Készült: 2020.11.27.13:08:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

77. ülésnap (2019.06.21.), 94. felszólalás
Felszólaló Bősz Anett (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:51


Felszólalások:  Előző  94  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én merem azt állítani, hogy az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat minden értelemben maga a gyalázat. Három pontot emelnék ki, mert nagyon sok mindenről beszéltek itt szigorúan szakmai alapon és elvi alapon az ellenzéki képviselőtársak. A magántanulói státusz megszüntetése, az iskolaigazgató-választás módjának megváltoztatása és a bevett egyházak tankönyvpiaci privilégiumának létrehozása egyszerűen elfogadhatatlan.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önöktől szeretném megkérdezni, hogy vajon mi a tervük ezzel az egésszel, amit az oktatási rendszerben művelnek. Mert ha az, hogy a XXI. századi kihívásokra felkészülni képtelen újabb generációkat neveljenek föl, akkor minden bizonnyal a legjobb úton járnak. Amennyiben szeretnének létrehozni egy olyan oktatási rendszert, amiben hazánk versenyképessége a jövőben biztosított lesz és amiben a gyerekek nem pusztán a magolás képességét tanulják meg, hanem a gondolkodás, a kritikai gondolkodás képességét és azt a képességet, hogy felelős polgárokká váljanak, akkor bizony az önök oktatási rendszerének korrekciójára talán egy parlamenti ciklus is kevés.

Azt gondolom, hogy ez önmagában dráma, de az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat részleteibe belenézve már gyakorlatilag a múlt század diktatúráira hajaz az, amit önök létrehoznak az oktatási rendszeren belül.

(14.40)

Az, hogy az iskolaigazgatók választásának új módjában már az iskolapolgárok véleményezési jogát is elvitatják, számomra azt jelenti, államtitkár úr, hogy önök már a látszatra sem adnak. Azt eddig is láttuk, hogy nagyon sok iskolának az élére erőltettek olyan pozicionáriusokat, akikkel szembeszegült a komplett iskolapolgárság, és ezzel önök nem törődve egyszerűen mentek tovább ezen az úton. Ezt eddig is tudtuk, de hogy törvénybe merik iktatni azt, hogy sem a szülők, sem a pedagógusok, sem pedig a diákok nem szólhatnak bele, már véleményezni sem véleményezhetik a leendő iskolaigazgató személyét, azt gondolom, ez nem fér bele egy európai uniós tagállam oktatási rendszerébe.

Meg kell érteni, hogy az iskola az iskolapolgároké, azoké, akik ott szeretnének tanulni, azoké, akik ott szeretnének tanítani, azoké, akik oda íratták a gyerekeiket, és azoké is, akik szeretnék elvezetni ezeket az intézményeket menedzserként, egyébként megjegyzem, hogy a helyi önkormányzati vezetőkkel egyeztetve. Ugye, az erőszakosan centralizált oktatási rendszerben ez jelen pillanatban teljesen fölösleges, mi azonban nagyon régóta mondjuk a decentralizáció fontosságát is. Ez azonban nem képezi tárgyát a jelen törvénymódosító javaslatnak, csak azt gondolom, mégiscsak fontos volna róla beszélni.

A magántanulói státusz megszüntetését kezdeményezik. Értem azt, hogy önök nem látják be a saját hibáikat, és azt is, hogy az elmúlt időszak nagyon nagy tömegű magántanulóistátusz-kérvényezése annak köszönhetően indult el, hogy sokan szerették volna kimenteni az önök oktatási rendszeréből a gyermeküket, csak szemben a társadalmi és gazdasági elittel ők nem tudták létrehozni azt az anyagi helyzetet, amelyben egyébként alapítványi és magániskolába írathatják a gyerekeket. Tehát a magántanulói státusz gyakorlatilag a középosztály egyfajta tiltakozása az ellen, ahogyan önök létrehozták a jelen iskolarendszert.

A másik típusú magántanuló esetében, aki viszont a társadalom legaljáról indul, sajnos nagyon sok esetben  amiről beszéltek már ellenzéki kollégák is  kifejezetten intézményi nyomásra történik az eltávolítás. Nagyon helyesnek tartom, ha ez ellen fellép a kormány, ugyanakkor a magántanulói státusz megszüntetése nem jó eszköze ennek. Amennyiben azt látják, hogy a rendszer visszaélésekre ad lehetőséget, akkor ezek kiszűrésére kell játszani, olyan törvénymódosító javaslatot kell benyújtani, amelyben segítséget kaphatnak ezek a hátrányos helyzetű gyerekek, nem pedig olyat, amelyben a jelenlegi segítségi mechanizmusokat is elvitatják tőlük.

Döntő többségében annak köszönhetjük ezeknek a gyerekeknek a magántanulóvá válását, hogy a pedagógiai szakszolgálatok messze elégtelen létszámmal működnek, és ezért főleg vidéken nagyon kevés az az iskola, ahol egyébként a hátrányos helyzetű családokból jövő gyerekek valamifajta olyan segítséget kapnak, amellyel már tudnak haladni a társaikkal együtt, vagy némi segítséggel akár az iskolarendszeren belül maradva is tudnak képesítést szerezni és továbbtanulni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök nem törekedtek arra, hogy helyrehozzák azokat a károkat, amelyeket okoztak az elmúlt két kormányzati ciklusban, sőt most kifejezetten mélyítik ezeket. Az, amit önök a tankönyvpiaccal műveltek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim  és tényleg nagyon sajnálom, hogy Kásler Miklós, aki elméletileg előterjesztője lenne ennek a törvénymódosító javaslatnak, nem jött el, hogy képviselje a kormányt ebben a vitában, és Semjén Zsoltot sem látjuk, aki benyújtotta ezt a törvénymódosító javaslatot; nem tudom, hogy ezt minek köszönhetjük. Az mindenesetre nagyon fontos  és tényleg sajnálom, hogy államtitkár úr az, aki végigüli ezt a vitát, ön, aki egyébként nemrégen érkezett ebbe a kormányba, és az előző időszak gyalázatos átalakítási munkálataiban nem vett részt.

De azt el kell mondani, hogy a tankönyvpiac államosítása, az, hogy több tankönyvíró csoporttól veszik el a jogot akár magánkiadásban is arra, hogy fejlesszék a tankönyveket, és kiadjanak tankönyveket akkor, amikor láthatóan a teljes oktatási rendszer tiltakozik az ellen, hogy ilyen csekély a választék jelen pillanatban a tankönyvpiacon, és most egy 6,5 milliárdos keretösszeget elkülönítenek a bevett egyházak számára annak érdekében, hogy kiadhassanak tankönyveket, azt gondolom, ez maga a gyalázat. Tehát megint létrehozzák azokat a privilegizált csoportokat, amelyek bármit megtehetnek, amelyekre egyébként semmilyen szabály nem vonatkozik, adott esetben nem kell nekik tankönyvírói vagy tankönyvfejlesztői tapasztalattal rendelkezni, ugyanakkor azok, akik évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, már nagyon régen elveszítették a jogosultságukat, hogy működjenek ezen a piacon.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt államtitkár úr, hogy ha önök valóban szeretnének tenni azért, hogy végre egy európai Magyarországon élhessünk, ahol egyébként a jövő generációi jól tudnak válaszolni a XXI. századi kihívásokra, akkor liberalizálni kell a tankönyvpiacot, figyelni kell arra, hogy a helyi közösség, amelyé az iskola, mit szeretne, merre szeretné vezetni az iskoláját, nem pedig rájuk ültetni valakit, aki letöri az ő akaratukat, és úgy vezeti az iskolát, ahogyan az önöknek tetszik vagy az éppen aktuális tankerületi felügyeletnek. Ez nem jó iskolarendszer! Tudjuk azt, hogy ha a szubszidiaritás elve nem érvényesül az oktatási rendszerben, akkor bizony elvitatjuk a jelen diákságától azt, hogy valóban fejlődni tudjon.

És akkor most még nem beszéltünk arról, hogy a tanterveik hogyan alakulnak, és hogyan alakulnak a készségfejlesztő tárgyak szerepei, hiszen ez nem képezi tárgyát a jelen törvénymódosító javaslatnak.

Én értem vagy érteni vélem, hogy az önök célja az, hogy a Fidesz barátainak és üzletfeleinek gyerekein kívül véletlenül se jusson senkinek a gyereke minőségi oktatáshoz, és egyébként tudjuk, hogy több kormánytag nagyon eredményesen mentette ki a jelenlegi állami oktatási rendszerből a gyermekét. Önök legalább azt tegyék meg, hogy a középosztály, akinek erre nem elegendő a pénze, a magántanulói státuszt választhassa, mert ebben az esetben nem okoz akkora sérüléseket az oktatási rendszer a gyermekeinknek, mint amit egyébként kimutatunk folytatólagosan, a szakemberek is, a pedagógusok, a szülők. Hadd idézzem ide az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének vezetőjét, aki azt mondja, hogy az iskola már akkor is jó, ha nem ront a gyereken.

Tisztelt Államtitkár Úr! A mai magyar iskolába megérkeznek csillogó szemű, nemrég még óvodába járt hatévesek, és decemberre már nem szeretik az iskolát nagyon nagy arányban  szerintem ez a legnagyobb bizonyítvány, amit kiállíthatunk a jelenlegi oktatási rendszerről. Hogyan tudjuk azt kérni ezektől a gyerekektől, hogy az élethosszig tartó tanulás értéke az övék maradjon, amikor fél év alatt megutáltatják velük az iskolát és a tanulást?

Kérem, ezt is gondolják át akkor, amikor a jelenlegihez hasonló törvénymódosító javaslatokat nyújtanak be.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  94  Következő    Ülésnap adatai