehát az ösztöndíjrendszer mindenképpen megalapozta, hogy az oktatási integráció ilyen fokon elindult.

A lakhatásnál ez az időszak, amit a beszámoló tartalmaz, rávilágít szintén arra, hogy folyamatosság van ebben a programban is, és azért van folyamatosság, mert ebben a ciklusban is, tehát 2007-2008-2009-ben is a költségvetés tartalmazta a cigánytelepek felszámolására szánt forrást. Persze ellenzéki padsorokból nagyon jól hangzik, hogy kevés a pénz, hogy nem időben fejezték be, és lehetne sorolni azokat a negatív kritikákat, amikkel illettek minket, viszont minden évben elmondjuk azt, hogy a költségvetés az igazi mértékadás, hogy ott megjelenik-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a forrás vagy nem.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 18 2009.11.18. 16:26  1-59

TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon az alkotmány szerint a nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának, államalkotó tényezők. Az alkotmány védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket, biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát. A kisebbségek alkotmányos joga, hogy választott önkormányzatokat hozzanak létre.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló '93. évi törvény határozza meg a Magyar Köztársaság kisebbségpolitikájának alapelveit, intézményeit és kereteit. A törvény összesen 13 kisebbséget tekint őshonosnak Magyarország területén, ezek a bolgárok, cigányok, görögök, horvátok, lengyelek, németek, örmények, románok, ruszinok, szerbek, szlovákok, szlovének, ukránok. Egyéni és közösségi jogként kerül megfogalmazásra az anyanyelv használatának joga a közélet valamennyi területén, a kisebbségi nyelvű vagy kisebbségi nyelvi oktatásban való részvétel joga, a kisebbségi kultúra ápolásának és átörökítésének joga, valamint az anyanemzettel való kapcsolattartás lehetősége.

2006 őszétől a települési, majd a 2007. március 4-ei választást követően már a területi és országos kisebbségi önkormányzatok alkotják a háromszintű kisebbségi önkormányzati rendszert. Csak szeretném megjegyezni, hogy ez idáig mindösszesen csak két rendszerben lehetett kisebbségi önkormányzatokat létrehozni, helyi szinteken és országos szinten, és időközben pedig elfogadtuk azt a lehetőséget a törvény kapcsán, hogy megyei szinteken, területi szinteken is megjelenhettek a kisebbségi önkormányzatok.

2007. január 1-jén az országban 2042 települési kisebbségi önkormányzat működött, 2009. január 1-jére a számuk 1954-re csökkent. A területi és az országos kisebbségi önkormányzati választás eredményeként valamennyi kisebbség megválasztotta országos önkormányzatát, és 57 területi kisebbségi önkormányzat jött létre.

Új jelenség a kisebbségi önkormányzati társulások létrejötte, amelynek kezdeményezői jellemzően a cigány kisebbségi önkormányzatok. Céljuk a kistérségben lakó romák élethelyzetének javítása. A helyi önkormányzatok elsősorban iroda- és tanácskozóhelyiségek biztosításával, az adminisztratív teendők ellátásával segítik a kisebbségi önkormányzatok munkáját, de költségvetési forrásaikhoz is hozzájárulnak.

2007-ben a kormány megújította a települési és területi önkormányzatok állami támogatási rendszerét. Ebben a differenciált támogatási rendszerben az elvégzett feladataik arányában jutnak az állami támogatáshoz, ezen belül általános működési és feladatalapú támogatásra számíthatnak. Az általános működési támogatás a megalakulást követő hónap 1-jétől automatikusan járó támogatás, forrása a költségvetési törvényben a települési és területi kisebbségi önkormányzatok finanszírozására előirányzott keretösszeg 75 százaléka. A keretösszeg fennmaradó 25 százaléka a feladatalapú támogatás, ami az ellátott feladataik arányában nyújtható, külön igénylés útján.

A kisebbségekkel kapcsolatos kormányzati munka szakmai megalapozása érdekében közjogi, finanszírozási és támogatási, valamint média-munkacsoport jött létre.

A Magyarországon élő kisebbségek anyaországi kapcsolatait érintő kétoldalú együttműködés alapintézményei a kisebbségi vegyes bizottságok, amelyek tevékenysége mellett hazánk kiemelt figyelmet fordít a nemzetközi együttműködési programokra, például "Roma integráció évtizede" program - itt tudjuk, hogy kilenc ország kezdeményezte ennek a programnak az elindítását, és a mai napig is működik, tehát ez mindenképpen egy nemzetközi program -, valamint a nemzetközi szervezetekkel való együttműködés, mint például az Európa Tanáccsal, az ENSZ-szel való együttműködés.

A kisebbségi vegyes bizottságok munkájának eredményeként valósulhatott meg olyan jelentős fejlesztés, mint például a pécsi horvát iskola, Horvát Keresztény Múzeum Peresznyén, a budapesti Sevcsenko-szobor, a battonyai román iskola, valamint a Szlovák Ház projekt Pilisszentkereszten.

A "Roma integráció évtizede" program keretében Magyarország ajánlást fogalmazott meg, amelyben javasolja az esélyegyenlőség elvű támogatáspolitika alkalmazását a régióban, egyedüliként kiterjesztve az oktatás és városfejlesztés területére. Itt meg kívánom jegyezni, hogy közel egymilliárd forintos pályázati forrásokhoz lehetett jutni a városrehabilitációs programokból, ami nagymértékben érintette a romákat is, és ennek a törvénynek köszönhető, hogy esélyegyenlőség elvű támogatáspolitikát határozott meg a kormányzat.

Hazánk az elsők között erősítette meg az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményét, valamint a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját, amelyet - kötelezettségvállalásának eleget téve - kiterjesztett a romani és a beás nyelvek elfogadására.

Az Európa Tanács rasszizmus- és intoleranciaellenes bizottságának jelentése elismerően szólt a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényről, az e területen tett intézkedésekről, az Egyenlő Bánásmód Hatóság tevékenységéről, a "Roma integráció évtizede" program stratégiai terve elfogadásáról. Üdvözöli a hátrányos helyzetű személyek integrálása és a menekültek helyzetének javítása érdekében tett erőfeszítéseket, azonban felhívja a figyelmet a xenofóbiára és a közbeszédben tapasztalható, egyre jobban fokozódó rasszizmusra, valamint a romák hátrányára az élet minden területén, illetve a migránsokkal és menekültekkel kapcsolatos sztereotípiákra.

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek számára biztosított támogatások főbb elemei:

az országos kisebbségi önkormányzatok éves működési költségeinek fedezetéül szolgáló előirányzat, amely minden évben megjelenik az államháztartási költségvetésben;

a nemzeti és etnikai kisebbségi civil szervezetek támogatási kerete, ezenfelül persze a nemzeti civil alapprogram is rendelkezésre áll a civil szervezetek részére, itt a kisebbségi szervezetekre is gondolok;

a kisebbségi intézmények átvételének és fenntartásának támogatási kerete szintén költségvetést érintő sort jelent minden évben;

a kisebbségi koordinációs és intervenciós keret;

a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány;

a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány;

a települési és területi kisebbségi önkormányzatok éves működési támogatási kerete;

a nemzetiségi nevelési, oktatási feladatokhoz elkülönített kiegészítő támogatás kerete;

a nemzetiségi színházak támogatási kerete.

Az Új Magyarország fejlesztési terv célja, hogy a keretében megvalósuló projektek mindegyike közvetlenül vagy közvetett módon erősítse az esélyegyenlőség érvényesülését Magyarországon. Színterei az ágazati operatív programok, komplex programok, például zászlóshajóprojektek, valamint a regionális roma fórumok.

Az európai területi együttműködés keretén belül pedig az EU belső határai mentén valósulnak meg kétoldalú fejlesztési programok. 2007. február 1-jén MR4 néven elindult a Magyar Rádió önálló kisebbségi közszolgálati csatornája, amely a kisebbségek számára mindenhol elérhető műsort biztosít. A cigány és a szlovén kisebbségnek van önálló, földi sugárzású rádiója.

(9.00)

Az MTV mind a 13 kisebbség részére biztosít anyanyelvű adást napi műsoridejének átlag 2 százalékában. Az újságírók képzése, továbbképzése érdekében a Magyar Televízió rendszeresen szervez szakmai programokat a kisebbségi munkatársak részére, valamint folytatja a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnál együtt indított roma televíziós gyakornoki programot is.

Számos megoldatlan kérdés maradt a beszámolási időszakban, például a kisebbségi műsorok kedvezőtlennek ítélt műsorsávban történő sugárzása, valamint 2008 szeptemberétől betöltetlen a kisebbségi médiajogok érvényesülésének figyelemmel kísérésével megbízott televíziós ombudsman munkaköre is.

A beszámolási időszakban az ORTT önálló kutatást szentelt a kisebbségeknek az elektronikus médiumokban történő megjelenésére. Értékelése szerint a médiafigyelem szinte kizárólag a cigányokkal kapcsolatos kérdéseket érintette legtöbbször valamilyen konfliktussal összefüggésben. A médiakép egészét reprezentáló műsorok a cigányság mellett más hazai kisebbségekkel gyakorlatilag nem foglalkoztak.

A kisebbségek országos terjesztésű, anyanyelvű írott sajtója a Kisebbségekért Közalapítvány útján részesült állami támogatásban. Több kisebbségnek internetes rádiója, illetve honlapja van. A nagy egyházak kisebbségi anyanyelvű szolgálatot is ellátnak. A kisebbségi felekezethez tartozók számára törvény biztosítja a tábori lelkészség működését, valamint a börtönpasztoráció lehetőségét. A kisebbségi egyházak ingatlanrendezése a magyar állam részéről befejezést nyert, két nemzeti kisebbségi, a román és a szerb egyházat érintette.

A kormány 1995. december 18-át, az ENSZ nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozata elfogadásának napját a kisebbségek napjává nyilvánította. E napon kerül átadásra a Kisebbségekért Díj.

A roma integrációra szánt források néhány elemét szeretnénk 2007-2008 időszakára vonatkozóan felsorolni és elmondani. A "Roma integráció évtizede" programjára mind a két ízben megjelenik forrás. Az egyik a titkárság működése, a másik pedig a programok végrehajtása, amelyre szintén költségvetési forrás jelent meg a jelzett időszakokban. Ezen kívül az Új Magyarország fejlesztési tervben szintén szerepelnek olyan források, amelyek a magyarországi romák integrációját elősegíthetik.

Esélyegyenlőségi és integrációs intézkedések az oktatásban - itt már említésre került nagyon sokszor, hogy milyen szinten jelennek meg ezek a programok. Ebben van normatíva és egyéb más kiegészítés, mint például - nem volt róla szó - a Roma Oktatási Alap, amely működik nemzetközi színtéren, ebbe Magyarország az elmúlt évben és most is szintén kíván forrást beletenni annak érdekében, hogy minél több forrás legyen az oktatásban.

A roma kultúra területén szintén megjelentek olyan források, amelyek tekintetében a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál, illetve a szaktárcánál jelentős források álltak rendelkezésre a roma kultúra ápolására.

A foglalkoztatásban és a felnőttképzésben a regionális munkaügyi központok tevékenységéhez köthető forrásokat szeretném itt megemlíteni, a decentralizált foglalkoztatási keretet, illetve a közmunkaprogramot, amely most már átalakult "Út a munkához" programmá, és ezzel együtt nagy számban lefedi a magyarországi romák és nem romák azon részét, akik ebben a programban részt kívánnak és részt tudnak venni az előírásoknak megfelelően.

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány szintén nagyon sok olyan programot indított el és támogatott, amellyel a magyarországi cigányság helyzetén mindenképpen tud segíteni, illetve a foglalkoztatási, képzési integrációját elő tudja segíteni. Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány nagyon sokszor támogat olyan programokat is, amelyekkel a vállalkozókat próbálják arra ösztökélni, hogy minél több roma származású munkavállalót próbáljanak meg alkalmazni.

A foglalkoztatás elősegítése érdekében több olyan kísérlet is történt, amely sikeresnek bizonyult. Az "Út a munkához" ebben az időszakban, a 2009. évben már elindult, és lehet azt mondani, hogy több tízezer embert tud megszólítani, tehát mindenképpen jelentősen növeli azoknak az esélyét, akik eddig nem voltak benn a munkaerőpiacon, hogy integrálja, illetve reintegrálja a munkaerőpiacra a roma lakosságot is a nem roma lakosság mellett.

A roma zenészek foglalkoztatása, illetve a roma zenészek kulturális támogatása szintén ebben az időszakban is költségvetési sorban megjelenő tétel volt. A 100 Tagú Cigányzenekar, a Rajkó Zenekar a Talentummal együtt, illetve a Rádió C szintén állami támogatásban, kormányzati támogatásban részesült az elmúlt időszakban, ebben az időszakban is, és terveink szerint a következő évben is hasonló módon kívánjuk támogatni a három felsorolt kiemelt projektünket, illetve egyesületet és ezenkívül persze természetesen több más olyan kulturális szervezetet, amelyek a kultúra hordozói ebben az országban.

Ezenkívül szeretnék még rávilágítani két olyan dologra, amelyről azt gondolom, hogy nagyon fontos lehet. Ebben az évben, 2009 januárjában kezdtük el azt a műhelymunkát a kormányban és a frakcióban, a Magyar Szocialista Párt frakciójában, ahol igazán most értük el azt a sikert, hogy 200 roma diplomás tud elhelyezkedni januárban a közigazgatásban. Ez azért is fontos, mert az a munka, amit elkezdtünk két-három éve, és most be tudott érni, annak mindenképpen közösen tudjuk learatni a gyümölcsét, mert azt gondolom, mindenki számára, akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselő számára nagyon fontos, hogy 200 roma diplomásnak tudunk adni lehetőséget arra, hogy a közigazgatásba integrálódni tudjanak. Ezért azt gondolom, mindenképpen elértük azt, hogy az integráció az oktatáson keresztül megvalósulni látszik, mert ha nem történne meg, akkor nem lehetne igazán arról beszélni, hogy a romák ilyen számban a közigazgatásban ott tudnak lenni, és kellő számban el tudnak helyezkedni.

Ezenkívül az oktatáshoz kapcsolódva azt is szeretném még elmondani, nagyon fontosnak tartjuk, hogy a rendőr szakképzés és a Rendőrtiszti Főiskola szintén nyitott pályává alakult ki az elmúlt időszakban. Éppen 2009-ben lett bejelentve szintén az év elején, hogy minél több roma származású rendőrt szeretne a szaktárca a Rendőrtiszti Főiskolán és a szakközépiskolákban. Ennek hatásait ma még nem biztos, hogy érezzük, de az intézkedésnek mindenképpen olyan pozitív hatásai lesznek, amelyeket lehet érzékelni nagyon rövid időn belül, mert az a kérdés, hogy nagyon sokszor nem láttuk, hogy hova tudunk eljutni, bizonyítja ez a bizonyos 200 fős keret, amelyet most a kormány rendelkezésre bocsátott a társadalomnak, hogy a romák el tudnak helyezkedni, ezért én fontosnak tartom, hogy minél több rendőrnek, rendőrtanulónak adjunk most lehetőséget, hogy elvégezze a rendőrtisztit vagy éppen a szakközépiskolát, és úgy tudjon rendőri pályára eljutni. Ennek persze vannak feltételei, méghozzá pozitív feltételei, mert ösztöndíjat tudnak kapni azok, akik a rendőri pályát választják, és ezáltal sokkal könnyebben tudnak már középiskolában is megfelelni annak a kihívásnak, hogy esetlegesen a rendőri pályát válasszák.

Végezetül szeretném, ha a parlament támogatná azzal ellentétben, amit ma hallottam, hogy nagyon sok bizottság nem támogatja az ellenzéki oldalról, mert akár a határozatot, akár a beszámolót mindenképpen elfogadásra kívánom ajánlani a parlamentnek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 30 2009.11.18. 8:23  1-59

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, mindenképpen nagyon fontos lenne három-négy dolgot tisztázni és nem félrevezetni a televíziónézőket, a parlamentben ülőket, mert fontos kérdésről van szó.

Amikor a 13 kisebbségről beszélünk, majdnem természetes, hogy a magyarországi cigányságról sokkal több szó esik a létszámából adódóan és a problémaköréből adódóan is, ezért tehát elnézést kérek a másik 12 kisebbségtől, mert most én is a romakérdésről szeretnék néhány dolgot elmondani.

Varga József képviselőtársam elmondta, hogy lassú folyamat, fel kellene gyorsítani, és újat kellene alkotni. Azt gondolom, ebben a kérdésben - ezt nem csak a jelzett időszakban történt események bizonyítják - igen, valóban egyetértünk abban, hogy sokkal gyorsabban kellene történniük az eseményeknek, viszont vissza szeretnék újra és újra csatolni minden egyes programelemhez, hogy miért nem kezdte el a Fidesz elindítani azokat a modellprogramokat, amikor lehetősége volt négy évig kormányozni, mert akár a telepprogramról, amit említett a képviselő úr, azt lehet mondani, hogy az önök idejében nem is volt koncepció arra, hogy a cigánytelepekkel valamit tenni kell. Nem az volt a kérdés, hogy a költségvetésbe bekerül-e esetlegesen, és onnan kezdve állami finanszírozást vállal fel a kormányzat, hanem arról van szó, hogy beraktuk ezt a költségvetésbe, és 2005-ben megjelent ennek a forrása a költségvetésben. Akkor is voltak cigánytelepek, tisztelt képviselő úr, amikor önök kormányoztak, és nem gondoltak arra, hogy ezzel az 550-600 cigányteleppel valamit tenni is kellene, azzal a 130 ezer emberrel kellene valamit tenni.

Abban egyetértek, hogy igenis, gyorsítsuk fel a folyamatokat. Most, amikor a modellprogramok lezárultak, és a magyar kormány bejelentette, hogy minimum száz telepet szeretne felszámolni a következő két és fél, három évben, ez azt jelenti, fel akarja gyorsítani azt, amit ön mond, de ahhoz kellettek azok a modellprogramok, amelyekkel önöknek is szembe kell nézniük. Ezért tehát azt gondolom, elsősorban az önök kudarca az, hogy nem kezdték el azt a folyamatot, ami az ilyen élethelyzetben élőknek megváltoztatta volna a lakhatási feltételeit.

A másik az oktatás, ami nagyon nagy kérdés, többször megvitattuk a parlamentben. A romák integrációját csak úgy lehet felgyorsítani, ha komplexen kezeljük a roma integrációt a foglalkoztatási, oktatási, lakhatási - a képviselő úr hármat mondott, de egyébként négy van - és az egészségügyi program bevezetésével. Ez a négy program - és nem három - foglalja össze a "Roma integráció évtizede" programot. Ezek mindegyikében komplexen kell gondolkodni, mert ahogyan elmondjuk - és lehet, hogy önök nem értenek vele egyet -, ha nincs munkahely, akkor nagyon nehezen tudja a gyerekét iskolába járatni, és lehetne ezt minden oldalról megvilágítani, ezért a komplexitásra próbáltunk hagyatkozni. Tehát nem véletlen, hogy az "Út a munkába" elindult ebben az évben, előtte a "Lépj egyet előre" programban, a "Lépj egyet II." programban szintén nagy százalékban vettek részt romák. Ez mindenképpen elősegítette a foglalkoztatást, az oktatást az elmúlt időszakban, de az érintett időszakban mindenképpen.

Ezért tehát azt gondolom, ha ebből kivesszük az oktatást, megint nem mondunk valóságot akkor, amikor azt mondjuk, hogy a jelenlegi kormány nem áldozott az oktatásra annyit, mint az előző kormányok. Én azért azt a számot, amit ön, Varga képviselő úr, mondott, még egyszer mindenki figyelmébe ajánlom: több mint 30 ezer roma kapott a Magyarországi Cigányokért Közalapítványtól ösztöndíjat 2005-ben, ugye, több mint 30 ezer roma, az önök idejében ez nem volt 10 ezer fő. És akkor hadd mondjak két számot is: a 2004-2005. tanévben 1,1 milliárd forint fordítódott a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány programjaira, ebből több mint 700 millió kimondottan csak roma ösztöndíjakra, míg az önök idejében a 2001-2002. tanévben - ezzel nem nagyon lehet vitatkozni - 270 millió forintot fordított az akkori kormányzat a roma oktatásra.

Ezért tehát azt gondolom, ha valaki ebben a Házban mond valamit, azt korrekt, konkrét számokkal mondja meg. A 270 millió forintot nem lehet összehasonlítani a közel 800 millió forinttal, amit a 2004-2005. tanévben a romákra fordított a kormányzat, ebből adódóan vannak azok a számok, hogy közel 10 ezer és a közel 30 ezer, akik ösztöndíjban tudtak részesülni. Nem teszem fel azt a költői kérdést, mert nem lehet, hogy az önök idejében talán Magyarországon nem éltek romák, vagy nem volt szükség arra, hogy ösztöndíjat kapjanak. Azt gondolom, akkor is éltek romák, és akkor is nagyon akarták azt, hogy a gyerekeik sikeresek legyenek, a gyerekeik minél jobb és nagyobb eredményt érjenek el, ezért tehát nagyon fontos, hogy az egyetlenegy ösztöndíjformával, a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál ezzel az összeggel nem lehet vitatkozni, mert ha előveszi valaki a költségvetést, akkor látja.

A másik pedig az, hogy az MSZP és a Jobbik szavazati aránya hogyan néz ki. Az nagymértékben önöknek is köszönhető, hogy most ilyen a helyzet, mert soha nem határolódtak el élesen a Jobbiktól, ez mindenképpen befolyásolja és tematizálja a magyarországi társadalmat. De azért meg szeretném nyugtatni önt, és a televíziónézőket is meg kívánom nyugtatni, hogy nagyon felnőtt ez a társadalom, látja azt, hogy azok a szélsőséges nézetek, amelyeket az utcán lehet most látni, ahogyan Révész Máriusz képviselőtársam is mondta, azok igen, politikailag gerjesztve vannak, és nyugodtan mondhatjuk, a szélsőséges radikális szervezetek gerjesztik a romák és a nem romák közötti viszony romlását. Ezért most ezen a helyen is el lehet mondani azt, hogy ez a helyzet.

Magyarországon a társadalom egy befogadó társadalom, ha tetszik, ha nem, az. Van egy szűk kisebbség, amely a magyarországi cigányság és a többség között éket szeretne verni. Ha ezt hagyja az ellenzék, és a kormányra mutogatásával erősíti a szélsőségesek nézetét, akkor mindenképpen azt a helyzetet segíti, amit elő akarnak idézni, azaz a többség és a kisebbség között fel fog erősödni az ellentét. Ezért tehát közös politikai felelősségünk, hogy tudjuk-e kezelni ezt a kérdést vagy nem, mert azokban a folyamatokban, amelyek elindultak az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás, az egészségügy terén, közös kormányzati felelősségnek kell lennie.

A harmadik és az utolsó pedig: nem gondolom, hogy ilyen jelzőt kellene használni a cigány kisebbségi önkormányzat helyi, megyei vagy országos elnökeire, tisztségviselőire, hogy csak a tiszteletdíjakat hajtják. Nagyon szomorú, hogy nem tudjuk elérni azt, hogy a kisebbségi önkormányzatok mindegyike, akár cigány, akár nem cigány önkormányzat, normális tiszteletdíjat tudjon kapni, hogy tudjanak dolgozni. Azt gondolom, az nem az ő hiányosságuk, hogy esetlegesen a pályázati forrásokból, a központi költségvetésből, amit kapnak, nem tudják rendezni a költségvetésüket, ezért kormánypárti és ellenzéki oldalon is szintén elgondolkodtató, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy ne mutogassunk a kisebbségi önkormányzatokra, hogy milyen rosszul dolgoznak, milyen rosszul teszik a dolgukat, hanem pont ellenkezőleg, meg kell teremteni a feltételét annak, hogy tudjanak dolgozni.

Mi ebben a feladatfinanszírozásban mindenképpen azt szerettük volna, hogy akár ösztöndíjakra is jusson, ezért gondoltuk azt, hogy két részre kell bontani a költségvetést, így esetleg lehet a képviselőknek némi kis tiszteletdíjat is adni, de semmiképpen nem sértenénk meg kisebbségi önkormányzati elnököket, vezetőket, illetve tagokat, hogy csak az a dolguk, hogy a kisebbségi önkormányzatban a költségvetésüket megpróbálják saját magukra fordítani.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 36 2009.11.18. 1:47  1-59

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Nem kívántam már hozzászólni, mert azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban elég sokat hozzászóltam ehhez a témához, mégis néhány megjegyzés. Azt gondolom, hogy amikor azt mondtam, hogy a magyarországi cigányság modellprogramjai elindultak, az azt jelenti, hogy előtte nem voltak nagyon olyan programok, amelyeket akár ki lehetne tenni az ablakba is annak érdekében, hogy hogyan lehetne tovább folytatni azt a sort, hogy még jobb, még erősebb, még hatékonyabb integrációs folyamatok induljanak el. Azelőtt nem volt ilyen. Tehát azt gondolom, hogy nagyon sok olyan probléma van, amit meg kell oldani, de jelezném újra, hogy ha ez a folyamat, ez a modellfolyamat, mondjuk, az önök kormányzása idején indult volna el, akkor nekünk már nem azzal kellene foglalkozni, mondjuk, hogy hogyan tudjuk a telepekkel kapcsolatos programokat jól kivitelezni, és hogy kellett lemodellezni, hanem már ott tudtuk volna kezdeni 2002-ben, hogy azt mondjuk, hogy 200 telepet fel kívánunk számolni, és akkor sokkal előbbre tartanánk, persze.

Ezért tehát - akár az ösztöndíjakra igaz ez, akár a lakhatásra, de igaz egyéb programokra is - nagyon sokszor újat kellett elindítanunk ahhoz, hogy igazán a magyarországi cigányság érezze azt, hogy van egy kormány, amelyik komolyan gondolja azt a felelősségét, hogy a romákkal, a romák integrációjával kell valamit tenni. Ezért azt gondolom, azt továbbra is fel merem vállalni, hogy a jelenlegi kormány nagyon sok mindent tett. Még egyszer szeretném mondani viszont, hogy van nagyon sok olyan probléma, amelyeket meg kell tudni oldani, akár a mi kormányunk tovább folytatja, akár az önöké vagy bármilyen más színű kormány, egyetlenegy biztos, hogy a magyarországi cigányság elmúlt nyolc évét mindenképpen pozitívan kell abból a szempontból venni, hogy elindultak olyan folyamatok, amelyek az azelőtti kormányzásoknál, egyiknél sem indult el.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 44 2009.11.18. 2:10  1-59

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mivel meg lettem szólítva, ezért nagyon szívesen vállaltam a felszólalást. Révész Máriusz képviselőtársamnak azt kell mondanom, két percben ezt nagyon nehéz lenne kifejteni, hogy jobb vagy rosszabb. Egyetlenegy biztos, ha a magam értékrendjét nézem, és ha a rálátásomat meg akarom világítani, akkor azt kell mondanom, némely területen mindenképpen javult a magyarországi romák helyzete.

Az oktatásról, amiről sokszor beszélünk, azért ha ön is bármilyen kutatást elővesz vagy éppen tanulmányt, akkor láthatja, hogy tíz évvel ezelőtt, mondjuk, a roma diplomások számaránya nem volt ilyen magas, mint jelen pillanatban. Ebből adódóan tehát, ha úgy tetszik, akkor mindenképpen pozitív tendencia az, hogy ma Magyarországon lehet beszélni arról, hogy 1,2 százaléknyi roma le tudott diplomázni és diplomával rendelkezik.

Arról is lehet beszélni, hogy az elmúlt tíz év kapcsán el tudtuk azt érni - bizonyára az önök kormánya is benne volt, mint ahogy Varga József képviselő úr is elmondta, hogy közös felelősség van ebben -, hogy 5 százaléka a magyarországi romáknak érettségivel rendelkezik. 5 százaléka! Tíz évvel ezelőtt ez mindösszesen 1-2 százalék volt. Tehát innentől kezdve, ha az oktatást nézzük, akkor nagyon nagy mértékben javult az eredmény.

Ha azt nézzük, hogy milyen maga a társadalmi befogadás, amire ön azt mondja, egyetért azzal, hogy rendben van, továbbra is azt mondom, hogy ez teljesen rendben van Magyarországon, egyetlenegy problémája van, hogy nagyon sokszor mi a parlamentben megpróbálunk olyan politikai előnyökhöz jutni a romák és a többségi társadalom szembefordításával, ami nem jó. Ez viszont, azt gondolom, érezhető lent vidéken, és nem is a foglalkoztatás és nem is a lakhatás kérdése válik ellehetetlenülővé, hanem inkább ez a politikai szembenállás, ami a romák és a nem romák közti viszony erősítésére szolgál.

Ezért azt gondolom, hogy mindenképpen javuló tendencia van, az egy kérdés, hogy a következő időszakban a kormányzatnak ki ad még segítséget (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), bármilyen színű kormányzat lesz, mert az fontos, hogy társadalmi közfelelősség legyen romakérdésben.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 223 2010.02.22. 0:13  220-224

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a mai napon megtárgyalta mindkét határozatot, és elfogadásra ajánlja a parlamentnek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)