Készült: 2019.12.15.11:37:12 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

230. ülésnap (2017.05.31.), 52. felszólalás
Felszólaló Bánki Erik (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 10:42


Felszólalások:  Előző  52  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÁNKI ERIK, a Gazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden elhangzott a vitában. Először is köszönöm a támogató megjegyzéseket, észrevételeket, véleményeket. Ilyen értelemben örülök annak, hogy a KDNP vezérszónoka, Hollik István kifejezte azt, hogy természetesen támogatja ezt a törvényjavaslatot annak minden előnyével, illetve magának a rendszernek a fenntartását a korábbi tapasztalatok és sikerek figyelembevételével.

Józsa István felszólalását hallgatva a kritikus és a nőgyógyász összehasonlítása jutott az eszembe. A kritikus olyan, mint a nőgyógyász: ott keresi a bajt, ahol más az örömöt. Nyilvánvaló, hogy savanyú a szőlő a szocialistáknak, hiszen az ő időszakukban a sport kifejezetten a lenézett, lesajnált kategóriába tartozott. Össze tudnám számolni, de hosszú időt venne igénybe a lajstrom végigolvasása, hogy hány egyesületet tettek tönkre, hány kistelepülési csapat szűnt meg, és hány nagyegyesület jutott a csőd szélére annak az elfuserált politikának a következtében, amit a szocialisták folytattak 2002 és 2010 között. Csodálom, hogy egyáltalán szót mernek kérni, és csodálom, hogy egyáltalán mernek beszélni sportügyben a magyar Parlament falai között úgy, hogy nem omlik ránk a kupola, amikor ők azt mondják, hogy a sportot támogatják. Nem itt kell szövegelni, nem itt kell beszélni arról, hogy mi lett volna jó! Akkor kellett volna megcsinálni! Nem elherdálni a költségvetést, nem tönkretenni az országot, és nem tönkretenni a magyar sportot!

Ha lajstromba vesszük az elhangzott észrevételéket, akkor gyakorlatilag az derül ki, hogy fogalma sincs Józsa Istvánnak arról, hogy hogy működik a társaságiadó-kedvezmény rendszer. Szilágyi György képviselő úr erre rá is világított, hogy beszél itt 500 milliárd forintról, de egyébként nem annyi, hanem 405 milliárd, amint elmondtam, a kiadott támogatási igazolások mértéke. Szilágyi úr nagyon helyesen mondta, hogy ez gyakran köszönőviszonyban sincs a gyakorlati felhasználással, hiszen ha ismerné Józsa István ezt a rendszert, akkor pontosan tudná, hogy a kiadott támogatási igazolás még nem garancia arra, hogy ezt fel tudja használni. Ez csak egy döntés a sportági szakszövetség részéről, hogy ő ezt a sportprogramot támogatja, és ehhez kiad egy olyan támogatási igazolást, ami alapján még a társaságiadó-kedvezményi támogatást be kell gyűjtenie az egyesületnek. S ahogy ez elhangzott Hollik István felszólalásában, itt komoly harc van, s nemcsak a sportegyesületek és a sportvállalkozások között, hanem például a kultúra, a filmgyártás és a sport területe között, hiszen a filmgyártás és a kultúra területén is van társaságiadó-támogatási kedvezményrendszer.

(12.30)

Tehát ha a konkrét felhasználást tekintjük, akkor a szocialistákat felhomályosítom, hogy a felhasznált adótámogatás mértéke, amit az egyeztetések során Brüsszel egyébként jóváhagyott és elfogadott, alig haladja meg a 100 milliárd forintot. Hiszen figyelembe kell venni az összes sportfejlesztésnél, hogy mennyi az önerő, amit hozzátesznek az egyesületek. Ez vagy 30, vagy 10 százalék, attól függ, hogy tárgyieszköz-beruházásról vagy fejlesztésről, vagy működésről beszélünk. És figyelembe kell venni a költségvetés számára az adók, járulékok formájában megtérülő forrásokat is. Tehát nem több száz milliárd vagy 500 milliárd forintos felhasználásról beszélünk, meg átláthatatlanságról.

Tulajdonképpen nem tett mást Gúr Nándor, illetve Józsa István képviselő úr, ha szabad használni a minősítést ezek után a felszólalások után, mint meggyanúsított több ezer magyar sportegyesületet azzal, hogy bűnözők. Erről beszélt konkrétan, hogy bűntársak a felhasználásban, mert itt lopásról van szó. Miről beszélnek, uraim? El kéne menni, és körül kéne nézni a terepen. Beszélni kéne sportági vezetőkkel, beszélni kéne sportegyesületi vezetőkkel meg sportolókkal. Családok százezreit sértegetik a parlamentben ezekkel a felszólalásokkal. Szégyelljék magukat! Gondolkozzanak azon, hogy mit mondanak egy általános vitában csak azért, mert ők politikailag támadni szeretnék a kormánypártokat. Legalább vegyék a fáradságot, hogy fölkészülnek, és van fogalmuk arról, hogy miről beszélnek.

Nem tudom, ki az a sportközgazdász, akire hivatkozik Józsa István, akinek az a véleménye, hogy ez az egész rendszer működésképtelen. Azt gondolom, hogy annak a sportközgazdásznak a diplomája körülbelül annyit ér, mint Mekk mester cégére. Nagyjából úgy kell leverni, abban az ütemben, mint ahogy azt a mesében láthattuk. Katasztrófa! Azt gondolom, hogy itt, a magyar parlamentben ilyen felszólalásoknak egyszerűen nincs helyük.

De beszéljünk az érdemi törvényjavaslatról! Külön köszönöm Szilágyi képviselő úr konstruktív felszólalását, mert azt gondolom, hogy ellenzéki pártnak, amelyik egyébként magát hitelesnek gondolja, nagyjából így kell felszólalni. Persze, van egy alapvető kérdés, amiben nagyon örülök, hogy egyetértünk, ez pedig a sport támogatása. Ezt a Jobbik ki is fejezte, korábban is egyébként, a törvényjavaslat elfogadásánál.

Az, hogy vannak kritikai észrevételei, teljesen természetes. Hiszen egyrészt más szempontból vizsgáljuk a világot, másrészt valóban akadhatnak olyan hibák egy törvényjavaslatnál, amikre előterjesztőként is nyitottak voltunk korábban is, és fogadtunk be módosító indítványokat például a Jobbiktól, de megjegyzem, a szocialistáktól is. Most is ugyanez az álláspontom, hogy érdemi vitát kell folytatni, és azokat a javaslatokat, amelyek előreviszik a törvényjavaslat hatékonyságát, be kell fogadni.

Van néhány felvetés, amire mindenképpen szeretnék reagálni. Szilágyi úr is említette, mint a korábban szóló MSZP-s képviselők, hogy fideszes politikusokat ültettünk a sportszövetségek vezetésébe. Hát, tisztelt hölgyeim és uraim, aki részt vett életében már egy sportszövetség közgyűlésén, az pontosan tudja, hogy ott nem arról van szó, hogy egyenként fogjuk a küldöttek kezét, akik egyébként sportegyesületeket, sportvállalkozásokat képviselnek vagy éppen önkormányzatokat, melyik alapszabályban hogyan, hanem ők maguk döntenek és választanak.

Nézzük a Magyar Olimpiai Bizottság legutóbbi közgyűlését! A Magyar Olimpiai Bizottságnak volt egy Fidesz-tag, fideszes polgármester elnöke. A közgyűlés tagjai úgy érezték, hogy lehetne jobban is vezetni a Magyar Olimpiai Bizottságot, és mást választottak helyette. Pedig az nem is kérdés, hogy Borkai Zsolt eredményei, ha megnézzük a négyéves olimpiai ciklust, bőven adtak volna okot, hogy ő folytassa elnöki mandátumát. De a közgyűlés úgy döntött, nyilván kellő mérlegelés után, hogy ezzel egy más személyt fog megbízni.

Nem arról van szó, hogy kézi vezérléssel működtetünk mindent. Ha ezt gondolják, akkor nagyon távol állnak az igazságtól. Hogy sportegyesületek tízezreit tudja Magyarországon a kormány kézi vezérléssel irányítani?! Kérem szépen, ettől olyan távol vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől.

Az, hogy piacképes sportágakról beszélhetünk vagy sem, ebben teljesen igaza van, képviselő úr. Valóban az a célja az egész társaságiadó-támogatási rendszernek, hogy ezek a csapatsportágak a piacon is önállóan megélni képes sportvállalkozások vagy sportegyesületek legyenek. Azt gondolom, a következő ötéves ciklus végére ezt el is fogják tudni érni, hiszen így épülhet föl a sportgazdaság, hogyha abban olyan szereplők vannak, akik képesek piaci körülmények között is megélni. És abban is igazuk van, Hollik képviselő úrnak is meg Szilágyi képviselő úrnak is, hogy persze, sokkal többet kellene áldozni, és sokkal nagyobb marketinget kellene kifejteni, sokkal erősebb és hatékonyabb imázsépítést kellene folytatni.

De azt gondolom, mindennek van egy íve, minden folyamatnak. Először el kell kezdeni az alapoknál. Ha nincs infrastruktúra, ha nincsenek meg a megfelelő létesítmények, akkor nem tudunk se brandet, se imázst építeni, se marketinget csinálni. Ha ezt a folyamatot elindítjuk, akkor, azt gondolom, ennek látható és kézzelfogható eredménye van, mint egyébként a labdarúgásban is, ahol szintén sokat támadják a labdarúgást, hogy miért van ilyen kevés néző. Ha megnézzük azt, hogy honnan indultunk a stadionfejlesztési program előtt, és hogy állunk most, akkor azt látjuk, hogy ez évről évre emelkedő tendenciát mutat. A közép-európai mezőnyben, mert nem hasonlíthatjuk magunkat Nyugat-Európához, hiszen nincs olyan fizetőképes kereslet, mint Németországban, Angliában vagy éppen Spanyolországban, akkor azt látjuk, hogy valahonnan valahová jutunk, valahová el fogunk érni.

Nagyon bízom abban, hogy azok a sikerek, amiket a sportági válogatottjaink elértek az elmúlt időszakban vagy éppen az egyesületeink, klubjaink nemzetközi színtéren ezekben a csapatsportokban, azok igenis húzóerővel fognak bírni, és tovább fogják növelni a nézőszámot, tovább fogják növelni az utánpótlás-korosztály versenyzőinek létszámát.

Ami pedig a strandröplabdát illeti, amiről még képviselő úr beszélt, hogy kis csúsztatást érez abban, hogy valóban elkelt minden jegy, azt kell mondjam önnek, képviselő úr, Londonban ugyanez történt. Londonban minden strandröplabda telt házas volt, és egy parádés belvárosi stadiont építettek föl egyébként, mert önmagában a sportág olyan, ami vonzza a nézőket. Hiszen viszonylag kevés olyan sportág van, ami alatt szinte végig zene szól, ahol egyébként tényleg a közönség is eufóriába tud kerülni egy-egy mérkőzésen. Azt gondolom, hogy mind a terem-, mind a strandröplabda sportágak számára egy nagyon komoly erősítést fog jelenteni az, hogy a társasági­adó­kedvezmény-rendszer részesei lehetnek a következő években.

Tehát azt gondolom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy több tiszteletet kell tanúsítani azok iránt a sportági vezetők iránt, akik hosszú évtizedek óta küzdöttek azért, hogy a sportágak, a sportegyesületek, a sportvállalkozások egyáltalán életben tudjanak maradni az előző időszakban. Azt gondolom, hogy az elmúlt öt év, azok az ellenőrzések, amelyeket maga az Európai Bizottság hajtott végre, pontosan azt igazolják, hogy a rendszer átlátható, transzparens, minden egyesületnek a honlapján fönt van és elérhető, hogy mennyi támogatást kaptak, azokat milyen célra használták. Arról nem beszélve, hogy mind a kormány, mind a sportági szakszövetségek ellenőrzik, hogy azok a beruházások valóban megtörténtek-e. Van ez olyan 15 éves fenntartási kötelezettségük, ami, azt gondolom, garancia arra, hogy ezek a létesítmények hosszú távon is a magyar sport, a magyar sportolók érdekeit fogják kielégíteni.

Tehát azt gondolom, hogy aki támogatja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, az a magyar sportért, a magyar emberekért fog tenni. Ha ez a rendszer fönn tud maradni, akkor ugyanolyan sikeres lesz a következő öt évben is, mint volt az elmúlt öt év során. Köszönöm szépen a figyelmet, és várom a támogatásukat. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  52  Következő    Ülésnap adatai