Felszólalás adatai

Azt azért le kell szögezni, hogy az elmúlt 25 esztendőben éppen Magyarország ebben a kérdésben valóban jobban teljesített, hiszen 40 százalékkal csökkent az üvegházhatású gázok kibocsátása, amelynek elsődleges okai közé tartozott, hogy a hazai nagyipar a kilencvenes évek elején összeomlott, és ennek következtében jelentősen csökkent az energiafelhasználás és a -kibocsátás.

Másodsorban meg kell említeni a mezőgazdaságon belül az állattenyésztési ágazat visszaesését, ami ugyancsak üvegházhatású gázok kibocsátásával járt együtt, és a két szektorban összességében több százezer munkahelyet veszítettünk el. Tehát nagy árat fizettünk ezen a területen.

Harmadsorban pedig meg kell említeni azt, hogy a kilencvenes évek közepén a szénhasználatról áttértünk a földgázhasználatra, amely ugyancsak jelentős kibocsátáscsökkentést hozott magával, de a külső energiafüggésünk jelentős mértékben növekedett ezzel szemben. Tehát akkor, amikor mi a továbbiakban meg kívánjuk határozni a hazai éghajlat-politika irányát, akkor tudnunk kell azt, hogy jelentős áldozatokat hoztunk vagy jelentős áldozatokat voltunk kénytelenek elszenvedni annak érdekében, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkenjen, de a továbbiakban az ezzel együtt járó társadalmi és gazdasági fenntarthatatlansági problémákat csak abban az esetben lehet orvosolni, ha az újraiparosítás és a mezőgazdaság állattenyésztési ágazatának megerősítésére is nyílik lehetőség. Tehát nekünk a továbbiakban úgy kell csökkenteni a kibocsátást, és úgy kell az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási kötelezettségeinket, inkább érdekeinket érvényre juttatni, hogy a munkahelyek elvesztésének folyamata, ami a kilencvenes évekre volt jellemző, ne folytatódjon, hanem legyen egy kicsi mozgásterünk arra, hogy olyan iparágak támogatására, segítségére, piacszerzési lehetőségére is nyíljon kapu, ablak, amelyek jelentős mértékben tudják kedvező irányban befolyásolni az ország foglalkoztatási helyzetét.

Hogy e törvénytervezettel kapcsolatosan miért is említettem ezt meg? Azért említettem meg, mert a térítésmentesen ki nem osztott egységek, kvótaegységek árveréséből származó bevételeket az egy évvel ezelőtti törvénymódosítás következtében a kormánynak önálló költségvetési soron kellett elhelyeznie, és ez így is történt már a 2013-as esztendőben. Ez a törvénymódosítás megteremti annak a lehetőségét, hogy az államháztartásról szóló törvény felhatalmazása alapján megszülessen az a miniszteri rendelet, amely a bevételek, a kvótabevételek 50 százalékát a továbbiakban az éghajlatváltozás kedvezőtlen folyamatának mérsékelésére, tehát akár kibocsátáscsökkentésre, energiahatékonysági beruházásokra fordítható, ugyanakkor lehetőséget biztosít arra is a továbbiakban, hogy az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodási feltételeinket is javítsuk ezáltal.

Tehát erre hívnám fel mindannyiunk figyelmét, hogy a továbbiakban amikor kibocsátáscsökkentésről beszélünk, ez egy kötelezettség, szolidárisak vagyunk a világ, mondjuk úgy, polgárai irányába, de csak olyan mértékben tudjuk kivenni részünket a probléma kezeléséből, amilyen mértékben annak előidézésében részt vettünk, és ha minket az éghajlatváltozás hatásai, hatásláncolatai az átlagosnál és az európai átlagnál is erőteljesebben érintenek, akkor az egészséges életösztönnek és a józan észnek arra kell minket serkentenie, hogy az alkalmazkodási feltételeinket javítsuk és azoknak az ágazatoknak a versenyképességét is erősítsük, amelyek alapvetően a mindennapi megélhetésünket, ha úgy tetszik, a mindennapi kenyerünket tudják biztosítani. Ilyen az agrárgazdaság, amely vízgazdálkodási beavatkozások nélkül egészen biztos, hogy nem lesz a továbbiakban versenyképes, csak abban az esetben, ha az alkalmazkodás területén komoly elköteleződés fog történni a kormányzati politikában. Ez a törvényjavaslat erre is lehetőséget biztosít. Kérem tisztelettel, erre legyenek figyelemmel a képviselőtársaim is.

Köszönöm a szót, elnök úr.