Felszólalás adatai

Ott és akkor államtitkár úr, élve azzal a lehetőséggel, amely valamennyi kormánytagot megillet, a zárszavában határozott éllel fogalmazott meg olyan állításokat, amelyek egészen bizonyosan összefüggésben vannak ezzel a két módosító javaslattal. Mit mondunk mi? Alapvetően azt mondjuk, hogy a Magyar Honvédség irányításában, a Magyar Honvédség működési kereteinek meghatározásában, a Magyar Honvédség finanszírozási kérdéseinek eldöntésében és még a Magyar Honvédség számos ügyében alapvetően a civil szférának kell döntést hoznia, ő az, aki meghatározza azokat a kereteket, amelyek alapján a Magyar Honvédség működik és dolgozik.

A civil kontroll, államtitkár úr, nem egyszerűen civil irányítást jelent, hanem annál jóval többet, olyan általános parlamenti ellenőrzést, kiegészülve széles nyilvánossággal, amely alapvetően megakadályozza azt, hogy a katonákat közvetlenül és direkt módon csak és kizárólag katonák irányítsák.

A 2000-es évek elején az ukrán védelmi miniszter, aki egy nagyon-nagyon sok csillagos tábornok volt, egyik pillanatról a másikra civil ruhába bújt, majd azt követően azt mondták, hogy íme, itt van a civil irányítás. Nem erről van szó, és nálunk sem erről van szó. Nem lehet a parlament jogosítványait csorbítani, nem szabad a parlament döntési lehetőségeit korlátozni. Nem lehet a parlamenti képviselőket gyakorlatilag kirekeszteni abból, ami a honvédség működésével kapcsolatos.

A második módosító javaslatunkban mi azt kezdeményezzük, hogy az a parlamenti határozat, amelyet éppen a Fidesz, akkori legnagyobb ellenzéki párt támogatásával és részvételével a parlament egyhangúlag elfogadott és a Magyar Honvédség középtávú fejlesztéséről szólt, azt ne helyezzék hatályon kívül. Látszólag egyszerű kérdésről van szó, hiszen azt mondja az államtitkár úr, hogy de hiszen a honvédelmi törvény már nem teszi kötelezővé ennek a parlamenti elfogadását. Igen, így pontos: már nem teszi kötelezővé. De az, amit elfogadott a parlament, annak egészen bizonyosan zsinórmértéknek kell lennie a honvédség működtetése terén. Nem véletlen az a szándék, hogy ezt módosítani akarják. Egyszerűen az ott vállalt kötelezettségek, az ott vállalt feladatok, az ott vállalt, megfogalmazott irányok, azok terhesek a mai kormányzat számára, éppen ezért a jogszabályok mögé bújással próbálja elérni azt, hogy a későbbiekben ezek a feladatok, ezek a teendők ne legyenek számon kérhetők a kormányzaton.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki pusztán csak arra gondol, hogy itt a fejlesztési irányok módosítására vonatkozó döntésről van szó, akkor téved. Ez jóval több annál. Ez egy szemlélet, ez egy filozófia, amely még egyszer mondom, arról szól, hogy hogyan lehet kirekeszteni mindenkit, aki bárminemű kontrollt gyakorolhatna a Magyar Honvédség és Honvédelmi Minisztérium működése kapcsán, hogyan lehetne ezt az egészet belterjessé tenni.

Én azt kezdeményezem, képviselőtársaim, hogy ezt ne hagyjuk. Ne engedjük, egyszerűen azért, mert valamennyi, megjegyzem, kormánypárti és ellenzéki képviselő számára fontos lehet, hogy a Magyar Honvédség működése, élete szempontjából sorsdöntő kérdésekbe legyen beleszólása. Megjegyzem, a költségvetés is mintegy kétszáz, kétszáz-egynéhány milliárd forintot biztosít a folyó költségvetési évben a honvédség működésére. Ez az összeg is önmagában elegendő ok arra, hogy a parlament és a képviselők rajta tartsák a szemüket.

Nos tehát, az a tény, hogy ne helyezzék hatályon kívül ezt a parlament által korábban egyhangúlag elfogadott határozatot, ezt kezdeményezzük. Az első javaslatunk a létszámarányokra vonatkozik, illetőleg a létszámarányok jelenlegi szintre történő visszaállítására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az, ami a létszámkeretek meghatározásával a parlament lehetősége, a jelenlegi előterjesztésben annullálódik azzal, hogy olyan tól-ig határokat határoz meg a kormányzat javaslatként a parlamentnek elfogadni, amelyek lényegében szinte korlátlan lehetőséget biztosítanak arra, hogy civileket, minisztériumi alkalmazottakat, egészségügyi dolgozókat és mindenki mást a Magyar Honvédség kötelékébe vegyenek.

(19.50)

Ez egyébként pedig lehetőséget biztosít sajnos arra is, hogy bizonyos állománykategóriákban nagyon-nagyon rossz feltöltöttségi aránnyal dolgozzanak. Arról van szó, hogy miközben a minisztérium civil alkalmazottai, vezetői összességében a jelenlegi javaslat szerint 500 fővel nőnének, éppen a katonák rovására és terhére, mi azt mondjuk, hogy ezt az arányt ne változtassuk meg, egyszerűen azért, mert ne tegyük kényelmessé a minisztérium számára a különböző integráció megoldását azzal, hogy keretszám-növekedést adunk a civil szféra, a minisztériumi vezetői szféra számára, a katonák rovására, egyszerűen azért, mert haderőről van szó.

A jelenlegi létszám a Magyar Honvédségben, az összlétszám durván 25 ezer alatt van, de a nagyságrendben egészen bizonyosan nem tévedek. Ebből a közel 6000 civil, a közel 6000 vezető beosztású tisztviselő, köztisztviselő, közalkalmazott nem kevés. Azt kell mondanom, hogy nagyon-nagyon sok. Éppen ezért alapvetően azzal a szándékkal, hogy a Magyar Honvédségnek az erejét, a Magyar Honvédségnek a lehetőségeit ne csökkentsük, ezért azt szeretnénk javasolni jelen módosító javaslattal, hogy a jelenlegi szabályok, a jelenlegi mértékek, amelyek így is nagyon megengedőek, azok maradjanak fönn, és ha átszervezés történik, akkor arról a Magyar Honvédség időben, nem pedig későn reagálva kérje a parlament egyetértését, a parlament véleményét, mert visszatérve az első pontban indokolt kezdeményezésünkhöz, nem lehet a parlamentet kikerülve irányítani, vezetni a Magyar Honvédséget.

Talán nem érdektelen, ha Churchillre ismét hivatkozva mondom azt, hogy komolyabb dolgok ezek annál, semmint hogy a nyilvánosság elől eltakarva, semmint hogy csak és pusztán egyenruhásokra bízva döntsünk erről. Érdeke a kormányoldalnak, mert előbb-utóbb talán számon kérhetik rajtuk, és érdeke az ellenzéknek, mert az ad lehetőséget arra, hogy a kormány tevékenységét vizsgálja és nyomon kövesse.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)