Készült: 2024.03.29.00:59:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

110. ülésnap (2007.11.14.), 56-68. felszólalás
Felszólaló Gusztos Péter (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka kétperces felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:56


Felszólalások:  Előző  56 - 68  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nem kaptam választ a kérdésemre. Természetesen beszélgethetünk rólam is, de azt gondolom, sokkal, de sokkal fontosabb az a törvényjavaslat, amely a parlament előtt fekszik. Egyébként, képviselő úr, mind a szociológiai, mind a jogi tanulmányaim során volt alkalmam a korrupció fogalmával találkozni, tudom, hogy miről van szó. Orvosként önnek is bizonnyal volt alkalma találkozni a korrupció fogalmával, tudja, hogy a magyar egészségügyi rendszerben hogyan van ez jelen, tudja, hogy hogyan működik, nálam valószínűleg sokkal jobban. Éppen ezért megdöbbentő számomra - és eddig a nap egyik legfontosabb és egyben legfurcsább mondata ez az én számomra -, hogy kétszer is elmondta a hosszú felszólalásában, hogy a korrupció nem hálapénz.

Mi többek között - nagyon sok más ok mellett - egyébként éppen azért támogatjuk ezt a törvénymódosítást a liberálisok részéről, mert azt gondoljuk, hogy ha az a szemléletváltás megtörténik, hogy az emberek megértik azt, hogy ők biztosítottak, és őket képviseli egy biztosító azzal a rendszerrel szemben, amiről Nagy képviselő úr is a vezérszónoklatában beszélt - elmondta azt, hogy itt a kliensek, a szolgáltatást igénybe vevő betegek egy nagy rendszerrel vannak szemben, amellyel szemben meglehetősen tehetetlenek -, szóval mi többek között éppen e miatt a szemléletváltás miatt támogatjuk ezt az átállást. Ebből az is következik, hogy az emberek azt is megértik, hogy nem szükséges a hálapénz, nekik nem kell ezt fizetniük. Ez egy nagyon fontos érv e mellett a változtatás mellett a mi számunkra.

Ha túlzottan szemtelen voltam, akkor azért tisztelettel elnézést kérek, de ugyanilyen tisztelettel azt is kérem a miniszter úrtól, hogy tisztázzuk, pontosan ez most egy félreértés, hogy a korrupció és a hálapénz viszonyában mit is kell gondolnunk, hogy tényleg fenntartja-e ezt az állítását, hogy a hálapénz nem korrupció, vagy ez egy elszólás volt.

Köszönöm szépen. (Kontur Pál: A Szabad Demokraták Szövetsége a korrupt! Erre figyeljenek!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nagyon figyeljenek, mert most Csáky András képviselő úr következik, kettő percben, és meg is adom neki a szót.

Parancsoljon!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Persze lehet vitatkozni a paraszolvenciáról, a paraszolvencia és a korrupció viszonyáról - azt hiszem, én mint patológus, nyugodtan megengedhetem magamnak azt, hogy véleményt nyilvánítsak. (Derültség.) Hihetetlen sok paraszolvenciában volt részem (Derültség.), de úgy gondolom, hogy ez egy erkölcstelen dolog. Erkölcstelen dolog mindaddig ezekről a kérdésekről beszélni, amíg az állam a rendszerben részt vevőket az értékükön nem tudja finanszírozni. S ha eddig nem tudta a képviselő úr, felhívom a figyelmét, hogy valamikor 1947-ben Révay József volt az, aki a rendszerre rákényszerítette a rendszer által - (Közbeszólásra:) lehet, hogy Gerő Ernő volt, bocsánat, rosszul emlékszem - ezt a nemtelen dolgot.

Ha nyelvtanilag meg akarjuk közelíteni a kettőt, a paraszolvencia - legalábbis az én olvasatomban - az ellátást követően egy megelégedettséget mutató borravaló vagy ajándék. Ilyen alapon akkor akár a benzinkutastól, akár a pincérektől kezdve mindenhol, ahol a borravaló intézménye működik, akkor az mind a korrupció része. A korrupció az kikényszerített szolgáltatásvásárlás, aminek az alapját a hiány alkotja. Ezt a hiányt ez a kormány mesterségesen állítja elő akkor, amikor a hozzáféréseket szűkíti, akkor, amikor a kapacitásokat lefaragja, és akkor, amikor egyre növekvő várólistákra kényszeríti a betegeket, hogy az ellátáshoz hozzányúljanak. Na, ez a korrupció melegágya, és ez a törvény ezt nemhogy megszünteti, hanem fokozni fogja, mert lehetővé teszi azt, hogy korlátlan mértékű várólista jöjjön létre.

Hogy belső ellentmondás van a törvényben, hogy itt a biztosítók között majd át lehet menni, az még egy külön kérdés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De szerintem nem ez a lényege ennek a törvényjavaslatnak. (Taps az ellenzéki pártok soraiból)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következik kettő percben Kupper András, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Gusztos Képviselő Úr! Csáky Andráshoz csak egy mondat erejéig szeretnék csatlakozni. Ráadásul még a személyi jövedelemadóban is megvan a megfelelő kategóriája, hogy egyébként a hálapénz után hogyan kell adózni, tehát az APEH által is legálisnak tekintett jövedelemforrásról van szó.

Azonban szeretnék elnök úrnak arra az intésére emlékeztetni mindenkit, hogy nem a hálapénzről szól a mai vita, hanem a társadalombiztosítás rendszeréről. Azt kérem, hogy ne jöjjenek mindig elő a hálapénzzel. A hálapénz fel van festve valami mumusként ide, de igen, önök nyitották meg a vitát a hálapénzről. Lehet, hogy nem önök említették először, de önök emlegetik mindig a hálapénzt, mintha ez volna az a mumus, ami miatt kórházakat kell bezárni, ami miatt a társadalombiztosítás rendszerét át kell alakítani, ami miatt vizitdíjat és kórházi napidíjat kellett bevezetni.

Kérem a tisztelt elnök urat, hogy a vitát a megfelelő mederben vezesse tovább.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hát, igyekszem megfelelő mederben vezetni, csak amikor elhangzik a felszólalás, akkor derül ki, hogy miről szólt. (Derültség.) Ha a korrupció ügyében kíván szólni Bőhm András képviselő úr, még lehetőséget adok erre, és akkor lezárnánk ezt a napirendet, és visszatérnénk az egészségbiztosítási pénztárakra.

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Eszem ágában nem volt hozzászólni, de úgy gondolom, hogy a meder adott, mert kiásták ezzel a vitával. Tehát nagyon röviden: Mikola úr megkérdezte Gusztos Pétert, hogy milyen diploma birtokában nyilatkozik. Gondolom, Mikola képviselő úr nem vonja kétségbe, hogy van annyi felkészültségem, hogy néhány mondatot mondjak ebben a történetben.

Egyrészt lehet, hogy helyes, de számomra nagyon visszás, visszatetsző, amikor sorozatban - ne vegyék személyes megtámadásnak - orvosok védik meg a hálapénz intézményét, tudniillik a hálapénz valóban ebben a mai magyar társadalomban egy bevett gyakorlat, de kiszolgáltatott emberek bevett gyakorlata. Nincs módom ezt részletezni, de ne tessék a benzinkutassal összehasonlítani azt a kiszolgáltatott beteget, aki ezer okból - idő hiányában hadd ne részletezzem - kénytelen hálapénzt adni, mert úgy ítéli meg, hogy az ő ellátásához, az egészségének a visszanyeréséhez ez szükséges.

(12.20)

Én sokkal bölcsebbnek tartanám, ha legalább orvosok nem érvelnének ennek a rendszernek a fenntartása mellett, még akkor sem, ha arcpirítóan alacsonyak az orvosi jövedelmek; nyilván valahol be vannak ezek a pluszösszegek kalkulálva.

Csáky képviselő úrnak mondanám: nem azonosítom természetesen, és most jogilag nem akarom definiálni még Gusztos Péter felszólítására sem a hálapénzt; bármely bűncselekményből elkövetett anyagi előny után személyi jövedelemadót kell fizetni, tehát önmagában ez az érv nem alkalmas arra. Ami lényeges - és ezt szeretném aláhúzni -: erkölcstelennek gondoljuk a hálapénzt, kiszolgáltatottság szüli a hálapénz intézményét, és nem utolsósorban az egészségügyi ellátásból hiányzik az az összeg, ami különböző okok folytán törvényesen magára az ellátásra fordítható lenne ahelyett, hogy fehér köpenyek zsebében húzódjon meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Még három kétperces jelentkezés történt a felszólalás alatt. Megérkezett viszont ismét miniszter asszony. Tájékoztatom, hogy nem maradt le sok mindenről, a hálapénzről beszélgettünk, míg távol volt.

Visszatérünk a napirendhez, ha lehetséges. Én a teremben lévő hangulatból arra következtetek, hogy abban van közmegegyezés, hogy hálapénz ügyében nem kívánnak többet szólni, ha mégis megteszik, meg fogom vonni a szót, abból kiindulva, hogy nem tartozik igazából a tárgyhoz. De ha még cinikusabb szeretnék lenni, azt mondhatnám, hogy nekem oly tök mindegy, hogy miről fognak itt vitatkozni, el fog fogyni az időkeretük, és a törvényről nem fognak szólni, és akkor nyilván majd mindenki lerendezi magában, hogy milyen vita folyt az egészségügyi pénztár kapcsán; majd nyilván a választók ezt is nagyon fogják akceptálni.

Nos, megadnám a szót kettő percben Mikola István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, nagyon rövid leszek. Bőhm András képviselőtársamat szeretném kérni, hogy olvassa el a 2001. évi CVII. törvényt, ennek az egyik fejezete a szabad szellemi foglalkozású orvos jogállásáról szól, ami egész Európában az egyetlen technológia ennek a problémának a megoldására.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszatértünk az írásban jelentkezett fölszólalókhoz. A sorban első Gusztos Péter, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Öné a szó, képviselő úr.

Parancsoljon!

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Némiképp tényleg más irányba indulva ebben a vitában nem is annyira azokra a kérdésekre szeretnék reagálni, amik itt korábban elhangzottak, és nem is annyira ebben a hangvételben, hanem inkább picikét a vitából kibeszélve azokhoz szeretnék szólni, akik nyomon követik ezt a vitát a televízió vagy a rádió nyilvánossága előtt. Hiszen itt egy nagyon komoly változásról van szó, azt hiszem, ezt valamennyien elismerjük, és akár támogatjuk, akár ellenezzük ezt a törvényjavaslatot, tény, hogy alapvető, radikális változásokat jelenthet, jelent ez a törvényjavaslat a magyar egészségügyi rendszerben és következményeképpen a magyar társadalomban is.

Érdemes arról beszélni tehát, hogy milyen kérdések merülnek föl ezzel kapcsolatban. A hétköznapi emberek számos kérdést megfogalmaznak, hiszen ismeretlen ennek a változásnak nagyon sok eleme. Sokan fölteszik azt a kérdést - és én ezekkel a nagyon egyszerű, nagyon hétköznapi kérdésekkel és a rájuk adandó nagyon egyszerű és hétköznapi válaszokkal szeretnék ebben a felszólalásban foglalkozni -, hogy nem lesz-e vajon túl bonyolult és nehezen átlátható ez a rendszer. Itt érdemes arra emlékeztetni mindenkit, hogy a hétköznapi életünkben számos olyan rendszert használunk felhasználóként, résztvevőként, kliensként, amely bonyolult, és amelynek a működését egészében nem látjuk át, mégis képesek vagyunk felhasználni, működtetni, használni a magunk szempontjából ezt a dolgot.

Annak idején az volt az egyik érv a magán-nyugdíjpénztári rendszer ellen, hogy nem fognak majd eligazodni benne az emberek, és nem tudják majd, hogy hogyan és mit csináljanak. Ehhez képest a rendszer népszerű, az emberek megértették. Ez is azt bizonyítja, hogy természetesen nem szabad lebecsülni a polgárt. Ebben a kérdésben igazuk van - ha mindenben biztosan nincs is, de azt gondolom, ebben igazuk van - a liberálisoknak, amikor azt mondják, hogy meg kell bízni az emberekben, a józan ítélőképességükben, a tájékozódóképességükben, és abban, hogy polgárként tájékozódnak, és szabadon döntenek.

De a magyar választási rendszer is nagyon bonyolult, mégis a választó tudja használni, megérti, hogy milyen döntések előtt van, hogyan kell működtetni a választási rendszert azon a bizonyos papíron, és nem biztos, hogy a választók 95 százaléka el tudná magyarázni, mondjuk, a kompenzációs listák működését. Valószínűleg nem tudják, hogy hogyan működik ez a rendszer, mégis működik, és a felhasználói tudják használni.

A bonyolultsághoz visszatérve még egy picit: azt nagyon fontos leszögezni, hogy a biztosítottnak ebben a rendszerben, amit ajánlunk, arról kell döntenie, hogy melyik biztosítót választja, és onnantól kezdve a biztosító törődik vele, és biztosít neki szolgáltatásokat. Így a beteg szempontjából értelemszerűen nem az a lényeges, hogy ez a rendszer jogilag, pénzügyileg milyen bonyolult, és milyen áttételekkel, hogyan működik, hanem az, hogy kiválaszt egy olyan szolgáltatót, aki számára ezt a szolgáltatást biztosítja, leveszi ezt a terhet a válláról. Itt felidézném még egyszer, hogy teljes mértékben egyetértek Nagy képviselő úrral, aki a vezérszónoklatában elmondta, hogy egy kiszolgáltatott ember áll szemben egy bonyolult, nehezen átlátható rendszerrel, amelyben számára nagyon nehéz eligazodni.

Az egészségügy egyik legfontosabb kérdése szerintünk az, hogy mitől lesz jobb az ellátás, hogy mitől szűnik meg a pazarlás, a kiszolgáltatottság és a... (Fütyül.) - itt azt a szót mondtam, elnök úr, amit nem lett volna szabad kimondanom, mert akkor megvonja tőlem a szót...

ELNÖK: Fütyülni sem szabad... (Derültség.)

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): ...mitől fognak a magyarok hat évvel tovább élni, és hogyan lesznek majd átlagban 8-10 évvel kevesebbet betegek a magyar emberek az életük során. Ez az SZDSZ véleménye szerint kisebb változtatással, felületi kezeléssel nem elérhető. Ezért vállaljuk, hogy ez egy radikális változtatás, és az a véleményünk, hogy szerintünk erre van szükség ahhoz, hogy ezek a célok elérhetők legyenek.

Nem szeretnék belemenni abba a szójátékba vagy egészen pontosan abba a játékba a szavakkal, hogy most ezt minek nevezzük. Nyilvánvaló, hogy a liberális párt azért támogatja ezt a törvényjavaslatot, mert alapvető politikai célkitűzései közé tartozik - ahogy ezt a választási kampányban számtalanszor elmondtunk, nem egy választási kampányban - a több-biztosítós rendszerre való áttérés, és ezt a törvényjavaslatot egy nagyon komoly lépésnek tartjuk ebbe az irányba.

Miben fognak versenyezni majd egymással a biztosítók? - teszik föl az emberek a televíziót, a rádiót nézve, hallgatva, az újságokat olvasva a kérdést. Nagyon sok mindenben. Melyikük tud majd olyan kórházzal szerződni, ahol jobb minőségű az ellátás? Melyikük tud jobb ügyfélszolgálatot működtetni, hogy minél pontosabban és szervezettebben tájékoztassa és szolgálja ki a betegeket? Melyikük tud kisebb várakozási időt biztosítani saját szolgáltatásaiban az ügyfeleinek? Melyik tud több kényelmi szolgáltatást, pluszszolgáltatást biztosítani? Ezekben mind-mind versenyezni fognak. És versenyezni fognak abban is természetesen, hogy melyikük tudja azt garantálni, hogy a betegeknek ne kelljen azt a bizonyos dolgot fizetniük.

Hogyan tudják ezt elérni a biztosítók? Úgy, hogy ők maguk bizony versenyre kényszerítik a szolgáltatókat, a kórházakat, a szakrendelőket. Ugyanis ezek a biztosítók válogatni fognak, és azokat az intézményeket, orvosokat fogják választani, amelyek, akik jó minőségű szolgáltatást nyújtanak, mert ha a beteg nem elégedett, akkor biztosítót vált, és így bizony lesznek olyan intézmények, amelyekkel minden biztosító szerződni fog, és ezek jól működő intézmények lesznek, más intézményeknek pedig bizonnyal változtatniuk kell ahhoz, hogy jobb minőségű szolgáltatást tudjanak nyújtani.

Kell-e majd az embereknek többet fizetniük ebben az új rendszerben? - ez is egy sokszor visszatérő kérdést. Az egészségügyi miniszter asszony is elmondta, hogy a több-biztosítós rendszer működéséhez nem kell megemelni a járulékokat. Ebben a tekintetben semmi sem változik, a jövedelemarányos járulékokat ugyanúgy az APEH szedi be, a biztosítás pedig mindenkinek kötelező. Ahogy eddig, úgy a jövőben is úgy lesz, hogy a nyugdíjasok, a munkanélküliek után az állam fizeti be a járulékokat. Azt sem változik, hogy minimálisan mit kell nyújtaniuk a biztosítóknak. A biztosítottak ugyanazt az ellátási csomagot kapják a járulékokért, mint ma. A biztosítók ennél nyújthatnak többet, de kevesebbet nem.

A biztosítóknak érdekük lesz-e, hogy az idős, szegény beteg embereket megtartsák biztosítottként? - ez is egy sokszor elhangzó kérdés. Hangsúlyoznám, hogy a szabályozás szerint, a célok szerint a biztosítók nem válogathatnak a jelentkezők között, és az Egészségbiztosítási Felügyelet szigorúan ellenőrzi, és ellenőrizni is fogja, hogy mindenki megkapja-e a szükséges ellátást. Még fontosabb, hogy a biztosítóknak nem is áll érdekükben ez a szelekció, hiszen az idős, beteg emberek után több pénzt, magasabb fejkvótát fognak kapni, mint az egészséges fiatalok után; ráadásul - hiszen itt más szempontok is vannak - azt is fel kell idézni, hogy más értelemben sem áll ez az érdekükben, hiszen a hitelvesztésük más jellegű üzleti területeiken komoly veszteséget okoz számukra. Az élet- és nyugdíjbiztosításban, más területeken is ott lehetnek ilyen biztosítótársaságok, és ha elveszti a szavuk a hitelét, akkor az nekik komoly üzleti kockázatot, veszteséget eredményez.

(12.30)

A magánbiztosítók haszonra törekednek, és a pénzt kiveszik az egészségügyből - hangzik el sokat az ellenzék oldaláról, és bizony ez is egy olyan vélemény, amely a hétköznapi emberben, aki nyomon követ egy ilyen vitát, kérdésként fogalmazódik meg, hogy ez most vajon igaz, vagy ezzel mit is kell pontosan kezdeni. A törvényjavaslat szigorúan meghatározza, a törvények szigorúan meghatározzák, hogy legfeljebb mekkora haszonra tehet szert egy biztosító. Haszna csak úgy lehet ráadásul, ha jól működik, hogyha az emberek elégedettek az általa nyújtott szolgáltatásokkal. A haszon abból keletkezhet, ha a biztosító hatékonyabb ellátással, a pazarlás megszüntetésével tud pénzt megspórolni. Ha jó szolgáltatásokat nyújt egy biztosító, ha az embereknek jobb lesz, akkor nem kell sajnálni azt a néhány százalék hasznot tőle, ami nem több annál, mint amit a mostani rendszer elpazarol. Ráadásul az egészségügyben - úgy folytatjuk ezt a vitát, mintha ez nem lenne evidens tény - ma is sok területen működnek magáncégek, amelyek természetesen, a dolog természeténél fogva haszonra tesznek szert. A gyógyszergyártók, a patikák, a háziorvosi rendelők mind magántulajdonban vannak, és bevételük egy részét úgymond kiveszik az egészségügyből. De ez teljesen természetes része annak a gazdasági berendezkedésnek, amelyben élünk.

Felmerül sokakban a kérdés, azt gondolom, ezeket a vitákat követve, hogy ha a több-biztosítós rendszer vagy egy több-biztosítós rendszer irányába átalakulni képes magyar egészségügyi rendszer ennyi mindenben jobb tud lenni, akkor mégis miért ez a heves ellenállás. Itt a vitában elhangzott az a Fidesz egyik szónoka részéről, hogy a Szocialista Párt azért megosztott ebben a kérdésben... - mit tudom én, miért megosztott, elhangzott az az állítás, hogy a Szocialista Pártnak nincsen egészségügyi programja. Ezt, azt gondolom, a liberális frakció nevében felszólaló képviselőként első kézből tudom cáfolni. Sokkal könnyebb dolgunk lenne, ha nem lenne ennyire kidolgozott egészségügyi programja a szocialista frakciónak, és nem ragaszkodnának a saját elveikhez és szakmai szempontjaikhoz, megfontolásaikhoz ennyire tiszteletre méltóan. De ez a programkérdés ugyanakkor érdekes, mert én a másik oldalon viszont azt hallom a Fidesz egyik vezetője szájából, hogy nem hajlandóak leírni a maguk programját, nem hajlandóak leírni azt a programot, ami majd a választási programjuk lesz, amiről azt gondolják, hogy az majd a kormányprogramjuk lehet. Éppen ezért lehet az is, hogy mint minden más ügyben, ebben is csak a vehemens ellenkezést lehet hallani ezekben a vitákban, és nem pedig az alternatív javaslatokat.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  56 - 68  Következő    Ülésnap adatai