Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANA TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem első alkalommal vitázunk itt az Országgyűlésben a 2014-2020-as ciklus uniós forrásainak felhasználásáról. Amikor ezt ismételten megtesszük, érdemes visszatekinteni a korábbi hétéves tervezési időszakra, hiszen 2007-2013 között zajlott az első teljes hétéves időszak, és most 2014-2020 között vagyunk a második ilyen ciklusban.

Elmondható, hogy a szocialista-szabad demokrata kormányok idején a tényleges fejlesztési igényekkel szemben értelmetlen projektek valósultak meg, s akkoriban a fideszes ellenzék határozottan tiltakozott ez ellen.

Nem volt az véletlen, hogy nagyon sokan komoly várakozással tekintettek 2010 elé, hiszen azt várják a kormányváltástól, hogy érdemi változások fognak következni, és ezt is ígérte egyébként akkoriban a Fidesz és a KDNP. Aztán azoknak, akiknek ez volt a reményük, csalódniuk kellett, hiszen a beígért felelősségre vonás elmaradt, nem tárták fel a botrányos ügyeket, és a támogatások felülvizsgálatára sem került sor, vagyis az elszámoltatás a Fidesz-KDNP részéről üres ígéret maradt.

Ezzel szemben átgondolatlan intézményi átalakításokra került sor, és a gazdasági élet szereplőinek az alapvető szabályozásban folyamatos változásokkal kellett szembesülniük. Ha pedig megnézzük azt, hogy a 2010 óta eltelt időszakban, s kiemelten most a 2014-2020-as ciklusban mivel jellemezhetjük az uniós források felhasználását, akkor kijelenthető, hogy a Fidesz ott folytatta, ahol szocialista-szabad demokrata elődeik abbahagyták, vagyis az EU-s pénzek felhasználása továbbra is a korrupció melegágyaként működik. Annyi változott, hogy más körhöz jutnak ezek a támogatások, és a Fidesz-KDNP-kormányok, az Orbán Viktor által vezetett kormányok számára az elsődleges szempont az volt, hogy a hozzájuk köthető cégek, vállalkozások kapják meg ezeket a pénzeket. Ez minden egyéb szempontot felülírt.

Hargitai János a KDNP vezérszónokaként arról beszélt, hogy milyen társadalompolitikai célkitűzései vannak a kormánynak. Én azzal szemben, amit ő elmondott, azt látom, és a magyarok elsöprő többségének is ez a véleménye, hogy ha társadalompolitikai célokról beszélünk, akkor itt bizony néhány család támogatását nevezhetjük annak, hiszen Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Tiborcz István és társai tudnak hozzájutni ezekhez a pénzekhez. És abban a vonatkozásban is változás következett be, hogy önök a szocialistákhoz képest tökélyre fejlesztették a korrupció rendszerét, hiszen ilyen módon működtetik már az uniós források felhasználását.

A presztízsberuházások és a gazdaság szempontjából hasztalan projektek továbbra is középpontban állnak. Itt elég a felcsúti kisvasút példáját felhoznom, vagy éppen az egy településen felhúzott 11 kilátó esetét, de hosszasan sorolhatnánk még azokat a példákat, amelyek alátámasztják azt, hogy egyértelműen a látványberuházások és azok a projektek vannak középpontban, amelyek egyáltalán nem szolgálják hosszú távon a magyar gazdaság erősödését, azzal szemben, hogy a munkahelyteremtő, foglalkoztatást növelő beruházások lennének az elsődlegesek.

Nézzük az egészségügy területét! Itt azt láthatjuk, hogy kamutanulmányokra, -képzésekre jelentős összegek jutnak, míg az érdemi fejlesztésekre nem költöttek jelentős mértékben, amikor 2017-ben Magyarországon arról beszélhetünk, hogy a kórházakban nap mint nap azzal kell szembesülni, hogy fertőzések történnek. A kis kórházak ügyét mindenképpen szeretném idehozni, már csak azért is, mert Körmenden született szentgotthárdi országgyűlési képviselőként a körmendi kórház kérdését szívügyemnek tartom. Azt tapasztalhattuk az elmúlt évek során, például Körmenden, hogy megszűnt a szülészet-nőgyógyászat és az aktív belgyógyászat. Annak idején mi tiltakoztunk ez ellen, és ezeknek az osztályoknak a visszaállításáért is aláírásokat gyűjtöttünk, parlamenti felszólalásaim is voltak ez ügyben, és egyéb fórumokon is próbáltunk lépéseket tenni.

Persze bizonyos fejlesztések valóban történtek, és ugyanez igaz más kis kórházak esetében is, de összességében azt mondhatjuk, hogy ezek az intézmények, például a körmendi is, már nem is tekinthetők kórháznak. Azzal, hogy önök átalakították az egészségügyet és a súlyponti kórházakra helyezték a hangsúlyt, egyáltalán nem indult el egy pozitívabb irányú változás, hiszen ezekkel a kórházakkal, a szombathelyi kórházzal összefüggésben is nagyon komoly problémákról beszélhetünk.

Visszatérve a 2014-2020-as ciklus átfogóbb vizsgálatára, fontos emlékeztetni arra, hogy a kormány oldaláról egy nagyon komoly ígéret hangzott el abban az összefüggésben, hogy a pénzek 60 százalékát közvetlenül gazdaságfejlesztésre fogják költeni, de az már most, 2017 végén látszik, hogy ez nem fog teljesülni. Ami viszont még ennél is sokkal nagyobb probléma, ha azt megnézzük, hogy kikhez jutnak ezek a támogatások. Azt látjuk, hogy ezek jelentős részéből csak egy szűk kör tud részesülni, a Fideszhez becsatornázott oligarchák, pénztárosok azok, akik dőzsölnek, közben pedig azt láthatjuk, hogy a körön kívülinek nevezhető kis- és középvállalkozások ‑ de egyébként a nagyobb cégek tekintetében is ez a helyzet, ha nem rendelkeznek megfelelő narancsos kapcsolatokkal ‑ nem tudnak érdemben hozzájutni ezekhez a forrásokhoz.

Érdemes, tisztelt képviselőtársaim, európai uniós kitekintést is tenni abban a vonatkozásban, hogy amikor Magyarország annak idején csatlakozott a közösséghez, akkor egy olyan komoly ígéret hangzott el, hogy majd mérséklődni fognak a különbségek az egyes országok között, Nyugat-Európa és Kelet-Közép-Európa tagállamai között, és az egyes régiók tekintetében is egy ilyen változás fog majd bekövetkezni. Ezzel szemben azt láthatjuk, hogy az elmúlt évtizedben nőttek a különbségek, ez a bizonyos szakadék egyértelműen mélyült. Emlékeztetnék arra, hogy az év elején Günther Oettinger német uniós biztos, márciusban pedig Sigmar Gabriel német külügyminiszter nyilatkozott arról, hogy Németország valójában jól jár azzal, hogy befizet az EU-s kasszába, hiszen azok a fejlesztések, melyek például a mi régiónkban is megvalósulnak, német anyagok, német gépek segítségével készülnek el, így tehát Németország vissza is kapja azt a pénzt, amit támogatásként ad. Mondanom sem kell, hogy ez a folyamat egyáltalán nem a magyar vállalatok megerősödésének irányába hat.

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Összességében, ha a 2014-2020-as fejlesztési időszakot nézzük, akkor elmondható, hogy rendkívül magas a korrupció aránya a pályázatok terén; a haverok azok, akik örülni tudnak ezeknek, Mészáros és társai azok, akik elsősorban be is tudnának számolni arról, hogy milyen módon használták fel ezeket a forrásokat. Nem volt az véletlen, hogy én egyik alkalommal az európai uniós ügyekkel foglalkozó szakbizottság ülésén azt mondtam Lázár miniszter úrnak, hogy jó lett volna, ha Mészáros Lőrinc is ellátogat erre az ülésre, s egyébként most a plenáris ülésen is itt lehetne, hiszen ő első kézből tudna érdemi információkat nyújtani számunkra arról, hogy milyen módon is került sor a 2014-2020-as időszakban a fejlesztési források felhasználására, meg még az a néhány társa is itt lehetne, akik hasonló módon sokszorosára tudták növelni vagyonukat a Fidesz kormányzása idején.

(16.00)

Egyértelmű tehát, hogy nem a magyar gazdaság növekedését, hanem az oligarchákat szolgálják az uniós pénzek. Így aztán nem is fog hazánk egy fejlődési pályára állni, hacsak nem fog érdemi változás bekövetkezni. Ebben bízunk, és ezen dolgozunk, 2018-ban ehhez kérjük a választópolgárok támogatását. Mert a Jobbikot egy merőben más hozzáállás fogja jellemezni e tekintetben, mégpedig egy olyan hozzáállás, ami kiszámíthatóságot, tervezhetőséget fog majd jelenteni a gazdasági élet szereplői számára, és a munkahelyteremtő, gazdaságélénkítő beruházásokat kívánjuk középpontba állítani.

Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy például a kis- és középvállalkozások működését ellehetetleníti a kormány, a körön kívüliek elvétve tudnak hozzájutni forrásokhoz. Mi viszont rendkívül fontosnak tartjuk azt, hogy őket helyzetbe hozzuk. Éppen Volner János frakcióvezetőnk tartott erről több alkalommal is sajtótájékoztatót, hogy milyen konkrét elképzeléseink vannak ebben a vonatkozásban, és választási programunkban is kiemelt helyen szerepel a kkv-k helyzetének előbbre hozásának kérdése.

(Ikotity Istvánt a jegyzői székben
Hegedűs Lorántné váltja fel.)

A kutatás-fejlesztés területét még mindenképpen ide szeretném hozni, már csak azért is, mert ez szintén egy kitörési pont. Akár csak Dél-Korea példáját érdemes idehozni, hogy ők is ilyen módon tudtak fejlődni azáltal, hogy a K+F-re sokkal nagyobb összegeket szántak. Azt azért érdemes megnézni, hogy 2007-2013-hoz képest 2014-2020-ban nagyobb összegek állnak rendelkezésre e téren, de mégsem olyan módon történik ezeknek a felhasználása, ahogy az helyénvaló lenne, holott a statisztikai adatok egyértelműen alátámasztják, hogy az innovatív vállalatok nagyobb mértékben tudják növelni alkalmazotti létszámukat. Ez kiemelten igaz a kis- és közepes méretű vállalkozások esetében. Erre a területre kellene tehát egy jóval nagyobb hangsúlyt fektetni.

Alapvető szerkezeti probléma, tisztelt Országgyűlés, hogy a forráselosztásban nincs verseny. Az állami szereplők nagyprojektjei vannak túlsúlyban, a közszférára jut a legtöbb pénz, az állam lényegében magára költ, miközben a kicsik nem jutnak hozzá ezekhez a forrásokhoz. Itt, mondjuk, fel lehet hozni az épületenergetikai felújítások példáját, ahol azt láthatjuk, hogy a nagy intézményekhez jutottak pénzek, viszont a kisebbek és a lakosság már nem tudtak részesülni ezekből a támogatásokból.

Aztán arra is érdemes kitérni, hogy mely települések és milyen arányban tudtak hozzájutni az Európai Unióból érkező forrásokhoz. Nos, itt is az látható, hogy azok a falvak, városok, amelyek fideszes vezetéssel rendelkeznek, arányaikon felül tudtak ilyen pénzekhez jutni, míg azok a települések, amelyeket független vagy éppen valamelyik ellenzéki erőhöz köthető városvezetés irányít, jóval kisebb mértékben tudtak részesülni ezekből a pénzekből.

Számtalan alkalommal találkoztunk már bizottsági keretek között az HEBC, a Magyar Európai Üzleti Tanács tagjaival, és persze bizonyos kérdésekben voltak velük vitáink, de azzal én teljes mértékben egyetértek, hogy egy országstratégia megalkotása rendkívül fontos lenne. A Jobbik vállalja is ezt kormányra kerülését követően. Hiszen fel kell vázolni azokat a közép- és hosszú távú célokat, fejlesztési irányokat, amelyek egyfelől a kormány számára is meghatározóak, másrészt pedig a gazdasági élet szereplői számára is kiszámíthatóságot jelenthetnek.

Hiszen olyan befektetéseket kell Magyarországra hozni, amelyek azokat a vállalkozásokat és munkahelyeket támogatják, ahol magas a hozzáadott érték, hiszen csak így tud érdemben erősödni hazánk gazdasága, szemben azzal, amit most tapasztalhatunk, hogy a jogszabályok folyamatosan változnak. Ezzel kell szembesülniük a gazdasági élet szereplőinek, így aztán egyáltalán nem mondható az, hogy stabil működés lenne tőlük elvárható egy ilyen környezetben.

Az oktatás, egészségügy és a szociális rendszer területét mindenképpen idehoznám, hiszen ezek nélkül nem lesz jövője hazánknak, nem lehet érdemi előrelépést elérni. És ha már itt volt szó visegrádi kitekintésről, akkor azt érdemes elmondani, hogy bizony ebben a vonatkozásban nemcsak európai uniós szinten állunk rosszul, hanem regionális szinten is sereghajtók vagyunk. Tehát az oktatásra, az egészségügyre és a szociális rendszer területére rendkívül keveset költ Magyarország. Ezen is változtatni kíván a Jobbik; és azon is, hogy jelenleg felháborítóan magas, kis híján 50 százalékos a kiemelt projektek aránya, amikor is a kedvezményezett gyakorlatilag verseny nélkül jut hozzá a támogatásokhoz. Ezek előre le vannak játszva. Mondanom sem kell, hogy ez az eljárás növeli a túlárazás, így a korrupció kockázatát. Nem véletlen, hogy Magyarország előkelő helyet foglal el az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal feketelistáin.

Összességében az mondható el, hogy a rendszereket kézi vezérléssel irányítják az egyéni érdekek szolgálatában. A kiemelt projektek gyorsan mennek, hiszen ezek azok, amelyek az önökhöz közel álló, a Fideszhez, az Orbán-kormányhoz becsatornázott oligarchákhoz tudnak eljutni, viszont másik oldalról a kkv-k fuldokolnak a bürokrácia mocsarában, és a közbeszerzések az európai uniós pénzek magánzsebekbe vándoroltatásának legfontosabb eszközeit jelentik.

Érdemes még kitérni az ügyészség szerepére, hiszen mi, jobbikos képviselők is és a közélet egyéb szereplői is számtalan feljelentést tettünk az elmúlt évek során, de ezek túlnyomó többségét lesöpörték, nem lett ezeknek érdemi következménye. Hiszen látható az, hogy politikai befolyás alatt működik az ügyészség. Mi ennek is véget kívánunk vetni, és azt is vállaljuk, hogy egy korrupcióellenes, független ügyészséget fogunk felállítani, amely pártállástól függetlenül ki fogja vizsgálni az ügyeket, és meg fog történni az érdemi elszámoltatás.

Mit tud még ígérni ezen kívül a Fidesz kihívójaként a Jobbik a 2018-as választások vonatkozásában, amennyiben a magyarok minket ruháznak fel azzal a lehetőséggel, hogy irányítsuk az országot? Azt, hogy a gazdaságfejlesztést, a kis- és középvállalkozások támogatását, a kutatás-fejlesztés helyzetének előbbre hozását, az oktatást, az egészségügyet és a szociális ágazatot kiemelten fogjuk kezelni, hiszen csak ezáltal lehet jövője Magyarországnak. Azt szeretnénk elérni, hogy hazánkban tisztességesen versenyezhessenek a vállalkozások, érdemeik szerint tudjanak hozzájutni nemcsak az uniós forrásokhoz, hanem költségvetési támogatásokhoz is. Átlátható, kiszámítható és tiszta viszonyokat kívánunk teremteni, egy olyan jövőképet felvázolva, amely tartós, hosszú távú és fenntartható növekedést jelent, aminek a magyarok érezhetik saját bőrükön a gyümölcseit, és nem csak egy szűk kör, amely ezekből részesülni tud, felvázolva a már említett országstratégiát.

Hosszabb távon persze az is nagyon fontos, hogy uniós források nélkül is meg tudjon állni Magyarország a saját lábán. Csökkenteni kell a gazdaság függőségét, mert az már most, a 2018-as uniós költségvetés kapcsán látható, hogy tovább csökkennek a kohéziós források. Egyébként is ebbe az irányba mutatnak a folyamatok, akár a brexittel összefüggésben, akár abból a szempontból, ha megnézzük, hogy már most a ’14-20-as fejlesztési ciklus tekintetében is egy jelentős mértékű visszaesés történt a kohéziós források vonatkozásában. 2020-tól egy még rosszabb helyzetre készülhetünk tehát e tekintetben. Magyarországnak pedig nagyon fontos az, hogy erre is felkészüljön, és érdemi lépéseket tudjunk tenni.

A bérunió kérdését még idehoznám, hiszen ennek kapcsán a Jobbik már ellenzékből tudott partnereket találni 8 kelet-közép-európai országban. Ez az érdemi bérfelzárkóztatást célzó európai polgári kezdeményezés azt kívánja elérni, hogy tisztességes megélhetést biztosító munkahelyek jöjjenek létre Magyarországon. A Jobbik-kormánynak az lesz a célja, hogy a jelenlegi, érdekalapú pénzelosztással szemben egy érdem- és értékalapú forráselosztás honosodjon meg. Annak a fullasztó légkörnek, ami 2010 óta, a Fidesz kormányzása óta rátelepedett Magyarországra, véget kívánunk vetni.

Egy szabadabb országot fog teremteni a Jobbik, ha a 2018-as választásokon a magyarok felhatalmaznak minket a kormányzás lehetőségére. Magyar szív­vel, józan ésszel, tiszta kézzel kívánjuk irányítani Ma­gyarországot, felemelve szeretett hazánkat. Köszö­nöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)