Készült: 2020.07.07.20:39:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

45. ülésnap (2018.11.28.), 190. felszólalás
Felszólaló Potápi Árpád János (Fidesz)
Beosztás Miniszterelnökség államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:18


Felszólalások:  Előző  190  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fiam négy-öt éves lehetett, amikor megkérdezte tőlem, hogy apa, te székely vagy, anya magyar, akkor én milyen származású vagyok. Én erre azt feleltem, hogy te, fiam, székely vagy, és ő erre azt felelte, hogy jaj, de jó. Azt gondolom, ez az adoma is mutatja azt, hogy mi, székelyek mindig hajlamosak vagyunk egy kicsit különbnek érezni magunkat a többi magyarságnál vagy talán a világ összes népénél is. Ez abból is adódhat, hogy a székelység mindig is  ahogy a beszédekben elhangzott  saját maga kellett megszervezze a saját közigazgatási, katonai, politikai életét. S még inkább magára volt utalva a Kárpát-medencében, mint a magyarság többi része, hiszen a központoktól sokszor külön fejlődve, és esetlegesen sokkal nehezebb körülmények között fejlődve élte le az ezer vagy ezerszáz éves történetét.

Tudjuk azt, hogy a székelység nélkül talán ma nem is beszélhetnénk Magyarországról, nem is beszélhetnénk magyar nemzetről, hiszen az elmúlt ezer-ezerszáz évben ők védték meg Magyarország határait, később pedig a keleti határait is. Nem volt olyan magyar hadjárat, királyi vagy más egyéb hadjárat, ahol a székelyek ne lettek volna ott Magyarországot és az egész magyarságot képviselve, illetve védelmezve. Így volt ez a tatárok elleni több évszázados küzdelemben, hiszen az utolsó tatárjárás, amit nem szoktunk emlegetni, 1717-ben történt meg, s így volt ez a török hadjáratok idején is, amikor nemcsak Erdélyt védelmezték, hanem sokszor egész Magyarországot, és később az újkorban is. Ennek egyik ékes bizonyítéka az, hogy Austerlitzben ott van az a kopjafa, amely az ott elesett székely katonák emlékét szolgálja, hiszen a három császár csatájában, amely 1805. december 2-án volt, ott voltak a székely katonák is, hűségesen szolgálva Magyarországot, a birodalmat. S még inkább így volt a világháborúk során.

Azt gondolom, hogy ez az összetartozás vagy egység napja  majd dönt a parlament, hogy melyiket támogatja  a későbbiekben, már itt a vita kapcsán is, ha ezt egyáltalán vitának lehet nevezni, alkalmat adott, és majd a későbbiekben minden évben legalább a megemlékezés napján lehetőséget teremt nekünk arra, hogy akár a történelmi eseményekre emlékezzünk, akár a mai körülményekre, az autonómiaküzdelmekre, s mindazokra a kérdésekre, amik a nemzetpolitikában napirenden vannak. S talán arra is alkalmat ad ez a nap, hogy más híres eseményekre, történelmi eseményekre is vissza tudjunk emlékezni.

A hétvégén került sor Csíkszeredában a Mikó-várban a Csíki Székely Múzeumban a megemlékezésre, a száz évvel ezelőtt létrejött székely hadosztályra, amelyet nem is egy magyar ember, hanem egy császári katonatiszt, Kratochwil Károly hozott végre, szervezett meg, és amely székely és nem székely katonákból állt.

Ez volt az egyetlen olyan katonai erő, amely a felbomlásban, az anarchiában, a nihilben, amikor Budapesten az országnak nemzetáruló kormánya volt, akkor ők ott, távol Budapesttől összefogva az országot egyedüliként védelmezték, és több mint fél éven keresztül egyedüliként harcoltak azért, hogy a betolakodóktól távol tartsák, megvédelmezzék Erdélyt, megvédelmezzék a családjaikat, utána pedig Magyarországot. Erre emlékeztünk a hétvégén. Köszönetet szeretnék mondani egyrészt a Hargita megyei önkormányzatnak, Csíkszereda megyei jogú város önkormányzatának és a magyar főkonzulátusnak, amelyek ezt az ünnepi rendezvényt, a háromnapos konferenciát megszervezték.

S természetesen, mint ahogy említettem, alkalmunk nyílik arra is, hogy megemlékezzünk arról, hogy 1914-18 között a székelyek és nem székelyek, magyarok együtt védelmeztük Magyarországot az első világháborúban, és később, 1944-45-ben az Arbat-vonalon szolgálva szintén ott voltak ezek a katonák.

Azt gondolom, hogy egy remek kezdeményezésről van szó, egy olyan kezdeményezésről, amely nemcsak a székelyeket és a magyarokat fogja össze, hanem talán a parlamentnek is lehetőséget teremt, hogy a zilált belpolitikai helyzetben tudjunk beszélni normális hangmederben, és egységet tudjunk idevarázsolni így karácsony előtt. Azt gondolom, hogy ez egy remek alkalom. Szeretnék köszönetet mondani mind Szávay képviselő úrnak, mind pedig azoknak a képviselőknek, akik csatlakoztak ehhez az előterjesztéshez.

Természetesen, mint ahogy már kétszer elmondtam, a kormány támogatja az előterjesztést, és javasolja a parlamentnek, hogy ezt fogadja el. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  190  Következő    Ülésnap adatai