Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2006. őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Balsai István önálló indítványát T/2227. sorszámon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/2227/4. sorszámon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a benyújtott javaslatokat két szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Az első vitaszakaszban az 1. és 2. pontok szerepelnek, amelyek az érintett időszakot kívánják módosítani, a második szakaszban pedig a 3., 4. és 5. pontok megvitatása következik, amelyek a bírói összeférhetetlenséggel kapcsolatos módosításokat javasolnak.

Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az indítványomat elfogadta.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1. és 2. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni 6 perces időkeretben. Látom a jelentkezőket. Elsőként megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Ennek a nagy jelentőségű törvényjavaslatnak az általános vitájában már részletesen kifejtettük az álláspontunkat, amelyet röviden úgy lehet összefoglalni, hogy 2006 ősze után az igazságtétel elmaradhatatlan, és ennek pedig három fontos eleme kell hogy legyen. Egyrészt a törvénysértő elítélések, illetve az elítélések körét egyáltalán felül kell vizsgálni, és ahol lehet, a jogkövetkezményeket meg kell szüntetni, a jóvátételt meg kell adni, ez a tavaly nyáron hozott országgyűlési határozattal megtörtént, harmadsorban pedig - végül, de nem utolsósorban - az elszámoltatásnak kell megtörténnie mindazon felelősök felelősségre vonásával, akik ezekben a gyalázatos cselekményekben részt vettek felelősként akár politikusként, akár pedig rendőrparancsnokként vagy akár adott esetben olyan ügyészként, akik törvényes kötelezettségüket megszegve terjesztettek elő indítványokat olyan esetben, amikor azt nem kellett volna.

Öt módosító javaslatot nyújtottam be. Mind az öt módosító javaslat, amely beérkezett, tőlem származik. Ebben a vitaszakaszban az 1. és a 2. pontban benyújtottakról beszélnék. Ennek a fő lényege az, amit az általános vitában is képviseltem, mégpedig a következő, hogy ez a törvényjavaslat egy szükséges, de nem elégséges eszköz arra, hogy az egész elmúlt nyolc év törvénysértéseit, alapvető szabadságjogokkal kapcsolatos állami törvénysértéseit helyre tegyük. Tehát minden olyan időszakban, amikor a jogállamiság medréből olyan rendszerességgel és olyan típusossággal lépnek ki az állami szervek, mint jelen esetben ez megtörtént az elmúlt nyolc évben, nem mehetünk el törvényalkotóként amellett, hogy ezek a típusú elítélések, amelyekről Balsai István képviselőtársunk javaslata beszél, nem csak 2006 őszét jellemezték. Kifejezetten felhívom a figyelmet arra, hogy 2002 és 2010 között az emberi jogi bizottság az általam előkészített jelentést tavaly december 8-án elfogadta. Ez a jelentés részletesen végigtekinti azt a közel 30 kirívó szabadságjogi jogsértést, amely gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatosan volt megfigyelhető. Ugyanaz a logika történt meg itt is, mint 2006 őszén, bár kétségkívül 2006 ősze volt a legvéresebb példa.

Hogy idézzek e jelentés első bekezdéséből, mindenképpen szeretném, ha ezt meghallgatnánk, és utána ennek szellemében vizsgálnánk tovább a kérdést. A 2002 májusa és 2010 májusa közötti időszakban működött szocialista kormányok időszaka alatt a hatalom képviselői az alapvető politikai szabadságjogok, véleménynyilvánítási szabadság, sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési jog gyakorlását a saját hatalmuk fenntartása érdekében korlátozták, követtek el ezen a téren durva jogsértéseket. A törvények uralmának jogállami alapelvét felülírta a hatalom mindenáron való megőrzésének pragmatikus célja, amelynek a hatalom több esetben a jogalkotást és a jogalkalmazást alárendelte.

És most jön a döntő lényeg: az ellenállás tömegessé válásával és erősödésével az állami szervek jogsértései fokozódtak. 2006 őszén érték el csúcspontjukat. 2006 ősze után is folytatódott a jogsértő emberi jogi gyakorlat és jogértelmezés, amely a 2006 őszi brutalitás szintjét nem érte el. Bár 2006 őszéhez mérhető súlyos következményű, végletekig durván és véres rendőri fellépésekre nem került sor, azonban az alapvető szabadságjogok érvényesülése ekkor sem felelt meg a nemzetközi egyezményekben és a hazai jogszabályokban előírtaknak.

Ezt követően a jelentés azt a közel 30 esetet végigtekinti, amely között olyan is van, amely többek között a magyar rendészettörténet legnagyobb létszámú előállításával járó 2009. július 4-i, bajtársiasság napjának nevezett rendezvény, ahol 216 ember előállítására került sor. Közülük nagyon sokakat egyébként szabálysértési eljárásban elítéltek, a felelősségüket megállapították, függetlenül attól, hogy a bíróság azóta kimondta, hogy a tüntetés feloszlatása jogellenes volt.

Mi a teendője itt a jogalkotásnak? Álláspontom szerint az, hogy ezt a helyes és egyébként jó irányú javaslatot terjesszük ki hatályában azokra a személyekre tehát, akik ebben az egész elmúlt 8 éves időszakban vettek részt alapvető joggyakorlás keretében a rendszer ellen tiltakozó mozgalmakban, és ebben a minőségükben ilyen eljárásuk közben került sor ellenük olyan eljárások lefolytatására, ahol ugyanúgy, mint ahogy 2006 őszén, eljáró rendőrök olyan vallomásokat tettek és olyan jelentéseket készítettek, amelyek bizony a közhitelesség elvének - finoman szólva - nem feleltek meg, vagy nem azok készítették, akik eleve eljártak.

(19.50)

Egyébként jogvédőként ezt figyeltük meg, ez volt a tipikus, tehát akik a kényszerintézkedést foganatosították, azok nem vettek részt az esemény adminisztrációjában, totális káosz jellemezte az adminisztrációkat, vagy pedig más oldalról totális rosszindulat, mégpedig annak érdekében, hogy a jól ismert, jellegzetes figurái az ellenállási mozgalomnak mindenképpen horogvégre kerüljenek. Ezt bizony elég eredményesen végezték ebben az időszakban, több száz ilyen elítélésről van szó.

Tehát a javaslatom arra irányul, hogy ezt az időszakot is emeljük be a törvény hatálya alá, és éppen ezért a törvény elnevezése is a 2002 és 2010 közötti, gyülekezési jog gyakorlásával összefüggő elítélések orvoslásáról szólna. Másrészt a javaslatnak van egy olyan része is, amely a saját beismerő vallomást is kiemeli abból a körből, amely egyébként nem teszi felülvizsgálhatóvá az elítélést.

Végül, de nem utolsósorban, akik nem tartoznak ezen körbe, akik mentesíthetők lennének, azok számára közkegyelem érvényesítendő, és ezt viszont, ha lehetőségem van, akkor a következő felszólalásomban fogom még kifejteni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Bárándy Gergely képviselő úr, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitában kifejtettük az általános aggályainkat a törvényjavaslattal kapcsolatban, most az 1. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni.

Úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat még elfogadhatatlanabbá tenné a javaslatot, az alapjavaslatot, hiszen a parlament által annullálni tervezett bírói döntések körét tovább szélesíteni javasolja. Azt, hogy az alapjavaslat, és na pláne, a módosító javaslat nem jogállami megoldás, immáron nemcsak mi mondjuk, hanem Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke is. Engedjék meg, hogy az elnök úrtól idézzek: "A bíróságok és az ítélkezés függetlensége olyan jogállami garancia, amelyet minden pártnak és politikusnak tiszteletben kell tartania. Az Országgyűlésnek ezért törvényalkotási munkája során a bírósági munka alapértékeit, a bizonyítékok szabad bírói mérlegelésének elvét, a jogerős ítéletek tiszteletben tartásához fűződő érdeket maradéktalanul érvényesítve kell eljárnia." Az elnök úr egyébként bízik abban, hogy az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Magyar Köztársaság Országgyűlése törvényalkotási munkája során tiszteletben tartja az Európai Közösség alkotmányos alapértékeit. Én azt gondolom, hogy illene tenniük azért, hogy az elnök úrnak ez a feltételezése valósággá váljon.

Szeretném még egyszer elmondani azt, hogy ez a javaslat nem a politikai felelősökről és a rendőri vezetőkről szól, hanem a kis rendőrök, a bírák és az ügyészek intézményesen dilettánsnak, hazugnak és elfogultnak minősítéséről, valamint szól egyébként a bírói függetlenség megsértéséről és egy újabb jogállami garancia lebontásáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt már megszoktuk, hogy az ellenzék érvei csukott fülekre találnak a kormánynál és a kormánypártok soraiban, de a Legfelsőbb Bíróság elnökének véleményét talán még önök is megfontolják és tiszteletben tartják. Ha ezt megtennék, így talán nem alkotnának annyi alkotmányellenes jogszabályt.

Tisztelt Képviselőtársaim, fideszes Képviselőtársaim! Önök szisztematikusan bontják le a jogállami kereteket, és kérjük önöktől, hogy ezt ne tegyék. Ha akarnak valamit, akkor arra jogállami megoldást válasszanak, és kérjük önöket nyomatékosan arra, hogy ezt a javaslatot vonják vissza.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Schiffer András képviselő úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az 1. ajánlási ponthoz, Gaudi-Nagy képviselőtársam javaslatához szeretnék kapcsolódni.

Való igaz, hogy a gyülekezési joggal kapcsolatos hatalmi visszaélések nem kizárólag 2006 őszét jellemezték. Politikai motivációs rendőri jogsértésekre, a gyülekezési szabadság nyíltan politikai célú meghiúsítására 2003 és 2009 között számtalan esetben került sor. Az LMP maga is elszenvedője volt annak, hogy a szocialisták által felügyelt rendőrség több esetben is a politikai riválisokat vagy a nekik nem tetsző különböző társadalmi csoportok megmozdulásait szétverte vagy meghiúsítani próbálta. Ezért való igaz, hogy a vizsgáló szemeket nem elég 2006 őszére vetni, tabula rasát kell csinálni abban is, hogy mi volt az oka annak, hogy addig, amíg a gyülekezési törvény akadály nélkül tudott működni 1989 és 2003 februárja, tehát a béketüntetések ideje között, hogy lehet az, hogy hirtelen homokszem került a gépezetbe, és kiderült, hogy a gyülekezési törvénnyel mégis baj van.

Tehát ez egy fontos momentum, amit Gaudi-Nagy képviselőtársam feszeget, viszont az a probléma, hogy maga a keret, amiben ő is, illetve Balsai képviselőtársam a problémát meg akarja oldani, nem jogállami cselekedetekre, egy jogállamellenes fellépésre, a szocialista-liberális kormány jogállamellenes gyakorlatára egy nem jogállami választ ad.

Az elmúlt ciklus rendőrségi visszaéléseivel kapcsolatban, illetve a 2006 őszi eseményekkel kapcsolatban álláspontunk szerint két jogállami eszköz áll rendelkezésre. Az egyik jogállami eszköz az, ha önök valóban jogállami keretek között kivizsgálnák azt, hogy ha valóban hamisított vallomások, bizonyítékok születtek, ha valóban szervezett jogsértésekről volt szó, és nemcsak 2006 őszén, hanem akár azt megelőzően vagy később is, akkor kik a felelősök, kik azok, akik utasításokat adtak, kik azok, akik a jogsértéseket elkövették. Ezt szokták önök elszámoltatásnak nevezni. Ezt végre kell akkor hajtani, kik kell vizsgálni. Ha kijön az a folyamat végén, hogy itt komoly bűncselekményeket elkövettek, akkor megvannak a jogállami eszközök, rendkívüli perorvoslattal elégtételt lehet szerezni konkrét büntetőügyekben.

A másik jogállami eszköz, ami egy törvényhozásnak a keze ügyébe kerülhet, a közkegyelem. Szabó Timea képviselőtársnőmmel éppen ezért terjesztettünk elő egy törvényjavaslatot közkegyelemre arra az időszakra nézve, amikor nem egyszerűen jogállamellenes cselekedeteket lehetett beazonosítani, hanem egész egyszerűen a magyar államgépezet kilépett a jogállami mederből 2006 őszén. Erre a megfelelő jogállami válasz a törvényhozás részéről a közkegyelem. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, tisztában vagyok azzal, hogy a joghatása más a közkegyelemnek, mint a semmisségi törvénynek, ezért, ha önök végrehajtják az elszámoltatást, és kiderül az, hogy valakik törvényt sértettek, akkor az egyedi ügyekben rendkívüli perorvoslatra van lehetőség.

Ami viszont az alapvető vitánk a Fidesz-KDNP-pártszövetséggel, ami az LMP-nek az alapvető problémája a Fidesz-KDNP alkotmányossághoz való viszonyával, az nagyon szépen tetten érhető ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán. Akármekkora többséget is szereztek önök az állítólagos fülkeforradalomban, a helyzet az, hogy az alkotmányosság mindig korlátja a többség uralmának. A többség soha nem élvezhet a törvényhozásban korlátlan uralmat, ha alkotmányos demokráciáról van szó. Még akkor is, ha erkölcsileg adott esetben az önök érvelése alátámasztható, tudomásul kell venni azt, hogy egy parlament egy demokratikus jogállamban nem léphet át bizonyos határokat, nem vindikálhatja magának a jogot arra, hogy bírói ítéleteket minősítsen, bírói ítéleteket megsemmisítsen. Ha a bíróságok hamis bizonyítékokat mérlegeltek, rosszul mérlegeltek, erre kizárólag a megfelelő procedurális csatornákon keresztül lehet orvoslatot szerezni.

Éppen azt mondtam el egyébként, azt hiszem, a múltkori felszólalásomban is, hogy pontosan a korlátlan többségi uralmat az alkotmányos demokráciától álláspontom szerint az választja el, hogy hiába van valakinek egy tartalmi igazsága, hiába van mellette a kezében a törvényhozói hatalom, innen nem vezet egyenes út a formális igazságossághoz. Ezt tudomásul kell venni, vagy egyébként hiába kíván egy korábbi jogállamellenes cselekedetet orvosolni ez a törvényhozás, maga fog kilépni a jogállami mederből, és ez nagyon messzire visz.

Én nem pusztán a rendőrségre vagy a rendőri kar becsületére szeretnék utalni, mint ahogy korábban a képviselőtársaim tették, a bíróságokba vetett bizalmat meggyengíti az, ha a parlament - és ez most már nem az első eset - akár csak szóban is elkezd minősíteni bírói ítéleteket. Tudomásul kell venni azt, hogy erre egész egyszerűen nincs mandátumunk, éppen úgy, mint ahogy természetesen a bírói karnak sincs lehetősége arra, hogy a törvényhozói munkát minősítse, hiszen ők meg azt alkalmazzák. Ez egy kétoldalú dolog, ez így van, de ez köti magát a törvényhozást is.

(20.00)

Én éppen ezért arra szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimat, fontolják meg, hogy mégis egy jogállami eszközt válasszanak, és ez a közkegyelem.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Steiner Pál képviselő urat illeti a szó.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a mondás, hogy az ördög a részletekben van; a benyújtott módosító indítványokból lehet látni, hogy azok a problémák, amelyeket korábban az általános vitában megfogalmaztunk, teljes mértékben fennállnak.

Először is elvi éllel szeretném tisztázni, bármennyire is szeretné akár a sajtó, akár önök félremagyarázni a szavainkat, nem az elkövetett cselekmények tartalmának minősítését tartjuk az Országgyűlés feladatának, nem azt mondjuk, hogy ha egy rendőr bűnös volt, az ne bűnhődjön, és ha egy tüntető megszegte az idevonatkozó szabályokat, az ne bűnhődjön. Szó sincs arról, hogy általánosan minősítenénk ezt a dolgot. Továbbra is azt mondjuk, hogy konkrétan jogorvoslat, akár rendes, akár rendkívüli jogorvoslat kapcsán lehet ezeket az ügyeket a jogállamon belül elrendezni. Ehhez semmiféle törvényre nincsen szükség.

Nincs szükség ahhoz, hogy a büntetőeljárási törvényt önök ennek alapján mindenfajta vizsgálat nélkül módosítsák, mert a büntetőeljárási törvény nagyon világosan megfogalmazza a kizárási szabályokat, megfogalmazza az elsőfokú és másodfokú bíróságok hatáskörét, jogkörét, illetékességét. Tehát semmilyen olyan típusú szükség nincs, ellentétben Gaudi képviselőtársam állításával, amely azt indokolná, hogy ezt a törvényt bármilyen formában el kellene fogadni. Ezért tisztelettel én is azokhoz csatlakozom, akik azt mondják, hogy ezt a törvényt teljes egészében vissza kellene vonni, és a jogállami eszközöknek megfelelően a maga konkrét útján, a bírói hatalom korlátozása nélkül kellene ezeket az ügyeket elrendezni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hat percben Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr kér szót.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Akkor tovább szőném a gondolataimat. Mielőtt ezt megkezdeném, azért nyugtázzuk, hogy körülbelül úgy lehet most a kiindulóponti álláspontokat fölvázolni, hogy akik elszenvedői vagy legalábbis ellenállói voltak az elmúlt 8 évnek, azok nyilván egyetértenek abban, hogy ezt a helyzetet meg kell változtatni, tehát akár a törvénysértő elítéléseket, akár pedig az olyan tevékenységek miatt elítélt személyek megítélését, akik az ellenállás jogával éltek, nem lehet változatlanul hagyni. Nyilván van egy csoport: az MSZP következetes abban, ha már a rendőrséget arra használták, hogy a saját hatalmukat fönntartsák, ma már minden olyan kezdeményezést elleneznek, amely ennek az egyébként tényleg nagyon szomorú és gyalázatos időszaknak az orvoslását eredményezné.

Még egyszer akkor idézzük fel, mire irányul a javaslat fő gerince! Tehát a semmisségi javaslat a Ház elé került. Egyébként mi is még a programunkban azt mondtuk, hogy igazában a legegyszerűbb és legfrappánsabb megoldás a közkegyelem lenne, hiszen valóban az államnak, úgy gondolom, kifejezésre kell juttatnia, és mi, országgyűlési képviselők, akik az elmúlt 8 évet akár jogvédőként, akár polgárként, akár bármilyen minőségben, de átszenvedtük, nagyon jól tudjuk, hogy nekünk erkölcsi kötelességünk kifejezésre juttatni most azt a törvényalkotói szándékot, hogy azok az elítélések, amelyeknek nem kellett volna megtörténniük, mint például amelyekre a mostani javaslat utal, tehát a valótlan rendőri jelentéseken, a hamis tartalmú rendőri vallomásokon alapulnak, vagy pedig azon elítélések, amelyek ugyan megtörténtek, de az ügy összes körülményére tekintettel mégis méltányosságot kellene adnunk ezeknek az embereknek, most tehát ezt a helyzetet rendeznünk kell.

Ehhez, miután most beterjesztésre került a semmisségi törvényjavaslat, azt a kombinált megoldást javasolom ezzel a módosítással, hogy akik tehát ezen alapkoncepció hatálya alá esnek, magyarul, valótlan tartalmú rendőri jelentéssel, valótlan rendőri vallomás alapján kerültek elítélésre akár büntető- vagy szabálysértési eljárásban, ne csak a 2006 őszi időszakból fakadó, ilyen koncepciósnak nyugodtan nevezhető eljárások nyomán született elítéléseket semmisítsünk meg, és folytassák le a bíróságok az eljárást, hanem az egész elmúlt 8 év ilyen típusú és jól körülhatárolható cselekményeire terjedjen ez ki.

Itt még egyszer hangsúlyoznom kell a beismerő vallomások szerepét, hiszen nagyon sokan a megverés, a fogva tartás, a kínzatások, a rettenetes légkör hatása alatt olyan cselekmények miatt ismertek el bűnösséget, amelyet egyébként egész egyszerűen nem követtek el. Tehát azt gondolom, nagyon igaztalan lenne az, hogyha a beismerő vallomás puszta megléte már önmagában kivenné a semmisség alól azokat a személyeket, akik ilyent tettek, noha egyébként nem követtek el semmi.

Most az a kérdés jön elő, hogy akik viszont nem kerülnek ennek a törvénynek a hatálya alá, de igenis méltányolható módon, az ellenállás jogával élve akár egy jogos védelmi helyzetben... - hiszen ugye, gondoljunk bele, számos olyan tüntetés eseményét tudjuk felidézni, ahol jól öltözött, jól szituált emberek akár megemlékezni, akár pedig markánsan véleményt nyilvánítani mentek, és majd amikor a rendőrség rájuk támadt, ebben a helyzetben jogos védelmi helyzetet éreztek, ebben a védelmi helyzetben akár tüntető társaikat, akár pedig mást megpróbáltak megvédeni, és ebben a körben úgymond lehet, hogy túllépték az arányosságot, lehet, hogy elkövettek egy bűncselekményt, legyen az hivatalos személy elleni erőszak vagy mondjuk, garázdaság, de mégis, nem teheti meg a mostani országgyűlési többség, hogy őket ebből a körből kihagyja.

Tehát azt gondolom, ha mindkét koncepciónak meg akarunk felelni, márpedig szerintem minimum, hogy meg lehet felelni, s mind a két megoldás egyébként jogállami, élesen vitatkozom ebben Schiffer Andrással, de az MSZP képviselői egyébként is még amúgy is alapvonalon vitatják, hogy úgy gondolom, igenis az Országgyűlés megteheti azt, hogy az elítélések azon körére, amelyekre jól ráolvasható, hogy igenis vélelmezhető a közokiratok vagy pedig a rendőrvallomások valótlansága, igenis most egy törvénnyel kimondhatja azt, hogy ezen elítéléseket felül kell vizsgálni, és a felülvizsgálat során ezen elítéléseket semmissé kell nyilvánítani.

A másik körben pedig tehát azt kell rögzíteni, hogy egyébként nem lehet orvosolni rendes jogorvoslattal vagy rendkívüli jogorvoslattal, ez igazából egy patthelyzet, ezt, aki eljárt ügyvédként, védőként, tudja jól, hogy négy rendőr vallomásával szemben, ha nincs más egyéb bizonyíték, utólag pláne 4 évvel, semmilyen objektív lehetőség nincs, hogy egyszerűen ezen a helyzeten változtassunk. Tehát az elítélés ilyen értelemben formálisan fenn fog maradni mindaddig, amíg a jogalkotó kifejezésre nem juttatja akár egy semmisségi törvénnyel, akár egy közkegyelmi törvénnyel azt, hogy ő úgy gondolja, ez az elítélés vagy törvénysértő volt, és ezért semmissé kell nyilvánítani, vagy pedig úgy, ahogy van, ezek a cselekmények olyan történelmi időszakban történtek, amely miatt a jogalkotónak kifejezésre kell juttatnia azt, hogy ezek a személyek, akik az ellenállás útjára léptek, és akik nélkül egyébként a mostani kormánytöbbség sem jöhetett volna létre, hiszen ők az életüket, az egzisztenciájukat kockáztatták, és hihetetlen szenvedéseket kellett végigélniük - a személyes szabadságukat korlátozták, pénzbüntetéseket kellett fizetniük -, tehát igenis, nekünk meg kell tennünk ezt a lépést, és ezért kérem, hogy a módosító javaslatomat támogassák. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben Schiffer András frakcióvezető úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Tamás, amit mondasz, az magában hordja az önellentmondást. Ugye, az hangzott el az előbb, hogy azokban az esetekben - elnézést, ha rosszul idézem a klasszikust -, ahol bizonyítható az, hogy egy vallomás hamis volt, vagy egy bizonyíték hamis volt, ott akkor megoldást jelenthet ez a semmisségi törvényjavaslat. Azt hiszem, így jól idéztem a képviselőtársamat.

Na de az Országgyűlés egész egyszerűen nincsen abban a helyzetben, hogy eldöntse egy bizonyítékról, egy vallomásról, hogy ez hamis vagy sem. Pontosan itt van a kutya elásva, itt van a vitánk. Az Országgyűlésnek eleve nincsen erre hatalma, erre vannak a nyomozó hatóságok, és erre van a végén a bíróság. A kereteket meg kell teremteni, én ezért hangsúlyoztam azt a kormánymegbízott úr, képviselőtársam felé, hogy akkor le kell folytatni a megfelelő eljárásokat, akkor be kell bizonyítani azt, hogy hol történtek törvénysértések, és ebből le lehet vonni a megfelelő jogi következtetéseket.

A parlamentnek nem lehet olyan jogosítványa, hogy elbírál bizonyítékokat, amelyek korábban egy bírósági döntés alapjául szolgáltak, ráadásul pontosan tudjuk, bizonyos esetekben lehet, hogy mégsem voltak valótlanok azok a bizonyítékok. Itt pedig differenciálás nélkül egész halmazra mondja ki a törvényjavaslat, hogy azok mind valótlanok voltak, és ezeket az ítéleteket mind meg kell semmisíteni. Ez egy abszurditás! Az Országgyűlésnek egy jogállamban egyszerűen nem lehet ilyen hatalma!

(20.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a vitaszakasz 1. és 2. pontjánál tartunk.

Két percre megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban az első és a második vitaszakasz van megnyitva, de egy mondatot azért még szeretnék hozzáfűzni. Talán kapcsolódik is hozzá, hiszen az elhangzottakban is próbáltak erre utalni.

Az a törvényjavaslat, amelynek módosításáról beszélünk, végül is a 2006 őszén megtörtént tömegoszlatásokkal kapcsolatos jogtalan intézkedéseket próbálja valahogy reparálni. Hiszen valamennyien tudjuk, hogy ez egy indokolatlan, brutális és aránytalan intézkedés volt. Azt gondolom, az itt elhangzottak és a Steiner képviselő úr által elmondottak talán annyiban kifogásolhatóak, hogy ő jogállamról beszél. Jogállamról beszél, de jogtalan intézkedések helyrehozataláról van szó. Tehát a kettő teljesen ellentétben van egymással. Jogállamot emlegetni egy olyan képviselőnek, aki 8 évig hallgatott arról, ami történt, illetőleg 2006 után is hallgatott arról, ami történt, az jelen pillanatban elég furcsának tűnik.

A rendes, illetve a rendkívüli jogorvoslatra már kitért Gaudi képviselőtársam. Ez azért sem lehetséges, mert az eljárásjogi törvény szerint rendes vagy rendkívüli jogorvoslattal akkor lehet élni, ha egy új tény vagy új körülmény merül fel, ami eddig még nem került elbírálásra. Nos, ebben az esetben ez abszolút nem járható út, tehát eljárásjogilag nem valósítható meg.

A másik kérdés, ami felmerült, a közkegyelem kérdése. Ez sem járható, hiszen közkegyelmet csak az az elítélt kaphat, aki bűnös volt. Azok az emberek, akik véletlenül keveredtek ezekbe az eseményekbe, ártatlanul, fiatalok, gyerekek, idősek, külföldi állampolgárok, nem bűnösek voltak, hanem egy rendezvényen vettek részt vagy éppen megemlékezni mentek, és teljesen akaratukon kívül kerültek egy ilyen rendkívüli helyzetbe. Ezeknek az embereknek közkegyelmet adni megalázó dolog lenne. Tehát ezért kell ennek a törvénynek a szabályait betartani, ami most itt van az Országgyűlés előtt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Szilágyi György képviselő urat illeti a szó.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt a közkegyelem és a semmisség kérdése merült föl, és jogállami eszközökről, jogállami alapokról, jogállami keretekről beszélünk folyamatosan. Hol volt a jogállam, kedves Steiner képviselő úr, hol volt a jogállam akkor, amikor maguk a gyülekezési jogot korlátozták? Hol volt a jogállam akkor, amikor törvénytelen utasítást adtak a rendőrségnek? Hol volt, amikor kitalált vallomások alapján első fokon elítélték az embereket? Akkor miért nem állt föl? Akkor miért nem háborodott ezen föl, hogy Magyarországon nincs jogállam? Amikor maguk lecsürhézték azokat az embereket, akik jogos elégedetlenségükben az utcára vonultak! Itt ok-okozati összefüggések vannak.

Schiffer képviselő úr, ki tehetné meg ebben az országban, hiszen tudjuk, hogy az igazság és a jog nem mindig fedi egymást, ki tehetné meg ebben az országban, hogy az igazságot és a jogot közelíti egymáshoz, ha nem azok, akiket a választók az érdekeik képviseletére megválasztottak és ideküldtek az Országgyűlésbe? Képtelenség ennyi idő után bebizonyítani azt! A védelemhez való jog sérülhet, amikor eltűnnek a térfigyelő kamerák felvételei, amikor csupán rendőri vallomások alapján ítélnek el embereket. Itt hozok egy példát. Samu Tamás Gergő képviselőtársunk nem esik ennek a törvénynek a hatálya alá, hiszen nemcsak rendőri vallomások voltak ellene, és megkapta érte a büntetését, hanem különböző felvételekkel, más bizonyítékokkal bizonyították azt, hogy igen, törvénytelen cselekedetet valósított meg.

Hát itt a lényeg! Hogy amikor a rendőrség bizonyítékokkal nem tudja bebizonyítani azt, hogy valaki bűnös, akkor azt ne ítélhessék el! És itt sajnos elítélték. Pontosan ezért kell a semmisségi törvény, mert csupán rendőri vallomások alapján, tehát csupán emberi vallomások alapján, mindenféle bizonyíték hiányában ítéltek el embereket ebben az országban.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Gaudi-Nagy Tamás képviselő urat illeti a szó.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez az egész eljárási kérdés, amiről most beszélünk, azt gondolom, fontos, de semmiképpen nem emelkedhet azon szempont fölé, amit nekünk itt ebben az ügyben rendezni kell. Határozott álláspontom, hogy nem jogállamiatlan ez a megoldás. Igenis, az egyetlen létező megoldás, kombinálva a közkegyelmi javaslattal. Úgy gondolom, hogy a kettő így együtt mindenki számára megnyugtató lehet. Mert érzékelhető, hogy a kormánytöbbség annak idején, azért ezt ne felejtsük el, a mostani Fidesz-KDNP akkori frakciói 2006. szeptember 18-a után megbékélésre meg egy nyugalomra felhívó nyilatkozatot tettek közzé szeptember 19-én, amelyben elítéltek mindenfajta erőszakos cselekedetet. Ez a fajta furcsa kettősség végigvonult mindegyik akkori parlamenti párt cselekedetén, megnyilatkozásain.

Úgy gondolom, világosan látni kell, hogy azokat az embereket, akik valóban, ahogy Szilágyi György képviselőtársam mondta, a jogos elégedetlenségtől vezérelve kimentek az utcára, és rájuk támadtak a rendőrök, majd utána elindultak az embervadászatok, majd folytatódott ez még éveken át, őket mentesíteni kell a jogkövetkezmények alól. A jogkövetkezmények alól úgy lehet mentesíteni, ha az ilyen sakk-matt helyzeteket teremtő rendőri vallomások által elítélt embereket igenis nem tartunk büntető elítélés hatálya alatt. Még most is vannak olyan, akik felfüggesztett börtönbüntetés hatálya alatt állnak. Tehát azért igenis, van tétje a dolognak, nemcsak lelki, hanem ténylegesen személyes szabadságot érintő körben is.

Azt gondolom, hogy a megoldásokat ebben a körben kell keresni, nem mellébeszéléssel, és nem azzal a mentegető hozzáállással, amit az MSZP képviselői még most is felmutatnak. Igenis, jó lenne, ha legalább egy elnézéskérés vagy legalábbis egy megkövetés, vagy legalábbis egy sajnálkozás kifejezésre jutna részükről ahelyett, hogy ennek a megoldásnak az előrelépését gátolnák.

Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Harangozó Tamás képviselő úr, MSZP.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az 1., 2. módosító javaslathoz szólnék hozzá, bár mondhatnám bármelyiket, hiszen meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat semmilyen módosító javaslattal sem hozható helyre. Ennek a törvényjavaslatnak egyetlen sorsa lehet, hogy az előterjesztő visszavonja, hiszen ez egyszerűen nem jogállami megoldás. Ez a törvényjavaslat ugyanis alapjaiban porig alázza többek között a rendőrség teljes állományát is. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Kovács Ferenc: Mivel?)

Ez pontosan ugyanaz, képviselőtársaim, amit más esetekben is a kormánypártok művelnek. Nézzük csak meg, hogy nyugdíjvédelmi biztost neveztek ki, megvédték az emberek nyugdíját, ami arról szólt, hogy fogták magukat, és elvették a magánnyugdíj-megtakarításait az embernek. (Kovács Ferenc: Nem a magánnyugdíjtörvényről van szó, elnök úr.) Most éppen a rendőrséget veszik védelmükbe kormánypárti képviselőtársaim, és a rendőrséget kívánják úgy megvédeni, hogy törvénybe iktatják, hogy a magyar rendőr hazudik és közokiratot hamisít. Ez van ebben a törvényben, kedves barátaim, képviselőtársaim, semmi más nincs ebben a törvényben, szöveg szerint ennyi van, a magyar rendőr hazudik és közokiratot hamisít, és az ő tanúvallomása és okiratai alapján hozott ítéleteket meg kell semmisíteni. Ezért még egyszer mondom, ez a törvényjavaslat nem jogállami megoldás, ez a törvényjavaslat módosító javaslatokkal sem reparálható, kérem az előterjesztőt, vonja vissza. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Zagyva György Gyula képviselő úr, Jobbik.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Mátrai Márta képviselő asszonynak szeretnék válaszolni, de pont kiment a teremből. Ő azt mondta, hogy 2006-ban csak azoknak járna közkegyelem, ha lenne esetleg ilyen, aki bűnös. Én úgy gondolom, hogy azokban az esetekben senki nem volt bűnös, csak el volt ítélve. Még abban az esetben is, ha esetleg az akkori törvények szerint törvénybe ütközőt követett el, mert olyan volt a helyzet, hogy belekényszerítették ezeknek az embereknek a nagy többségét esetleg törvényellenes cselekedetekbe. Például, amikor, mondjuk, egy társát kellett a rendőrök karmai közül kimentenie, vagy esetleg megvédenie a rátámadt rendőröktől, akik indokolatlanul támadtak rá.

Rengeteg olyan helyzet volt, és itt meg szeretném védeni Gaudi Tamás módosító javaslatát, aki azt mondja, hogy nemcsak a rendőri vallomásoknál kellene semlegesíteni, hanem a beismerő vallomásoknál is. Hiszen én ismerek számtalan olyan embert, aki bevallotta azt is, amit nem követett el. Rengeteg fiatal srácot és lányt vittek el például rendőrök 2006 őszén, és mondjuk, egy egész éjszakán keresztül térdeltették őket a rendőri fogdán, fenyegették őket, bántalmazták őket, amit be sem mertek utána vallani, mert olyan volt a helyzet.

(20.20)

Ezek az emberek nem követtek el bűnt, mégis bevallották, mert kikényszerítette belőlük az önök rendőrsége, Steiner úr, ha már ennyire védi őket. Illetve azokból az emberekből, akik törvénybe ütköző cselekményt követtek el egy tüntetésen vagy megmozduláson, azt meg kikényszerítette a rendőrség a törvénytelen fellépésével.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Bárándy Gergely képviselő urat illeti a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két dolgot szeretnék kérni kormánypárti és rajtunk kívüli ellenzéki képviselőtársaimtól. Az egyik: értem én, hogy érzelmeik által fűtve szólnak hozzá ehhez a javaslathoz és a módosító javaslatokhoz, de kérem, legalább arról beszéljenek, ami a törvényjavaslatban benne foglaltatik és ne másról.

A másik kérésem az lenne, ha már nem is ránk szeretnének reagálni, mert az nyilván dehonesztáló önöknek, akkor tegyék meg - főleg fideszes képviselőtársaimat kérem erre -, hogy arra reagáljanak, amit a Legfelsőbb Bíróság elnöke mondott. Ugyanis a Legfelsőbb Bíróság elnöke - azt talán feltételezik, hogy nem a mi sugallatunkra - minősítette ezt a törvényt nem jogállami megoldásnak. Én úgy gondolom, ha a Legfelsőbb Bíróság elnöke ilyet mond egy jogszabálytervezetről, akkor legalább annyit megérdemel ez a felvetés, hogy az előterjesztő vagy az előterjesztést pártoló képviselők megpróbálják megcáfolni elnök úr állításait. De legalább a kormány jelen lévő államtitkára, az igazságügyi államtitkár mondana pár szót arról, hogy miért nem ért egyet a Legfelsőbb Bíróság elnökének a véleményével. Tehát azt gondolom, hogy a jelen esetben nem velünk kell vitatkozni, hanem a Legfelsőbb Bíróság elnökével.

S még egy szakmai kiegészítés vagy helyreigazítás Mátrai képviselőtársam felszólalásához: csak a perújítás követeli meg azt, hogy új bizonyítékot vonultassanak fel, a felülvizsgálati kérelemnél ez nem szükséges. Tehát nem csak új bizonyíték esetén lehet rendkívüli perorvoslattal élni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Zagyva György Gyula képviselő úré a szó.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Szintén Gaudi-Nagy Tamás módosító javaslatát szeretném önök előtt megvédeni, amelyben azt mondja, hogy azokban az esetekben, ahol csak a rendőri vallomások alapján ítéltek el embereket, azokat az ítéleteket semmissé kellene nyilvánítani. Rengeteg példát tudnék mondani arra, hogy azokban az esetekben, amelyekben csak rendőri vallomások alapján lettek elítélve emberek, azért volt, mert azokban érdekes módon eltűntek a videofelvételek, amelyek bizonyítanák az emberek ártatlanságát. Szinte minden esetben eltüntették a felvételeket, amiket valószínűleg már nem is fogunk megtalálni, mert teljesen eltüntették őket. A hátam mögött beszóltak, hogy azért lehetne rá kísérletet tenni. Ez a Belügyminisztérium dolga lenne, ezért felkérem Pintér Sándort, hogy ha van rá módja, keressék meg ezeket, mert esetleg meg lehetne találni őket. Akkor igaza lenne Schiffer képviselőtársamnak, hogy lehet új bizonyítékot is behozni az ügybe. De a jelen állás szerint az akkori felvételeket eltüntették, ezért lettek csak rendőri hazugságok miatt elítélve ezek az emberek.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Steiner Pál képviselő úré a szó, MSZP.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék Mátrai képviselő asszonyhoz kapcsolódni. Azért örülök a hozzászólásának, mert a lényegi problémára mutatott rá úgy, hogy nem vette észre. Ugyanis arról van szó, hogy a rendkívüli jogorvoslatok esetében - akár a rendes jogorvoslatok esetében - nincs új tény. Ez a fogalom nem létezik, Németh János professzor úr ezért buktatott az ELTE-n - aki később az Alkotmánybíróság elnöke lett -; hanem arról van szó, hogy olyan tény kerül a bíróság elé, amely a korábbi ítélet meghozatalakor nem volt ismert. Ez rettenetesen nagy különbség. Új tény nem létezik, ebből következik az, hogy pontosan az az érzésem - amit az általános vitában is elmondtam -, hogy azért nem akarják használni a rendes és rendkívüli jogorvoslatokat, hogy ezek a körülmények ne derüljenek ki, ezek a körülmények ne állapíttatódjanak meg hol azért, hogy a rendőr hibázott, hol azért, hogy valaki garázda módon szétverte a tv-székház ajtaját, és kifosztotta az automatát. Mind a kettő bűncselekmény, de természetes, hogy a rendőr a közbizalmat is szolgálja, és ha ő bűnözik, akkor súlyosabb a bűncselekmény.

Azt vélem, hogy pontosan ez az igazi probléma, és nem kellene ehhez túl nagy erőbedobás, nem kellene ehhez ilyenfajta rettenetesen nagy feszültség teremtése. Hagyni kellene a magyar bíróságokat dolgozni, működni hatáskörüknek és jogkörüknek megfelelően úgy, ahogy az már kétszáz éve szokott lenni, és nem a parlamentnek korlátozni a bíróság jogkörét.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron kívül két percre Répássy Róbert államtitkár úr következik.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Bárándy képviselő úr felvetésére szeretném megismételni azt, amit a törvényjavaslat általános vitájának a kezdetén elmondtam. Egyrészt a kormány támogatja a törvényjavaslatot, másrészt felsoroltam a jelenlegi ismereteinket képező semmisségi törvényeket és azok jogi megítélését. Elmondtam, hogy négy semmisségi törvényt fogadott el 1989 óta az Országgyűlés, ezek közül egyet, az 1992-ben elfogadott semmisségi törvényt az Alkotmánybíróság megvizsgált, és elvi éllel megállapította, hogy önmagában nem alkotmányellenes az, hogy az Országgyűlés jogerős bírói ítéleteket felülvizsgál.

Az önök érvelése véleményem szerint ott sántít, hogy az 1989 előtti bírósági ítéletek esetében még soha nem állapította meg sem az Országgyűlés, sem az Alkotmánybíróság, hogy az összes 1989 előtti ítélet hatálya érvénytelen lenne, tehát hogy megsemmisítették volna. Bár az Alkotmánybíróság többször kijelentette, hogy 1989 előtt nem jogállami körülmények között éltünk, mégis az 1989-90 előtt meghozott bírósági ítéletek hatályát az 1989 utáni rendszer is elismerte, tehát a demokratikus rendszer is tiszteletben tartotta azokat a bírósági ítéleteket. Ha lett volna egy olyan döntés, amely a nem jogállami bíráskodáshoz azt a jogkövetkezményt fűzte volna, hogy ab ovo minden egyes ítélet semmis, amit 1989 előtt hoztak, akkor természetesen megállná a helyét az az okoskodás, hogy csak bizonyos esetekben lehet az 1989 előtti ítéleteket megsemmisíteni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim! Ne felejtsük el, hogy abszolút nem a tisztességes eljárás szabályai alapján folytak ezek az eljárások. Amire államtitkár úr is utalt, abban akár még odáig is el lehetne menni - ilyen értelemben visszafogott a törvényjavaslat -, hogy 2006 őszén a tiltakozó megmozdulások kapcsán hozott ítéletek, akár a gyorsított, akár a rendes eljárások, hemzsegtek az olyan típusú eljárási szabálysértésektől, amelyek az előzetes letartóztatásokkal kapcsolatban például abban nyilvánultak meg, hogy 97 százalékos arányban változtatta meg a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntéseit. De azt is tudjuk, az ügyészség kifejezetten úgy állította össze indítványait a kényszerintézkedésekre, hogy ne garázdaságnak legyenek minősíthetők a cselekmények, hanem hivatalos személy elleni erőszaknak, ami jobban lehetővé teszi a személyes szabadság elvonását, hogy ne kelljen három nap múlva az őrizetből kiengedni az elfogott - úgymond - garázda tüntetőket. Ehhez képest a javaslat szűkebb célt tűzött ki.

Ebben a keretben javasolom, hogy térjünk vissza az eredeti módosító javaslatra, amelynek az a tárgya, hogy azt a sajátos és sajnos nagyon torz logikát, amit 2006 őszén megfigyelhettünk, teljesen indokolt és helyes lenne kiterjeszteni az elmúlt nyolc év olyan kiemelkedő eseményeire is, ahol szintén az alapvető jogok gyakorlásával kapcsolatban került sor - nyugodtan mondjuk ki - koncepciós jellegű eljárásra, hiszen az állam sem a rendőrsége, sem az ügyészsége, sem a bírósága útján nem tudta garantálni a tisztességes és pártatlan eljárás feltételeit, és tulajdonképpen mindebben az első számú felelős természetesen az a politikai erő, amelyik abban az időszakban olyan hatást keltett, olyan elvárásokat fogalmazott meg vagy olyan üzeneteket küldött, amelyek hatottak a rendőrségre, a bíróságra és az ügyészségre, és ők nem jártak el a rájuk vonatkozó szabályoknak megfelelően.

(20.30)

ELNÖK: Köszönöm. További kétpercesek: soron kívül Répássy Róbert államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Bocsánat, képviselőtársaim, csak nem tudtam befejezni az előző érvelésemet. Azt akartam mondani Bárándy képviselő úrnak, hogy a jelenlegi tudásunk szerint, a jelenlegi precedensek szerint egyértelműen nem mondható ki az erről a javaslatról, hogy itt valamifajta alkotmányellenes beavatkozás történne a bíróság általi igazságszolgáltatásba, hiszen már a rendszerváltás után születtek olyan törvények, amelyek beavatkoztak a bírósági ítéletekbe, és a jogerőt feltörték, ahogy szokták ezt mondani, áttörték a jogerőt.

Ezzel együtt is természetesen a javaslat alkotmányossága vizsgálandó, de az finoman szólva is elmondható, hogy az Alkotmánybíróság általunk ismert döntéséből nem következik az, hogy automatikusan alkotmányellenes lenne egy ilyen javaslat. Sőt az Alkotmánybíróság abban a határozatában adott támpontokat a javaslat alkotmányosságának az alátámasztására, többek között az Országgyűlés széles körű közkegyelem-gyakorlási joga az egyik kiindulópontja ennek az alkotmánybírósági mérlegelésnek. Ha az Országgyűlés széles körben alkalmazhat közkegyelmet, akkor természetesen az Országgyűlésnek az is joga, hogy már lezárt bírósági ügyeket, tehát bírósági eljárásokat utólag valamilyen szempontból megítéljen. Sőt az Alkotmánybíróság kifejezetten hivatkozik arra, hogy akár politikai szempontból is mérlegelheti az Országgyűlés azt, hogy semmisségi törvényt alkot.

Ez történt az elmúlt négy semmisségi törvény ügyében, hogy kifejezetten politikai szempontból mérlegelte az Országgyűlés, hogy mely ítéleteket, mely bűncselekményeket, mely büntetőeljárásokat minősít utólag semmisnek, mert egyébként túl sok logika nem fűzi össze ezt a négy semmisségi törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben Bárándy Gergely MSZP-s képviselő.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a választ, államtitkár úr. Nem tudok vele egyetérteni, ugyanis azt az apróságot nem emeli ki államtitkár úr, hogy ugyan valóban jogállami keretek között születtek meg ezek a semmisségi törvények, csak éppen amely időszakról rendelkezik, az nem jogállami rendszer volt. Ehhez képest viszont, ahogy az általános vitában is mondtam, önök sem vitatják azt, hogy egyébként jogállami berendezkedés volt 2006-ban, ami pedig alapvető különbség a semmisségi törvények között mind jogi, mind pedig politikai értelemben.

A Jobbik hozzáállása egyébként az én számomra, bár mélységesen nem értek egyet vele, tisztább, mint az önöké, ugyanis egyértelműen azt mondják ki, hogy ezek koncepciós eljárások voltak 2006-ban. Sehol nem szerepel az önök előterjesztésében az, hogy ezek azok lettek volna. Márpedig semmisségi törvényeket koncepciózus eljárásokra szokás alkalmazni. Én egyetértek önökkel a vonatkozásban, hogy ezek nem voltak azok, de ha önök is így gondolják, akkor viszont óriási és markáns különbség van azok között a semmisségi törvények között, amelyekre önök hivatkoznak, és e között, amelyet most elfogadtatni készülnek.

Nem véletlenül a közkegyelmet nevesíti az alkotmány. Én is azt gondolom, hogy ha már jogállami megoldásban gondolkodunk, akkor ebben kellene, bár hangsúlyozom most is, ahogy az általános vitában is, hogy egyébként nem értek egyet ezzel a megoldással sem. Azonban legalább egyet illett volna és jó lett volna megtenni. Ha a Legfelsőbb Bíróság elnöke fogalmaz meg ilyen mondatokat, akkor legalább le kellett volna ülniük önöknek tárgyalni elnök úrral, hogy mik az érvei, és illett volna legalább megfontolni azokat. Ehhez képest (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) még a vitát sem hajlandóak felfüggeszteni, nemhogy konzultálni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben Szilágyi György jobbikos képviselő urat illeti a szó.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bárándy Képviselő Úr! Hogy 2006-ban mennyire volt Magyarországon jogállam, gondolom, a trükkök százai önnek is mondanak valamit, amit az ön miniszterelnöke mondott akkor. Ha a trükkök százai kiderülnének, akkor nem biztos, hogy jogállam volt, hiszen egy illegitim kormány illegitim miniszterelnöke adott utasításokat a magyar rendőrségnek, például törvénytelen cselekedetekre.

Az pedig, hogy ön azt mondja, most éppen Steiner képviselő úr beismerte azt, amit már mondtam az általános vita során is, önök az MSZMP utódpártja. Azt mondja Steiner képviselő úr, hogy az elmúlt kétszáz évben a bíróságok függetlenül működtek. Gondolom, akkor ebbe beleértette '56-ot, '57-et, '58-at, '59-et, '60-at, '61-et is, ugye? Mert ezt mondja Biszku Béla is (Dr. Bárándy Gergely: Kiderült a felszólalásomból! Ugyan már!), hogy ebben az országban teljes mértékben független volt a bíróság, ők nem szóltak rá a bíróságra, csak akkor, amikor azt mondták, hogy enyhítsenek már az ítéleten. Akkor nem volt független a bíróság; amikor halálos ítéletet hoztak, akkor teljes mértékben független volt.

Egyébként én ajánlok önöknek egy, azt hiszem, nagyon toleráns javaslatot. Jöjjenek el velem, ön is, Harangozó úr is, Steiner úr is, szervezek önöknek egy fórumot, álljanak oda az áldozatokkal szembe, meséljék el nekik, hogy ez a semmisségi törvény mennyire nem jogállami. Mondják el annak az embernek, akinek önök kilövették a szemét, mert önök ugyanúgy Gyurcsány Ferencnek asszisztáltak végig ahhoz a ténykedéséhez, amit csinálhatott. Egy kicsit több szerénységgel kellene viseltetni ahhoz képest, amit az elmúlt időszakban önök csináltak ebben az országban! (Taps a Jobbik soraiban. - Dr. Bárándy Gergely: Egy kicsit több szakértelemmel kellene hozzászólni!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hatperces időkeretben Schiffer András frakcióvezető úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Először is államtitkár úrra reagálnék. Nem tudom megállni, elnézést, de egy kicsit mulatságos, amikor kormányzati oldalról 2010. október 26-át követően érvként hangzik el egy korábbi alkotmánybírósági döntés. Önök tavaly októberben azzal érveltek, hogy az Alkotmánybíróság döntése azért nem érdekes, mert az már a régi rend alkotmányáról szól. Megjegyzem: köztük egy 2010. júliusi alkotmányos passzusba ütközőnek látták az egyik törvényüket. Tehát ez elég furcsa, hogy most viszont hivatkozási alap az Alkotmánybíróságnak egy 15 vagy éppen 18 évvel ezelőtti döntése, de mindegy.

Szilágyi képviselőtársammal tulajdonképpen egy filozófiai vitám van, mert ön azt állítja, egyébként joggal, hogy a jog és az igazság nem mindig esik egybe egy jogállamban. Csak az a helyzet, ez most lehet, hogy nagyon kiábrándító, de szerintem jogállamban nem tud előállni olyan helyzet, hogy százszázalékos bizonyossággal a jogot és az igazságot mindig meg lehet feleltetni egymással. Pontosan azért, mert létezik egy procedurális igazságosság. Nem önmagában valakiből kinyilatkoztatik az igazság, hanem meghatározott törvényben rendezett eljárásokon belül lehet megközelíteni az igazságot.

Szerintem két dologban talán egyet tudnak érteni, ha nem is mindenki ebben a Házban, de talán a legtöbb párt. Az egyik az, hogy 2006 őszén valóban itt az államgépezet kilépett a jogállami mederből; a másik pedig: talán azért azt is tényként lehet leszögezni, hogy például 2006 őszén, szeptemberben, októberben voltak jogellenes cselekedetek az utcákon. Hogy minek mi volt az indítéka, a motívuma, ez egy másik kérdés, de hogy voltak jogsértések az utcákon, azt gondolom, ezt senki nem tagadja.

De ha idáig eljutunk, s ezek után pedig megpróbáljuk ezeket az ítéleteket valamilyen módon sorba szedni, akkor maximum addig tud elmenni egy Országgyűlés, hogy azt tudjuk mondani, hogy feltehetően igen - és itt persze egyetértek Gaudi képviselőtársam diagnózisával, amit elmondott az őszi különböző nyomozati cselekményekről -, rendkívül sok embert megaláztak rendőri szakban és később a gyorsított eljárásokban, így van; de annyit tudunk kijelenteni nagy bizonyossággal, hogy feltehetően tömegesen voltak megalázó, jogsértő eljárások.

Más valamit pedig nem tudunk kijelenteni, amit Zagyva képviselőtársam elmondott, hogy senki nem volt bűnös, akivel szemben intézkedéseket alkalmaztak. Ez biztosan nincs így. Ez akkor sincs így, ha a jogsértések egy részét történetesen egyébként jogsértő állampolgárokkal szemben követték el, mert a történet nem fekete-fehér. Rengeteg jogsértés, például 2006. október 23-án is olyan emberekkel szemben történt, akik maguk is túllépték a törvényes kereteket.

(20.40)

Pontosan azért voltunk akkor is fölháborodva, mert egy jogállamban a rendőrség még a törvénysértő emberekkel szemben is köteles betartani a törvényt, még a jogsértő emberekkel szemben sem lehet olyan megalázó bánásmódot alkalmazni, mint amilyen bánásmódot a szocialista rendőrség egyébként alkalmazott vagy éppen a bv-intézményekben a büntetés-végrehajtás alkalmazott.

Viszont a logikai bukfenc ott van, hogy ha az a kijelentés, hogy feltehetően tömegesen voltak jogsértő eljárások, magában foglalja azt is, hogy nem jelenthetjük ki, hogy valamennyi olyan eljárás, amely egyébként ennek a törvényjavaslatnak a célkeresztjében van, mindegyik jogsértő lett volna.

Magyarul, ha ezt a törvényt elfogadja az Országgyűlés, szintén nagy logikai bizonyossággal állíthatjuk azt, hogy jó néhány olyan esetben is kimondja az Országgyűlés a semmisséget, jó néhány olyan ítéletet is felül fog bírálni, amelyek esetében feltehetően alaposan járt el a bíróság. Pontosan azért tartom fontos körülménynek azt, hogy nemcsak hogy hatásköre nincs az Országgyűlésnek arra, hogy bírói ítéleteket felülbíráljon, bizonyos típusú bírósági eljárásokat eleve törvénytelennek minősítsen, hanem lehetősége sincsen arra, hogy egyébként megvizsgálja az egyes eljárásokat, hogy azokban történt-e törvénysértés vagy sem.

Magyarul, egészen valószínű, hogy ha ezt a törvényt elfogadja az Országgyűlés, akkor nem tudjuk bizonyossággal megállapítani részben azért, amit a jobbikos képviselők elmondtak, nem tudjuk nagy bizonyossággal megállapítani, hogy egyik vagy másik eljárás volt-e jogsértő, de azt biztosan tudjuk, hogy itt olyan eljárások tekintetében is ki fogja mondani a semmisséget a parlament, amik történetesen megalapozottak voltak. Ilyet nem lehet csinálni.

Lehet közkegyelmet adni olyan esetben, amikor az állam elismeri azt, hogy az államgépezetben zavar volt, amikor az államgépezet kilépett a jogállami mederből, erre megfelelő reakció a törvényhozás részéről a közkegyelem, és ki lehet vizsgálni, az elszámoltatási kormánybiztosnak ki lehet vizsgálni azt, hogy pontosan milyen jogsértések történtek, hol történtek törvénytelen felettesi vagy éppen politikai utasítások, és ezekben az esetekben a megfelelő jogi konzekvenciákat le lehet és le kell vonni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron kívül kettő percben Répássy Róbert államtitkár úr következik.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Frakcióvezető úr, csodálkozom azon, hogy miközben ön elmondja azt a tételmondatot, hogy az állam kilépett a jogállami keretek közül, ebből nem vonja le azt a következtetést, hogy akár egy ilyen semmisségi törvény is indokolt és alkotmányos lehet a jogsérelem orvoslására.

Helyesen, szerintem ön eljut odáig, hogy ott, azokban a napokban bizony a jogállam csődöt mondott. De ebből éppen az következne, hogy nem az önök által és a Jobbik által javasolt amnesztia lenne a megoldás, hanem valóban a semmisség az egyetlen és helyes út. Ön azt mondja, hogy voltak tömeges jogsértő eljárások, utána azt mondja, hogy feltehetően volt olyan ügy, amelyben alaposan járt el a bíróság, ezek után önök mégis az amnesztiát javasolják. Azt mondják, hogy feltehetően voltak esetek, amikor igazságosan járt el a bíróság, megbüntette azt, akit meg kellett büntetni, és önök amnesztiát adnának nekik.

Ez a két állítás erősen szemben áll egymással szerintem; egyrészt az, hogy az állam kilépett a jogállam kereteiből, másrészt hogy egyébként voltak, akiket igazságosan ítéltek el.

Én ha bármiben is alkotmányossági kockázatot látok, akkor az az, hogy a semmisség módját úgy kell megállapítani, hogy az a bírói mérlegelést tiszteletben tartsa. De ez nem zárja ki a semmisség alkotmányosságát, a semmisség mint eszköz alkotmányosságát. Egy probléma van, hogy önök képviselőként egyikük sem nyújtott be olyan módosító indítványt, amely a semmisség megállapításának módjára irányulna, hanem csak vagy kiegészítik a semmisséget, vagy a semmisséget felváltják amnesztiával, de olyan módosító indítványt nem láttam, amit jó szívvel tudnék támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben Schiffer András képviselő úr következik.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Répássy államtitkár úrnak két megjegyzésére reagálnék. Az egyik, hogy való igaz, hogy egyfelől azt állítom, hogy történtek jogsértések a pesti utcákon, és az eddigi... - akár Balsai úr vagy Gaudi úr okfejtéséből az is következik, hogy feltehetően lehettek olyan ítéletek, amik ezekre a jogsértő cselekedetekre reagáltak megalapozottan, és való igaz, hogy az amnesztia kiterjedne ezekre az esetekre is. Arról van szó, hogy amnesztia esetében az állam bevállalja azt a kockázatot, hogy igen, olyan esetekben is mentesül a büntetőítélet következményei alól valaki, amikor egyébként helyesen reagált az állam. Igen, a közkegyelemnek ez a természete.

A másik: igen, kilépett a jogállami mederből az államgépezet 2006 őszén, leginkább 2006 október 23-án, de a jogállam maga nem szűnt meg. A jogállam intézményei megvoltak, az államgépezet működése nem volt méltó egy jogállamhoz. Szerintem ez hatalmas különbség.

Ha maguk a jogállami intézmények számolódtak volna föl, például intézményesen megszüntették volna a hatalmi ágak elválasztását 2006 őszén, akkor egészen más a történet. Nagyon fontos különbséget tenni aközött, hogy maguk a jogállami intézmények állnak-e vagy sem és aközött, hogy ugyan a jogállami keretek megvannak, de a jogállami kereteken kilép az államgépezet vagy a jogállamhoz nem méltó módon működik az államgépezet. Szerintem ez egy fontos különbség.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki a vita e szakaszához hozzászólni. Igen, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, kettő percben.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából egy rövid értékelésre vállalkoznék a lefolyt vita alapján. Úgy gondolom, hogy pont az a kompromisszumos megoldás, amit ez a módosító javaslat tartalmaz, az lehet az igazi megoldás, hiszen Schiffer Andrásék javaslata közkegyelemről szól, van egy semmisségi koncepció, és van a kormánypártok részéről egy látható akarat és nyíltság arra, hogy igenis azokra is terjedjen ki valamilyen módon a jogorvoslat és valamilyen módon a reparáció, akikre egyébként nem szabadott volna hogy lesújtson a törvény annak idején, mert igenis az ő ellenállásuk, az ő tevékenységük nélkül nem lehetnénk ma itt önök sem és tulajdonképpen mi sem, és nem lehetne most az a helyzet, hogy egyre csökkenő létszámban itt vannak még mellettünk a szocialista frakció fogyatkozó tagjai.

Azt gondolom, hogy ezt az utat kellene járnunk, és ez jóleső felelősség. Ha most ebből a körből kimaradnának azok, akik elítélését nem csak a rendőri jelentések, nem csak a rendőri vallomásokra alapozottan tették meg igenis koncepciós jellegű eljárásokban és igenis tisztességtelen eljárási keretek között... - hiszen a rendőrséget nem azért működteti egy állam, nemcsak, hogy kilője az emberek szemét, hanem utólag úgy papírozták le ezeket az eseteket, hogy a bűncselekményeket, amiket rendőrök elkövettek sajnos igen nagy számban, ezeket fedezzék.

Tehát saját tevékenységük fedezésére használták, és éppen ezért ezt a személyi kört - 8 év, amellyel szembe kell néznünk - igenis így kellene lezárnunk, és ebben kérem, önöket, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot, és egy külön törvényben pedig rendelkezünk az azok számára adandó közkegyelemről, akiknél pedig - ahogy az önök álláspontja hangzik - úgymond az elítélés valamilyen módon indokolt volt, mégis azonban az ügy összes körülményére a történelem összefüggésrendszerében ki kell mondanunk rájuk, hogy őket nem lehet törvénytelen vagy bármilyen elítélés alá venni, mert ők a magyar szabadságért küzdöttek. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Szalay Péter képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz.

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megállapítani, hogy szerintem is ez koncepciós eljárás volt, amit önök az emberekkel tettek, és mindenképpen elégtételt érdemelnek, amit jó lenne, ha minél hamarabb és minél sürgősebben megkapnának.

Mátrai képviselőtársam szavaira utalnék vissza: közkegyelem és semmisség. Nekem nagyon megütötte a fülemet az, ami többször elhangzott, hogy a kegyelem igazából arról szól, hogy bűnösöket mentenek fel és részesítenek kegyelemben, míg semmisségi eljárás esetében ártatlanokról mondják ki, hogy az eljárás hamis volt, és ezért semmisség formájában megsemmisítik az ítéletet.

Amit Bárándy képviselőtársam felvetett, a felülvizsgálati kérelmet: erre azt tudnám mondani, hogy ha megnézzük a dolgot, akkor ez nagyon elhúzná az eljárást, rendkívül ellehetetlenítené az egész ügyet azért, mert tessék elgondolni, hogy hoztak 151 elsőfokú ítéletet elmarasztalással; 147-et másodfokon fölmentettek.

(20.50)

A bírók vajon miért tévedtek? Koncepciós eljárás volt? Vagy nem tudták, hogy a bizonyítékok nem elégségesek ahhoz, hogy ítéljenek, vagy netán elfogultak voltak? Ha újrakezdenénk az egészet, akkor ugyanezek a bírák hogyan viszonyulnának az egészhez? Ha újrakezdenénk, akkor mi lenne abból, hogy 4 év alatt a bizonyítékok megsemmisültek, amelyeket már annak idején megsemmisítettek, hiszen eltűntek a felvételek, akkor most gondolnánk, hogy ezeket elő lehetne venni?

Végül pedig, amit Schiffer képviselőtársam említett, a vélelmezés. Igen, vélelmezhetjük, hogy itt tulajdonképpen a 90 vagy 98 százalékot elítélték törvénytelen módon, hamis bizonyítékokkal. Vélelmezhetjük, hogy volt köztük egy-kettő, akit jogosan ítéltek el. De ha arra gondolunk - jogász képviselőtársaim nyilván ezt jobban, pontosabban tudnák idézni -, a halálbüntetésnél is vélelmezzük (Az elnök csengetéssel jelzi a felszólalási idő leteltét.), ha vélelmezzük - jóformán minden európai ország bevezette -, hogy ártatlanul felakasztottak embereket, és ezért most megsemmisítettük a halálbüntetést, akkor nem tartom olyan tragikusnak, hogy itt is egy vélelmezés formájában (Az elnök ismét csenget.) néhány embert felmentünk - bocsánat ...

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): ...néhány embert felmentünk, aki valóban elkövetett valamit. Elnézést kérek még egyszer.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percben Bárándy Gergely képviselő urat illeti a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy szinte technikai megjegyzés, a számok, amelyekre Szalay képviselőtársam utalt, nem az ügydöntő határozatokra vonatkoztak, szeretném a figyelmét felhívni, hanem az előzetes letartóztatásokra, ahol az időmúlás - természetesen nem ilyen számban, ezt készséggel elismerem - egy ellentétes döntést önmagában meg tud alapozni, nyilván. E vonatkozásban nem szeretnék most vitába szállni.

Azonban őszintén meglepett, és őszinte meglepetésemre szolgált az, hogy Szalay képviselő úr koncepciós eljárásoknak minősítette ezeket az eljárásokat. Őszintén remélem, hogy a Fideszben az ön véleményét nem osztják e vonatkozásban, mert ez olyan mérhetetlen módon dehonesztáló kijelentés a magyar bírói karra nézve, amit őszintén szólva nem tudok - főleg öntől nem tudok - hova tenni. Azt tudom mondani, hogy mivel ők ezt most nem tehetik meg - valószínűleg meg fogják tenni, ha tudomást szereznek a felszólalásáról -, én kérem ki a nevükben ezt a feltételezést.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek, elsőként soron kívül Répássy Róbert államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Szeretném a képviselőtársam kijelentését megvédeni, és szeretném, hogyha nem az rögzülne, ahogyan Bárándy képviselő úr ezt értelmezi. Mert a képviselő úr nyilván arra utalt, hogy azok a rendőr tanúk, akik hazudtak a bíróság előtt, nyilván egy koncepció mentén tették ezt. A koncepció az volt, hogy márpedig azok, akiket odaállítottak a bíróság elé, azok bűnösök, és el kell őket ítélni.

Az más kérdés, hogy a bíróság volt-e abban a helyzetben, hogy ezeket a tanúvallomásokat felülbírálja, ezeket a tanúvallomásokat mellőzze. Ez más kérdés. De a képviselő úr nyilván arra utalt, hogy azok a rendőr tanúk, akikről sokan, sok fórumon, ügyészek, még bírák is azt mondták, hogy a bírósági eljárásban a fülük hallatára hazudtak - volt ilyen bíró is, emlékeznek rá, volt ilyen bíró is, aki bejelentette ezt az ítéletének az indokolásában; nem is beszélve arról, hogy volt ilyen ügyész is, aki ezt mondta -, nos, ha úgy tetszik, igenis, képviselő úr, én is megerősítem, hogy mindazok a rendőrök, akik a bíróság előtt hamis tanúvallomást tettek (Dr. Bárándy Gergely: Nem ezt hívják koncepciós pernek.), azok a maguk részéről egy koncepció mentén tették ezt a hamis tanúvallomást, a saját becsületüket - ha volt ilyen - próbálták védeni, a saját irhájukat mentették ezzel a vallomással.

Tehát szerintem a képviselő úr ezt akarta mondani, és biztos vagyok benne, hogy Bárándy képviselő úr azért akarta félreérteni, mert úgy gondolta, hogy a képviselő úr szavai kiforgathatók. De nem forgathatók ki. (Dr. Bárándy Gergely: Egyértelmű szavak voltak, államtitkár úr, ön magyarázza félre.) Nem. Akkor még egyszer megismétlem, hogy a képviselő úr is meg én is nagyon jól tudjuk a tényeket, és ezeket a tényeket egyébként bírák és ügyészek vizsgálóbizottság vagy albizottság előtt tett nyilatkozataiból tudjuk. Ezt nevezzük koncepciós eljárásnak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Koncepciós eljárások, igenis, hogy koncepciós eljárások voltak. Ha valaki alaposan áttanulmányozza a Nemzeti Jogvédő Szolgálat munkásságát - ajánlom, tegye ezt -, tele van a honlapunk a mai napig is, az njsz.hu honlapon tucatjával találnak ilyen eljárásokat, ahol ez volt valóban a vélelem. Tulajdonképpen az embervadászatok folyamatával kezdődött a dolog. Tehát amikor a tiltakozóhullám elindult a gyurcsányi hazugságot követően, a hatalom a rendőrség eszközével megpróbálta vérbe fojtani, eltiporni ezt az ellenállási mozgalmat. Egyszerűen tudunk olyan rádióforgalmazási adatokat, olyan vallomásokról tudunk nagyon nagy számban, hogy amikor bedobták eszméletlenül a rabomobilba, és még jól megverték, akkor még fél füllel hallja, hogy jó, akkor még álljunk meg a következő sarkon, és ott is gyűjtsünk be még hat embert, mert igenis kell a megfelelő számú ember ahhoz, hogy elrettentő példával szolgálhassanak.

Az elrettentést alkalmazták az utcákon, az elrettentést alkalmazták a bírósági tárgyalótermekben akkor, amikor egyébként a másodfokú bíróságok azt is megállapították, hogy az általános elrettentés elvét aránytalanul és szakmaiatlan módon használta az elsőfokú bíróság. Olyan megdöbbentő eseteknek voltunk tanúi, amikor 43 teljesen büntetlen előéletű, rendezett életvezetésű fiatalból, mondjuk, 42-t előzetesbe helyeztek olyan eseményekkel összefüggésben, ahol ők nem is voltak ott a helyszínen, nem is ismerték egymást, semmi közük nem volt az eseményhez, véresek voltak, meg voltak kínozva, és egybehangzóan azt állították, hogy semmilyen közük semmilyen módon nincs azokhoz az eseményekhez, amelyekkel őket összefüggésbe hozták.

Tehát ilyen körülmények között zajlottak ezek az úgynevezett jogállami eljárások, amelyekről Bárándy Gergelyék beszélnek. Tehát nagyon jó lenne, hogyha a történelmi valósággal azért szembenéznénk. Olvassák el ezeket a jelentéseket! Lehet, hogy nem nézték meg. Olvassák el a Civil Jogász Bizottság jelentését, olvassák el a vizsgálóbizottság elmúlt évben lefolytatott vizsgálatának jegyzőkönyveit, jelentését! Ebből egyértelműen kitűnik, hogy koncepciós eljárások által meghatározott időszakról van szó, ahol a javaslatom által előterjesztett megoldás, tehát a semmisség kiterjesztése és a közkegyelem lenne az igazi megoldás.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelzés.) Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 3., 4. és 5. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni 6 perces időkeretben. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Ez a vitaszakasz szerintem sokkal rövidebb lesz, és mindjárt azzal kezdeném, hogy itt három módosító javaslatomról van szó. Abból egy tekintetében körvonalazódni látszik egy megállapodás, hiszen az alkotmányügyi bizottságban a kormánypárti képviselők támogatásukról biztosították.

Nevezetesen arról van szó, hogy ki kell zárni a semmisségi eljárások lefolytatásából azokat a bírókat, azokat a bírói tanácsokat, aki, amelyek első fokon maguk ezeket a döntéseket hozták, akár úgy, hogy jóhiszeműen, de nem alaposan eljárva nem vizsgálták meg kellően ezeket a rendőri jelentéseket, vallomásokat, és elfogadták őket kétséget kizáró bizonyítékként, vagy azért, mert tulajdonképpen ők maguk is átlépték azt a szakmai zsinórmértéket, amit egyébként sajnos abban az időszakban megtettek bírák. Tehát az 5. ajánlási pontban levő módosító javaslat azt célozza, amelyet most már egy kapcsolódó módosító javaslattal láttam el, hogy ne csak az elsőfokú, hanem az összes fokon eljárt bírákra vonatkozzon; magyarul azok a bírák, azok a bírói tanácsok legyenek kizárva a semmisségi eljárások lefolytatásából, akik korábban az alapügyben eljártak. Azt gondolom, ez különösebb vitát nem kell hogy gerjesszen, és ha ez támogatást nyer, akkor bízom benne, hogy a többi, eddig még támogatást nem kapott módosító javaslat is megérhet arra, hogy támogassák.

A másik kettő pedig az első fokon eljárt bíróság fogalmát elsőfokú bíróságra célozza módosítani. Igazából itt érdemi különbségről nincs szó, ez a megfogalmazás álláspontom szerint jobban illeszkedik a büntetőeljárási törvény megfogalmazásaihoz. De a fő javaslat mindenképpen az 5. pontban szerepel, és kérem, hogy ezt a kapcsolódó módosító javaslattal előterjesztett módosítást éppen ezért támogassák.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben megadom a szót Mátrai Márta fideszes képviselő asszonynak.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 5. pontjához szeretnék hozzászólni. Úgy, ahogy azt Gaudi Tamás képviselő úr elmondta, az alkotmányügyi bizottságban a kormányoldal támogatta.

Támogattuk annál inkább, mivel teljes mértékben egyetértünk azzal a módosító kiegészítéssel, ami ebben az 5. ajánlási pontban megfogalmazódik, és támogatjuk azt a szándékot is, amellyel ezt a képviselő úr benyújtotta, hiszen a szándéka nem volt más, mint az elhibázott ítéletek reparálása.

(21.00)

Annál is inkább támogatásra érdemes, és kérem képviselőtársaimat, hiszen ezzel a kiegészítéssel teljes mértékben összecsengenek a 2006. őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvény általános indokolásában megfogalmazottak, ami kimondja, hogy ennek a törvénynek olyan nemes célja van, amely erkölcsi és jogi elégtételt nyújt mindazoknak, akiknek a 2006. őszi tüntetésekhez kötődő eljárásokban csorbultak emberi, polgári és politikai jogai, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog.

Nem utolsósorban pedig az is célja ennek a kiegészítésnek, illetőleg a törvénynek, hogy visszaadja az igazságszolgáltatás jogszerűségébe vetett társadalmi bizalmat, és helyreállítsa a 2006. ősz utáni eljárások során súlyosan megbillent demokratikus és jogállami egyensúlyt. Azt gondolom, hogy ezzel a módosítással és a törvény szövegével mindez megvalósítható.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelzés.) Több jelentkezőt nem látok. Mivel nincs több felszólaló, a részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét lezárom.

Jelzi Balsai István képviselő úr, hogy most kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitához képest valójában nem sok újat hallottunk. Köszönöm szépen az aktivitást a részletes vitának ebben a formájában is. Időnként úgy éreztem magam, mint egy diákköri dolgozat vitáján. Nem a szocialista párti felszólalókat értem ez alatt; az ő felszólalásaik teljes egészében azonosak a körülbelül egy héttel ezelőtti általános vitában elhangzottakkal. Én arra akkor válaszoltam, azt nem akarom megismételni.

Ami új elem, és erről a vita is szólt, valóban támogathatónak tartom azt a kapcsolódó módosító indítványként megfogalmazott indítványát Gaudi képviselő úrnak, amely a megismételt eljáráshoz hasonlóan a korábban eljárt mindkét fokú bíróság tagjait, tehát az eljáró tanácsi, illetőleg egyes bíróként eljáró elsőfokú bírót mentesíti - én ezt a szót használnám: mentesíti - az alól, hogy szembe kelljen szállni saját meggyőződésével. Ezzel egyébként azoknak is választ tudunk, remélem, adni, akik féltik a bírák ügyeibe való beavatkozástól, a törvény szándékát ilyennek vélik.

Egyetlenegy dologra utalnék még. Itt valóban elhangzott, azt hiszem, Schiffer képviselő úr pontos szavaival, arra való hivatkozás, hogy nem szerencsés az, ha a törvényhozás folyamatába a jogalkalmazó szerv legmagasabb tagja beleszól. Én többet erről nem kívánok mondani. Nem először találkozom ezzel huszonegy éves parlamenti képviselői tevékenységemben, volt már olyan legfelsőbb bírósági elnök ezen húsz év alatt, aki szintén fontosnak tartotta, hogy a törvényhozás folyamatába beleszóljon. De ez természetesen nem von le a törvényjavaslat céljából semmit sem.

Én is azt mondanám itt, amit Répássy képviselő úr is többször elmondott, hogy ha egyszer kiléptek a medrükből - ha jól értettem - a jogállam intézményei, nem is egy, nem is kettő, nem is három, és nem egyszer, nem kétszer, hanem talán százszor vagy százötvenszer, akkor azt helyre kell állítani. Az eszközökkel kapcsolatban: szokatlan eszközt választottunk, választottam mint előterjesztő, elnézést kérek, hogy így fogalmazok, de mint az is elhangzott, nemigen van más lehetőség.

Még egy dolgot szeretnék mondani, nagyon sokszor elhangzott az, hogy ki kellene terjeszteni, méghozzá kombinált módon a 2002 és 2010 közötti összes vélelmezett vagy törvénysértő vagy nem jogállamhoz méltó eljárásra a törvény hatályát. Tisztelettel még egyszer elmondom, nagy megtiszteltetésnek tartom, ha akárki a képviselő urak közül úgy gondolja, hogy nekem ez lenne a feladatom. Nekem nem ez a feladatom, én miniszterelnöki megbízott vagyok, akinek 2006 szeptemberére is tekintettel az október 23-át követő rendőri brutalitások kivizsgálása és az ennek következtében előállott helyzet orvoslása a feladata. Tehát még egyszer mondom, nincsen mandátumom erre.

Egyébként senki elől nincsen elzárva a mód és a lehetőség - a törvényhozás tagjairól beszélek -, hogy az elképzeléseit önálló törvényjavaslatban megvalósítsa. Én is tudom azt, hogy 2002 és 2010 között - és erre nemcsak Gaudi képviselő úr hivatkozott, hanem úgy emlékszem, Schiffer képviselő úr is - számtalan ilyen eset van, de ez úgy gondolom, meghaladja egy országgyűlési képviselő feladatkörét. Természetesen egyetértve azzal, amit Schiffer képviselő úr, frakcióvezető úr mondott, szembe kell nézni ezekkel a dolgokkal, szembe kell nézni, és a nyilvánvaló felelősökkel kapcsolatos eljárásokat nem lehet megspórolni. Ez is a képviselőkön túlmutató feladat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Még egyszer megköszönöm a vitát. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)