Készült: 2024.03.29.00:38:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

182. ülésnap (2008.12.01.), 281. felszólalás
Felszólaló Velkey Gábor (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:08


Felszólalások:  Előző  281  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Ezt a polémiát nem lezárva arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy abban bizonyosan nincs közöttünk vita, hogy minden gyereknek az iskolában van a helye, és abban sincs vita közöttünk, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyerekek valóban járjanak az iskolába.

Mindösszesen azt vetjük fel, és ezt mondta el Béki Gabriella, hogy arra az esetre is fel kell készülni, hogy ha ilyen büntető szankciókat vezetünk be egy jogszabállyal, mi lesz akkor, hogyha valakitől meg fogjuk vonni az aktív korúak ellátását, és a család mindenféle ellátás nélkül marad. Erre ez a javaslat nem ad receptet, pedig azokkal az emberekkel is kell valamit tenni. Abban, hogy motiváljuk a családot és a szülőt, hogy járassa a gyereket iskolába, hogy a törvényi kötelezettségét kérjük rajta számon, és ebben lépjünk, nincs vita közöttünk, abban meg pláne nincs, hogy az a jó eljárás, ha minden gyerek az iskolában van, és nemcsak az általános iskola elvégzéséig, hanem a tankötelezettség teljesítéséig.

Kapcsolódva több hozzászóláshoz, először a 23. ajánlási pontra szeretnék én is reagálni. Az alapvető probléma, illetve vita nem közöttünk van, nem a 90 nap és a 180 nap között van, és nem az egybefüggésben, illetve hogy szétaprózottan is letölthető a közfoglalkoztatás kérdésében, hanem abban, ami az eredeti javaslatból kiolvasható. Ez a legalább 6 órás, minimum 30 napos, ez egyértelműen bizonyítja, hogy a törvényalkotó, vagyis az előterjesztő kormány sem bizonyos abban, hogy alkalmasak az önkormányzatok nagyobb volumenű valódi munkavégzésre, alkalmasak-e az önkormányzatok arra, hogy azt a tömeget, amelyet kezelni szeretnének közfoglalkoztatással, valóban kezelni is tudnák. Hogyha magabiztos lenne a kormányzat, akkor lényegesen hosszabb időintervallumot írt volna elő. Az, hogy nem ír többet elő, azt jelzi, hogy nem magabiztos, nem bízik benne, hogy reálisan ekkora tömegnek valódi, értékteremtő munkára alkalmat adhat a közfoglalkoztatás keretében.

Mi nyitottak vagyunk, a 30 napot rendkívül kevésnek tartjuk - a 6 órás 30 napot -, ezt bővíteni kell. A 90 nap nem egybefüggő már nekünk elfogadható, ennél tágabb időintervallum szintén elfogadható.

A következő ajánlási pont, amiről beszélni szeretnék, az a 19. Ez összefügg az 1. ajánlási ponttal - vagy az 1. §-ra való hivatkozással, és talán az 1. ajánlási ponttal -, amiről Czomba Sándor beszélt már korábban. Nagyon egyetértek az általa megfogalmazottakkal, ezért cseng egybe a megfogalmazott módosító javaslatunk is. A törvényben így megfogalmazott passzus egyértelművé teszi, hogy lebeszéli a nyílt munkaerőpiacon való részvételről a rendelkezésreállási támogatásban részesülő személyeket, hanem azokat a közfoglalkoztatásba viszi át, hiszen ebben az esetben a segélyért jobb jövedelmi pozíció mellett tudnak elindulni. Ez egy rossz gyakorlat, ez nem helyes gyakorlat.

Mi a 19. ajánlási pontban arra teszünk kísérletet - és ez a kísérlet valóban nem jó, ezt szeretnénk továbbvinni kapcsolódó módosító javaslattal -, hogy megpróbáljuk a reálisan ellátható közfoglalkoztatási volument szélesíteni. Tudjuk, hogy az önkormányzat nem képes elegendő értékteremtő minőségi munkára alkalmat adni, ezt az egyéb közszereplők irányába kellene bővíteni, és mondjuk, önkormányzattal kötött megállapodás alapján a közösség céljainak megfelelő munkatevékenységet biztosító nyílt munkaerő-piaci gazdasági szereplők irányába is ki kellene bővíteni ezt a kört. Ez bezáródik most, csak az önkormányzatra korlátozódik. Ez nem jó, mert nem lesz elegendő munka, és ha nem lesz elegendő munka, akkor nem fogjuk tudni munkával ellátni a közfoglalkoztatás iránt érdeklődő embereket, és megmarad számukra csak a rendelkezésreállási támogatás.

Fenntartjuk az 1. pontban megfogalmazott javaslatot: amíg tehát a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedésben nem tesszük érdekeltté ezeket az embereket, addig nem szabad ellenérdekeltté tenni őket, az 1. § pedig ebbe az irányba hat.

Még egy ajánlási pontról, ha jól emlékszem a 2. számúról szeretnék beszélni. Ebben a 2. számú ajánlási pontban azt vetjük fel, hogy a fekete- vagy szürkefoglalkoztatással kapcsolatos adatait az illető, különben teljes mértékig kiszolgáltatott állampolgárnak adatolhatjuk-e, rögzíthetjük-e, és ezekkel az adatokkal játszhatunk-e, ezeket az adatokat felhasználhatjuk-e akkor, amikor segélyért folyamodnak vagy munkát vállalnak. Meggyőződésünk szerint ez nem helyes irány. Továbbra is azt gondoljuk, hogy a fekete- és a szürkegazdaságban foglalkoztatás ellen nem úgy kell küzdenünk, hogy az amúgy kiszolgáltatott állampolgárokat hozzuk lehetetlen helyzetbe, akiknek a megélhetéséhez szükség van a jövedelemre, hanem úgy gondoljuk, hogy ezt a harcot a munkáltatókon keresztül lehet érvényesíteni. A munkáltatók irányába tett lépéseket ebben a javaslatban nem látunk, az amúgy kiszolgáltatott munkavállalók büntetésére pedig több lépési irány van.

(21.30)

Ez az egyik kifogásolt lépési irány. A kiszolgáltatott, élni akaró, munkatevékenységet végző, de legálisan munkatevékenységet végezni nem képes - mert nincs legális munka - személyek büntetése szerintünk nem helyes eljárási irány.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  281  Következő    Ülésnap adatai