Felszólalás adatai

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A második vitaszakasz IX. fejezetéről szeretnék néhány szót mondani. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosításának kormányzati szándéka a biztonság, a kiszámíthatóság növelése volt. A beterjesztett törvényjavaslat nem érinti az alapelveket, hanem a pénztártagnak, a jövendő nyugdíjasnak jelent garanciát arra, hogy a választott nyugdíjpénztára eredményesen tudja biztosítani nyugdíjas éveinek megélhetését.

A 236. javaslat alatt a törvényjavaslat 160. §-ához érkezett módosítás. Ez az egyik leglényegesebb módosítás, mert rögzíti a normajáradék számításának a módszerét, ami az eredeti törvényből hiányzik. A lényege az, hogy a nyugdíjpénztárt választó választásától függetlenül egy garantált mértéket állapít meg oly módon, hogy az legjobban hasonlít a társadalombiztosítási nyugdíjjárulék kockázatához. Az ellenzék ehhez benyújtott javaslata pontosan azt szüntetné meg, ami a lényege, a választástól független garancia mértékét, hisz a választás lehet a pénztártag részére nem kedvező is. Ezért a Fidesz részére ez a módosítás nem elfogadható.

A 237. és 238. ajánlat - tulajdonképpen mindkettő - ugyanarról szól, mégpedig a magánnyugdíjpénztárak számlavezetéséről.

(13.20)

Az eredeti módosítás úgy fogalmazott, hogy a magánnyugdíjpénztárak számlavezetését az értékpapírtörvény szerint letétkezelői tevékenységet végző hitelintézet végezheti. A beterjesztett 237-es és 238-as módosítási pontok mindegyike nagyon helyesen megkülönbözteti a működéshez szükséges pénzforgalmat és a befektetéshez szükséges pénzforgalmat, mert a kettő különböző megoldásokat igényel.

Míg a Fidesz képviselőjének, Tállai Andrásnak a 238. ajánlatban beterjesztett módosítása következetesen végigviszi e két pénzforgalmi tevékenység kettéválasztását, addig a 237. pont ellenzéki javaslatában a befektetési tevékenység ugyanúgy benne marad a működési tevékenység felsorolásai között.

A két módosítás között még egy nagyon lényeges különbség van. Az ellenzéki javaslat a pénzforgalmi számla és a befektetési számla közötti pénzáramlás szabályait ebben a paragrafusban a kormány rendeletében szabályozná, míg a Fidesz javaslata azt határozza meg, hogy ez a pénztár feladata, hogy pénzkezelési szabályzatot készítsen; és egy későbbi ajánlásban, a 247. pontban javasolja felvenni a kormányfelhatalmazások közé, hogy ott kelljen meghatározni, a pénzkezelési szabályzat milyen tartalmi elemeket tartalmazzon.

Nagyon lényeges módosítás a pénztárak vagyonértékelésére és teljesítménymérésére vonatkozó kötelezettségek szigorítása. A mostani negyedéves kötelezettség jelenleg nem ad megfelelő védelmet a pénztártagok megtakarításaira vonatkozóan. Az előterjesztő javaslata napi gyakoriságot ír elő, megfelelő felkészülési idő után. Ez nagyon fontos szigorítás, ezért a Fidesz számára nem fogadható el a 239. ajánlásban beterjesztett ellenzéki módosítás, amely a napi kötelezettséget javasolja egy hónapra módosítani. Ez a kitűzött cél szempontjából csaknem ugyanolyan alkalmatlan, hosszú időtartam, mint a negyedév. Mire a felügyelet tudomására jut, hogy romlik egy pénztár teljesítménye, már csak konstatálhatja a romló eredményeket, de jelzésre, beavatkozásra már nincs idő.

A nyugdíjpénztári tagok védelmét szolgálja a 164. § 1. pontjában az a módosítás, amely biztosítja a letétkezelő teljes körű rálátását és folyamatos ellenőrzési lehetőségét a vagyonkezelési tevékenység vonatkozásában. Ezért a Fidesz számára nem elfogadható a 240. pont alatt benyújtott módosítás, amelyik ezt a részt, amely arról szól, hogy a vagyonkezelés során rendelkezésre bocsátott eszközöknek végig a letétkezelő tulajdonában kell maradniuk, kivenné. Ezt a megszorítást a polgári kormánynak nem szabad felpuhulni hagyni.

Az általános vita során is az a pont kavarta a legnagyobb vihart, amelyre most a 245. ajánlás alapján érkezett módosítás, mégpedig a visszalépés időpontjának a kitolása; 2000. december 31-éről 2002. december 31-ére kitolja azt az időpontot, ameddig a magánnyugdíj-pénztári rendszert saját döntésük alapján választó személyek visszaléphetnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. A polgári kormány a visszalépés határidejének két évvel történő kitolásával az egyén, a jövendő nyugdíjas biztonságát szolgálja, hiszen így majd több tapasztalat, több információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy a jövendő nyugdíjasok a végleges döntést meg tudják hozni. Hiszen jelenleg még alig van adat, alig van egységes számítási módszer arról, hogy ezek a pénztárak milyen eredményt képesek realizálni. Tehát ennek a határidőnek a meghosszabbítását nagyon szükségesnek tartjuk, ettől nem kívánunk elállni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)