Készült: 2020.02.19.20:52:31 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

61. ülésnap (2019.03.19.), 50. felszólalás
Felszólaló Bősz Anett (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:03


Felszólalások:  Előző  50  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Már az imént is arra kérte az ellenzéki kollégákat, hogy ne a tavalyi születésszámot emlegessük, vagy ne hasonlítsuk össze a 2002-2009 közt eltelt nyolc évet, valamint a 2010-2018 közt eltelt időszak közti különbséget, de azt gondolom, beszélnünk kell erről, hogy az elmúlt nyolc évben 50 ezer babával kevesebb született, mint az önök által ezerszer elátkozott elmúlt „elmúlt nyolc év” alatt, és ez egy nagyon fontos mutató. Az is egy nagyon fontos mutató, hogy 2017-hez képest a tavalyi évben 1777-tel csökkent a megszületett magyar babák száma, és gyakorlatilag történelmi mélypontra csökkent a születésszám, 2018-ban nőtt tehát a népesség természetes fogyása hazánkban. Ezekről muszáj beszélnünk, de abban nekem személy szerint és a Magyar Liberális Pártnak nincs vitánk a kormánnyal, hogy a népesedéspolitika közügy, és nagyon helyesen cselekszik a kormány akkor, ha megcélozza azt, hogy a vágyott gyermekek lehetőség szerint megszülethessenek ebben az országban, hiszen tudjuk, hogy a nem megszületett gyermekek országává váltunk.

Azért szeretném felhívni egy olyan mutatóra államtitkár asszony figyelmét, ami a termékenységi arányszámot tekintve nem fest le hazánkról egy jó képet, ez 1,4-es mutatót mutat a magyaroknál. Ugyanakkor azt láthatjuk, hogy olyan európai társainknál, ahol a mind nagyobb jogegyenlőségre törekedtek a társadalomszervezők nők és férfiak között, ott sikerült egy egészen jó termékenységi arányszámot elérni. Itt mondok ilyen adatokat, mint Dánia, Finnország vagy Norvégia, ahol megközelítik az 1,8-as mutatót, vagy Izland, ahol 1,9 környékén jár ugyanez a mutató. Beszédes tehát ez, hogy jobban tudják közelíteni a kívánatos termékenységi arányszámot. Természetesen ők sem képesek arra, hogy fenntartsák a társadalom lélekszámát, tehát ilyen módon ők sem lógnak ki abból a sorból, amitől egész Európa szenved, nevezetesen: az öregedő társadalom problémájától.

Ugyanakkor szeretném azt is megjegyezni, hogy azok az intézkedések, amelyeket a kormány az elmúlt nyolc évben foganatosított, ezek nem voltak igazán hatékonyak, ugyanis nagyon kevés vagy nagyon szűk az a társadalmi réteg, amelyik igazán részesülni tudott például a családi otthonteremtési kedvezményből. Jelen pillanatban is diszkriminatív a szabályozás abban a tekintetben, hogy a gyermekvállalás előtt álló nők közül ki vehet fel szabad felhasználású tízmillió forintos hitelt, illetve ki nem. Akkor, amikor a több tíz millió forintos otthonteremtési támogatást emlegeti a kormány, akkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy itt a kétgyermekes családok esetében 42 százalékos a hitel ebből a több tíz millió forintos támogatásból, illetve a háromgyermekes családok esetén is nagyságrendileg ugyanennyi.

(13.30)

Tehát ilyen módon ez egy több tíz évre családokat adósságba verő segítség. Megjegyzem, hogy ettől függetlenül még muszáj keresnünk azokat a módszereket, amelyekkel tudjuk segíteni a családokat, illetve a fiatalokat abban, hogy gyermeket vállaljanak, és az általuk vágyott gyermekeket világra is tudják hozni. Ehhez azonban egészen más módszereket találnak nálunk fejlettebb társadalmak, amelyek más megoldási javaslatokat szorgalmaznak a XXI. század kihívásaira, és ez pedig a nők és férfiak közti egyenlőség. Ez az, amikor a nők biztonságban érezhetik magukat a munkapiacon; amikor tudják azt, hogy visszatérhetnek és visszailleszkedhetnek a bérmunkapiacra olyan módon, hogy őket aztán nem érik joghátrányok. Ez azért nagyon fontos, mert ma, jelen pillanatban Magyarországon az egyik legnagyobb szegénységi kockázatot jelentő tényező a családalapítás, mert jelentős joghátrányokkal jár egy nő esetében az, ha gyermeket vállal, és ez bizony a társadalom szervező felelőssége, hogy olyan módon határozzon meg törvényi kereteket, amiben a munkaadók nem tudják megtenni a munkavállalókkal, hogy csak azért, mert családtervezés előtt állnak és nőnek születtek, őket hátrányosan különböztetik meg.

Szeretnék említeni egy európai társunktól egy olyan példát, amit a Magyar Liberális Párt szorgalmazott, hogy meghonosítsunk Magyarországon  sajnos a határozati javaslatunkat már a bizottsági munkában lesöpörte a kormánypárti többség , ez pedig az volt, hogy az édesapák és az édesanyák egyenlő arányban menjenek gyedre, amikor megszületik a kisbabájuk. Nem azonos időszakra gondolunk, hanem arra gondolunk, hogy költségvetési ösztönzőkkel lehet azt szorgalmazni, hogy a fiatal párok a babák gondozásából ugyanolyan arányban részesedjenek. Ez nemcsak a nem fizetett munkák mérlegstatisztikáinak a hosszú távú javítására szolgál, de annál az európai társunknál, nevezetesen Svédországban, ahol ez a modell már jól működik, a válások számát is csökkentette, és az is jól látható, hogy több gyermeket mertek vállalni azt követően ezek a családok, hogy biztonságban érezték magukat a nők a munkapiacon, mert automatikusan elkezdték fölszámolni ezek az új modellek a nők hátrányos megkülönböztetését a munkapiacon. Ezek nagyon fontos kérdések, amelyekkel a jelenlegi magyar kormány nem foglalkozik.

Szeretnék néhány számadatot is említeni arra nézve, hogy jelen pillanatban a családi otthonteremtési kedvezmény kimenetele igencsak kétséges, ugyanis eddig 58 255 CSOK-os szerződést kötöttek többségében gyermektelen párok, és 20 686 gyermek született ezekben a családokban. Tehát a türelmi idő lejárta után tudjuk majd megmondani azt, hogy melyek azok a párok, melyek azok a családok, akik túlvállalták magukat, belebuknak gyakorlatilag a saját vállalkozásukba a családteremtés területén, és ők maguk ugyanolyan hátrányokat fognak szenvedni, mint például a devizahiteles családok, akik több millió forintos hátrányt szenvedtek ettől. Én nem láttam, hogy a kormánynak lenne jelen pillanatban erre a krízishelyzetre javaslata, és megköszönöm, ha az államtitkár asszony erre külön is reagál.

További problémája a jelenlegi akciótervnek, amit a kormány javasol, hogy a szegényebb családokra szinte egyáltalán nem figyelnek oda, olyan ez, mint ha kizárólag a felső középosztály lenne az, amelynek az ingatlan vagyona gyarapodhat. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az átlagbért vagy annál többet keresők ebből a csomagból négyszer annyi támogatást kaphatnak, mint a náluk szegényebbek. Ez egyúttal azt is magában hordozza, hogy akiknek igazán szükségük lenne, mondjuk, fészekrakó-támogatásra, azok nem tudnak részesedni ebből a támogatásból. Szeretnék arra is röviden kitérni, hogy a lengyeleknél például otthonteremtési támogatás tekintetében van egy olyan felső plafon, hogy a nem rászorulók esetében már bizonyos jövedelmi korlát fölött nem vehető igénybe egy állami támogatás. Én magam ezt nagyon szorgalmaznám, mert azt gondolom, hogy egy olyan országban, ahol  2016-os adatot mondok, tehát nem teljesen friss  a hat év alatti magyar gyerekek 20 százaléka súlyos deprivációban él, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha ezeknek a családoknak nem segítünk, akkor ők csak a saját szüleik szegénységét fogják tudni újratermelni, ez pedig a jövőre nézve egy nagyon gyászos képet fest le a magyar társadalom számára.

Azt is tudom és igen kifogásolom, amikor a magyar kormány azt mondja, hogy azokat kívánják támogatni elsősorban, akik a gyerekeikért és nem pedig a gyerekeikből akarnak megélni. Államtitkár asszony, én magam azt gondolom liberálisként, hogy ez egy burkolt rasszista megjegyzés, amit minden esetben elítélek. Ez éppen ugyanolyan burkolt rasszizmus, mint amikor a Soros-plakátokban megjelenik a burkolt antiszemitizmus. Én ezt Európában teljességgel elfogadhatatlannak tartom. Szeretném azt, ha a magyar kormány családra és családra azonosan tekintene, és nem gondolná azt honfitársainkról, hogy a gyerekeikből szeretnének megélni. Én magam az államtitkár asszonytól szerencsére ezt a mondatot nem hallottam, de szeretném azt, ha a magyar kormány nem ezt a hozzáállást tanúsítaná akkor, amikor magyar családokról beszél.

Szeretnék beszélni a négygyermekes édesanyákról és arról, hogy az szja-mentességük mit jelent. A Magyar Liberális Párttal úgy gondoljuk, hogy ez egy szemfényvesztés. Az szja-mentesség akkor lenne igazi ajándék a négygyermekes édesanyák esetén, ha bruttó egymillió forintos jövedelemből tudnának ilyen kedvezményeket kapni, ugyanis jelen pillanatban már 140 ezer forint a háromgyermekes családoknál az elérhető adókedvezmény, de a bruttó egymillió forintos jövedelem azt jelentené, hogy szja-mentesen a négygyermekes édesanyának, ennek a családnak akkor tízezer forinttal lenne több az állami támogatása, mint a háromgyermekesnek. Nem hinném, hogy kinn lennének a vízből, és azt sem hinném, hogy túl sok négygyermekes édesanya lenne ebben az országban, akinek bruttó egymillió forintos vagy annál magasabb jövedelme van.

Szeretném továbbá felhívni arra a figyelmet, hogy 50 ezer négy- vagy annál többgyermekes nő van hazánkban, és elenyésző hányaduk az, aki teljes állásban dolgozik. Tehát összesen 12 500 fő érintett ebben az ügyben, és ők is olyan módon, hogy igazi előrelépést jelent számukra a jelenleg bejelentett csomag. A három vagy annál több gyermeket nevelők harmada rendelkezik csak bejelentett állással. Ez döntő többségében egyébként azért van, mert a magyar munkapiac jelentősen diszkriminálja már a nőket is, nem beszélve arról, hogy a többgyermekes édesanyákkal mi történik. És most nemcsak arról beszélek, hogy a középosztálybeli vagy a felső középosztálybeli édesanyák meg tudjáke tartani adott esetben a vezető pozícióikat vagy azokat az állásokat, amelyekben jól kerestek, hanem arról is beszélek, akik egyébként adott esetben az átlagbér alatt kerestek, és még ettől a munkahelyüktől is elesnek, mert egyszerűen az anyaságuk miatt megbélyegzik őket mint megbízhatatlan munkaerőt.

Az államtitkár asszony kitért arra, hogy szeretné hallani az ellenzék padsoraiból azokat az előremutató javaslatokat, amelyekkel tovább tudnánk gördülni a jelenleg fennálló problémákon, és amelyek csak kiegészítenék adott esetben az önök javaslatait. Én szeretném felhívni arra az államtitkár asszony figyelmét, hogy önök nem fordítottak figyelmet például a családon belüli erőszak felszámolására. Ebben az isztambuli egyezmény ratifikációja jelentős előrelépést jelentene. Nem tettek eleget azért, hogy a nők és a férfiak közti egyenlőség hazánkban helyre tudjon állni; nemcsak a munkapiacra gondolok, hanem a nagy intézményrendszereken belül. Itt látszik, hogy nagyon rosszul teljesítünk. A Világgazdasági Fórum legfrissebb felmérése szerint 140 ország közül a 102. helyet szerezte meg hazánk abban a tekintetben, hogy vajon jóe nőnek lenni ebben az országban, úgy vizsgálva a munkapiaci pozíciókat, mint például a parlamenti reprezentációt vagy akár a nagy intézményrendszerekben a nők lehetőségeit a férfiakéhoz képest.

A szülészeti erőszak felszámolásáért nemhogy nem tett a magyar kormány, hanem Kásler Miklósnál járt egy olyan szakértői csapat, amely fel szerette volna hívni a miniszter úr figyelmét erre a súlyos problémára, amely mind anyára, mind a megszületett gyermekére akár évekig vagy egész életükben hatással lehet; sajnos a miniszter úr nem tartotta érdemesnek ezt a szakértői csapatot arra, hogy meghallgassa őket, és törvénybe iktassa azokat a javaslatokat, amelyek egyébként a WHO szerint is ajánlottak lennének hazánkban.

(13.40)

Szeretném még egy dologra felhívni a figyelmet ezzel kapcsolatosan. A gazdasági fejlettségünkhöz mérten nagyon sok a koraszülések száma ebben az országban. Jelen pillanatban még arra sincsen pénz, hogy megkutassák ennek a hátterét, jellemzően ugyanis nem azok a régiók húzzák előre ezt a statisztikát a koraszülések számát tekintve, amelyektől várnánk, ahol tehát például már a magzati éhezés, illetve a terhesség alatti éhezés problémája is megjelenik, hanem egyszerűen egy olyan globális képet látunk, amire egyelőre nem mutatkozik válasz a rendszeren belül.

Ezenfelül nagyon fontos az, hogy ha ilyen magas a koraszülések száma, akkor a korai fejlesztésre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. Én magam azt gondolom, hogy nemcsak a problémát nem okozó gyermekek számának növelésére kell odafigyelni, mint ahogy azt a miniszterelnök úrtól rendszeresen halljuk, hanem arra is oda kell figyelni, hogy vannak olyan családok, akiknek szükségük van arra, hogy segítsék őket, mondjuk, gyermekük fejlesztésében vagy akár a gyermekük ápolásában. Erről beszéltek már a képviselőtársaim.

Úgyhogy összefoglalandó és lezárandó a felszólalásomat: azt kell hogy mondjam, hogy egyelőre a családpolitikájuk hirdetésére külföldi fotóügynökségektől vásárolnak fényképeket. Szeretném föltenni a kérdést, hogy nem találnake olyan magyar családokat, akik akár pénzért is vállalnák azt a feladatot, hogy megmutatják, hogy az Orbán-kormány családpolitikája mennyiben segítette őket, és hogy ez mennyire előremutató. Szeretném, ha ezekről a kérdésekről is beszélnénk. Szeretném, ha arról is beszélnénk, hogy mennyire hiteles ez a családpolitika akkor, amikor egyébként alapvetően sok család ebben az országban rettenetesen érzi magát. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  50  Következő    Ülésnap adatai