Felszólalás adatai

DR. KLING ISTVÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Környezetpolitikánk feladata, hogy hazánk adottságaink és érdekeinek megfelelően meghatározza Magyarország környezeti céljait és az elérésükhöz szükséges eszközöket. Mindannyian tudjuk, hogy az egészséges környezet nemcsak életminőségünket határozza meg, de versenyképességi előnyökkel is jár. Nem véletlenül szokták a környezetjogot a versenyjoggal együtt említeni. A környezeti állapot javulása, a természeti erőforrások bölcs hasznosítása, a környezeti szabályozás korszerűsítése kedvez az ökohatékony, fejlett gazdasági szerkezet kialakulásának.

A második nemzeti környezetvédelmi program végrehajtásáról szóló jelentés, illetve a harmadik program tárgyalása során lehetőségünk nyílik arra, hogy egyszerre vegyük számba az elmúlt hat év tapasztalatait, és tekintsünk ki a következő évekre. Az eltelt időszakban jelentős változások mentek végbe úgy a társadalmi-gazdasági környezetben, ahogyan a természeti környezetben is. Ennek megfelelően az egyes programok tervezési módszerei, tartalmi elemei, céljai és prioritásai is módosultak.

Ezt az időszakot a környezetpolitika terén a globális kihívások felerősödése jellemezte. Ezek között elsősorban az éghajlatváltozás veszélyének növekedése, a biológiai sokféleség csökkenése, az ivóvízkészletek egyes térségekben megmutatkozó szűkössége és elszennyeződése, a vegyi anyagokkal és azok kezelésével kapcsolatos problémák említendők. A kedvezőtlen környezeti folyamatok társadalmi-gazdasági összefüggéseit, hatásait felismerve a környezetügy kiemelt stratégiai kérdéssé vált, amelyet a nemzetközi környezettudományi és környezetpolitikai együttműködés fejlődése is jelez.

A környezetterhelés és -igénybevétel alakulását több tényező együttesen határozta meg. A hazai gazdaság lassuló mértékű, de határozott irányú növekedése, az időszak elejét-közepét jellemző fejlesztések együttesen nem jártak a környezetterhelés számottevő növekedésével.

(13.30)

A fejlődés és a környezetterhelés szétválasztása - amely régóta fontos környezetpolitikai célunk - így számos tényező tekintetében megvalósult. Így például csökkent egyes légszennyező anyagok kibocsátása, javult az energiahatékonyság, takarékosabbá vált az ipari és lakossági vízfelhasználás. A hazai lakossági fogyasztás ugyanakkor jelentős mértékben megnőtt, és minthogy a fogyasztás belső szerkezete sok tekintetben nem a fenntarthatóság irányába változott, ez növelte a környezetterhelést.

A környezetügy egyes területein elért főbb eredmények a következők voltak. Először említhetném, hogy a hazai környezetpolitikában előrelépés történt a hosszú távú, a globális, illetve a gazdasági és szociális szempontokat is figyelembe vevő tervezés terén. Ennek jó példája a nemzeti éghajlat-változási stratégia megalkotása, a természetvédelem, biológiai sokféleség területén készített koncepciók és stratégiák, illetve a nemzeti fenntartható fejlődési stratégia kialakítása. A jogharmonizációs kötelezettségeken túl új elemekkel bővült a környezetvédelem jogi és gazdasági szabályozórendszere. Az energiahatékonysági és -takarékossági támogatások eredményeként számottevő, de a lehetőségeket még korántsem megközelítő energiahordozó-megtakarítás valósult meg.

A lakosság életminőségének javítása terén számos eredményes intézkedés történt, de valamennyi megkezdett programot folytatni kell a következő program időszakában is. A városi, települési környezet terheléseit tekintve egyfajta súlypontváltás tapasztalható. Az ipari pontforrások légszennyezőanyag-kibocsátása csökkent, azonban megnövekedett a települések közlekedés okozta környezeti terhelése. A magyar lakosság vezetékes vízzel való ellátottsága a program időtartama alatt megközelítette a 100 százalékot, azonban a szolgáltatott ivóvíz minőségi paraméterei az észak-alföldi, a dél-alföldi, valamint a dél-dunántúli régió sok településén nem felelnek meg az érvényes uniós és hazai határértékeknek. Noha az ivóvízminőség-javító program végrehajtását hazai és uniós források is támogatták, a program a tervezettnél lassabban halad. Ennek oka többek között az alacsony önkormányzati pályázati aktivitás, a korlátozottan rendelkezésre álló források, a nagyprojektek előkészítésének időigénye, illetve a hosszú pénzügyi-műszaki átfutási idő.

Folytatódott a nemzeti települési szennyvíz-elvezetési és -tisztítási megvalósítási program végrehajtása: jelentősen nőtt a csatornázottság, így például 2007-ben elérte a 69,8 százalékot. Javult a szennyvíztisztítás aránya és színvonala, a biológiailag tisztított szennyvizek aránya 2007-ben 71,7 százalékra emelkedett. Továbbra is feladatunk ugyanakkor az egyedi szennyvízkezelési megoldások alkalmazásának ösztönzése.

A hulladékkezelési közszolgáltatás terén előrelépés történt a regionális hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítése, a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű rekonstrukciója és bővítése, valamint a gyártói felelősség körébe tartozó hulladékok lakossági szelektív gyűjtési rendszerének kialakítása révén. A szükségesnél kisebb hatékonyságúnak bizonyultak azonban a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hasznosításra tett intézkedések. További kihívást jelentett, hogy 2009. július 15-éig be kellett zárni az előírásoknak nem megfelelő hulladéklerakókat, és a közszolgáltatást a fennmaradók, illetve újonnan létesültek bázisán kell biztosítani. A jövőben gondoskodni kell a több mint 2000 már bezárt lerakó rekultivációjáról.

A környezet-egészségügyi vonatkozások területét tekintve a környezettel összefüggő egészségi kockázatok csökkentését segítette, hogy megalakult a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal, amelynek működése hozzájárul az élelmiszerek egészségi kockázatának csökkentéséhez. Sor került továbbá a múltban keletkezett nagy környezeti és egészségi kockázatú környezetszennyezések felszámolására és a jövőbeliek megelőzését szolgáló intézkedésekre.

A program a természetvédelem és a vidékfejlesztés ügyét is szolgálta. A nemzeti erdőprogram keretében 2003 és 2007 között 60 ezer hektár új erdő telepítése valósult meg; fenntartottuk a genetikailag módosított szervezetek moratóriumát; folytatódott az agrár-környezetgazdálkodási program országos és zonális célprogramjainak megvalósítása; létrehoztuk a Natura 2000 hálózatot; az élőhely-rehabilitációs programokon belül több mint 20 rehabilitációs program valósult meg, illetve indult el; csökkent a hasznosítatlanul hagyott termőföldek területe. Ugyanakkor kedvezőtlen, hogy tovább csökkent a biológiailag aktív területek nagysága, 32 ezer hektár termőföld került véglegesen más, főként útépítési, ipari, bányászati célú hasznosításra. A külföldi tőkebefektetések is az úgynevezett zöldmezős beruházásokat részesítették előnyben.

A környezeti ismeretek kérdéskörében az érdemi intézkedések között kell említeni a környezeti ismeretek átadását a fiatalok minden korosztálya számára, az óvodától a felsőoktatásig, az életkornak megfelelő tartalommal és módszerekkel. Hasonlóan értékes előrelépések történtek a környezetállapot mérését, megfigyelését szolgáló monitoringrendszerek kialakítása, működtetése terén. A lakossági és szakmai tájékoztatás keretében évente több tízezer érdeklődőnek ad tájékoztatást a Zöld-Pont irodák hálózata. Ez 40 irodát jelent, ezen belül rendkívül fontos a zöldhatóságok ügyfélszolgálati rendszere és a környezeti tanácsadó irodák hálózata, amely 18 iroda.

Az államigazgatási feladatellátás egységesítése érdekében, a környezetügy szervezet-korszerűsítése keretében szétvált a hatósági és a vagyonkezelői intézményrendszer, és a vízügyi, természetvédelmi és környezetvédelmi hatóságokból 2005-ben kiépült az integrált zöldhatóság szervezetrendszere.

A jogszabályok alapján a hatóság feladata volt, és ma is az, hogy a környezetvédelmi szempontok integrálása, a nyilvánosság bevonása, a legjobb elérhető technika alkalmazása előtérbe kerüljön, és ez beépüljön az állami, az önkormányzati és a magándöntésekbe. A program eredményességének és végrehajtása hatékonyságának végső fokmérője azonban a környezet minőségében, állapotában bekövetkezett javulás. Elmondhatjuk, hogy Magyarország környezeti állapota több környezeti elem és folyamat tekintetében - a korábbi évek tendenciájához hasonlóan - kedvezően változott, például nagy tavaink vízminősége javult, a felszín alatti vízszintsüllyedés egyes térségekben megállt, illetve visszafordult, egyes légszennyező anyagok kibocsátása csökkent.

A környezetügy jogi és gazdasági szabályozórendszere megújult, de az Unió követelményeinek teljesítése még több évig nagy összegű beruházásokat tesz szükségessé. Az ökohatékony gazdasági pályára történő átállás érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a természeti erőforrások fenntartható használatára. Az egészségesebb életmód elterjesztésében és a fenntartható fogyasztási szokások szélesebb körűvé válásában a szemléletváltás ösztönzése és a lakosság képzettségi színvonalának emelése hozhat hosszabb távon kedvező változást.

A harmadik program cél- és intézményrendszerét tekintve szerves folytatását jelenti az előző két hatéves programnak, tartalmát és célkitűzéseit tekintve ugyanakkor a jövő kihívásaira is igyekszik választ adni.

A harmadik nemzeti környezetvédelmi program átfogó céljai a következők. El kívánjuk érni, hogy javuljon a települési élet- és környezetminőség, valamint erősödjön a környezetbiztonság. El kívánjuk érni továbbá, hogy fenntartható módon használjuk természeti erőforrásainkat a termelés és a fogyasztás terén is. A harmadik program ezen átfogó célok teljesítését komplex megközelítésben, a környezeti szempontok horizontális integrációja és az ezt szolgáló tematikus akcióprogramok cél- és intézkedésrendszere révén kívánja elősegíteni.

Az akcióprogramok tartalmazzák az egyes témakörök helyzetleírását, célkitűzéseit, tervezett intézkedéseit, jelezve a végrehajtásban érintett partnerek sajátos feladatait is, valamint a végrehajtás nyomon követését segítő mutatókat. A program számos konkrét célkitűzést tartalmaz, így például az energiahatékonyság évi 1-1 százalékos javítását a 2008-2016 közötti időszakban; a légszennyező anyagok kibocsátására vonatkozó célértékeket; az összegyűjtött szennyvizek 100 százalékának legalább biológiai fokozatú tisztítását 2015 végéig; 2014-re a képződő hulladék legalább 40 százalékának anyagában történő hasznosítását.

(13.40)

Az energiatakarékosság, az energiahatékonyság növelése és az újrahasznosítás jelentős és folyamatos társadalmi megtakarításokat eredményez. Emellett a javuló környezeti állapot révén számos ágazat pozíciója erősödhet, így például a mező- és erdőgazdaságé és a turizmusé.

Természetesen gondosan választottuk ki és alkalmaztuk azokat az eszközöket, amelyek hatékonyan szolgálják a program célkitűzéseinek megvalósítását, például stratégiai tervezés, nemzetközi együttműködés, kutatás-fejlesztés, az oktatás-nevelés, a fejlesztéspolitika, és nem utolsósorban olyan igazgatásszervezési intézkedések, amelyek segítik az ügyfélbarát hatósági felügyeletet és ezáltal a jogérvényesítést.

A finanszírozás forrásait a program komplex jellegéből adódóan a központi költségvetési források, az érintett jövedelemtulajdonosok ráfordításai, valamint a környezeti célok megvalósítását is szolgáló uniós, nemzetközi támogatások jelentik. E megközelítés alapján a szükséges és előreláthatólag rendelkezésre álló források nagysága mintegy 3500 milliárd forint. A tervezett feladatokhoz szükséges ráfordítás és a várhatóan rendelkezésre álló források összehasonlítása azt mutatja, hogy a program megvalósítása elsősorban nem többletráfordítási igényt jelent, hanem sokkal inkább a tervezhető források koordinált, hatékony, a prioritásokhoz igazodó felhasználását célozza.

A program tárgyalása során szeretném kifejezni köszönetemet a bizottságoknak az előkészítő munkájukért, továbbá hogy a jelentést és a határozati javaslatot is egyaránt általános vitára ajánlották. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps.)