Készült: 2024.03.28.14:22:47 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

196. ülésnap (2001.03.27.), 324. felszólalás
Felszólaló Glattfelder Béla (Fidesz)
Beosztás gazdasági minisztériumi politikai államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 12:30


Felszólalások:  Előző  324  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A munka törvénykönyvének jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslatot, illetve az ehhez benyújtott módosító indítványokat a tisztelt Országgyűlés megvitatta.

Ezt megelőzően, illetve ezzel párhuzamosan, a munkáltatói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek tárgyalásokat folytattak egymással a javaslatról, annak érdekében, hogy a vitatott kérdésekben megállapodásra jussanak. Annak ellenére, hogy a törvényjavaslat kérdéseinek zömében a szociális partnerek között már tavaly nyár óta nincs érdemi nézeteltérés, a baloldali ellenzék mindvégig arra törekedett, hogy a közvéleményt a javaslat ellen hangolja, és a majdnem kész háromoldalú megállapodást meghiúsítsa. A javaslat ellenzői nagyjából ugyanabból a körből verbuválódtak, akik a minimálbér jelentős mértékű emelését is támadták; akkor arra hivatkoztak, hogy ez jelentős munkanélküliséget fog okozni, de tudjuk, hogy ez a várakozás nem jött be, ennek a kormányzati döntésnek ilyen kedvezőtlen hatásai nem lettek.

A javaslat bírálói az ország nyilvánossága előtt azt a látszatot igyekeztek kelteni, mintha a munkajogunkban évtizedek óta alkalmazott intézményeket, például a munkaidőkeretet, az egyenlőtlen munkaidő-beosztást ez a törvényjavaslat vezetné be a munkavállalók rovására. Ugyanakkor elhallgatták, letagadták a törvényjavaslatnak azokat a szabályait, amelyek kétségkívül a munkavállalók és a családok érdekeinek a védelmét erősítik.

Ha a kormány eleget tenne az ellenzék és a szakszervezetek által hangoztatott követeléseknek, a munkavállalók szempontjából rosszabb munkajogi helyzet alakulna ki, mint amilyet a törvényjavaslat az elfogadása esetén eredményezne. A szakszervezetek és az ellenzék például az átirányítás és a kirendelés tekintetében a jelenlegi szabályozás megőrzését szorgalmazzák. Ez a megoldás hátrányos lenne a munkavállalók számára, hiszen ezen intézkedések együttes tartama a hatályos szabályok szerint hat hónap lehet. Ezt a mértéket a javaslat öt hónapra csökkenti, ennyiben korlátozza.

Ma a munkáltató bármely más munkáltatóhoz kirendelheti a munkavállalót. A kormány által benyújtott javaslat ezen a lehetőségen szűkít, hiszen a kirendelést a jövőben csak az azonos tulajdonosi körhöz tartozó munkáltatók között engedi meg. A jelenlegi szabályok alapján a munkáltató egy napon akár 20 óra munkavégzésre is kötelezheti a munkavállalót. A törvényjavaslat ezt a mértéket napi 12 órára szorítja vissza. A javaslat a heti munkaidő tekintetében is jelentős korlátozást vezet be; míg ma a korábban hatályos törvény alapján a munkavállaló heti 72 óra munkavégzésre is kötelezhető, a törvényjavaslat értelmében a heti munkaidő a jövőben már nem lehet magasabb 48 óránál.

Tavaly nyáron Matolcsy miniszter úr kezdeményezte a munkaadók és a munkavállalók közötti egyeztetést, annak érdekében, hogy megállapodásra jussanak. Eltelt száz nap, akkor nem született megállapodás. Újabb idő telt el ezt a száz napot követően is, és továbbra sem jött létre megállapodás a múlt évben. Tekintettel arra, hogy a szociális partnerek tárgyalásai nem jártak sikerrel, a kormány felelőssége és egyúttal jogharmonizációs kötelezettségéből adódó feladata, hogy a kétoldalú tárgyalások végeláthatatlan vitáit eredményező kérdésekben is konkrét javaslatot terjesszen az Országgyűlés elé.

A kormány a törvényjavaslat kidolgozása során figyelembe vette a szociális partnerek által megkötött megállapodásokat. A benyújtott törvényjavaslat a még vitatott pontok vonatkozásában is olyan szabályozást tartalmaz, amely az európai normákkal összhangban áll, és elfogadható egyensúlyt teremt a szociális partnerek eltérő érdekei között. A kormány meggyőződése szerint a törvényjavaslat elfogadása biztosítja, hogy hazánk teljesítse az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségeit.

 

(18.40)

 

Kiemelést érdemel, hogy a törvénymódosítás erősíti a kollektív szerződések szerepét. A munkáltatók a kollektív szerződés megkötése nélkül csak a hatályos szabályoknak megfelelően foglalkoztathatják a munkavállalókat. A jövőben is, mint eddig is, a törvényi minimumszabályoktól csak a szakszervezetek, a dolgozók szervezeteinek jóváhagyásával lehet majd eltérni.

Ez a szabályozási elv fokozza a munkáltatók érdekeltségét, hogy kollektív szerződést kössenek, és erősíti a szakszervezetek érdekérvényesítési képességét a béralku során. Így biztosítható, hogy a törvény keretei között, az adott munkahely sajátosságaira figyelemmel a felek maguk állapítsák meg a rájuk vonatkozó részletes szabályokat, a tényleges gazdasági és helyi foglalkoztatási viszonyoknak megfelelően.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Legfőképpen mit érdemes kiemelni a kormány módosító javaslatából? Először is, a javaslat az egyes jogintézmények fogalmi meghatározásával növeli a jogbiztonságot, és elősegíti az egységes joggyakorlat kialakulását. Ez azért fontos, mert az új szabályozás bevezetése a munkavállalók és a munkáltatók közötti viták, a munkaügyi perek számának csökkenéséhez vezet, és elősegíti, hogy az azonos kérdésekben induló eljárásokban az ország minden területén azonos eredményre jussanak a bíróságok.

Az esélyegyenlőség biztosítására a fiatal munkavállalókra, nőkre és a kisgyermekes dolgozókra vonatkozó új szabályok bevezetése növeli a munkavállalói biztonságot és a családok védelmét. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az alkalmi foglalkoztatás lehetőségének szabályozása a roma kisebbséghez tartozó munkavállalók, a fiatalok és az idősebb munkavállalók munkajogi helyzetét is jelentősen javíthatja.

A törvényjavaslat a munkaszüneti napokon történő munkavégzés korlátozásával nagymértékben elősegíti nemzeti és vallási ünnepeink tiszteletben tartását. A kormány által támogatott módosító javaslat elfogadása esetén például húsvéthétfőn, pünkösdhétfőn vagy karácsonykor a munkavállalók családi körben ünnepelhetnek, hiszen e napokon nem lesznek kötelezhetőek munkavégzésre.

Itt szeretném elmondani, hogy a vasárnapi munkavégzésre vonatkozó szabályok kapcsán kialakult széles körű társadalmi párbeszéd ráirányította a figyelmet az üzletek vasárnapi, illetve munkaszüneti napon történő nyitva tartásának szabályozására. Bár az üzletek működési rendje a vasárnapi munkavégzésnek csupán egy részterületét jelenti, e kérdésben jutottak a legélesebben kifejezésre az ellentétek.

Az üzletek vasárnapi nyitva tartásáról folytatott társadalmi és szakmai vita egyik eredményeként értékelhető, hogy az jótékonyan hatott a fennálló gyakorlati probléma megoldására. A vitára és a többséginek tűnő véleményre tekintettel ugyanis a nagy bevásárlóközpontok, korábbi szokásuktól eltérően legutóbb nem nyitottak ki nemzeti ünnepünkön, március 15-én.

A vita másik eredménye az lehet, hogy a törvényjavaslat az ahhoz benyújtott, a kormány által is támogatott módosító indítványokkal együtt olyan szabályozást biztosít, amely képes elfogadható kompromisszumot teremteni a munkavállaló, a kereskedő és a vásárlóközönség eltérő érdekei között. A törvényjavaslat tekintetében folytatott viták során gyakran hangoztatott véleménnyel szemben a javaslatban nincs szó ingyenes többletmunka bevezetéséről.

A szakszervezeti felvetéssel ellentétben a javaslat a munka díjazása körében az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, és a hatályos megkülönböztetés tilalmát írja elő. A többletmunka megfelelő díjazását hangsúlyozzák azok a szabályok is, amelyek a rendkívüli munkavégzés fogalmát pontosítják.

Tisztelt Ház! E törvényjavaslat a magyar munkajogi szabályozás történetében mérföldkőnek számít, hiszen nemzeti jogunk bizonyos elemeit megőrizve az európai irányelvekkel teljesen összeegyeztethető szabályozást vezet be. A törvényjavaslat elfogadása esetén a foglalkoztatási feltételek terén megszűnnek a magyar és az európai szabályozás között meglévő különbségek. Így lehetővé válik, hogy a határokon átnyúló munkavállalás, a munkaerő szabad áramlásának elve a magyar munkavállalók számára is elérhetővé váljék.

Az azonos foglalkoztatási feltételek kialakulása azért nagyon fontos kérdés, mert az Európai Unió egyes államai azt szorgalmazzák, hogy a szabad munkavállalás lehetővé tételét több évre halasszák el a csatlakozó országok, és így Magyarország munkavállalói tekintetében. E követelés megakadályozásának érdekében szükséges, hogy fel tudjuk mutatni, hogy hazánk elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely az európai szabályozással összhangban áll.

Meggyőződésem szerint e törvényjavaslat, az ahhoz benyújtott, a kormány által is támogatott módosító javaslatokkal együtt lehetőséget teremt arra, hogy a magyar munkavállalók és a munkáltatók egymás érdekeinek tiszteletben tartásával, igazi partnerként dolgozhassanak maguk és az ország jólétének előmozdításáért. A partneri együttműködés feltételeit a kormány azáltal is biztosítani kívánta, hogy a törvényjavaslat kidolgozásakor tiszteletben tartotta a szociális partnerek által kötött megállapodásokat, és nem támogatott olyan módosító javaslatokat, amelyek a Magyar Közlönyben is közzétett megállapodásokba ütköznének.

Ennek az elvnek megfelelően a szociális partnerek közzétett megállapodásába ütköző módosító javaslatokat a kormánypárti képviselők nem nyújtottak be, ilyen tartalmú javaslatok csak az ellenzéki oldalról születtek. Az ellenzéki magatartást illetően pozitívan értékelhető, hogy a külön szavazás lefolytatására vonatkozó igény a megállapodásokkal ellentétes javaslatok tekintetében nem merült fel. Az ellenzék név szerinti szavazást kér azon módosító javaslat vonatkozásában, amely arra irányul, hogy a törvényjavaslatból kerüljön elhagyásra az a fejezet, amely a munkaidő megszervezéséről szóló 93/104/EK irányelv szabályainak átvételét biztosítja. Ez egy kötelezően átveendő európai uniós irányelv.

A kormány e javaslatot nem támogatja, mert az hátráltatná az európai szociális normák átvételét, ellentétes a magyar munkavállalók érdekeivel, és tovább késleltetné, illetve megakadályozná a még múlt évre vállalt jogharmonizációs kötelezettség késedelmes teljesítését is. Magyarország ennek a kötelezettségnek eddig azért nem tudott eleget tenni, mert a törvényjavaslat benyújtásakor a kormány a szociális partnerek további egyeztetésének eredményére várt - hiába.

A tárgyalások nem hoztak újabb eredményt, a munkaidő megszervezésére vonatkozó szabályok tekintetében sem halasztható tovább a döntés. Az irányelv szabályainak átvételét azért is kell elvégezni, mert a munkaidő megszervezésével kapcsolatos minimális követelmények bevezetésével a napi, a heti munkaidő, az egyes pihenőidők mértékének szabályozásával a munkavállalók élet- és munkafeltételei javíthatóak.

A törvényjavaslat kidolgozásában a szociális partnerek részvétele jelentős volt. Ezért köszönetemet fejezem ki azoknak az érdekképviseleti szervezeteknek, képviselőiknek, szakértőiknek, akik ezt a munkát felelősséggel, komolyan végezték.

Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot és az ahhoz benyújtott, kormány által is támogatott módosító javaslatokat fogadja el.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  324  Következő    Ülésnap adatai