Készült: 2020.09.20.03:57:34 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 297 2004.11.22. 2:22  274-332

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan úgy vagyunk a hatékony és takarékos közigazgatás fogalmával, mint az önök előző kormányzásának idején az intézményracionalizálás fogalmával, ami nem jelentett akkoriban mást, mint bölcsődék, óvodák, iskolák vagy kórházak bezárását. És ma a hatékony, takarékos és olcsó állam vagy a hatékony, takarékos és olcsó közigazgatás sem jelent mást, mint elbocsátást, munkahelyek megszűnését, létszámcsökkentést.

Pedig nemrég még a bizottságokban is elhangzott - hamarosan ide is kerül hozzánk döntéshozatalra a közigazgatási eljárásról szóló jogszabály, ez egy ellenkező irányt mutat a kormánynak is és az önkormányzatoknak is -, olyan feladatokat határoznak meg az önkormányzatok számára, ami nemhogy létszámcsökkentést, hanem létszámnövelést kellene hogy hozzon magával. Ennek ellenére a bizottsági ülésen a Belügyminisztériumnak a képviselője azt mondta, hogy a kormány egyetlenegy fillért sem tett erre félre, pedig még a létszámnövelés mögött ott kellene lenni az informatikai fejlesztésnek, illetve a dolgozók rendszeres oktatásának és képzésének.

Hallottuk azt is itt az előbb, hogy a kistelepüléseken nem fog új dolgot hozni a prémiumévek program, nem lesz megoldás. Nemcsak ott nem lesz megoldás, hanem a végeken sehol. Azok a szakszervezetek, amelyekről a következő napirendi pontban majd szó esik, és önök megpróbálják a működésüket korlátozni az előterjesztésükkel, a következőt mondják a helyzetről, amire ez a program nem ad megoldást - Fehér Józsefet idézem -: “A területi szerveknél már ismeretesek azok az összegek, amelyek alapján kiszámolják a csökkentés mértékét, s annak alapján készülnek a » halállisták« . A területi szerveknek sok olyan feladatuk van, amelyet középfokú végzettségűek teljesítenek, létszámarányuk jelentős, esetenként eléri a 60-70 százalékot, munkabérük átlaga bruttó 100 ezer forint alatt van. Ők a túlfizetett felesleges dolgozók, akiktől elvárják a mindenkori kormány iránti teljes és feltétel nélküli lojalitást. Ők azok, akik elhitték, hogy a köztisztviselői hivatás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) valóban életpálya lesz, ők azok, akiket becsaptak.ö

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 337 2004.11.22. 5:47  332-354

NÉMETH SZILÁRD, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi vélemény egyértelműen elutasító volt, mint ahogy ez alelnök úr elmondásából is hallható volt. Ennek az önálló indítványnak az elutasítását a következők miatt hoztuk meg. Mielőtt bekerült a bizottság elé ez az önálló indítvány, a szakszervezetekkel, a munkavállalók érdekképviseleteivel nem történt megfelelő érdekegyeztetés. Az ő javaslataik egyébként még a mai előterjesztésben sem szerepelnek, több szakszervezet együttesen kérte a különböző megbeszéléseken - és ezt többször is megtették -, hogy például a 25 százalékos ksz-kötési képesség menjen vissza 10 százalékra. Ez a mai napig sem szerepel ebben az előterjesztésben. Tehát az nem mondható, hogy nagyon kimerítő volt a szakszervezetekkel, a munkavállalói érdekképviseletekkel folytatott egyeztetés, és az ő javaslataik - hiszen róluk van szó - maradéktalanul bekerültek volna ebbe a javaslatba.

Másrészről azt gondoljuk, hogy egy ilyen horderejű javaslatot, amely a teljes munkavállalói kört, a teljes munkavállalói érdekképviseletet érinti, konszenzussal illik meghozni. Tehát ha bármelyik szakszervezeti szövetség, bármelyik szakszervezet kifogást emel akár az eljárás módja, akár pedig a törvényjavaslatban foglaltak miatt, akkor ezt illik visszavonni.

A második szempont, amiért nemmel szavaztunk: valójában úgy véltük, hogy a kormány mulasztásban van, mégpedig hosszú ideje, évek óta mulasztásban van ennek a témának a tárgyalásában, a szakszervezeti reprezentativitás meghatározásában.

(23.10)

Az lett volna a jó, hogyha a kormány terjeszt elő valamilyen megoldást, valamilyen javaslatot, és nem pedig önálló képviselői javaslatként kerül be a bizottsági ülésre. Úgy láttuk, hogy a kormány elbújik ez elől a feladat elől, tizenegy képviselő mögé szándékozik bújni, mert a valódi politikai célok, amelyek a hátterében vannak ennek a módosítási javaslatnak, kényelmetlenek számára. Ezek a valódi célok egyfajta SZOT-osítása, az egész szakszervezeti mozgalomnak, a közszféra nagyszámú létszámleépítésének az elrejtése, illetve azokat a szervezeteket, amelyek képesek lennének ez ellen hatni, az lenne a dolguk, hogy megvédjék a munkavállalók munkahelyeit, azokat a szervezeteket ki kell tessékelni az érdekegyeztetésből. És természetesen mi úgy ítéltük meg, hogy bizonyos egészségügyi intézmények privatizációja kapcsán is beszélhetünk erről a kormányrejtőzködésről.

Gyakorlati problémák is vannak ebben a javaslatban, többek között a 6/A. §-t nem vonják vissza, nem történik meg a 6/A. § visszavonása, ehelyett viszont a 12/A. §-ban egy másfajta szabályozás, ezzel ellentétes szabályozás kerül meghatározásra, és valójában oda lyukadunk ki, amit Filló alelnök úr mondott, hogy akkor így is lesz reprezentatív meg úgy is lesz. Akkor minek az egész? Szóval, nem teljesen világos előttünk, hogy mi az, ami igazából motiválta ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását.

Úgy látjuk, hogy a törvényjavaslat ilyetén való elfogadása a közalkalmazotti tanácsokat elsorvaszthatná, vagy egy-egy erős szakszervezet fennhatósága alá helyezhetné. Az elsorvasztás úgy történik meg, hogy nincs értelme közalkalmazotti tanácsi választást tartani, a szakszervezetek nem fognak részt venni a közalkalmazotti tanácsnak ezen a választásán, mert minek, hiszen a reprezentativitásuk ezentúl már a taglétszámtól függene.

Három évre bebetonozódik egy-egy most erős szakszervezet. Tehát az összes többi kis szakszervezet, amelyik nem éri el azokat a létszámarányokat, amelyeket a törvényjavaslat előír, csak három év múlva válhatnak reprezentatívvá, három év múlva válhatnak ksz-kötésére képessé. Ez, azt gondolom, nagyon hosszú idő, inkább el fognak sorvadni ezek a szakszervezetek, és megint egy monolit szakszervezeti rendszer fog kialakulni. És úgy látjuk, hogy a hiteles létszámadatok, szakszervezeti létszámadatok sem szerezhetők be egykönnyen, hogy ezek megfeleljenek alkotmányos, adatvédelmi és az egyesülési jog kívánalmainak. Tehát nagyon nehéz ezt követni, hogy hogyan fognak adatot bekérni, és milyen adatok alapján döntenek arról, hogy mely szakszervezet lesz reprezentatív, illetve kollektív szerződés kötésére képes.

Én azt hiszem, hogy a negyedik szempont, ami megfogalmazódott az ülésen, az, hogy hol lesz a határ. Egy legközelebbi előterjesztés már nem 10-25 százalékról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem 25-50 százalékról fog beszélni? És ami nagyon fontos, ez alapján a módosítás alapján, tehát a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása alapján el lehet kezdeni a munka törvénykönyvének hasonló jellegű módosítását.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 345 2004.11.22. 4:30  332-354

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztők! Még egy mondat az egyeztetéshez. Ez a november 16-ai, a munkavállalói oldal egyeztetéséről készült jegyzőkönyv (Felmutatja.), ebből idéznék: “Az oldal többségi véleménye szerint a munkaügyi kapcsolatok változása valamennyi konföderáció közös ügye, és az egyik, jelen esetben a közszféra szabályozásának rendszerbeli változása várhatóan hatással lesz a versenyszférára is.ö Ezért nehezményezték, hogy az ÉSZT és a SZEF e témában nem folytatott érdemi konzultációt a többi konföderációval és természetesen ez a másik három konföderáció, a Munkástanácsok, a Liga és az MSZOSZ közalkalmazottai.

A másik nagy probléma, ami már a bizottsági ülésen is megfogalmazódott, de még csak sejtésben, az a paradigmaváltás, amit hozhat a szakszervezetek megítélésében, a szakszervezetek társadalmi beágyazódásának meghatározásában ez az új javaslat. 1990-ben a rendszerváltozáskor az az igény merült föl, hogy ne taglétszám alapján, ne sokaság alapján ítéljünk, hanem az alapján ítéljünk - mármint egy szakszervezetet, egy érdekvédelmi szervezetet vagy bármilyen szervezetet nem a létszám alapján kell megítélni, mert voltak itt nagy létszámú szervezetek a rendszerváltás előtt, és bizony a megítélésük ma már elég furcsa -, hanem az alapján, amit a többiek mondanak róluk, akiknek érdekében dolgoznak. Tehát a társadalmi beágyazottság nem taglétszámfüggő, hanem támogatottságfüggő. Ezért volt az, hogy a reprezentativitás és a ksz-kötési képesség mindig valamilyen választás, valamilyen szavazás alapján kellett hogy eldőljön az eddigiekben. Természetesen annak is megvannak a maga visszásságai, de azt gondolom, alapvetőn megváltozik most a helyzet.

Tessék arra gondolni, hogy milyen nagy létszáma volt a SZOT-nak, 85-90-95 százalékos szervezettség, és körülbelül az üdülési jegyek kiutalására, illetve a karácsonyi szaloncukor osztására korlátozódott már a tevékenységük, semmi másra. Egyetlenegy dolga volt: a kormánypárt, az állampárt érdekeit szolgálja. Lehet nagy létszámú szervezetekről beszélni.

Azt gondolom, hogy akkor, amikor a szakszervezetek olyan helyzetben vannak, hogy nem érik el a 15-20 százalékos szervezettséget - és akkor még nagyon finoman fogalmaztam -, akkor taglétszámarányúvá tenni az érdekegyeztetési képességet, a reprezentativitást, a kollektívszerződés-kötési képességet, az azt jelenti, hogy alapvetően a szakszervezetek érdekérvényítési jogát, magát az érdekvédelmet szeretné csorbítani ez a javaslat.

Egyértelmű, hogy a javaslat mögött az húzódik meg, hogy minél kevesebben vegyenek részt az érdekvédelemben, minél kevesebb érdekképviselet tudjon beleszólni a dolgozók ügyeibe és csak azok, akik taglétszám alapján megkapták a felhatalmazást. Azok a szakszervezetek, amelyeknek nem lesz megfelelő taglétszámuk, egy idő után el fognak sorvadni. Tehát a szakszervezeti sokszínűség, a szakszervezeti pluralizmus, ami '90-ben kialakult, megszűnik.

Egycsatornás szakszervezetek lesznek akár a munkáltatóval szemben, akár ágazati szinten, akár országos szinten, és ez, azt gondolom, nem lehet célja egyetlenegy előterjesztésnek sem. A hátterében ez húzódik meg, ez a következmény várható.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 110 2004.12.01. 2:22  23-201

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy olyan kórházi esetről szeretnék beszámolni, ami ennek a privatizációnak, amiről önök itt beszéltek, az áldozata lett, ez pedig a Csepel-sziget 150 ezer emberétől vett el kórházat - ugye, emlékeznek még, a Weiss Manfréd Kórházról van szó. Hiszen a privatizáció mögött, amiről önök beszélnek, nem az húzódik meg, hogy bevonjunk-e magántőkét az egészségügyi ellátásba, avagy sem, hanem egyértelműen az látható, mint a csepeli eset is mutatja, hogy hogyan lehet minél gyorsabban és minél olcsóbban megszerezni azt az ingatlanvagyont, amivel a kórház rendelkezik.

A módszer mindenki előtt világos, és ez történt Csepelen is: először két kórházat összevonnak, a csepeli Weiss Manfréd Kórházat hozzákapcsolták a pesterzsébeti kórházhoz, a Jahn Ferenc Kórházhoz, majd az összes aktív ellátást átvitték a Jahn Ferenc Kórházba, maradt a krónikus belgyógyászat Csepelen, az is most már december 31-ével meg fog szűnni. Tehát kiüresítették a telephelyet, teljesen leamortizálták, és most jöhet a következő állomás, amikor mindezt a telephelyet fillérekért át lehet játszani a barátoknak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!)

Csepelen egyébként az egészségügyet felügyelő alpolgármester, szocialista alpolgármester hétfőn, a közmeghallgatáson már bevallotta, hogy tárgyalásokat folytatnak, és bizony ebben a kormánynak a támogatását is bírják, hogy a csepeli kórház privatizációja ilyetén módon megvalósuljon.

Én azt gondolom, hogy közben nem gondoltak arra, hogy mi történik az emberekkel, akik lakóhelyüktől függően 25-50 perccel később jutnak kórházba. A szülő mamáknak, a súlyos betegeknek a Gubacsi-hídon - amely egy kétszer egysávos híd - kell mentővel átjutniuk Csepelről a kórházba, és amikor itt óriási tumultus van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a reggeli órákban és a kora délutáni órákban, akkor itt szinte képtelenség átjutni.

Azt hiszem, hogy azok, akik igennel fognak szavazni, azok megakadályozzák azt ebben az országban, hogy mások is a csepeliek sorsára jussanak.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 235 2005.02.14. 1:49  230-258

NÉMETH SZILÁRD, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magunk részéről természetesen ezt az EU-s irányelvet elfogadhatónak és megszavazhatónak tartjuk, azonban a bizottság ülésén azért került sor tízünk tartózkodására és ennek a kisebbségi véleménynek az elmondására, mert a törvénytervezet körülményei nem megfelelők voltak. Nem értettük pontosan, hogy miért ilyen későn kerül a bizottság és az Országgyűlés asztalára ez a törvénytervezet, szinte egy hónappal a bevezetési határidő előtt kapta meg a bizottság.

Ebben a nagy sietségben az OÉT munkajogi bizottsága sem tárgyalta még a parlament szakbizottsági üléséig ezt a tervezetet, holott tudtuk, hogy a szakszervezeteknek bizonyos kifogásaik vannak a szakszervezeti tisztségviselők védelmével kapcsolatban. Ez akkor még nem volt a bizottság előtt ismert, hogy mi lesz ennek a munkajogi bizottsági ülésnek az eredménye. A harmadik ilyen összetevője pedig a tartózkodásunknak, hogy ha már ilyen sokáig vártak ennek a jogharmonizációs anyagnak a kidolgozásával, ami tényleg szinte technikai jellegű, akkor akár a már lassan 60. módosítását megélő, még 1992-ben megalkotott munka törvénykönyvét jó lett volna teljes egészében komplexen, egy új szellemben a tisztelt Ház elé terjeszteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 58 2005.05.31. 1:25  13-129

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Urak! Szeretnék pontot tenni a végére annak a számbeliségi vitának, ami itt az előbb Csáky képviselő úr előadása és felszólalása kapcsán kiváltódott a körünkben. Itt tartom a kezemben a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb gyorsjelentését, amely a 2005. évi február-áprilisi időszakban mért adatokat tartalmazza. Ebből szeretnék pontosan, szó szerint idézni:

A regisztrált munkanélküliek száma 300 ezer, ez 52 ezer fővel több, mint egy évvel korábban. A munkanélküliségi ráta így 7,2 százalékra nőtt. A 15-24 évesek munkanélküliségi rátája 19,3 százalékot ért el, ami azt a bizonyos lélektani határt, a 20 százalékot nagyon megközelítette, tehát minden ötödik fiatal munka nélkül van. A munkanélküliek 45,4 százaléka egy éve vagy annál régebben keresi állását. A munkanélküliség átlagos időtartama 16,2 hónap. És a foglalkoztatottak számához még egy adat: a 3 millió 875 ezres foglalkoztatotti létszám az előző év azonos időszakához mérten 16 ezer fővel kevesebb.

Köszönöm szépen, elnök asszony.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 94 2005.05.31. 4:43  13-129

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvénycsomag a munka világát érinti. Föl kellene magunknak ilyenkor tenni a kérdést, hogy mi is ennek a célja, vagy mi lehet a célja. Mi más célja lehet egy ilyen törvénycsomagnak, mint a meglévő munkahelyek megőrzése, új munkahelyek teremtése, a foglalkoztatottság növelése, a bérek és a keresetek emelése?

Gyurcsány Ferenc úgy fogalmazott itt, a parlamentben erre a kérdésre, hogy a munkából élők életének megkönnyítése, a munka becsületének a visszaszerzése a célja ennek a csomagnak. Ilyenkor föl kell tenni még egy kérdést magunknak: alkalmas-e erre ez a törvénycsomag?

Én ennek a törvénycsomagnak csak egy szeletét, talán a legcsekélyebb részét, a legkisebb hatással bíró törvénytervezetet szeretném górcső alá venni, ez pedig a prémiumévek program. Egyetértünk azokkal az érdek-képviseleti és szakszervezeti kifogásokkal, amelyek rámutattak arra az ellentmondásra, hogy a prémiumévek program nemhogy többletjuttatást kínálna a nyugdíj előtt álló, nagy tapasztalatokkal bíró munkavállalóknak, hanem elvesz tőlük valamit, s ez a tény egyáltalán nem az úgynevezett prémiumintézmények sajátja. A prémiumévek program csak elvesz a munkavállalóktól. Elvesz munkabért, munkakört, megbecsülést, méltóságot, sőt nem utolsósorban ebben a formában, ahogy itt előttünk fekszik, csökkenti a leendő nyugdíjak kiszámításának alapját is.

(13.10)

A prémiumévek programban részt vevők a vállalati béremelésekből, jutalmakból, elismerésekből is kimaradnak. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy prémium helyett prémiuméveket, pénz helyett sikerpropagandát kapnak. Egyébként, hogy valamelyest a programban részt vevők munkavállalók negatív diszkriminációját csökkentsük, éltünk azzal a lehetőséggel, amit már hallottunk Gúr Nándor képviselőtársunktól is, hogy adjunk be módosító javaslatokat. Arra szeretném kérni önöket, hogy gondolják meg majd, amikor erről szavaznak, és támogassák ezeket a módosító indítványainkat.

A prémiumévek program eredetileg a közszféra részére készült csomag, s még tavaly év végén emelkedett törvényerőre. Több képviselőtársammal együtt azonban hiába próbáltunk Lamperth Mónika belügyminiszter asszonynál és Csizmár Gábor munkaügyi miniszter úrnál konkrét eredmények után érdeklődni, ezekre a kérdéseinkre sem írásban, sem pedig szóban nem kaptunk választ.

Ma egyetlen miniszter vagy egyetlen minisztérium sem rendelkezik a prémiumévek programról szóló adatokkal, esetleírásokkal. Ma fél évvel a prémiumévek program bevezetése után annak semmilyen pozitív, a munka világát, a közszférát érintő hatását sem ismerjük. Nem tudjuk, hogy eddig hány munkáltató és hány munkavállaló lépett be a programba, és ennek milyen tapasztalatai vannak, milyen pozitív és milyen negatív tapasztalatai. Valószínűleg azért, mert ez egy fantomprogram, s most a kormány ezt a nem létező programot szándékozik a száz tyúklépés egy lépéseként kiterjeszteni a munka világának versenyszférájára is.

A kormány ezen kívül sem tudja pontosan, hogy mit akar. Egyrészt azzal indokolják a prémiumévek programot, hogy segíteni akarják a nyugdíj előtt állók kivonulását a munka világából. Másrészt meg egyre többet hallunk a nyugdíjkorhatár felemelésének szándékáról. Legutóbb ezt a köztisztviselők nyugdíjba vonulásánál tapasztalhattuk meg, ahol 70 évre emelték ezt a korhatárt.

Csupa-csupa ellentmondás, kapkodás, szakmai fejetlenség, ennek az egésznek a káros hatását csak a munkavállalók fogják megsínyleni. A prémiumévek program ebben a formában nem más, mint része Gyurcsány Ferenc miniszterelnök törvényhozási ötletrohamának, száz lépésben megfogalmazott ámokfutásának. A törvénytervezet azonban szakmailag teljes egészében kifogásolható látszatintézkedés, amely egyáltalán nem ad választ és gyógymódot a munka világát érintő problémákra.

Ettől még sajnos tovább nő a munkanélküliség, tovább csökken a foglalkoztatottak és a munkahelyek szám, csak a propaganda, a PR lesz a leghangosabb és színesebb.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 104 2005.05.31. 1:29  13-129

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tatai-Tóth Andrásnak üzenem, hogy nagyon is megértettem, miről van szó. Az egyik az elbocsátást segíti elő, illetve a kitessékelést a munkahelyekről a közszolgálatban, a másik pedig a saját embereink benntartását, esetleg még öt évvel meghosszabbítva. Persze, hogy leesett, hogy miről van szó. De különben majd még elmondhatja nekem, hogy ön mit gondol erről.

Ami hátrányosan érinti a munkavállalókat, az egyrészt az, hogy megváltozik a munkaszerződésük, és például akkor, amikor nyugdíjra lesznek jogosultak, megszüntetik a munkaviszonyukat, és a felmentési időre a határozott időre való kinevezés miatt nem lesznek jogosultak. Tehát ettől a pénztől elesnek. Az egyik módosító indítvány ennek a visszarendezését irányozza elő, tehát hogy ezt is meg tudják kapni azok az emberek, akik részt vesznek a prémiumévek programban.

A másik pedig, hogy a Munkaerő-piaci Alap csak a járulékokat egészíti ki, de az a pénz kimarad a nyugdíjalapból, amit esetleg megkaptak volna három év alatt a vállalatnál bekövetkezett béremelések során. Ez pedig egy jelentős pénzösszeg lehet, úgyhogy a másik módosító indítványunk meg pont erre irányul, hogy ezek is a későbbiek folyamán a nyugdíjat meghatározó számításokba bekerüljenek.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 233 2005.07.04. 5:13  232-237

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én azok közé tartozom, akik szintén sajnálják, hogy Kóka János miniszter úr nem tisztelt meg bennünket személyesen, hiszen felszólalásomban arra az ellentétrendszerre szeretnék rávilágítani, amely miniszter úr nagypolgári fényűző életmódja, antiszolidáris gondolkodása és a munka világának valósága, az elesett emberek, a társadalom elesettjeinek élete között feszül. Ezt nyilvánvalóan azért kell megtenni, mert miniszter úr is személyesen jelentetett meg egy brosúrát, egy kormánybrosúrát, illetve ennek a kivonatát még több millió forint közpénzen egyfajta sikerpropagandaként tette közzé az újságokban. Így ennek a brosúrának adhatnánk azt a címet is, hogy sikerpropaganda hazugságokkal és féligazságokkal. Ez az, aminek az eredeti címe: Magyarország számokban, adatokban, tényekben; ezt a címet viseli, és igazából ez nem más, mint a kormány által összeállított PR-szöveg.

Nem véletlen, hogy a hazai gazdasági és társadalmi állapotot rózsaszínűre mázoló műben - amelynek még zavarosabb kivonatát, mint ahogy már idéztem, Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter többmilliós hirdetésként is megjelentette -, ebben a műben a munka világa, a foglalkoztatás állapota, a munkanélküliség hatéves csúcsot döntő nagysága mindössze egyetlen oldalon szerepel. Az még hagyján, hogy egyetlen oldalon szerepel, a már 303 ezresre emelkedett munkanélküliek számát is sikerként szeretnék itt beállítani. Úgy csűrik-csavarják az adatokat, a táblákat, a különféle számokat, hogy ez mindenféleképpen sikernek látsszon, noha 5,6 százalékról, tehát a 2002. évi 5,6 százalékról, amikor a polgári kormány átadta a jelenlegi koalíciónak a kormányhatalmat, 7,2 százalékra nőtt a munkanélküliség. A tények bizony makacs dolgok, és ezt leginkább egy gazdasági miniszternek kellene tudnia.

A polgári kormányzás óta, tehát amióta 7,2 százalékra emelkedett a munkanélküliek száma, 73 ezer emberrel nőtt a munkanélküliség, 73 ezer ember vesztette el a munkáját, átugorva így azt a 300 ezres lélektani határt, amelyet minden elemző a munkanélküliség határának húzott eddig meg. Az MSZP-SZDSZ-koalíció nem ezt ígérte, hanem 400 ezer új munkahelyet ígért, új foglalkoztatási formák bevezetését, a hátrányos helyzetűek esélyegyenlőségét. Mindez azonban ígéret maradt, ebből nem váltottak be semmit. Ma ott tartunk, hogy minden ötödik fiatal munkanélküliként éli az életét. A nők, főként a kisgyermeket nevelők, egyedülállók és a középkorúak munkavállalási esélyei pedig egyre romlanak. Az új foglalkoztatási formák közül, ilyen például a távmunka, csak a Távmunka Tanács alakult meg, és néhány száz munkahely teremtődött. A prémiumévek program pedig cinikusan inkább elvesz a nyugdíj előtt álló munkavállalóktól, mint hogy premizálná a munkában eltöltött éveket. Nem is tudni, nincs is ilyen adat, hogy hányan kívántak ebbe a programba ma Magyarországon belépni.

Azt gondolom, hogy aki az emberek között él, értük komoly kormányzati munkát végez, és nem választási show-műsorokra pazarolja a közpénzen fizetett idejét, az tudja, hogy mit jelent ma munkanélkülinek, megváltozott munkaképességűnek vagy munkahelyét veszélyeztetve érzőnek lenni. Aki elveszíti munkáját, annak ma azzal kell számolnia, és itt szintén KSH-adatot szeretnék mondani, hogy átlagosan 16,5 hónapig, azaz majdnem másfél évig munka nélkül marad.

Miniszter úr, hogy higgyenek önnek például azok a vasutasok, akik ezt olvashatták a MÁV Rt. 2005. évi üzleti tervében: “A 2002. évi bázisévhez képest végre kell hajtani a 20 százalékos létszámleépítést.ö (Domokos László: Jó kérdés!) Ez ugye, csaknem 12 ezer vasutast érint, és a MÁV Rt.-nél ön gyakorolja a tulajdonosi jogokat mint miniszter. Ha önnek a létszámleépítés, az elbocsátás, a munka nélkül maradt vasutas családfők kirobbanó sikert jelentenek, akkor nagy baj van az ön gazdaságszemléletével. Néhanapján szálljon fel egy-egy vonatra, és tényleg nézzen szét az országban, hallgassa meg az embereket is, biztosan azt fogják öntől kérni, hogy ne csak szövegeljen, tegyen is értük.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 369 2005.11.02. 2:14  272-420

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az imént Gúr Nándor képviselőtársunktól hallhattuk, hogy milyen csodálatos világ érkezett el a foglalkoztatás tekintetében Magyarországon. Én azért néhány dolgot szeretnék tőle kérdezni.

Milyen magyarázatot tud adni arra, hogy az elmúlt egy évben 53 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma, és immár elérte a 7,3 százalékot? Milyen magyarázatot tud adni arra, hogy az első állást keresőknél az ifjúsági korosztályban 18-24 év között minden ötödik ember munkanélküli?

Közmunkaprogram. Közmunkaprogramok mindig akkor indulnak be, amikor valamilyen adatokat kell kozmetikázni. Azt gondolom, hogy a 2006. évi költségvetésben lévő közmunkaprogram is, illetve az arra szánt többmilliárd forint is ezt a célt fogja szolgálni.

De beszéljünk konkrét, az önök kormánya által beterjesztett programokról, a gyesről, a gyedről visszajövők vagy a nyugdíj előtt állók munkáltatásáról, vagy a prémiumévek programról. Milyen adatok szolgálnak arra, hogy ezek a programok valami hasznot is hoztak? A gyesről, gyedről visszajövőknél és a nyugdíj előtt állóknál még adattal sem tudott szolgálni a Foglalkoztatáspolitikai Minisztérium. A kérdésemre pedig a miniszter úr a prémiumévek programról a következőket mondta: 15 ezer emberre tervezték a prémiumévek programot, és ebben az évben, írd és mondd, 73 embert tudtak vele segíteni. Ez az a nagyon kirobbanó gazdaság? Ez az a kirobbanó foglalkoztatáspolitika, amiről ön beszélt? Ezek a programok önmagukban - ez jól látható, a számok jól mutatják, ha egyáltalán vannak számok - semmit nem jelentenek. Azonban az a 400 ezer új munkahely, amelyet önök megígértek, mikor fog létesülni?

A továbbiakban még azt szeretném megkérdezni, hogy milyen olyan igazi, valós adó- és járulékprogramot, adó- és járulékcsökkentést tudnak önök felmutatni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amivel valóban be lehet indítani a gazdaság fejlesztését, a gazdaság fejlődését.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 160 2005.11.08. 8:22  147-280

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Hallhattuk, hogy akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselő szólt hozzá az imént a vasúti törvény tervezetéhez, mindannyian nem tudtunk elszakadni attól a rögvalóságtól, amit a mai magyar vasutasélet, illetve a vasutastársadalom meg a nemzeti vasút helyzete jelent. Én arra szeretném azért megkérni kormánypárti képviselőtársaimat, hogy amikor a törvényhez benyújtott módosító indítványokról fogunk szavazni, illetve magáról az egész törvényről, akkor ne feledjék azt, ami itt elhangzott, és a gombot is eszerint nyomják meg, és ez, azt gondolom, akkor teljesen ellenkezik azzal a vasúti törvénytervezettel, ami előttünk fekszik, és amelyet a Gyurcsány-kormány nyújtott be.

Most nézzük magát a törvénytervezetet, amely preambulumában egy nagyon szép célt tételez: “Az Országgyűlés a nemzeti közlekedéspolitikában meghatározott elvek érvényesítése, a magyar vasúti közlekedésnek az egységesülő nemzetközi vasúti közlekedési rendszerbe illesztése, a vasút által végzett környezetkímélő közlekedési szolgáltatások iránti igények növekedésének elősegítése, valamint a vasúti közlekedés biztonságának növelése céljából alkotja a következő törvényt.ö Azt gondolom, ebben szintén egyetérthetünk, azonban nézzük, hogy ha ezt a törvényt így fogadjuk el, ahogy előttünk van, illetve egyáltalán elfogadjuk ezt a törvényt, akkor mi történik: lesz-e változás a vasútnál, avagy nem, lesz-e valódi európai vasútvonalunk, lesz-e valódi európai munkahely a MÁV-nál? És folytathatnánk a sort.

A törvényjavaslat 3. §-ának (2) bekezdése kimondja: “A közlekedésért felelős miniszter feladata a pénzügyminiszterrel egyetértésben a vállalkozó vasúti társaság közszolgáltatási kötelezettségéből eredő, bevétellel nem fedezett, indokoltnak elismert költségeinek a központi költségvetésből történő megtérítése a 27. § szerint.ö, amely viszont azt mondja, hogy “A miniszter a pénzügyminiszterrel lefolytatott előzetes egyeztetés alapján - erre hallottunk itt példát Arnóth képviselő úrtól - dönt a vasúti közszolgáltatási kötelezettség mértékéről, és ennek megfelelően hagyja jóvá a közszolgáltatási menetrendet. A jóváhagyással a miniszter kötelezettséget vállal arra, hogy a vasúti közszolgáltatási tevékenység menetdíjbevétellel nem fedezett, a vállalkozó vasúti társaságra háruló, indokoltnak elismert költségét az állam a teljesítés tárgynegyedévét követő negyedév végéig a központi költségvetésből megtéríti.ö Hogy világos legyen mindenkinek, itt általában a menetdíjkedvezmények, a nyugdíjas-, diák-, vasutas-, és mondhatnánk magunkat, mert a képviselői menetdíjkedvezmény megtérítéséről, vasúttársasághoz való eljuttatásáról van szó.

Jövőre a Gyurcsány-kormány, illetve a vasúti közlekedésért felelős Kóka János miniszter ebben az esetben azonnal törvényt fog sérteni, hiszen a 2006. évi költségvetési törvényjavaslat mindössze 53 milliárd forintot irányoz elő erre a menetdíjbevétellel nem fedezett célra, ugyanis ez az 53 milliárd forintos előirányzat jóval kevesebb mint a felét teszi ki annak az összegnek, ami valójában szükséges lenne a vasút jövő évi működéséhez. Tavaly, illetve 2003-ban sem tett eleget annak a kötelezettségének a kormány, hogy az általa megrendelt vasúti szolgáltatások ellenértékét teljes mértékben megtérítse a nemzeti vasúttársaságnak.

Szögezzük le mindjárt, hogy ma pedig ott tartunk, hogy a 2006-os költségvetési törvényjavaslat, benne ezzel az előirányzattal, egyből ellentétes lesz az elfogadandó vasúti törvényjavaslat idézett rendelkezéseivel. Ez, kérem, egy olyan jogalkotási anomália, amit csak úgy lehetne feloldani, ha rögtön összeülne a kormány, és 2006-ra ezt az 53 milliárd forintot megtoldaná még 70 milliárddal, de itt voltunk az elmúlt héten a költségvetési törvény vitájában három napig, és azt gondolom, hogy erre vajmi kevés esély lesz, a vasutasok ebben nem bízhatnak.

Aztán nézzünk egy másik ilyen súlyos problémát és törvénytelenséget, ez pedig az úgynevezett keresztfinanszírozás, hogy ez mit is jelent. A MÁV árufuvarozás-nyereségét a személyszállítás veszteségének fedezésére kell fordítania - utasítják erre a MÁV gazdálkodásért felelős vezetőit. Ez, kérem, annyira abszurd, mintha a teljes közúti közlekedésben a teherfuvarozóktól, mindenkitől, aki ott számít, és részt vesz ezen a piacon, elvennék a nyereséget, és akkor ebből fizetné, mondjuk, a BKV vagy a Volán-társaságok veszteségét a magyar állam.

A vasúti árufuvarozás ennek következtében teljesen lepusztult, rendkívüli mértékben veszített a versenyképességéből, sőt az elmúlt időszakban a kormány oly mértékben megemelte a vasúti pályahasználati díjat, amit szintén hallottunk, és ez Európában teljesen egyedülálló, hogy most már a vasúti árufuvarozás önmagában is veszteségessé vált, tehát ott tartunk, hogy ez a keresztfinanszírozási rendszer is dugába dőlt. Lassan minden bevételtől megszabadítják, kiadásait az egekbe növelik, aztán a teljesen legatyásított nemzeti vasutat pedig eladják. Így a hazai vasúttársaságok, elsősorban a MÁV, hátrányos helyzetbe kerülnek a versenytárs szlovák és más vasutakkal szemben, másrészt tovább romlik a környezetbarát vasút versenyképessége a közúttal szemben, harmadrészt meg, ahogy említettem az előbb, jöhetnek a mohó privatizátorok, aztán állami segítséggel fillérekért szerezhetik meg a MÁV még mindig hatalmas ingatlanvagyonát, illetve magát a magyar vasúti közlekedési piacot.

A Gyurcsány-kormány nemcsak a törvényesen járó állami kötelezettségek meg nem fizetésével, a keresztfinanszírozás erőltetésével, a külföldi versenytársak előnyhöz juttatásával sújtja a MÁV-ot és a vasutas-társadalmat. Példátlan módon, 2006 végéig több mint 12 ezer vasutast bocsát el a MÁV-tól, több mint 12 ezer vasutascsaládot ismertet meg a munkanélküliséggel, a létbizonytalansággal, az eddig biztosnak, úgy is mondhatnám, nyugdíjas állásnak hitt kenyérkereset elvesztésével.

 

(15.30)

És ha ezt mi kifogásoljuk a Magyar Országgyűlésben, akkor mit is mond erre cinikusan a vasútért felelős közlekedési miniszter, Kóka János? Idézem szó szerint: “A mocsári békákat sem kérdezik meg, mielőtt lecsapolják a mocsarat.ö Azt hiszem, ez a mondat önmagáért beszél. Pedig ő az, aki valójában tehetett volna ez ellen, hiszen nemrég láttuk, hogy egy koreai céget, a Hankook céget óriási állami támogatásban részesítették azért, hogy Dunaújvárosban új munkahelyeket teremtsenek. Nem kellett volna, itt van ez a 12 ezer vasutas, ha a MÁV-nak átutalják ezt a pénzt, ezt az egy munkahelyért járó 20 millió forintot, akkor számolják ki, hogy el kellett volna-e bocsátani 12 ezer vasutast, megmaradhatott volna-e a biztos jövedelmük, a biztos munkahelyük.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért mondjuk mi azt, hogy bár óriási szükség van a vasúttörvény megalkotására, de ez a mostani törvényjavaslat, illetve a kormány vasutat ellehetetlenítő magatartása - különösen a jövő évi, 2006-os költségvetés tükrében - alkalmatlan a kitűzött célok, a versenyképes nemzeti vasút és a környezetkímélő vasúti közlekedés igénybevételének ösztönzésére.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 182 2005.11.08. 2:31  147-280

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! A 2002-es választási ígéretek nem úgy hangzottak, hogy 2005 végére a Magyar Államvasutaknak itt kellene tartaniuk, ahol tartunk. És önök az el nem végzett munkát, illetve mindazt a rosszat, amit tettek a magyar vasút érdekében - ha fogalmazhatok egy kicsit ironikusan -, azt most 12 ezer vasutas elbocsátásával szeretnék rendbe tenni. Itt egyenlőségjelet eközé nem lehet tenni, azt gondolom. Tessék átgondolni, hogy mit jelent 12 ezer ember elbocsátása! És egyébként a 12 ezer emberből már több ezer a kapun kívül van, és azóta a Magyar Államvasutak gazdálkodása egy jottányit sem változott, sőt még rosszabb lett. Önök méltó munkahelyeket ígértek a vasútnál 2002-ben, ehelyett ma elbocsátják őket.

Hallhattunk arról, hogy a vezénylés milyen nehezen hajtható végre a vasúton, és hogyha egyszer el tetszenek menni egy állomásra, akkor ezt meg is tapasztalhatják. Önök a veszteség megszüntetéséről beszéltek és arról, hogy az állam egyre növekvő mértékben, 2006-ig száz százalékig vissza fogja pótolni az általa menetdíj-kedvezményként érvényesített kéréseit. Ez nemhogy így történne, hogy 2006-ra a száz százalékát vissza fogják pótolni, hanem folyamatosan csökken, és ma már ott tartunk, hogy ez 43 százalékos, tehát a 123 milliárd forint helyett, amit át kellene adni a vasútnak, 53 milliárdot irányoztak elő a 2006. évi költségvetésben.

De beszéljünk a felelős vezetőkről is! Önök felelős vasúti vezetőket ígértek, ezek most úgy távoznak, hogy nem is látjuk, csak az újsághírekben olvassuk, hogy ki hány tíz-, húsz-, százmilliót vitt magával. Egyébként erre a célra létrehoztak tényleg, úgy, ahogy ön mondja, a kiszervezésekkor - kiszervezték ezeknek a felső vezetőknek a bérszámfejtését -, létrehoztak egy céget, amelyik 161 felső vezetőnek végzi el a bérszámfejtését, hogy esetleg a vasutasok, illetve a közvélemény ne tudjon belelátni ebbe a pakliba. Egyébként általában meg a vasút európai szintre hozását ígérték, és hogyha az európai szintre hozásnak felel meg, hogy a fővonalakból most mellékvonalak lesznek a törvény értelmében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vagy mellékvonalakat tetszettek eddig megszüntetni, akkor azt hiszem, nem érthetünk egyet.

Köszönöm szépen.