Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 15-15 perces időkeretben. Közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két képviselő kívánja ismertetni. Elsőként megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak.

ARATÓ GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő jelentés - mint ez a bizottsági előadók előterjesztéséből is kiderült -, egy olyan átfogó, az ifjúság helyzetét egészében áttekintő kormányzati munka, amely számunkra lehetőséget ad arra, hogy szót váltsunk az ifjúság helyzetéről, szót váltsunk azokról a tényekről, amelyek meghatározzák ezt a helyzetet, és lehetőséget ad arra, hogy értékeljük azt, hogy az a kormányzati tevékenység, amit az érintett 2001. évben végzett az adott kormányzat a fiatalok érdekében, mennyire volt eredményes.

Tisztelt Ház! A jelentés, tekintettel arra, hogy a kormányváltás idején készült, ebben a kérdésben kellően mértéktartó, és arra törekszik, hogy alapvetően csak a tényekről beszéljen a kormányzati tevékenység kapcsán, ami mindenképpen dicséretes, hiszen elkerülhetünk olyan politikai vitákat, amelyek talán most már inkább csak a történészekre tartoznak, és nem segítik azt, hogy kialakítsuk az álláspontunkat annak kapcsán, hogy mik a követendő lépések.

Maga a jelentés egyébként példája egy szakpolitika több cikluson keresztül ívelő egységének. Magának a határozati javaslatnak az elkészítéséről az Országgyűlés 1995-ben döntött, ezt a gyakorlatot némi megtorpanás és bizonytalankodás után folytatta az Orbán-kormány, és íme, elkészült most már az új jelentés is.

A jelentés kapcsán azt kell mondanunk ugyanakkor, hogy bizonyára most már szükség van arra ennyi idő után, hogy a jelentés szerkezetében némi változásra kerüljön sor. Úgy tűnik, a jelentésnek ez a formája nem alkalmas arra, hogy a tényeket és kormányzati intézkedéseket egymással egységben, hatásukban szemlélhessük. Át kéne gondolni azt, hogy a szigorú tárcaszemlélet helyett nem lenne-e jobb egyfajta egységes szemléletű, az adatokat és lépéseket egymás mellé rendelő jelentés elkészítésébe belefogni.

Ugyanakkor szeretném a szocialista frakció nevében is kifejezni köszönetünket azoknak az ifjúságkutatóknak, szakembereknek, szociológusoknak és a minisztérium munkatársainak, magának a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumnak is, akik előkészítették és az Országgyűlés elé terjesztették ezt a jelentést.

Ez a jelentés egy szempontból speciális. A 2001. évről szól, ez az év pedig az Orbán-kormánynak szerencsére az utolsó teljes éve. Ez azt jelenti, hogy ezen a jelentésen lemérhető az, hogy az a kormány, amelyik magát olyan szívesen hirdette ifjúságbarátnak, amelyik olyan szívesen beszélt a fiatalokról, az mit tett valójában. Nézzük hát a tényeket! Erről beszéltek már képviselőtársaim, de néhányat nem árt feleleveníteni.

Kezdjük a demográfiai adatokkal. 2001-ben 10 élve születés jutott ezer lakosra. Ez az adat, tisztelt képviselőtársaim, 1995-ben és '96-ban, például a Bokros-csomag évében és az azt követő évben, amire önök olyan szívesen hivatkoznak, 11 élve születés volt. Igaz, volt a 2001-es adatnál alacsonyabb is, 1999-ben, az önök kormányzatának első évében. Úgy látszik, mindent meg lehet szokni, még a polgári kormányzatot is. Mindenesetre amikor önök arról fantáziálnak, hogy a polgári kormány családpolitikája milyen nagyszerű eredményeket ért el, akkor azt kell mondanunk, hogy a tények ezt nem igazolják. Tovább növekedett ebben az évben a házasságkötéskor az életkor, tovább növekedett az első gyermek vállalásának életkora is. A szociális helyzetről sokat elárul az, hogy 424 esetben volt szükség arra, hogy állami és önkormányzati eszközökkel nyújtsanak segítséget a családoknak.

Az egészségügyi helyzetről már beszélt a bizottság előadója, mégis hadd térjek ki én is néhány tényre. Például arra, hogy a 15-29 éves korosztály 43 százaléka dohányzik, a férfiak között ebből 24 százalék naponta több mint tíz szálat szív el. A nők esetében ez az arány 32 százalék a dohányzók esetében. Miközben önök szigorú büntető törvényekkel próbálták üldözni az önök által vélt rendkívül veszélyes kábítószer-fogyasztókat, úgy tűnik, hogy semmilyen hatékony lépésre nem voltak képesek a sokkal szélesebb társadalmi csoportot érintő dohányzás esetében.

Az oktatásról sokat beszéltünk. Csak megerősíteném azt, hogy jól látható módon az oktatási rendszer 2001-ben nem a társadalmi különbségek csökkentését, hanem ezek újratermelését és ennek növekedését szolgálta. Jól látható az, hogy a leginkább meghatározó, életesélyt meghatározó tényezőknél, a nyelvtudásnál, a számítógépes ismereteknél tovább folytatódott a társadalom szétszakadása. Tovább folytatódott az a gyakorlat, hogy a kistelepülésekről jövők, a szegényebb családból jövők sokkal rosszabb eséllyel kezdhetik el az életüket, mint más társaik.

A fiatalok bűncselekmények áldozatai és elkövetői egyaránt lehetnek. Arról, hogy az önök bűnmegelőzési politikája mennyire volt hatékony ebben az évben, sokat elárul az, hogy a megvádolt, tehát nemcsak egyszerűen rendőrségi eljárás alá fogott, hanem valóban bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható fiatalok száma 25 százalékkal növekedett.

Az ifjúságpolitikának mintegy szimbóluma volt 2001-ben az ifjúsági törvény tervezetének vitája, majd ennek a teljesen alkalmatlan törvénytervezetnek a bukása.

Tisztelt Ház! 2001-ben az ifjúság helyzetét tehát a szétszakadás jellemezte nyertesekre és vesztesekre. Az jellemezte, hogy megjelent és megmaradt a sikeres fiatalok szűk rétege, kialakult egy olyan átlagos ifjúsági csoport, amelyik a fiatalok nagy részét tartalmazza, és amelyet hátrányok és hiányok jellemeznek. Végül kialakult egy 15-20 százalékos, véglegesen leszakadó csoport a fiatalok között, akiknek esélyük sincs arra, hogy eredményesen bekapcsolódhassanak a társadalom vérkeringésébe.

Tisztelt Ház! Hogyan jellemezhetjük hát a kormányzati politikát a 2001-es évben? Azt mondjuk, hogy ez a politika a nagyotmondás, a nagy ígéretek és a kicsi teljesítmény politikája. Ez a politika a jóra való restségnek a politikája, ez a politika arról számol be, hogy bár a kormány jól felismerte azt, hogy mik a legfontosabb problémák, nagyon-nagyon keveset tett ezeknek a megoldásáért.

Tisztelt Ház! A 2001-es jelentés nem arra való elsősorban, hogy valamilyen módon csak megismerjük belőle a fiatalok helyzetét. Tanulságos az, ha tanulmányozzuk a helyzetet, tanulságos az, ha tanulmányozzuk az előző kormányzat hibáit, hogy mi ne kövessük el ezeket újra. Azonban ez a jelentés akkor lesz valóban hasznos, és akkor lesz valóban olyan, ami segít a fiatalokon, ha erre olyan kormányzati politikát építünk, amely a fiatalok tömegeinek, a fiatalok helyzetének javítására képes.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy átengedjem a pulpitust Zuschlag János képviselőtársamnak, aki erről fog beszélni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Megadom a szót Zuschlag János képviselő úrnak.

ZUSCHLAG JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A jelentésben foglaltak közül a legsúlyosabb probléma a népességfogyás. Valamennyien tudjuk, milyen problémákat fog okozni, hogy a gyermek- és ifjúsági korosztályok létszáma, valamint az eltartandó társadalmi rétegek közötti létszámok fokozatosan romlanak, egyre több idősebb él ebben az országban, és egyre több fiatal születik. (Sic!) Mindezek megoldása az aktív népesedéspolitika, amelyre a gyermekvállalási kedv növelésével, a családtámogatási rendszer növelésével, a családtámogatási rendszer fejlesztésével és a lakáspolitikai koncepció kidolgozásával válaszol a kormány. A kormány eddigi intézkedései és a költségvetés megalkotása is ennek a tükrében történt.

Mit tett a kormány eddig, és mit fog tenni? A száznapos program keretében a családi pótlékot jelentősen, 20 százalékkal emeltük. Erre az előző kormány idején nem volt mód. Bevezettük a 13. havi családi pótlékot, 2003. január 1-jétől jelentősen emelkedett az alanyi jogon járó anyasági támogatás és a kiegészítő családi pótlék. Az apák számára ötnapos fizetett szabadságot biztosított a kormány, és lehetővé vált, hogy a nagyszülői gyes nyugdíj mellett is folyósítható legyen.

Emellett nem feledkeztünk meg a lakáshoz jutás kérdéséről sem. 2002. december 1-jétől jelentősen nőtt a gyermekenként járó szociálpolitikai kedvezmény, amely révén az eddigieknél több fiatal tud lakást építeni. Az új lakás építése és vásárlása során az állam egy gyermek vállalása esetén három, két gyermek vállalása esetén hat évre megelőlegezi a kölcsönt. Ezzel lehetővé válik, hogy a gyermekek olyan otthonba érkezzenek, ahol valóban méltó módon fel lehet őket nevelni.

Emellett a kormány lehetővé tette, hogy úgynevezett félszocpol-támogatást tudjanak igénybe venni azon családok, amelyek lakásukat bővíteni kívánják, akár egy szobával, akár egy tetőtérrel.

(14.40)

A kormányzati ciklus hátralévő részében pedig tovább kívánjuk növelni a vissza nem térítendő szociálpolitikai támogatást.

Emellett természetesen az oktatáspolitikáról, az iskolába járó gyermekekről sem feledkezhetünk meg. Így a költségvetési törvény új alapokra helyezte a gyermekétkeztetési támogatást, először az óvodásoknál, majd a ciklus hátralévő részében a közoktatás minél nagyobb részére kiterjesztjük az ingyenes étkeztetést. A tankönyvek terén pedig megteremtjük annak a lehetőségét (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Ingyenesek lesznek!), hogy minden rászoruló gyermek, mindenki hozzájusson a tankönyvekhez, és ne legyen valaki arra rákényszerítve, hogy azért ne tudjon tankönyvből tanulni, mert neki nincsen rá pénze vagy a szülei nem tudják megvásárolni. Emellett az eddigi támogatási időintervallumot a nappali rendszerű oktatás befejezéséig toljuk ki.

Természetesen nem feledkezhetünk meg a felsőoktatásról és a szakképzésről sem, így közel 50 százalékkal növeltük a főiskolák és egyetemek hallgatóinak pénzbeli juttatásait, az ösztöndíjakat, a doktoranduszok ösztöndíjait, a lakhatási támogatást. Mi ugyanis valóban azt gondoljuk, hogy nagyon fontos, hogy minél több egyetemista, minél több főiskolás tudjon méltó módon tanulni, ne kényszerüljön arra, hogy levelező oktatásban, esti oktatásban vagy munka mellett kelljen azért tanulni, mert ehhez nem kap megfelelő állami támogatást.

Emellett a diákhitel konstrukcióját is megváltoztattuk, igénybevételének lehetőségeit kibővítettük, és a szükséges jogszabályok megalkotásával befejeződött a Diákhitel Központ kialakítása.

2003-tól 20 ezer gép iskolába telepítésével beindul a Sulinet-program, összekapcsoljuk a magyar iskolákat egy egységes internetes hálózatba, és hogy a diákok jobban el tudják sajátítani a számítástechnikát, 2003-tól a számítástechnikai képesítés vizsgadíját megszüntetjük.

Emellett nem szabad elfeledkezni a foglalkoztatáspolitikáról, erre az illetékes minisztérium külön programot dolgoz ki, különösen a diplomás munkanélküliség kérdésének kezelésére, valamint az európai uniós csatlakozás kapcsán fellépő, munkaerőt érintő kérdésekkel kapcsolatos különböző problémák megoldására.

Mindezek az intézkedések már részei a nemzeti életpályamodellnek, melynek kidolgozását a kormány most teszi, és amelynek az a célja, hogy az európai uniós csatlakozás küszöbén intézményes keretet teremtsenek a fiataloknak, mindenki számára lehetőség legyen a gyermekkortól élete végéig a tanulás esélyére, a munkavállalásra, a családalapításra.

Azt gondolom, hogy ha ennek a feladatnak a döntő többségét ebben a négy évben, ebben a ciklusban a koalíció meg tudja valósítani, akkor sokat tesz azon problémák megoldása érdekében, amelyről e jelentés szól.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Gyürk Andrásnak, a Fidesz-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

GYÜRK ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az ellentmondások jelentését tárgyaljuk ma. Mindenekelőtt ellentmondásos maga a szituáció, amiben vagyunk, hiszen feladatunk az lenne, hogy a gyermekek és az ifjúság jelenlegi helyzetéről, valamint az ezzel kapcsolatosan az elmúlt esztendőben megtett kormányzati intézkedésekről cseréljünk eszmét. Az előttünk fekvő dokumentum fedlapján azonban a 2001-es dátum olvasható. Így aztán - köszönhetően a kormány késlekedésének - most, 2003. március végén kénytelenek vagyunk 2001-es adatokból kiindulni.

Az ellentmondások igazi sorával természetesen akkor találkozunk, ha felütjük ezt a némileg bizony már idejétmúlt anyagot. De még mielőtt ezek tagolásába bocsátkoznék, engedjék meg, hogy minden irónia nélkül megállapítsam: az eltelt idő eredményeképpen mindenesetre alapos munka született.

Nagy örömünkre szolgál, hogy a kormány a jelentés elkészítésekor nem tért vissza a korábbi szocialista-szabad demokrata kormányzás alatt bemutatott jelentések stílusához, amikor kezdetben 6, majd később 35 oldalban gondolta úgy, hogy elmondatott minden a korosztályról, hanem a polgári kormány elmúlt években kialakított gyakorlatát követve egy több száz oldalas, világosan szerkesztett, alapos dokumentumot adott közre. Ezúton is köszönet illeti ezért a politika részéről a munkában részt vevő köztisztviselőket.

El kell ismerni azt is, hogy a jelenlegi kormány által jegyzett, de az előző kormány intézkedéseit bemutató jelentés alapvetően korrekt módon fogalmaz. Olyan pozitív értékelését találjuk meg itt a polgári kormány családtámogatási, otthonteremtési és ifjúságpolitikájának, amit az elmúlt hónapok lázas hevületű szocialista retorikájában hiába kerestünk volna. Egy nehéz helyzetben lévő korosztály érdekében megtett pozitív intézkedésekről és meginduló kedvező folyamatokról olvashattunk. Olyan lépésekről, amelyek az elmúlt ciklusban reális céllá tették, hogy a rendszerváltoztatás veszteseként emlegetett fiatalok néhány esztendőn belül nyerteseivé váljanak az európai újraegyesítési folyamatnak.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Éppen ezért szomorúak azok az ellentmondások, amelyek a dokumentumban foglalt, a 2001-es helyzetre vonatkozó megállapítások és a ma a fiatalok által tapasztalt valóság között találhatóak. Ha megengedik, ezekre az ellentmondásokra szeretném ráirányítani figyelmüket, az idő rövidsége miatt csak egy-egy példát említve az ifjúságkutatás, az idegennyelv-oktatás és az otthonteremtés kérdésköréből.

Nézzük az elsőt! A jelentés hangsúlyt helyez az ifjúságkutatás fontosságára, elismerve az előző kormány idején felállított Nemzeti Ifjúságkutató Intézet 2000-ben és 2001-ben végzett nagymintás felméréseinek jelentőségét a korosztály problémáinak feltárásában. Az olvasó számára persze kimondatlanul is hamar világossá válna ezen kutatások alapvető volta, hiszen a dokumentum elsődleges forrását éppen az azokból származó információk adják.

A leírtaknak ellentmond azonban az elmúlt hónapok valósága. A kormány ugyanis mintha nem értené a saját maga által jegyzett irományban foglaltakat, drasztikusan csökkentette az ifjúságkutatásra szánt forrásokat, ily módon ellehetetlenítve a sikeresen induló folyamatot. Ezért aztán nagyon könnyen előfordulhat, hogy az elkövetkező esztendőkben továbbra is csak a 2000-ben felvett adatok alapján készült jelentéseket fogunk tárgyalni, amelyek aztán egyre kevésbé szolgálnak majd releváns információkkal.

Az ellentmondásosság második példájaként a nyelvoktatás igen fontos kérdését kívánom megemlíteni. Az oktatásról szóló fejezet - egyébként az ifjúságkutatás adatai alapján - szomorúan állapítja meg, hogy az európai uniós átlaghoz képest milyen alacsony a magyar fiatalok idegennyelv-tudása. Miniszter úr is utalt erre expozéjában. Az pedig már könnyen belátható, hogy ameddig a fiataloknak mindössze három százaléka beszél valamely európai nyelven felső fokon, addig legtöbbjük számára álom marad a színes plakátokon ígért külföldi tanulás vagy munkavállalás az európai uniós csatlakozást követően.

A kérdés már csak az, hogy ha a kormány ezzel a helyzettel tisztában van, akkor miért nehezít a nyelvtanulás körülményein azzal, hogy áfakötelessé téve a nyelvoktatást, megdrágítja a nyelvtanfolyamokon, nyelvórákon való részvételt, ahogyan ezt megtette a legutóbbi adótörvény-módosítások alkalmával. Nem éppen az lenne-e a cél, hogy a fiatalok olcsóbban, könnyebben tanulhassanak idegen nyelvet? Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a jelentésben foglalt helyzetértékelés és az abból fakadó célmeghatározás itt is ellentmondásban van a kormány elmúlt hónapokban hozott intézkedéseivel.

Ahogyan ellentmondás fedezhető fel a harmadik területen is, amit példaként szeretnék felhozni. Évek óta tény, hogy a fiatalok egyik legsúlyosabb problémája a lakáshoz jutás kérdése. A nehezebb szociális körülmények között élők esetében a legnagyobb az esélye, hogy nem tudnak saját maguk részére lakást, otthont biztosítani. A jelentés - igen helyesen - elismeri, hogy az előző kormány idején megindított otthonteremtési program esélyt jelenthetett az ő számukra is a szociális bérlakások számának növekedésével. A felismerésből azonban ebben az esetben is téves következtetés fakad, hiszen jól tudjuk: a Medgyessy-kormány a felére csökkentette a szociális bérlakásépítésre fordítható összeget.

Tisztelt Ház! Sajnos, hosszan lehetne folytatni ezt a sort, azon kormányzati intézkedések sorát, amelyek szöges ellentétben állnak a jelentésben megfogalmazott gondolatokkal. Megkezdett programokról, kedvező tendenciákról olvashatunk elismerő szavakat ebben a 2001-es évet bemutató anyagban, legyen szó játszótérépítésről, ifjúsági közösségi házakról vagy éppen iskolai futballoktatásról.

(14.50)

Örülhetnénk is mindennek, ha nem tudnánk, hogy ezek a programok javarészt a kormányváltás áldozatai lettek, s ami közülük esetleg túlélte azt, az a csökkenő források miatt vegetál. A jó irányba indult folyamatok ezért megtorpannak, s ma már az is látható, hogy a kedvező tendenciák idővel meg is fordulhatnak.

Koncepciótlanság és sodródás jellemzi ma az ifjúságpolitikát. A zavarodottság biztos jeleként értékelhető, hogy az ifjúsági kormányzat az előttünk fekvő jelentésben a saját maga által pozitívnak mondott folyamatokat is megállítja, önmagával kerülve ellentmondásba, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy nincs világos szakmai elképzelése.

A legsúlyosabb intő jel azonban az - és erre a jelentés nyomatékosan, bár nem tudatosan felhívja a figyelmet -, hogy a kormány ezen okok miatt, úgy tűnik, már eljátszotta az ifjúsági közösségek bizalmát.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy erről szóljak néhány szót. A polgári kormány által készített jelentések óta hagyomány, hogy a dokumentumhoz csorbítatlanul csatolásra kerül a civil szervezetek véleménye. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium ezzel a hagyománnyal - nagyon helyesen - nem szakított, és a 17 legjelentősebb, az ifjúság világában mozgó szervezetet, a minisztérium úgynevezett stratégiai ifjúsági partnereit felkérte véleményalkotásra; írják le, mi az ő meglátásuk az ifjúsági ügyek világát és a fiatalok helyzetét tekintve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez a jelentéshez, amint önök is láthatják, a felkért szervezetek közül mindössze hat fűzte hozzá a véleményét. Még az a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács sem tartotta érdemesnek a minisztériumot válaszra, amelynek immár hagyományosan szocialista politikus az elnöke.

Itt kell megemlíteni azt is, hogy bár a jelentés kiemelten foglalkozik - és ezzel egyetértünk - a határon túli magyar fiatalokkal, az őket képviselő szervezetek közül egynek sem tartalmazza a véleményét az anyag. Joggal merülhet fel a kérdés, vajon miért nem küldték el véleményüket a korosztályt képviselő szervezetek. S bár az ülést vezető köszöntötte a megjelent ifjúsági szervezeti képviselőket, körülnézve a teremben joggal merül fel az a kérdés is, hogy vajon miért nincsenek itt ezek az ifjúsági szervezeti vezetők. Talán azért, mert a minisztérium az elmúlt közel egy esztendő során egyetlenegyszer sem hívta össze őket, a stratégiai ifjúsági partnereket érdemi szakmai egyeztetés céljából. Talán azért, mert a kormány ifjúsági ügyekkel megbízott tagja, Jánosi miniszter úr hivatalba lépése óta egyetlenegy jelentősebb ifjúsági szervezet vezetőjével sem találkozott hivatalos tárgyalás keretében. Talán azért, mert mindezek eredményeképpen mára nyilvánvalóvá vált az ifjúsági szervezetek számára, hogy a kormányzat valójában nem kér a civilek véleményéből. Talán azért, mert a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium megkeresését mindezek alapján merő formaságnak, sőt sokan álszent magatartásnak tartották.

Ha így gondolkodtak az ifjúsági szervezeti vezetők, akkor, azt kell mondanom, sajnos igazuk volt. A 133/1999-es kormányrendelet világosan fogalmaz, amikor kimondja, hogy - idézem - : “Az ifjúsági miniszter működteti az ifjúsági ügyekben az országos konzultáció rendszerét, illetve biztosítja a fiatalok képviselők útján történő részvételét az ifjúságot közvetlenül érintő kormányzati döntések előkészítésében.ö Ilyen konzultációkra azonban a kormány hivatalba lépése óta nem került sor. A jogszabály által is előírt kötelezettségre fittyet hányva a minisztérium nem áll szóba olyan, a fiatalok képviseletét ellátó szervezetekkel, mint a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a történelmi egyházak ifjúsági képviseletei - szomorú ezt mondani a fogyatékosok évében -, a fogyatékkal élő fiatalokat képviselő szervezetek, vagy éppen a nemzeti kisebbségi fiatalokat reprezentáló csoportok. Az elmúlt tíz hónap során - folyamatos jogszabálysértést elkövetve ezáltal - a minisztérium nem kérte ki a civil szervezetek véleményét, javaslatát a kormányzati intézkedések előtt, felszámolta a szakmai konzultáció rendszerét.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentés szóban elengedhetetlennek tartja a minisztérium feletti civil kontroll működtetését. A gyakorlat azonban ennek épp az ellenkezőjére szolgáltat bizonyítékokat. A gyermek-, ifjúsági és sportminiszter a civilek kárára duplájára növelte saját képviselőinek számát a támogatások elosztásáról döntő regionális ifjúsági tanácsokban. A jelentés által is aláhúzott fontosságú ifjúsági turisztika területén pedig a turisztikai munkabizottságot úgy alakítja át, hogy kihagyja belőle a civil szervezeteket. Árulkodó jelek ezek.

Azonban a minisztérium még ennél is tovább megy, amikor elismeri, hogy a jelentés által is elismert módon működő stratégiai ifjúsági partnerség helyett egy olyan egyeztetési mechanizmust kíván bevezetni, ahol az úgynevezett civil résztvevő felek vagy szocialista politikusok, vagy a minisztérium alkalmazottai. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium kizárólag három partnerrel kíván egyeztetni az ifjúsági intézményrendszer átalakítására. Azzal a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanáccsal, amelynek elnöke szocialista politikus, illetve azzal a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Szövetséggel, amely szervezet be sincs jegyezve, s amelynek vezetői vagy az előbb már említett szervezet vezetői is egyben, vagy a minisztérium alkalmazottai; továbbá egyezkedne még a minisztérium a valóban működő legnagyobb magyarországi ifjúsági ernyőszervezettel, az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlamenttel. Ez a szervezet azonban ebből a megkurtított párbeszédből nem kér. Ezt képviselőik útján éppen az Országgyűlés ifjúsági bizottságának ülésén közölték a minisztérium jelen lévő képviselőjével.

A kormány mindeközben az egységes ifjúsági tanács létrehozását ígéri. A szándék őszinteségében azonban mára már kételkednek az ifjúsági szervezeti vezetők, ezért félő, hogy ha az ifjúsági tárca erőszakkal létrehozza is a szervezetet, az nem válhat a korosztályi érdekek valódi megjelenítőjévé.

Tisztelt Ház! Az ellentmondások jelentését tárgyaljuk ma. Ezzel kezdtem a mondandómat, és engedjék meg, hogy ezzel a gondolattal is zárjam felszólalásomat. Az előbb említett példa ugyanis szomorú módon mutat rá az ellentmondásosságra. 2001. esztendő - jól működő ifjúsági párbeszédrendszer, ismeri el a szöveg; 2003. év - az ifjúsági szervezetek háttérbe szorítása és elbizonytalanítása, derül ki az árulkodóan hiányos mellékletekből.

Ez a jelentés a 2001. évről szól. Ez a jelentés a 2001-ben megtett kormányzati intézkedéseket jónak, pozitívnak minősíti. Ez a jelentés ezért elfogadható. Ki kell azonban mondanunk azt is, hogy ez a jelentés az elmúlt közel egy esztendő kormányzati tétlenségének és koncepciótlanságának leplezésére szolgáló pótcselekvéseknek köszönhetően ma már nem aktuális. A beterjesztő kormány ugyanis cselekedeteiben nem vállalja annak folytatását, aminek helyességéről egyébként tanúbizonyságot tesz ezen dokumentum révén.

Ha úgy tetszik, ez a jelentés egy határozott felkiáltójel. A fiatalok számára kedvező változásokat hozó elmúlt esztendők eredményei, az oktatási támogatások, az otthonteremtés, a családtámogatás, az ifjúságpolitika területén mind-mind az enyészeté lehetnek, ha a kormány és ifjúsági minisztere továbbra is teljes érdektelenséget tanúsít a legfiatalabb korosztály irányában. A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója egyetért ezzel a figyelemfelhívással, ezért fogjuk megszavazni a jelentést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Gusztos Péter képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mire való egy ilyen jelentés, amely most előttünk fekszik? Elhangzott nem sokkal előttem képviselőtársam szájából, hogy egy ilyen jelentés elsősorban leír, és nem pedig értékel. Kiemelt feladata, hogy tényeket állapítson meg egy fontos társadalmi kérdésben. Kiemelt feladata meggyőződésem szerint, hogy problémacentrikus legyen.

S mi a feladata a politikának akkor, amikor egy ilyen jelentéssel találkozik? Vitatkozhat a politika a jelentésről. Vitatkozhat a politika a jelentésben leírt fontos tényekről, adatokról. És vitatkozhat a politika valami egészen másról is. Vitatkozhat a politika azokról a problémákról, amelyek a politika világán kívül nem léteznek. De vitatkozhat a politika azokról a problémákról is, amelyeket például ez a jelentés összefoglal, melyek kormányzati ciklusokon sajnálatosan átívelő komoly társadalmi problémák ebben az országban, ha szabad mondanom, közös hazánkban.

(15.00)

Használhatjuk a 2001. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentést arra, hogy a jelenleg hivatalban lévő kormány elmúlt egy évét értékeljük. Persze azt is megtehetjük, hogy ezt a vitát akkor folytatjuk majd le, amikor annak itt lesz az ideje, két év múlva, amikor ez a jelentés az Országgyűlés elé érkezik. Meggyőződésem szerint akkor járunk el helyesen, ha ezt a vitát és ezt a jelentést arra használjuk, amire való: hogy a 2001. évben megtett kormányzati intézkedésekről, illetve a jelentés által általánosságban összefoglalt nagyon fontos adatokról beszéljünk, hogy ezekről vitatkozzunk.

Arató Gergely képviselőtársam felidézett nagyon fontos demográfiai adatokat, amelyek minden bizonnyal nem tartoznak azon adatok körébe, melyek ha önmagukban szerepelnének ebben a jelentésben, akkor Gyürk András és a Fidesz elfogadná ezt a jelentést. Gondolok itt a házasulási kedvre és a születési mutatókra, amelyek nem igazolják mindazt a hurráoptimizmust, amelyet az imént hallhattunk. De ha megengedik nekem, akkor nem szállnék bele az előttem nagyon bájosan kibontakozni készülő vitába, hanem mondanám azt, amivel eredetileg készültem.

Azt mondtam bevezetőmben, hogy véleményem szerint egy ilyen jelentés arra szolgál, hogy fontos adatokat, tényeket ismertessen velünk. Ezért is örülök - és azt gondolom, ez valamennyi szabad demokrata képviselő, és remélem, hogy minden országgyűlési képviselő öröme is egyben - annak, amikor miniszter úr azt mondja, hogy ezt a jelentést valamennyi képviselő meg fogja kapni CD-n, és ez ezután reményeink szerint mindig így is lesz, és valóban kézikönyvként használható ez a dolog. Hiszen milyen adatok szerepelnek ebben a jelentésben? Nincs egy ilyen vezérszónoki felszólalásban idő arra, hogy mindent felsoroljunk és mindent kiemeljünk, és természetesen minden válogatás önkényes, de hát valamennyien válogatunk. Ezért engedjék meg nekem, hogy én is néhány adatot kiemeljek ebből a jelentésből.

Az első a fiatal korosztály munkanélküliségével, munkavállalásával kapcsolatos adatsor. A 15-24 éves népesség munkaerő-piaci mutatói két dolgot mutatnak. Az egyik mindannyiunk számára figyelmeztető, a '98-99-es években ezek az adatok az itt szereplő adatsor szerint statikusak, nincsen bennük érdemi változás. Ami ennél fontosabb, mindannyian tudjuk, mit igazolnak vissza: nagyon-nagyon komoly különbségeket az ország különböző régiói között. Az a régió például, ahonnan magam is származom, Észak-Magyarország olyan adatokkal - ha szabad így mondanom - öbüszkélkedhetö, amelyek azt jelzik, hogy minden ötödik 15 és 24 év közötti fiatal munkanélküli - minden ötödik ilyen fiatal munkanélküli. Ezek nagyon komoly számok. Azt gondolom, hogy olyan problémáról van szó, amely minden felelős kormánynak fontos ügye kell legyen, párthovatartozástól függetlenül.

Szóba kerültek korábban az egészségügyi mutatók, és azt írja ez a jelentés: az iskola-egészségügyi összehasonlító értékelés során megállapítható, hogy a fiatalkorú népesség egészségügyi állapota évek óta folyamatosan romlik, egyes betegségek és elváltozások aránya az azonos évjáratokban, azonos életkorúak körében évről évre növekszik. Megemlíti a jelentés, hogy a legriasztóbb képet a csont, izom, kötőszövet elváltozásai mutatják, a romló adatok elsősorban a mozgásszegény életmódra vezethetők vissza.

Ami az oktatási intézmények higiénés viszonyait illeti, szintén olyan mondatokat találunk ebben a jelentésben, amelyek évszámtól és frakció-hovatartozástól függetlenül el kell gondolkoztassanak mindannyiunkat. Az ÁNTSZ a '99-2000-es, illetve a 2000-2001-es tanévben végzett ilyen felmérést; zárójelben megjegyzi a jelentés, hogy az érintett - nem szeretem ezt a szót, így fogalmaz a jelentés: - populáció 1,5 millió gyermek, a vizsgálat tárgya pedig 5350 iskolaépület. A kialakult helyzetkép azt mutatja, hogy az oktatási intézmények épületei műszakilag rossz állapotban vannak, a gyermekek számának csökkenését jelző demográfiai adatok ellenére működnek a megengedett maximális létszám feletti nagy létszámú osztályok, és a kompenzálásra sok helyütt higiénés szempontból nem elfogadható megoldásokat, tetőtér, alagsor, s a többi, alkalmaznak. A hiányosságok gyakorisági sorrendje alapján az első három helyen az épületek felújítása, tatarozása, valamint a víz-szennyvízhálózat kiépítése, fejlesztése áll. A gyakorisági sorrend mellett fontossági sorrendet is megnevez a kutatás, amennyiben a hiányosság közvetlenül is egészségkárosodáshoz vezethet. Ilyen a mesterséges világítás kérdése, mely nem megfelelő az iskolaépületek 21 százalékában - szól a 2001. évről szóló jelentés. A higiénés helyzetképet negatív irányban befolyásolják - írja a szöveg - az anyagi jellegű gondok mellett szemléletbeli problémák is, ilyen például a személyi higiénére fordított idő biztosításának hiánya, a testnevelésóra utáni fürdés, mely az iskolák 28, ismétlem, 28 százalékát érinti, vagyis durván minden harmadik iskolát Magyarországon a 2001. évről szóló jelentés szerint.

Számítógép-használat. A jelentés adatai szerint a gimnazisták mintegy 70 százaléka mondja magáról azt, hogy családja otthonában személyi számítógép található, és ezt ő használja. Ugyanez a szakmunkásképző iskolába járó fiatalok között kevesebb mint 50 százalék. Ami pedig az internet-hozzáférést, az internetkapcsolat lehetőségét illeti, a számok még szomorúbbak, hiszen itt a gimnáziumba járók körében is 30 százalék alatti a mutató, egészen pontosan 26 százalék; a másik csoportban, a szakmunkásképzőbe járó fiatalok között azonban 10 százalék alatti. Ezen a területen is van mit tenni, és ha hozzátesszük, hogy a regionális különbségek ezekben a mutatókban is jól tetten érhetők, akkor megint csak egy olyan problémával találjuk magunkat szemben, amely független kormányzati ciklusoktól, sajnos független napjainkban és az elmúlt években, az elmúlt évtizedben Magyarországon.

Szóba kerültek a roma fiatalok, és hadd mondjam itt el, hogy a szabad demokrata frakció valóban örömmel üdvözli azt a tényt, hogy a jelentés külön fejezetben foglalkozik a magyarországi roma gyermekek és fiatalok sorsával. Ezt nagyon hasznosnak tartjuk. Magam az oktatási bizottság ülésén is elmondtam azt, hogy örömünkre szolgál az elmúlt négy év adatsora, hiszen a ciklus eleji 1500 ösztöndíjban részesülő fiatalhoz képest a ciklus végén 12 600 körül van azoknak a roma fiataloknak a száma, akik tanulmányi ösztöndíjban részesültek. Magam a hazai és általában a romák és köztük a roma fiatalok sorsa iránt elkötelezetten gondolkodó fiatal politikusként azt tudom önöknek mondani, hogy minden kormány dicséretet érdemel, melynek regnálása alatt akár csak egyetleneggyel is növekszik azoknak a roma fiataloknak a száma, akik tanulmányi ösztöndíjban részesültek. Ezek a számok valóban nagyon imponálóak, és nagyon komoly feladatot jelentenek a mostani kormány számára abban a tekintetben, hogy ez a növekedés tovább folytatódjék, és ha lehet, az üteme tovább nőjön.

Egy módszertani megjegyzést hadd tegyek azonban ezen a helyen, és gyakorlatilag ez az egyetlen módszertani jellegű megjegyzésem, megjegyzésünk a jelentéssel kapcsolatban. Egy ilyen adatsor nagyon hízelgő első ránézésre, azonban sok minden nem derül ki belőle. Nem derül ki belőle az, hogy mennyi ideig és milyen összegű ösztöndíjakban részesültek ezek a roma fiatalok. Fontosnak tartanánk, hogy ezek az adatsorok megfelelő bontásokban is rendelkezésünkre álljanak, hiszen nem mindegy, hogy itt milyen összegű és hány hétig, hány hónapig, adott esetben hány évig tartó ösztöndíjakról van szó. Fontos lenne ezeket a számokat pontosan ismernünk.

Elhangzott korábban, hogy a megnövekedett létszámhoz képest milyen infrastrukturális problémák vannak például a felsőoktatás területén. Itt hadd emeljem ki azt, hogy nagyon fontosnak tartjuk a felsőoktatási kollégiumfejlesztési programot, hiszen ezen a területen nagyon sokat lehet segíteni a fiatal korosztálynak.

Zárásképpen felszólalásom utolsó harmadában engedjék meg, hogy kicsit részletesebben foglalkozzam két olyan témával, melyek az elmúlt időszakban is komoly politikai vitákat váltottak ki. Az egyik a sorkötelezettség témája, a másik pedig - több olyan képviselőtársam ül itt a teremben, aki nem fog meglepődni - természetesen a drog, a kábítószerek kérdése.

(15.10)

Az egy dolog, hogy a 2001. évről szóló jelentés adatai szerint a sorkötelesek 48 százaléka ideiglenesen alkalmatlan vagy véglegesen alkalmatlan a katonai szolgálatra. Ha azonban megnézzük a bontott adatsort, és azt látjuk, hogy 2000-ben 38, 2001-ben pedig 37 százalék volt az alkalmatlanok között azoknak az aránya, akiknek az alkalmatlanságát valamilyen ideg és elme tárgykörében mozgó probléma okozza, akkor valami nagyon furcsa dologgal találkozunk. Azzal kell szembenéznünk, amikor ezeket az adatokat nézzük, hogy igaza van ennek a kormánynak akkor, amikor a lehető leghamarabb meg akarja szüntetni a mostani rendszert, hiszen a mostani rendszerben gyakorlatilag azok kerülnek be a sorozott katonák közé, akik nem rendelkeznek megfelelő anyagi viszonyokkal vagy nem rendelkeznek megfelelő társadalmi érdekérvényesítő viszonyokkal ahhoz, hogy meg tudják kerülni a sorkatonai szolgálatot.

Komoly társadalmi igazságtalanság van itt, ha megengedik nekem képviselőtársaim, hogy ezt mondjam. De természetesen, ha nem engedik meg, akkor is ezt mondom, hiszen ezek a tények. Ma Magyarországon a sorkatonai szolgálat egy igazságtalan rendszert működtet: a bekerülő fiatalok azokból a társadalmi rétegekből kerülnek ki, melyeket mai társadalmi viszonyaink egyébként is nagyon sok szempontból sújtanak. Nem beszélve arról, hogy azok az adatok, amelyeket az előbb elmondtam, a sorkötelezettséget elkerülni akaró fiatalok nagy száma és a - mondjuk ki - nagy valószínűsséggel mondvacsinált ürügyek hatalmas aránya abban, hogy hogyan sikerül megkerülni a sorkötelezettséget, azt jelzi, hogy ez az intézmény nagyon komoly problémákkal nézne szembe akkor, ha a kormány nem gondolná - nagyon helyesen -, hogy ideje változtatni, és áttérni a tisztán professzionális hadseregre.

Végül a drogkérdés. Nem szeretném megnyitni azt a vitát, amit a tavalyi évben és némiképp az idei év elején is folytattunk, ezért csak ennek a jelentésnek a szövegéhez ragaszkodnék, és innen idéznék önöknek. Azt írja ez a jelentés, hogy “Az addiktológiai problémák átfogó vizsgálata mindmáig várat magára. Az elmúlt években egyetlen országos felmérés készült első és másodéves középiskolások országos reprezentatív mintáján, ahol a három nagy kémiai szenvedélyszer-használatról kaphattunk friss adatokat. A kutatás legfontosabb adatai szerint az évtized első felében jellemző stagnálás után a dohányzás, alkoholfogyasztás és illegális drogfogyasztás jelentős növekedése következett be '97 és '98 között és kisebb mértékben '99-ben. A középiskolások körében egyre dominánsabbá vált a marihuána, növekedett a többi tiltott drog fogyasztása is, de változatlanul a legelterjedtebb visszaélésre alkalmas szerek közé tartoznak a nyugtatók. Nem szorult vissza az egyéb gyógyszerek alkohollal együtt való fogyasztása sem.ö

Ezek a sorok számunkra, szabad demokrata képviselők számára azt jelzik, hogy van közös felelősségünk. Azután, hogy lefolytattunk egy nagyon komoly és sokszor nagyon éles vitát a büntető törvénykönyv módosításáról ebben a ciklusban, nem gondoljuk, hogy ezzel a kérdéssel végeztünk volna. A megelőzés, a prevenció és az ártalomcsökkentés területén, a konszenzussal elfogadott nemzeti drogstratégia végrehajtásának területén nagyon komoly feladatok várnak a ciklus hátralévő részében erre a kormányra és úgy általában a politikai elitre, a köztársaság Országgyűlésére is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, aki a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni.

LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon nehéz helyzetben vannak a képviselők, amikor dönteniük kell egy ilyen hatalmas munkával elkészített, de számos helyen feltűnően adathiányos jelentés elfogadásáról. Képviselőcsoportunk valamennyi tagja pozitívan értékelte azt az ismeretanyagot, amit ez a jelentés összegyűjtött és elénk tárt, ezzel egyidejűleg mindegyikünk megfogalmazta a jelentéssel kapcsolatos kételyeit és aggodalmait is.

Mint ismeretes, a kormány minden év szeptember 15-éig köteles jelentést készíteni a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről. Egy 1996 óta éves gyakorisággal elkészülő jelentést tarthatunk a kezünkben, és mód van arra is, hogy ezt a mait összehasonlíthassuk a megelőző évek kormányjelentéseivel. Az összehasonlítás eredménye részint pozitív, részben negatív.

Ha adminisztratív szemszögből értékeljük az előterjesztést, akkor az elmúlt évek legvastagabb, jogszabályok, pályázati lehetőségek és intézkedések felsorolásában talán a legalaposabb tájékoztató jelentését olvashatjuk. Az előterjesztést készítők munkájának az elismerése érdekében megelőlegezhetem azt a véleményt, hogy képviselőcsoportunk általános vitára feltétlenül alkalmasnak ítéli ezt a jelentést. Az ismeretek bőséges tárházát kapjuk arról, hogy az Országgyűlés törvényein kívül még milyen kormányrendeletek és kormányhatározatok, miniszteri rendeletek és határozatok, a Legfőbb Ügyészség, az Országos Rendőr-főkapitányság és az Országos Bűnmegelőzési Tanács milyen intézkedései szolgálták az ifjúság érdekeit és milyen alacsonyabb szintű jogszabályok segítettek 2001-ben a fiatalok helyzetén. Önmagában már ez a munka méltóvá teszi arra a jelentést, hogy kézikönyvként őrizzük meg. Ugyanakkor ez a jogszabálygyűjtemény nem feledtetheti velünk azt a feladatunkat, ami arra kötelez minket, hogy tartsuk szem előtt, mi végre, milyen célok elérése érdekében alkottuk meg ezeket a jogszabályokat.

Csak konkrét adatok felsorolása alapján ítélhetjük meg azt, hogy sikerekre vagy kudarcokra vezettek-e a hatósági erőfeszítések az ifjúságpolitika területén. Nos, éppen ezeket a tényadatokat nem, vagy a korábbi jelentésekhez viszonyítva csak nagyon szerényen tartalmazza ez az előterjesztés, pedig vannak, léteznek ilyen adatok, amelyek tehát ahhoz nyújtanak segítséget, hogy értékeljük a korábbi jogszabályalkotó munka eredményességét, illetve hogy érzékeltessék velünk, országgyűlési képviselőkkel azokat a hiányosságokat, amelyek felszámolása érdekében vagy újabb jogszabályalkotásra, vagy a végrehajtás hatékonyságának a megerősítésére lenne szükség.

Hadd ragadjak ki a jelentésből egy pozitív példát annak érzékeltetésére, hogyan kellene összekapcsolni a társadalom állapotát jelző tényadatokat a jogszabályalkotással. A lakáskörülményekkel foglalkozó fejezet 126. oldalán olvasható megállapításaiból idézem: “A lakáspolitikával kapcsolatos elemzések egyik gyakori megállapítása, hogy a lakásmobilitás Magyarországon nagyon alacsony. A lakásmobilitás egyik értékmérője, hogy egy háztartás átlagosan hány esetben költözik másik lakásba. A vonatkozó kutatások szerint a megkérdezett háztartásfők születésük óta átlagosan - a jelenlegi lakást is beleszámítva - 3,2 lakásban laktak hat hónapnál hosszabb ideig. Ez a szám nemzetközi összehasonlításban igen alacsony mobilitási szintet tükröz.ö Ezt a 3,2-es értékű hazai lakásmobilitási tényszámot hadd egészítsem ki azzal, hogy ez az európai átlag harmada és az Egyesült Államokban szokásos lakásmobilitás egyhatoda.

A hazai lakáspolitikai kutatások már egy évtizede rámutattak arra, hogy a munkaerő és a tőke szabad áramlását leblokkoló, a lakástulajdonosokat jócskán megterhelő magas átírási és öröklési illetékek összeegyeztethetetlenek a szabadpiaci gazdaságok gyakorlatilag illetékmentes költözködési lehetőségeivel. Nálunk egész életükben átírási illetékekre gyűjthetnének azok, akik az amerikai mobil életformát szeretnék követni. A jelentésnek ennél a pontjánál kellene tehát a fejükhöz kapniuk azoknak a törvényhozóknak, akik tavaly növelték az illetékterheket, hogy ejnye, ha én ezeket az alacsony, röghöz kötő lakásmobilitási arányszámokat idejében látom, akkor tavaly máshogyan szavazok. Persze most sem késő önálló indítványokkal orvosolni ezt a helyzetet, hiszen az évenkénti jelentés célja és értelme éppen az, hogy az Országgyűlés időben korrigálhasson kedvezőtlen társadalmi folyamatokat.

Tisztelt Ház! A korábbi évek jelentéseiben például részletes elemzéseket találhattunk arról a társadalmi gondról, hogy terjed-e a drogfogyasztás a fiatalok között, és ha terjed, akkor milyen szerek révén, hányan kerültek az egészségügyi szervek látókörébe e szokásuk miatt, és hányan váltak áldozattá. Nos - és ezt Gusztos Péter képviselőtársam figyelmébe ajánlom -, a mostani jelentés adataiból nem tudjuk megállapítani, hogy eredményes volt-e a hatóságok fellépése, megállt-e vagy esetleg csökkent a droghasználat miatti elhalálozások, ezen belül a fiatal áldozatok száma.

(15.20)

Vannak ugyan ilyen adatok, csak épp a jelentésből hiányoznak. Hadd idézzek például a statisztikai évkönyv adataiból, miszerint 2001-ben tovább csökkent a regisztrált kábítószer-fogyasztók körén belül az első ízben megjelent új betegek száma, a 2000. évi 4701-ről 4342-re. Csökkent az egészségügyi intézményekbe került drogbetegek száma is. Az adatok tendenciája szerint tehát eredményes volt az előző kormány drogellenes küzdelme, függetlenül attól, hogy ezt az eredményt a jelentés készítői nem méltányolták, sőt az 52. oldalon - vélhetően ezt idézte Gusztos Péter képviselőtársam - a drogfogyasztás növekedéséről panaszkodnak. Sajnos, az ezt a megállapítást megalapozó konkrét adataikat nem említik meg, és az adatforrásaikat sem jelölik meg.

Tisztelt Ház! Nagy várakozással lapoztuk fel a jelentés megélhetési viszonyokkal foglalkozó fejezetét, amelynek reményeink szerint tartalmaznia kellett volna a fiatalok kereseti pozíciójának az alakulását. Valamennyi képviselőtársam saját ismerősi köréből is, de a választókerületéből érkező jelzések alapján is nagyon jól tudja, hogy a minimálbérek 2001. évi emelése jelentősen megszilárdította a fiatalok anyagi helyzetét, életkezdési lehetőségeit és kereseti pozícióit. Nos, nagy sajnálatunkra a jelentés csak egy felsorolásban és csak egy mondat erejéig említi meg ezt az intézkedést, de az eredményéről, azaz a fiatalok kereseti pozíciójának a lényeges javulásáról semmilyen adatot nem közöl. Minden információ szerint a minimálbérek növelése érezhetően javított a legalacsonyabb keresetű pályakezdő fiatalok helyzetén, és ennek alapvetően fontos, elvitathatatlan jelentősége volt az ifjúságpolitikában.

Itt kell megemlékeznem a minimálbér-emelésnek a női keresetekre gyakorolt jótékony hatásáról is. 2001-ben emiatt közel fél százalékponttal növekedett a női nettó átlagkereseteknek a férfiakéhoz viszonyított aránya, és a keresetelmaradás 8,5 százalék körüli arányra csökkent. Ez év szeptember közepéig a kormánynak el kell készítenie a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett 2002. évi kormányzati intézkedésekről szóló jelentését. El tudják önök képzelni azt, hogy egy mondattal se elemezze az idei jelentés a fiatal diplomások tavalyi minimálbér-emelésének a következményeit? Nyilván nem tudják elképzelni, és ez a helyes hozzáállás. Mi is hiányosnak tartanánk egy ilyen előterjesztést, holott ez az intézkedés csak a fiatalok egy részére vonatkozott és nem az összességére, mint a korábbi minimálbér-emelések.

A minimálbér-emelés társadalompolitikai következményeinek a mellőzése kapcsán meg kell fogalmazni azt a gyanúnkat, miszerint túl féloldalas a jelentés statisztikai anyaga. Mintha egy olyan törekvés érvényesült volna a jelentés megszerkesztésének a folyamatában, hogy az ne tartalmazzon olyan számokat és megállapításokat, amelyekből az utókor azt a következtetést vonná le, hogy az előző kormány eredményeket ért el a fiatalok és a családalapítók életkörülményeinek a javítása területén.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nem véletlenül mondjuk ki ezt a gyanúnkat. Az elmúlt években például egyértelműen kimutatták a jövedelemvizsgálatok, hogy a gyermekes családok adókedvezménye lényegesen mérsékelte a korábbi jövedelmi elmaradásokat, lényegesen megszilárdította a korábban jelentős gyerekadóterhet vállaló háztartások jövedelmi pozícióját. Az előző kormány adópolitikája tehát jól szolgálta a gyermekes családok megélhetését, mégis ennek a kormányzati erőfeszítésnek az eredményét teljes mértékben elhallgatja a jelentés. Mit szerettünk volna látni? Például csak egy adatot arról, hogy mennyivel nagyobb az egy főre jutó családi adókedvezmény összege az átlagjövedelem alatt élő családok körében, mint az átlagszint felettiek esetében. Ismerjük ezt a számot, és mondjuk is: egy főre vetítve 15-20 százalékkal több adótehertől mentesültek ily módon az átlagosnál szerényebb körülmények között élők, mint az átlagosnál gazdagabbak.

De miért nem tartalmazza ezt a fontos családpolitikai eredményt a jelentés? Félek, hogy ezt a nagyon egyszerű adatot csupán azért nem tartalmazza ez az összeállítás, mert nem illik bele abba a kormánypárti teóriába, miszerint a gyermekes családok családi adókedvezménye csak a tehetősebbeknek kedvez és nem az átlag alatt élőknek. Ha tehát van egy ilyen teóriát cáfoló tényszám, akkor azt el kell titkolni, vagy meg kell tagadni, kétségbe kell vonni a létezését vagy netán a szakszerűségét. Holott bárki közülünk, ha csak néhány percet gondolkodásra szán, beláthatja, akik több gyermeket nevelnek, azok túlnyomó többségükben az átlag jövedelemszint alatt élnek, tehát a családosok adókedvezménye értelemszerűen mérsékli az eltartottak számára érzéketlen személyi jövedelemadó-rendszer antiszociális következményeit.

Gyanakszom arra is, hogy ez a jelentés már csak azért sem közölne egy olyan adatot, hogy mennyivel több adókedvezményt kapnak a szerényebb jövedelműek, mint a tehetősebbek, mert akkor ezt az arányt jövőre is meg két év múlva is számot lehetne kérni. Mivel tavaly az adótörvények megszavazása során a kormánypártok nem tartották szükségesnek megőrizni a családi adókedvezmények eddigi reálértékét, emiatt várhatóan az idén gyengül a kedvezmény jövedelemkiegyenlítő szerepe, és ismét romlani kezd a több gyermeket nevelő családok jövedelmi pozíciója. A jövőbeni szemrehányásokat megelőzendő tehát számukra legegyszerűbb nem közölni az ilyen adatokat, s hallgatni erről az ismét súlyosbodó társadalmi problémáról.

Tisztelt Ház! Az MDF megnyugvással tapasztalta, hogy néhány olyan fontos adatsor változatlan tartalommal fennmaradt, amit már a korábbi jelentések is közöltek. Ilyen adatsor a nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak száma, ami a 13. oldalon közölt táblázat szerint 2001 végén 250 ezer fő volt. Ennek a tényszámnak a kormányzati elismerése azért fontos, mert az elmúlt évben számos kormánypárti képviselőtársunk állította megalapozatlanul azt, hogy a polgári kormányzás időszakában növekedett a veszélyeztetett gyermekek száma, és kétségbe vonták az állításukkal ellentétes statisztikák szakszerűségét. Nos, az idézett táblázat adatai szerint a polgári kormány igenis eredményt ért el a gyermekszegénység felszámolása és a veszélyeztetett gyermekek számának a csökkentése területén, hiszen a szocialista-szabad demokrata kormánytól korábban megörökölt 380 ezer veszélyeztetett gyermek száma négy év alatt 130 ezer fővel csökkent.

Tisztelt Ház! Az előző kormány igenis eredményeket ért el azon a téren is, hogy megszüntette azokat az anyagi akadályokat, amelyek lehetetlenné tették a kis jövedelmű családok gyermekeinek a továbbtanulását. Megszüntette a kötelező tandíjat mint akadályt, és bevezette a diákhitel intézményét. A jelentés közli ugyan a felsőoktatás hallgatói létszámának a látványos megnövekedését - az 1997-98. évi 255 ezerről 350 ezer főre -, de semmit nem közöl a növekedést részben lehetővé tévő diákhitel intézményéről. Véleményünk szerint fontos lenne évről évre nyomon követni a diákhitelezés feltételeinek és a hitelt igénybe vevők arányának a változását. A jelentés 104. oldala csak megemlíti a diákhitel tényét, de nem említi az igénybe vevők mintegy 80 ezres számát.

Tisztelt Ház! Összegezve a Magyar Demokrata Fórum véleményét: képviselőcsoportunk általános vitára alkalmasnak ítéli a jelentést, annak is elsősorban a jogszabályok, pályázati lehetőségek és intézkedések felsorolását tartalmazó részét. Hiányosnak és részrehajlónak ítéljük a jelentést megalapozó adatokat, és felhívjuk a tisztelt Ház figyelmét azokra az időszerű döntéseket is elodázó veszélyekre, amelyek ebből a pártos szemléletű adatkezelésből fakadhatnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Szijjártó Péter és Nyitrai Zsolt képviselő úr. Először Szijjártó Péter képviselő úrnak adom meg a szót.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaink! A kánonban felszólaló szocialista vezérszónokok egyike azt a kérdést tette fel, hogy vajon mire való a jelentés. Úgy tűnik, ezzel a két szónoklattal meg is adták a választ erre a kérdésre, hiszen kiválóan kihasználták a körülbelül tizenöt percet arra, hogy az elmúlt kormányzat teljesítményét meglehetősen hamis és negatív színben tüntessék fel.

Zuschlag János, miközben szomorú demográfiai adatokról beszélt, azt mondta, hogy egyre több fiatal születik. Az a kérdés, hogy itt mi a probléma.

(15.30)

Az egyik szocialista vezérszónok a Fidesz családpolitikájának eredményeit egy egy éven belüli időszakon kérte számon. Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, a 9 hónap kevesebb, mint a 12, de azt gondolom, hogy hamis és mindenképpen hiteltelen egy év alatt családpolitikai eredményeket számon kérni, ez ennél sokkal hosszabb távú folyamat.

Egy másik szocialista vezérszónok rossz tankönyvekről beszélt. Tisztelt Képviselőtársaim! Elég rosszul indult ez a négy év is, hiszen az ingyenesnek beígért tankönyv csak nem akar megérkezni. Szeptemberben, amikor az általános iskolás gyermekek elballagtak az iskolákba, akkor nemcsak hogy felvehették a tankönyvet, hanem kiderült, hogy nagyon vastag pénztárcát kellett volna vinniük magukkal. Tehát azt gondolom, hogy tankönyvekről beszélni hitelesen manapság már szocialista politikusok nem nagyon tudnak.

Szintén szocialista vezérszónoklatban került megemlítésre az, hogy szétszakad az ifjúsági korosztály. Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári kormányzat mindent megtett annak érdekében, hogy minden fiatal megtalálhassa az utat a felemelkedéshez, vagyis lehetőséget biztosított a polgári kormány minden fiatalnak a tanulásra, függetlenül a vagyoni, anyagi helyzettől, hiszen eltörlésre került a tandíj, bevezette a polgári kormány a diákhitelt és a Bursa Hungarica ösztöndíjrendszerét. Kérdezem én tehát, hogy ezek akkor milyen intézkedések voltak. Ezek vajon nem segítették a fiatalok felemelkedését?

Tisztelt Képviselőtársaim! Próbáljunk meg ebben a vitában elvonatkoztatni attól a központi utasítástól, hogy lépten-nyomon, minden fórumon, minden mikrofon előtt a polgári kormányzatot szidjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Nyitrai Zsolt képviselő úr. Önt illeti a szó.

DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül fontos kérdésről tárgyalunk akkor, amikor szót ejtünk a 2001. évi jelentésről, amely a gyermekek és az ifjúság helyzetét mutatja be. Meg kell mondjam, örülök, hogy egyetértünk, tisztelt miniszter úr, hiszen ebből a jelentésből, amelyet már önök készítettek el, kiderül, hogy az ifjúsággal kapcsolatosan a 2001. évben megtett kormányzati intézkedések jók, hasznosak és eredményesek voltak.

Azonban úgy tűnik, tisztelt miniszter úr, hogy nem mindenki ért egyet önnel, gondolok itt az első szocialista párti vezérszónok produkciójára. Nekem nincsen jogom feltételezni, hogy Arató Gergely képviselőtársam mint fiatal politikus nem őszintén kíván foglalkozni a fiatalok helyzetével. De ha ez így van, tisztelt képviselőtársam, akkor szeretném öntől megkérdezni azt, hogy föltette-e Jánosi György miniszternek azt a kérdést, hogy az önök kormányzati ciklusában, az eddig eltelt időszakban miért nem történt semmi ezen a területen, illetve ami pótcselekvésként történt, az miért jelenti az ifjúsági párbeszédrendszerben részt vevők körének a szűkítését, illetve miért alakítják át radikálisan az ifjúsági intézményrendszert, egyáltalán nem az előnyére, hanem pont ehhez a jelentéshez képest abszolút a hátrányára, és mind a két területen igen komoly visszalépések vannak. Nem tudom, hogy ezeket a kérdéseket föltette-e ön a miniszter úrnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Pettkó András képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Arató Gergely képviselőtársam vezérszónoki hozzászólásához szeretnék én is néhány gondolatot hozzátenni.

Képviselőtársam beszédének az elején még azt hittem, szakmapolitikai vita fog folyni az Országgyűlésben, de rá kellett döbbennem a beszéde közepe tájékán, hogy egy gyűlöletbeszéd kezdődött el. Ezt én nagyon helytelennek tartom, hiszen amikor arról beszélünk, hogy temessük be az árkokat mind a jobb-, mind a baloldalon, azt kell a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként tapasztalnom, hogy az Országgyűlésben a tisztelt kormánypárti képviselők egyre többször egyre mélyebbre ássák ezt az árkot.

Még egy gondolat, ami még az ingyenes tankönyvekről szól. 1992-ben Újpesten, szűkebb hazámban a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának javaslataként, Hock Zoltánnak, Újpest jelenlegi alpolgármesterének a beterjesztésében Újpest képviselő-testülete egyhangúlag elfogadta azt, hogy Újpesten - tehát 1992 óta - ingyentankönyv van. Az újpesti választópolgárok, amikor bizonyos részük a Magyar Szocialista Pártra szavazott, akkor úgy gondolták, hogy Újpest önkormányzata, a költségvetés a 2003. évben mentesülni fog az ingyentankönyvek kifizetése alól, és ezt a pénzt más területre, szociális területre, környezetvédelemre vagy máshova lehet majd fordítani. Sajnos, nem így történt: a kormánypártok ingyentankönyv-ígérete semmivé foszlott.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor; ezek időkerete az elfogadott napirendi ajánlás alapján tíz-tíz perc.

Először az írásban jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Írásban jelentkezett Pettkó András képviselő úr, Fehérvári Tamás képviselő úr, Szalay Ferenc képviselő úr és Szijjártó Péter képviselő úr.

Ebben a sorrendben először Pettkó András képviselő urat illeti a szó.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként úgy gondolom, hogy a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2001. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés kisebb hiányosságai ellenére is kiemelkedő anyag. Itt szeretném megköszönni a Nemzeti Ifjúságkutató Intézetnek és munkatársainak, hogy ilyen színvonalas jelentést tárgyalhatunk.

A jelentést olvasgatva sok fontos dolgot ismerhettem meg. Számomra egyértelműen kiderült többek között, hogy 2001-ben a folyamatok még jó irányba haladtak. Ez abból is látszik, hogy azok, akik készítették, igyekeztek olyan csoportokat képezni a fiatalok körében, akiknek hasonló az élethelyzetük, ebből adódóan hasonló problémáik vannak. Sajnálatos azonban, hogy a jelentésből kiderülő problémás csoportok számára a jelenlegi MSZP-SZDSZ-kormányzat semmilyen kiutat nem kínál.

Szóba került már a nemzeti ifjúsági stratégia és az úgynevezett nemzedéki életpályamodell is. Azt ígérte a kormányzat, hogy a fiatalok lehetőségeit jelentős mértékben szélesíti majd. Ehhez képest szerintem semmi sem történt. Ha információim nem csalnak, a minisztérium eddig mindössze annyira volt képes, hogy néhány hónap alatt összeszedte azokat a jogszabályokat, amelyek valamilyen módon érintik a fiatalokat. Ezzel azonban semmi sem történt. A minisztérium nem publikálta sehol ezt az összegyűjtött anyagot, nem bocsátotta társadalmi vitára sem.

Természetesen az sem került szóba, hogy ezeknek a fiataloknak a helyzetét hogyan lehetne javítani, az őket érintő jogszabályok körét hogyan lehetne szélesíteni, és egyáltalán hogyan lehetne őket tájékoztatni ezekről, hiszen a kutatások azt is igazolják, hogy ezekről nagy részük semmilyen tudomással nincs. A minisztérium tehát gyakorlatilag semmire sem volt képes a fentiek közül az elmúlt tíz hónap alatt.

Ez a kormányzat eddig csak rombolt. Megszüntette a stratégiai partnerséget, a 16 stratégiai partnerét semmibe véve, így most anélkül működik a kormány, hogy egyeztetne a fiatalokat és a gyermekeket képviselő szervezetekkel. A minisztérium a saját magáról szóló törvényt sérti meg ezzel, törvénytelenül jár el. Hónapokon keresztül nem működhetett a gyermek- és ifjúsági alapprogram tanácsa. A kormány a 2003. évi költségvetésben az ellenzéki tiltakozás ellenére csökkentette az ifjúsági ingatlanvagyont kezelő Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány támogatását. Ezzel veszélybe sodorta a közalapítvány támogatási rendszerét, hiszen minden képviselőtársam tudja, hogy már a téli táborok teljes támogatási összegét sem tudta kifizetni a közalapítvány a kormány és a tisztelt kormánypárti képviselők miatt. Ezáltal több ezer gyermek tervezett téli szüneti táborozása csak részben vagy egyáltalán nem valósulhatott meg. A támogatás megvonása nemcsak anyagi értelemben jelentkezik csupán, hiszen az előttünk fekvő jelentés erről a szervezetről még említést sem tesz.

A tavalyi évhez képest nagyságrendileg csökkent az ifjúsági szervezetek száma, amelyek leírták volna a korosztály helyzetéről véleményüket. Az előző évi jelentéshez még 14 szervezet csatolta véleményét. A jelenlegihez csupán 6; annak ellenére mondom, hogy 6, hogy a tartalomjegyzékben csak 5 szervezetet tüntettek fel. A hallgatói önkormányzatok országos konferenciáját innen is ki akarják taszítani a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium képviselői.

A jelentés hiányosságaként szeretném még megemlíteni, hogy egyetlenegy, határon túli fiatalok képviseletét ellátó szervezet sem adta le a véleményét az előttünk fekvő javaslatról. Súlyos problémák ezek, mégis sokkal súlyosabb probléma az, hogy mindez kikre van rábízva.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként megkaptam a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló jelentést, több kapcsolódó anyagot is áttanulmányoztam. Így megnéztem annak a bizottsági ülésnek a jegyzőkönyvét is, amelyen az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottsága ezt a jelentést tárgyalta.

(15.40)

Nagyon érdekes olvasmány, ajánlom képviselőtársaimnak is, de különösen a kormány tagjainak, és ezen belül a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter figyelmébe. Kiderül belőle, hogy a minisztérium helyettes államtitkára, egy olyan fontos szakpolitikának, mint az ifjúságügynek a vezetője a bizottság ülésén nem tudja, hogy mi van abban az anyagban, amit előterjesztett: Ocsovai Tamás helyettes államtitkár úr nem ismerte a jelentés tartalmát.

A minisztérium helyettes államtitkára, az ifjúsági ügy vezetője ennél azonban súlyosabb hibát is elkövetett: miközben személyes élményeiről számolt be egy ifjúsági szervezet rendezvényén, hazugnak nevezte a Magyar Köztársaság miniszterét. Véleményem szerint ez olyan hiba, ami jóvátehetetlen. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Ebben a kérdésben mindegy, hogy ki a miniszter, Jánosi György vagy Deutsch Tamás. Egy szakpolitikusnak a szakmát kell képviselnie (Gyürk András: Köztisztviselő!), a szakma véleményét ismertetnie szakmai alapon. Egy helyettes államtitkár nem politizál, és a kormány képviseletében nem nevezheti akár bármelyik előző, akár az aktuális kormány képviselőinek a szavait egy ülésen hazugságnak.

Szeretném tehát kérni a helyettes államtitkár urat, fontolja meg, hogy köztisztviselőként a szakmát és a szaktárcát kívánja-e képviselni, vagy pártpolitikusként kíván tovább dolgozni. Amennyiben az utóbbi mellett dönt, úgy felszólítom, hogy helyettes államtitkárként vonja le a szükséges következtetéseket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban előre jelentkezett felszólalásra Fehérvári Tamás képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Önt illeti a szó.

FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermekek és az ifjúság élethelyzetéről, valamint az ezzel kapcsolatos kormányzati intézkedésekről szóló jelentés az Európai Unió tagállamaiban szokásos, hasonló tartalmú jelentések szerkezetének megfelelően készül immár harmadik éve. Egy ilyen jelentés célja, hogy bemutassa a korosztály élethelyzetét különböző, de jól meghatározott vizsgálati szempontok alapján.

A jelentés a 2000-ben végrehajtott ifjúságkutatás és annak adatai alapján készült, az azt követő kormányzati intézkedések figyelembevételével. Azt gondolom, hogy ha az ifjúság élethelyzetével kapcsolatos válaszokat a jövőben is meg szeretnénk adni, fontosak ezek a kutatások, hiszen adatok, tények nélkül képtelenek lennénk erre.

A jelentés, amelyet az ifjúsági és sportminiszter úr terjesztett a parlament elé, pozitívan értékelte a 2001. évet. Úgy értékelte, hogy a jelentés alapján a kormányzat által létrehozott és megvalósított programok segítették az ifjúság helyzetét, és javították annak élethelyzetét. Ilyen terjedelmes anyagból szeretnék azonban néhány konkrét példát én is kiragadni. Kapcsolódnék az MSZP-s vezérszónok úr egyik kérdéséhez: mit tett a kormány eddig, és mit tesz majd ezután?

Az első ilyen terület ezen belül a regionális ifjúsági tanácsok helyzete. A jelentés kizárólag elismerően nyilatkozik az akkori, tehát 2001-ben működő kormány tevékenységéről, a regionális forráselosztás rendszeréről, a regionális ifjúsági tanácsok szerepét igen fontosnak mutatja be. A dokumentum megemlíti, hogy a regionális forráselosztás rendszerében ne a központi delegálás valósuljon meg, hanem a civil szerveződések, a civil csoportok jelenjenek meg a döntésekben. A regionalitás akkor tud igazán érvényesülni, ha a térségben élő, tevékenységüket ott kifejtő csoportok képviseletei erőteljesen és meghatározóan szerepelnek ezekben a tanácsokban - a miniszter úr által jegyzett dokumentum fogalmazza meg ezeket az állításokat.

Ugyanakkor mi történt azóta? Mit tesz a kormány? A miniszter úr duplájára növelte a saját személyi képviseletét ellátó tanácstagok számát minden egyes regionális tanácsban. Súlyosan megsértette a civileket ezzel, kedves miniszter úr, hiszen nem elég az, hogy a civil oldalról vett el képviseleti helyet, annak érdekében, hogy a saját maga politikai delegáltjait juttassa be, de ezek a delegáltak nem is a minisztérium köztisztviselői, tehát nem is a minisztérium szakmai elképzeléseit viszik be a tanácsok munkájába. Vajon mit?

Ezek az új miniszteri delegáltak a baloldali ifjúsági mozgalmakban, több esetben a Magyar Szocialista Pártban fejtik ki egyéb tevékenységüket. Súlyosbítja a miniszter úr politikai erőérvényesítési módszerét, hogy mindezt úgy tették meg, úgy változtatták meg a vonatkozó rendeletet, hogy azt nem egyeztették a civil szférával. Annak ellenére nem egyeztették, hogy erre kormányrendelet kötelezi a minisztériumot; politikai szempontok alapján átrajzolt regionális tanácsokat akar létrehozni a minisztérium.

Amióta a jelentést megkaptuk, azóta információk jöttek arról, hogy Tolna megyében például a szekszárdi regionális ifjúsági tanácsot a minisztérium tervei szerint Pécsre fogják áthelyezni. Gondolom, itt is a pécsi politikai érdekérvényesítés játszik nagy szerepet. Reméljük, hogy ezt a miniszter úr esetleg meg tudja majd a válaszában cáfolni.

A másik ilyen jelentős, ifjúságot érintő ügy a lakáshelyzet. A jelentés részletesen tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyeket az előző kormány a 2001. évben a szociális bérlakások építése és fejlesztése terén lefolytatott. Az “Ifjúság 2000ö kutatás, ami ennek a jelentésnek az alapját adja, megállapítja, hogy a fiatalok körében ez az egyik legsúlyosabbnak ítélt korosztályi probléma, a lakáshelyzet. A fiatalok legnagyobb aggodalma, hogy nem tudnak saját maguk részére lakást, otthont biztosítani, lakhatási gondjaik nem megoldottak, zömük családjukkal, szüleikkel él. Leginkább égető probléma ez a nehezebb szociális körülmények között élők számára. A jelentés is külön megemlíti ezt, és komoly problémának tünteti fel. Megállapítja, hogy míg az Európai Unióban a szociális bérlakásban élő családok 18 százaléka, addig Magyarországon mindössze 6 százaléka él ezekben a lakásokban.

Helyi példát is hadd mondjak erre: a 2001. évben választókörzetem két települése, két egymás mellett fekvő települése az előző kormánytól a szociális bérlakásprogramra 200 millió forintos állami támogatáshoz jutott. Jelenleg ezekben a lakásokban a bérlők jelentős része, közel 85 százaléka fiatal. Sajnálatos, hogy az ifjúsági kormányzat ahelyett, hogy ezeket a problémákat folyamatosan a kormány felé továbbítaná, és kérné arra, hogy a szociális bérlakások építését legalább olyan szinten folytassa, mint az előző kormány, nem ezzel foglalkozik, hanem különböző költséges reklámkampányokat folytat az európai uniós csatlakozás ügyében.

A harmadik dolog, amire szeretnék feltétlenül kitérni, viszonylag röviden: a sport helyzete. Az előző kormány számos olyan intézkedést hozott, amely a magyar sport helyzetét javította, és különösen az utánpótlás-nevelés terén értünk el az elmúlt időszakban komoly eredményeket. Ha csak a nemzeti atlétikai programot, ha a Bozsik-programot, ha a Heraklész-programot említem, akkor már bőven elég, hiszen ezek a programok mind a fiatal, az 5-29 éves korosztályt érintik leginkább. Különösen fontos a sport azért ebben a korosztályban, mert jellemformáló hatása a társadalom jövőképére igen jelentős. Ahhoz, hogy egy fiatal hogy érzi magát, nem feltétlenül és nem kizárólagosan csak az anyagi érdekeltség és az anyagi motivációk számítanak, nagyon gyakran elég az, ha az élethelyzetét sporttal vagy hasznos szórakozással tudja javítani.

Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi kormányzat - hogy utaljak arra, amit az MSZP-s vezérszónok úrtól hallottunk, hogy mit tesz ezután a kormány - eddigi ténykedése is bizonyíték arra, hogy a Sportminisztérium jelenleg a magyar sport kezét úgymond elengedte. Számos olyan nyilatkozat, információ jelent meg a sajtóban, ami nem erősíti a magyar sport helyzetét, nem erősíti az utánpótlás helyzetét, nem erősíti annak a széles piramisnak a kialakulását, ami tulajdonképpen a magyar sport alapját adja.

Ilyen módon én úgy gondolom, hogy katasztrofális helyzetbe juthat a magyar sport, hiszen megpróbálnak minden olyan értéket elvenni az előző kormányzattól, amit az az elmúlt négyéves ciklus alatt sikeresen megvalósított. Ha ilyen módon próbálunk - és manapság nagyon divatos szó a marketing - támogatót, támogatókat keresni akár az élsportnak, akár az utánpótlássportnak, akkor valószínűleg inkább elriasztjuk azokat, hiszen ahhoz, hogy pozitív hozzáállása legyen ezeknek a támogatóknak a magyar sporthoz, ahhoz az is szükséges, hogy érezzék a minisztérium, tehát a szakminisztérium támogatását.

(15.50)

Összességében szeretném kijelenteni, hogy az a 2001. évről szóló jelentés, amely előttünk van, számos komoly eredményről tesz tanúbizonyságot, és úgy gondolom, hogy mindegyikünk számára elfogadható. Nagyon bízom abban, hogy a következő években legalább hasonló szintű és minőségű jelentésekkel találkozhatunk itt a parlamentben, és akkor nyilvánvalóan elindulhat valami azon a hosszú úton, amelyre az előzőekben már több képviselőtársam kitért, és amelyet elmondott.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)