Készült: 2020.07.13.02:06:34 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 94 2002.05.24. 2:07  7-105

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Jánosi sporttárs biztos megbocsátja nekem, hogy nem sportvezetőként szólok hozzá az ő felszólalásához, mert pár óra után visszatért a terembe Lamperth Mónika, és az ő hozzászólása engem Jánosi Ferenc úrnak... (Dr. Lamperth Mónika: György!) György.

 

 

(18.50)

 

 

Bocsássanak meg! Juhász Ferenc úr azt mondta, hogy soha nem fognak hazudni. Éppen ezért gondoltam, hogy nem nevezem még ezt a baloldali hazugságot hazugságnak, én csak azt szeretném mondani, hogy Lamperth Mónika füllentett akkor délelőtt, amikor győzelmi jelentésnek állította be az ő önkormányzati bizottsági meghallgatását.

Valójában az történt, tisztelt Ház, hogy felhívtuk, felkértük Lamperth Mónikát arra, javasoltuk neki, hogy ne fogadja el a miniszterséget Medgyessy Péter úr kormányában, utasítsa azt vissza, hiszen Medgyessy úr azt bizonyította, hogy semmibe veszi az önkormányzatokat, az önkormányzatiság számára egyenlő a nullával, megsértett több tízezer önkormányzati képviselőt, aki esküt tesz arra, hogy minden befolyás nélkül, lelkiismeretesen és pártatlanul végzi önkormányzati munkáját. Erre jött Medgyessy Péter, fogta magát, és szerződést kötött ellenérték fejében arra, hogy ezek az emberek szegjék meg az esküjüket, igent vagy nemet nyomjanak egy önkormányzati kérdésben - épp ezzel bizonyította, hogy a 12 éves önkormányzati eredményeket a jelenlegi miniszterelnök-jelölt semmibe veszi. A magam nevében és minden önkormányzatban dolgozó képviselőtársam nevében kikérem azt a magatartást, amit a miniszterelnök-jelölt tanúsított.

Ezért mondtuk azt Lamperth Mónikának, akit erkölcsi és szakmai megbecsülésünk övez, hogy vigyázzon, mert aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. (Közbeszólás az MSZP soraiból: A kígyó!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 96 2002.05.24. 5:28  7-105

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Folytatnám, hogy mi történt az önkormányzati bizottságban (Derültség.), és mennyire igazunk volt akkor, amikor óva intettük Lamperth Mónikát attól, hogy miniszterséget vállaljon.

Száztíz oldalas a kormányprogram, amit önök jegyeznek, 31 sor foglalkozik az önkormányzatokkal, és még két-három helyen megemlítik az önkormányzatokat.

Lamperth Mónika 13 kérdést kapott Budapestre vonatkozóan. Ezek a kérdések általában arra voltak felfűzve, hogy ha elhitte azt a baloldali propagandát, miszerint az Orbán-kormány a főváros ellen dolgozott volna, akkor ő most mit képzel és hogyan gondolja majd a kormány, a főváros és a kerületek viszonyát. Lamperth Mónika lakonikusan válaszolt, azt mondta, hogy be fogja tartani a törvényeket, és be fogja tartani a szerződéseket, és hozzátette, hogy az összes többi kérdés, mind a 15, a forrásmegosztástól kezdődően a 4-es metróig bezárólag senki másra nem tartozik, kizárólagosan a fővárosra és a kerületekre.

Érdekes volt azt elnézni, hogy ott volt Demszky Gábor széke üresen, előtte a tábla, nem volt ott a szocialista oldalról szintén a parlamentbe bekerült főpolgármester-helyettes. Én kijelentettem ott is és most is megismétlem, hihetetlen modortalanság a főpolgármestertől és a főpolgármester-helyettestől, hogy egy hölgyet nem kíván meghallgatni egy önkormányzati bizottságban. Tudom, hogy arról van szó, hogy az SZDSZ már rég körülzsarolta ezt az egész ügyet a főváros kérdésében, és Lamperth Mónikának nem volt arra lehetősége és pouvoirja, hogy egyetlenegy fővárosi önkormányzati kérdésben bárminemű nyilatkozatot tegyen.

Előkészítettem számára egy szakvéleményt, amely a 4-es metróhoz kötődik. Ezt a szakvéleményt 1995-ben a Demszky Gáborhoz igen közel álló, rendkívül közel álló Ökocentrum cég készítette, amelyben benne van, hogy egy bizonyos építmény, amely légvonalban 8 kilométerre helyezkedik el a Gellért-hőforrásoktól, egy építkezés valószínűleg súlyosan veszélyeztetheti azokat a karsztvizeket, hőforrásokat.

Sajnálom, hogy nem kaptunk választ a tarifarendszerre, a városok közlekedésének normatív támogatására. Nem volt válasz arra sem, hogy mit tervez a BM azzal az ingatlanportfólióval, amely rendkívül közel van a Gresham-palotához. A Duna-palota irtó közel van, azt hiszem, két-három perc alatt megközelíthető, és magát a BM épületét is féltem attól, hogy esetlegesen valamilyen értékesítés során kikerül a minisztérium tulajdonából.

Azt szeretném kérni ezek után a miniszterjelölt asszonytól, hogy ne csak a vidék önkormányzati minisztere legyen, hanem legyen Budapesté is, mert az ország egységes, mint ahogy önök ezt általában el szokták mondani, és próbáljon rá nagyobb figyelmet szentelni, annak ellenére, hogy nem sok lehetősége lesz beleszólni az SZDSZ által vezetett főváros dolgaiba. Mégis, próbáljon meg (Kuncze Gábor: Az önkormányzatiságnak nem is ez a lényege, csak nem sikerült elsajátítani!) valamit tenni, ha sikerül Kaposváron eredményt elérnie.

Azzal szeretném, Kuncze úr, befejezni, miután ön is az előadásában szólt az önkormányzatiságról, az önkormányzatokról, ön védte, az ön miniszterelnöke, Medgyessy Péter támadja az önkormányzatokat, súlyosan megtámadta a lobbiügyével. (Kuncze Gábor: Honnan veszed?) Maradjunk ebben, értsünk ebben egyet, mert azt hiszem, hogy teljesen felesleges ezt a dolgot bármilyen formában megkerülni!

Az önkormányzatok 12 éve fontosabbak annál, mint hogy most egy baloldali kormány elvegye az ott dolgozó képviselők hitét, tudását, tapasztalatát, és megfordítsa azt az eredményes irányt, amerre az önkormányzatok jelenleg nyugodtan folytathatják a munkájukat.

Ez történt az önkormányzati bizottságban, ez volt az igazság. A 79 válasz nagyobb részére, ön, Lamperth Mónika asszony, nem válaszolt, és volt olyan, amelyre egyszerűen megtagadta a választ mint nem oda tartozóra.

Látom, hogy nehéz dolgunk lesz az őszi önkormányzati választásokon (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az biztos! - Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), mert ön kizárólagosan olyan javaslatokat tesz, amelyek az önkormányzatok problémáját megkerülik, valamikor 2006-ra helyeznek mindent. Ebben a kormányprogramban minden ígéretük előtt ott áll az a mondat: ha majd a regionális önkormányzatok létrejönnek - ha majd! Egy feltételhez kötött ígérethalmazzal állunk szemben. De nem ez a baj, mert ezeket az ígéreteket talán még be is lehetne tartani; az a baj, hogy a kormány miniszterelnök-jelöltje nem önkormányzati ember: egy bankár.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 102 2002.05.24. 2:05  7-105

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Természetesen megértem, hogy a miniszterjelölt asszonynak mindig fáj az igazság, és azonnal úgy minősíti, hogy az gyalázkodás volt. (Derültség az MSZP padsoraiból. - Dr. Lamperth Mónika: Én ilyen vagyok...)

Tisztelt Képviselőtársaim! Lamperth Mónika elmondta, hogy négy helyen, négy törvénymódosítást tervez, az önkormányzati törvény módosítását nemigen tervezi. És akkor mondtam neki - ami feltehetőleg kicsit azért megrázta (Derültség az MSZP padsoraiból.) -, hogy ne igyekezzen, teljesen felesleges, ha így megy a dolog tovább, nem kell módosítani az önkormányzati törvényt, erre nincs szükség.

Nem kell módosítani a közbeszerzési törvényt sem, mert amikor majd az önkormányzatok csatornát, utat, intézményt kívánnak építeni, ez nagyon egyszerű: közzé kell tenni a helyi lapban, hogy lobbicéget keresünk. Úgy gondolom, hogy sajnos, ilyen négy év elé nézünk, amikor majd a lobbicégek fogják mozgatni az önkormányzati beruházásokat. Ez természetesen rosszul esett, azt hiszem... (Kuncze Gábor: Melyik önkormányzati beruházásról beszélsz?), Lamperth Mónika jelölt asszonynak.

A kérdéseinket azzal a jószándékkal tettük fel, hogy a négy év alatt próbálja azokat feldolgozni, azokra keresse a válaszokat, mert polgármesterek, önkormányzati képviselők itt látják, itt tudják a problémákat, ezzel találkoztak, a tapasztalatuk azt mutatja, hogy ezeket a kérdéseket kell megoldani. Az megdöbbentett engem, hogy az ön párttársai egyetlenegy kérdést nem tettek fel önnek, mindig közbeszóltak, megakasztandó a bizottsági tárgyalást, hogy ügyrendi kérdés, meg hogy hány kérdés, hogyan és miképpen. Én azon csodálkozom, hogy ott volt a Fővárosi Önkormányzat egyik frakcióvezetője, nem vette a fáradságot arra, hogy (Dr. Lamperth Mónika: Ott voltak az ellenzéki kérdések, nem kellett...) önhöz kérdést intézzen. Na persze, hogy nem, most már reggel rájöttem, amikor az újságban azt olvasom, hogy ő kíván a főpolgármesteri helyre pályázni. Így már érthető volt a tegnapi nagy csönd (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az egyik oldalon, és (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Négy éve mit kérdeztetek?) érthető az, hogy ön nem válaszolt a mi kérdéseinkre. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
4 22 2002.05.25. 1:54  1-93

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Baloldali Képviselőtársaim! Köszönöm szépen az elismerő zúgolódást. Ez valószínűleg annak szól, hogy Lamperth Mónika ott folytatta, ahol tegnap este abbahagyta. Nem jön rá, hogy az önkormányzati bizottságban más dolog történt, mint amiről ő beszél. Szita képviselőtársam pontosan felsorolta, mi mindent kértünk számon a programon, és mi minden jót kívántunk annak a törekvésnek, amit a program megfogalmazott. Ebből ma már szinte semmi nem olvasható ki.

Az egészen bizonyossá vált, hogy Lamperth Mónika mozgástere kizárólag Kaposvár és környékére szűkül, hiszen a tegnapi megbeszélés során már tisztáztuk, hogy Budapestről gyakorlatilag ki van tiltva (Derültség a Fidesz padsoraiból.), hiszen itt az SZDSZ irányítása mellett működik majd az önkormányzat, és emiatt nem fogja tudni megvalósítani azt a programot, ami nem is olyan jó Budapest számára. Ha egyetlen kérdésre is tudott volna válaszolni, vagy akart volna válaszolni, amit Budapesttel kapcsolatosan feltettünk, akkor talán más lett volna a véleménye.

Én látom, hogy folyik tulajdonképpen az önkormányzatiság vezérlése: ameddig az ifjabb Gál úr Medgyessy Péter kezét fogja, addig az ön szoknyáján valószínűleg az idősebb Gál úr ül (Derültség.), és valószínűleg egyáltalán nem lehet arról beszélnünk, hogy önök, akár a miniszterelnök-jelölt, akár ön, bármifajta önkormányzati ténykedésbe foghatnának a Gál család nélkül. (Derültség.) Én nem a Gál család különböző elképzeléseit kívánnám az önkormányzati síkon látni, hanem talán valamilyen baloldali programot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Éljen! - Zaj és közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Orvost!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 419-423 2002.06.18. 12:10  376-446

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! A tárgyalandó országgyűlési határozat képviselői önálló indítványként került a tisztelt Ház elé, és az előterjesztők között csak egy képviselőtársunk önkormányzati szakember, de egy másik viszont szakmája szerint reklámmenedzser.

Az ő bevonására azért lehetett szükség, mert nem érdemi határozattervezetet olvashatunk, hanem egy képmutató, igen átlátszó szándékú politikai pamfletet, azaz kampányszöveget; készült az önkormányzati választásokra, megrendelő az MSZP főpolgármester-jelölt asszonya. Ennek megfelelő a határidő is: szeptember 30-a, az októberi önkormányzati választásokra tekintettel. Célja a porhintés a társadalom szemébe, időhúzás, ígérgetés: majd valamikor mi segítünk a szegény embereken; szemérmetlen sajnálkozás a szocialisták részéről egyébként mindig is lenézett, elszegényedett és veszélyeztetett családok sorsán.

Egy komoly, súlyos társadalmi problémát tájékoztató szintjén kezel a javaslat. Ez nem meglepő, ez rettenetesen cinikus, de tényleg nem meglepő a szegénységpárti, D-209 kódszámú, szigorúan titkos állományú rendőr főhadnagy elvtárs, miniszterelnök párttársai részéről. Az országgyűlési határozat "A családok hajléktalanságának megelőzése" címet viseli. Prevenció, prevenció, prevenció, most is hallottuk az előterjesztőktől. Nézzük a megelőzés I.-et!

A legjobb prevenció az lett volna, június 16-a környékén erről szólhatok, ha 1956 után nincs Magyarországon Kádár-rendszer, és az MSZP jogelődpártja, az MSZMP nem behívja a szovjeteket, hanem mindent megtesz a moszkvai rendszertől történő elszakadásért. Ugyanis akkor Magyarországon osztrák típusú demokratikus államberendezkedés alakulhatott volna ki, és a fejlődés is (Az elnök csenget.) a szomszédos országokban tapasztaltak szerint...

 

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, hogy a tárgyra térjen, ugyanis nem ez a tárgya a mai napirendünknek.

 

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! A prevencióról beszélek.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem a képviselő urat, hogy a családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló országgyűlési határozati javaslatról szóljon. Öné a szó.

 

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Értem. Megelőzés II.: a Kádár-rendszer többször felmérte az ország lakáshelyzetét, és rendszeresen megújította az alattvalók lakásigényléseit. Az előterjesztők között is többen vannak olyanok, akiknek emlékezniük kell a tanácsokhoz benyújtható lakásigénylési rendszerre, a programokra, a pontszámokra, a pluszpontokra, a sorolásra. Hazug ígérgetés volt ez a módszer a lakáshoz jutáshoz.

1983-ban a VII. kerületi tanácsnál volt alkalmam, részben kényszerből, együtt dolgozni Csiha Judittal, Németh Péter tanácselnökkel, Székely Gábor pénzügyi osztályvezető úrral - közben jó barátok lettünk, ezért urazom -, Kustos Lajos tanácselnök-helyettessel. A VII. kerületben tervezte az állampárt a nagy budapesti tömbrehabilitációt, és a Kustos-apuka el is kezdte az úgynevezett 15-ös tömb építését, sőt az egyetlen ez a tömb, ami majdnem elkészült. Kétségtelen, hogy 30-40 év alatt lakáshoz jutottak sokan az igénylők közül, de éppen a lakáskiutalás rendszere tette lehetetlenné a megoldások egyik kívánatos elemét, a lakásmobilizációt. A lakásmobilitás hiánya mindmáig kifejti egészségtelen hatását a lakáspolitikára, a városokban és az egész országban.

Megelőzés III.: miután az elit elvtársak megtalálták annak a módját, hogy a lakások és épületek legjavát kimazsolázva a tanácsi bérlakások elidegenítése során saját maguknak kiprivatizálják a legjobb lakásokat, részben a civil szervezetek nyomására kénytelenek voltak hozzájárulni, hogy ezzel a törvénnyel a pórnép is élhessen, sőt felismerték, hogy rendszerük egyik nyilvánvaló és esetleg nagyobb tömegek számára is felismerhető zsákutcája valahová vezető főutca lehet. Azok, akik ideológiájukban ördögtől valónak minősítették a magántulajdont, ráerőltették a tanácsi lakásokat azokra az emberekre, akik nem voltak felkészülve és felkészítve a tulajdonosi jogok gyakorlására. Mitől lettek volna? A pártállam társasházat ígért az embereknek, társasházi törvénnyel, egészen visszanyúltak 1924-ig. A bérlők csapdába estek: megvették a lakott lakásaikat, úgy gondolták, a küszöbtől az ablakpárkányig, de átverőik megvetették velük a több évtizedes elmaradt épületfelújítások költségeit, Budapesten több mint 400 milliárd forintnyi elmaradást.

Ennyit vázlatosan a történeti okokról, és most nézzük az országgyűlési határozat szövegszerű megfogalmazásait, bizonyítandó annak üres tartalmatlanságát és ellentmondásait.

"Az Országgyűlés felkéri a kormányt, vizsgálja meg..." Most? Most tetszenek felkérni? A kormányprogram közzététele és elfogadása után? Mi került a Medgyessy-programba a hajléktalanságról? Ezek szerint valami megalapozatlan elképzelés, mondhatni, sületlenség, mert a kormányt most kérjük fel arra, hogy ugyan már, kezdjen ismerkedni a hajléktalanság problémájával, tájékozódjon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorú, ha akár egyetlen olyan országgyűlési képviselő ül itt a tisztelt Házban, aki nem ismeri a szegénységet, annak valós okait, folyamatait, fázisait. De lehet, hogy van ilyen; nekik és a kormánynak ajánlom, fizessen elő például a Flaszter című újságra, nagyon okos dolgokat lehet belőle megtudni. A kormányfő néha lassítson, amikor jön le a Stromfeld Aurél úton, az Alkotás úton, és vegye meg néha a Fedél Nélkül hajléktalanlapot, ebből is megtudja, hogy mi az oka, hogyan élnek ezek az emberek. De vegyünk egy Soros Alapítvánnyal és József Attila Alapítvánnyal támogatott kiadványt, az Esélyt, szíveskedjenek forgatni ezt a kiváló szaklapot, ebből a társadalom- és szociálpolitikai folyóiratból sok minden megtudható.

Menjünk vissza oda, olvassák és tanulmányozzák azt a fél vagy egész könyvtárnyi irodalmat, ami a témában született! Emlékeztetem önöket az első regényre, ami erről szólt, Konrád György írta A látogatót, biztos hallottak a kedves szocialista képviselőtársaim erről a könyvről, mert ha nem hallottak volna, csodálom, vagy talán a kommunista elődeik, akik betiltották ezt a könyvet, annyira jól betiltották, hogy nem került az önök kezébe. Kérem szépen, tele vagyunk CD-n lévő tanulmányokkal, százszámra.

Az 1.A. pont szerint azt kell vizsgálni, hogy a családok milyen körét veszélyezteti a hajléktalanná válás veszélye. Forduljunk szakemberhez; idézem a szakembert. (Olvassa.) A '90-es években a lakásfenntartás problémái a társadalom széles rétegét érintették. Igen, a fiatalokat, az időseket, az elváltakat, a csonka családokat és az egyedülállókat egyaránt. Ennek oka, hogy a rendszerváltás után fokozatosan leépültek az energiaárakba beépített támogatások, a munkanélküliség számos háztartásban jelentős jövedelemkiesést okozott. Ezek a nehézségek eltérő mértékben érintették a különböző háztartástípusokat és lakástípusokat. Éles a választóvonal a város és a falvak között. A lakásfenntartás költségeinek emelkedése legsúlyosabban a lakótelepen élőket érintette, ide költöztették azokat a bizonyos embereket, akiknek a lakásigényléséről már beszéltem a tanácsi korszakot idézve. Egyrészt azért, mert a lakótelepi lakás a legolcsóbb lakástípus, így magához vonzza a rosszabb anyagi körülmények között élőket, másrészt viszont ebben a lakástípusban a legmagasabbak a rezsiköltségek.

A csapdahelyzet adott, kérem szépen. A támogatott háztartások vizsgálata alapján a lakásfenntartási nehézségekkel küzdő családok két csoportba sorolhatók. Az egyik csoportot azok a háztartások képezik, amelyeknek a lakásfenntartás a legfőbb problémája, míg a másikba azok tartoznak, amelyeknek a rászorultsága számos egyéb területen is jelentkezik.

Vizsgálja meg a kormány, mondja az országgyűlési határozat tervezete, a B. pont, vizsgálja meg a kormány, a hatályos jogi szabályozás és az állami, önkormányzati, illetve a civil intézményhálózat milyen módon és mértékben tud hozzájárulni a családok hajléktalanná válásának megelőzéséhez. Ez az igény olyan általános és olyan parttalan, hogy végrehajtani biztos nem lehet. Bízzanak meg az önkormányzatokban, kérdezzék meg tőlük, mert az önkormányzatok egyébként folyamatosan jelzik ezt. De akkor ebben az esetben esetleg Lamperth Mónika belügyminiszter asszonnyal kellene egyeztetni, aki, mint tudjuk, 2006-ig az önkormányzati reformon dolgozik, nem ér rá ilyesmire.

C. pont: azt írják benne, hogy a családok hajléktalanná válása közvetlen és közvetett költséget eredményez. Kérem szépen, nem eredményez, hanem okoz. Minden önkormányzatnál megvannak ezek az adatok.

A 3. pont sem akármi: az alacsony bérű szociális bérlakáshoz jutás lehetőségét vizsgáltatná a kormány. Vissza akarják hozni a tanácsilakás-igénylés rendszerét, aminek embertelen értelmetlenségéről már szóltam. Lehet, hogy a VII. kerületi polgármesterre bízzák majd, Csiha tanácselnök asszony után szabadon - lelkiismeretlen lépés.

Hasonlóképpen jót tenne az előterjesztők vezéregyéniségének, ha nem tenne ilyen nyilatkozatot: "Nem tudjuk, hogy hol állunk. Nem ismerjük pontosan a társadalmi helyzetet." - sajnálom, Kósáné dr. Kovács Magda. Hol vannak a szakszervezeti tapasztalatai? Nem ismeri a helyzetet. A szocialista képviselőnő sajnálja, hogy a döntések decentralizáltak, és az önkormányzatok, illetve a bíróságok kezében vannak. Kérdezem, képviselő asszony: jogállamban hol kellene lenni ezeknek a döntéseknek? Hol legyenek másutt?

 

(22.00)

 

Szerinte a jogállamiság szégyene, hogy nem is mindig a bíróságok, hanem esetleg a jegyzők kezében is lehet döntés, például a kilakoltatás esetében. A magyar jegyzői kar helyett kikérem az önkormányzati jegyzők szakmai és lelkiismeretes munkájának ilyen típusú ócsárolását! De jön már a felkérés: a jelen határozatban foglaltak megvalósulásáig az egyes eljárásokban az önkormányzatok juttassák érvényre a gyermekek jogait. Ezek szerint '97 óta mind ez eddig megsértették az önkormányzatok ezt a törvényt? Egy országgyűlési határozat ne sejtessen ilyet! Az előterjesztők egyetlen példát sem hoztak, hogy az elmúlt öt évben ez megtörtént volna.

Végezetül egyetlen elfogadható mondatot idézek a tervezetből, és ez az indokolás első mondata: "Az országgyűlési határozat időszerűségét a hajléktalanság veszélyének növekedése indokolja." Így igaz, nő a veszély - mert a szocialisták és a szabad demokraták kerültek kormányra. Mit ír róluk a közéjük tartozó, tehát őket jól ismerő Ferge Zsuzsa? Idézem: A második kormány 1994 és '98 első két évében a Bokros-csomaggal nagyon jelentős szociális jog szűkítése következett be. Az állami kiadások radikális csökkentését - szerinte - az államcsőddel fenyegető helyzet okozta, de a csökkentés módjának azonban ideológiai mögöttesei voltak. Azt írja a tudósnő, ha a Bokros-csomagot csak a gazdasági csőd kivédése motiválta volna, akkor egy sor szociális megszorító intézkedést lehetett volna átmenetiként vagy ellentételezéssel megoldani. Ténylegesen azonban a megszorító intézkedések mögött a minimális állam koncepcióját valló, erős neoliberális ideológiai töltés volt.

És ha ez még egyszer visszajön, akkor valamennyien kikerülünk az utcára vagy kimegyünk utcára. A határozat értéktelen, rideg, kegyetlen érzésvilága miatt elutasítandó, és az ijesztő kísérletezése miatt pedig azt javaslom az előterjesztőknek, hogy jobban tennék, ha visszavonnák.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 427 2002.06.18. 0:55  376-446

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Béki Gabriella valószínűleg nem naprakész. Ferge Zsuzsa nem két évvel ezelőtt írta, két héttel ezelőtt írta a História című lapban - fénymásolatban be tudom önnek mutatni -: "A magyar szociális törvénykezés tíz éve." Szó szerint leírja, nem marasztalja el az utolsó négy év kormányát, összehasonlítja a három kormányzati időszakot, és az önökét illeti azzal, hogy embertelen... - azt hiszem, fogok tudni belőle pontosan idézni -, megszorító és embertelen volt az a korszak, ami a Bokros-csomaggal köszöntött ránk. Ez a véleménye Ferge Zsuzsának ma is.

Úgyhogy ajánlom önnek, hogy majd a História című újságot is olvassa.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 433 2002.06.18. 1:49  376-446

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Nekem nem szokásom a sajtószemlézés, de akkor menjünk a Ferge Zsuzsa-cikkre vissza! Kiemeli a tudósnő a szociális törvénykezésből az Antall-Boross-kormány alatt hozott rendeleteket, a Horn-kormány alatt hozott rendeleteket és az Orbán-kormány alatt hozott rendeleteket. Mint jelentős jogalkotási eredményeket ismerteti a következőt. Az Orbán-kormány alatt '98. évi törvény: adókedvezmény a gyerekeseknek, kevesebb kereseti jóváírás, a magánnyugdíjak módosításáról szóló következő törvény; kiemeli a családi pótlék módosításának rendeletét, a nyugdíjemelés módosítását, a gyed újrabevezetését, a munkanélküli-ellátások szigorítását, az első kétéves költségvetést, a családok támogatásáról szóló nagyszülői gyest kiemeli Ferge Zsuzsa, a fogyatékosok gondnokolásáról szólót és természetesen a státustörvényt.

Kedves Göndör Képviselőtársam! Én a Lakásbérlők Egyesületének, ennek a civil szervezetnek az alapítója vagyok, pontosan ismerem az egész privatizációs folyamatot, és mondhatom, kicsit a rémtörténetét is ugyanennek a dolognak. Azért nincsenek Magyarországon ma bérlakások, mert önök rákényszerítették a bérlőket arra, hogy megvegyék a lakásaikat, hiszen olyan mézesmadzaggal kínálták 15 és 30 százalékos szinten ezeket a lakásokat, elhallgatva az elmaradt felújítás terheit, és nem előkészítve a társadalmat - ahogy elmondtam - arra, hogy magántulajdonosként viselkedjen. Sajnos a bérlők, ha nem szerették egymást, tulajdonostársként sem tudtak együtt élni. Ez a helyzet, ez az oka annak a rengeteg problémának, ami van.

De a következő kétpercesben elmondom, hogy mi a helyzet Budapesten.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 437 2002.06.18. 2:09  376-446

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Nem hinném, Göndör úr, hogy én önnel bármikor is durva lettem volna, nem is leszek.

Viszont visszatérek az országgyűlési határozatra. Jauernik úr elment ugyan az önkormányzati bizottság alelnökeként, ő nem tudja megerősíteni, de higgyék el nekem, hogy Horváth Csaba MSZP-s előterjesztő úr elszólta magát a bizottsági ülésünkön. Közölte, hogy tudomása szerint Budapesten ezer család van most már akut veszélyben, hosszú eljárás után bírósági szakban vannak ezek a dolgok. Ők ezen az ezer családon kívánnak segíteni. Természetesen az önkormányzati választásokat megelőzően megígérik, hogy majd segítenek ezeken a családokon. De nem tudom, hogy a Demszky úr által 12 év alatt ilyen mélységes nyomorba taszított ezer családon majd valóban fognak-e önök egyáltalán segíteni. Ez az egyik dolog; tehát hogy ez egy kampányfogás, teljesen egyértelmű volt, és ezt elmondta Horváth Csaba úr, az a reklámmenedzser szakmájú előterjesztő, aki nemigen ért az önkormányzatokhoz, vagy legalábbis úgy gondolom, hogy inkább a reklámozáshoz ért, többek között a politikai reklámhoz.

Még annyit szeretnék mondani, hogy az előterjesztők fő vezérszónoka említett egy XII. kerületi esetet. Azt szeretném mondani a XII. kerületi esetről, hogy az állampolgári jogok biztosnője, még az ombudsman asszony tevékenységének mélypontja volt az, amikor jogerős másodfokú bíróságok ítéletével szemben fellépett, és azt ajánlotta az önkormányzatnak, hogy ne a törvényes úton járjon, hanem az ő elképzelése szerint. Önök most ugyanezt kérik az önkormányzatoktól, hogy ugyan arra a pár évre tegyék már félre a jogszabályokat, a jegyzők ne dolgozzanak, és senki ne tartsa be a jogszabályokat ezen a területen, azért, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az az ezer ember esetleg önökre szavazzon. Remélem, tudni fogják, hogy hova szavazzanak.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 326 2002.06.25. 7:44  315-341

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A módosító javaslatok előterjesztője sajnos nincs a teremben. Ezt én nagyon fájlalom, de lehet, hogy e napirendi pont egy kicsit korábban történő megtárgyalása az oka, hogy nincs itt Kósáné Kovács Magda képviselőtársnőnk.

Ugyanis szeretném, ha igazolna engem annyiban, hogy az általános vita lezárása után ő a feltett kérdésekre és véleményekre nem reagált, egyszerűen nagyvonalúan alpárinak minősítette a képviselőtársai megnyilatkozásait ebben a témában. Ettől többet szerettem volna megtudni tőle, ugyanis amíg az előző ciklusban a parlament többek között normális menetben működött, azaz háromhetente (Derültség az MSZP soraiban. - Szabados Tamás: Neked az is sok.), addig mindig alkalmunk volt az általános vita után kézhez venni annak jegyzőkönyvét, a bizottsági üléseken felkészülten részt venni úgy, hogy bármelyik képviselőtársunk ismerte az elhangzott anyagot.

Ez most nem áll rendelkezésünkre, úgyhogy ezért fejből vagyok kénytelen idézni Kósáné Kovács Magdát annyiban is, hogy azt mondta, hogy a vita alpári volt. Nem tudom, hogy most hogyan minősíti azt az esetet, ami Ecsődi László és Jauernik István javaslatával fordult elő a szociális bizottságban. Kérem szépen, ezt az MSZP-s javaslatot a szociális bizottságban nem támogatták, nem kapta meg a szükséges többséget. Az első javaslat arról szól ugyanis, hogy vegyük ki az országgyűlési határozat szövegéből "az állami vagy önkormányzati tulajdonú lakásokban és helyiségekben élő" beszúrást.

(18.30)

 

Azaz - nagyon helyesen - Jauernik úrék azt javasolták, hogy nem a tulajdoni forma határozza meg azt, hogy a hajléktalanná válás hol fenyeget. Nemcsak állami és nemcsak önkormányzati tulajdonú lakásban lakó családokat fenyeget ez a veszély, hanem a magántulajdonúakban lakókat is. Az általános vitában elhangzott, hogy hogyan váltak Magyarországon a lakásprivatizációval kapcsolatosan több száz ezren lakástulajdonosokká úgy, hogy a tulajdonosi jogaikkal sajnos, nem tudnak élni.

Éppen ezért a polgári képviselők, a Fidesz képviselői az önkormányzati bizottságban megszavazták Ecsődi László és Jauernik István urak javaslatát. Egyhangúan jött elő a szavazásban az igenlés, a helyeslés, hogy nem diszkriminálunk tulajdoni formák szerint. Nagyon sajnálom, és meg vagyok azon döbbenve, hogy éppen a szociális bizottságban ez az ésszerű, tisztességes javaslat nem kapta meg a támogatást. Kérem a tisztelt képviselőtársainkat, hogy most legyenek olyan kedvesek ezt a javaslatot egyhangúan támogatni.

Ugyanígy kérem, hogy Mátrai Márta módosító indítványát is támogatni szíveskedjenek, mert végre a lényegről beszél: az önkormányzatok mikor, mennyi pénzt kapnak, honnan fogja finanszírozni a hajléktalansági programot a kormány. Azt is kéri ez a módosító javaslat, hogy a kormány a 2003-as költségvetésébe építse be ezeket a forrásokat.

Szeretnék mindenkit arra emlékeztetni, hogy Lamperth Mónika belügyminiszter asszony közölte, hogy ha az önkormányzatok feladatot kapnak, bármilyen szinten, ahhoz azonnal hozzá lesz a forrás rendelve. Úgyhogy csak azt kérjük, hogy ez az ígéret valamilyen formában ebben az országgyűlési határozatban jelentkezzen.

Azt sem értettem, hogy Mátrai Márta képviselő asszony javaslatát miért utasította el mind a két bizottság - akkor most már sajnos - Jauernik úrék is úgy döntöttek, hogy nem támogatják azt a D pontot, ami arról szól, hogy elősegítik a hajléktalansággal fenyegetett családokban a munkanélküliek foglalkoztatását. Az általános vitában, tisztelt képviselőtársaim, minden felszólaló egyetértett abba, hogy a munka világába történő visszavezetés is a prevenció egyik eszköze. Ekkor említettem Ferge Zsuzsa cikkét is, akinek szintén ez a véleménye, a Bokros-csomag óta mind a mai napig, hogy a munkanélküliség, a munkanélkülivé válás többek között az egyik alapvető oka a hajléktalansági veszélyeztetésnek. Azt szeretném mondani, hogy ha tenni akarunk valamit, és ez az országgyűlési határozat nemcsak egy kampányszöveg, amit az őszi önkormányzati választásokra kíván az MSZP előterjeszteni, akkor pozitív diszkriminációval kell a hajléktalansággal veszélyeztetett családokban a munkanélküliség problémáját is kezelni.

Az 5. módosító indítvány, amit ugyan nem szavazott meg a Fidesz frakciója az önkormányzati bizottságban, nagyon helyesen kiveszi az önkormányzatokat az országgyűlési határozat 4. pontjából. Én úgy fogalmaztam a bizottságban, hogy igenis kibújt a szög a zsákból: beismerte az előterjesztő MSZP és SZDSZ azt, hogy önkényesen, az önkormányzati törvényt, az önkormányzatiságot félretéve be kívántak avatkozni az önkormányzatok jogkörébe és hatáskörébe. Jauernik úrék ezt ügyesen most megpróbálták kozmetikázni.

Ez a lényegen viszont egyáltalán nem változtat, mert ez a szép szöveg azért ugyanazt mondja, mint ami az önök szándéka, hogy az önkormányzatok feladatát anélkül határozzák meg, hogy arra az önkormányzati törvény külön felhatalmazást adott volna.

Én az önkormányzati bizottságban még arra is felhívtam a figyelmet, hogy teszik ezt önök akkor, amikor Kósáné dr. Kovács Magda azt mondta, hogy a jegyzőket megillető, többek között a kilakoltatással kapcsolatos hatáskör a magyar jogrendszer szégyene. Az általános vitában is elmondtam, hogy ezzel a jegyzők és a jegyzői kar tömegét sértette meg, akik tisztességesen és törvényesen, az önkormányzati törvénynek megfelelően gyakorolják ezt a jogukat, ha szükség van rá.

A további módosító javaslatok tulajdonképpen a hatályba lépéssel és az országgyűlési határozat bizonyos kozmetikázásával foglalkoztak. Azt szeretném mondani, hogy miután arra számítok, hogy sajnos a két érdemi határozat, esetleg talán a harmadik is, amit Jauernik úrék terjesztettek elő, nem fogja megkapni a többséget, ezért nincs arra lehetőség, hogy ebből az országgyűlési határozatból olyan értelmes feladatsort kerekítsünk ki, amely valóban előre vinné azt a preventív munkát, ami a hajléktalanná válás megelőzéséhez szükséges. Éppen ezért - ugyanúgy, mint ahogy az általános vitában tettük - azt javasoljuk az előterjesztőknek, hogy ne kozmetikázzák tovább ezt az országgyűlési határozatot, hanem vonják vissza, és felkérjük a kormányt, hogy az eddig ismert több könyvtárnyi irodalom, szakértői munka alapján kezdjen hozzá a munkához, és próbálja meg megelőzni a hajléktalanná válást, mert valóban fenyegeti ez a családokat azért, mert sajnos az MSZP és az SZDSZ került hatalomra ebben az országban. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 336 2002.06.25. 2:07  315-341

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A tisztelt képviselőtársak saját maguk is hallhatták és láthatták, hogy Kósáné Kovács Magda más síkra szeretné terelni a vitát (Derültség a kormánypárti oldalon.), el szeretné tolni az igen gyengére sikerült, valóban képmutató és álságos politikai pamfletet az országgyűlési biztos területére. Annak nagyon örülök, ha önök ilyen nagy tiszteletű, nagy tudású emberekkel előzetesen konzultálnak, hogy mégis milyen országgyűlési határozatszöveg fogadható el egyáltalán, de kétségbe vonom az ön szavait, ugyanis ez az országgyűlési határozat még nem született meg és ennek az ellenőrzésére még biztosan nem vállalhatott felelősséget az országgyűlési biztos.

Különösen nem tudom, hogy mit ellenőrizne, hiszen ez az országgyűlési határozat, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, semmit nem mond. Ez csupán felkéri a kormányt, hogy vizsgálódjon, majd pedig felkéri az önkormányzatokat, hogy szíveskedjenek betartani az eddigi is érvényben volt jogszabályokat. Ezt a két dolgot teszi. Egy felkérés a munka, a budapesti ezer család azonnali megsegítése helyett szeptember 30-áig kitolja a határidőt, vizsgálatokat, vizsgálódást kér a kormánytól, és ha a vizsgálat eredményes lesz, akkor majd valamilyen intézkedési csomagot is megpróbálnak előterjeszteni.

Az, hogy mindezt tájékoztatóban kérik, az ennek a súlyos társadalmi problémának a degradálása, a lenézése, a lekezelése. Tájékoztatóval ugyanis nem sokra megyünk, hathatós tevékenységgel, munkával és az önkormányzatok bevonásával tudjuk megoldani azt a preventív munkát, ami szükséges ahhoz, hogy a hajléktalanná válás ne legyen általános jelenség még az önök kormányzása alatt sem. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 328 2002.07.09. 2:03  311,313-449

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Szabó képviselő úr és Hegyi Gyula képviselő urak azt mondják, hogy ők nem értik, hogy miért mondjuk azt, hogy önök ki szeretnék sajátítani '56-ot, és e mögé a törvénymódosítás mögé bújva szeretnének olyan eszméket a maguk oldalán felmutatni, amelyek ott nem léteznek.

A módosítás 4/A. § (1) bekezdése azt mondja: "A Magyar Köztársaság a hazafias helytállásukkal példát mutató..." - kérem szépen, a magyar kommunisták soha nem voltak olyanok, akik hazafias helytállásukkal példát mutattak volna, Nagy Imre november 4-e után egyedül igen. A második fordulat: "a magyar függetlenséget szolgáló" - a magyar kommunisták soha nem szolgálták a magyar függetlenséget, azt elveszejteni akarták - november 4-én Nagy Imre egyedül talán nem.

További érdem a kitüntetéshez: társadalmi párbeszéd, társadalmi béke megteremtése - a magyar kommunisták soha nem törekedtek társadalmi párbeszédre, és a társadalmi békét nem megteremtették, hanem diktatúrát hoztak létre. A nemzet egységének megvalósítása szintén nem volt az internacionalista kommunista párt célkitűzései között, és az meg teljesen cinikus, hogy olyanok kaphatják ezt a Nagy Imre-érdemrendet, akik a békés rendszerváltás megteremtésében közreműködtek. Mi köze van ehhez Nagy Imrének? Nagy Imre november 4-e embere, maradjon is '56. november 4-ének az embere. Nagy Imrét Kádár János kommunista gyilkosaival együtt kivégeztette.

Hát vegyék már ezt önök tudomásul, és ne próbálják érdemrenddel jutalmazni azokat, akik nem harcoltak az ellen, hogy ez a gyilkos rendszer további harminchárom vagy negyvennégy évig még itt Magyarországot tönkretegye, önökkel együtt! (Taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 352 2002.07.09. 2:03  311,313-449

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Maradjunk még annál a fogalomkörnél, hogy békés átmenet. Ha a békés átmenetben részt vevők érdemei szerint szeretnénk érdemrendet alapítani, akkor javasolom önöknek, vessék fel Antall József-érdemérem alapítását, és ha majd meghalunk, Pozsgay Imre-érdemérmet, Szűrös Mátyás-érdemérmet, Mécs Imre-érdemérmet és még nagyon sokat magunk közül.

Nagy Imrének a békés átmenethez semmi köze nem volt; a békés átmenetet az tette lehetővé, hogy az MSZMP nagy nehezen, lépésről lépésre hajlandó volt beismerni, hogy 1956-ban forradalom és szabadságharc volt.

 

 

(19.50)

 

Miután önök végre, nagy nehezen, Pozsgay úr rábeszélésére ezt elismerték, onnantól lehetett kezdeni arról beszélgetni, hogy békés átmenet legyen-e itt Magyarországon. Nagy Imre utolsó, világhoz kiáltott jajszava úgy hangzott, ha jól emlékszem: csapataink harcban állnak. Ez a békés átmenetről nem beszél.

Kedves Hegyi Gyula Képviselő Úr! A hazaáruló, kollaboráns Kádár-rendszer november 4-én behívta az oroszokat, azok a Budaörsi úton közelítették meg a Körteret, a Lenke teret. Ott lakom a Zsombolyai utcában, akkor találkoztam először a dicsőséges Vörös Hadsereggel. A Lenke téren rálőttek egy nyitott teherautóra, és akkor a nyitott teherautók az orosz katonákkal bementek a mellékutcába, a dicsőséges szovjet tankok körbeforgatták az ágyúcsöveiket, és mindent szétlőttek. Ha ön akkor élt volna, és arra járt volna, ezt tudta volna. Ez egyébként mutatta annak a dicsőséges hadseregnek a morális állapotát, hogy hogyan kell egy puskalövésre tízezer löveggel válaszolni.

Hegyi Gyula Úr! Személyes tapasztalataim vannak, szívesen megosztom önnel az '56-os emlékeimet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 376 2002.07.09. 2:24  311,313-449

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyre szeretnék kérni mindenkit: az a történelemhamisítás ne folytatódjék itt a parlamentben, aminek több évtizedes hagyományai vannak. Ugyanis amit Szabó képviselő úr mondott, az egyszerűen nem igaz. 1955-ben a szovjet hadsereg kivonult Ausztriából, és Magyarországról is ki kellett volna vonulnia, és lehetett volna egy olyan kedvező történelmi pillanat, ha Kádárék nem hívják be és nem hívják őket vissza. Talán Magyarország egy szerencsés csillagzat alatt elindulhatott volna egy ausztriai fejlődésnek, és most ott tartanánk, ahol nyugati szomszédunk. De önök, hogy gyilkos rendszerüket fenntartsák, visszahívták a szovjet hadsereget, és ezért maradt itt még az igen sokáig.

Szabados úr, ön igazat mondott történelemtanárként a tanítványainak? (Szabados Tamás bólint.) Elmondta az alatt a 35 év alatt az iskolában, hogy gyarmaton élünk, kommunista elnyomás alatt szenvedünk és nem független ország? Ezt elmondta a tanítványainak? Mert akkor igazán büszkén állhat ki mindenki elé. Az én történelemtanáraim ezt nem mondták el. De önökkel egyikükkel sem találkoztam június 16-án. Nem tudtuk egymás kezét megfogni Nagy Imre újratemetésén. Nem tudom, hol voltak önök akkor. (Dr. Szabó Zoltán, Szabados Tamás, Göndör István: Ott voltunk!) Ott voltak? Jó. Még annyit Nagy Imre kisajátításáról... Biztosították a rendet, fenntartották? (Derültség az ellenzék soraiban.)

Szóval, van itt még egy nagyon álságos előterjesztés: dr. Bárándy Péter ügyvéd úr, jelenleg igazságügy-miniszter előterjesztett egy ünnepnapok méltó megünneplését. Ez újabb kísérlet arra, hogy Nagy Imrére rátenyereljenek, és megint június 16-áról és 23-áról beszélnek. Megismétlem, Nagy Imre november 4-e embere. A kitüntetést, amit önök javasolnak, mégis 23-án szeretnék átadni, és a miniszterelnök javaslatára azt a köztársasági elnök adományozza. Ez a miniszterelnök, aki jelenleg a kormány élén áll, alkalmatlan, mert egész életében a gyarmatosítókat szolgálta ki annak tudatában, hogy abból neki csak előnye származhatott. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az ország népének ebből hátránya származott. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 434 2002.07.09. 2:19  311,313-449

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Lehet, hogy csupa jó szándékú, mélyen érző, tisztességes, és ahogy így körülnézek, MSZP-s képviselővel vitatkozunk mi itt, csak nincs itt az önök egész frakciója, és nincs itt a frakcióvezetőjük, és nincs itt a pártot irányító kis vezetői mag.

Mert akkor Göndör úr egy kicsit elgondolkodna azon, hogy ennek a kis körkörös támadásnak, ami ebben az ügyben elindult, része ám a T/541. szám alatt benyújtott, Bárándy Péter volt ügyvéd, jelenleg igazságügy-miniszter által jegyzett, az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslata. T/542. szám alatt dr. Bárándy Péter volt ügyvéd, jelenleg igazságügy-miniszter a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozatalával szintén benyújtotta a törvényjavaslatot, az ügynöktörvényt.

Göndör úr, most figyeljen! Mit mond a preambuluma a Bárándy úr által benyújtott törvénynek? "Az Országgyűlés az elmúlt rendszer valódi történelmének megismerése és az akkori titkosszolgálatok áldozatainak információs kárpótlása érdekében a következő törvényt alkotja." Vagyis Bárándy úr tudja, az ön kormányának az egyik tagja, és az összes többi tudja, hogy az elmúlt rendszer valódi történelme nem ismert az ország nyilvánossága előtt, ezért kell egy új törvényt hozni, az önök törvényét. És ez a törvény csak 2003. január 1-jén lép életbe, és önök ma olyan vizsgálóbizottságot szavaztak meg, aminek összesen 21 napja van arra, hogy megismerje az elmúlt rendszer valódi történelmét, holott az igazságügy-miniszter úgy gondolja, hogy egy új törvénnyel 2003 után kellene feltárni azokat a visszásságokat és azokat a történelemhamisításokat, amelyeket az előző rendszerben nem biztos, hogy személy szerint önök, Kósa úr esetleg a filmművészetével valószínűleg nem, de tény, hogy az elmúlt rendszer nem ismert az ország nyilvánossága előtt, ugyanúgy, ahogy a D-209-esnek a múltja se volt ismert, és a KGB-s ügynöksége sem volt az. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 444 2002.07.09. 2:21  311,313-449

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Szabó úr látnok, sőt már ismeri is azt a jelentést, amit esetleg össze fog állítani az a bizottság, amely majd csak holnap kezdi el a munkáját. Ön a bizottságról beszélt, de ön már tudja, hogy ez a bizottság semmiképpen nem fogja megállapítani azt, hogy Medgyessy Péter esetleg a KGB-vel együttműködött. Honnan tudja ezt ön? Majd a bizottság ki fogja deríteni, hogy mit csinált 1961 óta Medgyessy Péter, mit csinált az alatt az öt év alatt a Pénzügyminisztériumban, és mit csinált azt követően.

Bárándy, volt ügyvéd, jelenleg igazságügy-miniszter előterjesztésében egy törvényjavaslatból idézek. Értelmező rendelkezések: "Hivatásos alkalmazott az a személy, aki az e törvény hatálya alá tartozó iratokat keletkeztető szervezetekkel hivatásos szolgálati viszonyban állt, ideértve a szigorúan titkos állományú munkatársakat is." Tehát egy törvény fog születni arról a személyről, akit Medgyessy Péternek hívnak, és jelenleg sajnálatos módon miniszterelnöke ennek az országnak. Kíváncsian várom a vizsgálóbizottság eredményét. Ön ne ajánlgasson fölöslegesen polgári pereket, bár azt hiszem, akár kártérítést és bármilyen összeget ki tudna fizetni Medgyessy úr azért, hogy a becsületét valamilyen formában megvédje.

Kérem szépen, még egyszer azt mondom, az Országgyűlés az elmúlt rendszer valódi történelmének megismerése céljából törvényt kíván alkotni. Önök ezt a történelmet nagyon jól ismerik. Egyetlenegy baj van, hogy Kósa Ferenc filmrendező úr, akinek volt lehetősége az előző rendszerben filmeket forgatni, lehet, hogy művészetével jól feltárta és bemutatta, hogy hogyan süllyedt a társadalom a kommunizmus poklába, de ő sem kért bocsánatot érte. Itt lenne az idő, hogy az előző rendszer jogutódjai, azok a pártok, az MSZP és az SZDSZ, bocsánatot kérjenek a magyar néptől; és onnantól kezdve tényleg gondolkozhatunk azon, hogy merre vezessen az ország útja előre. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 343 2002.07.16. 1:59  266-369

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Szekeres képviselő úr félremagyarázza az általános vitában elhangzottakat, amikor azt említi, hogy egyetértünk például azzal, hogy a kitüntetettek között szerepeljenek olyanok, akik a társadalmi párbeszéd, a társadalmi béke és a békés rendszerváltás megteremtése érdekében sokat tettek. Ezek a fogalmak az önök szocialista szótáraiban érnek valamit, és az általános vitában jómagam is kifejtettem, hogy éppen nem a kommunistákra és azok jogutódjaira, eszmei örököseire jellemzők ezek a ténykedések.

Kérem szépen, ahogy Varga képviselő úr elmondta, '56 az összefogás és a függetlenség eszmeiségét hordozza magában. Erre utal, hogy a forradalom alatt rádión leadott és külföldön regisztrált 225 ismétlődő követelés közül 35 százalék a függetlenségre, 31 százalék a politikai rendszer reformjára, 28 százalék a gazdasági reformokra, 6 százaléka pedig a sajtó- és a vallásszabadságra vonatkozott, és egyébként a diktatúra lerombolása volt a cél.

A kurátorokkal kapcsolatosan: ki fog dönteni arról, amit önök úgy mondanak, hogy békés rendszerváltozás? Kérem szépen, soha nem tárgyalta meg az ország még az elmúlt tizenkét év alatt, hogy mit jelentett volna egy békétlen rendszerváltozás. Az én olvasatomban vagy az elképzeléseimben akkor sem dördült volna el egy lövés sem, senki egy pofont nem kapott volna, de lehet, hogy Magyarország előrébb tartott volna, ha nem békés rendszerváltozás van, hanem úgynevezett békétlen rendszerváltozás lett volna. Egy kurátort mondjanak, aki ebben az ügyben akár ideológiailag, akár elfogadhatóan nyilatkozni tud majd, hogy mi az, hogy békés rendszerváltozás, mi az a társadalmi párbeszéd és a társadalmi béke megteremtése! Önök soha életükben ezen nem munkálkodtak, hiszen azoknak a jogutódai, még egyszer mondom, és eszmei örökösei, akik eltiporták ezt az '56-os forradalmat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 357-363 2002.07.16. 1:23  266-369

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A leendő kurátorok figyelmébe szeretnék egy-két dolgot ajánlani október 23-ával kapcsolatosan, amikor is a gyökértelen, hazátlan, istentelen, téves eszméket hirdetők által gúzsba kötött ifjúság megtalálta magát.

 

ELNÖK: Képviselő úr, ez mennyiben kapcsolódik egyébként a konkrét előterjesztéshez?

 

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): A kurátorok kiválasztásánál fontos szempont, hogy ismerik a történelmet, és nem a történelemhamisítást ismerik.

ELNÖK: Bocsánat, ez így nem tartozik a tárgyhoz, kénytelen vagyok figyelmeztetni.

 

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Első figyelmeztetés. Akkor áttérek a másik részre. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Köszönöm szépen.

A rendelkezésre álló dokumentumok szerint a miniszterelnökké kinevezett Nagy Imrében október 26-ára tudatosult, hogy a kormánynak két lehetősége van: a katonai bizottság javaslatait elfogadva és a szovjet csapatokra támaszkodva kíméletlenül leverni a felkelést vagy élére állni.

 

ELNÖK: Képviselő úr, másodszor is figyelmeztetnem kell, harmadszor meg fogom vonni a szót!

 

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Azért szerettem volna elmondani, elnök úr, talán mások is tanultak volna belőle; Romsics Ignác kiváló történészünket idézem, amikor próbálok október 23-áról beszélni, mert Szabó képviselő úrnak teljes mértékben igaza van, amikor föl van háborodva, hogy én kioktatom őt. Igaza van, én nem vagyok gyógypedagógus.

 

 

(17.10)

 

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 375 2002.07.16. 4:44  374-375

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az ifjú, ugyanakkor már kellő élettapasztalattal bíró fiatal pár egy szeptemberi szombaton kelt egybe. Az esküvő fáradalmait vasárnap pihenték ki, és hétfőn este érkeztek Tihanyba, ahová tanácsi beutalójuk szólt. Az üdülő igazgatója először csóválta a fejét, majd mentegetődzött: "A beutaltak mindig csütörtökön jönnek, és csütörtökön mennek. Sajnos, foglalt a szobájuk." Igen kínlódott, de hát esküvő és nászút - beleérző típusnak adta elő magát: "Elhelyezem magukat a külügyi szállóban." Négyszintes, panelből épült, kerítéssel körülvett, erkélyes, szocreál, teljesen üres épület a Balaton partján; nagy szoba, bejárati és mindkét szomszédos szoba felé külön ajtóval, plusz fürdőszoba, csempe, szőnyeg, reprodukciók.

Az ifjú férj évtizedes szokása szerint éjfél után tíz perccel bekapcsolta Orionton táskarádióját, hogy a Szabad Európán meghallgassa a Forgószínpad ismétlését. Halkan, füléhez közel tartva a rádiót; az ördög nem alszik, a falnak is füle van. Egy óra előtt autóajtók csapódása, lábdobogás, kiabálás, vezényszavak. Jó tucat kemény legény végigdübörög minden emeleten. Mindhárom ajtó kilincsét megrángatják, feszegetik, majd a lépések távolodnak, az idegen beszéd az emeleten elhalkul.

"Gyorsan dolgoznak az elvtársak, tele lehetünk poloskával, hogy ilyen hamar itt vannak már. De manapság? A Szabad Európa Rádió miatt? Eltelt már 25 év." 1980-at írtunk, csak ezért nem jöttek volna. Az ifjú férj felkel: "Körülnézek." Kimegy a folyosóra, a lépcsőház két végén egy-egy öltönyös, nagy darab, kreol férfi áll, némán. A lenti emeletről hangok hallatszanak. Elindul lefelé. Négyen jönnek szembe, három testőrforma és egy főnökféle.

A csoport megáll, a nászutas is. Nézik egymást, kicsit hosszabban annál, mint hogy utána társalgásra kerüljön sor közöttük. Megállnak, megfordulnak, mindenki vissza. Hét év után fényképről sem idősebb a magyarországi látogató. Átlagos kinézetű, értelmiségi, puha arc: Carlos. Az emberiség ellensége, a terrorista, maga az ördög, Tihanyban, a pártüdülőben. Pihenni jött, kikapcsolódni. Magyarországra jött, a béketábor egyik szocialista zászlóshajójára; a vasfüggönyön keresztül, simán, sokadmagával. Rendjénvaló volt ez? Felfogható? Elfogadható?

A fiatalok érezték és tudták, rosszkor vannak rossz helyen. Felöltözve várják a hajnalt, határozott léptekkel mennek le az emeletről, ráköszönnek a strázsálókra, a parton már futnak a kerítés felé. Nem lő utánuk senki. Irány az Öreg- és a Belső-tó, késő estig kirándulnak a természetben.

Az igazgató idegesen fel-alá sétálva várja őket tanácsi üdülője előtt. Már messziről kiáltja: "Eltettük a vacsorát. Tessék felmenni az eredeti szobájukba, már visszaköltöztettük önöket. De örülök, hogy megjöttek! - sóhajtja. - Jó éjszakát!"

Tisztelt Ház! 1980. szeptember; Carlos Tihanyban, szabadlábon. A fiatalok beutalója nászutas kedvezménnyel több mint 600 forint. Carlosék fizettek? Mikor? Mennyit fizettek? Carlosnak fizettek? Mikor? Mennyit? Kik fizettek? Kinek a tudtával, és kinek a parancsára?

Hallhattunk gyenge magyarázkodást a szocialista tehetetlenség gyötrelmeiről néhány évvel ezelőtt. Nem volt mit tenni Carlosszal - mondták a kádáristák. Az országot védték Carlosszal szemben azzal, hogy itatták, etették, szerették. Nem bántott minket, pedig tehette volna. A szocialista haza védelme így követelte meg Carlos támogatását.

Kérem szépen, cinizmus, szemérmetlen hazugság és elévülhetetlen bűn. A Magyar Köztársaság az Európai Unióba tart, javasolom, ne vigyük magunkkal ezt a szennyest. Tárjuk fel a Kádár-diktatúra és a nemzetközi terrorizmus kapcsolatrendszerét! Valljuk meg, kérjünk bocsánatot a gyilkosok támogatásáért, bújtatásáért azoktól, akiket illet!

Romlik az ország megítélése, kémek, ügynökök vannak a kormányban. Őszintén támogatni a világ küzdelmét a globális terror ellen csak tisztázott múlttal lehet. És akkor megvetés helyett a megbecsülés lesz hazánk osztályrésze. Még nem késő!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 294 2002.09.10. 2:09  283-359

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Tisztelt Hallgatóság, Rádióhallgatóság! Azért kértem szót, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az MSZP-s vezérszónok egy fiatalember volt - nem látták a képernyőn. Valószínűleg jóval 1956 után született (Derültség a kormánypárti padsorokból.), ezért az az érzésem és meggyőződésem, hogy itt megint a Szocialista Párt és a baloldal szokásos cinizmusával állunk szemben, ami annyit jelent, hogy egy fiatalembert kértek fel arra, hogy mondjon el egy történelemhamisító beszédet.

Rajta kívül még három-négy MSZP-s képviselőt látok a teremben, abból kettő hivatalból van jelen, az államtitkár úr és a frakcióvezető úr. Ennyien érdeklődnek, de gondolom, egyszerűen nem mernének az emberek szemébe nézni egy olyan történelemhamisítás előadása mellett, hogy itt egy két és fél éves korszakot dolgozunk fel, mert a fiatalember, akinek ugyan felsőfokú végzettsége van, vagy az iskolában nem mondták meg neki, vagy a szülei hallgatták el, hogy a dicsőséges ’56-os forradalom október 23-tól november 4-ig tartott, utána a terror jött, aztán borzalom, és utána jött az önök negyven éve.

Kérem szépen, nálunk mind a mai napig a környéken és mindig és most azért szólok, azért a sok százezer emberért, aki november 4-én is kiteszi a gyertyát az ablakba, és mindenütt ég a gyertyafény, nem a halottak napi gyertya, fiatalember, ha nem mondták volna meg a szülei, nem egy nagy gyertyát teszünk ki november 1-jén, ami november 4-én is világít! November 4-én kitesszük az ’56-os gyertyákat, egyre kevesebb helyen - maguk miatt!

 

(18.30)

 

Én azokkal az emberekkel érzek együtt, azokkal a százezrekkel, akik mind kirakják november 4-én az ’56-os halottaink és az ország veszte miatt a gyászgyertyákat. Nem tudom, remélem, az ön szülei is kirakták; vagy önnek nem mondták meg, mikor megkérdezte odahaza, hogy vajon a gyertya miért ég - akkor azt mondták, hogy a halottakért ég. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Hát azokért ég.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 298 2002.09.10. 0:56  283-359

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Kedves Mécs Képviselőtársam! Te sem vagy történész, én sem vagyok, de végigéltük ezt az egész jó ötven évet. A forradalomnak a magyar nép tudatában akkor volt vége, akkor volt záróra, amikor a kommunisták behívták a szovjeteket. Kádár János kikiáltotta magát az MSZMP forradalmi kormányának elnökévé, és szétlőtték Budapestet. Azzal lett vége - de ezt hagyjuk a történészekre!

Egy a baj, Imre: te egy olyan frakcióban ülsz, amelyik frakció szövetségese annak az MSZP-nek, amely jogutódja annak a Kádár Jánosnak, aki behívta az oroszokat - ezt én nagyon szégyellem, helyetted is! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 322 2002.09.10. 1:58  283-359

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Mint hallották, tisztelt rádióhallgatók, Göndör úr már nincs itt, úgyhogy most nem tudom megválaszolni, nem most akarom megválaszolni az ellenségkép problémakörére tett megjegyzését; csak annyit, hogy az ő elvtársai voltak azok, akik negyven éven keresztül minden országot, minden népet, amelyik a szovjet gyarmatbirodalom határain kívül esett, ellenségnek állítottak be. Itt most nem sorolok akkor Lumumbát, vietnami bélyeget meg szolidaritási bélyegeket, én csak azt szeretném egyedül mondani, hogy egy közelebbi példa talán jobban érzékelteti, hogy hol bújik meg az ellenség. Carlos magyarországi finanszírozását feszegette a múltkor Medgyessy Péter úr, aki akkor volt a Pénzügyminisztériumban, úgy tudom, a nemzetközi osztályon dolgozott; valószínűleg tud erről a finanszírozásról valamit mondani - nem válaszol. Medgyessy Péter bankár nemzetközi pénzügyekkel foglalkozott, Carlos nemzetközi terrorista volt. Erről csak ennyit.

Nagy Imréről viszont, Szabó úr: tudja, mikor kellene Nagy Imrét ünnepelni és mikor szeretnénk? Október 26-án. Október 26-án jutott el Nagy Imre oda, hogy vagy szétlöveti a magyar forradalmat, vagy melléáll. Ez a döntés, kérem szépen, eszméletvesztéssel együtt járó kisebb szívinfarktust okozott neki. Tudja, Szabó úr? Ez az emberi nagyság! Olyan nehéz döntés volt, hogy ez a történelmi tény. 26-án kell Nagy Imrét ünnepelni. Mi ezt az embert tiszteljük és valljuk magunkénak. Nem vagyunk hajlandóak június 16-án a gyilkosokat ünnepelni, önökkel karöltve! Nagy Imre számunkra október 26-a embere, amikor azt a döntést meghozta, amit a Bibliából is ismerünk, amire ön is hivatkozott. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 100 2002.09.25. 1:58  61-180

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megdöbbentő dolog ám egy komoly MSZP-s és egy SZDSZ-es képviselő szájából olyan maflaságot hallani, hogy nyolcszázezer ember masszát képezett az elmúlt rendszerben! És visszautasítom azt, hogy akár a Fideszre, akár a polgári pártokra önök áttolják azt a vádat, miszerint nekünk bármi különösebb bajunk lenne a hétszáz-nyolcszázezer párttaggal, akik az előző rendszerben kénytelenek voltak a megélhetésük, az előrejutásuk, a beilleszkedésük és a józanul felfogott érdekük szerint belépni a Magyar Szocialista Munkáspártba. Nem velük van nekünk bajunk és nem is volt! Ez egy téveszme az önök részéről.

Nekünk azzal a tíz-tizenötezer bolsevik lelkületű emberrel van bajunk, akik kiszolgálták a gyarmattartó Szovjetuniót, akiknek a lelke mélyén azok az átkos eszmék uralkodtak, amelyek a kommunizmust jelentették ebben a rendszerben. Az az ember, aki 1985 után vagy ’80-ban elmúlt negyvenéves, józanul nem gondolhatta azt, hogy az ő életében még megbukik a szocializmus, összeomlik a Szovjetunió és felszabadul az országunk! Csak reménykedhetett benne. Volt ebben az országban tíz-tizenötezer ember, aki ezt meggátolta. De nem a hétszáz-nyolcszázezer párttaggal van nekünk bajunk, Mécs képviselő úr! Őket ne vegye ön úgy a szájára, mintha azok a polgári oldal ellenségei lennének! Tisztességes, becsületes emberek voltak, akik a saját érdeküket felismerték.

Önök között vannak olyanok, akik a közé a tíz-tizenötezer hazaáruló, kollaboráns, bolsevik lelkületű ember közé tartoznak, akik az ország megrontói voltak. Velük van probléma, még mind a mai napig.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 166 2002.09.25. 11:53  61-180

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Abban egyetérthetünk, hogy a magyar nyelv igen gazdag nyelv. Gazdagságánál valami biztosan nagyobb, és ez a leleményessége. Árnyalt, finom és igen kifejező anyanyelvünk a magyar nép, a magyar ember lelkének mély ismerője. Nem véletlen, bár szinte mellbevágóan meglepő, hogy a Magyar Értelmező Kéziszótár 1440. oldalának utolsó szócikke az a szó, hogy ügynök.

 

 

(16.30)

 

 

A szótár 1441. oldalán, tehát a másik oldalon felül a második szócikk az, hogy ügyvéd. Közöttük csupán egy szó szorul értelmezésre a szótárban, és ez az ügyosztály. 120 ezer szócikket tartalmaz egyébként ez a szótár. A mai napirendünk szempontjából a dolog elég félelmetes, de ez semmi ahhoz képest, amit az élet produkált e három szó Bermuda-háromszögében közel 45 évig.

Az elmúlt rendszer, a létező szocializmus - ennek szocialista jelzője manapság: “rosszö rendszer -, ennek a rendszernek a tevékenysége ismert előttünk, feltárása folyamatban van. Már látszik a jéghegy csúcsa, telik a könyvtárak szabadpolca politikai munkákkal, történelmi, filozófiai kiadmányokkal, önigazoló és történelemhamisító álregényekkel és igaz szavakkal megírt dokumentumokkal, visszaemlékezésekkel. A képzeletbeli könyvtár tízezer folyóméter hosszú raktárában megtelt az első tíz polc. Kevés, de folyamatosan gyarapszik az anyag, válik nyilvánossá és világossá mindenki előtt, hogy az a rendszer, amit a miniszterelnök bankár elvtárs szolidan és szelíden csak “rossz rendszerö-nek minősített, valójában egy aljas, embertelen, rontó filozófia valóságban megjelenő börtönketrece volt. Mire betelik a könyvtár félig, tudni fogunk minden gonoszságról, árulásról, de tudni fogunk minden emberi méltóságról és nagyságról is. Tanulni fogunk belőle, tanulnunk kell a történelemből, hogy a bűntény, a terror és a megtorlás ne lehessen unokáink újbóli sorsa.

Sajnos a vonatkozó szakirodalom nem arányosan dolgozza fel a történteket, és bár az egyensúly idővel helyre fog állni, mégis van egy téma, amelynek a negligálása már inkább az elhallgatást jelenti: az ügyvédség és az ügyvédi kamarák szerepe a pártállamban. Azt láthatjuk, és már jó tíz éve folyamatosan így van, mintha ez a jelentős társadalmi réteg nem lett volna jelen a kommunizmusban.

Nem voltak, nem dolgoztak, szerepet nem játszottak, levegőt nem vettek. Nagy a hallgatás az ügyvédi kamarák viselt dolgai körül. Zárt szervezetük marginális, kis, jelentéktelen, szegény szakmunkások jóravaló egyletének tűnne föl, de inkább az jön jól a pártállami kamaráknak, ha nem esik szó róluk. Tettük a dolgunkat - állítják -, szükségből, muszájból.

Tisztelt Ház! Nézzük meg a valót, vizsgáljuk meg, mi az igazság! A kommunizmus évtizedeiben nem volt az országban jogállam. Ennek ellenére jog- és igazságszolgáltatás működött. Szereplői a pártállam, a törvényhozás, a bíróságok, az ügyészségek - és na, na, kit nem említettem? Az ügyvédeket és a kamarákat. Róluk nem szól szinte semmi. Őket kihagyják, nem említik tevékenységüket, nem is minősítik azt. Kérem, ne feledkezzünk meg róluk! Ne sértsük meg azt a pár tucat tisztességes ügyvédet, akik a rendszer ellenében, dafke maradtak a pályán, vagy oda, fel nem ismerve a hatalom egyező szándékát, bekerülni igyekeztek, és ez csodák csodájára sikerült is nekik. Köszönjük meg, és tegyük egyértelművé, hogy ügyvédek százai saját egzisztenciájukat súlyosan veszélyeztetve részt vettek a Kádár-rendszer lebontásában, és elévülhetetlen szerepet vittek a nyolcvanas évek végén a rendszerváltásnak nevezhető társadalmi kísérletben! De beszélnünk kell és fel kell tárni, fel kell dolgozni az ügyvédi kamarák alamuszi, kollaboráns szerepét a diktatúrában és a Kádár-rendszerben. Nagy munka áll azok előtt, akik erre vállalkoznak. Talán egyszer az új ügyvédgenerációból valakiben lesz olyan nagy kurázsi, hogy nekifog és megírja a szakma szégyenkorszakának a történetét.

Addig pedig nézzük meg, mit tudhatunk meg az akkori ügyvédségről! A diktatúra elmélete és joggyakorlata annak idején is ismerte az alapjogokat, sőt jogszabályban, alkotmányban, az 1949-es alkotmányban - itt a felszólalásomban kis betűvel írtam természetesen ezt a förmedvényt - deklarálta is ezeket a jogokat. Idézek belőlük: “az élethez és az emberi méltósághoz való jogö. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ötvenes éveket írjuk. Nem volt cinikus ez egy kicsit? “Lelkiismereti és vallásszabadságö - azt hiszem, ez is cinikus. “Ártatlanság vélelme, a védelemhez való jogö - itt álljunk meg egy pillanatra!

Ha az alapjogokat a kommunisták csak hirdették, miközben sárba taposták azokat, a védelemhez való jog látszatát fenntartani ügyvéd nélkül, ezt nehéz volt megoldani. Nem lehetetlen, mert a szocializmusban minden lehetséges, a szocializmus minden nehézséget legyőz - de macerás dolog. Ügyvéd szereplővel könnyebben megy a dolog, így döntött a politbüro, és lett is ügyvédség, maradhatott ügyvédség. Az ügyvédség és kamarai vezetői pedig elvállalták azt a nemtelen szerepet, hogy legalizálják a rendszert. Visszaéltek az évszázados hagyományos tisztelettel, amely őket elsősorban a titoktartási kötelezettségük miatt övezte. Gyónási titok, államtitok, hadititok, ügyvédi titok - fontos intézményei a tisztességes társadalmaknak; az emberek bíznak azokban, akik ezek hordozói. A titoktartás miatt kellettek vagy voltak jók a diktatúrának, oda-vissza: nem beszélünk, nem látunk, nem hallunk semmit - mind a mai napig.

Az ügyvédek csak zárt munkaközösségekbe, kamarákba kényszerítve dolgozhattak. Körülbelüli számuk 2500-3000 között mozgott az egész országban. Ennyi elég volt az engedélyezett feladathoz, sőt ennél többet nehezebb lett volna állandóan figyelni és ellenőrizni. Az ügyeket a munkaközösségekben szelektálták, névre szignálták, ügyvédeket kirendeltek, letiltottak, értekeztek, pártgyűléseket tartottak - tehát ment a verkli; az ellenőrzést a kamarák vezetőin, a munkaközösségek vezetőin keresztül gyakorolták.

Fogyott a bizalom évről évre, de ugyanakkor dőlt is a pénz a zsebekbe. Az orvosi paraszolvencia, szociológusok szerint, az a hálapénz kismiska volt ahhoz képest, amit az ügyvédek jattként zsebre tettek az ötvenes-hatvanas években. Pedig szigorú díjszabás volt ám érvényben! Külön ügyvédi törvény is volt! (Dr. Wiener György közbeszólása.) Cirkusz a pénzért? Kérem szépen, jogvégzett emberek hajlandók voltak egy életen át a jogtalanságból megélni, sőt egyes apukák javasolták a fiaiknak is a pályát: milyen szép az ügyvédi pálya, szabad és független, folytasd a praxist, édes fiam, majd én benyomlak a munkaközösségbe, jó lesz! Ha Bárándy képviselő úr itt lenne, az előterjesztő, akkor értené, hogy miről van szó. Munkaközösségbe bekerülni állítólag csak két egybehangzó protekcióval lehetett: mégpedig állami garancia kellett és pártapparátusi. Magas és személyes jótállás. Persze akadtak kóbor lovagok is - mutatóba, csodabogárnak.

Másik állítás, hogy ügyvédet mindenki szabadon választhatott. A Kádár-rendszerben is és a kommunizmusban is. Azokból választhatott, akiket kínáltak. Bárkit választhatott a kedves ügyfél, de inkább őt magát választották, ha volt rá engedély. Ha nem volt, hát nem ért rá az igen tisztelt ügyvéd úr; ütközött a tárgyalás, nem a szakterülete, nem az ő kamarai területe - sajnos tessék máshoz fordulni! A piacon, a jog piacán lehetett almát és almát venni, továbbá almát venni. A zugírászatot pedig szigorúan büntetni kell! Pfuj! Jogi tanácsot adni, csak úgy bele a vakvilágba! Visinszkij elvtárs útmutatása, ismerete nélkül! Szocialista embertípus ilyet nem tesz, még pénzért sem!

A jogsegélyszolgálat felállítása az más. Az társadalmi igény, amelyet a jó szakszervezetek időben felismertek és létrehoztak. Nem ment könnyen, mert a keményvonalasok gyanakodtak, akadékoskodtak; de akkora volt az országban a jogi káosz, hogy lépni kellett. Ingyenes jogsegélyszolgálat - a szocializmus újabb győzelme volt a jogtiprások mellett. Egyes ügyvédek kuncogtak, és szemezgettek az ügyfelekből. Ha fizetős, akkor tessék befáradni a munkaközösségbe! Ha nem, a jogi tanács ingyenes. Olyan is volt legtöbbször. Tisztelet ugyanakkor a jogsegélyszolgálatot vállaló vállalati jogtanácsosok ezreinek, az ő segítségükkel a segítőkészség néha jogi formát ölthetett. De ettől a rendszer még tovább rohadt.

A diktatúra irányította, kézben tartotta, ellenőrizte az ügyvédi kamarákat, valamennyit, rendszeresen, szisztematikusan, nyíltan. Mindenki tudta a munkaközösségekben, hogy ki a tégla. Némely helyeken falat lehetett húzni belőlük. A kamarai vezetők természetesen a minden gyanún felül álló polgárok körét szaporították. Soha nem láttak ügynököt, nem is találkoztak, nem is beszéltek ilyen urakkal, ezeknek nem is adtak jelentést; már bocsánatot kérek, legfeljebb ügyfél lehetett, aki érdeklődött egy-két dolog iránt. Ott pedig működött a titoktartás. A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, dr. Horváth Jenő, aki 1958. évtől kamarai munkatárs, majd elnök - egyébként országgyűlési képviselő is volt ’85-től ’89-ig -, büszkén lobogtatja és hivatkozik a 2001. december 7. napján III/b.e-61/2001/10. számú átvilágítói bírói határozatra, miszerint a törvény 1. §-ában meghatározott tevékenységre utaló adat nincs vele kapcsolatban, a vonatkozó nyilvántartásokban nem szerepel. Hogy oda ne rohanjunk!

 

 

(16.40)

 

Mára már tudjuk, mit ér a nyilvántartás. Irodalma van annak, ki volt az ügynök, és mi végből volt a főnöke nem az. “A hálózati nyilvántartásban szereplés mint olyan, értelmezhetetlen.ö - nyilatkozza a Történeti Hivatal elnöke. “Nem kétséges, hogy a rendszerváltás idején manipulálták az iratokat.ö - írja a Népszabadság. Szintén ne rohanjunk oda!

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem a kormánypártokat, szabaduljanak meg a rossz lelkiismeret okozta görcseiktől, és szánják rá magukat egy megtisztító törvény megalkotására. Segíteni akarunk ebben. Biztos vagyok abban, hogy az előterjesztő igazságügy-miniszter nem a bírák béremelésének elmaradása miatt mond le esetleg, hanem e miatt a két törvény miatt, ha általa tétetik egy újabb erőszak az ország hitén, erkölcsén és becsületén.

Az elhangzottakból, azt hiszem, képviselőtársaim, joggal következtethetnek arra, hogy álláspontom szerint a leendő törvénynek át kell világítania az ügyvédi kamarák vezetőit, azok helyetteseit, tisztségviselőit és az ügyvédi munkaközösségek vezetőit is. Ha ez befejeződik, és az érintettek távoznak az ügyvédek soraiból, nemcsak minden ügyvéd, de minden jogvégzett polgártársunk felemelheti a tekintetét.

Jólesett, hogy figyeltek rám. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 172 2002.09.25. 2:06  61-180

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Számítottam arra, hogy akinek az inge, az egyből magára is veszi. Nem is csodálkozom az államtitkár úron, hogy egyből rápasszolt az ing - többek között - valószínűleg.

Kérem szépen, azokról az ügyvédekről beszélek, mondjuk, Horváth Jenő úrról, aki jelenleg is magas rangú ügyvédi vezető, aki ’58-ban már a tagja és tisztségviselője volt az Ügyvédi Kamarának, és Mansfeld Pétert még csak később akasztották fel. Nem kellett volna az akkori ügyvédeknek szót emelni? Kollaboráltak? Tíz éven keresztül a vészkorszakban kiszolgálták a Kádár-diktatúrát és az ávót? Ezekről az ügyvédekről van szó! Őket kell átvilágítani, mert ott maradtak a helyükön, vezették a munkaközösségeket, és irányították a kamarákat. Külön törvényt is említettem az ügyvédségről, ami egyszerűen annyira elfogadhatatlan, és a joghoz annyira semmi köze nem volt; annak a zárt pályának volt értelme. Azt hiszem, a hozzászólásomban arról beszéltem, ami a törvényjavaslat, a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozataláról.

Az ügyvédekben megvan a közbizalom, mert meg is érdemlik. De nem mindegyikük, és azokat szeretnénk, ha kiszűrnék maguk közül, akik a Kádár-rendszert és előtte a kommunista diktatúrát kiszolgálták, és azzal együttműködtek. Elmondtam önöknek, azt hiszem, ezt nem vitathatják, hogy háromszereplős volt az a csodálatos tárgyalás: középen a bíró, a bíróság meg a népi ülnökök, jobbra az ügyész, és balra a szerencsétlen alperes vagy felperes, illetve szemközt elővezetve a vádlott, mellette az ügyvéd, aki néha kevesellte a kiszabott büntetést. Azt hiszem, hogy ez tény. Kérem szépen, meg kell tisztulnia a közéletnek. Az ügyvédség a közélet része, igen fontos, tekintélyes társadalmi réteg. Ők kérik, hogy végre valami (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) új szél fújdogáljon a kamarák táján.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 176 2002.09.25. 0:38  61-180

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ne vegye el a szót tőlem, mert csak egy mondatot mondok. Éppen most tisztáztam dr. Horváth Jenőt, a legmagasabb ügyvédi fórum vezetőjét azzal, hogy közzétettem, hogy nem érintett az átvilágítási ügyekben. Átvilágítási bírósági határozat, dr. Pintér Mária, dr. Cseicsner Éva aláírással - tehát ez a hármas átvilágító bizottság. Tehetek én ennél többet az ügyvédség megtisztítására? A többi az ügyvédekre tartozik.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 268 2002.10.03. 2:08  225-367

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Azoknak az ellenzéki képviselőtársaimnak a véleményét szeretném erősíteni, akik azt mondják, hogy ezt a hulladékgazdálkodási tervről szóló országgyűlési határozatot ne szavazza meg a Ház, és nagyon bízom benne, hogy budapesti kormánypárti képviselőink sem fogják megszavazni, úgy Hegyi Gyula úr is és Hajdu úr is, mert ha önök fölcsapják többek között a terv 35. oldalát mint Budapestért felelős politikusok, azt a négy mondatot találják, hogy fővárosi hulladékhasznosítási mű rekonstrukciója. Az egész anyagra a következő mondat a legjellemezőbb: "Az ország egyetlen települési hulladékégetője évek óta húzódó korszerűsítése." Miniszter asszony nem vette észre, hogy ennek a mondatnak se alanya, se állítmánya nincsen, de mondjuk, értelmetlenségében úgy azért megáll.

A következő mondat még megdöbbentőbb: "Ennek megvalósítását a lehető leghamarabb, de legkésőbb az új hulladékégetésről szóló rendelet adta határidőig, 2005. január 1-jéig el kell végezni." Ez egy óhaj, egy szép sóhaj, hogy végre történjen valami Budapesten, a fővárosban, annak ellenére, hogy Demszky Gábor úr már évek óta a rekonstrukciót szabotálja.

De amit ezután jegyez a miniszter asszony aláírásával, az a megdöbbentő: "Amennyiben a korszerűsítés nem történik meg, a főváros elégetett hulladékainak más ártalmatlanítási megoldást kell találni."

Hihetetlen, hogy három mondat szól Budapestről, és a harmadik mondat arról szól, hogy már megadom a felmentést az alól, hogy ha a rekonstrukció megvalósul, akkor jó, ha nem valósul meg, az is jó. (Dr. Kis Zoltán: Nagy tévedés, testvér!) Tehát, Demszky úr, azt csinálsz, amit akarsz, úgy teszed tönkre a fővárost hulladékégető oldaláról, ahogy akarod.

Kérem szépen, szerelmes levélben nem szokták így (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a hűtlen hitvest mentegetni, mint ahogy Kóródi Mária most előre felmentést ad Demszky Gábornak a semmittevés alól. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 166 2002.12.04. 9:59  139-187

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Azzal a megállapítással kell kezdenem, hogy Budapesten Demszky Gábor főpolgármester úr politikai hazardírozása a kerületek kárára folytatódik. És hogy ezt bizonyítsam önnek, különösen Pál Tibor úrnak, kicsit vissza kell hogy menjünk az előzményekhez, és nem tekinthetünk el attól, hogy megbeszéljük, milyen egyeztetést szeretnénk kerületi és budapesti oldalról.

1999. december 2-án kétoldalas levelet kaptam Demszky Gábor főpolgármester úrtól, amikor is december 10-ére, péntekre a Főpolgármesteri Hivatalba egy egyeztetésre hívta az egyéni választókerületekben, illetve a területi listán mandátumhoz jutott országgyűlési képviselőket. A levélben feltárta a válsághelyzetet, azt is megírta, hogy szeretné hangsúlyozni, hogy a helyzet nincs túldramatizálva, és e levél tartalma gyakorlatilag a saját tevékenységéről szólt, és annak a bemutatását taglalta.

Azt kérte Demszky Gábor főpolgármester úr: "Bízom benne, hogy Budapest és ezen keresztül az ország nem válik politikai presztízs áldozatává. Ehhez szükség van az ön segítségére is." Akkor ott voltam az egyeztetésen, a segítséget akkor is megpróbáltam megadni, de most is megadom, mert azt hiszem, hogy ez a presztízscsata, ami most folyt az elmúlt hónapokban Budapest Főváros Önkormányzatában, bizonyítja azt, hogy sajnálatos módon további presztízsveszteségek érhetik a fővárost.

Az SZDSZ-MSZP-kormány hatalomra kerülése után az önkormányzati bizottságban két ízben hallgattuk meg dr. Lamperth Mónika belügyminiszter asszonyt. Egyszer az alkalmasság vizsgálatakor, másodszor pedig a kormányprogrammal kapcsolatosan. Az önkormányzati bizottság tagjai igazolhatnak engem abban, hogy körülbelül tizenöt kérdést tettünk fel Budapesttel kapcsolatban, a forrásmegosztástól a 4-es metrón keresztül a tarifaközösség bevezetésének lehetőségéig; megkérdeztük a miniszter asszonyt, hogyan alakítja miniszterként a kormány és a főváros, valamint a főváros és a kerületek viszonyát, támogatja-e a Fidesz mindenkori törekvéseit a kerületi egyenjogúság és egyenrangúság visszaállítására. A válasz, államtitkár úr, az ön miniszter asszonya a következőt válaszolta: a budapesti problémák nem rá, hanem a fővárosra és a kerületekre tartoznak. Ennyi volt és függöny. Demszky úr azt a bárdolatlanságot is elkövette, hogy nem jelent meg ezen a bizottsági ülésen.

Most sincs itt a belügyminiszter asszony, úgyhogy betartotta a szavát; bízunk benne, hogy távol tartja magát a budapesti ügyektől. Bár nem vagyunk itt most Budapest-politikusok sokan, de ide kell hogy soroljam - és kellő tisztelettel említem -, hogy a Ház alelnöke is, aki az ülést vezeti, ebbe a körbe tartozó Budapest-politikusnak számít.

Tehát nem volt egyeztetés ezekben az ügyekben, sőt a törvényjavaslat az egyeztetéssel kapcsolatosan tesz egy jogosan kifogásolható megjegyzést. A részletes indoklás 1. §-ához azt illesztették hozzá, hogy lényeges eleme a módosításnak, hogy a kerületi önkormányzatok számára a jelenleginél lényegesen hosszabb idő, 30 nap áll rendelkezésre véleményük, álláspontjuk kialakítására. Remek, óriási eredmény ahhoz képest, hogy a főpolgármester úr egyik hétről a másikra, tíz napon belül döntötte el a forrásmegosztást a korábbi évekre.

Ezekről az ügyekről szívesen tárgyaltunk volna a főváros autentikus képviselőivel is. Jómagam is szerettem volna többek között Gy. Németh Erzsébet frakcióvezető asszonyt megkérdezni az önkormányzati bizottságban, de jó lett volna, ha Csabai Lászlóné is részt vesz az önkormányzati bizottság munkájában. Kérem, tájékoztatom a Házat és a közvéleményt, hogy Gy. Németh Erzsébet budapesti főpolgármester-jelölt a költségvetési vitában sem és a forrásmegosztási vitában sem vett részt a bizottság ülésén, sőt a szocialista képviselők sem vettek részt.

Továbbá, a mai kisebbségi, illetve önkormányzati bizottsági véleményt nem Jauernik képviselőtársamnak kellett volna elmondania, mert a bizottságban felkértük Hajdu képviselőtársat, hogy tájékoztassa a tisztelt Házat a bizottság véleményéről. Akkor mást hallottak volna, kicsit másképp festett volna a felszólalás, mint ahogy Jauernik úr azt előadta. Jauernik úr pontosan elmondta, hogy mi történt a bizottságban, csak azt nem mondta el, hogy többek között Kosztolányi Dénes és Hajdu úr tökéletesen egyetértettek abban, hogy a főváros az elmúlt hat-hét évben a forrásmegosztás folyamán bünteti a kerületeket.

Hajdu úrnak a hozzászólását majd a részletes vitában kénytelen leszek felolvasni, amiből mindenki számára kiderül, hogy tökéletes az egyetértés a szocialista vezetésű, a független vezetésű, a fideszes vezetésű kerületi polgármesterek és kerületek között, a külső és a belső kerületek között abban, hogy ami a fővárosban Demszky úr vezetésével folyik, és Atkári úr helyzetben tartása mellett folytatódhat, az természetesen a kerületek kárát fogja szolgálni.

Nem akármennyi összegről van szó, Jauernik úr, elhangzott az önkormányzati bizottsági ülésen; pontosan megjelöltük, hogy tavaly 195 milliárd forintról volt szó, és most úgy prognosztizáljuk, hogy körülbelül 200-205 milliárd forint elosztásáról lesz szó, amennyiben egyáltalán szó lesz.

Egyetlen igazság volt abban, hogy általános vitára azért tartottuk alkalmasnak az előterjesztést, mert tiszteletben tartjuk az Alkotmánybíróság törvényesség helyreállítására történő felhívását. Csak ezért alkalmas most, csak ezért van most itt vita. Ha rajtunk múlt volna, mert az Alkotmánybíróság tavaly októberben... - azt ne firtassuk, hogy miért csak három-négy év után; a Fidesz kormányoldalról is és még korábban ellenzékből is nagyon sokszor kérte a fővárosi törvény kapcsán és a forrásmegosztás kapcsán az alkotmányosság megvizsgálását, de ennek a folyamata tavaly zárult le. Egy évet kapott a parlament arra, hogy az Alkotmánybíróság felhívásának eleget tegyen, de ennek, kérem szépen, úgy tett eleget, hogy egy nagyot bokszolt a levegőbe. Az, hogy önök, a belügyminiszter asszony egy külön törvényre bízza a forrásmegosztás meghatározását, hát ez a simli, kérem szépen, ez a nesze semmi, fogd meg jól!

Én el tudom azt fogadni, Bőhm úr, és el tudom, alelnök úr, igen nagy tisztelettel, fogadni, hogy önök nem merik lejátszani azokat a politikai csatákat itt, a parlamentben, amiket lejátszanak a fővárosban. Az SZDSZ nem akarja összerúgni a port az MSZP-vel fővárosi ügyekben, és fordítva. De hogy ennek a kerületek fogják meginni a levét, ez tarthatatlan!

Önök el akarják tenni ezt az egész problémát későbbre, majd későbbre! Kérem szépen, ez az előterjesztés akkor lett volna a miniszter asszonytól tisztességes, ha az a külön törvény ott van mellette, mert ott lehetett volna mellette, kérem szépen. Hat-hét év óta összejött az az ismeret és az a tudás, minden oldalról, a Hajdu képviselőtársam oldaláról, a mi oldalunkról, Juhos Katalin oldaláról, a polgármestermesterek oldaláról, kérem szépen, egy nap alatt meg lehet szövegezni azt a forrásmegosztási törvénytervezetet, amiről aztán érdemben tárgyalhatnánk.

Miért nem tesszük meg? Azért nem tesszük meg, mert ez a belső fővárosi presztízscsatákban kimerült, lemerült és sebeiket nyalogató MSZP-SZDSZ-es frakcióknak nincs ínyére. Tehát inkább azt tűrik el, hogy jövő tavasszal ugyanolyan háború törjön ki a főváros és a kerületek között, hogy Demszky úrnak megint sikerüljön különböző eszközökkel egymásnak ugrasztania különböző feladatnagyságú és tehetségű kerületeket, amiről a képviselő asszony is beszélt, hogy nem egyformák a kerületek. Szinte egyedül ebben értünk egyet.

 

 

(A jegyzői székben Nagy Nórát dr. Füle István
váltja fel.)

 

 

Ugyanakkor ez a törvényjavaslat nagyon sokat árul el a szelleméről, amikor azt mondja, hogy kérem szeretettel, szó szerint idézem: a fővárosban és valamennyi kerületben az azonos költségek elismerésére akkor kerülhet sor, olyan összegű támogatásban részesülhetnek az önkormányzatok, hogy a feladatokat mindenütt egységes színvonalon tudják ellátni. Ismerős mondatok ezek, kérem szépen, a tanácsi rendszerből! Mindenütt egyformán legyen kátyú, egyformán legyen száraz a kenyér a gyerekeknek az óvodában, és ha a XVII. kerületben avas a vajas kenyér az iskolában, akkor az legyen a XII. kerületben is avas. No, ilyen szellemű előterjesztést kell most érdemben megvitassunk!

Azt hiszem, hogy egy percem van annak taglalására még, hogy ez a 30 nap milyen álságos javaslat. Általában 30 nap az egy önkormányzati testületi idő. Minden önkormányzat, jellemzően a fővárosban, havonta egy testületi ülést tart, 30 naponta kerül sor testületi ülésre. Éppen ezért ez a javaslat csak azt sugallja, olyan lehetőséget biztosít, hogy csak egyszeri olvasatban, különösebb előkészület nélkül, egyszer tudjon tárgyalni egy testület a forrásmegosztásról.

Kérem szépen, az önkormányzatokban a szakmai munka, a műhelymunka bizottságokban folyik. Remélem, hogy a fővárosban is így van, bár ebben nem vagyok ennyire biztos. Lényeg az, hogy legkevesebb két hónapot, de 45 napot mindenképpen adni kellene erre az időre, és hogy miért, azt a legközelebbi hozzászólásomban elmondom.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 182 2002.12.04. 9:24  139-187

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Kedves Tévénézők! Sorba megyek a válaszokon.

Göndör úrnak meg kell jegyeznem, hogy ő minden hozzászólásban vagy minden tájékoztatásban támadást lát. Az országgyűlési képviselőknek igenis kötelességük arról számot adni itt a Házban, a nagy nyilvánosság előtt, hogy milyen munka folyik a különböző bizottságokban. Sokszor ugyanis azért nem látnak minket itt, mert bizottságokban dolgozunk. Éppen ezért szóvá kell tennem, hogy a budapesti MSZP-s képviselők nem vettek részt a költségvetési vitában, és nem vettek részt ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságáról döntő bizottsági ülésen. Kérem, ez tény.

Tovább kell hogy menjek, és államtitkár úrnak szeretnék egy-két dolgot a figyelmébe ajánlani. Nem kívánom önt cáfolni, mert akkor azt mondják, hogy konfrontálódik az ember, de kedves Pál úr, nem mond igazat. Éppen ezért föl kell olvasnom önnek egy állásfoglalást, amelynek 7. oldala így szól: "Az érdekszövetségek véleményét nem a kormánydöntést követően kellett volna kikérni. Kérjük a kormánytól az egyeztetés rendjének általános jellegű felülvizsgálatát. Emellett szükségesnek tartjuk, hogy a 2003. év elején a kormány és az önkormányzati szövetségek tekintsék át az önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi feszültségeit, azok kezelésének lehetőségét az önkormányzatok 2003. évi költségvetési helyzetének konkrét ismeretében." Budapest, 2002. november 12-e - Pál úr! Aláírók: Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége, Magyar Önkormányzatok Szövetsége, Magyar Faluszövetség, Községi Önkormányzatok Szövetsége.

Államtitkár Úr! Zárjuk le ezt a vitát az egyeztetés elmaradásáról vagy el nem maradásáról! Nem egyeztettek. És a fővárosban nem ilyen egyeztetést kérünk, hanem ettől sokkalta konkrétabbat.

Visszatérnék arra is, hogy ön azt mondta az expozéjában Pál úr, hogy véget ért a vita, véget ért a forrásmegosztással kapcsolatos vita. Államtitkár úr, el kell keserítenem: most fog kezdődni. Ha önök külön törvényre bízzák ennek az egész rendszernek a megreformálását - és a reform szót Lamperth Mónika belügyminiszter asszonytól veszem, az önök oldalán használják ezt a kifejezést most már egyre gyakrabban -, ha tiszta vizet akarnak önteni a pohárba, azt tényleg meg lehet egy nap alatt csinálni, Bőhm képviselőtársam. Annyi ismeretanyag gyűlt össze mindegyik budapesti kerületben, mindegyik budapesti városrészben, mindegyik budapesti pártban, civil szervezetekben, tudományos kutatóknál, hogy ha ezeket a szervezeteket egyszer összehívják, akkor oda mindenki összehangolható, kész anyaggal fog megérkezni. És nem lesz olyan nehéz összeállítani ezt a forrásmegosztást.

Ugyanakkor a módosító javaslatomban én is két hónapot adtam arra, hogy ezt a törvényt készítse elő a kormány. Tehát igenis, a forrásmegosztást már ne csak 2004-ben, hanem 2003-ban is alkalmazni legyen kénytelen a főváros és a kerületek. A módosító javaslat lényege az, hogy nem 2004-ben kell először alkalmazni, hanem 2003-ban. Ennek az ideje megvan. Hetenkénti ülésezés mellett január-februárban végig lehet tárgyalni azt a külön törvényt, március 1-jén életbe lehet léptetni - a kerületek márciusban hagyják jóvá a költségvetéseiket. Remélem, hogy ez az út végigjárható, és eredményre fog vezetni.

Ugyanakkor valóban nem vezet az majd eredményre, ha csak 30 nap áll rendelkezésre a vélemény kialakításához. Visszatérek arra, hogy a bizottsági munka az önkormányzatokban igen intenzív. Sőt, a legtöbb kerületben, de azt hiszem, szinte mindenütt, a pénzügyi bizottság az úgynevezett ellenzéki bizottság. Tehát ahol MSZP-s a többség, ott a Fideszé vagy más polgári párté a pénzügyi bizottság elnöki posztja. Ugyanígy van fordítva is. A XII. kerületben például MSZP-s vezetője van a pénzügyi bizottságnak. Éppen az ellenzéki garanciális jogok megadása diktálja azt, hogy legyen ideje ne csak egyszer tárgyalni ennek a bizottságnak a forrásmegosztás kérdéseit, hanem amikor a bizottságok rendszerint a kt. előtt üléseznek, akkor akár többször össze lehessen hívni a bizottságokat, hogy alaposan ki lehessen érlelni a forrásmegosztási javaslatot. Ezt mi szeretnénk biztosítani. A kerületekben demokrácia van, a fővárosban kevésbé. A parlamentben szinte már nyomát sem vélem felfedezni, viszont a jótékonyságnak, ennek a gondoskodó szocialista hozzáállásnak a nyomai szó szerint megtalálhatók az előterjesztésben. Az előterjesztés azt írja: a normatív típusú forrásmegosztáshoz az Ötv. felhatalmazása alapján az Országgyűlés a későbbiek során egy külön törvény megalkotásával is segítséget nyújt a Fővárosi Önkormányzatnak és a 23 kerületi önkormányzatnak.

Kérem szépen, ne tessenek lenézni a kerületeket és a Fővárosi Önkormányzatot sem. Köszönjük szépen, nincs ilyen segítségre szükségünk. Nem segítségre van szükségünk: törvényalkotásra, korrekt forrásmegosztási törvényjavaslatra. Tapasztaltak az önkormányzatok, ismereteik vannak, tudják, hogy mit szeretnének, ismerik a feladataikat, és most már a jövő évi költségvetés végleges formájának ismeretében fognak tudni dönteni.

Nem kell segíteni. Nem kell babusgatni, nem kell támogatni, nem kell szegény önkormányzatokat olyan lenézően kezelni, hogy na, hát várjátok föntről a csodát: majd valamikor megalkotjuk 2003-ban, és valamikor majd 2004-ben kell először elővenni. Ez egy olyan jövőbeni időpont, ami attól függ, hogy lesz-e egyáltalán törvény addig.

Én hiszek Bőhm képviselőtársamnak, mert ismerem a politikai pályafutását, és szavatartó politikusnak, szavatartó önkormányzati vezetőnek is ismerem. Csak kevés az ígéret, Bőhm úr. Az MSZP nélkül nem fog menni. Én nem éket akarok verni az önök koalíciója közé: benne van abban a tüske, meg az ék, meg a rés, meg a szakadék, eléggé beágyazva. Ön nem tudja egyedül megígérni! Azt ki tudta erőszakolni, hogy Atkári úr a helyén maradhasson, de én nem hiszem, hogy ennél többet el fognak tudni érni. Ha az MSZP nem partner ahhoz, hogy a forrásmegosztás így vagy úgy alakuljon, akkor ön hiába teszi ezt az ígéretet, amit szívesen nyugtázok, és majd meg is beszéljük itt, a parlamenti patkóban.

 

 

(15.00)

 

 

Nagyon kevés SZDSZ-es polgármester van, és nagyon sok MSZP-s. Ezt értem, hogy ön fájlalja, valóban ez a forrásmegosztási megegyezés újabb nehézséget fog okozni. Ezért mondtam az első felszólalásomban, hogy itt komoly aggályok vannak az irányban, hogy itt politikai alku miatt önök ezt az egész problémakört el szeretnék tolni 2004-re, lehetőleg az EU-csatlakozás után, ami egész más helyzetet fog teremteni, hiszen Budapest egy régiónak lesz a része, és akkor ilyen forrásmegosztási mókákat nem is kell a Demszky-Atkári párosnak végrehajtania.

Még annyit szeretnék mondani önöknek a forrásmegosztási javaslattal kapcsolatosan, hogy az a módosító indítvány, hogy 2003-ban kerüljön már alkalmazásra, én azt hiszem, szolgálná a kerületek érdekeit. Önök most azt mondják, hogy legyen feladatarányos a forrásmegosztás. Próbáljuk ki, hogy legyen, bár nem értünk vele egyet! Nézzük meg 2003-ban, és akkor 2004-ben esetleg egy más módszerrel javítani lehet a dolgon! De ha 2004-ben fog kiderülni, hogy a feladatarányos megosztás nem működik a fővárosban, akkor ne vesztegessünk el másfél évet a főváros életéből! Így is 12 év már elvesztegetődött a főpolgármester úr miatt.

Én azt szeretném kérni, hogy gondolják át az előterjesztők az ellenzék módosító indítványait, és az ügy súlyára, Budapest érdekére, a kerületek érdekére és az országos érdekre való hivatkozással ne presztízsharcot folytassunk egymással, ne sértődjenek meg, ha valamit szóvá teszünk, ne sértődjenek meg azon, hogy őszintén tájékoztatjuk a közvéleményt, hogy mi folyik a bizottságokban! Tehát ne legyen igaza annak a Demszky Gábor-i jóslatnak, amit ő '99. december 2-án vetett papírra, miszerint az ország ne váljon politikai presztízs áldozatává.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 327 2002.12.04. 5:10  320-392

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nem ismétlem meg a korábban elhangzott indítását a felszólalásomnak, hanem azonnal rátérnék én is a módosító részére, ami a második vitaszakaszhoz tartozott volna, és az átvilágítandók, a tényfeltárandók személyi körét érinti.

Itt jómagam javaslatot tettem az ügyvédi kamarák elnökeinek és elnökhelyetteseinek az átvilágítására, ebbe a körbe bevonására, sőt még az ügyvédi munkaközösség vezetőjére is. A bizottságokban természetesen nem támogatták ezt a javaslatot, talán arra hivatkoztak, hogy ügyvédi munkaközösségek vezetői már nincsenek. Bizony, egy politikai természetű törvényalkotásnál a módosító javaslatok is lehetnek politikai természetűek, amelyek jeleznek valamit, amivel az ember üzenni kíván, hogy mi a véleménye azokról az ügyvédi munkaközösség-vezetőkről, akik abban a bizonyos nem jogállamban kézben tartották vagy irányították és vezették az egyébként pártállami eszközökkel irányított és a titkosrendőrség által állandóan ellenőrzött ügyvédséget.

Nem értem azt, hogy miért nem javasolják ennek a módosító javaslatnak az elfogadását egyetlen bizottságban sem. Nekem sovány vigasz az, Wiener képviselő úr, hogy ön Tóth Andrással együtt ugyanolyan elutasítást kapott az összes javaslatára, mint én az enyémre, ugyanis nem fogadom el azt, hogy az ügyvédségnek Magyarországon vagy a történelem során ilyen hihetetlen felelőtlen érdekérvényesítő képessége legyen. Lehet, hogy már a reformkorban is nagyon sok országgyűlési képviselő volt ügyvéd, és azóta csak azt látjuk végesetlen végig, hogy az ügyvédek igen szép számban szerepelnek az országgyűlési képviselők között, de ez nem jelenti azt, hogy ők valami különleges elbánást érdemelnének akkor, amikor mondjuk, az alatt a 44 év alatt ugyanúgy kollaboráltak a fennálló diktatúrával, mint bárki más. Sőt, az ügyvédség tisztességének, az ügyvédségbe vetett bizalomnak a helyreállítására óriási nagy szükség van.

Megkönnyítettem az elutasítók dolgát azzal, hogy egy kapcsolódó módosító indítvánnyal az ügyvédi munkaközösségeket kivettem a javaslatok közül. Tettem ezt azért, mert a rendszerváltás után lehetősége nyílt mindenkinek arra, hogy az egyébként rabszolgaként munkaközösségben dolgozó ügyvédi körből kiszállva ügyvédi irodát alapítson, sőt egyéni ügyvéd legyen, tehát saját maga mondja ki a korábbi munkaközösségéről, hogy köszönöm szépen, nem kérem, erre már nincs szükség, vagyis egy öntisztulással álltunk szemben. De kérem szeretettel, az ügyvédi kamarák elnökei és elnökhelyettesei miért nem esnek ebbe a körbe? Ez hihetetlen! Akkor, amikor olyan közszereplők vannak közöttük, akik az Igazságszolgáltatási Tanács tagjai, akik országgyűlési képviselők voltak!

Két nappal ezelőtt kaptam a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökétől egy levelet, felajánlja a tudását, ismeretanyagát, szolgálatait az úgynevezett lakásmaffiaügyeket vizsgáló albizottsági alelnökségemet segítendő a bizottsági munkában. Ezek után nyilvánvalóan szeretném tudni, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara alelnöke átesik-e egy ilyen C típusú átvilágosításon, átugorja-e a lécet, mert onnantól kezdve gyönyörűen tudunk együtt dolgozni.

Akkor, amikor a tavalyi év legnagyobb politikai skandaluma az volt, amikor az ügyvédi kamarák elnöke egy ügyésszel együtt leírta azt, hogy a politika elérte az igazságszolgáltatást, és erről szólt a politika jó háromnegyed éven keresztül - igaz, hogy az egyik aláíró most éppen az önök kormányának az egyik minisztere -, ezek után azt gondoltam, hogy nem nekem, ellenzéki oldalon kell kitalálni azt, hogy igenis át kell világítani az ügyvédi kamarák elnökeit és elnökhelyetteseit. Az általános vitában hoztam is egy indokot arra, hogy ezt egy bizonyos, igen magas polcon lévő, ide sorolható úr megtette, lévén perben áll velem, már egy éve igyekszik bizonyítani a saját igazát.

Azt meg pláne nem tudom elfogadni, hogy amikor a 13. pontban Demeter Ervin és dr. Kovács Zoltán azt ajánlja, hogy legalább lehetőségük legyen az ügyvédeknek, a közjegyzőknek s a többi, hogy ha akarják, saját maguk igazolására ezt megkérjék, ezt az alkotmányügyi bizottság egyharmada sem támogatja. Miért nem? Mitől félnek az ügyvédek? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ha ez így megy tovább, akkor én az állampolgárokat féltem az ügyvédségtől. Gondolják meg, és szíveskedjenek támogatni ezt az igen ésszerű, jogos javaslatot!

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 335 2002.12.04. 2:08  320-392

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Örülök, hogy Tóth képviselő úr után szólok. Oda mindig az van kiírva, hogy MSZP, de én inkább államtitkár úrnak szólítanám. Bár meg kell mondanom, nagyon szívesen vettem volna, ha a titkosszolgálat maradt volna tárca nélküli miniszterség, és ön most tárca nélküli miniszterként jegyezné ezt a törvényt.

Szóval, képviselő úr: eszünk ágában sincs. Ön most kétszer is megemlítette, az előbb is meg most is, hogy azért ágálunk, mert mi itt valamit a politikai ellenfeleink ellen kívánnánk felhasználni, különösen ezt a törvényt. Ez nem így van, higgye el! Ugyanúgy tudjuk, hogy az ország életében a társadalom moráljának, az erkölcsnek a megtisztulási folyamatát kell hogy elősegítse mindez.

Ezért merem ajánlani még egyszer - és nem fogom megfogadni Wiener úr jótanácsát. Kérem szépen, ügyvédi kamara tizenkilenc van meg a budapesti. Az elnökkel, elnökhelyettese ez összesen negyven ember. Ennek a negyven embernek az ebbe a körbe való betétele megnyugtatná a 7-8 ezer magyar ügyvédet. Megnyugtatná őket. Mert én is nagyon sok ügyvédet ismerek, Wiener úr, és ők a kezükön sorolják, hogy ki volt a tégla, és ki nem volt a tégla, és szeretnének, végre szeretnének ők is valami igazságot kapni - de nem leszámolni, hanem egyszerűen tudni azt, hogy a választott vezetők, a kamarai elnökök, akiket állítólag demokratikusan választanak, legalább a szolid magánpraxison kívül nem vállalnak vezető szerepet közöttük. Úgyhogy én nem nagyon szeretném - nem engem kell lebeszélni a javaslat visszavonásáról, hanem talán meg kellene kérdezni azt a 2-3-4 ezer ügyvédet, aki igenis, kéri, várja, hogy az ő területükön is történjen végre valami, vagy legalább a lehetőség megadassék. De önök, mint ahogy a 13. pontra hivatkoztak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), még a lehetőségét is elveszik az önkéntes átvilágításnak is.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 296 2003.02.11. 8:54  263-325

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Magam is részt vettem a nemzetőrség létrehozásáról szóló 100/2001. számú országgyűlési határozat kidolgozásában mint a honvédelmi bizottság tagja, s a hozzászólásomban emlékeztetni szeretnék mindenkit arra, hogy soha nem volt heves vagy érdemi ellentét a kormányzó párt és az ellenzék között a nemzetőrség létrehozásával kapcsolatosan. Nem arról volt heves vita a honvédelmi bizottságban, hogy legyen vagy ne legyen, vagy milyen legyen, hanem hogy mikor legyen. Ezt az időpontot, terminológiát gyakorlatilag az önök részéről, az MSZP és az SZDSZ részéről a politikai féltékenység diktálta.

A Fidesz szerette volna, ha már 2003. január 1-jén feláll a nemzetőrség, de olyan módosító javaslatokkal találkoztam a honvédelmi bizottságban, hogy hosszabb hatástanulmány, előkészítő munka, felkészülés kell ehhez a dologhoz. Olyan jó portékának, olyan helyeselendő, megvalósítandó, szükséges haderőnek tekintette ezt mindenki, hogy az MSZP azt gondolta, ezt az ötletet, ezt a javaslatot a Fidesz-Magyar Politikai Párt kampánycélokra, tehát politikai célokra kívánja felhasználni. Ezért, hogy bizonyítsuk, ez nem így van, elfogadtuk azokat a határidő-módosításokat, amelyek eltolták a választások utánra a nemzetőrség felállításának időszakát. Azt SZDSZ politikai féltékenysége ott volt megfogható, hogy ők a sorkatonaság megszüntetését szorgalmazva egy alternatív haderő felállításában akadályát látták volna saját céljaik megvalósításának.

Ez a politikai féltékenység hozta azt, hogy az országgyűlési határozat úgy szólt, hogy 2002. december 31-éig kell elkészíteni ezeket a tanulmányokat, és ezután lehet nekiállni a nemzetőrség tényleges felállításának és létrehozásának. Meg kell hogy ismételjem: nem teljesítette a kormányzat ezt a határidőt, alkotmányos mulasztásos késedelemben van e tekintetben. Tehát tulajdonképpen nem érdemi vita volt, hanem csak a határidők vitájáról beszélhettünk annak idején.

Amikor profi hadseregről beszélünk, említhetünk hivatásos hadsereget is, de említhetünk zsoldos hadsereget is. Ezek a kifejezések mindenki számára mást jelentenek Magyarországon és a világban is. Egy biztos: ha nemzetőrséget mondunk - és ez a lényegi különbség -, arról mindenki pontosan tudja, hogy az mit jelent.

Tanúi vagyunk a mostani kormányzat kardcsörgető beszédeinek: háborúzunk Afganisztánban, menjünk neki Iraknak, mindenhova küldjünk hadsereget, ahova lehet, de arról nem szólnak, hogy a haza védelme fontosabb kell hogy legyen valamennyiünk számára, mint külországokban bármilyen hadviselés vagy valamilyen háború támogatása.

Arra kérem az MSZP és az SZDSZ politikusait, hogy fogalmazzák újra magukban a „ nemzetiö szó értelmét, a nemzetőrséghez is kapcsolandó, hogy mi a fontosabb: legyen-e Magyarországon a lehetséges hivatásos zsoldos, profi hadsereg mellett egy olyan nemzetőrség önkéntes alapon, amelyik utánpótlását is jelenti ennek a hivatásos hadseregnek, vagy nem jelenti utánpótlását, mert nem kell, de a nemzetőrség a haza védelmére mindig fogható kell hogy legyen.

Államtitkár úr ott ült a honvédelmi bizottságban, Juhász alelnök úr bal oldalán, bal kézről, és hevesen támadta az országgyűlési határozatnak akkor is pontosan azt az időszakát: korai, nem időszerű, egy kicsit később. Most pedig az egész országgyűlési határozatot kívánják önök teljes mértékben hatályon kívül helyezni.

Azt szeretném kérni, hogy ezt ne tegyük meg. Mi hajlandók vagyunk megint bizonyítani, hogy semmifajta politikai előnyt, hozadékot nem kíván ezzel a nemzetőrséggel elérni a Fidesz, annyira komolyan gondolja a nemzetőrség fölállítását, fogadják be, maradjon meg úgy, ahogy van, és legyen egy 2005-ös vagy 2006-os határideje. Lesz elegendő idő az önök számára. Ma meghallhattuk az önök miniszterelnökétől, hogy minden megvalósul majd 2006-ban, sőt egy-két dolog még 2007-ben is megvalósul.

Én úgy látom, hogy a nemzetőrséget nem tudták önök megtámadni olyan indokok alapján, hogy légi utántöltésre lenne szüksége, mert valóban nincs, a nemzetőrség fölállítására elhatározás kell, államtitkár úr, és pénz (Göndör István: Sok pénz, nagyon sok pénz!), és itt a helyzet. De önök nem mondják ki, hogy elfütyülték az első száz meg a második száz nap alatt az összes pénzt, amit arra lehetne fordítani, hogy a nemzetőrséget fölállítsuk. Önök beszereznek 39 éves teherautókat, hifitornyokat - lehet, hogy nem 39 éveseket, hanem talán modernebb gyártmányokat -, DVD-ket, mindezt 4,2 milliárd forintért beszerzik. Ennek a töredékéért meg lehetne kezdeni a nemzetőrség fölállításának az előkészületeit. Tehát nincs pénz, nem ismerik el önök ezt. Csak azt lehet látni, hogy az önök miniszterelnöke ebben a gyönyörű kiadványban, aminek ma voltunk tanúi, a beszédében, sőt „ A modern európai Magyarországértö nevű pamfletjében egy szót nem szól a honvédelmi kérdésekről, mintha ezek nem lennének fontos nemzeti kérdéseink.

Nem véletlen, hogy Medgyessy úr meg sem meri említeni a honvédelmi problémákat, hiszen nincs rá pénz, nincs rá keret, vagy nem bízik a miniszterében. Ezt az utóbbi dolgot már igen komolyan gondolom. Keleti úr itt most hevesen védi ezt az országgyűlési határozatot, pedig őt az előző négy évben a honvédelem környékére nem engedte a saját pártja. De most már, miután visszavette a bizottsági elnökséget, rettenetesen jól tudja, mi hangzott el a nemzetőrség ügyében a honvédelmi bizottságban.

Keleti Úr! Ön személyeskedett Simicskó úrral, amikor azt mondta, hogy nem olvasta még a tankönyveit. Igen, Simicskó úr még nem írt tankönyvet. Ön, kedves Keleti úr, írt; 1988-ban is megjelent egy kiváló tankönyv középiskolások számára, ahol ön azt írta le, hogy a NATO az emberiség ellensége, és a világbékét ellene kell megóvni a Varsói Szerződés adta keretek között. Talán ez lehetett az oka, hogy önt mellőzték eddig a honvédelem területén, de most visszahozták. Ennek ellenére a kormányprogram és a mai, az önök frakcióvezető asszonya szerint sem országértékelő beszéd a honvédelemről nem szól egy szót sem.

Mi nagyon szerényen csak azt szeretnénk kérni, hogy beszéljünk a nemzetőrségről, egy fontos, mindenki számára elérhető, megvalósítható olyan szervezetről, ami vonzó lesz. Higgyék el nekem, kedves szocialista és SZDSZ-es képviselőtársaim, nem hívó szó, hogy zsoldosnak állok, hivatásos katona leszek, jövök-megyek, meg ebből fogok megélni. Ha azt fogjuk tudni meghirdetni - és legyen ez az önök kormányzása alatt, 2005-ben, 2006-ban -, hogy gyertek nemzetőrnek, magyarok, mert arra van szükség, akkor igenis, hamarabb össze fog állni a nemzetőrség létszáma, mint az SZDSZ által hőn áhított profi hadsereg bármelyik alakulata.

Kérem szépen, hogy az országgyűlési határozatot ne vonják vissza. Hozzájárulunk ahhoz, hogy a határidejét módosítsuk.

 

(17.50)

 

Nézzük meg, hogy az európai csatlakozás után milyen új helyzet elé állunk! Mert könnyű most azt mondani, hogy van határőrség meg van hivatásos hadsereg; lehet, hogy azoknak az átalakítása, összevonása - amitől tudom, önök rettenetesen félnek a határőrség és a honvédség összevonásától - lehetséges. Miért kell elvetni azt a játékteret, ami esetleg adódik az európai csatlakozást követően a honvédség területén is a nemzetőrség javára?

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 66 2003.03.11. 2:12  15-136

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Sok mindent elárul egy politikai vitanapon az, hogy miről nem beszél a kormány, mi nem tetszik a kormány képviselőinek. Az elmúlt három és fél óra alatt a kormány képviselői közül a Belügyminisztériumot képviselő államtitkár úr összesen két percet szólt hozzá az önkormányzati krízisterülethez. Ugyanis valóban, tényleges válságban vannak már az önkormányzatok, és az a sodródás, amit a kormányoldalról észreveszünk, már el is sodorta az önkormányzatok nagy részét.

De ennél még szomorúbb, hogy az a két perc valótlanságokat tartalmazott az államtitkár úr szájából. Ugyanis arról van szó, hogy a minden csoda forrására jó bérhiki például Budapesten a kerületi önkormányzatok oldaláról nem vehető igénybe. Az önök kormánya a legutóbbi törvénymódosítással eltörölte a forrásmegosztás korábbi rendszerét. Terveznek egy új forrásmegosztási törvényt, tehát a budapesti pénzelosztások rendszerébe alaposan és alapvetően belenyúltak. A forrásmegosztás viszont változatlanul nem teszi lehetővé azt, hogy az önkormányzatok a jelentős hiányukat a bérhiki keretében külön-külön ebből a forrásból pótolják, mert csak a fővároson keresztül kapják meg ezeket a forrásokat.

A XII. kerületben, ahol helyi képviselő vagyok, ez a közalkalmazotti és köztisztviselői béremelés összesen 800 millió forint pluszkiadást eredményezett. Ha a kormány képviselői ezt körülbelül beszorozzák 23-mal, akkor el tudják képzelni, hogy mire lesz elég az az akármennyire is fölül nyitott 3 milliárd forint - valószínűleg semmire. Kénytelenek lesznek az önkormányzatok vagyonfeléléssel és hitelfelvétellel pótolni ezeket a hiányokat, amire Budapesten eddig nemigen került sor. Most erre kényszerülnek a budapesti önkormányzatok is.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 229 2003.03.17. 1:57  204-308

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én Szabó úr fóbiás rágalmazásaival nem kívánok foglalkozni, csak el szeretném neki mondani, hogy mi a törvénysértő abban, amit önök csináltak, mi a célja, és miért kell hogy egy bizottság felálljon.

Önök 2002 augusztusában regisztráltak egy adatbázist. Azért regisztrálták ezt, hogy ez ne hiányozzon, minden magyar adózó állampolgárról legyen egy adathalmaz. Telik-múlik az idő, az évek során 2006-ig, a választásokig elérünk. Akkor majd önök, 2006-ban, törölnek több, önöknek nem tetsző, ellenzékben lévő, több száz, ezer, akár tízezer adatot is, és a most regisztrált 2002-es adatot ott pótolják. Tehát egyszerűen csalásra készülnek. Arra készülnek, hogy legyen egy alapbázisuk, amiből bármikor, bármilyen törvénytelen módon az APEH adatállományából kitörölhető adat pótolható. És akkor 2006-ban az a becsületes állampolgár, aki négy éven keresztül adózott, az anyagi ügyei jobbra-balra fejlődtek, mégis egy olyan szituációban fogja magát találni, mintha 2002-ben érezné magát, de közben ezt is vett, azt is vett, ehhez is jutott, azonnal adócsalás miatt zsarolható.

Kedves Szabó Képviselő Úr! Önök erre készülnek tudatosan. Ezért volt az adatbázis rögzítése, hogy legyen egy fénykép az országról, egy álló helyzet (Közbeszólás az MSZP soraiból: Inszinuáció!), ami bármilyen szituációban behelyettesíthető. Ezért kell a bizottságot felállítani, hogy ezt a törvénytelen kísérletet megelőzzük - nem a magunk érdekében, hanem az önök érdekében is.

Köszönöm a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 259 2003.03.17. 2:04  204-308

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Örülök, hogy Szabó úr újabb felszólalása után kaptam szót, mert amit mondani szeretnék, az tulajdonképpen neki is válasz.

Kérem szépen, hogy mennyit ártottak önök az elmúlt tíz hónapban a közbizalomnak, az ki fog derülni a jövő héten. Március 20-a a magyar polgárok számára a személyi jövedelemadó-bevallás leadásának a határideje. Én kíváncsi leszek majd arra az adatra, hogy mennyivel kevesebb adóbevallás érkezik meg most, 2003. március 20-áig bezárólag az APEH-hez, mint az előző évben, az azt megelőző évben vagy még az azt megelőző évben. Ha kevesebb lesz, akkor véleményem szerint valószínűleg nem az állampolgárok adózási kedve, hanem a bizalma rendült meg önökben.

Az államtitkár úrnak pedig annyit szeretnék mondani - mert közbeszólt a vitában -, hogy pár hete van a posztján, sok sikert kívánunk ehhez, gondolom, tiszta lappal szeretne kezdeni is, dolgozni is (Dr. Veres János bólint.) - ön felállna most, és azt mondaná, kérem szépen, ezt az adatbázist, úgy, ahogy van, holnap megsemmisítjük. Miért nem teszik ezt? Ezt egyszerűen meg lehetne semmisíteni, ha még az országban van, vagy ha nincs mások kezében. Nem kell ide bizottság, Szabó képviselő úr, semmi nem kell! (Dr. Szabó Zoltán: Miért kezdeményeztétek?) Azt kell mondani: nem ragaszkodunk ehhez az álló fényképhez, nem kívánunk vele se pró, se kontra visszaélni, megsemmisítjük - nagyon egyszerű, ez pár bakelit-, vagy nem tudom, milyen merevlemezeken van. Eljövünk, a négy párt képviselői megnézik, bezúzzuk, mint a kazettákat, amiket illegálisan szoktak másolni, és szépen végigmegy rajtuk egy úthenger - ezt kérjük, államtitkár úr, ennyi az egész! Baromi egyszerű!

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 57 2003.04.29. 1:07  47-86

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint az elnök úr is bejelentette, az általános vita folytatása kezdődött el kettő órakor a Házban, és most a bizottsági előadókat hallgatjuk.

Azt szeretném megkérdezni tisztelettel az elnök úrtól, hogy hogyan kerülhetett arra sor, hogy a délelőtt házelnöklő levezető elnök megnyitotta az általános vitát (Szabados Tamás: El kell olvasni a lap alját!) akkor, amikor a tegnap jóváhagyott napirend szerint ennek a napirendi pontnak az általános vitája ma pontban 14 órakor kezdődhetett volna el. Ez azért sajnálatos, mert most a tisztelt tévénézők nem tudják, hogy mihez szólunk hozzá és miről beszélünk, és magunk is lemaradtunk tulajdonképpen a miniszteri expozéról. Én elvártam volna az államtitkár úrtól azt is, hogy van annyi tisztelettel a téma iránt elkötelezett képviselők irányában, hogy megvárja az expozéjával a hivatalos napirendi pontnak a bevezetését.

Kérném szépen, tisztelt házelnök úr, vizsgáltassa ki, hogy mennyiben történt a Házszabály megsértése ebben az ügyben.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 65 2003.04.29. 5:13  47-86

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az önkormányzati bizottság ellenzékben lévő tagjai kisebbségi véleményük kialakításakor a bizottság valós feladatait tartották szem előtt, és ezért vizsgálódásuk központjába a közoktatásról szóló törvénymódosításnak az önkormányzatokat mint az intézményrendszer fenntartóit érintő jogszabályi változtatását állították.

Nem feladata az önkormányzatoknak ugyanis a tudományos, pedagógiai, teoretikus oktatás-nevelési szakkérdésekben való állásfoglalás. Nem fontos átvennünk a felelősséget az arra hivatottaktól, akik felelősek a jövő nemzedék felneveléséért és útnak indításáért. Az önkormányzatoknak a nevelés-oktatás kereteinek megteremtése, fejlesztése, fenntartása és folyamatos biztosítása a kötelessége. Ezért nem azt kell minősítenünk, hogy a törvénymódosítás gyermekcentrikus-e, ahogy Mester képviselő úr mondta, hanem azt, hogy a módosítás segíti-e az önkormányzatokat a mindenkori gyermeklétszám közoktatásának színvonalas, a felnőtt-társadalom lelkiismeretét megnyugtató megoldásában.

Az előterjesztő abból indult ki, hogy közoktatásunk jelenlegi formájában újratermeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, esélykülönbségeket, és a mi oktatási rendszerünk növeli leginkább a gyermekek induló hátrányait is. Ez az állítás joggal döbbenti meg az oktatási intézményeket minden erővel fenntartani igyekvő, és ebben a nemes törekvésükben a kormány által magára hagyott önkormányzatokat.

A miniszter úr nem akart lemaradni a törvénylapátolási tárcaversenyben, a bús régmúltba révedvén, újra átélve liberális váltólázait, felmelegítette a közoktatást alapvetően felforgató, mindenkit elbizonytalanító elképzeléseit. Nem csodálkozunk azon, hogy az önkormányzatiság követelményei nem zavarják a jogszabály előkészítőit abban, hogy újabb és újabb feladatokat telepítsenek az önkormányzatokhoz, és terheiket indokolatlanul tovább növeljék.

A bizottság ülésén szembesítettük a tárcát a közalkalmazottak 2002. szeptember 1-jével történt béremelésének az önkormányzatok 2003. évi költségvetésére gyakorolt negatív hatásával.

 

 

(14.30)

 

Két budapesti kerület példájával bemutatásra került, miként kényszerülnek intézmény-összevonásra vagy -megszüntetésre az önkormányzatok központi finanszírozás hiányában. A tehetősnek mondott XII. kerület középiskolák, óvodák szerkezetmódosítására kényszerült, és határozatban kellett megszüntetnie - jogutód nélkül - a pedagógiai szolgáltató központját. Az egyik intézkedés átadja a Táncsics Mihály Angol Kéttannyelvű Gimnáziumot a fővárosnak erőforrás hiányában. Tudjuk, hogy a fővárosban is rettenetesen kevés a pénz, és ha vissza is veszik a kerülettől, vajon milyen sorsot szánnak ennek a gimnáziumnak? Arra is volt erőnk, hogy átránduljunk demonstrálni a XI. kerületbe, megvédendő a Bocskai Úti Általános Iskolát a teljes elhalástól. Ezek a súlyos problémák, tisztelt minisztérium! A feszültségek a helyi szinten mindenütt növekednek.

Minő cinizmus a törvényjavaslat 59. §-a, amellyel durván beavatkoznak az önkormányzatok hatásköreibe! A javaslat előírná, hogy a helyi önkormányzat közoktatási intézményét részben vagy egészben akkor szüntetheti meg, akkor szervezheti át, ha az adott tevékenységről, szolgáltatásról továbbra is megfelelő színvonalon gondoskodik, oly módon, hogy annak igénybevétele a gyermekeknek, tanulóknak, szülőknek nem jelent aránytalan terhet. Hogy mi az aránytalan teher, annak eldöntéséhez be kell szerezni a fővárosi, megyei önkormányzat szakvéleményét. A szakvéleményt pedig független szakértő készíti el, akit az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont jelöl ki.

A minisztérium nem átall újabb konfliktuskezelő, de inkább konfliktusgerjesztő személyt beépíteni abba a hihetetlenül nehéz munkába, amit a fenntartók az igazgatókkal, az intézményvezetőkkel, a szülőkkel folytatnak. Én nem szívesen vállalnám ennek a kijelölt komiszárnak a szerepét, aki majd a távolból megmondja, hogy mi az aránytalan teher, mit kell és mit nem kell elviselni az eddig egymással aránylag jól együttműködő szereplőknek.

Előír a javaslat önkormányzati intézkedési tervet, lesz még minőségirányítási program is - úgy hat az egész törvényjavaslat, mintha eddig az önkormányzatok csak úgy hasra ütéssel dolgoztak volna a közoktatás területén.

Tisztelt Ház! Központosítás, hatáskörelvonás, kézi vezérlés és közoktatási diktatúra mindenütt. A kisebbségi véleményen lévők szerint a törvényjavaslat az önkormányzatok szempontjából kidolgozatlan, megalapozatlan, egyeztetés nélküli és ezért törvénysértő, általános vitára egyáltalán nem alkalmas.

És végezetül: a 60. § előírja, a fenntartó önkormányzatnak meg kell határoznia többek között az óvoda nyitva tartásának rendjét. Ezt elfogadjuk, meg fogjuk határozni, az óvodákat nyitva tartjuk, ameddig tudjuk, és ameddig a kormány engedi.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 306 2003.06.02. 10:16  279-325

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Gyakorlatilag itt most előttünk két előterjesztés fekszik: egy törvényjavaslatba összezsúfoltak két, egymáshoz nem tartozó témát, a 4-es metró beruházásáról szóló törvényt, amit természetesen apróbb módosításokkal támogatunk; és egy lopakodó privatizációról szóló salátatörvény-csomagot. (Moraj és derültség a kormánypárti sorokban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van! Halljuk!)

A javaslat 7. és 10. §-ai nem szólnak másról, mint különböző módosító jogszabályokat szeretnének jóváhagyatni az Országgyűléssel a vasútról, az államháztartásról; az önkormányzati vagyongazdálkodástól egészen eljutnak a különböző államháztartási megoldásokig, és éppen ezért teljesen indokolatlan és nem helyénvaló az, hogy ezt a két részt ilyen erőszakosan összeillesztették.

A budapesti 4-es metróberuházás és annak egyszeri állami támogatása nem indokolja a módosítani javasolt jogszabályi változásokat. A módosítások minden jogos és valós indok nélküliek véleményünk szerint, előkészítetlenül kívánnak beavatkozni az állami és önkormányzati tulajdoni viszonyokba. Felhívnám a figyelmet a legdurvábbra: a 7. § (1) bekezdésének b) pontja megengedné azt is, hogy a helyi közforgalmú vasúti pálya és tartozékai olyan gazdálkodó szervezet tulajdonában legyenek, ahol egy önkormányzat egyetlenegy szavazati joggal bír.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez jelentheti azt - hogy egy jól megfogható példát hozzak -, hogy a XII. kerületi önkormányzat belép egy gazdasági társaságba 1 százalékos tulajdoni résszel, egy szavazatot megszerez, és ez a gazdasági társaság utána megveszi a fogaskerekűt, úgy, ahogy van, és értékesíti. Ilyen és hasonló beláthatatlan következményekkel bír az, hogyha ezeket az összegereblyézett különböző jogszabályokat itt jóváhagyatják az Országgyűléssel.

Az előzetes egyeztetés teljes mellőzésével óhajt az előterjesztő a magyar államot érintő polgári jogi vonatkozású módosításokat elfogadtatni az Országgyűléssel, holott ezek a kérdések alapos és felelős, felkészült jogalkotási munkát igényelnek.

Javasoljuk elhagyni a 7. §-tól a 10. §-ig szóló részt, és abban a pillanatban igen rövid időn belül a Ház teljes konszenzussal jóvá tudja hagyni a metróberuházási javaslatot, hiszen gyakorlatilag semmifajta különösebb ellentét nincs közöttünk, még a korábbi támogatást illetően sem. Az elhagyni javasolt módosítások mindegyike politikai töltetű és szándékú kezdeményezés, amelyek - ha valóban indokolt is esetleg a bevezetésük - teljes egyetértés mellett is fokozott felelősséggel és körültekintéssel lennének bevezethetők.

Gy. Németh Erzsébet képviselő asszony és Bőhm úr is beszélt arról, hogy igenis, vannak ennek a dolognak politikai felhangjai. Mi szeretnénk kivenni ebből a törvényjavaslatból ezeket a politikai felhangokat, és kimondottan nem foglalkoznánk mással, csak a kívánt beruházásnak a lebonyolításával. De sajnos ezt nagyon nehéz megtenni akkor, amikor az indokolás is úgy beszél, hogy a miniszterelnök úr által meghirdetett Európa-tervnek megfelelően a törvényjavaslat…

Tehát egyszerűen nem azokat az indokokat hozza elő a törvényjavaslat, hogy Budapestnek, a fővárosnak, az országnak metró kell, hanem azt mondja, hogy az önök miniszterelnöke kijelentette az Európa-tervben, hogy metrónak márpedig lenni kell. Nem baj, csak önök - ne haragudjanak a kifejezésért -, enyhén szólva, átvágják a saját miniszterelnöküket, ugyanis a következő baj ezzel a törvényjavaslattal a címében van: az a baj, hogy a címe rossz. Ennek a címe ugyanis úgy szól, hogy törvényjavaslat a budapesti 4-es - Budapest Kelenföldi pályaudvar-Bosnyák tér közötti - metróvonal első szakasza megépítésének állami támogatásáról.

 

 

(0.30)

 

Mit mondott az önök miniszterelnöke 2003. február 11-én? Fölsorolta ezt az Európa-tervet, erre hivatkozik, úgy látom, az indokolásban, ez a legfontosabb jogalapja itt a metróberuházásnak. De nézzük, hogy addig, ameddig Medgyessy Péter miniszterelnök úr pontosan megmondta, hogy az M3-as 2004-ig Görbeházáig, 2006-ig Nyíregyházáig, az M30-as Miskolcig ér el, az M35-ös 2006-ig, az M5-ös 2006-ig megépül Szegedig, tehát mindig megmondta, hogy honnan indulnak, és hová kell elérni, egy fél mondatot pazarolt a metróra. Ez, kérem szépen, így szól: a parlament döntését követően még az idén megkezdődik a 4-es metró megépítése.

Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr nem mondott se első szakaszt, se pályaudvart, se Kelenföldi, se Keleti pályaudvart. Azt mondta, hogy a 4-es metrót kell megépíteni. Szeretnénk, ha ez valósulna meg. Arról nem beszélve, hogy igazán lehetett volna az előterjesztő pénzügyminiszter olyan nagyvonalú, hogy nem kívánja elvonni a fővárosi önkormányzat hatáskörét a szakaszolástól, hogy mettől meddig építsen, hogyan és miképpen. De nemcsak hogy az önkormányzat hatáskörét nem kell elvonni, hanem a szakemberekét, a beruházókét és a tervezőkét.

Tehát az lenne egy helyes megoldás, ha mi itt most arról tudnánk beszélni, hogy a törvényjavaslat a Budapest 4-es metróvonal megépítésének állami támogatásáról szól. És ebben az esetben megvalósul az, amit az Európa-tervben az önök miniszterelnöke kért, és nem szorul be semmilyen körülmények között a fővárosi önkormányzat különböző keretek közé és szakaszolásba. Az a véleményem, hogy a törvényjavaslat feleslegesen szűkíti Budapest Főváros Önkormányzatának mozgásterét a metró építésével kapcsolatosan.

Mind a tervezéskor és ennek hatósági jóváhagyásakor, mind a kivitelezés során felmerülhetnek olyan nyomós érvek és tények, amelyek a teljes nyomvonal különböző szakaszokban történő megépítését indokolják. Előfordulhat, higgyék el, ahogy Csapody képviselő úr mondta, hogy magát a nyomvonalat lesz kénytelen a beruházó módosítani. Ebben az esetben egy ilyen rosszul előkészített finanszírozási törvény azonnal leállítja a pénzügyi forrásokat.

És hogy erre joggal gyanakszunk, annak az az oka, hogy 1991-ben készült egy szakvélemény. Tudom, hogy nagyon sok szakvélemény készült, de ezt egy olyan cég készítette, egy bizonyos Ökocentrum cég, nemzetközi környezetvédelmi és koordinációs részvénytársaság, melynek igazgatósági elnöke dr. Demszky Gábor volt. Ez a cég készített egy szakvéleményt a Gellért tértől 8 kilométerre, a Budakeszi úton tervezett mélyépítési munkával kapcsolatosan, ahol ez az Ökocentrum cég - másokkal egyetemben, bizonyos telekspekuláció okán - szeretett volna a föld alá építeni egy filmstúdiót.

Ebben a szakvéleményben, ami Demszky úr előtt és mindenki előtt ismert, benne van, hogy fokozott óvatossággal kell eljárni akkor, amikor betonépítményt teszünk le a karsztvidéken, mert elképzelhető, 8 kilométerre a Gellért tértől, hogy sérül a forrás, szennyeződik a forrás, megszűnik a forrás. És ennek az állandó figyelése és kezelése fokozottan indokolt. Ehhez képest, kérem szépen, a Gellért térre tervezett metróállomás ötször akkora, mint ez a 8 kilométerre, a föld alá tervezett filmstúdió.

Úgyhogy én valóban félek attól, hogy esetlegesen ezt a nyomvonalat meg kellene változtatni. Különösen akkor, amikor képviselő asszony úgy nyilatkozott a bizottsági ülésen is, hogy ő csak reménykedik abban - hadd idézzem szó szerint Gy. Németh képviselő asszony szavait: “Nagyon úgy néz ki, és nagyon remélem, hogy néhány héten belül a környezetvédelmi engedélyt meg fogja kapni a 4-es metró beruházása.ö Mi is reménykedünk. Csak szeretnénk, ha ezek a környezetvédelmi engedélyek már meglennének.

Ha az előterjesztő és a kormányoldal respektálná azt az észrevételünket, miszerint a saláta részét el kell hagyni ennek a törvénynek, és a nevében nem kell szakaszokat említeni, hanem egyszerűen arról kell beszélni, hogy a 4-es metrót támogatni kívánja ez a kormányzat, higgyék el, azzal valamennyien, de elsősorban önök járnak jól. És akkor menet közben, bármilyen változásnál nem lesz szükség arra, hogy a pénzügyi finanszírozás bármilyen fokon megakadjon, és ne folytatódjon esetleg.

Köszönöm szépen a figyelmüket, majd a bizottsági ülésen elhangzottakkal egy későbbi időpontban folytatom.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 314-318 2003.06.02. 4:36  279-325

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azért vagyok kénytelen második körben is hozzászólni, mert az önkormányzati bizottságban egyhangúlag támogattuk a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, és Gy. Németh Erzsébet képviselő asszony megkapta azt a bizalmat is, hogy a bizottságban elhangzottakat ismertesse. Önök kitörő tapssal fogadták azt a fél mondatot, amiben azt mondta, hogy egyhangúlag elfogadtuk.

Úgy gondolom, a parlamentarizmus ott folytatódik és ott kezdődik, hogy önöknek joguk van tudomást szerezni arról, hogy mi történt az önkormányzati bizottságban. (Dr. Géczi József Alajos: Meséld el!) Elmesélném, ugyanis olyan furcsa dolog kezdődött, hogy a Ház igen tisztelt, mélyen tisztelt elnök asszonya úgy gondolta, hogy az önkormányzati bizottságot ki sem kell jelölni a 4-es metró megtárgyalására, hiszen csak 153 milliárd forint önkormányzati címzett, cél- vagy állami támogatásról van szó. (Zaj. - Manninger Jenő távozik az ülésteremből. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Jenő! Várd meg a választ! - Látod, Kosztolányi, még ők is itt hagynak! - Én meg lennék sértve.) Úgyhogy külön kellett megkérni a lehetőségét annak, hogy az önkormányzati bizottság ezt tárgyalja. (Az elnök csenget. - Szórványos taps és zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.)

Folytatom egy kicsikét. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Ház!

 

ELNÖK: Csendet kérek, szerintem ezzel csak hergelik a szónokot.

 

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): A bizottságban azok a dolgok, amiket az előző tíz percben el tudtam mondani, elhangzottak, de megmaradt egy éles szembenállás. (Kovács Kálmán: Az meg.) Én azt állítottam az önkormányzati bizottságban, hogy a kormány döntése, tehát maga a törvényjavaslat ellentétes a fővárosi közlekedési rendszer konszenzussal elfogadott fejlesztési tervével. Ezzel szemben Gy. Németh Erzsébet, MSZP, jegyzőkönyvben azt állítja, nem igaz, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat ellentétes lenne a főváros közlekedésrendészeti fejlesztési tervével, annak minden egyes paraméterében (Manninger Jenő visszatér egy rövid időre az ülésterembe. - Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás: Itt hagyott valamit a Jenő.) és minden egyes tételének megfelel.

Lehetséges, hogy ezt a vitát ezen a héten el tudnánk dönteni, ha önök nem erőltetnék azt, hogy minden körülmények között holnap ennek a részletes vitájára is sor kerüljön. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ma! Ma!) A holnapi napon.

Tisztelt Ház! Szóba került még a bizottságban az az elképzelés is, hogy Budapest XV. kerületében '96-ban volt egy időközi választás. Az egyik jelölt azzal kampányolt, hogy metrót Palotának! A másik jelölt nem ezzel kampányolt. Ez a másik jelölt vesztett, illetve nyert. (Közbeszólás: Most nyert vagy vesztett? - Zaj. - Az elnök csenget.)

 

ELNÖK: Nagyobb figyelmet kérek!

 

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): A Fidesz képviselője kampányolt a “Metrót Palotának!ö szlogennel, és Hajdu képviselő úr nem támogatta akkor a metró megépítését. Úgy gondolom, az, hogy akkor Hajdu képviselő úr nyerte meg a polgármesteri választást, ne arra a következtetésre ösztönözze önöket, hogy Palotának nem kell metró, mert véleményünk szerint kell metró (Dr. Szekeres Imre: Azért, mert szép, meg okos, azért nyerte meg.); ugyanúgy, ahogy kell a két lakótelepnek, a szomszédok lakótelepének ezen az egész szakaszon.

Tehát azt szeretnénk kérni, hogy egyrészt máskor a bizottság előadó asszonya vagy előadója (Zaj. - Az elnök csenget.) szíveskedjen pontosan ismertetni a bizottságban elhangzottakat és azokat a kérdéseket is, amelyekben nem értettünk egyet a bizottságban. Még egyszer ismételem: az, hogy általános vitára egyhangúlag mi, fideszes képviselők is javasoltuk, annak a következménye, hogy támogatjuk a metróépítést Budapesten, a megfelelő módosítások mellett. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 115 2003.06.03. 5:06  114-179

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Ahogy elnök úr kérte, megjelölném, hogy a 16. ponthoz kívánok először hozzászólni. Dr. Fónagy János képviselőtársammal együtt azt javasoltuk, hogy a törvény második részében felsorolt módosító jogszabályok közül valamennyit helyezzük hatályon kívül, azt az előterjesztő vonja vissza. (Moraj az MSZP soraiban.)

Az volt a meggyőződésünk, és az is maradt, hogy a 4-es metró beruházásának állami támogatása - amit apróbb módosításokkal a magunk részéről is igen helyeslünk -, nem ad okot arra, hogy a kormány egy lopakodó privatizációval hozzányúljon a vasúttörvényhez, hozzányúljon a koncessziós törvényhez, beleszóljon a Ptk.-ba, és végeredményben alkotmányjogi kérdéseket is érintsen. Lehetséges, hogy ezeknek a felvetéseknek bárminemű jogi alapja előfordulhat, de azt ma hajnali kettőtől, amikor ezt az általános vitát befejeztük most délután 3 óráig valószínűleg senki nem tudta volna átrágni.

Nem csodálkozom azon, hogy a bizottsági ajánlások között senki, egyáltalán senki nem kapott támogatást, sőt, vannak olyan kormánypárti javaslatok, amelyek az egyharmadot sem érték el. Azt, hogy ebben a „ salátaö részében a törvénnyel gond van, nemcsak mi éreztük, Fónagy képviselőtársammal, hanem így érezte azt Vastagh Pál, Eörsi Mátyás, Bőhm képviselő úr, akik szintén ehhez a részhez adtak be módosító indítványokat. Az önkormányzati bizottságban ezek a javaslataik még az egyharmadot sem érték el. Jól érzik avatott jogász kollégáim - Vastagh úr, Eörsi Mátyás -, hogy igenis, súlyos problémák vannak itt ennek a törvénynek a „ salátaö részében, olyan dolog bukkan föl, ami eddig az önkormányzatok életében még nem fordult elő: akár olyan gazdasági társaságban is szerepelhet az önkormányzat, ahol csak egy szavazattal bír, és mégis korábbi állami törzsvagyon gazdasági társaságba vihető oly formában, hogy az lehet akár közforgalmú alépítmény, felépítmény, tehát a villamosoktól, a BKV-tól kezdődően minden privatizációra sor kerülhet.

Én azt kérném a kormánytól, hogy fontolja meg, és vonja vissza a törvényjavaslatnak ezt a részét, így, generálisan. Hiába néztük, hogy mi maradhat mégis benne valamilyen formában, nem találtunk olyat, ami esetlegesen - bár ilyen szándékunk nincs - az Alkotmánybíróságnál megállhatná a helyét.

Különösen érdekes volt számunkra az, amikor az államháztartásról szóló törvény módosításakor a kormány felelősségét és hatáskörét kívánta ez a törvény korlátozni oly módon, hogy 25 milliárd, illetve 50 milliárd forintot elérő esetekben a kormánynak az Országgyűléstől felhatalmazást kell kérnie minden esetben. Ez tulajdonképpen beleszól a jóváhagyott költségvetési törvénybe: rengeteg, számtalan 25 és 50 milliárdot meghaladó tétel van a Magyar Köztársaság költségvetésében. Ezt most utólagosan, visszamenőleg, vagy előremenően kell majd ide, az Országgyűléshez bemutatni? A költségvetés végrehajtásáért, kérem szépen, Magyarországon a jelenleg fungáló kormány felel. Ennek a felelősségnek a visszahárítása az Országgyűlésre, csak azért, mert most szíveskedtek állami támogatást nyújtani a metróépítkezéshez, egy elfogadhatatlan kezdeményezés.

Tegnap az általános vitában elismerték a kormánypárti képviselők, hogy politikai töltetű, politikai színezetű dolog van a mögött is, hogy az államnak újabb polgári jogi szerepkört kívánnak meghatározni anélkül, hogy ezt egy alapos, tudományos, részletes alkotmányozási folyamat megelőzné. Nem értjük, hogy erre miért van ebben a formában szükség, miért gondolja úgy a kormány, hogy most valami oknál fogva ide, ehhez a törvényhez kell ezt minden körülmények között beerőltetni.

Úgyhogy komoly aggályaink vannak a jövőre nézve, ha ez a privatizációs lehetőség megindul. Számunkra nem volt meggyőző az a válasz, hogy itt csak a BKV-ról lenne szó - a BKV eddig is száz százalékos fővárosi önkormányzati tulajdonú cég volt, ott változtatásra nincs szükség, még a metróépítés okán sem.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 131 2003.06.03. 4:05  114-179

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Pettkó képviselő úr nyilatkozatára azért nem reagálok most, mert ha jól tudom, akkor az első négy paragrafus tekintetében még nem nyitottuk meg a vitát, úgyhogy visszatérnék és jelezném, hogy a 16-ossal szeretnék foglalkozni.

Örömmel üdvözlöm, amit a képviselő asszony, budapesti frakcióvezető asszony kapcsolódó módosító indítványként benyújtott, mert önök megtették az első lépést, legalább elfogadták, hogy a 7. § b) pontjában az az előírás, miszerint egy szavazat is elegendő valamely önkormányzati tulajdonosi érdek érvényesítéséhez, az elégtelen. Rólunk azt szokták mondani, hogy az önkormányzati bizottságban élesen szemben állunk egymással. Igaz az, hogy a képviselő asszony többször nehezményezte, hogy én mint fővárosi képviselő jó kapcsolatot ápolok a fővárosi frakcióval, és hogy ki vagyok okosítva ezekben az ügyekben.

Azt szeretném, ha továbblépnénk az ügyben, és eljutnának odáig, hogy az egész „ salátaö része, tehát a módosító jogszabályok visszavonásra kerülnének. Ezt meg lehet tenni, különösen azért, mert dr. Bőhm András úr és Kékesi úr nem velem vitatkozott: önök a kormány előterjesztésével vitatkoztak, és azt külön sajnálom, hogy Kékesi úr javaslatát a költségvetési bizottságban nem támogatták, és azonkívül egyetlen más bizottságban sem támogatták.

Talán hajnalban még figyeltek teljes frakciólétszámmal arra, hogy a Ház elnök asszonya, Szili Katalin az önkormányzati bizottságot nem jelölte ki még tárgyaló bizottságnak sem. De az csak feltűnő mindenki számára, hogy itt egyetlenegy olyan bizottság nincs kijelölve a törvényjavaslatnak a megtárgyalására, amelynek tagjai a jogi kérdésekben autentikusak. Bőhm úr is az, Vastagh úr is az, jómagamat is annak tartom, Deutsch úrral együtt.

Meg kellene nézni ezt a törvényjavaslatot, lassítani kellene a törvényalkotást, alaposan meg kellene nézni a dolgokat. Ugyanis - ennyit még a 16. § végére -, tisztelt képviselőtársaim a kormánypárti oldalon, önök mit szóltak ahhoz, amikor reggel 10 órakor az önök kezébe is odatették az Országgyűlés Jogi Főosztályának szakmai észrevételeit? Az utolsó pillanatban, 10 órakor kaptuk kézhez. Ezt jogász az Országgyűlésben, bizottság, szakmai részről senki nem látta. Az első észrevétel megérkezett. Kérem szépen, a főosztályvezető-helyettes asszony szakmai észrevétele így kezdődik: “A törvényjavaslat tévesen tartalmazza a vasútról szóló törvény számát.ö Ha már a száma el van írva a vasúti törvénynek, akkor mi lehet ott még utána? Van, mert itt fel van sorolva! Talán még egyet a többi közül: “A koncesszióról szóló törvény jelenleg hatályos szövegéből a » közforgalmú« jelzőt el kívánják hagyni. Ez a 8. §-hoz fűzött indoklásból nem állapítható meg.ö Az Országgyűlés Jogi Főosztálya úgy látja, hogy a szöveg nem egyértelmű, a ragok nem passzolnak egy törvényszövegben egymáshoz. Úgyhogy szeretném, ha Bőhm képviselőtársam, Kékesi képviselőtársam zokon venné, hogy az önök kompetens javaslatait jogi alátámasztással nem tárgyalja meg egyetlen jogi relevanciával bíró bizottság sem.

Köszönöm szépen. A 16. ponthoz további észrevételem nincs, a többihez pedig kevés lenne az idő, úgyhogy, alelnök úr, ebben a szakaszban még később szót kérek.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 137 2003.06.03. 5:26  114-179

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, alelnök úr. A 16. ponthoz már csak egy zárómondat. Nem szolgálna a demokrácia dicsőségére az, ha valamelyik ciklusban az akkori jogszabályok alapján a Legfelsőbb Bíróság hoz egy jogerős ítéletet, majd a ciklusváltás vagy a kormányváltás után, egyszerűen a jogerős ítéletet el nem fogadva, még mindig opponálva, önök, mármint a szocialisták és a szabad demokraták, egyszerűen arra tesznek javaslatot, hogy akkor, ha ez így van, mi majd megváltoztatjuk a jogszabályokat. Ne ez legyen, hanem inkább az, amit Deutsch képviselő úr most mondott, hogy együttgondolkodva nézzük át ezeket a jogszabályokat.

Alelnök úr, tisztelt képviselőtársaim, szeretnék áttérni a 13-14. javaslatokra - két szűkszavú, de nagyon fontos javaslat. Dr. Illés Zoltán azt javasolja az 5. §-ban: az Országgyűlés felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a jogszabályok által előírt engedélyek megléte esetén megkösse a fővárossal a szerződést. Ez nagyon lényeges dolog, mert abban is egyetértünk a fővárosi frakcióvezető asszonnyal, hogy nincsenek meg ezek az engedélyek. Gy. Németh Erzsébet a bizottsági ülésen annak a reményének adott hangot, hogy néhány héten belül a környezetvédelmi engedélyt meg fogja kapni a 4-es metró beruházása.

Nekem nagyobb aggályaim vannak. Én az általános vitában és a bizottsági ülésen is többször elmondtam önöknek egy ökocentrumos, valamikor Demszky úr által elnökölt céggel kapcsolatosan, hogy vannak ám más szakvélemények is. Soha nem kérték tőlem, hogy én ezeket mutassam is meg, mert biztosak voltak benne, hogy ilyen szakvélemény van. Most nálam van; a Bohn Mélyépítő Kft. előzetes hidrológiai tanulmánya vizsgálja azt a kérdést, hogy szennyezheti-e az építkezés, illetve a létesítmény működése a védett karsztvizet.

Talán emlékeznek a hajnali előadásomra: a Budakeszi úton egy betonból épített filmstúdiót 8 kilométerre kívántak a föld alá süllyeszteni, ami harmad- vagy ötödannyi, mint egy metróállomás a Gellért téren. Csak két mondat, és nem kiragadott mondat a beépítés hatósági, hidrológiai viszonyaira, erre figyeljünk: feltétlenül foglalkozni kell azonban a karsztvíz védelmével, különösen azért, mert a Gellérthegy-perem hévízforrásai az Ördögárok-völgy északnyugat-délkeleti irányú mélyreható hasadékrendszerével kapcsolatban vannak. Tehát a karsztvíz szennyezése itt a védett hévforrásokat is veszélyeztetheti.

Másutt azt írják: a technológiákat és az intézkedéseket nyilvánvalóan a részletes geotechnikai feltárás és vizsgálat eredményeinek az ismeretében kell pontosan meghatározni, azonban előzetesen is megadhatók a legfontosabb alapelvek.

És már csak egy rövid idézet: csak olyan mélyépítési módszer engedélyezhető, mely nem jár nagy mennyiségű szennyezett víz talajba juttatásával. Nem javasolható például a jelentős mennyiségű betonszuszpenzióval dolgozó, résfalas megtámasztás. Tudomásom szerint a metróállomások nagyobb része eddig így épült. Lehet, hogy most már nem így fog épülni, de ez a szakvélemény 8 kilométerre a gellérthegyi hőforrásoktól azt javasolja, hogy így nem szabad építkezni.

Aztán van itt egy-két olyan szakkifejezés, hogy mit kellene csinálni - injektálásos repedéstöltés is szóba jöhet s a többi. Tehát vannak olyan szakvélemények, amelyek feltehetőleg a hatóságok előtt is ismertek, mint ahogy sajnos a főváros főpolgármestere előtt is ismertek kellettek hogy legyenek.

Ezek az engedélyek, remélem, nagyon hamar meglesznek, de addig, amíg nem lesznek meg, ne köttessék meg ez a szerződés, mert ha a Gellért térre nem lehet állomást építeni, akkor nyomvonal-módosítás is szóba kerülhet, de mondom, annak a vitáját majd egy kicsit később folytassuk le. Tehát én azt szeretném, ha támogatnák ezt a módosító javaslatot, ami semmi más megkötésről nem szól, megint a Pénzügyminisztériumnak, a Veres államtitkár úr által képviselt Pénzügyminisztériumnak nyújt segítséget, hogy amíg engedélyek nincsenek, addig szerződés se szülessen, illetve folyósítás se történjen. Ez az egyik javaslat.

A másik javaslat arról szól, a kormány munkáját segítendően a metró támogatásával, hogy az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy hozzon létre a 4-es metró beruházását ellenőrző bizottságot, amelynek a megbízatása a metróberuházás befejezéséig tart. Kell ilyen ellenőrző bizottság, amikor a mai nap híre az, hogy Demszky Gábor félmilliárd forintot akar fordítani az új vonal megépítésének a népszerűsítésére. Félmilliárd forint, 500 millió forint menne el arra, amiről tegnap hajnalban azt állítottuk, hogy az ország (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) lakosságának 80 százaléka támogatja. Demszky úr már pazarolni szeretne - ezt szeretném, ha megállítanánk ennek a javaslatnak az elfogadásával.

Köszönöm a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 155 2003.06.03. 5:13  114-179

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, alelnök úr, a szót. Azzal szeretném még kiegészíteni az eddig hallottakat, hogy kritika érte a vitastílusunkat, hogy esetleg túlságosan fővároscentrikus, vagy talán a Fővárosi Önkormányzatban érezzük magunkat. Az egy helyzet, hogy Gy. Németh Erzsébet az MSZP fővárosi frakciójának vezetője, Bőhm dr. az SZDSZ-é, Deutsch úr a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségé - ez az ő nyilatkozataiknak plusztekintélyt és -súlyt kölcsönöz.

Azt gondolom, hogy helyes, ha a fővárosiak megszólalnak ebben a fővárost érintő beruházásban, de mi nem fordultunk el a vidéktől, eszünk ágában sincs, és mindenkit arra kérek és arra kérünk, hogy ne is gondoljon a főváros-vidék szembeállítására ebben az ügyben. Ezért született meg a törvényjavaslat 2. §-ához az a módosító javaslat, hogy az a forrás, amit az állam nyújt támogatásként, nem csökkentheti a vidékfejlesztési feladatok teljesítésére szolgáló állami támogatás keretét. Azaz a fővárosi Fidesz-Magyar Polgári Szövetséget képviselő, igen számos országgyűlési képviselő úgy gondolja, hogy ennek a forrásnak Budapesten hasznos helye van a metró megépítésére, de források vidékről nem kerülhetnek fel, vagy nem kerülhetnek elodázásra, vagy eltörlésre. Ezért kérjük szépen, hogy szíveskedjenek támogatni ezt a módosító javaslatot.

Javasoltunk egy lehetséges másik megoldást is. Arra gondoltunk, hogy egyszerűbb, ha a törvény nevét egyszerűen Budapest 4-es metróvonal megépítésének állami támogatásáról szóló törvényjavaslatnak hívjuk. Ezt azért tesszük, mert szeretnénk segíteni a kormánypárti képviselőknek. Szeretnénk összhangba hozni a törvényjavaslatot a törvényjavaslat indokolásával. Ugyanis az általános indokolás úgy szól, kérem szépen: “A miniszterelnök úr által meghirdetett Európa-tervnek megfelelő törvényjavaslat.ö Én nem hiszem, hogy önök szándékosan szeretnék Medgyessy Péter miniszterelnök urat meghazudtolni, hazugságban hagyni, pláne nem vele egyeztetés nélkül őt hátba támadni - de akkor miért javasolnak önök más megnevezést, mint amit az Európa-tervben Medgyessy Péter miniszterelnök úr 2003. február 11-én ismertetett? Gondolom, ez mindenkinek talán nemcsak az irodájában, hanem odahaza is megvan önök közül az olvasólámpa alatt.

Tehát a 10. pontban, az infrastruktúra fejlesztéséért, azt mondja az utolsó mondatában ez az Európa-terv: “A parlament döntését követően még az idén megkezdődik a 4-es metró megépítése.ö A miniszterelnök úr nem szakaszolta, nem azt mondta, hogy a Kelenföldi pályaudvartól a Keleti pályaudvarig, hanem azt mondta, hogy az általa ismert 4-es metró. Az általa ismert 4-es metró az, amit az országgyűlési választások kampányában 4-es metrónak hívtunk, amiről Deutsch úr azt mondja, hogy Dél-Buda-Rákospalota. Ehhez képest jön a kormány előterjesztése, és azt a kormányzó pártok támogatják, és hazugságban hagyják a miniszterelnök urat a tekintetben, hogy bocsánatot kérünk, nem arról van szó, csak két pályaudvart kötünk most össze metróval.

Ez azért is furcsa, mert közben ebben az Európa-tervben pontosan le van ám írva, amit Medgyessy úr itt elmondott az Országházban, hogy például az M3-as Görbeházáig épül meg; Nyíregyházáig épül meg 2006-ig az M3-as. Azt mondta, hogy az M30-as 2004-ig Miskolcot éri el, 2006-ig az M35-ös Debrecent, tehát megmondta, hogy mettől meddig megy a dolog. Hogy sikerül-e betartani, azon már csak izgulunk és drukkolunk, hogy így legyen, bár ebben az évben még erről nem láttunk semmit sem.

Tehát kérem szépen, ha azt szeretnénk, hogy a törvényjavaslat és annak indokolása szinkronban legyen, akkor arról van szó, hogy a nevét meg kell változtatni, és azt kell mondani, hogy a Budapest 4-es metrót támogatjuk. Bár tudom, hogy más is van a dolog mögött, nemcsak az, hogy az egyébként gyenge szavahihetőségű miniszterelnök urat önök itt gyakorlatilag meghazudtolják. Az igazság kiderült ma tíz órakor az önkormányzati bizottságban: Csabai Lászlóné képviselőtársunk azt mondta, erre van pénz. Ez a baj, hogy a tavaly tavaszi, a tavaly őszi állítások mögött semmifajta anyagi fedezet nem volt, és Csabai Lászlóné ezt elismerte. Ennek örülünk, köszönjük, ezt talán meg tudjuk érteni, ha majd a pénzügyi részét bemutatják, akkor még hajlandók vagyunk el is fogadni - csak tessenek beismerni, hogy a kampányban önök nem mondtak igazat.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 104 2003.06.04. 5:11  1-135

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Most, hogy a XIII. kerületi valós történetet megismertük, térjünk át egy olyan budapesti kerületre, ahol nemcsak a költségvetési és pénzügyi trükkökkel okoztak 1 milliárd 200 millió forint hiányt idén a gazdálkodásunkban, hanem 700 millió forintot maga dr. Lamperth Mónika miniszter asszony vont el, vett el a kerülettől.

Mi történt a XII. kerületben? A XII. kerület évek óta sikeresen készített elő egy tömbrehabilitációt a Déli pályaudvar környékén. Négy, tisztességes életkörülményeket nem biztosító épület lebontásával, helyükre modern, a városképi szempontoknak megfelelő, a környék lakóinak igényét jobban kiszolgáló épületegyüttes megvalósítása indult el. A kerület a korábbi években, jó gazdálkodásának köszönhetően saját erőből 214 lakásból 83 családot helyezett már ki, és olyan lakásokat biztosított nekik, ami számukra maximálisan megfelelő volt. A Széchenyi-terv nyújtotta lehetőséggel élve további 163 lakás kiürítését biztosító pályázatot készített elő a kerület 667 millió forint értékben. A kerület a pályázaton sikerrel vett részt, és a Gazdasági Minisztérium a teljesítés előtt állt.

Az új kormány hivatalba lépésével az önkormányzat és a kormányzati szervek tárgyalásában jelentős stílusváltás következett be.

2002 augusztus: a Magyar Lakásinnovációs Kht. tájékoztatta az önkormányzatot, hogy szerződésmódosítás várható a tárcaközi bizottsági ülésen, és az új miniszter, dr. Lamperth Mónika ennek alapján fog dönteni.

2002 november: a kht. ügyvezetője közli, hogy a BM jogi képviseleti irodája az iratokat bekérette. Akkor már a kerületben, az önkormányzatban rossz előérzetünk volt.

December 2-án a BM főosztálya értesítést küld, miszerint a támogatási szerződéstől elállnak. Hétszázmillió forintról volt szó.

Politikai büntetés egy polgári vezetés és irányítás alatt működő kerületnek? Az is, csak részben, kedves szocialista képviselőtársaim. Nem az, elsősorban kisstílű bosszú. Büntetés a lakásra váró családok, a költözni akaró és életüket már bizakodóan eltervezett kerületi polgáraink számára. Hogy reagált erre a miniszter asszony, aki, mint tudjuk, az önkormányzati bizottság alelnöki tisztéből lett belügyminiszter, és már órákkal ezelőtt eltávozott a politikai vitáról. Hogy reagált minderre a 700 millió forintos elvonásra, ő saját maga? Saját maga nem ereszkedett le odáig, hogy levelezzen mondjuk egy budapesti polgármesterrel, a következő levelet küldte.

“A miniszter asszony megbízásából tájékoztatom a polgármester urat, hogy a Belügyminisztérium lakáspolitikai és építésgazdálkodási főosztályvezetője által írt levelet, amelyben a miniszteri döntésnek megfelelően a támogatási szerződéstől való elállást közli, jogszerűnek és helyesnek tartom. A főosztályvezető úr levelében a szerződéstől való elállások jogi indokai ismertetésre kerültek. Abban az esetben - írja a közigazgatási helyettes államtitkár a miniszter asszony nevében -, ha nem ért egyet a döntéssel, jogában áll bírósághoz fordulni.ö Együttműködés? Párbeszéd? Egyeztetés? Nem, bíróságra küldik az egész kerületet. Én nem akarok rossz lelkiismeretet kelteni a mosonmagyaróvári polgármesterben, de lehet, hogy a tőlünk, a kerülettől ellopott 700 millió forintból ott tudnak gazdálkodni, az önök oldalán?

Szeretnék a miniszter asszonynak egy interpellációt továbbítani. Idézet az interpellációból. “Szavakban igen, tettekben nem fontos a Nagyenyed utcai tömbrehabilitáció? Nem azonos mércével méri a Nagyenyed utcai lakók gondjait azokkal a polgárokkal, akik nagyméretű lakásokban, ingatlanokban érdekeltek? Tudomásom szerint évente rengeteg pénzt költ a polgármesteri hivatal a lakások karbantartására. Mikor és mit szándékozik tenni az érintett lakások ügyében, a kemény tél ugyanis rengeteg kárt okozott a Nagyenyed utcai lakásokban?ö Kérem szépen, ezt az interpellációt egy szocialista önkormányzati képviselő adta be, Vincze Géza helyi képviselő, MSZP-frakcióvezető.

Vele együtt kérdezem a miniszter asszonyt: nyugodt lelkiismerettel vonta meg a pályázaton elnyert 700 millió forintot a kerület lakóitól? Önként döntött a Nagyenyed utcai lakók életének sorstalanná tételéről vagy a kormány felelőtlen költekezésének egyszerű következményével állunk-e szemben? Miniszter asszony - biztos meghallja -, ki tetszik jönni a Nagyenyed utcába? Ugyanis várják a helyi nyomorúság konzerválóinak képviselőjét, önt, dr. Lamperth Mónika miniszter asszony. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 189 2003.06.04. 3:51  136,140-141,144-147,174-196

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Én tényleg segíteni szeretnék Mécs Imre képviselőtársamnak, hogy folytathassa az észrevételeit az adatvédelem problémáinak a területével kapcsolatosan.

Én nem érzek erős kritikát megfogalmazódni az ő felszólalásában, de annak a véleményemnek szeretnék hangot adni, hogy az adatvédelem területén ami a parlamenti bizottságok, vagy a parlament általános munkáját illeti, kedves Mécs képviselőtársam, inkább a vizsgálóbizottságokkal van a baj. Nem véletlen, hogy ön tette szóvá ezeket az adatvédelmi polémiákat; és az sem véletlen, hogy én ezekre reagálok, hiszen az előző ciklusban magam is vezettem egy vizsgálóbizottságot - és akkor más személy töltötte be az adatvédelmi biztosi pozíciót. A korábbi adatvédelmi biztos a bizottság munkáját nem segítette, sőt nyilatkozott a tekintetben, hogy történt-e államtitoksértés, vagy hogy megsértették-e a zárt ülési jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozatalát. Talán emlékeznek rá, nem kell különösebben részletezni, hogy az egyik képviselőtársunk a sajtónak kiszolgáltatott olyan jegyzőkönyveket, olyan személyes adatokat, olyan bizonyítékokat, amelyek zárt ülés keretében kerültek egy vizsgálóbizottság birtokába.

Mécs képviselő úr is, azt hiszem, a rossz tapasztalatait akkor szerezte, amikor szintén egy vizsgálóbizottság vezetése kapcsán kerülhetett és állt az adatvédelmi problémák elé.

Ezzel kapcsolatosan én úgy szeretném ezt a kérdést summázni, hogy velünk van a baj, és nem az adatvédelemmel, vagy az adatvédelmi biztosok személyével. Az a helyzet, hogy a politikai felhangokat és a politikai célzatú vizsgálóbizottságok működését nagyon nehéz jogszabályi oldalról követni.

Én úgy ítélem meg, hogy az előző ciklusban az akkori adatvédelmi biztos nem követette, nem segítette, hanem politikai szereplőként beavatkozott ebbe a folyamatba, sőt médiasztárrá nőtte ki magát. És most úgy ítélem meg, és a beszámolóhoz is ennyiben szeretnék kapcsolódni, hogy a jelenlegi adatvédelmi biztos teljes mértékben semlegesen, és csak szakmailag közelíti meg ezeket a kérdéseket

Arra is szeretnék utalni, ami az önkormányzati bizottsági ülésen elhangzott, hogy nem igazolódtak azok a félelmek, miszerint az adatvédelmi biztos személyében történő változások után bárminemű szakmai exlex állapot alakulna ki, sőt, az önkormányzati bizottságban megállapítottuk azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy az adatvédelmi biztosi hivatalban még személyi változás sem történt az előzőekhez képest. Annyi történt, hogy a korábban ott dolgozó, beosztott státuszú adatvédelmi biztos lett a főnök - ez az ékes bizonyítéka annak, hogy az adatvédelmi hivatalban magas színvonalú, elfogulatlan szakmai munka folyik.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség szerint jelenleg igen alkalmas adatvédelmi biztos irányítja ezt a hivatalt, és a támogatásunkat messzemenően élvezi. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 201 2003.06.04. 5:34  136,142-147,196-208

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Biztos Urak és kedves Munkatársaik! Az Országgyűlés önkormányzati bizottsága május 27-én, keddi napon tárgyalta a biztos úr beszámolóját, és utólag is nagyon helyesnek bizonyult az, hogy ezen a napon a bizottság más napirendi pontot nem vett tárgysorozatba, ezért alkalmunk volt egy hosszú és eredményes, szinte munkamegbeszélésen részt venni. Nagy várakozás előzte meg ugyanis a beszámolót, részben azért, mert maga az írásos beszámoló értékes anyag, másrészt pedig természetes is, hogy nagy volt a várakozás, hiszen az előző évben az önkormányzati választásokkal párhuzamosan kisebbségi önkormányzati választások is voltak, és az önkormányzati bizottságban döntő többségben önkormányzati emberek ülnek, polgármesterek, önkormányzati képviselők, akik azt gondolják, hogy mi nagyon közel állunk ezekhez a problémákhoz, hiszen önkormányzati bizottságokkal és kisebbségi önkormányzatokkal dolgozunk együtt.

Valamennyien azt gondoljuk, hogy értünk hozzá, ismerjük a problémákat. A bizottsági ülés végére az alakult ki a bizottságban, hogy egyvalaki nálunk autentikusabb ebben az ügyben, és az maga a biztos úr. Együttesen is és külön-külön is felhatalmaztak engem a képviselőtársaim, hogy megköszönjem a biztos úrnak azt a tudományos szintű, nagy szakmai hozzáértésről tanúbizonyságot tevő kiegészítését, amit a bizottsági ülésen megtett.

 

(19.00)

 

Mi is tárgyaltuk, meg tudtuk beszélni, alkalmunk volt beszélni a jászladányi ügyről, lehetett szó a kisebbségi nyelvi oktatásról, a kisebbségi kultúra ápolásának kérdésén keresztül a hagyományteremtés problematikájáig. A legutóbbi választások kapcsán tömegesen megjelent látszatkisebbségi szervezetek létrejöttén keresztül valamennyi kisebbségi önkormányzati probléma szóba került.

A biztos úr beszámolójában leírta és kiegészítette azokat a tapasztalatokat, amelyeket az önkormányzati és elsősorban természetesen a kisebbségi önkormányzati választásokon szereztek. Megismertük a javaslatokat és az azokon a területeken található anomáliákat, és hogy azok kiküszöbölése céljából milyen intézkedéseket javasolnak és tartanak szükségesnek ezen a területen.

Bizottságunk a legnagyobb megelégedéssel fogadta biztos úrnak azt a véleményét, hogy az egész kisebbségi önkormányzati rendszert jelentősen át kell alakítani, és a finanszírozás részét is meg kell oldani. Ennek a választójogi törvény csak egyik része.

Elfogadtuk, helyeseltük és igaznak tartjuk azóta is az önkormányzati bizottságban azt a kritikát, amit Kaltenbach Jenő dr. megfogalmazott, hogy minden egyes alkalommal, négyévente, főleg a ciklus után a javaslatok özönét fogalmazták meg a kormánynak, a minisztériumoknak, a parlamentnek, a bizottságoknak, minden rendű és rangú funkcionáriusnak és intézménynek, és soha sem történt semmi. Ez egy éles kritika és egy valós ténymegállapítás. Ehhez kell alkalmazkodnunk. Talán azt is megengedem most magamnak, zárójelben - nem a bizottságban hangzott el, de itt hadd jegyezzem meg -, hogy milyen jó csapatot alkotnak a biztos urak. Az előző adatvédelmi biztos úr is azt mondta, amit Kaltenbach Jenő úr is mondott a bizottsági ülésen, hogy ők csak az általunk alkotott, hozott törvényeket tudják végrehajtani, és az a dolguk, hogy azt makulátlanul végrehajtsák. Tessünk jobb törvényt csinálni, jobb választójogi törvényt, és a kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatosan is próbáljunk meg változtatni az eddigi, rossz gyakorlaton vagy be nem vált jogi szabályozáson.

A bizottsági ülésen nem sikerült zavarba hozni, nem sikerült meglepni és keresztkérdés elé állítani a biztos urat a tekintetben, mit szól ahhoz, hogy a kormány egy tárca nélküli minisztériumot állított föl ezen a területen, az esélyegyenlőséget irányító tárca nélküli miniszterrel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nagy megelégedéssel fogadtuk azt az álláspontot, miszerint örül annak a biztos úr, hogy a kormányzati szervek és más közigazgatási szervek foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ő ugyanúgy együttműködik minden szervvel és (Az elnök ismét csenget.) a miniszterrel is, mint eddig, és természetesen az ellenőrzési jogköre is megvan.

Még egyszer megköszönve a biztosi beszámolót, az önkormányzati bizottság egyhangúlag alkalmasnak tartotta és elfogadásra javasolta a beszámolót.

Köszönöm. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 215 2003.06.04. 2:14  208-252

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Podolák György képviselőtársunk azzal kezdte, hogy semmi esélyt nem ad egy vizsgálóbizottság munkájának, mert általában az a tapasztalata, hogy a vizsgálóbizottságok eredménytelenek, sőt károsak. A Házszabályban pillanatnyilag szerepelnek azok az előírások, amelyek szerint vizsgálóbizottságot fel lehet állítani, és működtetni is lehet. Egy ilyen vizsgálóbizottságnak voltam az előző ciklusban az elnöke, és megnyugtathatom Podolák György képviselőtársamat, hogy az ön párttársai és szövetségesei hihetetlen komoly munkát végeztek ebben a bizottságban, rengeteget dolgoztak, politikai kockázatot vállaltak, aminek eredménye vagy volt, vagy nem volt. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a bizottságokban általában nem tevékenykednek, és teljesen felesleges ez a dolog. Ne sértse meg azokat az MSZP-s és SZDSZ-es képviselőket, akik annak idején a megfigyelési bizottságban dolgoztak. De az sem állja meg a helyét, hogy ez a bizottság nem jutott volna eredményre. A jelentését elkészítette, és azt a tisztelt Ház 83 százalékos igen szavazattal elfogadta. Emlékezetem szerint csak 33 szocialista képviselő szavazott nemmel a bizottsági jelentésre, úgyhogy még az önök frakciójának a kétharmada is egyetértett annak a bizottságnak a tevékenységével, de legalábbis a jelentés végeredményével.

Ne vegyük el a kedvüket eleve a mostani ciklus vizsgálóbizottságainak. Bár kétségtelen, hogy nem indult jól a bizottsági munka a ciklus elején, de eleve azt mondani, Podolák képviselő úr, hogy ne is dolgozzanak, ne is vizsgálódjanak, ne próbáljanak eleget tenni a Házszabályban előírt menetrend szerinti kötelezettségüknek, mert ez eleve halálra van ítélve, nos, ön ezzel felhívja őket arra, hogy valóban azt csinálják a bizottságban, amit ön szeretne, pánikkeltést és politikai pengeváltást. Azt kérem a bizottságtól, hogy a felállítása után ne ezen dolgozzon, hanem próbáljon eredményt elérni, mint ahogy azt az államtitkár úr is javasolta és mondta.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 227 2003.06.04. 1:44  208-252

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Göndör képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy kicsit másképp gondoljuk, pedig ugyanaz a cél. Nekem az a véleményem, hogy a baj megtörtént, és a baj pártsemlegesen történt meg. (Göndör István: Így van!) De a félelem is megvan, és a félelem azért van meg, mert az emberek az árvíztől félnek, de a vizet látják jönni és elvonulni. A tűzvésztől is félnek, mert látják a tüzet, s azt is látják, amikor a tűz kialszik. A földrengés is félelmet kelt az emberekben, remeg a föld, de megáll. A sugárzást nem látják az emberek, ezért a félelem tartós és nagy.

Éppen ezért kell a vizsgálóbizottság, hogy jusson eredményre, közösen. És itt a parlamenti vizsgálóbizottság mondja ki 386 igennel, hogy kérem, kivizsgáltuk, mindenkit meghallgattunk, a baj elmúlt, vége. És így fognak megnyugodni az emberek, Göndör úr. Ön pedig azt mondja, hogy most a félelem növekedni fog a bizottság felállítása miatt, sőt, idegenforgalmi hátrányok fognak minket érni. Idegenforgalmi hátrányok érnek minket a Balaton alacsony vízállása miatt, a közúti, vasúti balesetek miatt, plusz még Paks miatt is, természetesen. De annak hihetetlen jó hozadéka és előnye lesz, ha az Országgyűlés összes oldala egyszerre azt mondja, Pakson baj történt, megtörtént a baj, de a bajnak, még egyszer mondom, vége van.

Ezt támogassák, ez volt a szándékunk; nem az, amit Podolák képviselő mond, hogy itt lólábas szándékok vannak. Nem, kérem szépen, őszinte, egyenes szándék van, és az Országgyűlés egyik vizsgálóbizottsága, ha tényleg elmúlt a baj, akkor ezt mondja ki. Ebben kérünk partnerséget önöktől.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 245 2003.06.04. 1:11  208-252

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak a vizsgálóbizottság működésével kapcsolatosan: Podolák képviselő úr, a Házszabály úgy rendelkezik, hogy a bizottság maga határozza meg működési rendjét, és megállapítja vizsgálati módszerét. Azt hiszem, ez a c) vagy a b) pont a Házszabályban. Tehát semmi aggodalom! A vizsgálóbizottság neve, feladatának meghatározása az országgyűlési határozatban csak egy hívó szó, egy hívó üzenet. Onnantól kezdve egy paritásos bizottságban csak az történhet, Gyuri, amit ott közösen elhatároznak vizsgálati módszernek és úgynevezett belső szmsz-nek.

Tehát nincs értelme most egy vagy két héttel tovább húzni az időt. Fölállhat ez a bizottság, és ott kell majd egyetérteni a vizsgálati módszerrel, lépésről lépésre, paritásos bizottságban. Miért nem lehet ezt elfogadni és bízni abban, hogy csak a jó javaslatok mennek át? Hiszen a rossz javaslatok csak döntetlennel szavazhatók meg, illetve nem kerülnek elfogadásra.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 176 2003.09.16. 2:12  167-217

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelettel köszönöm a szót. Csiha doktornő és Font Sándor is említést tett arról, hogy ennek a bizottságnak milyen időtartamra kellene kiterjesztenie a vizsgálódási időszakát, milyen távolba, milyen messzire kellene visszavinni a cselekmények kutatását. Csiha doktornő azt is megfogalmazta, hogy miután ez nincs benne az elnevezésében, módosító javaslatot tesz arra nézve, hogy ez legyen benne.

Tudom azt, hogy Csiha doktornő ügyészként kezdte a pályafutását, tehát fölösleges különösebb magyarázatot fűznöm ahhoz, hogy a bűncselekményeknek különböző szakaszai vannak. A bűncselekménynek van előkészülete, van kísérlete, azután van folytatólagos elkövetés, ismerünk befejezett bűncselekményeket. Tehát azt megállapítani, hogy egy törvényi tényállás mikor valósult meg, leginkább a bűnüldöző szervek vagy az ügyészség hatáskörébe tartozik, semmiképpen nem ennek a vizsgálóbizottságénak. Ha majd pontosan ismerjük az elkövetési magatartást, akkor lehet megmondani, hogy milyen időszakra kell visszatekinteni ebben az ügyben.

Tehát teljesen fölösleges vizsgálni akkori kormányzati, akkori hatalmon lévők felelősségét, amikor az egész bűncselekmény-sorozat még csak embrionális állapotában, akár előkészületi, akár kísérleti szakaszában volt, mert a dolgokat akkor kell és akkor lehet vizsgálni, amikor a tényállás valamelyik eleme megvalósult. Nyilvánvaló, hogy a sikkasztási elem valósul meg hamarább, és csak azt követi a pénzmosási szakasz. Ezek a szakaszok, úgy néz ki, az önök kormányzatának idejére esnek. Ettől függetlenül hagyjuk a felálló vizsgálóbizottságra azt, hogy a maga munkamódszerében milyen messzire, időben mennyire megy hátra az események vizsgálatával. Biztos vagyok benne, hogy meg fogják találni a kiindulópont legmegfelelőbb időpontját. Köszönöm a szót.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 188 2003.09.16. 2:06  167-217

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bőhm képviselőtársunkat is végighallgattuk, aki az SZDSZ véleményét fejtette ki a vizsgálóbizottság felállításával kapcsolatosan. Természetesen árnyaltabban és intelligensebben beszélt, mint Tóth Károly képviselő úr, de ezt már megszoktuk tőle.

 

(18.40)

 

Éppen ezért, bár ugyanazt mondta, mint amit az MSZP, tehát gyakorlatilag próbálja rákenni a jelenlegi ellenzékre az egész problémakört, de egy valótlanság kilógott ebből az ügyesen felépített beszédéből. Azt állította, hogy miután Kulcsár megkereste a pártok képviselőit, azok kiszaladtak a közvélemény elé, vagy valami ilyen kifejezést használt ön, hogy kirohantak. Ez nem felel meg a valóságnak: sem az MSZP-s, sem a fideszes képviselő, akit Kulcsár úr megkeresett, nem rohant sehova.

Bőhm úr, az történt, aminek történnie kell, amikor egy országgyűlési képviselőt megkeresnek: bizonyítékot kértek, hogy a bejelentő hozza a bizonyítékokat, mert csak bizonyítékok alapján dolgozhat egy országgyűlési képviselő, bármilyen ügyben. Kulcsár úr nem hozott bizonyítékokat, és senki nem szaladt sehova. A dolog a Pannonplast-ügyön bukott ki, és onnantól kezdve derült fény arra, hogy mi történt aztán az Equities Rt.-nél, és hogyan jutunk el az Inter-Európa Bankba.

Ugyanakkor Bőhm úr elmondta, hogy gyakorlatilag milyen óriási előny a választásokra nézve az, hogy önök azzal szerezték meg a győzelmet, hogy erkölcsi többletet tudtak felmutatni a saját oldalukon. Ezt az erkölcsi többletet az ország közvéleménye már egy hónappal a választás után megismerte: úgy hívják, hogy Medgyessy Péter; a magyar Pénzügyminisztériumban kémkedő pénzügyér, későbbi bankvezér az az erkölcsi tőke, akit önök egyáltalán fel tudnak mutatni - elég szégyenletes!

Köszönöm szépen. (Keller László: Jobb, mintha téged mutatnánk fel!

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 194 2003.09.16. 2:00  167-217

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Bőhm Képviselőtársam! Az ország lejáratása körülbelül a következők szerint működik. Ha ír valamit erről az ügyről, mondjuk, egy nyugati sajtóorgánum, vegyük a Frankfurter Allgemeine Zeitungot, amely, mondjuk, három sort szentel Magyarországnak és ennek az ügynek, az első sor az, hogy Magyarországon egy bankban 23 milliárd forintot sikkasztottak, ami euróba átszámítva is jelentős, tehát megírja ezt. A második mondat ugyanakkor az, hogy a sikkasztó bróker a titkosszolgálatok elől Bécsbe menekült - pont. Innen szerez tudomást aztán a nyugati befektető arról, hogy jöjjön-e Magyarországra, vagy ne jöjjön. Mert mit tapasztal? Hogy az önök politikai államtitkára, aki a titkosszolgálatokat felügyeli, úgy nyilatkozik, hogy: kérem, figyeljük a brókereket, nyomozunk a bankokban, tehát Magyarországon nincs banktitok, a brókerek ellen a magyar titkosszolgálat nyomoz - „ ide nem jövök, ide nem fektetek be pénzt, innen elviszem a pénzt, mert Magyarországban megrendült a bizalom.ö

A harmadik mondat is hozzájön még ehhez, hogy ezeknek a bankoknak a vezetői ma kormánypozícióban vannak. És ahol aztán ezt az egész összeget tisztára mosták, ott pedig Medgyessy Péter volt ebben az időszakban a bank elnöke. Innentől kezdve nincs az a befektető, aki úgy dönt ez után a híradás után, hogy Magyarországra fog jönni, és az önök által vezetett országot fogja támogatni, akár az európai csatlakozás előtt, akár utána. Ez a nagy baj! Nem az a baj, hogy egy bróker elsikkasztott ennyi vagy annyi pénzt - az vagy meglesz, vagy nem lesz meg.

Az a baj, hogy az önök ténykedése az egész ügyben az országot már lejáratta, a befektetőket már elijesztette, és tartósan távol tartja az országtól. És ez nem hiba, ez már bűn! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 200 2003.09.16. 2:10  167-217

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Gondolkodtam, hogy kérjek-e kétpercest, és ezzel majd megint lehetőséget teremtek arra, hogy Kellner (sic!) képviselő úr újabb tíz percig szórja a rágalmait összevissza, szerteszét. De az előző két MSZP-s felszólalásból megtudhattuk azt, hogy bizonyos Rejtő E. Tibor Fidesz-zászlókat lengetett, és azzal rakta körül a K&H épületét (Dr. Wiener György: Népszabadságot olvasott.), Wiener képviselő úrtól, de azt is tisztán látom, hogy Kellner úr még mindig Simicska Lajos nem kormányzati és nem hatalmi ember ellen nyomoz, '96 óta ezek szerint változatlanul.

Kellner Úr! Én sok sikert kívánok ahhoz, hogy… (Keller László: Keller!) - Keller, jó -, tehát sok sikert kívánok ahhoz, hogy ön tovább nyomozgasson székházügyekben, egyről viszont nem beszélt. Önnek mint rágalomügyi államtitkárnak mi a véleménye? Tíz perce volt arra, hogy elmondja, hogy mi a véleménye erről a vizsgálóbizottságról.

 

(19.10)

 

De ön összevissza mindenfajta rágalmakat szórt szokása szerint. Majd a jegyzőkönyvből esetleg meg fogjuk tudni állapítani, hogy megint banktitkot sértett saját bevallása szerint is, de azt hiszem, megint egy-két per elé kell hogy nézzen ezek után, amiket itt előadott különböző olyan cégekkel, nevekkel és személyekkel kapcsolatosan, akiknek semmi közük ahhoz a botrányhoz, amelyben érdekeltek azok az elkövetők, bűnözők és bankvezérek, akik a K&H-t vezették, és az Inter-Európa Bank vezető tisztviselői voltak. Velük nem tetszett foglalkozni. Pedig önnek, államtitkár úr, az a statútuma, hogy a közpénzekre vigyázzon.

És, hogy hogyan kerülhetett át állami forrás ezekhez a bankokhoz, milliárdok, arra keresse meg a választ, legyen olyan kedves. A rágalmaival ne hagyjon föl, mert sok segítséget nyújt nekünk ezzel. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 32 2003.09.23. 5:21  17-43

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés önkormányzati bizottsága 2003. szeptember 9-ei ülésén a törvényjavaslatot megvitatta, és azt egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta. (Dr. Eörsi Mátyás tapsol.)

 

(10.50)

 

Az egyhangú szavazás elsősorban annak volt köszönhető, hogy a bizottság képviselő tagjai kizárólag a módosítás önkormányzatokat érintő részével foglalkoztak. E tekintetben évek óta kialakult az az egység, amire az a jellemző és úgy jellemezhető, hogy a bizottság előtérbe helyezi az önkormányzatok valós és jogos érdekeit.

A módosítás változatlanul hagyja azt a szabályozást, miszerint egyetlen ok az önkormányzati képviselő-testületek feloszlatására az alkotmányellenes működés. Az a kérdés, hogy ezt a jogot, tehát a képviselő-testületek feloszlatásának jogát az Országgyűlés kizárólag vagy az Alkotmánybírósággal egyetértésben, vagy annak véleménye ismeretében gyakorolhatja-e, illetve ne az Országgyűlés, hanem az Alkotmánybíróság kapjon hatáskört, e tekintetben a vitát most kell eldöntenünk. Az önkormányzati bizottság a végleges álláspontját a társbizottságokban és az általános vitában elhangzottak alapján fogja véglegesen kialakítani. Ugyanis az elmúlt 13 év az önkormányzatok megerősödését, fejlődését hozta, és ez sikernek minősíthető. Elenyésző számban került sor helyi képviselő-testületek feloszlatására, ami szintén e hatalmi ágazat dicséretére szolgál.

Önkormányzati szempontból igen lényeges, hogy alkotmányellenesen minél rövidebb ideig működhessen egy önkormányzat, és a testület feloszlatható legyen. A választópolgárok és az önkormányzati területeken élők érdekeit a gyors és a végleges döntés szolgálja leginkább. Minél több garanciát kapnak az önkormányzatok, annál jobb. Az Országgyűlés az Alkotmánybíróság egyetértésével tud ilyen jellegű döntést hozni. Mi úgy látjuk az önkormányzati bizottságban, hogy a végleges megoldás az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság egyetértése lenne.

Az önkormányzati bizottságban ugyanakkor határozott kritika fogalmazódott meg a tekintetben, hogy a törvényjavaslat tudomást sem vesz a folyamatban lévő közigazgatási reformról. A 19. § (3) bekezdése módosítást kezdeményez, de érintetlenül hagyja, sőt ilyen formában megerősíti a magyarországi megyerendszert. Kérdés, hogy ezt az Igazságügyi Minisztérium a közigazgatási reform elfogadása előtt vagy azzal párhuzamosan, esetleg ahelyett teszi-e. Nem kívánatos, hogy esetleg fél év múlva a közigazgatási reform belügyminiszter asszonya oda lyukadna ki, hogy egy újabb alkotmánymódosítással felejtsük el a megyéket, nevüket és székhelyüket.

Felvetődött a kérdés, hogy Bárándy miniszter úr, az előterjesztő számol-e újabb fővárosi kerületek kialakításával, hiszen nem tesz javaslatot azon előírás módosítására, hogy az alkotmányból kerüljön ki a fővárosi kerületek kialakításáról szóló jogszabály. Ez a jogi szabályozási hely ugyanis teljesen idegen az alkotmányban, felesleges, fővárosellenes, illetve politikai tartalmú jogalkotás. Az alkotmánynak - helyesen - döntenie arról kell, hogy a köztársaság fővárosa Budapest-e vagy esetleg nem Budapest. Ez a 74. §-ban található. A kerületek átalakítását, megszüntetését, részeinek csatolását, egyesülésüket, a fővárosból történő kiválásukat szíveskedjenek az érintettekre hagyni a jövőben is.

Mindezek után sajnálattal vettük tudomásul az Igazságügyi Minisztérium képviselőjének azon nyilatkozatát, hogy az igazságügyi tárca az alkotmánymódosítás kapcsán nem kívánt állást foglalni a közigazgatási reform tekintetében. Nem is nyitja meg az alkotmánynak az önkormányzatokra vonatkozó fejezetét. A bizottsági ülésen azt hallhattuk, hogy a fővárosi kerületek kialakítása nem a legszerencsésebb terminológia, bár az Országgyűlés törvénnyel rendeli el.

Az önkormányzati bizottság tagjai remélik, hogy dr. Bárándy Péter miniszter úr nem osztja beosztottjának azt a véleményét, hogy itt mindentől függetlenül, tradicionális törvényhozási tárgykörről van szó. Tisztelt Országgyűlés! Az 1949. évi XX. törvény az oroszból fordított kommunista alkotmány utódszövege. Tisztelt Miniszter Úr! Semmilyen tradíciót nem hordoz ez a normaszöveg, és nem is hordozhat. A bizottság tagjai bíznak abban, hogy ön ezt felismeri, és az alkotmányozás ebben a szellemben folytatódik a jövőben. Ha nem elég a mi szavunk az önkormányzati bizottságban, akkor szeretném idézni a Magyar Köztársaság alkotmányának bevezetőjéből a bevezetőt jegyző Kukorelly István szövegét és megállapításait: “A hatályos magyar alkotmány 1949-es szerkezete és szerkesztési koncepciója a kodifikáció szakmai követelményei nézőpontjából jogosan bírálható. Rajta van a történelmi kor lenyomata.ö Nem tradíció - hatályon kívül helyezendő. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönjük szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 97 2003.09.23. 10:14  92-112

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A társasházakról tárgyal ma a Ház, és valamennyiünk előtt ismeretes, hogy az 1924. évi társasházi törvény kiválóan működött mindaddig, amíg a háború utáni kommunista rendszer nem államosította az ingatlanokat. Ha nem jött volna egy 40-45 éves államosítási periódus, akkor nem lenne szükség a társasházakról szóló törvény mind gyakoribb módosítására. Az alapvető probléma ugyanis az, hogy a társasházi szabályokat kell visszahúznunk egy államosított ingatlanvagyonra akkor és olyan ütemben, ahogy ez annak idején a szocialista vezető elvtársak érdekében állt meghatározni ezt a menetet. A mindenkori módosítási kísérletek csak felületi kezelést biztosítottak, és nőttön nőtt a káosz a lakosság tulajdonosi és bérlői berkeiben. Most újabb hat év telt el a ’97. évi módosítás óta, és nem találkozunk mással, csak toldozgatással-foldozgatással. Ez van napirenden ma a Házban. Ugyanakkor pedig a magyarországi közállapotok a rendszerváltás óta megerősödtek olyan mértékben, hogy olyan társasházi törvényt hozhassunk, amely legkevesebb ötven évre kiszolgálja a lakosságot.

Ebben az ügyben budapesti képviselőként három témakört szeretnék az általános vitában kiemelni, és ha nem lesz rá idő az első tíz percen belül, akkor engedjék meg - miután Budapesten rengeteg társasházban élő polgártársunk van -, hogy még egyszer, egy ismételt felszólalásban kifejtsem a gondolataimat.

Általánosságban megállapítható, hogy a társasházi törvényjavaslat nem önkormányzatbarát. Ezzel nem azt mondom, hogy a törvénynek önkormányzatbarátnak kell lennie, de mindenesetre arról van szó - és Lezsák képviselőtársam már jól rámutatott -, hogy az önkormányzati tulajdon képviseletének és az önkormányzati érdekérvényesítési lehetőségeknek további romlásával kell számolnunk. Abban, hogy mind kisebb arányban lehet majd kötelező érvényű határozatokat hozni egy közpénzzel gazdálkodó, önkormányzati tulajdont képviselő önkormányzattal szemben, komoly veszélyek vannak. Igencsak el kell gondolkodni az önkormányzatokban mindenütt, a fővárosban és vidéken egyaránt, hogy kivonuljanak-e az önkormányzatok azokból az épületekből, ahol jelenleg minoritásban vannak, azaz kis tulajdoni hányaddal rendelkeznek, de mindenképpen 50 mínusz alatt vannak. A többségi tulajdonosok ugyanis az önkormányzatokra nézve bármikor hozhatnak olyan kötelező erejű, de a közpénzekkel gazdálkodó önkormányzatokra nézve kedvezőtlen döntést, ami befolyásolja menet közben, év közben tervezhetetlenül az önkormányzati gazdálkodást.

Annak, hogy eddig ilyen tapasztalataink nem voltak tömegesen, az volt az oka, hogy az alapító okirat szerint valóban nem működött megfelelően a társasház. Nem tudom, hogy az előterjesztők a Belügyminisztériumban miért gondolják, hogy ha most az alapító okiratból kiemeljük az eddig ott sem betartott szabályozást, és azt egy szervezeti-működési szabályzatban tesszük kötelezővé - akkor majd a szabályokat az emberek, a tulajdonostársak, a polgárok jobban fogják érteni, jobban fogják érezni, hogy az az érdekükben áll? Nem hiszem, hogy ez így lenne.

Elfogadhatatlan számunkra az, hogy az alapító okiratot, ami most már kristálytisztán csak tulajdoni viszonyokat tartalmaz - egyszerű, egyoldalas vagy féloldalas lesz egy alapító okirat, ha különösebb szolgalmi jogok meg hasonlók nem állnak fenn az épülettel kapcsolatosan -, az ügyvédi ellenjegyzés, illetve közokirat foglalja magában. Megint az ügyvédek fognak jól járni, mert egy sima alapító okirat ellenjegyzéséért fogják felvenni az ügyvédi munkadíjat, ugyanakkor pedig a szervezeti-működési szabályzathoz, ami a társasházi együttélés lényege, ahhoz nem kell szakértelem.

A többek között beadott javaslatainkban az szerepel, hogy a szervezeti-működési szabályzathoz is kelljen ügyvéd vagy kelljen az a jogtanácsosi belső rendelkezés, vagy közokiratba kelljen foglalni, hiszen a szakértelemnek híján vannak a társasházak. Budapesten nagyon sok önkormányzat évek óta tanfolyamokon képzi, segíti a közös képviselők munkáját, külön kiadványokat jelentetnek meg, a valamikori IKV-ból átalakult vagyonkezelő társaságok elvállalják a társasházi közös képviseletet, és mégsem működnek jól a dolgok.

 

 

(17.40)

 

Ha most az a szándék, hogy ahány ház, annyi szervezeti és működési szabályzat, akkor attól tartok - és azt hiszem, joggal -, hogy a szervezeti és működési szabályzat kidolgozása is az önkormányzatokra fog maradni, hiszen nekik fog majd érdekükben állni.

Az, hogy nem önkormányzatbarát, ezen azért érdemes elgondolkodnunk, mert emlékezzünk vissza arra, hogy az önkormányzatok nem önként adták el a tulajdonukba került bérlakásokat. Az 1994-es lakástörvényig alanyi jogon kellett, hogy a bérlők részére elidegenítsék a lakásokat, és az Alkotmánybíróság akkor a visszavásárlási jog kiírását sem fogadta el, azt mondta, hogy az önkormányzatok lakásgazdálkodása gyakorlatilag megszűnhet, hiszen nincs visszavásárlási jog, és eladási kényszer van. Tehát az önkormányzatokat azért kellene még mindig egy kicsit pozitívan diszkriminálni ebben az ügyben, mert nem önként lettek a társasházak többségi vagy kisebbségi tulajdonosai.

Különösen érvényes ez a nem lakás céljára szolgáló helyiségre. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az önkormányzatoknak közellátási alapfeladataik vannak. A nem lakás céljára szolgáló helyiségek használata, tulajdonlása és az azok fölötti mindenkori rendelkezés a kerületeknek, Budapestnek és a városokban mindenütt elementárisan fontos érdek.

Fontos érdek fűződhet ahhoz, hogy egy rövid utcában ne legyen öt kocsma, hanem különböző használatú helyiségek legyenek az utcában. Az én választókörzetemben van olyan jól ismert utca, ahol öt borkimérés működik egymás mellett, de nem lehet mit tenni, hiszen az önkormányzatoknak nincs beleszólási joguk abba, hogy milyen funkciót kapjon ez a nem lakáscélú ingatlan.

Éppen ezért igen fontos lenne, ha eljutnánk odáig, hogy a tulajdonostársaknak elővásárlási jogot kell a törvénynél fogva biztosítani. Ez a legfontosabb és a leglényegesebb módosítási javaslat, illetve az egyik. Ugyanis a tulajdonnak az a természete - és a társasházi tulajdonnak is az a természete -, hogy az a célszerű, ha a tulajdonosok száma mindinkább csökken, annál jobb tulajdonosok lesznek azok, akik potenciálisan, ténylegesen a szabad forgalomban veszik meg ezeket a tulajdoni részeket. Tehát az önkormányzatnak érdekében áll az, hogy ha adott esetben rendelkezik albetétként egy bérházban a második emelet kettőben egy komfort nélküli szoba-konyhával, a mellette lévő lakás egy szintén komfort nélküli szoba-konyha, elővásárlási joga legyen legalább a szomszéd lakásra annak érdekében, hogy utána műszakilag összenyissa, és egy megfelelő, kulturált elhelyezést biztosítson a jövőbeni bérlője számára.

Két megoldást javasolunk, egyrészt egy általános törvényi előírást, hogy minden tulajdonostársnak mindenre elővásárlási jogot kell biztosítani, és ha ez nem működik vagy ez nehézségbe ütközik, akkor maradjunk annál, amit Szalay képviselő úr is nagyon helyesen említett, hogy erősítsük a szomszédjogokat.

Számomra az előírás természetesen problematikus, de a módosítással ezt úgy lehet megoldani, hogy aki bármilyen felülettel érintkezik a szomszéd külön tulajdonnal; és ez az érintkezés természetesen lehet egy szobafal, de lehet födém is, ahonnan általában le szokott ázni az alatta lakó, és lehet egy alsó padló is, ami alatt ott működik az az étterem, ami 15 év óta megfelelően odaégett olajszaggal árasztja el a lakásokat, amelyek fölötte vannak.

Tehát az elővásárlási jog törvénybe foglalása, még ha szűkített formában is, mert még azt is elfogadjuk, de széles körű szomszédjogokat biztosítva, mindenképpen azzal az előnnyel jár, hogy a tulajdonostársak száma csökken, a használat, az együttélés, a jogbiztonság és a tulajdoni védelem fokozódik és erősödni fog.

Sajnos, egy perc alatt nem fogom tudni elmondani a másik legfontosabb észrevételt, ami viszont a legnagyobb hibája is egyben ennek a törvényjavaslatnak. Az elmúlt hat év tapasztalatait úgy, ahogy a javaslattevők összesöpörték, azt iderakták a Ház elé, de megkerülték azt az alapvető kérdést - és a következő felszólalásomban erről szeretnék beszélni -, hogy meg kell adni a társasházaknak a régen várt, elvárt és jogosan követelt jogi személyi státust. Ez oldaná meg Magyarországon a problémát, ha végre egy társasház jogi személyiségű lenne és azzá válhatna. Itt csak arra szeretnék utalni, hogy ha lehet egy ügyvédi iroda jogi személy, ha lehetnek jogi személyek befektetővédelmi alapok, erdőbirtokossági társulások, sportági szakszövetségek, akkor a kft.-knél mindenkor nagyobb vagyonnal rendelkező társasházak jogi személyiségének a tulajdonosi oldalról, a vagyon oldaláról mindenképpen létjogosultsága van.

Köszönöm a szót, elnök úr, szeretném majd a következőkben folytatni. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 105 2003.09.23. 10:19  92-112

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A jogi személyiség problémakörével szeretném folytatni, ugyanis a javaslattevők megkerülték, tudatosan negligálták az alapvető és minden bizonnyal végleges megoldást hozó kérdést, a társasházak jogi személlyé tételét. A korábbi módosításokkor és az elmúlt tíz-tizenöt éves szakmai vitákon mindig felmerült az a kérdés, hogy legyen-e jogi személy a társasház; megfogalmazták az igényt, és akkor még voltak érvek és ellenérvek is arról, hogy a társasház jogi személyiséggé válhat-e. Most az előterjesztők elő se merték ezt hozni, nem beszéltek erről a kérdésről, egyedül a vezérszónoklatot mondott Szentgyörgyvölgyi Péter vetette fel ezt a témát történeti áttekintésekor.

Annak, hogy a társasházak nem váltak jogi személlyé már korábban, az az oka, hogy a tanácsi rendszerben a mindenkori hatalom félt attól, hogy a civil társadalom valamilyen formában egy jobb képességgel bíró jogi személy mögött megerősödik. Tisztelt Országgyűlés, ennek a veszélye már rég nem áll fenn, ezért fel kellene ismerni, hogy a megoldás a jogi személyiség megadásában van. Ugyanis a társasházak már most is kvázi jogi személyként működnek, minden olyan törvényes kritériumnak megfelelnek, amit a törvény előír. Külön kiemelésre érdemes, hogy jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak, önállóan perelhetnek és perelhetők. A társasház jogi személyisége erősítené a jogbiztonságot, mivel törvénynél fogva tenné jogképessé a társasházakat.

Hogy e tekintetben a javaslattevőknek van lelkiismeret-furdalásuk, az kiderül a törvényjavaslat utolsó oldalának utolsó bekezdéséből. A 37. oldalon azt javasolják, hogy a hatálybalépéskor bejegyzett társasházak lakásszövetkezetté alakulhatnak, természetesen abban az esetben, ha valamennyi tulajdonos ehhez hozzájárul, mert hiszen az épületrészeknél a lakásszövetkezet mint jogi személy tulajdonába kerülnek ezek a dolgok. Tehát a Belügyminisztérium azt javasolja, ha nem tetszik nektek a társasházi törvény - mert nem tudunk jobbat csinálni -, akkor előbb-utóbb menjetek át lakásszövetkezetté, mert a lakásszövetkezet jogi személy. Ebben indirekt módon benne van az, hogy a jogi személyiséget indokolt a társasházaknál is létrehozni.

A jogbiztonság, a vagyonvédelem és a vagyongazdálkodás önkormányzati oldalról is azt diktálja, hogy jogi személlyel legyen partner az önkormányzat. Az önkormányzatok hihetetlen összegekkel támogatják a társasházakat, különböző pályázatokat írnak ki a lakóházak felújítására, a homlokzat felújítására; van olyan kerület, amelyik például a társasházak biztonságtechnikai fejlesztésére ír ki pályázatot vagy a társasházak előkertjének a kialakításához. Mindehhez szükséges a jogi személyiség, ugyanis ha egy közös képviselőt felhatalmazunk arra, hogy jelzálog kapcsán végrehajtási eljárásokat vigyen végig, akkor ő a jogi személyiség nevében és képviseletében ugyanúgy el fog tudni járni, mint ahogy eddig megtette.

Tisztelt Országgyűlés! A harmadik témakör, amit említeni szeretnék, abból a funkciómból fakad, hogy tagja, illetve alelnöke vagyok az úgynevezett lakásmaffia-tevékenységet feltáró albizottságnak, amelyet - hangsúlyozom - az alkotmány- és igazságügyi bizottság, az önkormányzati bizottság és a rendészeti bizottság közösen hozott létre. Háromnegyed éve dolgozunk, azóta meghallgattuk tulajdonképpen az összes szakmai, hatalmi, civil szervezetet. Az utolsó ülésünk október végén lesz, addig hátra van még a legfőbb ügyész úr és a Legfelsőbb Bíróság elnökének a meghallgatása. Az eddigi részvevők kivétel nélkül mind tudomásul vették és helyeselték azt a körülményt, hogy a lakástulajdonra irányuló bűncselekményeket megelőzni legjobban az elkövetés tárgya mellett, azaz magában a lakásban, a társasházban lehet. Éppen ezért csodálkozom azon, hogy ez az előterjesztés semmilyen olyan észrevételt nem tett magáévá, nem épített be a módosításba, amit a lakásmaffiát vizsgáló bizottság részjelentéséből már ismerhettek.

Emiatt kénytelen vagyok megemlíteni, a legfontosabb dolog az, hogy a 22. §-nál ne a szervezeti és működési szabályzat írja vagy írhassa elő, hogy milyen adatokat kell regisztrálni egy társasházban. Egy társasházban igenis nyugodtan lehet regisztrálni a tulajdonosváltást, a külön tulajdonát bérlő személy adatait és a személyek számát, minden olyan adatot lehet és kell is a törvénynél fogva kötelező erővel regisztrálni, amit az adatvédelmi biztos megenged és helyesel. Nem akarok belemenni a lakásmaffiás tevékenységbe, mert az Országgyűlés a jelentésünket biztosan meg fogja tárgyalni, de higgyék el, hogy a bűncselekmény teljes mértékben visszaszorítható lesz akkor, ha az elővásárlási jog okán meg kell keresni a szomszéd albetétek külön tulajdoni hányadát, ha beszélni kell a közös képviselővel, ha jogi személyiségű társasház a partner, és van egy nyilvántartás arról, hogy ki a szomszéd tulajdonos, kinek adja bérbe a szomszéd tulajdonos a lakását, ki mit csinál a társasházban. Nem kell félni attól az aggálytól, amit sokan emlegetnek, hogy visszacsempésződik a rossz emlékezetű házfelügyelői-megfigyelői rendszer meg hasonlók. Ezen már rég túl vagyunk. Ha a rendszerváltás után tizenhárom évvel nem merünk egy nyilvántartást megkövetelni egy tulajdonról, aminek az értéke lehet 5, 50, de akár 150 millió is, akkor ne kezdjünk neki egy ilyen törvényjavaslat kidolgozásának! Ugyanakkor még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az elővásárlási jog a bűncselekmények visszaszorítását célozná.

Ugyanennek a paragrafusnak az (5) bekezdése előírja, hogy a közös képviselő a nyilvántartásba vett adatokról kizárólag a közüzemi szolgáltatót, a központi fűtés és a meleg víz szolgáltatóját köteles tájékoztatni, valamint a bíróság részére adhat tájékoztatást. Tehát a villanyszámlás meg a gázszámlás sokkal fontosabb, mint a tulajdonostárs? Ez hihetetlen! Arról nem is beszélve, hogy miért nincs benne ebben a paragrafusban, ebben a bekezdésben a nyomozó hatóság?! A lakásmaffiás tevékenység ellen nem tudunk fellépni, ha a rendőrség adott esetben nem mehet be egy épületbe, egy társasházba megkérdezni, hogy az, aki árulja a lakást, valóban tulajdonos is, vagy csak egy egyszerű szélhámos. Nagyon szépen kérem az előterjesztőket, hogy ezeket a javaslatokat szíveskedjenek beépíteni a társasházi törvényjavaslatukba, hacsak nem fogadják meg képviselőtársaim azon jogos kérését, hogy jobb lenne ezt a társasházi törvényt visszavonni, már csak azért is, mert más lakáspolitikai és az új lakásügyi hivatal előterjesztésével vagy véleményével kiegészítve a társasházi törvényeket jobban meg tudnánk hozni, és az erre vonatkozó szabályokat végérvényesen, valóban huszonöt-ötven évre meg tudnánk alkotni.

Megnyugtató, stabil, hosszú távú társasházi törvényre van szükség, olyanra, amely biztosítja a tulajdonostársak zavartalan együttélését, erősíti a közbiztonságot, és független minden ködös lakáspolitikai elképzeléstől. Nem kell a társasházak létét belekeverni a különböző szociális juttatásokba, az maradjon az önkormányzatnál vagy bárhol másutt. A társasházi tulajdon töltse be azt a funkcióját, amit általában a tulajdonosi felelősségtől várunk el. Minden épület, a hihetetlen lakásvagyon újuljon meg a társasházi törvény segítségével, az önkormányzatok, a kormány, a költségvetés támogatásával. Ebben az esetben nagyon hamar rendeződni fognak a belviszonyok egy társasházban, és felszámolódik az a hiányosság, hogy a lakástulajdonosok azt hiszik, a küszöbtől az ablakpárkányig övék az épület, és a többi részéhez semmi közük nincs. Tehát a tulajdonosi szemlélet erősödne.

Ha ezt a társasházi törvényt hagyjuk jóvá, ez nem erősíti, hanem szétveri a tulajdonosi szemléletet, szembe fogja állítani az alapító okiratot és a szervezeti-működési szabályzatot, majd azt a házirenddel fogja szembeállítani, és ugyanúgy megmarad a “rossz szomszédság török átokö módszer. Éppen ezért próbáljuk meg a szomszédokat közelíteni egymáshoz, és akkor, amikor a szomszédok nem tudnak együtt élni egy társasházban, akkor legalább a törvényben adjuk meg azt a lehetőséget, azt a perspektívát, hogy előbb-utóbb tulajdonosává lehessek annak az ingatlanrésznek is, amelynek a használatával jelenleg nem vagyok megelégedve.

 

 

(18.20)

 

Tisztelt Országgyűlés és Államtitkár Úr! Legyenek olyan kedvesek ezeket a jobbító szándékú szakmai előadásainkat megfontolni, és pártpolitikától függetlenül újratárgyalni a bizottságokban is, de elsősorban visszavonni, és a minisztériumban újat készíteni.

Köszönöm a szót. (Szórványos taps az MDF soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 109 2003.09.23. 1:36  92-112

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én az államtitkár úrnak szeretnék figyelmébe ajánlani egy olyan körülményt, amely egyrészt ma is tetten érhető, másrészt az önkormányzati bizottságban is így történt. Ahogy a rádióhallgatók is hallhatták, egyetlenegy kétperces hozzászólás menet közben nem hangzott el. Ez azt jelenti, hogy amiket mi itt elmondtunk mindkét oldalról, azok általában elfogadható, súlyos vagy kevésbé súlyos, de mindenképpen szakmailag helytálló érvek, ezeket kellene nekünk újból összerakni valamilyen formában.

Higgye el, államtitkár úr - itt van a kezemben az önkormányzati bizottság jegyzőkönyve -, hasonlóképpen nyilatkozott az itt most a vitában nem felszólaló Csabai Lászlóné, sőt dr. Mester László, MSZP-s képviselő, aki szintén önkormányzati vezető. Mindannyian azt mondták, hogy ezzel a társasházi törvénnyel önkormányzati oldalon nem lesznek kisegítve.

Felszólalt az önkormányzati vitában Farkas Tamás, a Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetségének elnöke és Battha Pál úr, a Lakásbérlők Egyesületének az elnöke. Arra felhatalmazva, hogy elmondjam, ők mit mondtak, nem vagyok, mindenesetre higgye el, államtitkár úr, a mostani felszólalások szellemében közölték ők is a véleményüket.

Úgyhogy várjuk, hogy a Belügyminisztérium konszenzusos lépést tegyen ezen a területen.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 125 2003.09.23. 2:12  112-134

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hogy ki nem akar vizsgálóbizottságot, azt most a kedves rádióhallgatók abból fogják megtudni, hogy én a részletes vitában a 4., 5. és 6. javaslathoz kívánok hozzászólni. Részletes vita van, kedves Szabó képviselő úr, nem tudom, hogy ki nem támogatta a részletes vitára bocsátást. De a 4., 5., 6. javaslat előterjesztője, Csiha Judit nincs itt, Wiener György nincs itt, Tóth Károly már elment.

Akkor talán a jegyzőkönyvből meg fogják tudni, hogy a 4. pont azt javasolja, hogy a bizottság tagjainak csak olyan képviselő választható meg, aki C típusú átvilágításon átesett. Nem tudom, a szocialisták miért misztifikálják ezt az úgynevezett C típusú átvilágítást, hiszen a nemzetbiztonsági kérdéseket a nemzetbiztonsági bizottság vizsgálja, ott C típusú emberek ülnek, a rendészeti bizottságnak is vannak feladatai a bűncselekménnyel kapcsolatosan, és a vizsgálóbizottság az általános politikai felelősséget akarja kideríteni, és a nyilvánosság elé tárni. Ehhez képest önök azt akarják, hogy csupa C típusú, úgymond átvilágított képviselő legyen ebben a bizottságban, ami újabb másfél, de legkevesebb egy hónap időveszteség a 6. ponttal kapcsolatosan.

Önök azt mondják, hogy hat hónap alatt be kell fejezni. Ha át kell világítani a C típusú tagokat, akkor egy hónap már eleve odavész, Szabó úr, mert ebbe a bizottságba nem a nemzetbiztonsági embereket meg nem a rendészeti embereket kell beültetni, hanem itt pénzügyi kérdésekről, költségvetési kérdésekről van szó. Arról pedig nem is beszélek, hogy önök ezeket a dolgokat már eljátszották, ugyanezt az elnökséggel, a C típusú átvilágítással, az időhatárral akkor, amikor a miniszterelnökük, a D-209-es titkos ügynök lebukott, lelepleződött, és az akkori vizsgálóbizottság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) éppen azért nem jutott semmire, mert ugyanezekkel a javaslatokkal akkor sajnos nem lehetett megoldani azt a problémát, ami nemzetközi botrány.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 68 2003.09.30. 4:55  17-98

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati bizottság azon képviselőinek véleménye, akik általános vitára alkalmatlannak tartották a törvényjavaslatot, három kérdés körül foglalható össze.

A Pénzügyminisztérium - mint már az elmúlt egy évben megszoktuk - az uniós csatlakozásra való hivatkozással terjesztette elő a törvényjavaslatot, legalábbis az első indok így szólt. A fogyasztási adó ugyanis a csatlakozás időpontjától átalakul regisztrációs adóvá, ezért a fogyasztói árkiegészítést együttesen tartalmazó törvény 2004 májusától eleve megváltozik. Véleményünk szerint négy hónapra külön törvényt hozni kapkodó, toldozó-foldozó, végiggondolatlan magatartás a Pénzügyminisztérium részéről.

Tisztelt Ház! Előttünk most - ha igaz a PM indoka - a regisztrációs adóról szóló törvény tervezete kellene hogy feküdjön, mert az európai csatlakozásra készülünk. Nem így van, ezért megnéztük a valós indokokat az előterjesztéshez és a módosításhoz. Nos, a valós indok a meglévő támogatási szintek csökkentése, a kedvezményes kulcsok drasztikus, 10 százalékos csökkentése. A Pénzügyminisztérium tényként közölte, hogy a 2004. évi költségvetés 114 milliárd forintban határozta meg a fogyasztói árkiegészítés keretösszegét. Költségvetést még egyikünk sem látott, és senki nem vehet mérget arra, hogy a tervezett keretösszeg elfogadásra kerül. Az, hogy a Pénzügyminisztérium 114 milliárdban határozza meg ezt az összeget, arra utal, hogy önök a költségvetésről egyáltalán semmilyen érdemi vitát nem kívánnak folytatni, hanem fátumként kezelik azokat a számokat, amiket a Pénzügyminisztériumban kitaláltak. A Pénzügyminisztériumnak először a költségvetést kell előterjesztenie és elfogadtatnia, és az ahhoz kapcsolódó jogszabályokról ezt követően lehet tárgyalni.

A kisebbségi vélemény megfogalmazói világosan látják, hogy a törvény egyetlen célja több mint 5 milliárd forint elvétele azoktól, akik kedvezményes igazolványra jogosultak, így például a tömegközlekedést igénybe vevő közszféra dolgozóit is érinti ez a törvény. Újabb terheket raknak az utazó diákok nyakába akkor, amikor a vasúti személyszállítás és a távolsági autóbusz-közlekedés árkiegészítése 10 százalékkal csökken. De a törvénytervezet még a kompközlekedéstől is megvon 7,5 százalékot.

A másik súlyos kifogásunk, hogy a törvény szinte mindegyik önkormányzattól úgy von el, hogy annak következményeit még egy hevenyészett hatástanulmányban sem vizsgálja. Kaptunk ugyan egy tájékoztatót a Pénzügyminisztériumtól, de ez csak arra jó, hogy valamelyest kiigazodjunk a három-négy törvény tárgyalásakor, illetve a salátatörvény kezelésekor. De azért érdemes ebből a tájékoztatóból valamit idézni, és ezt a bizottságban is megtettük.

Azt is javasoljuk, hogy hozzuk nyilvánosságra ezt a tájékoztatót, mert ez egy kicsit egyenesebben beszél, mint maga a törvényjavaslat. Azt írja a fogyasztói árkiegészítés rendszerének főbb változásai között, hogy a négy intézkedés együttesen a kedvezményes személyszállítási díjakra vonatkozóan átlagosan 16,7 százalékos áremelkedést eredményezne, ha megszavaznánk. Mi a magunk részéről nem fogjuk megszavazni.

Felmerült a bizottsági vitában: kívánatos lenne, hogy az országgyűlési képviselők kerüljenek ki a törvény hatálya alól. 386 ember miatt több helyen szerepeltetni a képviselőket megillető kedvezmény támogatását, egyáltalán nem indokolt. A képviselők számára megalázó és lealacsonyító dolog, és növeli az indokolatlan ellenérzést a parlament működésével kapcsolatban. Az országgyűlési képviselők feladatához szükséges költségtérítést az erről szóló törvényben kell meghatározni, elismerni és ha indokolt, támogatni. Könnyűszerrel meg lehetne határozni azt az átalányt, amit a tömegközlekedési cégek nyújtanának az országgyűlési képviselők számára, és ezt a kiegészítést az Országgyűlés is fedezhetné.

Tudvalévő az is, hogy a kormány a profi hadsereg létrehozására törekszik, ezért hasonlóképpen kellene eljárni a fegyveres erők hadköteles tagjai és a polgári szolgálatot teljesítők esetében, hiszen senki ne feltételezze azt, hogy a profi, pénzért katonának az ingyen utazgatást majd az önkormányzatok büdzséjéből kell hogy álljuk.

Hasonló rövid távú, szemellenzős, avítt szabályokkal találkoztunk abban a 11 paragrafusban, amit elénk terjesztettek, ezért általános vitára alkalmatlannak találtuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 120 2003.10.15. 2:13  1-201

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a kormány tevékenysége okán a csalódottság nőttön-nő, de a budapestiek csalódottsága tovább fokozódhat, hiszen három és fél órája Budapest helyzetével tulajdonképpen nem is igazán foglalkoztunk. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Miért nem beszéltél róla?) Egyetlen győzelmi jelentést hallottunk, Gy. Németh Erzsébettől, de ő is arról beszélt, hogy a Fővárosi Önkormányzat kaphat valamivel több forrást - ez a várakozása. Csakhogy a főváros nem a Fővárosi Önkormányzatból, hanem 23 kerületből áll, és a kormány még mindig adós azzal a forrásmegosztási törvényjavaslattal, amivel kötelezően elő kell hogy álljon, mert 2004-re az eddigi forrásmegosztási javaslatok nem maradhatnak.

Én éppen ezért a tévénézők és a rádióhallgatók részére szeretném megmondani, mi az oka annak, hogy nem beszélünk Budapestről. Lamperth Mónika belügyminiszter asszony kétszer volt meghallgatáson az önkormányzati bizottság előtt, és összesen 22 kérdést kapott Budapestet illetően - egyikre sem válaszolt. Általános a budapesti képviselők azon vélekedése, hogy Lamperth Mónika ki van tiltva Budapestről. Itt tulajdonképpen a kormány, a belügyminiszter asszonnyal együtt, a lovak közé dobta a gyeplőt: az egyik ló az MSZP, a másik ló Demszky Gábor úr, akinek a segítségével az elmúlt 13 évben sikerült tönkretenni Budapest érrendszerét, tehát a közúthálózat már egyáltalán nem működik, és most Budapest nyirokrendszerének a tönkretételére törekszik a főpolgármester úr azzal, hogy megszünteti, felszámolja, ellehetetleníti, csődbe viszi a BKV-t.

Olyan főpolgármestere van Budapestnek, akitől, azt hiszem, még azt sem várhatjuk el, hogy legalább ott kátyúz, ahol a miniszterelnök úr a kutyáját sétáltatja, mert az volt a legfontosabb belföldi és nemzetközi hír, hogy Medgyessy Péter gödörbe lépett. Medgyessy Péter Budapesten lakik, a Stromfeld Aurél utcában - a fővárosi kezelésben lévő utcákban a gödröket nem tudja kikátyúzni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a fővárosi főpolgármester, ezért csalódottak a budapestiek. (Közbeszólások az MSZP, taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 421 2003.10.20. 5:23  220-539

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a 176., 177., majd a későbbiekben a 191. és a 192. pontokhoz szeretnék hozzászólni.

A 176. pontban az úgynevezett adófelfüggesztés új jogintézményének a teljes elhagyását javasolom, és javasoljuk több képviselőtársammal együtt. Emlékeztetőül a képviselőknek és a rádióhallgatóknak szeretném elmondani, hogy itt az építményadó működtetéséről lenne szó. Ennek az adófelfüggesztésnek - és hangsúlyozom, hogy igen csúnya kifejezés, még a legrosszabb bikkfanyelv is visszatetszőbb ennél a szóösszetételnél, és rossz asszociációkat kelt az emberben, de hát adófelfüggesztés -, ennek a lényege, hogy a 65. életévüket betöltött magánszemélyeknek vagy a legalább 67 százalékban rokkant személyeknek, akik egyedül vagy ugyanezen feltételeknek megfelelő hozzátartozójukkal élnek, esedékességkor ne kelljen megfizetniük a valóban lakásként használt lakásuk után az építményadót, hanem arra halasztást kapjanak. Az adóhatóság ennek a halasztott adónak az összegét a korábbi évek adója után felszámított kamat összegének erejéig jelzáloggal terheli az ingatlanra a tartozás biztosítása érdekében. Tehát egy jelzálogintézménnyel is találkozunk. Kérem szépen, én szeretném ennek az új és általunk elutasított jogintézménynek a két oldalát megvizsgálni, egyrészt az adóalany oldaláról, másrészt pedig az adót kirovó önkormányzat oldaláról.

Vegyük először az adózó oldalát! Azt hiszem, nincs azon vita, hogy Magyarországon magyar sajátosságnak tekinthetjük azt, hogy életünk végéig megtartani igyekezünk a tulajdonunkat, és évszázados hagyomány az is, hogy akkor örökölnek a gyerekek, az unokák, amikor az örökhagyó lehunyja a szemét. Ez egy több évszázados tapasztalat Magyarországon, ebben, talán azt lehet mondani, hogy benne van egy olyan magatartás, ami egyrészt a tekintélyt biztosítja a család idős tagjai számára, a tulajdonos számára, az élettapasztalatok átadásának igénye is jelentkezik ebben a metódusban, és a biztonságos időskorhoz való jog is a tulajdonhoz való joghoz tapad. Szóval kimondhatjuk, hogy alapvetően magyar sajátosság az, hogy senkinek nem kívánunk tartozni életünk során.

Ugyanakkor ez a jogintézmény, az adófelfüggesztés jogintézménye az időskorúak biztonságérzetét, lelki nyugalmát nagymértékben veszélyezteti. Az érintetteket arra kényszeríti, hogy speciális adóalannyá váljanak, különböző eljárások kezdeményezői és elszenvedői legyenek. Jelzálogot kíván az adófelfüggesztés jogintézménye bejegyeztetni olyan idős emberek esetleg egyetlen tulajdonára, akik életük során csak a maguk anyagi erejére támaszkodva, tartozások felhalmozása nélkül kívántak úrrá lenni mindenkori nehéz körülményeiken. Az a tudat, hogy ők mint örökhagyók, adóterheket örökítenek gyermekeikre és unokáikra, szerintem elfogadhatatlan, érzelmileg feldolgozhatatlan a legtöbb ember számára.

 

(22.50)

 

Ugyanis ez az adófelfüggesztés jogintézménye durván bele fog szólni a magánszférába, beavatkozik a családok életébe. Azokat is érinti, akik idős emberek lévén nem kívánják igénybe venni ezt az adófelfüggesztést, és nem akarnak tartozást hagyni az unokáikra és a gyerekeikre, illetve akik meg igénybe veszik, azoknál pedig életszínvonal-csökkentést fog eredményezni. Azt gondolom, hogy teljesen elutasítandó az a bizonytalan, az idős embereket adóeljárásoknak kitevő... - ugyanis kérni kell az adófelfüggesztést, akkor annak megszüntetését kell kérni, esetleg elhalálozáskor az egész családnak azzal kell törődni, hogy ezt töröljék. Jelzálogot kívánnak, uraim, bejegyeztetni önök idős emberek ingatlanjaira, amikor a jelzálogot, mint tudjuk, csúszópénzért és megvesztegetésért negyedóra alatt meg lehet csinálni, de letöröltetni becsületes eljárásban két és fél évig is eltarthat.

Arra szeretném figyelmeztetni a szocialista képviselőtársaimat, hogy ebben a röplapban, ebben a brosúrában, amit önök köröztek, ahol azt írták, hogy elég volt a Fidesz rágalmaiból (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), önök azt ígérték, hogy erősödik az idős kor biztonsága. Kérem szépen, nem erősítik ezzel a jogintézménnyel, hanem bizonytalanná teszik.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 431 2003.10.20. 2:10  220-539

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt hiszem, olyan témánál tartunk, ahol egymás felszólalását nem illene megtapsolni, lévén önök előhoztak egy új jogintézményt minden hatástanulmány nélkül. És arról is tanúbizonyságot tesznek, hogy önök nem ismerik a családok belső életét, az emberek mentalitását Magyarországon.

Csak egy példát szeretnék mondani. Az egyedül élő, 65 éven felüli apukát támogatják a gyerekek, akik nem ott élnek. Most meghallják azt, szocialista képviselők, hogy a papa kérheti a felfüggesztését ennek az építményadónak, amit eddig ők kipótoltak az örökhagyó családfő büdzséjében. Most azt fogják neki mondani, apuka, menj el az önkormányzathoz, járj utána, kérj adófelfüggesztést, jelzálogot jegyeztess be, éljél ezzel a tudattal, hogy ez így van, mert adott a lehetőség. Nem kapsz tőlünk majd pénzt, mert nem tudunk, apuka, téged tovább ebben támogatni, forduljál oda, és éljél azzal a lehetőséggel, hogy fel legyen függesztve az építményadó.

De a dolog nem innen néz ki a leggaládabbul és legembertelenebbül, hanem az önkormányzatok oldaláról. Önök azon spekulálnak, hogy az önkormányzatot szembefordítsák a saját választóikkal, lakóikkal. Eddig Magyarországon a 3200 önkormányzatból körülbelül 300 vetett ki építményadót, csak a 10 százalékuk; önök tudják, arra akarják szorítani őket, mert Jauernik úr is megmondta, hogy nem lesz forrás az önkormányzatoknál, hogy minden egyes önkormányzat vesse ki ezt az építményadót. De van egy kiskapu, hogy az igazán idős embereknél meg a 67 százalékban rokkantaknál talán felfüggesztés van.

Ennek, uraim, a következő mond ellent - majd a következő kétpercesben folytatom.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 435 2003.10.20. 2:00  220-539

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tehát az adófelfüggesztés vitájának a befejezéséhez. A Pénzügyminisztérium kiadott egy tájékoztatót az Országgyűlés részére, hogyan is kell olvasni azokat a kiváló javaslatokat, amelyeket ők elénk terjesztettek. Itt az adófelfüggesztéssel kapcsolatosan, ahonnan aztán teljesen kilóg a lóláb, azt írják a végén: az új jogintézmény mellett természetesen továbbra is fennmarad az önkormányzat mentességi, kedvezménynyújtási lehetősége, továbbá az adóhatóság méltányossági jogköre.

Tehát, kérem szépen, arra megy ki a játék, hogy minél több önkormányzat vezesse be az építményadót, de már nem bízzuk az önkormányzatra, hogy hogyan él ezekkel a lehetőségekkel. Pedig, tisztelt szocialista képviselőtársaim és tisztelt államtitkár úr, jó lenne nem elvonni az önkormányzatok hatáskörét, nem megkérdőjelezni, hogy mi ismerjük a legjobban, és mi akarunk a legtöbbet tenni a területünkön lakó polgárokért, és azok az önkormányzatok, amelyek az építményadó kivetésével, az állandósult forráshiány miatt élni voltak kénytelenek az építményadóval, saját hatáskörükben a mentességi és a kedvezménynyújtási lehetőségekkel, az adófelfüggesztés nélkül is emberségesen fogják feladataikat megoldani; ezt garantálom valamennyi önkormányzati polgármester, önkormányzati testület és önkormányzati ember nevében.

Ha meg nem tetszik az a javaslat, amit mi terjesztettünk elő a 176. pontban, akkor legyenek olyan kedvesek legalább megfontolni a 177. pontot, és ugyanerre a rétegre az adóelengedés jogintézményét bevezetni, mert ha igazán szeretnénk az időskorúakon segíteni, akkor az adóelengedés deklarálása lenne a legmegfelelőbb. Vagy elvetni, vagy adót elengedni ezen a szinten. Ez a megoldás.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

 

(23.10)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 532 2003.10.20. 5:13  220-539

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint azt jeleztem, a második szakaszban még két, illetve három komoly dologról kell hogy beszéljünk. Az egyik alkotmányossági aggályokat vet fel, a 191-es, a 192-es pedig az önkormányzatokat sújtja.

De mielőtt még erre rátérnék, idéznék - ma már idéztem - ebből a Werber elvtárs által elkészített kék kiadványból. De azért ne ijedjen meg senki; kiadja az MSZP országos központja. Az van ide írva, hogy legyen elérhető az önálló otthon és nőtt a lakásépítményi kedvezmény. Amit Sisák úr és Balla úr elmondtak, itt számszerűen be van bizonyítva, illetve ki van írva, egy gyermek után 300 ezer, két gyermek után 400 ezer, három gyermek után 500 ezer forint növekmény van. Csak azt nem mondták el önök, hogy ha háromgyerekes család szeretne vásárolni egy tízmillió forintos telket, ami Budapesten és környékén nem egy nagy was ist das, akkor két és fél millió forinttal kell érte többet fizetnie. Önök legjobb esetben is csak 500 ezer forintot tudnak ebből kompenzálni.

Tehát nem tudom, hogy Werber elvtárs szereti-e a klasszikus operadarabokat, de valószínűleg a Nabucco helyett inkább az Álarcosbált szereti, és ott tart, hogy Oszkár tudja, de nem mondja. Tisztelt szocialista képviselőtársaim, önök akkor jártak volna el tisztességesen, ha ide azt írták volna, hogy nehezebben lesz elérhető az önálló otthon teremtése, mert 25 százalék sújtja az építési telkeket, és ez a 25 százalék rárakódik az egész bekerülési költségre.

De ahogy Sisák képviselő úr elmondta, nemcsak a gyermekes építtetőket sújtja ez a 25 százalék, hanem az önkormányzatokat is. Az önkormányzatok a forráshiányukat az év elején úgy tervezték, hogy, mondjuk, van 500 millió forint forráshiány, van telkünk, értékesítünk félmilliárd forintnyi telket. De most ezért már csak 400 millió forintot kapunk. Önök azt mondják, hogy ez a 25 százalékos telekáfa megint külföldről, EU-ból begyűrűzött, minden ilyesmi. Az önök feladata és felelőssége, hogy kivédjék ezeket a hatásokat. Én javaslom - van már önhiki, van bérhiki -, hogy legyen, Veres államtitkár úr, telekhiki is. Nem fátum az, hogy az önkormányzat az értékesített telke után ne kapja vissza a 25 százalékot.

Legyen egy felülről nyitott alap: ha egy önkormányzat arra kényszerül - márpedig tudjuk, hogy a jövő év az önkormányzatok gyászos éve lesz és vidéken hihetetlen parcellázás fog elindulni, a vagyonfelélés a telkek ügyében minden eddigi számítást el fog érni -, hogy telkeket értékesítsen, a telkek értékesítése után a Pénzügyminisztérium pótolja a telek árából képződött 25 százalékos veszteséget az önkormányzatnak. Innentől kezdve igaz lenne az, amit önök állandóan hazugságként hangoztatnak, hogy több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt az embereknek. Nem így van, elvonás van, önök hatástanulmány nélkül belekutyulnak az ingatlanpiacba, semmifajta elképzelésük arról nincs, még a szakembereknek sem, hogy milyen hatást fog ez kiváltani.

 

 

(1.10)

 

Egy biztos: kevesebb lakást fog építeni, drágábbak lesznek a telkek, az önkormányzatok több telek értékesítésére lesznek kényszerítve, a vagyonfelélés fokozódni fog. Tehát az a helyzet, hogy nem a 25 százalék begyűrűzésével van baj, hanem azzal, hogy az önök kormányának halvány segédfogalma sincs arról, hogy hogyan kell ezt kivédeni, és hogyan kellene kompenzálni ezt egyrészt a gyermekes családok számára, akik abban reménykednek, hogy előbb-utóbb önálló otthonhoz jutnak - bár ebben a ciklusban már erről letettek -, illetve az önkormányzatoknak, ahol a forráshiány felbukkan.

Ugyanakkor a 191. és a 192-esről csak annyit, hogy én szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ne tegyünk különbséget a gépjárműadókkal kapcsolatosan olyan durva módon, amit a 191. ajánlási pont kísérlete hoz, miszerint, ha valakinek a birtokából jogellenesen kikerül a gépkocsi, magyarán mondva ellopják, akkor a jogellenes állapot bekövetkezésének időpontját követő év utolsó napjáig szünetel csak az adófizetési kötelezettsége. Ne azon drukkoljunk, hogy a bűnözők januárban vagy decemberben lopjanak el gépkocsit tőlünk! Mert a helyes megoldás az, amit képviselőtársaimmal együtt javasoltam, hogy a jogellenes állapot bekövetkezésének időpontjától számított egy év múlva, januártól januárig, februártól februárig folytatódjék ez a szünetelés, mert egyébként önök alkotmányellenes szabályokat léptetnek életbe.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 536 2003.10.20. 2:11  220-539

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hargitai képviselő úr pár órával ezelőtt elhangzott felvetésére szeretnék reagálni a kétperces felszólalásommal, ami a 192., 193. és 194. pontokat érinti. Arról van szó, hogy a súlyadó tekintetében - Hargitai úr elmondta - általános a 800 forint kirovása. Jómagam 1000 forintra tettem javaslatot, és szerepel a 193. pont alatt egy olyan javaslat is, ami maximum 1200 forintban határozná meg a súlyadót.

Azért vagyok kénytelen most reagálni rá, mert az önkormányzati bizottságban ígéretet kaptunk arra a kormány képviselőitől és szocialista képviselőtársainktól, hogy nem fix összeg lesz, hanem tól-ig összegre fog valamilyen módosító, kapcsolódó módosító javaslatot a kormány vagy valamelyik bizottság előterjeszteni. Most, a vita végén el sem hangzott az önök szájából a súlyadóval kapcsolatosan az a lehetséges megoldás, hogy az önkormányzatokat nem kényszerítjük fix összeg kivetésére, hanem 800 és 1000, vagy 1000 és 1200, vagy 800 és 1200 forint között engedjük meg, hogy meghatározzák a helyben szokásos súlyadó mértékét. Miután az önkormányzati bizottság ellenzéki képviselői erre ígértet kaptak, ezért szeretném a jegyzőkönyv okán és Veres úr ittléte alapján felhívni a figyelmet arra, hogy változatlanul várják az önkormányzatok azt a lehetőséget, hogy legalább mérlegeljenek pár száz forint erejéig. Kapják meg azt a nagyvonalú gesztust, azt az önállóságot, hogy legalább eldönthessék, hogy a helyben szokásos elvárásoknak mennyiben kívánnak eleget tenni a súlyadó ügyében.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 546 2003.10.20. 5:08  539-557

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. A második szakasz 25. pontjához és a vele összefüggő 32. ponthoz szeretnék hozzászólni, ami egyben a törvényjavaslat mellékletének 5. és 11. sora módosításának javaslatát tartalmazza.

Én azt hittem, hogy a bizottsági üléseken osztatlan sikert fog aratni ez a módosító javaslat, ami valamennyiünkről szól. Arról van szó, hogy az országgyűlési képviselők kerüljenek ki a törvény hatálya alól. Ne szerepeljenek sem a 12 százalékos, sem a 8 százalékos távolsági autóbusz-közlekedés, illetve ingyenes vasúti utazás kedvezményezettjei között, illetve árkiegészítési kategóriájában.

Arra szeretném fölhívni ezzel kapcsolatosan a figyelmet, hogy az országgyűlési képviselőkről, azok tiszteletdíjáról, a költségtérítésről és kedvezményeiről van egy törvény, az 1990. évi LVI. törvény, amely szabályozza a ránk vonatkozó előírásokat. Teljesen fölösleges, méltánytalan és káros az országgyűlési képviselőket bármilyen más törvényben szerepeltetni, összefüggésbe hozni tömegközlekedési problémákkal, finanszírozási kérdésekkel, mert ha ez ellen nem lépünk fel közösen, és nem tisztítjuk le a körülöttünk lévő ellenséges médiahangulatot vagy a közvélemény megítélési hangulatát, akkor magunkra vessünk!

Én is egy példát szeretnék elmondani. Hetek múlnak; mondjuk, “hetekhezö közel álló tévéműsorban föltettek egy kérdést, amiben megkérdezték a betelefonálókat és az sms-ezőket, hogy ugyan már, mennyi legyen az országgyűlési képviselők jövedelme. Három válasz közül lehetett választani. Az egyik az volt, hogy legyen 1 millió forint fölött, a másik az, hogy legyen 500 ezer és 1 millió forint között, a harmadik válasz azt mondta, hogy legyen az átlagfizetés kétszerese. A betelefonálók 87 százaléka közölte, hogy a harmadik válasz a helyes, tehát az átlagfizetés kétszerese legyen, de aztán olyan zavar volt az elemzők és a riporter között, hogy a végén kikötöttek annál, hogy a minimálbér kétszeresét látja indokoltnak az ország közvéleménye - legalábbis ennek a tévécsatornának a sztenderd közvéleménye -, hogy ennyit kapjunk.

Ehhez képest irritáló, hogy szerepelünk egy olyan jogszabályban, ami fölborítja, beleszól, a piaci viszonyoknak ellentmond. Ugyanis az önkormányzatoknál is úgy van, ahogy Tóth képviselő úr mondta. Az önkormányzat az önkormányzati képviselőknek és a külső bizottsági tagoknak megveszi a bérletet. Nálunk az Országgyűlés tudomásom szerint a munkáltatói jogokat e tekintetben gyakorló intézmény, mert itt tartom a dolgozói bérlapot a kezemben, és csak a tévévitához szeretném hozzáfűzni, hogy messze eleget teszünk az elvárásoknak. Ugyanis azt olvasom, hogy van itt egy képviselő, aki főállású képviselő ugyan, annak az alapbére 198 ezer forint, ehhez kap még bizottsági pótlékot, az még 79 ezer forint, összesen 277 ezer forintot számfejtenek bruttó tiszteletdíjként. A levonásokat csak nagyságrendben sorolom: 23 ezer forint nyugdíjjárulék, járulék 31 ezer, adóelőleg 88 ezer, még valami, tehát 172 ezret levonnak tőle. Tehát a betelefonálók vágya teljesült, mert ez a képviselő - közülünk való képviselő - összesen 105 ezer forintot keres, ennyit visz haza, úgyhogy a betelefonálók legyenek nyugodtak. Csak a tévécsatorna ne tegyen föl úgy kérdéseket soha a jövőben, ha nem közli, hogy mennyi a valós jövedelme az országgyűlési képviselőknek

De mi is tehetnénk a jobb megítélésünk okán egy-két lépést. Az első lépés az lenne, hogy kérem szépen: felejtsük el ezt az árkiegészítési kategóriát, vonuljunk ki innen, az Országgyűlés vegye meg az azt igénylő, jogosan, a képviselői munkát elősegítő képviselőnek a vasúti bérletet, vegye meg a buszbérletet, vegye meg a kompra a bérletet, kinek mi jár. Innentől kezdve tiszta piaci viszonyok vannak.

Ahogy Arató képviselő úr mondta, ez az egész rendszer átdolgozásra szorul. Akkor legyen az első átdolgozási lépés, hogy vegyük ki innen magunkat! Nem fog segíteni Demszky Gáboron és Aba Botond BKV-ján az, hogy 12 százalékot el tudnak számolni 386 ember után! Megalázó, szégyenteljes az, hogy itt az országgyűlési képviselők szerepelnek. Ezért kérem szépen, hogy minden oldalról szíveskedjenek támogatni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az innen történő kivételünket.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 552 2003.10.20. 2:11  539-557

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy érzem, hogy Arató képviselő úr nem cáfolt engem, hanem megerősített. Ha semmilyen kihatása nincs ennek az egész hóbelevancnak az országgyűlési képviselőkkel kapcsolatban, akkor miért szerepelünk benne? Ebből a bérlapból nem olvastam fel egy sort, itt azért van egy költségtérítéses összeg is az országgyűlési képviselőknek. Nézzünk szembe a tényekkel: nem lehet egyszerre saját gépkocsival benzinhasználat mellett közlekedni, nem tudunk ugyanaznap vonatra is ülni, és nem tudunk ugyanaznap kompot is igénybe venni vagy bármi mást. Tisztába kell tenni ezeket a költségviszonyokat a saját érdekünkben, mert ezért olyan rossz az országgyűlési képviselők megítélése. (Dr. Kis Zoltán: Nem ezért olyan rossz!) Mindent a költségtérítésbe kellene beletenni, és ha az Országgyűlés a különböző bérleteket a MÁV-tól és a Mávauttól (Sic!) megvásárolja, azt igényli az az országgyűlési képviselő, aki úgy dönt, hogy nem a saját gépkocsiján közlekedik.

Ameddig az önök miniszterelnöke, tisztelt szocialista képviselők, nem tudja betartani azt a szavát, hogy ingyenes legyen a diákoknak az iskola és az állandó lakóhelyük közötti közlekedés, akkor nekünk meg ne számítson duplán! Ne legyek én benne a vonatos bérletes körben, ne legyek benne a Mávautéban, mert, Arató képviselő úr, én potyán az elmúlt tizenhárom évben, amióta rendszerváltásról beszélünk, soha semmit nem vettem igénybe, és nem is fogok egy fillért sem, sem párttól, sem Országgyűléstől, sem tömegközlekedési vállalattól. Ellátom magam abból a szűkös forrásból, amit az imént úgy általában a közvélemény elé tártam.

Azt hiszem, hogy ezt kellene követnie minden országgyűlési képviselőnek, és Veres államtitkár úrnak erre kellene javaslatot tennie, mert ő állami gépkocsival jár. Minek neki itt szerepelni a BKV-bérletesek között?

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 556 2003.10.20. 0:48  539-557

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem kell, hogy igénybe vegyem, elnök úr, a két percet. A részünkre kiadott pénzügyminisztériumi tájékoztató 28. oldalán a 14. pont a fogyasztói árkiegészítés rendszerének főbb változásai címszó alatt a következőt közli: a négy intézkedés együttesen a kedvezményes személyszállítási díjakra vonatkozóan átlagosan 16,7 százalékos áremelkedést eredményezne.

Azt hiszem, a vita zárszavának ez elég: 16,7 százalék áremelkedés a tömegközlekedésben. Remélem, van még, aki hallgatja a közvetítést. (Gőgös Zoltán: Nem hiszem.)

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 624 2003.10.20. 2:02  621-629

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Én a 6. ajánlási ponttal kapcsolatosan, ahol azt olvashatják a képviselőtársak, hogy az önkormányzati bizottság nem foglalt állást az előterjesztő állásfoglalásával kapcsolatosan, azt szeretném kérni most az államtitkár úrtól és az előterjesztőtől, hogy itt az ideje - bár háromnegyed négy van hajnalban -, hogy tisztázzuk ennek a másfél milliárd forintos javaslatnak a sorsát a tekintetben, hogy tényleg parlagfű-mentesítésről van-e szó, vagy ahogy az önkormányzati bizottságban is elmondtam, csak a lapulevél megoldással tudunk operálni. Tehát egyetlen lényeges kérdés van, az ellenzék támogatja a parlagfűbizottság jelentésének valamennyi előterjesztett és módosított álláspontját.

Azt szeretnénk kérdezni, hogy mindehhez mennyit kíván hozzárendelni a kormányzat, másfél milliárdot hozzátenni, vagy a költségvetési bizottság szerint elvonni, vagy még esetleg a későbbi pontok is szóba kerülhetnek, mert ott van egy 8 milliárd forintos további, hosszú távú megoldást forszírozó elképzelésnek az anyagi finanszírozása.

Szeretném kérni, hogy az államtitkár úr erre a kérdésre (Dr. Vojnik Mária: Az előterjesztő, nem az államtitkár!), az önkormányzati bizottságban feloldatlan kérdésekre válaszolna, melyik kérdést támogassuk, hogyan és miképpen szavazzunk a zárószavazáskor, mert az a gond, hogy erre az önkormányzati bizottságban nem kaptunk választ.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 197 2003.10.27. 5:15  184-216

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A kisebbségben lévő képviselők az aggályaikat tartózkodó szavazattal juttatták kifejezésre. Megállapítottuk azt, hogy a törvényjavaslat számtalan helyen érinti az önkormányzatokat. Az önkormányzati bizottságban minden elénk kerülő törvényjavaslatot önkormányzati szempontból vizsgálunk, és önkormányzati szakmapolitikai szempontból értékelünk.

Megállapítottuk, hogy a törvényjavaslat hatálya legkevesebb hat-hét helyen taxatíve említi az önkormányzatokat, úgy is, mint helyi és kisebbségi önkormányzatokat, hatósági jogkört gyakorló szervezetként is szerepelünk benne, közoktatási intézményt fenntartóként, szolgáltatást nyújtóként, foglalkoztatóként, egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatóként, tehát az önkormányzatok életébe ez a törvényjavaslat jelentősen be fog avatkozni. Ennek ellenére, lehet hogy történt egy-két szakmai egyeztetés az elmúlt két és fél év alatt, de az önkormányzatok képviseletével nem egyeztetett a tárca, holott ezt meg kell volna tennie; különösen akkor, ha elismeri azt a kormányzat, hogy az önkormányzatok 99,9 százaléka e törvény nélkül is egyenlő bánásmódban részesíti a polgárait, és a területén lakó választókat, az ott lakó embereket nem diszkriminálja semmilyen körülmények között.

Nagyon meg fog nehezedni az önkormányzatok feladata, hiszen úgy néz ki, hogy igen sok konfliktusba kerülhetnek amiatt, hogy a törvényjavaslat végiggondolatlan jogfogalmakkal operál, és ezek a jogfogalmak bizonytalanok, erre egy-két példát a bizottsági ülésen is felhoztunk. Ilyen például a 11. §-ban írt előnyben részesítés kérdésköre. Feltettük a kérdést, hogy az önkormányzat a saját területén lakókat egyenlő feltételek mellett vajon előnyben részesítheti-e a más településről jövőkkel szemben vagy más településen lakókkal szemben.

(17.40)

Valószínűleg a válasz igen kell hogy legyen.

A 8. § q) pontjában találkozunk egy bizonytalan dologgal, ez a vagyoni helyzettel kapcsolatos diszkrimináció. Kérdezzük azt a vagyoni helyzettel kapcsolatosan, hogy a hajléktalanság vajon vagyoni helyzetnek minősül-e. Ugyanakkor ott van ezzel kapcsolatosan egy komoly kérdéskör, maga a kilakoltatás és az ezzel kapcsolatos, például a téli időszakra meghirdetett moratórium. A kilakoltatás önmagában a törvénybe ütközik akkor, amikor azt látjuk, hogy igenis ez megfélemlítéssel jár. Ellenséges, megalázó, megszégyenítő és támadó környezet kialakítását jelenti a jogos kilakoltatás, mondjuk, az önkormányzatok részéről.

További ilyen problémánk merült fel akkor is, amikor azt láttuk, hogy új közigazgatási szerv létesül. Én azt kérdezem a tárca képviselőjétől és az előterjesztő államtitkártól, hogy vajon ez a törvényjavaslat része-e a közigazgatási reformnak, vagy ez lesz a közigazgatási reform helyett, hiszen itt most egy új közigazgatási szervet állítanak majd föl külön hatáskörrel, amelynek természetesen a költségeit nem látjuk, a szükségességét sem látjuk. Ez a közigazgatási szerv egy egészen furcsa és azt hiszem, a mi jogrendszerünkben nem honos egyfokú eljárásban fog ítélkezni. Nagyrészt az önkormányzatokkal szemben fogja az elmarasztaló határozatait vagy ítéleteit meghozni, s ez ellen már csak bírósághoz lehet majd fordulni.

Ugyanakkor megnéztünk még egy-két példát a foglalkoztatás területét érintően. Magyarországon a törvény hatálybalépése után minden idegen nyelvű álláshirdetés törvénysértő. Se angolul, se németül, semmilyen idegen nyelven álláshirdetést feladni a jövőben nem lehet, mert önmagában véve majd a törvénynek ellent fog mondani, hiszen aki ezeken a nyelveken nem beszél, nem is szerez tudomást az állásról, tehát eleve diszkriminálva van.

A legnagyobb probléma a legslendriánabban megfogalmazott lakhatás kérdésével kapcsolatosan merült fel. Elmondtuk a kisebbségi véleményen lévők, hogy ha az önkormányzatok sanyarú helyzetükből kiindulóan olyan vagyongazdálkodási határozatot hoznak, hogy valamennyi bérlakást el kívánnak idegeníteni, hogy forrásaikat pótolják, lesznek olyan rétegek, akik nem tudják megvásárolni az önkormányzati bérlakásokat bentlakó bérlőként sem, pedig meg szeretnék. A vagyoni helyzet, a 8. § ezután belép ebbe az egész rendszerbe, és innentől kezdve az önkormányzatok egész vagyongazdálkodása diszkriminatív lesz.

Azt kérik a kisebbségi véleményen lévők, hogy a törvény mellett az önkormányzatok számára dolgozzanak ki olyan tájékoztatást, ami az ombudsman véleményét is magában foglalja, az IM véleményét is, amely segíti feloldani azokat a konfliktusokat, amelyek biztos, hogy be fognak következni, ha a törvény így lép életbe, ahogy most megfogalmazódott.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 257 2003.11.17. 5:10  252-324

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mint az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének előadója, sajnos a bőség zavarával küszködöm, mert a bizottsági ülésen tulajdonképpen a törvény elfogadása, támogatása mellett szinte alig hangzott el észrevétel. Abban értettünk egyet - miután az Alkotmánybíróság szólította föl az Országgyűlést arra, hogy ezt a mulasztásos törvénysértést számolja föl -, hogy az általános vita megtörténjék most, a parlamentben.

A bizottságban számtalan kérdés és igen sok vélemény hangzott el. Jellemző a bizottságunk munkájára, hogy igen sok polgármester keresi föl, de rendszeresen részt vesznek olyan országgyűlési képviselők is a bizottság munkájában, akik egyébként nem tagjai a bizottságnak, úgyhogy a mostani kisebbségi véleményben az ő véleményüket - többek között dr. Juhos Katalinét és Pettkó Andrásét - is el fogom mondani. Azokat a kérdéseket hozom most a plénum elé, amelyek több képviselő szájából elhangzottak, sőt az Állami Számvevőszék tette föl az előterjesztéssel kapcsolatosan ugyanazt a kérdést. S most csak azokat a véleményeket szeretném ismertetni - mert az öt perc ehhez kevés -, amiben igen nagy egyetértés volt a törvény problémáival kapcsolatosan.

Első kérdésként az merült fel, hogy a törvényjavaslat miért tartja fönn és miért kényszeríti az önkormányzatokat arra, hogy egy év során kétszer is költségvetést terjesszenek elő, és teszi ezt a határidejének helytelen megválasztásával. A javaslat szerint a 2004. évi forrásmegosztási rendelet tervezetét 2004. február 15-éig kell a fővárosi közgyűlés részére benyújtani, és február 28-áig kell elfogadni. Ez a fenti rendelkezés ugyan megfelel az államháztartási törvény 71. § (1) bekezdésének, ebben az esetben azonban az önkormányzat késedelembe esik - mind a 23 -, hiszen a forrásmegosztás számainak ismerete nélkül a kerületi önkormányzati költségvetést ugyanerre a határidőre nem tudják benyújtani a képviselő-testületek számára. Ez csak úgy hidalható át, hogy folyosói pletykákon keresztül kapnak a kerületek arról információt, hogy körülbelül a forrásmegosztás számai mik lesznek, és szinte bele van kódolva a rendszerbe az - helytelenül és törvénysértő módon, immár törvényi szintre emelve -, hogy kénytelenek új, pótköltségvetést előterjeszteni.

A második kérdéskör akörül merült fel, hogy vajon fel tudja-e oldani ez a mostani forrásszabályozási törvény azt az anomáliát, miszerint az önkormányzatok egy része becsült értéken, a másik része pedig piaci értéken tartja nyilván a vagyonát. Milyen torzulást okoz ez a különböző nyilvántartás, és hogyan kellene arra törekedni, hogy ez a nyilvántartás egységessé váljon?

A harmadik kérdés rövid, de velős kérdés volt. Mi szükség van egy, a magyar jogforrási rendszerben ismeretlen, új jogintézmény, az úgynevezett adatszolgáltatási útmutató bevezetésére? Kaptunk rá választ, de azt hiszem, nem elfogadható az, hogy ez egy kitöltetlen, üres formanyomtatvány, amit az önkormányzatok majd kitöltenek, és attól aztán majd jogforrás lesz.

A vélemények alapvetően összecsengtek az Állami Számvevőszék képviselőjének azon véleményével, hogy elfogadhatatlan és a jelenlegi helyzet konzerválásához vezet az, hogy a mindenkori megelőző év forrásmegosztásához képest maximum 20 százalékkal nőhet és legfeljebb 10 százalékkal csökkenhet a kerületi önkormányzatok és a fővárosi önkormányzat megosztási aránya. Tulajdonképpen tehát 30 százalékos játéktér van az egész forrásmegosztási elképzelésben, és ha mindehhez hozzátesszük, ahogy most is hallottuk az államtitkár úrtól, hogy semmi másról nincs szó, mint a hiánynak a deficitarányos szétosztásáról, akkor ez még szomorúbb képet nyújt a számunkra.

Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy lehetőség lett volna föloldani végre vagy legalábbis közelíteni az önkormányzatok egyenjogúsága oldaláról a kérdést, és valahova máshová telepíteni a forrásmegosztási rendeletet, nem a fővárosi önkormányzathoz. De mindezek a kérdések arra vezették az ellenzékben lévő, kisebbségi véleményt alkotókat, hogy azt is elképzelhetőnek tartjuk, államtitkár úr, hogy ez a törvény most visszavonásra kerülne, és van még idő négypárti egyeztetéssel, konszenzussal olyan törvényt hozni, ami nem okoz olyan anomáliát, hogy nem tettünk semmit, holott egy év volt adva arra, hogy a régi rossz rendszer helyett új rendszer szülessék meg. Ezt a lehetőséget elmulasztotta a kormány, és ezért nem tartjuk általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 289 2003.11.17. 10:24  252-324

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A kisebbségi vélemény ismertetésekor több kérdést feltettem, amelyek a bizottsági ülésen több oldalról elhangoztak, és arra gondoltam, hogy itt majd megkapom a választ a kormánypárti képviselőktől, vagy részben kapok rá választ.

Főleg számítottam arra, hogy Gy. Németh Erzsébet, fővárosi frakcióvezető asszony fog válaszolni, aki az önkormányzati bizottság vitájában nem vett részt, de ígéretet tett arra, hogy itt majd kifejti a véleményét. Meghallgattuk, kedves képviselő asszony, azt a tízperces felszólalását, amiben úgy festette le a helyzetet, hogy minden szép, minden jó, és minden nagyon rendben van.

Úgyhogy most kénytelen vagyok mások szavával megválaszolni azokat a kérdéseket, amik a bizottságban elhangoztak. Arra a kérdésre, hogy a törvényjavaslat hozott-e valami újat, a Belügyminisztérium válasza a következő volt: “A kormány benyújtotta azt a törvényjavaslatot, amelyre az Alkotmánybíróság határozata is kötelezte.ö Majd később: “Ez a törvényjavaslat az eddigi gyakorlaton alapul.ö - idézet a Belügyminisztérium álláspontjából.

Tehát tudjuk azt, hogy nem az volt a Belügyminisztérium szándéka, hogy új alapokra helyezze a forrásmegosztást, pedig itt lenne az alkalom, hanem miután az Alkotmánybíróság kötelezte a benyújtásra a Belügyminisztériumot, a régi alapot most törvényi szintre fogja emelni. Ebből olyan konfliktus lesz, hogy amit eddig sikerült egyeztetések útján valamilyen formában rendezni a fővárosban, most majd csak a bíróságon fogjuk tudni rendezni, hiszen a törvény előírásaival szemben a bírósághoz kell hogy forduljunk.

Kérem szépen, szó szerint kívánok idézni azokra a kérdésekre válaszokat, amelyekre Bőhm képviselő úr egyszerűen azt állította, hogy alaptalan vádaskodások Idézet következik: “A másik dolog, hogy a normativitás és a módszertan irányába haladnak, ugyanakkor törvényben szerepel olyan, hogy maximum 20 százalék pluszban, és legfeljebb 10 százalékkal el lehet térni. Milyen normativitás, milyen módszertan és milyen számszerűség alapozza meg azt az igazságot, amelyet behatárol egy törvény ezen korlátokkal?ö - kérdezi az Állami Számvevőszék.

Kérdezi továbbá: “Mit nevezünk független könyvvizsgálatnak? Aki kvázi hitelesíti ezt a gyakorlatot? Nagyon kérem, és javasolom ezt; egyrészt az állam a könyvvizsgálótól elválasztja, de igazából nem minősíti.ö

Egy másik helyen: “A törvényjavaslat szerint az indokolatlanul felvett összeg fogalmára és a késedelmi kamat számítására ma konkrét szabályok hiányoznak.ö Magyarul: azt, hogy mit nevezünk indokolatlanul felvett összegnek, jó lenne törvényi szinten behatárolni. Más oldalról pedig milyen kamat? A jegybanki kamat? Milyen kamattal volna szerencsés a szankciókat érvényesíteni? - kérdezi az Állami Számvevőszék bizottságban részt vett képviselője. A törvényjavaslat után is meg fogja kérdezni az Állami Számvevőszék, de jobb lenne, ha mi tennénk fel ezeket a kérdéseket hamarabb, lehetőleg az Alkotmánybíróságnak.

A piaci érték és a becsült érték közötti komoly torzító hatás elbagatellizálására megint idézem az Állami Számvevőszék képviselőjét: “A becsült és a piaci érték korrelációját szeretném csak megerősíteni.ö - mondja. 2002-ben 3200 milliárdról 6300 milliárdra nőtt az önkormányzati vagyonérték.

Kérem szépen, egy év alatt 3100 milliárd forintot torzult az a viszonyítási alap, amivel a Belügyminisztérium dolgozni szeretne.

Úgy gondolom, a kérdésekre az Állami Számvevőszék felvetései is megadják a választ, hogy a törvény nem úgy van, Bőhm képviselő úr, ahogy ön mondja, hogy jó lenne, és alaptalanul vádolnánk, hanem úgy van, hogy a törvény nem jó, semmit nem tett annak érdekében, hogy a helyzet javuljon.

Kérem szépen, ma akár ünnepi pillanat is lehetne. 10 óra lesz 10 perc múlva; kérem szépen, méltatlanul kései időpontra van téve a forrásmegosztás, ma ugyanis ünnepnap van Budapesten. Százharminc éve egyesült Budapest. Az egyik bulvárlapunk azt írja: ma a főváros napja van, és több politikai napilap szentel vezércikket ennek az eseménynek.

Én körülnéztem, és vártam, hogy talán a forrásmegosztási törvénynél nemcsak a fővárosi képviselők és a frakcióvezetők - szinte kizárólag csak a két frakcióvezető van itt a fővárosból -, talán szíveskedik megjelenni itt, a Parlament épületében Demszky Gábor és a főváros többi vezetője, mondjuk, ha nem is főosztályvezetői szintig bezárólag, de, mondjuk, főpolgármester-helyettesi szintig itt illene lenni akkor, amikor arról van szó, ami, Bőhm képviselő úr, igenis politika. Budapest-politikáról beszélünk; és ön azt szeretné most elérni, és a mondandója első öt perce arról szólt, hogy a Fidesz megint a fővárost támadja.

Bőhm úr, ne tessék félni attól a három Fidesz vezette kerülettől! Ha ön attól tart, hogy a XII., az I. kerület és Zugló polgármestere harmadmagával majd a másik 20, nagyrészt MSZP-s polgármestert föl fogja tudni lázítani vagy föl akarja lázítani a neves főpolgármester ellen, akkor ön téved. Erre semmi szükség nincs. Ön látja rosszul!

Nem fővárosellenesek vagyunk, amikor a 23 kerületért emelünk szót, mert a forrásmegosztásnak a 23 kerület elsősorban kedvezményezettje és célzottja. Nem a főváros! A fővárosnál mégis megmarad egy rettenetes nagy összeg.

(21.50)

Ön említette a BKV-t - minden problémát manapság eltolunk a BKV-ra. Ott voltam azon a prezentáción, amit Aba Botond úr tartott. Önök 2006-ra - vagy 2007-re inkább - 57 milliárd forint hiányt terveznek a BKV-nak, ennyi lesz a hitelfelvétel és a támogatás elvonása. Önök úgy szeretnék majd átadni valakinek valahogy 2006-ban a fővárosi önkormányzatot, hogy a BKV teljes, totális csődben van az 57 milliárdos hitelállományával.

Tehát itt arról van szó, Bőhm képviselő úr, hogy politizálunk, a kerületek oldaláról próbáljuk meg a Belügyminisztériumot rávenni arra, hogy fogadja el azt az álláspontot, hogy ez a törvénytervezet rossz, és nem tölti be azt a feladatot, azt az elvárást nem teljesíti, hogy legalább végiggondolták volna, hogy a deficithiányos elosztással szemben normatív elosztást vagy vegyes rendszert alkalmazzunk, hogy ezeket végigtárgyalták volna. Kérem szépen, kilenc hónapja késlekednek ennek a törvénynek az előterjesztésével! Most, a költségvetési vitának a derekán, ahol most működik, és önök működtetik elsősorban ezt a törvénygyárat, ezt a forrásmegosztási törvényt este tíz órakor, általános vita lezárása mellett keresztül akarják erőltetni.

Én említettem azt, hogy talán térjünk vissza ahhoz a kiinduló alapelvhez, amit az Ötv., az önkormányzati törvény megfogalmaz: a fővárosi és a kerületi önkormányzatok egyenjogúak, és kölcsönös előnyök alapján együttműködnek. Mi ezt komolyan gondoljuk. Én nem engedhettem volna meg magamnak azt a luxust, hogy fiatal, elsőéves polgármester létemre minősítsem a saját irányításom alatt lévő II. kerületet - Horváth Csaba képviselő úr ezt megtette. Innen is látszik, hogy nem is érti a szocialista képviselő úr, hogy egyenrangúak, egyenjogúak, nincs sorrend a kerületek között, nem különb egyetlen budai kerület egyetlen pesti kerületnél sem, és a fővárosi önkormányzat sem különb, mint a huszonhárom kerület külön-külön és együttvéve.

Én azt szeretném mindehhez hozzátenni végezetül a számok tükrében, hogy a XII. kerületi önkormányzat is végiggondolta, hogy mi várható. A kormány által közzétett költségvetési javaslat szerint 2004-ben a normatív alapon tervezhető központi támogatás összege mintegy 204 millió forinttal marad el a 2003. évi támogatástól. Ez az összeg az előző évekhez hasonlóan nem fedezi a központi bérfejlesztés hatását, amely a 2003-as bérszinttel számolva éves szinten mintegy 1,3 milliárd forint volt, nem tartalmazza az inflációt, a személyi juttatások tényleges összegét, és az évek óta növekvő működési forráshiányt sem ellentételezi.

Nem ismerjük a forrásmegosztás számait, de kétlem, hogy ezt a 204 millió forintot a forráshiány a javunkra pótolni fogja. Én attól tartok az eddigi tapasztalat alapján, hogy ez a hiány csak növekedni fog, a kerület egyéb büntetésén kívül, amire most már peres utat voltunk kénytelenek igénybe venni - talán emlékszik az államtitkár úr a Nagyenyed utcai tömbrehabilitációval kapcsolatosan.

Szóval, ha Bőhm képviselő úr jól emlékezne a kilencvenes évekre, akkor az ottani forrásmegosztási vita után vendetta következett Budapesten. Hol van már Sebes Gábor? Hol van már Mihályi Gábor? Egyedül Gegesy polgármester úr élte túl az SZDSZ részéről azt a polgármesteri eltávolítást, ami a kerületekért történő szóemelést követte. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nem várunk mást, nem reménykedünk a főváros részéről mostan sem jobb hozzáállásban, de legalább itt, a parlamentben értsünk abban egyet, hogy még van remény a forrásmegosztás megoldására.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 317 2003.11.17. 6:50  252-324

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt hiszem, az utolsókörös hozzászólásban meg kell hogy nyugtassam Bőhm képviselő urat. Arról van szó, Bőhm képviselő úr, hogy én nagyon figyelmezem az ön beszédjét és szavát, hiszen úgy tartom, hogy ön Budapesten a Fővárosi Önkormányzatban a harmadik legbefolyásosabb ember, és ha Demszky úr listavezetése nem minősül pünkösdi királyságnak, akkor elképzelhető, hogy még első ember is lesz a fővárosban. Ezt azzal szeretném bizonyítani, hogy jegyzőkönyv nélkül is pontosan idézném, ön másfél órával ezelőtt körülbelül azt mondta, hogy a kerületek és a főváros igen nagy összhangban, tulajdonképpen eléggé könnyen, gyorsan, hamar és közmegelégedéssel túlestek a 2003-as forrásmegosztáson.

Nem tudom, képviselő úr nem gondol-e arra - amit én viszont úgy gondolok, hogy úgy van -, a kerületek örültek annak, hogy túlesnek azon a rosszon, de bíztak abban, hogy ez az utolsó. Akkor már megvolt a parlamentben a törvény, és a fővárosi kerületek bízhattak abban, hogy kérem szépen ez úgy rossz, ahogy van, de ez lesz az utolsó ilyen típusú forrásmegosztás. Abban reménykedtek, hogy a Belügyminisztérium a fővárossal együtt és a kerületekkel egyeztetve végre elő fog állni egy megoldással, egy jó javaslattal. Ehelyett mit kaptak a kerületek és a főváros?

A határidőkkel kapcsolatosan szeretném a törvény súlyos hibáját idézni még egyszer, de nem a saját szavaimmal, hanem először az Állami Számvevőszékével. Szó szerinti idézet következik: “Egyrészt a törvényben hozott határidőket rendkívül rövidnek tartom, más oldalról pedig nem tudom, hogy lehetne megkímélni a Fővárosi Közgyűlést, hogy kétszer alkosson rendeletet. Egyszer a korábbi évi előzetes számok alapján, ha úgy tetszik, szétosztja a nagyobbik részt, a korrekció után pedig a könyvvizsgáló véleménye szerint másodszor is.ö - mondja az Állami Számvevőszék igen tisztelt képviselője.

Hogy vélekedik a Belügyminisztérium? “Ez a határidőbeli probléma eddig is felmerült, és a gyakorlatban a kerületek úgy tudtak dolgozni, hogy ismerték a fővárosi forrásmegosztási számítások előzetes adatait, tehát előzetes adatok alapján tudták beterjeszteni a költségvetésüket, amelyet nyilván később módosítottak.ö Hát nem erre vártunk, tisztelt Belügyminisztérium! Nem arra vártunk, hogy egy rossz, törvényellenes helyzetet egy behatárolt, beszűkített időterminust és időszakot visszahozzanak törvényi szinten akkor, amikor egyszerűen hozzá lehetne nyúlni az Áht. idézett passzusához, és talán ott lehetne módosítani és nagyobb mozgásteret biztosítani a kerületeknek és a fővárosnak.

 

(22.30)

Kérem szépen, mit gondol egy kerületi önkormányzati képviselő, amikor meglátja a javaslat 1. számú mellékletét, ahol egy gyönyörű táblázatnál föl van írva: alapfeladatokra számított normatívák. És mindegy, hogy milyen sort nézünk, tisztelt képviselőtársak, van budapesti átlagnormatíva, van kerületi átlagnormatíva, és van fővárosi normatíva. Három típusú normatívával dolgoznak.

Hol itt az egyenlőség és az egyenjogúság? Miről van itt szó? Követhetetlen és betarthatatlan, igazságtalan, az igazságos elosztástól olyan messze áll, hogy a visszavonása lenne indokolt ennek az elosztási rendszernek. Különösen akkor, ha az is elvárható lett volna a Belügyminisztériumtól és tőlünk is, Országgyűléstől, hogy figyelmezzünk arra, hogy európai uniós csatlakozás előtt állunk. Annyi törvényt terjesztünk elő azzal az első számú főmondattal, hogy kérem szépen, a jogharmonizáció miatt szükséges! Budapesttel gond van regionálisan is, a közigazgatási reform tekintetében. Nem tud mit kezdeni Budapesttel és az agglomerációval a közigazgatási rendszerünk. És ebben a helyzetben nem is teszünk rá kísérletet.

Az általam idézett cikk végigveszi Budapest életének csúcspontjait megalakulása óta, a mindenkori hullámvölgyeket, a két háború utáni időszakot, az '50-es éveket, amikor Nagy-Budapesthez csatolták az elővárosokat, a mélypontot. Lehet, hogy tíz év múlva egy ugyanilyen cikk, azt hiszem, a rendszerváltás első tíz évét is Budapest mély pontjának fogja tekinteni sok okból, nem biztos, hogy nem személyi okokból. De a helyzet az, hogy Európában Budapest már csak a 75. város a 214 város között. A forrásmegosztásnak is részének kellene lenni annak a megújulásnak. Olyan jogi környezetbe kell Budapestet emeljük, hogy az ország fővárosán túlmenően Európában is egy jól teljesítő, nem a lakosságát elvesztő és élhetetlen, lakhatatlan várossá váljon, hanem fejlődjön.

És ilyenkor, amikor lépésről lépésre haladni lehetne jó törvényekkel, kiegyezett kerületekkel, arányos fejlődéssel, közmegelégedésre elosztott állami finanszírozással, akkor önök azt mondják, hogy Budapest elleni támadás és semmi más, amit az ellenzéki képviselők megfogalmaznak. Hála istennek, úgy látom, nem vagyunk egyedül, az Állami Számvevőszék hasonlóképpen fogalmazott eddig. És igenis, nem bujtogatva senkit a túlsó oldalon, a jegyzőkönyvből nem kívánom idézni azokat a részeket, ahol szintén azt mondják kormánypárti képviselők, hogy módosítással el tudják képzelni, hogy valamit javuljon a törvény.

Én pedig ellenzéki képviselőtársaim nevében is el tudom képzelni, hogy amilyen hirtelen elénk került ez a forrásmegosztási törvény, most az általános vitát nem követné azonnal a részletes vita, hanem sor kerülne arra a négypárti egyeztetésre, és esetleg ismételten a főváros és a kerületek közötti egyeztetésre, ami új fazont szabna ennek a törvénynek, hogy legalább a 2004-es évet éljük túl. Hogy utána mi lesz, azt hiszem, arra semelyikünk sem vállalhat garanciát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 335 2003.11.17. 10:15  324-372

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Előre szeretném bocsátani, hogy az első vitaszakaszban szereplő 3-133., 226-232. számú módosító indítványok valamennyijét támogatom, és kérem az előterjesztőt, hogy fogadja be valamennyi módosító indítványt, hiszen ezek a módosító indítványok egyértelműen szolgálják azt, hogy ez a társasházi törvény működőképes társasházakat hozzon létre, elősegítse a jogbiztonságot és a vagyoni gazdálkodás tervezhetőségét a társasházakon belül.

Konkrétan azokhoz a módosító indítványokhoz szeretnék hozzászólni, amelyeket nemcsak mint szakmai vagy képviselői előterjesztő, hanem mint az úgynevezett lakásmaffia-tevékenységet feltáró és a bűnözés visszaszorítását magának célul kitűző bizottság tagja is javasolok kapcsolódó módosító indítvánnyal támogatni ennek érdekében. A két indokolási rendszert külön-külön szerettem volna elmondani, de a vita szakaszolt volta miatt mindegyikről csak említést tudok tenni.

A legfontosabbnak tartom és beszélnék a 17. pontban Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársammal együtt előterjesztett igen lényeges módosítási elemről, vagyis arról, hogy a társasház jogi személy. Abban látom és igen sokan abban látjuk az 1924 óta jól-rosszul, de a háború után inkább rosszul működő társasházi törvény megújulásának egyik alaptételét, hogy végre a társasház megkapja a jogi személyiséget.

Mi a jogi személy? A jogi személy a jogalanyisággal felruházott olyan szervezet, amely saját nevében léphet polgári jogviszonyokba, szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. Felteszem a kérdést: a társasház megfelel ennek a kritériumnak? Igen, megfelel ennek a kritériumnak.

A jogi személy jogképes. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek. Tehát fűződhetnek a társasházhoz. Felteszem a kérdést: megfelel a társasház ennek a kritériumnak? Igen.

Érdekes összehasonlítás, hogy az állam szintén jogi személy arra való tekintettel - törvénynél fogva -, mint a vagyoni jogviszonyok alanya.

(23.20)

A társasház vagyoni jogviszonyok alanya, tehát semmi akadálya nincs annak, hogy jogi személlyé váljon. A jogi személyiséget az is alátámasztja, hogy a közös tulajdonnal kapcsolatosan tulajdonosi jogokat szerezhet, viseli a társasház a közös tulajdon terheit. A társasháznak vagy a tulajdonostársaknak ezzel ellentétes rendelkezése harmadik személyekkel szemben hatálytalan, tehát még egy olyan szervezet is, amelyik harmadik személlyel szemben kizárja a vele ellentétes jogi szabályozást.

A jogi személyeket általában törvények sorolják föl, de születnek jogi személyek úgy is, hogy azokat nem a Ptk. megfelelő paragrafusa ismerteti, hanem egyszerűen csak különböző egyéb jogszabályok. Ezzel mondom azt, hogy a társasházi törvény alkalmas arra, hogy jogi személynek deklarálja a társasházat.

Különféle jogiszemély-típusokról számos törvény tartalmaz szabályozást, a legjelentősebbek közül szeretnék példaképpen felsorolni egy-kettőt: jogi személy az erdőbirtokossági társulás többek között, a Magyar Olimpiai Bizottság, sportági szakszövetségek, helyi önkormányzatok társulásai és természetesen ennél nagyobb, komolyabb önkormányzatok, egyházak, mindannyian ismerjük.

Mi az előnye a jogi személyiségnek? Az az óriási előnye, hogy a jogi személy jogképes, tehát jogképességgel, cselekvőképességgel és ennek az egésznek a jogi tartalmával rendelkezik.

Úgy gondolom, hogy az önkormányzatoknak és úgynevezett harmadik személyeknek a társasház jobb partnere tudna lenni, és ebből a társasházak profitálnának elsősorban, mégpedig azért, mert az önkormányzatok pályázati rendszerében hamarabb jutnának felújítási kölcsönökhöz, könnyebben tudnák a kivitelezést, a beruházást, a felújítást... Ismert, hogy Budapesten körülbelül 600 milliárd forint elmaradt lakóépület-felújítás van, és ebből a társasházak nagyon sokat átvettek akkor, amikor az elidegenítési folyamat révén a társasházban a korábbi bérlő vált tulajdonossá.

Fölismertük a bizottsági egyéves munkánk során, ismételten szembesültünk azzal, hogy sajnos, a korábbi rendszer államosítása leszoktatta az embereket a személyi tulajdon vagy a magántulajdon, az öröklakás, a társasházi tulajdon tulajdoni érzéséről, az emberek nem könnyen válnak tulajdonossá, nem érzik át, ha nem kaptak ilyen irányú nevelést, okítást vagy felvilágosítást, hogy a tulajdon jogokkal, kötelezettségekkel jár.

Emlékszem, hogy az elidegenítéskor sokan úgy gondolták, és mind a mai napig úgy hiszik, hogy ők megvették a korábbi bérlakásukat a küszöbtől a párkányig, és csak utólag jönnek rá most társasházi tulajdonostársakként arra, hogy vele adták az épületet, a közös tulajdont és a házat is. Nem képesek működtetni. Az úgynevezett lakásmaffia-bizottságban látjuk azt, hogy rengeteg olyan ember rendelkezik komoly tulajdonnal, korábban albetéttel, most mondjuk azt, hogy tulajdoni résszel, hogy könnyen áldozatává válik a tulajdonjog megszerzésére szervezett bűnözőknek, és olyanoknak, akik kihasználják az ő helyzetüket.

Éppen ezért szeretnénk megvédeni ezeket az embereket, és a jövőben erősíteni a tulajdonosi pozícióikat azzal, hogy ha a társasház jogi személlyé válik, akkor ezt a védelmet helyettük ellátja, a társasház életét és működését irányítja a jogi személyiség, és semmi jogot nem vesz el a tulajdonostársaktól.

Éppen ezért ezekből a különböző, azt hiszem, alaposan megfontolandó érvekből kifolyólag azt szeretném mondani, hogy bármilyen nagy ellenállás van a jogi személyiség megadása irányába, azoknak a szakmai oldalát nem fogadhatjuk el, és valahol másutt kell keresnünk az indokát annak, hogy miért nem kívánja a mi köztársaságunk már a rendszerváltás utáni tizenharmadik évben a társasházaknak azt a jogosítványt megadni, amit megkaphat egy hárommillió forinttal rendelkező kft., és a felsorolás szerint még egy szakági sportszövetség is, ahol három szumósportoló részt vesz az edzéseken.

Kérem szépen, a vagyon mértéke sok helyen eléri a részvénytársaságét, többszörösen meghaladhatja, gondoljunk itt a nagy lakótelepi épületekre. De mindenképpen a vagyon sokkalta nagyobb annál, hogy ne legyenek ők a gazdasági élet biztos szereplői, jogi személyként. Ezért kérem szépen ennek a javaslatnak a mindenkori támogatását.

Ezzel összefügg - és erről már csak rövidebben beszélek az első tíz percben - az elővásárlási, előbérleti jognak a kiterjesztése. Tudjuk azt, hogy az alapító okiratba ez idáig is bele lehetett foglalni azt, hogy a társasház tulajdonosait egymással szemben elővásárlási és előbérleti jog illeti meg, de nem ez volt az általános, ez kis házaknál működött.

Három variációt terjesztettünk elő: a 27-es, a 28-as és később még ugyanebben a szakaszban, elnök úr, és a kapcsolódóban majd beszélünk arról, ami a legfontosabb vagy a legelfogadhatóbb mindenki számára. Az általánostól haladtunk a speciálisig, és azt kérjük, annak a megszavazását várjuk el a patkó mindegyik oldalán, hogy a szerkezeti szomszédoknak legyen meg az elővásárlási joguk, a bal oldali szomszédnak, az emeleten a jobb oldalinak, a födémesnek és a plafonosnak, hogy így mondjam, de ez működjön mindenütt, ahol a műszaki szerkezet.

Kérem szépen, a jog a római jogtól kezdve arra indít mindenkit, hogy a tulajdonostársak száma csökkenjen. Ez a társasházra is érvényes, tehát egymás tulajdoni hányadának a kivásárlása egészségesen fejleszti a társasház belső életét, az önkormányzatokról már nem is beszélve, hogy két egymás mellett lévő, komfort nélküli lakást tudunk megvásárolni, annak műszaki összecsatolásával fejleszteni lehetne az önkormányzati tulajdont is, és rengeteg érvet tudnék elmondani, csak a hátralévő nyolc másodperc erre nem ad lehetőséget. Az elővásárlási jog nem gátja a működésnek, hiszen az emberek nem szoktak életükben évente lakást venni, lakást cserélni, viszont megvédi a maffia áldozatait is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 349 2003.11.17. 3:13  324-372

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Elég lett volna, ha kétpercesre jelentkezem, hiszen az úgynevezett lakásmaffia-bizottság elnök asszonya szinte valamennyi olyan módosítónkat részletezte, indokolta és elmondta, amely még most itt a részletes vitában külön szót érdemelt volna, úgyhogy csak a 46. és az 55. pontokhoz kívánnék hozzászólni.

Ezeknek az a lényege, hogy a módosítás abban látja a társasház működőképességének a megoldását és jobbá tételét, hogy elválasztja egymástól az alapító okiratot és a szervezeti és működési szabályzatot. Lehet külön, lehet egyben, lehet két részletben is szabályozni a társasházi létet, de az a tapasztalatunk önkormányzati oldalról, miután évek óta nagy létszámmal, mindig felfrissülő közös képviselői körben, hétről hétre tartunk, menedzselünk és finanszírozunk különböző közös képviselői továbbképzéseket, hogy a szervezeti és működési szabályzat, ami most a társasház Bibliájaként fog szerepelni, a létező legrészletesebben le szeretné írni a szervezeti és működési szabályzat azt, hogy hogyan alakuljanak a tulajdoni viszonyokat meghaladó együttélési szabályok, egészen addig, amíg szintén rá szeretnénk bízni erre a szervezeti és működési szabályzatra, hogy például az elővásárlási sorrendet is meghatározza, ez a szervezeti és működési szabályzat az előterjesztő elképzelése szerint nem kíván meg jogi közreműködést.

Az alapító okiratnak a tulajdoni részéhez változatlanul ügyvédi ellenjegyzést vagy jogtanácsosi közreműködést kívánnak meg, ugyanakkor a szervezeti és működési szabályzatot, ami most sokkalta fontosabb lesz és lényegesebb szerepet fog betölteni a korábbiaknál, oda nem kíván meg az előterjesztő jogi közreműködést. A 46. pont és az ehhez kapcsolódó további módosítások azt szorgalmazzák, hogy legalább az első szervezeti és működési szabályzatnál ugyanúgy ügyvédi és jogtanácsosi, tehát jogi közreműködés kötelező legyen, mert nem az a cél, hogy ahány társasház van a fővárosban vagy országszerte, annyi különböző szervezeti és működési szabályzat lépjen életbe, vagy netán az önkormányzatoknak olyan pluszfeladatuk legyen, hogy úgynevezett mintaszabályzatokat legyenek kénytelenek kidolgozni, hiszen ilyen irányú megkeresés és igény jelentkezni fog a társasházak részéről. Kérem szépen éppen ezért, szíveskedjenek azt a módosító javaslatot befogadni és támogatni, hogy mind az alapító okirat tulajdoni részéhez, mint pedig a szervezeti és működési szabályzathoz ügyvédi ellenjegyzésre és jogtanácsosi közreműködésre van szükség.

Köszönöm szépen a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 28 2003.11.26. 5:10  27-52

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Kedves Képviselőtársaim! Magam is most igennel szavaztam arra az elnöki indítványra, hogy egy szakaszban tárgyaljuk a budapesti forrásmegosztásról szóló törvényjavaslatot, annak ellenére, hogy az öt perc feltehetőleg kevés lesz ahhoz, hogy mind az 59 ajánlási pontot érinteni tudja az ember; de valóban olyan összefüggések vannak, amelyek ezt indokolttá teszik.

Alapvető összefüggés az, hogy Budapest kerületei az egyetlen olyan önkormányzati kör, amelyek két lépcsőben, két szakaszban kapják meg azokat a pénzeket, amivel az alapfeladataikat el kell hogy lássák, és amiből gazdálkodniuk kell egy éven keresztül. Tulajdonképpen először az ország költségvetéséből részesül a főváros, és aztán a forrásmegosztási csatornákon keresztül a 23 kerület is megkapja azt az összeget, nem amit kér, hanem amit a főváros aztán rendeletileg jónak lát. Lehetne más megoldás is, vagyis kaphatna a kerület közvetlenül az országos költségvetésből is forrást, de sajnos a dolog nem így működik. Ma már okosabbak vagyunk, hiszen tegnap este 10-11 óra felé lezáródott a költségvetési vita, és a kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ egyetlenegy fővárosi projekthez, fejlesztéshez beadott módosító indítványt nem fogadtak el, függetlenül attól, hogy ezek a javaslatok az ellenzéktől, vagy adott esetben az MSZP-sektől érkeztek. A részletes vitában ezért, azt kell mondjam, valamennyi módosító javaslat egyszerre vesztette tegnap este aktualitását, illetve emelkedett olyan fontos szintre, hogy már csak az az egyetlen remény, hogy a módosító javaslatokat, amelyeket itt beterjesztettünk, elfogadják.

Éppen ezért elsősorban először a 2. ponthoz szeretnék hozzászólni, dr. Juhos Katalin előterjesztéséhez, aki érezte azt, hogy az Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyetlen javaslatát sem fogják a tegnapi napon elfogadni, és egy alternatív törvényjavaslatot terjesztett elő, amelyben egyszerűen és racionálisan azt javasolja, hogy a jövőben a Budapest és a kerületek közötti forrásmegosztás 40-60 százalékos arányban lépjen életbe, s ezt követően a maradék 60 százalékot a kerületek saját maguk között különböző módszerekkel próbálják meg szétosztani. Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen jól súlyoz, és leegyszerűsíti azt a folyamatot, amelyet az a törvény, amit a kormány előterjesztett, csupán eleget téve az Alkotmánybíróság felhívásának, kicsit dagályosan, szertefoszlóan és kezelhetetlenül fogalmazott meg.

Éppen ezért kérném szépen, hogy ha már nem kerül sor a kormány részéről a törvényjavaslat visszavonására, akkor a létező legegyszerűbb metódust alkalmazzuk; maradjunk annyiban, hogy legyen ez a forrásmegosztási arány 40 százalékban a Fővárosi Önkormányzatot, 60 százalékban a kerületi önkormányzatokat megillető eljárásban.

(12.20)

Amennyiben ezt a megoldást a kormány nem támogatná és elutasítaná, akkor kérem, hangsúlyozottan vegye figyelembe mindazokat a módosító javaslatokat, amelyeket a kerületek képviselői, önkormányzati képviselők, frakcióvezetők, polgármesterek mind a két oldalról előterjesztettek. Éppen ezért első mondatommal azt szeretném mondani, hogy támogatni kérem valamennyi módosító javaslatot, függetlenül attól, hogy a parlamenti patkó melyik oldaláról érkezett és melyik oldalán fognak érvelni mellette.

Tisztelt Elnök Úr! Ezek után szeretném sorba venni és ameddig eljutok, indokolni a beadott módosító javaslatokat.

Az 1. sorszám alatt beadott módosító javaslat egyszerű technikai módosítás, éppen ezért csodálkoztam is, hogy a bizottsági ülésen elutasították a kormány képviselői. Arról van szó ugyanis, hogy a törvényjavaslat használja a tárgyhó fogalmát, azonban nem határozza meg annak a tartalmát. Ez az 1. számú módosító javaslat egyszerűen csak egy technikai terminus technicust kíván bevezetni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.) Ezért kérem az 1. pont mindenképpeni támogatását.

Köszönöm az eddigi szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 38 2003.11.26. 5:07  27-52

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, hogy nem sértem a Házszabályt, ha annyit megjegyzek, hogy örülök, hogy ön vezeti most az ülést (Szórványos derültség.), mert így egy budapesti politikus is jelen van a teremben, természetesen Hajdu képviselő úron túlmenően. Szóvá tettem az általános vitában is, hogy a főváros vezetése teljes érdektelenséget mutat a forrásmegosztási vita során. Azt hittem, hogy ez csak a késői órának szól. Az SZDSZ vezette főváros se képviselővel, se fővárosi érdeklődővel nincs jelen a teremben. Úgyhogy rátérnék az 5. pontunk indokolására.

Itt Juhos Katalinnal együtt arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy a kerületi önkormányzatoknak és az önkormányzatoknak általában kötelezően ellátandó feladatai vannak, és önként vállalt feladatai vannak. Olyan, hogy meghatározott feladatok, nincsen külön, illetve minden feladat olyan módon van meghatározva, hogy vagy kötelező, vagy önként vállalt feladat. Ezért a módosításban azt kérjük, hogy a kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok finanszírozásáról beszéljünk, mert az önkormányzati törvény normativitására vonatkozó előírások megkövetelik, hogy a megosztottan járó bevételek kiszámíthatóan és törvényesen kerüljenek megosztásra. Az általános vitában végig elmondtuk, hogy itt egy deficitarányos szétosztásról van szó. Sajnos, ebből elmozdulni, talán a tegnapi költségvetési vita után, egyáltalán nem tudunk, de nem a hiányt, hanem a tényleges bevételeket kell megosztani olyan tényszámok alapján, amelyeket a jogszabályok előírnak.

Folytatnám a 8. és a 9., elsősorban a 8. számú javaslatunkkal, amely szintén kivesz egy zavaró 0,25 százalékos, Fővárosi Önkormányzatot megillető, adóérdekeltségi költséggel csökkentett mutatót. Egyszerűen azért vesszük ki a normaszövegből, mert ha normatívával dolgozunk, akkor az összhang a főváros és a kerület, illetve Budapest tekintetében az Ötv. 64. és 116. §-ai alapján megkövetelendő, és a módosításunknak ez a célja.

A 9. pontban látják, és több helyen szerepel Nagy Gábor, I. kerületi polgármester javaslata. Azt szeretném kiemelni, az V. kerületi Steiner úr és Nagy Gábor úr módosító javaslataiból, hogy vannak olyan speciális helyzetű kerületek, ahol a normatívákon túlmenően magában a törvényben kell elismerni a citynek, tehát a szorosan vett belvárosnak, illetve a várkerületnek az olyan igényeit, amelyek más forrásból nem kapnak támogatást, és a normatívában nagyon nehéz önmagában a műemléki környezetet feldolgozni. Itt egyre utalok, hogy Nagy Gábor polgármester úr azt kéri, hogy például a műemléki környezet megkívánta díszburkolatok helyreállításának a mutatószámai másképp alakuljanak, mint az általános normatívában. Az összes többi ilyen típusú módosító javaslat tulajdonképpen Budapest érdekében foglalkozik a belvárossal és a várkerület dolgaival. Ezek támogatását is kérem az államtitkár úrtól.

Ugyancsak módosító javaslatot nyújtottunk be a 12. §-hoz. Itt tulajdonképpen az általánosan támadott úgynevezett útmutató jogintézményének a bevezetése okozta károk kiküszöbölésére szól ez az indítvány. Ha már ezt az útmutatót, ami eddig ismeretlen volt az önkormányzati jogrendszerben, rákényszerítik a kerületekre, illetve a kerületek ezeket a biankó üres papírokat fogják tartalommal megtölteni, ha törvényi szintre emelünk valamit és megkövetelünk, akkor emeljük be a törvénybe is. Tehát a 6. § (1) bekezdésében benne kell hogy legyen, nemcsak utalva, hogy kérem, ilyen útmutató létezik, hanem, hogy e törvény 1. számú melléklete ez a bizonyos útmutató; az útmutató jelenti a konkrét megosztási számokat, ezért szükséges azt törvényi szinten is szabályozni. (Hajdu László távozik az ülésteremből.)

Ha még egy módosító javaslatot alkalmam lenne indokolnom, az a 13. ponthoz kapcsolódik. Itt arra utalunk, hogy nem az áprilisi kiindulási alap lenne a kerületek számára elfogadható, hanem kérnénk azt, hogy a tárgyévet megelőző november 30-áig kelljen teljesíteni az adatszolgáltatást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a Fővárosi Önkormányzat felé.

Köszönöm a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 42 2003.11.26. 5:16  27-52

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden módosító javaslat nagyon fontos, de az a három módosító javaslat, amely indokolását most szeretném előadni, az oly mértékben súlyos, hogy amennyiben az előterjesztő egyiket sem méltányolja, akkor együtt, de külön-külön is esetleg alkalmasak arra, hogy az Alkotmánybíróság az egész törvényjavaslatot megsemmisítse, és ne hagyja jóvá.

Ezzel nem azt mondom, hogy bárki most még azon törné a fejét, hogy alkotmánybírósági kontrollt kérne a törvényjavaslattal kapcsolatosan, de ha ezek a módosító javaslatok elkerülik majd a szavazáskor a képviselők figyelmét, akkor előfordulhat. Ugyanis nem kevesebbről van szó a 24. pontban, mint hogy az eredeti normaszöveg azt szeretné, hogy az ingatlanvagyon-kataszterből származó adatokat a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok évente aktualizálják.

Az a gond alapvetően, amit az általános vitában már megbeszéltünk, hogy van, aki piaci alapon tartja nyilván a vagyonát, van, aki értéken, van, aki más számok szerint, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy létezik egy 147/1992. számú kormányrendelet, amely pontosan előírja az önkormányzatoknak vagyongazdálkodási szempontból, hogy hogyan és miképpen kell nekik a vagyonukat nyilvántartani. Kérem szépen, az ingatlanvagyonban történő bármifajta változást hatvan napon belül kell keresztülvezetnie a földhivatali bejegyzést követően a saját vagyonkataszterébe. Ha az új törvény azt mondaná, hogy ezt csak évente kell megtenni, akkor tovább növelné azt a vagyonbizonytalanságot, ami jellemző a kerületek döntő többségére, tisztelet a kivételnek, de ez önmagában törvénysértő lenne, jogszabályi összeütközéseket látunk itt a kormányrendelet és a törvényjavaslat között.

Ugyancsak igen aggályos az a 27. pontban fellelhető előírás, aminek az eredeti szövege úgy szól, hogy az önkormányzati költségvetésbe a be nem fizetett lakbér és a be nem fizetett bérletidíj-bevételek is beleszámítandók, és a forrásmegosztás olyan nem létező bevételeknek a beszámítását rendeli és kéri azt az elosztási szempontnál figyelembe venni, ami gyakorlatilag nem létezik, nem létező. Nemhogy a hiányt osztjuk szét, de ha már a nem létező bevételekre tekintettel is osztunk pénzt, akkor az már oly mértékben torzítja ezt a rendszert, hogy az már elviselhetetlen lesz, és törvénysértő is egyben, az önkormányzatok és Budapest tekintetében.

Hasonlóképpen aggályos, és több helyen mások is kifogásolták, hogy az előző rendszer bebetonozása - az előző elosztási rendszer, nem a tanácsi rendszerre gondoltam, az előző elosztási rendszer bebetonozása az -, hogy valamely évhez képest 20 százalék pluszban és 10 százalék mínuszban mozdulhatnak el a forrásmegosztási arányok. Kérem szépen, miért pont ebben a mértékben lehet eltérni évről évre? Itt a javaslatunk az, hogy ez a 20 százalék legfeljebb a kerületi önkormányzatok és a Fővárosi Önkormányzat között, tehát a nagy kalapra, a nagy elosztásra legyen érvényes, de ezen belül a kerületek részesedési aránya maximum 10 százalékkal nőhet, és a Fővárosi Önkormányzat esetében is legfeljebb 10 százalékkal, a kerületi önkormányzatok esetében pedig legfeljebb 5 százalékkal csökkenhet.

Kérem szépen, ha ennél nagyobb mértékben kíván a forráselosztás évről évre esetleg megbüntetni egy adott kerületet, akkor annak a kerületnek gyakorlatilag kiveszik a kezéből a gazdálkodását, elveszik tőle a kasszakulcsot, lezárják a házipénztárat, és onnantól kezdve ott kifizetés és egyéb, tényleges pénzügyi gazdálkodás nem lehetséges majd.

Ezzel kapcsolatosan szeretném még azt is elmondani, hogy az Állami Számvevőszék kifogásolta a könyvvizsgáló mibenlétét, és függetlenségét hangsúlyozta, és készült egy önkormányzati bizottsági módosító javaslat, ami nagyon slendriánra sikeredett. Úgyhogy azt is kérném, hogy csatlakozó módosítókkal ezt próbáljuk meg korrigálni, ugyanis itt azt mondják, hogy fel kell kérni a könyvvizsgálót pályázat útján.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pályázat útján el lehet nyerni egy megbízást, ki lehet adni egy megbízást, de felkérni valakit pályázat útján nem lehet. Arról van szó, hogy pályáztatnunk kell a könyvvizsgáló személyét, és magát a megbízást kell majd pályázat útján számára biztosítani három évre.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 46-48 2003.11.26. 4:33  27-52

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Azt hiszem, hogy elegendő lesz az öt perc, elnök úr…

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): …ahhoz, hogy valamennyi, igen fontos módosító javaslatra felhívjam a figyelmet, bár önmagában véve az 1 millió 800 ezer embernek a jövő évi sorsa és azt követő sorsa és Budapest főváros európai csatlakozás előtti finanszírozása igazán megér egy-két hozzászólást.

A 37. pontról már sokan beszéltek - itt egyszerűen a határidőket azért kell módosítani, mert tarthatatlan a főváros és tarthatatlan a kerületek számára az, hogy a költségvetés főszámainak ismerete nélkül, a forrásmegosztási számok ismerete nélkül készítsenek egy előzetes költségvetést, azt nyújtsák be a testületek számára, ott szavazzanak róla, abban a biztos tudatban, hogy ez módosulni fog, sőt az év során pótköltségvetés előterjesztésére lesz szükség. Ne kötelezze a törvény arra az önkormányzatokat, hogy mulasztásos törvénysértésbe essenek, de arra se, hogy fölöslegesen megduplázzák a költségvetési munkájukat.

Hátravan még a mellékletekben foglalt pontok kérdése. Itt szeretnék rámutatni arra az egyik módosításnál, hogy az 1. számú melléklet 1. pontjában tetten érhető az a diszkrimináció, ami tulajdonképpen a forrásmegosztás normativitásának a mellőzése okán áll fenn. Azt kifogásoljuk mi, javaslattevők, hogy miért szerepel kerületi átlagnorma, miért szerepel fővárosi normatíva, és miért van külön budapesti átlagnormatíva. Ha normatív az elosztás, akkor Budapestet egységesen kell kezelni, és egy fővárosi átlagnormatíva lehetne, vagy kerületi, vagy fővárosi, tehát egységesíteni kívánjuk a normatívák előírásait.

Ugyancsak két egymással összefüggő javaslatot képez a 4. melléklet 1. pontjánál, a jogcímek súlyozásával kapcsolatban benyújtott módosító javaslatunk - itt Pettkó képviselőtársammal egyetértek. Látják, a 30-ból 40-et, a 25-ből 15-öt szeretnénk csinálni az állandó népesség és a tőke jellegű kiadásoknál, de a legfontosabb az a javaslatunk, hogy a zöldterületek aránya 5 százalékról 30 százalékra növekedjék, mert ha valóban élhető várost szeretnénk, akkor az a zöldterületi mutatók növelésével, azok figyelembevételével lehet indokolt.

(12.50)

Ugyanakkor a tömegközlekedés 30 százalékkal való figyelembevétele nem indokolt, mert a tömegközlekedés úgy adott, ahogy most létezik, felszíni fejlesztést nem is tervez a főváros, legfeljebb a metróépítést, amely viszont a tömegközlekedés nem felszíni, tehát nem a zöldterülettel ütköző arányát érinti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezve: arra, hogy a forrásmegosztási törvény visszavonását kértük, egyetlen indokot szeretnék még előadni, szintén javaslathoz csatlakoztatva. Azt hallottuk és olvastuk a két általános és részletes vita között a sajtóban, hogy egyezség történt a forrásmegosztásról, semmi baj, az MSZP és az SZDSZ alkut költött egy 2 milliárd forintos keret megteremtésére, amit tulajdonképpen szeretnének normatívának feltüntetni, és arra biztosítanák, hogy azok a kerületek kapják meg ezt a normatív felhasználású támogatást, ahol burkolatlan közutak és földutak vannak. Az, hogy már most, még a törvény életbelépését megelőzően is arra kényszerülünk, hogy a törvényen kívüli eszközökkel próbáljuk korrigálni azokat a bekódolt hibákat, amelyek mondjuk, a földutak finanszírozásával és beburkolásával kapcsolatosan már előálltak, s ez mindenki számára tudott, ez mutatja azt, hogy a forrásmegosztási törvényhez benyújtott valamennyi javaslat helyénvaló, de a leghelyénvalóbb lenne, ha államtitkár megfontolná, és javasolná, hogy visszavonják ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 236 2003.12.01. 5:04  229-239

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt előterjesztő Elnök Asszony! Az önkormányzati bizottságban is részletesen tárgyaltunk az előterjesztésről - az önkormányzati bizottság önkormányzati szemszögből vizsgálta meg elsősorban a törvényjavaslatnak az előnyeit -, és arra a megállapításra jutottunk, hogy ez mind az érintett személyek számára, de igenis, az önkormányzatok számára is előnyös előírásokat tartalmaz.

Azzal a megszorítással támogattuk egyhangúlag a javaslatot, hogy reméljük, hogy ennek az intézkedésnek senki nem lesz úgymond politikai kisajátítója, hiszen teljesen mindegy kell hogy legyen, hogy ezek az önkényes lakásfoglalók MSZP-s, SZDSZ-es vagy fideszes polgármesterek kerületében laknak vagy bárhol másutt az országban. Tehát azt hiszem, az a helyes, ha az önkormányzat és a vezetés teljesen depolitizálja ezt a kérdést.

Ugyanakkor arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a későbbiekben meggondolás tárgyát kell hogy képezze, hogy a hasonló beavatkozások, gyors, radikális, ésszerű, humánus beavatkozások mennyiben csökkentik a jogbiztonságot, hiszen itt valamilyen formában azért sérülhetnek vagy hátrányt szenvedhetnek az önkormányzati vagyonjogok, és a bírósági eljárások is megakasztatnak olyan formában, hogy két-három hónapra moratóriumot hirdetnek ezen a területen.

Ugyanakkor egy konkrét aggályunk felmerült, amit jómagam fogalmaztam meg az önkormányzati bizottsági ülésen, ami magát a szabályozást érinti, és azt hiszem, itt a képviselőtársammal, Gyimesi doktorral egybehangzóan azt mondjuk, hogy arra vigyáznunk kell, nehogy újabb jogvitákat provokáljunk, vagy újabb olyan joghelyzeteket vagy lakhatási helyzetet hozzunk létre, ami nemhogy segít az előzőn, hanem megtöbbszörözi azt tulajdonképpen a bizonytalan jogfogalmak és a bizonytalan intézkedések kapcsán.

Ez a konkrétum a 182/A. § (1) bekezdés 3. pontjához kapcsolódik, amikor azt írja elő a javaslat, hogy a bíróság a kiürítés foganatosítására utasítja a végrehajtót, ha a kötelezettnek vagy a vele egy háztartásban élő személynek a kiürítendő lakóingatlanon kívül van más lakóingatlana. A kiürítendő lakóingatlanról szinte minden esetben tudjuk azt, hogy az nem tulajdona annak a személynek vagy annak a birtokló körnek, akiknek az adott ingatlant végrehajtás útján, végrehajtás foganatosítása útján el kell hagynia. Ugyanakkor ez egy precíz meghatározás, hogy a kiürítendő lakóingatlan, amire vezetik a végrehajtási eljárást.

Ugyanakkor a másik lakóingatlannál szükség lenne precízebben meghatározni, hogy milyen lakóingatlanának kell lennie annak a személynek, akinek a moratórium ellenére is el kell szenvednie végrehajtást. És itt úgy látjuk, hogy ide vagy a “tulajdonában állóö beszúrást kell alkalmaznunk, tehát hogy más tulajdonában álló lakóingatlana kell hogy legyen, legalábbis neki vagy a vele egy háztartásban élőknek beköltözhető ingatlana kell hogy legyen. Ha ez a két pontosítás benne lett volna, akkor, azt hiszem, azonnal igen szavazatot kaphat százszázalékosan a Házban ez a törvényjavaslat.

Tudom azt, hogy az elnök asszony azt kérte, hogy módosító indítványokkal az időt úgymond ne húzzuk, de én a mai nyilatkozatából tudom az előterjesztőnek, hogy bízik abban, és én is kérem, és erősítem azt, hogy bízhatunk abban, hogy a végrehajtók már most tudják, hogy ez a törvény két héten belül, de mindenképpen még ebben az évben életbe léphet, annak ellenére, hogy ezeket a precíz módosító indítványokat a lakóingatlanok jogi státusa tekintetében előterjesztjük vagy nem terjesztjük elő.

Ha már van beadott módosító indítvány, akkor a két hét mindenképpen végig kell hogy menjen, éppen ezért akkor megfontolás tárgyává tenném azt, hogy e tekintetben is módosító vagy csatlakozó módosító indítványokkal pontosítsuk és precizírozzuk a törvényt, annak érdekében, hogy se a végrehajtóknak, se a végrehajtást elszenvedőknek, de senki ezen körön kívülieknek, sőt az önkormányzatoknak újabb jogi problémáik ne keletkezzenek ennek a humánus és támogatandó törvényjavaslatnak a végrehajtásában.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 223 2003.12.08. 3:45  220-226

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A törvényjavaslat 64 paragrafusához benyújtott összesen 291 módosító indítvány most 39-cel szaporodik; jól mutatja, hogy élénk, hozzáértő szakmai vita kísérte a törvényalkotási folyamatot négy hónapon keresztül, és ehhez képest kicsit csodálkozom azon, hogy még az utolsó pillanatban is sikerült módosító indítványokat az előterjesztőnek benyújtania.

A képviselők pártállástól függetlenül mindent elkövettek annak érdekében, hogy a több millió embert közvetlenül érintő törvény valóban működőképes, gazdálkodásában erősödő, biztonságosan élhető és lakható társasházi formát hozzon létre. A törvényhozók jó szándéka viszont megbukott. A szocialista kormány szűk látókörű ellenállása miatt a törvény felületes, a lényegi problémákat megkerülő és a helyes megoldásokat elodázó szabályozást hoz. Az előterjesztő Belügyminisztérium a javaslatok alig 10 százalékát fogadta el, az érdemi javaslatok közül egyet sem.

Dr. Lamperth Mónika szocialista belügyminiszter magára hagyta a társasházakat a lakásmaffia elleni küzdelemben. A társasházi törvény ugyanis nem nyújt védelmet a lakásmaffia ellen. A három parlamenti bizottság kormánypárti és ellenzéki tagjaiból alakult úgynevezett lakásmaffia-tevékenységet feltáró albizottság teljes egyetértéssel közös módosítócsomagot készített és nyújtott be a törvényhez. A bizottság szerint a lakástulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények megakadályozását és megelőzését már a társasházakban el kell kezdeni, és a lakásbűncselekmények különböző fajtái ellen a harcot itt is fel lehet venni és fel is kell venni.

A bizottság javaslatait alapos indokolás és érdemi egyeztetés nélkül a Medgyessy-kormány belügyminisztere elvetette. Lamperth Mónika a parlamenti vita lezárásakor az elutasított témakörök megemlítésekor elhallgatta, hogy ezek a javaslatok olyan közös, többpárti bizottsági kezdeményezések, amelyeket a civil és szakmai szervezetek támogatnak.

Az úgynevezett lakásmaffia-bizottság munkájának negligálása a társasházi törvénnyel kapcsolatban, tisztelt képviselőtársaim, igen rossz előjel. A bizottság több mint 15 törvénymódosítást kíván javasolni a kormány részére, olyanokat, amelyek e súlyos és magától meg nem szűnő bűncselekménytípus végleges felszámolásához szükségeltetnek. A törvénycsomag első eleme lett volna a társasházi törvényhez benyújtott javaslatok csokra: elvetette a kormány, a belügyminiszter asszony - a lakásmaffia fellélegzett. (Zaj a kormánypárti padsorokban.)

A lakástulajdonosok és a bérlők egyaránt elvárják, hogy a jogállam őket otthonaikban is védje meg. Jól működő, biztonságos társasházakban kívánnak élni. Szakmai bátortalanságon és végrehajtási tehetetlenségen túl politikai hibának minősül egy felületi kezelést sem biztosító, rövid távú, tehát elbizonytalanító törvény megalkotása. Politikasemleges terület szabályozásánál elvárható és egyedül elfogadható, miniszter asszony, a legszélesebb szakmai konszenzus megteremtése.

A kormány elmulasztotta ezt a lehetőséget. Az Országgyűlés - és erre kérem tisztelt képviselőtársaimat - a nem szavazatokkal még orvosolhatja ezt a problémát, ugyanis a társasházak nem erre a törvényre várnak, nem erre van szükségük, hanem egy új, átfogó, európai szintű jogi szabályozást várnak. Ehhez kérem az önök nem szavazatait.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 359 2003.12.08. 1:06  358-362

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az ajánlás 1. pontjában megismerve az alkotmányügyi bizottság által benyújtott módosító javaslatot, megállapíthatjuk, hogy ez az 1. számú ajánlás nagyon jól ötvözi a 2., 3. és 4. pontokban benyújtott módosító javaslatokat, éppen ezért a magam részéről az 1. pontot, az alkotmányügyi bizottság javaslatát támogatom, és ennek megfelelően visszavonom a 2. és 3. sorszám alatt általam benyújtott módosító javaslatokat. A 4. ponttal ezt nem tudom megtenni, mert azt nem én nyújtottam be, de gondolom, hogy majd a végszavazásnál erre is sor kerül.

(23.00)

Az előterjesztő képviselő asszonynak szeretném mondani, hogy amennyiben az 1. és az 5. módosító javaslatokat az előterjesztő támogatja, úgy azt hiszem, hogy a százszázalékos megszavazása a törvény módosításának semmilyen akadályba nem fog ütközni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 76 2004.03.17. 2:21  19-191

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Belügyminiszter Asszony! Az ellenzék kitörő örömmel üdvözli az ön vitakészségét, és köszönjük szépen, és élni is kívánunk ezzel a lehetőséggel, hiszen ön pont egy hónappal ezelőtt, február 17-én volt az önkormányzati bizottság vendége, ott pár órát tudtunk vitatkozni, megbeszélést, meghallgatást tartani, és akkor ön két mondatot szólt arról az előterjesztésről, ami most itt napirenden van. Én ezt a két mondatot idézni szeretném, sőt kicsit bővebb is leszek.

Ön azt mondta - a 38. oldalról olvasom -: “Szeretném leszögezni - mondja ön -, hogy a kormány szolidáris a kistelepülésekkel.ö (Dr. Lamperth Mónika bólint.) Ez igen rendjén való dolog. “Tudom azt, hogy a kistelepüléseken főként a kötelező feladatellátási, működési, intézményfenntartási problémák jelennek meg.ö (Dr. Lamperth Mónika bólint.) Ebben is egyetértettünk. “Azt gondolom - mondta ön -, hogy itt a törvénnyel létrehozott kistérségi társulás és a kistérségi feladatellátás ösztönzése és támogatása az önkormányzati finanszírozási reformmal jelenti a megoldást.ö (Dr. Lamperth Mónika bólint.) Egy hónap óta tudjuk, hogy ön ennek a kötelező kistérségi társulásnak a híve, bár nagyon ügyesen fogalmaz, amikor mindig azt mondja - magánbeszélgetésben is -, hogy törvénnyel létrehozott kistérségi társulás. Kérem szépen, a kettő között nem sok különbség van, de biztos szebben hangzik - nem önkéntes, hanem törvénnyel létrehozott.

Itt a legnagyobb baj azzal van, belügyminiszter asszony, hogy itt az önkormányzati finanszírozási reformról van szó, és ma itt erről egy szó nem esett még. Erről tessék szólni! Azt állítom, hogy ez az egész önkormányzati kistérségi társulási álvita azért van, hogy önök elfedjék azt, hogy az önkormányzati finanszírozási reformmal nincsenek készen.

De még egy kérésem lenne. Szeretném azt mondani, hogy ön szemben áll a saját miniszterelnökével, ugyanis Medgyessy Péter kijelentette, át kell alakítani az önkormányzati finanszírozás rendszerét, a jelenleginél kevesebb felesleges szabályra, bürokráciára van szükség; ki kell bővíteni az önkormányzatok mozgásterét is. Nem ez történik, belügyminiszter asszony. Ezzel a mostani előterjesztéssel pontosan szembe mennek a saját miniszterelnökükkel. Hol van az igazság? Erre kérem a válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 112 2004.03.17. 2:13  19-191

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tévednek a kormányzó pártok, amikor azt hiszik, hogy mi erőből vagy makacsságból elutasítunk bármit ezen a területen. Minden demokratikus, törvényes, hasznos és működőképes variációt támogatunk. A működőképességhez éppen hogy a finanszírozás kellhet.

Nagyon főhetett ősszel a feje a Roosevelt téri Belügyminisztériumban az ottani munkatársaknak, amikor például arról gondolkodhattak és készültek tanácsot adni önnek, hogy a társulásban részt vevő kistelepülések vajon adjanak-e át vagyont magának a társulásnak. Azt hiszem, arra a helyes döntésre jutottak - idézőjelben -, hogy ez a vagyonátadás mindenképpen ellenállást válthat ki a kistelepülésekből, éppen ezért úgy döntöttek, hogy ebben a körben ezt nem kellene előhozni.

Tisztelt Ház! Ennek a következménye az, hogy olyan szabályok kerültek be itt az előterjesztésekbe, amelyek ilyen gumijogszabályoknak mondhatók, tehát feltételes módban fogalmazódtak meg. Mit lehet azzal kezdeni, miért lehet azon egyáltalán vitatkozni, amikor az egyik törvény azt mondja, hogy a többcélú kistérségi társulás saját vagyonnal rendelkezhet - most lesz vagyona vagy nem lesz vagyona? -, amelynek szaporulata a többcélú kistérségi társulást illeti meg. Ez most gazdasági vállalkozás lesz? Lesz neki szaporulata is? Vagy egy másik törvényben azt olvassuk, hogy a többcélú kistérségi társulást alkotó települési önkormányzatok hozzájárulhatnak a feladatok megvalósításának a finanszírozásához. Mikor? Mennyivel? Milyen pénzből? Sehol nincs egy sor se arról, hogy önök hogyan fogják ezeket a társulásokat finanszírozni.

Ezért tartjuk teljes mértékben alkalmatlannak a vitát, de azt viszont tudjuk, mert a meghallgatás eredményeképpen egy mondat azért megint megragadt az ellenzék tudatában, azt írta a Belügyminisztérium: a kistérségi fejlesztések és társulások ösztönzésére 7 milliárd forint áll rendelkezésére. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ha valami a törvénynél fogva kötelező lesz, akkor azt nem kell ösztönözni, úgyhogy ezt a 7 milliárd forintot önök le akarják nyelni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 48 2004.03.24. 5:21  37-62

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Alkalmam van eloszlatni Jauernik úrnak az önkormányzati bizottsági ülésén elhangzottakkal kapcsolatos bizonytalanságait vagy véleményét, hogy miben áll a kisebbségi vélemény megfogalmazóinak a problémája.

Ugyanis az önkormányzati bizottság - ahogy hallottuk - március 18-ai ülésén megtárgyalta az Állami Számvevőszékről szóló '89. évi XXXVIII. számú törvény módosításának az előterjesztését, és a bizottsági munka során, valóban, kisebbségi véleményként aggodalmak fogalmazódtak meg, és az általános vitát döntően tartózkodással nem javasolók és támogatók hat kérdést tettek föl az előterjesztőnek, az előterjesztő Igazságügyi Minisztériumnak. És az Igazságügyi Minisztérium képviselője nem tudott megnyugtató és kielégítő válaszokat adni ezekre a kérdésekre, ellentétben az Állami Számvevőszék elnökével, aki viszont minden kérdésünkre a saját véleményét kifejtve megfelelő választ adott. Ezeket az aggályokat szeretném én a következőképpen önök elé tárni, kérdések formájában.

Az első kérdés, amit föltettünk, az, hogy sikerült-e valamennyi elavult, idejétmúlt rendelkezést hatályon kívül helyezni a módosításkor. A kérdés különösen jogosan fogalmazódott meg amiatt, hogy az Igazságügyi Minisztérium előterjesztője a törvénymódosítás előzményeként és alapjául szolgáló 35/2003. számú országgyűlési határozatban foglaltakat akként idézte, hogy a feladat az volt az Állami Számvevőszék függetlenségének erősítésén túlmenően, hogy az elavult kifejezések, fogalmak törlésre kerüljenek. Ezzel szemben - mint hallottuk ma többször - a hivatkozott országgyűlési határozat idejétmúlt, nem teljesíthető rendelkezések kiiktatása érdekében született.

Kérem szépen, nyelvtanilag is nagy a különbség, óriási a különbség. Ugyanis azt kell figyelembe venni, hogy ez a '89-ben, tizenöt évvel ezelőtt született törvény akkor mind nem ismerhette azokat a később megszülető törvényeket, amelyek azóta tulajdonképpen életbe léptek, és a rendszerváltás hajnalán született, másfél évtizedes jogszabály nem számolhatott a lezajlott politikai, társadalmi és gazdasági folyamatokkal.

Az előterjesztő igazságügyi minisztériumi tisztviselő beismerte, hogy a munka csak részben sikerült, különös kiemelést érdemel - amiről már szó volt itt is -, hogy a jogszabályban benne maradt, és nem sikerült hatályon kívül helyezni a 2. § (7) bekezdését, amely szerint a Számvevőszék véleményezi az Országgyűlés elé terjesztett kormányprogramok indokoltságát és célszerűségét. Valamennyien tudjuk, hogy a kormányprogram politikai dokumentum, és a fenti hatáskörrel a Számvevőszék korábban sem tudott élni, és ezután sem tud élni. Hasonlóképpen benne maradt még talán az állami tulajdonú vállalatok tevékenysége ellenőrzésének a mibenléte.

A második kérdéscsoportunk arra irányult, hogy a technikai jogszabályok elégségesek lesznek-e arra, hogy a magyar Állami Számvevőszék beilleszkedjen az európai uniós országok megfelelő partnerszervezetei közé. A csatlakozás küszöbén úgy gondoltuk, hogy illett volna az európai uniós feladatokra is figyelemmel a csatlakozás utáni problémákra ráirányítani a figyelmet. Erre is megnyugtató választ adott az Állami Számvevőszék elnöke, aki egyetértett azzal a felvetéssel, hogy az ott szerzett tapasztalatok alapján talán jobban lehetne majd a későbbiekben módosítani ezt a számvevőszéki törvényt.

És a legfontosabb kérdés valóban az volt, hogy ki nevezi ki a főtitkárt. Ezt a kérdést azért tettük fel, mert a jogszabályban erre vonatkozóan igen homályos fogalmazásokat találtunk, az indokolás szerint is csak a főbb rendelkezéseket és a legfontosabb előírásokat tartalmazza a törvény. Véleményünk szerint egy új hatáskörű főtitkári pozíciót illett volna részletesebben kodifikálni, mert az egész aggodalmunk azzal kapcsolatos, hogy meglegyenek a megfelelő garanciák az Állami Számvevőszék jövőbeni tizenöt éves működésére vonatkozólag.

Az önkormányzati bizottságban mindenkinek, és az önkormányzatokkal foglalkozó képviselőknek különösen fontos az Állami Számvevőszék tevékenysége, mert az elmúlt tizenöt év az önkormányzati oldalról rengeteg tudás, tapasztalat egységes szerkezetben gyűlt össze az Állami Számvevőszéknél, és erre szeretnénk építeni. Ez tulajdonképpen - ahogy ott fogalmaztam - egy segédanyag az önkormányzati vezetők számára, ennek a megőrzésére van a leginkább szükség. Tehát az aggályaink úgy foglalhatók össze, hogy keveselljük a garanciális jogszabályokat.

Hallottuk azt, hogy a költségvetést is maga állítja elő a Számvevőszék. Ez nagyon szép dolog, hogy a kormány automatikusan beépíti ezt a költségvetésbe, de az Országgyűlés mégis az egész költségvetésre vetíti majd ki a döntését. Mi azt szeretnénk, ha elsősorban az Állami Számvevőszék érdekei dominálnának ennél a függetlenségi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) résznél is.

Tehát várjuk azokat a módosításokat, amelyek különösen az elavult és idejétmúlt előírásokat korrigálják és iktatják ki a törvényből.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 131 2004.03.24. 10:17  128-244

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Asszony! Önkormányzati bizottsági ülésünk volt, együtt a szocialista képviselőkkel, azért igyekeztünk átérni, hogy a folytatólagos általános vitán részt tudjunk venni. Hiszen, tisztelt Országgyűlés, három törvényjavaslat tárgyalása van folyamatban, azért három, mert szükséges része az előterjesztésnek az, hogy az alkotmányhoz is hozzányúljunk ebben a kérdésben.

Az első probléma, amit feszegetni szeretnék, éppen ez a kérdés. A magam részéről, lévén 1949-ben születtem, én talán szerethetném is az alkotmányt (Dr. Géczi József Alajos nevet.), de az a helyzet, hogy ez az alkotmány, hála istennek, már egyetlen szavában nem az, amit '49-ben az akkori moszkvai minta alapján a diktatúra meghozott. Ugyanakkor nekem az alkotmányról önmagában az a véleményem, hogy talán azt a számot el kellene felejteni, amilyen számozással ő még a törvénytárakban szerepel, hiszen az alkotmány a legfontosabb alapvető jogszabályunk, tehát elég lenne azt mondani, hogy az alkotmány, és el lehetne hagyni az “1949-es XX. törvényö megnevezést, amit volt szerencsém hallani többször úgy, pár évtizeddel ezelőtt, hogy 1949-es “iksz-ikszesö törvény, és nem viccből mondta, aki a tanácsnál dolgozott, és ezt komolyan is gondolta. (Dr. Géczi József Alajos: A negyvenkilenc nem jó szám a magyaroknak!)

A helyzet viszont az, hogy nagyon keveset szóltunk az előző héten arról, hogy mi szükséges ahhoz, hogy alkotmánymódosítás történjék. Az szükséges, hogy egy terület teljes egésze vagy vadonatúj formában kerüljön meghatározásra, de mindenképpen a társadalmi viszonyok, a berendezkedés, vagy egy olyan struktúrának a teljes megváltoztatása igényelje az alkotmánymódosítást, amivel szemben most azt tapasztaljuk, hogy csak egy részét, egy kis töredékét kívánja módosíttatni a Belügyminisztérium.

Arra gondolok, hogy helye lenne az alkotmánymódosításnak abban az esetben, ha az úgynevezett közigazgatási reform egésze igényelné ezt az alkotmánymódosítást. Ha majd készen lesz a közigazgatási reform, amiről úgy gondolom, hogy még előkészületi stádiumnál talán második szakaszba lépett, de természetesen szó sincs arról, hogy a teljes közigazgatási reformról most tárgyalni tudnánk, akkor lenne szabad hozzányúlni az alkotmánymódosításhoz. Ez az egyik indoka annak, hogy itt a kistérségekkel kapcsolatosan az a problémám, hogy önmagában véve az alkotmány módosításával sem értek egyet, bár elfogadom, hogy függvénye az önkormányzatiságból kifolyólag a törvény módosítása.

A nagyobbik baj tulajdonképpen az, hogy a magam részéről nem támogatnék semmilyen olyan jogi megoldást, amely Budapestet mint az ország fővárosát, kiveszi a szabályozás tárgyából. Az, hogy Budapestet erőszakosan mindig elszakítjuk az ország közigazgatási rendszerétől, és a hatósági előírásokban más terminus technikusokat alkalmazunk, csak tovább növeli azt a problémát, amit egyszerűen úgy fogalmazhatunk meg, hogy van Budapest, az ország vízfeje és a közigazgatási territórium, ami minden alól kivétel. A mostani jogszabály is azt mondja ugye, hogy kistérségek a fővárosban nem működnek. De egy másik helyen, egy most nem tárgyalandó törvényjavaslatban arról van szó, hogy ott maga a közgyűlés látja el azokat a fejlesztési feladatokat, amelyeket másutt a megyei fejlesztési tanácsok határoznak meg.

Tehát mint budapesti képviselő azt szeretném, ha végre eljutnánk oda, hogy a közigazgatásról alkotott elképzeléseinkbe Budapest szervesen beilleszkedik, és ugyanakkor rendezzük a budapesti viszonyokat, amikor az országban bármelyik más viszonyt.

A kistérségek társulásával kapcsolatosan a harmadik legnagyobb probléma pedig az, hogy szemmel láthatóan a Belügyminisztérium nem tudott mit kezdeni azzal a problémával, hogy vannak már kistérségek, és vannak már kistérségi társulások, és ezek a kistérségi társulások önkéntesek. A jogszabály több helyen úgy fogalmaz, elítélő módon, szinte pejoratívan szól az indokolás, hogy volt olyan eset, hogy egy önkormányzat több kistérséghez is csatlakozott önállóan. Ezek után törvénynél fogva, kötelező erővel létrehozva a kistérségi társulásokat nem életszerű az, hogy az önkormányzataink, a települési önkormányzatok mind a két társulásban részt vegyenek. Hiszen, ha beszélünk többcélú kistérségi társulásról, akkor bármikor mondhatja a törvény által létrehozott kistérségi társulás azt, hogy kérem szépen, az én feladatkörömbe minden belefér, hiszen többcélú vagyok. Az is belefér, amiben eddig az adott település vagy az adott kistérségben önkéntesen létrejöttek ezek a társulások.

Nem tartom életszerűnek, hogy egy települési polgármesternek lesz ideje, energiája arra, hogy több társulásnak is a tagja legyen, hogy járjon el a kötelezőre is, és még alakítson számos önkéntes társulási megállapodást is. Különösen akkor, ha ezt nem szorgalmazza a törvényhozó, hanem megemlíti, hogy az is előfordult. Nem értek azzal egyet, hogy azokat a települési polgármestereket említjük negatív oldalról, akik úgy jártak el, hogy felismerték, hogy az egyik önkéntes társulásban módom van szennyvíztisztító telepet építtetni, a másikban módom van csatornázni, és itt is csatlakozott, ott is csatlakozott, és mindenütt képviselte a településének az érdekét. Most nem tehet mást, most kénytelen lesz a kistérségben törvénynél fogva létrejövő kistérségi többcélú társaság tagjává válni. És az önkéntesség megvonása ettől a közigazgatási formától azt jelenti, hogy sérül az önkormányzatok mozgástere, és sérül az önkormányzatok önállósága.

Nekem az a véleményem, hogy sajnos mintha hátrálnánk visszafelé a tanácsrendszerbe, és egyre több olyan megoldást emelünk be a mostani jogrendünkbe, ami annak idején a tanácsrendszerben tanácstörvényként funkcionált.

 

(16.00)

Nem tartom életszerűnek azt a megoldást, és szerintem az alkotmányosság próbáját sem fogja kiállni az az analógia, miszerint a polgármesterek átadhatják egymásnak a képviseleti jogosultságot.

Azért változtattuk meg a polgármesterekre vonatkozó választási rendszerünket és választunk önállóan polgármestereket, hogy az ő funkciójuk kiemelt legyen a többi önkormányzati képviselőhöz képest, és a polgármestert a település saját magának szuverén emberként tudja.

A mostani rendelkezés, jogszabály azt mondja, hogy a polgármester helyettesítésével megbízhat egy másik polgármestert. Ennek az lesz a következménye, hogy ha a polgármester nem ér rá, hosszú távon azokra a polgármestertársaira fogja átruházni a képviseleti jogát, akik abban az adott projektben vagy a több célból az egyik célban érdekeltek lesznek.

Az analógiát valószínűleg onnan vették - ami talán itt, az Országgyűlésben is helytelen -, hogy itt is a képviselők, például bizottsági ülésen, helyettesíthetik egymást. Ez itt a működést próbálja biztosítani, de ez településeken nem megy. Egy polgármester semmifajta jogot nem delegálhat át magától egy másik polgármesterre, köteles saját maga gyakorolni a jogait. Erről határozottan az a meggyőződésem, hogy fel sem szabadna kínálni azt a lehetőséget, hogy ne közvetlenül vegyenek részt ebben a munkában.

Ugyanúgy problémát fog jelenteni, hogy nemcsak kistérségi többcélú társulás lesz, hanem ugyanakkor kistérségi fejlesztési tanácsot is létre kívánnak hozni. Ez a két párhuzamos szervezet lehetőséget nyújt arra, hogy adott esetben úgynevezett csiki-csuki játék folyjon a kistérségben, azaz amit nem szavaznak meg, vagy nem jön át, vagy nem úgy jön át, nem olyan eredményt hoz a kistérségi többcélú társulásnál, azt áttesszük a fejlesztési tanácshoz, ott próbálkozunk, onnan szerzünk pénzt, vagy éppen onnan vonunk el pénzt. Teljesen érthetetlen az, hogy a településeket oly mértékben megterheljük ezzel a problémával, hogy nem fogják tudni ellátni azokat a feladatokat sem, amelyeket egyébként saját maguk önkéntes társulási formában szeretnének.

Éppen ezért, miután a közigazgatás egészét nem tudjuk talpra állítani - nem arról, hanem annak egy kis részéről beszélünk; alkotmánymódosítást nem tartok szükségesnek -, a többcélú kistérségi társulás önkéntes formáját kell preferálni, azt kell támogatni. Semmifajta önkormányzati jogosítvány elvonását nem tartom indokoltnak és szükségesnek, és szeretném, ha az önkormányzatiság védelmében a többi képviselőtársam a javaslatainkkal egyetértene.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 145 2004.03.24. 2:08  128-244

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Jauernik képviselőtársam konkrétumokat kért. A múlt heti általános vitában igen sok konkrétum elhangzott, és most is mondtunk egy-kettőt. De én össze szeretném önnek foglalni, hogy mi a legnagyobb baj. Mi sérti az önkormányzatok önállóságát? A többcélú kötelező kistérségi társulás léte sérti. Önök törvénynél fogva létre szeretnének hozni egy olyan, de facto, de jure, kvázi önkormányzati szervet, amelyet nem választanak. Ez az érdeksérelem lényege, hogy létrejön nem választás útján, de létrejön egy pénzelosztó szerepű, járási típusú, járási tanácsi típusú szervezet, sőt a járási végrehajtó bizottság magvát is elhintették a törvénybe, amikor csak 5-9-es elnökségről beszélnek. Ez kvázi önkormányzati intézmény lesz, hiszen a költségvetési szervekre vonatkozó szabályok szerint kell eljárniuk, megállapodást kötnek egymással.

Úgyhogy a másik érdeksérelem az, hogy Magyarországon szerződéskötési szabadság van.

(16.20)

Itt most kötelezően nem... - önök nem szerződésnek hívják, hanem megállapodásnak, de ezt tudjuk, hogy ez egy szerződés. Régen voltak ilyen szocialista megállapodások, meg szocialista szerződések, ezek nagyon szép, ködös fogalmak voltak, itt most kimondottan erről van szó.

És a leglényegesebb, a harmadik, a konkrét probléma az, amikor azt mondja a törvény 14. § (3) bekezdése, hogy a “települési önkormányzatok által a társulásnak átadott normatív állami hozzájárulások és egyéb támogatások, saját és egyéb bevételek biztosítják a finanszírozástö. Tehát a meglevő legitim önkormányzatoktól pénzt vonnak el, nem tudjuk, milyen formában, de valamilyen formában majd át kell adni a pénzt, feltehetőleg hatalmi szóval, mint ahogy ezt megszoktuk a tanácsrendszerben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 217 2004.03.24. 2:03  128-244

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Wiener képviselő úr jó pár órával ezelőtt felhívta a figyelmemet arra, hogy semmi baj nincsen, az 5. § (2) bekezdése szerint a polgármesterek helyettesítésének rendjéről a képviselőtestület rendelkezik. Eddig rendben van a dolog, de én szeretném tudni, mi lesz azután. Mi a helyzet a helyettesítésnél? Wiener úr, kérem, hogy oktasson ki engem, hogy amikor ez e helyettesítési rend a polgármestereknél kialakul, az hogyan vonatkozik majd az alakuló ülésre. Az egész 5. §-ból az olvasható ki véleményem szerint, hogy a jogszabály érdekeltté teszi a székhely település önkormányzatának polgármesterét abban, hogy az alakuló üléssel és az egész választási hercehurcával kapcsolatosan minél nagyobb legyen a zavar, mert a végén, ha szétszavaznak a tagok - akár helyettesként, akár polgármesterként -, akkor ölébe fog hullani a társulási tanács elnöki pozíciója.

 

(18.00)

 

Azt hiszem, hogy Wiener képviselő urat, ahogy megismertem az eddigi ténykedése alapján, ugyanolyan komoly paragrafusvadásznak tartom, mint jómagamat, és emiatt azt szeretném mondani, hogy a legnagyobb baja ennek a törvényjavaslatnak... - és a kinyújtott kéz, amit másutt hiányolnak, talán közelebb lenne az önökéhez, ha a három jogszabály nem háromféleképpen rendelkezne a finanszírozás tekintetében.

Van itt, ahol azt olvassuk, hogy a társulás saját vagyonnal rendelkezhet, de aztán azt is megtudjuk, hogy állami támogatásra jogosult, aztán az önkormányzatok hozzájárulnak a településekhez Mikor, miből, mennyit, és ki fog erről dönteni?

Köszönöm szépen. (Domokos László tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 222 2004.03.29. 1:52  195-243

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, alelnök úr. Szintén maradnék a mellékletnél. Engem a legjobban az első pontban szereplő, Béla király úti ingatlanok értékesítése érdekel, hivatalból érdekel: a XII. kerületben a vagyonbizottság elnöke vagyok, nyolc éve.

Ha az önkormányzat egy telket vagy kettőt, vagy hármat értékesített az elmúlt tíz évben a Hegyvidéken, akkor a mi ellenzékünk, a helyi MSZP-SZDSZ mindenhova elszaladt, és telekiabálta a médiát, hogy vagyonfelélés van, az önkormányzat rosszul gazdálkodik, és ez minden egyes vagyontárgy értékesítésénél előfordult. Én abban bízom - és nem akarok tárcát hasonlóan megvádolni azzal, hogy vagyonfeléléssel foglalkozik -, hogy ez az értékesítés, ha a Béla király utat és a Völgy utcát tekintjük - ami esetleg Molnár Csaba polgármester urat is érdekelheti, aki szintén itt tartózkodik a teremben -, ha ezeknek az értékesítése indokolt és időszerű, akkor a befolyt ellenérték nem működési célokra lesz felhasználva, hanem fejlesztésre.

Az önkormányzati bizottságban is szóvá tettem, és kértem az előterjesztő képviselőjét, hogy nyugtasson meg a tekintetben, mint ahogy odahaza az önkormányzatok a vagyont nem felélik, és nem működési költségekre, hanem továbbfejlesztésre fordítják, ez jellemző például a XII. kerületre, akkor kérem, hogy az előterjesztő miniszter úr erősítse meg, hogy az itteni ingatlanok értékesítéséből befolyt összeget kizárólagosan egészségügyi fejlesztésekre kell és szabad fordítani. (Dr. Kökény Mihály telefonál.) - Igen, ha a telefonálásban ez nem zavarja meg.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 238 2004.03.29. 2:12  195-243

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Államtitkár asszony már majdnem kimondta, amit én kértem. Ön azt mondta, hogy az itt befolyt összeget mindenképpen a betegek javára fogják fordítani. Jobb lenne, ha azt a kifejezést tetszett volna használni, hogy fejlesztési célokra elkülönítve külön soron tartjuk majd nyilván, mert ez egy kicsit megnyugtatóbb lenne, és akkor az ellenzék is tudná a pénz hovaköltését ellenőrizni.

Ugyanakkor a hozzászólásában vagy kétpercezésében szeretett volna szembeállítani engem Gógl Árpáddal, illetve a két külön típusú ingatlant külön kezelni. Balatonvilágoson van, ha így nem tetszik tudni, hogy pontosan ez micsoda, a volt pártüdülő, aminek a nagy része természetesen a rendszerváltáskor Balatonvilágos önkormányzatának járt volna vissza, ha már az eredeti tulajdonosokat internálták, kivégezték és már nem lelhetők föl. Tehát ez egy lopott holmi. Ennek az értékesítése sem stílusos és etikus dolog, de istenkém, ha önök el akarják adni Kádár elvtárs villáját, ahol a nyarait töltötte, akkor tegyék! Szabaduljunk meg tőle, talán a szögesdrót is le lesz előbb-utóbb bontva a löszfal mellett, amiről Keller úr megemlékezett.

A másik két ingatlan, államtitkár asszony, Buda két legértékesebb ingatlana. Természetesen külön odafigyelést kíván, rendezési terv kell a majdani hasznosításához.

Azt javaslom és azt kérem, hogy szíveskedjenek önök megkeresni a két érintett önkormányzatot, tájékozódni, hogy milyen beépítési lehetőségek, milyen rendezési lehetőségek, milyen értékesítési lehetőségek vannak, mert ezek befolyásolják az értékesítési lehetőségeket. Sőt, nagyon sokat tudunk segíteni a tárcának, hogy minél több pénzt termeljen, hogy minél magasabb áron lehessen ezt értékesíteni, ha önök az önkormányzattal hajlandók együttműködni.

Állunk rendelkezésükre, és szívesen megtesszük, ha már belátjuk azt, hogy egy tulajdonosnak sajnos, joga van azt tenni, amit akar. Ha el akarják adni, akkor adják el, de ez mindenképpen valóban az egészségügy javára szolgáljon.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 274 2004.03.29. 8:06  243-279

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A 14-36. és a 38-39. pontokhoz kívánnék hozzászólni; ne ijedjenek meg a képviselőtársak, nem egyenként, hanem csokorba gyűjtve, mert itt három témakör található több mint 25 ponton keresztül, de ezek fejlődéstörténete a bizottsági munka során igen érdekesen alakult. Természetesen nem kívánok belemenni a cégautók és a cégtelefonok magáncélú használatába, hiszen erről az általános vitában részletesen volt szó, csak nem volt még eddig szó az önkormányzatokról, ma este sem említettük.

Ennek a törvénycsomagnak ugyanúgy van önkormányzati vetülete, és sajnos hátrányos az önkormányzatokra nézve. És úgy néz ki, hogy a parlament bizottságai közül kizárólagosan - de kiemelném, egyhangúlag - az önkormányzati bizottságban vettük azt észre, hogy az önkormányzatok megint kárvallottjai lesznek ezeknek a rendelkezéseknek.

Lényegében arról van szó, hogy a beterjesztett törvényjavaslat az adófizetési kötelezettséget kiterjeszti a központi, illetve a helyi költségvetési szervekre is, amelyek esetében ez teljes összegben egy új adófizetési kötelezettségként jelentkezik. Ebbe a körbe tartoznak természetesen az óvodák, iskolák is. Tehát az önkormányzatok úgy kerülnek ide a törvény sújtotta rétegbe, hogy intézményfenntartók.

A három csomag fejlődéstörténete igen érdekesen alakult. Venném a 28. § elhagyását javasoló képviselőtársak javaslatát. Amíg a 28. § elhagyását Mádi László és Rogán Antal javasolta ellenzéki oldalról, addig egyetlen bizottság sem támogatta, meg kell mondanom, sajnos az önkormányzati bizottság sem. De ugyanakkor, abban a pillanatban, amikor szó szerint ugyanezt a javaslatot Márfai Péter képviselő terjesztette elő, akkor az önkormányzati bizottság, nagyon helyesen, már támogatta a javaslatot, és azt is kell mondanom, hogy hiszen ha van szocialista javaslat, miért ne azt támogassa a szocialista többségű önkormányzati bizottság. Tehát itt már támogattuk a javaslatot. A többi, így a költségvetési, a gazdasági a szociális bizottság nem támogatta a módosítást, és az előterjesztő sem értett egyet. Itt kell megjegyeznem, hogy az előterjesztő a 26 javaslat közül eggyel sem értett egyet.

Javult a helyzet abban a pillanatban, amikor Márfai Péter úr mellett dr. Katona Béla képviselő úr neve is feltűnt a javaslatok mellett, mert akkor már a bizottságok meggondolták magukat, és ott már a bizottsági támogatás is megvolt, de ez elégtelen volt a sikerhez, Katona úr, mert így sem támogatta az előterjesztő. Az előterjesztő a 28. §-t csak akkor támogatta, amikor a költségvetési bizottság közös javaslatot terjesztett elő. Így van ez a másik három tekintetében is.

Ettől függetlenül, azt hiszem, észlelik az itt ülők, hogy az önkormányzati bizottságból más képviselő rajtam kívül nincs itt, ugyanis egyhangúlag hoztuk meg a határozatot. Azt kérném az előterjesztőtől, hogy fogadja be ezeket a javaslatokat, hiszen az önkormányzati bizottság mérlegelte, kimunkálta, és az önkormányzatok gazdálkodása, pénzügyi egyensúlya okán veszélyesnek tartja ezeket az új paragrafusokat, és ha ezeket a törvényjavaslatban benne hagyjuk, akkor az hátrányosan érinti az önkormányzatokat. Különösen vonatkozik ez a törvényjavaslat 29. §-ára, amit idő hiányában én nem ismétlek meg, mert mindenki ismeri, hogy a telefonszolgáltatásról és a mobiltelefonok, cégtelefonok magáncélú igénybevételéről van szó.

Ez a szabályozás nem egyértelmű, mert nem helyezi hatályon kívül az áfatörvény vonatkozó rendelkezéseit. Az áfatörvény 33. §-ának (4) bekezdése szerint jelenleg a vezetékes és mobiltelefon-szolgáltatás általános forgalmi adójának 30 százalékos része nem vonható le az adóból.

A törvényjavaslathoz fűzött indokolás nem tartalmaz számítást arra nézve, hogy a javasolt adóból milyen többletbevételre számít a központi költségvetés, viszont az önkormányzati bizottságban többen utánajártunk, hogy milyen hátrány éri az önkormányzatokat, ha ez az adónem életbe lép. Kérem szépen, engedjék meg nekem, hogy csak ellenzéki adatokkal szolgáljak. Ha itt lennének a szocialista képviselőtársak, ők elmondanák a saját magukét is, mert az önkormányzati bizottságban ezt elmondták.

Mórahalom 40 darab vezetékes és 30 darab mobiltelefon után adózna, Debrecen 120 darab vezetékes és 40 darab mobiltelefon után adózna, és Budapest XII. kerülete 20 darab vezetékes és 50 darab mobiltelefon után adózna havonta; Mórahalom 210 ezer forintot, Debrecen 402 ezer forintot, a XII. kerület csak 210 ezret összesen. Lehet, hogy ezek nem tűnnek nagy számoknak, de azt is tessenek, tisztelt képviselőtársaim, az egész ügyhöz figyelembe venni, hogy 2004. március 16-án jelent meg a Magyar Közlöny 30. száma, és ezt sajnos csak pénteken kézbesítette a kézbesítési problémákkal küzdő posta. Reméljük, hogy majd gyorsabban fognak dolgozni. Tehát pénteken kapták kézhez az önkormányzatok az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi törvény módosításáról szóló rendeletet. És most éppen újabb módosításról tárgyalunk.

Tisztelt Országgyűlés! Ne folytatódjon tovább az, hogy a kormány újabb feladatokat ad az önkormányzatoknak, és ehhez nem rendel pénzt, de az se folytatódjon, ami ennél a törvényjavaslatnál látszik, hogy egyszerűen pénzt von el az önkormányzatoktól, újabb adókat vezet be, olyan szabályozást alkalmaz, ami az önkormányzatokat fizetési kényszerbe hozza. Ez így megy lépésről lépésre. Lehet, hogy ez most kis lépés a cégtelefonoknál, de egy kistelepülésnél a havi 210 ezer forint megfizetése talán még csőd közeli állapotot is eredményezhet, lehet, hogy utolsó csepp a pohárba.

Tavaly meghoztuk a forrásmegosztási törvényt, túl vagyunk, mondjuk, Budapesten a forrásmegosztáson. A kerületek többségében, de mindenütt az országban megvannak az önkormányzatok költségvetései. Az áfatörvényt úgy-ahogy próbálták beilleszteni, és ha az önkormányzati bizottságban egyhangúlag megszavazott módosító indítványokat, amelyeket szocialista képviselőtársaim nyújtottak be Katona Béla megerősítésével, nem fogadják el itt az Országgyűlésben, akkor abból az lesz, hogy az önkormányzatok megint olyan kifizetést kénytelenek teljesíteni, amire nincs fedezet, ami nem volt tervezhető. Költségvetésük módosítására lesz szükség, nem számítottak rá, nincs rá forrás, hiányozni fog, és csak a szolgáltatások színvonalának a csökkentését fogja eredményezni az önkormányzatoknál.

Szeretném, ha ezeknél a törvényjavaslatoknál, amit itt európai jogharmonizációs okokból kénytelenek vagyunk megalkotni - de ezt nagyon idézőjelben mondom -, az önkormányzatok a jövőben most már nem sérülnének sem önállóság tekintetében, sem anyagi tekintetben egyáltalán.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 62 2004.04.06. 15:15  33-173

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Ajándék lónak ne nézd a fogát, szól a népi bölcsesség. Félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak, mondta Homérosz egyik hőse Trója ostroma idején.

 

(13.00)

Ha megfogadnánk a népi bölcsesség javaslatát, a mai parlamenti vita igen rövidre szabott lenne. Csakhogy nem ajándékról van szó, hanem törvény által szabályozott forrásjuttatásról, pontosabban központi pénzelosztásról. Az, hogy a kormányzat egyébként úgy viselkedik, mint ha kegyet gyakorolva ajándékot osztana, az egy másik kérdés. A trójai hős bizalmatlansága pedig azért figyelmeztető számunkra, mert az elosztásban évről évre több mint ötszáz önkormányzat érdekelt, de maximum 10-15 százalékuk jut forráshoz, egy meglehetősen bonyolult, bürokratikus mechanizmuson keresztül.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség gratulál a támogatást elnyert 75 önkormányzatnak, és együtt bánkódik azokkal a településekkel, amelyek önkormányzata, szám szerint 455, nem részesülhetett a központi jótékonykodásból.

Melyek ezek a vesztes önkormányzatok? Az érintettek köre egyedül az Önkormányzatok Közlönye 2003. szeptember 19-i X. számából ismerhető meg, ott is csupán felsorolás jelleggel, indokolás nélkül. Ez a közlöny tartalmazza ugyanis a kormány közleményét a helyi önkormányzatok és a nem állami fenntartók 2004. évi új címzett támogatásainak döntés-előkészítéséről. A közlöny három és fél oldalon, kétszer olyan széles rubrikában sorolja a pályázat nyerteseit, mint mondtam, csupán 75-öt, és tizenkét oldalon, dupla sűrűséggel olvashatjuk a nem javasolt beruházási koncepció önkormányzati gazdáit. Emlékeztetőül mondom még egyszer: 455-öt.

A lényeg, köszönhetően a kétfordulós, kétkörös rendszer találmányának, már tavaly eldőlt. Eldőlt azelőtt, hogy az ország költségvetéséről a parlamenti vita elkezdődött volna, vagy e téren más autentikus döntés született volna. Az önkormányzatok pályázatainak megszűrése megtörtént 2003 szeptemberében, és az ítéletet a kormány kimondta: 75 igen, 455 nem. Tette ezt közleményben, amely egyébként is érdekes jogforrási megoldás. A közleményből az igény megnevezésén, az érintett önkormányzatok nevén túlmenően csupán az derül ki, hogy a pályázat egészségügyi, kulturális, oktatási vagy úgynevezett vizes területeket érint-e.

Tavaly az általános vita során szocialista, kormánypárti bizottsági elnök tette szóvá, és a belügyminiszter asszonyt kérte arra, hogy az elutasított kérelmekről a képviselők kapjanak tájékoztatást, az elutasítás indokával együtt, hiszen az érintett önkormányzatok tájékoztatása alapvető követelmény és indokolt. A felhívás pusztába kiáltott szó maradt, az önkormányzatok negligálása idén is megtörtént. Tavaly május 27-én az előterjesztőt képviselő belügyminisztériumi államtitkár zárszavában előadta, hogy úgy érzi magát, mintha költségvetési vitán vagy netán önkormányzati vitanapon lenne, bár úgy nyilatkozott, hogy a viták nem voltak fölöslegesek. Megértjük, hogy mind a költségvetéssel, mind az önkormányzati problémákkal szembesülni igen kellemetlen bármelyik kormánytagnak.

A mai napirend természetesen mindkét témakört szorosan érinti, azokhoz kapcsolódik, mégis, kímélendő az államtitkár urat - hiszen úgyis lepereg róla minden -, szorosan a törvényjavaslattal kívánunk foglalkozni.

Bevezetőmben ajándék lóról és trójai falóról tettem említést, nem véletlenül. A törvényjavaslat magán viseli egy harmadik ló, az állatorvosi ló minden jellegét. A Belügyminisztérium és a kormánypárti képviselők szerint viszont - idézem - „ a törvényjavaslat minden eddiginél nagyobb volumenűö, egy másik idézet: “soha nem látott mértékű önkormányzati fejlesztési támogatást biztosítö. Fellengzős és nagy szavak kormánypárti oldalról.

Nézzük meg, mik a tények valójában! A tavalyi és az idei támogatási rendszert kívánom összehasonlítani és egybevetni. Tavaly 55 önkormányzat közel 70 milliárd forintot kapott 461 elutasítás mellett. Idén 75 pályázat kapott 76 milliárd forintot, 455 elutasítás mellett. Hol itt a nagy volumen? Hol itt az óriási eltérés? Fajlagosan idén kevesebb jutott egy-egy fejlesztésre, mint tavaly. A juttatott összeg mindössze 6 milliárd forinttal emelkedett, azaz 1-2 százalékkal haladta meg a növekedés a tavalyi inflációt. Miután a beruházásokhoz igényelt támogatás több évre ütemezett, az infláció többet visz el az idők során, mint a növekmény.

Második kérdéskör. Érdekes a kép akkor, ha megnézzük, mennyi a támogatás összege ez évre, idénre, 2004-re. Csupán 6 milliárd forint, azaz a bruttó támogatási összeg 10 százalékánál is kevesebb. A beterjesztett ütemezés 2007-ig szól, és így megnézve ezt az évet is azt látjuk, hogy a támogatás a futamidő utolsó évében mindösszesen 2,4 milliárd forint. A pénz zömét 2005. és 2006. évben kell elkölteni. Vajon miért? A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség úgy gondolja, a kormány úgy irányította a címzett támogatásokat, csak olyanokat és azokat a fejlesztéseket támogatta, amelyek a választás évére befejeződnek. Taktikus, kampány értékű, de az önkormányzatokkal szemben etikátlan hozzáállás.

Tavaly nagy elismerés fogadta, hogy első alkalommal lehetőség nyílt arra, hogy szociális feladatokat ellátó, egyes nem állami fenntartók is címzett támogatásban részesülhessenek. Ezt a körülményt általános üdvözlés fogadta kormányoldalon, ellenzékben egyaránt. Idénre ez megszűnt, mégpedig prózai okokból: egyszerűen forráshiány miatt. Súlyos, cinikus visszalépés a kívánt fejlődési iránytól, igen rossz üzenet a nem állami fenntartással kísérletező civil szféra felé.

Tavaly a második körbe jutott önkormányzatok hiánytalan igénybejelentést nyújtottak be, azaz 54 önkormányzatból senki nem hiányzott a végelszámolásnál. Idén hiánytalan igénybejelentés egy önkormányzatnak nem sikerült, három pedig azért esett ki a támogatottak köréből, mert a költségvetésben nem akadt számukra fedezet, pedig csak 748 millió forint volt az igényük iskolára, sőt, egyiküknek önkormányzati hivatal építésére. Kérem szépen, van olyan település, ahol nincs önkormányzati hivatal se! Igaz, 2004-ben valamennyi beruházási feladatukat el is végezték volna - talán ez nem tetszett a javaslattevőknek. Az önerejük is megvolt, mégis kívül rekedtek ezek az önkormányzatok.

Vessük össze az odaítélés, azaz a támogatási javaslat kidolgozásának tavalyi és idei szempontjait. Tavaly az államtitkár úr a területi kiegyenlítés elvének alkalmazása mellett másik szempontként a gazdasági megalapozottság és a reális mérték igényét jelölte meg. Idén négyre nőtt a szempontok fogalmi köre. Megmaradt, hogy megyénként egy-két beruházás részesüljön támogatásban. Ez úgy alakult, hogy van, ahol egy, ez Vas megye, és van, ahol kilenc, ez Pest megye.

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De bőven találkozunk új szempontokkal is. Ilyen a közösen ellátott feladat előnyben részesítése, a központi forrás hatékony felhasználásának egyébként magától értetődő igénye és a saját forrás szükségessége. A túl általános szempontrendszer is csak arra jó, hogy az alól is legyenek kivételek. Nézzük meg ezeket a kivételeket is!

Két olyan önkormányzat részesült támogatásban, ahol a pályázónak nem volt saját forrása. A kivételezés különösen indokolatlan egy megyei önkormányzat esetében, ahol - emlékezetem szerint - 3 millió 200 ezer forint hiányzott az önrészhez. Még meghökkentőbb kivétel, hogy támogatásban részesült egy 4 ezer fős kistelepülés, annak ellenére, hogy a döntés-előkészítés szakaszában nem nyújtott be pályázatot, a nagy körbe viszont hirtelen bekerült. Nem a település ellen szólok, és nem a tanuszoda építését kívánom meggátolni, de összefüggést látok Pécsvárad hirtelen támogatása és a Zengőn tervezett katonai létesítmény között. Az idei legnagyobb környezetvédelmi skandalum és tiltakozás levezetésére nem lenne szabad törvénymódosítási eszközöket felhasználni. Higgye el a kormány, nem ezzel jut eredményre!

(Dr. Világosi Gábort a jegyzői székben Podolák György váltja fel.)

A kivételek sorát gyarapítja, hogy a tavaly szeptemberben még elutasított törökbálinti vízellátóhálózat-fejlesztés bekerült a támogatások körébe. Ennek örülünk, támogatjuk is; bár annak nincs magyarázata, hogy miért nem a másik, szintén elutasított törökbálinti igény, az iskolabővítés kapott szabad utat.

A kivételezéseknél súlyosabb az a körülmény, hogy a támogatási javaslat huszonhat esetben úgy látta, hogy a beruházási összköltség csökkentése vizsgálandó. Sajnos, nem tudtuk meg, hiszen nem kaptunk tájékoztatást, hogy a vizsgálódás milyen eredményre vezetett.

 

(13.10)

De bármilyen eredményt hozott is, ez azt jelenti, hogy a pályázatot benyújtó önkormányzatok eredeti elképzelését a kormány egyharmad részében nem támogatja, csak bizonyos fenntartásokkal. Kénytelen vagyok megismételni és leszögezni, hogy a pályáztatás egész rendszere a képviselőcsoportok elől nagyrészt elzárva bonyolódik, és a hozzáférés rendkívüli erőfeszítésébe kerül az érintett képviselőknek is. De vajon csak róluk van szó? Nem.

Tavaly a győzelmi jelentés arról is szólt, hogy a kormány előzetes döntését egyeztette az önkormányzati szövetségekkel. Idén erről nem szereztünk tudomást. A bizottsági munka során önkormányzati szövetségek javaslatával, véleményével nem találkoztunk, jogos a kétség: ilyenek egyáltalán nincsenek. Újabb visszalépés az önkormányzatiság kimondatlan, de általunk vallott eszméjétől.

És a végére maradt a feketeleves. A törvénymódosítás kimondja a 10. § (3) bekezdés c) pontjában: “Az európai uniós támogatással megvalósuló beruházások központi támogatásban nem részesülhetnek.ö Erről az államtitkár úr már tudott valamit tavaly, esetleg sejtette. Az általános vitában a kétlépcsős rendszert dicsérők mindig arra hivatkoztak, hogy az első körben elutasított önkormányzatoknak már nem kell költeniük a pályázatok további kidolgozására, úgymond, szinte jól járnak, ha kiesnek a pályázati rendszerből. Az államtitkár úr csak az átgondolás lehetőségére hívta fel a figyelmet, és szó szerint azt mondta, nem gondolja, hogy olyan nagy a baj, ha a nem nyerő pályázatok elkészülnek, hiszen van lehetőség az önkormányzat számára, hogy máshol ezzel a pályázattal el tudjon indulni.

Ma már tudjuk, arról van szó, hogy az önkormányzatokat választás elé állítják: vagy európai uniós támogatás, vagy központi, hazai, a költségvetést terhelő. A jövőben a kettő kizárja egymást, és ezzel igen nehéz helyzetbe kerülnek az önkormányzatok. Lehet, hogy egyiken vagy másikon talán elnyernek támogatást, de lehet - főként akkor, hogyha a pályázatok kiírása párhuzamos, időben egybeesnek -, hogy lemaradnak a fejlesztési lehetőségekről.

Tavaly a kormánypárti területfejlesztési bizottság elnöke fontos kérdésnek minősítette, hogy az európai uniós csatlakozásunkat követően a fejlesztések összehangolt, zökkenőmentes lebonyolításának alapvető érdekeit meg kell keresnünk, közösen. Olyannyira fontosnak tartotta az európai uniós csatlakozásunkat követő közös finanszírozás elképzeléseinek szabályozását, hogy megnyugtatta itt az Országgyűlést, hogy bizottsága önálló napirend keretében hamarosan megtárgyalja az ezzel kapcsolatos kormányzati elképzeléseket. Ilyen bizottsági napirendről azóta sem szereztünk tudomást.

Az idei bizottsági vitában ezt a kérdéskört a kormánypártiak már érinteni sem kívánták. Sőt, a címzett támogatások rendszerének csatlakozás utáni felülvizsgálatát feltevő konkrét javaslatot véletlen elszólásként remélték minősíthetőnek.

Az előterjesztő Belügyminisztérium ezzel szemben egyértelműen így szólt: “A címzett és céltámogatási törvény átfogó módosításán most dolgozunk. A törvénymódosítás kapcsán az idei év második felében a szakmai javaslat a bizottság elé kerül majd.ö

Nyilvánvaló, hogy a ma tárgyalandó törvénymódosítás új szabályai elsorvasztani kívánják a címzett támogatás rendszerét, hiszen ez a tönkretett és használhatatlan költségvetést terheli. A kormány felelőtlenül, előkészítés nélkül tereli át az önkormányzati igényeket az EU-kasszához.

Tisztelt Ház! Végezetül megismétlem: a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség mindenkor az önkormányzatok érdekeit szolgálva és képviselve, elfogadja a törvényjavaslatot, annak ellenére, hogy láthatták: igen sok sebből vérzik. Felkérjük a döntéshozókat, hogy az önkormányzatok finanszírozási rendszerének átalakításával ne késlekedjenek tovább. Minden év, de minden fél év késedelem több mint hiba a Medgyessy-kormány részéről.

Reméljük, utoljára tárgyaltunk erről a szubjektív, átláthatatlan és igazságtalan elosztási rendszerről. Bízunk abban, hogy az önkormányzatokban megvan az az erő, amely kikényszeríti a helyes, településbarát megoldások egységes rendszerét, leküzdve a kormányzati szervek ellenállását és a mindenkori megosztó kísérleteket. Eredményes, tárgyszerű általános vitára számítunk, a benyújtott módosító indítványaink elfogadásában bizakodunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 80 2004.04.06. 1:54  33-173

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm Keller úr felszólalását is, mert részben tájékoztatott arról, hogy mi történt a törökbálinti esetben, ami kivétel akkor is, ha bármilyen színezetű a polgármester.

Én a vezérszónoklatomban ki sem tértem arra, hogy a településeket megkülönböztetnénk. Számunkra az önkormányzatok és a települések egyformán fontosak. Ön se mondta meg, hogy mégis az első körben a nemből hogy lett a második körben igen, mert én a kivételek ellen szóltam. Azt kérem a tisztelt képviselőtársaimtól, mielőtt belemennek ebbe a számháborúba, és a színek meg a virágok felmutatásába, ezt ne tegyék, hiszen ez csak az államtitkár úrnak kedvez. Az államtitkár úr azt fogja mondani, amit tavaly mondott, hogy rosszul érzi magát, mert azt hiszi, hogy költségvetési vitán van, vagy úgy gondolja, hogy önkormányzati vitanapon van. A számháború a részletes vitára tartozik. Itt most a támogatás mikéntje, indoka a fontos.

Keller úr, az lenne a lényeg, hogy mind a 455 elutasított, vesztes önkormányzat esetében a Belügyminisztérium megindokolja, hogy miért nem kapott. Nem azért, hogy mi ezt megtudjuk, hanem hogy az önkormányzataink tanuljanak belőle, hogy a hasonló típusú önkormányzatok, a hasonló fejlesztést tervező önkormányzatok lássák, hogy a másik miért igen, én meg miért nem - ez a tájékoztatás, ez az indokolás maradt el, és ez súlyosan sérti az önkormányzatok érdekét. Ez okozza azt, hogy úgy látjuk, hogy a Roosevelt téren begubóztak, az íróasztal mellett dolgoznak, és ott döntik el, hogy ki mennyit kap. És ezért mondtam azt, hogy a görögöktől akkor is tartózkodni kell, ha ajándékot hoznak, mert ez az ajándék sérti az önkormányzatok önérzetét, teljesen függetlenül attól, hogy milyen pártállású a polgármester, vagy kik laknak a területén. Ez a baj. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 144 2004.04.06. 2:03  33-173

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elsősorban szocialista képviselőtársaink mondták azt, hogy az elutasított, pályázatot nem nyert önkormányzatok ne bánkódjanak, hiszen ha idén nem nyertek, majd nyernek jövőre, vagy pályázhatnak azok után, illetve az idők végtelenségéig. Én felhívtam a figyelmet arra, hogy ez a mostani törvénymódosítással megszűnik; vagy európai uniós pályázat, vagy a költségvetésben a címzett.

A jogszabály-módosítás persze természetesen nem bontja ki és az indokolás sem mutat rá arra, hogy mi történik azokkal az önkormányzatokkal, akik egyszer egy európai uniós pályázatot nyújtanak be - utána visszatérhetnek-e egyáltalán a címzett rendszerhez? Valószínűnek tartom, hogy nem; mert ha az európai uniós pályázaton nem nyernek, akkor rossz a pályázatuk. Ezt el lehet mondani a költségvetési forrás oldalán is. Valószínűleg a címzett rendszer egyetlen önkormányzatot nem fog visszafogadni. Ezért állítom azt és megerősítem, hogy a kormányzatnak a módosítással az a célja, hogy a címzett támogatási formát valamilyen formában visszaszorítsa, végső soron elsorvassza és megszüntesse. Nem ez a módja a megoldásnak. Az egész önkormányzati rendszer finanszírozását kellene átgondolni, és minél előbb tető alá hozni.

Felhívom a szocialista képviselők figyelmét, hogy figyelmezzenek már Medgyessy úr szavaira. A miniszterelnök úr azt mondja ugyanis: a jelenleginél kevesebb felesleges szabályra, bürokráciára van szükség, ki kell bővíteni az önkormányzatok mozgásterét is; ez nem feltétlenül több pénzt jelent majd, inkább szélesebb döntési szabadságot; át kell alakítani az önkormányzati finanszírozási rendszert. A saját frakciója legalább hallgasson a miniszterelnök úrra, ha véletlenségből ugyanazt szeretné elérni, amit mi már régóta várunk. De ne csak szavakban, ne csak ígérgetésben, hanem tényszerűen tegyenek már valamit az önkormányzati finanszírozási rendszer érdekében!

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 198 2004.04.06. 2:06  191-263

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Wiener képviselő úrral vitatkoznék abban, bármilyen szép és régi, ókori közmondásokat és történeteket hoz fel, nem részbeni módosításról van itt szó. Ugyanis a kötelező és az önkéntes között nemhogy különbség van: ezek egymással szemben álló dolgok. Van, ami kötelező, és van, ami önkéntes. És most önök visszatértek az önkéntes megoldásra, csak sajnos olyan módon, hogy ez a törvénymódosítás és ezek a módosító javaslatok már annak előtte elkészültek, még mielőtt a Ház legutóbb leszavazta azokat a lehetőségeket, amelyek a kötelezőt lehetővé tették volna.

Tehát az általános problémám az egész módosítással az, hogy nincs tekintettel a múltkori általános vitában elhangzottakra. Nem veszi figyelembe, nem hasznosítja azokat az észrevételeket és tapasztalatokat, amiket elmondtunk akkor, amikor önök még a törvénynél fogva létrejövő, kötelező kistérségi társulásokat erőltették.

 

(16.50)

Azt örömmel nyugtázom, hogy a Ház vezetésének sikerült megoldani azt a problémát, hogy nem dr. Wekler alelnök úr elnököl most az ülésen, akitől én féltem, hogy esetleg nem hagyja majd, hogy a részletes vitánál általános kérdésekkel is foglalkozzunk. Ugyanis meg kell hogy erősítsem, hogy ennek a módosításnak - és ilyen nem volt az elmúlt tizenkét év parlamenti történetében - nem volt általános vitája, mint ahogy azt Kovács úr elmondta. A múltkor három törvényjavaslat együttes általános vitája volt. Tehát legfeljebb egyharmad részben tudtunk erről a törvényjavaslatról tárgyalni.

Az lett volna a törvényes, szabályszerű és korrekt, ha most újabb általános vitával kezdjük a mai megbeszélésünket, és nem a részletes vitába bonyolódunk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 261 2004.05.03. 14:05  240-290

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A jogalkotás és a törvényhozás hagyományos, klasszikus menete az, hogy a társadalmi viszonyok változása előbb-utóbb a jog köntösében is jelentkezik. Először új jelenségek, események, magatartások jelentkeznek tömegesen, majd ezek normatív átlaga évek, esetleg évtizedek alatt rögződik, és ezután kap jogszabályokban, törvényekben szabályozott formát. Új jogintézményt bevezetni tehát csak akkor szabad, ha megfelelő mennyiségű és minőségű tapasztalat áll rendelkezésre. E tapasztalatok révén a kívánatos, a hasznos szabályozás fejlődik, előrehalad, és a jog eszközeivel a nemkívánatos vadhajtásokat le lehet nyesegetni.

Vizsgáljuk meg, hogy a családon belüli erőszak törvényben történő szabályozásának megvannak-e a jogalkotáshoz szükséges alapvető feltételei. Jogtörténetileg előzmény nélküli a szabályozás, de azonnal hozzáteszem, csak látszólag az. Sajnos, a magatartás emberemlékezet óta ismert, a probléma évszázadok óta megoldatlan. A családon belüli erőszak tárgyalható filozófiai, etikai, morális, de főleg szociológiai alapon, elemezhető történetileg és kultúrtörténetileg egyaránt. De bárhonnan közelítünk, két alapvető állítás mára egészen világos és igazolható. Véleményem szerint az egyik helyes állítás az, hogy a polgári államok büntetőjoga csődöt mond, nem működik a családok számára életteret biztosító falak között - nevezzük ezt lakásnak vagy otthonnak -, azaz a büntető törvénykönyv kint reked a falakon kívül. Ennek okaival a kriminológia és a büntetőjog tudománya behatóan és részletesen foglalkozik anélkül, hogy biztató megoldásokat javasolna.

A másik állítás az, hogy tartós, az emberi természet negatív tulajdonságait felmutató olyan magatartásformáról van szó, amelyet sokan, sokféle megközelítés mellett igazolni, legalizálni, de legalábbis megérthetővé tenni igyekeztek. Ebben a kérdéskörben a vallások, a filozófiák egymástól igen eltérő irányban nyilatkoztak meg. Most úgy néz ki, először jutunk el odáig, hogy kényszerítő intézkedések alkalmazásával próbáljuk felvenni a harcot a családon belüli erőszak ellen, de - a törvényjavaslatból kiolvasható - inkább arra törekszünk, hogy védelmet nyújtsunk a mindig gyengébb, kiszolgáltatott áldozatoknak. Nem biztos, hogy sikert érünk el a most meghozandó törvénnyel, de bízom abban, hogy az első lépést tesszük meg a család és az egyén védelme érdekében egy olyan hosszú úton, amely előrenézve hosszabbnak tűnik, mint a mögöttünk hagyott rész, pedig az is évszázadokra néz vissza.

Egy dolog viszont biztos: nem szabad a társadalommal kísérletezni és próbálkozni. Az az érzésem, hogy ez a jogszabály még kiforratlan próbálkozásnak és kísérletezésnek minősíthető. Ugyanakkor erkölcsi kötelességünk küzdeni a családon belüli erőszak ellen, és sikerként könyvelhetünk el minden el nem csattant pofont és meg nem történt megaláztatást.

Felszólalásomban a törvényből fakadó szerteágazó problémák felemlegetését elkerülve - mert azt mások már bőven és részletesen megtárgyalták - érvelni szeretnék amellett, hogy szigorodjon a távolságtartásra kötelezett személyek büntetőjogi fenyegetettsége. Elégtelennek és célra nem vezetőnek tartom, hogy csak szabálysértési szinten legyen büntetendő a törvény céljával tudatosan és szándékosan szembehelyezkedők széles köre.

Álláspontom szerint a törvényjavaslat kulcskérdése a büntethetőség szintje. Egy ilyen magas látenciával rendelkező elkövetési magatartás csak akkor szorítható vissza eredményesen, ha a kevés tudomásunkra jutott esetet és annak szereplőit kiemelten védjük, támogatjuk, illetve büntetjük. Ha egy családban a sértett eljut odáig, hogy - úgymond - kiteregeti a családi szennyest, azt a következményektől mindenáron meg kell védenünk, hiszen a szabályozás célja az, hogy minél többen, minél bátrabban lépjenek fel a maguk és családtagjaik érdekében. Ha valaki olyan elfogadhatatlan krízishelyzetbe kerül, hogy kétségbeesésében a hatóságoktól vár segítséget, utolsó menedéket, az nem csalódhat, annak a védelmét biztosítani kell, s ennek az eszköze a súlyosabb büntetőjogi fenyegetés. Akik a társadalmi együttélés szabályait nemcsak enyhébb fokon sértik meg, mint ahogy azt a szabálysértésekről szólva szoktuk megfogalmazni, hanem a társadalom számára legfontosabb körben, a családi körben volt szeretteik, vér szerinti rokonaik vagy rábízott gyengébb embertársaik ellen fordulnak, azokkal szemben a megállapított jogerős tényállás esetében nem szabálysértési szinten kell eljárni, hanem vétségi szinten, büntetőjogi szinten.

Megengedem magamnak azt a feltételezést, hogy az elkövetők között széles az a réteg, amely az úgynevezett visszaeső bűnözők köréből kerül ki. Általában közöttük találhatók garázda elemek. Ha csak szabálysértés a távoltartás jogintézményének a megsértése, akkor a visszatartó ereje is elég csekély marad. A szabálysértés manapság megkerülhető, negligálható egy olyan szándékos elkövetővel szemben, akinek az erkölcsi gátlásai alacsony szinten állnak, és se számára, se mások számára nem jelentenek visszatartó erőt. Ha vétségként, büntető alakzatban fogalmazzuk meg a távoltartás intézményét, és úgy építjük be a jogszabályba, akkor talán könnyebb lesz a cél elérése, sikeresebb a prevenció és az esetek megismétlésének a megakadályozása.

Van egy másik problémám is ezzel a törvényjavaslattal. Kristálytisztán először találkozom olyan jogszabállyal, amelyben minden eljárás egyfokú, fellebbezésnek nincs helye se a rendőrhatósági intézkedések, se a bírósági határozatok esetében. Nagyon aggályos és alkotmányos problémákat vethet fel az, hogy ebben a kényes szituációban, ennek a kényes viszonynak a szabályozásakor a hatóságokat és az eljáró bíróságot felhatalmazzuk egyfokú eljárásra.

Szintén problémás az, amit úgy fogalmaz az előterjesztés indokolásának a 18. oldalán az előterjesztő, hogy nem célszerű a családon belüli erőszak fogalmának meghatározásakor a Btk. egyes tényállásaira építeni. Ezt azért nem fejtem ki részletesebben, mert Répássy képviselőtársam pont arról szólt felszólalásában, hogy ne tegyük félre a büntetőjogi kategóriákat, s ha már akarunk egy új jogintézményt valahova a bűncselekmény folyamatába beállítani, és abban bízunk, hogy ez megakasztja az elkövetési magatartást, vagy meggátolja az újabb elkövetést, akkor a büntetőjog a teljes szigorával álljon ott a cselekménysor végén.

Az előterjesztés hivatkozik az országgyűlési határozat szövegére, és abból kiemeli a következőket: a családon belüli erőszak megelőzéséhez szükséges társadalmi figyelem felkeltésében alapvető szerepe van a médiának. Igen, a médiának is van szerepe, de alapvető szerepe van az iskolának, az oktatásnak, a környezetnek, az egyházaknak, és még sorolhatnám, tehát nem csak a médiának. Sőt, a példa igen rossz, mert a média pillanatnyilag romboló szerepet játszik ebben az összefüggésben.

 

(20.10)

Nem tudom, képviselőtársaim látták-e mostanában - számtalan kereskedelmi adón lehet látni - azt a hirdetést, amely igen frappánsan mutat egy reggeliző családot. Apuka, anyuka és a kis kamaszgyerek ül a reggelizőasztalnál, nem beszélgetnek egymással - ez is életszerű -, az apuka az újságot olvassa, a kis kamaszgyerek pedig valamilyen reklámitalt szürcsöl. Ne szürcsölj, szól rá az apja, de a gyerek tovább szürcsöl, aztán megint szól az apja, ne szürcsölj, majd a végén összehajtja az újságot, és egy jó nagy taslit akar adni a fiának. De a kiskamasz nagyon ravasz, lehúzza a fejét, erre az apuka az édesanyukát találja el. Eddig még minden rendben lenne, ha a reklámfilm nem úgy végződne, hogy a kiskamasz gyerek tovább vihog, mire az apuka azt mondja, mit röhögsz fiam, anyád is szürcsöl.

Ezzel a reklámfilmnek vége van, remek. A média ilyen hozzáállása mellett, és most az összes többi műsorról nem is érdemes beszélni, ameddig ez Magyarországon képernyőre kerülhet, addig ne bízzunk abban, hogy a média segíteni fogja ennek a törvényjavaslatnak a megvalósulását.

Még azt szeretném elmondani, nagyon aggályos, hogy a távol tartott személyeknek az elhelyezése, egyre inkább úgy néz ki, jobb híján az önkormányzatokra fog maradni, az önkormányzatokra fog hárulni. Nem támogatom azt, hogy bárki fogdába kerüljön, bárki börtönbe kerüljön, az egyáltalán nem áll arányban az elkövetett esetleges bűncselekménnyel, de semmiképpen nem javaslom, hogy hajléktalanszállón végezze, azonban úgy látom, hogy az önkormányzatok se idén, se jövőre, és a belátható időn belül sem lesznek abban a helyzetben, hogy krízisközpontokat vagy olyan elhelyezési lehetőségeket, szükséglakások hálózatát vagy szállodákat tudnának arra biztosítani, hogy a tömegesen elhelyezendő távol tartott személyeknek a befogadását meg tudják oldani és ezt finanszírozni tudják. Az önkormányzati bizottságban ennek külön hangsúlyt adtunk, hogy az önkormányzatok ebben az ügyben természetesen partnerek, és érdekükben áll az önkormányzatoknak, hogy a családon belüli erőszak minden eszközzel visszaszorítható legyen, de nem lehet arra építeni egy várakozást, hogy majd az önkormányzatok saját erejükből, külön normatíva nélkül vagy erre vonatkozó finanszírozás nélkül megoldhatóvá tegyék ezeket a kérdéseket.

Összességében a jogszabály jó szándékú, új jogintézménnyel van dolgunk, aminek a bevezetésére, úgy látszik, elegendő időt szán a jogalkotó. De ahhoz, hogy 2005. január 1-je után a hatóságok, a rendőrség és a bíróság megfelelően tudjon eljárni ezekben az igen szerteágazó és - hallottuk - komplex, kényes, megítélés szempontjából, közvélekedés szempontjából is megosztó esetekben és cselekményekben, az kell, hogy olyan törvényt kapjanak kézhez az eljáró hatóságok, a rendőrség és a bíróság, amelynek egyetlen paragrafusa, egyetlen bekezdése sem értelmezhető így vagy úgy, lehetőleg ne legyen benne joghézag. Ha ez a jogszabály a módosító javaslatokkal olyan lesz, ami egyértelmű eljárást biztosít mindenki számára, és a bevezetés és a társadalmi elfogadottsága eléri majd azt a szintet, ami elvárható lenne itt a mi országunkban, ha már európai ország vagyunk, akkor ennek a törvénynek talán hosszú évek alatt sikere is lehet.

Ezért arra szeretném végül felhívni a figyelmet, hogy a legnehezebb feladat magának a jogintézménynek a bevezetése, létének tudatosítása és jogszerű alkalmazása lesz, de bízom abban, hogy a hatálybalépésig a felkészülést és a felkészítést nemcsak az illetékes szervek fogják szolgálni, hanem egyöntetű helyeslés és elfogadás mellett általános társadalmi támogatásra számítunk, mert csak ez esetben járhatunk sikerrel ebben az ügyben. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 267 2004.05.03. 2:11  240-290

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném eloszlatni esetleg az ellenoldalon ülő képviselőtársainkban azt a látszatot, miszerint a Fidesz képviselői túl érzékenyek a médiareklámokra, éppen ezért szeretném szó szerint idézni a bizottsági ülésünkön a Belügyminisztérium helyettes államtitkárának elhangzott szavait:

“Jómagam is úgy gondolom, hogy az a reklám, amit a képviselő úr említett, kifejezetten gusztustalan. Ebben a környezetben majdhogynem felbujtói magatartást tanúsít az a cég, amely ilyen típusú módon akarja a termékeket eladni. Abban is egyetértek, hogy a mai médiák nem mindig szolgálják jól az ügyet. Szeretnék arra is utalni, amikor a sértetteket eszközként használja a média, és a saját érdekeik mentén további megaláztatásoknak teszik ki. Azt gondolom, hogy a közös figyelem a média irányába egy etikai minimum kialakítását hozhatja magával.ö

Így nyilatkozott a Belügyminisztérium helyettes államtitkára, akár kereskedelmi reklámról legyen szó, akár a kormányzat által megfinanszírozott, leforgatott és megjelenített reklámokról.

Én azt hiszem, hogy anyák napja másnapján joggal szóltam arról, hogy olyan a képernyőre nem kerülhet, ahol egy anyukát megütnek. Az a gyerek - ahogy Mátrai Márta mondta -, aki ezt a reklámot látja vagy mélységesen elborzad, vagy súlyos trauma is érheti, különösen akkor, hogyha sokszor látja ezt a reklámfilmet. Azonnali beavatkozásra kell hogy felkérjük az illetékes médiahatóságokat és a reklámozó cégeket is. És emiatt vannak kétségeink, hogy ha ilyen előfordul, mondjuk, egy szándékos kampány mellett, akkor hogy lesz megoldva az, hogy egy év múlva mindenki fogja tudni a feladatát, a törvénnyel kapcsolatos teendőit. Komoly kétségeink vannak efelől.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 279 2004.05.03. 2:12  240-290

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Messze nem jártuk körbe az összes, már napirenden szereplő témát, de ennek ellenére szeretnék egy új kérdéskört megemlíteni, amiről, azt hiszem, sem a múltkor, sem ez idáig nem volt szó. A törvényjavaslat indokolásában láttunk és olvashattunk három mintát, lengyel mintát, portugál mintát, spanyol mintát, ahol bűncselekménnyé nyilvánítják a családon belüli erőszakot, és megismerkedhetünk egy amerikai módszerrel is.

Egy dologról nem volt szó: sehol nem olvastam arról a valóban fenyegető körülményről, hogy visszaélésre is alkalmat ad ez a törvény. Tartok attól, hogy az ügyvédek körében iparág lesz a távoltartó határozat valamilyen csalárd módon történő megszerzése, mert kiválóan használható lesz egy jogerős vagy végrehajtható, vagy bírói úton elért távoltartó határozat egy válókeresetnél, egy gyermekelhelyezési pernél, egy vagyonmegosztási pernél. Ne legyünk olyan naivak, hogy nem fognak élni azzal a lehetőséggel, ha a törvény nyitva hagyja ezeket a kapukat. Oda kell figyelni, külön tanulmányok kellenek és vizsgálatok, hatástanulmány kell arra, hogy a távoltartás intézménye hogyan fog majd beépülni az ítélkezési gyakorlatba.

Erről, kérem szépen, semmit nem tudunk. Ezért mondtam a legelején, hogy az új jogintézménnyel nem lehet kísérletezni. A társadalom nem kísérletek és próbálkozások terepe. Szeretném, ha az előterjesztő ezt is megfontolná, és legalább valami álláspontot kifejtene a tekintetben, hogy hogyan kívánunk a visszaélések ellen fellépni majd, amikor azok bizton be fognak következni.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 355 2004.05.03. 1:21  348-384

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bejelentem, hogy az ajánlás 1. pontjához kívánok hozzászólni, nem ahhoz a 122-höz, amihez nem lehet hozzászólni, miután sikerült az önkormányzatok igényét teljesen kisemmizni többek között az önkormányzati bizottságban.

Támogatom Jauernik úr és Farkas Imre úr 1. számú ajánlási pontban benyújtott javaslatát, annak ellenére, hogy Jauernik úr mindent megtett annak érdekében, hogy 122 önkormányzat jogos igénye ne kerülhessen a Ház elé, mert házszabályellenesnek sikerült nyilváníttatniuk.

Támogatom a javaslatot azért is, mert okosan gondolkodik a 10 és 5 százalék kérdésében, és támogatja a hátrányos helyzetű kistérségeket és a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket, annak ellenére, hogy én támogatnám azt a 122 önkormányzati javaslatot is, amit Jauernik úrnak sikerült házszabályellenessé nyilvánítania.

Az önkormányzati törvény előírásainak az 1. ajánlási pont természetesen megfelel, mint ahogy megfelel az a 122 önkormányzati igény, amit a szocialista többségű önkormányzati bizottságban sikerült negligálni, és ezzel súlyosan sérteni az önkormányzatok valós és jogos érdekeit.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 369 2004.05.03. 1:30  348-384

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A 2. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. A legnagyobb mellszélességgel támogatom Keleti képviselő úr módosító javaslatát, annak ellenére, hogy a kormány nem támogatja azt. Az előadott indokok nagyon meggyőzőek voltak. Sajnálom képviselő urat, hogy választási körzetének ilyen rosszak az egészségügyi mutatói, de ehhez hozzá tudom tenni, hogy ott nemcsak az emberek vannak életveszélyben, mert úgy tudom, Kisbér környékén az állatvilág sem osztatlanul boldog az arra vadászó orvvadászok miatt, akiknek az egészségi állapotával viszont biztosan nincs semmilyen gond.

Nagyon szépen kérem a kormányt, hogy fogadja el Keleti György javaslatát és segítsen Kisbérnek. Kisbér nem tartozik a közé a 122 önkormányzat közé, amelyeknek a kérelméről azért nem tudunk szólni, mert házszabályellenesek. Viszont szeretném felhívni az igen tisztelt kormány képviseletében jelen lévő államtitkár úr figyelmét, a jövőben a statisztikát úgy tessenek számolni, hogy elutasítottak 455 plusz 122 önkormányzati kérelmet a címzett támogatások körében. Sajnos, ilyen arányban támogatja az önkormányzatokat a Medgyessy-kormány.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 30 2004.05.25. 12:34  19-37

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A parlament három állandó bizottságának tagjaiból megalakult albizottság munkájának elismeréseként is értékelhető, de ennél fontosabb, hogy a vizsgált téma súlyának és jelentőségének megfelelően kiemelt időpontban tárgyalhatja az Országgyűlés az albizottság képviselő tagjai által előterjesztett országgyűlési határozatot. Ezért van alkalmam köszönteni a munkánkat televízión és rádión követő kedves nézőket és hallgatókat, amit tisztelettel most meg is teszek.

Munkánk során fontos volt számunkra, hogy mind nagyobb médiafigyelmet kapjon tevékenységünk, hiszen kezdettől fogva tudtuk, hogy a téma felvetésének és a megoldási javaslatok kidolgozásának már önmagában megelőző, preventív hatása van vagy az lehet. Egy civil szervezetnek, a Sors-Társak Egyesületének elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a törvényhozó testület 2002. év végén elérkezettnek látta az időpontot arra, hogy hathatós lépésekre szánja el magát a felismert bűncselekménytípus visszaszorítására.

A munka eredményeként két dokumentum született, amelyet a parlamenti képviselők és a tárca képviselője, a kormányzati szervek kézhez vehettek: az albizottság jelentése és az annak végrehajtására született országgyűlési határozattervezet, amit a bizottság, az albizottság tagjai nyújtottak be. Ez utóbbinak tartjuk most az általános vitáját, de a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében szeretném leszögezni, hogy a két anyag elválaszthatatlanul összetartozik. Az egymáshoz való viszonyukat úgy jellemezném, hogy a jelentés egy látlelet, egy kórlap, az országgyűlési határozat pedig a recept. Recept arra, hogy miként lehet orvosolni a jelentésben feltárt súlyos társadalmi problémát, visszaszorítani és véglegesen megszüntetni az ingatlantulajdonokkal elkövetett vagy megkísérelt bűncselekményeket.

Mint mondtam, a jelentés látlelet. Az albizottság először a tényállás teljes tisztázására törekedett, átvilágította az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység társadalmi okait, többször, sorozatosan kielemezte az ingatlan-visszaélések elkövetésének magatartásformáit. Elmondhatom társaim nevében is, hogy minden érdekelttel többször, több ízben egyeztettünk. Az érintettek legszélesebb körét meghallgattuk, és az elmúlt év során személyes tapasztalatokat gyűjtöttünk a földhivatalokon keresztül, a bírósági tárgyalótermekig bezárólag.

A jelentés és az országgyűlési határozat együttesen kezelendő. A jelentés leírja a feltárt hiányosságokat, joghézagokat, rámutat a kisebb mulasztásokra és a fegyelmezetlenségek összeadódásából keletkezett súlyos joghátrányok mibenlétére. A két anyag elválaszthatatlan egymástól, hiszen az egyik megmondja, mi a jelenlegi helyzet, és hol van a baj; a másik, az országgyűlési határozat, ami a mai témánk, közel 35 pontban sorolja fel azokat a javaslatokat, azokat a teendőket, amelyek párhuzamos és összehangolt végrehajtása mellett sikerülhet a cél elérése: az ingatlan-bűncselekmény vizsgált típusának végleges felszámolása. A határozat kísérletet tesz arra is, hogy utat mutasson a megelőzés és a társadalmilag igen káros jelenség elkövetésétől történő visszatartás irányába.

Szeretném ismételten aláhúzni, hogy a kormányzati szervektől egységes, összehangolt jövőbeni tevékenységet várunk el. Ezért állítom azt, hogy az albizottság jelentése és az országgyűlési határozat legfigyelemreméltóbb jellemzője annak kiegyensúlyozottsága. Végig szem előtt tartottuk, hogy valamennyi érdekelt önkéntes, belső meggyőződésből fakadó összefogására van szükség a cél aránylag rövid időn belüli eléréséhez. A jövőbeni teendők, intézkedések összetartozását és egyenrangúságát bizonyítandó, a jelentésből most, az általános vitában semmit nem emelek ki külön, nem szándékozom. A 40 oldalas anyag bármelyik részének felemlítése azt a látszatot keltené, hogy ez a feladat fontosabb, a másik meg kevésbé fontos. Az egyik minisztériumnak több a teendője, míg a másiknak kevesebb. Egységes végrehajtást kérünk, az előterjesztő képviselők, és ehhez egyenlő, arányos finanszírozást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, a már négy állandó bizottságban több mint ötven képviselő által egyhangúlag támogatott országgyűlési határozat végrehajtásához anyagi eszközökre is elengedhetetlenül szükség van. Ennek biztosítását a Pénzügyminisztériumtól kérjük, és a 2005. évi költségvetésben szeretnénk tételesen kidolgozva látni. A szükséges pénzügyi források nagyságát meghatározni most még nem lehet. Annak kimunkálása közös feladat, de biztos vagyok abban, hogy minden egyes forint, amit az ingatlan-nyilvántartás rendbetételére és a javaslatok végrehajtására fordítunk, százszorosan megtérül. Társadalmi haszna pedig pénzben ki sem fejezhető.

Munkánk során nem törekedtünk arra, hogy egy bonyolult társadalmi-gazdasági átalakulás során felbukkant bűncselekménytípus megjelenéséért kisebb-nagyobb igazgatási, jogalkotói, jogalkalmazói csoport elmarasztalására kerüljön sor. A bűnözőket kell, tisztelt parlament, a csalókat, a megvesztegetőket, a joggal visszaélőket kell megbüntetni, de őket a leghatározottabban. Az áldozatoknak pedig igazságot kell szolgáltatni.

Az töltött el bennünket szomorúsággal, hogy ezt a vizsgált évtizednyi időszakban nemigen tapasztaltuk. Az albizottság megállapításai lehettek volna keményebben fogalmazottak, javasolhattunk volna egyes területeken radikálisabb beavatkozásokat is. A gyors felszíni kezelés helyett a mélyebb, a végérvényes megoldásokat helyeztük előtérbe, szem előtt tartva a jogbiztonság mindenkori erősítését, a jogállam védelmét.

Az albizottság tevékenysége alatt nem állt le a törvényhozás munkája. E területen említenék két témakört, azért, mert ez a két téma bizonyos csalódást okozott a bizottság tagjaiban, ugyanis mostantól kezdve bízunk abban, hogy az országgyűlési határozat jóváhagyását követően már nem történhet meg, hogy folyamatban lévő törvényjavaslat, illetve annak előterjesztője ne vegye figyelembe a bizottsági munka eredményeként született javaslatainkat, ajánlásainkat.

A bizottságban egyetértés volt abban, hogy az ingatlan-bűncselekmények visszaszorításának egyik lehetséges eszköze az ingatlanforgalom jelenleginél több szereplőssé tétele. Erre az elővásárlási jog intézményének kiszélesítése adott volna lehetőséget.

 

(10.40)

Az albizottság úgy látta, hogy a társasházak tulajdonosainak, tulajdonostársainak nagyobb körben kell biztosítani az elővásárlási jogot, de legalábbis az ingatlanszomszédok pozíciójának erősítése lett volna indokolt. Hasonlóképpen jó szolgálatot tehetne az önkormányzatok elővásárlási jogának lehetővé tétele is. A többszereplős eljárás nem az ingatlanforgalom vagy a lakásmobilitás kárára szolgálna, nem lassítaná azt, de nagyobb biztonságot nyújtana minden résztvevőnek, így az előadónak és a vevőnek egyaránt, az önkormányzatok vagyongazdálkodását pedig egyértelműen segítené.

A társasházi törvény módosításakor az albizottság nem kapott támogatást az elővásárlási jog felülvizsgálatához. Ez a jogterület véleményem szerint nem kellően szabályozott a polgári törvénykönyvben, és a bírói gyakorlat, az ítélkezés azt mutatja, hogy számos igazságtalan döntéshez vezet a jogbizonytalanság. Hasznos felismerés annak egyértelműsítése is, hogy az adásvételi szerződést megkötő eladó és vevő között idővel ugyanebből a jogügyletből származóan érdekellentét alakulhat ki, amely peres eljáráshoz vezethet. A szerződések kötelező ügyvédi ellenjegyzése ilyen esetekre semmilyen megoldást nem kínál. Indokolt lenne felenként külön, azaz saját ügyvéd képviselete az ügyek vitelére, és ezeknek az ügyvédeknek az elévülési időn belül kötelességük lenne az általuk ellenjegyzett szerződésből kialakult jogvitákban a szerződő fél képviseletének ellátása. Ezekben az esetekben sem a költségnövekedés vagy a költségnövelés előidézése volt a cél, hanem a jogbiztonság növelése, a jogvégzett résztvevők felelősségének garanciális növelése.

Az Országgyűléshez már benyújtásra került a lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat, szintén tárgyaljuk a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályokat s ezek módosítását. Ezekben a javaslatokban még nem fedezhető fel az albizottság munkájának az eredménye, itt a kézbesítésre gondolok például, hatósági kézbesítésről van szó a földhivatalok tekintetében. Bízom abban, hogy az országgyűlési határozat elfogadását követően csak olyan törvényjavaslatok kerülnek a tisztelt Ház elé, amelyeket egybevetettek a jelentés megállapításaival, és nagy biztonsággal állítható róluk, hogy nem teremtenek lehetőséget, sőt egyértelműen kizárják az ingatlan-bűncselekmények lehetőségeit. Vannak határozottan pozitív visszajelzéseink, de az albizottság munkájának osztatlan elismerése nem mindegyik tárcára jellemző. Volt olyan minisztérium, amelyik az utolsó pillanatban annak a véleményének adott hangot, hogy az albizottság anyagai nem tükrözik tárcájának vagy más tárcák szakmai álláspontját. Nem, nem azt tükrözi, hanem az albizottság álláspontját tükrözi a véleményünk, és ez így helyes.

Kérem az Országgyűlést, hogy a határozat jóváhagyásával a parlament ellenőrzési funkcióját erősítse. Különösen indokolt ez azért is, mert az is csalódást jelentett a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség számára, hogy az albizottság másfél éves tevékenysége ideje alatt nem jutott dűlőre a Földművelésügyi Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium abban az egyszerű kérdésben vagy mindenesetre megoldható kérdésben, hogy a földhivatalok hol helyezkedjenek el véglegesen a rendszerben. A legtöbb, amit közigazgatási államtitkári szinten kaptunk - idézem szó szerint -, hogy hosszú távon mindenképpen indokolt a jogok és a kötelezettségek bejegyzésének bírói felügyelet alá helyezése. Itt nem a jogi megfogalmazással van a gond, hanem a hosszú távon kifejezéssel. Az országgyűlési határozat pontos határidőkkel dolgozik, nincsenek hosszú és rövid távok, mert ezek csak fellazítják a végrehajtást.

Az albizottság tagjai a határozat végrehajtását egyéni képviselői munkájuk részeként is figyelemmel fogják kísérni, és rendszeresen ellenőrzik azokat. Időszakonként szükség lesz annak megvizsgálására, hogy az általam kórlapnak nevezett kórlapon szereplő betegségre jó orvosságot tartalmaz-e a recept, tehát az országgyűlési határozat, és használt-e, esetleg nemkívánatos mellékhatásoktól mentes volt-e. Az albizottság természetesen nem tévedhetetlen, ezért tisztelettel várjuk észrevételeiket, javaslataikat mindkét oldalról.

Az albizottság alelnökeként köszönöm azok mindegyikének segítőkész támogatását és munkáját, akik lehetővé tették, hogy az albizottság munkája a mai napon a Ház elé kerülhessen. Az előterjesztők nevében ígérem, hogy jelentésünkből a tisztelt Ház segítségével nem rövid időn belül, de a jövő év végére zárójelentés készülhet. Ehhez kívánok mindenkinek jó munkát!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)