Készült: 2020.09.20.19:49:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

192. ülésnap (2001.03.07.), 85. felszólalás
Felszólaló Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:14


Felszólalások:  Előző  85  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Eredetileg, amikor szólásra jelentkeztem, a törvényjavaslattal kapcsolatban csak egyetlen témáról szerettem volna beszélni, de az előttem elhangzott hozzászólások arra ösztönöznek, hogy részben azokra is reagáljak.

Igazából olyan érzésem volt, hogy például a nemrégen felszólalt Juharos képviselő úr mintha nem is hallotta volna, hogy miről beszélt nem sokkal korábban Kis Zoltán képviselő úr (Kósáné dr. Kovács Magda: Nem is hallotta!), mert teljesen olyan dolgokat próbált belemagyarázni abba a beszédbe, amik el sem hangzottak, sőt tudom, hogy Kis Zoltán képviselő úr nem is gondolt olyasmire.

Ismételten szeretném megerősíteni az SZDSZ álláspontját: úgy gondoljuk, hogy oly sok hibától szenved ez a törvényjavaslat, hogy még módosító javaslatokkal sem lehetne megfelelő formába hozni, ezért nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot. De ez nem jelenti azt, hogy egyetértenénk azzal, hogy Magyarországon, mondjuk, egy amerikai típusú jogi szabályozásra lenne szükség. Ismételten szeretném kijelenteni: támogatjuk, hogy lehetőség szerint minél kevesebb engedéllyel kibocsátott fegyver legyen forgalomban Magyarországon, és természetesen örülnénk annak, ha egyetlenegy olyan fegyver sem lenne, amely engedély nélkül van az országban.

Több tekintetben elhangzott a mai vita során az, hogy mennyire jó dolog az a körülmény, miszerint ez a törvényjavaslat eleget tesz a jogharmonizációs követelményeknek. Valóban, ezzel kapcsolatban, azt hiszem, dicsérő szavakat is lehet mondani. Kétségtelen tény, hogy az a VII. fejezet, amely erre vonatkozóan rendelkezéseket tartalmaz, aztán később a törvényjavaslat 47. §-a is végre azok közé a javaslatok közé sorolható, amelyek megfelelnek a jogalkotásról szóló törvénynek, illetve a jogszabályalkotásról szóló igazságügy-miniszteri rendeletnek, a 8002-es igazságügy-miniszteri tájékoztatóban foglalt követelményeknek. Valóban korrekt módon tartalmazza a törvényjavaslat az európai uniós jogszabályra való hivatkozást, megteremti a harmonizációs feltételeket - legalábbis én úgy gondolom, hogy ez így van.

Az azonban már mindenképpen túlzás, ha erre való hivatkozással megpróbálunk olyan, a törvény által érintett sok más területet is jogharmonizációs tekintetben vizsgálni, amelyeknek semmi közük a jogharmonizációhoz. Ez az egy témakör az, amely jogharmonizációs kötelezettséget teremt Magyarország számára, ennek a törvényjavaslat, úgy gondolom, eleget tesz, de a törvényjavaslatban az összes többi téma olyan, amelynek igazából nincsen sok köze a jogharmonizációhoz.

Egyszerűen azt sem értem, Juharos képviselő úr hogyan tehette azt, hogy a sorkatonai szolgálat eltörléséről kezdett el itt beszélni, mintha ezt mi valamilyen módon összekevertük volna ennek a törvényjavaslatnak a témájával. Sem Kis Zoltán képviselő úr nem beszélt erről, sem korábban egyetlenegy SZDSZ-es politikus ki sem ejtette a száján, amikor a sorkatonai szolgálat témájáról beszélt, hogy ennek valamilyen köze lehet a fegyverekről, lőszerekről és lőterekről szóló törvényjavaslathoz. Ez egyszerűen, azt hiszem, oktalanság volt.

Viszont mindenképpen probléma az, hogy ugyan a harmonizációs kötelezettségeknek megfelelő színvonalon eleget tesz a törvényjavaslat, nem tesz eleget annak a követelménynek, amelyet szintén a jogalkotási törvény támaszt a törvényjavaslatokkal szemben, a 18., 21. és 32. §-ainak, nevezetesen, hogy a törvényjavaslat benyújtásával egyidejűleg be kell nyújtani a végrehajtási rendeletek tervezeteit is. Egyrészt ez sajnos nem egyedi hiba, és természetesen nem csak ebben a parlamenti ciklusban követett el ilyen hibát a kormányzat, ez egy régóta megjelenő probléma a magyar jogalkotásban. Csak az a helyzet, hogy ha viszonylag kisebb jelentőségű törvényjavaslatokról van szó, akkor ez a probléma könnyebben áthidalható, a képviselők általában szemet hunynak efelett. Viszont amikor várható, hogy garanciális jogokat érintő szabályozás kerül be a végrehajtási rendeletekbe - márpedig például ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán ezt mindenképpen elmondhatjuk, ha jól emlékszem, valahol az 50. § környékén..., nem, a 48. §-tól kezdődően körülbelül nyolc-tíz pontban sorolja fel a törvényjavaslat azokat a felhatalmazó rendelkezéseket, amelyek egy része bizonyosan érinteni fog garanciális szabályokat -, ezekkel kapcsolatban, úgy gondolom, indokolt számon kérni, hogy a végrehajtási rendelet tervezete miért nincs előttünk.

Most szeretnék rátérnék arra a témára, amelyet eredetileg szándékoztam kifejteni a tisztelt Országgyűlés előtt.

A törvényjavaslat 52. §-ának (5) bekezdése hatályon kívül helyezi az 1998. évi IV. törvénynek - amely a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a személy-, vagyonvédelmi és magánnyomozói szakmai kamaráról szól -, ezen most hatályban lévő törvény 15. §-ának (5) bekezdését úgy változtatja meg, hogy a "lőfegyver" szó elmarad ebből a bekezdésből.

 

(16.30)

 

Azaz ebből egyértelműen következik, hogy az ilyen személy- és vagyonvédelmi szerepet betöltő szervezetek és személyek ezentúl nem hordhatnak lőfegyvert. Úgy gondolom, ez is egy komoly probléma. Bár ugyan igaz az, hogy sajnos gyakran halljuk a hírekben, hogy éppen a vagyonőröktől elvett fegyverekkel lövöldöznek a bankrablók, és ez semmiképpen sem örvendetes dolog, de valahol a vagyonőröknek és az ilyen jellegű tevékenységet végző személyeknek a fegyverrel való ellátása, ha az megfelelő körülmények között történik, megfelelően ellenőrzött módon, a személyi és tárgyi feltételeknek megfelelve, akkor úgy gondolom, hogy indokolt. De ez talán a kisebbik probléma. Ha el lehetne érni, hogy folyamatosan, mindig egyre kevesebb fegyver lenne forgalomban az országban, akkor ezzel még talán könnyebben is egyet lehetne érteni.

A nagyobbik probléma azokkal a rendelkezésekkel van, amelyek ebből a rendelkezésből következnek. Ebből a tiltásból, azaz a fegyvertől való megfosztásból következik az, hogy valakinek ezt a feladatot a piacon majd be kell töltenie és el kell látnia. Teljesen egyértelmű, hogy ez a törvényjavaslat nem tesz mást, mint abszolút monopolhelyzetbe hozza a munkaidőn kívül, vállalkozási tevékenységben végzett rendőri vagyonvédelmi lehetőséget. (Dr. Kis Zoltán: Így van! Nyíltan kell erről beszélni!) Ezt egyébként az alkotmányügyi bizottság ülésén a kormány tisztelt képviselője igazából nem is tudta vitatni, és a törvényjavaslatnak több olyan rendelkezése van, amelyből ez teljesen egyértelműen és világosan kikövetkeztethető.

Egyrészt a módosuló rendelkezések között az 51. § fogalmazza meg azt, hogy azoknak a nagy cégeknek, amelyek bizonyos értékhatár fölötti szállítást végeznek, amelyről egyébként a törvényjavaslat 31. §-a (1) bekezdésének g) pontja és a (4) bekezdése is rendelkezéseket tartalmaz - tehát mondjuk, a Posta, a MÁV és egyéb olyan nagyobb bankok, amelyek ilyen jellegű tevékenységet végeznek -, azok számára szinte egyirányú utcaként, majdhogynem egyetlen megoldásként lehetővé teszi azt, hogy erre szakosodott cégeket hozzanak létre, többségi tulajdonnal, és kössenek megállapodást olyan fegyveres, illetve valamilyen vagyonvédelmi szerepet betöltő cégekkel, amelyek egyértelmű, hogy igazából csak azok a rendőri vállalkozások lehetnek, amelyek megtehetik azt, hogy a munkaidőn kívüli tevékenység során az önvédelmi fegyverükkel ilyen jellegű tevékenységet végezzenek. Úgy gondolom, hogy ez több szempontból is megengedhetetlen.

Egyrészt én semmilyen szempontból nem tartom jónak azt, hogy az a rendőr, aki napközben végzi a rendőrségi törvényben rögzített munkáját, az a munkaidő végén leteszi az egyik fegyverét, előveszi a másik fegyverét és elmegy vagyonőrnek, elmegy biztonsági embernek egy céghez, ahol ha mondjuk, valamilyen probléma adódik az ott végzett tevékenysége során, fegyverhasználatra kerül sor, betörésre, rablásra, egyebekre kerül sor, akkor ugyanabban az ügyben másnap esetleg egyenruhában vagy nyomozóként civil ruhában visszamegy és nyomozást végez. Ez egyszerűen teljességgel elfogadhatatlan és elképzelhetetlen számomra!

A másik probléma az, hogy abszolút monopolhelyzetet teremt a piacon. Én tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a rendőri fizetések ma Magyarországon - főleg az alacsonyabb beosztású rendőröknél - nem olyanok, amelyek megnyugtatóak lennének. A mai újságokban lehet olvasni arról a közvélemény-kutatásról, amelyet rendőrök között végeztek. A korrupció, a rendőrök körében végzett közvélemény-kutatási adatok alapján, olyan mértéket ölt, ami megdöbbentő és elszomorító. Nyilvánvalóan ennek nagyon sok oka van. Igaz az, hogy nem jól fizetettek a rendőrök, de nem megoldás az, hogy ilyen módon a piacon monopolhelyzetet teremtve lehetőséget kapjanak arra, hogy ezt az űrt, amelyet a törvény mesterségesen kelt, ők töltsék be. Ha belegondolunk abba, hogy ezek a nagy cégek milyen könnyen tudnak létrehozni ilyen vállalkozásokat, akkor abból világosan látszik, hogy ezek fogják finanszírozni az ilyen jellegű tevékenységeket, és ebből jó dolog véleményem szerint semmiképpen nem következhet.

A Kis Zoltán képviselő úr, Világosi Gábor kollégám által elmondottak és az általam elmondottak alapján változatlanul azt kell mondanom, hogy ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni.

Szeretném tisztelettel felhívni a kormány figyelmét arra, hogy talán érdemes lenne megfontolni, hogy egy átdolgozott formában kerüljön elénk a javaslat; annak sokkal jobban tudnánk örülni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  85  Következő    Ülésnap adatai