Készült: 2020.08.12.00:41:20 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

238. ülésnap (2017.09.18.),  123-129. felszólalás
Felszólalás oka Interpelláció megtárgyalása
Felszólalás ideje 10:06


Felszólalások:   117-123   123-129   129-135      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mint hallottuk, képviselő úr nem fogadta el miniszter úr válaszát. Kérdezem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 111 igen szavazattal, 11 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Kiss László képviselő úr, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Lassan nem lesz pedagógus, aki tanítson!?” címmel. Kiss László képviselő úré a szó. Parancsoljon!

DR. KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az iskolakezdés kapcsán attól volt hangos szinte minden médium, hogy elkeseredett igazgatók akár a Vaterán is keresnek pedagógusokat; hogy a matematika-, fizika-, kémia-, informatika-, testneveléstanárokat lasszóval kell fogdosni, és ha sikerül, főleg a kistelepülési iskolákban, akkor bizony mindenki szerencsésnek érezheti magát.

Most frissen kijött statisztikai adat alapján 3-4 százalékos a pedagógushiány, de valójában a tartós pedagógushiányt ennél nagyobbra is becsülik. Úgy gondolom, hogy ennek egyértelmű az oka, az oka pedig az, hogy kudarcot vallott az önök oktatáspolitikája, kudarcot vallott az úgynevezett pedagó­gus­életpálya-modell. A pedagógusok megbecsülése ugyanis csak propaganda szintjén működik. A béremelés szintje arra volt elég, hogy az OECD-országok közül az utolsó helyről az utolsó előttire küzdjük fel magunkat.

Eközben a pedagógusok munkaterhe tovább nő, a minősítési rendszer bevezetése és az óraszámok megemelése pedig szintén növelte csak a problémát. Gyakorlatilag a minősítési rendszer maga a statisztikai adatokkal és a bürokráciával való küzdelem csimborasszójává vált, amely minden tanárnak rémálma, hiszen agyonbürokratizált és logikátlan. Pedig önök is tudhatnák, hogy tanárnak lenni nem csupán egy munka a sok közül, sokkal több annál, egy hivatás, amit az ember egy életre választ, hiszen az a munka, az a hivatás, amely jövő generációk nevelése-oktatása, az nyilvánvalóan egy egész embert kívánó, hihetetlen nagy áldozattal végzett munka.

Ma azonban a valóság az, hogy az alacsony bérért dolgozó pedagógusok rövid pórázon vannak tartva, sajnos sok esetben megbecsülés nélkül, magas óraszámmal és megfélemlítve végzik a munkájukat. A csődöt mondott életpályamodell nem hat ösztönzően a pedagógusokra, alacsonyak a munkabérek, és a munkakörülmények is rosszak, elég csak arra gondolni, hogy maguk a tanári helyiségek is szűkösek, klimatizálás a legtöbb oktatási intézményben gyakorlatilag nincs. Ijesztő kép, hogy a pedagógusok átlagéletkora rohamosan emelkedik: 37 százalékuk 50 év feletti, még a kényszernyugdíjazás hatására is; 6 százalékuk 30 év alatti.

Kérdezem ezért államtitkár urat, mit terveznek a pedagógushiány megszüntetése érdekében. Tervezik‑e, hogy végre valódi életpályát adnak a pedagógusoknak? Tervezik-e az adminisztrációs terhek csökkentését, a munkakörülmények javítását? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az elhangzott interpellációs kérdésre a választ Rétvári Bence államtitkár úrtól fogjuk hallani. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön azt veti a kormány szemére, hogy nincs elég pedagógus, és azt elfelejti megemlíteni, hogy önök a saját kormányzásuk ideje alatt 15 ezer pedagógust elbocsátottak a pedagóguspályáról (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így volt! - Szégyen!), és elküldték őket biztosítási ügynöknek meg ingatlanügynöknek, meg ki tudja, mennyi minden másnak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!), azt a 15 ezer pedagógust, akit ön most hiányol az iskolákból.

Hogy vonzóbbá tegyék - idézőjelben - a pedagóguspályát, ezért biztos, ami biztos, még egyhavi bért is elvettek a pedagógusoktól, hogy akinek lett volna még hivatástudata ott maradni, és önök nem bocsátották el, nem került abba a 15 ezerbe (Közbeszólás az MSZP soraiból: Akkor miért volt több, mint most?), akit elbocsátottak, még azoknak is kisebb legyen a bére, hátha a kisebb bér miatt gondolkoznak valamilyen pályamódosításon, elmennek MSZP-s országgyűlési képviselőnek (Gőgös Zoltán: Inkább ülj le!), vagy elmennek bármi másnak.

És ezek után, tisztelt képviselő úr, miután önök csökkentették, százas nagyságrendben csökkentették azoknak a helyeknek a számát, ahol oktatás folyik, miután önök elvettek egyhavi bért és elbocsátottak ennek nyomán 15 ezer pedagógust, ön zengedezik itt ódákat arról, hogy mennyire problémás az, hogy van-e elég tanár vagy nincs-e elég tanár. (Gőgös Zoltán: Ezt nem mi mondjuk!) Tisztelt képviselő úr, ennek a problémának a megoldása is, azt hiszem, csak akkor lehetséges, hogyha központi a fenntartása az iskoláknak egy állami szervezetrendszeren belül, hiszen hogy szakos tanárból mekkora hiány van, valójában csak az állami fenntartás bevezetésével jött létre ez a szám, ez az igény, hogy pontosan mennyi szakos tanárra van szükség. Ezért volt fontos, hogy ezt a problémát is felszínre hoztuk. Azt mondhatjuk, hogy regionálisan, az ország egyes részeiben 1-2 százalékos az a pedagógushiány, amivel számolhatunk, amely helyeket be kell tölteni Magyarországon.

Hogy vonzóbb legyen a pedagóguspálya, ahhoz nyilvánvalóan elkerülhetetlen a pedagógusbér… - nem a bércsökkentés, amit önök tettek meg, hanem a béremelés, 50 százalékos béremelés, amelynek minden évben a fedezetét a költségvetésben elfogadta az Országgyűlés, és minden évben önök ellene szavaztak a pedagógusok béremelésének. Ha önök kormányoztak volna 2013-ban, 32 milliárd forinttal jártak volna rosszabbul a pedagógusok, 2014-ben 120 milliárddal jártak volna rosszabbul a pedagógusok, 2015-ben 38 milliárddal, ’16-ban 34 milliárddal, idén 45 milliárd forinttal, jövőre pedig 41 milliárd forinttal járnának rosszabbul a pedagógusok.

Mindemellett pedig az is fontos, hogy akik plusz-, többletteljesítményt nyújtottak, akik a diákok képzésére még több időt, energiát fektetnek és magukat is valamelyest továbbképezték, vagy jobban átgondolták, hogy tudatosan mi az, amit a fiatalok számára tanítaniuk kell, és különböző procedúrákon átmentek, minősíttették magukat, ők pedagógus II. fokozatba kerültek. 30-35 ezer forinttal többet keresve 50 ezer pedagógus tud így már magasabb minőségben, nagyobb teljesítménnyel dolgozni azon, hogy a következő generáció minél hasznosabb tudást kapjon meg.

A tanár szakos hallgatók létszáma is végre el tudott indulni ennek következtében 2012 után a növekedés útján, hiszen míg akkor 6470 pedagógust vettek fel a pedagógusképzésbe, most már 10 167-et. És a jelentkezők száma is bővült, hiszen a korábbi 10 ezerről 13 ezer fölé nőtt ez a szám. Tehát jóval több jelöltből lehet válogatni, és 6500 helyett több mint 10 ezer diákot tudunk fölvenni, hogy ők legyenek a jövő pedagógusai.

És az is fontos, hogy Klebelsberg-ösztöndíjjal pontosan a hiányszakmákat vagy hiányterületeket igyekszünk ösztönözni. 1517 hallgatónak van érvényes szerződése; 1,6 milliárd forintot fordítunk erre, önök nulla forintot fordítottak erre. Ebből igyekszünk földrajz, informatika, kémia, fizika vagy matematika területén segíteni azt, hogy minél többen válasszák ezeket a szakokat, minél többet végezzék ezt el, mert erre lesz a legnagyobb szükség a jövő iskoláiban. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(17.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kérdezem képviselő urat, hogy elfogadja-e az államtitkári választ. Parancsoljon!

DR. KISS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! azt kell mondjam, hogy azok a pedagógusok, akik most kezdik el a pályájukat, 15 évesek voltak akkor, amikor önök elkezdtek kormányozni. Tehát amikor az elmúlt 8 év blabláját mindig mondja, azért jó tudomásul venni, hogy ez már a leendő pályakezdő kollégáinknak sem érvényes mondanivaló. Ha pedig arról van szó, hogy az a 15 ezer pedagógus hiányzik az állások közül, akiket ön szerint mi elbocsátottuk, akkor itt egy 8 éve húzódó problémáról van szó, amit önök nem tudtak megoldani.

A válasza, azt kell mondjam, siralmas volt. De ha volt szíves az én saját pedagógushivatásommal viccelődni, engedje meg, hogy azt tudjam mondani, hogy abban az iskolában, ahonnan indultam, a mai napig sincsen klíma sem a termekben, sem a tanári szobákban. Az én saját iskolai asztalom nem nagyobb, mint ez a parlamenti asztal, csak kicsit több tankönyv és kicsit több napló áll rajta időnként. Ha ezt normális munkakörülménynek lehet nevezni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor nagyon eltérő fogalmaink vannak. Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mint hallhattuk, tisztelt Országgyűlés, képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 108 igen szavazattal, 30 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Szabó Sándor képviselő úr, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Hány kilakoltatásra kerülhet sor a tél beállta előtt?” címmel. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Trócsányi László igazságügyi miniszter úr nevében majd Völner Pál államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó.




Felszólalások:   117-123   123-129   129-135      Ülésnap adatai