Felszólalás adatai

Azt viszont még ehhez a gondolathoz szeretném hozzátenni, hogy szóba került itt a közpénz fogalma, és nem tudom megállni, hogy ne mondjam el azt a kritikámat, hogy nem definiálták a közpénz fogalmát. Persze hogy vita van itt Szilágyi képviselőtársammal meg másokkal is, hogy mi is az a közpénz. Tisztelettel jelentem, az alaptörvény vitájakor én többször javasoltam, hogy adjunk neki egy világos definíciót, és akkor nincs vita azon, hogy az uniós támogatás közpénz vagy nem; szerintem közpénz, persze, de ne találgassunk. Ezt a definíciót nem adta meg a tisztelt alkotmányozó többség. És ezek a viták akkor fölöslegesek lennének.

Elnök úr, ezek után szeretném a következőket mondani. Itt, ugye, az nagyjából tisztázódott, hogy miről is van valójában szó: a kormány pénzügyi beszámolójáról, a zárszámadásról. Van egy, a szakmában sokat használt angol kifejezés - én most itt nem akarom fitogtatni az ismereteimet, de ezt a szót ki kell mondani, elég nehéz magyarra fordítani -, úgy hívják, hogy accountability, ami fordítható úgy is, hogy elszámoltatás meg elszámoltathatóság, de leginkább, azt hiszem, az elszámolási felelősséggel lehet jól magyarra fordítani. Nos, ez a kulcsszó az, amit itt világosan kell értenünk, hogy az egyik oldal, a kormánytöbbség elszámol, beszámol arról, hogyan hajtotta végre a költségvetést, hogy azokat az előirányzatokat, amiket a parlament jóvoltából törvényben számára előírtak, jogosan, szabályszerűen és a számviteli törvénynek megfelelően költötte el. Ez az érem egyik oldala.

A másik oldala meg az, hogy a Számvevőszék segítségével a parlament elszámoltatja a kormányt, és ha úgy ítéli meg, hogy rendben elszámolt, a jogi felelőssége, a számviteli felelőssége rendben van, akkor megadja a politikai felmentést a gazdálkodás felelőssége alól. Ez nyilvánvalóan meg fog történni, az elmúlt 20 esztendőben ez mindig így történt. Ez nem azt jelenti, hogy a pénzügyi beszámolónak hibátlannak kellene lennie. A korszerű ellenőrzési filozófia abból indul ki, hogy nincs hibátlan pénzügyi beszámoló. Minden beszámolóban van hiba, ahogy minden emberben is van hiba, hibátlan ember sincs, hibátlan beszámoló sincs, nem is az a feladata a Számvevőszéknek, hogy minden hibát feltárjon. Az a feladata, hogy a lényeges hibákat vegye észre, mert akkor gond van, ha a lényeges hibákat nem veszi észre. Nem kívánom megismételni a vezérszónoki felszólalásomban a Számvevőszéket illető kritikámat, hiszen ott olyan szakmai kérdéseket is érintenem kellett, amiket itt nem kívánok érinteni.

Ami miatt én újra szót kértem, elnök úr, az a következő. Amiről itt beszélünk most már második körben, az államháztartás központi költségvetése, és nem több. És nekem ez a problémám, hogy van az államháztartásnak egy másik nagy alrendszere, a helyi önkormányzatok alrendszere, amiről ugyan esik szó a zárszámadási kötetekben, az indokolásokban, sok hasznos információt találunk ebben a helyi önkormányzatokról, azoknak a gondjairól, a bevételeiről, a kiadásairól, sőt még a vagyonáról is. 3196 helyi önkormányzat alkotja ezt az alrendszert.

A két alrendszert összeköti egy költségvetési fejezet, aminek a keretei között egy több mint 1000 milliárdos közpénz áramlik a központi költségvetésből a helyi önkormányzatokhoz normatív hozzájárulások, támogatások formájában. Ez a fejezet, ha nagyvonalúan akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy úgy nagyjából ellenőrzés alatt volt vagy van, azonban a helyi önkormányzatoknak ez a hatalmas tömege - 3196 helyi önkormányzatról van szó -, ezeknek a pénzügyi beszámolója viszont nincs auditálva.

Tehát ahogyan az Állami Számvevőszék a központi költségvetésről szóló kormányzati beszámolót ellenőrizte - most megint nem beszélek arról, hogy ez milyen színvonalú ellenőrzés, mennyire meggyőző az a hitelesítő záradék, amit a kormány kapott a Számvevőszéktől -, a helyi önkormányzatoknál a pénzügyi beszámolóknak semmiféle független ellenőrzése nincs. Ez egy hatalmas felelőssége a kormányzati oldalnak, tisztelt képviselőtársaim, hiszen nincs Európában, mármint a Lajtán túli, nyugat felé eső részében olyan ország, amely országnak a parlamentje megengedné azt a luxust magának, hogy a helyi önkormányzatainak a pénzügyi beszámolóját független ellenőrzés nélkül hagyná.

Természetesen nem feltétlenül a Számvevőszéknek kell ellenőrizni ezt, sőt, nem is ez a jellemző, hogy a számvevőszékek ellenőriznek, hanem a kormány meghatározott szervei. Mondjuk, Ausztriában és Németországban a tartományi számvevőszékeknek a kormánya, a tartományi kormány ellenőrzi a gemeindéket, a községek pénzügyi beszámolóját. Az, hogy itt semmiféle ellenőrzés nincsen, példa nélküli, ez mindennél rosszabb, vállalva azt is, hogy még a tanácsi rendszerben is volt valamiféle központi ellenőrzés, ez még annál is rosszabb, amit önök csináltak.

Sem az államháztartási törvényben, sem az önkormányzati törvényben, sem a számvevőszéki törvényben nem határozták meg azt, hogy a több mint háromezer helyi önkormányzat pénzügyi beszámolóját kinek kellene ellenőriznie. Az én szakmai meggyőződésem szerint a Belügyminisztériumnak, de most ezt nem kívánom kifejteni. Voltak a Belügyminisztérium vezetői között ennek a gondolatnak támogatói, más kérdés, hogy azokból a csatározásokból, amik a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Számvevőszék és a BM között annak idején lezajlottak, a Belügyminisztérium került ki vesztesen. Bár nem tudom, hogy mennyire vehemensen védte a bástyáit ennek a gondolatnak, és mennyire értett volna egyet azzal, hogy a Belügyminisztérium mint gazda megbízhatna független könyvvizsgálókat, magánkönyvvizsgálókat azzal, hogy a helyi önkormányzatok pénzügyi beszámolóját auditálja, és ő adjon arról tanúsítványt akár egy mellékletben, függelékben vagy globálisan, mindegy, hogy tudhassa az Országgyűlés azt, hogy az államháztartás pénzügyei most hogy állnak.

Kérem tisztelettel, a helyi önkormányzatok bevételei és kiadásai is tetemes összeget tesznek ki. Több mint 3000 milliárd forint, 3200 milliárd forint a bevételi főösszege az önkormányzatoknak, és mint mondtam, ennek csak az egyharmada az, ami a központi költségvetésből jön. Tehát ezt a hatalmas összeget ellenőrizetlenül hagyja a Magyar Országgyűlés és a magyar kormány is.

(17.50)

Nincs megoldás. Ez példa nélküli nemcsak Európában, hanem a valamikori magyar megoldáshoz képest is, hiszen a XIX. század harmadik harmadától, amióta a kiegyezés óta Magyarországon államháztartásról beszélhetünk vagy zárszámadásról beszélhetünk, mindig volt erre valamiféle megoldás. A községi jegyzőtől a járási főszolgabírón át a megyei alispánig, felmenően a Belügyminisztériumig ment az ellenőrzés, és világos kép volt akkor, több mint száz évvel ezelőtt arról, hogy a községeknek, városoknak a vagyoni, pénzügyi helyzete hogy néz ki.

Vannak itt persze beszámolók, tisztességesen elkészítik a helyi önkormányzatok a pénzügyi beszámolóikat, mérleget is készítenek, amiben a vagyonmozgásokat kimutatják. Itt azért megjegyzem zárójelben, hogy ez önmagában tisztességes dolog, csak éppen nem sok haszna van szakmai értelemben, mert a helyi önkormányzatok vagyonát inkább naturáliában vagy az ingatlanait mindenképpen naturáliákban lehetne kifejezni, forintban nagyon nehéz, hiszen az egyik községben a rétek, legelők nyilvántartási értéke meg a valós értéke abszolút mértékben eltérhet egymástól. Tehát egy olyan adat, mint ami az összesítésből kijön, hogy 11 000 milliárd forint fölött van ennek a 3196 önkormányzatnak a vagyona, ne haragudjanak, ez egy olyan szám, mint a Duna mélysége Paksnál milliméterben, tehát az a világon semmit nem mond.

Itt szó esett már az országleltár hiányáról. Igen, a helyi önkormányzatokra vonatkozólag is tudnunk kellene most már lassan negyedszázada a rendszerváltás óta, hogy mennyi az ott levő közpénz, az ott levő közvagyon, mennyit változott a közvagyon. Ez lenne az államszámvitel feladata, hogy a vagyonváltozást regisztrálja, kimutassa, és bemutassa a kormány az Országgyűlésnek ezeket a változásokat.

Jó, tudom, elnök úr, nem fognak arról törvényt hozni, hogy a helyi önkormányzatoknak ezek az adatai most törvénybe kerüljenek, mert hiszen ezek, amikről beszélek, nem részei a hivatalos központi költségvetési törvényjavaslatnak, hiszen annak része maga a normaszöveg és a kilenc melléklete. De ezek nagyon fontos kérdések, és én mindig el fogom mondani, amíg itt elmondhatom, ha nem leszek itt, akkor meg máshogyan fogom elmondani, hogy ezt a luxust nem szabad megengedni, ez egy felelőtlenség. Felelőtlenség a szakmával szemben, felelőtlenség a lakossággal szemben, a települési önkormányzatokon élő választópolgárokkal szemben, mert olyan alapvető problémák vannak, és ezzel a gondolatkörrel folytatom vagy fejezem be, hogy Magyarországon az aprófalvak helyzete kezd katasztrofálissá válni.

Itt már Szabó Dezső neve elhangzott a délután folyamán. Az elsodort falu, elsodort falvak százával, Zalától Abaújig és Baranyától Hevesig vagy Nógrádig, ezekben óriási pénzügyi problémák vannak. Kérem szépen, jelzik ezt ezek a számok, amiket kaptunk a kormány jóvoltából. Az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülő önkormányzatok támogatása 14 milliárd forinttal növekedett tavaly, illetve az előirányzathoz képest 14 milliárd forinttal növekedett. Nyilván ennek megvan az oka, mert hiszen nehezedett a helyzet, nehezebb a helyzet.

Vagy az, hogy a helyi önkormányzatok beruházási adatai lényegesen csökkentek, ez is arra mutat, hogy nincs pénzük fejlesztésre, nincs pénzük olyan utak karbantartására többek között, amiket még a tsz-időkből hagyott hátra az előző rendszer. Vannak olyan konkrét anomáliák, hogy az állami tulajdonban levő utakat a tulajdonos nem tartja karban, hanem azt mondja az önkormányzatnak, hogy hozd rendbe te, mert te közlekedsz rajta, az meg nem tudja rendbe hozni, mert nincs rá pénze. Hát ezért kellene ez a vagyonnyilvántartás, amit hiányolunk és számon kérünk a kormányon, hogy még mindig nem látjuk, hogy kinek milyen vagyontárgyak vannak a birtokában. Ezeknek a vagyontárgyaknak nyilván a karbantartása, a fejlesztése annak lenne a feladata, akié a vagyon.

Tehát számos gond van. A gépjárműadónak az önkormányzatoknál hagyott hányada is csökkent több mint 3 milliárd forinttal. Még nehezebbé tette a helyzetét ezeknek a kis aprófalvaknak, ahol sok helyen már arra sincs pénz, hogy belső ellenőrt foglalkoztassanak, vagy tisztesség ne essék szólván (Göndör István közbeszól.), gyepmestert foglalkoztassanak, mert nem tudják megfizetni. Kérem szépen, hozzám érkeznek olyan panaszok, hogy a 300 fős vagy 200 fős kisközségnek az egy szem gépkocsijához nem tudnak benzint tankolni.

Én ezeket a problémákat próbáltam volna megbeszélni az illetékes belügyi államtitkár úrral, aki nem fogadta az én közeledésemet. Ezt nem panaszként mondom, csak megjegyzem, hogy ekkora otrombaságot nehéz tapasztalni a Lajtán túl megint, hogy egy költségvetési bizottsági elnök beszélni szeretne a minisztérium államtitkárával, aki közli, hogy fölösleges erről beszélgetni, tegyem meg a javaslataimat írásban. Tehát ez a nemzeti együttműködés rendszere. Ez egy elszomorító élményem volt.

Tehát összefoglalva és befejezve, elnök úr, én arra szerettem volna rávilágítani, hogy az államháztartás... És ha kapok még egy percet, akkor szeretném igénybe venni.

ELNÖK: Igen, 16 percig meghosszabbítom.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): ...hogy az államháztartás helyi alrendszere is úgy kerül elénk vagy úgy nem látunk rajta keresztül, nem tudjuk, hogy mi a konkrét helyzet.

Van az a bizonyos kifejezés, amit az összefoglaló, az általános indokolás használ, ez a kormányzati szektor, ami bővebb, mint az államháztartás, de nagyon fontos területek vannak benne. Közalapítványok: semmit nem tudunk róluk, a beszámolóikról, sem a közhasznúsági jelentésükről, sem a pénzügyi beszámolójukról, sem a könyvvizsgálók hitelesítő záradékáról. Vagy ott vannak azok a társaságok, azok a részvénytársaságok a kormányzati szektorban, amelyek osztalékát bemutatja tulajdonképpen a zárszámadás indokolása, de magukat a cégeket, hogy ezek milyen helyzetben vannak, és az állami részesedés ott hogyan működik és hogyan hasznosul, erről semmiféle információnk nincs.

Tehát a teljesség számviteli elvét nem teljesíti ez a zárszámadás, ezért mi ezt nem tudjuk elfogadni. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)