Készült: 2020.04.02.12:17:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

313. ülésnap (2013.10.21.), 6. felszólalás
Felszólaló Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:05


Felszólalások:  Előző  6  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Október 19-én Ferenc pápa jóváhagyásával képviselőjének jelenlétében az egyház boldoggá avatta Sándor István vértanú szalézi testvért. Felmerül a kérdés, hogy e Ház falai között lehetséges-e, szükséges-e szólni erről a tényről. Nyilván liberális barátaim azt mondják, hogy az állam és egyház szétválasztásával ez a tény nem tartozik a Ház falai közé. Keresztény testvéreim pedig attól óvnának, hogy ez egy olyan kérdés tárgyalása, ami igazában csak a hit és a misztérium koordináta-rendszerében értelmezhető, evangéliumi kifejezéssel: gyöngyöt disznók elé ne vessetek. Mindezek ellenére azt gondolom, hogy a mártíromságnak, a vértanúságnak és a történelmi emlékezetnek igenis e falak között is helye van. Meggyőződésem, hogy miközben a női méltóságról beszélünk, meg kell emlékezni Boldog Apor Vilmosról, aki életét adta azért, hogy a rá bízott nőket a gyalázattól megóvja. Remélem, e patkó mindkét oldalán értik ezt a kifejezést.

Ebben a Házban keresztény ember, de nem keresztény ember is antiszemita kijelentést nem tehet anélkül, hogy ne emlékezzünk meg Boldog Salkaházi Sáráról, aki a rábízottakat a védenceivel a Dunáig kísérte, és együtt halt meg velük. És végül, amikor ebben a Házban a vallásszabadságról beszélünk, akkor meg kell emlékeznünk Boldog Sándor Istvánról, aki életét adta azért, hogy saját és a rábízottak vallásszabadságát tudja biztosítani. Az a Sándor István, aki munkásember volt, több szakmával rendelkezett, munkásfiatalok körében végezte ezt a munkát, és ezért az életével fizetett.

Tisztelt Ház! A történelmi szembesítés valódi formája az éltető igazság, az a magatartásforma, amit átéltünk, amit a közösségi emlékezet fenntart. Ez a közösségi emlékezet tartotta fenn Sándor István és társai emlékét, áldozatvállalását. Amikor e Ház falai között a vallásszabadságról beszélünk, akkor lehetetlen nem szólni azoknak az áldozatvállalásáról, akik lehetővé tették, hogy ma erről szabadon beszélhetünk. Nem találom a helyes kifejezést, amikor Sándor István és társai vértanúságáról beszélek, mert csak egy elnyomó, diktatórikus rend, egy szörnyszülött állam nevezhette bűnnek azt, hogy ő munkásfiatalokat oktatott a hitre és erkölcsre. Elmenekülhetett volna az országból, ennek ellenére a rá bízott embereket nem hagyta el, nem hagyta cserben, inkább vállalta a halált.

(13.20)

De hogy milyen döbbenetesen gonosz volt ez a rendszer, mi sem mutatja jobban, mint ennek a pernek az a vádlottja, az a gimnazista kislány, akit csak azért, mert hittant hallgatott, nyolcévi börtönre ítéltek. Feltenném a kérdést a mai generációnak: hittant hallgatsz, hány évet vállalsz?

De pontosan ez az éltető igazság, az átélt események tartanak meg minket, és ezek a történelmi tapasztalatok tartanak vissza minket a helytelen ítéletektől, az előítéletektől és a gyűlölettől. A közbeszéd nemrégen arról a kijelentésről szólt - mert valaki így fogalmazott -, hogy a következő választás ténye a keresztény világ vagy szabadság. Sajnálom, hogy ha a baloldali egység másban nem is jött létre, ebben létrejött, ugyanis önök közül senki nem ítélte el ezt a mondatot.

Aki ilyeneket mond, az akárhányszor is bérmálkozott, a keresztény világról semmit nem tud. De nagyobb baj az, hogy még a szabadságból sem ért semmit, s valószínűleg Semprunnek A nagy utazás című könyvét sem olvasta. Nem tudja, hogy mi a belső szabadság. Az a belső szabadság, ha valaki a meggyőződéséért - ahogy tette Sándor István és tették a társai - az életét áldozza. Az a valódi és igazi szabadság, ha szabad akarattal valamilyen elvet követek, és azért az elvért hajlandó vagyok az életemet is áldozni. Azért kell erről a kérdésről e falak között beszélni, mert aki ilyen felületes mondatokat használ, aki a külvilágnak él, ezt a belső világot soha nem fogja megérteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, meggyőztem önöket arról, hogy nemcsak szükséges, hanem illő és méltó, hogy a történelmi eseményekkel szembesüljünk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  6  Következő    Ülésnap adatai