Készült: 2020.02.26.09:04:34 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 14 2018.05.11. 3:24  1-30

BŐSZ ANETT (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jó volna, ha a mai vitán a kormánystruktúra mellett másról már nem kellene beszélnünk. A liberálisok hagyományai szerint a kormánystruktúra kialakítása a mindenkori kormány hatásköre, amit ellenzékiként elfogadunk, azonban a mai napon kötelességünk felszólalni és szót emelni az ellen a szemlélet ellen, amelyben az Orbán-kormány két cikluson át vezette ezt az országot és szervezte a saját munkáját. A kormány struktúrája ugyan némiképp átalakult, de a vezérelv ugyanaz marad: a miniszterelnök kezében összpontosul minden, a minisztériumok pusztán végrehajtók. A magyar kormányzati struktúra és működés túlontúl központosított, de ennél nagyobb baj, hogy nem hordozza magában a XXI. század kihívásaira adandó válaszok keresését. Úgy tűnik, ez a következő négy évben ugyanígy marad. A társadalmi folyamatokból és az új kormányzati struktúrából is látható, hogy ez a kormány gyakorlatilag egy országméretű skanzen berendezésére vállalkozott. Miközben európai társaink megértették az új világrendhez való alkalmazkodás kötelezettségét, ennek megfelelően alakítottak ki kormányzati struktúrát és társadalomszervezési irányelveket, Magyarország visszalépett a társadalomfejlődésben és az államszervezet építésében is.

A globalizációs folyamatok sikeresen működő, önigazgatásra képes régiókat kívánnak, emiatt európai ügyekért és regionalizációért felelős minisztériumra van szükség egy európai uniós tagországban. A klímaváltozás és a természeti kihívások kezelése önálló környezetvédelmi minisztériumot kíván. 2018-ban egy kis nyitott gazdaság külgazdaságát külön kezelni a nemzetgazdasági folyamatoktól kifejezetten végzetes hiba. A nemzetközi trendekhez való alkalmazkodás lételeme Magyarországnak; már a kormányzati struktúrából is kiolvasható, hogy a kabinet célja ezzel ellentétes.

Üdvözlendő, hogy létrehozták az Innovációs és Technológiai Minisztériumot, ugyanakkor a negyedik ipari forradalomba való belépés elengedhetetlen eleme a minőségi oktatási rendszer, amelyben a jövő generációi nem pusztán a technológiát tanulják meg használni, hanem a saját fejüket is. Ehhez önálló oktatási minisztériumra és a szabadság eszméjére is szükség van.

Az új világrend a globális partnerségről is szól. A nélkülöző milliók, akik ebben az országban élnek, ma sem méltóságukban, sem jogaikban, sem esélyeikben nem egyenlők a társadalom szerencsésebb felének tagjaival. Az ő felemelkedésük nem pusztán erkölcsi kötelezettség, de össztársadalmi és gazdasági érdeke is Magyarországnak. Végső gondolatom tehát, hogy egy ilyen társadalmi krízisben minisztériumot kell létrehozni az esélyegyenlőség ügyének.

A fentiek hiánya miatt a Magyar Liberális Párt nem tartja elfogadhatónak a kormányzati struktúrát. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Párbeszéd és az MSZP soraiban. - Dr. Rétvári Bence: Párbeszéd van kiírva!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 69 2018.06.05. 6:36  52-79

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években hozzászoktunk már ahhoz, hogy az Orbán-kormány minden egyes konstruktív kritikára durva támadással válaszol. Ha valakinek javaslata van az önök gondolataihoz vagy törvényjavaslataihoz, Soros-bérenccé, migránssimogatóvá vagy éppen hazaáruló liberálissá válik. A liberálisokkal szomorúan tapasztaljuk, hogy a magyar közéletben a szakmai párbeszéd, az építő vita helyét a zsigeri indulat vette át, a Fidesz minden kritikára támadással válaszol, ez pedig a magyar társadalom megosztásához, a közéleti viták elmérgesedéséhez vezet. Az elmúlt napokban hallhattuk a civilek hangját. Hallhattuk, mit gondol az ENSZ és az Európai Unió. Tudjuk, hogy a Fidesz európai pártcsaládjából is sokan elítélik azt, amit a Fidesz a magyar civil szervezetekkel szemben tenni kíván. Ismerjük azt a mesét, hogy a kormány meg akarja védeni az országot, és bárki, aki ellenvéleményt fogalmaz meg vagy akár más véleményen van, hogyan is kellene biztonságban, ugyanakkor megőrizve az ország állampolgárainak szabadságát, mégiscsak valami konstruktív javaslatot letenni menekültügyben az asztalra, aki pedig nem támogatja a kormány törekvését, az mind a magyar nemzet ellen cselekszik önök szerint és a magyar emberek érdekei ellen cselekszik; aki nem a gyűlöletkampány vagy a bezárkózó nacionalista felfogás szerint határozza meg a menekültekkel kapcsolatos álláspontját, azt önök itthon hazaárulónak, Európában pedig felelőtlennek és ostobának bélyegzik.

A Stop Sorost nem pusztán emberiességi és elvi alapon utasítjuk el, számos szakmai érv szól amellett, hogy a kormány civileket megbélyegző, keleti autoriter rendszereket idéző törvényét elutasítsuk. A törvényjavaslat szembemegy az alapvető európai értékekkel, az alapvető emberi jogokkal és a demokratikus értékekkel. Pontosan tudom, hogy önöknek ez a három nem jelent semmit. Egyidejűleg azonban fel kell hívnom arra a figyelmet, hogy önök nagyságrendileg 20 ezer embert fogadtak be a letelepedésikötvény-programon keresztül, mindenféle ellenőrzés nélkül. Önök összeveszejtettek magyart és magyart, majd becsapták a magyar társadalmat, amikor titokban Magyarország teljesítette a kvótát és 1300 menekültet befogadtak. Tízmilliárdokat költöttek arra, hogy a segítségünkre szorulókat gyűlöljék a magyarok. Nem pusztán a menekülteket, de az őket segítőket és a más véleményt megfogalmazókat is tömegek gyűlölik ebben az országban. Ezért a történelmi bűnért önök a felelősek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor azzal kezdte meg harmadik ciklusát, hogy kijelentette, régi vágású kereszténydemokráciát építenek majd az elkövetkezendőkben. Szemmel látható, hogy a demokratikus értékek, a szabadságjogok és az európai értékek önöknek már nem számítanak. Emiatt szeretném felhívni a figyelmüket arra, amit az önök miniszterelnöke mondott: Orbán Viktor a keresztény Európa és a keresztény Magyarország megvédésén dolgozik, legalábbis ezt állítja. Kérdezem önöket, hogy amikor az adófizetők tízmilliárdjainak elköltésével egyedüli céljuk az, hogy az idegenek és a máshogy gondolkodó magyar társadalmi csoportok ellen gyűlöletet szítsanak, az hogyan fér bele a kereszténység középpontjában álló szeretetbe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megtudni önöktől, hogy a kereszténység nevében hogyan adhatják nevüket egy olyan törvényjavaslathoz, amely homlokegyenest szembemegy a kereszténység legfontosabb tanításával, a felebaráti szeretettel. Önök egy olyan törvényt akarnak elfogadni, amely végérvényesen el akarja lehetetleníteni azokat a magyar civil szervezeteket, amelyek segítséget nyújtanak más embereknek. Önök bűnözőkként tekintenek azokra, akik emberségesen bánnak felebarátaikkal. Egyéves börtönnel fenyegetik azokat, akik jogi tanácsokkal vagy információkkal kívánják segíteni a határainkhoz érkező embereket.

(15.00)

Mégis, hogyan lehetséges ez? Ez volna a régi vágású kereszténydemokrácia? Ez volna a keresztény felebaráti szeretet? Ezt az értékrendet kívánják önök megvédeni a menekültektől?

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hallgassanak a hitükre, az önöknek fontos vallási tanításokra! Ne támogassák az embertelenség és a gyűlölet törvénycsomagját! Ha a demokráciáért, az európai értékekért és az alapvető jogokért nem akarnak kiállni, álljanak ki a kereszténység értékeiért! Álljanak ki mindazért, amit a második világháború utáni Európa jelent! Álljanak ki az egységért a sokszínűségben! Álljanak ki azért, hogy Európa megmaradhasson ilyennek! Vessenek véget a saját kirekesztő politikájuknak, csak így maradhatnak igazán európaiak. Úgy hallom ki a szavaikból, hogy ezért szeretnének küzdeni, hát tegyenek érte!

A fentiek fényében pedig bízom abban, hogy a kirekesztő nacionalizmus, a gyűlöletkeltő propaganda és a bezárkózó nemzet helyett önök is Európát és az Európai Uniót választják. Válasszanak egy szabad, demokratikus európai Magyarországot, amely nem a látszatkerítés mögé bújik a kihívások elől, hanem megoldani kívánja az elénk gördülő problémákat! Tegyék le a voksukat egy olyan Magyarország mellé, amely nem falakat emel ember és ember közé itt a magyar társadalomban vagy akár határainkon túl, hanem a társadalmi kohézióért küzd! Miért nem tűznek ki célul egy olyan Magyarországot, amely mind a jogállami normákat, mind a demokratikus intézményrendszert tiszteletben tartja, mind pedig az emberi méltóságot, valamint az alapvető jogokat alapvetésnek véli? Erre kötelezné önöket a felebaráti szeretet.

Ennek fényében bízom abban, hogy önök is, csakúgy, mint minden jóérzésű demokrata az ellenzék padsoraiban, nemet mondanak a Stop Sorosra. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 236 2018.06.18. 1:02  231-246

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Amennyiben önök, kedves kormánypárti képviselő urak és hölgyek, a keresztény értékek védelmét Alaptörvénybe kívánják iktatni, fel szeretném hívni a figyelmüket, hogy a kormányzati működésük ezentúl Alaptörvénybe ütközik majd. Hogyan fér bele a keresztény értékek közé a kormányzati gyűlöletkampány? Hogyan fér bele a keresztény értékek közé, hogy önök ember és ember között különbséget tesznek? Figyelmükbe ajánlanék két fontos keresztény értéket, a szabad akaratot és a felebaráti szeretetet, ha úgy tetszik, akkor a szabadság és a felelősségvállalás értékkettősét. Ha e két értéket komolyan veszik, akkor nem iktathatják az úgynevezett keresztény kultúrát, vagy legalábbis azt, amit önök ez alatt értenek, nem iktathatják Alaptörvénybe. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 252 2018.06.18. 1:04  247-256

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy ennyire kevesen vannak itt a kormány részéről, mert azt azért észre kell venni, hogy önök olyan embereket fenyegetnek börtönnel, akik azokat a feladatokat látják el, amelyekben a magyar állam kudarcot vallott. Egy társadalom állapotát nem mutatja jobban az semminél, mint hogy hogyan bánik az elesettekkel és a kisebbségeivel. Önök a Stop Soros törvényen keresztül azokat fenyegetik börtönnel, akik a jogállami és emberiességi szégyent enyhítik, ami 2010 óta egyre csak mélyül ebben az országban. Kérdés, hogy azért teszik-e, mert ezeknek a civil csoportoknak a puszta léte és a puszta működése rámutat arra, hogy súlyos kormányzati kudarcok közepette éljük az életünket ebben az országban. Ha ez így van, akkor az már önmagában kínos, ha pedig nem így van, akkor a Stop Soros egész egyszerűen puszta gonoszság. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 30 2018.06.28. 4:10  1-134

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Varga Mihály miniszter úr a nők családon belül betöltött szerepéről is beszélt kedden. Azt mondta, a 40 év után való nyugdíjba vonulás lehetősége, a gyes és a gyed megmaradása mind segíti a nők helyzetét, és elismeri, amit a családjaikért tesznek. Ezzel szemben a kormány nem veszi észre, hogy javarészt a diszkrimináció miatt bizonytalan a nők helyzete hazánkban. A szabad világban ugyanis ott születik a legtöbb gyermek, ahol a nők és a férfiak egyenlősége mind jobban biztosított. Ott születik a legtöbb gyermek, ahol a nők biztonságban érezhetik magukat úgy munkájukat, mint társadalmi helyzetüket tekintve. Ott születik a legtöbb gyermek, ahol az állam anyagi és egyéb ösztönzőkkel segíti, hogy a korai gyermekgondozásból az édesapák is kivegyék a részüket, vagyis, magyar szóhasználattal, ők is mennének gyedre.

Ez egy olyan terület, ahol van értelme az állami transzfereknek, mert közép- és hosszú távon az egész társadalmat átalakító jótékony hatása van. Empirikusan bizonyított, hogy egy ilyen rendszer csökkenti a nők munkapiaci hátrányos megkülönböztetését, a munkaadók a gyermekvállalást így nem fogják beárazni, sem a nők bérezését, sem az előrelépési lehetőségeiket tekintve. További előnye, hogy javítja a nem fizetett munkák mérlegstatisztikáit hosszú távon is. Svédországban ez a hatás még a válások számát is csökkentette.

Miniszter úr arról is beszélt, hogy a magyarok reálbére 63 hónapja folyamatosan növekszik. Kérdés, hogy az életük minősége mikor javul majd. A magyar munkapiacon a tisztességtelen munkaadói magatartást semmilyen intézmény nem próbálja meg eredményesen kiszűrni. Az édesanyák bérmunkapiacra való visszatérése, ellentétben a kormány állításával, sok esetben mélyen megalázó. Az segítene a demográfiai folyamatokon, ha az édesanyákat és a várhatóan gyermeket tervező nőket nem bélyegezné megbízhatatlan munkaerőnek a munkapiac. Ebben van szerepe az államnak, nem abban, hogy jóléti transzferek formájában ígéretekkel kecsegtetve várja el minél több gyermek vállalását.

A kormány azt mondja, a kereszténydemokrácia alapja a család, de önök csak látszólag tesznek a családokért. Hazánkban nők millióinak méltósága veszik oda a gyermekvállalás következtében. Egy liberális demokráciában a jogállami normák érvényesülése miatt az ilyen és ehhez hasonló hátrányos megkülönböztetés jogkövetkezményekkel jár. Hazánkban sajnos ez sokszor még csak fel sem merül, holott a diszkrimináció minden esetben súlyos jogsértés. A diszkriminációmentességért küzdő jogsegélyközpontok felállítása nem várathat magára. A rugalmas munkaidőnek és az otthoni munkavégzésnek alapvető lehetőségként kell szerepelni a munkavállalók jogai között.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Urak és Államtitkár Asszony! Amennyiben önök komolyan gondolják a családok évét, csoportosítsanak át költségvetési forrásokat a diszkriminációmentesség elvének érvényesüléséért, a munkavállalói jogok érvényesüléséért, és fordítsanak kiemelt figyelmet a gyed szülők közti egyenlő megosztásának ösztönzésére. Az ellátórendszerek rugalmassága sem kihagyható ebből az egészből, különös tekintettel a bölcsődék időbeosztására, és minden olyan intézmény időbeosztására, amely segíti a fiatal szülők munka és család közti egyensúly megtalálását. Ebben mind van szerepe az államnak. Még egyszer hangsúlyozom, nem abban, hogy állami transzferek ígéretével minél több gyermek vállalását elvárja. A fiatal családoknak, a fiatal édesanyáknak biztonságban kell érezniük magukat, tudniuk kell, hogy nem veszíthetik el pozícióikat, nem fognak kevesebbet keresni azért, mert gyermeket szültek. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Párbeszéd, az MSZP és a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 42 2018.06.29. 2:19  1-88

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés vitájában nagy hangsúlyt kapnak az oktatásügyre fordított keretösszegek. Magam is nyújtottam be költségvetési módosító javaslatot annak érdekében, hogy az oktatási rendszer a demokrata ellenzék összes pártja által aláírt oktatási minimumnak megfelelően működhessen. Ehhez szükséges, de nem elégséges feltétel, hogy az oktatási rendszerre fordított éves keretösszeg elérje a GDP 6 százalékát. Egy jól működő oktatási rendszer ugyanis decentralizált. Ahhoz, hogy az iskolák a helyi közösségek kezébe kerülhessenek, vagyis visszakapják az iskolát azok, akiket illet, a közigazgatási törvényt is módosítani kell. A liberálisok elképzelésében a finanszírozási kötelezettség az államé maradna, az iskolák fenntartói és üzemeltetői ugyanakkor az önkormányzatok volnának. A kisebb települések önkormányzatai, figyelembe véve a járási határokat, önkéntes társulások létrehozásán keresztül gyakorolhatnák intézményfenntartói jogaikat. Az iskolák finanszírozásában normatív támogatást képzelünk el, amelyet az önhibájukon kívül alulfinanszírozott települések esetében akár másfélszeres szorzóval is el lehetne látni.

(11.00)

A szegényebb települések nagyobb támogatásban való részesítése biztosítaná az esélyegyenlőség egyik alapját. Ez a szabályzás úgy bontaná le a centralizált rendszer anomáliáit, hogy közben kiszűrhetné a 2010 előtt keletkezett hibákat is.

Noha az erőszakosan központosított rendszerben évek óta nincs fejlődés, a liberálisok e törvénymódosító javaslata az előző ciklusban már a bizottsági munkában elbukott, nem vette tárgysorozatba a bizottság, nem vitathatta meg az Országgyűlés. A Magyar Liberális Párttal ugyanakkor nem adjuk fel, újra be fogjuk nyújtani ezt a törvénymódosító javaslatot, amely decentralizálni kívánja az oktatási rendszert, mert hiszünk abban, hogy a helyi kihívásokra a helyi közösségek találhatják meg legjobban a válaszokat. Ugyanúgy igaz ez a településfejlesztő beruházásokra, mint ahogyan azokra a beruházásokra is, amelyek a jövőnket célozzák, vagyis a jelen iskolásait és a jelen iskoláit. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Csárdi Antal és Szabó Sándor tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 302 2018.07.03. 3:28  285-324

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök az egyik utolsó, még önmagát tartó 1989-es szabályozást módosítják, a demokrácia és a jogállam eddig, ez idáig megmaradt bástyáját rombolják le. Ráadásul különösen káros játszmát választottak ennek kommunikációjára. Most, hogy hosszú időre visszavetették a magyar társadalomfejlődést, már minden lehetséges társadalmi csoportot összeveszejtettek, most két alapjoggal és két alapértékkel teszik ugyanezt, a magánélet szentségével és a gyülekezési jog szabadságával.Ezeket nem lehet egymás kárára érvényesíteni. Azt gondolom, az ellenzéki felszólalók padsoraiból ez már kiviláglott az önök számára is. Miután önök a gránitszilárdságú Alaptörvényt hetedszer módosították olyan módon, hogy politikusok háza előtt nem lehet tüntetni, most olyan lehetőséget adnak a hatóságok kezébe, amelyen keresztül bármely tüntetést megakadályozhatnak. Ha valamely kormány a magánélet védelméről nem vagy jogosulatlanul nyilváníthat csak véleményt, akkor az Orbán Viktor kormánya. A Fidesz és a KDNP által alkotott kormánytöbbség ugyanis súlyosan sérti a magánélet szentségét Magyarországon élő tömegek esetében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök a saját világ- és családképüket próbálják ráerőltetni az egész társadalomra, ezzel a szándékkal alkotnak oktatáspolitikát, ezzel a szándékkal alkotnak Alaptörvényt, és jelen pillanatban még a gyülekezési jog szabadságát is erre hivatkozva kívánják korlátozni. Így alkotnak családtámogatási rendszert, így alkotnak szociális transzfereket érintő különböző szabályozásokat. Nem megy az, hogy önök korlátlanul beavatkozhatnak mások magánéletébe, míg a saját magánéletüket annyira szentnek tartják, hogy mások alapjogait is korlátozzák.

A magyar kormány ráadásul már attól sem riad vissza, hogy másokat a vallásuk alapján kirekesszen. A kétharmadot nyilvánvalóan az motiválja az új szabályozás megalkotására, hogy tartanak a saját magánéletük megsértésétől.

(23.10)

De felmerül a kérdés, hogy amikor Orbán Viktor nagy elánnal támadja a politikai korrektség intézményét, akkor vajon nem gondolkodike el azon, hogy a tűzzel játszik. A miniszterelnök rendszeresen felrúg társadalmi csoportok és politikai közösségek közt működő íratlan szabályokat, amelyek egy normálisan működő demokrácia sajátjai volnának. Egy jogállamban, egy önmagával és másokkal békében élő társadalomban alapvetés, hogy tiszteletben tartjuk a másik magánéletének szentségét. Az a kormány, az a politikai oldal, amely pusztán a saját magánéletének szentségét ismeri el, mialatt tömegek magánéletében vájkál, nem méltó egy európai ország vezetésére.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!  bár nincs itt ezen a kései órán. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tetszettek volna korrektek lenni, ebben az esetben nem kellene félniük a saját országuk állampolgáraitól. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 36 2018.07.16. 4:39  31-55

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. A Magyar Liberális Párttal közösen megfogalmazott véleményeket szeretném ismertetni a következő néhány percben.Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi költségvetés nem a fenntartható fejlődés költségvetése. Az Európai Unió az államháztartás strukturális egyenlegének tartós javulása érdekében a GDP 1 százalékára rúgó kiigazításra kérte hazánkat, azonban önök a kormány részéről e kérést újfent Budapest és Brüsszel szembeállítására használták fel. Különösen furcsa ez annak fényében, hogy hazánk az Unió nettó haszonélvezője. Igazán megfogadhatnák az Unió részéről érkező, fejlesztő szándékkal megfogalmazott tanácsokat, ha már a pénzt örömmel fogadják.

A fenntartható fejlődés a nyugdíjalapot tekintve sem valósul meg. A jelenlegi rendszer nemhogy nem ösztönöz öngondoskodásra, hanem azt üzeni az adófizetőknek, hogy nem éri meg önmagunkról gondoskodni, és az állam bármikor elveheti tőlünk a megtakarított pénzünket. Lehet ideig-óráig szavazatokat vásárolni a nyugdíjasoktól 10 ezer forintnyi Erzsébet-utalvánnyal vagy a gázszámlájuk visszatérítését ígérni a választások utánra, ez azonban a felelőtlenség és a populizmus költségvetése, nem pedig a fenntartható fejlődésé.

Nem pusztán fiskális, de kulturális és társadalmi értelemben sem fenntartható, ami történik. A demokrata ellenzék régóta kéri a kormányt, hogy hallgassák meg a szakmát oktatásügyben, és legalább az oktatási minimumban meghatározott 6 százalékos GDP-arányos ráfordítást tartsák meg, amikor az iskoláinkról és a jövőnkről van szó. További probléma, hogy az oktatási rendszer erőszakos központosítása miatt a meglévő keretösszeg elköltése sem hatékony.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök az iskolarendszert illetően mind finanszírozási, mind strukturális értelemben rossz úton járnak. Az ország biztos lemaradását készítik elő, és kérem önöket, hogy a sikerük büszke hirdetése közepette vessenek egy pillantást a nemzetközi mezőnyre, még regionális szinten is elmaradásokat könyvelünk el. Az oktatási rendszer pedig, amely a 2019-es költségvetés tervezete alapján ugyanúgy romokban marad, százéves lemaradást vetít előre.

Nagy gond továbbá, hogy a saját társadalomképüknek megfelelően különbséget tesznek világnézetileg semleges és egyházi iskola finanszírozása között. Az nem lehet, hogy az állami iskolák diákjai még feleannyi pénzt sem érdemelnek, mint az egyházi iskolákban tanulók. Ez teljesen abszurd!

(Hiszékeny Dezsőt a jegyzői székben Szabó Sándor váltja fel.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök létrehozták az Innovációs és Technológiai Minisztériumot, azonban nem látják, hogy a negyedik ipari forradalomban nem gépek vagy robotok lépnek be, hanem a társadalom. Amennyiben ez az ország nélkülözi majd a kiművelt emberfőket, márpedig az iskolarendszerünk most ezt vetíti előre, hogy ilyen jövő elé nézünk, akkor nem leszünk képesek megfelelő módon felfejlődni nyugat-európai társainkhoz. Ez azt is mutatja, hogy nem lehet és nem is szabad úgy nekivágni a költségvetés tervezésének, hogy pusztán a szociális transzferekre, családtámogatási rendszerekre hivatkozva gondolják bizonyítottnak, hogy a 2019-es büdzsé rendben való.

Gazdaságstratégiai tervvel, oktatási és egyéb intézményrendszerekre nézve közép- és hosszú távú stratégiával kell rendelkezniük arra nézve, hogy hogyan tovább, hogy hogyan érjük utol azokat az országokat, amelyek jelen pillanatban az Európai Unió szerencsésebb felén élnek. Ez volna a feladatunk itt, ebben a régióban, és nagyon sok régiós társunk kifejezetten komolyan vette ezt a feladatát. Sajnos, az elmúlt nyolc évben nem ennek vagyunk Magyarországon szemtanúi, hanem éppen az ellenkezőjének, éppen annak, hogy le fogunk maradni véglegesen a nemzetközi mezőnyben. Erre nézve önök nem tudnak mit mondani egyébként európai uniós állampolgároknak.

Ez a költségvetés már csak az általam ebben a rövid időben említett néhány pontja miatt is elfogadhatatlan; bár valóban ezer sebből vérzik, elég például a 311 forintos, önök által technikainak nevezett euróárfolyamra gondolni, ami már akkor sem volt igaz, amikor a költségvetés vitáját elkezdtük, nem pedig azokban a napokban, amikor a hajmeresztő 330 forintos árfolyammal szembesült a magyar társadalom. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 238 2018.07.16. 1:10  229-240

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban a szavazati jog gyakorlása tekintetében jelenleg léteznek elsődleges és másodlagos állampolgárok. Az, hogy a választási törvény különbséget tesz határon túli és külföldön élő magyarok szavazati jogának gyakorlásában, sérti az egyenlő bánásmód elvét. Míg a határon túli szavazatok levélben való leadása ráadásul súlyos visszaélésekre is lehetőséget ad, addig a külföldön dolgozó magyarok szavazatának leadása súlyosan akadályoztatva van. Ismerjük a kígyózó londoni sorokról készült képeket, amely sorok többórás várakozásra kényszerítették honfitársainkat, de ismerünk olyan történeteket is, hogy valaki azért döntött úgy, hogy inkább nem adja le szavazatát, mert 800 dollárjába került volna az, hogy eljusson a legközelebbi konzulátusra. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a képtelen helyzet az egységesen elérhető e-szavazáson keresztül megoldható volna. Kérem önöket, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a magyar állampolgárok jogaikban (Az elnök csenget.) egyenlők legyenek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 56 2018.10.02. 5:52  45-92

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Szeretnék önökkel megosztani néhány olyan állítást, amelyeket az Állami Számvevőszék a saját működésével kapcsolatosan tett, azonban a valóság sajnos nem igazolja vissza őket. Az ÁSZ állítása szerint az intézmény a demokratikus intézményrendszer független alapintézménye. Ezzel szemben az ÁSZ elnöke a Fidesz korábbi frakcióvezető-helyettese, és sajnos az elmúlt hónapok eseményei alapján bizonyítottnak látjuk, hogy ennek megfelelően is működik.

Az ÁSZ állítása szerint az Állami Számvevőszék egy hivatal, nem hatóság vagy bíróság; nem bírságol és nem szabályoz, nem hoz döntéseket jogi kérdésekben, illetve nem is folytat nyomozást. Ennek ellenére több mint félmilliárdos bírságot szabott ki az ellenzék különböző pártjaira idén tavasszal, közvetlenül a választások előtt, olyan bírságot, ami ellen fellebbezni sem lehetett.

Az Állami Számvevőszék szerint az ÁSZ az ellenőrzés szakmai szabályainak megalkotásánál és alkalmazásánál irányadónak tekinti a nemzetközi sztenderdeket és ajánlásokat. Ugyanakkor ismeretes, hogy a korábbival azonos vagy közel azonos előző ÁSZ-vizsgálat alkalmával rendben talált működési mechanizmusokért büntettek meg ellenzéki pártokat anélkül, hogy lehetőséget biztosítottak volna az elkövetett hibák korrekciójára.

Nem biztosítottak arra lehetőséget, hogy ezek a pártok bizonyítsák jogkövető szándékukat, valamint jóhiszemű eljárásukat, egészen egyszerűen kiszabták ezeket a bírságokat. Kérdezem én, hogy miféle nemzetközi sztenderdekhez kíván akkor felnőni az Állami Számvevőszék. Azt gondolom, hogy egy uniós tagországban ilyesmi nem fordulhat elő, maximum valamifajta orosz vagy török sztenderdekhez való felzárkózás lehet az, ahol az ellenzék, valamint az újságírók elhallgattatása az elsődleges célja, minden olyan intézménynek, amely hajlandó kiszolgálni a regnáló rendszert.

A Számvevőszék  állítása szerint  az ellenőrzéseivel és javaslataival, valamint az intézkedési tervekkel elsődlegesen a közpénzek és a közvagyon szabályos, átlátható felhasználását segíti elő. Az imént említett büntetések az átlátható, szabályos módon kötött szerződések, valamint a hozzájuk szabályosan csatolt számlázás ellenére is megszülettek. A világ nem látott még olyat, hogy közpénzből gazdálkodó szervezeteket azért kívántak megbüntetni és azért büntettek meg, mert nem nyújtózkodtak tovább, mint ameddig a takarójuk ér, mert bekértek piacon létező árajánlatokat, és ezt követően megkérdőjelezték a piaci viszonyokat az ÁSZ munkatársai. Azt gondolom, egészen egyszerűen elfogadhatatlan ez a működés.

A Számvevőszék állítása az, hogy a szervezet törekszik rá, hogy az ellenőrzéseikkel a közpénz eredményes, hatékony és gazdaságos felhasználását is előremozdítsák. Mondják továbbá azt, hogy több elemzés készült a korrupciós kockázatokat feltérképező, a korrupció megelőzésére fókuszáló integritásprojekt keretében is. Ezt nagy örömmel hallottuk, és én magam is nagyon szívesen folytatnék szakmai vitát, azonban amennyiben ezek a tanulmányok, valamint ezek a projektek sikeresek volnának, hazánk nem kapna rendszeres pénzbüntetéseket az Európai Uniótól különböző korrupciós ügyekből adódóan.

Az Állami Számvevőszék változatlan célja, állítja a szervezet, hogy átláthatóbbá, tisztábbá és eredményesebbé tegye a közvagyon kezelését, a közszolgáltatások működését és a közpénzekkel való gazdálkodást. Amennyiben ez így van, úgy az ÁSZ-nak  az ellenzék pártjainál megszigorított és önkényesen értelmezett szabályokhoz hasonlóan  észlelnie kellett volna, hogy Magyarország Kormányának közérdekű információként eladott kormányzati propagandája nemes egyszerűséggel tiltott pártfinanszírozás. Míg az ellenzék pártjai gyakorta néhány tíz- vagy százezres tételek miatt szenvednek a működésüket csaknem teljes egészében ellehetetlenítő pénzbüntetésektől, a kék plakátok adófizetők milliárdjaiból, tízmilliárdjaiból vég nélkül ontják a kormánypártok önös érdekből folytatott kommunikációját, mindenféle következmény nélkül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyi magyar állampolgár érdeke, hogy az ÁSZ végre valóban független szervként működjön, és így végre el tudja látni a feladatát. Elfogadhatatlan, hogy egy európai országban a kormánypártok önös céljait szolgálja az Állami Számvevőszék, holott ezt láttuk az elmúlt hónapokban, és szinte valamennyien elszenvedői is voltunk ezeknek a folyamatoknak. A jogállami normák érvényesítése mellett az ÁSZ függetlenségének helyreállításával is foglalkoznunk kell, és nagyon sajnálom, hogy ennyire kevesen vannak jelen ezen a vitán, ugyanis szerintem elsődlegesen ezt kellene tisztáznunk egymással, akármekkora kormánytöbbséggel is rendelkeznek.

Az ÁSZ jelenleg, több állami szervhez hasonlóan, kizárólag a kormánypártok stabilizációjához és az ellenzék munkájának ellehetetlenítéséhez járul hozzá. Kérem önöket ezért, hogy a jelenlegi formájában ne fogadják el ezt a beszámolót, ne támogassanak önös politikai érdekeket. Gondolják át, az önök érdeke is az, hogy a jogállami normák és a demokratikus intézményrendszer helyreálljon ebben az országban. Jelen pillanatban ez nem biztosított, és sajnos az Állami Számvevőszék munkája jelentősen hozzájárul ehhez. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 80 2018.10.02. 1:50  45-92

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Azért kértem újra szót, mert azt gondolom, nagyon fontos elmondani, ha már az állampolgárainkat erre buzdítjuk, és egyébként liberálisként mi magunk ezt tesszük a párttársaimmal, hogy ha jogsérelem éri őket, akkor emeljék fel a szavukat. Sajnos Magyarországon egyre többször történik ilyen.Ön említette az egyenlő bánásmód elvét a különböző vizsgált szervezetek között. Magam is ezt tartanám irányadónak, de azt is gondolom ugyanakkor, hogy az is irányadó, hogy ahogyan halad előre az idő, úgy az ÁSZ teljesen ugyanazt a szakmai normakövetést és teljesen ugyanazt a szakmaiságot nyújtsa ezek felé a szervezetek felé. Ugyanakkor a saját tapasztalatunk  és azt gondolom, hogy ez egy szakmai vitának részét kell hogy képezze  egészen más. Azt tapasztaltuk, hogy két évvel ezelőtt, amikor még egészen messze voltak a választások, egészen más elbírálás alá estek teljesen ugyanazok a működési mechanizmusok, amit az iménti felszólalásomban is említettem. Sőt, ekkor az ön kollégái rendkívül készségesen segítették az én kollégáimat abban, hogy javíthassuk az esetlegesen felmerült hibákat, és  jogkövető állampolgárnak és jogkövető szervezetnek feltételezve bennünket  nem gondolták, hogy szándékosak voltak az elkövetések.

Úgyhogy azt gondolom, ettől merőben eltért a jelenlegi ÁSZ-vizsgálat az ellenzék teljes körében. Azt hiszem, egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen módon szót emelünk ez ellen az elmúlt fél év ellen, ami itt zajlott. Úgyhogy én megköszönöm, amennyiben elnök úr megfogadja ezeket a felszólalásokat, és erre is figyel a jövőben. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 30 2018.10.03. 7:21  1-159

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ami az elmúlt hetekben zajlott, az a magyar kormány szégyene, de sajnos hazánkra is nagyon rossz fényt vet. Ma Magyarországon gyakorlatilag nem érvényesülnek a koppenhágai kritériumok feltételei, ami azt jelenti, hogy ha most kérvényeznénk az Európai Unióba a felvételünket, elutasítanának minket. Magyarország ma sem a jogállami normákat, sem a demokratikus intézményrendszer stabilitását, sem az egyenlő méltóság, sem az egyenlő bánásmód elvét nem képes biztosítani állampolgárainak. Az uniós versenyt kiállni képes piacgazdaság még úgy-ahogy megvalósul, de ez sem valósult volna meg a nélkül a két Marshall-segélynyi, európai alapokból származó pénzösszeg nélkül, amelyet az Európai Unió nettó adóbefizetőinek köszönhetünk. Ők azok az emberek, ők azok a nyugat-európai társaink, akik most aggódnak a magyarokért. Ők azok, akik felismerték, hogy az elmúlt nyolc év kormányzása súlyos jogsérelmeket hozott a magyar polgárok életében egyéni és csoportos szinten is.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Az önök padsoraiban is ülnek rendszerváltók; olyan emberek, akik a nyolcvanas évek végén nagyon jól értették, hogy mit jelent az, hogy megküzdünk a jogállami normákért, a demokratikus intézményrendszerért és egy új Magyar Köztársaság felállításáért, amelyben mind a törvény előtt, mind pedig a többi állampolgár szemében megillet bennünket a jogegyenlőség és az egyenlő méltóság elve.

Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök személyesen nem vesz részt ezen a vitán, pedig ő saját bőrén tapasztalta, hogy mit jelent jogállami normákat nélkülöző országban demokrataként küzdeni. Nagyon sajnálom, hogy ennyire gyorsan elfelejtette azt, miért küzdött annak idején. Merthogy fiatalnak lenni nem nagy kunszt, azt nagyjából mindannyian tudjuk egyszer-egyszer teljesíteni az életünkben, sőt megtanultunk néhányan még pártot alapítani is.

Az egy nagy kérdés, hogy ki az, aki demokrata tud maradni; ki az, aki megérti, hogy négyévente nem despotát választunk, és a demokratikus felhatalmazást sosem használhatjuk a jogállami normák lerombolására, sosem használhatjuk arra, hogy a demokratikus intézményrendszer különböző szintjein olyan sérüléseket okozzunk, ami alapján korlátlanul gyakorolható a hatalom, amely bárkitől képes elvitatni a jogegyenlőséget.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! A mi barátaink Nyugaton vannak, ott, ahol a második világháború után a társadalom megértette, hogy az első és legfontosabb, aminek mentén a közösségeinket szervezni kell, az az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elve. Csak akkor maradhatunk európaiak  és úgy vettem észre a kék plakátkampányokból, hogy féltik a kultúránkat , ha az európai értékeket tiszteletben tartjuk. Tiszteletben tartjuk azt, hogy a kollektív és egyéni szabadságjogok biztosítandók az európai uniós tagországokban.

Jelen pillanatban önök képtelenek egy ilyen kormányzás megvalósítására. Erről szól a Sargentini-jelentés. Nem arról szól, amivé önök becsomagolták. Az csak egy másodrangú dolog, hogy önöknek vitája van az Európai Unió nyugati tagországaival abban, hogy hányadán állunk a menekültkérdéssel. Arról kell beszélni, hogy biztosítják-e a jogállami normákat és a demokratikus intézményrendszer stabilitását vagy sem. Arról kell beszélni, hogy működnek-e itthon az antidiszkriminatív intézkedések, működnek-e itthon azok az európai értékek, amelyek mindenkit megilletnek, akik európai uniós állampolgárok. Sajnos azt kell mondjam, hogy Magyarországon nem.

A fentiekről szól a Sargentini-jelentés, és közönséges hazugság, hogy megtámadták volna vele hazánkat. Ez nem igaz. Ha valaki megtámadta a magyar állampolgárokat, az a nemzeti együttműködés rendszere. Ez nem illiberális állam! Ez egy abszurditás! Nem létezik illiberális demokrácia! Liberális demokrácia létezik, amely megteremti a jogállamot, és folyamatosan tesz arról, hogy érvényesüljön a jogegyenlőség, érvényesüljön a polgárok egyenlő méltósága. Ez az, amiről önök nem tudnak és nem is akarnak beszélni. Hát persze! Mert ez az, amiben nem teljesítenek jól.

Arról meg nem beszélve, hogy ha a Frontexet önök kérték az európai uniós tagországoktól, kérték azt, hogy közös európai hadseregünk legyen, kérték azt, hogy az európai határvédelemért tegyünk közösen, akkor most miért vannak felháborodva, amikor az európai társaink kifejezetten tenni kívánnak ezért? Így hát azt kell mondjam, hogy még a határvédelem és a menekültkérdésben is egy közönséges hazugság, amiről a magyar kormány beszél. Erről szól a Sargentini-jelentés. Arról szól, hogy önök elvettek a magyaroktól; elvették a jogegyenlőséget, a demokráciát, elvették a köztársaságot. És mit adtak cserébe? Erzsébet-utalványt a nyomorgóknak. Ez így nem mehet tovább!

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Számos európai uniós tagország bebizonyította már azt, hogy valóban aggódik a magyar demokráciáért. Számos európai politikus bebizonyította, hogy nem az a célja, hogy támadja Magyarországot. Arról szól, hogy a magyar kormány támadja saját állampolgárait, erről szól ez a jelentés, nem arról szól, amit önök mondanak. Arról szól, hogy jogegyenlőséget követelnek azok, akik egyébként készek voltak tenni ezért a régióért, nemcsak Magyarországért, hanem a közép-európai tagországokért, készek voltak nettó befizetővé válni az Európai Unióban, és azt finanszírozni, hogy mi fejleszthessük önmagunkat. De önök sajnos visszafejlesztették ezt a társadalmat. Elhitették velük, hogy nekik abban az időszakban, amikor a történelmünknek arról kellene szólni, hogy megerősítjük a jogállamot, megerősítjük a demokráciát, megerősítjük a polgárainkat abban a hitben, hogy ők nemcsak önmagukért, hanem a közösségükért is felelősek, akkor önök elhitették velük, hogy nekik nem jár más, csak jogfosztottság. Erről beszél Sargentini, nem arról, amiről önök beszélnek. Minden más csak közönséges hazugság.

Úgyhogy kérem önöket, beszéljenek a releváns kérdésekről! Kérem önöket, ne csomagolják át az európai politikusok üzeneteit! Ezek a politikusok aggódnak a hazánkért (Moraj a kormánypárti oldalon.), ezek a politikusok azt szeretnék, ha az európai állampolgárokat ebben a tagországban is megilletné a jogegyenlőség. Erről szól Sargentini jelentése, nem arról, amiről önök beszélnek.

Végezetül kérem önöket, hogy a vita után fogadjanak el egy valódi Sargentini-konzultációt, amelyet a Magyar Liberális Párt azért állított össze, hogy beszéljünk a releváns kérdésekről, nem arról, amiről önök folyamatosan beszélnek. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Párbeszéd, az LMP, a DK és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 238 2018.10.15. 1:43  229-277

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy sem az Európai Unióban, sem pedig itt, a magyar ellenzék padsoraiban nem találtak egy olyan embert, aki képes lett volna meggyőzni önöket arról, hogy valójában miről szól a Sargentini-jelentés. Ugyanis szemenszedett hazugság, amit a magyar kormány állít. Nem igaz, hogy kizárólag arról szól, hogy önöknek vitájuk van menekültkérdésben a nyugat-európai társakkal.

Nem arról van szó, hogy minket bárki megtámadott volna. Arról van szó, hogy Magyarországon jelen pillanatban a jogállami normákat, a demokratikus intézményrendszert és az egyenlő bánásmód elvét nem tiszteli a magyar kormány. Erről szól a Sargentini-jelentés. Arról szól, hogy ma Magyarországon milliók élnek jogfosztottságban, és önöknek eszük ágában nincs azért tenni, hogy ez fölszámolódjon. Sőt, az elmúlt nyolc év kormányzása során éppen hogy súlyosbodott ez a helyzet. Amikor a kék plakátokon azt hirdették, hogy ha valaki Magyarországra jön, annak ezt a kultúrát tiszteletben kell tartania, akkor azt gondolom, hogy ha valaki az Európai Unió tagja, akkor tiszteletben kell tartania az egyenlő bánásmód elvét, az egyenlő méltóság elvét és az európai értékeket.

Kérem, hogy erről beszéljenek, erről szól a Sargentini-jelentés, nem arról, amit önök állítanak róla! Arról szól, hogy végre érvényesítsék Magyarországon is azokat az alapvetéseket, amelyek ezen a kontinensen már 70 éve épülnek. Az pedig nem más, mint hogy az emberi méltóság és az egyenlő bánásmód elvén kell a társadalmainkat fejleszteni és segíteni abban, hogy mindenkit megillessen a jogegyenlőség. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 284 2018.10.15. 2:05  277-292

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam is nagyon sajnálom, hogy a kormánypárti képviselőtársaim ellenálltak annak a törvénymódosító javaslatnak, amelyet közösen nyújtottunk be az ellenzéki képviselőkkel, mert azt gondoltuk, hogy az a minimum, hogy munkajogviszonyként ismerjük el az otthonápolást. Ennek többféle oka van. Egyfelől, aki arra kényszerül, és sok esetben a saját gyermekével kapcsolatosan kényszerül erre, hogy gyakorlatilag évtizedeken keresztül ápoljon valakit, ő maga nem lehet egy eltartotti státuszban. Azt gondoljuk, hogy nemcsak jogi értelemben, illetve a bérmunkapiaci értelemben kell ezeknek az embereknek rendezni a viszonyát, hanem abban az értelemben is, hogy az emberi méltóságuk megtartásához elengedhetetlen volna az, hogy munkaként ismerjük el azt, amit ők végeznek. Ez jelent volna meg az ellenzéki képviselőtársaimmal közösen benyújtott javaslatban. Amire Szűcs Lajos képviselőtársam is utalt, hogy a szabadnap fogalma például ezeknek az embereknek az életében gyakorlatilag ismeretlen, és én erre önmagam törvényalkotóként nem úgy reagálnék, hogy megoldhatatlan ez a helyzet, hanem éppen ellenkezőleg, elismerném azt, hogy ezek az emberek szinte soha nem pihennek, gyakorlatilag 0-24-ben teljesítenek szolgálatot, és én magam előrelépésnek látom egyébként azt, hogy az ápolási díj emelkedik. Előrelépésnek látom azt, hogy adott esetben szolgálati időnek számít, ugyanakkor mégiscsak ragaszkodnék ahhoz, hogy jogi értelemben bérmunkapiaci jogviszonyra van szükség. Ebben az esetben nem pusztán ahhoz segítenénk hozzá az otthonápolókat, hogy anyagi, hanem emberi méltósági értelemben is rendezzük a kérdésüket.

Azt pedig hadd jegyezzem meg itt utolsó gondolatként, hogy az összeget tekintve bruttó 100 ezer forint a létminimum alatti összeget jelenti ma Magyarországon, és ebből két embernek kell minimum eltartódnia. Én azt gondolom, hogy ez nagyon kevés, úgyhogy még egyszer megköszönöm a figyelmüket.

(19.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 56 2018.10.16. 2:07  31-120

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretnék a munkamódszerről szólni én is néhány szót, ahogyan azt már több ellenzéki kolléga is megtette. Elfogadhatatlan, hogy az ötletből néhány perc leforgása alatt lesz törvénymódosító javaslat, aztán néhány óra leforgása alatt törvény, azt követően néhány óra múlva pedig hatályos szabályozás. Elfogadhatatlannak tartom azt, hogy 2018-ban ebben a Házban arról kell beszélni, hogy a demokrácia arról szól, hogy a közjó is vitákban dől el, és hogy előzetesen meg kell vitatnunk ezeket a törvénymódosító javaslatokat, előzetesen kell egyeztetni, tisztelt képviselőtársaim, a szakmával, az érintettekkel. Sajnos nem látjuk, hogy önök ezt megtették volna, és ez így ebben a formában elfogadhatatlan. A lakás-takarékpénztárakkal kapcsolatosan azt kell hogy elmondjam, hogy az öngondoskodás, illetve a felelősségvállalás ennek a társadalomnak az egyik legfontosabb tanulnivalója. Azzal az üzenettel, amit önök most tesznek a szabálymódosítással, gyakorlatilag milliók előtt zárják be a kaput, hogy gondoskodjanak önmagukról.

És arra pedig, hogy azzal érvelnek, hogy a CSOK egy sokkal jobb konstrukció, hiszen a lakás-takarékpénztárak csak gazdagodtak az állami támogatásból, azt kell mondjam, hogy önök nagyon furcsán értelmezik a piaci szabályozást. Olyan esetekben szokták nagyon szűkre húzni a gyeplőt, amikor igenis szabadjára kellene engedni a piaci szereplőket, és olyan esetben nem lépnek fel megfelelő állami szabályozással, amikor indokolt volna. Ha ezzel tudják indokolni a lakás-takarékpénztárak állami támogatásának megvonását, akkor egész egyszerűen nem jól érvelnek. Egy sima törvénymódosítással elérhető volna, amiről már Mellár Tamás képviselőtársam is beszélt, hogy ezek a szolgáltatók normál profitot realizáljanak, és ne az adófizetők pénzén gazdagodjanak. Ugyanakkor nem várható a magyar fiataloktól (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy mindenféle állami támogatás nélkül, a CSOK keretébe kényszerítve próbáljanak lakást teremteni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok és a független képviselők soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 66 2018.10.16. 2:42  31-120

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem ismét szót, mert nem pusztán az öngondoskodásról, illetve az önmagunkért való felelősségvállalásról szól ez az egész ügy. Arról is szól, hogy önök a személyes szabadságát is elvitatják azoknak, akik valamilyen céllal kötöttek lakás-takarékpénztári szerződést. Azt gondolom, hogy amennyiben ők értéknövelő beruházásra szeretnék szánni ezt az összeget, úgy nem vitatható el tőlük ez a szándék. Éppen ezért nem tartom fairnek velük szemben azt, hogy minekutána nem új lakásvásárlásra költötték, ezért valamifajta jogosítványmegvonással kell reagálni a kormánynak. Ez semmi szín alatt nem jól járható út.

Amiről már beszéltek itt az ellenzéki kollégák, amennyiben önöknek az a céljuk, hogy a CSOK rendszerébe tereljék be ezeket az embereket, az a kérdésem, hogy mit várnak a fiataloktól. Beszéltünk már arról nagyon sokat, hogy a meg nem született gyermekek országa vagyunk. Ahhoz, hogy megszülessen a harmadik gyermek egy családban, azt hiszem, talán a Gazdasági bizottság elnökének nem kell magyaráznom, az első kettőnek is meg kell születnie.

Arról is beszéltek ellenzéki kollégák már nagyon sokat, hogy valamilyen módon el kell tudni indulni egy lakással, és az nem fog tudni úgy menni, ha valamifajta segítséget nem kapnak ezek a fiatalok a fészekrakáshoz. Nagyon sokszor elmondtuk már azt, hogy amennyiben önök ösztönözni szeretnék a gyermekvállalást, úgy elsősorban azt kell megnézni, hogy hányadán állunk a nők és a férfiak egyenlőségével, hányadán állunk az esélyegyenlőséggel.

A szabad világban ott születik a legtöbb gyermek, ahol a nők egyenlőek a férfiakkal, ahol biztonságban érzik magukat a munkapiacon, ahol ki tudnak teljesedni, ahol anyaként egyébként nem érik őket joghátrányok, ebben kell előrelépnie Magyarországnak. A szociális juttatások a legritkább esetben tudják növelni a gyermekszámot, a legritkább esetben tudják érdemben segíteni a fiatalokat abban, hogy bízhassanak a jövőjükben.

Azt gondolom, ezzel a munkamódszerrel, ennyire gyorsan szabályt változtatni egy egyébként nagyon népszerű pénzpiaci szolgáltatás ügyében kifejezetten ennek ellenére hat, kifejezetten abba az irányba hat, hogy az állampolgárok ne tudjanak bízni ebben a kormányban, ne tudjanak bízni abban, hogy a jövőben ők is tehetnek önmagukért. Én arra kérem önöket éppen ezért, hogy fontolják meg ezeket a hozzászólásokat. Ha elmaradt az előzetes viták lefolytatása, én azt látom, hogy nem egyeztettek előzetesen a szakmával sem, és jelen pillanatban vonják vissza ezt a kezdeményezést, tárgyaljunk még erről, és szülessen egy olyan kompromisszum, amely minden szereplő számára előnyös.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 22 2018.10.17. 8:08  1-96

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Több kollégám és magam is elmondtam annak idején az ÁSZ-beszámoló vitáján, hogy jó volna, ha tisztán szakmai vitát folytathatnánk az ilyen viták során, de sajnos azt kell tapasztaljuk, hogy a kormány rengetegszer lesöpri a szakmai viták kezdeményezését akkor, amikor az ellenzék részéről történik ilyen. A miniszter úr az expozéban elmondott néhány olyan költségvetési tételt, amivel igazolni kívánja mind a gazdaságstratégiai tervezés, mind pedig a költségvetési politika sikerét, én azonban összegyűjtöttem önöknek néhány olyan tételt, amelyek több száz milliárd forintos kárt okoztak nemcsak a magyar adófizetőknek, hanem minden magyar állampolgárnak, és azt gondolom, hogy ebben páratlan felelősségük van. Néhányat felsorolnék ebből.

Első pontként említhetném Orbán Viktor Várba költözését, amely 49,4 milliárd forintjába került az adófizetőknek, a stadionok 77,7 milliárd forintba, míg az állami média 70,1 milliárd forintba került. A „Modern városok” programja lett volna az egyetlen olyan, előremutató kezdeményezés az általam most sorolt tételek közül, amely előrelépést jelenthetett volna, azonban azt tapasztaltuk, hogy ennek a programnak a működése egyfelől nélkülözte a transzparenciát, másfelől meg leginkább a helyi közösségek lekenyerezésére volt csak jó, nem szolgálta tehát a fejlődést. Ez a négy tétel kereken 350 milliárd adóforintot vitt el. Nem láttuk át, hogy mire mentek el pontosan ezek a pénzek, nem szolgálták a társadalomfejlődést, egy szűk réteg jólétét és a korrupciót azonban szolgálták.

Néhány szót szólnék a 2017. évi december végi osztogatásról, ugyanis önök mindig büszkék, hogy nagy költségvetési tartalékot terveznek, de élnek is azzal a lehetőséggel most már évek óta, hogy az adófizetők százmilliárdjait osszák szét gyakorlatilag saját hatáskörben. Ezek között a tételek között is olyan célokat találunk, amelyek nem szolgálják a társadalomfejlődést, és amelyekre a kormány előszeretettel költi a pénzt.

Ilyenek például az egyházak, amelyek 80 milliárd forintnak örülhettek, de a nyíregyházi stadionpártiak is közel 10 milliárd forintot kaptak a tavalyi év decemberének végén. A határon túl elköltött magyar adóforintokból még jutott 30 milliárd forint a Bethlen Gábor Alapra, amelyről folyamatában is kiderült már, hogy nem transzparens a működése, és a kormány sajnos nem tudta ellátni azt a feladatát, hogy legalább a felmerült aggályokra választ adjon.

Harmadik pontként szeretnék a bevándorlásra fordított összegekről beszélni, ugyanis a 2017-es tervek szerint mindössze 100 millió forintot szerettek volna elkölteni a bevándorlás kezelésére, ezzel ellentétesen azonban azt találjuk, hogy 155,1 milliárd forintot sikerült erre kiadni, történt mindez úgy, hogy két évvel korábban, tehát 2015-ben 391 ezer ember próbált meg átjönni a magyar határon, vagy jutott is át, ehhez képest azonban eltörpült az az összeg, amit 2017-ben elköltöttünk a bevándorlásra. Tavaly ezzel ellentétesen mindössze 1045 ember próbált meg bejutni a már lezárt határon, ez azt jelenti, hogy a bevándorlók létszáma 99,7 százalékkal csökkent, ugyanakkor önök megkétésfélszerezték a korábbi, bevándorlás kezelésére szánt költségvetési keretösszeget, ami egész egyszerűen kívülről szemlélve indokolhatatlan vagy legalábbis nehezen indokolható.

(12.00)

Nézek az államtitkár úrra, és megköszönöm, hogyha tételesen felsorolja azt, hogy mire ment el ez a nagyon nagy költségvetési keretösszeg az előző költségvetési évben.

Negyedik témaként említeném, hogy az Európai Bizottság 2017-ben ellenőrizte a Miniszterelnökségen működő közbeszerzési felügyeleti főosztály működését. Itt 29 közbeszerzési eljárást vizsgáltak, és ebből a 29-ből 25-ben súlyos hiányosságokat állapítottak meg; olyan hiányosságokat, amelyek közül hat rendszerszintű, és amennyiben ezeket nem képes a magyar kormány megfelelően korrigálni, illetve megfelelő választ adni a Bizottság felvetésére, úgy akár 10 százalékos átalánymegvonást is kiszabhatnak az országra. Ez 450 milliárd forintos kárt okozhat a magyar társadalomnak, amennyiben a legrosszabb forgatókönyvvel számolunk. Ez több mint a GDP 1 százaléka. Én azt gondolom, hogy érdemes volna ezeket komolyan venni, hiszen ezek a problémák már tavaly is jól láthatóak voltak, és nagyon úgy tűnik, hogy a Miniszterelnökségen nem tudják komolyan venni azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek akár az EU-s támogatások megvonásával is járhatnak.

Utolsó témaként pedig szeretném megkérdezni az államtitkár urat, hogy a kormány miért nem fogadja meg azt az EU-s ajánlást, amely a GDP 1 százalékát kitevő strukturális kiigazítást javasol. Mondom az indoklást. 2016-ban még a GDP 1,8 százalékának megfelelő volt a strukturális hiány, ez 2017-re 3,1 százalékot tett ki, ami jelentősen meghaladja a középtávú célkitűzést. Ez egészen pontosan 1,6 százalékponttal több, vagyis gyakorlatilag az előirányzott célnak több mint a duplája. Az volna a kérdésem, hogy egyfelől miért csúszott el a 2017-es év strukturális hiánya ennyire, miért nem gondolták azt, hogy a gazdasági növekedés, ami egyébként a tervekhez vagy a becslésekhez képest jobban alakult…  és miért nem próbálták ebből az összegből korrigálni, hogyha azt mondják önök, hogy ez egy sikeres költségvetés volt.

És volna egy rendszerszintű kérdésem az államtitkár úrhoz, hogy alapvetően azért én azt gondolom, hogy az uniós tagság mind egy fiskális, mind pedig egy monetáris politikai értelemben vett közösséghez tartozást is jelent. Ezek az ajánlások, illetve az Unióval való szoros együttműködés, akár gazdaságstratégiai tervezést, akár költségvetési tervezést tekintve nagyon fontos, hogy együttműködjünk a nyugat-európai társainkkal, és az volna a kérdésem, hogy miután ezek jelentősen tudnák a társadalomfejlődést, a gazdasági növekedést és a versenyképességet is javítani, miért nem tudjuk ezeket megfogadni. Mert értem én azt, hogy a magyar kormánynak sok tekintetben vitája van a nyugat-európai társakkal, amikkel egyébként én nem szoktam egyetérteni, de alapvetően az, hogy egy fiskális politikai segítséget kíván nyújtani vagy egy olyan tanácsot szeretne adni egy tagországnak az Európai Unió, amivel mi magunk is léphetnénk előre, nem érthető, hogy ezeket miért nem tudjuk megfogadni.

Záró gondolatként azt szeretném elmondani, hogy örvendetesek a mai számok arról, hogy a Világgazdasági Fórum legutóbbi felmérése alapján a 60. helyről a 48. helyre sikerült előrelépnünk, ugyanakkor szeretném felhívni az önök figyelmét is arra, hogy ez még mindig azt jelenti, hogy gyakorlatilag a szabad világnak a 90 százaléka előttünk végez a versenyképességi mutatóink tekintetében. És azt is jelenti, hogy regionális szinten is jelentős elmaradásaink vannak mind a versenyképességi mutatóinkat tekintve, a társadalmi mobilitásunkat tekintve rettenetesen teljesítünk, és így nem fogjuk utolérni azokat a nyugat-európai társakat, akik egyébként minden segítséget megadnak mind anyagi, mind más értelemben ahhoz, hogy mi fejleszteni tudjuk önmagunkat.

Megköszönöm, ha választ adnak a kérdéseimre. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 20 2018.10.18. 5:14  1-56

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Alelnök Úr! Nagyon sajnálom, hogy Matolcsy György már nem vesz részt ezen a vitán, de örülök, hogy így az alelnök úrral is személyesen van lehetőségünk beszélni.Önök arról beszéltek az imént, hogy 2017-ben a forint a világ tíz legstabilabb valutája között volt. Kedves alelnök úr, kérem, engedje meg, hogy a mai nap nyerőszámait felsoroljam, bár nem emelkedő számsorrendben: 322,11; 366,96; 278,64. Ennyibe kerül a mai napon egy euró, egy angol font és egy dollár. (Gréczy Zsolt tapsol.) Amennyiben az elnök úr úgy gondolja, hogy neki semmi köze ezekhez a mai számokhoz az ég egy adta világon, úgy azt gondolom, hogy Magyarország nagyon nagy bajban van.

De még nagyobb bajban vagyunk, ha az elnök úr tisztában van azzal, hogy mi köze ezekhez a számokhoz, ugyanis a számsor végére dzsókerként oda tudnám szúrni a 0,9-et, ennyi ugyanis a jegybanki alapkamat, ami május 25-e óta változatlan, és a tegnapi döntés értelmében az is marad. Nem kívánom természetesen a forint gyengülését teljes egészében a Magyar Nemzeti Bank nyakába varrni, hiszen a globális trendek következtében a feltörekvő országok piacát jellemezte az árfolyamgyengülés, azonban hadd jegyezzem meg, hogy a román lei, a lengyel zloty és a cseh korona azért gyengült a forintnál kisebb mértékben, mert ott a nemzeti bankok emeltek kamatot, szemben a Magyar Nemzeti Bankkal, és ezzel a környező országok mérsékelni tudták fizetőeszközük gyengülését.

Nagyon sajnálom azt is, hogy az elnök úr nem jött el a Költségvetési bizottság ülésére, mert megvitathattuk volna a kamatemelés lehetőségét, és azt is, hogy az akkor 330 forint felé rohamléptekkel rohanó magyar fizetőeszközünk árfolyamának beszakadását hogyan lehet megakadályozni, illetve legalább mérsékelni. De ő sajnos azért nem jött el, mert arra hivatkozott, hogy ez egy ellenzéki bizottság, így politikai szándékot sejtett a meghívás mögött. Azt állította, hogy politikai haszonszerzésből küldtük ki a meghívót.

Nem tudom, hogy a bizottságban jelen lévő kétharmados kormánytöbbség miért nem öntött némi bátorságot Matolcsy Györgybe ahhoz, hogy beszámoljon arról, hogy ha a költségvetés tervezésekor 312 forintos euróval számoltunk, miért nem veszik elejét annak, hogy 6-10 százalékkal drágább legyen számunkra az európai fizetőeszköz. Esetleg a vita után megbeszélhetnénk és összevethetnénk azoknak az elemzőknek a listáját, akik azt javasolták akkor, hogy jegybanki alapkamatot kell emelni, azoknak a listájával, akik úgy gondolták, hogy jó lesz ez így.

Ismerem a kormány álláspontját természetesen, Kovács Zoltán kormányszóvivő elmondása szerint spekulációs folyamatok állnak a háttérben. Kár, hogy nem mondta ki kerek perec, hogy Soros György maga áll a háttérben, és ezzel gyakorlatilag elismerte volna, hogy önök nem tudnak és nem is akarnak mit mondani arról a magyar polgároknak, hogy miért ér a világpiacon jelen pillanatban 20 százalékkal kevesebbet a pénzük, mint 2010. április 15-én. Vagyis miért dolgoznak gyakorlatilag minden ötödik forintjukért teljesen fölöslegesen.

A kormány szóvivője szerint ilyen makromutatók mellett csak valamifajta spekulációs nyomás állhat a forintgyengülés hátterében. Én azt gondolom, hogy a világtrendekkel szembemenő jegybanki politika egy kicsit hitelesebb magyarázat lehet arra, ami történik, és különben is, már nagyon sok mindent varrtak a spekulánsok és Soros György nyakába; volt nekik elég dolguk például a menekültáradat országra való rászabadításával. Nehezen tudom elképzelni, hogy még a forintgyengülésre is jutott volna idejük, úgyhogy kérem, ezt az álláspontot azért gondolják át még egyszer.

Nagyon kevés kérdésem volna. Miért döntöttek úgy, hogy ismét Erdoğannal lépnek egyszerre, és a spekulánsokra kenik a forintgyengülést, hasonlóan a török diktátorhoz, aki szintúgy ezzel magyarázta saját valutájuk gyengülését, szemben azzal, amit közép-európai társaink tettek, hogy megemelték a jegybanki alapkamatot, és ezzel segítették azt, hogy sokkal kisebb mértékben gyengüljön a valutájuk?

Illetve volna még egy kérdésem. Miért nem ismerik el, hogy a magyar makrogazdaság mutatói ugyan erősek, de például a cseh és a lengyel gazdasági mutatók sokkal erősebbek, és ennek köszönhetően tudták ők kiküszöbölni vagy mérsékelni legalább a globális trendekből adódó hazai fizetőeszköz gyengülését? Ez a beismerés nem lenne kevésbé kínos, mint például a jegybank műkincsvásárlási akciója, ami egyébként is megközelíti a 10 milliárdos tételt.

Megköszönöm, ha alelnök úr válaszol ezekre a felvetésekre. Köszönöm. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 86 2018.10.18. 1:35  57-98

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság zárszámadási törvényjavaslatával kapcsolatban elsősorban azt kell elmondanom, hogy nem a pénzügyi beszámolóval van probléma, bár sokan vitatjuk azt is, hogy ekkora keretösszeg egyáltalán járhat-e egy ilyen hatóságnak, amit még ráadásul megfejelünk az MTVA költségvetésével, hanem azzal, hogy a hatóság mint közpénzből gazdálkodó szervezet, a közjót kell hogy szolgálja. Ennek keretében pedig tennie kell a kiegyensúlyozott tájékoztatásért. Persze mondhatják önök, hogy az ellenzéki pártoknak mindössze 5-5 perc elegendő, mondjuk, egy választási kampányban, én ezt erősen vitatom, ugyanakkor, ami a közmédia híradójában történik, az a valóság egyoldalú bemutatása és a tények tudatos elferdítése. Erről már beszéltek korábban a képviselőtársaim is. A hatósággal kapcsolatosan nem pusztán az az elvárás, hogy a költségvetési keretösszeget fegyelmezetten és a terveknek megfelelően költse el, hanem az is, hogy képes legyen őrködni a sajtó- és médiaszabadság fölött, és képes legyen kikényszeríteni a meglévő médiumokból a kiegyensúlyozott tájékoztatást. Azt gondolom, már csak ezek alapján sem elfogadható ez a beszámoló. Úgyhogy hiába a zárszámadás vitáján vagyunk, muszáj elmondani, hogy a hatóság az elsődleges törvényi kötelezettségét nem teljesíti, éppen ezért nem tartom elfogadhatónak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 128 2018.11.28. 5:04  115-139

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan már említették ellenzéki képviselőtársaim, az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat mindenféleképpen tartalmaz üdvözlendő elemeket, azonban szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának, illetve az Alkotmánybíróság egybehangzó véleményének kellett megállapítania azt, hogy az előző és még hatályos szabályozás súlyosan jogsértő, diszkriminál és nem méltó egy európai jogállamhoz, nem méltó egy európai uniós tagországhoz.Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Kérdéseket szeretnék önöknek feltenni, mert hat éve húzódó vita végére tesz pontot bizonyos elemeiben ez a törvénymódosító javaslat, ami azonban a Magyar Liberális Párt egybehangzó véleménye szerint egyáltalán nem elegendő. Amikor hazai civilek, az ellenzék, egyházi személyek tették szóvá a törvényi szabályozás jogsértő mivoltát, akkor önök mire vártak, miért nem módosítottak? Miért nem vették észre, hogy a jogállami normák biztosítása a vallásszabadság területén is nagyon fontos? Miért kellett ahhoz beavatkoznia az Európai Bíróságnak? Miért kellett ahhoz Strasbourgnak határoznia, hogy jogorvoslatot nyerjen a Magyar Evangéliumi Testvérközösség súlyosan hátrányos megkülönböztetése? Önök arra használták fel az elmúlt hat évet, hogy privilégiumokat osztogassanak a kormánynak tetsző vallási felekezeteknek, ezzel párhuzamosan pedig jogfosztottságban tartották azon honfitársainkat, akik nem nyerték el a parlamenti többség szimpátiáját. Erről szólt 2012 óta a vallásszabadságnak nevezett rendszer a nemzeti együttműködés rendszerének keretén belül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök a törvénymódosító javaslat indoklásaként a lelkiismereti és vallásszabadságra hivatkoznak, ugyanakkor rendre kereszténydemokráciának nevezik azt a rendszert, amelyet európai társaink kizárólag a jogállami normák folyamatos megsértéseként és a kormány értékrendjének a többségi társadalomra való ráerőltetéseként tudnak csak értelmezni. A kezemben tartom a még hatályos törvényt (Felmutatva:), ez a törvény nem pusztán jogfosztottságban tartotta honfitársaink bizonyos csoportjait, de akadályozta őket karitatív tevékenységük folytatásában. Ez a törvény hátráltatta őket akkor, amikor egyébként állami feladatok és állami intézményrendszer által ellátandó feladatok, szociális kötelezettségek átvállalását is magukra vállalták, tették ezt emberbaráti szeretetből.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Milyen módon kívánják kárpótolni azokat a vallási közösségeket, amelyeket ez a 2012-es törvény súlyosan diszkriminált? Milyen módon kívánják biztosítani azt, hogy ezek az egyházak, és gondolok itt legfőképpen a Magyar Evangéliumi Testvérközösségre, az elmúlt, elveszített hat év küzdelmeit vissza tudja nyerni, és stabilan tudjon tovább működni? Szeretném továbbá megkérdezni önöktől, hogy amikor lelkiismereti és vallásszabadságra hivatkoznak, akkor miért hirdetik mindennapos tevékenységük során a kereszténység elsődlegességét a többi világvallással szemben.

Az előttünk fekvő módosító javaslat több pontján egy fair szabályozás. Vitatkozhatnánk számokon, vitatkozhatunk azon, hogy vajon az adófizetők jó szándékából származó egyszázalékos szja-felajánlásoknak van-e közük az egyházi státuszhoz vagy nincsen. Vitatkozhatnánk arról, hogy hány éve kell működnie egy egyháznak, illetve mekkora létszámmal kell rendelkeznie egy egyházközösségnek ahhoz, hogy bevett egyház legyen. Vitatkozhatunk arról, hogy milyen egyházjogi státuszok vannak és milyenek nincsenek. Ami azonban Európában nem képezheti vita tárgyát, az a lelkiismereti és vallásszabadság, az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elve, és ez az, amit önök az elmúlt hat év során elvitattak bizonyos vallásközösségektől, és sajnos a jelenlegi szabályozás még mindig nem elegendő, bár ahogyan említették már képviselőtársaim, valóban igaz, hogy tartalmaz olyan elemeket, amelyek előremutatóak.

Szeretném végezetül megkérdezni, hogy miért kellett az Emberi Jogok Európai Bíróságának beavatkozása és nyomásgyakorlása a magyar kormányra annak érdekében, hogy legalább ezeket a minimális előrelépéseket megtegyék. Miért nem veszik észre, hogy Európában élünk? Miért nem veszik észre, hogy úgy a személyeket tekintve, mint a vallási és társadalmi közösségeket tekintve, egyenlő bánásmódban kell részesülnünk?

Sajnos azt kell mondjam, hogy a jelenlegi törvény ezt változatlanul nem tudja biztosítani, annak ellenére, hogy mindenféleképpen előrelépés, hogy már nem a parlament kíván határozni arról, hogy melyeket nyilváníthatunk egyháznak, illetve melyeket nem. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 136 2018.11.28. 1:33  115-139

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Egészen röviden szeretnék reagálni az önök felvetéseire. Nagyon helyes, ha a jogalkotó mindent megtesz annak érdekében, hogy különböző közösségek ne adóelkerülés céljából alapítsanak egyházakat, és ismerjük is ezeket a jelenségeket, ismerjük ezt a jelenséget ebben az országban.De azt gondolom, hogy amikor egy vallási közösség évtizedek óta bizonyosságot tesz arról, hogy különböző társadalmi és karitatív feladatoknak eleget tesz egyébként, hitéletet folytat, és olyan közösséget biztosít, amely elesetteknek kezet nyújt akkor, amikor már senki sem nekik, akkor nincs okunk azt feltételezni, hogy nem valamifajta szándékos diszkrimináció éri a Magyar Evangéliumi Testvérközösséget.

Tehát nem mosnám össze ilyen értelemben a bizniszegyházakat akár az Evangéliumi Testvérközösség ügyével, akár jelen pillanatban alakuló kis egyházakkal, amelyeknek egyelőre még nem ismerjük a tevékenységét. Úgyhogy azt gondolom, helyénvaló megemlíteni egy súlyosan diszkriminált kisegyházat, amely az elmúlt hat évben nagyon nagy nehézségekkel küzdött, és nem véletlenül ítélte meg a strasbourgi bíróság ezt a 2 milliárd forintot, ami még mindig elmarad attól az összegtől, amitől ők elestek a korábbi szabályozás miatt.

Úgyhogy szerintem ezt fontolják meg, kedves kormánypárti képviselőtársaim. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 42 2018.11.29. 6:24  27-68

BŐSZ ANETT (független): Tisztelt Képviselőtársaim! Az otthonápolók helyzetét érdemes egy kicsit távolabbról is szemlélni, mint ahogy eddig szemléltük talán és nemzetközi kitekintést is tenni, ugyanis nem felejthetjük el azt, hogy jelen pillanatban a kórházi szakszemélyzet nagyarányú elvándorlása köszönhető annak, hogy még regionális tekintetben is lemaradtunk a bérezésben, és a kórházban dolgozó, szolgálatot teljesítő ápolók is jóval kevesebbet keresnek, mint a regionális társaik. Csehországban az átlagos ápolói bér 330 ezer forint volt, Szlovákiában és Lengyelországban ugyanez 260 ezer forint, miközben Magyarországon ennél jóval alacsonyabb, átlagosan 170 ezer forint. Erről is beszélnünk kell, de miután jelen pillanatban az otthonápolókra fókuszálunk, arról szeretném meggyőzni önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, hogy gondoljanak arra, hogy azok, akik jelen pillanatban 0-24-ben szolgálatot teljesítenek akár beteg gyermekük, testvérük, szüleik, bármely hozzátartozójuk, szerettük mellett, azok lényegében az állami intézményrendszer feladatait vállalják magukra, jelen pillanatban még az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat értelmében is éhbérért. Hogyha belegondolnak abba, hogy mit jelent a bruttó 100 ezer forint, ez bizony a létminimum alatti jövedelem, és ebből nem kizárólag az otthonápoló, hanem az ápolt is élni kényszerül.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki azt vállalja, hogy nem támaszkodik a szociális, illetve az egészségügyi intézményrendszerre, az gyakorlatilag nyomorogni kényszerül. Ismerjük azokat a történeteket, ahol nemcsak a beteg gyermeket, hanem a többi gyermeket is megeteti még ugyan az édesanya, de ő már a szomszédtól vagy valamely baráttól kap vacsorát. Azt gondolom, hogy ezeket az embereket nem szabad álcivilnek nevezni, tisztelt képviselőtársam, nem szabad azt mondani, hogy ezeket a mozgalmakat az ellenzék emelte fel a nyár folyamán. Ezek az emberek most az utolsó segélykiáltásaikat fogalmazták meg a kormány felé, és szeretném néhány érvvel újfent alátámasztani, hogy miért küzdöttünk ellenzéki képviselőtársaimmal annak érdekében, hogy ismerjék el az otthonápolást munkaként.

Nagyon nagy előrelépésnek tartom egyébként azt, hogy a szolgálati időbe már beleszámít. De ha belegondolnak, hogy ezeknek az embereknek a nyugdíja egyáltalán nem gyarapszik az alatt az idő alatt, ami alatt szolgálatot teljesítenek beteg hozzátartozóik mellett, akkor gyakorlatilag nemcsak jelen pillanatban kényszerülnek arra ezek az emberek, hogy nyomorban éljenek, hanem akkor is, amikor majd elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt, és gyakorlatilag ez jelentősen hozzájárul az ő időskori elszegényedésükhöz. Történik ez gyakorlatilag főleg abban az esetben, amikor valaki egy beteg gyermeknek adott életet, és több évtized esett ki az életükből anélkül, hogy normális kerékvágásba terelhették volna az életüket.

Amellett szeretnék érvelni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy ezek az emberek, akik hogyha módjukban állna, meg tudnának fizetni egy otthonápolót, és több százezer forintért tennék ezt, megérdemlik azt, hogy ha mentesítik az államot, az állam alkalmazásában álló szakszemélyzetet attól, hogy az ő hozzátartozóikat gondozzák, akkor igenis megérdemlik azt a bérezést, amit egyébként a szakápolók megérdemelnek, és a szakápolók megkapnak a munkájukért.

Felhívnám arra a figyelmet, hogy ezeknek az embereknek az esetében nincsenek ünnepek, nincsenek éjszakák, hallották az ellenzéki képviselőtársaim felszólalását is, nagyon sok esetben, több évtizeden át szondával etetik saját gyermekeiket. Én azt hiszem, hogy nem kell amellett különösebben sem anyagi, sem erkölcsi érveket még felsorakoztatni, hogy aki ezt 0-24-ben magára vállalja, felhívnám a figyelmet arra, hogy az nem kizárólag a kórházi szakszemélyzet bérezésétől mentesíti az államot, hanem az állami intézményrendszerben fizetendő egyéb költségek alól is mentesül ilyen értelemben az, akit kiemelnek, és otthon ápolnak.

Úgyhogy én kérem önöket, hogy ne csak azokat az előrelépéseket tegyék meg az otthonápolási díj esetében, amelyeket már megtettek, és amelyeket üdvözlendőnek tartok, mert látom azt, hogy a kormánypártok is felismerték ennek szükségességét. Vegyék észre azt, hogy itt 33 ezer ember nemcsak nyomorban él, hanem teljesen méltatlan körülmények között, nem tudják méltó körülmények között ellátni azokat a beteg hozzátartozókat, akikről nem tudjuk azt, hogy meddig szorulnak még ellátásra. Egészen egyszerűen a kilátástalanság netovábbja az, ami ezeknek az embereknek az életében zajlik.

Kérem önöket tehát, hogy segítsenek abban, fogalmazzák át ezt a törvénymódosító javaslatot olyan módon, hogy elismerik az otthonápolást munkaként, elismerik azt, hogy itt ez egy olyan szolgálat, amiben jelen pillanatban sem élhet nyomorban a szolgálatot teljesítő, az sem, akit ápolnak, és a jövőre nézve pedig az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor törekedni kell arra, hogy ezek az emberek szintúgy megbecsültségnek örvendjenek, mint ahogyan többi honfitársunk.

Kérem továbbá arra önöket, hogy ne tegyenek különbséget otthonápoló és otthonápoló között. Értem én azt a szándékot, értem én azt, vagy érteni vélem azt, hogy nagyobb tragédiának gondolják önök, hogyha valaki egy beteg gyermeknek ad életet, vagy valakinek időközben olyan beteg, súlyos betegségben szenved a gyermeke, ahhoz képest, hogy valakinek az idős hozzátartozója képtelen már ellátni magát. Tehát értem azt, hogy önök ebben látnak valamifajta erkölcsi vagy morális különbséget, én magam nem látok, és financiális értelemben is indokolhatatlan az önök álláspontja.

Úgyhogy kérem, hogy tegyék lehetővé a jelen törvénymódosító javaslat keretein belül az egyenlő méltóság elvét, az egyenlő bánásmód elvét és azt is, hogy ezek az emberek méltóképpen élhessék az életüket, úgy az otthonápolók, mint az otthonápoltak. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, a DK, az LMP, a Párbeszéd és a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 64 2018.11.29. 1:52  27-68

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt előrelépésnek látom, hogy a szexuális bűncselekményt átélt gyermekek gyógyulása mind lelki, mind fizikai értelemben fontos, és ez megjelenik ebben a törvényjavaslatban, ez egy jó dolog, azonban azért kértem ismételten szót, mert szeretném az államtitkár úr és a képviselő úr felé jelezni, hogy jelen pillanatban a távolságtartás intézménye nem működik megfelelően, a rendőrség megfelelő szakmai képzése hiányzik a rendszerből, ilyen módon tehát az a helyszín, ami egyébként a családon belül található, és ezeknek a szexuális bűncselekményeknek a legnagyobb terepe a statisztikák alapján, ez jelen pillanatban nincs rendben ma Magyarországon. Tehát sem a nők, sem a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények megelőzése terén nem állunk jól, úgyhogy arra szeretném kérni önöket, hogy amennyiben ez az ügy, ami vitán felül áll, hogy nagyon fontos, fontossá vált önöknek, váljon fontossá az is, hogy az igazságszolgáltatás, illetve a rendőrség megfelelő módon tudjon a családon belül elkövetett erőszak és a szexuális erőszak ellen olyan módon fellépni, hogy amikor az előzetes jelek már látszódnak, és történik rendőrségi bejelentés, illetve feljelentés, akkor erre az intézményrendszer megfelelő módon reagáljon, mert az is látható, hogy ezek a bűncselekmények egyre súlyosbodnak, és az intézményrendszer sajnos nagyon sokszor már csak akkor tud intézkedni, és csak akkor értesül ezekről a bűncselekményekről, amikor már igazán súlyos bűncselekmény történik családon belül.

Kérem önöket tehát, hogy erre figyeljenek, ne csak az utógondozás, ne csak a gyógyítás legyen fontos, hanem a megelőzés és az is, hogy a megfelelő áldozatvédelem úgy a rendőrség, mint az igazságszolgáltatás keretein belül végre rendbe legyen téve. Kérem önöket, hogy erre figyeljenek, és köszönöm. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 40 2018.12.13. 1:20  27-50

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell hogy elmondjam a 2017-es főügyészi beszámolóval kapcsolatosan, hogy ez az intézmény pontosan ugyanúgy működik, mint ahogy a tegnapi napon működött a magyar parlament. Önös érdekeknek alárendelve, a magyar kormány érdekeit szolgálva, nem szolgálva a magyar társadalom érdekeit, pláne nem a függetlenséget, egész egyszerűen meggyalázva egy európai uniós tagország ügyészségét és igazságszolgáltatását. Azt kell mondjam, hogy a szabad világban a demokratikus felhatalmazást soha nem használják a jogállami normák és a demokratikus intézményrendszer függetlenségének felszámolására. És bár lehet, hogy jelen pillanatban az igazságszolgáltatás intézményei annak megfelelően működnek, ahogy önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim elvárják, de azt kell hogy elmondjam, hogy a mindenkori hatalomgyakorlók fölött az ítéletet mégiscsak a történelemkönyvek mondják ki, és ez az, ami alól önök sem fogják tudni kihúzni magukat, bármit is állítanak a tegnapi ülésnapról, bármit is állítanak arról, hogy hogyan működik az ügyészség.

Hát, köszönöm, hogy befáradt főügyész úr, de nem kellett volna! Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 134 2019.03.05. 0:40  121-144

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy örömmel látom, hogy a brexit rendezetlen körülmények között való lezajlására hazánk is részletes forgatókönyvvel készül, ez egy felelős EU-tagországhoz méltó viselkedés. Azonban az volna ezzel kapcsolatosan a kormánypárti képviselőtársaimhoz és államtitkár úrhoz is a kérdésem, hogy mivel hazánk jelen pillanatban az egyik legrendezetlenebb EU-s tagország, vajon vane arra részletes forgatókönyvünk, hogy hogyan áll helyre a jogállam és a demokrácia. És még mielőtt megvonnák tőlem a szót, én most meg is köszönöm az önök figyelmét. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 50 2019.03.19. 15:03  31-154

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Már az imént is arra kérte az ellenzéki kollégákat, hogy ne a tavalyi születésszámot emlegessük, vagy ne hasonlítsuk össze a 2002-2009 közt eltelt nyolc évet, valamint a 2010-2018 közt eltelt időszak közti különbséget, de azt gondolom, beszélnünk kell erről, hogy az elmúlt nyolc évben 50 ezer babával kevesebb született, mint az önök által ezerszer elátkozott elmúlt „elmúlt nyolc év” alatt, és ez egy nagyon fontos mutató. Az is egy nagyon fontos mutató, hogy 2017-hez képest a tavalyi évben 1777-tel csökkent a megszületett magyar babák száma, és gyakorlatilag történelmi mélypontra csökkent a születésszám, 2018-ban nőtt tehát a népesség természetes fogyása hazánkban. Ezekről muszáj beszélnünk, de abban nekem személy szerint és a Magyar Liberális Pártnak nincs vitánk a kormánnyal, hogy a népesedéspolitika közügy, és nagyon helyesen cselekszik a kormány akkor, ha megcélozza azt, hogy a vágyott gyermekek lehetőség szerint megszülethessenek ebben az országban, hiszen tudjuk, hogy a nem megszületett gyermekek országává váltunk.

Azért szeretném felhívni egy olyan mutatóra államtitkár asszony figyelmét, ami a termékenységi arányszámot tekintve nem fest le hazánkról egy jó képet, ez 1,4-es mutatót mutat a magyaroknál. Ugyanakkor azt láthatjuk, hogy olyan európai társainknál, ahol a mind nagyobb jogegyenlőségre törekedtek a társadalomszervezők nők és férfiak között, ott sikerült egy egészen jó termékenységi arányszámot elérni. Itt mondok ilyen adatokat, mint Dánia, Finnország vagy Norvégia, ahol megközelítik az 1,8-as mutatót, vagy Izland, ahol 1,9 környékén jár ugyanez a mutató. Beszédes tehát ez, hogy jobban tudják közelíteni a kívánatos termékenységi arányszámot. Természetesen ők sem képesek arra, hogy fenntartsák a társadalom lélekszámát, tehát ilyen módon ők sem lógnak ki abból a sorból, amitől egész Európa szenved, nevezetesen: az öregedő társadalom problémájától.

Ugyanakkor szeretném azt is megjegyezni, hogy azok az intézkedések, amelyeket a kormány az elmúlt nyolc évben foganatosított, ezek nem voltak igazán hatékonyak, ugyanis nagyon kevés vagy nagyon szűk az a társadalmi réteg, amelyik igazán részesülni tudott például a családi otthonteremtési kedvezményből. Jelen pillanatban is diszkriminatív a szabályozás abban a tekintetben, hogy a gyermekvállalás előtt álló nők közül ki vehet fel szabad felhasználású tízmillió forintos hitelt, illetve ki nem. Akkor, amikor a több tíz millió forintos otthonteremtési támogatást emlegeti a kormány, akkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy itt a kétgyermekes családok esetében 42 százalékos a hitel ebből a több tíz millió forintos támogatásból, illetve a háromgyermekes családok esetén is nagyságrendileg ugyanennyi.

(13.30)

Tehát ilyen módon ez egy több tíz évre családokat adósságba verő segítség. Megjegyzem, hogy ettől függetlenül még muszáj keresnünk azokat a módszereket, amelyekkel tudjuk segíteni a családokat, illetve a fiatalokat abban, hogy gyermeket vállaljanak, és az általuk vágyott gyermekeket világra is tudják hozni. Ehhez azonban egészen más módszereket találnak nálunk fejlettebb társadalmak, amelyek más megoldási javaslatokat szorgalmaznak a XXI. század kihívásaira, és ez pedig a nők és férfiak közti egyenlőség. Ez az, amikor a nők biztonságban érezhetik magukat a munkapiacon; amikor tudják azt, hogy visszatérhetnek és visszailleszkedhetnek a bérmunkapiacra olyan módon, hogy őket aztán nem érik joghátrányok. Ez azért nagyon fontos, mert ma, jelen pillanatban Magyarországon az egyik legnagyobb szegénységi kockázatot jelentő tényező a családalapítás, mert jelentős joghátrányokkal jár egy nő esetében az, ha gyermeket vállal, és ez bizony a társadalom szervező felelőssége, hogy olyan módon határozzon meg törvényi kereteket, amiben a munkaadók nem tudják megtenni a munkavállalókkal, hogy csak azért, mert családtervezés előtt állnak és nőnek születtek, őket hátrányosan különböztetik meg.

Szeretnék említeni egy európai társunktól egy olyan példát, amit a Magyar Liberális Párt szorgalmazott, hogy meghonosítsunk Magyarországon  sajnos a határozati javaslatunkat már a bizottsági munkában lesöpörte a kormánypárti többség , ez pedig az volt, hogy az édesapák és az édesanyák egyenlő arányban menjenek gyedre, amikor megszületik a kisbabájuk. Nem azonos időszakra gondolunk, hanem arra gondolunk, hogy költségvetési ösztönzőkkel lehet azt szorgalmazni, hogy a fiatal párok a babák gondozásából ugyanolyan arányban részesedjenek. Ez nemcsak a nem fizetett munkák mérlegstatisztikáinak a hosszú távú javítására szolgál, de annál az európai társunknál, nevezetesen Svédországban, ahol ez a modell már jól működik, a válások számát is csökkentette, és az is jól látható, hogy több gyermeket mertek vállalni azt követően ezek a családok, hogy biztonságban érezték magukat a nők a munkapiacon, mert automatikusan elkezdték fölszámolni ezek az új modellek a nők hátrányos megkülönböztetését a munkapiacon. Ezek nagyon fontos kérdések, amelyekkel a jelenlegi magyar kormány nem foglalkozik.

Szeretnék néhány számadatot is említeni arra nézve, hogy jelen pillanatban a családi otthonteremtési kedvezmény kimenetele igencsak kétséges, ugyanis eddig 58 255 CSOK-os szerződést kötöttek többségében gyermektelen párok, és 20 686 gyermek született ezekben a családokban. Tehát a türelmi idő lejárta után tudjuk majd megmondani azt, hogy melyek azok a párok, melyek azok a családok, akik túlvállalták magukat, belebuknak gyakorlatilag a saját vállalkozásukba a családteremtés területén, és ők maguk ugyanolyan hátrányokat fognak szenvedni, mint például a devizahiteles családok, akik több millió forintos hátrányt szenvedtek ettől. Én nem láttam, hogy a kormánynak lenne jelen pillanatban erre a krízishelyzetre javaslata, és megköszönöm, ha az államtitkár asszony erre külön is reagál.

További problémája a jelenlegi akciótervnek, amit a kormány javasol, hogy a szegényebb családokra szinte egyáltalán nem figyelnek oda, olyan ez, mint ha kizárólag a felső középosztály lenne az, amelynek az ingatlan vagyona gyarapodhat. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az átlagbért vagy annál többet keresők ebből a csomagból négyszer annyi támogatást kaphatnak, mint a náluk szegényebbek. Ez egyúttal azt is magában hordozza, hogy akiknek igazán szükségük lenne, mondjuk, fészekrakó-támogatásra, azok nem tudnak részesedni ebből a támogatásból. Szeretnék arra is röviden kitérni, hogy a lengyeleknél például otthonteremtési támogatás tekintetében van egy olyan felső plafon, hogy a nem rászorulók esetében már bizonyos jövedelmi korlát fölött nem vehető igénybe egy állami támogatás. Én magam ezt nagyon szorgalmaznám, mert azt gondolom, hogy egy olyan országban, ahol  2016-os adatot mondok, tehát nem teljesen friss  a hat év alatti magyar gyerekek 20 százaléka súlyos deprivációban él, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha ezeknek a családoknak nem segítünk, akkor ők csak a saját szüleik szegénységét fogják tudni újratermelni, ez pedig a jövőre nézve egy nagyon gyászos képet fest le a magyar társadalom számára.

Azt is tudom és igen kifogásolom, amikor a magyar kormány azt mondja, hogy azokat kívánják támogatni elsősorban, akik a gyerekeikért és nem pedig a gyerekeikből akarnak megélni. Államtitkár asszony, én magam azt gondolom liberálisként, hogy ez egy burkolt rasszista megjegyzés, amit minden esetben elítélek. Ez éppen ugyanolyan burkolt rasszizmus, mint amikor a Soros-plakátokban megjelenik a burkolt antiszemitizmus. Én ezt Európában teljességgel elfogadhatatlannak tartom. Szeretném azt, ha a magyar kormány családra és családra azonosan tekintene, és nem gondolná azt honfitársainkról, hogy a gyerekeikből szeretnének megélni. Én magam az államtitkár asszonytól szerencsére ezt a mondatot nem hallottam, de szeretném azt, ha a magyar kormány nem ezt a hozzáállást tanúsítaná akkor, amikor magyar családokról beszél.

Szeretnék beszélni a négygyermekes édesanyákról és arról, hogy az szja-mentességük mit jelent. A Magyar Liberális Párttal úgy gondoljuk, hogy ez egy szemfényvesztés. Az szja-mentesség akkor lenne igazi ajándék a négygyermekes édesanyák esetén, ha bruttó egymillió forintos jövedelemből tudnának ilyen kedvezményeket kapni, ugyanis jelen pillanatban már 140 ezer forint a háromgyermekes családoknál az elérhető adókedvezmény, de a bruttó egymillió forintos jövedelem azt jelentené, hogy szja-mentesen a négygyermekes édesanyának, ennek a családnak akkor tízezer forinttal lenne több az állami támogatása, mint a háromgyermekesnek. Nem hinném, hogy kinn lennének a vízből, és azt sem hinném, hogy túl sok négygyermekes édesanya lenne ebben az országban, akinek bruttó egymillió forintos vagy annál magasabb jövedelme van.

Szeretném továbbá felhívni arra a figyelmet, hogy 50 ezer négy- vagy annál többgyermekes nő van hazánkban, és elenyésző hányaduk az, aki teljes állásban dolgozik. Tehát összesen 12 500 fő érintett ebben az ügyben, és ők is olyan módon, hogy igazi előrelépést jelent számukra a jelenleg bejelentett csomag. A három vagy annál több gyermeket nevelők harmada rendelkezik csak bejelentett állással. Ez döntő többségében egyébként azért van, mert a magyar munkapiac jelentősen diszkriminálja már a nőket is, nem beszélve arról, hogy a többgyermekes édesanyákkal mi történik. És most nemcsak arról beszélek, hogy a középosztálybeli vagy a felső középosztálybeli édesanyák meg tudjáke tartani adott esetben a vezető pozícióikat vagy azokat az állásokat, amelyekben jól kerestek, hanem arról is beszélek, akik egyébként adott esetben az átlagbér alatt kerestek, és még ettől a munkahelyüktől is elesnek, mert egyszerűen az anyaságuk miatt megbélyegzik őket mint megbízhatatlan munkaerőt.

Az államtitkár asszony kitért arra, hogy szeretné hallani az ellenzék padsoraiból azokat az előremutató javaslatokat, amelyekkel tovább tudnánk gördülni a jelenleg fennálló problémákon, és amelyek csak kiegészítenék adott esetben az önök javaslatait. Én szeretném felhívni arra az államtitkár asszony figyelmét, hogy önök nem fordítottak figyelmet például a családon belüli erőszak felszámolására. Ebben az isztambuli egyezmény ratifikációja jelentős előrelépést jelentene. Nem tettek eleget azért, hogy a nők és a férfiak közti egyenlőség hazánkban helyre tudjon állni; nemcsak a munkapiacra gondolok, hanem a nagy intézményrendszereken belül. Itt látszik, hogy nagyon rosszul teljesítünk. A Világgazdasági Fórum legfrissebb felmérése szerint 140 ország közül a 102. helyet szerezte meg hazánk abban a tekintetben, hogy vajon jóe nőnek lenni ebben az országban, úgy vizsgálva a munkapiaci pozíciókat, mint például a parlamenti reprezentációt vagy akár a nagy intézményrendszerekben a nők lehetőségeit a férfiakéhoz képest.

A szülészeti erőszak felszámolásáért nemhogy nem tett a magyar kormány, hanem Kásler Miklósnál járt egy olyan szakértői csapat, amely fel szerette volna hívni a miniszter úr figyelmét erre a súlyos problémára, amely mind anyára, mind a megszületett gyermekére akár évekig vagy egész életükben hatással lehet; sajnos a miniszter úr nem tartotta érdemesnek ezt a szakértői csapatot arra, hogy meghallgassa őket, és törvénybe iktassa azokat a javaslatokat, amelyek egyébként a WHO szerint is ajánlottak lennének hazánkban.

(13.40)

Szeretném még egy dologra felhívni a figyelmet ezzel kapcsolatosan. A gazdasági fejlettségünkhöz mérten nagyon sok a koraszülések száma ebben az országban. Jelen pillanatban még arra sincsen pénz, hogy megkutassák ennek a hátterét, jellemzően ugyanis nem azok a régiók húzzák előre ezt a statisztikát a koraszülések számát tekintve, amelyektől várnánk, ahol tehát például már a magzati éhezés, illetve a terhesség alatti éhezés problémája is megjelenik, hanem egyszerűen egy olyan globális képet látunk, amire egyelőre nem mutatkozik válasz a rendszeren belül.

Ezenfelül nagyon fontos az, hogy ha ilyen magas a koraszülések száma, akkor a korai fejlesztésre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. Én magam azt gondolom, hogy nemcsak a problémát nem okozó gyermekek számának növelésére kell odafigyelni, mint ahogy azt a miniszterelnök úrtól rendszeresen halljuk, hanem arra is oda kell figyelni, hogy vannak olyan családok, akiknek szükségük van arra, hogy segítsék őket, mondjuk, gyermekük fejlesztésében vagy akár a gyermekük ápolásában. Erről beszéltek már a képviselőtársaim.

Úgyhogy összefoglalandó és lezárandó a felszólalásomat: azt kell hogy mondjam, hogy egyelőre a családpolitikájuk hirdetésére külföldi fotóügynökségektől vásárolnak fényképeket. Szeretném föltenni a kérdést, hogy nem találnake olyan magyar családokat, akik akár pénzért is vállalnák azt a feladatot, hogy megmutatják, hogy az Orbán-kormány családpolitikája mennyiben segítette őket, és hogy ez mennyire előremutató. Szeretném, ha ezekről a kérdésekről is beszélnénk. Szeretném, ha arról is beszélnénk, hogy mennyire hiteles ez a családpolitika akkor, amikor egyébként alapvetően sok család ebben az országban rettenetesen érzi magát. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 62 2019.03.19. 2:13  31-154

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért szeretnék hozzászólni, mert Dunai Mónika képviselőtársamra reagálni kívánok. Én azt gondolom, hogy amikor az isztambuli egyezmény ratifikációjáról beszélünk, akkor egyébként azzal is elégedettek lennénk már, ha történne jelentős előrelépés abban, hogy meg tudjuk előzni a családon belüli erőszakot. Tudjuk, hogy itt a bűncselekmények egyre súlyosbodnak, ahogyan az első elkövetés megtörténik családon belül. Ebben a magyar intézményrendszer, mind a rendőrség, mind az igazságszolgáltatás lépésképtelen, és nagyon rosszul reagál, nagyon lomhán reagál, és nagyon sokszor sokkal nagyobb tragédiák következnek be úgy is, hogy egyébként ez megelőzhető lenne, mondjuk, a távoltartás megfelelő intézményével. Tehát én magam azt gondolom, hogy ha az isztambuli egyezmény családon belüli erőszakra vonatkozó passzusait komolyan vennénk és az intézményrendszereinkbe be tudnánk építeni, az egy nagyon előremutató lépés volna. Szeretnék reagálni arra, amit képviselő asszony említett: a két szülő közti gyed megosztása. Ebben a Magyar Liberális Párt azt javasolja, hogy költségvetési ösztönzőkkel segítsük a fiatal szülőket abban, hogy úgy döntsenek, hogy számukra egyébként ez anyagilag is megérje, tehát ne érje őket anyagi hátrány abból adódóan, hogy mondjuk, az adott esetben bérszakadékból adódóan kevesebbet kereső édesanya azért dönt úgy, hogy ő marad végig otthon a babával, mert így a család nem esik el jövedelemtől. Ebben áll a Magyar Liberális Párt határozati javaslata.

Még egy rövid kiegészítés a maradék időben. A gyed extra alapvetően nem egy rossz kezdeményezés, de ehhez olyan fékekre és ellensúlyokra van szükség a munkapiacon, amelyek megakadályozzák, hogy az anyákat joghátrányok érjék a munkahelyükön. Erről képviselőtársam beszélt az imént. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nekem el is fogyott az időm. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 94 2019.03.19. 1:44  31-154

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem ismételten szót ebben a vitában, mert én magam tartózkodnék attól és szeretném erre kérni képviselőtársaimat is, hogy magyar állampolgár és magyar állampolgár között etnikai alapon tegyenek különbséget akkor, ha népesedéspolitikáról beszélünk.Nézek államtitkár asszonyra, hiszen szó esett már a mai vitában arról, hogy a tinédzserterhességek számának visszaszorításában egyelőre nem áll jól hazánk. Ilyen értelemben a kormánynak, illetve a magyar társadalomnak nagy felelőssége van abban, hogy a hátrányos, illetve leszakadó régiókban a nyomor ne termelje újra saját magát. Nagyon fontos, hogy az intézményrendszereink, így az egészségügy, az oktatás, illetve a szociális háló segítse azokat a régiókat, ahol gyakorlatilag csak arra van lehetőség, hogy a nyomort adják át a gyerekeiknek az egyes családok vagy azok az édesanyák, akik idő előtt válnak édesanyává, mondjuk, tinédzserként, abban, hogy a jelenlegi helyzetüket fel tudják számolni.

Kivételesen fontosak eben a tanodák, az integrált oktatás, és igen, azt gondolom egyébként, ha a magyarországi cigányság sikeres integrációjáról beszélünk, akkor előbb-utóbb eljuthatunk, mondjuk, olyan családokig is, ahol roma és magyar házasságból születendő gyermekek és született gyermekek már ugyanúgy magyar állampolgárok, mint ahogyan most is magyar állampolgárok mind a ketten. Én megköszönöm a lehetőséget.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 34 2019.03.20. 4:27  15-42

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, hogy már a napirendi pont címe is abszurd, idézem: „A közigazgatási bíróságok függetlenségét biztosító további garanciákról”. Ez az intézmény alapvetően magában hordozza a függetlenség teljes hiányát. Nem szól másról ugyanis a közigazgatási bíróságok intézménye, mint hogy önök megbontották a három hatalmi ág évszázados egységét (Dr. Völner Pál: És a szocializmus?), és gyakorlatilag az igazságszolgáltatás egy olyan szeletét tolták be a kormány alá, a végrehajtó hatalom alá, amiben az állam kontra állampolgár ügyeket tárgyaljuk, valamint az állam kontra magáncég ügyeket. Ez tehát azt jelenti, hogy a kormány fennhatósága alatt lesznek azok a bíróságok, ahol igazságot nyerhetnének azok az állampolgárok, akikkel az állami intézményrendszer követett el valamilyen igazságtalanságot.Továbbmegyek a függetlenség teljes hiányát bebiztosító intézményeken, ez például az egyik olyan, hogy az igazságügyi miniszter dönt majd arról, ki lehet bíró és ki nem, felülbírálva ezzel az Országos Bírósági Tanács demokratikusan működő intézményének döntését. Ezenfelül a miniszter határozhat arról, hogy valakit előléptetnek vagy megemelik a fizetését. Én magam ezt a függetlenség teljes hiányaként tudom csak értelmezni.

A kormány ezenfelül, mert az előterjesztő képviselőtársam érvelt azzal, hogy a szükséges szakmai és társadalmi vitát lefolytatták, mindössze öt napot hagyott arra, hogy a társadalmi vitát lefolytassák, az öt napon belül található volt két hétvégi nap is. Szeretném felhívni arra is a kormánypárti képviselőtársak és az államtitkár úr figyelmét, hogy már az alap-törvénycsomag is úgy került elfogadásra, teljességgel szabálytalan volt. Ez volt az ominózus december 12-i ülésnap, amikor egyébként a szavazógépeink akkor is működtek, amikor a kártyáink ki voltak húzva belőlük, és egyébként akkora zavar volt itt a teremben, hogy egyáltalán nem biztos, hogy minden képviselő tudta, mikor melyik törvényről szavaz. Ezt önök nem tudták biztosítani, az ülésvezető elnök nem tartózkodott a helyén, és felhívnám arra a figyelmet, hogy nem volt ellenzéki jegyző sem az említett ülésnapon a teremben. (Dr. Völner Pál: A házszabályt el kell olvasni!)

Úgyhogy szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy méltó volt a nemzeti együttműködés rendszeréhez az, ahogyan elfogadták a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, és az is méltó a nemzeti együttműködés rendszeréhez, ahogy önök gondolkodnak a függetlenségről. Nincs ez másként a szabadsággal, a biztonsággal vagy a szolidaritással. Én ehhez liberálisként hozzá vagyok egyébként szokva, hogy az illiberális államban az állampolgárok jogai és méltósága nem nyernek tiszteletet. Tehát ilyen módon nem túlzás azt állítani, hogy a közigazgatási bíróságok rendszere és a jelenleg előttünk fekvő módosítások is csak beleillenek abba az egyébként jogfosztó magatartásba, amit önök az állampolgárokkal szemben folytatólagosan tanúsítanak.

Azt gondolom, teljeséggel elfogadhatatlan a közigazgatási bíróságok intézménye. Az, hogy itt kozmetikáznak különböző módosítókkal, nem változtat azon a tényen, hogy egy ilyen közigazgatási bírósági rendszerrel egyszerűen egy ország nem való az Európai Unióba; de egyébként a magyar kormány, a jelenlegi magyar kormány egészen biztosan nem. Nem véletlen tehát, hogy a mai napon például a Néppártból való kizárásról folytatott vita fogja meghatározni az európai közéletet.

Úgyhogy azt gondolom, nemcsak hogy megfontolásra érdemes, hogy az egész törvénycsomagot visszavonják, hanem azt mondom, gyalázat az, hogy így próbálnak kozmetikázni úgy, hogy egyébként az igazságszolgáltatás egyik szelete a végrehajtó hatalom alá van betolva. Önök a saját Alaptörvényüket is megsértik azzal, hogy a három hatalmi ág szétválasztásának elvét nem tudják teljesíteni, és ahelyett, hogy ezt elismernék, megpróbálják azt mondani, hogy az ellenzéki képviselők hazudnak erről a törvényről. Szerintem ez elfogadhatatlan. (Dr. Völner Pál: Nem értik.)

(11.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 106 2019.04.01. 1:07  103-114

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan a részletes vitában is jeleztem már, annak ellenére, hogy egy módosító javaslat fekszik előttünk, annak ellenére, hogy úgy tűnik, a kormány nyitott volt arra, hogy a Velencei Bizottság bizonyos módosító javaslatait megfogadja, illetve ennek megfelelően módosítson, nos, ennek ellenére sajnos a közigazgatási bíróságok intézménye nem felel meg egy európai jogállam követelményeinek. Erről nagyon sokat beszéltünk már, én magam is és a képviselőtársak is. Arról szól ez az egész, hogy önök a három hatalmi ág egységét megbontják. Megbontják azt az egységet, ami évszázados hagyomány egy normális demokráciában, és nem figyelnek arra, hogy a három hatalmi ág egyikének egy szelete átkerül a kormány befolyása alá. Erről kell beszélnünk, és sajnos ezzel együtt ez a módosító javaslat nem elfogadható. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 112 2019.04.01. 1:07  103-114

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm képviselőtársaimnak, hogy ilyen részletesen kifejtették az álláspontjukat ezzel a módosító javaslattal kapcsolatosan. Arra szeretném még felhívni a figyelmüket, hogy jelen pillanatban azért sok tekintetben egy sérült jogállami működést látunk hazánkban. Ennek fényében egy olyan modellt meghonosítani, ami lehetőséget ad arra, hogy a végrehajtó hatalomnak befolyása legyen a bírói hatalom bármely ágára, azt gondolom, nagyon veszélyes döntés.Ez az, ami miatt érvelek liberálisként amellett, hogy a közigazgatási bíróságok intézménye jelen pillanatban a magyar kereteken belül nem értelmezhető másként, mint az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbulásaként, és ez az, ami miatt az utolsó pillanatig küzdöttünk azért, ellenzéki kollégákkal közösen, hogy ez az intézmény ne ilyen formában kerüljön elfogadásra. Most már, azt hiszem, lejárt az időm. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 64 2019.05.28. 7:16  31-88

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon fontos vitáznunk a nagyszülői gyedről, mert mindannyiunk közös érdeke az, hogy az a nagyfokú rugalmasság, amit a fiatal családoktól elvár a jelenlegi évszázad és az a felgyorsult világ, amiben élünk, az bizony nagyon sok segítséget kíván. Nagyon fontos arról beszélni, hogy a nagyszülők hogyan vonhatók be ebbe az alázatos munkába, amit egyébként a szülők végeznek a gyermekeiért, s nagyon fontos az, hogy felismerte ez a kormány ezt a problémát. Azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, amit már említett képviselőtársam is, hogy alapvetően ez a csomag nagyon sok mindenre nem koncentrál, mint például a nők és főként az anyák hátrányos munkapiaci megkülönböztetésére, nem koncentrál arra, hogy mennyire nehéz a munkapiaci visszailleszkedés.

Ez kivételesen fontos. A nagyszülői gyed egyébként ezt kezelni tudná abban az esetben, ha nem lenne ennyire szűk azoknak a köre, akik igénybe vehetik. Erről beszéltek már ellenzéki képviselőtársaim.

De államtitkár úr figyelmét is szeretném felhívni arra, amit én, bevallom őszintén, hogy először egy óvatlan hibának véltem ebben a javaslat, de aztán rájöttem, hogy önök kifejezetten büszkék arra, hogy kizárólag azok a nagyszülők vehetik igénybe ezt a lehetőséget, akik még aktív részvevői a munkapiacnak, illetve azok a nagyszülők, akik kezei közül aztán ezek a gyerekek nem mennek bölcsődébe. Ezt gyakorlatilag a legnagyobb jóindulattal is úgy tudom feltételezni, hogy a kormány szemében a bölcsődei ellátás helyettesítői lesznek azok a nagyszülők, akik még aktív részesei a munkapiacnak, tehát jelentős jövedelemtől esnek el, ugyanakkor terheket vesznek le az állam válláról, hiszen ezeknek a gyerekeknek már nem kell betagozódniuk a bölcsődei ellátásba. Ezzel ezek a nagyszülők azt korrigálják, hogy a bölcsődei férőhelyek változatlanul elégtelenek.

Lenne tehát egy olyan javaslatom a Magyar Liberális Párt nevében, amely előremutató, hiszen nem kizárólag arról kívánok beszélni, hogy ebben a javaslatcsomagban mit tartok rossznak. Azt jónak tartom, hogy beszéljünk arról, hogy a szülők és a nagyszülők meg tudják osztani a munkát.

Jónak tartom azt, hogy valamilyen módon végre elkezdjük a családi munkamegosztást valahogyan segíteni szervezni, hiszen egyébként azok a hátrányos munkapiaci megkülönböztetések, amiket főként a fiatal anyák szenvednek el, abból adódnak, hogy nem koncentráltunk eddig arra, hogy az apák szerepe hol határozódik meg a gyermeknevelésben. Nem koncentráltunk arra, hogy a nők hogyan tudják összeegyeztetni a családtervezést, a babavárást, aztán később az anyaságukat a munkapiaci részvételükkel. Azt gondolták, önök legalábbis, hogy ez egy egyéni szociális probléma. Nem!

Ez egy társadalomszervezői kötelezettség, hogy figyelünk azokra az anyukákra, akiknek szükségük van jogszabályi és intézményi keretrendszerre ahhoz, hogy a méltóságukat ne vitassák el tőlük, és a jogaikat ne vitassák el tőlük abban az esetben, ha gyermeket vállalnak. Arról szól tehát a nagyszülői gyed, legalábbis az én olvasatomban, hogy a nagyszülők ily módon a munkapiacról való kiszorulást, kiesést vagy a későbbiekben a karrierutak megtörését kicsit korrigálni tudják.

Kérdésem az államtitkár úrhoz azonban, ami jelen pillanatban az én szememben fogyatékossága ennek a csomagnak, ennek a javaslatnak, hogy nem gondoljae azt, hogy az egyébként jó egészségnek örvendő, de már nyugdíjazott nagyszülők is, amennyiben ezt kívánják és el tudják látni a feladatot, miért ne tehetnék meg, hogy gyedre mennek. A második kérdésem: amennyiben a kormány kinézi a még aktív, ám már nyugdíjazott nagyszülőkből azt, hogy képesek ellátni a feladatot, és lehetőséget is kell számukra teremteni, nem gondoljae azt, hogy a kormánynak kifejezetten feladata keresni azokat a módszereket, amikkel megfelelő gyermekgondozási díjban lehet részesíteni azokat a nagyszülőket, akik már nyugdíjazottak?

Azért teszem fel ezeket a kérdéseket, mert ezekre van jó megoldás. Van olyan megoldás, hogy ha családi szinten próbáljuk meg meghatározni a gyed összegét, értse ez alatt azt, hogy megnézzük és szembesülünk azzal, hogy a gyermekvállalás többletjövedelmet kíván, hiszen meg fog ugrani a családi költségvetés, meg fog ugrani a költségoldal, tehát a bevételi oldalt valamilyen módon segíteni kell. Akkor miért nem nézik meg azt, hogy a legjobban kereső ember mekkora gyedre lenne jogosult? Miért nem adják ezt oda a nyugdíjazott nagyszülőnek, aki egyébként átvállalná a gyermekgondozási feladatokat az anyukáktól és az apukáktól, ameddig ők dolgoznak?

Ez egy nagyon fontos olyan módosító javaslat, amely konstruktív, s alapvetően nem támadja azt a szemléletet, amiben a nagyszülőket be kellene vonni, és kifejezetten segíteni kéne a családtervezésben. Azonban egy olyan szemléletet kérne ettől a kormánytól, hogy lássák be, hogy rendkívüli terheket ró az a családokra, hogy sok esetben több helyen kénytelenek dolgozni a szülők, sok esetben képtelenek bölcsődei férőhelyeket találni. S amennyiben az önök számára csak annyit jelent a nagyszülői gyed, hogy a még aktív korú nagymamák és nagypapák átvállalják a bölcsőde feladatát, akkor azt kell mondjam, hogy önök nem értik jól, hogy mi ez a feladat.

(12.30)

Arra kérem önöket, keressenek arra jó megoldást, hogy hogyan tudják a nagyszülői gyed létszámát, a potenciális társadalmi csoport létszámát kibővíteni. Keressenek arra megoldást, hogy hogyan tudják segíteni a nyugdíjasok számára azt, hogy nagyszülőként gyedre menjenek, és keressék azt a megoldást is, hogy hogyan tudnak valóban segíteni abban a fiatal családoknak, hogy a jelenlegi kihívások teremtette rugalmasságkívánalmat ők teljesíteni tudják.

Egy közel 5 százalékos gazdasági növekedésből igenis kell hogy arra jusson, hogy az egyéni szabadság, valamint az emberi méltóság megvalósulhasson ebben az országban, és ne csak azok számára, akik ma elő tudják maguknak teremteni, hogy úgy éljenek vagy úgy szervezzék a családjukat, ahogyan ők elképzelték, hanem azok számára is lehetővé kell tenni, akik jelen pillanatban nagyon súlyos joghátrányokat szenvednek a munkapiacon, ők pedig jellemzően a fiatal anyukák.

Kérem, hogy erre figyeljenek akkor, amikor ezt a törvénymódosító csomagot egy az egyben elfogadásra kínálják, mert ezekkel a fogyatékosságokkal jelen pillanatban nem elfogadható. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a DK padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 68 2019.05.28. 2:08  31-88

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem ismét szót, mert Kállai Mária képviselőtársamnak szeretnék röviden reagálni. Nem vitatom azt, hogy vannak olyan, a munkapiacon aktív nagyszülők, akik örömmel veszik igénybe ezt a lehetőséget. Én azért hívtam fel a figyelmet arra, hogy ennek nagyon súlyos anyagi vonzatai vannak, és szerintem nem is kell magyarázni, nemcsak kisbabakorban, hanem aztán később, bölcsődében, óvodában, ami ha egy kvázi jövedelemkieséssel párosul, nagyon megterheli a családokat. Tehát ezért kérem önöket, fontolják meg azt a javaslatot, amelyben a már nyugdíjazott nagyszülők is igénybe vehetik. Én erre mondtam egy javaslatot, hogy hogyan lehetne megvalósítani: ha családi szinten meghatároznák a gyednek a mértékét, és arra törekednének, hogy a lehető legjobban jöjjenek ki ebből a családok anyagilag. És szeretném megjegyezni ebben a rövid időben is, hogy természetesen nem pusztán anyagi kérdést kívánok gyártani a családtervezésből, hanem én úgy veszem ki az ön szavaiból is, hogy ön is arra szeretne fókuszálni, ami a legfontosabb, hogy ezek a családok olyan módon maradhassanak egyben, és olyan módon tudjanak rugalmasak lenni, hogy abban mindenki a lehető legjobban érezze magát. Jelen pillanatban döntően az anyukák hátrányos munkapiaci megkülönböztetéséből adódóan, illetve abból adódóan, hogyan esik a jövedelemkiesés a család zsebének, nagyon sok nehézségbe ütközik egy fiatal család. Én erre hívtam fel a figyelmet.

A teljesítményelvet magam sem vitatom. Tehát az egy jó dolog, hogy biztosítotti jogviszonyhoz kötnek bizonyos állami szolgáltatásokat, ezt helyesnek tartom, ugyanakkor, aki már nyugdíjas, az ő háta mögött 40 évnyi biztosítotti jogviszony van, tehát ilyen értelemben neki bőven van már annyi szolgálat a háta mögött, hogy most ő kaphasson valamit a közösségtől, ha ezt a kormányzat is így akarja. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 119 2019.06.12. 6:32  98-133

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy először is felidézzem a legutóbbi, a közigazgatási bíróságokról folytatott vitánkat, ugyanis tanulságos volt akkor. Én magam az összegző módosítók vitáján az egy szem ellenzéki képviselő voltam, aki felszólaltam, és úgy éreztem magam ebben a teremben, mintha utolsó szó jogán szólhatnék egy tárgyalóteremben. Én akkor pontosan tudtam, hogy nekem igazam van. Igazam van abban, hogy önök a három hatalmi ág szétválasztásának ősi elvét, de minimum a felvilágosodás óta alapvetést készülnek felrúgni azzal a rendszerrel, amivel az igazságszolgáltatás egy szeletét a végrehajtó hatalom alá betolják. Nem azzal van a probléma, hogy a közigazgatási bíróságok rendszerét bevezetni készülnek, hiszen ez egy állam kontra állampolgár ügyekkel foglalkozó bírósági rendszer, és ilyen módon gyakorlatilag a jogfejlődésnek egy előrelépését is tapasztalhatnák ebben az országban. De nem ez történik, hanem az történik, hogy az igazságügyi miniszter innentől kezdve a bírók kinevezéséért, előremeneteléért és javadalmazásáért is felel. Ez azt jelenti, hogy önök gyakorlatilag egy minisztériumon keresztül hatalmat gyakorolnak az igazságszolgáltatás egyik olyan szelete fölött, amiben az állampolgár az állammal szemben megvédhetné magát, amiben egy cégvezető a saját vállalatát megvédhetné az állami intézményrendszerrel szemben, amennyiben ott igazságtalanság érte.

Én tudtam, hogy nekem igazam van akkor, amikor azt állítottam, hogy önök nagyon rossz úton járnak. Tudtam, hogy a Velencei Bizottság jelentését követően is az a toldozgatás-foldozgatás, amit a magyar kormány levezényelt a közigazgatási bíróságok rendszerével kapcsolatosan, nem elegendő; nem elegendő ahhoz, hogy megtartsuk a jogállami normákat.

Azok a vádak, amivel jelen pillanatban az európai uniós tagtársaink illetnek bennünket, hogy hazánkban súlyosan sérülnek a jogállami normák, teljesen igazak. Az önök állításával szemben nagyon is megalapozottak ezek az állítások, és hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy az önök padsoraiban is ülnek még olyan emberek, akik a rendszerváltáskor küzdöttek azért, hogy hazánk egy demokratikus jogállam legyen, köztársaság. Olyan ország, ahol a hatalmi ágak szétválasztásának elve alapvetés, és ahol 2019-ben nem kell azért érvelni ellenzéki képviselőknek, hogy legalább a hatalmi ágak szétválasztásának elvét tartsák meg ebben a jogrendszerben, amiben számos olyan bűnt követtek el a magyar társadalom ellen, amiben honfitársaink méltósága és alapvető jogai is sérülnek.

Ez az, amit most az uniós társaink sem viselnek el tovább. Ez az, ami nem egy hatalompolitikai eszköz. Kérem önöket, hogy vegyék komolyan ezt a helyzetet, és ne tegyék politikai játékszerré a demokratikus intézményrendszert, a jogállamiságot és a hatalmi ágak szétválasztásának ősi elvét.

Önök nem kevesebbre készülnek, mint arra, hogy a felvilágosodás előtti korba dobják vissza hazánkat azzal, hogy a kormány gyakorol hatalmat a bírói hatalom fölött. Nem tehetik meg! És azért, mert a Néppártban való pávatáncuk most azt kívánja, hogy időlegesen visszavonuljanak a korábbi szándékaiktól, az nem jelenti azt, és én magam sem vagyok ebben az ügyben naiv, hogy ősszel nem hozzák vissza a jelenlegi formában hozott javaslatot akkor, ha a Néppárt önökből mégsem kér, és azt mondja, hogy nem emeli vissza önöket az európai mainstreambe. Megjegyzem, hogy nem is oda valók! Erről is beszéltem már számos alkalommal ebben a teremben.

Igen, az, hogy a demokratikus felhatalmazást arra használták, hogy a jogállami normákat összerombolják, tisztelt államtitkár úr és tisztelt kormánypárti képviselőtársak, az nem azt jelenti, hogy önök az európai mainstream részei.

(15.10)

Éppen most bizonyosodik be az, hogy a Néppárttal kapcsolatos vitájuk és az Európai Unióval kapcsolatos vitájuk gyakorlatilag abban áll, hogy önök az európai uniós értékekkel szembemennek, jogállami normákkal szembemennek, a demokratikus felhatalmazást pedig rosszul használják. Én arra kérem önöket ebben a vitában, hogy lássák be végre azt, hogy nem a hatálybalépés elhalasztására van szükség, hanem ennek a törvényjavaslatnak a gyökeres átalakítására, és arra, hogy a bírói hatalmat hagyják meg függetlenségében. Ezt önök jelen pillanatban nem készek megtenni. A hatalommegosztás elve nem lehet politikai játékszer.

Ennek a felelősségét önök is kell hogy érezzék, és kérem, ne is tegyék politikai játékszerré a három hatalmi ág szétválasztásának elvét, ne tegyék függővé az európai játszmák színterén. Egyszerűen vonuljanak vissza ebből a törvényjavaslatból! Az, hogy most ez a törvényjavaslat arról szól, hogy elhalasztják, az sajnos arról szól, hogy amennyiben önökből a Néppárt nem kér, úgy ősszel önök visszahozzák ezt a törvényt. De azt is jelenti, hogy maradnak azon az úton, amin elindultak, a jogállamiság és a jogállami normák lerombolásának útvonalán, ez pedig rövid, közép- és hosszú távú jövőnket tekintve is drámai következményekkel jár hazánkra. Ezzel játszanak, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Gondolják meg jól!

Én azt mondom, hogy ez a törvény nem játékszer, a három hatalmi ág szétválasztása nem játékszer. Az, hogy önök hogy játszanak a Néppárttal és európai társainkkal, azt is mondhatnám, hogy az önök saját reszortja, de a jogállamiságunk viszont nemcsak az ellenzék, hanem valamennyi magyar polgár felelőssége, úgyhogy mi akkor is rázni fogjuk a vészcsengőt, ha önök ezt a törvényt visszahozzák, mert nincsenek illúzióim, ez a határozatlan idő, amivel a hatálybalépést elhalasztják, csak addig tart, ameddig megnézik, hogy a Néppárttal ezúton ki tudnake békülni, avagy sem. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 102 2019.06.13. 5:28  87-114

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azért tartottam fontosnak, hogy hozzászóljak ehhez a napirendi ponthoz, mert igazából illúzióim nincsenek, önök nem fogják befogadni az ellenzéki javaslatokat, de olyan módosításokat tartalmaz a jelenlegi tervezet, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A reklámidőket érintő változtatásokról azt gondolom, hogy ez egy olyan új szabályozás, amit a piac majd korrigálni fog, mert ha betódul egy nagy csomó reklámidő valamelyik főműsoridőbe, akkor a fogyasztók egész egyszerűen el fognak pártolni bizonyos médiumoktól, amelyek élnek ezzel a lehetőséggel. Tehát annak leszünk szemtanúi, hogy a rossz szabályozás ellenére feltehetőleg a médiapiac még zavartalanul vagy relatíve zavartalanul fog üzemelni.

Ami azonban az új szabályozás többi részét képezi, az már több mint problémás. Az, hogy a jövőben a legnagyobb tévécsatornáknak nem kötelező még 15 percben sem híradót üzemeltetniük a reggeli idősávokban, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a tulajdonosok, illetve a szerkesztők szája íze szerint lehet dezinformálni bárhogyan. Ennek eddig is szemtanúi voltunk, döntő többségében az MTVA-nak köszönhetően a magyar médiapiacon, illetve a kormányközeli médiavállalkozóknak köszönhetően. De azt gondolom, hogy ezt törvénybe iktatni kifejezetten kínos. Az, hogy a javaslat a jelenlegi 20 százalékról 35 százalékra növelné a hírműsorokon belül a maximálisan leadható bulvárhírek arányát: bennem fölmerült a kérdés, hogy miért nem akarják elbontani ezt a korlátot, mert akkor vég nélkül hallgathatnánk azokat a híreket, hogy kis zsiráf született az állatkertben, meg hogy egy székesfehérvári férfi bukósisakban rabolt ki egy nyugdíjast, esetleg azt, hogy T. Attila 39 éves üzletember feleségét lecsapta a kezéről Berki Krisztián.

Lehet ilyen híradót is csinálni, csak ezt nem híradónak nevezzük, hanem valamifajta bulvárfolyamnak, és én azt gondolom, hogy egy ilyen törvénymódosító javaslat kifejezetten kínos a jelenlegi hatalomra nézve. De úgy látom, hogy a szégyenérzet szikráját sem vélem felfedezni önökön.

Az eddigi szabályozás értelmében nem lehetett hagyományos tévés műsorfolyamban közzétenni olyan tartalmakat, amelyek alkalmasak a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyos károsítására, különösen a pornográf, szélsőséges, illetve az indokolatlanul erőszakos tartalmakra nézve. Ha önök elbontják ezt a korlátot, hiába beszélnek a kódolásról és arról, hogy kizárólag a 18 éven fölüli előfizetők férnek majd hozzá ezekhez a tartalmakhoz, szeretném felhívni tisztelt kormánypárti képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a 18 éven aluliak, tehát a kiskorúak a 18 éven felüli előfizetők otthonaiban élnek, és semmi garancia nincs arra, hogy a kikódolt pornográf vagy indokolatlanul erőszakos tartalom nem kerül olyan kezekbe, akiket viszont súlyosan érint. Gondolok itt elsősorban a kisgyermekekre, és arra, hogy akár véletlenül is megláthatnak főműsoridőben olyan tartalmat, ami pornográf, erőszakos és ilyen módon akár az egész életére kihat.

Semmi garancia nincs arra ugyanis, hogy ezek a gyerekek ezeket a tartalmakat utólag kibeszélik a szüleikkel, és valamifajta utólagos lelki segélyszolgálatot kapnak már az otthonukban. Azt gondolom, hogy ennek a lehetőségét is ki kell zárni. Nem véletlen az, hogy ezek a tartalmak száműzve vannak azokban a műsoridőkben és azokba a műsorszámokban, amelyek jellemzően a kisgyermekek alvásidejére korlátozódnak. Úgyhogy rendkívül rossz ötletnek tartom ilyen módon változtatni a szabályozásokon.

A rádiós frekvenciák kiosztása, illetve pályáztatása: azt gondolom, hogy a jelenleg előttünk fekvő tervezet csak bevallja azt, hogy az önök számára egy színház a frekvenciák újraosztása és a pályázatok. Minek is törődni ilyen rövid időközönként az újabb és újabb pályázatokkal, a frekvenciák újraosztásával, hiszen úgyis csak a kormányközeli médiavállalkozók pályázhatnak sikerrel az ilyen frekvenciákra. Teljesen felesleges ezeknek a pályázatoknak az elbírálásával akár egy percet is tölteni, hiszen úgyis tudjuk előre, hogy kik a pályázók és kik a nyertesek.

Azt gondolom, össze tudtam foglalni ennyire röviden is azt, mi a fő problémám azzal, hogy túl a jogharmonizáción és túl azon, hogy előremutatónak látom, hogy a fogyatékossággal élő honfitársaink számára segítséget nyújtanak a televíziózásban, illetve a médiatartalom fogyasztásában, ezt leszámítva azonban azt gondolom, hogy rémesen sikerült ennek a módosító csomagnak az összeállítása, túl azon, amit már ellenzéki képviselőtársaim is elmondtak, a művészvilág megalázásával, és nagyon sok olyan lépéssel, ami eddig is jellemezte a politikájukat a médiapiacon.

(15.30)

Én is merő cinizmusnak gondolom azt, ami ebben az előttünk fekvő javaslatcsomagban van, és én akkor ezennel meg is köszönöm a türelmüket és a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 110 2019.06.13. 2:03  87-114

BŐSZ ANETT (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy örömömre szolgál, hogy Boldog István képviselőtársam annyira fontosnak tartja a Kárpátia zenekar hangsúlyozását, hogy már itt a parlamenti patkóban és nem csak a Költségvetési bizottság ülésén osztotta meg velünk a médiaszolgáltatásokkal kapcsolatos véleményét, mely szerint több nemzeti rocknak kellene lennie az M1-en.

(15.50)

Én ennek nagyon örülök, de arra szeretném felhívni a figyelmét, tisztelt képviselő úr, hogy egyetlen feladata van a közszolgálati televíziónak, hogy az egyenlő bánásmód és az egyenlő méltóság elvét mindenek fölött valónak tartsa; hogy ne különböztessen meg társadalmi csoportokat úgy, ahogyan ön az iménti felszólalásában megtette; hogy ne sértse az alapvető jogait sem embereknek, sem társadalmi csoportoknak úgy, ahogyan azt önök teszik a kormányzásuk során.

És még egy dolog: a kiegyensúlyozott tájékoztatás. Engem nem érdekel, tisztelt képviselőtársam, hogy ön szeretie a nemzeti rockot vagy sem, vagy milyen zenét szeretne hallani a közszolgálati televízióból. Az érdekel, hogy önök olyan közszolgálati médiát teremtettek, amiben a kiegyensúlyozott tájékoztatás nyoma sem található meg.

És még egyszer szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy nem szexuális felvonulásról beszélünk, amikor a Pride-ról beszélünk. Én értem, hogy az ön számára ez egy teljesen érthetetlen jelenség, és azt is látom, hogy megspórolta azt a munkát, hogy megértsen ilyen folyamatokat; sőt, azt a munkát is megspórolja, hogy bármilyen folyamatot megértsen a társadalmi folyamatok közül, de ez az ön egyéni szociális problémája. Remélem, hogy a jövőben az M1 ki fogja szolgálni az ön zenei ízlését. Azt gondolom, hogy azt az ízlést nem szabad kiszolgálni, hogy társadalmi csoportokat megalázzunk. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 38 2019.06.19. 18:42  1-117

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy röviden reagáljak az Állami Számvevőszék elnökének nyilatkozatára, mert fontosnak tartom, hogy ilyen alapvető kérdésekkel is foglalkozzunk a költségvetést illetően. Elnök úr elmondta  és úgy látom, hogy ő már nincs a teremben, úgyhogy a kérdésemet most államtitkár úrnak címzem , hogy előremutatónak tartja a nagymértékű tartaléknövekedést, amellyel hazánk felkészülhet egy esetleges világgazdasági visszaesésre is. Ugyanakkor én szeretném megkérdezni államtitkár urat, hogy nem inkább arról vane szó, amit az ellenzék hangoztatott, hogy várható esetleg egy CSOK-lufinak a kipukkanása, erre képeznek ekkora tartalékot, csak nem szeretnék, ha ezt előzetesen be kellene vallaniuk. Én szeretném, ha önök számolnának ezekkel a veszélyekkel, és azzal, hogy nemhiába rázza a vészcsengőt gyakorlatilag az ellenzék egésze.

(13.30)

A következőkben áttérek egy általános aggályra, amit szeretnék megfogalmazni a költségvetéssel kapcsolatosan, és aztán néhány részletet is ismertetek önnel és önökkel.

Az általános aggályom a Magyar Liberális Párttal együtt az, hogy az EU-s átlag fölött haladó gazdasági növekedés ellenére úgy látjuk, hogy nem jut elegendő forrás az emberségre és az emberi méltóságra. Miért mondom ezt? Az oktatási rendszer költségvetése ugyan bővül 48 milliárd forinttal, ez azonban 0,3 százalékpontos visszaesést hoz a 2019-es költségvetéshez mérten, vagyis ahogyan haladunk előre az időben, úgy azt tapasztaljuk, mintha egyre kevésbé lenne fontos az oktatás a magyar kormány számára. Különösen drámai ez a helyzet a felsőoktatási intézményeket tekintve, amelyeket, ha megnézzük, nemcsak százalékos arányban érint rosszul a jövő évi költségvetés tervezete, hanem számszerűleg is. Bár felteszem, hogy ez az alapítványi fenntartás vagy az alapítványi fenntartásra részben áttérő felsőoktatási intézmények miatt is lehet így, azonban ezeknek a költségvetését illetően még nem látunk tisztán, úgyhogy engem mindenesetre aggodalommal tölt el ez a tény.

Miniszter úr expozéjában elmondta, hogy az egészségügyi dolgozók és a közalkalmazottak bérrendezése folyamatban van, de ehhez hozzá kell tenni, hogy jelen pillanatban vannak olyan egészségügyi dolgozók, akiknek a garantált bérminimumot sem éri el a jelenlegi bérezése, tehát ilyen értelemben ez mindenesetre csak egy bérkorrekció. És miért beszélek arról, hogy a versenyszférában megnövekedett bérek? A versenyszférában jelen pillanatban  nem függetlenül attól, hogy egyébként több százezer honfitársunk elhagyta a magyar munkapiacot  növekedtek a bérek, de ebből az állami dolgozók igen csekély mértékben részesülnek, és pont azok az állami dolgozók részesednek a legkevésbé ebből a gazdasági növekedésből, akik a leginkább szolgálatot teljesítenek felénk, akik a gyermekeinket tanítják, akik a betegeket gyógyítják és azok, akik a szociális ágazatokban teljesítenek emberfeletti szolgálatot; egész egyszerűen azért, mert a jelenlegi rendszereknek strukturális átalakításra és több finanszírozásra lenne szüksége.

Kétségkívül igaz az, amit Rétvári államtitkár úr állít, hogy sikerült fiatalokat bevonni ebbe a szakmába, és vannak többen már ápolók a huszonévesek között, azonban nagyon beszédes, hogy az ápolók korfája homokóraalakot vesz fel, mert a 30-as, 40-es korosztály szinte teljes egészében hiányzik a betegágyak mellől. Én ezt azzal tudom magyarázni, vagy azt vélem felfedezni e mögött a folyamat mögött, hogy egyszerűen amikor családalapításra kerül sor, akkor sok esetben akár árufelöltőnek vagy pénztárosnak is elmennek azok, akik korábban az egészségügyben dolgoztak, az alacsony bérük miatt kénytelenek elhagyni a hivatásukat.

Azt gondolom, erre reagálni kell egy olyan költségvetésben, amely egyébként egy közel 5 százalékos GDP-növekedésből gazdálkodik. Tehát most már ideje lenne arra fókuszálni, hogy a válságágazatoknak fel tudjuk számolni a súlyos problémáit, és a jövőbe ezek az emberek is bátran és bizakodóan tekinthessenek.

Éppen azok az ágazatok maradnak ki ebből a GDP-növekedésből, ahol az emberre kéne fókuszálni és az emberségre, arra, hogy a jövőben mennyire lesz egészséges ez az ország. Jelen pillanatban a gazdasági fejlettségi szintünkhöz mérten jóval kevesebb egészségben eltöltött évre számíthatnak a magyarok. Ezt a csehek, a szlovákok, illetve a lengyelek is el tudták érni, hogy legalább a gazdasági fejlettségi szintjükhöz mérten az egészségügyüket hozzáigazítsák az országuk vagy a társadalmuk igényeihez. Azt gondolom, ha ezekre az adatokra nem reagál egy központi költségvetés, és nem reagál egy olyan kormány, amely egyébként büszke arra a gazdasági növekedésre, amit el tudott érni az elmúlt években, akkor súlyos probléma van ezzel.

(Dr. Tiba Istvánt a jegyzői székben Földi László váltja fel.)

Aggályok merülnek az Országvédelmi Alappal és a rendkívüli kormányzati intézkedések előirányzatával kapcsolatosan. Amikor arról beszélünk, hogy mind az oktatás, mind az egészségügy, mind a szociális ágazatok kárvallottjai ennek a költségvetésnek, akkor nehezen érthető, hogy 378 milliárd forint hogyan juthat az Országvédelmi Alapra. Tisztelettel kérem az államtitkár urat, tegye meg, hogy erre külön kitér, mert nem látjuk indokoltnak jelen helyzetben azt, hogy az Országvédelmi Alap ekkora költségvetésikeretösszeg-növekedést tudjon magáénak. Hogy a jelenlegi költségvetésben ez mindössze 60 milliárd forint, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jövő évben a többszöröse jut már erre az alapra.

Beszélnünk kell ezenfelül a nemzetközi gazdasági partnereinkről és a külpolitikai szemléletünkről is. Az, hogy a központi költségvetés közel 140 milliárd forintos tételt tartalmaz arra, hogy gyakorlatilag revizionista szuperhatalmakkal üzletelünk, és a Paks II.-beruházást a putyini Oroszország, a kommunista Kína pedig a Budapest-Belgrád vasútvonalat valósítja meg hazánkban, nem pusztán nemzetbiztonsági kockázatot rejt magában, hanem nagyon súlyos kérdéseket vet fel gazdasági és társadalmi síkon is, már csak azért is, mert gyakorlatilag ezzel elkezdtük elhagyni a nyugati világ transzparens és demokratikus módon működő gazdaságait, és átterelődött a figyelmünk olyan országok gazdasági partnerségére, ahol gyakorlatilag számolatlanul ömölhet a feketepénz. Sajnos, azt látom, hogy ma Magyarországon is ebbe az irányba mennek a folyamatok. Én nagyon rossznak látom, hogy a központi költségvetés ekkora tételt tartalmaz ezekre a beruházásokra, illetve hogy ezekkel a gazdasági partnerekkel üzletelünk.

Ha már a sérült demokráciáknál tartunk és a különböző formájú diktatúrákkal való együttműködésnél, szeretném megjegyezni, hogy a Liget-projektre majdnem 25 milliárd forintot költünk, ami egyenes következménye a miniszterelnök Várba költözésének és annak, hogy különböző intézményeket el kellett innen költöztetni.

Én azt gondolom, amikor rendre megkísérelte az ellenzék, hogy az otthonápolási díjak emeléséért folytatott küzdelemben különböző forrásokat nevezzünk meg, akkor például a Liget-projekt forrásai több mint egy évre elegendőek annak érdekében, hogy mind az otthonápolók, mind az otthonápoltak méltóságát biztosítsuk. Ez gyakorlatilag általánosságban is igaz egyébként a jelenleg előttünk fekvő tervezetre, hogy általában sem fontos az emberi méltóság, illetve az elesettek támogatása.

Miniszter úr beszélt a nyugdíjakról és arról, hogy a nyugdíjasok kedvezményezettjei a jövő évi költségvetésnek, ugyanakkor a nyugdíjak reálértékének megtartása tömegek számára a nyomorban maradást garantálja mindössze. Azért, mert a minimumnyugdíj 28 500 forint, vagy azért, mert egy friss tanulmány szerint a Békés megyei nyugdíjasok között vannak olyanok, akiknek az egy napra jutó jövedelme nem éri el a 4 dollárt, ami az afrikai szegénységi szintet jelenti, azt gondolom, ha vannak is olyan csoportok a magyar nyugdíjasok között, akik egyébként jól járnak, nem beszélhetünk arról, hogy a magyar nyugdíjasok kedvezményezettjei lennének a költségvetésnek. Nagyon fontos lenne, hogy hasonlóan az állami dolgozókhoz, ők is tudjanak részesedni abból a gazdasági növekedésből, amely, ahogyan önök is elmondták, és büszkén mondták el, az EU-s átlag fölött halad.

Miniszter úr említette a Nyugdíjbiztosítási Alapot, és hallhattuk tőle, hogy stabil, fenntartható a rendszer, de ez így ebben a formában a Magyar Liberális Párt szerint nem igaz. Mi azt mondjuk, hogy stabil és fenntartható nyugdíjrendszer egy idősödő társadalom problémájával szembenéző országban akkor teremthető, ha vannak magánnyugdíjpénztári kasszák állami garanciával, és ezt nem eltagadja a kormány a polgároktól, hanem kifejezetten ösztönzi. Azt gondolom, a 3000 milliárd forintnyi nyugdíjvagyon államosítása, valamint az, ami azóta történik a nyugdíjrendszerben, kifejezetten abba az irányba mutat, hogy le fogunk szakadni ebben az ügyben is a nyugat-európai társainktól, nem fogjuk tudni megtanulni tőlük azt, hogy egyébként ott már a húszéveseket is arra ösztönzik, hogy amint belépnek ők a munkaerőpiacra, kezdjenek el a saját leendő nyugdíjukért felelősséget vállalni, és pénztárcájuknak, fizetésüknek megfelelően kezdjenek el félretenni a leendő nyugdíjukért.

Azért mondom ezt, mert a családvédelmi akcióterv évében járunk, ami önök szerint jó megoldás arra, hogy hazánkban népesedéspolitikai fordulatot lehessen véghez vinni, azonban azt gondolom, hogy önök is jól tudják, és mi itt az ellenzék padsoraiban is jól tudjuk, hogy ez majdhogynem lehetetlen. A Ratkó-gyerekek már nyugdíjban vannak, a Ratkó-gyerekek gyermekei pedig most mennek ki a szülőképes korból. Ez azt jelenti, még ha a termékenységi arányszámot csekély értékkel, de sikerül is növelni, akkor is nagyon nehéz lesz megakadályozni az öregedő korfánkat, sőt feltehetően nem is sikerül majd.

Éppen ezért érvelek amellett, hogy a nyugdíjakat nem ilyen módon kell megőrizni, ahogyan önök teszik, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, mert a nyugdíjak reálértékének megőrzése, még egyszer mondom, tömegek számára csak a nyomorgásra elég.

(13.40)

Hogy a jövő nyugdíjasait megmentsük ettől a helyzettől, és attól a kitettségtől, amit az állami nyugdíjrendszer megoldatlansága hoz számukra, ahhoz mindenképpen kell az egyéni felelősségvállalás, az egyéni nyugdíjszámlák, és az is, hogy erre kifejezetten ösztönözzön az állam állami garanciával. Tehát én azt gondolom, hogy nincs mitől tartani ebben az esetben, épp ugyanúgy, mint mondjuk, az egészségügyi rendszerben a több-biztosítós rendszerrel kapcsolatosan ugyanezt gondolom, de szeretnék továbbmenni a központi költségvetéssel.

Azt gondolom, hogy a családvédelmi akciótervvel további probléma, hogy önök nem figyeltek oda a rászorultsági elvre. Hangsúlyoztam a családvédelmi akcióterv vitáján, hogy a lengyelek például csináltak egy olyan jövedelemkorlátot, ami fölött nem igénybe vehető ez a támogatás, és ennek a társadalmi piramisnak a lefejezésével a valóban rászoruló társadalmi csoportok, akiknek valóban nagyon fontos az, hogy az állam segítse őket, akár az otthonteremtésben, akár abban, hogy nagyobb lakásba tudjanak költözni, ezt sokkal jobban meg tudták tenni a lengyelek. Azt gondolom, hogy Magyarországon is szükséges lenne a családvédelmi akcióterv legalább ilyen módú átalakítása.

Képviselőtársaim beszéltek arról is, hogy fontos volna a nagyszülői gyed átalakítása. Én most itt a költségvetési vitában tényleg csak egyetlen mondatot fordítanék rá. Magam is azt gondolom, hogy a már nyugdíjba vonult nagyszülőket nagyon fontos lenne bevonni ebbe a programba. Ebben a helyzetben igazán tudnának segíteni a fiatal családoknak. Miért állítom ezt? A mai Magyarországon az ellátórendszerek is elégtelenek. A bölcsődei férőhelyek nem elégségesek, és ezzel nem tudják a fiatal családok, legfőképpen a fiatal édesanyák rugalmasságát biztosítani a bérmunkapiacra való dinamikus visszailleszkedésben. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy friss statisztika alapján ma Magyarországon 88 ezer gyerek nem jut bölcsődei férőhelyhez, ebből pedig az ered, hogy 80 ezren, akik egyébként szeretnének visszatérni a munka világába, nem tudnak.

Én végeztem egy rövid számítást, hogy a jelenlegi központi költségvetés 43,5 milliárd forintot szán bölcsődefejlesztésre, illetve új bölcsődék építésére. Nagyságrendileg egy zöldmezős bölcsődeberuházás 300-400 millió forintos költség. Ha kevésbé költséges bölcsődeépítésekkel számolok, nagyságrendileg ebből 130 bölcsőde létrehozható. Ezt összevetve a 88 ezer bölcsőde nélkül maradt gyermekkel, szeretném önöket megkérdezni, hogy láttake már olyan bölcsődét, ahova 676 gyerek jár. Azt gondolom, hogy ezeknek az intézményeknek éppen az az előnye, hogy kis csoportokban tudnak figyelni a gyerekekre. Éppen az lenne a fontos, hogy az önkormányzatokat ennél jóval nagyobb összeggel segítsük abban, hogy tudják fejleszteni a bölcsődei férőhelyeket, és az sem utolsó, hogy egyébként jelentős munkaerőhiány lépett fel itt is, nemcsak az óvónőknél, hanem a bölcsődei gondozónőknél is. Tehát ez is megoldást kíván. A Magyar Liberális Párt egyébként ebben az ügyben költségvetési módosító javaslatot is elő fog terjeszteni.

Utolsóelőtti témaként szeretném megemlíteni, hogy a vállalkozásfejlesztés, valamint az adócsökkentés alapvetően egy előrelépés lehet. Nagyon fontos lenne az, hogy a versenyképességi mutatóinkra is figyeljünk, mert ugyan éllovassá váltunk jelen pillanatban a gazdasági növekedésünkkel, ez már regionális szinten a versenyképességi mutatóinkkal nem egészen van így. Nagyon fontos azt észrevenni, hogy azok az ágazatok, amelyekről én beszéltem, óriási munkaerőhiánnyal küzdenek, nemcsak a bölcsődék, nemcsak az óvodák, nemcsak a kórházak, most már jellemzően az iskolák is. Ez az elvándorlás egészen addig nem fog megállni, ameddig a közalkalmazotti bérrendezés nem lesz valós. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a versenyszféra béreit nem fogja tudni elérni, de azt is tudom, hogy az ilyen ágazatokban dolgozók jellemzően olyan hivatástudattal rendelkeznek, hogy ha méltó és tisztességes gyermekkort tudnak a gyerekeiknek, illetve saját maguknak egy jó szabadidős tevékenységet a hivatásuk mellett biztosítani, akkor azt gondolom, hogy számukra így is egy teljes életet fog jelenteni a hivatásuk. De ehhez a jelenlegi bértábla messzemenőkig alacsony, és az, hogy az ő megbecsültségük nemcsak ebben nem mutatkozik meg, hanem abban sem, hogy hogy néznek ki a kórházaink, hogy nagyon sok esetben  amiről már beszéltek képviselőtársaim  sajnos penészes nővérszobákba mennek be, sajnos lépcsők alatt alvó ügyeletes orvosokat láttunk a minap is a sajtóban. Azt gondolom, hogy ilyen értelemben nem lehet arról beszélni, hogy elégséges forrás jut jelen pillanatban az egészségügy rendszerére vagy akár a szociális ellátási rendszerre.

Végezetül a kérdések és az aggályok után szeretnék önökkel egy nagyon konkrét és részletekbe menőkig kidolgozott javaslatot megosztani, amit a Magyar Liberális Párt szintúgy benyújt majd költségvetésitörvény-módosító javaslatként, ehhez viszont a megnövekedett taoforrások felhasználásának átalakítására van szükség. Azt javasoljuk, hogy már a hobbisportra is felhasználható taokeretet vezessünk be. Ennek az lenne az előnye, hogy lehetne segíteni azokat a közintézményeket, azokat az iskolákat, amelyeknek egyébként jól használható sportinfrastruktúrájuk van, hogy a holtidőkben ezeket a tornatermeket, tanuszodákat fel tudják használni azok az emberek, akiknek egyébként jövedelmi helyzetükből adódóan nincs vagy nagyon kevés lehetőségük van sportolni.

Miért lenne ez fontos? Említettem a felszólalásom legelején, hogy a magyarok egészségben eltöltött éveinek száma a gazdasági fejlettségi szintünk alatt halad. Nagyon fontos lenne, hogy a társadalmi szakadékot fel tudjuk számolni ebben az országban, és azt gondolom, hogy ezzel a nagyon egyszerű és egyébként egészen gyorsan lefolytatható javaslatcsomaggal, amit mi be fogunk nyújtani, legalább a társadalmi szakadéknak azt a dimenzióját el tudjuk kezdeni felszámolni, amiben a rosszabb anyagi helyzetű emberek rosszabb egészségi állapotban is vannak, egészen egyszerűen azért, mert az egészségmegőrző mechanizmusok számukra kevésbé elérhetőek.

Én nagyon bízom abban, hogy az általunk benyújtott módosító javaslatok elnyerik a tetszésüket, most pedig megköszönöm a figyelmüket. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 94 2019.06.21. 9:51  63-114

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én merem azt állítani, hogy az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat minden értelemben maga a gyalázat. Három pontot emelnék ki, mert nagyon sok mindenről beszéltek itt szigorúan szakmai alapon és elvi alapon az ellenzéki képviselőtársak. A magántanulói státusz megszüntetése, az iskolaigazgató-választás módjának megváltoztatása és a bevett egyházak tankönyvpiaci privilégiumának létrehozása egyszerűen elfogadhatatlan.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önöktől szeretném megkérdezni, hogy vajon mi a tervük ezzel az egésszel, amit az oktatási rendszerben művelnek. Mert ha az, hogy a XXI. századi kihívásokra felkészülni képtelen újabb generációkat neveljenek föl, akkor minden bizonnyal a legjobb úton járnak. Amennyiben szeretnének létrehozni egy olyan oktatási rendszert, amiben hazánk versenyképessége a jövőben biztosított lesz és amiben a gyerekek nem pusztán a magolás képességét tanulják meg, hanem a gondolkodás, a kritikai gondolkodás képességét és azt a képességet, hogy felelős polgárokká váljanak, akkor bizony az önök oktatási rendszerének korrekciójára talán egy parlamenti ciklus is kevés.

Azt gondolom, hogy ez önmagában dráma, de az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat részleteibe belenézve már gyakorlatilag a múlt század diktatúráira hajaz az, amit önök létrehoznak az oktatási rendszeren belül.

(14.40)

Az, hogy az iskolaigazgatók választásának új módjában már az iskolapolgárok véleményezési jogát is elvitatják, számomra azt jelenti, államtitkár úr, hogy önök már a látszatra sem adnak. Azt eddig is láttuk, hogy nagyon sok iskolának az élére erőltettek olyan pozicionáriusokat, akikkel szembeszegült a komplett iskolapolgárság, és ezzel önök nem törődve egyszerűen mentek tovább ezen az úton. Ezt eddig is tudtuk, de hogy törvénybe merik iktatni azt, hogy sem a szülők, sem a pedagógusok, sem pedig a diákok nem szólhatnak bele, már véleményezni sem véleményezhetik a leendő iskolaigazgató személyét, azt gondolom, ez nem fér bele egy európai uniós tagállam oktatási rendszerébe.

Meg kell érteni, hogy az iskola az iskolapolgároké, azoké, akik ott szeretnének tanulni, azoké, akik ott szeretnének tanítani, azoké, akik oda íratták a gyerekeiket, és azoké is, akik szeretnék elvezetni ezeket az intézményeket menedzserként, egyébként megjegyzem, hogy a helyi önkormányzati vezetőkkel egyeztetve. Ugye, az erőszakosan centralizált oktatási rendszerben ez jelen pillanatban teljesen fölösleges, mi azonban nagyon régóta mondjuk a decentralizáció fontosságát is. Ez azonban nem képezi tárgyát a jelen törvénymódosító javaslatnak, csak azt gondolom, mégiscsak fontos volna róla beszélni.

A magántanulói státusz megszüntetését kezdeményezik. Értem azt, hogy önök nem látják be a saját hibáikat, és azt is, hogy az elmúlt időszak nagyon nagy tömegű magántanulóistátusz-kérvényezése annak köszönhetően indult el, hogy sokan szerették volna kimenteni az önök oktatási rendszeréből a gyermeküket, csak szemben a társadalmi és gazdasági elittel ők nem tudták létrehozni azt az anyagi helyzetet, amelyben egyébként alapítványi és magániskolába írathatják a gyerekeket. Tehát a magántanulói státusz gyakorlatilag a középosztály egyfajta tiltakozása az ellen, ahogyan önök létrehozták a jelen iskolarendszert.

A másik típusú magántanuló esetében, aki viszont a társadalom legaljáról indul, sajnos nagyon sok esetben  amiről beszéltek már ellenzéki kollégák is  kifejezetten intézményi nyomásra történik az eltávolítás. Nagyon helyesnek tartom, ha ez ellen fellép a kormány, ugyanakkor a magántanulói státusz megszüntetése nem jó eszköze ennek. Amennyiben azt látják, hogy a rendszer visszaélésekre ad lehetőséget, akkor ezek kiszűrésére kell játszani, olyan törvénymódosító javaslatot kell benyújtani, amelyben segítséget kaphatnak ezek a hátrányos helyzetű gyerekek, nem pedig olyat, amelyben a jelenlegi segítségi mechanizmusokat is elvitatják tőlük.

Döntő többségében annak köszönhetjük ezeknek a gyerekeknek a magántanulóvá válását, hogy a pedagógiai szakszolgálatok messze elégtelen létszámmal működnek, és ezért főleg vidéken nagyon kevés az az iskola, ahol egyébként a hátrányos helyzetű családokból jövő gyerekek valamifajta olyan segítséget kapnak, amellyel már tudnak haladni a társaikkal együtt, vagy némi segítséggel akár az iskolarendszeren belül maradva is tudnak képesítést szerezni és továbbtanulni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök nem törekedtek arra, hogy helyrehozzák azokat a károkat, amelyeket okoztak az elmúlt két kormányzati ciklusban, sőt most kifejezetten mélyítik ezeket. Az, amit önök a tankönyvpiaccal műveltek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim  és tényleg nagyon sajnálom, hogy Kásler Miklós, aki elméletileg előterjesztője lenne ennek a törvénymódosító javaslatnak, nem jött el, hogy képviselje a kormányt ebben a vitában, és Semjén Zsoltot sem látjuk, aki benyújtotta ezt a törvénymódosító javaslatot; nem tudom, hogy ezt minek köszönhetjük. Az mindenesetre nagyon fontos  és tényleg sajnálom, hogy államtitkár úr az, aki végigüli ezt a vitát, ön, aki egyébként nemrégen érkezett ebbe a kormányba, és az előző időszak gyalázatos átalakítási munkálataiban nem vett részt.

De azt el kell mondani, hogy a tankönyvpiac államosítása, az, hogy több tankönyvíró csoporttól veszik el a jogot akár magánkiadásban is arra, hogy fejlesszék a tankönyveket, és kiadjanak tankönyveket akkor, amikor láthatóan a teljes oktatási rendszer tiltakozik az ellen, hogy ilyen csekély a választék jelen pillanatban a tankönyvpiacon, és most egy 6,5 milliárdos keretösszeget elkülönítenek a bevett egyházak számára annak érdekében, hogy kiadhassanak tankönyveket, azt gondolom, ez maga a gyalázat. Tehát megint létrehozzák azokat a privilegizált csoportokat, amelyek bármit megtehetnek, amelyekre egyébként semmilyen szabály nem vonatkozik, adott esetben nem kell nekik tankönyvírói vagy tankönyvfejlesztői tapasztalattal rendelkezni, ugyanakkor azok, akik évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, már nagyon régen elveszítették a jogosultságukat, hogy működjenek ezen a piacon.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt államtitkár úr, hogy ha önök valóban szeretnének tenni azért, hogy végre egy európai Magyarországon élhessünk, ahol egyébként a jövő generációi jól tudnak válaszolni a XXI. századi kihívásokra, akkor liberalizálni kell a tankönyvpiacot, figyelni kell arra, hogy a helyi közösség, amelyé az iskola, mit szeretne, merre szeretné vezetni az iskoláját, nem pedig rájuk ültetni valakit, aki letöri az ő akaratukat, és úgy vezeti az iskolát, ahogyan az önöknek tetszik vagy az éppen aktuális tankerületi felügyeletnek. Ez nem jó iskolarendszer! Tudjuk azt, hogy ha a szubszidiaritás elve nem érvényesül az oktatási rendszerben, akkor bizony elvitatjuk a jelen diákságától azt, hogy valóban fejlődni tudjon.

És akkor most még nem beszéltünk arról, hogy a tanterveik hogyan alakulnak, és hogyan alakulnak a készségfejlesztő tárgyak szerepei, hiszen ez nem képezi tárgyát a jelen törvénymódosító javaslatnak.

Én értem vagy érteni vélem, hogy az önök célja az, hogy a Fidesz barátainak és üzletfeleinek gyerekein kívül véletlenül se jusson senkinek a gyereke minőségi oktatáshoz, és egyébként tudjuk, hogy több kormánytag nagyon eredményesen mentette ki a jelenlegi állami oktatási rendszerből a gyermekét. Önök legalább azt tegyék meg, hogy a középosztály, akinek erre nem elegendő a pénze, a magántanulói státuszt választhassa, mert ebben az esetben nem okoz akkora sérüléseket az oktatási rendszer a gyermekeinknek, mint amit egyébként kimutatunk folytatólagosan, a szakemberek is, a pedagógusok, a szülők. Hadd idézzem ide az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének vezetőjét, aki azt mondja, hogy az iskola már akkor is jó, ha nem ront a gyereken.

Tisztelt Államtitkár Úr! A mai magyar iskolába megérkeznek csillogó szemű, nemrég még óvodába járt hatévesek, és decemberre már nem szeretik az iskolát nagyon nagy arányban  szerintem ez a legnagyobb bizonyítvány, amit kiállíthatunk a jelenlegi oktatási rendszerről. Hogyan tudjuk azt kérni ezektől a gyerekektől, hogy az élethosszig tartó tanulás értéke az övék maradjon, amikor fél év alatt megutáltatják velük az iskolát és a tanulást?

Kérem, ezt is gondolják át akkor, amikor a jelenlegihez hasonló törvénymódosító javaslatokat nyújtanak be.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 110 2019.06.21. 2:05  63-114

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány felmerült gondolatra szeretnék reagálni. Nem elégszer mondtuk el, azt gondolom, hogy a szülők, a diákok, a tanárok és az intézményvezetők szeretnének beleszólni a saját iskolájuk vezetésébe. Ez egy teljesen normális igény. Az iskola az iskolapolgároké, a helyi közösségé, azoké, akik ott tanulnak, azoké, akik ott tanítanak, és akik szeretnék jól igazgatni ezt az intézményt. Önök ezt gyakorlatilag az elmúlt évek során teljesen ellehetetlenítették. A tankönyvlobbis fölvetésre annyit szeretnék mondani, hogy egyáltalán nem tankönyvlobbi az, ha a tankönyvpiacon a minőségért emeljük fel a szavunkat, és azért emeljük fel a szavunkat, hogy legyen választási lehetősége a tanároknak, legyen választási lehetősége adott esetben a szülőknek is, mert egy jól működő iskolában ilyen fórumokon is meg lehet vitatni azt, hogy merre tovább, iskola, merre tovább, tanulás. Szabadság nélkül az iskola nem tud működni. Önöktől nagyon sokszor hallhattuk, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy a pedagógusok, amikor magukra zárják a tantermek ajtajait, akkor azt csinálnak, amit akarnak, de az a baj, hogy a szabadság nem úgy működik, hogy valami fújtatóval, ha magamra zártam a nyílászárókat, akkor befújkálom a szabadságot, és még az utolsó kis ablakot is bezárom, hogy ki ne szökjön a szabadság. Rendszerszinten kell tudni biztosítani a tanszabadságot a pedagógusoknak, a tankönyvválasztás szabadságát, annak a szabadságát, hogy beleszóljanak az intézményvezető választásába, annak a szabadságát, hogy dinamikusan tudjanak egyeztetni az ott tanuló diákok szüleivel, és bizony az ott tanuló diákokkal is.

Erről szólna a modern iskola, és egyébként azok a társaink itt, Európában, akik előrementek az idők során, azok ilyen iskolát hoztak létre. Tragédia, hogy önök nem! Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 79 2019.06.25. 7:00  60-83

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ombudsman Úr! Tisztelt Ombudsmanhelyettes Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném elmondani a most zajló vitával kapcsolatosan, hogy egy társadalom állapotát mindig az mutatja meg a legjobban, hogy hogyan bánik az elesettekkel és a kisebbségekkel. A Magyar Liberális Párt nagyon nagy tisztelettel szemléli az alapjogok biztosának tevékenységét, és azt, hogy itt áll az egyik olyan utolsó bástya, amely az állami intézményrendszeren belül az alapvető jogokat és a különböző társadalmi csoportok méltóságát védi olyan helyzetben is, amely helyzet már évek óta megoldatlan, és amely helyzetben az ellenzék nagyon sokszor hiába rázza a vészcsengőt. Ellenzéki képviselőtársaim kitértek természetesen és én is ki szeretnék térni arra, hogy nagyon nagy tisztelettel figyeljük, ahogyan a gyermekekért, a fogyatékossággal élőkért, valamint a kiszolgáltatott társadalmi csoportokért az ombudsman úr, illetve a komplett hivatal rengeteget küzd. Ez elvitathatatlan, ugyanakkor nagyon jól mutatja a rengeteg ügy, illetve vizsgálati kérelem, valamint egyéb levél, amellyel az ombudsman úrhoz fordulnak a társadalom különböző tagjai, azt a helyzetet, amelyben sem a jogállami normáknak, sem az egyenlő méltóságnak, sem az egyenlő bánásmód elvének nem megfelelő az állami szabályozási rendszer, illetve az állami működés.

Egyszerűen nyilvánvalóvá teszi, hogy sok esetben extrán kell tenni a magyar polgároknak azért, hogy a jogegyenlőségük, illetve a méltóságuk érvényre jusson. Én magam ezt egy társadalmi és politikai drámának tartom, és szeretném megköszönni azt, hogy professzor úr a jelenlegi jelentősen lecsökkentett eszköztárral is ennyire keményen küzd azért, hogy megmaradjon emberek méltósága ebben a társadalomban.

Szeretnék néhány olyan esetet kiemelni, amely elég jól tükrözi azt, hogy milyen vékony mezsgyén kell ennek a hivatalnak egyensúlyozni. Itt van példának a Tudományos Akadémia ügye, amiben az ombudsman úr nagyon helyesen szót emelt az MTA érdekében, azonban akkor, amikor az egyik ellenzéki képviselőtársam önhöz fordult, mert aggódott azért, hogy a minisztérium és az Akadémia már nem fog tudni megegyezni egymással méltó módon, ön kénytelen volt azt mondani válaszában, hogy ugyan figyeli ezt az ügyet, de sok mindent nem tehet már.

Ugyanez történt, vagy nagyon hasonlónak vélem azt az ügyet, amikor az LMBTQ-közösség ügyében tett állásfoglalásában leírta  idézem , hogy „a rejtőzködés és az előítéletek ördögi kört alkotnak”, valamint azt is, hogy „a szexuális irányultság nem jelenthet stigmát”. Ezek rendkívül helyes és fontos megállapítások, azonban azt gondolom, hogy amikor a Pride-hónap megnyitójára meghívást kapott, nem az utcai vonulásra és nem a hangos eseményekre, hanem egy kulturális eseményre, akkor már pusztán levelet küldeni állt módjában, és minden jót kívánni a melegközösségnek ahhoz a küzdelemhez, ami, hangsúlyozom, jogegyenlőségi küzdelem.

Folytatnám a sort, mert az eddigiek talán még bele is férnének, de az a helyzet, hogy amikor Handó Tünde ragaszkodott ahhoz az elképzeléshez, hogy az Országos Bírói Tanács nem legitim, és az alapvető jogok biztosához fordult, hogy segítsen feloldani az őáltala alkotmányos válsághelyzetnek ítélt helyzetet, amit egyébként ő maga idézett elő, azt gondolom, az nem pusztán az ombudsman úr pozíciójához és hivatalához volt méltatlan, hanem ahhoz is méltatlan volt, ami Handó Tünde pozícióját illeti.

Ilyen helyzetben, a nagyon sok indirekt és direkt módon látott történetből, azt gondolom, hogy nagyon fontos az a munka, amit ombudsman úr, illetve a hivatala végez, és szeretnék néhány pozitívumot is megemlíteni, ha már ennyire részletekbe menőkig láttam fontosnak igazolni azt, hogy mennyire nehéz körülmények között dolgoznak önök.

Nagyon köszönöm azt az állásfoglalását, amelyben amellett tett hitet, hogy a koraszülött gyermekeknek joguk van a szülők folyamatos jelenlétéhez. Azt gondolom, egy olyan ország, amely hosszú ideje az Európai Unió tagja, ezt régóta fel kellett volna hogy ismerje, hasonlóképpen ahhoz, hogy az egészségügyben a méltóságuk csorbulását elszenvedő nemcsak páciensek, nemcsak szülő nők, nemcsak megszületett gyermekek, hanem sok esetben a dolgozók is európai emberhez méltó körülmények között tudjanak dolgozni.

(13.20)

Sajnos ezt jelenleg sem az egészségügyi rendszer, sem a szociális ellátórendszerünk nem képes biztosítani, sok esetben pedig az oktatási rendszerünkben is komplett társadalmi csoportok jogai sérülnek.

Nagy örömmel látom azt, hogy az ombudsman úr, ahogy csak teheti, minden ilyen esetben szót emel, azonban tragédiának tartom azt, hogy a jelenlegi, megnyirbált hivatali hatáskörök közepette egyszerűen ennél sokkal többet nem tud tenni.

Úgyhogy én még egyszer szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy sajnos a nemzeti együttműködés rendszerén belül az alapjogok biztosának hivatala talán az utolsó olyan, államilag létrehozott bástya, amely még tartja magát. Én tisztelettel kérem önöket, megköszönve egyúttal a munkájukat és a beszámolójukat  amelyet természetesen el fogok fogadni , hogy tartsanak ki továbbra is. Abban bízunk, hogy lesz a jövőben egy olyan államigazgatás, egy olyan intézményrendszer, egy olyan kormány, amely hasonlóan önökhöz jól érti, és nemcsak jól érti, hanem dolgozik is azért, hogy a jogegyenlőség, az egyenlő méltóság, illetve az egyenlő bánásmód elve mindenekfölött való legyen ebben az országban is, ugyanis Európában ez hosszú ideje alapvetés, és én magam azt gondolom, hogy azért is csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hogy hasonlóvá váljunk az európai uniós nyugati társakhoz, illetve egy olyan társadalmi életet tudjunk beindítani, amelyben kivétel nélkül mindenki kihúzhatja magát. Én még egyszer köszönöm az önök munkáját, és kérem, folytassák ugyanezt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 51 2019.07.08. 7:17  41-87

BŐSZ ANETT, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetési vita lefolytatását követően sem változott érdemben a véleményem, illetve a Magyar Liberális Párt álláspontja abban, hogy a közel 5 százalékos gazdasági növekedésből éppen azokra az ágazatokra nem jut elegendő forrás, amelyek a leginkább szomjazzák azt, ez pedig az oktatás, az egészségügy, illetve a szociális ágazatok, és a mellett az álláspontunk mellett is kitartunk az ellenzék többi pártjával együtt, hogy a népesedéspolitikát nem jól fogta meg ez a kormány.Az oktatási rendszer költségvetése ugyan 48 milliárd forinttal meghaladja az idei költségvetési tervezetét, ez azonban azt jelenti, hogy 0,3 százalékpontos csökkentés következik be  a költségvetés egészéhez mérten  a 2020-as költségvetésben a ’19-essel összehasonlítva, ez pedig nem mást jelent, mint hogy az önök kormányának, ahogyan halad előre az idő, úgy lesz egyre kevésbé fontos az oktatási rendszer, amely egyébként is évek óta szenved finanszírozási és strukturális problémáktól.

Az egészségügyi dolgozók és a közalkalmazottak bérrendezése ugyan folyamatban van, de ehhez hozzá kell tenni, hogy jelen pillanatban vannak olyan ápolók, akik a garantált bérminimumot sem keresik meg. Ez azt jelenti, hogy minimális korrekcióval ugyan illette őket a jelenlegi kormányzat, azonban nem véletlen az a nagyarányú elvándorlás, amit az egészségügyi dolgozóknál látunk. Az is jól látható, hogy homokóra alakúvá vált ezeknek az egészségügyi dolgozóknak a korfája. A szakma derékhada, tehát a 30-as, 40-es korosztály otthagyja azt a hivatást, amit egyébként nem véletlenül választott, hiszen hisznek ezek az emberek abban, hogy embertársaik egészségéért akár többet is kell áldozniuk, mint amennyit ők eredetileg terveztek, és az is látható az egészségügyi dolgozók magatartásából, hogy e mellett a hitük mellett kiállnak, annak ellenére, hogy a megbecsültségük igen alacsony.

Kérem a kormánypárti képviselőtársakat, hogy ezzel a jövőben foglalkozzanak, mert egyszerűen nem érthető, hogy amikor a családot tervező egészségügyi dolgozók, beszélek itt elsősorban az ápolókról, akik komplett kórházi osztályonként hagyják ott időnként a munkahelyeiket, és mennek át adott esetben egy élelmiszerüzlet pénztárába dolgozni, vagy akár árufeltöltőnek, mert már ott is jobban keresnek, akkor én azt gondolom, hogy ez több mint a vészcsengő rázása a szakma részéről. Éppen azok az ágazatok maradnak ki a jelenlegi gazdasági növekedésből, amelyekre önök büszkék, és azt gondolom, hogy méltán büszke egyébként erre Magyarország, amelyek hosszú ideje szomjazzák azt. Önöknek pont a kiművelt emberfők, illetve a társadalom egészségi állapota nem fontos.

Azt mondják, hogy vállaljanak az emberek több gyermeket, ugyanakkor nem figyelnek arra, hogy hogyan őrzik meg akár a felnőttek, akár a gyermekek egészségét. Láttuk azt, hogy gyakorlatilag több kórházban is összeomlott a sürgősségi ellátás, különösen azok körében, ahol halmozott volt a sérülés, és életveszélyes állapotban szállítanak ezért a mentők embereket egyik kórháztól a másikig. Nagyon sok ember halála azért következik be, mert jelen pillanatban ebben az országban többen szenvednek kórházi fertőzésektől, mint ahányan közúti balesetben elhaláloznak. Szerintem ez egy rémítő adat.

A kormány szerint ugyan kedvezményezettek a nyugdíjasok, ugyanakkor a költségvetési vitában elmondtam, az, hogy a minimumnyugdíj 28 500 forint, ez gyakorlatilag tömegek nyomorát eredményezi a nyugdíjasok között, és beszéltünk arról is, hogy egy jól látható társadalmi csoport a nyugdíjasok közül az afrikai szegénységi szinten tengeti az életét. Ez azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek, ezeknek az idős embereknek, akik közül egyébként 40 éves szolgálati időt tudnak sokan maguk mögött, napi négydolláros jövedelemből kell gazdálkodniuk.

További probléma, és akkor itt áttérek a szociális ellátórendszerekre, illetve a családvédelmi akciótervre: többször hangsúlyoztam, nagyon rossz, hogy a családvédelmi akciótervből kimaradt a rászorultsági elv hangsúlyozása.

Ez azt jelenti, hogy éppen a rászorulók azok, akik nem tudnak hozzájutni nagyarányú támogatáshoz akár az otthonteremtésben, akár a gyermekvállalásban. A lengyel példa jól mutatja, hogy a piramis levágása egyszerűen azt eredményezte, hogy pont a szegényebb társadalmi csoportok azok, amelyek nagyobb arányban tudnak részesedni a költségvetési forrásokból akkor, amikor kisbabát terveznek. Nehezen érthető, hogy az önök kormánya ezzel miért nem akar foglalkozni.

Beszéltünk az ellátórendszerek elégtelenségéről. Jelen pillanatban 88 ezer ember, aki szeretne dolgozni, nem tud munkát vállalni, mert annyira elégtelen a bölcsődei férőhelyek száma, hogy messze elégtelen egyébként ehhez mérten azoknak a bölcsődei férőhelyeknek az ígérete, amit a miniszterelnök, illetve a Pénzügyminisztérium tett. Én egyébként a költségvetési vitában, a bizottsági vitában államtitkár úrtól megtudtam, hogy a bölcsődei férőhelyek bővítése azért korlátos, mert az építőipar kínálati oldala jelen pillanatban, ismert okokból nem tud vele lépést tartani. Én azt gondolom, hogy akkor itt az ideje, hogy adott esetben a magánszektort bevonjuk a bölcsődei férőhelyek bővítésébe, és a magánszféra megoldja azt, amit az állam jelen pillanatban képtelen volt és az elmúlt évek során is képtelen volt megoldani.

Úgyhogy összefoglalóan annyit szeretnék mondani, hogy az egészségügyben nem pusztán az eszközellátottság, hanem az ott szolgálatot teljesítő dolgozók életminősége is igen silány. Nem várható emberektől, hogy úgy teljesítsenek szolgálatot a betegeinkért, vagy akár, ha az oktatási rendszerre tekintek, a gyermekeinkért, hogy közben ők maguk képtelenek tisztes módon ellátni a saját fizetésükből a saját családjukat.

Én azt gondolom innentől kezdve, hogy nem tudunk a családok költségvetéséről beszélni, és nem tudunk arról beszélni, hogy ez a költségvetés széles társadalmi csoportokról szólna, és ez az, amiben elsősorban kritizáltuk az ellenzéki kollégákkal, illetve magam a Liberális Párt nevében ezt a költségvetést. Éppen ezért újra szeretném elmondani, hogy már csak a fentiek miatt is nem tudom azt elfogadni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 145 2019.07.08. 2:56  144-150

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben többször is érdeklődtem az „Egészséges Budapest” programmal kapcsolatban, azonban az önök válaszai nem oszlatták el az aggodalmaimat.A budapesti kórházakkal és egészségügyi ellátással kapcsolatban szinte mindennap hajmeresztő tények látnak napvilágot. Az orvoshiány miatt a nyári hónapokban Budapesten az összeomlás határára került a sürgősségi ellátás. Különösen súlyos a helyzet a többszörösen sérültek esetében, ahol a rendes kapacitásnak csak a 75 százalékát tudják teljesíteni.

Egész osztályok mondanak fel egyik napról a másikra a lehetetlen munkakörülmények, a túlórák és az alacsony megbecsültség miatt. Az egyik kórházban a radiológusok hiánya miatt a sebészeti osztály sem tudja tisztességesen ellátni a feladatát. A mentősök azért szállítanak életveszélyes sérülteket egyik kórházból a másikba, mert a kórházak nem tudják vagy nem akarják fogadni ezeket a betegeket. Folyamatosan maradnak el műtétek, betegek halnak meg a fejetlenség, a szervezetlenség és a forráshiány miatt.

Budapesten a legkritikusabb a helyzet. Miközben a fővárosiak életszínvonala magasabb az EU-átlagnál, a V4-ek között nálunk a legegészségtelenebbek az emberek. Ebben pedig nagy szerepe van annak is, hogy lezüllesztették az egészségügyi ellátást.

Szeretném megkérdezni az államtitkár urat, igaze, hogy hónapok óta áll az „Egészséges Budapest” program. Szeretném megtudni, hogy az idei évre előirányzott közel 42 milliárd forintos keretből eddig mennyit használtak fel, és egészen pontosan mi valósult meg az eredetileg elképzelt tervekből. Aziránt is érdeklődnék, hogy a kormány végül miért nem járult hozzá az „Egészséges Budapest” program fejlesztését koordináló nonprofit gazdasági társaság megalakításához Tóvizi Attila vezetésével. Emiatt a szervezőmunkáknak továbbra is az Állami Egészségügyi Ellátó Központ közalkalmazotti keretei közt kell folynia. Amennyiben a minisztérium Tóvizi Attila kinevezését azzal indokolja, hogy menedzserszemléletű vezetésre van szükség, ez az intézmény bizonyosan nem az, ahol a kormánybiztos e tapasztalatát kamatoztatni tudja, ugyanis itt elsősorban közigazgatási és szakmai tapasztalatokra van szükség, amivel Tóvizi Attila bevallottan nem rendelkezik.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem önt, nyugtassa meg a budapestieket, hogy nem hagyják, hogy a fővárosi egészségügyi ellátás színvonala még mélyebbre süllyedjen. Kérem, adjon magyarázatot arra, miért áll a budapesti kórházak fejlesztése. Hány betegnek kell még meghalnia, hány embernek kell szenvednie, hogy végre történjen valami? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Gréczy Zsolt és Kocsis-Cake Olivio tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 149 2019.07.08. 0:54  144-150

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. A választ nem tudom elfogadni, bár köszönöm, hogy válaszolt ilyen részletesen, államtitkár úr. Én azt gondolom, hogy évek óta látjuk azt, hogy komplett kórházakat kell kimenekíteni az ágyi poloskáktól. Ismerjük azokat a kórházi felvételeket, amelyekben lisztkukacokat találnak a zuhanyzótálcákban, leszakadt mosdók. Volt olyan, amikor azt kellett kérdeznünk a kormányzattól, hogy vajon vane arra bármi esély, hogy legalább kézfertőtlenítő eljusson minden budapesti kórházba.

(16.10)

Úgyhogy én azt gondolom, a nagyarányú fejlesztések ugyan meglehet, hogy elindultak, de sem a betegek, sem a kórházi dolgozók nem azt tapasztalják, hogy bármifajta érdemi előrelépés történt volna az egészségügyben. Úgyhogy még egyszer mondom: az államtitkári választ nem tudom elfogadni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 16 2019.11.06. 9:42  1-63

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Üdvözlöm önt a Ház előtt, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem túlzás azt állítani, hogy a Számvevőszék egy azok közül az intézmények közül, amelyek jelen pillanatban már nem a magyar társadalmat, nem a közpénzek átlátható és becsületes elköltését, hanem a regnáló hatalmat szolgálják. Nem pusztán szomorú, de a szabad világban egyetlen szakmai sztenderdhez sem tudna felnőni az Állami Számvevőszék jelenlegi működése.Miért mondom ezt? Azért mondom, mert egy jogállamban nemcsak a polgárok egyenlő bánásmódban való részesítése, de az egyes szervezetek közötti egyenlő bánásmód elvének érvényesülése is minimumkritérium. Ez jelen pillanatban nagyon távol áll attól, ahogy az ÁSZ működik ma Magyarországon. Azt látjuk, hogy nem pusztán a szervezetek nem tudnak egyenlő bánásmódban részesülni, de a szervezetek, ahogyan a nemzeti együttműködés rendszerének kiépítése haladt előre az idővel, maguk sem találkoztak egyenlő bánásmóddal.

Mondok rá egy példát, de a tisztesség megkívánja, hogy elnök úrnak megköszönjem azt a levelét, amely a tavalyi beszámolót követően a szóban megválaszolatlan kérdések pótlásaként megérkezett hozzám. Ebben ön azt írta, elnök úr, hogy nem igaz, hogy a szervezeteket nem értesítették a 2018-as szigorításról, mert minden egyes politikai párt megkapta azt a levelet, amely egyfajta személyes tájékoztatóként elmondta az új feltételeket. Én most egy olyan párt olyan képviselőjeként állok itt ön előtt, amely párt nem kapta meg ezt az értesítőt, és nem volt módja részt venni azon az egyeztetésen, amelyen az új szabályokról tájékoztatták a politikai szervezeteket. Persze, lehet azt mondani, hogy ez a mi hibánk. Én azt látom, hogy az Állami Számvevőszék a legtöbb esetben azt állítja, hogy mindig minden az ellenzéki pártok hibája; majd erre hozok is példát.

Tisztelt Elnök Úr! A tavalyi állításom szerint a Magyar Liberális Párt tapasztalata az ÁSZ-vizsgálattal kapcsolatosan az volt, hogy a korábbi vizsgálatokkor kialakult egy kollegiális viszony az ön és az én kollégáim között, és vélelmezték a mi ártatlanságunkat, vélelmezték azt, hogy mi jogkövető állampolgárok vagyunk, és egy jogkövető szervezetet kívánunk működtetni az évek során. Ez abban is megmutatkozott, hogy az ön kollégái nagyban segítették az én kollégáimat abban, ha valamifajta hiánypótlásra kellett sort keríteni, akkor minden segítséget megadtak ehhez. Amiről most beszélek, az a 2010-es évek eleje. Azonban ahogyan haladtunk a tavalyi választási kampány felé, látható volt, hogy az ön kollégái már nem az ártatlanság vélelmével, hanem a bűnösség vélelmével közelítettek az ellenzéki szervezetek felé és az ellenzéki politikusok felé, ellenőrzés helyett egyszerűen büntetni érkeztek.

Az, hogy átláthatatlanná tették azt a feltételrendszert, amihez fel kell nőnie egy politikai pártnak ahhoz, hogy megfeleljen az ÁSZ feltételeinek, már önmagában is elfogadhatatlan, de az, hogy nem segédkeztek az esetleges hibák feltárásában a vizsgálat közben, illetve azt követően, nem segédkeztek a hiánypótlásban, mint ahogyan azt képviselőtársam már elmondta, egész egyszerűen érthetetlen, és azt gondolom, hogy nem is magyarázható itt az Országgyűlés előtt sem. Kimondható az, hogy minden ellenzéki párt akkora büntetést kapott, amekkora a következő időszaki gazdálkodását éppen ellehetetlenítette.

2018 második felében, amikor az ellenzék összellenzéki megmozdulásokat tervezett, és azt próbáltuk kitalálni, hogy becsületes módon, számlákat kiegyenlítve a tömegmegmozdulások költségeit hogyan tudnánk összeadni, akkor ment a körkérdés, hogy vane vajon még közöttünk olyan szervezet, amelynek most a számláján nincsen inkasszó. Elnök úr, azt gondolom, talán most ön is belátja, hogy nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is abszurd, ami történt az Állami Számvevőszék vizsgálatait követően az ellenzéket illetően.

Azt állítom, hogy a kormánypártok esetében azonban az Állami Számvevőszék fel sem veti a tiltott pártfinanszírozás gyanúját sem, holott az adófizetők pénzéből finanszírozott kormányzati kommunikáció nem más, mint egy véget nem érő Fidesz-KDNP-reklám, nem más, mint a polgárok tudatos félretájékoztatása a jelenlegi kormánypárti többség szája íze szerint. Én azt gondolom, hogy amennyiben az ellenzéki pártok kaphattak azért büntetést, mert spórolni igyekeztek, illetve igyekeztek jobban gazdálkodni azzal a közpénzzel, amit rájuk bíztak az adófizetők, illetve a hatályos törvények…  mondok néhány ilyen konkrétumot: túl olcsó volt a pártiroda bérleti díja; a párt által használt gépjármű bérleti díja alacsonyabb volt, mint amit az ÁSZ piaci árként vélelmezett; a párt könyvelői vagy a jogi munkatársai az ÁSZ által vélelmezett piaci ár alatt teljesítettek szolgálatot. Nem tud a Lajtán túli világból, elnök úr, olyan országot mondani, ahol egy politikai szervezet azért kap büntetést, mert spórolni kívánt az adófizetők pénzével.

És szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy itt vannak olyan politikai szervezetek, amelyek esetében éves szinten néhány tíz millió forintos gazdálkodásról beszélünk. Hol van ez a több száz milliárdos kormányzati kommunikációhoz képest? Hol van ez ahhoz, hogy most a jelenleg lezajlott önkormányzati kampány során is felvetették már adott esetben a helyi Fidesz-szervezettel korábban jó viszonyt ápoló, majd háborúba keveredő ex-Fidesz-tagok, hogy őket adott esetben megzsarolták, aláíratták velük, hogy ennyivel meg ennyivel támogatták a helyi Fidesz kampányát? Látjuk ezeket a szervezeteket, de azt nem látjuk, hogy az Állami Számvevőszék mikor kíván vizsgálódni ezeknek a szervezeteknek a háza táján.

Tisztelt Elnök Úr! A minap ellenzéki kollégáinkra minden előzetes figyelmeztetés nélkül lecsapott a NAV, és házkutatást tartottak náluk. Megengedhetetlen egy jogállamban, hogy az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelme uralkodjon. Megengedhetetlen egy jogállamban az, hogy pusztán az alapján ne éljen az egyenlő bánásmód elve és a törvény előtti egyenlőség elve, mert bizonyos szervezetek nem értenek egyet a kormány jelenlegi politikájával. Amit az ÁSZ jelen pillanatban szolgál, az nem más, mint a nemzeti együttműködés rendszere; a nemzeti együttműködés rendszere, amelyben sem a polgárok, sem a civil szervezetek, sem a politikai pártok nem élhetnek megfelelően a jogaikkal, amennyiben nem a kormánypártok holdudvarából származnak.

Elnök úr, engedje meg mint közgazdász meg mint talán szakmatárs, én azt gondolom, hogy ha más nem, amikor politikai értelemben elszabadul egy ilyen hatalom, akkor a szakmának kell azt megállítani, a jogászoknak, a közgazdászoknak, a gondolkodó embereknek felelőssége áll abban, hogy az egyes szervezetek élén nem szolgálja ki a magyar társadalom tudatos rombolását, és azt, ami egyúttal legalább fél évszázadra pályára fog minket rakni, mert az elmúlt kilenc év bizony ezt tette a magyarokkal.

Végezetül én is szeretném felhívni arra a figyelmet, amire már ellenzéki képviselőtársaim is felhívták: nagyon örülök annak, hogy az Állami Számvevőszék belátta azt, amit nagyon régóta mondunk a kollégákkal, hogy az egészségügyi rendszer finanszírozása jelen pillanatban nem fenntartható.

(10.50)

Én azt szeretném öntől kérdezni, elnök úr, hogy amennyiben utólagosan ezt állapította meg az Állami Számvevőszék az egészségügyi rendszerünkről, hogy fordulhatott elő, hogy a költségvetések tervezésekor ezt nem vette észre akkor, amikor egyébként a módosító indítványainkkal legalább a fenntarthatóságot kívántuk szolgálni. Próbáltuk felhívni a kormánypárti képviselőtársak figyelmét arra, hogy hibát fognak elkövetni, amennyiben ebben a formában fogadják el az egészségügyi rendszerünk költségvetését. Ez olyan súlyos szakmai hiba, amire azt kell mondani, hogy az előzetes számok tervezésekor nem látták be azt, amit másfél év múlva már jól láttak önök is, hogy a szakadék szélén táncol egy olyan intézményrendszer, ami súlyos milliárdokat visz el a semmibe, átláthatatlan módon, fenntarthatatlan módon, és úgy, hogy kifejezetten életveszélyes helyzetbe sodor betegeket, de láttunk már arra is példát, hogy az egészségügy dolgozóit is.

Azok alapján, amiket elmondtam, elnök úr, én ezt a beszámolót nem tudom és nem is szándékozom elfogadni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 22 2019.11.06. 2:09  1-63

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Nincs köztünk abban vita, hogy az átlátható működés, a mindenkori transzparencia mindenki számára kötelesség. Nem csak arra gondolok, amikor politikai aktorokat vizsgálunk, vagy civil szervezeteket. Mindannyiunk érdeke a jogkövető magatartás, akár egyéni, akár csoportos szinten. Tehát ezzel teljesen egyetértek, és azt hiszem, talán nem is kell magyarázni, hogy ezzel a kollégák is egyetértenek.Amit én magam kritizálok, az az egyenlő bánásmód elvének nem érvényesülése. Mi nem láttuk azt, hogy olyan mértékű büntetések kiszabására került volna sor akár a Fidesz, akár a KDNP padsoraiban.

(11.10)

Tudom, hogy most meglepődik azon, amit mondok, de amit én felsoroltam, amikor azt mondja, hogy a mi plakátjaink, azért, mert ki tudtunk alkudni a piacon egy kedvezményt, azért, hogy egyébként jogszerűen kihelyezhessünk plakátokat, az az ön által irányított szervezet szerint egy tiltott pártfinanszírozás; az azonban nem tiltott pártfinanszírozás, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott kormányzati kommunikáció, mint ahogy az előző felszólalásomban is említettem, egy véget nem érő Fidesz-KDNP-reklám, ami gyakorlatilag el is kerülhetetlen, amikor valakinek, mondjuk, kizárólag a közszolgálati csatornákat áll módjában nézni a televízióban.

De továbbmegyek a gyakorlati kérdésekre. Ha azt kéri tőlünk, hogy ne fogadjunk el, mondjuk, egy akciós árat, amikor bekérjük, megversenyeztetjük a plakátozó cégeket, és azt mondjuk, hogy kiválasztjuk a legjobb árajánlatot, abban az időpillanatban az volt a legjobb, az alapján hogy büntethet egy szervezetet az ÁSZ?

De továbbmegyek: ha akciósan tudunk bérbe venni, mondjuk, egy gépjárművet, töltsünk ki két papírt a kisvállalkozóval, mely szerint ő piaci áron adta bérbe a járművet, és egyébként adományt is adott? Hazudjunk önöknek? Szeretném ezt megkérdezni öntől. Köszönöm a türelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 219 2019.11.18. 1:15  208-221

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is csak a támogatásomról tudnám biztosítani a javaslattevőt, és kérem önöket is a kormány képviseletében, hogy támogassák ezt a javaslatot. Több dologra szeretném felhívni a figyelmet a javaslattal kapcsolatosan. Egyrészt ez egy jól kidolgozott, részletes javaslat, amely megvalósítható. Önök rendszeresen beszélnek arról, hogy a nagy gazdasági növekedésből hány társadalmi csoport járt jobban. Szeretném felhívni a figyelmet ezzel a betegséggel és az érintettekkel kapcsolatosan arra, hogy ez egy rendkívül apró társadalmi csoport, rendkívül kicsi azoknak a létszáma, akik rászorulnának erre a segítségre. Ilyen módon tehát a képviselőcsoport javaslata messzemenőkig befogadható, elfogadható volna, és egy olyan javaslatról beszélünk, amely a költségvetés egészéhez mérten egy egészen kis összeg.

Én tehát mindenféleképpen arra kérném kormánypárti képviselőtársaimat is, hogy fogadják be ezt a javaslatot, és gondoljanak arra, hogy ha a saját környezetükben bajlódna egy gyermek ezzel a ritka betegséggel, akkor mit tennének.

Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 233 2019.11.18. 1:34  222-235

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy rendkívül gyakorlatias és egy nagyon tapasztalt, hosszú polgármesteri múlttal rendelkező képviselői felszólalás után én az elvek szintjéről is szeretnék önökkel beszélni, ugyanis rendkívül fontos az, ami a ma már szintén hivatkozott szubszidiaritás elve. Egyáltalán nem véletlenül lett az Európai Unió egyik alapelve. A helyi közösségek nagyon pontosan ismerik a saját problémáikat, nagyon pontosan fel tudják mérni azokat a kihívásokat, amelyekkel szembenéznek, és nagyon sokszor releváns válaszokat képesek adni anélkül, hogy akár a központi kormányzat, akár az Országgyűlés beleszólna ezekbe a feladatmegoldásokba.Ugyanakkor a jelentős forráskivonás azt eredményezi, hogy béna kacsaként ott tipegnek ezek az önkormányzatok. Nem tudnak előrelépni olyan helyzetekben, amelyek egyébként jól finanszírozott rendszerekben megoldhatók lennének, úgyhogy mindenféleképpen támogatandónak tartom ezt a javaslatot. Azt gondolom, nekünk is el kell mozdulni a decentralizáció irányába, el kell mozdulni abba az irányba, amikor megbízunk a településvezetésekben, megbízunk a helyi önkormányzatokban, megbízunk azokban az emberekben, akik a lehető legközelebb vannak a problémák felmerüléséhez. Ők azok, akik még személyesen is tudnak találkozni az érintettekkel és azokkal, akik meg tudják fogalmazni feléjük az elvárásaikat.

Kérem önöket is, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 253 2019.11.18. 1:02  244-255

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felelevenítsem önöknek azt, ami a két Németország újraegyesülésekor történt, amikor is a keletnémetek megtudhatták azt azonnal, hogy ki mikor és mit jelentett róluk. Erre baráti társaságok, családok, helyi közösségek mentek rá. De ez egy rendszerváltás utáni tiszta lap ára. Ezt egyetlen társadalom sem spórolhatja meg. A világ szégyene az, hogy mintha itt a magyar parlamentben sokak azt várnák, hogy mikor temetjük el az utolsó volt ügynököt is, és mikor temetjük el vele azt a problémát, amit ez a társadalom egyelőre nem oldott meg, azt, hogy tiszta lapot nyithassunk, és végre azt mondhassuk, hogy ez a múlt, ezt lezárjuk. De ahhoz először a régi sebeket kell lezárni. Úgy nem megy, hogy elrejtjük őket, de meggyógyítani nem tudjuk. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 267 2019.11.18. 8:15  260-281

BŐSZ ANETT, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy most a Liberális Párt képviseletében tett bizottsági felszólalásom összegzését elmondjam önöknek is.Mialatt a kormány arról beszél, hogy hosszú ideje biztosítja költségvetésein keresztül a fenntartható fejlődést, közben azt találjuk, hogy ha ránézünk a közjavak biztosítására, akkor bőven van válságágazat, amelyről beszélhetünk ma Magyarországon, ilyenek az oktatás és az egészségügy, ilyenek azok az ágazatok, amelyek a rászorulókért hivatottak tenni, ilyenek a szociális ágazatok, amelyekről már beszéltek képviselőtársaim, és én magam mindig részletesen kitérek arra is, hogy azok a társadalmi csoportok, amelyek valamilyen módon a normális kerékvágástól eltérően kényszerülnek élni az életüket, például születik a családjukban egy beteg gyermek, egy fogyatékossággal élő, vagy éppen otthonápolásra szorul valamely hozzátartozójuk, na, ezek azok a társadalmi csoportok, amelyek nem részesülnek megfelelő mértékben a több mint 5 százalékos GDP-növekedésből. Ez már csak azért is elfogadhatatlan, mert jelen pillanatban minden hatodik adóforintot erre a hatalmas államgépezetre és annak fenntartására költünk, az az állításom tehát, hogy egyfelől kisebb és hatékonyabb államra volna szükség, és ezen keresztül viszont megvalósítható lenne az is, hogy az elesett társadalmi csoportokra jóval több jusson.

Nem túlzás azt állítani, hogy a mai Magyarországon gyakorlatilag a középosztály pénzért vásárolja magának az emberi méltóságot és az egyenlő bánásmódot, ugyanis sajnos ez a két elv nem tükröződik a jelenlegi költségvetésből és abból a költségvetésből sem, amelynek a zárszámadási vitáját jelen pillanatban folytatjuk. Nagyon fontos az, hogy a családbarát kormány módszerei nem hozták meg azt az eredményt, amelyet a születésszámban vártunk. Ugye, abban nincs köztünk, kormány és ellenzék között vita, hogy a népesedéspolitika közügy, és amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a fertilitási ráta nem elég magas egy országban, akkor tenni kell.

(19.40)

De azt találjuk egyébként a szabad világban, hogy a nálunk fejlettebb és boldogabb társadalmakban ott kezdett el helyreállni nagyjából a születésszám vagy legalább közelíteni a kívánatos 2,1-hez, ahol a férfiak és nők egyenlősége mind jobban biztosított. Jelen pillanatban a mai magyar kormány erre nem költ semmit, illetve amit költ, azt is rendkívül hatékonytalan módon.

Államtitkár úr expozéjában érvelt amellett, hogy a kormány a valaha volt legnagyobb bölcsődeépítési programjába fogott bele, azonban az is látható, a vita korábbi szakaszaiban már láthattuk, és államtitkár úrtól megtudtam, hogy a kínálati oldala az építőiparnak nem elégséges ilyen értelemben, tehát nem lehet bevállalni azt a megfelelő számú bölcsődeépítést, amire szüksége lenne a társadalomnak. Jelen pillanatban azt látjuk, hogy mintegy 80 ezer férőhely hiányzik, százezres annak a társadalmi csoportnak a nagysága, amely nem tud időben vagy akár egyáltalán visszailleszkedni a bérmunkapiacra a gyermekvállalást követően. Ez elsősorban a fiatal nőket érinti. Ezért tettem azt a javaslatot már korábban a költségvetés vitájában, amelynek most a zárszámadását tárgyaljuk, hogy fontos volna a magánszektor bevonása a jelenleginél nagyobb mértékben. Abban bízom, hogy talán a következő években ebben nyugvópontra tud köztünk jutni a vita, és előrébb tudunk lépni.

Fontos az, hogy államtitkár úr is, illetve képviselőtársaim is a kormány részéről beszéltek a közszférában dolgozók megbecsüléséről, életpályamodellekről. Az igaz egyébként, amit Rétvári Bence államtitkár úr állít, hogy többen lépnek be fiatalok az egészségügybe, az ápolói szakmába elsősorban, ugyanakkor azt látjuk, hogy az ő korfájuk homokóra alakot ölt. Ez azt jelenti, hogy a harmincas-negyvenes korosztály jó része hiányzik a betegágyak mellől. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van: egyszerűen ezeknek az embereknek olyan árat fizetnek a többi ember szolgálatáért, hogy a saját családjukat nem tudják tisztességgel ellátni. Ezt mi nem kérhetjük azoktól, akiktől a betegeink gyógyítását várjuk, illetve akár azok fájdalmának enyhítését, akik már nem gyógyíthatóak. Rendkívül fontos volna, hogy minden költségvetésben figyeljünk rájuk, de sajnos ez nem történik meg.

Ugyanez igaz az állami alkalmazottakra. A közszolgák megbecsültségéről nem lehet beszélni akkor, amikor időnként látjuk azt a regionális munkaerőhiányt elhatalmasodni például a kormányablakoknál, ahol át kell csoportosítani másik városból munkaerőt annak érdekében, hogy megfelelő legyen a szolgáltatás, és be lehessen menni egyáltalán ügyet intézni. Tehát időnként az állampolgárok maguk is találkoztak azzal, hogy a közszférában dolgozók elégtelen fizetése eljuttatta odáig ezeket az embereket, hogy már nem akarnak bent dolgozni a közszférában.

Fontos beszélni arról, hogy persze növekedtek a pedagógusi fizetések, növekedtek az orvosi fizetések, de időnként azt találjuk, hogy komplett kórházi osztályok mondanak fel akkor, amikor a közelben nyit egy bútorbolt, és ők elmennek áruházi eladónak, mert fenn tudják így ebből tartani a családjukat.

Beszélni kell arról például, hogy a ténylegesen megjelenő nettó jövedelmeket tekintve úgy állunk, hogy a legnagyobb gyorsétteremlánc kezdő fizetése nettó 160 ezer forint, egy gyakorló pedagógusé pedig nettó 130 ezer forint; egy kezdő szakápoló nettó alapbére nem éri el a 100 ezer forintot, és egy 30 éves tapasztalattal rendelkezőé sem emelkedik 180 ezer forint nettó fölé. Ez nem fenntartható, és én azt gondolom, hogy amikor több a gazdasági növekedés, mint 5 százalék, akkor mindenféleképpen szüksége van ezeknek az embereknek arra, hogy a nagyobb megbecsültség mellé ennél jóval nagyobb bérezésre is számíthassanak.

Az energiahatékonyságról is beszélt államtitkár úr, beszéltek fenntartható fejlődésről. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy jelen pillanatban Magyarország céljai, amelyeket maga vállalt, és egyébként messze elégtelenek ahhoz mérten, hogy az Európai Unióban a többi tagország vállalása micsoda, a 2030-ra és a 2050-re vállalt terveink is veszélybe kerülnek a jelenlegi pályán mozgó Magyarországon.

Nagyon fontos az, hogy az önkormányzatok tekintetében a feladatalapú finanszírozási rendszer egy előremutató rendszer, ugyanakkor ebbe a jelenlegi tapasztalat szerint jelentős korrupciós hálózat épült be. Tudunk olyanról, ahol egészen közeli családi viszonyt ápoló tagok kerültek be az önkormányzati vezetés közvetlen környezetéből az óvodaépítésbe, és onnan kirobbanthatatlanná váltak. Azt gondolom, államtitkár úr, és tisztelettel kérem itt a plenáris ülésen is önt arra, hogy erre figyeljenek, ugyanis a korrupciós rátánk magas mivolta jelentős erőforrásoktól fosztja meg ezt az országot.

Szeretném egyúttal a közbizalmat is megemlíteni, és ezzel zárni a gondolataimat. Joggal várják el az adófizetők, hogy a korrupciót annak érdekében sikerüljön visszaszorítani, hogy az adójuk jó helyre tudjon menni. Azt gondolom, hogy legalább a közbizalom megrendülését visszafogandó nagyon fontos lenne, hogy a korrupciót visszaszorítsuk nemcsak helyi, hanem országos szinten is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 277 2019.11.18. 2:18  260-281

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Én annyit szeretnék elmondani önöknek egészen röviden, hogy amikor a társadalmi szakadékok összehúzásáért tett törekvéseket kérjük önökön számon, és emellett érvelünk, akkor egy össztársadalmi érdeket fogalmazunk meg. Ez nem megy egyébként szembe a teljesítményelvvel, pusztán arról szól, hogy a kevésbé szerencsés társadalmi csoportok is teljesíthetnek, és megmutathatják azt, hogy ők is tudnak valamit tenni, nemcsak a közösségért, hanem önmagukért is. Jelen pillanatban ebben a társadalomban milliók kénytelenek úgy élni, hogy mindenfajta lehetőségtől megfosztja őket az a társadalmi helyzet, amibe beleszülettek. Ha már itt szóba került akár konzervatív, akár szociáldemokrata elv és társadalomszervezői elv, akkor szeretném önöknek elmondani, hogy a klasszikus politikai gazdaságtan gondolkodói foglalkoztak a nyomor kérdésével. Éppen egy liberális közgazdász mondta ki azt, hogy az a társadalom nem emelkedhet fel, amelynek jelentős hányada nyomorban él. Jelen pillanatban a magyar társadalom egyharmada él a létminimumon vagy az alatt. Ilyen módon ennek az országnak a fejlődése nem tekinthető fenntarthatónak, és mi nemcsak itt a zárszámadás vitájában, de annak az utolsó perceiben mindenféleképpen arra kérjük önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim  és azt hiszem, hogy az államtitkár úrral folytatott, szerintem termékeny vitákban is megmutatkozott már az a típusú konstruktivitás, amivel az ellenzék viszonyul akár az államháztartás kérdéseihez, akár a gazdaságpolitikához , annak befogadására kérjük önöket, hogy a társadalmi szakadékok összehúzásáért tett fáradozás egyfelől nem hasztalan, másfelől pedig a teljesítményelvvel messzemenőkig összeegyeztethető. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 284 2019.11.20. 10:58  263-521

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Hohn Krisztina képviselőtársam után nehéz megszólalni, de igyekszem. Figyeltem ma reggel Kocsis Mátét, amikor ezt az előterjesztést megtette előterjesztőtársaival, méltán nagy tiszteletű előterjesztőtársaival. Az a helyzet, hogy amikor azt látja az ember egy képviselőtársán, hogy még a saját előterjesztését is szégyelli, és éppen ezért képtelen megfelelő hangerővel, megbotlás nélkül előadni a saját mondanivalóját itt az Országgyűlésben, az valami elképesztő. Kocsis Mátétól megszokhattuk, hogy igen vastag az a bőr.

Az a helyzet, hogy Kocsis Máté egy egészen rosszul felépített érvrendszerrel és egy egészen rosszul felépített megszólalással indította ezt a vitát. Eltelt azóta vagy tizenkét óra ebből a napból, de nem probléma, mi akár egész éjszaka hajlandóak vagyunk itt lenni és vitázni önökkel, mert egy nagyon különös helyzet alakul ki az Országgyűlésben. Szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy Kocsis Máté és képviselőtársai ma reggel azzal érveltek, hogy számos demokráciában a házszabály, illetve a képviselők jogállásáról, jogairól és kötelességeiről szóló törvény jóval szigorúbb a magyarnál.

Szeretném elmondani, hogy azért azok működő demokráciák. Én azokat a demokratikus intézményrendszereket, azokat a jogállamokat, tisztelt képviselőtársaim, nem hasonlítanám egy kiépülőben levő autoriter rendszerhez, a jelenlegi magyar helyzethez, amelyben önök nem másra készülnek ezzel a törvénnyel, mint hogy a kormánytöbbség kezébe valamifajta olyan gumiszabályrendszert adjanak, amivel egyszerűen bosszúhadjáratot lehet folytatni az ellenzék tagjai ellen. Nemcsak itt, a plenáris ülésen, hanem a bizottsági munkában.

Önök azzal vádolnak bennünket, hogy mi nem tervezünk, nem járunk be a munkahelyünkre. Szeretném elmondani, hogy például az ellenzéki vezetésű bizottsági ülések, amelyeket össze próbálnak hívni képviselőtársaim, rendre elbuknak azon, hogy a kormánypárti képviselőtársak nem kívánják hozzá biztosítani a határozatképességet. Nézek azon képviselőtársaimra, akikkel egy bizottságban ülök, ahol mindig nagy örömmel fogadjuk azokat a leveleket, amelyekben biztosítanak minket arról, hogy eszük ágában nincs bejönni a munkahelyükre, és vitát folytatni azokról a témákról, amelyek egyébként a magyar társadalmat költségvetés-politikai és egyéb ügyekben is érintik.

A helyzet úgy áll, hogy az önök kommunikációja ebben a törvénymódosító javaslatban, csakúgy, mint számos területen, hazug. Egyszerűen azt állítják rólunk, hogy kulturálatlanok, inkompetensek vagyunk, rossz szándékúak vagyunk, ami nem igaz. Azt nem értem, hogy miért választották ezt a kommunikációs megoldást az után az október 13-a után, amikor a helyi vezetésért kampányoló ellenzéki polgármesterjelölteket és képviselőjelölteket is ugyanezekkel a vádakkal illették, hogy őket csak a hatalom érdekli, ők csak balhézni tudnak, ők nem képesek elvezetni ezeket a településeket, amelyeknek polgármesteri székeit legtöbb esetben vagy nagyon sok esetben meg is nyerte az ellenzék. Az elmúlt hetekben inkább az derült ki, hogy például a volt fideszes vezetések békülékenyen viszonyulnak a jelenlegi ellenzéki városvezetésekhez. Azt gondolom, hogy nem véletlenül, hiszen, ahogyan itt már Demeter Márta képviselő asszony is utalt erre, az önök kormányzását mind helyi, mind központi szinten átszövi a korrupció. Van tehát mitől félni. Tehát azt gondolom, nem véletlenül születik ez a törvénymódosító javaslat, nem véletlenül próbálnak házszabályt módosítani és megfosztani bennünket adott esetben attól is, tisztelt képviselőtársaim, hogy keményebb szavakat használjunk, keményebb hangot üssünk meg az Országgyűlésben.

(Hende Csabához fordulva:) Látom előterjesztő urat, hogy rázza a fejét, de nagyon sokszor beszéltünk már jogállami kérdésekről ebben a patkóban, és azt gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy nem a jelenlegi társadalom, mert a jelenlegi társadalmat a propagandamédián keresztül sikeresen elaltatták, nagyon sok esetben itt milliók nem tudják és nem is akarják felemelni a szavukat az ellen a gyalázat ellen, ami zajlik a kétharmad padsoraiban. Nekünk viszont történelmi felelősségünk itt az ellenzék padsoraiban, hogy rázzuk a vészcsengőt, és el tudjuk mondani, hogy ez a kormányzás, illetve az elmúlt kilenc év a történelemkönyvek legsötétebb oldalán fog landolni, azokon az oldalakon, ahol leírják, hogy demokratikus eszközöket felhasználva egy autoriter rendszer kiépítésének volt szemtanúja a magyar társadalom.

(0.20)

Ez még csak nem is az Európai Unió vagy nem is az ellenzék vagy az ellenzéki szavazók előtt kínos, hanem majd a jövő generációi előtt lesz kínos, amikor kimondható lesz az, hogy önök hány évtizeddel vetették vissza ennek az országnak a fejlődését akár gazdasági, akár társadalmi szinten. (Derültség a kormánypárti oldalon.  Böröcz László: Ezt el is hiszed?) Ugye, kormánypárti képviselőtársaim azt mondják, hogy ezt én sem hiszem el; hát, nézzenek meg olyan elemző központokat, amelyek függetlenek, ne olyanokat, mint a Századvég, vagy olyanokat, amelyeket a saját zsebükből rántanak elő, hanem olyanokat, amelyek nemzetközi összehasonlításokat tesznek közzé az országunkról. Ezek egyértelműen megmutatják azt, hogy regionális összehasonlításban is kínos az, ami hazánkban történik. Az, hogy a demokratikus intézményrendszert tönkretették, az, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét tönkretették, az az arrogancia, amivel társadalmi csoportok széles skáláját fosztották meg az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elvétől, az nemcsak elfogadhatatlan, de azt gondolom, hogy felhatalmazza és kifejezetten kötelezi az ellenzéki képviselőket arra, hogy minden törvényes eszközt megragadva küzdjenek az ellen, amire önök használták a kétharmadot, és használják jelen pillanatban a kormányzásukat.

Egész egyszerűen arcátlanság évszázados demokráciákhoz mérni a jelenlegi törvénymódosítást, és olyan országokhoz hasonlítani a jelenlegi házszabályunkat, ahol egyébként valóban van demokratikus kultúra, ahol valóban van vitakultúra. Ugyanis nem tudjuk elégszer elmondani ebben a teremben és számos más fórumon, hogy a demokrácia előnye a diktatúrával szemben éppen az, hogy a közjó is vitákban dől el. Ez az, amit önök ebben a Házban megszüntetni kívánnak.

Én nagyon jól értem ennek a törvénymódosító javaslatnak az elsődleges szándékát, ez pedig az, hogy jaj, de jó lenne, ha nem tennének fel nekünk kínos kérdéseket. Jaj, de jó lenne, ha megszűnne az Országgyűlés ellenőrző szerepe. Jaj, de jó lenne, ha nem lenne az ellenzék abban a helyzetben, hogy megjelenhet közintézményekben, és akár egyénileg, akár csoportosan gyakorolhatja azt a jogát, hogy ellenőrzi ezeket az intézményeket.

Mi magunk egyébként számos területen bizonyítottuk azt, hogy mennyire szükség van az önök kormányzása alatt arra a tevékenységre, amit mi folytatunk, ugyanis jelen pillanatban az oknyomozó újságírás ebben az országban elsősorban a parlamenti ellenzékre hárul. Mi voltunk azok, akik olyan ügyeket föl tudtunk göngyölíteni, ami önöknek kínos volt, akár helyi, akár központi szinten. Ezek vezettek el oda, tisztelt képviselőtársaim, hogy az óriási mellénnyel rendelkező helyi vezetők, akik azt képzelték magukról, hogy nélkülük már másnap összedől az egész város vagy az egész település, ha 13-án váltás van demokrata oldalról, azok is leválthatóvá váltak.

Én értem azt, hogy ez után az október 13. után önök új eszközökhöz szeretnének nyúlni, nehogy véletlenül az ellenzék gyakorolni tudja a jogait, nehogy véletlenül az ellenzék meg tudja mutatni, hogy számos területen jobban csinálná azt, amit önök tesznek. De én azt gondolom, hogy nem fog sikerülni. Azért az önkormányzati választások során és a kampány során is megtanultuk azt, hogy minél nagyobb a túlerő, minél inkább visszaélnek azokkal az intézményekkel, lásd a VIII. kerületi kampánycsapat főhadiszállásán megjelenő rendőri razziát, visszaüt, tisztelt képviselőtársaim. Tehát lehet egy darabig azt csinálni, hogy hatalmi arroganciával meg gigantikus erővel odacsapni, és azt mutatni, hogy önöknek bármit lehet, de én azt gondolom, hogy 13-án legkésőbb este 10 körül meg kellett tanulják, hogy ebből egy idő után, ha most csak egy kisebb társadalmi csoport is, de meg fogja mutatni önöknek, hogy ebből elég.

Én azt gondolom, hogy mi kölcsönösen tudjuk egymást erősíteni, ez a Ház, illetve az utca, ez a Ház, illetve a szavazóhelyiségek, és a következő időszak el fog minket juttatni odáig, hogy le tudjuk váltani a nemzeti együttműködés rendszerét. Önöket nem az zavarja, hogy itt volt egy parlamenti demonstráció, mert ha ez zavarta volna önöket, akkor már idén januárban benyújtották volna ezt a módosító javaslatot. Önöket az zavarja, hogy a tavaly december 12-i események eljuttattak minket október 13-ig. Eljuttattak minket odáig, hogy azt néztük, hogy mit tehetünk azért, amit ez a társadalom már régóta vár, hogy végre fölemelkedhessen, végre megszabadulhasson legalább helyi szinten a fideszes vezetésektől. Persze van számos olyan település, ahol ez nem sikerült. De az a helyzet, hogy a következő időszak bőven elég lesz az ellenzék számára ahhoz, hogy a kormányt is le tudja váltani. S bármilyen döntést is hoznak jelen pillanatban, bármit is csinálnak ebben a vitában, akár a ma éjszaka folyamán, akár a következő hetekben itt az Országgyűlésben, ez az ellenzék már nem lesz abban megállítható, hogy leváltsa ezt a kormányt. Én azt gondolom, hogy ezzel nemcsak a magyar társadalom, de feltehetően az Európai Unió is jobban fog járni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 292 2019.11.20. 1:12  263-521

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Még annyit egészen röviden szeretnék hozzátenni a nemzetközi példákhoz, hogyha már beszéltünk erről is, hogy Nagy-Britanniára hivatkoztak, szeretném elmondani, hogy a házelnök ott szigorúan visszavonja magát mindenféle politikai véleménynyilvánítástól. Én azt szeretném látni, hogy itt ebben a Házban a házelnök tartózkodjon mindenfajta politikai véleménynyilvánítástól. Ezzel szemben mit látunk? Hogy Kövér László rendre a propagandamédiumokban megjelenik, gyalázza az ellenzéket, gyalázza a menekülteket, bizonyos társadalmi csoportokat, és ez megengedhetetlen. Szóval nem tudom, hogy miért kell arról fogalmi vitákat folytatnunk itt éjnek idején, hogy mi az, ami megengedhető, meg mi az, ami nem megengedhető. Nagyon örülnék, ha a különböző jogrendszerekből nem valamifajta ilyen nagyon különleges egyveleget gyűjtenének össze, ami a lehető legrosszabb eredményt hozza, és aztán utána önök szabadon folytathatnának bármi agyrémet itt ebben a Házban vagy akár a közintézményekben, médiumokban. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 308 2019.11.20. 1:32  263-521

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Hallgattam képviselőtársaimat, akik több ízben a kormánypárt részéről arra hivatkoztak, hogy ezt itt a magyar Országgyűlés. Hát, szeretném megkérdezni, hogy miért próbálnak ezzel érvelni ebben a vitában, amikor önök voltak azok, akik elvitették a Kossuth térről a Forradalom Lángját, elvitették innen Nagy Imrét, aki vigyázó szemeit erre a házra vetette, és egyúttal szimbolikusan őrizte a jogállamot és a demokráciát. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy igen, önök igazat mondanak, ez itt az Országgyűlés, viták és érvek háza, a társadalom szolgálatának háza, nem az emberek fölötti uralkodás háza. Hogyha valami sérti ennek a háznak a méltóságát, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, akkor az az, hogy önök ezt nem értik, hogy önök az emberek fölötti uralkodás házává tették, hogy nem értették azt, hogy micsoda veszélyt hoz a társadalom fejére az, amikor a demokratikus intézményrendszert és a jogállami normákat nem a társadalom szolgálatába, hanem a kormány szolgálatába állítják, és ezen keresztül teljhatalmat kreálnak bizonyos intézmények fölött a kormányfő, illetve a kormány számára.

(1.10)

Az, hogy önök ezeket az intézményeket fenekestül fölforgatták, tönkretették, kinyírták a fékek és ellensúlyok rendszerét, na, az sérti ennek a Háznak a méltóságát. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 366 2019.11.20. 14:28  263-521

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindig óriási megtiszteltetés egy LMP-s képviselőtárs után megszólalni, ugyanis ahogy megszokhattuk, ez igen nehéz. Én kevésbé vidám felszólalással készültem, ugyanis úgy értettem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy a Ház méltóságának helyreállítása az egyik elsődleges céljuk a jelen törvénymódosító javaslattal. Én igazándiból kérdést szeretnék önöknek feltenni, mert azt vettem észre, hogy itt, ebben a Házban amikor én magam például az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elvéről beszélek, akkor nem értjük egymást, pedig azt hiszem, tudok úgy beszélni, és tudok úgy fogalmazni, hogy jól érthető legyen az álláspontom. Ilyen ügyekben még csak vitába sem szálltak velem.

Ha jól értem önöket, akkor szeretnék ennek a Háznak a méltóságát helyreállítani, de én szeretném megkérdezni, hogy tervezike például a méltóság helyreállítását a kórházakban, az olyan kórházakban, ahol a penésztől lassan a személyzet is megbetegszik, nemcsak a beteg. Tervezike például az oktatási intézményekben helyreállítani a méltóságot, az olyan oktatási intézményekben, ahol például szegregáltan kénytelenek tanulni azok a roma honfitársaink, akik egyébként is az öröklött nyomorban vesznek el, pláne még a 2010 után megteremtett és folyamatosan fokozódó szegregációs körülmények között? Szeretném megkérdezni, hogy tervezneke valamit például a szülészeti erőszak visszaszorításáért, mert itt jelentősen sérül egyébként mind a szülő nő, mind pedig az éppen születő gyermek méltósága és jogai.

Szeretném megkérdezni például, hogy ha fontos önöknek a méltóság, akkor az akadálymentesítés teljes hiánya hogyan hat az önök szemléletére a méltóság kérdésében. Ez ügyben egyébként felfedezni véltem bizonyos álláspontot kormánypárti képviselőtársak részéről vagy az önök párttársai részéről, amikor meghallgattuk Deutsch Tamástól azt, hogy a paralimpikonnak fél pénz jár; gondolom, az alapján, hogy ő fél ember. Nagyon örülök, ha ezekre a nem teljesen költői kérdésekre választ tudnak adni kormánypárti képviselőtársaim.

Aztán hallottam itt a bekiabálások során, hogy azzal érveltek, hogy önökre ugyanazok a szabályok vonatkoznak majd, mint ránk. Tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy önöket nem zavarja a diktatúra, de bennünket igen, azért ülünk itt. Tehát lehet, hogy önöket nem zavarja a jogcsorbítás, lehet, hogy önök nem szeretnék gyakorolni például az ellenőrzési jogkörüket mint országgyűlési képviselők, mi viszont igen, és úgy látjuk, azért vagyunk itt önökkel ezen a hajnali órán, hogy meggyőzzük önöket vagy legalább a közvéleményt arról, hogy amire önök készülnek, az jogcsorbítás.

Az a helyzet, hogy önök most egy olyan gumiszabályt alkotnak, amelynek tudjuk, hogy a NER-ben mi szokott a következménye lenni, ez pedig az önkényes alkalmazás. Mondok önöknek példát a jelenlegi házszabály önkényes alkalmazására, és azt hiszem, akkor kicsit érthetőbb lesz ez az álláspont. Amikor Hadházy képviselőtársunk feltartotta ezt a táblát, egyébként szerintem is jogosan, pénzbüntetéssel sújtották, 300 ezer forintnál is nagyobb volt a büntetés, amit fizetett.

Azok a képviselőtársak, egyébként az önök párttársai, akik odamentek, és fizikai erőszakot alkalmaztak Hadházy Ákos ellen, fejenként 50 ezer forintos pénzbüntetést kaptak. Hol van itt az igazság?! Én azt gondolom, nem kellene elkezdeni a magyar zászlóval hadonászni ebben a helyzetben, tehát megvárhatták volna például a teremszolgálatot. (Boldog István közbeszól.) Nyomjon gombot, képviselőtársam, és akkor nyugodtan reagáljon! Meg tudom várni a bekiabálást, de tudok így is reagálni. Ki tudom például a mikrofonban hangosítani, ha most újra bekiabálja, akkor szívesen megteszem önnek, tisztelt fideszes képviselőtársam. Ha nem, akkor viszont folytatom ezt a felszólalást  jó? (Nagy Csaba: Nem, nem jó.)

Tehát azt szeretném mondani, hogy igazándiból önök egy elképesztő nagy hibát követnek el, és ezt a hibát azért követik el, mert az ellenzék itt, a Parlament falain belül jól végezte a munkáját. Attól félnek, ha tovább folynak ezek a folyamatok, amelyeknek az eredményeit október 13-án is látták…  azt gondolom, az elég egyértelmű folyománya volt az elmúlt kilenc és fél évnek, amit október 13-án este realizálni tudtak több városban, megyei jogú városokban, Budapesten, budapesti kerületekben, hadd ne soroljam tovább. A választók jelentős hányada most ellenzéki vezetésű városban, településen él, és végre az ellenzék meg tudja mutatni azt, hogy az önök által hangsúlyozott inkompetencia, rosszindulat meg „nem akarja”, „nem tudja jól vezetni” szemenszedett hazugság.

Önök attól félnek, hogy ez a kettős hatás, az, hogy a parlamenti ellenzék egyébként az ellenzéki választók számára szimpatikus módon politizál, és egyébként talán olyan településeken élnek, ahol most már ellenzéki polgármester van, ne adj’ isten ellenzéki testületi többség is, el tud vezetni odáig, hogy 2022-ben az önök kormánya leváltható. Én értem, hogy ez önökben riadalmat kelt, és azt is értem, hogy ilyen helyzetekben az ember sokszor kapkod.

(4.30)

De nem tudom, hogy azok után, hogy az Európai Unió szégyenpadján ülünk önöknek köszönhetően most már 2010 óta, mi nem érthető abban, hogy legalább a relatív kulturált tagországok körében meg kellene maradni.

A jogállami normák lábbal tiprása, a demokratikus intézményrendszer folyamatos lebontása egyáltalán nem segít önöknek az európai mainstreamben maradásban. Értem, hogy Orbán Viktor arra játszott, hogy majd az európai szélsőjobb megerősödik, és akkor arra a vonatra felkapaszkodva majd lehet szövetségeseket találni az európaiak között, de ez nem jött be. Tehát az önök logikus iránya jelen pillanatban nem az volna, hogy tovább haladnak a jogállami normák megsértésének folyamatában, és kiiratkoznak a kulturált európai pártcsaládokból vagy a pártcsaládjukból.

Jelen pillanatban önöknek egyáltalán nincs arra esélyük, hogy bárki még el tudja fogadni önöket a kontinensen, leszámítva a szélsőjobbosokat, akik persze lehet, hogy önöknek számítanak. Nekem nem számítanának már, ha normális mederben szeretnénk tartani ezt az országot. Azt hiszem, hogy ezzel önök hallgatólagosan bebizonyítják, hogy egyáltalán nem céljuk ez. Azt is gondolom ezenfelül, hogy Bányai képviselőtársam érvelt azzal, hogy minden oldalnak itt az a pont, hogy el kell gondolkodnia, merthogy minden korosztály, minden társadalmi csoport megéli valahogyan a jelenlegi közéleti folyamatokat és a jelenlegi közállapotokat.

De szeretném fölhívni az önök figyelmét arra, amikor azzal érvelnek, hogy a jelenlegi ellenzék elment a falig, kulturálatlan, csürhe módon viselkedik vagy bármi hasonló, akkor mondják el nekem, hogy amikor a tévészékház ostroma zajlott itt a Szabadság téren, az autók felgyújtása, a rendőrök kockakővel való megdobálása, súlyos testi sértések és sorolhatnám (Folyamatos közbeszólások a Fidesz padsoraiban.), az önök politikai közösségének a Kossuth térre költözése, aminek köszönhetően a komplett parkot le kellett cserélni, azok a sátrak, amelyek között megtalálható volt gyújtóbomba az egyik aktivista zoknijában…  korabeli sajtóorgánumokból idézek, tisztelt képviselőtársak.

Mi mindketten nagyon fiatalok vagyunk, de ahogyan Bányai képviselőtársam elmondta az imént, minden korosztályt érintenek a közállapotok, és éppen ezért van abban felelősségünk, hogy ne hagyjuk szélsőségesedni a saját politikai közösségünket. Ebben önöknek is felelősségük van, és szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a 2006-os események egyáltalán nem jogosítják fel az önök képviselőtársait arra, hogy azt állítsák a jelenlegi ellenzékről, hogy elment a falig. Gondoljanak abba bele, hogy ki volt az, aki a tévészékház mellett autót gyújtott, ki volt az, aki kockakővel dobált. (Felzúdulás a Fidesz padsoraiban.) Az önök politikai közössége volt ez.

Az önök politikai közössége volt ez! Annyira egyszerű, hogy nem kell ideköltözni sátrakkal, nem kell a vizeletükkel kiégetni a füvet! Ez történt, tisztelt képviselőtársaim, amikor önök voltak ellenzékben. Ha tehát azt állítják, hogy itt néhány hangos szó, néhány füttyszó, ne adj’ isten, az MTVA-székházban eltöltött éjszaka, élőzés, szelfizés, a falig való elmenetel, akkor arra kérem önöket, hogy gondoljanak a 2006-os eseményekre és arra, hogy azzal a jelszóval, hogy a haza nem lehet ellenzékben (Folyamatos zaj a Fidesz padsoraiban.), tisztelt képviselőtársaim, önök fogták magukat, és elvitték abba az irányba ezt a társadalmat, hogy magyart és magyart összeveszejtettek különböző közügyekben.

Önöknek nem célja a nemzeti együttműködés! Önök egyetlen politikai közösséggel kívánnak együttműködni, az a sajátjuk. Ahogyan utaltak már rá olyan képviselőtársaim, akik kormányozták már ezt az országot, igenis a többség az, amelynek felelőssége áll abban, hogy fenntartsuk a demokratikus intézményrendszert, a jogállami normákat. Ez az, amit önök a 2010-es esztendőt követően folyamatosan bontottak le, és ez az, ami elvezetett odáig, hogy az önök rendszerén belül folytatólagosan sérül milliók méltósága ebben az országban. És ezen folyamatok közepette önök a Ház méltóságára hivatkozva csorbítják a képviselők jogait.

Szóval, egészen elképesztő arcátlanság, ami zajlik, és valóban azt gondolom, hogy egyszerűen nem csinálnak mást, mint behozták az önök társadalomszemléletét ebbe az ülésterembe. Mert én is nagyon szívesen értenék egyet Bányai képviselőtársammal, és mondanám azt, hogy igen, nekünk mindkét oldalról kell gesztusokat tenni. Higgye el, képviselőtársam, megpróbáltam. Az a helyzet, hogy falakba ütköztem. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Igen azért, mert önök gyakorlatilag le vannak arról tiltva, hogy bármifajta egyezkedést kezdjenek az ellenzékkel. Egészen egyszerűen arról szól az önök kormányzása, hogy falak közé zárják saját magukat, bizonyos csoportokat korlátlan jogokkal ruháznak fel, más csoportoknak előszeretettel vonják meg a jogait. Nem működik ez másként ebben a Házban, mint ahogyan az egész Magyarországon.

És azt is gondolom ezenfelül, hogy ez nem most, ebben a parlamenti ciklusban fog visszaütni. A következő évtizedekben fog visszaütni, mert nézzék meg azt a 600 ezer magyart, aki a lábával szavazott. Ők nem biztos, hogy megfogalmazták ezt önmaguknak, de gyakorlatilag megérezték azt, hogy keresnek valamit, ami ebből az országból már rég elveszett: a toleranciakultúrát, a jogegyenlőséget, az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elvét.

Ezek azok, amelyek megléte mellett önök ennek a Háznak a méltóságát jogosan kérnék számon bárkin. Az, hogy ezt a szörnyeteget teremtették nemzeti együttműködés rendszere címszó alatt, amit teremtettek, az az önök szégyene! Az, hogy mi ez ellen hogyan tiltakozunk, az meg, azt gondolom, hogy a mi büszkeségünk és az a mi felelősségünk, mert ez történelmi felelősség, hogy jelen pillanatban… (Közbeszólásra:)

Igen, csak most ön egy olyan képviselőtárssal próbál vitatkozni, aki jelen pillanatban nem tartózkodik a teremben, én pedig jelen pillanatban egy olyan képviselő vagyok, akinél a szó van. Nyugodtan nyomjon gombot, és akkor reagálhat arra, amit én fölvetettem.

Még egyszer, és ezzel zárom a gondolataimat: nekünk történelmi felelősségünk van abban, hogy a jogállami normákat helyreállítsuk, hogy a demokratikus intézményrendszert helyreállítsuk, és igen, ezt nem úgy kell megtenni, hogy az Alkotmánybíróságtól elkezdve a Legfőbb Ügyészségen keresztül önök a kormány fennhatósága alá vonnak mindenfajta intézményt, amely még tarthatná ebben a társadalomban azt a látszatot, hogy itt jogállam működik.

Nem, itt nem működik jogállam. Nem véletlen, hogy bírálatok sorozatát kapja a magyar miniszterelnök és a magyar kormány egésze. Éppen az önök embere volt az, aki több ízben elhatárolódott Brüsszelben nemrégiben a magyar miniszterelnöktől. Én azt gondolom, hogy nekem ez lenne a pont, amikor elgondolkodom a kormánytöbbség helyében, bár Bányai képviselőtársam felszólalása alapján gondolhatnám azt, hogy a törvény benyújtása az a pont, amikor mindnyájunknak el kell gondolkodni.

Azt gondolom, hogy az önök kilenc és fél éves működése után nem mi vagyunk azok, akiknek el kell gondolkodni. Köszönöm, hogy meghallgattak.