Készült: 2020.09.26.13:21:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

171. ülésnap (2000.11.08.), 172. felszólalás
Felszólaló Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:52


Felszólalások:  Előző  172  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hölgyeim és Uraim! A Szabad Demokraták Szövetségének az elmúlt üléshez képest nem változott a véleménye: alkotmányossági és garanciális szempontból rendkívül aggályosnak tartjuk a törvényjavaslatot, és nem támogatjuk. Úgy gondoljuk, hogy a törvényt még módosító javaslatok benyújtásával sem lehet olyan módon megváltoztatni, hogy az alkalmas legyen az elfogadásra. Már az előttem szóló Pozsgai képviselő úr is utalt erre, és természetesen a vita korábbi szakaszában mások is.

Az embernek e törvényjavaslat megismerése után valahogy olyan érzése van, mintha olyan folyamatba csöppent volna bele, amely folyamatban valahogy egészen másképpen, szinte fordítva működnek a dolgok, mint ahogy normális észjárás szerint működniük kellene szerintünk.

Abban az egy dologban, ahogy ez korábban szintén elhangzott, valószínűleg egyetértünk, hogy a jelenlegi helyzeten változtatni kell, ezt meg kell változtatni. De ha már itt tartunk, hogy a jelenlegi helyzetet változtassuk meg, talán azt is meg kellene vizsgálni, hogy a jelenlegi helyzet miért alakult ki. Ma tíz olyan intézmény van, amelyik ilyen információkat gyűjt, egymás között cserél, továbbít, felhasznál, adatokat kezel ezen a téren, ez nem új keletű probléma, a rendszerváltást közvetlenül követő időszakban alakult ki. Éppen ezért volt eléggé furcsa az a felszólalás, amelyet Lezsák Sándor képviselő úr az imént tett. Hiszen ha valaki okolható ezen kaotikus helyzet kialakulásáért, akkor bizony az első ciklusbeli kormányzati többség, az akkori kormányzat egyértelműen okolható ezért. És ezen akkori rossz lépés következményeit szenvedjük a mai napig is, ezen a téren is.

Tehát a jelenlegi helyzetet meg kell változtatni, de csak akkor érdemes, ha pontosan, világosan, egyértelműen felmérjük a helyzetet. Úgy gondoljuk, ez nem történt meg. Nem derül ki sem a törvény szövegéből, sem annak indokolásából, sem pedig a kormányzat magatartásából, hogy ez megtörtént volna. A kormány beleugrott egy olyan dologba, amit véleményünk szerint nem gondolt végig kellően.

Mindenképpen tisztázni kellene a hatásköröket. Meg kellene vizsgálni, hogy ez a tíz intézmény milyen hatáskörrel kell hogy rendelkezzen, jelenleg milyen a hatásköre. Abban se vagyok biztos, hogy egészen pontosan tudjuk, hogy a tíz intézménynek most melyek a hatáskörei, és hogy ezek egészen pontosan hogyan néznek ki. Ha sikerülne tisztázni ezeket a hatásköröket, sokkal világosabb képet kaphatnánk.

És amellett, hogy fontos lenne a hatáskörök tisztázása, feltétlenül fel kellene mérni, hogyan néz ki ezen a téren a bűnözés helyzete. Úgy gondolom, ezen a téren se világos a helyzet. Erre mindjárt szeretnék egy kicsit részletesebben is kitérni. Ha ez a felmérés megtörtént, akkor érdemes elgondolkozni egy koncepción, érdemes letisztítani ezeket a hatásköröket. Nem lenne szabad elkövetni azt a hibát, amely véleményünk szerint a törvényjavaslat legsúlyosabb hibája, hogy egy szakmai kérdést áthelyez a politika színterére, hiszen a kormány alá rendel egy olyan intézményt - közvetlenül a kormány alá -, amelynek nem ott lenne a helye. Úgy gondoljuk, hogy garanciális, szakmai szempontból sokkal szerencsésebb lenne, ha ez a hatáskör valahol az igazságszolgáltatás területén maradna. Kézenfekvő, szinte magától adódik a megoldási lehetőség: az az ügyészség, amelyik egyébként bizonyos esetekben törvényességi felügyeletet kell hogy gyakoroljon ezek fölött az intézmények fölött, képes lehet arra, hogy ilyen információs rendszert működtessen.

Szeretnék utalni arra, hogy egy számítógépes információs rendszer kidolgozására az ügyészség egyébként igen komoly erőfeszítéseket is tett. A Legfőbb Ügyészség épületében erről hónapokkal ezelőtt országgyűlési képviselőket is részletesen tájékoztattak. Meggyőző érveket hallottunk arról, miért kell ilyen információs rendszert létrehozni, működtetni. Úgy gondolom, az ügyészség alkotmányossági helyzetéből adódóan az biztosíték lehet, hogy a törvényességi felügyelet folyamatos és állandó lenne e fölött az információs rendszer fölött. Utaltam arra, hogy a bűnözés felmérésével kapcsolatban szeretnék még szólni.

A törvény 4. §-a tartalmazza azokat a törvényi tényállásokat - ha jól számoltam, talán harminckettőt -, amely törvényi tényállások kapcsán ez az adatkezelés, adatgyűjtés folyna a szervezett bűnözés elleni koordinációs központon keresztül. Amikor a vita elkezdődött, még nem állt a rendelkezésünkre kellő információ, mert nem ismertük, hogyan néz ki a bűnözés. Abból az anyagból, amelyet most a kezemben tartok, arra kell következtessek, hogy ezt a kormány se ismeri, mert Polt Péter legfőbb ügyész úr október 26-án adott választ Hack Péter képviselőtársam írásbeli kérdésére, amely kísérőlevélben arról is tájékoztatja képviselőtársamat, hogy a törvényjavaslat 4. §-ában megjelölt bűncselekményekkel kapcsolatban a kigyűjtést a kérésének megfelelően elvégeztette. Azaz most tették meg azt, hogy a statisztikából kigyűjtötték azokat az adatokat, amelyek ezekre a bűncselekményekre vonatkoznak. Lehet, hogy a kormányzat valamely szerve ezt korábban, egészen másképpen már megtette, akkor viszont erről nem tájékoztatta az ügyészséget. Tehát úgy látszik, az információáramlás ezen a téren sem biztos, hogy felhőtlenül és megnyugtatóan működik.

Itt vannak a törvényi tényállások; ez '97-től 2000 első feléig bezárólag tartalmaz statisztikai adatokat. Ha tüzetesebben megvizsgálja az ember, nagyon érdekes számok jönnek elő: '97-ben 557; '98-ban 7028; '99-ben 4649; 2000 első félévében 1384 olyan ügyről tudunk, amelyben eljárás indult. Ezek nem feltétlenül befejezéseket tartalmaznak.

Ha a sok tízezres éves bűnelkövetést vesszük alapul, akkor bizony azt kell mondjam, hogy itt olyan dologra jöhettünk rá, ez a szervezett bűnözés olyan misztifikum, amely ugyan létező és komoly probléma - semmiképpen nem szabad lebecsülni -, de nem biztos, hogy ezzel kapcsolatban az a helyzet áll fenn, amit oly sokszor hallunk. Kétségtelen tény, hogy ezen a téren látványos eredményeket lehet elérni, legalábbis látványos dolgokat lehet produkálni, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy itt az a helyzet áll fenn, amit a közvéleménnyel szeretnének elhitetni.

(18.00)

 

Például több évre vonatkozóan igaz az - majdnem mindegyik évre vonatkozóan -, hogy a 32 törvényi tényállásnak közel a felét, de több mint tízet, tízet-tizenötöt egyáltalán el sem követik. Tehát közel egy tucat olyan bűncselekmény van a 32-ből, ami nem olyan nagyon sok - az egyharmada ezen bűncselekményeknek -, amely bűncselekményekkel kapcsolatban 1997 óta nem indult eljárás. Ez persze örvendetes tény, nem azt szeretném, hogy ilyen ügyek legyenek nagy számban, de bizonyíték arra, hogy egyáltalán nem indult ilyen eljárás.

Aztán azok a nagy számok, amelyek a köztes két évben, '98-ban és '99-ben mutatkoznak, és egy-egy bűncselekmény hirtelen megugrásából adódnak, az a gyanúm... - például adó- és társadalombiztosítási csalást 4440-et követtek el '98-ban a 7028 ilyen jellegű cselekményből. Mindenki jól emlékszik arra, hogy az elmúlt években hány olyan ügyészségi statisztikával találkoztunk, ahol ugrásszerű változások voltak, hiszen például egy parkolóóra-csalással kapcsolatban többezer bűncselekményt lehetett statisztikai szempontból produkálni. Az a gyanúm, hogy - miután ez csak egy egyéves ugrást jelent, és visszaáll a helyzet ugyanarra a szintre, jóval alacsonyabb szintre ezen bűncselekmény kapcsán, ami előtte és utána mutatkozik - ez egy ilyen kiugró adat lehet.

Nos, van egy ilyen bűncselekmény és van egy ilyen év, amikor embercsempészést 1999-ben 3197-et követtek el vagy indult ilyenben eljárás. Hogy a szám hogyan alakul, most nem feltétlenül érdemes vizsgálnunk.

Úgy gondolom, hogy a helyzet nem feltétlenül néz ki úgy, ahogy a közvélemény előtt szeretné láttatni a kormányzat. Nagyon szeretném, ha nem értené félre sem az államtitkár úr, sem más a szavaimat, és nem fordítanák vissza. Nem arról beszélek, hogy ezt a problémát nem kell komolyan kezelni, de nem vagyok abban biztos, hogy 6-700 millió forintos ráfordítással létre kell hozni egy olyan, kormányzat alá rendelt, politikai szempontokat is minden bizonnyal figyelembe vevő koordinációs központot, amelynek a tevékenysége meggyőződésem szerint ebben a pillanatban nem oldja meg a problémát, mert azok a hatásköri összeütközések, azok az információáramlásbeli problémák, amelyek a mai napig léteznek, nem oldódnak meg ezzel a törvényjavaslattal, sokkal inkább a szőnyeg alá söpörjük ezt az ügyet.

Ebből az következik, hogy a hivatal felállása, a központ működésének megkezdése sem fog megoldást jelenteni, ami bizony probléma. Mindezek alapján a törvényjavaslatot változatlanul nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  172  Következő    Ülésnap adatai