Készült: 2024.03.28.09:41:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

110. ülésnap (2007.11.14.), 144. felszólalás
Felszólaló Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 16:04


Felszólalások:  Előző  144  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Én vehemens ellenkezés helyett - ahogy Gusztos képviselőtársam említette, a mi oldalunkról csak az érkezhet - néhány tényre szeretném felhívni a figyelmet. Érveléseiket hallgatva úgy gondolom, hogy nem ugyanazt a kerettörvényt olvassuk. Ez a kerettörvény még 122 olyan jogszabályt tartalmaz, amely számunkra ismeretlen, és ez a kerettörvény csak homályosan világítja meg, hogy milyen jövő vár ránk. Riogatás? Nem riogatunk! Önök riogatnak, mert teljes szakértői és teljes társadalmi ellenállás mutatkozik a törvény tervezett bevezetését illetően.

De nézzünk példát a múltból, hogy az előző években hogyan vezettek be önök hasonló horderejű intézkedéseket. Sokszor hallottuk önöktől, hogy a jelenlegi kormány előtt egyik kormány sem volt hajlandó - és nem is tudott - belevágni egy igazi reformba, kivéve a Horn-kormányt, mely végrehajtotta a szakértők által egekig dicsért nyugdíjreformot.

Azt a reformot, amitől - azt mondták akkor is, hogy - magas hozamot várnak, az öngondoskodás megerősödését, a nyugdíjpénztárak közötti versenyt. Ezt mondták, ezt várták. Mára viszont kiderült, hogy nincs valódi verseny, magasak a működési költségek, alacsonyak a hozamok, és a közeljövőben nyugdíjba menni kívánó tagok kevesebb nyugdíjat fognak kapni, mint azok, akik az állami pillérben maradtak.

De párhuzamba állíthatnám a jelenlegi helyzetet a tavasszal folytatott áramtörvény vitájával is, amikor Kóka János - akit a siker apostolaként aposztrofálhatunk - azt állította, hogy a verseny árcsökkenést fog eredményezni. Nos, a néhány hete lezajlott áramaukció óta tudjuk, hogy a lakosságnak 15-20 százalék, a gazdasági szereplőknek pedig 40 százalék emelkedést eredményez ez a liberalizáció. Hogy is van ez, tisztelt képviselőtársaim? Most önök - akik tudták, hogy a nyugdíjrendszerben mi a helyes út, akik az árampiac reformerei voltak, és tudták, hogy mi a helyes út - azt ígérik, hogy ugyanígy meg fogják javítani az egészségügyet, hogy a járulékok nem fognak emelkedni, a szolgáltatások nem fognak csökkenni, a verseny eredményeként pedig óriási mértékű szolgáltatási színvonal-emelkedés fog bekövetkezni.

A törvény tervezetét a múlt heti bizottsági ülés előtt néhány nappal kaptuk meg, a bizottsági ülésre a miniszter asszony - sajnálom - el sem merészkedett, helyette elküldte az államtitkárát, aki a kerettörvény tárgyalása közben minden ott feltett kérdésre csak annyit válaszolt, hogy a részleteket majd később fogjuk kidolgozni. Bevallották, hogy ez kerettörvény, a részletekről nem tudnak semmit. Azt nagyon jól tudjuk, hogy a kerettörvény mint jogszabályi műfaj sajátossága az, hogy nem szabályoz minden részletkérdést. Ez elfogadható. De mindez nem jelentheti azt, hogy az előterjesztő hallgat lényeges, a szabályozási konstrukciót alapvetően befolyásoló körülményekről. A szaktárca lényeges körülményekről hallgat, nem mond igazat.

A vitáink során egyrészt úgy látjuk, hogy számos kérdésről fogalmuk sincs, másrészt pedig szándékosan hallgatnak el tényeket. Nem tudjuk, hogy milyen társadalmi környezettel számolt a törvénytervezet szerkesztője, milyen demográfiai modellt vettek alapul, mennyi járulékfizetővel számol a szaktárca a következő évtizedekben, ki fogja fizetni a nyugdíjasok járulékát. Hallottam képviselőtársamtól, most az állam. A jelenleg hatályos nyugdíjtörvény szerint 2013-tól személyi jövedelemadó-köteles lesz a nyugdíj, ezért felmerül a kérdés, hogy a kormány mikortól kíván egészségbiztosítási járulékot vonni a nyugdíjból. Hallgat ez a tervezet az ellátási csomagok részletes tartalmáról, hallgat a díjtételbizottság működésének részletes szabályairól, a fejkvótaszámítás módszertanáról, az alkalmazni kívánt számítási modellről. Ez a kerettörvény ezekről a lényeges momentumokról mind hallgat. Titkolja az előterjesztő, hogy az ellátások költségének átlagosan mekkora részét fogják fedezni az új elszámolóárak. Valószínűtlen, hogy az intézmények és fenntartóik számára ez az új rendszer kedvezőbb lenne.

Megtudhatjuk azt is ebből a kerettörvényből, hogy a pénztáraknak nevezett biztosítók nem mások, mint ellátásszervezők lesznek. A pénztárak irányításának a módja rendkívül érdekes a tervezet szerint. Arra várnánk magyarázatot, hogy mi célt szolgál például az igazgatóságban az úgynevezett belső tag jogintézményének a meghonosítása. Az igazgatóság kizárólagos hatásköreit miért mellékletben állapítják meg a tervezetben, miért nem a szövegtörzsben? Ez látszólag jogszabály-szerkesztési kérdés, de valójában ez mind-mind valamifajta titkolózásra utal.

Új az egészségügyi rendszerben a várólista kérdése is, ami nem tekinthető kiegészítő jelenségnek, hiszen ebben a kerettörvényben és abban a rendszerben, amit érvényesíteni akarnak, a várólista kérdése fő szabállyá vált.

(14.40)

A várólistáknak nagyon bonyolult a rendszere. Vannak pénztári várólisták, intézményi várólista, vagy előjegyzésnek is mondhatjuk, és vannak a drága eljárásokra, a szervátültetésre várók központi várólistái. A pénztárak a várólista fedezetére tartalékot képeznek, de vajon mi lesz a pénztárnak az érdeke? Az, hogy gyorsan sorra kerüljön a beteg, vagy netán az, hogy minél tovább várjon? Hiszen a képzett tartalék addig is a pénztárnak kamatozik. Rossz-e a pénztárnak az, ha egy várólistán lévő ügyfele, megunván a várakozást, pénztárat vált?

Hamarosan megismerkedhetünk egy új jelenséggel is, és ez nem más, mint a biztosítói vagy a pénztári műhiba fogalma. Eddig ez ismeretlen volt, de a jövőben ezzel is számolni kell. Elő fog fordulni, hogy a betegek azért halnak meg vagy nem kapnak megfelelő ellátást, és azért szenvednek maradandó egészségkárosodást, mert a pénztáruk hibás döntést fog hozni, és a beteg számára szükséges beavatkozást nem fogja finanszírozni. Az előterjesztő természetesen hallgat erről a jelenségről, melynek mértékéről semmifajta háttérszámítást nem lehet találni a kerettörvényben.

Hibásnak tartom, hogy a díjtételbizottságnak - amely megmondja, hogy mennyi a korábbi kampányokból már ismert mandulaműtét ára - nem tagja sem az önkormányzat, sem pedig a kórházak képviselete. Helytelen, hogy a díjtételbizottságban önök maguk, a pénzügyminiszter, az egészségügyi miniszter és a pénztárak képviselői egyeztetnek és döntenek, és mondják meg, hogy mi mennyibe fog kerülni, és nem vesz ebben részt sem a kórház, sem pedig az önkormányzatok képviselete.

Tisztelt Szaktárca! Megnyugtatott minket, hogy a működési költség nem fogja meghaladni a 3,5 százalékos szintet. Ez rendkívüli eredmény, mert csak háromszoros emelkedést jelent ez is az OEP 1,5 százalékos költségszintjéhez képest. Viszont szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a magánnyugdíjpénztárak 6 százalékos működési költséggel tevékenykednek a mai napon. Ezzel szemben az önök pénztárai, amit most be akarnak vezetni, nem ugyanazt a munkát fogják végezni, mint a magánnyugdíjpénztárak. Ezek az egészségbiztosítási pénztárak betegutakat fognak szervezni, intézményeket fognak minősíteni, ellenőrizni fogják a pénzfelhasználást. Ugye, nem akarja elhitetni, tisztelt miniszter asszony, hogy ezt 3,5 százalékból ezek a pénztárak meg fogják tudni oldani? Nem fogják megoldani. Élő példák vannak arra, hogy 6-7 százalék legalább, amiből ezt meg tudják oldani. Lehet, hogy a kerettörvényben önök 3,5 százalékot írnak le a működési költségre, az sem látható a kerettörvényből, hogy honnan fogják a 6-7 százalékhoz a többi forrást biztosítani önök a pénztáraknak, mert biztosítani kell, mert másként ez a munka nem működik. Nem mondanak igazat.

Önök azt mondják, hogy a szent verseny áldásainak érvényesülését majd az Egészségbiztosítási Felügyelet garantálja. Itt is tudnék példát hozni. A nyugdíjpénztárak működését a PSZÁF felügyeli. Már kevesen emlékeznek arra, hogy a pénztárak az első években szándékosan eltérő mutatószámokkal mérték a teljesítményüket, hogy a polgárok nehezebben tudják összehasonlítani a pénztárak teljesítményét. Miniszter asszony azt állítja, hogy az Egészségbiztosítási Felügyelet sokkal jobban, hatékonyabban fog működni, mint a PSZÁF? Kíváncsian várjuk.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a pénztárak ellen csak a felügyelet indíthat felszámolási eljárást. Nyilvánvalóan az egészségügyi szolgáltatók, a kórházak pozícióit szándékoznak ezzel gyengíteni. Az esetlegesen késve fizető pénztárakat védi a kórházak ellen ez a kerettörvény.

Arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy az áfa-visszatartásról elhíresült államreformer Draskovics miniszter úr a múlt héten egy konferencián elárulta, tisztelt miniszter asszony, hogy a pénztárak a gaz, pazarló szolgáltatók fegyelmezéséhez kellenek. Hasznos lenne, ha a miniszterünk olvasná a szocialista szakértők elemzéseit is, melyek már ismert tényként közlik és bizonyítják, hogy ellátásszervezői oldalról nem lehet a szolgáltatói versenyt generálni. Ha az új rendszerre történő átálláskor nem fogják konszolidálni a szolgáltatók adósságállományát - erről nem beszélnek a mai napon, meg soha nem beszélnek arról, hogy mikor akarják a kórházak adósságállományát konszolidálni -, akkor a szolgáltatók nagy része már induláskor kiesik, csődbe megy, és a maradék kevés számú szolgáltató érdemben pedig nem tud versenyezni. A törvénytervezet azon szabálya, amely tiltja a szerződéskötést azon szolgáltatókkal, melyeknek köztartozása van, garancia - na, nem a versenyre, hanem hogy újabb kórházbezárási hullám fog elindulni.

Nézzük csak a sokat emlegetett garanciákat! Mi garantálja, hogy a járulékok nem emelkednek? Az előterjesztő? Mi garantálja, hogy az ellátási csomagok tartalma nem fog évről évre csökkenni? És mi garantálja azt, hogy nem fognak a pénztárak mazsolázni az ügyfelek között? Az indulást követő néhány éven belül jelentős adatvagyonra tesznek szert a pénztárak az ügyfeleik egészségi állapotáról, és tudni fogják azt, hogy mely ügyfelek megtartásáért érdemes dolgozni, és kik azok, akiknek a távozása más pénztárhoz nem tragédia a számukra.

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Készítettek-e önök olyan kimutatást, Szocialista Párt, amely azt vizsgálta, hogy a szocialista törzsszavazók mekkora része lesz képes öngondoskodásra és kiegészítő egészségbiztosítás kötésére? Nem tudom, hogy ezt vizsgálták-e. Tudják-e azt - gondolom, tudják, jobban tudják, mint én -, hogy az önök támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint elsősorban a 60 év felettiek köréből bír? Nem tudom, hogy átgondolták-e ezen mérföldköves nagy változás bevezetését ilyen szempontból is, és hogy mennyire fog ez az önök szavazótáborának kedvezni.

Én azt tudom, és bízom benne, hogy a kormánypárti képviselőknek ez fontos szempont, és ennek megfelelően fogják a döntésüket is meghozni; számítani fog kormánypárti képviselőinknek, hogy az emberek egészsége nem lehet az önök számára érdektelen, és felismerik abban azt is, hogy ez a saját érdekeiket fogja jelenteni, és elfelejtik végre azt, hogy önöket egy kis párt ne zsarolja, és a saját érdekeiket tudják a döntések meghozatalánál figyelembe venni.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  144  Következő    Ülésnap adatai