Készült: 2024.03.29.01:32:52 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

183. ülésnap (2012.04.24.),  173-250. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 2:54:47


Felszólalások:   111-173   173-250   250      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a járások kialakításáról, valamint egyes, ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatot T/6590. számon megismerhették. Emlékeztetem önöket, hogy korábbi ülésünkön sor került az előterjesztői expozéra, a bizottsági álláspontok ismertetésére, valamint a vezérszónokok felszólalására.

Most a további képviselői felszólalásokra kerül sor, először az írásban előre bejelentett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként felszólalásra következik Nagy Gábor Tamás képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az a törvényjavaslat, amelynek a vitája már korábban megkezdődött itt a Házban, nagyon fontos, ha úgy tetszik, jövőbe mutató és a jövőnket, az egész magyar közigazgatás jövőjét alapvetően meghatározó témát tárgyal. Ennek a megalapozására a kormány kezdetben a Magyary közigazgatási programot dolgozta ki, majd tavaly szeptemberben egy kormányhatározattal jelölte ki annak a reformnak az útját, amelyet most az Országgyűlés előtt is megtárgyalhatunk. Társadalmi vitát is folytattak le ebben a kérdésben, és az az alatt vagy annak hatására is alakuló törvényjavaslatot még itt az Országgyűlésben további módosító javaslatokkal lehet javítani, pontosítani, esetleg még koncepcionálisan is igazítani.

Egy azonban elvitathatatlan ettől a törvényjavaslattól, hogy végre, évtizedek után világos rendet akar vágni önkormányzati tevékenység és önkormányzati feladatok, valamint közigazgatási, államigazgatási feladatok között.

(16.20)

A hatósági típusú ügyintézés eddig is külön eljárásrend szerint érvényesült, ám sokszor, mivel ugyanaz a szervezet láthatta el a feladatokat, összemosódott mind az állampolgárok, mind még az ügyintézők fejében is, hogy melyek azok a kérdések, amelyek az önkormányzat gazdálkodásával vagy helyi közösségi ügyeinek intézésével függnek össze, és melyek azok, amelyeket egy sztenderdizált, kiszámítható, ha úgy tetszik, bürokratikus eljárásrend szerint a közigazgatásnak mint egy szolgáltatásnak kell ellátnia helyi államigazgatási feladatként. Ezekben az ügyekben az önkormányzatok vagy az általuk fenntartott polgármesteri hivatalok az állam nevében jártak el és az állam feladatait vállalták át magukra.

Azzal, ahogy a közigazgatási reform szétválasztja egymástól az önkormányzatok szabályozását és a közigazgatási rendet, elválasztja egymástól a helyi önkormányzati demokratikus közösségi ügyeket és az állami szolgáltatásokat, azt gondolom, egy nagyon fontos és világos alapelvet rögzít, amely a jövőre nézve egyértelműbben szabályozható.

Célja és elvárása ennek a reformnak, ahogy a Magyary-program is megfogalmazza, hogy az állam által nyújtott szolgáltatás gyors, olcsó, az állampolgárok számára egyszerű legyen és kényelmes. Ezt szolgálják az egyablakos ügyintézések, a kormányablakok felállítása.

Célja az is ennek a rendszernek, hogy hatékonyabban működjön, mint ahogy eddig megszervezhető volt. Ezáltal az a feladat, hogy a ma működő kormányhivataloknál egy alacsonyabb szinten, egy járási szinten meg lehessen szervezni, meg tudjuk szervezni jövő év elejétől azokat az államigazgatási egységeket, amelyeknek egyébként komoly hagyománya van a magyar közigazgatás történetében.

Tudjuk jól, hogy már a két világháború között is, de már azt megelőzően is működtek járások Magyarországon, és egészen 1983-ig létezett ez az igazgatási szint. A mostani javaslat nem valami újat talál fel, hanem visszatér a magyar hagyományokhoz, akkor, amikor a járási szintű közigazgatási egységeket bevezeti.

Nem kell összekeverni tehát az ügyeinket, amelyeket az önkormányzatoknak kell ellátnia, ezt egy másik törvény, az önkormányzati törvény, a tavalyi évben már elfogadott kétharmados törvény rendezi, és az abban lerögzített és kimondott alapelvek megfelelően működnek is. Ennek megfelelően a helyi önkormányzati ügyeket a polgármester, illetve a helyi képviselő-testület által megválasztott jegyző látja majd el. Idetartoznak azok a kérdések, amelyek egy-egy közösség számára identitásképző köteléket jelentenek; és amely ügyek pedig, ahogy már korábban említettem, sztenderdizálhatók, kiszámíthatók, azok járási szintre, tehát ha úgy tetszik, akkor államigazgatási szintű megoldásra szorulnak.

Szeretném elmondani ugyanakkor azt is, hogy mint gyakorló polgármester, magam is látom és tapasztalom, hogy az elvben felépített, tiszta képlet a valóságban mindig egy kicsit nehézkesen is működik. Tehát kell hogy legyenek olyan ügyek, amelyeket a mindennapi élethez igazítunk, amelyeket annak megfelelően kell szabályoznunk, ahogy az embereknek és egyáltalán az ügyek intézésének legcélszerűbben megfelelő. Ezért tettünk javaslatokat is és fogunk is tenni még javaslatokat, részben hatásköri kérdésekben, részben pedig - hadd beszéljek én szorosabban erről - a járási szintek kialakításáról vagy pontosabban a kerületi hivatalok kialakításáról itt a fővárosban.

Az eredeti javaslat azzal a koncepcióval dolgozott, hogy Budapesten hét járási körzet jönne létre, és ebben a hét járási körzetben kellene intézni azokat a közigazgatási ügyeket, amelyek itt ezeken a területeken, három-négy kerületet is összevonva merülhetnek fel.

Meg kell mondanom, hogy a Budapesti Önkormányzatok Szövetsége kritizálta ezt a javaslatot, azzal a módosítással élt, hogy maradjon meg a kerület mint egy alapfokú közigazgatási egység Budapesten, szemben az országos hálózatban felállítandó járásokkal. Budapesten nem volt soha járás, ettől eltérő járási szintű közigazgatás, Budapesten a kerületek mind nagyságrendjükben, mind az eddig ellátott társadalmi feladatukban el tudják látni úgy, hogy ugyanakkor az önkormányzati feladatok és az államigazgatási feladatok még nyugodtan szétválaszthatóak.

Nagyon sok érv hozható amellett, hogy ezt a szempontot, a mai önkormányzati vagy közigazgatási beosztásnak ezt a rendjét vegyük alapul, amelyet most már hagyományos rendnek mondhatunk a fővárosban, és amelyet az önkormányzati törvény is megerősít, amikor a fővárosban, Budapesten felállítjuk majd az új közigazgatási rendszert. Semmi nem indokolja azt, hogy amíg az országban átlag 60 ezer fő fog tartozni egy-egy járáshoz, addig itt a fővárosban akár 200-250 ezer ember is egy igazgatási szervezetben kerüljön ellátásra.

Vannak olyan praktikus szempontok is, amelyek a bejáratott és már megszokott ügyintézési lehetőségeken túl a való élethez való igazítást, azaz átállás nehézségeit és költségeit elemezték, vagy például az ügyiratmennyiséget, amely eddig volt, és amelynek az előzményekre való visszakeresése elvárás, azokat nehéz ilyen módon mozgatni; a különböző iktatási és nyilvántartási rendszerek átállítását ennyi idő alatt nehéz megvalósítani; illetve az is, hogy a hatékony és olcsó közigazgatás nem azzal valósulhat meg, hogyha újabb igazgatási bürokráciákat, újabb szervezeteket vagy apparátusokat állítunk föl, hanem hogyha a meglévőket próbáljuk tisztán használni arra, hogy ezek az elválasztások megtörténhessenek.

Úgy gondoljuk tehát, hogy az alap, amelyet a kormány-előterjesztés, a kormány törvényjavaslata tartalmaz, jó; kell még rajta módosítani. Ezzel kapcsolatosan a részletes vitában el fogjuk mondani, melyek azok a módosító javaslatok, amelyek részben erre a fővárosi szintű közigazgatási egység megszervezésére, részben a hatáskörökre vonatkoznak. De ezzel együtt arra kérjük a tisztelt Házat, hogy a még egy picit alakuló és módosító javaslatokkal még jobbá tehető törvényjavaslatot a tárgyalást követően támogassa, fogadja el, és ezzel teremtse meg egy új, hatékony magyar közigazgatási rendszer alapját.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Göndör István képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Talán szerencsés is vagyok, hogy Nagy Gábor Tamás után kaptam szót, mert az, amit ő elmondott, számos dologban engem erősít. De engedjék meg nekem, hogy miután az expozéban hallgattam államtitkár asszonyt, aki önnél sokkal szebben beszélt a közigazgatás várható reformjáról, én ezt akkor is úgy fordítottam le, és azóta is tartom magamban, hogy miután a Fidesz nem tud egymillió új munkahelyet teremteni, legalább a saját klientúrájának megpróbál teremteni állásokat.

Nyugodtan csóválja a fejét, képviselő úr, én erre azt mondom, hogy ennek a csodálatos közigazgatási reformnak a része lett, hogy a megyei kormányhivatalok vezetői politikusok, nem szakemberek. Tehát ha csak önnel kellene vitatkoznom, akkor azt mondanám, mert ön használta a kifejezést, és most már nem vezérszónoki rendszernél tartunk, tehát nyugodtan reflektálhatok az ön szavaira, hogy lehetőleg legyen olcsó. Hogyan? Ha politikusokat még odateszünk és megfizetünk, akkor miért lesz olcsóbb? Na de visszatérek az önök által favorizált reformra.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Ez nem más, mint egy nagyon-nagyon erőszakos centralizáció, és nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy ez semmivel nem magyarázható. Dehogynem, egyszerűen magyarázható, mert ez a központi végrehajtó hatalomnak egy újabb csápja, nevezhetem egyszerűen úgy is, hogy egy újabb csapásmérő eszköz. Majd visszatérek ide megint csak Nagy Gábor Tamás gondolataihoz.

Azért mertem mondani, és azért merem kritizálni a politikai kinevezetteket, mert a törvényjavaslatból még mindig nem derül ki, a mai napig nem tudjuk, hogy ki lesz a vezető, ki lesz az, aki itt a biztosi feladatokat ellátja, milyen követelményeknek kell megfelelnie.

(16.30)

Tehát önök, államtitkár asszony, átalakítanak, kerül, amibe kerül címszóval. Erre hadd mondjam azt, ha csak egy picit is belül a tárcák egymással kommunikálnának, ön is biztos, hogy nem nézte meg a jegyzőkönyvet, de biztos, hogy tegnap igennel szavazott a közösségi közlekedés zárószavazásánál, tisztelt államtitkár asszony, azt tetszettek megszavazni, hogy a kistelepüléseket napi három autóbusz-járatpár illeti meg alapellátásként. Tessék már megpróbálni elmagyarázni a 300-400-500-600 lakosú zsáktelepüléseknek, hogy most iskolába mennek, munkahelyre mennek a szülők, valahogy onnan haza is kéne menni, aztán az egészségügyi ellátást is igénybe kellene valahogy venni. Ja, meg hát ha valaki ügyet akar intézni, akkor mondjuk, reggel 6-kor menjen el, és üljön 8 óráig a hivatal előtt, amúgy is elég hosszú sor van. Azt gondolom, hogy itt a kormányon belüli összhang sincs meg.

A hatékonyság, amiről Nagy Gábor Tamás is beszélt, roppant érdekes. Ő úgy fogalmaz Budapesttel kapcsolatban, hogy miért kell új szervezet. Én meg falusiként azt mondom, hogy miért kell új szervezet. És engedjenek meg nekem némi kitérőt. Miután tényleg az ötödik ciklusomat töltöm, megértem azt a közigazgatási reformcsírát, amiről még Lamperth Mónika belügyminiszter idején ötpárti tárgyalást folytattunk, és akkor érdekes módon a kistérségben egyetértettünk. Az utolsó tárgyalási napon a Fidesz delegációját valami véletlen folytán egyetlen éjszaka lecserélték, és kérték, hogy kezdjük újra a tárgyalásokat.

Tehát azt a folyamatot, ami elindult, most önök megállítják. Erre mondok konkrét példát: például a társulásoknak most erőszakkal, a törvény erejénél fogva meg kell szűnniük. Van egy kérdésem: mi van, ha a társulás véletlenül olyan feladata jött létre, amit most nem vesznek el államigazgatási feladatként? Akkor miért kell megszüntetni? Még a cizellálás, a finomhangolás sem történt meg. Úgy érzem, hogy ez nagyon komoly probléma.

A következő a vagyoni kérdés: át kell adni, rekvirálnak, kész. Megint csak hivatkozom a tegnapi törvényre. Hiszem, hogy valakinek a zárószavazás előtt jutott eszébe a fekvőbeteg-ellátás kapcsán, hogy például, és hogy megint ne a levegőbe beszéljek, a hévízi kórház esetében az önkormányzat nem úgy szerzett tulajdont, hogy valaki ajándékba adta, hanem konkrét pénzzel váltotta meg, és azt a pénzt fordította az állam a kórház fejlesztésére. Nos, tegnap valakinek ez eszébe jutott, és zárószavazás előtt azt mondta, hogy kivéve azt, aki ezt pénzért vásárolta, ott ellenszolgáltatásra tarthat igényt. Itt erről túl sok szó nem esik.

És még egy kérdésem lenne. Ezt a vagyont, ami ma önkormányzati vagyon, ők így-úgy gyarapították. És ezt most úgy elvenni, hogy a testületnek egyetlen szava nem lehet, mert egyedül a polgármester az, aki mint fölkent vagy a törvény erejénél fogva kijelölt személy, köteles aláírni, egyetérteni; azt gondolom nem jogászként, az, hogy a bírósági végrehajtásnál, és ebbe a részbe már nem kívánok belemenni, a testület egyetlen szót nem mondhat, roppant érdekes. De ennél sokkal súlyosabb, és majd visszatérek a személyi kérdések esetében ugyanígy az önkormányzati testület kérdésére.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Eddig is tudtuk, hogy a jegyzők teljes egészében nem függetlenek az önkormányzati testülettől, legyen akár egy kistelepülés jegyzője, akár egy körjegyző; munkajogi, anyagi függősége van. De ettől tudta minden polgármester és minden testület, hogy a jegyzőnek vannak olyan államigazgatási feladatai, amelyekbe nekik nincs beleszólási joguk. Ha pedig van, akkor ma már van egy kormányhivatal, ahol eldönthetik, hogy illetéktelenül piszkálnak bele olyan ügyekbe, amihez nincs joguk. Azt gondolom, ez nem ok arra, hogy feladatokat elvegyenek.

Már beszéltem arról, hogy a közösségi közlekedés kapcsán milyen sérelem éri őket. Ma ők az ügyeiket helyben intézhetik. És hadd lopjam el, Nagy Gábor Tamás mondott egy ilyen mondatot, hogy összekeveredett az állampolgár fejében. Tudja, képviselő úr, polgármester úr, én azt látom, hogy azoknak az embereknek a fejében, akik ügyet intéznek, nem az fordul meg, hogy most államigazgatási ügyet intéznek vagy valami mást. Bennük egy van: problémájuk van, gondjuk van, keresik, hogy ki az, aki a legrövidebb időn belül a leggyorsabban meg tudja oldani. Na, ezt tudják, hogy ez a jegyző.

Nem olyan rég módosítottuk az ön által is említett önkormányzati törvényt. Az önkormányzati törvény abba az irányba megy, hogy ezeknek a kistelepüléseknek körjegyzőséget kell létrehozni. Rendben van, ez a hatékonyság irányába mutat. Én azt láttam, hogy polgármesterek is törekszenek erre, hogy tényleg hatékonyabbak legyenek a hivatalok. De most gondolják végig, és itt jön a személyi kérdés, ha ezt szétszedik egy olyan kis körjegyzőségben, ahol a jegyzővel együtt összesen vannak négyen, ki az a kettő, aki föláll, és ki az a kettő, aki marad. Hogy fogják átrendezni a feladatokat? Úgy, ahogy ön mondta, egy nagyvárosban, egy kerületben ki lehet mondani, hogy egy ügyintéző csak egyfajta üggyel foglalkozik. De itt ez nem igaz, és nem lesz igaz a járásban sem.

És nem akarok egyéb dolgokról beszélni. Ott fogadjuk el, hogy önök elviszik a státusokat a járási hivatalba, elvisznek feladatokat is. De borítékolni lehet, hogy ez az önkormányzatnál hatékonyságromlást fog eredményezni. És még tovább megyek: a munkakörökről, a státusokról eddig az önkormányzat döntött. Most ezt a státust minden további nélkül el lehet vinni, megint csak meg sem kérdezve?

És aztán fölvetek egy másik kérdést. Ennek az ominózus járásnak az égvilágon semmi olyan kötődése nincs a településekhez, amelyek hozzá tartoznak, hogy netán valaha valaki megkérdezhetné, hogy a hivatal hogyan látja el a feladatát, hogyan működik. A központinál, centralizáltnál az megy, hogy igen, majd a kormányhivatal megkérdezi, aztán eldönti, hogy jó vagy sem. De hogy a végén, a drót végén aki van, az állampolgár, az önkormányzat elégedett-e vagy sem, őt nem kérdezik meg. Legalábbis a törvényjavaslat szerint erre semmiféle utalást nem lehet találni.

Azt gondolom, hogy létrejön egy rendkívül bonyolult rendszer, újabb sok vezetővel, és a szakemberek, akik foglalkoznak a kérdéssel, óvatosan is mintegy 30 milliárd forint többletkiadást prognosztizálnak az átszervezésre. Azt gondolom, államtitkár asszony, azt is végig kell gondolni, hogy nemcsak az egyszeri kiadást, míg berendezik a hivatalokat, de annak a folyó kiadásait is évről évre valahonnan nekünk, adófizetőknek kell majd kifizetni. Mert amikor az állami költségvetésben ezt majd megtervezik... - csak előtte van az, amit a Fidesz most már profi módon csinál, hogy különböző megszorító intézkedéseknél más a címzett, de aki a végén fizet, az mindig az állampolgár, legyen az kamatadótól a biztosítási adóig minden más.

Azt gondolom, ez egy álszent dolog. Rövid példát hadd mondjak önnek: nemrég egy biztosítóban segítettem egy Németországból ideszakadt, magyarul még nem beszélő hölgynek. Egyszerűen a hivatali tisztviselőt szidta égre-földre, mert nem értette, hogy miért kell kétszer befizetnie, mert ő évente egyszer fizet biztosítási díjat. Nem a kormányt szidta, a biztosítót, holott neki szegénynek semmi köze nem volt ahhoz, hogy ez megtörténjen. Azt merem mondani tehát, hogy ez, amit reform címén tesznek, nem más, mint egy nagyon furcsa, kapkodó ötletelés, és nagyon furcsán szólnak bele az ország területi tagozódásába, hogy a járások hová és hogyan kerüljenek.

(16.40)

Azt mondtam, hogy visszatérek még a személyi kérdésekhez. Tisztelt Államtitkár Asszony! Amikor azt mondtam, hogy ki lesz a járási biztos, politikus, szakember, még nem tudni, ebből nem lehet kiolvasni, tehát még megvan mind a két opció, de nagyon érdekes számomra - s ezzel is erősítem azt, hogy egy durva centralizáció történik -, ez ugyanolyan, mint amikor az önkormányzati törvényben azt mondták, hogy csak az lehet belső ellenőr Murakeresztúron, akire Matolcsy miniszter úr vagy az ő közigazgatási államtitkára majd rábólint. Itt ugyanez történik. A törvényben az van megfogalmazva, hogy majd az önök tárcájának a közigazgatási államtitkára vagy él kifogásolási jogával, vagy sem. Innen, Budapestről fogják eldönteni, hogy valaki alkalmas vagy nem alkalmas Nagykanizsán egy járási hivatalban dolgozni? Ez nem más, mint egy racizás, államtitkár asszony. Tehát ezt elfogadni ma, a XXI. században semmiképpen nem lehet.

Ezt azért merem bátran mondani, mert a kormányhivatalok létrejötténél is nem tudom, hány ezer, de több ezer köztisztviselő került az utcára. Utána ugyan születtek hangzatos nyilatkozatok, hogy utógondozás, meg így segítünk, meg úgy segítünk, a lényeg, hogy az utcára kerültek. Azt gondolom, hogy most azok az emberek, akik majd egy kistelepülési önkormányzatból kéne hogy bemenjenek a járási hivatalba, de ha úgy döntenek, hogy mégsem, akkor velük mi lesz. Mi az a kritérium, ami alapján majd a közigazgatási államtitkár el fogja dönteni, hogy az illető megfelel az adott munkakörre vagy nem?

Befejezésül csak azt mondanám, államtitkár asszony, amit Nagy Gábor Tamás is feszegetett, de nem ment tovább: hitem szerint lehetett volna itt a Ház falai között értelmes vitát folytatni arról, hogy mik legyenek az állami feladatok, és ne ezt a buta megoldást csináljuk, hogy nyolcvan el, nyolcvan marad. Az arány körülbelül ennyi, lehet, hogy néhányat tévedtem, de azt hiszem, nem ez a lényeg, hanem az, hogy majdnem fele-fele arányban marad és elmegy. Ezt semmiképpen nem lehet hatékonynak nevezni, ezért azt mondom, hogy ez nem új szervezet. A meglévőknél az irányt az jelenti, amerre elindultunk, nevezetesen a körjegyzőségek, és a hatékonyság az én olvasatomban az ügyfél szempontjából meglévő hatékonyság, hogy hol tudom a legrövidebb idő alatt a leggyorsabban elintézni az ügyeimet. Ezt is figyelembe kell venni.

Befejezésül: amiért azon túl sem tudom ezt támogatni nem önkormányzati emberként, az az, hogy az államháztartás jelenlegi helyzetében egy ilyen költséges megoldást most ráerőltetni az országra a többi hátrányával együtt egyszerűen felelőtlenség.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most kettőperces felszólalások következnek. Megadom a szót Szabó Erika államtitkár asszonynak.

DR. SZABÓ ERIKA közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már a múlt heti általános vita kezdetekor a vezérszónoki hozzászólásokból is érzékelhető volt, hogy vagy nem mindenki olvasta el a törvényjavaslatot, amiről vitatkozunk, vagy nem hallgatta meg azokat a gondolatokat, amelyeket a kormány korábban is a kormányprogramban vagy mi is a minisztérium részéről megfogalmaztunk területi közigazgatás átalakítása címen.

A feladat lényege az, hogy az ügyfeleket az állam ügyfélbarát módon szolgálja ki. Minden, ami történt eddig a közigazgatás átalakítása kapcsán, ezt a célt szolgálja. Ennek egy részelemét tárgyaljuk most, azt a törvényi szintet, ami a feladat- és hatáskörök szétválasztását jelenti, ami a polgármesteri hivatalban a jegyző által és a járási hivatal által végzendő hatásköröket illeti. De ez egy nagy rendszer, ezt meg kell érteni, ezt át kell látni, ehhez tudni kell, hogy mi az a cél, aminek mentén a törvényjavaslat most az önök asztalára került. Nagyon sajnálom, ha ez nem mindenkinek sikerül. A félelemkeltés meg kifejezetten rosszindulatú, hiszen több tízezer köztisztviselő munkáját fogja érinteni a járási hivatal létrehozása és a rendszer kialakítása.

Az ügyintézés távolságával megint csak nem kellene riogatni az ügyfeleket. Mint mondtuk, ügysegédek vesznek részt majd az ügyfelek minél hatékonyabb kiszolgálásában, végső soron pedig az egyablakos ügyintézés. Ez egy nagy rendszer, forradalmi rendszer, a területi közigazgatás átalakításában nagyon jelentős, az emberek életminőségét javító rendszer-átalakítás.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásokkal folytatjuk. Felszólalásra következik Lamperth Mónika képviselő asszony, MSZP-képviselőcsoport.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Illő tisztelettel arra kérem önt, hagyja abba, hogy az ellenzéki képviselőket sértegeti. Én nemcsak a törvényt olvastam el Göndör képviselőtársammal együtt, hanem az összes kutatást, amihez hozzá lehetett férni, mindent elolvastam, és higgye el, hogy láttam már rendszert, és valamit mi is értünk hozzá. Tehát ezt nyugodtan abba lehet hagyni, és vegyük egymást komolyan.

Például azt mondja Nagy Gábor Tamás képviselő úr, hogy világos rendet akartak vágni ebben a rendszerben. Ezt egyébként láttuk is, amikor az első egyoldalas sajtpapír, amit koncepciónak neveztek, január 10-én megjelent. Abba valóban bele volt írva, hogy a jegyző államigazgatási feladatai a járási hivatalhoz kerülnek. Differenciálatlanul volt ott ez a mondat, nem volt mellette, hogy egyes feladatai, nem volt ott, hogy legfontosabb, tehát nem volt ott jelző, hanem en bloc az volt ott, hogy az összes jegyzői feladat, ami államigazgatási feladat, odakerül majd a járásokhoz. Már akkor is mondták a szakemberek és a fideszes polgármesterek, akik a folyosón mernek erről beszélni, meg mások is, hogy ebből így nagy baj lesz.

Aztán elkezdte szortírozni ezeket a hatásköröket a tárca, és most megálltak valahol félúton. Úgy néz ki, hogy a jegyzői államigazgatási hatáskörök körülbelül fele megy a járási hivatalhoz, a másik fele meg ott marad a jegyzőnél. Akkor miről tetszenek beszélni, hogy világos rendet vágunk? Ez egy összevissza beszéd. Mi persze tudjuk jól, hogy miről szól ezt a történet: ez egy erős államosítás, egy jó alapos fideszes hatalomkoncentráció, aminek köze nincs ahhoz, hogy az állampolgárokat hogyan fogják jobban kiszolgálni.

Amit államtitkár asszony mindig hangsúlyoz, az az ügysegéd vagy ügygondnok. A későbbiek során fogunk arról is beszélni, hogy ez mitől lesz olcsóbb; no pláne mitől lesz hatékonyabb.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra következik Lipők Sándor képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

LIPŐK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezettel kapcsolatosan és a vitában eddig elhangzottak tekintetében azt hiszem, hogy helyzetelemzéssel kellene kezdeni. Az a rendszer az önkormányzatoknál, ami jelen pillanatban van - s ezt a rendszert önök találták ki és működtették az elmúlt kormányzati ciklus időszakában - a működőképesség határán túl van. Mire alapozom ezt az állítást?

Én készültem a mai vitára, és kigyűjtöttem az önkormányzatomnál, hogy milyen ügyszámokkal dolgozunk. 2002-ben - egy 5 ezer fős településről beszélek - 5954 ügyiratszámunk volt, a főszámokat és az alszámokat tekintve. 2010-ben, amikor önök befejezték a kormányzást, összesen 25 942 ügyirattal dolgoztunk ugyanazzal az apparátuslétszámmal, sőt az apparátus létszámát még leépítettük, mert önök állandóan pluszfeladatokat adtak nekünk, a pluszfeladatok tekintetében a forrásokat elvették, és azt mondták, hogy minden benne van a normatívában. Ez az önkormányzati rendszer nem tud teljesíteni, szakképzett munkaerővel nem rendelkezik, és az ügyek szétszóródásával egy-egy ügyintéző nagyon sok spektrumban kell hogy dolgozzon. Egyszerűen nem tudunk minőségi közszolgáltatást biztosítani a saját településünkön, a kisebb településekről meg nem is beszélve, mert a jegyző nem tud mindent ellátni, pláne egy olyan településen, mint amire Göndör képviselőtársam hivatkozott, hogy négy fő ügyintéző van az adott településen. Az egész ügyfolyamat, ami egy önkormányzatra ráhárul, átláthatatlan, megoldhatatlan.

Szerintem ebből kell kiindulni, és természetesen másként kell gondolkozni, hiszen a XXI. században élünk, és azokat a XX. századi módszereket és megoldásokat, amiket most felvetettek, el kell felejtenünk, s természetesen majd folytatom, hogy a jövőt illetően milyen módszerekben kell gondolkoznunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

(16.50)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Pál Tibor képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Nagy Gábor Tamás hozzászólását hallgattam, akkor az jutott az eszembe, hogy azt mondta, hogy sok egyeztetést folytattak le a törvény egyeztetése során. Biztosan ebben sok fővárosi képviselő is részt vett, olyan, aki jelenleg polgármester is, és ezért alakult ki az a törvényben, hogy 7 járási körzet lesz Budapesten. Aztán nagy-nagy meglepetésemre láttam az igen hosszas egyeztetés után a mai nap benyújtott módosító javaslatot, amit a miniszter úr nyújtott be, ahol már nem 7, hanem 23 körzetről van szó.

Én most arról nem nyitnék külön vitát, hogy ez jó vagy nem jó, csak önmagában azt szeretném jelezni, hogy amikor egy törvényt, egy ilyen törvényt ilyen hosszan előkészítenek, és abban a benyújtásnál van valamilyen javaslat, majd meglepő módon, igen rövid időn belül annak merőben az ellenkezője is megjelenik - és úgy látom, hogy ennek talán nagyobb támogatottsága van -, akkor azt kell mondanom, hogy talán a szakmai előkészítés némi hiányosságot mutat a törvény benyújtását megelőzően.

Valószínű egyébként, hogy az egy jobb megoldás, ami most a módosító indítványban van. De ez egyébként egyáltalán nem egy takarékos rendszer, hiszen nem szól másról, ha valaki, akkor pontosan a polgármester úr tudja nagyon jól, ez azt jelenti, hogy Budapesten van ma 23 hivatal, és még létrejön 23 másik hivatal, 23 vezetővel meg 23 új személygépkocsival, meg 23 titkársággal, és még lehet sorolni. Ha valaki azt nekem be tudja bizonyítani, hogy ez miért jobb, márpedig, tisztelt képviselőtársam, nem lesz kevesebb ügy, amit el kell intézni, csupán annyi, hogy két hivatalt hozunk létre ugyanannyi feladatnak az ellátására. Nagyon szívesen meghallgatnám, hogy ez miért jó igazából, miért nem az önkormányzatokat változtatjuk. Ezen lehet vitatkozni. De miért jó ez valójában? (Dr. Lamperth Mónika tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Ágh Péter képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először halljuk azt a megítélést - talán ez a jó szó - szocialista oldalról, hogy a politikusok nem szakemberek. Most ettől a vitától függetlenül, az, hogy most a járásoknak az élén, tegyük fel, országgyűlési képviselők vagy helyi politikusok állhatnak-e, de maga a kérdés szerintem elvi dolgokat is felvet. Hogyha megnézzük akár Göndör képviselő úrnak az életrajzát, akkor azt láthatjuk, hogy ő egy szakember, én ki merem jelenteni, és ezért tisztelem is önt, hiszen 1971-ben üzemgazdász oklevelet szerzett, és 1994 óta, azt gondolom, hogy kiváló munkát végez a gazdasági bizottságban. És még számtalan képviselőt lehetne felsorolni, aki a saját munkája területén kiváló munkát végez, és azt a szakmai tapasztalatot, amelyet politikusként és szakemberként össze tudott gyűjteni, azt a választópolgárok érdekében ki tudja fejteni, azon a területen, ahova az élet pont őt viszi.

Nyilván én a saját korosztályom megítéléséből, nem is szeretnék... - én nem tartom magunkat nyilván szakembernek, mi még nagyon fiatalok vagyunk, nagyon sokat kell tanulnunk, megvan bennünk a kellő alázat, hogy a saját magunk szerepét megítéljük és ezt nagy tisztelettel. Viszont a mögöttünk lévő korosztályok számára el szeretnénk mondani azt, hogy mi hiszünk abban, hogy önök bármilyen pártállásúak, annak ellenére szakemberek, és a munkájukat el tudják végezni, legyen szó jobbikosokról, fideszesekről, MSZP-sekről.

Úgyhogy kérem, a saját önbecsülésünk megőrzése érdekében azért vegyük magunkat komolyan. Amikor ilyen demagóg vádakkal próbálják a parlamentnek a tekintélyét, az országgyűlési képviselőknek a tekintélyét lejáratni, akkor már csak a saját szakmai tapasztalatuk alapján se mondják azt, hogyha már annyi évtized ott áll mögöttük, akár a parlamentben, akár a civil pályán, hogy nem szakemberek, és ezzel tulajdonképpen mintha alkalmatlanok lennének minderre. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Hogyha a politikusok alkalmatlanok lennének minderre, akkor nem ülhetnének itt, vagy nem vezethetnének településeket.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót Pesti Imre képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Csatlakoznék Ágh képviselőtársamhoz, és szeretném megdicsérni Göndör István képviselőtársamat, aki, valóban látszik, hogy több évet töltött, több ciklust töltött a parlamentben, hiszen politikai populizmusból csillagos ötösre vizsgázott. Valószínűleg nem volt hiábavaló az itt eltöltött sok év.

Egyetlenegy felszólalásban azt mondani, hogy a Fidesz a klientúráját építi akkor, amikor centralizációról, koncentrációról beszélünk, majd egy olcsóbb rendszerről, és akkor ezt követően majd elhelyezzük ebben a rendszerben a saját klientúránkat, ez nehezen összeegyeztethető. Annál is inkább, mert 2010-ben a választásokon több mint 3 millió ember szavazott a Fideszre, ezt nagyon nehéz lesz elhelyezni a kormányhivatali, illetve a járási rendszerben. (Derültség az MSZP soraiban.) Egy kisebb párt gondolhat arra majd, hogy a saját klientúráját elhelyezi, meg is értem, hogy ilyen léptékben közelíti meg ezt a kérdést. (Dr. Lamperth Mónika: Ilyen hülyeséget!)

A másik: valóban szakmai vita zajlott le arról, hogy hány körzet legyen Budapesten, hány járási központ legyen Budapesten. Nyilvánvaló, ebben egy konszenzus született, van példa arra, 200-250 ezres járás Budapesten kívül is, de jellemző, hogy született egyfajta kompromisszum a képviselők között, volt egyeztetés, amely egyeztetés eredményeként megegyeztünk a 7 vagy a 23 kerületben elhelyezkedő hivatalban.

Talán még annyit, hogy a bátorság kérdése. Előfordul, és ez talán egy kritika saját magunk számára is (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), tehát attól, hogy valami még nem volt, az nem azt jelenti, hogyha meglépjük, akkor az nem lesz eredményes. Éppen ezért lehet, hogy egy picit több bátorság nem is ártott volna.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Kovács Péter képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Igazából én nem értem szocialista képviselőtársaimat, de lehet, hogy az én problémám ez, pedig nagyon szeretném megérteni. (Dr. Lamperth Mónika: Segítünk!)

Akkor legyenek kedvesek, válaszoljanak arra a kérdésre, hogyha segíteni kívánnak, hogy miért probléma az, hogyha a minisztérium úgy kezdi el egy törvénynek a megalkotását, hogy a nagytól megy a kicsi felé. Például ugyanúgy, ahogy egy szobrász, mondjuk, egy női aktot kíván formába önteni, ő sem úgy kezdi, hogy először a melleit szépen aprólékosan kidolgozza, majd nekiáll a kéznek, lábnak, fejnek, hanem fogja a vésőjét, belevágja, odarakja a kőhöz, rávág a kalapáccsal, hullanak a részei, és majd szépen lassan kialakul pontosan, hogy mi lesz. Ez történik most is: van egy vita vagy egy lapnak mondott dolog, amiben határozott álláspontok voltak.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nyilván egy törvény nem lehet egyoldalas, legalábbis egy ilyen fontos törvény, szépen kidolgozzák ennek a törvénynek az apróbb lépcsőit, és utána beterjesztik a parlament elé. Majd jön a parlament, a bizottságok és a képviselők, és a képviselők még ezen farigcsálnak, és közös munkával majd szépen eljutunk oda, hogy a legvégén majd a női akt mellbimbóját is megformázzuk. Nem értem, ezzel mi a probléma. Szerintem ez nagyon helyes, és nagyon is így kellene csinálni, minden egyes törvénynél így kellene, a nagytól a kicsi felé haladva, a végén reményeim szerint konszenzussal el kellene fogadni. Nem értem, hogy ez miért gond.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a kétperceseket, és köszöntöm képviselőtársaimat. Kétpercesből pillanatnyilag kilencen várnak felszólalásra, és rendes felszólalásra is öten. Lamperth Mónika képviselő asszony következik. Parancsoljon!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy kiment Pesti Imre, mert neki szeretném mondani és Ágh Péter kedves fiatal képviselőtársamnak - saját magát címezte így, tehát nem én akarnám őt címkézni. Az jutott eszembe a hozzászólásukról, pont olyanok voltak, mint a fiam, amikor általános iskolás volt, és számon kértem tőle, hogy édes kisfiam, aztán miért lógtál el megint szolfézsról. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szegény gyerek!) Azért lógott el szolfézsról, mert nem jöttek ki a tanárral, de ilyenkor az én fiam mindig mellébeszélt.

Tehát hogy Ágh Péter is itt Göndör István életrajzából idézett, az nem véletlen.

(17.00)

Ugyanis azokra a kérdésekre - és itt segítek képviselőtársamnak megérteni az álláspontunkat -, hogy mitől lesz hatékonyabb ez a rendszer, hogyan akarnak úgy úgymond rendet vágni és szétválasztani államigazgatási feladatokat, és elvinni a jegyzőtől a járási hivatalhoz, hogy közben a felét ott hagyják saját bevallás szerint is; arra a kérdésre, hogy mennyibe fog ez kerülni az adófizetőknek, most, amikor a második Széll Kálmán-tervnél, Orbán-féle megszorító csomagnál iszonyatos pénzeket fognak kipréselni az emberekből, az a minimum, hogy mondják meg, hogy mibe fog kerülni. Föl tudnék még sorolni, ha nem kétpercest kértem volna - majd a 15 percesben föl is fogok - jó pár kérdést, hogy mitől lesz ez jobb. Addig, amíg ezekre a kérdésekre nem adnak világos választ, addig értem én, hogy életrajzokból idéznek, meg női aktokat farigcsálnak, addig lehet ilyen csacsiságokat itt összehordani (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szinkópa.), mert a fontos és komoly kérdésekre nem adnak választ.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Zoltán képviselő úr következik kettőperces hozzászólásra.

Parancsoljon!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hosszabban tartó felszólalásra is bejelentkeztem, de látom, a vita itt élesedik. E tekintetben szeretném elmondani a szocialista képviselőtársaknak, hogy amikor a centralizációról, a kiválasztásról és ezekről papolnak, akkor egy kicsit nézzenek magukba. Mondanék néhány példát.

Emlékezzenek arra, amikor a legkisebb szervezeti egységtől egészen a régióig kifejezetten pártpolitikai alapon szervezték ezeket a rendszereket. Emlékezzenek arra a trombitaművészre, aki jó elvtárs volt, ezért LEADER-vezető lett. (Derültség.) Vagy arra a fagylaltosra Balatonalmádiból (Dr. Lamperth Mónika közbeszól.), aki korábban egyébként polgármester volt, de jó volt LEADER-vezetőnek, és még sorolhatnánk egyébként, hogy kik kerültek be a regionális fejlesztési tanácsokba. Ezek szerint, én azt gondolom, jobb, ha erről az erkölcsi alapról önök leszállnak.

Ami a többi részét illeti az eddigi felszólalásoknak, szeretném elmondani azt, hogy volt még egy példa, amikor én bizottsági elnök voltam, és kértem a Pénzügyminisztériumtól, hogy szeretném látni az önhikis pályázatokat, azt mondták, hogy nem lehet, mert nem látta a "mekecs". Mondom, nincs ilyen képviselő. Kiderült, hogy ez a "mekecs" a megyei képviselőcsoport a szocialistáknál, és amíg ők nem döntöttek az önhikiről, addig a bizottság elnöke nem nézhette meg a döntéseket.

Ez így működött az önök centralizációs törekvéseit illetően, ezért azt gondolom, hogy nincs erkölcsi alapjuk azt, ami még létre sem jött, ilyen szavakkal illetni. (Dr. Lamperth Mónika: De te már ki vagy nevezve, Zoli. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Igen tisztelt képviselő asszony, szeretném a figyelmét felhívni, hogy 20-án hatályba lépett az országgyűlési törvény, és nem szeretném annak szellemében elnöki jogkörben eljárva önt úgy figyelmeztetni, hogy a mai napon már a 15 percesét ne mondhassa el.

Kovács Zoltán képviselő úrnál van a szó. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): (Hangosítás nélkül:) Köszönöm szépen, elnök úr, de ez az új törvény már a tábláról is letörölt, úgyhogy nem tudom, kaphatok-e még szót. (Hangosítással:) Tizenöt másodpercem volt.

ELNÖK: Beszámítjuk.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget. Még hosszan lehetne beszélni ezekről a szocialista üzelmekről, de ezt itt abbahagyom, és majd az érdemi felszólalásban szeretném elmondani az új rendszer lényegét, az új rendszer olcsóbb módszereit, illetve azt, hogy az állampolgárok szempontjából mitől lesz jobb ez a rendszer. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Göndör István képviselő úr következik kettőperces felszólalásra. Parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Én is köszönettel tartozom Ágh Péternek, de ha tovább olvassa az önéletrajzomat, akkor azt is látja, hogy én főállású képviselő vagyok, és azt is olvashatná, hogy '90-től '94-ig egy megyei jogú város önkormányzati testületében ültem. Én a mai napig szoros kapcsolatot ápolok nemcsak a választókörzet, hanem Zala megye sok-sok polgármesterével és jegyzőjével, és a jegyzők mind függetlenek a párttól vagy pártszervezetektől, de elmondják a véleményüket.

A következő, Michl képviselő úr: van egy szakmai feltétel, aminek a jegyzők meg kell hogy feleljenek; ha ön azt mondja, hogy ez nem elégséges, akkor a tárca emelhet és támaszthat más szakmai feltételeket, akkor annak feleljenek meg. Maguk az alkalmazottak, az már a jegyző és az önkormányzat hibája, ha alkalmatlanok a feladatuk elvégzésére, azt nem ezzel a törvénnyel kell megoldani. Mert itt bármit mondunk, és én eskü alatt vallom, hogy az államtitkár asszonyéknál a közigazgatási államtitkár nem fogja tudni megmondani azt, hogy önöknél ki alkalmas és ki nem, hiába adják meg neki törvénnyel ezt a jogot.

Pesti Imre képviselő úr, én azt gondolom, hogy önnek el kellett tolni magától ezt a témát, mert ön is egy ilyen politikai komisszár lett egy közigazgatási hivatal elején, és ebbe beleértem Kovács Zoltánt is. Mondhatnám azt, hogy ez önben is, bennem is és mindannyiunkban meglévő feladat, és ezt mondom Kovács Péternek is. Én azt kértem számon, hogy igen, miért nem a nagytól kezdtük, miért nem arról kezdtünk beszélni, hogy mely feladatok azok, amelyeket az államnak kell ellátni, és melyek azok, amelyeket az önkormányzatnak, és kezdjünk arról beszélni, amire itt még egyelőre senki nem válaszolt - én kíváncsian várom Kovács Zoltán ígéretét -, hogy mitől lesz jobb ez az állampolgárnak. (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Arra is föl szeretném hívni a figyelmüket, hogy a vita valamiről folyik, és arról folyjon, ne pedig arról, hogy ki milyen feladatot lát el különben, mert az sem tartozik a tárgyalás fő medréhez. (Dr. Lamperth Mónika: Ágh Péter beszélt erről.) Én a saját elnöki jogkörömben így járok el.

Ügyrendben Szilágyi György képviselő úr kért szót. Parancsoljon, képviselő úr, egy percben; ügyrend, egy percben.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Útmutatásképpen szeretném kérdezni az elnök úrtól, hogy - Harrach Péter azt mondta, hogy a bekiabálás parlamenti műfaj - mostantól, ha nem sértő, nem bántó az adott képviselő bekiabálása, mondjuk, parlamenti műfajként, akkor mostantól ez tiltva van-e. Csak hogy tudjuk, hogy mihez tartsuk magunkat, abszolút tisztelettel szeretném kérdezni, hogy mit szabad és mit nem.

Köszönöm szépen a választ. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez nem volt teljesen ügyrendi, de minden elnök, aki az ülést vezeti, tehát ülésvezető elnök, saját jogkörben jár el, az ő mérlegelésétől függ. Bizonyára nem ragadtatom magamat arra, hogy rögtön az első alkalommal valakit kivezettessek, bár a törvény erre is lehetőséget ad. Lezsák elnök úr tegnap egy olyan minősítést tett, hogy a bekiabálás engedély nélküli felszólalás a parlamentben. Ha ehhez tartom magamat, akkor a 49. § vonatkozik a tárgyalás menetének megzavarására, ennek alapján minden további nélkül rendreutasítást tehet az elnök, illetve adott esetben figyelmeztet, figyelmeztetés után megszavaztathatja a parlamentet arról, hogy az illető elhagyja-e a termet vagy nem, illetve kezdeményezheti a mentelmi bizottságnál pénzbírság kirovását is.

Kérem, tanulmányozzák az országgyűlési törvényt, mindenkinek tanulmányozni kell, és arra kérek mindenkit, hogy térjünk vissza ahhoz a témához, amit most tárgyalunk, a járások kialakításáról, valamint az egyes ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra.

Következik Czunyiné dr. Bertalan Judit képviselő asszony. Parancsoljon, kettő percre!

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megígérem, hogy nem fogok önéletrajzokból idézni, és nem fogom a vitát elvinni, szeretném is visszaterelni.

Göndör képviselő úr mondta az elején, hogy a társulásokat valami ilyenre hozták annak idején létre. Szeretném jelezni, hogy öntsünk már tiszta vizet a pohárba: a társulás nem államigazgatási feladatra létrejött szervezeti egység. (Dr. Lamperth Mónika: De van olyan. - Göndör István: Olyan is van.) Önkormányzati társulás láthatott el államigazgatási társulási feladatot, de az nem a járási hivatalok alapját szolgáló jogszabályi környezet. Ne kezdjük összemosni, mert nem véletlen, hogy olybá tűnik, hogy szocialista képviselőtársaink nem olvasták a jogszabály tervezetét, mert ne is haragudjanak, de teljesen úgy tűnik abból, amit mondanak, vagy pedig szándékosan összemosás, megtévesztés és csúsztatás (Dr. Lamperth Mónika közbeszól.) céljával mondanak mást, mint ami le van írva.

Szintén Göndör képviselőtársamtól idéznék, nagyon jó volt hallani azt a mondatot, hogy most legalább már vannak kormányhivatalok, amelyek a törvényességi felügyeletet, ellenőrzést ellátják az önkormányzatoknál. Teljesen jó, hogy vannak. Emlékeztetném önöket, hogy 2009. január 1-jétől 2010. szeptember 1-jéig nem volt, önöknek köszönhetően (Göndör István nevet.), törvényességi ellenőrzés az önkormányzatok felett, mert a regionális államigazgatási hivatalok létrehozásával - amelyet nem mellesleg alkotmányellenesen tetszettek megtenni - elvonták az államigazgatási hivataloknak ezt a jogát. Némi emlékeket idézzünk fel, csak a történetiség és a korrektség kedvéért.

Lamperth képviselőtársam kiment, pedig ha valakinek, neki igazán tudnia kéne, hogy nem csak arról a 160 ügykörről, hatáskörről vitatkozunk ma, ami a törvényben van. Nagyon jól tudja volt miniszterként, hogy a törvény alapján rengeteg rendeleti szinten alapított hatáskörről és feladatról beszélünk, ami szintén a járási hivatalokba kerül. Több mint 1400 ezeknek a hatásköröknek és feladatoknak a száma, a törvényi szabályozás 160. Sajnos, kiment a teremből, úgyhogy most sem fogja megtudni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(17.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a kétperceseket, Szilágyi Péter képviselő úr következik.

Parancsoljon!

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm, elnök úr, és elnézést, hogy a szocialista-Fidesz párbeszédet megszakítom. Kovács képviselő úr hosszasan ecsetelte az MSZP-s centralizációs törekvéseket az elmúlt ciklusokban. Úgy gondolom, akkor tiszta vizet kellene öntenünk a pohárba. Önök mit szeretnének? Centralizációt vagy pedig a többszintű kormányzás megvalósítását?

A vezérszónoki felszólalásomban már elmondtam, hogy az LMP mindenképpen szeretné azt, hogy a településeknek, a helyben élőknek legyen valamiféle joguk arra nézve, hogy hol lesznek a járási központok, ki lesz a hivatalvezető, egyáltalán azokba a dolgokba legyen beleszólási lehetőségük, ami őket közvetlenül fogja érinteni. Persze majd meglátjuk a módosítókról való szavazásnál, hogy önök mennyire fogják ezt a kívánalmat akceptálni, azonban úgy gondolom, hogy ma kormánymegbízott asszony részéről beadásra került egy olyan módosító indítvány, ami abszolút nem a centralizáció ellen vagy nem ennek ellenkezőjét bizonyítja, ugyanis amíg a törvényjavaslat alapján eddig a munkáltatói jogokat a hivatalvezető gyakorolta volna, ezt most önök a kormánymegbízottakra szeretnék testálni. Emlékszünk azokra a vitákra, amelyek körülbelül egy másfél éve zajlottak, és önök deklaráltan és szándékoltan politikusokat kívántak kormánymegbízottnak kinevezni. Úgy gondolom, hogy ha valami, akkor ez azt bizonyítja, hogy önök igenis egy nagyon komoly politikai centralizációt készítenek elő járási szinten is.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Gábor Tamás képviselő úr következik, kettő percre. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az első hozzászólásomra többen reagáltak, és bár már régen megnyomtam a gombot a kétperces válaszadásra, mégis olyan sokaknak volt hozzászólási szándékuk, hogy már csak most tudok reagálni. (Dr. Lamperth Mónika visszatér az ülésterembe.)

Az jutott eszembe, amikor Göndör Istvánt hallgattam, hogy mindenki magából indul ki, és amikor ő politikai tisztogatásra vagy klientúraépítésre gondolt, akkor bizonyára a szocialista hatalomépítési gyakorlatból indult ki. (Göndör István a fejét csóválja.) Emlékszünk, hogy a közigazgatási hivatal korábbi vezetője is egy politikai kinevezett volt, ha úgy tetszik, a kormány bizalmából látta el ezt a feladatot. Később be is ment a kormányba, ellátta azt a politikai képviseletet, amit a szocialista kormány annak idején elvárt tőle. Tehát kár ezeket a dolgokat ekként szemforgató módon felhánytorgatni egymásnak.

Pál Tibor képviselő úr pedig azt vetette fel, hogy mitől lesz jobb az a rendszer, és milyen furcsa az, hogy egyszer csak módosító indítványokat nyújtunk be egy beterjesztett törvényjavaslathoz. Nagyon röviden: ez nem olyan nagyon bonyolult. Létrejött Budapesten egy önkormányzatokat tömörítő érdek-képviseleti szerv, ez megtárgyalta annak a törvényjavaslatnak a koncepcióját, amelyet később a kormány is nyilvánosságra hozott, ezzel kapcsolatosan kialakította az álláspontját. Minden kerületi önkormányzat tagja ennek a szövetségnek, és ezt a véleményünket juttattuk el a kormányhoz, és végül is úgy tűnik, hogy van értelme módosító javaslatokat megfogalmazni, van értelme szakmai vitákat lefolytatni.

Én erre biztatnám önöket is, hogy érdemi módosító javaslatokkal járuljanak hozzá ennek a törvénynek a jobbá tételéhez, és ne politikai címkézésekkel és vagdalkozásokkal általánosságban vádoljanak meg bennünket, hanem tegyék le azt a javaslatot, hogy hogyan látják önök ezt jobban, mit kell csinálni ahhoz. Ígérem, hogy érdemben fogunk velük foglalkozni.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a kettőperceseket, Ferenczi Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Engem nem lehet azzal vádolni, ahogyan a jobbikosokat sem, hogy egyrészt álláshalmozók lennénk, másrészt pedig hogy saját magunkból indulnánk ki a klientúraépítés terén. (Dr. Nagy Gábor Tamás: Ami késik, nem múlik.) Ráadásul hál' isten, Veszprém megyében MSZP-vel már csak nyomokban találkozhatunk, sajnálatos módon éppen szülővárosomban, Ajkán, ahol egyébként meg is tapasztalhatom az MSZP-s klientúraépítést. De most mégis inkább a fideszes klientúraépítésről beszélnék, tekintettel arra, hogy a járások kialakításáról szóló törvényt a Fidesz terjesztette be.

És ha valóban a legfrissebb változata van előttem az előterjesztésnek, akkor lényegében három sort találunk arra vonatkozóan, hogy a járási biztosnak mi lesz a feladata. Ennek ellenére úgy érzem, hogy Veszprém megyében komoly harcot vívnak, akár mondhatni azt is, hogy fideszes polgármesterek egymással annak érdekében, hogy ők kaparintsák meg ezt a járási biztosi feladatkört.

Szeretném idézni dr. Bóka István, Balatonfüred fideszes polgármestere, országgyűlési képviselő sajtótájékoztatón elmondott gondolatait: "Kevés olyan megye van, ahol ilyen mértékben vették figyelembe azt, hogy az ott élő állampolgárok, de különösen a települési polgármesterek mit szeretnének." Hozzáteszi még Bóka képviselőtársunk, hogy Balatonalmádi megérdemli a járási státust. Azért hadd említsem meg, hogy rossz nyelvek szerint Szedlák Attila, Litér fideszes polgármestere, országgyűlési képviselő is megérdemli a járási biztosi tisztséget, de talán Kovács Zoltán képviselő úr tud majd erre választ adni, hogy valóban így van-e. És ha így van, és Szedlák Attila lesz a járási biztos, akkor az összeegyeztethető lesz-e például az országgyűlési képviselőséggel?

Azt tudjuk, hogy a kormányhivatal-vezetés a polgármesterséggel nem, de éppen Kovács Zoltán képviselő úr jó példája annak, hogy hogyan lehet összeegyeztetni akár tíz közpénzen finanszírozott állást is: polgármester, önkormányzati képviselő, kistérségi elnök, közép-dunántúli regionális fejlesztési tanács társelnöke, és sorolhatnám, amely tisztségeket 2010. október 3-áig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ön betöltött.

Várom válaszát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vinnai Győző képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VINNAI GYŐZŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szilágyi Péternek szeretnék válaszolni, hogy a módosító indítvány, amelyet Czunyiné Bertalan Judit és jómagam jegyzünk, azért született a munkáltatói jogkörnél, mert a megyei kormányhivatalban a szakigazgatási szervek vezetőinek a kormánymegbízott a munkáltatója, és a járási kormányhivatalok a megyei kormányhivatalok szervezeti egységei lesznek, ha olvasták a törvényjavaslatot. Ezért, ha ott van egy körzeti földhivatal, van egy munkaügyi kirendeltség, akkor a munkáltatói jogkört gyakorolni kell a megyei munkaügyi központ vezetőjének például. Tehát ez egy teljesen logikus és teljesen racionális döntés, hogy így működjön.

Hogy mitől lesz olcsóbb vagy jobb? Szeretném segítségül hívni Magyary professzornak azt a nagyon fontos négy pontját, hogy az eljárásrendet, a szervezeti kereteket, a személyzetet és a feladatokat kell meghatározni, hogy egy közigazgatás jó legyen, az államigazgatási feladatok jók legyenek. Az a vita, hogy a hatáskörök vonatkozásában mi marad az önkormányzatoknál és mi kerül át a járási kormányhivatalokhoz, szerintem ez egy érdemi egyeztetés volt. Nagy Gábor Tamással egyetértek maximálisan abban, hogy miért ne alakulhatna az, hogy milyen hatáskörök vannak ott.

Az állampolgárok fejében nem az van, amikor bemegy egy kormányablakhoz vagy bemegy egy ügyet intézni, ezzel egyetértek maximálisan, hanem hogy hogyan tudja a saját problémáját, a saját ügyét minél hamarabb elintézni, hatékonyan, olcsón, gyorsabban. A járási kormányhivatalnál kevesebbet kell utazni, ez kevesebb időbe kerül, mert 20-25 kilométeren belül van, például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nem kell Nyíregyházára bejönni, hanem Mátészalkán vagy Kisvárdán el tudja intézni - azon a településen, amely 5 vagy 10 kilométerre található - ebben a járási kormányhivatalban.

És talán még egy dolgot szeretnék mondani: azért tisztázni kellene azt Göndör Istvánnak és Lamperth Mónikának is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ha azt mondják, hogy utcára teszünk embereket, meg drágább lesz, meg fölveszünk embereket, a kettő nem fér meg együtt. A megyei kormányhivataloknál igenis sikerült költségeket megtakarítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Göndör István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Így most van lehetőségem válaszolni államtitkár asszonynak is, mert ő azzal is vádolt, hogy nem olvastam el a törvényjavaslatot. Azt mondom, hogy azért nem adom át, mert néhány helyen nyomdafestéket nem tűrő bejegyzésem van, de szeretném elmondani, és sajnálom, hogy ugyanígy kiment a megyei kormányhivatalt vezető asszony, Czunyiné képviselő asszony. (Dr. Kovács Zoltán: Keresi a Lamperthet.) A 2. § (5) bekezdés pont arról szól, amiről ő megpróbálta azt mondani, hogy ez nincs. Erről beszél ez a bekezdés, hogy a kormányhivatalok által átvett államigazgatási feladat ellátására létrejött, tehát van ilyen, de van másik is, viszont itt nem tesz különbséget, hogy kinek kell megszűnni. És amikor hatékonyságról beszélünk, azt mondtam, Vinnai képviselő úr, hogy ott marad a helyi önkormányzat, de a megmaradó létszámát ő sem fogja tudni hatékonyan kihasználni, ugyanakkor a másik meg esetleg nagyobb lesz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kerényi János képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KERÉNYI JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez tényleg tisztán szakmai törvény, tehát kár lenne ebbe a politikát belekeverni, de természetesen én sem tudok szó nélkül elmenni mellette, hogy klientúraépítésről lenne szó. Emlékezzünk vissza a LEADER-csoportok felállítására.

(17.20)

Csak a két dolog között az a különbség, hogy abban óriási pénz volt. Abba nagyon komoly uniós pénzek kerültek, és az tényleg tisztán klientúraépítés volt. Ebben a rendszerben nincs pénz.

Nem tudom, hogy Göndör úr honnan vette ezt a 30 milliárdos számot, de mi lennénk a legboldogabbak, ha ebbe az átalakításba 30 milliárd forintot bele lehetne tenni. Még egy szakmai kérdésre: 2012. január 1-jétől nincs külön önkormányzati vagyon, tehát a nemzeti vagyon része az önkormányzati vagyon, tehát szó nincs arról, hogy itt mondjuk, konfiskálná az állam az önkormányzati vagyont.

Ha már a szakmai részről beszélünk, akkor nagyon fontos dolog, hogy arra próbáljuk a járások kialakításával a hangsúlyt fektetni, hogy első fokon intéződjenek el az ügyek. Önök nagyon jól tudják azt, hogy mit jelent az, hogy ha már felmegy másodfokra, utána pedig bírósági ügy lesz belőle. Mindegyikünknek, minden kormánymegbízottnak voltak tapasztalatai az elmúlt évben abban, hogy például a Bács-Kiskun megyei kormányhivatalnál '92-ben kezdődött államigazgatási ügy végigbolyongta 20 éven keresztül az államigazgatás útvesztőit, most, az elmúlt hónapokban sikerült elrendezni.

Még egy dolog a járási biztosok tekintetében. A járási biztosok nem a jövendő járási hivatalok vezetői lesznek, hanem a járási biztosok azzal a feladattal lesznek megbízva, hogy október 31-ig gyakorlatilag kialakítsák az új feltételrendszert (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az önkormányzatokkal megkössék a megállapodásokat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Lamperth Mónika képviselő asszonynak adok szót, az MSZP-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én kétpercest nyomtam, de ha én következem, akkor természetesen elmondom a rendes hozzászólásomat.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény vezérszónokaként föltettem néhány kérdést, amire azt gondolom, választ kellene adni, mielőtt meg lehet azt ítélni, hogy ez az átalakítás, ez a közigazgatás-átalakítás, amelyre a kormány készül, valóban hatékonyabb lesz-e és jobban szolgálja-e az állampolgárok érdekét, mint a jelenleg működő rendszer.

Megismerve a Magyary-programot, abból már világos volt, hogy az önkormányzatokat gyengíteni akarja a kormány, az állami szerepvállalást pedig erősíteni. Szeretném azt világossá tenni, én sosem gondoltam azt, hogy ezen a munkamegosztáson, ami egyébként '90-ben alakult ki - valaki nekünk vindikálta a fideszes sorokból, hogy ezt az önkormányzati rendszert alapvetően mi alakítottuk ki, de nem így van, ez '90-ben jött létre akkor elég nagy konszenzussal a Házban -, már '94-ben, négy év működés után látszott, hogy bizony korrekcióra szorul. Például az az elgondolás, amit a finanszírozásban akkor képzeltek, hogy a személyi jövedelemadó egy az egyben az önkormányzatokat illeti, 100 százalékot kaptak először, az súlyos igazságtalanságokhoz vezet. Pont a kistelepüléseknek volt ebből óriási problémájuk, ahol nem volt szja. És Budapest és a nagyobb városok pedig óriási személyi jövedelemadó-bevétellel rendelkeztek.

Szokták is mondani a régi polgármesterek, meg akik emlékeznek még a '90-es évek elejére, hogy az volt az önkormányzatok aranykora, mert akkor a kiegyenlítést nem ebből a büdzséből, hanem a költségvetés egyéb forrásaiból oldotta meg a központi költségvetés, és bizony ez az önkormányzatoknak akkor igen jó volt. Aztán azóta a polgármesterek és az önkormányzatok minden évben panaszkodtak, hogy kevés a pénz. Nem tudom, hogy ma Magyarországon van-e olyan társadalmi csoport, amelyik azt mondaná, hogy neki egyébként amúgy elég, amennyit kap a költségvetéstől.

Visszatérve a rendszer átalakításának igényéhez: soha nem mondtuk és gondoltuk azt, hogy ezen a munkamegosztáson nem lehet változtatni. Én például nem értem pontosan, hogy az építéshatóság, ami logikusan állami feladat kellene hogy legyen, és sokkal jobb helyen lenne a járási hivatalnál, mint a jegyzőnél, hogy miért pont abban egyeztek meg, hogy ez ott marad. Mert én megmondom őszintén önöknek, egyébként ez nyilvános, tehát nem árulok el inszinuációt, hogy én belügyminiszterként megpróbáltam ezt keresztülvinni, és képzeljék el, mi történt: a szocialista polgármesterek a plafonra ugráltak emiatt. Most egyébként ugyanez történik, tudom jól. Tehát én nem tudtam ezt akkor keresztülvinni, nem vagyok rá büszke. Egyetlenegy miniszter sem szeret azzal büszkélkedni, amit nem tud elérni, de én úgy gondoltam, hogy jobb helye lenne az építéshatóságnak egy világos, állami rendszerben.

Most erre kellene választ adni, hogy a kétharmaddal miért nem tudnak huszárosan ilyen ügyeket megoldani. Mert egyébként amellett szólnak érvek, hogy miért lenne ott jobb. Én nem vagyok ellene annak, hogy legyen egy új munkamegosztás, és annak sem vagyok ellene, hogy tisztább profilok alakuljanak ki, de mégiscsak azt a kérdést kell föltenni, hogy ha abból indult ki először a kormány, hogy az összes jegyzői államigazgatási feladatot elviszi a járási hivatalhoz, akkor ez mitől lesz jobb az emberek számára. Mert államtitkár asszony sokszor elmondta - én ezt nem látom a törvényben -, államtitkár asszony azt is elmondta, hogy nem is kell a törvénybe beleírni, hogy minden polgármesteri hivatalban vagy körjegyzőségen lesz majd egy olyan személy, aki az állam nevében, a járási hivatal nevében ügysegéd lesz - így hívták az indokolásban -, ott majd fogadja az ügyfeleket, és ellátja az állami feladatokat.

De ha minden helyre ültetnek egy ilyen embert, akkor tessék nekem megmondani, hogy mitől lesz ez olcsóbb! Képzeljék el, engem ezzel kerestek meg - és ez most már gyakorlati tapasztalat - jegyző ismerőseim, hogy ma ott ül egy körjegyzőségen 8-10 szakember, akik szakmai munkamegosztásban ellátják a feladatokat. Elmegy az a 80 feladat a járási hivatalhoz, ott marad vagy odahelyeznek a járási hivataltól a körjegyzőségre egy embert, aki az állam nevében majd fogadja az ügyfeleket, intézi az ügyeket. Ha bármilyen szakmai problémája lesz, és mondjuk, megkérdezné a jegyzőt, a jegyző nem fog neki tanácsot adni meg segítséget, mert azt mondja, hogy eszem ágában sincs felelősséget vállalni olyan ügyben, ami nem az én hatásköröm, hanem a járási hivatal hatásköre. Ott marad egy kolléga egymaga, és vagy állandóan telefonál vagy internetezik, vagy ott elég furcsa helyzetek alakulnak majd ki. Mitől lesz ez jobb és olcsóbb?

Hozzáteszem: én ezt a megoldást - ha már mindenképpen így akarják létrehozni a járásokat - ügyfélbarátnak tartom, mert az, hogy ne az embereknek kelljen utazni, szerintem nagyon fontos szempont. De én mégis azt hiszem, hogy akkor ki kellene számolni azt pontosan, hogy ez mibe fog kerülni, mert még akkor mindig nem kaptunk arra választ, hogy ez mitől lesz jobb és hatékonyabb.

Fölmerült az is a vitában, és ezt többen érintették jelen lévő fideszes képviselőtársam, hogy ez egy szakmai törvény, és ne akarjunk belevinni politikát. Azt gondolom, hogy lehetne erről tisztán szakmai alapon is vitatkozni - lehetett volna -, de oka van annak is, hogy ebbe nagyon komoly politikai állítások is belekerültek, hiszen ha nem pont az önök vezetőitől tudnánk azt, hogy még mindig nincs eldöntve, hogy a járási hivatalok vezetője politikus lesz vagy szakember. Minden újság megírta, hogy Navracsics miniszter úr szeretné, ha szakember lenne; a Fidesz-frakció, ahol ül legalább száz olyan ember, aki úgy gondolja magáról, hogy nem fog beférni a következő parlamentbe, az meg szeretné, ha ez egy szabadrablásos hely lenne, ahova beülhet mindenféle szakmai képzettség nélkül. Hogyan nem lehet akkor erről politikailag beszélni, ha ezek a tények egyébként, amelyeket önök sem cáfoltak?

El is hangzott a parlament bizottsági ülésén, hogy azért nincs erre vonatkozóan a törvényben semmi, mert még nincs megállapodás. De ugyanígy igaz volt ez a fővárosi 7 vagy 23 kerületi vagy körzeti hivatalra. Magától Navracsics minisztertől tudjuk, hogy racionálisabb, az ő szándékai szerint a 7 lenne a jó, de nagyon nem akarják ezt a fideszes polgármesterek, és ők pont huszonkettővel vannak többen, mint én - mondta Navracsics miniszter.

És tudjuk, hogy mi lett a politikai alku vége, tudjuk azt, hogy huszonhárom kvázi járási hivatal lesz Budapesten. Hozzáteszem: nem ördögtől való ez, mert legalább Budapesten nem kell annyit utazgatni az embereknek, de mondják meg nekem, hogy mitől lesz az jobb, hogy bizonyos ügyekben majd egy elkülönült részlegben találják meg az állampolgárok a kiszolgálást.

(17.30)

Eddig megtalálták a polgármesteri hivatalokban, hozzáteszem, például az okmányirodai fejlesztésekben. Szerintem az önkormányzatok, a polgármesteri hivatalok jól dolgoztak. Én belügyminiszterként egy hároméves okmányirodai fejlesztési programot vittem végig, nagyon jó együttműködésben a polgármesterekkel, függetlenül attól, hogy milyen pártállásúak. Egy bajuk volt, hogy a működési költségvetést mindig kevésnek tartották, de aztán alakítottunk a normatíván is, hogy mihez igazítsuk, és akkor sikerült békét kötni.

Szerintem az okmányirodákban függetlenül attól, hogy milyen színű a polgármester, jól akarják kiszolgálni az ügyfeleket, és saját magukat is cáfolják akkor, amikor olyanokat mondanak vagy nyilatkoznak, hogy majd mostantól lesz rend meg eddig összevissza bürokrácia volt, aztán innentől kezdve meg már nagyon szép lesz minden virág.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy dolgot szeretnék szóba hozni, ami az önkormányzati szférából érkezett javaslat, igény, és én azt gondolom, hogy ezt értelmesen meg kellene fontolni, meg kellene gondolni önöknek. Amikor az önkormányzati rendszer kialakult, akkor szándékosan született olyan döntés, hogy az állami működés bizonyos területeire az önkormányzatoknak rálátást kell biztosítani. Akkor született meg az a szabály, hogy a rendőrség illetékességi területén meghatározott időnként - nem mondom el a szabályokat - be kell számolni, és kell bizonyos hatáskört biztosítani személyi ügyekben, egyebek. Azt gondolom, hogy ez egy jogos észrevétel volt.

Ha önök úgy gondolják, hogy mégiscsak partnernek akarják tekinteni az önkormányzatokat, akkor érdemes lenne nyitottan fogadni a Magyar Önkormányzatok Országos Szövetségének azt a kezdeményezését - ezt állásfoglalásban hozták nyilvánosságra -, hogy az önkormányzatok közösségének, amely az illetékességi területen működik, bizonyos jogosítványokat adna, beszámolási kötelezettséget írnak elő erről az állami feladatellátásról, hiszen ott helyben mégiscsak az állampolgárok képviselőivel találkoznak, és ugyanazon a logikán, ahogy a rendőrségnél megszületett ez a szabály és normálisan működik, az én tudomásom szerint nem volt ezzel különösebb probléma, ugyanezen a logikán ezeket a szabályokat is be kellene hozni, és lehetne ezt a lehetőséget biztosítani.

Bár hozzáteszem, a tekintetben van bennem némi aggodalom, hogy ezt befogadják-e vagy lesznek-e ilyen nyitottak e tekintetben, hogy hallottam egy konferencián, a Károli Egyetem dékánja azt mondta, hogy most új szerepben lesz a közigazgatási reform után az állam, az eddigi úgymond éjjeliőri szerep helyett az önkormányzatok tekintetében Nagy Testvérként felügyeli majd a városokat. Én nem hiszem, hogy ezzel az államtitkár asszony egyetért, mert a Nagy Testvérről mindenkinek az orwelli mű jut eszébe, és gondolom, hogy ezt nem akarják. De azért mégiscsak mutatja, hogy egy tudós ember úgy közelíti meg ezt a kérdést, nyilván szakmai alapon, hogy egy jóval erősebb állami szerepvállalás és szerepfelfogás valósul meg ebben a kezdeményezésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nem szabad szem elől téveszteni a legfontosabb célt, azt, hogy az államigazgatás milyen közszolgáltatásokat, államigazgatási, hatósági szolgáltatásokat nyújt az emberek számára. Hogy ehhez hogy férnek hozzá, hogyan lesz jobb az ő számukra, mert persze a hatékonyság egy fontos szempont, hogy az államnak ez mibe kerül, de van egy úgynevezett társadalmi hatékonyság, hogy lehet, hogy az államnak valami olcsóbb, de az állampolgárnak többe kerül, akkor ez egyáltalán nem biztos, hogy megéri. Főleg most, egy olyan időben, amikor iszonyú megszorításokra készül a kormány, amikor újabb adósarcok kivetésére készül, és egyáltalán nem lesz mindegy, hogy az egyébként az egyes térségekben drasztikusan csökkenő közösségi közlekedési szolgáltatásokból, mondjuk, az a végeredmény jön majd ki, hogy többet kell utazniuk az állampolgároknak, amikor az ügyeiket akarják intézni. Önök csóválják a fejüket, és azt mondják, hogy nem így lesz, hanem ez sokkal szebb lesz, sokkal jobb lesz, mint ahogyan mi itt aggódunk - lehet.

Őszintén mondom, hogy nem kívánom azt a magyar embereknek, hogy többletterhet rakjon rájuk, amikor államigazgatási szolgáltatást akarnak igénybe venni és az ügyeiket akarják intézni. Őszintén kívánom, hogy úgy legyen, ahogy önök ezt eltervezik, és olyan szép és jó legyen minden, ahogy önök ezt mondják. Őszintén kívánom! De azt a jogunkat meg nekünk ne vitassák el, hogy feltegyük azokat a kérdéseket, amelyekre ha nem adnak megnyugtató választ, akkor nehéz ezt elhinni. És igen, ahogy feltettük a kérdést Budapest tekintetében, hogy ez a 7 körzet miért lesz jobb, mint a 23, legyenek szívesek megmondani, nem érkezett rá semmilyen válasz, csak egyszer kiderült, hogy megvan a politikai alku. Tehát ezt szeretném kérni, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket mi most felteszünk, hogy mitől lesz hatékonyabb, hogy pontosan mikor lesz vége a hatásköri osztozkodásnak, és hogy ez mibe fog kerülni az adófizetőknek, szerintem ezekre választ kellene adni, mert azt a jogát egy kormánynak nem vitattuk el soha, hogy alakítson, fejlesszen a rendszeren, hiszen a rendszereken lehet mindig javítani. De csak akkor állunk neki, legalábbis akkor érdemes nekiállni egy rendszer átalakításának, ha biztosak vagyunk abban, hogy az átalakítás után a végtermék jobb lesz, mint a mostani.

Erre mi nemhogy garanciát nem látunk, hanem elég sok aggodalmunk van. Adott a lehetőség, hogy ebben a vitában személyeskedés és vádaskodás nélkül, tisztességes szakmai, szakmapolitikai vitát lefolytatva önök eloszlassák ezeket az aggodalmakat.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra Kovács Zoltán képviselő úr következik. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Többedszer kerül elő, hogy miként tud az állampolgár információhoz jutni, illetve ügyet intézni. A járási kormányhivatalok felállításával nem lesz vége az állampolgárokat kiszolgáló közigazgatási reformnak, hiszen létrejön közel 300 kormányablak, amely jóval több helyen kerül felállításra, mint ahány járási hivatal létrejön. Ebből adódóan, ha megnézzük a jelenlegi rendszert, amely a körzetközponti jegyzőhöz telepítette azon hatósági jogkörök jelentős részét, amelyeket egyébként már évek hosszú során mind az első Orbán-kormány, mind pedig a szocialista kormányok alatt a körzetközponti jegyzőhöz telepítettek, ezekben az ügyekben mindig a körzetközpontba kellett beutazni. Ma ezek a járási központok lesznek, ennél jóval több kormányablakot hozunk létre, amely e tekintetben segíti az ügyfelek eligazodását.

A másik szempont, amit ilyenkor figyelembe kell venni, hogy ma még párhuzamos ügyfélszolgálatok folynak minden tekintetben a különböző államigazgatási szerveknél, ügyfélszolgálat van a földhivatalnál, ügyfélszolgálat van a közlekedési hatóságnál, a kormányablakok létrejöttével egy helyen kell az összes ügyet intézni, nem kell ügyfélszolgálatról ügyfélszolgálatra járni.

Ami pedig a községekben lévő igényeket jelenti, a kormányhivatalok, illetve a járási kormányhivatalok ügysegédet tudnak a panaszfelvételre, illetve az ügyintézésre a különböző települési önkormányzatoknál alkalmazni. Ami pedig a járási biztost illeti, Ferenczi Gábor eltávozott, ezért a távollétében mondom azt, hogy a járási biztos - talán valaki már elmondta közülünk - nem politikai feladat, hanem a járási biztos az átadás-átvételt segíti elő. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És hogy ebben én szakmai alapokra helyezkedem, a jelenlegi szerepem is mutatja, a korábbi megyei pénzügyi osztályvezető volt a megyei biztos, aki az átadás-átvételt levezényelte, tehát nem politikai szereplő, de Szedlák Attilát megfontolom. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételt rendes felszólalásra következik a Jobbik képviselőcsoportjából Hegedűs Lorántné képviselő asszony, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Amikor a múlt héten a Ház arról döntött, hogy e törvényjavaslat általános vitáját elnapolja, akkor én őszintén megmondom, abban reménykedtem, hogy talán ennek az az oka, hogy megfontolták a bizottsági ülésen elhangzottakat is, és esetleg visszavonják ezt a törvényjavaslatot, és egy újjal készül az államtitkárság, illetőleg a KIM, és talán egy sokkal cizelláltabb, sokkal inkább szakmai alapokra helyezett törvényjavaslattal fognak előállni..

(17.40)

Ehhez képest a mai napig egyetlenegy valódi módosító indítványt sikerült önöknek benyújtani, nevezetesen egy olyan kompromisszumos javaslatot, amit a budapesti kerületek polgármesterei, illetve Navracsics Tibor kötöttek meg, hogy ezentúl nem körzetekről fogunk beszélni Budapesten, hanem kerületenként járásokról. Ennyit sikerült beleszuszakolni az eddigi törvényjavaslatba.

Megmondom őszintén, hogy akkor, amikor önök kérik rajtunk számon, hogy mi szakmaibb módon vitatkozzunk, szakmai alapokra helyezzük, és csak ilyen értelemben érveljünk, akkor ne haragudjon, de ez egy szegénységi bizonyítvány a kormány részéről, hogy egyetlenegy ilyen jellegű módosító indítványt sikerült ehhez a fércmunkához önöknek benyújtani.

Már a vezérszónoki előadásomban is elmondtam, hogy meggyőződésem, hogy itt semmilyen szakmai kérdésről valójában, igazából nincs szó. Egyetlenegy kérdést akar ez a törvényjavaslat elénk tárni, illetve tisztázni, nevezetesen a vagyon kérdését. Arról van szó, hogy apróra lebontva elmondják, hogy hogyan lesznek gyakorlatilag elkobozva a polgármesteri hivatalok részben vagy egészben. Ilyen egyszerű, ez a kérdés. Ugyanezt láthattuk egyébként a megyei önkormányzatok esetében, akkor a kórházak esetében, a szakrendelők esetében, a tűzoltóságok esetében, és így tovább, sőt az iskolák esetében is, mert jelenleg még a törvény szerint az iskolák épülete is el lesz kobozva, államosítva lesz. Ott se volt egyetlenegy kérdésben sem valódi, szakmai érv, szakmai alap, hogy mi az oka annak, hogy a tulajdonjogot is birtokolni akarja a kormányzat, mi az oka annak, hogy mindezen vagyontárgyra szüksége van az államnak.

Amikor erről megkérdezzük államtitkár asszonyt, akkor most is, ahogy láthatják kedves képviselőtársaim, szemlehunyva figyeli a vitát, próbálja kizárni ezt a kérdéskört is a tudatából, úgy látszik.

Ne haragudjon meg, államtitkár asszony, azért én ragaszkodnék a válaszhoz. Mondják meg, hogy miért kell ez a sok minden vagyontárgy fölhalmozva az államhoz.

Én azt gondolom, talán nem terjeszkedem túl, hogy nem igazából a bírák 62 éves korhatárának a bevezetése fáj az IMF-nek meg az EU-nak, hanem valójában a hitelmegállapodás alapja, feltétele az, hogy valamifajta fedezetet tudjon az állam felmutatni, és valószínűleg nem elég az az egymillió hektár termőföld, ami még az állam tulajdonában van, valószínűleg valami más, további vagyonra is vágyik az IMF meg az EU. Igazam van, államtitkár asszony?

Nézze, én a magyar alkotmányra esküdtem fel. Úgy fejeztem be képviselői eskümet, hogy "Isten engem úgy segéljen!". Én azt gondolom, hogy mi itt mindannyian képviselőként megérdemlünk legalább egy fejbólintást.

Én azt gondolom, hogy ha ezt önök titokban tartják, nem képesek ebben a kérdésben szemünkbe nézve elmondani, hogy mi a valódi helyzet, akkor ezt úgy hívják, hogy nyílt hazaárulás, tudniillik a Btk. 144. §-a szerint, igen, az, aki külföldi szervezettel együttműködve Magyarország területi integritását próbálja megsérteni valamifajta előny érdekében, hazaárulást követ el.

Túl a vagyon kérdésén, azaz hogy miért is van szükség a vagyonelkobzásra, nézzük azt, hogy mit is akarnak önök elkobozni erőből.

Legelsősorban azt kell hogy kimondjuk, hogy mindez a vagyonelkobzás erőből történik. Erőből történik, mert a megállapodás, ami az önkormányzatok, illetve a kormányhivatal között létre fog majd jönni, egy olyan megállapodás, amelyben két szereplő vitatkozik egymással, majd előbb-utóbb, hogy ha túl közel érnek az október 31-ei időponthoz, akkor a két szereplőből az egyik, nevezetesen a kormányhivatal vezetője eldönti, hogy ez hogy lesz pontosan, hogy pontosan mely vagyontárgyak lesznek elkobozva, és pont.

Normális esetben, ha két fél vitatkozik egymással, akkor a bíróság jogosult eldönteni ilyen kérdéseket a Ptk. alapján, de nem, itt a Ptk.-t messze felülmúlja ez a törvényjavaslat. Itt az egyik vitapartner kezébe helyezi a vétó jogát, úgy lesz, és kész, nincs halasztó hatálya annak, hogy hogyan dönt ebben a kérdéskörben egyébként a testület. Illetve a testület? Nem a testület dönt, hanem az önkormányzati törvényt felülmúlja ez a törvény, meghazudtolja, és mintha nem is volna, gyakorlatilag hatályon kívül helyezi, hiszen ott nyilvánvalóan és egyértelműen a vagyonnal való rendelkezés jogkörét a képviselő-testület kezébe helyezi le a törvény. Itt azonban a polgármester jogosult ebben a kérdésben a kormányhivatallal megállapodni.

Én azt gondolom, hogy ezt a nyilvánvaló törvénytelenséget és az Ötv.-vel szembeni következetlenséget és ellentmondást legalábbis ki kellene küszöbölni, már csak azért, hogy ha önök annyira kényesek a szakmai kérdésekre, akkor ilyen durva hiba ne maradjon benne a törvényben.

Tiszta tulajdonviszonyok. Államtitkár Asszony! Azt gondolom, hogy az, hogy olyan módon történne adott esetben az államosítás, hogy bizonyos polgármesteri hivatalokban, ahol nem lehet tisztán, nyilvánvalóan, egyértelműen elkülöníteni, hogy ebben az épületben államigazgatási feladatokat végeznek, ebben az épületben pedig önkormányzati feladatokat, illetve olyan államigazgatási feladatokat, amelyek ezentúl is a jegyzőnél maradnak, bizony ezen rendkívül ritka eseteket levéve borzasztó sok problémát fog felvetni, hogy adott esetben egy-egy szobát fognak csak vagy adott esetben épületrészeket fognak-e államosítani, vagy egy-egy asztalt fognak-e államosítani, mert egy-egy szobában végeznek olyan államigazgatási feladatot is, amely átkerül az államhoz, de végeznek olyat is, amely ott marad a jegyzőnél. Hogyan fogják önök a rezsiszámlákat kifizetni, a csatorna-, villany-, vízszámlákat, s a többi? Ez a lámpa az államigazgatási feladatnak ég, ez meg az önkormányzatinak? Nagyon jó lenne, hogyha erre érdemi választ kaphatnánk önöktől.

De a felújítás kérdése vagy a karbantartás kérdése ugyanaz. Meddig fogja kifesteni azt a bizonyos félig-meddig államosított szobát az önkormányzat, és meddig fogja kifesteni a járási kormányhivatal? Vagy itt valójában arról van szó, hogy mivel erőből le lehet nyomni majd az önkormányzatokat a megállapodáskor, itt sokkal több lesz államosítva, mint amiben még most talán reménykednek az önkormányzataink, képviselő-testületeink? Itt sokkal nagyobb vagyontárgyakra fáj a kormányhivatal és az állam foga?

Tisztázatlan továbbá számtalan olyan kérdés, ami a vagyonhoz kötődik. Például európai uniós pályázatok esetében fenntartási kötelezettség van, ami kőkemény előírás, ötéves fenntartási kötelezettség van. Miért nincs benne a törvényjavaslatban, hogy ezen fenntartási kötelezettséget az államosított vagyontárgy esetében az állam magára vállalja? Ilyen nyilvánvalóan, egyszerűen, tisztán miért nincs benne? Miért maradt ez ki, hogyha önök annyira kényesek a szakmára?

Továbbá mi van akkor, hogyha kölcsönszerződés keretében valamire fölvett az önkormányzat egy bizonyos összegű kölcsönt, mondjuk arra, hogy éppen fölújítsa a polgármesteri hivatalát, a városházát, és ezt a kölcsönt már fizetgeti egy ideje, de még hátravan jócskán belőle? Akkor miért nincs beleírva ebbe a törvényjavaslatba, hogy természetesen és nyilvánvalóan legalább az államosítás erejéig azt a kölcsönrészt az állam átvállalja? Vagy önöknek csak a vagyon kell, minden más teher maradjon az önkormányzatok nyakán, akár teljesen jogszerűtlenül és igazságtalanul?

Ugyanez a helyzet a jelzáloggal is. Nagyon sok esetben önkormányzataink olyan dolgokra kellett hogy pályázzanak, például az IVS-eken keresztül, tehát az integrált városfejlesztési stratégiában főutcaprogramokra, amikor részben közterületeket újítottak fel, járdákat, utakat, parkokat, és így tovább, illetve például polgármesteri hivatalokat. De ebben az esetben a közterületek mint elidegeníthetetlen vagyontárgyak nem voltak jók arra, hogy a bank felé jelzálogfedezetül szolgáljanak. Természetesen és nyilvánvalóan abban az esetben, hogy ha ilyen pályázat keretében az önrészt hitelből fedezte az önkormányzat, akkor teljes egészében a hitel fedezete, mondjuk, a polgármesteri hivatal felújított vagy újonnan épített épülete volt.

Akkor tessék nekem megmondani, miért nincs tisztázva egyértelműen, nyilvánvalóan leírva, hogy pontosan mely részét fogja a járási kormányhivatal, illetve az állam ezen jelzálognak átvállalni. Miért egy vegytisztán lecsupaszított vagyontárgyat, tehermentesített vagyontárgyat szeretnének önök elkobozni?

(17.50)

Ami azonban igazából hiányzik ebből a törvényből, ezeken az előbb elmondott kérdéseken felül, azokat viszont egyszerűen és egy laza kézmozdulattal a kormány alá rendelik, tehát kormányrendeletben gondolják majd a későbbiek során tisztázni. Mire gondolok? Például: a járási hivatalok székhelye, száma, a járások lehatárolása, illetékességi területek és így tovább. Pontosan az, ami igazából fontos lenne; pontosan az, amit önök egyébként társadalmi vitára bocsátottak, amiben a legtöbb kérdés, a legtöbb ellentmondás van - vannak 20 ezres járások tervezve, egyelőre, és vannak 200 ezres járások, és mindezek sokszor egymás mellett vannak. Miért nem vitatkozhatunk erről érdemben itt a parlamentben? Mert túl kényes kérdés, túl sok problémát vetne fel? Egyáltalán a járások száma miért nincsen definiálva?

De továbbmegyek. Maguknak a járási kormányhivataloknak a működési szabályai, tehát hogy hogyan tud majd működni egy ilyen járási kormányhivatal, a személyi és technikai feltételek mind-mind bele vannak utalva egy nagy kormányrendeletbe, ami általunk nem ismert, a képviselők számára előzetesen nem ismerhető meg, erről mi nem vitatkozhatunk, mind oda vannak utalva.

Amikor itt az ügysegédek kérdése felmerült - gondolom, egyébként ez is majd ennek a kormányrendeletnek lesz a témája -, akkor itt Lamperth Mónika képviselőtársam azt is felvetette, hogy hány ilyen ügysegéd lesz. És valóban, azért ezen jó lenne elvitatkozni - persze, hogyha ez nem lenne kormányrendelet témakörébe utalva -, hogy mégis hogyan gondolja pontosan az államtitkár asszony azon ígéretét betartani, hogy mindenhol, ahol eddig államigazgatási feladatellátás volt, ott ezentúl is lesz. Tehát mondhatjuk akkor ezek alapján, hogy minden kolléga, kolléganő, aki polgármesteri hivatalban államigazgatási feladatot látott el, az ezentúl egyfajta ügysegéd lesz? Vagy pedig sokkal kevesebb lesz az ügysegédek száma, mint valójában azoknak, akik most polgármesteri hivatalokban dolgoznak? Mert hogyha kevesebb lesz, akkor valószínűleg elbocsátásra kerülnek ezek az emberek. Ezt is jó lenne egyszer s mindenkorra tisztázni.

Én azt gondolom, hogy azok az emberek, akik az államigazgatásban, a polgármesteri hivatalokban évek, évtizedek óta dolgoznak, megérdemelnének annyit, ezek a, mondjuk így: kisemberek, hogy elmondjuk nekik, mi vár rájuk, hogy nem találgatásokból, meg feltételezésekből, ígéretekből kéne nekik a jövőjüket felépíteni, hanem tisztán, nyilvánvalóan, egyértelműen megismertetni őket a játékszabályokkal.

Aztán, amikor az ügysegédekről beszélünk, mindig csak az merül fel, olyan értelemben merül fel az államigazgatási feladatellátás helyszínéről, illetve, hogy kik fogják azt végezni, tehát az ügysegédekről, hogy amikor mi, állampolgárok, bemegyünk ügyet intézni. De azért ezt a dolgot meg is lehet fordítani, mert adott esetben vannak olyan államigazgatási feladatok, amik nem igényelnek különösebb ügyfélfogadást, hanem akkor, úgy valósulnak meg, hogy a kollégák a polgármesteri hivatalban egyszerűen észreveszik a problémát, egyszerűen elintézik és így tovább. Most egy nagyon hétköznapi hasonlattal hadd éljek. Hogyha valaki bemegy egy lakásba, egy otthonba, hogy egy háziasszony sokat dolgozott, azt úgy lehet észrevenni, hogy rend van, tehát nincs mit észrevenni. Ugyanez a helyzet az államigazgatási feladatok jó részével is.

Úgy, akkor érezzük magunkat jól otthon, egy településen mi, állampolgárok, ha - idézőjelben mondom - "láthatatlanul" elvégződnek ezek a feladatok. Ráadásul ezeket kik fogják elvégezni? Tehát nemcsak az a probléma, akármit mond az államtitkár asszony, vagy bármelyik kormánypárti képviselő, hogy igenis sokkal több utazással fog járni az állampolgárok számára, ezért tehát sokkal több idő, sokkal több pénz lesz az, hogy az ügyeiket intézzék, hanem ez fordítva is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) igaz. Köszönöm szépen, elnök úr, még akkor egy következő... Nincs további lehetőségem?

ELNÖK: Képviselő asszony, ön az Országgyűlés jegyzője. Önnek tudni kell, hogy az 50. § (2) bekezdése úgy szól, hogy bár elnöki mérlegelés, hogy ismételten felszólalhatott, elmondta a 15 percet, még ismételt felszólalásra az elnök adhat...

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Nem, további érveket szeretnék felsorolni, nem az eddigieket megismételni, hanem további érveket.

ELNÖK: De ez akkor is ismételt felszólalás, mert arra meg nincs lehetőség a Házszabály értelmében, hogy valaki a gondolatait újra és újra ismételje. (Hegedűs Lorántné: Értem.) Arra van lehetőség, hogy két percre kérjen még időt... (Hegedűs Lorántné: Jó, akkor további kétperceket fogok...) És akkor ott tudja folytatni, de ismételt felszólalásra már nem adhatok lehetőséget.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Jó, köszönöm szépen. Akkor kétperceket fogok nyomni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Kovács Péter képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, hogy köszönöm szépen a minisztériumnak, hogy elkészítette ezt az anyagot. Nagy fába vágta a fejszéjét, amikor hozzákezdett ehhez a munkához. Sőt, másképp is fogalmazhatnék, ami talán a későbbi mondandómnak a hasonlatát jobban meg tudja majd mutatni. Nekiindult egy bozótvágó késsel a bozótnak, és próbál rendet tenni. Ez szerintem nagyon helyes dolog, végre itt az ideje annak, hogy az államigazgatás területén rendet vágjunk, és ténylegesen helyükre kerüljenek a dolgok.

Göndör képviselő úrnak mondom, polgármesterként én azt tapasztalom, a polgároknak fogalmuk sincs arról, hogy a jegyzőhöz kellene fordulniuk hatósági ügyekben. (Göndör István: Nem is ezt mondtam...) Nem ezt mondta. Azt mondta, hogy az emberek tudják, amikor bemennek a polgármesteri hivatalba, hogy a jegyző majd segít nekik. Nem ezt tudják. Azt tudják, hogy majd a polgármester segít nekik. Minden esetben a polgármesterhez mennek, bármilyen hatósági ügyben van kérdésük, és a polgármester ilyenkor két dolgot tehet. Az egyik, hogy kellően kiképzi magát hatósági ügyekben, és próbál jó tanácsot adni, amellett, hogy elirányítja a hatósági ügyintézőhöz, vagy a legegyszerűbb módot választja, és odaküldi a jegyzőhöz, aki egyébként a hatósági ügyekért felelős.

Tehát mondom, az emberek fejében, és itt Nagy Gábor Tamás polgármester úrnak volt igaza, nagy keveredés van, hogy mik a hatósági ügyek, mik az önkormányzati ügyek. Ez az előttünk fekvő törvény arra tesz kísérletet, szerintem egyébként nem is olyan túl rossz kísérletet, hogy rendet vágjon ebben, és az emberek ténylegesen tudják, hogy a hatósági feladatok vagy azok jelentős része az állam feladata, és az állam által működtetett rendszerben, a járási rendszerben lehet majd ezt intézni. És nemcsak azt, amit eddig a polgármesteri hivatalban intéztek, hanem ahogy talán Kovács Zoltán is elmondta, a földhivataltól kezdve egy csomó minden ügyet még ott tudnak intézni.

Igazából három témakört szeretnék említeni a hozzászólásomban. Ez a három témakör egyrészt a hatáskörök kérdése, másrészt a vagyon kérdése, a harmadik meg a járások kialakításának a dolga. Kezdeném talán ezzel az utolsóval. Az, hogy hol alakul ki járás és a járáshoz milyen települések tartoznak, én azt gondolom, az államigazgatás rendszerébe kell hogy illeszkedjen, hiszen ha így nézzük, ez egy államigazgatási végpont. Tehát mondhatjuk azt, hogy ezt igenis a kormány határozza meg, nem kell ehhez a parlament. Ez az egyik fajta érv.

Van egy másik fajta érv, azt meg azt mondja, hogy a járások kialakítása nemcsak vegytisztán államigazgatási feladatok szétválasztása és annak megszervezése, hanem igenis kérdés az, hogy mennyit kell az állampolgárnak elmenni ahhoz, hogy el tudja intézni az ügyét. És kérdés az is, hogy mennyi dolgot hol tud elintézni, milyen minőségben, és milyen helyi információk kellenek ahhoz, hogy ezt az ügyet el tudják intézni. Szerintem itt még nem lezárt a kérdés, hogy hogyan lesz majd ez szabályozva. Épp az előbb láttam, hogy beterjesztett két fideszes képviselő egy módosító javaslatot, hogy a törvény mellékletében legyen szabályozva a járások székhelye, illetve beosztása. Én is aláírtam egy másik módosító javaslatot, amelyik meg Budapesten rendezi ezt a kérdést, és azt mondja, hogy Budapesten 23 olyan hely lesz, vagy legalábbis járás vagy körzet, ahova az emberek majd tudnak menni az ügyeiket intézni. Tehát Hegedűs képviselő asszonynak is azt mondom, hogy hagyja magát meglepni.

Tehát ha az első kétperces felszólalásomban lévő szobros hasonlathoz igazodnék: jelenleg az alakot már látjuk, a feje már kialakult, szeme már van, szemöldöke még nincs, ott még nem tartunk, most fogjuk majd a szemöldökét, a szempilláit és egyebet farigcsálni, és szerintem ez helyes. Ez a parlament működésének a rendje, hogy ezt ebben az esetben, ezen a helyen tegyük meg.

Én azt gondolom, hogy a kormány nagyon rugalmasan áll ezekhez a kérdésekhez, hiszen ha van egy egységes akarat, és Budapesten mind a 23 kerületi polgármester közös akarata volt az, hogy minden egyes kerületben legyen járási vagy körzeti központ, a kormány belátta azt, hogy ha ez a bölcs kompromisszum, akkor szerinte is ezt kell tenni. Én azt gondolom, hogy ez a helyes.

(18.00)

Tehát az lenne a furcsa, hogyha olyan kormánya lenne az országnak, amelyik kitalál valamit az elején, és azt gondolja, hogy nála van a bölcsek köve, és akkor ahhoz körömszakadtáig ragaszkodik. Örülök annak, hogy olyan kormányunk van, amely bölcs belátással mérlegeli a kérdéseket, és majd ennek megfelelően meghozza a döntéseket, és a parlamentben majd nyilatkozik, hogy akkor melyik az a módosító javaslat, amit támogat, és melyik az, amelyiket nem támogat. Ennyit nagyjából a járási beosztásról.

A vagyon kérdése. Itt megint csak azt mondom Hegedűs képviselő asszonynak, hogy hagyja magát meglepni. Önnek van egy prekoncepciója, amit nem csak ennél a törvénynél, már sok törvénynél elmondott, ami nagyjából egyszerűen úgy fogalmazható meg, hogy azért kell az államnak a vagyon, hogy majd elkótyavetyélje - zárójel bezárva. Szerintem ez nem igaz. De erre majd lát itt példát a parlamentben, hogy ez majd hogyan lesz. Mert a vagyon valóban problémás a jelenlegi törvényi szabályozásban. Számos problémát fölvet, ön is mondott ebből néhányat, én is mondok néhányat. Nem mindegy az, hogy mondjuk, a XVI. kerületben - ahol én vagyok a polgármester a választók bizalmából - egy épületnek két szobája a körzethez vagy a járáshoz kerül, a másik 12 szobája pedig hova. Éppen ezért van a frakción belül is egyeztetés hál' istennek, és mondom, hagyja majd magát meglepni, mert szerintem a vagyoni kérdésekben is olyanfajta kompromisszumot kell majd kötni - és nagyon remélem, hogy különböző módosító javaslatokban majd viszontlátják ezeket, ha másképp nem, bizottsági módosító javaslatokban -, amely arra tesz majd kísérletet, ami az eredeti cél volt.

Mi volt az eredeti cél? Az volt az eredeti cél, hogy az államigazgatás rendszere, ami jelenleg fizikailag a polgármesteri hivatalban működött, az a jövőben is plusz többletköltségek nélkül tudjon működni. Erre volt egy javaslata az előterjesztőnek, amely azt mondta, hogy ha már a nemzeti vagyonról szóló törvényt elfogadtuk, akkor ez egy vagyon, és akkor tessék ezt ideadni, de lehet, hogy van ennél egy jobb megoldás. Sőt, én biztos vagyok benne, hogy van ennél egy jobb megoldás. Sőt, biztos vagyok benne, hogy a törvényben ez a jobb megoldás lesz majd elfogadva. De - csak hogy csigázzam az érdeklődésüket - ezt még nem mondom el, mert nem én vagyok az előterjesztője ennek a módosító javaslatnak. De mondom még egyszer, hagyja magát meglepni, és egy dolgot hadd kérjek. Ne mondja azt, hogy a Jobbik érvei előtt hajolt meg a kormány, amikor majd nem ez lesz a törvény végleges szövegében, ami most van, mert ez szokott történni a tisztelt Házban.

Tehát még egyszer mondom, a vagyon kérdése szerintem megnyugtatóan rendeződni fog. A cél fontos, hogy pluszköltségek nélkül működhessen ez a rendszer, és azt gondolom, pluszköltségek nélkül működni is fog, és erre egy másik javaslatot fogok én is majd támogatni, mint ami most előttünk fekszik.

Talán a legfontosabb kérdéshez érkeztünk, a hatáskörökhöz. A hatásköröknél értem, és meg is értem azt a kormányzati elképzelést, hogy hozzunk létre vegytiszta rendszert. Ugye, eddig volt - mint a felszólalásom elején is mondtam - egy viszonylag bonyolult rendszer, az emberek nem nagyon látták, hogy ki miért felelős. Ehelyett legyen egy teljesen vegytiszta rendszer: mindenért az állam felelős, ami úgymond államigazgatási feladat. Ez egy becsülendő hozzáállás, én megértem, hogy a minisztérium ilyet terjesztett elő.

Na, de az élet meg egy kicsit más. Ugye, nem véletlen az, hogy ezek a hatáskörök odakerültek az önkormányzatokhoz, és hadd nyissak még egy zárójelet. Azt gondolom, és erre terjesztettem is be módosító javaslatot - remélem, az előterjesztő fogja majd támogatni -, hogy ne azt lássuk a mostani rendszerben, hogy nem eléggé hatékony, hanem azt lássuk a rendszerben, hogy az önkormányzatokat folyamatosan, évről évre terhelték újabb hatósági, államigazgatási feladatokkal, anélkül, hogy adtak volna hozzá bármit is, vagy mondjuk, például a vagyont. Vegyük csak az okmányirodákat. Létrehozták '99-ben, ha jól emlékszem, az okmányirodát. Nálunk, a XVI. kerületben semmilyen vagyont nem adtak hozzá, nekünk kellett kialakítani egy új épületrészt, föl kellett újítani, létre kellett hozni. Számítógépet adott a Belügyminisztérium, azokon a számítógépeken kell az adatokat beküldeni a mai napig - vagy valami hasonlókon -, de egyébként annak a feladata természetesen elégtelen az ellátáshoz.

Tehát szerintem leginkább meg kéne köszönni az önkormányzatoknak, hogy az elégtelen feltételek mellett ilyen nagyszerűen helyt tudtak állni, és az államigazgatási feladatok jelentős részét levették az állam válláról, és azokat ellátták, szerintem egyébként kielégítő szakmai színvonalon. Persze megértem, hogy ha a feladatok elintézését közelebb akarjuk vinni az emberekhez, és a járásokba akarjuk ezeket szervezni, akkor oda kell szervezni azokat az embereket, akik majd ezt elvégzik, és ott megfelelő szakmai színvonallal kell rendelkezni, ez nagyon támogatandó javaslat.

Nézzék meg, és persze állatorvosi ló, de a szabálysértéseknél hogyan történt, XVI. kerületi példát hadd mondjak. Nálunk négy ember foglalkozott a szabálysértésekkel, ebből kettő csak részmunkaidőben, a másik részben birtokvédelemmel, ezzel-azzal, nem tudom, mivel. Egyeztetéseket követően végül is a törvényt úgy fogadta el az Országgyűlés, hogy ebből a négyből ketten végzik majd a szabálysértési feladatokat a jövőben. Nyilván négy ember bére több mint két ember bére. Ugye? Tehát nyilvánvalóan kevesebbet kell majd az államnak erre a feladatra költeni, és nyilvánvalóan nekem mint polgármesternek az a feladatom, hogy vagy meg tudom oldani ennyi pénzből ezt a feladatot, vagy akkor majd létszámot kell csökkenteni. De egy biztos, hogy az államigazgatásra eddig költött összegek, amit a magyar állam ráköltött, szerintem túlságosan is sok. Ezt lássuk be!

Nagyon-nagyon nagy a bürokrácia, és most csak megint - zárójel bezárva - köszönjük meg az önkormányzatoknak, és egy újabb zárójelet hadd nyissak: ennél nagyobb probléma, hogy sokkal több a feladat, ami felesleges bürokráciát kelt. Rengeteg olyan intézkedés van, amihez papírt kell kitölteni. Ez a következő lépés - és úgy tudom, a minisztérium készül is erre -, hogy ezeket drasztikusan csökkentsük. Mert Magyarországon tarthatatlan állapot az, hogy az államigazgatásban, hát, nem azt mondom, hogy többen dolgoznak, mint a civil szférában vagy a versenyszférában, de hát már közel annyian dolgoznak. Ez nem jó állapot, ezen változtatni kell, és a járások létrehozása ebben egy első lépcső, és én támogatom ezt a lépcsőt.

De visszatérve a hatáskörökre - zárójel bezárva -, talán azon nincs vita, hogy az okmány kiállítása állami feladat. Miért az önkormányzat csinálja, amikor egyértelműen állami feladat? Állítsa ki az útlevelet, a személyi igazolványt, a lakcímkártyát a járás! Hát miért ne állítaná ki? Talán az sem kérdés, hogy a gyámhivatal, ami eddig is - hát hogy is mondjam - nem szervesen illeszkedett az önkormányzat testébe, azt az államnak kell a jövőben ellátnia; a szabálysértésekről már döntött is a tisztelt Ház. Vagy mondjuk, a lakcím nyilvántartása miért lenne önkormányzati feladat, amikor ez megint csak állami feladat? (Ékes József: Hatósági eljárás.)

Ugyanígy - és ezt az elvet követte az előterjesztő - vannak még olyan dolgok, például az anyakönyvvezetés, ami állami feladat. Csak van az élet, és itt mondanám azt, hogy azt is vegyük figyelembe, hogy például az emberek hol szeretnek, mondjuk, házasságot kötni. Nyilván nem egy járási központban, hanem a saját születési településükön - vagy hát persze először a templomban. Tehát úgy kellene kialakítani ezeket a hatásköröket, hogy csak azok a hatáskörök kerüljenek az államhoz, amelyeket helyben vagy nem kellő helyismerettel nem lehet rendesen elvégezni. Biztos vagyok benne, hogy ez a beterjesztett törvényjavaslat végső formájában, amikor elfogadja majd a tisztelt Ház, olyan lesz, ami igazodik ahhoz a vegytiszta elvhez, hogy az állam végezze el az államigazgatási feladatokat, ne terhelje ezzel az önkormányzatokat, és igazodjon ahhoz is, hogy viszont ami eddig már az önkormányzatoknál volt, és helyi identitásképző, és helyi ismerettel kell hogy rendelkezzenek hozzá, azt meg végezze a jövőben a továbbiakban is az önkormányzat.

Szerintem ez egy nagyon jó rendszer lesz majd, amikor föláll, és én is mindenkit arra kérek itt a tisztelt Házban, hogy a végső javaslatot majd szavazatával támogassa. Mert ez lesz az első lépés a közigazgatási rendszer nagy átalakításában - vagy talán a második, vagy harmadik, de egy biztos, hogy kulcsfontosságú lépés lesz -, és biztos vagyok abban, hogy ez a kulcsfontosságú lépés, amikor majd egy-két év múlva belerázódik a rendszerbe, a polgárok megelégedését fogja szolgálni, és biztos vagyok benne, hogy egy jobb rendszert fogunk létrehozni. Mert közelebb kerül a feladat ellátása az emberekhez, az állam magára vállalja azt a feladatot, ami eddig is az ő feladata volt, és tisztább rendszer lesz.

Éppen ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy majd a végleges módosító javaslatokkal bővített változatot legyenek kedvesek támogatni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalások következnek, elsőnek megadom a szót Hegedűs Lorántné képviselő asszonynak.

Parancsoljon!

(18.10)

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Kovács Péter képviselőtársamnak szeretném azt mondani, hogy - már meg ne haragudjon - én azt gondolom, hogy a magyar kormány nem Mikulás, hogy folyamatosan meg kéne minket lepnie valamivel. Egyébként pedig sajnos valóban, az eddig bevált gyakorlat alapján nem kell hogy meglepődjek, mert majdnem biztos voltam benne, hogy ha most nem nyújtanak be egy teljesen új törvényjavaslatot, nem baj, majd zárószavazás előtti módosító indítványként egy teljesen új törvényjavaslatot kell hogy megismerjünk. De ez nem jó gyakorlat! Ne tessenek elénk hozni félkész törvényeket, amelyek tele vannak tisztázatlan kérdésekkel! A törvényalkotás munkája nem az, hogy itt helyben próbáljuk farigcsálni - hogy az ön példáját próbáljam továbbgondolni - a törvényjavaslatokat. Teljesen más lenne itt a feladatunk.

A vagyonkérdés kapcsán pedig az, hogy nekem van prekoncepcióm: hát igen, hosszan dédelgettem ezt a prekoncepciót, hiszen akárhányszor tettem fel, érdemi választ soha, egyetlenegy esetben sem kaptam. S ha ön is mondott egy példát, én is mondok egy példát. Az V. kerületben most ürítenek ki egy iskolát azért, hogy azt az iskolaépületet el tudják adni, és a suttogó propaganda vagy a rossz nyelvek szerint - inkább így mondom - azért akarja most eladni az önkormányzat, hogy miután majd államosításra fog sor kerülni, ne az állam adhassa el. Igaz, teszem hozzá, hogy már a leendő vevő személyét is megtalálták Andy Vajna személyében. Tehát inkább az V. kerületi önkormányzat szeretné Andy Vajnának eladni ezt az egyébként rendkívül értékes ingatlant, és nem akarja megvárni, hogy ezt az állam tegye meg. Igen, attól tartok, hogy ezen vagyontárgyak sorsa, amelyek elkobzásra kerülnek az államosítás során, egy része bizony elidegenítésre fog kerülni. Ha pedig nem, akkor tegyék meg, hogy mindent elidegeníthetetlen törzsvagyonnak nyilvánítanak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kerényi János képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KERÉNYI JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Az önkormányzati vagyonban a polgármesteri hivatal a törzsvagyon része, forgalomképtelen, senki nem akarja elkomfiskálni.

A másik dolog: a megyei önkormányzatok vagyonának az átvételénél tökéletes megoldások születtek. Mondok egy példát: Bács-Kiskun megyében a megyeháza egésze állami tulajdonban van, de 20 százalékát az önkormányzat használja, 80 százalékát pedig a kormányhivatal, az üzemeltetés pedig közösen történik, teljesen precízen, pontosan, mérnöki pontossággal leválaszthatók a költségek. A dolog tehát megoldható.

Hadd mondjak el egy kis színest arról, hogy bizonyos időközönként nem árt, ha az állami vagyon fája egy kicsit meg van rázva, hogy a selejt kihulljon. Hadd mondjak erre három példát! A kecskeméti MSZP-pártiroda állami tulajdonban lévő ingatlanban, a nyugdíjbiztosító vagyonkezelésében ingyenes használatra húsz évig át volt adva. Egy másik: a megyei önkormányzat tulajdonában lévő 8 ezer négyzetméteres ingatlan a Katona József téren, ennek egyharmadát egy volt vendéglátó-ipari vállalat használta a rendszerváltás után húsz évig, 1500 négyzetmétert. S hadd ragozzam még ezeket a történeteket: ahol eddig a földművelésügyi igazgatóság dolgozott, szintén állami vagyonban, társasházi tulajdonnal, tíz éve az Első Magyar Nőegylet használja egy részét, természetesen se költséget, se bérleti díjat, semmit nem fizet utána. Tehát a legfőbb ideje volt annak, hogy ezeket egy kicsit átnézzük, és új szerepet adjunk ezeknek az ingatlanoknak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a kettőperces felszólalásokat. Göndör István képviselő úr következik. Parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném tisztába tenni azt, amit Kovács Péter mondott. Nagy Gábor Tamás a következőt mondta, képviselő úr: az állampolgárok fejében összemosódott... - nem folytatom. Én erre azt mondtam, az állampolgár nem is akarja szétválasztani. Ezt állítom ma is, és szeretném az ön szavaiból ezt megerősítve látni, amikor azt mondta, hogy az állampolgár bemegy az önkormányzati hivatalba ügyet intézni. Ő oda akar menni. Csak azt kérem kellő tisztelettel, azt vegye figyelembe, hogy amíg önnek itt rendelkezésére áll a tömegközlekedés, és ugyanabba az épületbe megy át, ahonnan legközelebb átküldik máshova, akiket én itt szóba hozok, ők ma a körjegyzőségbe hat kilométeres sugarú körből eljutnak, ha a városba kell menni, több mint húsz kilométert kell majd megtenniük azért, és előtte biztos, hogy elmegy az önkormányzatba, ahol majd megmondják neki, hogy ezt az ügyet nem itt kell intézni, hanem a városban.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hegedűs Lorántné képviselő asszony következik.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Kerényi képviselőtársam valamit mondott nekem, sajnálom, hogy nem várja meg a választ, amit szerettem volna neki adni, de akkor elmondom a távollétében. Meggyőződésünk, hogy nincs selejt az állami vagyonban. Amit ő az előbb elmondott, az azt jelenti, hogy vannak felelőtlen vagyongazdálkodást folytató önkormányzatok, vagy az állam bizonyos szervei felelőtlenül kezelik az állami vagyont, de ez nem azt jelenti, hogy selejt lenne az állami vagyonban. Amiről pedig én beszéltem, az azt jelenti, hogy bizonyos vagyontárgyakból kivonják a feladatellátást, a szolgáltatást, üzleti vagyonná minősítik, majd eladják. Ezért mondom, tegyék meg nekem, hogy nem korlátozottan forgalomképessé, ahogy jelenleg van, hanem forgalomképtelenné teszik mindezen vagyontárgyakat. Ezzel lehetne adott esetben biztosítani, hogy ezek a vagyontárgyak hiába lesznek államosítva, mégse lesznek eladás tárgyai.

A másik pedig az, amit az előbb Kovács Péter képviselőtársam mondott, aki egy nagyon fontos, lényegi példával ábrázolta azt, hogy hogyan is történik jelenleg is már a leépítés, és hogyan fog történni a leépítés a jövőben. Elmondta, hogy eddig négyen láttak el szabálysértési feladatot, most már csak ketten fognak ellátni. Ugyanez lesz! Azt pedig nekem ne mondják, hogy sokan dolgoznak jelenleg az államigazgatásban meg a bürokráciában, mert ez nem igaz. Tessék megnézni a nemzetközi összehasonlításokat, tessék megnézni egy pár évvel ezelőtti adatot, ez egyszerűen nem igaz! Azok az emberek, akik jelenleg ott dolgoznak, úgy látják el a feladatukat, hogy sokszor agyon vannak terhelve. Meggyőződésem szerint éppen hogy kevesen látják el ezeket a feladatokat, és ez megy néha a minőség rovására.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tíz perc technikai szünetet rendelek el. Ülésünket 18 óra 26 perckor folytatjuk.

(Szünet: 18.16 - 18.28

Elnök: dr. Latorcai János

Jegyző: Móring József Attila)

ELNÖK: Képviselőtársaim, folytatjuk a vitát. Ferenczi Gábor képviselő úr következik, kettőperces hozzászólásra.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A szünetről visszaérkezve Kerényi János képviselő úrnak, aki még nem ért be az ülésterembe, de ha már szót kaptam, mondanám, hogy... (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Majd tolmácsolja akkor neki, legyen szíves, amiket mondok.

Tavaly Hegedűs Lorántné, illetve Apáti István képviselőtársammal adtunk be éppen egy módosító javaslatot az önkormányzati törvényhez, hogy a korlátozottan forgalomképes önkormányzati törzsvagyon, mégpedig a különböző iskolaépületek, egyéb oktatási célú ingatlanvagyon-elemek elidegeníthetetlenné váljanak, tehát teljesen forgalomképtelenné váljanak. Ugyanis az a gyanúnk merült fel - sajnos utólag most már tudjuk, hogy joggal -, hogy nem védték meg ezeket a különböző ingatlanokat, és azóta számos iskolaépület került kalapács alá.

A másik dolog, amit pedig éppen Kovács képviselő úrnak szeretnék jelezni, hogy nem fogalmaztam egyértelműen a járási biztos személyével kapcsolatban. Igazából én arra lennék kíváncsi, hogy miután a járási biztos mandátuma lejár, utána a járási hivatal vezetője lehet-e egyúttal polgármester, illetőleg egyúttal országgyűlési képviselő is, mert erről vajmi keveset tudhatunk. A törvény sem szabályozza megnyugtatóan ezeket a hatásköröket. Lényegében egy félkész törvényt tesznek elénk, és azt várják, hogy erről vitatkozzunk, erről szavazzunk.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hegedűs Lorántné képviselő asszony következik. Parancsoljon!

(18.30)

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kovács Péter képviselőtársamnak szerettem volna mondani - sajnálom, hogy kiment - azt a választ, miszerint két olyan államigazgatási feladatkört említett, nevezetesen a lakcímnyilvántartást, illetve az anyakönyvi feladatokat, amelyek szerinte jó, hogy átkerülnek a járási kormányhivatalba, amelyek meggyőződésünk szerint éppen hogy nem jó, hogy átkerülnek, hiszen olyan feladatok ezek, amelyek nagyon sok terepismeretet igényelnek, személyes ismeretet. Nagyon sokszor szüksége van ezekre a dolgokra a helyi lakosságnak, tehát kifejezetten károsnak tartjuk azt, a helyi lakosságra nézve pedig a legtöbb terhet jelentőnek, ami pluszutazást jelent, ezért tehát pluszpénzt, pluszidőt s a többi, hogy pontosan ez a két államigazgatási feladatkör átkerülne a járáshoz.

Ugyanakkor viszont egy olyan apróságot nem is említ még érintőlegesen sem ez a törvényjavaslat, amit nagyon jó lenne például már itt is elkezdeni tisztázni, nevezetesen: az építéshatóságok kérdését. Mindenfajta hatósági jogkör átkerül a járásokhoz, de pont ez még csak a kisujjukkal sincs érintve. Ugyan miért nem lehetett erre legalább valamifajta utalást tennie ennek a törvényjavaslatnak, esetleg azt, hogy egy további kormányrendelet fogja ezt a kérdést is tisztázni? Én azt gondolom, hogy azért, mert ez egy olyanfajta hatósági feladat, ami igenis nagyon sok problémával jár, nagyon sok kérdést vetne fel. Ez megint csak egy olyan kényes kérdés, mint például a járási központok, körzetközpontok, körzethatárok s a többi, amit jobb inkább kivenni az Országgyűlés feladatköréből, és a vita lehetőségét sem megadni, hanem majd ezt egy kormányrendelet vagy nem tudom, micsoda fogja egyszer valaha rendezni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Kovács Zoltán képviselő úrnak adok lehetőséget, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Némi történeti fejtegetést szeretnék a felszólalásom elején az önök tudomására hozni. Nevezetesen, elsődlegesen a szocialista képviselőtársaink felszólalásaiban kritizált jelenlegi rendszerrel szemben szeretném ismertetni azt az IDEA-program által, illetve az általuk kialakítani kívánt rendszert, amit a kormányzásuk idején szerettek volna létrehozni, az ezzel történő összehasonlítással, hogy miért lesz jobb a jelenleg kialakításra kerülő rendszer, mint az általuk akkor végre nem hajtott elképzelés. Amennyiben egyébként kétharmaduk lett volna, biztos vagyok benne, hogy végre is hajtják.

Ha magából az önkormányzati rendszerből indulunk ki, akkor azt találtuk még a 2010. év elején, hogy volt a legalsó szint, maga az önkormányzat, amely ellátott államigazgatási feladatot, önkormányzati közszolgáltatást, településfejlesztést és részben területfejlesztést, és volt mellette egy képviselő-testület. Emellé létrehozatalra került a többcélú kistérségi társulás, amely a községektől többletpénz fejében ellátta az önkormányzati társulást, de nem volt mellette testület.

Következett a megye, amely önkormányzati közszolgáltatást látott el, semmilyen államigazgatási jogkör nem volt, egyetlenegy hatósági ármegállapító jogköre volt, a kéményseprési díj - hogy miért pont az, azt máig sem tudjuk, '90-ben, amikor létrehozta a parlament az önkormányzati törvényt -, és volt mellette testület. Majd létrejött a régió, amely területfejlesztési régióként jött létre területfejlesztési tanáccsal, ahol egyébként delegáltak és a törvény erejénél fogva kinevezett személyek voltak, de nyilván a delegáltak többségbe kerültek minden esetben, hogy a törvény által kinevezettek nehogy véletlenül borítsák a mindenkori állami döntéshozatali lehetőségeket. Emellett megjelentek az úgynevezett dekoncentrált szervek százféle, sokszínű világként, ráborítva tevékenységüket középszinten a különböző főhatóságaikkal; a közlekedési főhatóságtól kezdve a munkaügyi főfelügyelőség, és a többi, és a többi. Ebben a rendkívül zűrzavaros világban, ahol egyébként több illetékesség nem volt azonos, azonos területhez, nem beszélve az igazságszolgáltatásról, a rendőrségi illetékességi területekről és a hatásköröket illetően.

Az új Orbán-kormány ebben a zűrzavaros világban kíván rendet tenni, mondhatnám azt is, hogy most érkezett el a közigazgatás rendszerváltása, és lépésről lépésre halad ennek felépítésében. A koncepció egyébként teljesen világos, ketté kell választani az állami feladatokat, az önkormányzati feladatokat, és ezen belül kell a hatásköröket létrehozni. Való igaz, és magam sem értek teljes mértékben egyet azzal, hogy az építéshatósági feladatok bizonyos érdekkörök áldozatos munkája tekintetében nem a járási kormányhivatalokhoz kerülnek, hanem maradnak az önkormányzatoknál. Az identitásképző feladatok, én azt gondolom, azok nem kardinális kérdések. Bizonyos tekintetben érthető az önkormányzathoz való kötődés, de azt gondolom, hogyha mondjuk, az anyakönyvi feladatok vagy a hagyatéki feladatok a járási kormányhivatalhoz kerülnek, attól még lehet esküvőt tartani és házasságot kötni abban a faluban, hiszen eddig is volt lehetőség arra, hogy ha valaki nem a városháza vagy a községháza termében kívánt házasságot kötni, hanem mondjuk, a nagyfa alatt a parkban vagy máshol, akkor az anyakönyvvezető kivonult, és ezt a feladatot elláthatta. Tehát én ragaszkodnék a magam részéről a tiszta, elválasztott állami feladatokhoz és önkormányzati feladatokhoz.

Ami a járást, a megyét és a régiót illeti, a szocialista elképzelések akkor azok voltak részben politikai megfontolásból, hiszen egy megyét kivéve mindenhol a Fidesz nyerte a megyei önkormányzatokat, hogy eszközteleníteni kell a megyéket, kivették a területfejlesztést, felcsúsztatták a régiókhoz, és emellé egyébként, ha lett volna politikai tehetősségük, mellé is tették volna a képviseleti rendszert is. Erről készültek akkor jelentős tanulmányok a Corvinus Egyetemen. Én magam Lamperth Mónikával erről éppen a Corvinus Egyetemen vitatkoztam, talán két alkalommal is a hallgatók előtt, hogy szerintem miért nem jó, szerinte pedig miért jó ez a rendszer. Mi épp azt szeretnénk, hogy minél közelebb vigyük az állampolgárokhoz a jó állam koncepciója jegyében az ügyintézést, az a rendszer pedig eltávolította volna a rendszert. Egyrészt létrehozta volna az önkormányzati közszolgáltatások terén a kötelező társulást, csakhogy ez kétharmados törvény volt, és mi azt mondtuk, hogy a szabad társulási lehetőséget biztosítjuk ehhez, a kötelező társulást nem kultiváltuk, hogy így mondjam.

A régiós tanács, illetve a régió mellé teendő politikai testület pedig még messzebb került volna ebben a rendszerben a decentralizáció és a szubszidiaritás elvétől, tehát ezért sem támogattuk. Ennek megvoltak egyébként a csírái a közigazgatás részén is, hiszen létrehozták a regionális közigazgatási hivatalokat törvényellenesen, és ezek a törvényellenes regionális államigazgatási szervezetek bizonyos kirendeltségeket hagytak a megyei szinten, tehát az állampolgároknak államigazgatási ügyekben a régiókhoz kellett egyébként eljutniuk. Mi ezt a rendszert rossznak tartjuk, és helyette az általunk jónak tartott rendszert kívánjuk bevezetni. Ehhez megvan a politikai elkötelezettségünk, erőnk, és meg is fogjuk csinálni. E tekintetben, tisztelt képviselőtársaim, ma az egyik fontos eleméről beszélünk, a járásról, de nem szabad elfeledkezni arról a területi integrációról, amely ebben a rendszerben már kialakult, ez pedig a megyei kormányhivatalok rendszere. 13-17 közötti úgynevezett dekó államigazgatási szerv szanaszéjjel a területen végezte a munkáját, hol jobban, hol rosszabbul, és már utaltam arra, hogy szeretnék arról beszélni, hogy miért olcsóbb a rendszer az integrációval. Példaként szeretném mondani, az általam vezetett kormányhivatalnál korábban ezeknél a különálló szervezeti egységeknél, amelyek ma szakigazgatási szervek, 67 pénzügyes volt, ma ezt a feladatot 47 látja el, korábban volt 24 informatikus, ma ezt 14 informatikus látja el. Tehát itt látszik, hogy a hivatali apparátus jelentősen csökkent, ráadásul a létrehozott központi jogszolgáltatási főosztállyal nincs külön minden szervezetnél jogtanácsos.

(18.40)

Arról már nem is beszélve, hogy a kedvenc műfaj az volt, hogy kiszervezték a jogszolgáltatást, és nagy, komoly ügyvédi irodák hatalmas nagy pénzekért láttak el jó néhány hónapon keresztül semmittevéssel feladatot, és nagy ritkán esett be egy-egy per szakigazgatási szervhez. Tehát ennek lennének az alárendelt szervezetei a hatósági oldalról a járási kormányhivatalok, amelyek tisztán hatósági feladatot látnak el, nem keverve egyébként az önkormányzati közszolgáltatásokkal, mert ezt egy másik állami szerv látja el.

Ilyenkor teszik föl a kérdést, hogy mitől lesz ez olcsóbb. Attól, hogy nem lesz új kormánytisztviselő vagy a közigazgatásban szereplő, hiszen 50-50 százalékban megoszlik az egyes önkormányzatok állománya, az állami feladatokat látja el fele, nem új emberek kerülnek be a rendszerbe. Ezt is mutatja egyébként a törvény, hogyha ezt valaki elolvassa. Tehát felesleges ezzel riogatni bárkit is, hogy új státusok és új pozíciók jönnek létre. Ennek nagy része átvételre kerül.

Természetesen az alkalmasakat kívánják átvenni a leendő kormányhivatalok. Magam hatszor választott polgármester vagyok, vezettem már polgármesteri hivatalt, láttam belülről hivatalt, az eddigi rendszerekben jó néhány ember a jelenlegi munkaügyi bírósági gyakorlat szerint nem kerülhet ki ezekből a rendszerekből, aki egyébként bemegy, kihegyezi a ceruzát, semmi hibát nem vét, de éppenséggel nem húzza a szekeret, nem való hivatalba, mert úgy beszél az ügyfelekkel, ezeket egyébként a bíróságok rendszeresen visszahelyezték. Most lehet egy olyan alkalom, amikor a jó munkaerőket, jó munkát végzőket lehet racionálisan egy hivatalba szervezni, ettől lesz hatékonyabb egyébként a feladatellátás, ügyfélbarátabb az állampolgárokkal kapcsolatban mindenfajta ügyintézés.

A kormányablakról pedig már szóltam a korábbi kétperces hozzászólásomban. A járási kormányhivatalok mintegy kétszáz helyen lesznek. A 2013-as esztendőben pedig az informatikai rendszerek kialakításával reményeink szerint országos illetékességgel létrejönnek a kormányablakok, amelyek a szétszabdalt ügyfélszolgálati rendszer helyett egy ablakba "terelik" az ügyfeleket, és ebben az egy kormányablakban intézhetik az ügyfelek az ügyeiket.

Ráadásul a mai modern világban létrejön az e-közigazgatási rendszerben az ügyfélkapunyitás, ami azt is jelenti, hogy ezekben a rendszerekben otthonról is lehet államigazgatási ügyet intézni.

Ami a legfontosabb, és talán erről nem esett szó eddig, hogy ezek a kormányablakok nem a polgármesteri hivatalok ügyfélszolgálatainak megfelelő időszakban tartanak nyitva, hanem már ma is a 29 meglévő este 8-ig tart nyitva, tehát két műszakban vannak. Tehát ez segíti azokat a munkáltatókat, akiktől mindig azzal a szlogennel mentek el dolgozók, hogy "főnök, bocsánat, ügyem van, ki kell ugranom a városba, szeretném elintézni munkaidő alatt", és ez mindig az ottani munka hatékonyságának a rovására megy. Ma este 20 óráig lehet ezeknél a kormányablakokban és a leendő kormányablakban is ügyet intézni.

Felmerül az a kérdés, hogy mi lesz egyébként azoknál az önkormányzatoknál, ahol 2 ezer fő alatt nem lehet hivatalt fenntartani az önkormányzati törvény alapján, és mi lesz itt, akinek államigazgatási ügye van. Én azt gondolom, hogy ha a települési képviselők jól látják el a feladatukat, az önkormányzati ügyekben helyben vannak, és ellátják ezt a települési képviselőkkel kapcsolatos feladatkört. Az államigazgatási jogkörben pedig ügysegédek veszik fel a panaszokat, illetve amit helyben el tudnak intézni, elintéznek. Tehát ebben sem szenvednek csorbát az állampolgárok. Ráadásul egy koncentrált hivatalban a szakszerűség sokkal jobban jelen van, mint egy szétszabdalt rendszerben, ezért is koncentrálódnak most például legújabb megoldásként a szabálysértési előadók a megyei kormányhivatalhoz, ennek ez is egy példája.

Szerintem az az érvelés is helytelen, amely arról beszél, hogy be kell menni a körzetközpontba. A körzetközponti jegyzőre telepítettek az okmányirodáktól kezdve az építéshatóságon keresztül a körzeti gyámhivatalig mindent. Most ezek az ügyintézők vagy ugyanabban az épületben használati joggal rendelkező kormányhivatali egységként lesznek, vagy egy másik épületbe átülnek, és ugyanezt a feladatot végzik innentől kezdődően, csak éppen nem a jegyző lesz érte felelős, hanem a járási kormányhivatal-vezető, illetve a megyei kormányhivatal-vezető.

Ami egyébként az alá-fölérendeltségből adódik, az jelen helyzetben is megvan, hiszen gondoljunk bele, első fok a jegyző, másodfok a kormányhivatal. Most első fok a járási kormányhivatal lesz, másodfokon pedig a megyei kormányhivatal jár el. Tehát ebben sincs érdemi változás ma már a helyszínt illetően.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez az elképzelés, amit a jelenlegi polgári kormány felvázolt itt az eddigiekben és már törvénybe foglalt, illetve a jövőt illetően a jelen törvényjavaslattal is előtérbe helyezett, ügyfélbarát, olcsó és hatékony közigazgatást valósít meg, ami az állampolgár oldaláról segíti az ügyeinek az ellátását, illetve az ügyek közötti eligazodást.

Végezetül szeretném még azt is elmondani önöknek, hogy azok a félelmek, amik a vagyont illetően, illetve a különböző politikai kinevezetteket illetően itt megjelennek, azt gondolom, hogy nem valós félelmek az én eddigi tapasztalataim szerint. Én úgy gondolom, hogy ennek jó példája egyébként a megyei intézményfenntartó központok létrehozatala, mert az én teljes ismeretem szerint ott egyetlen politikai kinevezett sem volt ennek a rendszernek a vezetésével megbízva, illetve miniszteri vagy megyei biztosként is a meglévő apparátusból, megyei apparátusból kerültek oda jó néhányan, akik levezényelték ezt az átmeneti két hónapot, és előkészítették a megállapodásokat.

Én azt gondolom, erre figyelemmel önök bízzanak a nemzeti együttműködés kormányában és ebben az új rendszerben. Ígérem, nem fognak csalódni. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Kiss Sándor képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azzal kezdeném, hogy talán fura, nagyon érdekes a levéltárakról szóló törvény, a közadatokról szóló törvény, de azt hiszem, hogy a tévénézőket és a lakosságot sokkal jobban érdekelte volna ez a törvény, amit most tárgyalunk.

Az a tapasztalatom már az elmúlt parlamenti időszakból kifolyólag is, hogy a fontos kérdések érdekes módon mindig vagy késő éjszakába nyúlnak, vagy olyankor kerülnek terítékre, mikor nincs televízió-közvetítés. Ezt azért sérelmezem, mert nekem többen jelezték, hogy szívesen megnézték volna televízióban ezen törvény általános vitáját, volt jegyző, aki ezt jelezte, polgármesterek, és úgy gondolom, hogy az általános vitából első kézből kaptak volna információt ezen törvénnyel kapcsolatban. Elnézést, elnök úr, ezt mindenképpen meg kellett jegyeznem, ha nem is tartozik szorosan a tárgyhoz. Felhívnám a figyelmüket, hogy a házbizottsági üléseken ezeket vegyék figyelembe, hogy ami közérdeklődésre tart számot, az lehetőleg televíziós közvetítésben menjen. Jó, nem folytatom ezt a részét tovább.

Nekem igazából a Fidesz politikai stílusával van gondom, megmondom őszintén. Tehát az itt felvetett problémákat a vagyonnal kapcsolatban, vagy arról, hogy a politikai érdekeknek milyen erős szerepe lesz majd a tisztségviselők kinevezésében, roppant egyszerűen el lehetett volna oszlatni ezeket az aggályokat, hogyha ezt beemelik a törvénybe. Tehát itt legalább egy félórát beszéltünk ezekről a kérdésekről. De miért nem emelte be az előterjesztő magától a törvénybe ezeket, hogy megnyugtassa a jegyzőket, megnyugtassa a polgármestereket?

Tehát én egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy itt nem a politikai érdekek és nem a politika mentén lesznek bizonyos dolgok eldöntve, hiszen éppen imént az előttem felszólaló utalt rá, hogy az építési hatósági feladatok - azt hiszem, ha jól emlékszem, ön fogalmazott így - bizonyos érdekkörök miatt valahogy mégsem kerültek bele ebbe a törvénybe.

Tehát én arra kérném az előterjesztőt, és már nem először teszem ezt, hogy ne olyan legyen tényleg, mint az elefánt a porcelánboltban. Nincsenek tekintettel semmire és senkire.

(18.50)

Gesztusokat lehetne gyakorolni akár már a törvényben is, és megnyugtatni azokat, akiket ez tulajdonképpen érint, egyszerűen csak annyival, hogy ezt beemelik a törvénybe.

Nem szeretnék belemenni a részletekbe, módosító javaslataink lesznek majd, és majd a részletes vitában ezt jobban kifejteném. De példának okáért nekem teljesen elképesztő volt, hogy önök a polgármesterre testálják az egész átadás-átvételt. Utána kit fog majd szidni a testület és a város? A polgármestert, mert te nem jól csináltad. A legtöbb helyen az önök polgármesterei vannak, miért nem adták meg nekik azt - a képviselő-testület úgyis megszavazza, mert általában fideszes többségű képviselő-testület van -, hogy legalább a polgármesterek védve legyenek? Még egyszer azt mondom, és az egész törvény ezt sugallja, hogy önök nincsenek tekintettel sem az ellenzékre, sem pedig arra, akiket egyébként majd ez a törvényjavaslat érint.

A második rész pedig az, hogy mennyi időt hagytak ezen törvény megtárgyalására vagy egyáltalán társadalmi vitájára. Tudom, hogy már januárban forgott ez a törvénytervezet, de úgy gondolom, hogy talán jobb lett volna még több időt hagyni, hogy azok a részletkérdések, amelyek egyébként megfogalmazódnak polgármesterekben és jegyzőkben, eljuthassanak önökhöz is. Azt látom már most, hogy a részletes vita nem a jövő héten, hanem majd csak két hét múlva lesz, ez mindenképpen üdvözlendő, hogy kicsit többet lehessen rágódni ezen a törvényjavaslaton. Ez mindenképpen pozitív dolog, hogy talán önök is többet tudnak erre gondolni, és a módosító javaslatainkat majd beemelik a bizottsági módosítókba.

Nagyon sokszor elhangzott itt a vagyon kérdése. Megmondom önöknek őszintén: abszolút nem vagyok megnyugodva afelől, hogy az állami tulajdonba került vagyon netalán majd nem privatizálódik el. Itt próbáltak minket megnyugtatni, de pontosan az egészségügyi bizottság ülésén tett rá utalást az államtitkár úr, és azt hiszem, Kerényi képviselő úr is utalt rá, hogy az önkormányzati vagyon közvagyon. Tehát az önkormányzati vagyon nem az önkormányzaté, az mindenkié, az az államé. Ő tett erre utalást. Úgy gondolom, hogy ez jön ki a törvény szövegéből. Visszatérve az egészségügyi bizottsági ülésre, ott bizony azt mondta az államtitkár, hogy állami tulajdonba kerültek a megyei fenntartású intézetek, és igen, majd ezeket értékesítik, csak majd az egészségügybe fordítják vissza.

Tehát egyértelműen nem alaptalan az a prekoncepció, hogy ezeket az állami tulajdonba vett ingatlanokat esetleg önök értékesítik. De ha ez nem így lesz, én elfogadom ezt is, akkor ezt kérem szépen, tessék, emeljük bele a törvénybe, hogy az állami tulajdonba került önkormányzati ingatlanok nem elidegeníthetőek, és akkor az önkormányzatok még azt sem tartom kizártnak, hogy nem fognak annyira ódzkodni, hogy az a vagyon bekerüljön állami tulajdonba, mert biztosak lesznek abban, hogy az nem kerül utána majd magántulajdonba.

Még egyszer mondom, nem akarok részletekbe belemenni, de kérem és nem először a Fidesz törvényalkotási stílusával kapcsolatban, hogy legyenek egy kicsit rugalmasabbak, legyenek könnyedebbek. Önök tényleg úgy gondolják, hogy kétharmad van, és akkor mindenkit, mindent el lehet taposni, és semmi nem számít. Legfőképpen ezt emelném ki ezen törvényjavaslatból.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak rendes felszólalásra Ferenczi Gábor képviselő úr következik, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Két percbe nem fér bele, amit gondoltam még elmondani, ezért nyomtam normál gombot, de nem fogom kitölteni az időt.

Nos, az előttünk fekvő törvénnyel kapcsolatban számos aggályt fogalmazott meg a Jobbik Magyarországért Mozgalom már a vezérszónoki felszólalások során is, illetőleg a mai vitában is elmondtuk azokat a kérdéseket, amelyeket nem tisztáz véleményünk szerint megfelelően az előttünk fekvő előterjesztés. Ha megkérdezzük az átlagembereket, akkor két kérdés merül fel szinte mindenkiben. Az egyik az, hogy mi értelme ennek a közigazgatási átalakításnak. A másik kérdés pedig az egy átlagember szempontjából, hogy ez mennyibe kerül.

Hogy mi értelme, arra félek, hogy nagyon egyszerűen meg tudjuk adni a választ. Az eddigiek alapján sajnos azt vélem felfedezni, hogy a Fidesz-barát önkormányzatok helyett most Fidesz-barát járási hivatalokat fognak megvalósítani ahelyett, hogy ezek valóban ügyfélbarátok lennének. Mivel úgy gondolom, hogy a kistelepüléseken az ügyintézéssel alapvetően eddig sem volt gond, tehát ez alapvetően nem indokolja azt, hogy a 2000 fő alatti településeken megszűnjön a hivatali ügyintézés.

Félek attól is, hogy úgy fogunk járni, mint annak idején az önök kormányalakítása után a csúcsminisztériumok kialakításával, amelyet szintén úgy kommunikáltak, hogy ezáltal csökken a kormányzati intézményekben dolgozók létszáma. Valójában csak a minisztériumok száma csökkent, összességében sokkal többen dolgoznak a kormányzati szférában. Félek attól, hogy a járási központok kialakításával, a járási hivatalok felállításával is erre kerül sor. Sokkal többen fognak részt venni a rendszerben, de úgy, hogy közben a kistelepüléseken az eddig a hivatalokban dolgozók java részétől pedig megszabadulnak, úgymond velük vitetik el a balhét, egyrészről rájuk kenve azt az 1100 milliárdos önkormányzati adósságállományt, amelyről egyébként néhány megyei jogú, illetőleg nagyobb város tehet. Ezek a kistelepülések nem tehetnek arról, hogy az önkormányzatok ilyen mértékben eladósodtak.

Felmerült a mai vitában is többször, hogy mi lesz ráadásul ezekkel az épületekkel, ezzel az ingatlanvagyonnal, a megüresedő épületekkel, amelyeket mostantól majd nem fognak használni. Félünk attól, hogy ha egy kistelepülés központjában, egy kisváros központjában találunk szép épületeket, akkor ezek is majd eladásra kerülnek. Nem tisztázza a törvény a hatásköröket, és még egyszer mondom: nagyon hiányzik belőle, hogy semmilyen privatizáció elleni biztosítékot nem tartalmaz.

Veszprém megyén szeretnék végigmenni a járások tekintetében, és ezt is sérelmezem, hogy mindössze egy sajtótájékoztatóról lehetett értesülni, hogy egyáltalán mely járásokat tervezik megalakítani. Ráadásul a közelmúltban a 9 járásból egyszer csak 10 lett, tehát Ajka, Devecser, Pápa, Várpalota, Zirc, Balatonfüred, Balatonalmádi, Tapolca, Sümeg és Devecser (sic!), ezek lesznek a járásaink. Balatonalmádi, azt lehet mondani, csodával határos módon került be a tizedik helyre, tizedik járásként. Nyilvánvaló, hogy itt a helyi lakosság érdeke is az, hogy így közelebb lesz az önök által tervezett járási központ, mintha csak Balatonfüred központtal létesülne egy járás, de itt én érzek némi politikai érdeket is. A rossznyelvek szerint van rá egy fideszes országgyűlési képviselő mint jelölt, aki esetlegesen majd be fogja tölteni a járási hivatalvezető tisztségét is. De hát ezt önöknél már megszoktuk, hogy akár 8-10, közpénzen finanszírozott állást is képesek egyszerre betölteni. Szégyellem is magam, hogy én mindössze országgyűlési képviselő vagyok.

Végigmenve a járásokon, nyilván szülővárosommal, Ajkával, illetve az ajkai járással kezdeném, itt azért hadd hangsúlyozzam ki, hogy lakosságszám tekintetében hatalmas különbségek vannak az egyes járások között. Az ajkai járásban 41 ezer lakossal számolhatunk, 11 településsel. Nyirádot talán célszerűbb lenne inkább a tapolcai járáshoz sorolni, de ebbe sincsen sajnálatos módon beleszólásunk. Itt inkább azt emelném ki, hogy számos településen komoly gondot okoz egyáltalán az iskola fenntartása, és számos településről elmondható az is, hogy a járásközpontba nagyon rossz a közlekedés.

A devecseri járás visszaállításának nagyon örülök, lévén, hogy családom is, ha több évszázadra visszatekintünk, akkor Devecser városából származik, és úgy gondolom, hogy hatalmas érvágás volt annak idején a településnek, amikor megvonták Devecsertől a járási székhely státust.

(19.00)

A devecseri járáshoz 27 település, mintegy 16 500 lakos fog tartozni, viszont itt még nagyobb gondot okoz a rendkívül rossz tömegközlekedés, és ehhez járul még hozzá az is, hogy nagyon rossz az infrastruktúra, az utak állapota. Például Adorjánházáról mindössze pápai átszállással, tehát egy másik járásközpontot érintve közelíthető meg jelenleg a devecseri járásközpont, tehát Devecser városa. És van olyan település is, ahol munkaszüneti napokon van egyenes járat, például Dabronyból.

Adtam be egy írásbeli kérdést még korábban azzal kapcsolatban, hogy milyen fejlesztéseket tervez a kormány annak érdekében, hogy Devecser valóban a gyakorlatban is működőképesen és méltóképpen betölthesse a járási központ szerepét. Erre a kérdésemre is, úgy gondolom, nem kaptam érdemleges választ. Jelen állás szerint nem rendelkezik a település azzal a megfelelő infrastruktúrával, amely valóban indokolhatná azt, hogy több település központjaként működhessen majd a jövőben. És akkor itt hadd említsem meg azt is, hogy teljesen elégtelen a háziorvosi szolgálat, kórházuk nincsen, az iskolából pedig folyamatosan viszik el a szülők a gyermekeiket más településekre a helyi roma kisebbség miatt.

A várpalotai járásban mindössze 8 település van, 39 ezer lakos. Ebben a járásban már nincs sajnos szülészet, tehát Várpalota városában nincsen szülészet, Veszprémbe kell átjárni sajnos a kismamáknak. Ezt azért hangsúlyozom, mert miközben a járások kialakításával foglalkozunk, úgy gondolom, sokkal inkább azokkal a helyi problémákkal kellene foglalkozni, ami valóban érinti a vidéken élő embereket.

Tehát az elmúlt időszakban önök semmit nem tettek annak érdekében, hogy a vidéken élő honfitársaink helyzete javuljon. Úgy érzem, hogy továbbra is másodrangú állampolgárok, sőt lehet, hogy azt kell mondanom, hogy harmadrangú állampolgárok ebben az országban. Tehát ahogyan tapasztaltuk az MSZP-SZDSZ-kormányzat alatt, hogy megszüntették a postákat, megszüntették a helyi rendőrőrsöket, folyamatosan szűnik meg a tömegközlekedés, most önök folytatják ezt a sort azzal, hogy bezárják a vasúti szárnyvonalakat, ami nálunk Veszprém megyében a pápai járást érinti leginkább. Munkahelyeket nem tudnak teremteni, és most azon vitatkozunk lényegében, hogy hol tudják ezek az emberek intézni az ügyeiket, helyben vagy húsz kilométerrel odébb, miközben nincs egyébként megfelelő tömegközlekedés, hogy egyáltalán eljussanak majd a járási hivatalba.

Végigmehetek az összes járáson, mert ha Zirc példáját nézzük, ott is súlyos leépítések voltak az egészségügyben, de folytathatom a sort Veszprémmel, illetőleg Balatonfüred, illetve Balatonalmádi tekintetében is, ahol az egészségügyi ellátás tekintetében súlyos hiányosságok vannak. Mindenhol tapasztalható, folyamatosan kapom a megkereséseket a helyi iskolaigazgatóktól, polgármesterektől, akik attól félnek, hogy nincs biztosítva, nem lesz biztosítva jövő évtől az iskolájuk működtetése. Illetőleg a járásokkal kapcsolatban az önkormányzati törvény hatásaival kapcsolatban is rendkívül nagy félelem van a helyiekben.

Sajnálatos módon és összegzésként azért hadd emeljem ki, hogy úgy élik meg a vidéken élő emberek, mintha a Fidesz-kormány hadjáratot folytatna a magyar vidék ellen. Ezzel, hogy a kistelepüléseken az iskolák, a polgármesteri hivatalok megszűnnek, a közbiztonság szándékoltan..., azt kell mondanom, lehet, hogy önök abban érdekeltek, hogy szándékoltan ne legyen megoldva a közbiztonság kérdése; nem védik meg a magyar földet. Éppen ma reggel kaptam egy telefonhívást, hogy Veszprém megyében is 7 ezer hektár földterület van a Benetton cég kezében, miközben az a magyar gazda, aki egy kistelepülésen él, és 1987 óta gazdálkodik, 200 szarvasmarhája van, nem kaphat önöktől több földet, mint azt a 13 hektárt. Tehát egy olasz cégnek 7 ezer hektárja van, a magyar gazda meg 13 hektáron kell hogy 200 szarvasmarhát legeltessen, ami nyilvánvalóan képtelenség.

Tehát ezekkel a dolgokkal kellene, azt gondolom, foglalkozniuk, mert önök vannak kormányon. Lényegében ködösítenek, olyan pótcselekvések vannak itt a Magyar Országgyűlésben... - azt gondolom, hogy az, hogy most járásokat alakítunk-e ki, még ha van ennek történeti vagy akár európai előzménye is, ez, azt gondolom, nem sarkalatos kérdés jelenleg a magyar emberek, különösképpen a vidéken élő magyar emberek szemszögéből.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e valaki még felszólalni. Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Szabó Erika államtitkár asszonyt, kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Szabó Erika bólint.) Igen. Megadom a szót, parancsoljon, államtitkár asszony!

DR. SZABÓ ERIKA közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt megköszönöm azt az aktív részvételt, amit a múlt heti és a mostani vitában produkáltak, folytattak az ügy érdekében. S bár nagyon színes és nagyon vegyes volt a hozzászólások tartalma, azért voltak olyanok is, amikből érződik az együttgondolkodás, érződik a jó szándék, érződik, hogy érti a képviselő, hogy miről van szó, és érti, hogy most csak egy kis szeletéről beszélünk az egész területi közigazgatási rendszer átalakításának.

Az elején már túl vagyunk, a kormányhivatalok létrejöttek, integrációk működnek, és megyünk tovább az egyablakos ügyintézésig. Kérdezte az egyik jobbikos képviselő úr, hogy mi az értelme ennek az egésznek. Nem tudom, mennyire vett részt eddig a vitában. Nyilván nem az elejétől, mert akkor tudná, hogy a legfőbb célja a 10 millió magyar állampolgár kiszolgálása egyablakos ügyintézés lehetőségével, ahogy elhangzott: reggel 8-tól este 8 óráig hétfőtől péntekig.

Ha ezt a magyar állam tudja majd biztosítani az állampolgárok számára, akkor nagyon komoly életminőség-javító intézkedést tett. Ahhoz, hogy önök ezt elhiggyék és elfogadják és értsék, ahhoz valóban szükség lenne valami nagyon komoly dologra, méghozzá a bizalomra. Bizalomra irántunk, bizalomra a nemzeti ügyek kormányának intézkedései iránt. És azt elfogadom és elismerem, hiszen én is ötödik ciklus óta vagyok képviselő, hogy az elmúlt 22 év politikai múltja, közéletének múltja nem sok okot ad arra, hogy olyan nagy bizalmat fogalmazzanak meg a jelenlévők, de azért mi, a területi közigazgatással foglalkozó államtitkárság, a mi minisztériumunk, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az eddig a kormány által kitűzött célok tekintetében mindent megvalósított. És igen, akkor is voltak félelmek, amikor a kormányhivatalok létrehozását terveztük. Akkor is voltak félelmek, amikor az integrációt ilyen széles körben akartuk megvalósítani területi szinten. Megvalósult és működik. Utalhatnék a tavalyi őszi vitára is, a megyei önkormányzatok konszolidációja kapcsán készült törvényjavaslat vitájára is. Ott is nagyon sok kérdés merült föl, mi lesz a dolgozókkal, mi lesz a közalkalmazottakkal, el fogjuk bocsátani őket, nem működnek az intézmények. Mindegyik intézmény működik. Mindent átvettünk. A megyei intézményfenntartó központok, amelyek a kormánymegbízotthoz vannak bekötve, kellő felelősséggel, szaktudással irányítják majdnem 35 ezer közalkalmazott munkáját a közel 700 intézmény működtetése kapcsán. Tehát minden félelem, ami megfogalmazódott, és minden aggodalom, ami sokszor jogos aggodalom, hiszen hatalmas nagy rendszerek átmozgatása zajlik, végső soron nem igazolódott be, mert a működőképesség fennmaradt és fenntartottuk.

(19.10)

Most, ahogy továbblépünk az egyablakos ügyintézés felé, a járás egy államigazgatási területi szint. Ha ezt önök nem törvény formájában kapják meg itt az asztalukra kitéve azért, hogy vitatkozzunk róla, akkor sem lenne semmi probléma, hiszen az alaptörvény a kormány szervezetirányítási jogkörébe teszi azt a feladatot, hogy az államigazgatási szervezetrendszerét, a végrehajtó hatalom eszközrendszerét saját maga szabályozza és határozza meg. Ez nem országgyűlési feladat. Nagy tisztelettel meghallgatom az ellenzéki képviselők véleményét, de majd az ő véleményük igazán akkor lesz érdemi ezekben a kérdésekben, ha ők gyakorolnak valamikor majd végrehajtó hatalmat kormányzati szinten, és szeretnék a végrehajtó hatalom különböző intézményrendszerét különböző módon alakítani és szervezni. Ez a kormány asztala, nem az Országgyűlés asztala; mint ahogy az sem, hogy milyen illetékességgel és milyen székhellyel működjenek a járások. A járás nem közigazgatási szint. Ott nem végzünk közszolgáltatásokat, nem az önkormányzatokhoz kapcsolódó feladatokról van szó, hanem arról, hogy az államigazgatási hatósági ügyeket ott, az állampolgárokhoz legközelebb eső területen, a kormány által megfogalmazott elveknek megfelelően végezzük el, ami aztán elvisz bennünket a kormányablakok rendszeréig, amit országosan 300 helyszínen, járási hivatalokban, járási székhely településeken és olyan településeken fogunk megnyitni, ahol okmányiroda most is működik.

Igen, jogos az aggodalom, hogy mi lesz a kistelepülésen élőkkel. Nem mindenki él járási székhelyen, és nem mindenki él olyan településen, ahol okmányiroda működik. Azokon a településeken, ahol olyan feladatok kerülnek át a járási hivatalhoz, amiket korábban a jegyző végzett, azokban az ügyekben mi ügysegéddel fogunk az állampolgárok rendelkezésére állni, hogy ne kelljen beutazni a járásszékhely településre; amit korábban helyben a polgármesteri hivatalban a jegyző ellátott, azokat az ügyeket helyben felvegyék, és emiatt ne kényszerítsünk utazásra senkit. Az egész területi közigazgatási rendszer-átalakításnak veszne el a lényege, ha bárhol nehezebb helyzetbe hoznánk az állampolgárokat, mint amilyenben most vannak. Az egész átalakításnak éppen az a lényege, hogy könnyebb kiszolgálást adjunk, kényelmesebb ügyintézési lehetőséget, felkészült, hozzáértő munkatársat, a lehető legszélesebb ügyintézési idővel szolgálják ki az állampolgárokat. Ez a cél. Ez egy nemes cél. A magyar állam ezt a célt még nem tűzte ki célul. Ilyen feladatot még el sem indított, el sem kezdett, nem is gondolkodott rajta senki, hogy a gazdaság fejlődése szempontjából a versenyképesség növelése érdekében milyen eszközrendszerrel rendelkezik maga az állam, és mennyire tudná segíteni mind a gazdaság, mind az ügyfelek érdekét az, hogyha egyszerűsítené az ügyintézést, ha leépítené a bürokráciát, ha ezen a területen egy rendkívül nagy lépést tenne. És most erre a lépésre készülünk, és igen, gesztus az, hogy idehozzuk önök elé, és felvázolom mellette a kormány teljes célkitűzését, hogy minek a része ez a törvényjavaslat, és ezután még mennyi jogszabály jön, ami majd ezt fogja szolgálni, de az már a kormány döntési jogkörébe tartozik.

Nagyon sok konkrét kérdést fogalmaztak meg önök. Nem szeretném túl hosszan zárni ezt a vitát, de egy-kettőre hadd reagáljak, kérem, engedjék meg.

A vagyon kapcsán is a bizalmatlanság légköre uralkodott el. Valóban, de a feladatot el kell látni. Tehát azokat a feladatokat, amelyek átkerülnek a jegyzőtől, a polgármesteri hivatalból a járási hivatalhoz, egy ingatlanban ingó eszközökkel el kell látni. Na most, az esetek többségében a polgármesteri hivatalokban lesz ez a helyszín, hiszen ott dolgoznak azok a köztisztviselők, akik ezeket az államigazgatási feladatokat most is megfelelő szaktudással, hozzáértéssel ellátják, és ugyanúgy végzik majd továbbra is, csak nem köztisztviselőként, hanem kormánytisztviselőként, és nyilván kell hogy legyenek munkaeszközeik. Ahogy Kovács Zoltán kormánymegbízott úr elmondta, ez a megyei konszolidáció kapcsán is kiválóan működik, hogy a megyeházák épületében osztottan működik a kormányhivatal és a megyei önkormányzat hivatala. A rezsiköltségeket meg tudták osztani, ahol szét lehet választani, ott szétválasztották. Ezek nem olyan kardinális kérdések, amelyek miatt olyan nagyon aggódni kellene.

Nincs államosítás. Nem államosításról beszélünk. Ez egy téves feltételezés. Szó sincs ilyesmiről. Feladattal jön a vagyon, a feladat elvégzéséhez szükséges eszközöket fogja biztosítani a maga számára az államigazgatás szervezetrendszere. Ez így volt '90-ben is. Aki emlékszik rá, a rendszerváltás első törvényhozási lépéseire, az tudja, az önkormányzatok is megkaptak az államtól egy csomó tulajdont, feladatot, eszközrendszert mind a közszolgáltatások, mind a közfeladatok ellátására.

Nem kell utazni. Biztos, hogy nem kell utazni, többet legalábbis biztos nem kell, sőt kevesebbet. A kormányablakrendszer ezt biztosítani fogja.

Nem nőnek az ügyintézési terhek. Nem is tudom, még milyen aggodalmakra adjak itt választ gyorsan.

Hegedűs Lorántné mondataira feltétlenül szeretnék reagálni, mert ő ugyanazt ismételte meg a mai hozzászólásában, mint amit elmondott a vezérszónoki beszédében is, és közben egyetlen olyan módosító javaslatot sem adott be, amely arról szólna vagy arról győzne meg engem, hogy konstruktívan, valóban felelősséggel együtt akar gondolkodni ebben a nemes feladatban velünk. (Hegedűs Lorántné: Ott van kilenc módosító indítvány! Mire gondol?)

Nem lesznek drasztikus elbocsátások, a köztisztviselők kormánytisztviselőként végzik majd a feladataikat.

Azt hiszem, a leglényegesebb kardinális kérdéseket már össze is foglaltam önöknek. Még a tévéközvetítés kapcsán én is fájlalom, hogy egy ilyen nagy rendszer-átalakító törvény általános vitájának a második része már nem a tévéközvetítés ideje alatt zajlott, de az első rész igen, és szerintem abból nagyon sok mindent megismerhettek az érdeklődők. Ráadásul folyamatosan megyünk önkormányzati érdek-képviseleti szervekhez különböző konferenciákra, a TÖOSZ összes megyei rendezvényén részt vettem én és helyettes államtitkáraim, úgyhogy minden alkalmat megragadunk arra, hogy elmondjuk, hogy milyen rendszerről gondolkodik a kormány. Nagyon sok építő jellegű hozzászólást, észrevételt, véleményt kapunk, ami engem arról győz meg, hogy akit közvetlenül érint - polgármesterek, jegyzők - ez a feladatátszervezés és ezek a célok, azok örülnek ennek, azok együtt akarnak dolgozni velünk, azok értik a rendszer lényegét, és tudják, hogy számukra maga az önkormányzás, a helyi közügyekkel való foglalkozás mennyivel egyszerűbb, átláthatóbb feladattömeget fog jelenteni, szemben azzal a mostani helyzettel, ami például a jegyzők hátán van hátizsák 1400 feladat- és hatáskörrel. Nincs az a jegyző, aki napi rutinnal tudná végezni ezeket a feladat- és hatásköröket. Nem jó a rendszer, átláthatatlan, ezért kell az államigazgatási feladatokat az államigazgatás szervezetrendszerébe beszervezni.

És igen, Ferenczi Gábor jobbikos képviselő azt mondta, hogy ő fájlalja azt, hogy a vidéki állampolgárok másodrendű állampolgárnak érezhetik magukat, vagy egyesek másodrendű állampolgárnak érzik magukat. Hát azon vagyunk, dolgozzunk rajta közösen, hogy ne legyenek azok! Ez a felvázolt rendszer, ez a közigazgatási rendszer-átalakítás, amelyről most önökkel beszélgetünk, vitatkozunk, és majd a részletes vitában még a részleteiben is átbeszélünk, éppen arról szól, hogy ne legyen egyetlen vidéki állampolgár se másodrendű állampolgár, legalábbis az ügyintézés szempontjából biztos, hogy nem.

Köszönöm az észrevételeiket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(19.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Emlékeztetem önöket, hogy a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény és az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében nem került sor. A képviselők benyújtották indítványaikat, az általános vitát most lezárom. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Most a napirend utáni felszólalás következik. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Nyikos László képviselő úr, a Jobbik képviselője: "A közpénzkezelés hazai elszámoltatási kultúrájának alacsony színvonaláról VI." címmel. Megadom a szót, 5 percben. Parancsoljon, képviselő úr!




Felszólalások:   111-173   173-250   250      Ülésnap adatai