Készült: 2024.03.29.14:50:15 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

226. ülésnap (2012.10.08.), 263. felszólalás
Felszólaló Mandur László (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:52


Felszólalások:  Előző  263  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! (Dr. Cser-Palkovics András felé:) Tisztelt Képviselő Úr! Én természetesen ehhez a digitális átállási részhez szeretnék szólni. De előtte már itt a hírközléssel, távközléssel kapcsolatosan fölmerültek mindenfajta kételyek meg közpénzek, meg van-e 160 milliárdja mondjuk, Magyarországnak arra, hogy egy ilyen szolgáltatót behozzon a piacra, és a három meglévő szolgáltató mellett ez mikor fog egyáltalán megtérülni, meg hogy ezen a piacon ennek lesz-e valami hatása bármire is, árakra és így tovább, meg mi az, hogy az állam belefog bizonyos történetekbe.

Csak egy tanulság, egy példa kis színesként, az időmet fölhasználva erre: annak idején mint az Antenna Hungária elnöke és az Antel Invest vezérigazgatója, a magyar állam számára tettünk egy ajánlatot mint többségi állami cég, ami arról szólt, hogy a készenléti szolgálatok, rendőrség, tűzoltóság, határvédelem és így tovább digitális rádiórendszere bevezetésre kerüljön, miközben a schengeni zsandárok már döntöttek arról, hogy ez a Tetra-rendszer lesz, mert ugye, Tetra, Tetrapol volt. Az ajánlat lényege az volt - első lépésre nem hitte el senki -, hogy nulla forint állami pénz beruházása mellett lehet megvalósítani, majd a működtetésében a dolog úgy térül meg a befektető számára, hogy nem kerül többe, mint az éves működtetése és fenntartása a jelenlegi vagy az akkor jelenlegi elavult analóg rendszernek. Amikor bemutattuk a lényegét a dolognak egy konzorcium keretében, amiben minden lehetséges szállító benne volt, aki ilyen rendszert tudott Európában, a Motorola, Nokia és így tovább, akkor megdöbbenve vette észre a Pénzügyminisztérium, hogy ez megcsinálható nulla forint beruházás mellett, miközben 50 milliárdok repkedtek a levegőben vagy attól egy picit alacsonyabb számok. Jött a kormányváltás '98-ban, majd azt láttuk, hogy elkerült a dolog a Magyar Postához, nagyjából elköltöttek 1 milliárd forintot egy fölépült társaságnak, ami ezzel foglalkozott, és nem történt semmi.

Na, ezt csak azért mondtam tanulságképpen, mert én azért azt várom a mindenkori kormányzattól, az akkoritól is, amelynek tettük az ajánlatot, meg a mostaninak, meg talán a jövőbelinek is, ha lesz, hogy keressen azért olyan megoldásokat, ami egyébként költségkímélő a közpénzek számára, ráadásul jól ellenőrizhető, és a kockázatokat, ha úgy tetszik, akkor nem a közpénz oldalára toljuk át, a kormányzati oldalra, hanem meghagyjuk egyébként a piac bizonyos szereplőinek, és ha a piacon valakik szeretnének tisztességes üzletet kötni, akkor úgy kell képviselnünk ezt, ha úgy tetszik, az állami szereplő részéről, mintha magántulajdonnak lennénk az őrei, legalább annak az igényességével a közpénzek fölött is.

Na, itt most tettem egy pontot, elnök úr, köszönöm a megtisztelő türelmét, hogy ezt a dolgot kitehettem az asztalra, mert ebben az általános vitában az első részhez nagyon is kapcsolódik ez a történet. Azt gondolom, hogy logikailag kell sok mindent átgondolnunk annak érdekében, hogy a problémákat, a fölvetődő kérdéseket hogyan tudjuk megoldani, és legyünk legalább annyira szellemesek, mintha mondjuk, saját pénzünket vagy magántulajdonosok pénzét kellene úgy befektetnünk vagy úgy gazdálkodni vele, aminek van igazi gazdája és igazi számonkérési rendszere.

Miért mondom ezt? Mert itt van a digitális átállás kérdése, amit még Cser-Palkovics képviselő úrral közösen éltünk meg annak idején, még 2007 magasságában, amikor létrehoztunk egy többpárti társaságot - pedig nem lett volna rá különösebb kötelezettség, vagy részben lett volna -, annak érdekében, hogy törekedjünk arra, hogy mindenki ott üljön az asztalnál, és szánjunk arra időt, energiát meg figyelmet és nyitottságot, hogy itt vannak fontos dolgok, hogy mindenki magáénak érezhesse ezt a történetet, és ne legyen ádáz pártpolitikai vita vagy annak a csatának a végeredménye az, ami általában nem szokott jó eredményt hozni, meg vonjuk be a szolgáltatókat és így tovább. Nem sorolom tovább, mert ezt ő pontosan ismeri és tudja. Kisebb-nagyobb súrlódásokkal, de azért én azt gondolom, hogy nagyon példamutatóan működött ez a történet, aminek az eredménye lett egy olyan törvény, ami persze nem tökéletes, mint egyik sem, de a legkevésbé hibás talán, mint amit láttam az utóbbi időben.

Ennek a nyomán is alakult egy pályázati rendszer, és itt muszáj elmondani, mert összefügg a javaslatban szereplő résszel, aminek az eredményeképpen az Antenna Hungária, az én volt valamikori cégem, megnyeri egy tisztességes versenyben a jogosultságot, tőlem függetlenül, mert nem vettem részt a pályáztatási rendszerében. Ez azért érdekes, mert emlékezzünk arra, hogy megköttetett a szerződés a Hírközlési Hatóság meg az Antenna Hungária között, amiben vállaltak kötelezettséget arra, hogy a digitális átállásban a szegény embereknek, akikről most leginkább beszélünk, mert van durván 570 ezer háztartásunk, amely ma háromcsatornás néző, földfelszíni analógban nézi a televíziót, nincs kábelhálózata, meg nem vett műholdas lehetőségeket, és bizony azzal én nagyon is egyetértek, hogy kötelességünk számukra biztosítani normál áron vagy kis befektetés mellett a lehetőséget, hogy nézhessenek televíziót, mert ma már, a XXI. században ez alapkövetelmény.

De a kérdésem a következő. A koncessziós ajánlatban is benne volt, hogy többletlehetőséget kellett nyújtani, és pluszpontot kaptak azért a pályázók, ha többet vállaltak ennek a problémának a kezelésére, és emiatt kevesebb koncessziós díjat is fizet a győztes, mert hiszen ez egy olyan teher, ami neki költség. Tehát magyarul, amikor erről a problémáról beszélünk, hogy most már itt van a küszöbön a digitális átállás, 570 ezer háztartásról beszélünk, és hogy lássuk el dekóderekkel őket, és mennyi pénzt kellene ehhez hozzárendelni, akkor én azt gondolom, hogy nemcsak arról kell itt beszélnünk ebben a Házban, és a fejünkben pedig csak abban forogni, hogy majd közpénzeket hogyan fogunk meg milyen csatornán, meg majd ezt ki minősíti, meg hogy KSH, meg odamegy, meg keresgéli, hanem én első lépésben azt tenném, hogy bekopogtatnék az Antenna Hungáriához, mert vele van egy szerződésünk, a magyar állam és az Antenna Hungária között.

(21.30)

Azt a kérdést tenném fel, hogy amit önök pályázat útján megnyertek, ennek megfelelő volt a koncessziósdíj-ajánlatuk, amit fizetgetnek az Államkincstárba, és ez nyilván kevesebb, mert ha ezt nem vállalják be, akkor magasabb díjat fizettek volna érte. Mit kívánnak tenni? Vagy leülünk az asztalhoz, és azt mondjuk, hogy mit fogunk közösen tenni annak érdekében, hogy a vállalt kötelezettségüket önök is teljesítsék? Ugyanis abban az áll, csak mondom önöknek, hogy adunk bérletbe vagy nem is, részletfizetésre dekódert, méghozzá a minimálbér 1 százalékánál nem nagyobb törlesztés mellett, tehát maximum 1 százalék. Ez ma 93 ezer forint, tehát ennek az 1 százaléka 9300 forint. Ez benne van. (Dr. Vas Imre: Az 10 százalék!) Tehát magyarul: azt gondolom, hogy az 570 ezer háztartásban élők java részének - és ezt kell mondanunk, mert ilyen az élet - nem akkora teher, hogy egyébként a vállalt kötelezettségnek megfelelően megkapja havi törlesztésben a dekóderét.

Mennyibe kerül ma egy dekóder? Az Antenna Hungária honlapján meg lehet nézni, ott mindig pontosabban, mármint nem mint Antenna Hungária, hanem úgy, hogy mindig... - az 9900 forint bruttó. Tehát magyarul: 11 havi törlesztéssel lényegében mindenki meg tudja venni úgy, hogy nem roppantja meg senkinek a családi költségvetését a havi 930 forint maximum - ez csak olcsóbb és kisebb lehet, tehát ez a maximum -, viszont 11 hónap után teljes mértékben az övé a berendezés. Ismerve a mai jövedelmi viszonyokat, már nagyon-nagyon le fog szűkülni azoknak a hányada, akikre azt kell mondanunk, hogy ők már azt a maximum 930 forint/havi törlesztőrészletet 11 hónapon keresztül sem képesek fizetni azért, hogy televíziót nézhessenek. Én ezt nagyon fontosnak tartom, mert ezt a kötelezettséget be kell hajtani, mert ez a kötelességünk, mert ez volt a pályázati végeredmény, és ez kíméli a Kincstárat természetesen, amire nagyon kell vigyáznunk, és tudjuk, hogy mekkora hiány van ebben.

Ezt azért is mondom, mert annak idején én sokat kardoztam ezért, hogy vállaljanak kötelezettséget a pályázók azért, hogy amikor eljön az idő, akkor ne ezt terheljék, hanem vállaljanak ebben kötelezettséget. Hogy hogyan és miképpen, mi lesz ennek a lebonyolítása, nyilván most ebbe a törvényjavaslatba, amit önök letettek az asztalra, vagy ön letett az asztalra, nagyon nehezen lehet beapplikálni, de érvényesíteni muszáj szerintem. Ezek után kell megnézni, hogy ezen túlmenően vagy emellett persze mi az, amiben fel kell nekünk térképezni, hogy kik maradtak, akik aztán már tényleg abban a helyzetben vannak, hogy már nem tudják ezt sem megoldani.

Ennyi ennek a napirendnek a kapcsán. A többi részét nagyjából elmondták itt az eddig felszólaló kollégák. Én jobban örülnék annak, és ez lenne talán a zárszóm, hogy így vége szakadna ennek a fajta műmájerkedésnek, elnézést a kifejezésért, nem is idevaló talán ez a szó, tehát amit itt lejátszunk egymás előtt, hogy ez önálló képviselői indítvánnyal bejön, misztikussá tesszük az egészet, és akkor úgy csinálunk, hogy van valami misztikus háttérbe állítás, Schiffer képviselő úr beszélt erről sokat. Tegyük vissza! Tegyük vissza a normális menetbe, hogy van felelőse, van egy erős kormányzati háttér, óriási apparátussal, sok pénzért, nagy infrastruktúrával és így tovább. Miért játsszuk el egymás előtt meg a közvélemény előtt, hogy a kormány szinte nem felelős azokért a törvényekért, amelyek ide bekerülnek, mert nyilván más oka nincs ennek a dolognak, vagy mi lehet még? Ha más oka van, hogy a hatalmi izékben valami másfajta lopakodások, kiscsoportos játékok, ebbe én bele se merek gondolni, remélem, hogy nem is ez motiválja ezt a dolgot. De jó lenne, mindenki jobban járna; főleg a törvényalkotás minősége, azt gondolom, mert ugyanis abban a pillanatban, ahogy elfogadunk egy törvényt, az objektivizálódik, ezt mindannyian tudjuk, és önálló életet él. Nagyon nehéz lesz vele mit kezdeni, de alkalmazni kell az országban az embereknek, a családoknak, vállalkozásoknak, bíróságnak, ügyvédeknek, és még sorolhatnánk, aztán átírjuk százszor meg ezerszer. Na, de ezt nem is folytatom tovább.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Azt kérném tisztelettel, függetlenül attól, hogy most ebből mi fog bekerülni a végén, vagy mi lesz a végleges szövege ennek a módosításnak, a probléma megoldására kell koncentrálni, és azt gondolom, nem arra, hogy a különféle ilyen bekezdésekbe mit lehet beapplikálni. Van egy-két szakasz, ami nagyon nem tetszik, de ezt még hadd mondjam el. Szóval az, hogy beírjuk azt, hogy a KSH egyébként jogosult arra, hogy ha kap egy feladatot, bevonjon bárki mást ebbe, miért kell ezt beleírni a törvénybe? A KSH egyébként azzal dolgozik, akivel akar, neki jogosultsága van, önerőből, megbízási szerződéssel, gondolom, ma is így van, nem minden feladatot ő lát el. Most beírjuk a törvénybe? Ezzel az a baj, hogy azt a gyanút kelti, mintha a KSH azt mondta volna, hogy ő nem nagyon szeretne alkalmazni senkit ilyen feladatokra, vagy nem tudom, de valahogy nekem szinte írják elő a törvényben, és akkor legyen oda leírva, hogy valakiket én bízzak meg, és akkor fizessünk ki majd nem tudom, mennyi pénzt, mert ezt még nem tudjuk, csak majd kiszámolódik, meg majd a hatóság elnöke itt kiszámolja, meg a fene tudja.

Szóval, sok ilyen gyanút keltő momentum jelenik meg, aminek valódi értelmét nem látom, hogy miért itt a törvényben kell így rögzíteni, ahelyett, hogy hagynánk őket dolgozni normál rendben, megtehetik, de mégis ide majd bekerülnek. És akkor nem kell csodálkozni, hogy mindenki egy kicsit gyanakodva nézi, hogy már megint itt valami misztikus nagyságrendben mennek valami pénzek, és megint felbukkannak, de azt mindenképpen írjuk be, hogy valami alvállalkozónak lennie kell szinte. Nem így van leírva, hogy kell, de lehet megbízni. Redundancia, fölöslegesség szerintem a törvényben.

Elnök úr, köszönöm megtisztelő türelmét és figyelmét. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  263  Következő    Ülésnap adatai