Készült: 2020.09.21.18:49:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

171. ülésnap (2000.11.08.), 93. felszólalás
Felszólaló Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:21


Felszólalások:  Előző  93  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan az előző, kimondottan szakmainak tekinthető törvényjavaslattal kapcsolatban a zálogjogra vonatkozóan Dornbach Alajos képviselő úr, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében azt tudta elmondani, hogy kimondottan egy szakmai jellegű törvényjavaslatról van szó, úgy ugyanígy igaz ez a végrehajtási törvényre is. A fölmerülő problémák és kifogások alapvetően nem politikai indíttatásúak, azt hiszem, hanem mindenki részéről inkább szakmai jellegűek. Én is ilyen jellegű problémákat és aggályokat szeretnék megfogalmazni.

Annak idején, amikor az államtitkár úr expozéja elhangzott, egy fontos tétele volt ennek a expozénak, hogy a törvényjavaslatnak - akárcsak a hatályban lévő végrehajtási törvénynek - vállalt célja az, hogy megpróbálja növelni a bírósági végrehajtások hatékonyságát annak a fontos elvnek a figyelembevételével, hogy a garanciális jogokat és a méltányosságot a törvény továbbra is tartsa tiszteletben. Ez korábban is cél volt.

Tartok tőle azonban, hogy ahogyan a jelenleg hatályos törvény sem képes ezt maradéktalanul teljesíteni, az előttünk levő, egyébként igen bő terjedelmű és azt lehet mondani, hogy sok szempontból alapvető fontosságú és alapvető kérdéseket érintő módosító csomag sem képes teljesíteni ezt a követelményt. Kár, mert mindannyian pontosan tudjuk - elhangzott ez több hozzászólásban is, de enélküli is közismert dolog -, hogy azok a bírósági eljárások, amelyek sajnálatos módon eléggé elhúzódóan folynak Magyarországon, mit sem érnek anélkül, ha ezeket az ítéleteket, a jogerős ítéleteket nem lehet végrehajtani. Minden korábbi cselekménye bármely állami igazságszolgáltatási szervnek, illetve az ügyfeleknek az erőfeszítései teljesen hiábavalóak, ha az ítélet, amely megszületik, egy írott papír marad, és nem lehetnek megfelelő következményei.

Az előttem szólóak közül általában mindenki arra törekedett, hogy a pozitívumok mellett megpróbálja fölhívni a figyelmet azokra a problémákra, amelyek létező problémák, és így én is ezekről szeretnék néhány szót szólni.

 

(14.20)

 

Például olyan, kormánypárti képviselők által is megemlített problémákról szeretnék szólni, amelyeket ők óvatosan és udvariasan, csak nagyon szőrmentén érintettek, egyikükről-másikukról én egy picit részletesebben is szeretnék beszélni.

Elhangzott a korábbiak során, hogy a bírósági végrehajtás a mai napig is azért nem kellően hatékony, mert például egyrészt - és ez egy nagyon fontos szempont - nagyon költségesek ezek az eljárások. Ez való igaz, bizony igen komoly tízezreket, sokszor százezreket kell a jogosultnak megelőlegeznie, nagyon sok esetben teljesen bizonytalanul. Ez egy alapvető probléma. A jelenleg hatályos jogszabály szerint 3 százalék előlegre jogosult a bírósági végrehajtó, erre tarthat igényt, amit a jogosultnak előre meg kell fizetnie, akár százezer forintig terjedő összegben is. Nem tudok arról, hogy akár a most hatályos törvényben, akár a módosításban bármilyen rendelkezés szólna arról, hogy amennyiben nem vezet eredményre ez a végrehajtás - és bizony nagyon sok példa van arra, hogy ilyen előleget úgy kér a végrehajtó, hogy tudván tudja, hogy nem fog eredményre vezetni -, akkor azt az összeget, azt a nem jelentéktelen összeget, amit megfizet a jogosult, többé nem látja, és az ítélet végrehajtása sem történhet meg. Tehát eredménytelenség esetén nincs jogkövetkezménye annak, hogy a végrehajtó mit tesz ezzel az összeggel.

Külön igazságügyi minisztériumi rendeletek, nem is egy, hanem egymást követően több is 1994-ből: a 12., a 13. és a 14. számú IM-rendelet foglalkozik a törvény végrehajtásával, és ezekben például arra is találhatunk részletes szabályokat, hogy ezek a költségek hogyan néznek ki. Pontosan tudjuk, hogy a végrehajtót munkadíj, költségtérítés, behajtási jutalék illeti meg. Ezek az összegek bizony megint csak nagyon-nagyon tetemesek is lehetnek, és az előlegezés néhány érintettnek komoly problémát jelenthet. Például a költségek tekintetében semmilyen konkrét és megszorító, valamilyen módon a költségek ellenőrizetlen szórását - hogy úgy mondjam: pénzszórást - megakadályozó rendelkezés nincs.

Azt mondja a jogszabály, hogy a költségekbe beletartozhat a napidíj, a szállásdíj, de például a szállásdíjról csak annyi szól, hogy ez a szállásdíj igazolt számla ellenében kell hogy kifizetésre kerüljön, de arról már nem szól a jogszabály, hogy az a szállásdíj akár a Hilton Szállóból is lehet, egyszerűen csak igazolni kell a költséget, azt senki nem mondja meg, hogy hol szállhat meg. Attól tartok, hogy ez ma igazából nem ellenőrizhető. És minden egyéb készkiadásra, amely a végrehajtót érinti, vonatkoznak ezek a költségek. Ez nem kis tételt jelent.

Nézzük, hogy maga a végrehajtási munkadíj és a behajtási jutalék hogyan néz ki! Azt hiszem, az egy nagyon rossz magyar tulajdonság, hogy sokan irigyek a másikra. Nem szeretném, ha ez a látszat keletkezne, de bizony az aránytalanság, azt hiszem, sokszor szemet szúr mindenkinek.

Vegyünk egy olyan polgári ügyet, amelyben három hivatásos bíró és, mondjuk, a két fél képviseletében két ügyvéd hónapokon vagy éveken keresztül, 10-15-20 tárgyalási napot végigdolgozva lefolytat egy eljárást. Ez 5-6, néha több felkészült, szakvizsgával rendelkező, jogi egyetemet végzett szakember számára jelent igen komoly munkát. Ha megnézzük, milyen értékről van szó, mondjuk, egy 20 milliós értéknél csak a jutalék és a munkadíj jócskán több lehet, mint fél millió forint a végrehajtó oldalán, nem beszélve a költségekről, amelyek nyugodtan elérhetik ezt az összeget. Bizony olyan összeghez jut a végrehajtó - akiről tudjuk, hogy középiskolai végzettséggel rendelkezőnek, 22. életévet betöltött korúnak kell lennie, tehát nem igazán igényel nagyon komoly felkészülést -, hogy bizony előfordulhat, hogy jóval több jövedelemhez jut egy viszonylag, esetleg egyszerű végrehajtási eljárási során is, mint az előtte hónapokig, évekig dolgozó egyetemi végzettségű, felkészült szakemberek. Úgy gondolom, hogy ez az aránytalanság semmiképpen nem helyes.

Egy másik jelentős probléma, amely a most előttünk fekvő törvényjavaslatban felmerül, amelyre már más is felhívta a figyelmet, nem is egy hozzászóló, az az, hogy a pénzforgalmi adatokhoz korlátlan módon hozzáférhet a végrehajtó. Pontosan tudjuk, hogy a végrehajtás kapcsán az információhoz való hozzájutás egy óriási előny és egy óriási lehetőség. Ma az információ hatalom, és egyre inkább azzá válik, információs társadalomban élünk, és semmiképpen sem helyes, ha ennek igazából semmilyen kontrollja nincs. Sőt a 40. § azt is megfogalmazza, hogy több számlatulajdonos tulajdonában álló számlán kezelt pénzből teljes összegű végrehajtás foganatosítható, azaz olyanokat is sújthat végrehajtással a végrehajtói intézkedés, akiknek semmilyen közük nem volt az ügyhöz, akiket semmilyen joghátránnyal a bíróság nem sújtotta, a számlájukról mégis leemelnek, mondjuk, sok millió forintot, és futhatnak a pénzük után.

Az ellenőrzésről néhány szót: a végrehajtás intézményét, a végrehajtókat alapvetően a bíróságok ellenőrzik különböző módon és különböző törvényhelyek alapján. Ez az ellenőrzés ma sajnos nem hatékony, nem lehet hatékony. Úgy gondolom, ez nem a bíróságok hibája, semmiképpen nem szeretném őket okolni ezért, a gyakorlati tapasztalatokat is részben ismervén tudom, hogy a bíróságok képtelenek ellenőrizni a végrehajtói munkát, pedig bizony erre nagyon-nagyon nagy szükség lenne, mert, úgy gondolom, a törvény nem tartalmaz kellő garanciákat arra, hogy a nem törvényesen eljáró végrehajtókkal szemben eredményesen lehessen fellépni. Ezt sem a jelenleg hatályos törvényben, sem pedig a módosító csomagban nem találhatjuk meg.

Még egy kiegészítésem lenne ahhoz, ami talán a legnagyobb probléma az egész végrehajtási üggyel kapcsolatban - amelyről eddig óvatosan beszélt mindenki vagy elhallgatta, pedig szerintem mindenki tisztában van vele -: a rendkívüli módon megnövekedett korrupció, mert bizony ez a végrehajtás jelenlegi eljárási menetében a legnagyobb probléma. És mint minden korrupciós ügyben, tudjuk pontosan, hogy a felek érdekeltek abban, kölcsönösen érdekeltek abban, hogy ne derüljön ki az igazság, ebből adódóan rendkívül nehéz felderíteni ezeket az ügyeket. Tudjuk pontosan, hogy a végrehajtók megkeresik mindkét felet, és aki többet ígér, annak az irányában dől el az ügy, tehát vagy eredményes, vagy pedig eredménytelen lesz a végrehajtás, és akkor ugyanott vagyunk, ahol a part szakad: egy éveken keresztül zajló vitát követően mégsem lehet érvényt szerezni a bírói ítéleteknek. Sajnálom, ez a törvénymódosításban semmilyen módon nincs benne - a jelenleg hatályosban sincs benne, ez igaz, de sajnos a módosításban nincs benne, úgyhogy egy csomó probléma nyitva marad a véleményem szerint, és ez bizony komoly gondot fog jelenteni a későbbiek során is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban. - Dr. Hende Csaba tapsol.)

 




Felszólalások:  Előző  93  Következő    Ülésnap adatai