Felszólalás adatai

NAGY JENŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látszik, minden jó elnyeri a türelmét, az is, ha valaki egy számára fontosnak vélt ügyben napirend után szeretne szólni. Szíves elnézésüket kérem, de ez az ügy számunkra fontos. Ezt a felszólalást eredetileg Rácz Jenő miniszter úrnak kívántam címezni, de így is mindenképpen elmondom, mert a választókerületünkben nagyon jelentős probléma az, amiről szó lesz. A Club Aligáról szeretnék néhány mondatot mondani.

Gondolom, képviselőtársaim előtt ismert a terület. Ez egy csodálatos adottságú, nagyszerű mikroklímával rendelkező üdülőterület a Balaton partján, amely 1990 óta rendkívül sok megpróbáltatáson esett át, több kormány nem tudta eldönteni igazából, hogy mit szeretne vele, aminek a település és az ott dolgozók látták a kárát. Végül is mára egy rendkívül kellemetlen helyzet alakult ki. Ismert, hogy ez a terület tartozott a Kincstárhoz, a társadalombiztosításhoz, végül az Egészségügyi Minisztériumhoz, különböző tervek voltak vele. Amikor a Kincstártól a társadalombiztosításhoz került - bevallom töredelmesen, abban én is részes voltam -, az volt az elképzelésünk, hogy megfelelő fejlesztés után a társadalombiztosításnak hosszú távon bevételt nyújt, az ott dolgozóknak pedig munkát biztosít. Elképzelés és anyagiak híján ez sajnos nem teljesülhetett.

Az utóbbi időben az Egészségügyi Minisztérium által létrehozott részvénytársaság működtette a Club Aliga üdülőegyüttest, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az együttes állapota egyre jobban romlott, egyre nehezebb volt az idegenforgalmi értékesítése, míg végül meghirdetésre került. Több sikertelen eladási kísérlet volt. A sikertelenség oka nem a terület milyensége, hiszen az rendkívül vonzó, hanem - véleményem szerint - az eladás körül gerjesztett hisztéria. Különböző civil szervezetek, de a félretájékoztatott önkormányzat is “tettö azért, hogy ez az akció ne sikerüljön, ami pedig az ott lakók és az ott dolgozók érdekét szolgálta volna. Tüntetéssel és különböző más megmozdulásokkal vették el a befektetők kedvét attól, hogy komolyan nyilatkozzanak a vásárlást illetően.

Végül olyan helyzet alakult ki, hogy az Egészségügyi Minisztérium a működtető rt.-t megszünteti, a dolgozókat elküldik. Közölték a dolgozókkal - akiknek a száma közel hatvan fő -, hogy a munkaviszonyuk megszűnik, és pénz hiányában végkielégítést nem áll módjukban fizetni, ami jogilag se védhető, emberileg meg egyáltalán nem méltányolható. Ezért is választottam - más megoldás híján - egy napirend utáni felszólalást arra, hogy ezt szóvá tehessem.

Az illetékes miniszter urakkal való egyeztetés után azt a tájékoztatást kaptam, hogy e hét csütörtökén a pénzügyminiszter úr képviselője, az egészségügyi miniszter úr képviselője és a Munkaügyi Minisztérium képviselőjének a részvételével egy megbeszélést tartanak, amelyen megnyugtató megoldást szeretnének elérni. Bízom benne, hogy ez megtörténik, mert a tények azok tények. November 2-ig 58 dolgozó nem kapta meg a felmentési és végkielégítési összeget, a maradt 56 főre pedig nagy valószínűséggel ugyanez a sors vár.

(0.20)

Hiszem, hogy a megbeszélést követően törvényes, a kilátásba helyezett munkaügyi pereket megelőzve a munkavállalók számára tisztességes megoldás születik. Ez nem lehet más, mint a felmondási időre és a végkielégítésként járó összeg maradéktalan kifizetése. Kedvemre való lenne, ha még egy olyan elkötelezettséget is vállalhatnánk a dolgozók felé, hogy mindent megteszünk az esetleges továbbfoglalkoztatásuk érdekében, amire egy gyors értékesítés esetén esélyünk is van. Ez lenne méltányos és emberséges.

Kérdezem, kérdezném a miniszter urat, ha itt lenne, hogy erre a méltányos és emberséges megoldásra számíthatnak-e az ott dolgozók.

Köszönöm szépen.