Felszólalás adatai

Kénytelen vagyok azonban egyetérteni számos ponton Sós képviselőtársammal a törvény irányát illetően. Ugyanakkor most, tisztelt képviselőtársaim, ezen a korai órán szeretném néhány szóban támogatni Osztolykán Ágnes képviselőtársam zárószavazás előtti módosító indítványait, az 1., 7., 13., 8. és 21. ajánlási pontok alatt.

A módosítóink legfőbb célja a pedagógiai szempontok erősítése a törvénytervezetben. Azt hiszem, hogy ezzel kapcsolatosan azok, akik a vitákon részt vettek, tisztában vannak, ez számos ponton előjött, hogy úgy éreztük többen is az ellenzéki pártok soraiból - hozzáteszem, a kormánypártok soraiból is - a módosító javaslatokat nézve, hogy a pedagógiai szempontok igencsak háttérbe szorultak valamifajta gyakorlati képzési, duális képzési rendszeren beül, valamifajta gyakorlati képzés erősítése céljából.

Ugyanakkor úgy érzékeltük, hogy a törvény tulajdonképpen azt is veszélyezteti, hogy az alapvető közismereti tudást megszerezhessék azok a diákok, akik a szakképzési rendszerbe bekerülnek, mert még azt sem írta elő a törvényjavaslat, hogy a Nemzeti alaptanterv közismereti tárgyainak képzését végrehajtsák a szakiskolákban. Ez szerencsére a viták során nagyon sokat javult, de úgy érezzük, hogy még mindig lehet ezt fokozni, és erre teszünk kísérletet négy módosító javaslatunkkal.

Az az érzésünk ugyanakkor, ami Sós képviselőtársamnak is, hogy a cél nem az, hogy tanulni képes, vállalkozni képes munkaerőt bocsássunk ki a szakképzésből, hanem sokkal inkább az, hogy valamifajta szakbarbárokat, vonatkerék-pumpálókat képezzünk, akik egyes területekhez nagyon jól értenek, de ha éppen nem az ő tudásukra van szükség, akkor nehezükre esik majd pályát változtatni, betanulni egy újabb munkafolyamatba. Márpedig erre lenne igazából szüksége egy versenyképes gazdaságnak véleményünk szerint.

Mi is lehetett akkor a törvény mögött? Azt hiszem, hogy Osztolykán képviselőtársnőm 13. számú módosító indítványában, amelyben ismételten kísérletet tesz arra, hogy a törvény lehetővé tegye a 4 tanéves szakképzési oktatást, erre a kérdésre ráérzett. Vajon mi lehet az oka szakmailag annak, hogy nem tesszük lehetővé a törvényjavaslatban adott esetben, ha ez szükséges, a négyéves képzést?

Lehet, hogy az az oka, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a törvénynek az esetében bizony készült egy háttértanulmány, egy hatástanulmány, amit a Gazdasági Minisztérium nem igazán akart nyilvánosságra hozni, legalábbis a koncepció keretein belül nem. Abból világosan kiolvasható, hogy mi is a cél igazából. Forráskivonás a cél, több milliárd forint kivonása a szakképzési területről néhány év leforgása alatt, tehát valószínűleg ez lehet az oka annak, hogy például nem engedi meg a törvény adott esetekben a négyéves képzést akkor sem, ha például ez szakmailag indokolt lenne.

(3.30)

Más indokot erre sajnos nem sikerült találni. Ezt nehezményezzük, hiszen lehet látni azt, hogy azok az országok, így például Lengyelország, amelyek még ezt a jelenleg tomboló európai válságot is valamilyen módon sikeresen túlélték, némi növekedést is tudtak produkálni, azok az országok, amelyek az emberi erőforrásba, a munkaerőbe invesztálnak. Lengyelország rengeteg pénzt ölt bele a szakképzésbe, sőt, miniszterelnök úr, Kína, amelyre ön szokott nagyon sokszor hivatkozni a gazdasági miniszterrel, Matolcsy úrral közösen, Kína sem azt a foglalkoztatáspolitikát folytatja ma már, mint a maoista időkben, igenis invesztál a szakképzésbe, az emberi erőforrás fejlesztésébe, hiszen ez hozza meg a valódi versenyképességet.

Mi úgy érezzük, ez a törvény nem ezt a célt szolgálja, ezért kénytelenek leszünk leszavazni. (Felzúdulás, derültség a kormánypártok soraiban.) Tulajdonképpen, azt hiszem, uraim, önök is örülhetnének annak, ha az LMP meg tudná szavazni, és nemcsak a kormánypárt mondana itt igent folyamatosan ilyen sarkalatos, kulcsfontosságú kérdésekben, hanem például az ellenzéki pártok is. Talán ez a nemzeti együttműködés szellemét jobban tükrözné, mint az, hogy önök itt a kétharmadjukkal mindent megszavaznak, és áttolnak a Házon.

Szóval, egy záró gondolatként engedjék meg, sajnáljuk, hogy nem tudjuk támogatni a törvényt. Szükség lett volna egy jó szakképzési törvényre, de ez a törvény ebben a formában sajnos csak erősíti azt a szellemiséget, ami a munka törvénykönyvéből is látható, hogy olcsó, eldobható bérrabszolgák lesznek a magyar munkavállalókból, nemcsak a jelenlegiekből, hanem a jövő generációkból is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Feléljük a jövőnket, ha ilyen törvényeket engedünk át a Házon, amelyek nem azt szolgálják, hogy a fiataljaink erős, munkaképes, tanulni és vállalkozni tudó munkavállalók legyenek, hanem kiszolgáltatott, könnyen eldobható, olcsó bérrabszolgák.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)