Készült: 2021.05.10.00:33:11 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

239. ülésnap (2001.11.09.),  1-23. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:39:36


Felszólalások:   1   1-23   23      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Kedves Képviselőtársaim! Köszöntöm mindazokat, akik jelen vannak a teremben, és azokat is, akik figyelemmel kísérik az Országgyűlés mai munkáját.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 20. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Koppánné Kertész Margit és Világosi Gábor jegyzők lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági elnöki értekezlet javaslatára tárgysorozatba-vételre és ajánlás készítésére kijelöltem a bizottságokat. Az érdeklődő képviselők a szokásos módon tájékozódhatnak.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/5141. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5141/1-5. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Bogár László úrnak, a napirendi ajánlás szerint 20 perces időkeretben.

 

DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt jelen lévő Képviselő Urak! Csak remélni merem, hogy a viszonylag csekély létszám elsősorban a korai időpontnak és a hűvös novemberi reggelnek köszönhető, és nem a téma iránti érdeklődés hiányának. (Csige József: Nem viszonylagosan kevés, hanem abszolút kevés!)

Tisztelt Ház! A kormányprogram egyik alapvető célja az információs társadalom létrejöttének elősegítése. Az ezen törekvéseknek jogi keretet adó jogalkotási folyamat indult el az elektronikus aláírásról és a hírközlésről szóló törvény megszületésével, ami tulajdonképpen lerakta az alapjait a további informatikai tárgyú jogszabályok megalkotásának. Ebben a sorban a következő a most a tisztelt Ház elé terjesztett törvényjavaslat is.

A XX. század végén az internet használatának rohamos elterjedése, az információs technológiák ugrásszerű fejlődése jelentősen megnövelte a nyitott kommunikációs hálózatok gazdasági, társadalmi jelentőségét. A gyorsabb és költségkímélőbb információáramlás egyszerűsíti a kapcsolattartást a gazdaság szereplői között, bevezetve az e-biznisz fogalmát az egész gazdasági életben. Ebben az új gazdaságban az elektronikus kereskedelem a világon mindenütt exponenciális gyorsasággal növekszik, és ezzel a növekedéssel kíván Magyarország is lépést tartani, amikor megteremti az elektronikus úton folyó kereskedelem fejlődését, a befektetések ösztönzését szolgáló jogi hátteret.

Az információs társadalom felé vezető úton Magyarország az elektronikus aláírásról szóló törvénnyel már megtette az első lépést; a következő lépés volt az információs társadalom infrastrukturális hátterét biztosító, ezáltal a folyamatban kulcsszerepet játszó, hírközlésről szóló átfogó törvény elfogadása. Az informatikai tárgyú jogalkotási folyamat harmadik eleme a vonatkozó európai irányelvet a magyar jogrendbe átültető új szabályozás, a most a tisztelt Ház elé terjesztett, az elektronikus kereskedelemről szóló törvényjavaslat. Az Európai Unióhoz való csatlakozás időszakában az uniós normákat természetesen a legmesszebbmenőkig figyelembe vettük, így a javaslat eleget tesz az Európai Parlament és az Európa Tanács által 2000. június 8-án elfogadott, az információs társadalomhoz fűződő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem bizonyos jogi kérdéseiről szóló 2000/31. irányelv előírásainak.

Nem hagyható figyelmen kívül a szabályozás során az információs társadalmi kapcsolatok határokon átívelő jellege, ezért elengedhetetlen a nemzetközi szervezetek keretein belül kialakult javaslatok figyelembevétele, továbbá a jogalanyok önszabályozási kezdeményezései, magatartási normái, etikai kódexei megjelenésének támogatása.

A törvénytervezet szakmai és közigazgatási egyeztetése két körben zajlott. Az egyeztetések során huszonnégy szakmai szervezet kapta meg a tervezetet véleményezésre. Mindezek alapján, az átfogó szakmai előkészítésnek köszönhetően - amellett, hogy a törvényjavaslat illeszkedik a már meglévő jogszabályi környezetbe - megfelel a szakma és a magyar társadalom speciális elvárásainak is. A törvényjavaslat alapvető célja a preambulum szerint az elektronikus kereskedelem fejlődése és a gazdasági fejlődés előmozdítása által a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének javítása a fogyasztói érdekek figyelembevételével, az uniós szabályozással összhangban.

A javaslat számos, fogyasztói szempontból nagy jelentőséggel bíró rendelkezést tartalmaz. A távollévők közti szerződéskötésben mindig alapvető fontosságú a felek pontos beazonosíthatósága; különösen a szerződéses jogviszonyból eredő jogviták, követelések felmerülése esetén kell a szolgáltatás igénybe vevőjének tisztában lennie a másik fél személyével. Ezért kötelezi a törvény a szolgáltatókat arra, hogy az azonosításukhoz szükséges adatokat folyamatosan tegyék közvetlenül elérhetővé. Erre tekintettel a javaslat részletesen szabályozza az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtani kívánó szolgáltató átfogó adatszolgáltatási kötelezettségét.

Szintén a felek távolléte okozta félreérthetőség elkerülése érdekében tárgyalja a javaslat kidolgozott részletességgel a szerződéskötés minden lépését, ezzel nemcsak a fogyasztóknak nyújtva garanciákat, hanem a szolgáltatók munkáját is segítve.

A szolgáltatók jogi helyzetének tisztázása céljából további kérdéseket is rendezni kívántunk a törvényjavaslatban. Így például behatóan foglalkozik a törvényjavaslat a szolgáltatók mögöttes felelősségével, mely a szolgáltatók által hozzáférhetővé tett, de nem tőlük származó jogsértő tartalmakra vonatkozik. A javaslat egyik legnagyobb erénye a felelősségi rendszer és az ahhoz kapcsolódó eljárási rend részletes kidolgozása, mely biztosítja az interneten elkövetett jogsértések elleni hatékony fellépést, a szolgáltatók közreműködését a jogsérelem orvoslásában, ezzel mentve fel a szolgáltatót a felelősség alól.

A javaslat külön fejezetet szentel a kéretlen kereskedelmi megkeresésekkel, reklámokkal kapcsolatos kérdéseknek az internetes környezetben; ezekkel a rendkívüli gyorsasággal szaporodó, angol kifejezéssel spameknek nevezett, tulajdonképpen zavaró és kéretlen reklámokkal kapcsolatban. A magyar szabályozás a fogyasztók szempontjából az egyszerűen és gyorsan kezelhető szabályozást részesíti előnyben. A törvényjavaslat alapján a fogyasztó egyetlen aktussal letilthat minden kereskedelmi célzattal érkező, elektronikus úton küldött reklámot, ezen rendszer működését pedig egy központi regiszter felállítása fogja biztosítani, amelyről a kormány a 2271/2001. számú határozatában már rendelkezett is.

 

 

(8.10)

 

Tisztelt Ház! Összegzésképpen elmondható, hogy az információs társadalom újabb kihívásának teszünk eleget, amikor az informatikai tárgyú jogalkotás újabb eredményeként megszületett törvényjavaslatnak kívánunk zöld utat adni. Célja és rendeltetése szerint az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény jogi keretet ad az interneten folyó üzletkötés magyarországi vonatkozásainak, másrészt megfelelő kiindulási pontként szolgál majd a részletes szabályozás számára mind az állami, mind az önszabályozás szintjén.

Ezennel megköszönöm kitüntető figyelmüket, és egyben kérem a tisztelt Házat, hogy a javaslatot vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, van-e kijelölt bizottsági előadójuk. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben. Elsőként Szabó István úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Államtitkár úr! Tisztelt Országgyűlés! Az információ alapú társadalmak globális világhálózata, az internetjelenség gyökeresen formálta, formálja át életviszonyunkat. A kialakuló új gazdaság az informatikára, a távközlési hálózatok, az információs technológiák által nyújtott lehetőségekre épül, ami az információs társadalom leglényegibb sajátosságai közé tartozik. Az információs társadalom hazai kiépítésének és fejlődésének fontos eleme az e fejlődéshez hozzájárulni képes, hatékony, a korszerű információs technológiai eszközöket jól kihasználó gazdaság.

A polgári kormány a maga eszközeivel elkötelezetten segíti ezt a fejlődést. Az elektronikus aláírásról szóló és az egységes hírközlési törvényt követően az elektronikus kereskedelemről szóló törvénytervezet is a tisztelt Ház elé került.

A törvényjavaslatról a parlamenti bizottságban lefolytatott viták tapasztalatai alapján fontos leszögezni, hogy mit akar, és mit nem akar szabályozni. Az életviszonyainkat egyre fokozódó mértékben befolyásoló internettel alapvetően három megnyilvánulási formában kerülünk kapcsolatba: az információ- és véleményközlés eszközeként, mint új és tökéletesedő technológiával az információ továbbításában, s a kereskedelmi kapcsolatok közvetítőjeként. Az előttünk fekvő javaslat az utóbbira fókuszál.

A törvényjavaslat a kereskedelem való világbeli és elektronikus fajtája, válfaja közötti jogi esélyegyenlőség megteremtéséhez szükséges fontos szabályozási lépés. Jogi szempontból nem lehet különbség egy úgynevezett off-line, nem elektronikus, hagyományos kommunikáció útján létrejött, és egy on-line, részben vagy teljesen elektronikus kommunikáció útján létrejött ügylet között. Az elektronikus kereskedelem során ugyanis a hatályos magyar polgári jogban szabályozott, távollévők közötti kereskedelmi szerződések jönnek létre, vagyis amit szabad off-line, azt szabad on-line is.

A jogi szempontból további megoldást igénylő kérdések az ügyletek technikai környezetéből fakadnak: így az interneten szolgáltatást nyújtók jogi helyzete, felelősségi viszonyai, a szolgáltató mögöttes felelőssége, az ügyletek létrejöttének és teljesülésének biztosítékai, a technikai szempontból rohamosan fejlődő kommunikációs lehetőségek és az ezek révén megvalósuló üzleti magatartások kiszámíthatóvá tétele. Az előttünk fekvő törvényjavaslat olyan jogi kereteket teremt, amely megfelelő biztosítékot nyújt az üzleti bizalom kialakulásához, és amely nem gátolja túlszabályozással a fejlődést.

A kiszámítható, megbízható, áttekinthető, az elektronikus kereskedelem előtti korlátokat lebontó jogi környezet megteremtése az európai információstársadalom-koncepciók elsődleges céljai közé tartozik. És itt hadd hivatkozzam Frits Bolkenstein, az Európai Bizottság közös belső piac főbiztosának a véleményére, mely szerint az EU irányelvét az elektronikus kereskedelemről modellként szolgálónak nevezte a technológiai változásokkal és az innovációval való időbeli és hatékony lépéstartáshoz szükséges jogszabályalkotáshoz. Olyan mérföldkőnek, amely előmozdítja az elektronikus kereskedelem növekedését Európa-szerte, és lehetővé teszi a polgároknak és az üzleti vállalkozásoknak, hogy a munkavállalás terén, az áruk és szolgáltatások választékában, valamint a piacra jutásban mutatkozó előnyökből nagymértékben profitálhassanak.

Az előttünk fekvő T/5141. számot viselő törvényjavaslat ezt a 31/2000. számot viselő irányelvet követi, azt a lehetséges mértékben átvéve. A jogharmonizáció kapcsán fontos és egyenrangú szempont az EU-irányelvek átvételével a belső jogharmonizáció, a kapcsolódási pontok, a harmonizálandó jog feltárása. Ugyanakkor a harmonizációs kötelezettség alóli kivételek körébe tartoznak, vagyis védelemben részesülnek a feltétlen harmonizációs követelménnyel szemben egyes sajátos területek nemzeti szabályozásai, mint például a közerkölcs, a biztonság, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem vagy az egészségügy. Azt meg kell állapítani az EU-s szabályozással való összevetéskor, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokkal és az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokkal kapcsolatos jogi szabályozás jelentős része még az Unióban is kezdeti stádiumban van. Mindezen szempontok figyelembevételével jelen törvényjavaslat az információs társadalommal összefüggő jelentős jogharmonizációs lépés.

Tisztelt Országgyűlés! A polgári kormány az első három évben jelentős lépéseket tett az információs társadalom megvalósítása területén. Elkészült a nemzeti információstársadalom-stratégia, ennek jegyében a kormányzat többek között a kis- és középvállalkozások internetes megjelenése, illetve az elektronikus üzletvitel elősegítése érdekében konkrét cselekvési programokat fogalmazott meg és valósít meg ebben a kormányzati ciklusban.

Az internet üzleti célú felhasználása, az elektronikus kereskedelem az érintett szereplők között újszerű és eddig ismeretlen viszonyokat eredményez, például a szereplők általuk ismeretlen féllel kerülnek szerződéses viszonyba, a megszokott gazdasági kommunikációs környezettől eltérő internetes, virtuális környezetben.

Felfogásunk szerint az internet mégsem egy, a való világtól elrugaszkodott dolog; ami a való világban létezik, az fellelhető az interneten is - előbbinek mintegy lenyomata a világháló. Így aztán, mint ahogy a való világban számos dolgot kell szabályozni, számos dologban kell normát alkotni, a virtuális világban is szükség van erre, illetve megkeresni az analógiákat a hatályos normarendszerben. Ezért a következő parlamenti ciklusban több új jogszabályt kell majd megalkotni a tisztelt Háznak az információs társadalommal, az internettel összefüggésben. Ez természetesen megfelelő előkészítést igényel.

A Magyar Országgyűlés ebben az évben már meghozott olyan fontos törvényt, az elektronikus aláírásról szólót, amely az elektronikus kereskedelem szempontjából is alapvető jelentőségű. Az elektronikus dokumentumok biztonsága és joghatálya megteremtése mellett az elektronikus kereskedelem sajátos kérdéseinek szabályozása is időszerű és szükséges.

Le kell szögezni ugyanakkor, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat nem irányul internetes tartalomszabályozásra. Ha és ahol a tartalomszabályozásra irányuló szándék látszatát kelti, akkor és ott a Fidesz-frakció részéről mi magunk is hajlandók vagyunk azt megvitatni, és módosító indítványokkal pontosítani a törvényjavaslat szövegét. Benyújtott módosító indítványaink egyrészt definíciós jellegűek, az értelmező rendelkezéseket érintik, másodsorban a nem kívánt megkeresés elleni védelmet érintik, harmadsorban pedig a javaslatban nem szereplő szankciórendszer beépítését javasolja a jogellenes cselekmények visszaszorítása és megakadályozása érdekében.

 

 

(8.20)

 

A törvényjavaslatot a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója az ismertetett szempontokkal összhangban lévőnek ítéli, támogatja, és elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Előrebocsátom, hogy az informatikai és távközlési bizottság ülésén a kisebbségi vélemény kijelölt előadója is voltam, de nem tartottam szükségesnek hozzászólásra jelentkezni, minthogy többségi vélemény sem hangzott el az informatikai és távközlési bizottság nevében.

Mindazonáltal szeretném leszögezni, hogy a Magyar Szocialista Párt támogatja az elektronikus kereskedelemről szóló törvényjavaslat elfogadását, de az elektronikus kereskedelemről szóló törvényjavaslat elfogadását támogatja, és nem mást.

A bizottsági ülésen elhangzott kisebbségi vélemény éppen azért minősítette általános vitára alkalmatlannak az előttünk fekvő T/5141. számú törvényjavaslatot, mert ez az elektronikus kereskedelem szabályozásán messze túlterjeszkedik. Készséggel elfogadom az államtitkár úr, illetőleg a Fidesz vezérszónoka által kijelentetteket, miszerint ez a túlterjeszkedés nem szándékos, és a kormány, illetőleg a kormánytöbbség részéről együttműködést fogunk tapasztalni, amennyiben ezt a túlterjeszkedést kívánjuk az eredeti méretekre visszaszorítani. Ebben az esetben módosító indítványokkal mi is a törvényjavaslat javításához kívánunk hozzájárulni, és részünkről nem lesz akadálya a törvényjavaslat elfogadásának.

Az, hogy ez a törvényjavaslat jelentős mértékben terjeszkedik túl az elektronikus kereskedelem szabályozásán, voltaképpen egyetlen szón múlik, ez az egyetlen szó a 2. § f) pontjában rejlik. Szeretném idézni: "Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás" - ez a meghatározása ennek a fogalomnak - "elektronikus úton, távollévők részére, többnyire ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás, amelynek igénybevételét a szolgáltatás igénybe vevője egyedileg kezdeményezi."

Tisztelt Ház! Ha ez a "többnyire" szó a megfogalmazásban benne marad, akkor ez azt jelenti, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételének minősül minden olyan esemény, amikor bárki, bármilyen számítógépen bármilyen, a világhálón megtalálható honlapra rákattint. Ha ez benne marad, akkor a törvény, a törvény szándéka, a törvény hatálya a globális és generális tartalomszabályozásra irányul - ezt a Magyar Szocialista Párt semmiképpen nem tudja támogatni.

Amennyiben - és erre nézve különböző módosító indítványokat nyújtottunk be, illetőleg fogunk benyújtani, amelyekről az általános vita keretében is szeretnék néhány szót ejteni - készség mutatkozik arra, hogy bármilyen, általunk javasolt vagy akár más által javasolt megoldással a törvénynek ezt a hiányosságát orvosoljuk, pontosabban szólva a törvénynek ezt a túlterjeszkedését korlátozzuk, akkor részünkről nem lesz akadálya az elfogadásnak.

Tisztelt Ház! Nem tudom, a jelenlévők ismerik-e a különbséget a magyar és az angol parkosítás között. Magyarországon úgy szoktak parkosítani, hogy bevetik fűvel az adott területet, lebetonozzák az utakat, kitalálván azt, hogy az emberek vajon merre kívánnak majd a parkon keresztüljárni. Mint ahogy azonban az emberek rendszerint nem feltétlenül arra kívánnak járkálni, amerre ezt a tervező eltervezte, letapossák a gyepet. Angliában a módszer fordított: begyepesítik az egész területet, majd várnak egy évet, ez alatt az év alatt az arra járók kitapossák maguknak a megfelelő utakat, ezt azután lebetonozzák. Furcsa módon a polgárok ezt követően a betonúton járnak. A magunk részéről a törvényalkotásnak azt a változatát tudjuk támogatni, amely a való életben felmerült problémák gyakorlatban kialakult szabályozását szentesíti, és nem azt, amelyik előzetesen, íróasztal mellett kíván ráoktrojálni szabályozást még éppen csak születőfélben lévő területekre, viszonyokra.

Ennek megfelelően tehát az egyik lehetőség az általam említett túlterjeszkedés korlátozására, hogyha a törvényjavaslat címét és tárgyát megváltoztatjuk, s kizárólag az elektronikus kereskedelemről fog szólni a törvényjavaslat. Ebben az esetben a jogalkotónak nincs más feladata, mint kimondani azt, hogy az elektronikus úton kötött szerződés éppúgy jogokat és kötelezettségeket keletkeztet, mint a papíron írásba foglalt szerződés; igaz, az elektronikus úton megkötött szerződés specialitásaira figyelemmel kell lenni. Ilyen specialitás például az, hogy a szerződő felek nincsenek egyidejűleg jelen, sőt gyakorta a szerződés konkrét tárgya sincs elérhető, kézzelfogható közelségben. Ezeket a problémákat természetesen a törvénynek el kell rendeznie. Mindazonáltal a jogalkotónak itt egyetlen alapvető feladata marad: a szerződésekre vonatkozó, ma is hatályos szabályozás tárgyi hatályát kell kiterjesztenie az elektronikus úton kötött szerződésekre.

A másik változat, a technikailag legegyszerűbben megoldható változat a túlterjeszkedés orvoslására, ha egy módosító indítvánnyal az általam említett 2. § f) pontjából a "többnyire" szót töröljük. Ezáltal az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás, visszterhes szolgáltatás lesz. Ha ezekre a szolgáltatásokra kívánja a jogalkotó korlátozni a törvényjavaslatban szereplő, illetőleg általunk több helyen módosítani javasolt szabályozást, akkor ez megítélésünk szerint elfogadható.

Végezetül van egy harmadik lehetőség, és erre nézve is fogunk módosító indítványokat benyújtani: ez pedig arról szól, hogy az elektronikus kereskedelmet, illetőleg a most az elektronikus társadalommal összefüggő szolgáltatásként aposztrofált szolgáltatásokat összevonjuk, mondjuk, elnevezzük őket információs hálózati szolgáltatásnak, de ezek hatályát, ezek lényegét egy szerződéses jellegben határozzuk meg. Vagyis az a szolgáltatás, amelynek igénybe vevője és szolgáltatója szerződést köt egymással elektronikus úton, erre a szerződésre a polgári törvénykönyv szerinti ráutaló magatartással létrejött szerződés szabályai az irányadóak, hacsak mondjuk, például elektronikus aláírás útján nem minősül már írásba foglalt szerződésnek. Mind a három megoldás elfogadható, mind a három megoldás arra korlátozza a törvény hatályát, amit megítélésünk szerint ma szabályozni lehet és érdemes.

Szeretném elmondani, tisztelt Ház, hogy mindaz, ami az általam említett körön kívül esik, az internetnek mint információcserét biztosító eszköznek a funkciója nem annyira a sajtóra vonatkozó szabályokhoz igazodik, nem annyira a sajtóval analóg az internet, mint inkább az élőbeszéddel. A törvényjavaslatból, a törvényjavaslat szabályozásából több ponton az tűnik ki, hogy a törvényjavaslat benyújtója az internetet a sajtó módjára kívánja szabályozni.

Még egyszer mondom, megítélésem szerint az internet - speciális esetektől eltekintve, amelyeket részint az elektronikus kereskedelemről szóló törvénynek kell szabályoznia, részint szabályozza a sajtótörvény, amely megnyugtatóan rendezi, hogy mi minősül sajtóterméknek, és mi nem - az élőbeszéddel analóg, és ennek következtében a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó szabályokat érdemes ebben az ügyben követni. Ha nekem, mielőtt véleményt mondok, mielőtt a Hyde Parkban kiállok a Speakers' Cornerre, meg kell adnom a nevemet, az adószámomat, a lakcímemet és a tudományos fokozatomat, akkor ez nem a véleménynyilvánítás szabadsága, tisztelt Ház.

 

 

(8.30)

 

 

Harmadszor: nem megnyugtató számunkra az interneten vagy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás keretében elkövetett jogsérelem vagy érdeksérelem rendezése, az a rendezés, amely a törvényjavaslatban foglalt. Azt gondolom, mindenki számára világos, hogy egy ilyen szabályozás - amelynek az a lényege, hogy ha én saját érdekeim vagy jogaim sérelmét tapasztalom az interneten, felhívom a szolgáltatót egy nyilatkozattal ennek a tartalomnak az eltávolítására, a tartalom eredeti elhelyezője viszont egy ellennyilatkozattal visszahelyezheti azt - olyan esetekhez vezethet, amelyek semmiképpen sem tekinthetőek kívánatosnak. Évekre lehet valakit letiltani az internetről ezzel a módszerrel, hiszen nem kell mást tenni - mondjuk, hogy csak a kereskedelem és ne a politika vagy a politikai reklám területén maradjunk -, mint a konkurens kereskedő reklámját vagy a konkurens kereskedő honlapját saját érdekemmel ellentétesnek nyilvánítanom, és akkor azt a szolgáltató le kell hogy vegye. Persze az illető egy ellennyilatkozattal visszatetetheti, de akkor jön a következő, hasonló területen dolgozó kereskedő, és ő fogja a saját érdekével ellentétesnek nyilvánítani. Mindaddig, amíg ez az egész lánc körbe nem megy, mindaddig, amíg mindenki el nem játszotta ezt a dolgot - és ez akár évekig eltarthat -, a szóban forgó elektronikus kereskedő a maga honlapját csak percekre láthatja viszont a világhálón.

Negyedszer: hiányoljuk a törvényjavaslatból azokat a szabályozásokat, amelyek az elektronikus kereskedelmet nemcsak szabályozni, hanem ösztönözni kívánják. Ha igaz, márpedig igaz, hogy gazdasági előnye származik nemcsak a kereskedőnek és nemcsak a fogyasztónak, hanem az egész magyar gazdaságnak abból, ha az internetes elektronikus kereskedelem tért hódít, akkor érdemes lenne adókedvezményekkel, speciális szabályokkal vagy bármilyen más ismert, és hogy ne mondjam, külföldről adaptálható módon elősegíteni, ösztönözni a kereskedőket arra, hogy az elektronikus úton folytatott kereskedelmet, ha ne is előnyben részesítsék, de legalábbis egyik kereskedelmi formaként használják.

Ötödször: nem tartjuk megnyugtatónak a kéretlen reklámok ügyének rendezését. Nem tartjuk megnyugtatónak már csak azért sem, mert a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete is egy pont fordított szabályozást tartott kívánatosnak. Eszerint, a törvényjavaslat szabályozása szerint kéretlen reklámot mindenki saját maga tilthat le, és erről az állam nyilvántartást vezet. Ennek a megsértéséhez szankciókat a törvény nem fűz. A mi számunkra megnyugtató megoldás az lenne, ha elektronikus reklámot csak kérésre kaphatna valaki, tehát nem azt kellene megtiltani, hogy ő kapjon, hanem azt kellene engedélyezni, hogy ő kapjon. Alapesetben legyen tilos az elektronikus reklámot valakinek a honlapjára kéretlenül elküldeni.

Végezetül, tisztelt Ház, nem megnyugtató számunkra a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter hatáskörének szabályozása ebben a kérdésben. Ha igaz - és igaz -, hogy az elektronikus kereskedelemmel, illetőleg az információs szolgáltatásokkal összefüggő jogok sérelme olyan jogsérelem lehet, amely alapvető emberi jogokat sért, akkor úgy gondolom, és úgy gondoljuk, hogy nem célszerű ezeknek szabályozását, megtiltását miniszteri rendeletbe foglalni, akkor ezekről törvényt, adott esetben alkotmány erejű törvényt érdemes alkotni.

Tisztelt Ház! Ennyi az, amit az általános vitában elmondandónak tartottam. módosító indítványainkkal, illetőleg a részletes vitában hozzá fogunk járulni a törvény javításához, és amennyiben elfogadást nyernek javaslataink, akkor annak elfogadásához.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Danka Lajos úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt képviselőcsoportja és képviselői az előttünk fekvő T/5141. számú törvényjavaslatot roppant fontosnak tartják.

A javaslat elfogadása nélkül hazánk lemaradna az elektromos kereskedelem területén. Bár jelenleg ezt a szolgáltatást kevesen tudják igénybe venni, azonban térnyerése erőteljesen növekszik, és a nemzetközi folyamatokat figyelembe véve növekedni is fog. A ma felnövő generációk érdeklődése napról napra nő a számítástechnika és az internet vívmányai iránt. Tehát mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a következő időszakokban a fiatalok lehetőségét biztosítsuk, hiszen tudjuk, hogy a kitörési lehetőséget az országunk részére a humán erőforrás nyújtja.

Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azokat a veszélyeket, amelyeket az ilyenfajta kereskedelem jelent. Nem szabad lehetővé tenni, hogy a gazdaságot akár csak veszélyeztesse is az elektronikus forgalom. A kereskedelem biztonságának kell lenni az elsőnek, csak ezután lehetséges a fejlődés ezen a területen. Mivel a törvényjavaslat véleményünk szerint ezen elvárásoknak megfelel, és az európai jogharmonizáció szempontjából is jó, emiatt mi támogatjuk az elképzeléseket, hiszen amit az élet a gyakorlatban problémaként fog felhozni, az az elkövetkezendő időszakban kezelhető véleményünk szerint.

A gondokat mi abban látjuk, hogy az említett kereskedelem még a világ fejlettebb részén is újdonság, így buktatói csak a későbbiekben fognak előjönni. Emiatt nem lehet csak átvételeket beépíteni a törvénybe. Figyelemmel kell lenni a hatásaira, folyamatosan karban kell tartani, és biztosítani kell a hazai kisvállalkozók részvételét, illetve pozitív diszkriminációt kell velük szemben alkalmazni. A javaslat megfelelő módon garanciákat épít ki, amelyek közül az egyik legfontosabb az ajánlat tárolásának és előhívásának lehetősége, amely az igénybe vevő biztonságát szolgálja. Az MSZP vezérszónokával szemben a mi véleményünk az, hogy igenis kellenek paraméterek, igenis kell tudnom azt, hogy kitől rendelem meg, mit rendelek meg, hogyan rendelem meg, milyen feltételek mellett, mik azok a kondíciók, amikre számíthatok, mi az az etikai kódex, aminek függvényében dolgozom, illetve megrendelek valamit is.

A szerződési feltételek nagyon fontosak egy-egy ilyen megrendelés esetében. Hiszen ha nem ismerem a feltételeket, nem tudom azt, hogy mikor kapom meg, milyen fizetési feltételek mellett, hogyan, abban az esetben gondok vannak. A másik fontos dolog, amit mindenképpen jól kezel szerintünk a javaslat: a javítási lehetőségek és a visszaigazolások kérdésköre. Hiszen ha egy ajánlatot úgy egy az egyben nem tud elfogadni az igénybe vevő, abban az esetben neki is kell egy ellenjavaslatot tenni, amit adott esetben a szolgáltatónak kell elfogadnia. Fontos még a visszaigazolás kérdése, amely biztosítja azt, hogy az igénybe vevő meg fogja kapni a megrendelt szolgáltatást.

(8.40)

 

Az FKGP frakciója - ezeket a szempontokat figyelembe véve - támogatja a törvényjavaslatot, csak arra hívja föl a kormányt, illetve képviselőit, hogy folyamatosan kísérje figyelemmel hatásait, és amennyiben szükséges, a megfelelő lépéseket meg kell tenni, akár parlamenti hozzájárulással is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, valami félreértés van Danka képviselőtársammal. Nekem nincsen abban vitám, hogy ha én nagy értékű ékszerekkel vagy elektronikus cikkekkel óhajtok elektronikus úton kereskedni, akkor annak, aki ilyet tőlem vásárolni kíván, és elküldi nekem ennek ellenértékét, tudnia kell, hogy én ki vagyok, mi az adószámom, hol lehet engem utolérni abban az esetben, ha kiderül az általam küldött briliánsgyűrűről, hogy az nem briliáns, hanem strassz.

Az én kijelentésem, miszerint mindezek az azonosítók feleslegesek, az elektronikus hálón nyújtott azon szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek nem visszterhesek, ahol tehát én a szó igazi, polgári jogi értelmében nem szolgáltatást nyújtok, hanem valamit közölni kívánok embertársaimmal, amit azok vagy elolvasnak, vagy nem. Ebben az esetben az én jogom az, hogy magamról mit hozok nyilvánosságra, és mit nem hozok nyilvánosságra. Nem látom értelmét, főként pedig nem látom szankcionálhatónak azt, hogy ilyen esetekben rákényszerítsenek engem arra, hogy, mondjuk, a tudományos fokozatomat mindenkinek a tudomására hozzam. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Magyar Bálint úr, az SZDSZ képviselője.

 

DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban azt szeretném a tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy egy kiemelkedő jogalkotói felelősséggel rendelkeznek egy ilyen törvény esetében, hiszen a parlament az információs, kommunikációs szolgáltatásokkal és technológiai szolgáltatásokkal kapcsolatban olyan szabályozást készül hozni, amely nagymértékben befolyásolja ennek a területnek a fejlődését. Ez egy olyan kulcsterület, tisztelt képviselőtársaim, amely napról-napra fontosabb szerepet játszik a nemzetgazdaságok jövedelemtermelő képességében, és a piacgazdaságok között folyó versenynek a tétje talán ezen a területen a legnagyobb.

Másrészt: a távközlésben és az informatikában a jogalkotás szerepe speciális. Helyes szabályozással és befektetőbarát kormányzati politikával egy ország versenyképessége igen gyorsan javítható, de rossz törvényekkel nagyon könnyen ronthatunk is rajta, s lemaradásunkat a jövőben ezáltal csak fokozhatjuk. A folyamat nemcsak a gazdaságot modernizálja, de a társadalom teljes átalakulásához is vezet, ahol a felkészüléshez nem elég a jó megnevezés - mármint hogy információs társadalom -, de megfelelő jövőkép is szükséges hozzá.

Ezzel szemben a beterjesztett törvényjavaslat szomorú példája mindazoknak a hibáknak és mulasztásoknak, amelyek az elmúlt három és fél évben az informatika területén a kormányzati politikát jellemzik. Először is a koncepciótlansággal kezdeném. Az elektronikus kereskedelem szabályozásába nem ad hoc módon kell belefogni, tudatos koncepció nélkül. Világos képet kell kapnunk arról, távlatilag is, hogy mik a szabályozásra váró elemek, és ezek közül először is melyeket kell megoldani a meglévő törvények módosításával, melyek azok, amelyek az alkotmány módosítását igénylik, mely esetben szükséges új törvények alkotása, melyek vannak azon a szinten, ahol elégséges a kormány- vagy a miniszteri rendelet, és végül melyek azok a területek - és talán ez a legfontosabb -, ahol az állam szerepvállalása vagy nem lehetséges, vagy nem kívánatos. Ezért a szabályozást a szakma, illetve a társadalom önszabályozó mechanizmusaira kell bízni. A szakma és a társadalom önszabályozó mechanizmusai azok, amelyekben ez a kormány a legkevésbé hisz és a legkevésbé bízik. Részben ennek hiánya magyarázza azt a zűrzavart, ami a törvényjavaslatot, a szabályozási szinteket és a szabályozott területeket illetően tapasztalható.

Sok olyan alapkérdést, amit törvényben kellene szabályozni, ez a törvényjavaslat a miniszteri szintre bízza. A lényeges magatartási szabályozásokat e törvény keretein belül azonos jogszabályi szinten kellene meghatározni. Erre, úgy látszik, most nincs esély. A kérdéskör egyes alkotmányos jogokat is érint, de az alkotmány módosításának szándékáról és az ehhez szükséges konszenzus megteremtésének az igényéről nincsen szó. Végül: a javaslat egybemossa az elektronikus kereskedelem és az általános célú tartalomszolgáltatás területét, amelyet talán bölcsebb lenne külön szabályozni.

Többek között az ilyen típusú alapkérdések tisztázásához kellene egy meghatározott, egy világos alapkoncepció, amely megfelelő társadalmi vitán és konszenzuson alapulhat. A törvénytervezet egy hibás szemléleten is alapszik. Úgy tűnik, hogy a kormányzat nem érti saját szerepét és feladatait az információs társadalomhoz vezető úton. A kormány nem maga építi az információs társadalmat; ehhez gyenge és alkalmatlan. Az információs társadalmat emberek építik, illetve embereknek azok a kis-, közép-, illetve nagyvállalkozásai és legkülönfélébb társadalmi szervezetei, amelyek előtt a versenyt korlátozó akadályokat le kell bontani, nem pedig fölösleges és bürokratikus terhekkel sújtani őket. A kormányzat "minden hatalmat a kancelláriának" elvéből indul ki, a törvényeket üres keretté degradálja, ahol igazán érdemi kérdések szabályozását miniszteri hatáskörbe utalja, így a parlamentnek ténylegesen nem lesz beleszólása számos, alapvetően fontos kérdésbe. Ezek közül idéznék néhányat.

A legfontosabb társadalmi elemeket, elsősorban az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások bizalmi elemeit és az elvárható biztonság kérdését az anyag mellőzi. Helyette a 17. §-ban a kancellária miniszterének ad felhatalmazást szinte minden lényegi kérdésben. Az a mód, ahogy az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások legfontosabb játékszabályait nem törvény, hanem rendeletek fogják szabályozni, véleményünk szerint versenyellenes. A piaci szereplők nem tudnak felkészülni, a legelemibb alapinformációk híján nem tudják a beruházásokhoz és piaci stratégiájukhoz szükséges döntéseket meghozni. Ez azt jelenti, hogy az elektronikus kereskedelem a gyakorlatban nem fog úgy működni, ahogyan azt egyébként elvárhatnánk tőle. Ha a törvény elfogadásra kerülne, az átlagpolgár, ha elektronikus kereskedelmi szolgáltatást vesz igénybe, azt követően sem fog többet tudni a tranzakció adózási, fogyasztóvédelmi, szerzői jogi, személyiségi jogi és adatbiztonsági hátteréről és kockázatairól, mint korábban.

A konkrét problémákat nyolc kérdéskör köré csoportosítanánk. Először is: nem világos, hogy mi az indoka a törvényjavaslat ezen formában és ilyen időzítéssel történő beterjesztésének. A szakma szerint jelenleg nincs semmiféle törvényi vagy szabályozási kényszer, amely egy hasonló jogi norma kiadását indokolná, annál inkább szükség lenne a kérdéskör átfogó és világos koncepciójának a megalkotására. Bölcsebb lenne megvárni ezt az átfogó koncepciót, és azt egy vagy több jogi norma keretei között, kellően egyeztetett módon, megfelelő előkészítéssel és együttműködéssel kibocsátani. A beterjesztés indoka azért is aggályos, mert a javaslat továbbra sem ad jogbiztonságot az adott jogterületen, ellenben több esetben is további jogviták forrásául szolgálhat majd.

Másodszor: az előterjesztés nem tisztázza a különbséget az elektronikus kereskedelem és a hagyományos kereskedelem között sem a definícióban, sem a törvény hatályát illetően. Az anyagból nem derül ki, hogy mely területeken hoz korlátozásokat és szűkítéseket a jelenleg érvényes, a hagyományos kereskedelmet szabályozó jogi környezethez képes. Fontos joghézagok várnak betöltésre. Például pontosítandó, hogy miként válik valakiből szerződő fél, hogy a szerződés tárgyának és az üzleti tranzakció különböző szakaszainak a definiálásával is megfelelőbben kellene foglalkozni, s végül, hogy a fogyasztóvédelemnek ki kell terjednie a virtuális világra is.

Harmadik alapvető probléma: két törvényt szabályoznak egyben. A gazdaságot akarjuk segíteni, vagy a magánembereket megregulázni? Szinte ez a kérdés ebben a törvényjavaslatban. A törvényjavaslat személyi és területi hatálya ködös és aggályos. Nem világos, tisztelt képviselőtársaim, hogy az előterjesztett törvényjavaslat pontosan mit kíván szabályozni. Az anyag két, teljesen különböző terület szabályázását próbálja egyben és meglehetősen összemosva szabályozni: az üzleti célú elektronikus kereskedelmet, illetve a magán- és jogi személyek által bármilyen célból - hangsúlyozom, bármilyen célból - végzett internetes tartalomszolgáltatást.

Nem világos, hogy a tervezet pontosan mit ért a szolgáltató fogalma alatt. A törvényszöveg tág, és nem választja szét a szolgáltatótípusokat, így a különböző felelősségi viszonyok összemosódnak. Amennyiben a szolgáltatók körét nemcsak a professzionális szolgáltatók jelentik, úgy a szolgáltatás adatvédelmi szempontból is kétségessé válik, és csökkentheti az internetet a szabad tartalomközlésre használók számát és arányát.

 

 

(8.50)

 

A családi vagy baráti jellegű tartalmak közléséhez véleményünk szerint nincs szükség arra, hogy a tartalomszolgáltató nevét, lakcímét, adószámát és egyéb személyes adatait a nagy nyilvánosságnak is kiadja. Az internetes tartalom nagy többségét nem a nagy internetszolgáltatók adják, hanem a hétköznapi emberek, csoportok tízezreinek legkülönbözőbb oldalai. Hibás az a szemlélet, amely rájuk nem, csak a professzionális szolgáltatókra koncentrál. Ez megengedhetetlen az információs társadalom demokratikus korszakában, feltéve, hogy ezt a demokratikus kultúrát kívánjuk fenntartani és gazdagítani.

A törvény megnevezése is félrevezető. Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások lényegesen szélesebb kategória, mint az elektronikus kereskedelem, a szabályozások terveinek nagy része mégis elsősorban az elektronikus kereskedelmet és azon belül is elsősorban a fogyasztó felé irányuló úgynevezett B to C-t, tehát a business to consumer kereskedelmet érinti, így az elektronikus kereskedelmi törvénynek nevezett jogszabály gyakorlatilag, tisztelt képviselőtársaim, nem mond semmit az elektronikus kereskedelem nagyobb részét kitevő úgynevezett B to B, azaz business to business, tehát az üzleti világon belüli kereskedelemről.

A tervezet szükségtelenül keveri a gazdasági jellegű információs szolgáltatások, illetve az internet világában oly jellemző egyéb információs tartalomszolgáltatások fogalmait. Mindezzel a kötelezettségek értelmetlen terhét hárítja a nem gazdasági jellegű szolgáltatást nyújtókra. A törvény előírásai a jelen formában túlnyomórészt nem ellenőrizhetőek, nem végrehajthatóak és nem szankcionálhatóak.

A negyedik probléma az, hogy ha az elektronikus kereskedelemről beszélünk, nem kerülhetjük meg az adózás kérdését sem. A gazdasági kérdésekről, az üzleti feltételekről nem esik szó nemhogy a tervezetben, de még a koncepciók területén sem. A gazdasági feltételrendszer szabályozását a törvényjavaslat a miniszter kompetenciájába utalja, holott a témakör és benne az elektronikus fizetések joga és az adójog kiemelt figyelmet érdemel. Át kell gondolni a konkrét tennivalókat a vámok, illetve az adók területén is.

Ehhez kapcsolódik az az ötödik probléma, hogy döntenünk kell arról, akarjuk-e, kívánjuk-e az elektronikus kereskedelem pozitív diszkriminációját. Mindenütt, ahol komolyan foglalkoztak az elektronikus kereskedelemmel, eldöntötték, hogy pénzügyi eszközökkel előnyben részesítsék-e az elektronikus kereskedelmet a hagyományossal szemben, támogatják-e állami eszközökkel az elektronikus kereskedelmet azért, hogy az új technológiák gyorsabban elterjedjenek, javítva ezzel a gazdaság versenyképességét. Ehhez az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások nyújtóinak és használóinak adókedvezményeket és adminisztrációs könnyítéseket kell biztosítani. A kérdés nem megkerülhető, és véleményünk szerint ez a fajta pozitív diszkrimináció hazánkban is kívánatos.

A hatodik nagyobb kérdéskör a szerzői jog területéhez tartozik. Alapkérdés e körben: mi minősül szerzői jog által védett műnek az elektronikus kereskedelemben? Adatátvitel esetén ki minősül jogtulajdonosnak és hogyan lehet a jogokat megszerezni? E körben mi lehet a szerepe a kollektív szerzőijog-kezelői testületeknek? Melyek a szerzőijogsértés lehetőségei az elektronikus kereskedelem terén, és milyen jogkövetkezményekkel kell számolni szándékos és nem szándékos jogsértés esetén? Alkalmazhatók-e a szabad felhasználás előírásai, és ha igen, milyen határok között? Melyek a szerzőijog-védelem technikai eszközei és mennyiben? A szerződések mennyire tudják védeni a szerzői jog jogosultját, és a jogsértések szankciói milyen módon kényszeríthetők ki?

Ezekre a kérdésekre választ kell kapni. Ezek ma nyitott kérdések, és átfogó koncepció híján nem lehet olyan részszabályozásokba belemenni, amelyek ezeket a kérdéseket nyitva hagyják.

A hetedik legfontosabb terület az adatvédelem és a személyiségi jogok területe. Ezen a téren valóban az alapvető kérdés, hogy továbbra is kiszolgáltatottak maradunk-e. A tervezet még mindig tartalmaz olyan rendelkezést, amely ellentétes a jelenleg hatályban lévő adatvédelmi előírásokkal. Továbbra sem tudhatjuk, hogy egy internetes üzleti tranzakciónk során gyűjthetnek-e adatot rólunk, vásárlási szokásainkról, érdeklődési területeinkről. Nem tudjuk, hogy adatainkat ki kinek adhatja el és adhatja tovább, és nem tudjuk, hogy ki, mikor és milyen formában használhatja fel ezeket az adatokat azért, hogy esetleg többet vásároljunk. Nem tudhatjuk továbbá, hogy ezekből az adatokból ki, mikor, milyen következtetést vonhat le és mire használhatja fel azokat.

A válasz a törvényjavaslat szerint a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszteren, illetve az általa megalkotandó rendeleteken múlik, hiszen a 17. § felhatalmazza őt e kérdéskör szabályozására. Ez véleményünk szerint elfogadhatatlan. A probléma súlyánál fogva és a nyugati tapasztalatok fényében legalábbis törvényi szabályozást igényel, de az is meggondolandó, hogy alkotmányban kellene rögzíteni az információs társadalomhoz fűződő különös, speciális állampolgári jogokat.

A nyolcadik kérdéskör az európai jogharmonizációs problémákat érinti. A törvényjavaslat az Európai Parlament és a Tanács információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi kérdéseiről rendelkező irányelvével harmonizáló hazai szabályozást törekszik kialakítani, az azon túlmenő jogi előfeltételek megteremtését nem tartalmazza. Így jelen formájában hiányos, számos esetben értelmezhetetlen, valamint a gyakorlatban a tervezet alapján megoldhatatlan helyzetek kialakulását eredményezi, ugyanakkor az Európai Parlament és a Tanács által kibocsátott 2001/29. irányelv előírásait nem veszi figyelembe, ezáltal elmulasztja a teljes körű harmonizáció lehetőségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve a Szabad Demokraták Szövetségének véleményét: a törvényjavaslat az érdemi kérdéseket nem rendezi, a két legfontosabb célt, az elektronikus kereskedelem fejlődésének előmozdítását és a fogyasztók jogainak megnyugtató védelmét nem teljesíti, nem rendezi.

A törvényjavaslat visszavonását javasoljuk a kormánynak, azzal, hogy a megfelelő jogalkotási koncepció megalkotását követően a társadalmi és szakmai szervezetekkel folytatott konzultáció és konszenzus eredményeit bemutatva térjen vissza erre a kérdéskörre. Ehhez egy merőben új munkastílust javasolhatunk a kormány számára, melynek a legfőbb jellemzője a tervszerűség, az alaposság, a párbeszéd, a konszenzuskeresés, és ennek nyomán talán egy másfajta hatékonyság, mint amit képvisel. Ezeknek a feltételeknek a nyomai ebben a törvénytervezetben nem fellelhetők.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban sorra kerültek, kerülnek elénk az információs társadalom kialakulásával összefüggő törvényjavaslatok. Még nem telt el egy év azóta, hogy az elektronikus aláírást lehetővé tevő előterjesztést tárgyaltuk. Ezt követően vitattuk meg és fogadtuk el az új hírközlési törvényt.

Mindkét új szabályozás alapvető változásokat indított el az informatika világában. A konkrét üzleti tényeket nem kívánom most felsorolni, ezek a szakemberek és a vállalkozók előtt ismeretesek. Mi, politikusok is kapunk bőven tájékoztatást az üzleti szándékokról - néha túl részletesen is. Gondolok itt a rendkívül gyakori invitációkra egyes jól elhatárolható érdekcsoportok részéről.

Az elfogadott e-szignó törvényhez kapcsolódva csak egy eseményt szeretnék kiemelni: éppen a héten jegyezte be a Hírközlési Főfelügyelet az első olyan szolgáltatót, amely fokozott biztonságú elektronikus aláírás hitelesítésére jogosult. Ez ugyan még nem a legmagasabb szintű digitális közhitelességet jelenti, de látható, hogy a törvény nyomán kezd kialakulni az a szervezeti organizáció, amely a hálózati gazdaság alapfeltételeit fogja megteremteni.

A hitelesítésszolgáltatók megjelenése egyértelműen jelzi azt a folyamatot, amelynek részeként formát öltenek a törvényalkotói szándékok, elképzelések. A kormány éppen ezt tervezi, az a célja, hogy alakuljanak ki az információs társadalom, vagy ahogy ma mondjuk, a tudásalapú társadalom megbízható és biztonságosan megalapozott intézményei. A most általános vitára bocsátott törvénytervezetnek is az a funkciója, hogy az internet lehetőségeit kihasználni akaró állampolgárok jogilag tisztázott körülmények között vehessék igénybe az elektronikus piactér szolgáltatásait. Ez a virtuális piac ugyan nagyságrendjében még nem vetekszik a valóságos csarnokok árubőségével, de már létezik, és egyre nagyobb területeket hódít meg a hagyományos kereskedelem öröknek hitt vidékéről. Vannak olyan szegmensek - például a könyvkereskedelem -, ahol az elektronikus forgalmazás egyes országokban csaknem megelőzi a boltokban eladott mennyiséget.

A hálózati üzlet tehát folyamatosan terebélyesedik, újabb és újabb ágazatokat von be. Csak néhányat említve a leginkább érintettek közül: szembetűnő a banki-pénzügyi szektor on-line térnyerése, de ide sorolható a nemzetközi hátteret igénylő szolgáltatások internetes átalakítása is, elsőként az utazásszervezés és a repülőjegy-foglalás.

 

 

(9.00)

 

Szinte alig lehet találni olyan gazdasági tevékenységet, amelyre ne hatna kisebb-nagyobb mértékben a telekommunikációra épülő fejlődés.

Az internet térhódítását magától értetődően új emberi, gazdasági, szervezeti és természetesen jogi szituációk kísérik. Ezeket a helyzeteket kezelni kell, érvényes válaszokat kell adni a felvetődött kérdésekre mind az államigazgatás, mind a törvényalkotás szintjén. Éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum üdvözli a kormány szándékát egy olyan jogi környezet létrehozásában, amely megfelelő hátteret biztosít a gyors technikai változások követésére.

Véleményünk szerint a törvénytervezet egyaránt szolgálja az állampolgárok és az üzleti élet résztvevőinek érdekeit. Mindkét félnek, az összes szereplőnek - ideértve a netpolgárokat és a vállalkozókat - az az érdeke, hogy megteremtődjék az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások stabil és számon kérhető jogi háttere. Az internet iránt tapasztalható bizalom és az ebből következő gazdasági és társadalmi előnyök csak akkor lesznek kiaknázhatók, ha a hálózati szolgáltatásokat nem övezi bizonytalanság, kialakulatlanság és a formátlanságból következő óvatoskodás.

Már most szeretném felhívni a figyelmet, hogy különleges figyelmet érdemel a folyamatokban részt vevő felek kölcsönös tájékoztatási kötelezettsége és a fogyasztók védelmével kapcsolatos kérdések. A világos célkitűzések mellett ugyanakkor nem lehet elhallgatni, hogy a téma kiforratlansága miatt nagyon munkaigényes, ugyanakkor kockázatos kísérletbe fogott az előterjesztést felvállaló kormány. A szabályozás megteremtésének folyamatában igencsak könnyen lehet hibázni vagy érdekeket sérteni, hiszen a valós társadalmi csoport vagy szakmai érdekek nem körvonalazódtak még tisztán és egyértelműen. Például nyilvánvalóan szembekerülhetnek a hagyományos, úgynevezett off-line és on-line üzleti élet képviselői. Ugyanígy mást preferálnak a technikát biztosító telekommunikációs vállalkozások vagy a tartalomszolgáltatók, és ide sorolhatók azoknak a hagyományos cégeknek az ellentétei, amelyek képesek, illetve amelyek nem képesek a munkájukat a hálóra áthelyezni. Nincsenek minták, nincsenek kialakult gyakorlatok, ezért a törvényi szabályozás sem támaszkodhat részben vagy egészben kikristályosodott megoldásra.

A problémákat növeli, hogy a szabályozás során tekintettel kell lenni az információs társadalmi kapcsolatok határokon átívelő jellegére. Olyasmit kell tehát törvénybe foglalni, ahol a szolgáltatást igénybe vevő tartózkodik csak Magyarországon, maga a szolgáltató pedig nemhogy nem található határainkon belül vagy valahol Európában, de puszta létezése is amorf, ellenőrizhetetlen. A felsorolt nehézségek ellenére a Magyar Demokrata Fórum a benyújtott törvényjavaslatot alaposnak, szakmailag megfelelőnek tartja, és elfogadásra érdemesnek ajánlja.

Itt jegyzem meg - kár, hogy Szabó képviselő úr kimegy -, hogy nagyon plasztikus volt a füvesítés és a betonozás példája. Úgy gondolom, hogy ez a törvény - majd elolvassa a jegyzőkönyvben - a füvesítés kategóriájába tartozik, szó sincs betonozásról; a kormányzat most füvesít, és az idők folyamán ki fog derülni az, hogy hol kell betonozni.

Az előterjesztés megerősíti és alátámasztja, hogy a kormány képes gyorsan és hatékonyan reagálni a törvényalkotás szintjén is a kibontakozó információs társadalom kihívásaira.

További értéke a tervezetnek, hogy nem vész el a sokszor idegenül hangzó elnevezésekben, sőt képes ezt a ma még teljesen szabályozatlan témakört fogalmilag és terminológiailag kezelni. Végig világos és követhető a fogalmazás, ami feltétlenül hozzájárulhat majd a hatálybalépést követő új megoldások könnyebb elfogadásához, az elektronikus vonatkozású előírások meghonosodásához.

Az általános értékelés után a továbbiakban szeretnék néhány témakörhöz konkrét észrevételeket fűzni. Az 1. § éppen az internet egyik legsajátosabb jellemzőjét, a globalitást igyekszik megragadni. A szabályozás úgy foglal állást, hogy a törvény hatálya a Magyarországról nyújtott és a Magyarországra irányuló tranzakciókra vonatkozik. Elemzők szerint ez a meghatározás a későbbiekben nem lesz elegendő; úgy vélekednek, helyesebb lenne a szolgáltatást közvetítő szerver földrajzi elhelyezkedéséből kiindulni. Találkoztam olyan javaslattal is, amely szerint a földrajzi meghatározás helyett az lenne a döntő, hogy magyar nyelven vagy magyar pénznemben bonyolódik-e a szolgáltatás.

Mindezek mellett is kimarad a szabályozásból a ma leggyakrabban előforduló üzleti folyamat, az a megrendelés, amely hazai vevőtől indul, és nem magyar területre irányul, nem magyar szolgáltatótól. Például ha virágot küldök az amerikai nagynénémnek, vagy egy amerikai cégen keresztül a barátomnak valamilyen más csomagot külföldre próbálok eljuttatni. Ezen a problémán az segíthet, ha a magyar szolgáltatók választéka bővül, és egyre több területet fognak majd át.

Az elektronikus üzletvitel szabályozásával foglalkoznak a további paragrafusok. Csak annyit tennék hozzá, hogy a 6. § (2) és (3) bekezdése nem egyértelműen szabályozza, mikor is jön létre visszavonhatatlanul egy üzleti megállapodás. Helyesebbnek tartanánk, ha egy háromlépcsős forma jönne létre: az első, hogy az igénybe vevő rendel, a második, hogy a szolgáltató ajánlatot tesz, a harmadik pedig, hogy az igénybe vevő elfogadja és visszaigazolja az ajánlatot. Ebben a formában aki kezdeményezte, az is zárja le a folyamatot.

A Magyar Demokrata Fórum számára a törvényjavaslat címének második fele ugyanolyan fontos, illetve, ha lehetne rangsorolni, talán még fontosabb. Arról van szó, hogy az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások egyes kérdései mellett - ez a cím első fele - fokozottan szeretnénk kiemelni a döntő fontosságát az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások témakörének; ez a cím második fele, de nálunk első számú ügy. Számunkra éppen a törvénytervezetnek ez a része a meghatározó, ugyanis itt próbálja meg elsők között Európában a kormány determinálni, hogy ki a felelős az internetfelületeken megjelenő tartalomért. Egyszerűen szólva, bombareceptek vagy személyeket, népcsoportokat sértő szövegek kihelyezése a törvény után lehetetlen lesz, hiszen a szervert működtető távközlési cég leveheti, sőt köteles eltávolítani a tiltott információkat.

Ennek értelmében ha valaki vagy egy szervezet úgy ítéli meg, hogy érdekeit és jogait sértő információt tesz hozzáférhetővé egy szolgáltató, akkor - természetesen a formai szabályok betartásával - nem kell egyebet tennie, mint a szerver üzemeltetőjét értesíteni, és kérni a tartalom haladéktalan levételét. Ez azt jelenti, hogy nem a sértettet terheli a bizonyítás. A folyamat az, hogy először le kell venni a vitatott témát, és csak utána jöhet a jogi vita, amire természetesen van mód, és persze kiderülhet, hogy valakinek nem volt igaza.

Nem értünk egyet azokkal a vélekedésekkel, miszerint ez a szabályozás egy burkolt cenzúrát jelent, és előrevetíti, hogy az idevonatkozó paragrafusok segítségével bármilyen tartalmat végtelen hosszú időre el lehet tüntetni a hálóról. Véleményünk szerint ez nem a tartalomszabályozás előfutára, vagy nem éppen maga a tartalomszabályozás, ez minden egészséges társadalom jogos önvédelme.

Azoknak a félelmét sem osztjuk, akik szerint ez a szabályozási forma magába rejti a notórius feljelentgetők megjelenését. Nem zárható ki, hogy természetesen akadnak majd egyes hiperaktív személyek, akik kihasználhatják a lehetőséget, és többnyire teljesen függetlenül az internettartalomtól, de arra alapozva teljesen más indíttatású szándékaiknak igyekeznek társadalmilag elismert formát találni.

Itt fog majd felmerülni a tartalomközvetítők felelőssége. Hiszen nem arról van szó, hogy kötelesek eltávolítani a valaki által sértőnek talált információt, csak arról van szó, hogy ha nem veszik le a kifogásolt tartalmat, a felelősség már őket, tehát magukat az internetfelület kezelőit terheli. De ez a felelősség többnyire minden kockázat nélkül vállalható, ha nem megalapozottak a rendszeres feljelentgetők gyakori követelőzései.

Végül szeretném kiemelni a 14. §-t, ami a netpolgárok alapjogait érinti. A tervezet itt próbálja szabályozni az internet talán legvisszataszítóbb jelenségét, a kéretlen reklámot. A rendszeres hálójárók és az e-mailt használók tudják, mennyi fölösleges ajánlatot kapnak elektronikus postaládájukba. Ha pedig már ott van az on-line brosúra, le kell tölteniük, hiszen csak így juthatnak a következő üzenethez. Magyarul: akár akarják, akár nem, szemük elé kerül a hirdetés, ráadásul a saját költségükre, hiszen amíg letöltik, igénybe veszik telefonvonalat.

A szabályozás lehetőséget kíván teremteni arra, hogy az internethasználóknak legyen módjuk elutasítani a reklámot.

 

(9.10)

 

A Magyar Demokrata Fórum szerint azonban nem elég hatékonyan, hiszen a tervezet azzal a hibás megközelítéssel él, miszerint a fogadó félnek kell majd letiltani magát a különböző listákról és névjegyzékekről. További gyengeség, hogy ha tiltakozásuk ellenére is kapják a villódzó brosúrákat és azt a fogyasztóvédelem illetékeseinek bizonyítják, a tervezet nem szankcionálja a szabályokat megszegő cégeket.

Olyan módosító javaslatot ajánlunk a tisztelt Ház figyelmébe - és ilyen irányú kezdeményezéssel foguk élni -, amely a törvénytervezettel szemben inkább a reklámüzenetekre való feliratkozást, nem pedig az utólagos letiltást támogatja. Véleményünk szerint csak az lehet a reális cél, hogy a magyar internettársadalmat megkíméljük a kommersz információzuhatagtól, az agresszív hirdetések terrorjától.

Összességében az a véleményünk, hogy a tervezet átláthatóbbá teszi az interneten zajló gazdasági tevékenységet, ezzel hozzájárul ahhoz, hogy tisztább viszonyok jöjjenek létre a hálózati szolgáltatások területén. A javaslat egyben elősegíti az internet jó értelmű humanizálását is. Az internet a sok negatív példa után a közvélemény előtt is a felelősen gondolkodó, alkotó társadalmi csoportok és emberek életterévé válhat. Ennek figyelembevételével és a jelzett módosítások benyújtásával a Magyar Demokrata Fórum mindenképpen támogatja az előterjesztést.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Molnár Gyula úr, az MSZP képviselője.

 

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem akarom a saját rendes hozzászólásom tételeit elvenni, de azt gondolom, itt van helye egy rövid megjegyzésnek Csáky képviselőtársam hozzászólása után. Úgy tűnik, hiábavaló a kormány szándéka, hiábavaló a Fidesz vezérszónokának megnyugtató gondolatsora, hiszen világossá vált, amikor az MDF vezérszónokaként Csáky képviselőtársam megosztotta velünk a gondolatait, hogy valamilyen szempontból mégiscsak a szerencsétlen sorsú fizikai szolgáltatókat kívánjuk valamilyen bírói szerepkörbe helyezni, mintha őket ruháznánk fel azzal, hogy mérlegeljék, az a tartalom, amit ők csupán csak közvetítenek a két oldal között, törvénytelen-e, sért-e valamilyen jogot vagy sem.

Természetesen egyetértünk azzal - hiszen mi is ebben az országban élünk -, hogy nem lehet egy olyan világban, mint az interneté, bírósági döntésre várni, hiszen ez rendkívül lelassítaná a folyamatokat. Mégsem gondolom azt, hogy ebben az esetben a fizikai szolgáltató az a személy, aki egy közokirat benyújtása után mérlegelheti azt, hogy az a tartalom, ami az ő szerverén szerepel, sért vagy nem sért személyes jogokat vagy bármilyen módon törvénysértő-e. Azt javaslom, képviselőtársam gondolja végig, ha ennek a törvénynek a hatálya kiterjed például az interneten lévő minden tartalomra - márpedig most ilyen formában értelmezhető a törvény hatálya -, akkor milyen hatással lesz ez a választási kampányban néhány politikai párt honlapjára, tehát hogyan, miképpen fogják majd megszervezni, hogy ezek a honlapok csak percekre lehessenek láthatók, ahogy azt Szabó képviselőtársam jelezte.

Még egy rövid megjegyzés: a bombagyártás, a kábítószer-készítés receptjei a Széchényi Könyvtárban is megtalálhatók, mégsem korlátozzák a Széchényi Könyvtárat emiatt. Annyi a különbség, hogy ma a világhálón ez gyorsabban megtalálható.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Megmondom őszintén, nem tudom, hogy Molnár képviselőtársam most kritikát fogalmazott-e meg az általam elmondottakkal szemben vagy inkább a törvényjavaslattal kapcsolatban. Általánosságban úgy gondolom, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy maga az internet nagyon lényeges része - ha túlzó akarok lenni, azt mondom, hogy alapja - a tudásalapú társadalomnak, és vélem azt, hogy a tudással együtt járó fogalom az intelligencia és a mértékletesség is, akkor nem félek ettől a megoldástól. Nem vitatom azt, hogy bizonyára lesznek extrém példák, de az esetek túlnyomó többségében mindenki, aki ezzel a megoldással kapcsolatba kerül, aki ilyen kérdés megoldására vállalkozik, az meg fogja találni az adott pillanatban a szükséges és jogos variációt. Az élet a későbbiek folyamán - pont a jogszabályi lehetőségek miatt - előbb-utóbb úgyis ki fogja taposni azt az utat a parkban a füvön, amit a végén le lehet betonozni. Úgyhogy én abszolút nem félek ettől a megoldástól.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Bognár László úr, a MIÉP képviselője. Megadom a szót.

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Az információs társadalom térnyerése indokolttá teszi ezen a területen is a szabályozást. A közelmúltban ennek jegyében született meg az elektronikus aláírásról, valamint a hírközlésről szóló törvény is. Ehhez a körhöz tartozik ez a javaslat, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló is.

A közvélemény előtt ez a törvény az elektronikus kereskedelem szabályozásáról szól, és csak kevesen tudják, hogy emellett egy másik, önálló törvényként is megálló javaslat van becsempészve az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló címszó alatt. Ami nem más, mint az internet valamilyen szintű tartalomszabályozása, bár ennek a cím nem nagyon felel meg.

Ha az internet szóba kerül, mindig megkérdezik tőlünk, a közismerten globalizációellenes MIÉP-esektől, hogyan áll a MIÉP az internethez, mely egyesek szerint valóban a globalizáció megtestesítője. Ha rövid és tömör választ kívánunk adni, akkor azt mondjuk, hogy ilyen alapon a telefon vagy a könyvtár is a globalizáció megtestesítője, mégsem tekinti senki sem annak. Részletesebben megválaszolva az internet a huszadik-huszonegyedik század lehetséges információhordozó eszköze, amelyen ki-ki meg tudja találni a számára szükséges információkat, multimédiás anyagokat, illetve kommunikálni tud az ember másokkal. Jelenleg ennél nem több. A Magyar Igazság és Élet Pártja nagyon fontosnak tartja ezt az eszközt, amely jelenleg - de ki tudja, meddig még - az információ szabad áramlásának, valamint a vélemény szabad nyilvánításának az eszköze. Ezt az elvet mi nagyon fontosnak tartjuk.

Az internet viszonylag rövid múltra tekint vissza. Köztudott, hogy ez is, mint több más találmány, a hadiiparból került át a civil szférába. Magyarországon tulajdonképpen öt és félévesnek tekinthetjük. Jómagam az internet magyarországi születésének azt a pillanatot tartom, amikor a legnagyobb távközlési szolgáltató 1996 januárjában megteremtette a helyi hívással történő internetezés lehetőségét az ország szinte egész területén. Ezzel vált lehetővé, hogy vidéken élők is elérhető áron hozzájuthassanak a hálóhoz. Azóta sok-sok víz folyt le a Dunán, hihetetlen fejlődés ment végbe a háló technikai hátterében, ma már sokan otthonukban, sokan munkahelyükön, iskolákban férnek hozzá az internethez.

Persze a kezdetek óta folyik az a számháború, hogy hány embert is érint ez a lehetőség. A statisztikák mindig gyönyörűen megszépítik az egész helyzetet. Egy-egy egyéni előfizetéshez hozzászámolják a családtagokat, a munkahelyeken például mindenkit számba vesznek; de kérdem én, tisztelt képviselőtársaim, itt az Országgyűlésben szabad-e mind a 386 képviselőt internetfelhasználónak tekinteni vagy említeni. A statisztikába biztosan beleszámítunk - de használjuk-e mindannyian? Bizonyosan nem. Jómagam is egy kezemen megszámolhatom, hogy más pártbeli képviselőtársaimtól hány jelzést kaptam. Szerintem a többség, így én is azok közé tartozom, aki ha egy tucatot adtam eddig tovább képviselőtársaimnak; sokkal inkább szaktanácsadóimmal tudjuk ezt felhasználni.

 

(9.20)

 

Ez csak egy példa arra, hogy a retorikában mennyire túlértékelődik az internet jelentősége.

Vagy nézzünk egy másik példát, amikor valaki vásárol magának egy internet-előfizetést és otthon kipróbálja azt, éjszakákon keresztül ül a monitor előtt, és böngészi céltalanul, elveszve a lapok sokaságában; aztán telik-múlik az idő, elmúlik a varázsa, és csak akkor csatlakozik a hálóra, amikor valamilyen konkrét információra van szüksége, például megnézi az elektronikus leveleit, egy-egy hír hátterének utánaolvasni, esetleg külföldi lapokban megnézni, vasúti menetrend után érdeklődni, utazást, nyaralást megszervezni, vagy konkrétan a mindennapi munkához kapcsolódóan információt szerezni. Tehát egyszer a varázs elmúlik. Vagyis a céltalan használat a nullára csökken, az internet munkaeszközzé válik, ugyanúgy, mint a telefonkönyv, a vasúti menetrend, az utazási iroda, a nyomtatott prospektus vagy a könyvtár.

Vérmérséklettől függően ez a folyamat kinél egy hónap, kinél egy év alatt zajlik le. Persze, vannak olyan felhasználók, akik éjjel-nappal a gép előtt ülnek és böngésznek, őket nevezi a szleng turbóusernek, akik már inkább függőnek, betegnek tekinthetők, hasonlóan a drogosokhoz.

Az internet véleményünk szerint túlértékelt jelentőséget kap a kormányzati retorikában, illetve a médiában. A piaci helyzet azonban teljesen más. A kilencvenes évek végén az internetes cégek valódi értékük többszöröséért keltek el világszerte, ma jó, ha névértéküket érik. Sorra alakultak a portált üzemeltető, valamint kereskedelmi szolgáltatást nyújtó cégek is, amelyek azt remélték, hogy az oldalaikon elhelyezett reklámokból fenn tudják majd magukat tartani. Azonban az élet más lett. Egy-egy ilyen reklámfelületet egyszer lehet igazán eladni, majd a hirdetők rájöttek, hogy ezen hirdetéseket szinte senki sem nézi meg, vagyis egyáltalán nem olyan hatékonyak. Így a valódi hirdetések elmaradnak. Kivételt képeznek bizonyos portáloldalak, gyakran politikai megfontolásból, burkoltan finanszírozó cégek semmitmondó hirdetései.

A portáloldalakat üzemeltető cégek közül sok csődbe ment vagy egyszerűen eltűnt, bár szeptember 11-ének kétségtelenül nagy haszonélvezői lettek azok, akik talpon maradtak, de minden csoda három napig tart.

Hasonlóan nem az előrejelzésnek megfelelően növekszik az internetes kereskedelem. Az Egyesült Államokban például a második negyedévben 1,8 százalékkal csökkent ennek mértéke az előző negyedévhez képest, és ez az adat még a szeptember 11-ei terrortámadás előtti időre utal. Az optimista jóslatok olyan körökből származnak, ahol nap nap után használják a világhálót, ennek bűvkörében élnek, és szakmai szűklátókörűségük miatt el sem tudják képzelni azok gondolkodásmódját, akik még soha életükben nem is látták az internetet.

Sok magyar vállalkozás rendelkezik ma kis hazánkban elektronikus kereskedelmi oldallal; a divat hozta magával. Pénzt, időt, energiát áldoztak a rendszerek kifejlesztésére, az adatbázisok állandó frissítésére. De mi lett ezek nagy részének a sorsa? Mivel egyetlenegy megrendelés sem érkezik, ilyen módon a cégek lassan elfelejtik frissíteni adatbázisukat, különösen, ha ezért még kemény összegeket is kell fizetniük. Vagy egyszerűen a cégnek nem is éri meg az évi talán egy megrendeléssel foglalkozni. Akik látszólag talpon vannak, szintén külső finanszírozásból élnek.

Bár a törvényjavaslat indokolásában roppant optimista jóslatok vannak, szerintünk az ilyen kereskedelem mértéke nem teszi ki ma Magyarországon a teljes kereskedelmi forgalom 1 százalékát sem. Ha ez a prognosztizált 40 százalékkal növekszik, akkor is kevés. Erről gimnáziumi tanulmányaim jutnak eszembe, amikor azt tanultuk, hogy a Szovjetunió ipari termelése az egyik évről a másik évre duplájára, háromszorosára nőtt, pedig ha a nullát akármennyivel szorozzuk, az akkor is nulla marad.

A nagy rendszerek pedig gyengék. Nem akarok kitérni rá, de betörtek a CIA internetes központjába, a bankok központjába. Erről elég sokat hallunk ahhoz képest, hogy ezt szeretnék titokban tartani mindannyian. Tehát a rendszer még nem biztonságos.

Az elmondottak alapján megkérdezzük: ilyen bizonytalan állandóan változó körülmények között van-e szükség jelenleg Magyarországon az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások szabályozására törvényt alkotni, vagy csupán az informatikai kormánybiztosság akart egy újabb előterjesztést a Ház elé hozni? Valószínű, hogy az utóbbi lehet az igazság, mivel ezen törvényjavaslat nem szerepel és nem is szerepelt a kormány törvényalkotási programjában sem.

A törvényjavaslat két önálló részből áll, mint már a bevezetőben említettem, a köztudatba úgy ment be, hogy ez a törvényjavaslat az elektronikus kereskedelemről szól. Talán azért alakulhatott ki ez a vélemény, mert a cím első részében ez szerepel. Ezzel szemben a törvényjavaslat sokkal inkább az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szól, és burkoltan az internet tartalomszabályozását is tartalmazza. Mert ha megszámláljuk a paragrafusokat, ez számszerűen igazolható. Az elektronikus kereskedelemmel 2-3 paragrafus foglalkozik, az egyéb szabályozásról pedig 10-11 paragrafus szól.

Az elektronikus kereskedelmet elintézi tulajdonképpen a fogalom meghatározásával, valamint az elektronikus úton létrejött ilyen szerződés speciális szabályozásával. A jelenlegi helyzet szerint az internetes kereskedelemmel foglalkozó cégek kvázi csomagküldő szolgálatoknak számítanak, vagyis ezt a tevékenységet kell cégirataikban szerepeltetni. A kérdés az, hogy a bevezetett elektronikus kereskedelmi szolgáltatás kategória önállóan bekerülhet-e a cégek tevékenységjegyzékébe. Mert ha nem, és továbbra is csomagküldőként kell működniük, akkor az egész szabályozásnak semmi értelme sincs.

Nem rendezi a törvény a kereskedelem pontos módját, a fogyasztói érdekvédelmet sem. Azt viszont kötelezővé teszi, hogy a kereskedő esetleges tudományos vagy szakmai fokozatát, annak megszerzési helyét közzétegye. Kérdezem: ha bemegyek a könyvkereskedésbe, feltüntetik-e ott a cégvezető tudományos fokozatát az ajtón, ablakon, bejáraton? Jó, ha a nyitvatartási idő ki van írva.

A törvényjavaslat nagyobb része az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szól. A definíció szerint ebbe a gyűjtőkategóriába tartozik ez a kereskedelem is. Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás definíciójába más szolgáltatások is beleférnek. Az értelmező rendelkezés megfogalmazásában ez a szolgáltatás többnyire ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás. Ez a "többnyire" szó az, ami kiterjeszti a törvényt a tartalom korlátozására is. Mert ha a saját MIÉP-es honlapomon nem tetszik a tolerancia néhány bajnokának, ami azon írva van, a 13. § alapján letilthatja azt a szolgáltatónál, még akkor is, ha ez ellenszolgáltatás nélkül - mert például saját szerveremen van - került a hálózatra, de kimeríti a "többnyire" kategóriát. Ez egyértelmű tartalomkorlátozásnak minősül, amely távol áll a Magyar Igazság és Élet Pártja álláspontjától, véleményétől. Mi ugyanis a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságát kiemelt jelentőségűnek tartjuk.

A törvény pozitívuma, hogy megpróbálja szabályozni az internetes társadalmat leginkább zavaró, a kereskedelemmel összefüggő direkt reklámok ügyét, a fogyasztóvédelem kérdését, valamint az adatbiztonságot. Ebben támogatjuk.

Összefoglalva azonban a törvénytervezet nem az, amiről a címe szól, nem időszerű, megpróbálja az internetes tartalmat szabályozni, ezért a Magyar Igazság és Élet Pártja a javaslatot ebben a formában nem tudja támogatni.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Molnár Gyula úr, az MSZP képviselője.

 

(9.30)

 

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Azt gondolom, a ma délelőtti vitában a leggyakrabban elhangzó szó az volt, hogy "nagy jelentőségű" vagy "jelentős" szabályozást alkothat meg a Ház. Talán ha az expozét a miniszter úr mondta volna, még azt is hallhattuk volna, hogy a jövő elkezdődött ez alkalommal. Nem tehetjük meg azonban azt, hogy egy picit ne tekintsünk a dolog mögé, és ne nézzünk meg néhány olyan külső körülményt, ami ezen törvény elfogadása kapcsán felmerült.

A legérdekesebb az, hogy a parlament a nyár végén, ősz elején megkapja a kormány féléves jogalkotási tervét, amiben áttekinti a kormány azt, hogy mit is kívánna a parlamenttel elfogadtatni a következő időszakban. Meglepődéssel tapasztaltuk, hogy ez a jelentős és a jövőt nagyban meghatározó törvény akkor, még augusztusban nem volt a kormány számára oly fontos, hogy a jogalkotási tervében elhelyezze. Majdan egyszer csak ősz elején, szeptember végén a szakma ijedten kapta fel a fejét, hogy úgy tűnik, nem egyszerűen egy kis szűk szabályozás készül a szakma egy szeletéről, hanem úgy tűnik, a kormány belevág egy olyan falatba, ami az internet teljes szabályozását jelenti. Örömmel látjuk, hogy ez ma már - legalábbis a szavak szintjén - nem igaz, többé-kevésbé elfogadjuk azt érvelést is, hogy magában a törvény szövegében sem fedezhető fel minden helyen. Azt gondolom, nekünk pontosan kell értenünk, hogy mi a szándék e mögött a törvény mögött, és azt gondolom, a mai bevezető szónoklatokból kiderült, hogy nem szól másról, mint hogy a választási kampányban az információs társadalom alapköveit lerakó újabb törvényi hivatkozás legyen.

A második ilyen, szerintem fontos szignál, amit meg kell hallanunk, a szakma véleménye. Lehet, hogy Bognár képviselőtársam úgy gondolja, hogy ez egy e-kereskedelmi törvény az emberek fejében, de én meg pontosan úgy látom, hogy az egész elmúlt időszakban történt publicisztikák arról szóltak, hogy itt internettörvény elfogadására készülne a parlament, és bárki szólt ezen tárgykörben, kénytelen volt magyarázkodni, hogy nem ezen törvénynek a tárgya.

A harmadik, amit észre kell vennünk: a személyes tapasztalataink. A bizottsági ülésünkön egy ellenzéki képviselő, aki maga is ezen a területen vállalkozó és egyben a bizottság tagja, saját személyes tapasztalatát osztotta meg velünk az elektronikus kereskedés magyarországi elterjedésével kapcsolatban. Finoman szólva, nem voltak biztatók az ő ilyen irányú megérzései ezen a területen. 2000-ben a Gazdaságkutató Intézet mérte ezeket az adatokat, az üzlet és üzlet közötti kereskedés 21 milliárd forint volt Magyarországon az ő felmérésük szerint. A Magyar Bálint által és a törvényben hangsúlyosan említett üzlet és felhasználó, fogyasztó közti kereskedelem mindösszesen 1,1 milliárd forint, az összes kiskereskedelmi forgalom 0,02 százaléka. Azt gondolom, ebből a szempontból kell a törvényt vizsgálunk, ebből a szempontból kell azt megnéznünk, hogy mit is akarunk pontosan a végén elérni, és hogyan, miképpen jutunk el odáig.

Magam is azzal szeretném kezdeni, hogy a törvény címét megpróbálnám egy picit elemezni és kivesézni. Mindannyian egyetértünk abban - legalábbis az eddig hozzászólók -, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás a szélesebb kategória és az elektronikus kereskedelem annak egy nem elhanyagolható, de mindenképpen szűkebb szelete. Ha ez így van, és ha már ezt a logikát a kormány végigköveti, akkor azt gondolom, minden egyes definícióban így is kell szerepeltetni, tehát a címben mindenképpen meg kell fordítani, és később a 2. §-ban, amikor az értelmezéseket adja a törvény, akkor is ezt kell generális szabálynak tekinti.

Mi mégis azt a javaslatot fogjuk majd megfogalmazni, hogy ne is beszéljünk az információs társadalommal kapcsolatos egyéb szolgáltatásokról. Ha igazak azok a hangok, amelyeket ma itt délelőtt hallottunk, hogy csak és kizárólag az a szándék, hogy az üzleti bizalom kialakuljon - ahogy Szabó képviselőtársam mondta, hogy az elektronikus kereskedés alapfeltételeit megteremtsük, hogy ezt a hatalmas nagy területet legyeptéglázzuk, hogy majdan később kitapossák -, akkor azt javasoljuk, ezt írjuk bele a törvénybe, tehát csak és kizárólag az elektronikus kereskedelem kifejezést használjuk.

Azt gondolom, a fő dilemma pontosan ez, és még egyszer mondom, a módosító indítványainkban megpróbálunk erre majd javaslatot tenni. Mi is úgy gondolkozunk - ez ma már itt elhangzott -, hogy ugyanazoknak a szabályoknak kell vagy kellene hatályosnak lenni, vonatkozni az elektronikus kereskedés területére is, mint azokra, aki ma kereskednek és ahogy kereskednek. Akár megtehetnénk azt is, hogy egy rendkívül rövid, akár egysoros törvényt megfogalmazunk, és azt mondjuk, hogy amit szabad a hagyományos kereskedelemben, csak és kizárólag ugyanazt szabad az elektronikus kereskedésben is, és majdan később esetleg a zárórendelkezésekben néhány Ptk.-, Btk.-módosítást elvégzünk, vagy felhatalmazzuk szokás szerint a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, hogy végtelen bölcsességével az egyéb kérdéseket szabályozza.

Néhány részletkérdésbe szeretnék csak belemenni a hozzászólásomban. Kétperces reagálásomban Csáky képviselőtársamnak már jeleztem, hogy a szolgáltató meghatározásánál a törvény definíciójában - mivel pontatlanságok szerepelnek, és ez később végighúzódik az egész törvényen - félreérthető és félreértelmezhető az, hogy valaki csupán egy fizikai szolgáltató, akin keresztül a tartalom átcsorog, és semmilyen befolyása, hatása sincsen arra, hogy mi kerül rá az ő szerverére, avagy pedig egy tartalomszolgáltató, akinek, mint bárkinek, aki valamit leír - vagy ahogy a képviselőtársam mondta, a Hyde Park Speakers' Cornerében feláll és beszél, arcát adja a gondolataihoz -, ugyanúgy vállalnia kell a tartalomért a felelősséget, mint ahogy egyébként ma is a kimondott szóért vagy a leírt szóért bárkinek vállalnia kell a felelősséget.

Ebből a szempontból tartjuk mi továbbra is aggályosnak a 13. §-t. Nem akarok erre külön kitérni, hiszen a kétperces reagálásomban ezt röviden érintettem, de azért az mégiscsak elgondolkodtató, hogy az indoklás részében az amerikai szabályozásra hivatkozik a törvény - a digitális millennium szerzői jogi törvényre -, pedig pontosan azt kellene tudni a jogalkotóknak, hogy a 31. EU-irányelv ezzel ellentétes szabályokat fogalmazott meg, és a Egyesült Államokban is gondolkoznak azon, hogy a törvény bevezetésének negatív tapasztalatai miatt esetleg ezt a passzusát megváltoztassák, ami valóban hasonlatos ahhoz, amit a 13. § megfogalmaz.

Nem akarok most már hosszasan szólni ebben a szakaszban - hiszen majdnem minden képviselőtársam ezt megtette - a kéretlen reklámok kérdésével kapcsolatban, csak szeretném azt rögzíteni és majdan később a bizottsági és a parlamenti szavazásnál az önök szemébe tekinteni, hogy ha jól értem, ebben a kérdésben, kormánypárti képviselőtársaim, egyetértünk egymással, az álláspontunk pedig ellentétes a ma benyújtott javaslattal. Majdan, amikor erről a módosító indítványunkról szavazni fogunk, nagy tisztelettel kérem önöket, hogy az itt elhangzott, egyébként általam támogatott és nagyon fontosnak tartott gondolatokat tartsák is fenn, valóban egy fordított logikát kell ebben az ügyben alkalmazni. Megjegyzem, az azóta leváltott és még újonnan nem megválasztott, tehát újként nem létező adatvédelmi ombudsman állásfoglalásával is egyet fog érteni a parlament.

Összefoglalva a gondolatainkat, talán érzékelik, hogy rendkívül fontosnak tartanánk azt, hogy ezen a területen, mármint az információs társadalom alapvető kérdéseinek területén az elvi egyetértés a parlament különböző politikai erői között fennmaradjon. Nagyon szeretnénk ebben a kérdésben is - mint ahogy tettük azt eddig néhány kérdésben - együtt szavazni a parlament mindkét oldalán. Talán érzékelik az eddig elmondottakból azt, hogy nem éreznénk gyengeségnek; azonban az ellenzéki képviselők megtalálják azokat a helyeket, ahol az alternatívákat tudják kínálni a kormánnyal szemben. Ezt a területet szeretnénk nem ilyennek tekinteni.

Ahhoz, hogy ezt megtehessük, azt gondolom, feltétlenül szükséges lenne az, hogy még a látszatát is kerüljük el mindannak, ami az elmúlt hetek, hónapok vitáiban felvetődött. Ha mindaz a gondolat igaz, ami ma itt a Házban délelőtt elhangzott, akkor azt szeretnénk, ha mindezeket a törvény szövegén is végig tudnánk vezetni. Magam is úgy gondolom, hogy a törvényalkotás ezen szakaszában, az információs társadalom ezen szakaszában nem lehet semmilyen olyan jogalkotási szándék, ami valamilyen formában korlátozná az internet fejlődését, tartalmak megjelenését Magyarországon.

Azt szeretnénk, ha mindezeket a gondolatokat, amelyek elhangzanak, a módosító indítványokat önök megfontolnák. Nem szeretnék odáig elmenni, amit Magyar Bálint a saját gondolatának és hozzászólásának befejezéseképpen elmondott, de mégis felvetném azt, hogy amennyiben ezek a tételek nem elfogadhatók, akkor talán sokkal jobban járunk, ha még egy picit gondolkozunk, még egy picit beszélünk ezekről a kérdésekről, meghallgatunk néhány olyan embert, aki gyakorló módon napi munkájában használja ezeket az eszközöket, és talán a kormány vagy a kormánypártok is beletörődnek abba, hogy a választási kampányban nem tudják újabb szlogenként használni ezt a tételt, és talán akkor fogunk törvényt alkotni, amikor minden feltétel és minden tudás rendelkezésünkre áll.

 

 

(9.40)

 

 

Most azt szeretnénk tehát, hogy ha alapkérdésekben meg tudunk állapodni, fogadjuk el, de ha ezek nem megoldhatók, akkor inkább ennek a törvénynek az elfogadását ebben a szakaszban halasszuk el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Miután több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem az államtitkár urat, kíván-e reagálni az elhangzottakra - nem.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására - a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - a mai ülésnap végén kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/4990. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/4990/1-7. számokon kapták kézhez.

Most az írásban előre jelentkezetteknek adom meg a szót, 15-15 perces keretben. Miután ilyen nincsen, megkérdezem, ki kíván felszólalni. (Senki sem jelentkezik.)

Tisztelt Országgyűlés! Jelentkezőt nem látok; értelemszerűen akkor a minisztérium sem fog reagálni az el nem hangzottakra. Az általános vita lezárására - a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - a mai ülésnap végén kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a felnőttképzésről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4979. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/4979/79. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt.

Tisztelt Országgyűlés! A jelenlévők számára tekintettel javaslom, hogy a részletes vita egy szakaszból álljon, hogyha a jelenlévők ezt elfogadják. Aki egyetért a javaslatommal, az kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.)

Úgy látom, a jelenlévők elfogadják a javaslatomat.

Megkérdezem, hogy ki kíván felszólalni.

Megadom a szót Szabados Tamás úrnak, az MSZP képviselőjének.

 




Felszólalások:   1   1-23   23      Ülésnap adatai