Készült: 2020.07.12.22:18:58 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 249 2004.06.07. 0:27  246-256

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az Országgyűlés jelen lévő képviselőire tekintettel azt javaslom, hogy a vitát egy szakaszra redukáljuk, hiszen az a kormánypárti érdektelenség, ami megnyilvánul ebben az ügyben, az azért szembetűnő. Ugyanakkor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség oldaláról távolmaradásunkat magam szeretném indokolni.

Köszönöm.

(14.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 251 2004.06.07. 5:15  246-256

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és természetesen fegyelmezek arra a felhívására, hogy részletes vita van sajnos most az Országgyűlés előtt, ezért a 8., 9., 10., 11., 12., valamint a 13. pontokban szereplő kistérségi kérdésekkel és az összes 275 módosító indítvány kistérségi kapcsolati-fogalmi rendszerével szeretném felvezetni a mondandómat.

Ezekben a paragrafusokban többek között a kistérségek fogalmi meghatározásával birkóztak a törvényhozók, és erőfeszítéseket tettek arra, hogy meghatározzák a kistérségek megfelelő fogalmi körét. Az erőfeszítéseiket a kormánytöbbség sem a bizottságokban, sem a későbbi vitákban nem méltányolták, és éppen ezért az ehhez az egész törvénycsomaghoz kapcsolódó módosítók 275 javaslatából csupán 7 javaslatot támogatott a kormány és az előterjesztő. Ezt a 7 javaslatot Szabó György és dr. Wekler Ferenc képviselő urak jegyzik. Arra gondoltam, hogy megdicsérem a tárca és a kormányszervek azon hallatlan nagy munkáját, amit egy éjszaka alatt el tudtak végezni, mert, tisztelt Országgyűlés, úgy történt, hogy az általános vita esti lezárását követően már másnap délelőtt az illetékes bizottságok elé került mind a 275 módosító javaslat. Természetesen ezeket kizárólagosan ebben a 7 esetben támogatta az előterjesztő, illetve a kormányzat. Úgy is lehet mondani, hogy gyakorlatilag egyszerű volt a feladat, hiszen ahol oda volt írva, hogy Szabó György és Wekler Ferenc urak javaslata, azt támogatták, a többit viszont leszavazták a kormányzati többség képviselői.

Miket javasoltak ezek a képviselő urak? Javasolták a kistérségi fejlesztési tanács, a megyei területfejlesztési tanács és a regionális fejlesztési tanács összetételének és munkájának teljes megváltoztatását. Itt kapcsolódom a 8., 9., 10., 11., 12. és 13. pontokhoz. Oly mértékben átírták ezt az egész fejezetet, hogy valójában egy vadonatúj törvénnyel állunk szemben. Az a helyzet, hogy kétszer ritkán tévedünk - mondja egy ismert regényhős -, és akkor, amikor a kistérségekkel kapcsolatos többcélú társulások törvényjavaslatánál a kormány elsikkasztotta, megtagadta azt a lehetőségét az Országgyűlésnek, hogy általános vitát folytasson egy vadonatúj javaslatról, és a részletes vita mögé bújtatta az általános vita igényét és szükségességét, azt gondoltuk, hogy ez csak egy egyszeri eset, és valami fontos indoka van a dolognak. Fontos indoka természetesen volt: arról volt szó, hogy amikor a törvénynél fogva kötelezően bevezetendő kistérségi társulások ügye nem ment át azon a szűrőn, amit megkívánt volna a törvényesség, addigra már eredendően készen volt egy alternatív javaslat. Azt benyújtották, és a részletes vitán keresztülpréselték.

Most is ugyanez történik, kérem szépen. A kistérségi társulásokkal kapcsolatosan a köztársasági elnök úr az Alkotmánybírósághoz fordult, és nem kevesebbet fejtett ki a véleményében, mint hogy a többcélú kistérségi társulások megalakulása olyan jelentőségű új eleme a magyar önkormányzati rendszernek, mely az egész rendszer átalakításának kiindulópontja lehet. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportjának az a véleménye, hogy illett volna az Országgyűlésnek és a kormánynak tiszteletben tartania a jogállamiság azon igényét, hogy először várjuk meg az Alkotmánybíróság álláspontját ebben az ügyben - az alapkérdésekben kifejtette volna az iránymutató, követendő véleményét az Alkotmánybíróság -, és akkor fogjunk neki a mostani területfejlesztési kistérségeknek és az összes többinek az átdolgozásához. Ezt nem tette meg a kormánytöbbség.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés munkájának a megbecsülését, a képviselői munka segítését, a bizottságok döntés-előkészítési feladatainak fontosságát teszi félre most ez az előterjesztés, és az az erőszakos, mai napra történő részletes vitára bocsátása, amit a kormányzati szervek megpróbáltak. A Házszabályt is megsértették az előterjesztéssel a kormányzati szervek, az államtitkár úr akkor, amikor elvonják azt a lehetőséget, hogy egy vadonatúj törvénycsomagról újból általános vita keretében vitatkozhassunk. Éppen ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a részletes vitában nem vesz részt, annak ellenére, hogy fenntartja a módosító javaslatait.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 254 2004.06.14. 5:15  253-263

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném bejelenteni, hogy az ajánlás 7., 8., 9., 10., 11., 24. és 31. pontjaihoz kívánnék hozzászólni. Jómagam is az előterjesztők táborát gyarapítom, úgy, mint az úgynevezett lakásmaffia albizottság alelnöke. Éppen ezért arra gondoltam, hogy lesz hozzászólás azoknak a részéről, akik a módosító indítványokat nyújtották be. De ennek hiányában is elmondható, hogy az indítványok két csoportba oszthatók. Mint ahogy azt az általános vitában is elmondtuk, és az albizottság tagjai részéről elhangzott, nem tartottuk magunkat tévedhetetleneknek. Éppen ezért számítottunk arra, hogy lesznek módosító indítványok.

A magam részéről viszont kizárólagosan szakmai javaslatokra és módosító indítványokra számítottam, és nem gondoltam, hogy lesznek politikai törekvések is egy olyan jelentéssel és országgyűlési határozattal kapcsolatosan, ahol, azt hiszem, mindenki tudja az általános vitából is és a bizottsági munka során elhangzottakból, hogy teljes volt a konszenzus a bizottsági tagok között az országgyűlési határozat megszövegezésekor és annak jóváhagyásakor, a bizottságok előtti képviseletkor.

Az általam felsorolt javaslati pontokat egyrészt Csákabonyi doktor, másrészt Fenyvesi doktor, harmadrészt pedig Jauernik alelnök úr, az önkormányzati bizottság alelnöke jegyzi. Majd Jauernik úr a 31. ajánlási pontot kiváltotta egy bizottsági módosító indítvánnyal, és azt kell mondjam, hogy tovább javította annak szövegét. Ezeket a módosító indítványokat a magam részéről teljes mértékben támogatom, ezek segítik a munkánkat, pontosítják a szövegünket, a végrehajthatóságot segítik.

Ugyanakkor el kell mondanom, hogy az összes többi módosító indítványt, amelyet elsősorban Göndör István frakcióvezető úr nyújtott be, kristálytisztán politikai töltetűnek és szándékúnak kell hogy minősítsem. Göndör úrnak az volt a szándéka, hogy a kormány felelősségét és a végrehajtásért viselt számonkérhetőséget lényegében határidejével és tartalmával együtt kiüresítse, valamelyest egy kicsit elodázza. Közjogi fejtegetésbe bocsátkozott Göndör úr az összes többi módosító indítványnál.

 

(19.30)

Azt állította, hogy azért kell módosítani az országgyűlési határozatunkat, mert az Országgyűlés közvetlenül a tárcáknak, illetve a minisztériumoknak nem szabhat feladatot, hanem kizárólagosan ezt a kormánynak címezheti. Az országgyűlési határozat - meg kell hogy állapítsuk - a kormánynak szab feladatot. Harmincöt pontban összeállítja azt, hogy mi a teendő a lakásmaffia tevékenység visszaszorításával és végleges megszüntetésével kapcsolatosan. Tehát semmifajta közjogi aggály nem merülhet föl, tulajdonképpen ez csak egy mondvacsinált indok.

Én nem azt kifogásolom elsősorban, hogy Göndör úr attól tart, hogy előre mentegetni kell majd a kormányt az esetleg nem időben meghozott intézkedések miatt vagy a határidőcsúszás vagy tartalmi hiányosság miatt, hanem arra gondolok, hogy másfél évig dolgozott a maffia albizottság. Összeállítottunk egy jelentést, összeállítottunk egy országgyűlési határozatot, ott pontos feladatok és teendők vannak leírva. Feleslegesnek tartom a magam részéről, hogy ezeket a feladatokat megint összesöpörjük, egy nagy kosárba betegyük, és a kormány asztalára minden iránymutatás nélkül letegyük.

Meg szeretném kímélni a kormányt attól a fölösleges munkától, amit ezeknek a feladatoknak az újraelosztása kíván, a különböző minisztériumokhoz történő delegálást jelentené. Ugyanakkor ezzel a huszáros mozdulattal, ahogy Göndör úr ezeket a javaslatait megtette, érdekes módon a határidőket is megbontotta mindenütt, gyakorlatilag azokat a nem túl szoros határidőket, amik év végére, jövő év első negyedévére vonatkoznak, a jövő év első fél évére vonatkoznak, mind törölni javasolta az országgyűlési határozatból, és ezzel gyakorlatilag kiüresítette, és az országgyűlési határozat lényegét veszi el akkor, amikor tudjuk, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos bűncselekményeknél nemhogy a 24. órában vagyunk, hanem a 24. óra után. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 262 2004.06.14. 5:18  253-263

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A második hozzászólásomban a 12. ajánlási ponthoz és a 8. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. A 12. ajánlási ponthoz tartozik előzményként annyi, hogy az illetékes bizottságok, ahol az országgyűlési határozat megfordult, az az alkotmány- és igazságügyi bizottság, az önkormányzati és a rendészeti bizottság. Ez a három bizottság hozta létre az albizottságot. Emellett még a gazdasági bizottság is kapott feladatot a véleményezéssel kapcsolatosan, és ezzel a véleményezésével nemigen élt. Egyetlenegy javaslat érkezett, méghozzá bizottsági módosító indítványként, Puch László elnök úr által jegyezve, ami semmi mást nem tesz, mint a határozati javaslat harmadik részének 7. pontjában lévő szövegből a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot kiveszi, holott ez a szöveg eredetileg azt célozta, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a Belügyminisztériummal közösen dolgozza ki az ingatlanközvetítési és -forgalmazási tevékenység megkezdéséhez és gyakorlásához szükséges szigorúbb, az ügyfelek számára nagyobb biztonságot nyújtó feltételeinek rendezését. Nekem az az érzésem, a gazdasági bizottság arra törekedett, hogy ebből a munkából en bloc hagyjuk ki őket, ne legyen nekik feladatuk, még ebben az egyetlenegy pontban se kapjanak feladatot, ne legyenek megemlítve.

Ez különösen azért érthetetlen, tisztelt Ház, mert a jelentés és az országgyűlési határozat, amit együtt kell kezelni, nagyon komoly gazdasági kihatású kérdésekkel is foglalkozik. Mi nemcsak a bűncselekményt tártuk fel a munkánk során, hanem az egész ingatlan-nyilvántartás rendszerét átnéztük, és a megállapításaink, javaslataink, ajánlásaink arra vonatkoznak, hogyan lehet Magyarországon a közhitelességét visszaállítani a telekkönyvnek, illetve az ingatlan-nyilvántartásnak; hogyan törekedjünk és milyen eszközöket vegyünk annak érdekében igénybe, hogy a vagyonbiztonság növekedjen; hogy mind a magántulajdon, mind az önkormányzati tulajdon nyilvántartása egészen a vagyonkataszterig jól működjön; az ingatlanforgalmat segíti elő ez az egész intézkedési halmaz, amit javasoltunk, az illetékbevételek útján, mint ahogy Jauernik úr módosító javaslatát is befogadtuk. Arra utal itt minden, hogy gazdasági kihatásai, egészséges, végre helyénvaló gazdasági kihatásai legyenek ennek a tevékenységnek.

Éppen ezért nem támogatom a magam részéről azt, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium teljes mértékben kimaradjon az országgyűlési határozatból, és úgy csináljon, hogy semmihez semmi köze nincs, és nincs is feladata ebben a kérdéskörben.

Arra szeretnék még visszautalni a 8. ponttal kapcsolatosan, amit dr. Csákabonyi képviselő úr jegyez, hogy az albizottság tagjainak a kompromisszumkészsége, azért, hogy a közös munka minél hamarabb elkezdődjön, ennek a módosításnak a befogadásánál tetten érhető, ezen szeretnénk bemutatni, hogy mi a magunk részéről - teljesen szakmailag hozzáállva a dologhoz - a legjobb meggyőződésünk és tudásunk szerint dolgoztunk. Az eredeti szöveg ugyanis a III. fejezetben úgy szólt, hogy az Igazságügyi Minisztérium tekintse át az ügyvédekre, a közjegyzőkre, a bírósági végrehajtókra és az azok kamaráinak működésére vonatkozó hatályos jogi szabályozást, tegye meg a Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara esetében a szükséges intézkedéseket és a többi. A módosító javaslat a “tekintse átö helyett azt javasolta: “A jogszabály előkészítése során gondoskodjon arról, hogy az ügyvédekre, a közjegyzőkre, a bírósági végrehajtókra...ö Arra szeretnék rámutatni, hogy óriási különbség van a között, hogy valamit át kell tekinteni, tehát elő kell venni határidőben, mondjuk, év végéig ezeket a jogszabályokat mind felül kell vizsgálni, vagy ha majd ezek a jogszabályok egyébként módosítással előterjesztésre kerülnek, akkor kell figyelembe venni a mi munkánk eredményét.

Tehát azt állítom, és azt hiszem, a Ház ezt el fogja fogadni, hogy nem kívánunk olyan feladatokat adni a minisztériumoknak, ami pluszfeladatot jelentene akkor is, ha az éppen nem időszerű, vagy a törvényalkotásnál, a jogalkotói munkában ez sorrendiséget felrúgna, hanem azt kérjük, hogy a mi jelentésünk eredményét a következő jogszabály-módosítások vagy törvénymódosítások előkészítésekor mindenkor vegyék figyelembe.

Ezzel szeretném bizonyítani azt, hogy a magunk részéről a legnagyobb kompromisszumkészséggel azt szeretnénk, hogy minél hamarabb nekifogjunk a munkának, és az országgyűlési határozatot a tisztelt Ház fogadja el eredeti formájában.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 34 2004.06.21. 3:50  31-37

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorítására alakult albizottság másfél éves munka után elkészítette jelentését, és annak végrehajtására országgyűlési határozati javaslatot terjesztett elő.

Az albizottságot létrehozó három állandó parlamenti bizottság megtárgyalta és egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztéseket. Az országgyűlési határozat általános vitája során is megállapításra került, hogy a jelentés alapos, gondos, szakmailag megalapozott anyag, az országgyűlési határozat kiegyensúlyozott, arányos, jól szolgálja a kitűzött cél belátható időn belüli elérését.

Az albizottság tagjai, akik munkájuk során folyamatosan egyeztettek az érintettek legszélesebb körével, és döntéseiket, javaslataikat, ajánlásaikat kizárólag konszenzussal, azaz teljes egyetértés mellett hozták meg, várták a határozatot kifogástalanná tevő szakmai módosító javaslatokat. A módosító javaslatok jelentős többsége, amelyek azután a bizottságokban még az egyharmados támogatást sem kapták meg, nem szakmai, hanem politikai töltetűek voltak. Miután ezzel a kormány képviselője minden esetben egyetértett, joggal feltételezhető, hogy a kezdeményezés is kormánykörökből származott.

Az országgyűlési határozat feladatokat, felelősöket és határidőket tartalmaz. A módosító javaslatok politikai csomagja arra irányult, hogy a feladatok lazább megfogalmazást kapjanak, a teendők gazda nélkül maradjanak, a határidők szűnjenek meg, illetve a távoli jövőbe tolódjanak ki.

Az előterjesztők által nem támogatott, a bizottságokban már elutasított módosító csomag kapcsolódó módosító indítványként mégis előkerült a részletes vita lezárását követően. Ismét nem kapta meg az igen szavazatok többségét, például a mai napon az alkotmányügyi bizottságban még az egyharmadot sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány és az MSZP-frakció egy részének tevékenysége következtében állt elő az a helyzet, hogy ma az országgyűlési határozat hatályba léptetése érdekében a Házszabálytól való eltérésre van szükség. Abban az esetben ugyanis, ha a kormány méltányolja és tiszteletben tartja az albizottság igen értékes, konszenzussal létrejött jelentését, az MSZP frakcióvezető-helyettese megbízik az albizottság MSZP-s elnöknőjében és tagjaiban, a kormányzati szervek időben - erre minden lehetőségük megvolt - kialakítják álláspontjukat az egyes feladatokkal kapcsolatosan, az országgyűlési határozat alapján a munka már most folyhatna.

(13.10)

A huszonnegyedik óra után vagyunk az ingatlanokkal és a bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések elleni küzdelem megkezdésével. A Fidesz ezért is támogatja a Házszabálytól történő eltérést, és bízik abban, hogy a ma sorra kerülő szavazáskor csak azok a módosító javaslatok kapnak többséget az Országgyűlésben, amelyeket az előterjesztők befogadtak és támogattak. Azt várjuk: nem fordul elő, hogy bármelyik frakció felelőtlenül az országgyűlési határozat kiürítését, a felelősség és az időben történő intézkedések számonkérhetőségének meghiúsítására irányuló módosító javaslatokra szavaz. Lehetővé kívánjuk tenni, hogy ma a zárószavazással ténylegesen meginduljon és felgyorsuljon az úgynevezett lakásmaffia elleni összehangolt, arányos és eredményes munka.

Kérem a Házszabálytól történő eltérés elfogadását és az albizottság eredeti javaslatainak egyhangú támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 56-58 2004.06.21. 0:18  51-58

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én úgy hallottam, hogy Göndör frakcióvezető-helyettes úr a 31. ajánlási pontot nem vonta vissza.

ELNÖK: Az nem az övé, de ez kizárt a 32-essel, képviselő úr.

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Jó, köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 34 2004.09.07. 5:14  17-43

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés önkormányzati bizottsága a tegnapi napon, tehát az őszi ülésszak első munkanapján volt kénytelen tárgyalni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. A kényszerű napirendre vétel, azt hiszem, annak a következménye, hogy a kormány a javaslatot hirtelen előkapva, még ha nem is az íróasztal legalsó fiókjából, egyéb érdemi anyag hiányában gyorsan a Ház asztalára tette.

Az önkormányzati bizottságban élénk szakmai vita - nagyrészt a képviselőket ért meglepetés miatt - nem alakult és nem is alakulhatott ki, sajnos. Azzal mindenki egyetértett, hogy rendkívül fontos és jelentős törvénykezési feladat előtt állunk, hiszen az 1957. évi IV. törvényről van szó, amelyet leánykori néven államigazgatási eljárás általános szabályainak hívunk. Új jogszabály megalkotása az ezerszer toldozott-foldozott Kádár-rendszeri paragrafushalmaz helyett elengedhetetlen és indokolt. Azt is megállapítottuk a bizottságban - elhangzott -, hogy a munka jól indult, hiszen kormányhatározat született a szabályozási koncepcióról. Még 2003-ban ütemterv állt össze a szabályozási koncepcióról szintén. Sőt, albizottság alakult, ahogy itt lehetett hallani, az alkotmányügyi, az önkormányzati és az informatikai bizottság tagjaiból Avarkeszi úr vezetésével annak érdekében, hogy a jogalkotói munkát figyelemmel tudjuk kísérni és közvetlen parlamenti segítséggel olyan törvény születhessen, amelyet egyhangúlag fogadhat el a tisztelt Ház.

A kormány két évvel ezelőtti határozatát még dr. Kiss Elemér jegyezte. Ismert, hogy tőle elsőként voltunk kénytelenek elköszönni. A nagyobbik baj, hogy jelenleg nincs olyan felelős kormánytisztviselő, aki nyilatkozhatna arról, hogy az akkori kormánykoncepció a mai napon érvényes-e. Ugyanis, azt hiszem, mindenki tudja, a kedves nézők is, hogy jelenleg exlex állapot van, kormányunk sincs (Dr. Lamperth Mónika: Itt vagyok!), bár vidám banán-köztársasági szituáció az, hogy a kormányfőből vagy egy sincs, vagy kettő is van.

Tisztelt Ház! A rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy a parlament egy általa létrehozott albizottságot ilyen méltánytalan helyzetbe hozzon, mint azt most tette. Méltánytalan, hogy a munkáját két éve mások által is hasznosnak ítélt tevékenysége során az albizottság összefoglaló jelentés, egyáltalán jelentés és értékelés nélkül volt kénytelen befejezni. Szomorú, de megtörtént, hogy az a javaslat, amelynek ma az általános vitája elkezdődött - megjegyzem, a címe is megváltozott azóta - utolsó olvasatban nem került az albizottság elé. A testület erről nem tárgyalt. Az albizottság szocialista elnöke arról tájékoztatott, hogy legjobb esetben a bizottságnak a benyújtandó módosítókról lesz alkalma véleményt formálni, és emellett érvelt most is Avarkeszi úr. Az albizottság tagjainak kötelessége pedig az lett volna, és a feladatuk az lett volna, hogy munkájukról az őket delegáló állandó bizottságokban számot adjanak, konszenzusra kérhessék a képviselőtársakat, és beszámolhassanak a tevékenységükről. Az önkormányzati bizottság ülésén mint az albizottság elnöke voltam kénytelen ezért a súlyos mulasztásért elnézést kérni.

A bizottság nem kormányoldali tagjai bíztak abban, hogy ez a törvény a köztársaság működését segítendő nem esik áldozatul pártpolitikai pániknak és kapkodásnak. Ezt a törvényt várja a közigazgatás, várják az önkormányzatok, igénylik az emberek. A munka mégis, hipp-hopp, lezárult; valószínűleg azért, tisztelt miniszter asszony, mert a szocialista kormányprogramban meghirdetett közigazgatási reform teljesen becsődölt. Hogy mégis legyen valami muníciója dr. Lamperth Mónikának ahhoz, hogy a miniszteri székből a pártelnöki székbe meneküljön, elérte azt, hogy a törvényjavaslat mégis itt fekszik a Ház előtt. Így legalább hivatkozhat arra a szocialista pártharcok küzdőterén: élete főműve a tisztelt Ház előtt hever. Bukott kormány kétes sorsú minisztere nagy kárt okozott. (Dr. Lamperth Mónika: Szégyellje magát, képviselő úr!)

Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság kisebbségben maradt ellenzéki képviselői azért szavaztak tartózkodással, mert a törvényjavaslat előkészítésében részt vett kodifikációs bizottság tekintélyes, nagy tudású, szakmailag elismert tagjait becsüljük és munkájukat köszönjük. A 10 tartózkodás jelezni kívánta, hogy nem az ellenzék, hanem a kormánypárt az, aki csak kihasználta őket, és munkájuk tönkretételéhez mi nem kívánunk hozzájárulni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Várható, hogy egy esetleges új szocialista kormány az általános vitát olyan hosszú időre elnapolja, hogy maga sem fogja a végét látni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiból. - Jauernik István: Szégyen!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 284 2004.09.21. 8:53  150-287

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és tisztelettel köszöntöm önt az elnöki székben alelnökként.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt számvevőszéki Elnök Úr és kedves Munkatársai! Mint cseppben a tenger - mindegyikünk ismeri ezt a szólást, bár többféle értelmezése is ismert. Most abban az értelemben kívánom használni, hogy a kicsi a nagy részeként viseli a nagynak összes jegyeit, jellemzőit, tulajdonságait. A kis dolgok a nagy részeként nem vésznek el, és joggal mondhatjuk: a rész jellemzi az egészet. A költségvetés számtengere tömérdek számból áll össze, ezek a számok az áttekinthetőség érdekében sorokban, majd fejezetekben adódnak össze. Én csak egy számmal, illetve egy sorral kívánok foglalkozni a felszólalásomban, a Belügyminisztérium XI. fejezet 1. sorával, melynek az a címe: a Belügyminisztérium központi igazgatása. Teszem ezt azért, mert a mai napon tárgyalt törvényjavaslat elkészülését megelőzően 2004. augusztus 30-ai kelettel ezzel a sorral külön foglalkozott az Állami Számvevőszék is. Az Állami Számvevőszék törvényes kötelezettségének megfelelően végezte a munkáját, de ehelyütt, ennél a sornál, ami egyébként nem véletlenül rendelkezik 1. sorszámmal, hiszen komoly jelentőséggel bír, a Számvevőszék az ellenőrzését nem tudta elvégezni. A minisztérium költségvetési beszámolóját alátámasztani hivatott számviteli adatok megbízhatatlansága miatt az ellenőrzés nem tudta megállapítani, megfelel-e a számviteli törvény előírásainak a 2003. évi intézményi beszámoló.

Az Állami Számvevőszék augusztus 30-án értesítette dr. Lamperth Mónika minisztert, hogy milyen okok miatt történt a beszámoló minősítésének a megtagadása. A levelet itt tartom a kezemben, és miután a megtagadás okait a levél tizenegy bekezdésben részletezi, annak ismertetésére a felszólalásomra rendelkezésre álló idő nem lesz elegendő. Javasolom ugyanakkor minden képviselőnek, különösen a kormánypártiaknak, államtitkár úrnak is a levél tartalmának alapos tanulmányozását annak előtte, mielőtt a költségvetés végrehajtására igennel szavaznának. Nemcsak a feltárt hiányosságok és hibák miatt nem lehet igennel szavazni, hanem a számvevőszéki iratból megismert egyéb tények miatt sem.

Mielőtt ezekre rátérnék, itt az ideje, hogy megismerkedjünk ezzel a bizonyos költségvetési sorral, azaz a BM központi igazgatásának pénzügyi hátterével. Lássuk, mi történik a Roosevelt téri BM-palotában! Azt, hogy a Greshamben mi történik, a mellette lévő épületben, már tudjuk, és az eggyel odébb lévő szocreál házat, a spenótházat is most már bontják - de mi történt a BM-ben?

A 2003. évi módosított előirányzat és a 2003. évi teljesítés között a kiadási, bevételi és támogatási számok között hihetetlen nagyságbeli különbségeket találunk. A BM központi igazgatásánál a kiadás kiinduló tétele 9924 ezer millió forint. Ezt a megdöbbentően magas számot Lamperth Mónika BM-jének sikerült 2559,4 ezer millió forinttal túllépni, miközben a bevételeket 1369,1 ezer millió forinttal alulmúlni. Hányszor hallottuk, hogy a Medgyessy-banzáj gazdálkodása olyan lesz, mint a rendes háztartásé: a konyhapénz elég lesz, a háziasszony spórolni fog, és jól is főz majd. A menüről pár óra múlva fogunk tárgyalni, úgy hívják, hogy közigazgatási reform; még el sem készült, de már odakozmált. Szóval, a számok önmagukért beszélnek, tisztelt képviselők, de olvasom tovább az Állami Számvevőszék elnökének levelét.

A számvevők a konkrét személyi felelősséget nem tudták megállapítani, ezért levélben kérték a minisztérium közigazgatási államtitkárát ennek tisztázására. Az államtitkár helyett egy helyettes államtitkár válaszolt, kifejtve, hogy a konkrét személyi felelősséget egy minden részletre kiterjedő fegyelmi eljárás keretében lehet megállapítani. Tisztelt Ház! A fegyelmi eljárás eredményéről nem tudunk, bár most kiváló alkalom lenne, ha itt lenne a miniszter asszony, de a politikai államtitkár úr is, aki ha most nem telefonálna, talán válaszolni tudna a kérdésünkre: mi van ezzel a fegyelmi vizsgálattal?

A számvevők arra is kérték a miniszter asszonyt, szíveskedjék intézkedni a számviteli előírások maradéktalan betartása érdekében. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Kedves Hallgatóság! Olyan országban élünk, ahol a belügyminiszter asszonyt kérni kell arra, hogy tartsa be a számviteli fegyelmet, azaz törvényesen működjön.

Az már csak hab a tortán, ahogy Kovács képviselőtársam is említette, hogy az állami támogatású bérlakásprogram nem ad valós képet, valamint a lakóépületek energiamegtakarítási programja tavalyi előirányzatának felhasználásáról szóló beszámoló sem valós képet mutat, és nem tekinthető valóságosnak az az előirányzatok vagyonmérlegében kimutatott hosszú lejáratú kötelezettség, amely 567 millió forint értéket képvisel.

Tisztelt Ház! Ha a mi országunkban egy gazdasági társaság ügyvezetője vagy egy egyéni vállalkozó ilyen tartalmú levelet nem a Számvevőszéktől, esetünkben mondjuk, az APEH-től vagy a könyvvizsgálótól kap, azt a céget másnap bezárják, felszámolják, ha részvénytársaság, menesztik az igazgatóságtól a felügyelőbizottságig mindegyik vezetőjét, és legtöbb esetben előkészítik az előzetes letartóztatás idejére a háromnapi élelmet, az egészségügyi csomagot és a váltás fehérneműt. Egy ilyen levél kézhezvételét követően Lamperth Mónika belügyminiszter asszonynak az lett volna a kötelessége, hogy megkeresi valamelyik fellelhető miniszterelnökét, és átadja neki a lemondását még a mai vitát megelőzően. Ezek a törvénysértő dolgok ugyanis nem egy kistelepülés tűzoltószertárának leltározása során történtek meg! Ott nem történnek, uraim, ilyen dolgok, hanem a nagyhatalmú Belügyminisztérium épületében, a belügyminiszter székházában, a szeme láttára!

Mint tudjuk, Lamperth Mónika a párt elnöki széke felé menekül, roadshow-zik, ahogy halljuk mindenhonnan. Én gondolkoztam azon, hogy vajon orosz nyelven hogyan mondanák a Kádár-korszak emberei ezt a magyar nyelvet rongáló kifejezést, de mindenesetre, államtitkár úr, az ön főnök asszonya roadshow-zik. De nemcsak ezt csinálja, hanem már tudjuk, hogy a közvetlen felelősségre vonás elől is menekül, mert amennyiben a fegyelmi eljárás felelőst nem tud találni, a több mint 9900 millió forint elköltésének és hova nem fordításának következményeit Lamperth Mónika miniszter asszonynak kell viselnie.

Tisztelt Ház! Amennyiben így néz ki a Belügyminisztérium XI. fejezetének 1. sora - melynek minősítését, tehát elfogadását, továbbmegyek: törvényes felhasználását elismerni az Állami Számvevőszék megtagadta, nem tudta -, annyiban alkothatunk véleményt és minősítést a 2003. évi költségvetés egyéb tételeiről is.

(20.00)

A következmények bizonyos aggodalommal töltötték el az önkormányzati bizottság szocialista képviselőit a bizottsági vita során, hiszen valamelyikük bizottsági helye bizonytalanná vált. Gondolok itt arra, hogy a bukott miniszter asszony hová máshová jöhetne vissza képviselői munkát végezni, mint az önkormányzati bizottságba. Mi, ellenzékiek visszavárjuk őt oda, mert ott talán magyarázatot ad arra, hogy mi volt az a kétéves rémálom, amit a BM-ben töltött látszólag ébren.

Tisztelt Ház! Elfogadni csak olyan költségvetést törvényes, amelynek valamennyi sora valóságos, helyes és igaz. Esetünkben nem egy kis lyuk van a lábas fenekén, amely csöpög, hanem kiesett a fazék feneke, hívni kell a drótos tótot. Miután Trianon után ez a szakma hiányszakmává vált, úgy látom, a lábast kellene kidobni, de úgy hírlik, hogy Draskovics szakácsmester maradt, tehát marad az ócska fazék vagy lábos is. Ebben tovább főzni nem lehet, és ami mégis készül ebben az edényben, azt az országgal ne akarják megetetni, úgyhogy szíveskedjenek önök is nemmel szavazni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 328 2004.09.21. 11:11  305-331

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomnak nem tervezett részében vagyok kénytelen reagálni a Kovács képviselő úr és Avarkeszi albizottsági elnök úr között kialakult vitával kapcsolatosan arra, hogy valóban méltatlan sietséggel lett lezárva az albizottsági munka, még akkor is, ha esetleg alkalom nyílik arra, hogy ezt tovább folytassuk október hó folyamán.

Ugyanis az történt, mint ahogy a két héttel ezelőtti kisebbségi vélemény megfogalmazásakor volt alkalmam elmondani, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot oly hirtelen tette a tisztelt Ház asztalára más előterjesztés hiányában, hogy nem volt alkalma az albizottságnak a munkáját érdemben befejezni. Avarkeszi elnök úr június 14-én valóban kérte az albizottság tagjait arra, hogy módosító javaslatot szövegszerűen megfogalmazva szíveskedjenek elkészíteni annak érdekében, hogy azokat a szeptember eleji albizottsági ülésünkön érdemben meg tudjuk tárgyalni. Csak, elnök úr, nem volt szeptember 1-jén ülés, és azóta sem volt egyetlen albizottsági ülés sem. (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem volt módosító indítvány!)

A dolog úgy néz ki, hogy a Házszabályból következett volna az a törvényszerűség, és nem is gondoltam arra, hogy ön a Házszabályt meg kívánja kerülni vagy esetleg nem kívánja követni. Ez albizottság meghatározott célra alakul, mint egy vizsgálóbizottság, és erre vonatkozóan a Házszabály egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a bizottság a munkáját jelentés készítésével zárja le, vagy ezen túlmenően még országgyűlési határozati javaslatot lehet tenni. Ezt higgyék el nekem, nemcsak azért, mert már láttam bizottságot, vezettem is, de az úgynevezett lakásmaffia-bizottság is, amely szintén ilyen típusú albizottság volt, ennek a metódusnak megfelelően dolgozott. De nem baj, még van arra lehetőségünk, hogy véleményt mondjunk albizottsági szinten.

De meg kell állapítsam, hogy maga az az időpont, ami gyorsan előhozta ezt a törvényjavaslatot, és például az az időpont, ami azt jelenti, hogy most, este tíz órakor tárgyaljuk, ennek az igen fontos törvényjavaslatnak az általános vitája most zajlik, érdektelenség mellett, ez a méltánytalan, amit ennek a jogszabálynak a fontossága, kiemelt volta nem indokolt. Sőt, az ellenkezőjét indokolta volna, hogy most már áttérjek magára a legendás '57. évi IV-esre. Az a joghallgató, aki az '57. évi IV-esből nem bukott meg az egyetemen, mert hol két éven keresztül, tehát négy féléven keresztül, hol három éven keresztül, hat féléven keresztül tanították az egyetemen legendás hírű tanszékvezetőkkel; aki ebből a tantárgyból nem bukott meg, azt tulajdonképpen a többi egyetemista ki is golyózta saját maga közül. Aki viszont letette a szigorlatot az államigazgatási eljárásban, arról mindenkinek az volt az általános véleménye, hogy valami galaktikus karambolnak kell történnie ahhoz, hogy ne tudja megszerezni a jogi diplomát. Vízválasztó volt az államigazgatási eljárási törvény, mindenki nagyon tartott tőle, de nagyon szerette is a jogászok nagy része, hiszen legendás jogszabály volt, érthető volt, világos volt, logikus volt, jó szándékúnak nevezhető. Nagyon nehéz anyag volt, de szép volt.

Azért hívják '57. évinek, bár a Rákosi-rendszer után, annak tarthatatlansága után dolgozták ki, de '56-os évi IV-es törvénynek... - szóval, '56-ot másért szeretjük. '57-et sem e miatt a törvény miatt szeretjük, de rajtaragadt ez az '57. évi IV-es. Ezzel kevesebb bajom van, mint az 1949. évi alkotmányunk törvényével.

 

(22.00)

 

A nagy probléma akkor jelentkezett, amikor a joghallgatók, elvégezve az egyetemet, kikerültek a munka területére, általában a közigazgatásban kezdtek el dolgozni többségükben, miután lévén az ügyvédség zárt pályának minősült akkoriban is, és rájöttek arra, hogy amit ők tanultak hat féléven keresztül, az a gyakorlatban nem működik, nem létezik, az ország, a környezetük és a világ, amit megismerhettek, az a zárt világ nem az államigazgatási szabályok szerint épül fel és dolgozik.

Ugyanis, emlékeztetni szeretném a tisztelt képviselőtársaimat, nem az államigazgatási eljárási törvény volt a szabály a Kádár-diktatúrában, hanem a tanácstörvény. Minden jogásznak rá kellett arra jönni, hogy kérem szépen, a mi országunkban és végül az egész Kádár-rendszerben a tanácstörvény szerint működtünk, és amit most nem akarok paragrafusban leírni, az a következőt jelentette: reggel a tanácselnök bement a tanácsházára, megitta a kávéját, utána fölemelte a telefont, áttelefonált a pártbizottságra, és megkérdezte a pártbizottsági elvtársakat, hogy mi a feladat mára. Ha azt mondták a kerületi pártbizottságon például, hogy ma különösebb feladat nincsen, akkor a tanácselnök letette a telefont, behívatta a vb-titkárt, és azt mondta neki, hogy kedves vb-titkár elvtárs, ma semmi teendőnk nincsen. Az ország úgy is működött, ahogy működött, és az eljárási szabályok változtak évről évre, módosítások voltak, hogy teljesen kiismerhetetlenné váljanak.

Na, ennek a korszaknak, hála istennek, vége lett, addig módosították, javították, reformálták ezt az egész szabályozást, hogy valahogy mégis eldöcögtünk idáig, és hála istennek, hogy a törvény itt fekszik előttünk, mert erre a törvényre szükség van. Új törvényre van szükség mindenképpen, időszerűre, előremutatóra, ügyfelet és hatóságot egyaránt kedvelő törvényre van szükség. Én úgy fogalmaznék, hogy elsősorban ne is állítsuk szembe a hatóságot az ügyféllel, mondjuk azt, hogy önkormányzatbarát törvényre van szükség. A törvény nagy részében úgy néz ki, teljesíteni kívánja ezt az elvárást magával szemben.

Az a baj a törvénnyel, mint ahogy képviselőtársaim is pedzegették, hogy a hatálybalépéssel van baj. Nem időszerű a társadalmi közeg, hogy ez a törvény életbe lépjen, két okból sem. Egyrészt a közigazgatási reformnak ez egyik része lenne, egy szabályozási része, és ez a közigazgatási reform, amit Medgyessy elvtárstól kezdve Lamperth Mónika miniszter asszonyig nagy dérrel-dúrral beharangoztak, ez megbukott. Tehát a szabályozásra sincs most szükség, mert nem alakult át Magyarországon a közigazgatás szervezete. Nem kell elmondanom, hogy se régiók, se kistérségek, semmi nincs az égadta világon, ez a törvénytervezet megvan, és ezt 2005. július 1-jén rá akarják szabadítani arra a bürokrata apparátusra, amely erre nincs fölkészítve. Egyáltalán nincs fölkészítve, sőt a jelenlegi kormányzat most arra készül, hogy ezeket az embereket 10 százalékkal még le is építi.

Ha egy új törvényt, egy új szabályozást be akarok vezetni, akkor legalább megtartom azokat az embereket, akiktől elvárom azt, hogy majd alkalmazzák ezt a törvényt mindenki javára; nem, most 10 százalékát elküldöm. Persze, megspórolok egy csomó felkészítési, átképzési pénzt, de ennek az lesz a következménye, hogy a fűnyíró elven szétnyírt közigazgatás elbizonytalanodik, és hosszú éveken keresztül még azt sem fogjuk megtudni, hogy az a törvény, amit mi most jónak ítélünk meg, valójában fungál-e rendesen, előreviszi az ország működését, vagy nem.

Minél hamarabb ki kellene ennek a dolognak derülni, de fordítva kell felülni a lóra, először képzést kell tartani, folyamatosan föl kell készíteni mindenkit arra, hogy egy feltehetően újabb 30-40 évre szóló törvénnyel kell hogy megismerkedjünk, megbarátkozzunk, és meg kell szeretnünk, és utána szabad csak bevezetni. Maga a törvény azért már itt a hatálybalépésnél pedzegeti, hogy egyes dolgok csak 2006. január 1-jén lépjenek életbe, mások pedig azonnal vagy 2008. január 1-jén.

Nem értek például azzal egyet, hogy a helyi önkormányzatok képviselő-testületeinek most hirtelenjében kell megcsinálni azokat a saját magukra vonatkozó rendeleteket, amelyekről hallottunk a képviselőtárstól. Arról van szó, hogy jogokat kell gyakorolni a képviselő-testületnek. A legtöbb képviselő-testület ezeket a jogokat azonnal delegálni fogja a polgármesternek, a bizottságnak, menekülni fog tőle, mert nincs felkészítve.

Tehát a javaslatom általánosságban véve egyrészt a törvény szövegével kapcsolatos - remélem, a bizottsági elnök úr is megfogadja, és még összedugjuk a fejünket, és ezt mint alelnök is kérem tőle -, másrészt a hatálybalépés időpontja legalább 2007. január 1-jére tevődjön át, és addig képezzük az embereket, ismertessük meg a jogszabályt, fogadtassuk el, egyeztessük és javítsuk ki, és azt követően 2007. január 1-jétől működjön egy új államigazgatási eljárási törvény. Erre megvan mind a két félben, kormánypártiakban és ellenzékiekben is a jó szándék. Nem sürget semmi más, nincs európai uniós kényszer ebben az ügyben, ebben egy józanul felfogott érdeket kell közösen képviselnünk, és az 2007-ben prognosztizálja, hogy életbe tud ez a törvény lépni, és azonnal tud fungálni.

Itt tenném hozzá zárszónak, hogy ennek a törvénynek aztán még rengeteg különös eljárási mellékszabálya lesz, azoknak az elkészítését is inkább el kellene kezdeni, és jó lenne a különleges szabályokat az általános szabályokkal együtt látni.

Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmüket, és arra kérek mindenkit, hogy ebben a törvényalkotási munkában a legnagyobb felelősséggel, mértéktartással és kellő óvatossággal járjunk el, hogy olyan törvényünk legyen, ami 2050-ig működteti a mi kis országunkat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 274 2004.09.28. 9:31  149-313

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A múlt héten kezdődött általános vita alkalmakor felszólalásomban tudtam köszönteni a Számvevőszék elnökét és munkatársait is. Most sajnálom, hogy a mai vitát már nem követték figyelemmel, mert akkor tapasztalták volna azt, hogy ha a jelentésükben ők azt írják valamiről, hogy fekete, akkor vannak olyan szocialista képviselők, akik nyugodt lélekkel kijelentik arról, hogy az fehér.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien emlékszünk arra, hogy a Medgyessy-kormány megalakulásakor önök azt ígérték, hogy országunkban törvényes rend, közbiztonság, biztonság lesz, és elsősorban a belügyminiszter asszony jóvoltából, az ő irányításával, közigazgatási reform eredményeképpen országunk újjászületik, és nap mint nap megmártózhatunk a boldogságban. Azt is ígérték, hogy a gazdálkodás olyan lesz, mint egy rendes háztartásban. A konyhapénz elég lesz, sőt egyre több lesz belőle. A háziasszony spórolni fog, és még jól is főz majd. A díjbeszedők üvegzsebűek lesznek, és a pénztárkönyv számait megismerhetjük és ellenőrizhetjük is.

Két év után ez a belügyminisztériumi reform elbukott. Az emelkedés helyett olyan mélyre süllyedtünk, hogy a Belügyminisztériumból a “törvénysértések házaö lett. Nincs olyan banánköztársaság a világban, ahol egy ottani alkotmányjogász úgy gondolná, egy miniszter nem felelős azért, ami a saját háza táján történik, márpedig a Belügyminisztériumban ez történt. Az történt meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a költségvetés ellenőrzését nem lehetett elvégezni. Soha nem, most sem a Fidesz riogat, mindezt az Állami Számvevőszék elnöke adta írásba abban a levélben, amelyet 2004. augusztus 30-án küldött a belügyminiszter asszonynak. Többek között megállapította, hogy a minisztérium költségvetési beszámolóját alátámasztani hivatott számviteli rendszer adatainak megbízhatatlansága miatt az ellenőrzés nem tudta megállapítani, megfelel-e a számviteli törvény előírásainak a 2003. évi intézményi beszámoló. A rendelkezésre bocsátott dokumentumok és a kapott információk alapján nem lehetett megítélni azt, hogy a költségvetési szerv vagyoni, pénzügyi helyzete valós képet mutat-e. Az előbb hallottuk Jauernik képviselőtársamtól is és Schvarcz képviselő úrtól is, hogy a jelentés azt tartalmazza, mintha minden valós adatokat tükrözne. Nem így van. Úgyhogy nézzük meg, mit is mond az Állami Számvevőszék elnöke, aki 11 bekezdésben részletezi, hogy mi történt a Belügyminisztérium háza táján. Ebből idéznék egy-két bekezdést.

“2003. január 1-jétől a Belügyminisztérium költségvetési és gazdasági főosztálya új feladatként vette át a minisztérium számviteli tevékenységének ellátását.

(19.10)

Ezt a feladatot a BM Központi Gazdasági Főigazgatóságtól vette át, a számviteli feladatok szabályszerű átadás-átvétele, valamint a folyamatos munkavégzés feltételeinek kialakítása elmaradt. Az újjászervezett főosztály feladatainak megtervezése a számviteli feladatokkal összefüggő szervezetek közötti munkamegosztás kialakítása, a pénzügyi, valamint a könyvelési és nyilvántartási osztály közötti feladatok koordinálása egész évben elmaradt. A számviteli és pénzügyi feladatok végrehajtásának eljárásrendje, az egyes részfeladatok elkülönítése, a hatás- és felelősségi körök meghatározása nem történt meg. A szabálytalan keretek közötti munkavégzés nem biztosította a pénzügyi elszámolások számviteli feladatainak teljes körű és szabályos ellátását.ö

Itt ugrunk egy-két bekezdést, ami szintén elmarasztaló. Azt írja a Számvevőszék elnöke: “A tapasztalt hiányosságok ellenére nem történt hatékony intézkedés a hibák okainak feltárására és megszüntetésére. A 2003. év folyamán a főkönyvi könyvelésben sorozatos, dokumentálás nélküli helyesbítések, törlések, átvezetések történtek. Az egyes főkönyvi számlák év végi záróállománya alapján a kiemelt előirányzatonkénti főkönyvi egyezőség rekonstruálható volt, azonban az egyes előirányzati sorok, főkönyvi számlák egyenlegeinek valóságtartalmát utólag megállapítani nem lehetett az évközi és a zárást követő dokumentálatlan helyesbítések miatt. A BM központi igazgatás a 2003. évről összeállított és a jóváhagyásra felterjesztett intézményi beszámolóját a beszámoló részét képező mérleg teljeskörűen kiértékelt leltárral nem támasztotta alá.ö Ha Keller képviselőtársunk még itt lenne, azt hiszem, rohanna a Roosevelt térre az államtitkárság összes munkatársával, és azonnal vizsgálatot indítana. Ez is elmaradt.

Az Állami Számvevőszék viszont felkérte a belügyminiszter asszonyt arra, hogy indítson fegyelmi vizsgálatot, és ennek az eredményét tárja a tisztelt Ház elé, és értesítse a Számvevőszéket is. A múltkori ülésen még itt volt a politikai államtitkár a Belügyminisztériumból, akkor sem válaszolt, a mai ülésen már részt sem vettek a Belügyminisztérium képviselői.

Még egy apróság a végére az Állami Számvevőszék megállapításaiból a Belügyminisztérium tekintetében: “A költségvetési beszámoló összességében megbízható, valós képet ad, kivéve a következő előirányzatokat. Az állami támogatású bérlakásprogram és a lakóépületek energiamegtakarítási programja 2003. évi előirányzatainak felhasználásáról szóló beszámolók nem felelnek meg a számviteli törvény valódisági és lényegességi elveinek.ö Még egy megállapítás, szomorú ez is: “Nem tekinthető valóságosnak az előirányzatok vagyonmérlegében kimutatott hosszú lejáratú kötelezettségek közül egy 567,4 millió forint értékű állomány sem.ö

Tisztelt Ház! Arról van szó, hogy a Belügyminisztérium Központi Igazgatóságán 12 milliárd forint hova fordításával nem tudnak elszámolni. Ez azt is jelenti, hogy az egész zárszámadást jóváhagyni nem lehet, mert annak egyetlen, de nagyon fontos sora, a Belügyminisztérium IX. fejezetének első sora valótlan adatokat tartalmaz.

Tegnap kaptuk kézhez a kijelölt miniszterelnök úr kezében született, “Lendületben az országö című kormányprogramot. Önök itt azt írják, egy tőmondatban kitérnek az önkormányzatiságra - igen komoly súlyú tőmondat -: “Erősítjük az önkormányzatiságot.ö Azt kérjük, tisztelt kormánypárti képviselők, ne így erősítsék. Milyen példát mutat a Belügyminisztérium a 3200 önkormányzatnak akkor, amikor 12 milliárd forinttal nem tud elszámolni, a számvitele, a nyilvántartása, a leltára nem stimmel? Ha bármelyik, de legkisebb önkormányzatnál ilyen hiányosságok lennének, azt az önkormányzatot azonnal feloszlatnák, és új választásokat írnának ki.

Legutóbb azt ajánlottam a belügyminiszter asszonynak, hogy amennyiben a fegyelmi eljárás eredményéről nem tud számot adni, és a levél tartalma viszont helytálló, és azt nem tudja megcáfolni, akkor keresse meg az akkor éppen még fungáló egyik miniszterelnökét, és nyújtsa be a lemondását. Ezt most már nem tudom javasolni, mert azóta ügyvezető kormányunk van. Éppen ezért most azt javaslom dr. Lamperth Mónikának, hogy azok után, amiket a Belügyminisztérium gazdálkodásában a Számvevőszék megállapított, szíveskedjen nem elfogadni Gyurcsány Ferenc esetleges felkérését - bár jómagam úgy gondolom, nem fogja felkérni miniszternek, de ne fogadja el a miniszteri felkérést -, jöjjön vissza az önkormányzati bizottságba, ott végezze egyszerű, földönfutó képviselői munkáját, és ott majd fog tudni magyarázatot adni nekünk, hogy mi történt a Belügyminisztérium gazdálkodásával, hogy állunk a közigazgatási reformmal, és mit gondolnak önök akkor, amikor azt mondják, hogy erősítik az önkormányzatokat. Ne rongálják tovább legalább azt az ágazatot, amit a rendszerváltás óta sikerágazatként próbálunk felépíteni, mert annyi kárt okoznak, hogy ez tovább nem terhelhető rá a Magyar Köztársaságra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 68 2004.10.05. 9:37  59-101

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Úr! Tegnap megkezdődött az alkotmány módosításáról szóló általános vita, és azt, mint két év óta mindig, a hétfő esti szokásos érdektelenség övezte, holott az önkéntes haderő és a honvédelmi intézményrendszer átalakításáról volt szó. Látszólag erről volt szó. Valójában azonban az MSZP és az SZDSZ képviselői arról folytatnak álvitát, hogy melyik politikai erő kívánja ténylegesen megszüntetni a sorkatonai szolgálatot. Miután teljes az egyetértés abban, hogy mindegyik parlamenti párt, így a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség is híve, sőt valójában kezdeményezője a sorkatonaság megszüntetésének, a kormánypártok erőlködése kampányjellegű, burkoltan hatalomerősítő és meglehetősen őszintétlen.

Nézzük, honnan indult az MSZP, mi volt a megdönthetetlen és kinyilatkoztatott igazság a szocialisták részéről. Ahhoz, hogy ezt megtudjuk, nem kell a Kádár-rendszer legsötétebb időszakához visszatérnünk, az időben csupán tizenhat évet lépjünk vissza, hogy lássuk, egy évvel a rendszerváltás előtt milyen nézeteket vallottak a mai szocialisták honvédelmi kérdésekben. A hadsereg fogalmát természetesen Marxtól, Engelstől eredeztették. A szocialista fegyveres erők a dolgozó népet szolgálták, érdekeik azonosak voltak a szocialista társadalom érdekeivel. Így határozták meg.

 

(12.30)

Az akkori napjaink forradalmisága a szocialista hazafiság és a haza fegyveres szolgálatának kapcsolatában érvényesült - tudhattuk meg 1988-ban. Emlékeztetni kívánom a kormánypárti képviselőket, milyen véleményt vallottak a katonai szolgálat fontosságáról 1988-ban: a katonai szolgálat a társadalom érdekei szempontjából elengedhetetlenül fontos - írták annak idején.

Sőt, írtak ennél cifrábbat is: “A sorkatonai szolgálat egész életre szóló pozitív hatásokkal bír, maradandó tudati, jellembeli, erkölcsi és fizikai fejlődést idéz elő, amelyek hasznosak és elengedhetetlenek a fiatalok későbbi élete során. Nem túlzás azt mondani, hogy mindazok, akik alkalmasságuk ellenére valamilyen oknál fogva nem teljesítenek katonai szolgálatot, egy sor ismerettől, élménytől, próbatételtől, egész életre szóló baráti kapcsolatoktól esnek el, olyanoktól, amelyek későbbi sorsuk szempontjából meghatározók lehetnek. A honvédelem érdekeinek elsődleges, fontos érvényesülése mellett az egyéni érdekeket is figyelembe kell venni, amikor az adott életkorban minden magyar állampolgár férfira nézve kötelező a határozott idejű katonai szolgálat.ö

Olvashattunk olyanokat is, hogy a sorkatonai szolgálat ideje alatt az a legfontosabb, hogy közvetlen ismereteket szerezzenek a katonák az emberiség legégetőbb problémáiról, a háború és béke kérdéséről, és a sorkatona megismerje az ellenség igazi arcát. A bevonuló fiatalok új környezetbe kerültek - mondták a szocialisták -, életüket kulturált, de nem a szülői ház összkomfortjával rendelkező körülmények között élik. A katonai szolgálat az egyén művelődése szempontjából is számtalan lehetőséget biztosít - tudtuk meg -, minden sorköteles fiatal férfinak önmagával és ha kell, társaival is el kell fogadtatnia a haza fegyveres védelmének gondolatát.

Tisztelt Ház! Én nem folytatom tovább ezeket a bornírtságokat, de elárulom önöknek, hogy kitől idéztem: ezeknek a gondolatoknak az írásba foglalója Keleti György, aki 1988-ban ebben a szellemben adta parancsba a bevonulókkal szembeni követelményrendszert a honvédelmi ismeretekről szóló, középiskolások részére kiadott kiváló tankönyvben.

Keleti György ezzel a filozófiával a rendszerváltás után honvédelmi miniszter lehetett, úgyhogy a Varsói Szerződéshez hű nézetei megerősítést nyertek 1994 és '98 között. Keleti György, aki ezeket írta '88-ban, ma a honvédelmi bizottság elnöke, a tegnapi vitában este felszólalt, és nem mondott mást, nem mondta azt, hogy bármit visszavonna ezekből az állításokból, ezt soha nem hallotta senki, jellemzően a szocialistákra, ők mindig készen voltak arra, hogy új ötleteikkel takargassák el a régit. Úgyhogy ezért állítom azt, hogy őszintétlen és hiteltelen az az alkotmánymódosító kezdeményezés, ami most a Ház előtt fekszik, abban az értelemben, hogy a szocialisták ezt őszintén gondolnák.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ezzel a hiteltelen szocialista megközelítéssel szemben a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség mindenkor felelősen és a hadtudomány mindenkori eredményeire támaszkodva közelítette meg a témát. A hadtudomány történetének utolsó tíz évét a folyamatos változás, fejlődésének, tárgyának, szerepének újrafogalmazása jellemezte. A rendszerváltás után kialakult új helyzetben nélkülözhetetlen és elodázhatatlan feladatot jelentett a kutatási módszerek újragondolása és az elmúlt évek nemzetközi kihívásainak, valamint a hazai elvárásoknak megfelelő továbbfejlesztése.

A Fidesz ezekre a tudományos eredményekre támaszkodik, amikor elfogadja, hogy a hidegháborús fenyegetettség megszűnésével új veszélyformák kerültek felszínre. A világrendszerek közötti szembenállás helyébe a civilizációs szembenállás, a nacionalista alapú regionális konfliktusok, illetve új fenyegetések, például a túlnépesedés, a migráció, a környezetszennyezés, a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a kábítószer-csempészet lépett.

Mindezek következtében előtérbe kerültek a nem katonai jellegű kihívások, az alacsony intenzitású határövezeti nyugtalanságok, a közbiztonságot fenyegető konfliktusoknak a kezelése. A hagyományos tömeghadseregekkel vívott totális háborúk helyett a válságkezelés, a békefenntartás az, ami új feladatként jelentkezett, és az ebben való közreműködés, az várható el a fegyveres erőktől. Ezért vetődik fel a fegyveres erők feladatainak új szemléletű vizsgálata, jelentős kihívást jelent a technika, a haditechnika fejlődése.

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz nagy figyelemmel kísérte a hazai hadtudományban viszonylag gyorsan megkezdődött átalakulást. A korábbi ismeretrendszer, terminológia megváltozott, a nyugati hadtudomány eredményeinek, nézeteinek megismerése, átvétele és, hála istennek, beépítése is megkezdődött.

Tisztelt Képviselőtársaim! A hadtudomány a világ minden hadsereggel rendelkező államában alkalmazott tudomány, szoros kapcsolatban áll a politikával, ezen belül a biztonságpolitikával. A hazai hadtudományi kutatás eredményei elsősorban a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveihez, a haderő közép- és hosszú távú fejlesztése főbb irányainak kimunkálásához, de leginkább a haderő önkéntes jellegű átalakításához szolgáltat háttéranyagot, javaslatokat.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a Magyar Tudományos Akadémia eredményeit figyeli, várja, azokra kíván támaszkodni, és az ő kutatásaikra és eredményeikre támaszkodik a Fidesz álláspontja most is, ebben a vitában is. Semmi nem indokolja, hogy a politika előrébb szaladjon, mint a tudomány, hogy tapasztalat és hatásvizsgálat nélkül, az eredmények ismeretének hiányában hozzon a politika olyan döntéseket, amelyek helyes volta csak középtávon igazolódik majd be. Óvatos, megfontolt lépésekre van szükség ezen a területen.

A Fidesz álláspontja tiszta, világos és felelős ezekben az ügyekben. Nálunk a munka annak érdekében folyik, hogy Széchenyi István ajánlása és figyelmeztetése az előttünk álló évtizedekben, de legkésőbb az évszázad végéig megvalósuljon és fungáljon. Mit mondott Széchenyi István? Bármely rangban születik és nevelkedik az ember, alkalmasnak kell lennie, hogy szükség esetén hazáját védelmezhesse. Ez a lényeg, erről kell szólni ennek a vitának, erre kell figyelmeznünk, és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség így is tesz, javaslom ezt mindenkinek a figyelmébe.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki padsorokból és a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 74 2004.10.05. 2:10  59-101

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nem egészen értem, államtitkár úr, hogy min csodálkozik. Én nem egy 1988-as könyvből idézek, bár akkor adták ki; én valakitől idéztem, Keleti Györgytől, aki tegnap előterjesztője, vezérszónoka és hozzászólója volt ennek a vitának. Ennek az embernek a hitelességére kívántam rámutatni, és akkor még kiegészítem két mondattal, mert aztán több szót nem érdemel Keleti úr. Keleti úr azt állította: “A fejlett tőkés államok terveik megvalósítására agresszív katonai tömböket hoztak létre, melyek közül elsősorban a NATO a világbéke legfőbb veszélyének tekinthetőö. Ilyen ember Magyarországon jelenleg országgyűlési képviselő és a honvédelmi bizottság elnöke. De ez még semmi ahhoz képest, amit Keleti úr állított: “Az 1956-os ellenforradalom leverése érdekében karhatalmi szolgálatot vállalt honfitársaink szintén a haladást, a szocializmus mai kibontakozását segítették elő.ö Ez a baj! Ez a baj, hogy önöknél olyan ember vezeti a szaktárcát, akinek a hitelessége a nullával egyenlő, akinek bocsánatot kellene kérnie ezekért a szavakért.

De a dolog lényege azért mégiscsak úgy néz ám ki, államtitkár úr, hogy arról beszélünk, hogy elegendő lesz-e bármikor is egy zsoldos hadsereg arra, hogy a Kárpátmedencében előforduló, bármikor bekövetkező háborús eseményekben megvédje a hont vagy a hazát. Megengedhetjük-e azt, hogy fölnőjenek olyan generációk, hogy 20-25-30 év múlva egy fiatal- vagy egy férfiember ne tudja, hogy a puskának azért van csöve, mert azon jön ki a golyó? El tudom képzelni, hogy a szövetségi rendszerben megvédjük magunkat, de azt elképzelhetetlennek tartom, hogy ne fegyelmezzük Széchenyi szavait. Erről volt szó. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Szükség esetén hazáját megvédhesse - erről kell beszéljünk, hogy hogyan oldjuk meg ezt a feladatot!

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 86 2004.10.05. 1:54  59-101

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Annak örülök, hogy államtitkár úr meghallotta vagy kihallotta a hozzászólásomban a tudományos igényességet, tehát hogy támaszkodjunk a hadtudományra. Támaszkodjunk rá, csak az egész alkotmánymódosítás előkészítésekor nem találkoztunk azzal, hogy önök egyeztettek volna akár a Tudományos Akadémia Hadtörténeti Intézetével, akár bármilyen hatástanulmány készült volna a hadi tudományok részéről.

Önök előhoztak ilyen meghatározhatatlan fogalmakat, beépítették a módosításba, nem tudjuk, mit jelent a rendkívüli állapot szintjét el nem érő biztonsági fenyegetés, nem tudjuk, hogy mit értenek önök a megelőző védelmi helyzeten, amely külső fegyveres támadás közvetlennek nem minősülő veszélyét jelenti. Visszacsempésztek olyan kifejezéseket ebbe a javaslatba, hogy honvédelmi munkakötelezettség, aztán összekeverték a polgári védelmi kötelezettséget. Tehát az lenne a jó, ha a hadtudomány, a tudomány emberei kidolgoznák, hogy mit jelentenek ezek a dolgok; és arra is választ kapnánk, hogy a zsoldos hadsereg mellett mire van még szükség a haza védelmében. Például nemzetőrségre igen vagy nem, hogyan és miképpen?

Azt el tudom képzelni, hogy fel lehet készíteni a férfi lakosságot arra, hogy honvédelmi munkakötelezettségének eleget tegyen, vagy polgári védelmi kötelezettségének eleget tegyen, de ha 10-20 év múlva a védelmi képesség egyenlő lesz a nullával, akkor azt a felelősséget nem tudom, hogy szabad-e vállalnunk ilyen felkészületlenül, a tudomány támogatása nélkül.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 258 2004.10.11. 7:45  253-273

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az MSZP-SZDSZ-kormány bukását követően az önkormányzati bizottságban ismét kénytelenek voltunk meghallgatni Lamperth Mónika volt-új belügyminiszter asszonyt, és a meghallgatás során felmerült az a kérdés, vajon a miniszter asszony - aki az önkormányzatok irányításáért is felelős - részt vett-e egyáltalán a kormányprogram kidolgozásában.

 

(20.00)

 

Aggályainkat az támasztotta alá, hogy ebben a kormányprogramban “az értékelő kormányzás fejezeteö címszó alatt tizenhárom olyan fogalmi kör van fölsorolva, amiben hisznek az MSZP-SZDSZ-, de inkább a kormánytagok, és ebben a felsorolásban egyáltalán nem szerepelnek az önkormányzatok. Megkérdeztük dr. Lamperth Mónikát, hogy miért nem szerepelnek az önkormányzatok, tehát miért nem hisznek önök az önkormányzatiságban. Kitérő választ kaptunk, azt mondta, hogy a kicsiben benne van a több is, és egyáltalán, ő azért arra gondolt, amire gondolnia kellett, és elégedjünk meg azzal, hogy a kormányprogram 9. oldalán olvashatjuk, hogy erősítjük az önkormányzatiságot. Ennyit szól a kormányprogram az önkormányzatokról.

Kérem szépen, önök annyira erősítették az önkormányzatiságot, hogy lassan a polgármesterek megítélése is a közvéleményben olyan mélyre süllyedt, amilyen mélyen és alacsonyan áll jelenleg az országgyűlési képviselők megítélése is. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Bravó!) Ezért az előterjesztésnek az indoka: az önkormányzati bizottság úgy látta, hogy ha így áll a helyzet, akkor tennünk kell azért valamit, hogy megvédjük a polgármestereket és az önkormányzatiságot, védjük a közvélemény megítélésének negatívumaival szemben is. Ugyanis ahogy az önkormányzati bizottság elnöke, Kovács Zoltán is elmondta, nem a 3200 önkormányzati polgármesterrel van a gond, hanem azokkal a képviselő-testületekkel és azokkal a polgármesterekkel, akik elvetették a sulykot, és nem ismertek mértéket.

De bátorkodom még egyszer hivatkozni az önök kormányprogramjára. Itt önök azt írják a 32. oldalon: nyilvánossá tesszük a hatalomgyakorlás, a közigazgatási tevékenység költségei dokumentumait, ezek megismerését az állampolgárok jogává kell tenni. Tehát az eddig elhangzott rébuszokhoz képest én kénytelen vagyok megemlíteni, hogy milyen összegekről van szó, és milyen polgármesteri kört érint. Természetesen nem akarok egy teljes felsorolást tenni, de azért a legkirívóbb példákat hallgassák meg, tisztelt képviselőtársaim.

Tóth Mihály képviselő úr, Csepel, MSZP, nyolchavi jutalom 2003-ban; Andó Sándor, Kőbánya MSZP-s polgármestere, tizenkét havi jutalom 2003-ban; Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere, eddig 2004-ben hathavi jutalmat kapott, és várakozik a következő hathavira, tehát tizenkét havi jutalom elé néz. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Érdekes az is, hogy a megyékben mik történnek, érdekes ez különösen azért, mert a regionális átszervezéskor gyakorlatilag a megyék valahogy majd a közigazgatási reform útján-módján meg fognak szűnni, éppen ezért nagyon sietnek az önök MSZP-s megyei elnökei: Szabó Gábor tizenkét havi jutalom, ez, kérem szépen, 8,4 millió forintot jelentett; Agócs István, Komárom-Esztergom megye, 6,11 millió forintot jelent; Gyenesei István, Somogy megye elnöke tizenkét havi jutalomra várományos (Közbeszólások az MSZP soraiból.), úgyhogy a megyéknél is vastagon adakoznak a polgármesterek javára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tizennégy éve figyelem önkormányzati képviselőként azokat az anomáliákat, amelyek a polgármesterek jutalmazásával kapcsolatosan felmerültek. Azt valóban sajnálom, hogy parlamenti szintről, bizottsági módosító indítvánnyal kell beavatkoznunk ebbe a nemkívánatos folyamatba, és valóban egy testületi jogkört kell hogy szabályozzunk, vagy legalábbis irányt mutatnunk abban, hogy mennyi az elégséges, és azt milyen formában kell hogy megkapják a polgármesterek. Mivel mi meg kívánjuk őrizni a polgármesteri tisztség tekintélyét, ezért vagyunk kénytelenek igennel szavazni az előterjesztésre.

Sok probléma volt a korábbi években a polgármesterek jutalmazásával kapcsolatosan, először is maga az előterjesztők köre is változott, és kívánnivalót hagyott maga után. A polgármester természetesen a saját jutalmát nem terjeszthette elő, de az alpolgármester sem tehette ezt meg, a jegyző sem, volt olyan önkormányzat, ahol úgy gondolták, hogy ez a pénzügyi bizottságnak a dolga, volt olyan, ahol a jogi és ügyrendi bizottság tette ezt az előterjesztést. Az is mindig kérdéses volt, hogy miután a legtöbb önkormányzatban a polgármester hónapról hónapra, testületi ülésről testületi ülésre beszámol a végzett munkáról, amikor a jutalmazására sor kerül, milyen értékelés alapján ki értékeljen. Minden önkormányzati képviselő? Az egész testület? Vagy csak a frakcióvezetők? De a frakcióvezetőséget nem ismeri el az önkormányzati törvény.

Úgyhogy mindig gondok voltak a jutalmazással, ennek a szabályozása is finomításra szorul, éppen ezért nagyon helyes, hogy az előterjesztés úgy szól a 4/A. § (1) bekezdésében, hogy a polgármesternek meghatározott időszakban végzett munkája értékelése alapján kell a jutalmat adni. Tehát ez egyértelmű iránymutatás arra nézve, hogy a jövőben a jutalmazás előtt külön erre a célra kell a polgármestereknek beszámolót készíteniük.

Még annyit szeretnék elmondani az előterjesztéssel kapcsolatosan, hogy én soha nem értettem egyet, és azt hiszem, senki nem érthetett azzal egyet, hogy százszázalékos jutalomra jogosult valaki, hiszen az nem tételez fel kevesebbet, tisztelt képviselőtársaim, mint hogy valaki mindennap, az év 365 napján a munkakörének megfelelően duplán jól dolgozik, nemcsak hogy elvégzi a saját feladatát, hanem kétszer annyit teljesít, ami, azt hiszem, fizikailag lehetetlenség az egészben.

Azt szeretném kérni a tisztelt képviselőtársaktól, hogy szavazzák meg ezt az előterjesztést, mert ez egyrészt iránymutatás, segíti a képviselő-testületek munkáját, és rendet rak abban a káoszban, amit sajnos a polgármesterek bizonyos köre okozott, és ezzel súlyosan demoralizálta az önkormányzatiságot. Ezért született ez a határozati javaslat, kérem a tisztelt képviselőket, hogy szíveskedjenek támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 268 2004.10.11. 1:29  253-273

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök annak, hogy úgy látszik, megtesszük ezt az első lépést, mert valamennyien egyetértünk abban, kívánatos, hogy az előterjesztést és a bizottsági indítványt meghozzuk. Sőt továbbmennék, mert nem csak szavakban kell hinni az önkormányzatiságban és program szerint erősíteni, hanem ténylegesen. Majd a legközelebbi lépésben gondoljuk azt végig, miért nem kaphatnak jutalmat, mondjuk, az önkormányzati képviselők vagy tanácsnokok vagy bárki más, aki a képviselő-testületben dolgozik, hiszen nemcsak a polgármester tehet olyan erőfeszítést annak alapján, ami neki feladata, hanem önkormányzati képviselő is érhet el olyan eredményt, ami alapján az ő jutalmazására is sor kerülhet.

Egyet nem hallottunk, a kormány képviselőjének az álláspontját nem hallottuk, ezért szeretném Juhász frissen megválasztott államtitkár úrnak elmondani, hogy mi az ő véleménye, mert a bizottsági ülésen hallottuk a Belügyminisztérium nyilatkozatát. Államtitkár úr, az ön véleménye úgy szól: “Amikor a képviselő-testület esetleg nem képes vagy nem tud kellő önmérsékletet tanúsítani, akkor a testület és az önkormányzat gazdálkodásának védelme érdekében a törvényhozó éljen a szabályozás lehetőségével.ö Ezt tesszük most.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 280 2004.10.11. 8:16  273-293

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A módosító javaslatok közül a 18. módosító javaslathoz kívánnék hozzászólni, annak ellenére, hogy úgy gondolom, a mai vita így is, úgy is eredménytelen lesz, mert az Állami Számvevőszéktől Lamperth Mónika belügyminiszter asszony olyan levelet kapott, amit az általános vitában már megismerhettünk, miszerint nem ad valós képet, a pénzügyi helyzet és a vagyoni helyzet sem megnyugtató a belügyminiszter központi igazgatásánál. Lamperth Mónika meghallgatásakor azt mondta, hogy a Belügyminisztériumban nem a miniszter a könyvelő, tehát “én nem láttam ezeket a számlákat, és nem is kívánom megnézni a jövőben semö. A fegyelmi eljárásról és a dolog rendezéséről, ami 12,5 milliárd forintot érint, azóta sincs tudomásunk, tehát amennyiben az Országgyűlés kormányoldala esetleg igennel szavazna erre a zárszámadásra, akkor törvénysértést követ el a véleményem szerint.

Az is nagyon furcsa, amit a 18. módosító javaslattal, Szijjártó Péter javaslatával kapcsolatosan itt olvasok, hogy a költségvetési bizottság, a gazdasági bizottság, az ifjúsági bizottság és az előterjesztő sem ért azzal egyet, hogy kerüljön elhagyásra egy bekezdés, ami alapján a Magyar Köztársaság költségvetése 2 milliárd 750 millió forint összeget engedne el a Sportfólió Sportlétesítményeket Kezelő, Hasznosító és Fejlesztő Kht. adóssága fejében, és fizetne meg a Külkereskedelmi Bank Rt.-nek és az Erste Banknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök kormányprogramjában az szerepel, hogy a sport közös nemzeti ügy. Ezzel teljes mértékben egyetértünk. Azzal is egyetértünk, hogy finanszírozásra is kell fordítani, az állam nem vonulhat ki a sportból. De önök itt azt írják, hogy a versenysportot csak részlegesen kívánják finanszírozni. Ugyanakkor csak kivételesen és csak átmeneti jelleggel nyújtunk pénzügyi támogatást a profitérdekelt sportvállalkozásoknak. Közvetlen támogatást nyújtunk a magyar sport nemzetközi eredményességét biztosító és fenntartó sportágak nyilvánosan meghatározott körének, a költségvetési pénzek előzetes, törvényben rögzített pántlikázását megszüntetjük. Némileg ellentmond ez a kht.-ügy és a két banknak juttatott 2 milliárd 750 millió forint a kormányprogramnak. Itt arról van szó ugyanis, hogy az alatt a két év alatt, míg Gyurcsány Ferenc a Hold utcában, tehát a Sportminisztériumban irányította a sporttevékenységet, a sportszövetségek nem fizették meg azokat a tartozásokat, amiket fölhalmoztak ez alatt az időszak alatt a kht.-val szemben. Azért nem fizették meg, mert a Hold utcából arra kaptak ösztökélést, olyan kiszivárogtatások voltak a sport világában, miszerint a Sportfóliónak ne fizessen egyetlen szövetség sem, hiszen előbb-utóbb az állam ezeket az összegeket lenyeli. Hát, igazuk volt ezeknek az előzetes várakozásoknak. Itt van benne a zárszámadási törvényben, hogy 2 milliárd 750 millió forintot kívánnak a közpénzekből a magyar állampolgárokkal megfizettetni a Külkereskedelmi Bank Rt.-vel szemben és az Erste Bank Rt.-vel szemben fennálló adósságok fejében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne gondolják azt, hogy egyszerűen csak ebből az anyagból tájékozódom. Én tíz éven keresztül magam is sportvezető voltam. Annyiban tartozik a nyilvánosság elé, hogy egy sikersportágban tevékenykedtünk, világbajnokokat és nemzetközi bajnokokat adtunk ennek a sportágnak, és tartoztunk egy nálunk nagyobb szövetség kebelébe. Ez a nálunk nagyobb szövetség is ért el kimagasló eredményeket, kivéve a mostani olimpiát, ahol sajnos egyetlen hatodik hellyel voltak kénytelenek megelégedni, de egy biztos: 2 millió forint tartozása volt a szövetségnek a Sportfólió Kht.-val szemben, amelyet annak ellenére nem fizetett ki, hogy 30 millió forint 2003. évben megtakarított, félretett tartalék pénze van. Tette ezt azért vagy abból a meggondolásból, hogy előbb-utóbb csak előkerül ez a zárszámadási rendelet, és abban benne lesz a 124. § (3)-(7) bekezdésében, hogy bizony az állam le kívánja nyelni ezeket az adósságokat, és közpénzből, költségvetésből kívánja kifizetni ezeket a tartozásokat azoknak a bankoknak, akik tulajdonképpen egyszerűen profitérdekelten kihelyezték ezeket a kölcsönöket ezeknek a szövetségeknek, illetve a szövetségeken keresztül a Sportlétesítményeket Kezelő, Hasznosító és Fejlesztő Kht.-hoz.

Kérdezem én: milyen rizikót vállalnak Magyarországon a bankok? Egyáltalán, ha úgyis tudják, hogy a költségvetés előbb-utóbb lenyeli, elengedi, sőt megfizeti a velük szemben fennálló tartozásokat? Így nagyon könnyű, kérem szépen, bankárnak lenni Magyarországon, hiszen minden rizikó nélkül lehet finanszírozni mindenfajta hiteleket és kölcsönöket, különösen akkor, ha a minisztériumból olyan hírek érkeznek a szövetségekhez, hogy nem fontos megfizetni ezeket a tartozásokat!

Emlékszem, a szövetségünk és az a szövetség is, amit én vezettem, minden követ megmozgatott 2002 előtt, hogy megfizesse az adósságait, és ezt rendre meg is tette, ha tudta, de onnantól kezdve tartalékot képzett a nálunk nagyobb, ernyőszervezetként működő országos sportszövetség, és esze ágában sincs kifizetni azokat a tartozásokat, amelyek a kht.-val szemben fennálltak. Ellenben rettenetes mértékben ellenezzük azt, hogy az Országgyűlés jóváhagyjon egy olyan zárszámadást az ÁSZ-jelentésen túlmenően, amiben a bankokkal szemben fennálló követelések minden további nélkül ki lesznek egyenlítve, hiszen ezzel tulajdonképpen a bankrendszernek és a gazdaságnak ártanak a legtöbbet, mert innentől kezdve arról van szó: nem fontos szerződéseket betartani, nem fontos szerződéseket megkötni, nem érdekes a bankok rizikóvállalásának semmifajta minősítése - nem is tudom, milyen alapon szednek akkor kamatot ezek után.

Nyilvánvaló, hogy ez a 18. §-ban jelzett 2 milliárd 750 millió forint valahogy bent van abban a nagykalapban, amit Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr a bankokkal szemben kétszer 30 millió forintos kampánypénz beszedése alapján feldobott. Valószínűleg nemcsak egy bankkal, nem kettővel, hanem valamennyivel szemben teszünk olyan gesztusokat, ilyen háttérgesztusokat, amiből az derül ki, hogy a bankok és a kormányzati szervek között olyan összefonódás van, ami nem állja ki a törvényesség próbáját, hiszen a költségvetés és a zárszámadás törvényességébe ütközik.

Ezért kérem szépen, szíveskedjenek a 18. pont alatt Szijjártó Péter képviselő úr javaslatát elfogadni, és azt a zárszámadáskor, ha egyáltalán sor kerülhet a zárószavazásra, akkor azt megszavazni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 188 2004.10.13. 8:37  183-195

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A két héttel ezelőtt hirtelenjében előterjesztett és elfogadott kormányprogram 8. oldalán az MSZP és az SZDSZ hitet tett 13 érték mellett, ezeket szépen taxatíve fel is sorolta. Más alkalommal már elmondtam, hogy sajnos ezek között nincs ott, hogy hiszünk az önkormányzatiságban, ez sajnos kimaradt belőle. De az benne van, hogy hiszünk a versenyben. Államtitkár úr is megemlítette, hogy bizony érdekes a visszatérés a régi rendszerből ismert, fix hatósági áras megoldáshoz. Ön, Katona államtitkár úr, biztosan emlékszik Csikós-Nagy Béla remek közigazgatási munkáira, amelyek valamikor '68 táján a kommunista rendszert próbálták megújítani. De a lényeg az, hogy önök - SZDSZ, MSZP - a versenyben hittek.

A másik bejelentenivalóm az üggyel kapcsolatosan az, hogy a mai napon 5 forinttal emelkedett a benzin ára. A benzináremelés a rendszerváltás óta többször okozott politikai - belpolitikai és egyéb politikai - problémát. De most nem ilyen történelmi elemzésbe kívánok bocsátkozni, hanem arról szeretnék szólni pár szót, hogy Kuncze elnök úrral, SZDSZ, beszéltem ennek az előterjesztésnek a kapcsán egy-két ügyről, és megemlítettem a taxiskérdést is ebben a kérdéskörben, és mondta, hogy akkor más volt a helyzet, akkor a kormány emelte a benzin árát, most pedig a MOL emeli. Érdekes álláspont, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányzat most már az árkérdéseket eltolja magától, hiszen semmi közünk hozzá, a privatizáción túlestünk, illetve önök szerint nem estünk túl, de mindenesetre ezek a vadkapitalizmus velejárói. Hát, kérem szépen, így jön ide ez a két kérdés, mert előttünk fekszik egy olyan javaslat, ami úgy gondolja, hogy a rögzített hatósági ár legyen a taxizásnál is a követendő árképzés formája, azaz fixáras tarifákat vehessenek igénybe és határozhassanak meg azok az önkormányzatok, amelyek élni akarnak ezzel a jogukkal.

Az előző két dolgot azért említettem meg, mert azért ez jól mutatja, hogy az MSZP és a SZDSZ ideológiai szilárdságával hogyan állunk, és talán az igazmondásával is. A kérdések nagyon összefüggnek egymással. A probléma - ahogy az előterjesztő úrtól hallottuk - valóban többoldalú és nagyon sokszínű. A tarifa kérdése az egész ügyben tulajdonképpen annak csak egyik eleme. Azt, hogy az tartozik a parlament hatáskörébe, és nekünk csak arra van jogosítványunk, hogy a tarifa ügyében hozzunk döntéseket, megértem. Éppen ezért foglalkozzunk magával a tarifakérdéssel, de egyáltalán ne felejtsük el azt, hogy a kérdéskör legalább olyan komplex, mint ahogy az előterjesztő polgármester úr mondta. Bár itt helyi önkormányzati szinten mi mint kerületi képviselők nem fogunk tudni beleszólni a főváros dolgaiba. Meg kell állapítsam, hogy 14 év óta a Demszky által vezetett fővárosban abszolút megoldatlan a taxis vállalkozói réteg, a taxistársadalom összes problémája, az egyik válságból a másikba esett ez a réteg. Ennek épp itt az ideje, és szeretném leszögezni, ezért támogatja a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ennek az előterjesztésnek a megszavazását.

A problémák legsúlyosabb elemei között hadd említsem meg az idegenforgalmi megítélést, de inkább tényleg én is azt mondanám, hogy elítélést. Én 1992-ben találkoztam egy olyan felméréssel, ami az akkor Magyarországra örömmel várt és becsalogatni célzott vegyes vállaltok, külföldi vállalatok ügyvezetőit és igazgatóit nyilatkoztatta, hogy mi a helyzet Budapesttel kapcsolatosan. Ennek a kívánságlistának, illetve a véleményüknek az elítélő sorrendjében első helyen a nem megfelelő színvonalú irodai ellátottság volt, és a második helyen a budapesti, magyarországi taxiskörülményeket jelölték meg. Szerintem azóta sem változott különösebben ez a megítélés, de erről legkevésbé a taxisok tehetnek, erről inkább azóta is a főváros tehet.

Nincs tisztázva és kidolgozva a személyi fuvarozás viszonya a tömegközlekedéssel. Tömegközlekedésnek tekintsük a taxis szolgáltatást, vagy csak a tömegközlekedéshez kapcsolódó, vagy a tömegközlekedés mellett meglévő, nemkívánatos vállalkozói tevékenységként tekintünk rá? Azt hiszem, ezt a kérdést is egyszer meg kellene végleg határozni, meg kellene állapodnunk abban, hogy a taxizás, a taxis szolgáltatás a tömegközlekedés része, éppen ezért ugyanolyan előnyöket kellene biztosítani a taxisoknak, mint bármelyik másnak, ugyanúgy kellene államilag dotálni, mint a BKV-t. Nem tartom elégségesnek taxis szempontból, hogy azzal, hogy a buszsávban is mehet a taxi, az ő tömegközlekedési mivoltja már meg van becsülve vagy el van ismerve. A droszthelyzetről már nem is érdemes beszélni. Nem érdemes beszélnünk most itt az árkérdésnél a szolgáltatás ellenőrzéséről, és mondom, az a káosz és az a háború, ami a drosztokon folyik, megoldásra vár.

Úgy néz ki, hogy a piac ezen a területen a problémák egyidejű megléte és összetettsége miatt nem szabályoz elvárhatóan. Itt még aztán beszélnünk kellene gyakorlatilag a kényszervállalkozók helyzetéről, hogy hoz-e annyi nyereséget ez a vállalkozás, hogy a termelőeszközként egyáltalán nem dotált gépkocsikat le tudják-e időben cserélni, s a többi, s a többi. Tehát a taxistársadalom problémáinak a megoldásában többpárti konszenzussal összefogásra van szükség. Mi ezt támogatjuk.

Miért támogatjuk az előterjesztést elsősorban? Az önkormányzati bizottság ülésén nekem megígérte a fővárosi önkormányzat képviselője, azóta Bőhm András, a társelőterjesztő is megígérte, hogy a fővárosi önkormányzat további összehangolt és egyeztetett lépéseket fog tenni a szolgáltatás egységes szabályozása érdekében. Én személyre szólóan meghívást kaptam, és élni is fogok a lehetőséggel, minden ilyen egyeztetésen, fórumon, ahol ez a téma előkerül, fővárosi képviselőként a Fidesz képviseletében jelen leszek, és segíteni fogom a munkát. Tehát itt arról van szó, hogy bízunk abban, hogy az első lépés után ezt további lépések fogják követni. Jó szándékot feltételezünk a módosító javaslat mögött, és azt is respektáljuk, hogy az önkormányzatok hatáskörét bővíti, hiszen önkormányzati hatáskörbe javasolják telepíteni a dolgokat. Az is előnye még az előterjesztésnek, hogy nem kógens szabályt tettek le önök az asztalra, hanem megengedőt, tehát vagylagosat, választhatjuk így is, választhatjuk úgy is. Innen most már tulajdonképpen csak élni kell a lehetőséggel.

Még egy megjegyzés, egy személyes megjegyzés, hogy miért támogatjuk; hadd lépjem túl az időt ezzel. Azért, mert én magam is személyes benyomásokat szereztem a taxisoktól és a taxistársaságoktól, hogy mi a helyzet. Várják a fix árat. Hadd idézzem unokatestvéremet, Tóthfalusi Attilát, aki taxis, és azt mondta, hogy igen, várják a fix árat. Én sokszor nem szoktam hinni az előterjesztőknek, illetve kétségeim vannak a szavaik kérdésében, de az unokatestvérem, a taxis Tóthfalusi Attila kérésében hiszek, és támogatom az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 272 2004.10.25. 5:32  201-477

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A 61. ajánlási pont, amelyhez kapcsolódnak a 62., 63., 64., 65., 66., 67. pontok, átevezünk kicsit az önkormányzatok területére, és hangsúlyozottan az emberek problémáiról fogunk beszélni.

Itt önök, mármint a kormánypárti előterjesztés az szja-törvény 74/A. paragrafusát kiegészíteni javasolják lakás önkormányzatnak történő szociális célú bérbeadásából származó jövedelem szabályozásával. Itt arról van szó, hogy a módosító javaslat a szociális célú jelzős rendszert kívánja mindenütt eltörölni, ahol ez benne van. Ugyanis arról van szó, hogy a törvényjavaslat kiegészítése helyes szándékkal kívánja elősegíteni az önkormányzatok vagyongazdálkodási és szociális tevékenységének a kiszélesítését. Helyes a magánszemélyeket és a jogi személyeket arra ösztönözni, hogy piaci tevékenységük során partnernek az önkormányzatokat válasszák. Általában jó lenne, ha az önkormányzatok az emberek gondolkodásában mindig ott állnának az első helyen, hogy először az önkormányzathoz fordulnak, még akkor is, ha piaci résztvevők.

A bérbeadónak adókedvezményt nyújtani megfelelő gazdaságpolitikai eszköz, de a nagy baj, amit az előterjesztő elkövet, hogy összekeveri a polgári jogot a közjoggal, és idecsempészi a szociális célú hasznosítást. Itt arról van szó, hogy a bérbeadó - a magánszemély vagy a jogi személy -, aki az ingatlanát, amely most szabadon áll, például az üres lakást bérbe adja az önkormányzatnak, és annak nem tartozik az érdekkörébe, nem is lehet felelős azért, hogy az önkormányzat azt majd milyen célra fogja használni. A javaslat azt fogalmazza meg, hogy kötelezően kell tartalmaznia a bérleti szerződésnek azt a rendeletet, amellyel az önkormányzat ezt a szociális célú dolgot jóváhagyja. Abban az esetben, ha az önkormányzat ezt nem szociális célra használja, úgy nem illeti meg az adókedvezmény.

Nem kevés adókedvezményről van szó, mert önök természetesen mindent 25 százalékkal kívánnak felemelni, így a bérbeadás is 25 százalékos áfa-vonzattal bír majd a jövőben. Ebben az esetben, ha valaki az önkormányzatnak adja bérbe, akkor csak egységes 10 százalékos adót fizet.

Most nem az a nagy baj, hogy ötéves futamidőre kell bérbe adni az ingatlant; nem az a nagy baj, hogy mindent tehermentesen és jogtisztán kell bérbe adni és szerződni az önkormányzattal, hanem az a baj, hogy a bérbeadónak nincs lehetősége, nincs is jogosítványa ellenőrizni azt, hogy az önkormányzat a saját rendeleteit betartva törvényes formában, törvénytisztelően jár-e el.

Kérem szépen, a Pénzügyminisztériumban elfelejtették azt, hogy a bérleti jogviszony bizalmi viszony. Ott arról szól a dolog, hogy ha bérbe adom az ingatlanomat, onnantól kezdve átengedem a rendelkezési jogot és a birtoklás jogát a bérlőnek. Ellenőrizhetem, hogy a bérleményemet rendeltetésszerűen használja-e, de ez nem életszerű, és törvénysértő lenne, ha a lakás tulajdonosa azt ellenőrizné, hogy abban a lakásban, amit ő bérbe ad, az önkormányzat valóban szociálisan rászorulókat helyezett-e el vagy bármi mást. Tehát az önkormányzat érdekkörében felmerülő felelősségrendszert nem szabad, nem lehet és értelmetlen is áttenni a bérbeadó vállára. Ugyanis az a szándékunk, hogy minél többen szerződjenek. Ne ijesszük el azokat az állampolgárokat, akik bérlőként, bérbeadóként jelentkezni kívánnak az önkormányzatoknál.

A Pénzügyminisztérium az önkormányzati bizottság ülésén olyan választ adott, amelyből azt lehetett kiérezni, hogy ezek a megszorító rendelkezések azért vannak benne a törvényjavaslatban, mert a kormányzat és a pénzügyminiszter nem bízik az önkormányzatokban, arra számít, hogy esetleg majd az önkormányzatok visszaélnek ezekkel a jogosítványaikkal, és valahogyan rendeltetésellenesen használják. Kérem szépen, sérti az önkormányzatokat azt feltételezni, hogy a saját rendeletüket meg fogják sérteni, és nem arra használják az általuk bérbe vett ingatlanokat, amire lehet.

Szeretném azt mondani, hogy ugyan a kormányprogram a 40. oldalon nem sok értelmes mondatot tartalmaz, de van benne egy értelmes mondat, amely úgy szól: “Az önkormányzatok szociális bérlakásainak számát növelheti, hogy jelentős kedvezményt kapnak a lakásukat az önkormányzatnak bérbe adók.ö Itt nincs benne az, hogy milyen célból, nem is lehet meghatározni a célt, ezért a Pénzügyminisztérium átírta, felülírta a kormányprogramnak ezt a jó szándékú kezdeményezését, és ezzel kárt okoz az önkormányzatoknak, és erősíti a feketegazdaságot is ebben a tekintetben.

Éppen ezért kérném szépen, hogy a módosító javaslatokat befogadni, és a lakás, a nem lakás céljára a bérbeadást is 10 százalékos forrásadóval sújtani, illetve 15 százalékos adókedvezményben részesíteni szíveskedjenek (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), mert valóságos adókedvezményeket kívánunk adni az embereknek.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 278 2004.10.25. 2:05  201-477

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ott folytatom, ahol Csabai kolléganő abbahagyta. Biztosan eljutott a fülébe az, hogy őszintén sajnáltam, hogy önt az MSZP elnökségéből kiebrudalták (Csabai Lászlóné: Én nem akartam vállalni.), és így az önkormányzati képviselet csökkent az MSZP elnökségében, mert akivel legalább önkormányzati ügyekben szót lehet érteni, többek között például ön.

Azt is látják, hogy a rengeteg, Budapesten üresen álló lakást bérlet útján nagyon sokan hasznosítják, csak ez a feketegazdaságban történik. Az a célunk, hogy ez a feketegazdaságban lévő bérbeadás teljes mértékben ne csak hogy kiszürküljön, hanem tisztán fehérré váljon. Nagyon sokan gondolják majd úgy, hogy az önkormányzattal szerződni egy biztonságos, jól kifizetődő, megbízható, hosszú távú üzlet, és akkor mennek az önkormányzatokhoz, különösen akkor, ha ott csak 10 százalékos adót kell majd fizessenek.

Én még egyszer szeretnék utalni arra, hogy a lakásmaffia albizottságban végzett munkánk rámutatott arra, hogy hány bérlet jutott maffiakézre csak azért, mert a bérbeadó nem tudott hova fordulni, illetve kínjában-keservében a végén a maffia kezébe került, illetve az ingatlanokkal való visszaélésre szerveződött bűnszövetkezetek karmai közé került. Ha ez tudatosul, hogy az önkormányzatok jó partnerek ebben az ügyben, bérlet útján bérbe veszik, és korrekt bérleti szerződéseket kötnek a polgárjog szabályai szerint, akkor igenis van arra esélyünk, hogy az állampolgár, a lakástulajdonos és a helyiségtulajdonos valóban az önkormányzattal fog először is szerződni, másodszor is, harmadszor is, és aztán nagy szünetet tart, és megpróbálja ismét az önkormányzatot partnernek választani. Ezt megérdemlik a bérbeadók is és az önkormányzatok is.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 314 2004.10.25. 2:10  201-477

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, a vita most már eljutott abba a szakaszába, amikor leszögezhetjük, hogy mindenki számára világos, hogy a jelenlegi kormányzat lakásgazdálkodása csődbe jutott, a lakásgazdálkodás megfeneklett, nem létezik a lakásgazdálkodás. Azzal értek egyet, hogy ezért kell erőltetnünk ezeket a megoldásokat, hogy mégis jusson valahogy az önkormányzat abba a helyzetbe, hogy meg tudja oldani a szociális feladatait.

Kedves Kovács Úr! Önök valóban benyújtottak Kékesi Tiborral együtt egy javaslatot, ahol azt mondták, hogy ez a javaslat, a bérbeadás adómentes legyen. Én nem tudom, önt tájékoztatta-e a frakcióvezetője, vagy akihez tartozik a kabinetjükben, hogy egyetlenegy szavazatot nem kapott ez a javaslat. Nemhogy egyharmadot nem kapott, a szocialista képviselők sem szavazták meg. Ugyanis az a javaslat, amikor önök azt állítják - ellentétben az önök megváltójával, aki igazságosságról beszél -, hogy valaki a jövedelme után semmilyen adót ne fizessen, az minden józan törekvésünkkel szemben áll.

A 10 százalékos megoldás elfogadható, mert az ösztönző. A nulla százalék azért nem fogadható el, mert önök nagyon hamar átvették Gyurcsány úr gondolkodását. Ezeket a lakásokat, amelyek nagy része most Budapesten üresen áll, valamikor 15-30 százalékért, tehát olcsón, a tömegprivatizációban áron alul vette meg a bent lakó bérlő. Helyes volt a megoldás, helyes útja volt a lakásprivatizációnak. De önök úgy gondolkodnak, hogy olcsón venni, és aztán visszabéreltetni, és még adót se fizetni utána.

Hát, Kovács úr, ez a gyurcsányizmus. Így jár az önök esze. Az a javaslat, amit önök előterjesztettek egy balatonőszödi megoldás, és a balatonőszödi megoldásra az önkormányzati bizottságban senki nem mondott igent, még véletlenül sem. Úgyhogy örülök, hogy előhozta, mert egyébként nem lehetett volna szóba hozni, hiszen nem került ide a Ház elé. Tehát az álságos megoldások helyett tényleg törekedjünk a szakmailag elfogadhatóakra.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 471 2004.10.25. 5:09  201-477

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon bízunk abban ellenzéki oldalon, hogy az a törvénysértés, amit a kormány elkövetett azzal, hogy a költségvetést késve terjesztette be, az első és utolsó ilyen ténykedése volt a Gyurcsány-féle kormányzatnak.

Szeretnénk azt hinni és tudni, hogy ebben az országban a határidők, különösen az eljárásjogilag meghatározott határidők fontos, jogilag releváns időpontokat határoznak meg, és azok megsértése súlyos és konzekvens jogi következményekkel jár. Éppen ezért sajnos nem bízhatunk abban, hogy ez a kormányzati entrée, ez a törvénysértő belépő egyedi eset marad akkor, ha a jogszabályok módosításakor eleve olyan határidőket próbálnak elfogadtatni törvényi szinten, amelyek betartása fizikailag lehetetlen. Tehát akikre ezek az előírások vonatkoznak, azok nem tudják ezeket a szabályokat betartani, és kénytelenek lesznek mulasztásos törvénysértésbe vagy direkt, egyenes törvénysértésbe torkolló eljárásokat folytatni.

Erről van szó a törvényjavaslat 233. §-ában, ami a Tbj. 24. § (2) bekezdését kívánja megváltoztatni. Nem értjük, miért van arra szükség, hogy egy jól fungáló, hatályban lévő és eddig betartható határidőt tartalmazó jogszabályt olyanra változtassanak, amely a jövőben nem lesz követhető.

(22.50)

Kérem szépen, a következőkről van szó. Az államháztartásról szóló l992. évi XXXVI. törvény 10. §-ának (4) bekezdése szerint a fizetési kötelezettség mértékére vonatkozó törvények kihirdetése és hatálybalépése között legalább 45 napnak kell eltelnie. Tehát az államháztartási törvény 45 napos határidőt ír elő. Ezzel szemben a most módosítani javasolt 233. § akként fogalmaz, hogy a nyugdíjjárulékot a járulékalapul szolgáló jövedelem szempontjából legfeljebb a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben, az egy napra meghatározott összeg naptári évre számított összege után kell megfizetni. És itt a hangsúly arról szól, hogy a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben. Ez annyit jelent, hogy önök a módosítással valamikor karácsony és szilveszter közötti időpontra kívánják kitolni azt a határidőt, amitől kezdődően a 45 napot számítani kell vagy számítani lehet. Ez a 45 nap meghaladja a törvényes határidőt, és éppen ezért nem tartható be.

Hivatkozni szeretnék még arra, hogy a jogbiztonság elvének érvényesülése érdekében szükséges megfelelő felkészülési idő jelentőségét már több alkotmánybírósági határozat is kiemelte. Sorolok hármat, mert az indoklásban a módosítóban beadtam. A 44/B/1996-os AB határozat, a 41/1997. (VII. 1.) AB határozat, a 17/2004. (V. 25.) AB határozat hangsúlyt helyezett arra, hogy meg kell teremteni annak lehetőségét a jogbiztonság elvének érvényesülése céljából, hogy a határidők megtarthatók legyenek.

Fentiek alapján tehát indokolt a hatályos szabályozás fenntartása, mert semmi hátrány nem származik abból, hogy ez a jelenleg is érvényben lévő törvényhely ad újabb utasítást arra, hogy mi a teendő, hiszen az úgynevezett járulékplafon megnevezés lecserélése járulékfizetési felső határra, ennek a fogalmi pontosítása, azt hiszem, nem olyan fontos, mint a 45 napos határidő és a mindenkori törvényes határidők betartásának szükségessége. Éppen ezért kérem szépen ennek a módosító javaslatnak a támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 475 2004.10.25. 2:19  201-477

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán a mai vita feszültségének levezetése is lehet az a hozzászólás, amivel zárom, és az a javaslat, amire kérem a támogatásukat, illetve felhívom államtitkár úr figyelmét: dr. Pósán László képviselőtársam terjesztett elő a 298. § kiegészítésében nyelvhelyességi és nyelvtani szabályok megtartására tett javaslatot.

 

(23.00)

 

Nagyon csodálkoztunk az önkormányzati bizottságban, hogy ezeknek a teljesen egyértelmű nyelvtani szabályoknak az átvezetésére is a szocialista képviselőtársaink nemmel szavaztak.

Nem akarok nyelvészkedni, ide le vannak írva azok a változtatások, amelyek az egybeírás, a különírás, az elválasztójellel írás szabályai szerint kívánják átfésülni azokat a fogalmakat, amiket a törvényjavaslat használ. Én egyet tudok, én olyan iskolába jártam, ahol ahogy a dolgozatjavításnál az osztályfőnök vagy az irodalomtanár az első helyesírási hibát megtalálta, korábban közölték ezt a tanulókkal, nem is olvassuk tovább, ez egyes, bárhol megállunk, és nem bíráljuk el tartalmilag se a magyar dolgozatot, se a történelmet, semmit. Nyelvtani hibát nem lehet véteni!

Én egyet tudok, hogy a magyar nyelvhelyesség szabályai szerint a hét szótagú szavakat kötőjellel szoktuk írni. Ilyen sok szerepel itt. Ezt a kötőjelszabályt én magam is ismerem. Úgy tudom, hogy egyetlenegy magyar szó van, amit egybe lehet írni, amely hat szótagnál hosszabb, az a megkáposztástalaníthatatlanul. Ezért gyönyörű a mi nyelvünk, államtitkár úr, ezért ragozott nyelv a miénk - a japánnal és a dél-koreaival együtt a világon három ilyen nyelv van. Tartsuk be és őrizzük a szabályokat!

Kérem szépen, államtitkár úr, hogy a végleges szövegben ezeket a nyelvtani dolgokat tegyék rendbe. Nem egy nagy ügy, de igen fontos a nyelvünk helyességének a megőrzése.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 178 2004.10.29. 2:08  5-227

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Két perc valóban kevés ahhoz, hogy fölsoroljuk mindazokat a tényeket és körülményeket, amelyeket Jauernik úr elhallgatott a hozzászólásában, ami az önkormányzatokat érinti. Jauernik úr elhallgatta azt, hogy az önkormányzatok 2005-ben a bevételeikhez csak akkor jutnak hozzá, ha jelentős mértékben megemelik a helyi adóikat. Ezt a költségvetési törvény úgy fogalmazza, hogy az önkormányzatok adóztatási mozgásterének bővítéséről van szó. (Gőgös Zoltán: Ezt kiszavazzuk.) Itt nem arról van szó, kérem szépen, hanem arról van szó, hogy a törvény megengedi, és arra készteti, arra kényszeríti az önkormányzatokat, hogy a helyi adókat a törvényben meghatározott mértéknél 50 százalékkal magasabb szinten állapítsa meg. (Gőgös Zoltán: A kormány támogatja a módosító javaslatunkat.) Ha ezt nem teszi, akkor sajnos a bevételei reálértékben is csökkenni fognak.

Az 50 százalékos emelésről szó sem lehet, de rengeteg önkormányzat, ismerve a saját területét, nem tud adót emelni, és nem is akar adót emelni. Mert, tisztelt Ház, az önkormányzatok finanszírozásának kérdése és feladata nem az emberek kötelessége, hanem az állam kötelessége, és ezt a kérdést nem lehet az emberekre átterhelni.

Arról sem szólt Jauernik úr, hogy példátlanul megcsonkítják az önkormányzatok önállóságát és autonómiáját azzal, hogy 2,5 százalékos forrást kötelezően tartalékba helyezni rendelnek, amelyhez az önkormányzat nem nyúlhat hozzá, amelyhez csak akkor nyúlhat hozzá, ha külön kormányfelhatalmazást kap arra, hogy a 2,5 százalékot felszabadíthassa. De a kormány csak akkor adhat felhatalmazást az önkormányzatoknak, ha ezt majd az államháztartási helyzet megengedi. Önök olyan hiány elé néznek 2005-ben, hogy ilyen államháztartási helyzet valójában nem is lesz. Ez két olyan súlyos, az önkormányzatiságot sértő és támadó tény az önök költségvetési tervezetében, ami elfogadhatatlan az önkormányzatok számára.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 188 2004.10.29. 1:44  5-227

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Szabó képviselő úr beteges gondolatmenetét én nem tudom követni, úgyhogy értelmetlen vele vitatkozni. Csak arra szeretnék utalni, hogy 2002-ben önök azt vállalták, hogy rendbe teszik az önkormányzatok finanszírozási rendszerét, sőt vállaltak közigazgatási reformot is és a többi.

Engem az érdekel és nyugtat meg, hogy az államtitkár úr egy kicsit helyre tette ezt a 10 százalékot, és már kimondta azt, hogy ez valójában csak 7 százalék, mert ez a 3 százalék, ami pályázat útján vagy lesz, vagy nem lesz, az a kutya vacsorája az önkormányzatok számára. A 7 százalékból, államtitkár úr, tessék akkor ezt a kötelező tartalékba helyezendő 2,5 százalékot levonni. És akkor hány százaléknál tartunk? Akkor már jóval 1 százalékot meghaladó mértékben tartunk az infláció mértéke alatt. (Dr. Szabó Zoltán: A reálérték az infláció fölött van!)

És innentől kezdődően az a helyzet, hogy ez a költségvetés az önkormányzatokat az infláció mértékének megfelelően sem támogatja. Arról már nem is beszélek, hogy az önök számára elvárható vagy önök részéről elvárt 6 százalékos béremelésből mennyit áll az állam központilag. 1 százalékot maximum, ha az érdekegyeztetésnél egy kicsit engednek, akkor 1,5 százalékra fognak fölmenni.

Tehát az önkormányzatok az óvónőknek, a tanároknak, az ügyintézőknek, a közalkalmazottaknak az elbocsátására kényszerülnek, intézményeket kell bezárni, különösen a kistelepüléseken, és ez egyenlő a kistelepülések elnéptelenedésével. Ez lesz az önök politikájának az eredménye, ez fölér egy romániai falurombolással.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban. - Gőgös Zoltán: Ne túlozzunk!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 216 2004.10.29. 2:19  5-227

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Államtitkár úr, úgy korrekt, ha jelezzük önnek, hogy a hosszú hétvége alatt milyen kérdésekre készüljön fel, amiket kedden és szerdán firtatni kívánunk.

Ha majd Gyurcsány miniszterelnök úr is megérkezik, akkor tőle is meg fogjuk kérdezni, mit szól ahhoz, hogy az önök törvénytervezete felülírta a kormányprogramot, a Lendületben az ország című kiadványt. Ugyanis a 15. oldalon az szerepel, hogy a kormány országos programot indít, melynek keretében az önkormányzati utak burkolatának tartós felújításához az állam minden önkormányzati forinthoz hozzátesz még egyet. Ez az önök olvasatában annyit jelent, hogy erre 10 milliárd forintot szánnak összesen. De nem ez van ide írva, és a költségvetési tervezetben már nem tartós felújításról beszélnek, hanem az önkormányzati utak felújításáról. A szakemberek szerint - és a szakvélemény meglesz szerdáig - nagy különbség van a tartós felújítás és az egyszerű útfelújítás között mind területi mértékben, mind pedig a minőség mértékében.

Arra is választ kérünk majd kedden, hogy gondolták azt a 10 milliárd forintos büdzsében, hogy folytatják a négy és öt számjegyű utak, valamint az önkormányzati bekötőutak építését. Ez benne van a 10 milliárd forintban vagy azon kívül lesz?

Teljesen irreálisnak tartjuk azt, hogy támogatják az önkormányzatok segítségével a települések, különösen a zsáktelepülések közötti hiányzó útszakaszok építését. Komolyan gondolja a beterjesztő, hogy egy zsáktelepülésnek - amely rendszerint egy apró falu valahol egy eldugott helyen - van annyi önereje, hogy hozzá tudjon járulni az útépítéshez?

 

(19.40)

Hol van erre a pénzeszköz, hol van erre a feladat? Arra fogunk törekedni, hogy ez a keret, ami 10 milliárd országosan és csak 2 milliárd Budapestre, egy felülről nyitott keret legyen, mert az van a kormányprogramban, nem egy fix összeg. Ennek felülről nyitottnak kell legyen, akkor lesz értelme, és esetleg akkor segít az önkormányzati útépítésnek.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 450 2004.11.03. 7:23  13-469

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Gyurcsány-kormány programja közismerten mostohán bánt az önkormányzatokkal. A kormányzás értékei közül kimaradt az önkormányzatiság, és ennek megfelelően különböző fejezetekben, eldugott helyeken olvashattunk kidolgozatlan elképzeléseket az önkormányzatokkal kapcsolatosan. Erre a méltatlan helyzetre licitált rá a költségvetés tervezete akkor, amikor felülírta a kormányprogramot, feltételezem, hogy a miniszterelnök tudta nélkül, mondhatjuk, a miniszterelnök háta mögött. Ez annyit jelent, hogy a kormányprogram önkormányzati ígéretei megcsonkítva, átértelmezve és korlátozottan találhatók meg a költségvetés tervezetében. Lássunk néhány példát!

A kormányprogram még azt ígérte, hogy az önkormányzati utak burkolatának tartós felújításához az állam minden önkormányzati forinthoz hozzátesz még egyet. A költségvetésben ebből az ígéretből annyi maradt, hogy 10 milliárd forintos keret áll az önkormányzati utak felújításának országos támogatására.

Ezt a témát színesíti, hogy a kormányprogram különösen támogatni kívánta a zsáktelepülések közötti hiányzó útszakaszok, valamint az önkormányzati bekötőutak építését. A költségvetés nem szól arról, hogy ez ugyanabból a keretből vagy más forrásból kap-e támogatást. Az előterjesztésből az látszik, hogy sehonnan nem kap támogatást. Puszta felelőtlen ígéret, választási csapda, szimpla kormányhazugság! Tudvalevő, hogy éppen a kistelepülések, a zsákfalvak azok az önkormányzatok, amelyek hosszú évek óta önhibájukon kívül hátrányos helyzetben vannak, ezek szorulnak támogatásra. A kormányzat részéről tőlük kérni támogatást több mint szemérmetlenség.

Megjegyzem, ide tartozik a városi tömegközlekedés költségeit méltányosan megosztani kívánó javaslat, amiről Gy. Németh Erzsébet olyan büszkén számolt be pár órával ezelőtt, mielőtt elhagyta volna a termet. Itt ugyanis arról van szó, hogy költségviselőként első helyen az utas áll, második helyen az önkormányzat és csak harmadik helyen a központi költségvetés. Ezt a teherviselési sorrendet európai modellként adja elő az igazságtalanság kormányzata.

A kormányprogram kiemelt mondata így hangzott: “Törvényt alkotunk az áldozatok jogi segítségére, káraik enyhítésére.ö Mindent megmagyaráz és mindent világossá tesz az a tény, hogy az utóbbira, a károk enyhítésére egy fillér sem található a költségvetésben. Megjegyzem, törvény sem született, de kétes eredménynek tartom azt, hogy az igazságügy-minisztert lecserélték.

Törvény ugyan nem, de egy országgyűlési határozat született képviselők jóvoltából. Ezt az országgyűlési határozatot július 22-én fogadta el a Ház, szinte egyhangúlag. Ismertetem: 353 igen szavazattal, azaz 91 százalékos egyöntetű igenlés mellett. 71/2004. számú országgyűlési határozat, amely az úgynevezett lakásmaffia tevékenység visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedésekről rendelkezett. Az Országgyűlés felkérte a kormányt, hogy a határozatban javasolt, hét fejezetben felsorolt intézkedéseket szíveskedjék határidőben végrehajtani. A határidők nem mindegyike járt még le, de jelentem, tisztelt Országgyűlés, hogy megtörtént a mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés a határozat IV. fejezet 5. pontja, az V. fejezet 3. és 7. pontja, a VII. fejezet 1. pontja és a VII. fejezet 2. pontja tekintetében. Ezen pontok végrehajtásának határideje a 2005. évi költségvetési javaslat előterjesztésével egybeesett, azaz magának a költségvetésnek kellett volna a végrehajtásról gondoskodni.

A határozat többek között akként rendelkezett, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a Pénzügyminisztériummal együttműködve teremtse meg az anyagi fedezetét a földhivataloknál jelentkező ügyirathátralék teljes feldolgozásának. Nem teljesült.

Az Igazságügyi Minisztériumnak a Pénzügyminisztériummal közösen ki kellett volna dolgozni azokat a feltételeket, amelyek alapján a 2005. évi költségvetés állami támogatást nyújt akár normatív finanszírozással, akár pályázati úton az úgynevezett lakásmaffia tevékenység áldozatait lakással vagy más módon segítő önkormányzatok részére. Jelentem, nem teljesült.

Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium - valahogy másképp hívják mostanában - és a Pénzügyminisztérium közösen lett volna köteles vizsgálni a krízishelyzetbe került családok esetében a válságmenedzselés központi költségvetési támogatásának lehetőségeit, és javasolni a rendkívüli élethelyzetből adódható és adódó kiemelt összegű támogatás nyújtásának feltételeit. Nem teljesült.

A 2005. évi költségvetési javaslat előterjesztésének tartalmaznia kellett volna a vétlen és rászorult kárvallottak számára újbóli életkezdésük biztosítása érdekében a központi állami segítségnyújtás anyagi hátterét. Ez sem teljesült.

A költségvetésben biztosítani kellett volna az ingatlan-nyilvántartási tevékenységhez szükséges anyagi, technikai, személyi feltételek költségvetési fedezetét. Jelentem, nem teljesült.

Tisztelt Ház! Az országgyűlési határozatból semmi nem teljesült. Ehhez a törvénysértéshez képest valóban elenyésző súlyú az a törvénysértés, hogy a költségvetést késéssel terjesztette elő a kormány. Itt nem alaki szabálytalanságról van szó, tisztelt Ház, hanem tartalmi hitszegésről, a lakásmaffia áldozataival szembeni szószegésről. A kormány költségvetése az emberek vagyonbiztonsága érdekében annak ellenére nem tesz semmit, hogy erre az Országgyűlés határozatában kötelezte. A lakásmaffiát Lamperth Mónika belügyminiszter asszony eddig is élni és működni hagyta. Mostantól az egész kormányról és annak miniszterelnökéről is elmondhatjuk, hogy nincsenek a kiszolgáltatott, vagyonuktól megfosztott, életükben tönkretett emberek oldalán.

Van különbség önök szerint, tisztelt Ház, törvénysértés és törvénysértés között? A kormányzati törvénysértés erkölcsromboló súlya egy egész országot nyom agyon. És az a mélységesen felháborító, hogy a tulajdon elleni bűnelkövetők kártékony tevékenysége egy illegitim kormánytól kap zöld utat. Az országgyűlési határozattal érintett tárcák új vezetőinek mondom: államtitkár úr, aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 456 2004.11.03. 2:08  13-469

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt a vita végén a ma reggel nyolckor kezdődött költségvetési tárgyalássorozat mai napja a következőképpen összegezhető, és ezt az itt jelen lévők szíves tudomására kívánom hozni: egyetlen állításunkat sem tudták a kormányon lévő, bátor kormányzást és igazságosságot ígérő szocialista és SZDSZ-es képviselők megcáfolni.

Tehát nézzük: a költségvetés önkormányzati következményei. Az MSZP-SZDSZ-ciklus utolsó éves költségvetése reálértékben jövőre is csökkenő támogatást jelent. Az önrendelkezési jogot súlyosan csorbítva véget vet az önkormányzatok önálló gazdálkodásának. Nem biztosítja a közalkalmazotti béremelések fedezetét. Az oktatási és az önkormányzati normatívák az inflációnál kisebb mértékben növekednek, a dologi kiadások pedig semmivel. A szolgáltatások színvonalának jelentős romlása mellett az önkormányzatok iskolák és intézmények bezárására, óvónők, tanárok, alkalmazottak elbocsátására kényszerítettek. A legsúlyosabb a veszteség a kistelepülési önkormányzatoknál, ahol a kisemmiző, romboló pénzügyi politika hatása a falvak elnéptelenedése lesz. A gúzsba kötött önkormányzatok a helyi adókat tovább emelni nem tudják és nem is akarhatják, hiszen nem az emberek feladata, hanem az állam kötelessége a végleg kritikus helyzetbe hozott önkormányzatok finanszírozása.

Az Állami Számvevőszék lesújtó véleményt fogalmazott meg, és olyan mértékű bizonytalanságot jelzett a költségvetéssel kapcsolatosan, amely az önkormányzatiság felszámolásának első szakaszát jelenti. Jelentem, idáig jutottunk Gyurcsány után három hónappal.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 464 2004.11.03. 2:10  13-469

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ugyanazt a költségvetést olvastuk, sajnos. Áttanulmányoztuk, a hét végi szomorú ünnepet az emlékezésen túlmenően munkával töltöttük, és a holnap déli határidőig a módosító indítványok beérkeznek önökhöz.

Miniszterelnökük délután, aki egyébként azzal szokott kérkedni, hogy ő '56 után született, a pártelnökükkel együtt - mintha az érdem lenne, és alap lenne arra, hogy bárminek vagy a magyar történelemnek bármelyik értékét eltagadják vagy attól elhatárolódjanak - azt feszegette, hogy mondjuk meg, mit kell csinálni, és akkor majd minden rendben lesz.

Vállalkozunk erre a feladatra, államtitkár úr, csak önök is vállalkozzanak arra, hogy a mi javaslatainkat érdemben megvizsgálják, mérlegre teszik, lelkiismeretesen végiggondolják, és utána azokat, amelyek az ország érdekében a különböző szektoroknak teremtenek fejlődési lehetőséget, fogadják el. Ez a megoldás, ilyen egyszerű. A miniszterelnök úrnak ezt magától is tudnia kellene. Ehhez tényleg nem kell kádkőgyárosnak lenni, hogy ilyen egyszerűen átlássa ezt a helyzetet.

Az ellenzéknek egyetlen lehetősége van: módosító indítványokkal helyre tenni azt a romhalmazt, amit önök ide a Ház asztalára betoltak. Igyekezni fogunk, és remélem, hogy valamelyest javítani tudunk, mert nekünk az ország boldogulása, az emberek jóléte, fejlődése, nyugalma, biztonsága és az önkormányzatok működőképességének megőrzése az érdekünk. Nem vagyok biztos benne, hogy odaát is ugyanígy gondolkoznak, az önök portáján.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 297 2004.11.08. 2:02  272-320

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ketten is hozzászóltak 1956-tal kapcsolatosan. Egyikük '56 előtt született, a másikuk, úgy gondolom Szabó urat elnézve, talán '56 után. Azt szeretném mondani, hogy ebből a mai vitából szíveskedjenek '56 kérdését kivenni, és ismerjék fel, hogy '56 és a mostani iraki helyzet között semmi nem állítható párhuzamba, nincs párhuzam.

Azért szólok hozzá, mert az még csak a politikai ízléstelenség kategóriájába tartozik, hogy '56 tájékán köztéri szobrokat ölelgetünk, vagy az Operaházban egy barikádra állunk föl beszédet mondani, de az, miniszterelnök úr, történelemhamisítás, ha ön párhuzamot von az '56-os események és a mostani iraki események között. Nincs!

(21.20)

Hasonlóság van, de az egész másutt keresendő. Hasonlóságot én is tudnék keresni, mert '56 előtt születtem, és hallottam a szüleimtől, hogy egy megszálló hatalom egy bábkormányt hozott létre. És ez a bábkormány írt szép leveleket a szovjeteknek, Kádár aláírással, “apróö betűvel írhatta, de azért megírta (Derültség.), hogy maradjanak itt, és csináljanak békét. Ennyi hasonlóság van, de ettől több nincs az egészben.

Ezért kérem szépen, ne vezessék félre se a választókat, se a polgárokat, és hagyják abba '56 emlegetését ezzel az üggyel kapcsolatosan, és arra szíveskedjen koncentrálni, miniszterelnök úr, hogy a 65/2003-as országgyűlési határozat akként rendelkezik, hogy felhatalmazza a kormányt, hogy a jelen határozat alapján szükségessé váló intézkedéseket saját hatáskörében haladéktalanul tegye meg. Ezzel szíveskedjék foglalkozni!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 248 2004.11.15. 5:38  243-253

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Az önkormányzati bizottságban az igenek mellett 5 nem és 4 tartózkodás annyit jelentett, hogy megfogalmazódtak - főleg két kérdéskört érintően - bizonyos aggályok a tekintetben, hogy helyes-e, szükséges-e és biztos-e, hogy a legjobb időben hajtjuk végre ezt a köztes népszámlálást, ha 2005-re tesszük az időpontját.

Az első kérdéskörben az merült fel, ami az előterjesztésből nem tűnik ki, és az ön mondandójából most sem tűnt ki, de a bizottsági ülésen semmiképpen nem hallottunk arról, hogy a finanszírozása biztosított-e ennek a népszámlálásnak, magyarul, van-e pénz rá, elegendő pénz ahhoz, hogy színvonalas munkát végezhessen a Statisztikai Hivatal.

A költségvetés ismeretében mondták a nemmel szavazók és a tartózkodók, hogy látjuk, a költségvetésben rengeteg olyan prioritás, fontos feladat - többek között például az önkormányzatok - nem kapnak elegendő pénzt, és vannak olyan halaszthatatlan és félre nem tehető feladatok és célok, amelyeket nem finanszíroz a költségvetés. Akkor miért finanszírozza ezt a köztes népszámlálást?

Ugyanis mint kiderült, 1963-ban, 1968-ban és '73-ban ötévenként valóban megtörténtek ezek a köztes, kisebb népszámlálások, de onnantól kezdve hektikusan alakultak az időpontok.

 

(20.30)

A tízévenkénti nagy népszámlálások között az utolsó három évtizedben egyszer '73-ban, aztán '84-ben, majd '96-ban volt ilyen köztes népszámlálás. Érdekes módon az ötödik évben soha nem volt. Lehet, hogy vissza kellene térni az évtized pontos mértani, számszaki közepére, és az ötödik évben kellene ezt tartani. De a következő az észrevételünk: nem tartjuk szerencsésnek a választások éve előtti népszámlálást. Ugyanis, amikorra ezek az adatok ismertté válhatnak, addigra gyakorlatilag már a parlament feloszlatására sor kerül, és mindenki a 2006-os választásokra készül. Éppen ezért nem lesz arra alkalom, hogy ennek a népszámlálásnak a hatástanulmányi oldalát kellően mérlegelje mindegyik politikai oldal vagy a teljes parlament.

Az a helyzet, nem volt meggyőző az az érv, hogy a 2005. évi mikrocenzus röviddel az európai uniós csatlakozást követően is képet nyújt a társadalomról és a gazdaságról. Szerintünk nagyon rövid idő telt el, az európai uniós csatlakozás semmilyen következményéről, hatásáról nem fog tudni kellő adattal szolgálni ez a felmérés, mert az idő rövidsége ezt nem teszi lehetővé.

Ugyanakkor külön kiemelte a törvényjavaslat azt a két területet, amely ezek szerint a köztes népszámlálás fő célja. Ezek közül a munkanélküliség alakulása külön szerepel a kérdéskörök között. Az ellenzékben lévő képviselők úgy tudják, és az eddigi tapasztalatunk is az irányba hatott, hogy önök mindig azt mondják, a munkanélküliségről naprakész adatokkal bírnak - egy egész államtitkárság, egy minisztérium foglalkozott ezzel; igaz, hogy a vezetőjét utána cserélgették, de mintha a munkanélküliséggel kapcsolatosan naprakészség lenne. Emiatt nem kell népszámlálást tartani.

Ugyanakkor nagyon kérdéses ez a meghatározás a bizottság ellenzéki tagjainak véleménye szerint: “a munkáltatói szféra változása a privatizáció és a külföldi tőke megjelenése következtébenö. Kérem szépen, nem most jelent meg a külföldi tőke Magyarországon, és a privatizáció is a rendszerváltás utáni első évben elindult! Tehát itt valami olyan felmérésről van szó, amelynek a célja is homályos, és nagyon nehezen megközelíthető.

El kellett mondjuk azt is, hogy nem tartanánk szerencsésnek, és el szeretnénk kerülni annak a gyanúja felvetését is, hogy egyéb célokat is szolgálna ez a felmérés. De nem tudjuk ezt félretenni akkor, hogy bár a törvény szerint az összeíráskor gyűjtött adatok kizárólag statisztikai célra használhatók fel, mégis önök maguk fogalmaznak olyan formában, az van a törvényjavaslatban, hogy az eredmény választókörzetenkénti közzétételére kerül sor. Tisztelt Ház! A választókörzetenkénti közzététel politikai célzatú adatközlés. Éppen ezért kérjük a kormányt, fontolja meg, hogy halasszuk 2006-ra ennek a közbenső népszámlálásnak az időszakát és feladatait.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 256 2004.11.15. 5:35  253-269

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt hittem, hogy Avarkeszi képviselő úr, aki az albizottság elnökeként tevékenykedett az '57. évi IV., úgynevezett államigazgatási törvény előkészítő bizottságában, előttem kap vagy kér szót, de köszönöm szépen a lehetőséget.

Azzal is kezdeném, hogy talán kevesebben vagyunk személyesen jelen, mint amennyi az albizottság létszáma volt. Az időpont is elég késői ahhoz, hogy egy ilyen fontos törvényjavaslatot nagy figyelemmel kísérve tárgyaljunk meg, éppen ezért a leglényegesebb kérdésre szeretnék koncentrálni a felszólalásban azzal, hogy nem egészen kétszáz, de százötven módosító javaslat közül igen sokat az előterjesztő befogadott, ezeket külön indokolni nem kell mindkét oldalról. Azokat a tételes észrevételeket pedig, amelyek nem olyan horderejűek, hogy alapvetően borítanák föl a törvény alkalmazási sikerét, most külön részleteibe menően nem kívánom indokolni. Éppen ezért a legvégével kezdem, a hatálybalépéssel.

A hatálybalépésre hárman adtak be módosító javaslatot, volt aki egy évvel, volt aki úgy gondolta, hogy a kihirdetését követő 12. hónapra, tehát szintén egy évvel, de a kihirdetéshez számított egy évvel halasszuk el az életbelépését a törvénynek, és az alkotmányügyi bizottság, valamint Gémesi György képviselő úr gondolta úgy, hogy 2006. január 1-jén lépjen hatályba ez a törvény. Velük szemben, úgy gondolom, a 2007. év lenne a megfelelő a hatálybalépéshez, 2007. január 1-je; többek között azért, mert meg kell adni a lehetőséget, biztosítani illik és kell, és jogos az új államigazgatási eljárási törvénynél az, hogy a 2006 őszi önkormányzati választásokon induló polgármesterek, az önkormányzati képviselők és mindenki, aki az önkormányzati választások változásában vagy meg nem változásában érintett, tisztában legyen azzal, hogy az ő ciklusára vár, neki van négy éve arra, hogy ezt az igen bonyolult új közigazgatási törvényt, amely '57-től számított negyven évet is meghaladóan lép életbe, végigvigye, alkalmazását megismerje, és lehetőleg a ciklus végére jusson el arra, hogy az államigazgatási eljárási törvény átmegy a gyakorlatba. Mert higgyük el, több év kell ahhoz, hogy ezek az új szabályozások rögződjenek.

Nem kevés új jogintézményt vezet be ez a törvény. Többek között Magyarországon nem ismert és soha nem gyakorolt, bár Európából már átvett jogintézmények úgy kerülnek be hirtelen 2006. január 1-jén a közigazgatásba, hogy - elnézést a slendrián kifejezésért - azt sem fogják tudni az alkalmazók, de az ügyfelek sem, hogy ezeket a dolgokat eszik vagy isszák. Hatósági szerződés, hatósági közvetítő szerep - ilyen dolgokra nem vagyunk fölkészülve.

Az egész törvény hatálybalépését nem kellene szakaszolni, mint ahogy a javaslat előírta, hogy van, ami csak 2008. január 1-jén lépne hatályba, meg eltolnák egy évvel a 109. §-t, tehát az önkormányzati testületekre vonatkozó dolgot, de alapvető indokként említem, hogy itt csak az '57. évi IV., tehát az államigazgatási eljárási törvény általános szabályait alkottuk meg ez ideig, a különös szabályozás a következő évek feladata.

Azt szeretném elérni, és azt szeretném javasolni, hogy 2007. január 1-jéig valamennyi vonatkozó és egymást kiegészítő, egymással összefüggő jogszabályt alkossuk meg, és egyszerre léptessük életbe. Ez mindenképpen nagyobb biztonságot ad a 2006-ban önkormányzati szerepet vállalók számára, és nem lehetetleníti el a jelenleg az államigazgatásban dolgozókat, hogy másfél évet sem meghaladó idő alatt nekik ezt be kelljen tanulni. Úgy láttam a költségvetési javaslatban, hogy igen kevés pénz, pár száz millió forint van arra, hogy azt a rengeteg alkalmazót kioktassák, betanítsák és a gyakorlatba átvigyék. Közös érdeknek tartom azt, hogy se a választásokat, se az önkormányzatokat, se az államigazgatást ne terheljük le előkészületlenül, hanem hagyjunk még egy pluszév kifutást arra, hogy az összes jogszabály elkészüljön, és valamennyi résztvevő felkészüljön (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mondom, nemcsak az alkalmazók, hanem maguk az állampolgárok, az ügyfelek is ismerjék meg az új jogintézményeket.

Éppen ezért kérem szépen a 2007. január 1-jei életbelépés támogatását. Köszönöm szépen. (Dr. Kovács Zoltán tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 266 2004.11.15. 4:15  253-269

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Avarkeszi képviselőtársam és bizottsági elnök úr megjegyzésével kapcsolatosan csak arra szeretnék utalni, hogy az általános vitában már vitatkoztunk azon, hogy a bizottságunk befejezte-e a munkáját, jól fejezte-e be, helyénvalóan fejezte-e be. Mindenesetre az biztos, hogy 150 módosító indítványnak ma nem kellene hogy itt legyen az asztalunkon akkor, ha mindezeket az albizottságban már megtárgyaljuk, mert albizottságot azért hoz létre az Országgyűlés, hogy az ott részt vevő tagok a főbizottságaikba visszamenve meggyőzzék a tagokat az általuk véglegesített szöveg helyességéről. Ez nem történt meg, ezért van 150 módosító indítvány. Ezek között rengeteg olyan van, amely arról szól, hogy szeretnénk kivenni valamit a törvény végleges szövegéből. Azért vesszük ki, azért javasoljuk a kivételét, mert látjuk, hogy az az egy év, amiről Avarkeszi képviselő úr meg van győződve, hogy elégséges lesz a felkészülésre és a jogintézmény befogadására a hatósági oldalról is és az ügyfelek oldaláról is, véleményünk szerint nem lesz elég.

Nagyon szépen köszönöm, hogy Mécs Imre úr kiegészítette azt az öt új, jelentős jogintézményt, amelyet külön-külön támogatunk. Tudjuk, hogy az Európai Unióban ezek bevett gyakorlatok, meg kell honosítani Magyarországon is, csak fel kell készülni. Öt nagy jogintézményi körről van szó - amit Mécs képviselő úr mondott, az az ötödik -: az elektronikus ügyintézés egész rendszerének a kialakítása - ami szintén pénzkérdés is, és nemcsak az ismeret, a tudás, a jogszabály és a paragrafusok kérdése -, a hatósági közvetítő, a hatósági szerződés, az újrafelvételi kérelem bevezetése és a hatósági szolgáltatásokról szóló jogintézmények.

Ha nem az az utolsó szó, amit Avarkeszi képviselő úr most a hatálybalépéssel kapcsolatosan kijelentett, akkor mi hajlandóak vagyunk ezeket a módosító indítványokat visszavonni, mert nem a jogintézménnyel van bajunk, hiszen azokat a kétéves munkával, különösen a minket segítő szakértőkkel, a Kilényi professzor által vezetett szakértői kör kidolgozta, azok elfogadhatók, sőt, a magyar jogrendszerbe beépíthetők. De nem az alatt az egy év alatt, amit önök erre az időszakra szánnak - ahogy Kovács képviselő úr is helyesen mondta -, pont a választások idején, amikor legalább két hónapra teljes mértékben kiesnek nemcsak a jegyzők, de az önkormányzati dolgozók is a választások miatt abból a felkészülési munkából, amire egyébként lehetőségük lenne.

Úgyhogy én kérném szépen arra is figyelemmel lenni, hogy nem véletlen, hogy a 2007. január 1-jei, tehát a legtávolabbi életbe léptető időpontot az önkormányzati bizottság támogatta. Az önkormányzati bizottságban felelős polgármesterek vannak, csupa olyan önkormányzati ember ül ott az ország minden területéről, akik átérzik annak a súlyát és annak az időnek a szorítását, ami alatt ezt a jónak minősíthető, sőt, valóban kiváló munkaanyagot és ennek az eredményét a magyar hatósági rendszer, önkormányzati rendszer képes befogadni. Éppen ezért arra kérem szépen az egyetértés és a konszenzus kicsit késői, de mostani megteremtéséhez Avarkeszi Dezsőt és a kormánypárti képviselőket, gondolkozzanak el azon a javaslaton, hogy 2007. január 1-je vagy 2006. január 1-je, és döntsenek helyesen a távolabbi időpont mellett, mert az valamennyiünk közös érdeke.

Köszönöm szépen a szót.

(21.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 290 2004.11.16. 6:32  17-328

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén örülök annak, hogy a tévéközvetítés ideje lejárt, és higgyék el nekem, annak sem örülök, hogy egyáltalán fel kell szólalni abban az ügyben, amiben most szót kértem a tisztelt Ház előtt. Mert nem kevesebbet állítok, mint hogy a 2005-ös költségvetési tervezet benyújtásakor a Magyar Köztársaság kormánya törvényt sértett. Azért örülök, hogy nincs tévéközvetítés, mert legalább az ingatlanbűnözők nem a tévéből értesülnek arról, hogy nekik áll a zászló, és az sem jó, hogyha nagyobb nyilvánosságot kap az, hogy a Gyurcsány-kormány törvénysértő. Mivel bizonyítom ezt?

Tisztelt Ház! 2004. június 21-én 353 igen szavazattal, azaz 91 százalékos igenlés mellett az Országgyűlés elfogadta a 71/2004. számú országgyűlési határozatot az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedésekről. Az országgyűlési határozat többek között felkérte a kormányt, hogy a 2005. évi költségvetési javaslat előterjesztésével egyidejűleg biztosítson pénzügyi forrásokat az Igazságügyi Minisztériumnak, a Földművelésügyi Minisztériumnak, a Belügyminisztériumnak, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumnak a határozatban megadott feladatok végrehajtásához.

Hogy ezek közül a lejárt határidejűeket felsoroljam: a földhivataloknál jelentkező ügyirathátralék teljes feldolgozását írta elő az országgyűlési határozat; az előírásoknak mindenben megfelelő munkavégzéshez szükséges tárgyi és személyi feltételek megteremtését; az önkormányzati ügyfélszolgálati irodák bekapcsolását az ingatlan-nyilvántartási szolgáltatásokba; a lakásmaffia-tevékenység áldozatait normatív finanszírozással vagy más módon segítő önkormányzatok állami támogatását írta elő; a krízishelyzetbe került családok és a rendkívüli élethelyzetben adható kiemelt összegű támogatás feltételeinek a megteremtését, kérem szépen, meg kellett volna oldani most, egyidejűleg a költségvetés beterjesztésével.

A Pénzügyminisztérium a 2005. évi költségvetésben ezen kötelező feladatok elvégzéséhez egyetlen fillér támogatást nem biztosít. Az én véleményem szerint egy költségvetést úgy kell elkészíteni - és az államtitkár úr, remélem, elmondja a pénzügyminiszternek -, hogy először leülök az íróasztalhoz, előveszem a kötelező határozatokat, törvényeket, és azt beépítem a költségvetésbe. Nem ez történt ezek szerint, mintha az országgyűlési határozat nem érne fel a törvény erejéhez.

A részletes vitákban, tehát a javaslatok előterjesztésekor a kormány a költségvetéshez benyújtott módosító javaslatokat kivétel nélkül elutasította. Ezeket a módosító javaslatokat összegszerűen és jogcímre való hivatkozással állítottam össze, és adtam be úgy, mint az úgynevezett lakásmaffia-bizottság valamikori alelnöke.

A szükséges pénzügyi fedezet forrásonként minden esetben az adott tárca központi igazgatási költségvetésében került megjelölésre, és ezt tettem annak érdekében, hogy a lakásmaffia elleni küzdelem ne más területek finanszírozásából vonjon el anyagiakat, hanem az “olcsó és szolgáltató állam kialakításaö kormánypárti jelszó jegyében egyben a bürokrácia leépítését és az állami pazarlás megszüntetését is szolgálja.

A Gyurcsány-kormány programjában szerepel, hogy törvényt alkotnak az áldozatok jogi segítésére, a károk enyhítésére; a “Lendületben az országö című kormányzati brosúra 29. oldalán találják meg szocialista képviselőtársaim ezt a veretes mondatot. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség várja a törvény benyújtását, de addig is elvárja, hogy a kormány tartsa be a hatályos rendelkezéseket, és tartózkodjon a további törvénysértések elkövetésétől.

A Fidesz képviselőcsoportja nevében fel kell hogy szólítsam a kormányt, hogy a hatályos országgyűlési határozatot maradéktalanul hajtsa végre, és egyben felkérem - és azt hiszem, ez a fontosabb - a parlamenti pártok képviselőit, hogy a módosító javaslatokat támogassák.

(17.50)

A parlament önkormányzati bizottsága a módosító javaslatokat a kormánnyal szemben támogatta, a többi bizottságból egy sem támogatta, mintha az országgyűlési határozatot ők nem ismernék, vagy tagadnák, vagy elutasítanák. Miután az önkormányzati bizottságban megkapták a módosító javaslatok a többséget, ezért még halvány lehetőség mutatkozik arra, hogy a lakásmaffia elleni küzdelem folytatódjon, és az áldozatok bizalma és reménye megmaradjon a parlamentet érintően.

A jövő évi költségvetés vonatkozó módosító javaslatainak támogatását valamennyi parlamenti képviselő nyugodt szívvel támogathatja, és közös érdeket jelent. Az igen szavazatuk, tisztelt képviselőtársaim, csupán megerősíti majd a korábbi országgyűlési határozat megalkotásakor kimondott és helyeslő véleményüket. Amennyiben viszont a 2005. évi költségvetés nem biztosít fedezetet az országgyűlési határozat végrehajtásához, akkor egyértelmű, hogy a Magyar Köztársaság kormánya törvényes kötelezettségének nem kíván eleget tenni, és többek között mulasztásával az ingatlan-nyilvántartás kaotikus állapotait kívánja fenntartani. A kormány nem tesz semmit az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozása érdekében, nem áll a megkárosított, kijátszott és minden vagyonukból kiforgatott emberek sokasága mellett.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a Sors-Társak Egyesületével, civilek szervezetével együttműködve minden eszközt igénybe kíván venni annak érdekében, hogy a Gyurcsány-kormányt törvényes feladatainak elvégzésére kényszerítse. Én nagyon szépen kérem még egyszer az Országgyűlés valamennyi képviselőjét, hogy a korábbi határozat igen szavazata mellett a módosító javaslatokat is igen szavazatával erősítse meg.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 294 2004.11.16. 1:20  17-328

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Én szkeptikusabb vagyok, és nem vagyok ilyen optimista; megmondom, miért. Itt a kezemben tartom a Sors-Társak Egyesületének egy levelét, melyre az igazságügy-miniszter válaszolt szeptemberben. Különböző jogkérdésekkel és jogintézményekkel foglalkozott hosszan, négy oldalon, és azt írta az igazságügy-miniszter a negyedik oldal végén: összegzésképpen elmondható, hogy támogatjuk azokat a megoldási javaslatokat, amelyek az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozását, az igazságszolgáltatás működésének hatékonyságát növelik, vagy az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorítását, e bűncselekmények megelőzését, későbbi feltárását lehetővé teszik. Budapest, 2004. szeptember, dr. Bárándy Péter.

Azt hiszem, ez az utolsó levél, amit a volt kormány minisztere írt, és utána beadta a lemondását. Valószínűleg tudott valamit ezekről az ügyekről. Tudta, hogy attól, hogy esetlegesen valami mégis készül az önök boszorkánykonyhájában, attól a törvénysértés, államtitkár úr, még törvénysértés marad, és elég súlyos.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 112 2004.11.17. 1:29  1-133

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt kormánypárti Képviselők! Van még idejük, pár perc ahhoz, hogy a politikai vitanap végén válaszoljanak arra a többünk által feltett kérdésre, hogy miért csapták önök be az önkormányzatokat.

 

(12.30)

Ki és melyik minisztérium volt az, amelyik felülírta a kormányprogramot? A kormányprogramban Gyurcsány Ferenc azt ígérte, hogy az önkormányzati utak burkolatának tartós felújításához az állam minden önkormányzati forinthoz hozzátesz még egyet. Mint tudjuk, ebből összesen 12 milliárd forint lett. És szintén megsértették a saját programjuknak azt a kijelentését, hogy a köztársaság kormánya számára egyaránt fontos a főváros, minden térség és település fejlődése, egyetlen Magyarország létezik, része főváros, megyeszékhely, kisebb város egyaránt, mert ezt a 12 milliárd forintot is azonnal kettéosztották: 10 milliárdra és 2 milliárdra.

Egyet javasolok Podolák képviselő úrnak és az összes kormánypárti képviselőnek, az a javaslatunk a mai politikai vitanap után, hogy térjenek vissza a kormányprogramhoz. Nem az a bátorság, hogy becsapják az önkormányzatokat, nem az a bátorság, hogy felülírják a saját adott szavukat és megmásítsák azt. Ismerjük erről az oldalról önöket, de most arra kérjük a kormánypárti képviselőket, szíveskedjenek betartani a kormányprogramot, attól talán valamivel jobb lesz jövőre.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 62 2005.02.15. 4:44  53-73

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az önkormányzati bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt 10 tartózkodó szavazattal kifejezésre juttatták az ellenzékben lévő képviselők, akik a bizottság ülésén nagy figyelemmel - az elmúlt évtizedben sokadszorra - meghallgatták és figyelemmel kísérték a minisztérium prezentációját. Megállapítottuk, hogy ismét egy jó minőségű, érdekes, jó szándékú szakmai anyagot tárgyalhattunk, ugyanakkor a kormány előterjesztése törvényjavaslat formájában nem működik.

Az évtizedes szakmai anyag hatalmas. A törvényjavaslat mindössze 21 paragrafus, amelyből nem ismertük meg azt a kormányzati célt, amelyet az előterjesztő saját maga számára megfogalmazott, és most az expozéban is hallhattunk. A kormány ugyanis ezzel a törvénnyel szeretné elérni, hogy a hosszú távon károsnak minősíthető területi felhasználási döntéseket meg tudja előzni, egyben meghatározza a területi fejlődés lehetőségeit is, de ugyanakkor bizonyos fajta korlátait is, amelyek a környezeti, természeti, táj- és kulturális érdekek védelmének szempontjából következnek. Melyek ezek? - kérdeztük a bizottsági ülésen, és most is kérdezik az ellenzéki képviselők. Jó lenne tudni, mi ellen és minek az érdekében hirdet harcot a törvény.

Felmerült a kérdés, van-e tudomása a tárcának arról, hogy milyen döntés született regionális ügyben, eldöntötte-e a kormány a közép-magyarország régió sorsát, ezen belül Budapest helyzetét. A második kérdés arra vonatkozott, hogy a budapesti agglomerációs területrendezési terv része-e a nemzeti fejlesztési tervnek. Mind a két kérdésre nemleges volt a válasz.

Az elsőre azt a választ kaptuk, hogy ennek a tervnek nem tárgya semmilyen regionális kérdés. A másodikra az volt a válasz, hogy nincs beépítve a nemzeti fejlesztési tervbe.

A tartózkodó képviselők azt is tudakolták, megtörtént-e az egyeztetés a Fővárosi Önkormányzattal, és ott a törvényjavaslatról milyen vélemény alakult ki. Megtudtuk: “A főváros nagyon mellette van ennek a tervnek, bár most van napirenden a főváros szerkezeti tervének elfogadása és az ezzel kapcsolatos kormányálláspont kialakítása.ö Ebből, azt hiszem, mindegyikünk számára az következik, hogy van itt még egyeztetnivaló bőven.

A kisebbségi vélemény egyértelmű: először dönteni kell a regionális kérdésekben, aztán meg kell alkotnunk az Országgyűlésben a nemzeti fejlesztési tervünket, és utána lehet ezeket hozzáilleszteni a budapesti agglomerációs tervhez.

A koncepcionális észrevételeken túlmenően egyértelmű volt a véleményünk, hogy a törvényjavaslat egyszerre avatkozik be a budapesti önkormányzat törvényben meghatározott és az agglomerációs települések szintén törvényben biztosított hatáskörébe. A törvényjavaslat keresztbe veri a Budapesten jelenleg mind a 23 kerületben folyó, építkező tervalkotó munkát, a kerületek ugyanis szabályozási terveik elkészítésén, azok hatósági egyeztetésein, elfogadásukon dolgoznak, jellemzően valamennyien június 30-ai határidővel. Ezt követi majd a budapesti fejlesztési tervvel történő összehangolás.

A képviselők aggályosnak tartották az úgynevezett 200 méteres szabály kormányzati kezelését, amely előírás hol kikerül a törvényből, hol pedig érdekes módon a Fővárosi Önkormányzat határozott kérésére visszakerül.

Megállapítható, hogy nemkívánatos módon a normatív szabályozás keveredik konkrétumokkal. Például nevesítve szól a törvényjavaslat a Kelenföldi pályaudvarról, Ferihegyről, a pomázi elkerülő útról minden különösebb nyomós indok nélkül.

A kormányzat nem találta meg a törvényjavaslat egységes stílusát és módszertanát. Igen bizonytalan a szabályozás tárgyát érintően, és mindezekért a törvény nehezen lesz végrehajtható. Megkockáztatjuk azt is, hogy annál inkább megkerülhető lesz.

Jelenleg nem erre a törvényre van szükség, hanem a kerületi, majd a fővárosi fejlesztési terv megalkotására, de leginkább a nemzeti fejlesztési terv megismerésére. Amikor mindezek összehangolhatóvá válnak az agglomerációs szempontokkal és az agglomerációs értékrendszerrel, akkor javasoljuk a törvény ismételt előterjesztését.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 220 2005.03.08. 1:44  149-259

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az nem baj, hogy az MSZP előterjeszt egy törvényjavaslatot, azon vitatkozunk, elbeszélgetünk róla, jónak tartjuk, rossznak tartjuk, és majd döntünk valamilyen formában. Még az sem baj, ha ehhez az alkotmány módosítását kezdeményezik. A legnagyobb baj, hogy az előterjesztő úr, ezek szerint Burány úr vagy nem tudja, vagy szándékosan történelemhamisításhoz kezdett hozzá az előző felszólalásában.

Amikor ön, tisztelt Burány úr, összekeveri a hazát a szovjet gyarmatbirodalom egyik államával, és nem tudja azt, hogy mi szovjet gyarmaton éltünk, én egész életemben 1990-ig; ha nem tudja azt, hogy egy megszállt országként működtünk a békeszerződés ellenére, ha ön nem tudja azt, hogy itt mindent Moszkvából irányítottak, hogy mindent Moszkvával kellett jóváhagyatni és mindenkinek Moszkvában kellett beszámolnia a ténykedéséről, akkor ön nem tudom, hogy hol élt ebben az országban. Vagy azt gondolom, hogy ön most itt szándékosan olyan felszólalást tett, amivel meg akarja hamisítani a történelmet.

Kérem szépen, az itteni vezetőknek szovjet állampolgárok voltak a közvetlen főnökeik. Ott ültek a minisztériumban a folyosó végén. Aki Magyarországon kémelhárító volt, az kollaboráns is volt egyben, mert a szovjet gyarmatbirodalmat védte, és nem a hazánkat, Burány úr - ezt legyen olyan kedves megjegyezni és megtanulni. Nagyon szépen kérem rá. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 282 2005.03.08. 11:02  281-283

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Magam is másfél éven keresztül részt vettem a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló, azt előkészítő, három főbizottságból alakult albizottság munkájában. Ennek kapcsán emlékszem arra, hogy a koncepciók felállításakor találkoztunk azzal a kérdéssel, hogy vajon itt az előttünk fekvő törvényjavaslat önálló törvény legyen-e, vagy elegendő-e a Pp. XX. fejezetének a módosítása. De mielőtt erre kitérnék, hogy mi a véleményem a törvényjavaslat önállóságáról vagy a Pp. módosításáról, azért azt el kell mondanom mindenképpen az ügyet támogatandó, hogy a magyar közigazgatási jog mindenkori állapota és fejlődése szempontjából kevés komolyabb és fontosabb törvénytervezet létezik pillanatnyilag, mint a Pp.-nek ez az előttünk fekvő módosítása, mert a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatának peres szabályai jelentős mértékben hatnak a napi közigazgatási joggyakorlatra és a jogalanyok közigazgatási jogosultságainak tényleges érvényesülésére, és ez alatt az ügyfeleket is értem, az ügyfelekre is gondolok.

 

(18.30)

Időszerű is ez a törvénymódosítás, talán időszerűbbet nem is tudnék elképzelni, hiszen gyakorlatilag nagyon hamar életbe lép a Ket., november 1-jével, holott volt olyan szándék, hogy esetleg csak 2007. január 1-jén lépjen életbe. Mindenesetre igyekeznünk kell, hogy utolérjük a különböző speciális szabályokkal a 2004. évi LXV. törvényt.

Ismert az is, hogy a jogállami alkotmány hatálybalépése után, tehát 1989 után a végrehajtó és a vele összefonódott törvényhozó hatalom furcsa késlekedése, mulasztásos alkotmánysértéses magatartása és a bírói felülvizsgálat alkotmányellenes szabályozása miatt az Alkotmánybíróság határozata kényszerítette ki egy széles körű bírói felülvizsgálat szabályozását. Az is ismert, hogy ez az új szabályozás, hadd mondjam úgy inkább, nehéz szülés után, módosított törvény formájában született meg, és az akkori társadalmi realitásokból kiindulva szabályozta a bírói felülvizsgálatot. Azaz ez a szabályozás kifejezetten átmeneti időre, sietősen készült, és a szabályozás technikájában átvette az addigi, kialakult szabályozásokat, alapvetően az előző jogrendszerhez nyúlt.

Bár főképpen a peres szabályok - annak ellenére, hogy igen sok módosítás érte a Pp.-t - szerkezetének a tördelésére törekedett, gyakorlatilag azt kell hogy mondjuk, a joganyag fő fejlesztője a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata volt. A Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozataiban, kollégiumi állásfoglalásaiban a megjelent élő és az írott jogot kipótló eljárási jog arra érdemes részét törvényerőre emelték, és a bírói jogfejlesztés eszközeivel ki nem pótolható joghézagokat pozitív jog alkalmazásával töltötték ki. Éppen ezért azt szeretném még egyszer, államtitkár úr és tisztelt Ház, leszögezni, hogy a törvényjavaslatnak helye van.

Most röviden arról, hogy megérdemelt volna-e ez a szabályozás egy önálló törvényt, vagy maradjon a Pp. XX-as szabályai között. A javaslat nem pontosan abból a célkitűzésből készült, hogy csak a bírói felülvizsgálat reformját oldja meg, de tulajdonképpen ez a bírói felülvizsgálat lényegében az intézmény legfontosabbika. Ezért nem lehet elkerülni annak a kérdésnek a taglalását és ennek a felvetésnek a megválaszolását, hogy külön, vagy a Pp. keretén belül.

A kérdés: az új közigazgatási perrendtartás, a Pp. XX. fejezete módosítása, avagy külön törvény formáját öltse-e? A külön törvényi formát a koncepció ahhoz kötötte volna, tehát amikor még a Ket. közös gondolkozás is elindult, hogy lesznek az új szabályozásban olyan koncepcionális változások, amelyek a külön törvényben történő szabályozást feltétlenül szükségessé teszik. Valóban, a javaslat meglehetősen tartózkodó a magyar közigazgatási pereket illetően, nem hozott sok új és újszerű megoldást, sokkal inkább technikai részeket emelt be a törvénybe. Tulajdonképpen adottnak veszi azt, hogy a közigazgatási perek a polgári per egyik altípusát képezik.

Ennek az állításomnak a bizonyítását tulajdonképpen a 14. oldalon találják meg a képviselőtársaim, ahol szó szerint így szól a már végleges formába öntött elgondolás: “A közigazgatási per valójában a polgári per sajátos altípusa, alapvetően érvényesek rá a polgári eljárások általános elvei. Ennek megfelelően a közigazgatási perekre vonatkozó sajátos szabályok továbbra is a Pp. XX. fejezetén belül kerülnek elhelyezésre úgy, hogy a XX. fejezet által nem szabályozott kérdésekben a Pp. általános szabályai az irányadóak.ö

Itt az előterjesztés adottnak veszi azt, hogy a közigazgatási perek a polgári per egyik altípusát képezik, ezzel indokolja főként azt, hogy külön törvény megalkotására nincs szükség. Mindenképpen hangsúlyoznunk kell viszont, hogy ez nem egészen így van. A közigazgatási per csak azért altípusa a polgári pereknek, mert 1972 óta így szoktuk meg. Az ilyen típusú perek szükségképpeni, előző rendszer működéséből eredő alacsony száma soha nem feszegette azt a kérdést, hogy esetleg önálló szabályozásra lenne szükség. Azt kell hogy mondjam, hogy a '72. évi Pp.-novella is még tulajdonképpen nem érzékelte azt a problémát, nem is gondolták el. Ebből a pertípusból - évente vagy megyei szinten úgy lehetett megfogni - 100-150 per indult összesen egy évben, tehát a nagyságrendje tényleg valóban alacsony volt.

Ma azonban, amikor a közigazgatási jogviszonyokból fakadó igények rendre peresíthetőek, és tömegével jelentkeznek az ilyen peres igények, már nem egy periférikus eljárástípusról van szó. Emiatt nem alapvető indoka az, hogy a közigazgatási peres eljárás csak itt, a Pp.-ben kell hogy elhelyezkedjen. Ez a per ugyanis egy sajátos, különálló pertípus. Az alapját közigazgatási jogviszony, illetve közigazgatási jogosultságokkal összefüggő igények alkotják. A peres felek egyike vagy mindkettő közigazgatási szerv. A bíróság sajátos közigazgatási jogalkalmazó tevékenységet végez. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az államigazgatási hatósági eljárást követő közigazgatási perekben hozott döntés állítja csak be a határozat jogerejét.

Az összes alkotmányos problémát én most gyakorlatilag nem említeném, ami az alkotmány 50. § (2) bekezdését, az 57. § (1) bekezdését, a jogorvoslati funkciót, az objektív törvényességi érdeket és a közigazgatási természetű jogok érvényesítésének, tehát a szubjektív jogvédelemnek az eszközéül szolgálna, hanem azt szögezném le megfontolandó, hogy a közigazgatási perek eltérései, amelyek a közigazgatási anyagi jogban és a jogi helyzetben gyökereznek alapvetően, azt indokolják, hogy azt a következtetést kellene levonnunk, hogy ezt az eljárást külön törvényben kellene szabályozni.

Azért is kellene külön törvényt alkotnunk, mert a Ket. megalkotását most követi ez az eljárási szabályozás, de még úgy tudom, hogy legalább 9-12 olyan törvénymódosítás van előttünk, amelyek gyakorlatilag kisebb-nagyobb jogintézményeiben érintik az új szabályozási formát.

Azzal az előnnyel járna, államtitkár úr, a külön szabályozás, hogy egyszerűen a Pp. szükség szerint igen sűrűn módosuló jogszabály, nagyon sokszor módosítjuk, de a közigazgatási része ebből kimaradna, mert önök azt mondják, az előterjesztő úgy gondolja, hogy a XX. fejezetben a külön szabályokat megalkotjuk, de az általános szabályok vonatkoznak rá. Zavart fog kelteni az ügyfelekben, a szereplőkben, az alkalmazókban és az igazságszolgáltatásban is az, hogy a Pp. egyéb szabályai viszont olyan gyorsan változnak, hogy az nem lesz talán követhető; sőt biztos vagyok benne, hogy nem lesz követhető a bírói gyakorlatban a közigazgatási jogalkotás tekintetében.

Éppen ezért azt szeretném felvetni az általános vitában, hogy fontolja meg az előterjesztő, hogy ezt a törvényjavaslatot nem a Pp. keretében, tehát nem törvénymódosításként terjesztené elő, hanem módosítóval, bizottsági módosítóval, ha ezzel egyetértenek. Érdemes lenne külön törvényt alkotni ebben a kérdésben, mert maga az előterjesztett anyag önálló törvényként is alkalmas arra, hogy funkcionáljon, megnyugtatóan, hosszú távon rendezze ezt az igen fontos közigazgatási jogviszonyt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

(18.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 98 2005.03.09. 7:28  1-127

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Fővárostól sújtva - így jellemezhető egy jajkiáltásban a kerületek mai helyzete. A kerületek elkeseredetten, egyre fásultabban és reménytelenebbül szemlélik a fővárosban kibontakozott politikai ütésváltást. A két egymást hirigelő fél az MSZP és az SZDSZ. Érdekes bokszmérkőzésnek vagyunk tanúi, olyannak, amelyen a nézők is bent ülnek a ringben, a köteleken belül, és így számtalan pofont kapnak a verekedőktől. Ezeket a pofonokat rendszerint a kerületek kapják. A közönség folyamatosan távozik, nem nézi tovább a mérkőzést: körülbelül 300 ezren költöztek ki Budapestről az elmúlt években. Bíró nincs. Kormányzati következetességgel dr. Lamperth Mónika belügyminiszter budapesti ügyekben néma. Megszoktuk, talán jobb is így.

Nézzünk egy-két közelmúltbeli történést! Kormánybiztos került a főpolgármester fölé-mellé. Az MSZP-s megváltó egyébként kerületi polgármester is Budán, a XI. kerületben.

(13.00)

Eggyel nőtt a főpolgármester-helyettesek száma. Azt mondhatjuk, hogy az első menet döntetlen.

Felröppen az ötlet, legyen kisebb Budapest. Ezt a kék versenyzők dobják be. Ne legyen! Az egykori budapesti peremkerületek „ Gyűrűszövetségö néven újabb önkormányzati tömörülést alakítanak. Előny a piros saroknál.

Váljon ketté, azaz alkosson külön régiót Budapest és Pest megye. Tizenkét MSZP-s képviselő önálló, dühös indítványa. Egyikük itt ül, Keller úr. Lehet, hogy tizenkét dühös emberről van szó.

Ugyanakkor a parlament leveszi napirendjéről a budapesti agglomerációs területrendezési terv törvényjavaslatát. Egy vélemény az MSZP részéről, polgármesteri vélemény: „ Budapest minden törvényi felhatalmazás nélkül, egy merev ragaszkodásból nem engedett fejlesztéseket, különösen nem engedte meg a fejlesztéseket a peremkerületekben. Adózás az agglomerációs településeken van, a szolgáltatást pedig Budapesten vásárolják meg.ö Igen erős pofonok a harmadik menet elején a piros versenyzőktől.

Edzői vélemény a piros sarokból: „ A város elérkezett a működőképesség határához.ö Nem a főedző mondja, hanem a segédedző, az MSZP budapesti alelnöke, egyébként II. kerületi polgármester.

„ A fővárosi forrásmegosztásról szóló törvény módosításra szorulö - ez övön aluli ütés volt a kék sarok versenyzőjétől, ezért a hatáskörét el is vonták, éppen csak meg tudta őrizni az eddigi hivatalát.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Politikai szétesés a IX. kerületben. És hír az V. kerületből: két gimnáziumát, az Eötvös József Gimnáziumot és a Veres Pálné Gimnáziumot adja fel, mond le a fenntartásukról a kerület.

Steiner urat, az V. kerületi polgármestert nem láttam a mai vitában; biztosan magyarázatot adna arra: már az V. kerületben is csőd van? (A Fidesz soraiból: Húha! - Az hát!) Valószínűleg.

Bizony, nincs pénz. De hát hol a lé? A kormányduma helyett nézzük meg a tényeket. Nézzünk bele a fővárost és a kerületeket osztottan megillető bevételek 2005. évi megosztásáról szóló rendelettervezet bizottsági vitájába.

2005. február 9., első vélemény, költségvetési ügyosztály. Az állításokkal szemben a költségvetési ügyosztály a következőket terjeszti elő: “Az előző évekhez képest is kisebb részesedésben részesülnek a megosztott forrásokból a kerületek. Hat kerületnél nominálisan is csökken az összeg, mínusz számok vannak az I., a VI., a VII., a IX., a XXI., a XXII. kerületnél. Néhány kerületnél ez a tízszázalékos csökkenés is oda vezetett, hogy abszolút mértékben is csökkentek ezek az összegek. Az abszolút mérték érteke 6 milliótól 156 millió forint közé esik. A 6 millió a XXII. kerületnél van, a 156 millió pedig a XXI. kerületnél. A csökkenés mintegy 3 százalék körülbelül mindenhol.ö Tisztelt Országgyűlés! Mindenütt csökkent a forrásmegosztásból a kerületekhez jutó összeg átlagosan 3 százalékosan.

Történt egy újabb trükk is: a költségvetési törvény 51. § (2) bekezdése előírja az államháztartási tartalék egy részének önkormányzatoknál történő megképzését. Felmerült a kérdés: milyen törvényi felhatalmazás alapján osztja a főváros a rendeletében ezt az államháztartási tartalékot? Dr. Tiba Zsolt főjegyző válasza: “Ez hiányzó pénz. Egy üres vödröt sem lehet másképp számításba venni, ezért az arányokat tartjuk az üres vödör elosztásánál is.ö Mind jogi, mind szakmai, mind morális alapon úgy gondolja, hogy nem szabad a teljes tartalékot, tehát az üres vödröt áthárítani a kerületekre, hanem közösen kell viselni a terheket, és ez egy fontos alapelv - így a főjegyző úr. Üres vödör mint alapelv? Gratulálok a fővárosnak!

Egyébként a kerületekben ez úgy néz ki, hogy a 17,25 százalék helyett a forrásmegosztás deficitarányos volta miatt a törvényi mérték helyett 29,3 százalékosak ezek az elosztások.

Szóba került az, hogy az útépítésre fordított forintok mellé visszakapják-e a plusz egy forintot az állami költségvetéstől az önkormányzatok. Felmerült, hogy a forrásmegosztás nem tartalmazza ezt a tételt. A következő volt a válasz - hol az egy forint plusz egy forint? -, költségvetési ügyosztály: “A 2004. évi tervadatok alapján a számítások: erről még akkor nem volt szó.ö Tiba úr válasza: “Kérem szépen, más úton kell megérkeznie ennek a pénznek, a kerületeknek kell megküzdeni a központi költségvetéssel.ö Tehát a forrásmegosztás a kormányprogramot sem hajtja végre.

És még egy adalék a fővárosi forrásmegosztáshoz. A mellőzött, kitaszított Atkári János a következőket mondja: “Ebben a tekintetben rendkívül sajnálatos, hogy a novemberben előterjesztett forrásmegosztási rendelet módosítását a közgyűlés nem tárgyalta és nem fogadta el, mert ebben az esetben jogszabályok szerint a hibák korrigálhatók lehettek volna, a korrekció megtörténhetett volna. A jogszerűtlensége ebben az esetben sajnálatos módon rávetül a 2005. évi forrásmegosztásra. Tehát a leghatározottabban állítom: a 2005-ös forrásmegosztási rendelet jelen előterjesztés formájában nem tekinthető jogszerűnek.ö

Ennyit a főváros és a kerületek viszonyáról. Arról nem is beszélve, hogy szintén a jegyzőkönyv mondja, hogy az adatok nyilvánvalóan eltérnek a valóságtól.

Folyik a bokszmeccs, tisztelt Országgyűlés, tántorognak a versenyzők, majdnem összeesnek. Én azt javaslom: dobják be a törölközőt!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 155 2005.04.05. 6:58  138-162

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A mai nap a parlament önkormányzati bizottsága meghallgatta dr. Lamperth Mónika belügyminiszter asszonyt. A háromórás meghallgatás alkalmat adott, hogy megbeszéljük vele az önkormányzatok akut, megoldatlan, súlyos, mindennapos problémáit, a finanszírozás nehézségeit, a szolgáltatási színvonal csökkenésének az okait, és elbeszélgettünk arról is, hogy miért sikertelen az úgynevezett közigazgatási reform, amit a ciklus elején meghirdetett a belügyminiszter asszony. Erről a problémáról, amiről ma itt általános vita van, nem volt szó, senki nem említette, hogy ilyen nagy horderejű kérdést tárgyal ma a parlament plenáris ülése, mint a kistelepülések várossá nyilvánítása. Ez nem ütötte meg az ingerküszöbét a belügyminiszter asszonynak, de egyik képviselőtársunknak se.

A belügyminiszter asszony kiosztatott egy háttéranyagot az önkormányzati bizottság részére 2005. április 5-ei belügyminiszteri meghallgatáshoz, ebben sem szerepelt ez a kardinális kérdés. Persze, nem szerepeltek azok a problémák se, amire az ellenzéki képviselők rámutattak, amire minden önkormányzat választ vár, de feleslegesen és hiába vár. Ebből az anyagból szeretnék idézni. Egy kicsit másabb számaim vannak, mint Jauernik úrnak, pedig ő alelnöke az önkormányzati bizottságnak, ugyanezt kapta meg, mint jómagam. A helyi önkormányzatok száma 2005. január 1-jei állapot szerint: községi 2704 darab, nagyközségi 167 - bár jelzem, ez a szám stimmel mindannyiunknál, talán még államtitkár úrnál is -, városi önkormányzat 251, megyei jogú város 22, fővárosi kerület 23, főváros egy.

A belügyminiszter asszony háttéranyagának 43. oldaláról szeretnék arra rámutatni, miről is vitatkozunk itt mi ma; kérem szépen, 4, azaz négy községről. Ugyanis ez a táblázat bemutatja Magyarország településeinek megoszlását lakosságszám szerint. Községek összesen 2704 darab; lakosságszám szerint ezek közül öt- és tízezer lakos közé négy darab község esik. Az előterjesztők úgy indokolták, hogy már a lakosságszám is meghaladja az ötezret. Kérem szépen, kettő- és ötezer közötti lélekszámú községünk 353 darab van, ezer és kétezer között már 632. Ötszáz és ezer fő közötti, tehát ezer fő alatti kistelepülésünk 689. Aztán ötszáz alatti 916, és száz alatti pedig 110.

De ha fordítunk a 43. oldalról a 44. oldalra: az előterjesztők azon túlmenően, hogy négy darab község problémájával foglalkoznak, bemutatom azt, illetve ezt a táblázatot idézem, ez az összes község 0,15 százaléka, az összes települések viszonylatában 0,13 százalék, lakossága összesen 26 566. Az ellenzék számára ez már izgalmas. Ez a 26 566 lakos, ezeknek a községeknek a lakossága, számunkra ők a fontosak. Úgyhogy olyan problémával foglalkozunk, ami az önkormányzatokat, a településeket és a lakosságnak összesen a 0,26 százalékát érinti, tehát 1 százalék alatt van.

Mire gondolok én akkor, amikor felteszem azt a kérdést, hogy vajon az előterjesztők mégis miért nyúltak ehhez a kétharmados törvényhez. A kormányzat olyan mostohán bánik a kistelepülésekkel, hogy valami gesztust óhajtottak önök gyakorolni, ahelyett, hogy megmondták volna név szerint, melyik ez a négy település. Kérem az előterjesztőket, mondják meg, melyik az a négy település, ahol önök úgy látják, azoknak a várossá nyilvánítása azért indokolt, mert már öt- és tízezer között van a lakosságszámuk.

Sokkalta korrektebb lett volna, ha önök előállnak egy konkrét javaslattal, lehet hogy azt támogatni tudtuk volna. Ez így álságos és szemfényvesztő. Ugyanis, tisztelt kormánypárti képviselők, ha önök gesztusokat szeretnének gyakorolni a falvak, a kistelepülések felé, akkor kezdjük ott, hogy szíveskedjenek nem bezárni az óvodát, nem megszüntetni a kispostákat, a vasútállomásokat, a közúti közlekedést biztosítani, a zsákfalvakban kiépíteni az utakat, ahogy azt a kormányprogramban megígérték. Kérem szépen, ne húzzák el a mézesmadzagot a 2704 községi önkormányzat és település lakói előtt! Ne játsszanak azzal, hogy őket várossá is lehetne akár nyilvánítani! És ne vegyék el a nagyközségektől azt a rangot vagy azt a besorolást, amit már korábban valamilyen oknál fogva kiérdemeltek. Milyen dolog ez, 2704 községgel így játszadozni, hogy lehetsz város is?! - Mi jót akarunk, mi, kormánypártiak, akár város is lehetsz.

Azt szeretném mondani a szocialista képviselőtársaknak, akik előterjesztették ezt a javaslatot, emlékezzenek vissza, kisdobosból először közülük is úttörők lettek, aztán úttörőkből KISZ-tagok. Kisdobosból még soha nem lett MSZMP KB-tag azonnal. Valami rangsorolást szíveskedjenek betartani, mert egyébként nevetséges ez a javaslat. Az önkormányzatoknak nem ez a problémájuk, hogy ebből a négy községből várossá lehet-e nyilvánítani bármelyiket. Nyilvánítsuk, mondják meg, melyik ez a négy község, ami most a városi rangot valamilyen formában megérdemelné. És ne provokálják ilyen formában a kétharmados törvényeket, de leginkább ne provokálják azt a 2704 községet, ahol az emberek boldogulni szeretnének, mi pedig szeretnénk ezt elősegíteni, és nem csak dumálni arról, hogy milyen jó lenne, ha városok lennének.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 176 2005.04.19. 4:54  169-205

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az önkormányzati bizottság mind a három napirendről szavazott a bizottsági ülésen, és határozott kisebbségi vélemény - 9 nem szavazat - a 15233. számú, azaz a napirendünkön jelenleg most 36/c sorszám alatt szereplő határozati javaslattal szemben fogalmazódott meg. Ez az az országgyűlési határozat, amely a jelenleg hatályban levőt hatályon kívül helyezni kívánja, és a helyébe kíván lépni. Teszi ezt olyan módon, tudtuk meg az Igazságügyi Minisztériumtól, hogy már nem tartalmazza azokat a teljesített feladatokat, amelyeket a kormány álláspontja szerint elvégzett, viszont továbbra is tartalmazza a nem teljesített, illetve új határidő megjelölésével folyamatosan teljesítendő feladatokat. Sőt, tartalmaz néhány újabb feladatot is.

A kisebbség véleménye szerint egy országgyűlési határozat olyan törvényerejű jogszabály, amelyet végre kell hajtani. Hatályát a hatályosulásával veszti el, ez a fő szabály. Hatályon kívül helyezni, visszavonni okafogyottá vált országgyűlési határozatokat lehet és azokat érdemes, de sajnos a lakásmaffia elleni küzdelemben okafogyottságról nem beszélhetünk. Egy olyan határozatnak - amelyet az Országgyűlés 353 képviselőjének egybehangzó igenlésével fogadott el - a hatályon kívül helyezése a parlamenti munka lebecsülése, jogbizonytalanságot eredményez, talán még alkotmányossági aggályokat is felvet, ha egy ugyanabban a kérdéskörben hozandó új határozat majd kevesebb szavazatot kap, mint az előző.

 

(17.20)

Kérdés az, hogy leronthatja-e a korábban hozott országgyűlési határozat súlyát, rangját, eredményeit a kormány. Ha így tesz, az rossz üzenet, helytelen, és azt kell hogy mondjam, teljesen felesleges úgymond betartania az Országgyűlésnek. Azért, mert a kormány úgy látja, hogy a formáját tekintve szokatlan jogtechnikai megoldást követtek a képviselők, attól az még törvényes, tehát az eredeti határozatunk ugyanolyan házszabályszerű, mint bármelyik másik, és ezt az albizottság volt elnöknője, Devánszkiné dr. Molnár Katalin, az előttem felszólaló képviselőtársnőm 2004. május 25-én mondotta is itt a parlamentben.

Ami a beszámolót illeti: az arról alkotott kisebbségi vélemény lesújtó. Jogi fejtegetések, eszmefuttatások és vélemények halmazával találkozunk, olyanokkal, amelyeket az érintett kormányzati szervek az albizottság tevékenységének másfél éve alatt kifejthettek volna, sőt ki is fejtettek, csak akkor egyetértően és megvalósíthatóan. Most jönnek elő - a beszámoló tartalmazza - az alkotmányossági aggályok. Véleményem szerint az erre való hivatkozás kibúvó. Az alkotmányellenesség kérdését az Alkotmánybírósággal kellett volna az elmúlt időszakban megvizsgáltatni. Ilyen kezdeményezésre nem került sor. Miért nem került sor, ha ezek az alkotmányossági aggályok korábban megfogalmazódtak?

De a legnagyobb baj, hogy egy fillér sem jutott a végrehajtásra a 2005. évi költségvetésben. És ez nemcsak szégyen, hanem ez már törvénysértés. Szégyen az, hogy a kormány a végrehajtás helyett a hatályon kívül helyezésben utazik. Felülírni, kiüríteni igyekszik az érvényben lévő határozatot, félretolva az albizottság, a kamarák, a szakmai szervezetek és minden együtt dolgozó részvevő munkáját. Így nem lehet egy országot kormányozni, hangzott el Kilényi Géza professzor úrtól a bizottsági ülésen, aki nemrégiben tanulmánnyal jelentkezett a tárcák különutas törekvéseiről és a kisiklott reformról.

Sajnos, azt kell hogy mondjam, hihetetlen, de megtörtént, a társadalmat súlyosan érintő, a közvéleményt kiemelkedően foglalkoztató, teljesen apolitikus ügyben a kormány árokásásba kezdett, felrúgta azt a konszenzust, ami itt 2004. június 22-én megteremtődött. Éppen ezért a kisebbségi álláspont szerint a beszámoló legfeljebb tudomásulvételre érdemes, és emiatt sajnos szükség van arra, hogy a hatályban lévő országgyűlési határozatot ismételten, kihangsúlyozottan megerősítse a parlament.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 182 2005.04.19. 9:51  169-205

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Együttes általános vitája folyik a 71/2004. számú országgyűlési határozatnak, amelyet tavaly június 22-én az Országgyűlés teljes egyetértéssel fogadott el. Ennek ellenére a mai vitában két új tartalmú határozati javaslattal ismerkedhettünk meg, és ezek elvonják a figyelmet a lényegi problémákról.

 

(17.50)

A mai napon nem kellene másról beszéljünk, mint a feladatok teljesítéséről vagy nem teljesítéséről, de a kormány presztízsokokból arra kényszerít minket, hogy másról is folyjék a szó. Rendben van, vegyük szemügyre a kormány törekvéseit!

A kormány be akarja bizonyítani, hogy ki az úr a Házban. A tavalyi vitában jelezték, hogy nem tetszik a kormánynak az Országgyűlés által választott határozati megoldás, és be is vetettek minden házszabályi eszközt annak érdekében, hogy saját vélt igazságuk, illetve jogi álláspontjuk érvényesüljön. Mindennek már akkor sem volt semmi köze a kitűzött fontos célhoz, vagyis az ingatlan-nyilvántartás rendbetételéhez és az ingatlancsalás típusú bűncselekmények felszámolásához. Az Országgyűlés viszont egységes maradt. A képviselők értékelték azt a konszenzust, ami megszületett ebben a nagyon fontos, a társadalmat nyugtalanító, a közvéleményt folyamatosan zaklató bűncselekménytípus felszámolásában.

A kormányoldali képviselők ezen véleményüknek itt, a parlament plenáris ülésén hangot adtak - idézhetek a jegyzőkönyvből, Hajdu képviselő úrtól, Fodor Gábortól, Szanyi államtitkár úrtól. Meg is történt a csoda, leszavazták a kormány módosító javaslatait, de még a kétharmadot igénylő, Házszabálytól történő eltérést is elfogadták a képviselők, összesen 344-en, és csupán egyvalaki szavazott ellene, pont az a képviselő, aki a kormány strómanjaként ezt előterjesztette.

Megszületett az országgyűlési határozat, megkezdődhetett volna a munka - de nem kezdődött, mert a feladatok végrehajtásához pénzre lett volna szükség. És ezt a pénzügyi forrást, az országgyűlési határozat kötelezésének megfelelően, biztosítania kellett volna a kormánynak a 2005. évi költségvetésében. Nem lett pénz az országgyűlési határozat végrehajtására. A képviselők által beadott módosító javaslatokat már elutasította a kormánytöbbség. Filléres működési támogatás jutott, más hasonló civil szervezetek kárára, tőlük elvonva, a Sors-Társak Egyesületének.

Tegnap történt, tisztelt képviselőtársaim, hogy a miniszterelnök úr, finoman fogalmazva, lapátra tette a pénzügyminisztert. Az indokok homályosak, pedig örülhettünk volna annak, ha Gyurcsány Ferenc azzal áll elő: utólag észrevette, hogy a pénzügyminiszter szándékosan és tudatosan megsértette az országgyűlési határozatot, és ezzel az ő kormánya törvénysértővé vált. Történhetett volna így is, történhetett volna azért is, mert a magam részéről azért reménykedem abban, hogy Draskovics úr menesztésében ez a jogsértő szerepe is szerepet játszott.

Már decemberben láttuk, hogy pénz nélkül a határozatok végrehajtásából kevés valósul meg, de ilyen sovány eredményre nem számítottam. A kormány beszámolóját áttekintve megállapítható, hogy annak egyetlen erénye, hogy pontonként megmagyarázza, mit miért nem lehet végrehajtani.

Beszámoló? A címében az, de az igazságügy-miniszter úr már nem ilyen nagyzolós, nem beszámolónak hívja az anyagot. Azt írja: “A határozat alapján a kormány a következő tájékoztatást adja az Országgyűlésnek.ö Szóval, tisztelt képviselőtársaim, tájékoztatóról van szó. Tájékoztató, ennyi, és nem több. De azért arról nem tájékoztat, hogy melyik feladat teljesült vagy melyik nem teljesült, és melyik feladat - mondjuk, amelyiknek folyamatos a határideje - milyen arányban lett végrehajtva.

Én sem vállalkoztam ennek a kiderítésére, ugyanis az Országgyűlés részéről minimális elvárás egy kormánytól, hogy a kormány világosan számot adjon arról, hogy egy adott ügyben és annak a megoldásában meddig jutott el. És talán még ennél is fontosabb az, hogy közölje velünk, országgyűlési képviselőkkel és a közvéleménnyel, hogy milyen irányban halad tovább, mit szándékozik tenni, hogyan kívánja a kitűzött célt elérni. Tisztelt Ház! Adósunk maradt a kormány. Mindezt azért nem tudjuk, mert a beszámoló ezt nem tartalmazza.

Megtudtunk viszont a beszámolóból olyan fontos dolgokat, amivel eddig is tisztában voltunk - elnézést kérek, másfél évig dolgoztunk ezen képviselőtársaimmal közösen. Például megtudtuk azt - és most szó szerint idézek az 52. oldalról -: “A lakásokkal és az ingatlanokkal kapcsolatos csalás bonyolult szervezett bűnözési tevékenység.ö Köszönjük, tudtuk eddig is, most is tudjuk - de mit tettek ellene?

Ugyanott megint olvasható: “A saját tulajdonú lakás nélkül maradt kárvallottak 2005. év elejétől induló lakbér-támogatási programjaö szolgálja a feladat végrehajtását. Tessék megérteni, tisztelt kormány, ezeknek az embereknek nincs lakása - hol fizessenek lakbért? És ha véletlenül bérelni tudnak lakást, az a 7 ezer forintos támogatás mire lesz elég? Ezt tessenek megkérdezni a Sors-Társak Egyesületének tagjaitól! A tájékoztató ezért cinikus is.

Alkotmányossági aggályokat fogalmazgat meg. Olyan jogkövetkezményekről mondja ki, hogy végrehajthatatlanok, amelyekkel az albizottság tevékenységéhez kapcsolódóan annak idején még egyetértett - közben feltalálták azt, hogy ez esetleg alkotmányellenes. Mint elmondtam a kisebbségi véleményben, az Alkotmánybírósághoz ugyanakkor senki nem fordult.

A kezdeményezett jogszabály-módosításokat sorban elvetette a kormány. Ugyanakkor a tájékoztató 33. oldalán olvashatjuk: “A jelzések ténye igazolja az ingatlan-nyilvántartási jogszabályok felülvizsgálatának szükségességét.ö Kérem, ilyen mondatok vannak szó szerint ebben a jelentésben!

Ezt a tájékoztatót elfogadni nem, csupán tudomásul venni lehet. Ahhoz is igen nagy jó szándék kell az Országgyűlés részéről. Az eredeti határozatot hatályon kívül helyezni, újrafogalmazni, felpuhítani, ez egy elfogadhatatlan kormányzati törekvés.

A határidők tekintetében, és ezt beszéltük meg egy négypárti találkozón, még lehet módosításnak helye, egyszerűen azért, mert talán az idő kevés volt, vagy a feladat volt túl nagy, de akkor a határidők módosítását kell kezdeményezni. A határidők eltörlése, a felelősség elkenése durva, meggondolatlan kormányzati intézkedés.

A kormány kibújni igyekszik az Országgyűlés ellenőrzése alól. A kormány felmondja a konszenzust ebben a lényeges, fontos ügyben. Saját képviselőcsoportját szembe kívánja állítani az ellenzékkel egy fontos, és még egyszer hangsúlyozom: politikamentes ügyben. A kormánynak fáj, hogy vannak olyan országos ügyek, amelyekben egyetértésre jut az ellenzék és a kormánypárt. Kilényi Gézát szeretném idézni, a legújabb cikkében tett nyilatkozatát, amelyben azt mondta, hogy így nem lehet kormányozni, és azt fejtegeti, mint a kisebbségi véleményben elmondtam, hogy a tárcák egymás ellen harcolnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hétvégi hír az is, hogy a kormány és minimális többsége száz kis lépést kíván megtenni. Ugye, elképzelik: száz lépés - száz láb - százlábú. A százlábú okos, leleményes élőlény. Sok lábával mindig előre lép, de legalábbis egy irányba halad, és nem gáncsoskodik, mert ha az egyik lábával visszafelé lépne, előbb-utóbb felbukna. Kicsi teremtmény, ajánlom a kormány figyelmébe - lehet tőle tanulni.

Az országgyűlési határozat hatályon kívül helyezése igen bárdolatlan, agresszív kormányzati lépés. Ha ez az első lépés abból a százból, amit önök ígérnek, akkor ez bizony ballépés.

A meghozandó javaslat a tájékoztató tudomásulvétele mellett csak azt írhatja elő, hogy az Országgyűlés az érvényes határozatát erősítse meg, a kormánynak és a kormányzati szerveknek maradéktalanul végre kell hajtaniuk az eredeti, tavaly megszületett határozatot. Ilyen tartalmú határozati javaslat meghozatalát kezdeményezi az ellenzék, és kéri, és most kérem a kormánypárti képviselőket, hogy erősítsék meg a 2004-ben leadott igen szavazatukat a 2005. évben is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 192 2005.04.19. 9:46  169-205

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Már szó volt a beszámolónak nevezett tájékoztatóról, én az országgyűlési határozatról szeretnék még pár szót szólni.

Ez a most benyújtott országgyűlési határozat példátlan módon a 2004-ben meghozott határozatot hatályon kívül akarja helyezni, annak hatályon kívül helyezését kezdeményezi, és így kísérli meg elfedni azt a szomorú tényt, hogy az alaphatározatban előírt feladatokat nem, némelyiküket minimális eredménnyel végrehajtotta az arra kijelölt szervezet.

A mostani tervezet az el nem végzett feladatokat 18 pontban próbálja meg újrafogalmazni, és a teljesítési határidőket 2005. december 31-éig eltolja, sőt nincs is teljesítési határidő, egyetlen határidő van: 2005. december 31-e. A javaslat az Országgyűlés figyelmének elterelésére irányul, valamint a képviselők félrevezetését célozza meg akkor, amikor nem nevezi meg tárcánként a felelősöket az adott feladatoknál, hanem az országgyűlési határozat végrehajtását nemes egyszerűséggel a kormányra bízza. Ugyanis a jelenleg érvényben lévő, élő országgyűlési határozatunknak az volt az erénye - és egy fontos erénye volt -, hogy az intézkedéseket komplexen gondolta végig. Ezt a munkát az albizottságban végeztük el, nem egyedül, hanem civil szervezetekkel, kamarákkal, szakértőkkel együtt, és minisztériumonként, fontossági sorrendet felállítva összehangolt cselekvési programot írtunk elő. A feladatok logikusan kapcsolódtak egymáshoz és egymásba. Ezért volt várható, hogy hatékony eredményt hoznak.

Az új határozati javaslat indokolásában el is ismeri, hogy a korábbi feladatokat újrafogalmazza, és valóban felhígított, elkent, általánosított szakmai bikkfanyelven rontja le az érvényben lévő határozat tartalmát.

A leghatározottabban le kívánom szögezni, hogy új országgyűlési határozat meghozatalára semmi szükség nincs. Ellenben szükséges az érvényben lévő maradéktalan végrehajtását kezdeményeznünk újra.

Nézzük meg, miért nem lehet ezt megcsinálni? Miért gondolták meg magukat a kormánypárti képviselők? De szeretném őket emlékeztetni, hogy hogyan gondolkodtak még 2004. május 25-én. Említettem, hogy Hajdu képviselő úr - aki most kiment, tőle is fogok idézni - azt mondta: “Az önkormányzati bizottság, csakúgy, mint a három bizottság együttes ülésén, egyhangúlag fogadta el azt a jelentést, illetve a mai előterjesztést. Ez ritka eset a parlamentünk történetében.ö - mondta Hajdu képviselő úr.

Hogy fogalmazott dr. Fodor Gábor, az SZDSZ képviselőcsoportjából? Azt mondja: “Nos, én ennek az albizottságnak a munkáját azért is tekintem különlegesnek, mert az utóbbi időszakban egyedülálló, hogy a különböző pártok képviselői teljesen egy irányba, egymásra figyelve, egymás érveit figyelembe véve tudtak dolgozni, és képesek voltak konszenzussal letenni egy jelentést az asztalra.ö

Mit mond dr. Szanyi Tibor politikai államtitkár? “Most mondok valamit. - ezt mondja, hogy most mond valamit - Egy maffia egy óra alatt hihetetlen mennyiségű galádságot bír kitalálni. Ugyanakkor egy több hónapos nyomozás tekintetében elég egyetlen ügyviteli hiba vagy eljárási hiba, megint mehet az iszapbirkózás tovább, illetve a homokban biciklizés.ö - mondja ő, és ebben igaza van, mindegy, hogy a megfogalmazás egy kicsit fellengzős és slendrián.

“Ezt azért bátorkodom mondani - idézem tovább Szanyi Tibort -, mert nem szoktunk ugyan igazából szennyest kipakolni, mégis azért tudjuk mindannyian, volt itt erről többször is szó a parlamentben.ö

(18.20)

S a végén azt mondja: “És attól tartok, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ez ügyben a kormánynak nagyon is jól jön az Országgyűlés támogatása.ö Erről a támogatásról kívánnak önök lemondani, amit az államtitkár úr hasznosnak és szükségesnek tartott.

Végezetül hadd idézzek dr. Hankó Faragó Miklós igazságügyi minisztériumi államtitkártól, aki ma is képviseli a kormányt itt a plenáris ülésen. Mit tetszett mondani, államtitkár úr? A 23 294. oldalról idézem a következőket: “A fentiek figyelembevételével kérem képviselőtársaimat, hogy értékeljék a határozatban megfogalmazott célokat, amelyek a jogbiztonság erősítésére irányulnak. Kérem önöket, hogy támogassák a határozati javaslatot.ö Miért állnak elő most, háromnegyed évvel később azzal, hogy ezt a határozatot hatályon kívül kell helyezni, s egy új határozatot kell megfogalmazni és megszavaztatni? Attól tartok - s nem kell ehhez nagy jóstehetség -, mi azt látjuk, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány ebben a témában utoljára számolt be most. S miután a választások közelednek, a december 31-ei határidő után már nem fogunk találkozni ennek a problémának a feldolgozásával. Ez az a hátsó szándék, amit felfedezni vélek abban, hogy önök háromegyed év után teljesen meggondolták magukat a határozattal kapcsolatban.

De ennek a határozatnak más előnyei is voltak. Nemcsak az, hogy konszenzusra épült, hanem az is, hogy széles szakmai-tudományos alapra támaszkodott. Önök úgy gondolták, hogy ebben a tájékoztatóban - amit beszámolónak hívnak - ezeket a szakembereket is meg kell sérteni. Azt állítják, hogy - szó szerint idézem a beszámolóból - „ ugyanis megalapozott tudományos kutatást nem végeztek a lakásmaffia-tevékenységgel kapcsolatosan, csak az áldozatok köréből nyert tapasztalati ismeretekkel rendelkezünkö. Ugyanitt olvasható az is, hogy “az eredmények ismeretében lehet csak e bűnelkövetési forma megfékezésére és a sértetté válás megelőzésére vonatkozó konkrét cselekvési lehetőségeket kialakítaniö. Ezt most írják, a múlt héten beadott beszámolójukban, tájékoztatójukban! Tehát kétségbe vonják azt, hogy többet tudunk a lakásmaffia-tevékenységgel kapcsolatban, azt állítják, hogy csak a tapasztalati tényeket ismerjük, és nem tudunk többet, mint egy évvel ezelőtt. Sőt konkrét cselekvési lehetőségeket majd csak a jövőben kell kialakítani. Kérem szépen, ez azt jelenti, hogy önök ezt a harcot nem kívánják folytatni. Előre látják azt, hogy az új pénzügyminiszternek - ha majd találnak maguknak ilyet - sem kell forrást biztosítani a végrehajtáshoz szükséges feladatokhoz.

De továbbmenve nézzük meg, hogy milyen súlyos probléma a ma Magyarországon uralkodó ingatlan-nyilvántartási és földhivatali káosz. Szerintem ez az országos ingatlan-nyilvántartási káosz okozta azt is, hogy a földművelők a legnagyobb jó szándék mellett sem tudtak valós adatokat közölni az európai uniós pályázataikhoz, hiszen az államtól nem kaptak közhiteles földhivatali adatokat. Ha előre gondolkodom, és úgy gondolom, hogy európai uniós pályázatokat városok is be fognak nyújtani, akkor azt látom, hogy a városok európai uniós versenyében ugyanilyen súlyos hátrány várható, ha a lakáskataszterrel kapcsolatosan kell adatállományt közölnünk, mert ezek sem valósak. S akkor majd a városlakók is tüntetni fognak? Ide fogunk eljutni a végére!

Azt szeretném kérni még egyszer a kormánypárti képviselőktől - mert a kormánytól teljesen felesleges belátást várni -, gondolják végig, hogy mire kényszeríti őket most a saját kormányuk. Arra kényszeríti önöket, hogy egy tavaly elvégzett munka eredményeként megfogalmazott határozati javaslatok közül azokat, amelyeket a kormány nem hajtott végre, önök most módosító javaslatként újra előterjesszék, és ezeket a módosításokat esetleg nem fogják elfogadni a kormánypárti oldalon. Akkor hogyan is állunk azzal a bizonyos jogbiztonsággal, amiről Hankó Faragó államtitkár úr beszélt? Ugye, mekkora jogbizonytalanságot eredményez az, hogy ha egyszer valamit százszázalékosan elfogadtak, háromnegyed évvel később meg nem fogadják el? A lakásmaffia által foglalkoztatott jogászok valószínűleg kuncognak, nevetnek a markukba, hogy ilyen mafla az Országgyűlés, hogy a saját határozatát rontja le, és azt üzeni az ingatlancsalóknak, hogy kérem, tessék csak nyugodtan keresgélni a kiskapukat, mi majd elvitatkozunk egymással azon, hogy mi a teendő, hogyan és miképpen lépjünk majd fel önök ellen, valamikor a jövőben, lehetőleg beszámolási kötelezettség nélkül.

Már csak abban bízom és abban reménykedem, hogy ezt a munkát a 2006-os választások után újra tudjuk indítani. S azért harcolok most, hogy legalább a határozat maradjon életben, mert ez a határozat legalább alapul fog szolgálni ahhoz, hogy egy következő kormányzat valós alapon és eredményesen vegye fel a harcot a lakásmaffiával szemben. Önöktől ez nem várható. Nagyon sajnálom! (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 200 2005.04.19. 2:22  169-205

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Ma is úgy tekintek önre, mint az albizottság elnökére. Jó volt önnel együtt dolgozni, hasznos volt, öröm volt. Most azt tetszik nekem mondani, hogy vészmadárkodok. Ennek pont az ellenkezője az igaz. Januárban Hankó Faragó államtitkár úr négypárti egyeztetésre hívott minket össze. Az ottani jegyzőkönyvek tanúsága szerint - és itt a nagy plénum előtt nem akarom nyilvánosságra hozni ezt a zárt ülési jegyzőkönyvet - azt mondtam, hogy lejártak a határidők, de tessenek dolgozni, várjuk a beszámolót, legyenek benne eredmények, és nem szaladunk minden kamerához oda, minden mikrofonba nem fogjuk elmondani, hogy ennyit mulasztott a kormány, így és úgy.

Így történt. Nem szóltunk senkinek, mert beláttam mindig azt, hogy minden belső probléma föltárása a lakásmaffiának kedvez. Amikor a kormány az összes módosító javaslatunkat a költségvetésnél ebben az ügyben elutasította, akkor sem emeltük nagyon fel a szavunkat. Amikor a társasházi törvénynél figyelmen kívül hagyták azokat a javaslatokat, amelyek már a lakásmaffia elleni küzdelemhez járultak volna hozzá, amikor az illetéktörvényeknél leszavazták, mindent leszavaztak, csendben voltunk.

Csak, kedves képviselő asszony, meg kell mondanom, eljutott az ellenzék egy olyan fázisba, amikor azt mondja, hogy a hallgatás nem vállalható tovább, nem megfelelően tisztességes magatartás, mert - ismerjük a szólásból - bűnösök közt cinkos, aki néma. Nem lehet szó nélkül hagyni azt, hogy nem teljesítette a kormány a határozatot, és hatályon kívül akarja helyezni, hogy a jövőben se kelljen semmit se csinálnia ezen a területen. Nem értem, miért gondolja úgy, hogy ez hoz a konyhára. Valami hátsó indokai kell hogy legyenek ennek a tehetetlenségnek, az eltolásának a határidőknek, a felelősöknek, mindennek.

Presztízsokok előtérbe helyezése - ez a valós igazság. Most már el kell hogy mondjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a közvéleménynek, hogy önök nem teljesítettek semmit, amit vállaltak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 69 2005.04.25. 3:14  68-74

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Gyurcsány Ferenc a közelmúltban hirdette meg a száz apró lépés politikáját. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nincs apró!)

Az első lépés, amelyet nyugodtan minősíthetünk ballépésnek (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!), sajnos a lakásmaffiának kedvez. A dumakormánynak nem számít több száz család sanyarú sorsa, hiszen köztudott, hogy a szervezett bűnözői csoportok kíméletlenül bánnak el megtévesztett honfitársainkkal. Képviselőtársaim, nézzük meg, hogy eddig mit tett a szocialista kormány bátran és lendületesen!

2004. június 22-én négypárti támogatással fogadta el az Országgyűlés azt az országgyűlési határozatot, amely összegezte a parlament lakásmaffia-albizottsága munkájának eredményét, meghatározva a szükséges kormányzati intézkedéseket, megjelölve azok felelőseit, előírva a teljesítési határidőt, kormányzati pénzt rendelve a végrehajtáshoz. A Gyurcsány-kormány első ízben a 2005. évi költségvetés elfogadásával sértette meg a határozatot: egyetlen fillért sem biztosított a lakásmaffia-ellenes fellépésre. A határozat többi feladata sem teljesült: nem jutottak szerephez az önkormányzatok, nem készültek el a beígért törvényjavaslatok, nem kaptak kárpótlást az áldozatok.

A beszámolóból kitűnik: változatlanul nincs egyetértés az érintett minisztériumok között, és a káoszt a kormány most fokozni kívánja. A kormány az érvényben lévő, de általa végre nem hajtott határozati javaslat hatályon kívül helyezését kezdeményezte (Egy hang az MSZP padsoraiból: Óh!), és ezzel felrúgja az itt létrejött konszenzust. Így fokozza a jogbizonytalanságot, és ezzel a lakásmaffia malmára hajtja a vizet. A kormány a 2004. évi határozat kiüresítésével kísérli meg elfedni azt a szomorú és egyben felháborító tényt, hogy az előírt feladatok nagy részét egyszerűen elsumákolta a sumákkormány. (Hangok az MSZP padsoraiból: Hű!) A szocialisták újra bebizonyították, hogy beszédben, tervek készítésében verhetetlenek, ám konkrét lépések soha nem követik a lózungokat.

Az új határozati javaslat meghozatalára semmi szükség, ellenben az érvényben lévő maradéktalan végrehajtására annál inkább. A lakásmaffia elleni fellépés rendkívül fontos társadalmi kérdés. A kormányzati tétlenkedés a bűnözőknek kedvez. Miközben a Gyurcsány-kormány propagandaakciókat szervez, az ingatlancsalók kedvük szerint folytatják tevékenységüket.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kormánytól elvárják az emberek, hogy világosan számot adjon arról, hogy egy adott ügy megoldásában meddig jutott el, és ennél még fontosabb, hogy közölje, milyen irányba kíván továbbhaladni.

Ezért kérdezem, államtitkár úr, miért nem biztosított pénzt a kormány a határozat végrehajtásához a 2005. évre. Miért nem születtek meg a szükséges és elengedhetetlen jogszabályok, hol a lakástörvény? Tisztában van azzal, hogy az eddigi eredmények elégtelenek? Miért a konszenzussal elfogadott határozat az ellenség, és miért nem a bűnözők?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 73 2005.04.25. 1:04  68-74

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szót, elnök úr. Államtitkár úr, a válaszát nem fogadom el. Ön most abból az 54 oldalas, tájékoztatónak éppen csak megfelelő beszámolóból két oldalt idézett, igazolandó, hogy valamicske teljesítés történt. A másik 50 oldal arról szól, hogy mit miért nem hajtottak végre, mit miért nem tudnak végrehajtani, és mit miért nem akarnak végrehajtani.

Én a képviselőtársaimhoz fordulok. Tavaly 353 igennel itt a parlamentben teljes konszenzussal fogadtuk el ezt a határozatot. Ennek a határozatnak a végrehajtása garancia a lakásmaffia elleni küzdelemre. Én azt kérem a kormánypárti képviselőktől is, hogy az akkori igenjüket erősítsék meg. Nem lehet elfogadni azt, hogy a kormány ennek a határozatnak a hatályon kívül helyezésére törekszik. Ezt a határozatot meg kell tartani. A nem szavazattal tudjuk a határozatot érvényben tartani. Erre kérem a kormánypárti képviselőket is.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 48 2005.05.03. 8:16  47-67

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Tévénézők, Áldozatok és Lakásmaffiózók! Végre elkezdődik a részletes vitája annak az országgyűlési határozatnak, amelyet tavaly 353 igen szavazattal fogadtunk el ebben a parlamentben, és soha nem látott konszenzus alakult ki ezzel kapcsolatosan. A módosító javaslatot egymagam nyújtottam be, és egyedül is maradtam a módosító indítvánnyal. Engedjék meg, igen rövid a módosító javaslatom, ezért szó szerint felolvassam önöknek, hogy képet kapjunk az első hozzászólásban, hogy miről is folyik ma majd a vita, mert sajnos a legkevésbé fog szólni az áldozatokról és a lakásbűncselekmények felszámolásáról.

“Az Országgyűlés tudomásul veszi az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatosan feltárt visszaélések megakadályozásáról, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló 71/2004. (VI. 22.) országgyűlési határozatban megjelölt feladatok teljesítéséről szóló beszámolót, azzal, hogy a feladatok többsége nem vagy csak részben teljesült. Az Országgyűlés felkéri a kormányt az országgyűlési határozat maradéktalan végrehajtására.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! A beszámoló annyit jelent általában, hogy valaki számot ad a teljesítésről. A tájékoztató - mert Petrétei igazságügy-miniszter úr, aki ezt a beszámolót előterjesztette, maga is tájékoztatónak hívja ezt az 52 oldalas anyagot - gyakorlatilag annyit jelent, hogy mond is valamit, meg nem is, felszínesen esetleg belekap egy-egy témába, hol részletesebben, hol alaposabban, de mindenképpen csak tájékoztat. Ennek a tájékoztatónak van ma a vitája. Az elfogadás, ami a tájékoztatóval kapcsolatos alkotmányügyi bizottsági ajánlás, annyit jelentene, hogy a benne foglaltakkal mindenki egyetért, azt jóváhagyja, azonosul vele. Ez az elfogadás.

Éppen ezért azt javasolom, hogy ne elfogadjuk, csak vegyük tudomásul ezt a beszámolót, ezt a tájékoztatót, mert ez is elégséges ahhoz, hogy a munka tovább folytatódjék, ha a kormányzat egyáltalán folytatni kívánja ezt a munkát. Dr. Vastagh Pál alkotmány- és igazságügyi bizottsági elnök az indokolásában rögzíti azt a tényt, hogy a kormány benyújtotta ezt a beszámolót, első beszámolónak hívja Vastagh úr ezt a tájékoztatót. Ennél többet nem mond, csak az elfogadását javasolja. A parlament egyik legtekintélyesebb bizottsága így honorálja az érkeztető bélyegzőt, a láttamot, a napot. A kormány papírja megérkezett, a tájékoztatót benyújtották, azt pecséttel iktattuk, és ebből az következik, hogy el is fogadjuk tartalmi elemzés nélkül, tisztelt Ház? Részletes értékelést mellőzve?

Óvatosan kellene bánni az alkotmányozással általában, mert ha ezt a példát követnénk, akkor előfordulhatna majd pár év múlva a parlamentben vagy akár a jövő héten is, a száz lépés egyikeként, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, írja meg az alkotmányt, és azt nyújtsa be. És Petrétei igazságügy-miniszter irodai magányában leülve megírja az alkotmányt, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kijavítja benne a helyesírási hibákat, aztán az alkotmányt benyújtják, és ezzel, a mai előterjesztésből az következik, hogy azt el is fogadjuk. Nem vitatkozunk róla, nem tárgyaljuk meg, tudomásul vesszük, hiszen benyújtották. Ez elfogadhatatlan!

Ezt tulajdonképpen jól tudja Vastagh Pál elnök úr is az alkotmányügyi bizottságban, hiszen egy héttel később, április 18-án benyújtott egy másik országgyűlési határozatot a jogi segítségnyújtásról szóló, valamint a közvetítői tevékenységről szóló törvény végrehajtásához szükséges kormányzati intézkedésekről. Kérem szépen, ebből már az igazságügy-miniszter úr tudja, hogy mi a dolga. A benyújtott országgyűlési határozat ugyan nem négy sor, mint amiről most tárgyalunk, hanem hét sor, de érdekes módon már hozzá van fűzve hét oldal részletes indokolás. Ez az indokolás, kérem szépen, a lakásmaffia-határozat mögül hiányzik.

A konszenzussal meghozott határozat érintettjei, tehát akik közreműködtek, akikre vonatkozott a még mindig érvényben lévő határozat, amely feladatot adott az igazságügy-miniszternek, a földművelésügyi miniszternek és a pénzügyminiszternek a végrehajtás oldaláról, ma már le vannak váltva. Gyurcsány úr menesztette mind a hármukat a kormányból. Alkalmatlanságuk deklarálásában, remélem, szerepet játszott az a körülmény is, hogy a lakásmaffia elleni küzdelemben impotensnek mutatkoztak mind a hárman, külön-külön és együttvéve is.

Petrétei úr folytatja elődje negliganciáját, következetesen távol marad a lakásvisszaélések témájától, mindig államtitkár úr van itt, aki lehet, hogy szívén viseli a dolgokat, de az igazságügy-miniszternek - jó, ha visszatekint Bárándy úr sorsára - talán részt kellene vennie e fontos társadalmi kérdés megvitatásában. Tehát ne tartsa távol magát az igazságügy-miniszter a lakásmaffiától, de az áldozatoktól sem, mert az áldozatokról van itt szó. Álságos és valótlan az a magyarázkodás, miszerint a hatályon kívül helyezés nem változtat a dolgok lényegén. Dehogynem változtat, tisztelt parlament! A kormány megszünteti a határidőket, eltörli a felelősöket, a felelősséget, és nyilvánvalóan arra törekszik, hogy ebben a ciklusban már soha többé ez a téma ide, a parlament elé ne kerüljön. Ugyanis jövő ilyenkorra már nem fogunk itt ülésezni. Kampány lesz, sőt a kampány finise lesz, az Országgyűlés már fel lesz oszlatva.

Nagyon jól tudja ezt a kormány, és arra törekszik, hogy ebben a témában a feladatokról soha többet számot adni az ország nyilvánossága előtt és az áldozatok szemébe nézve ne kelljen. Ha egy határidő folyamatos, és ebben a határozatban több folyamatos határidő volt, tudjuk, hogy 37 határidő volt, megszabva tárcák szerint a felelősséget, a határidőt, volt benne folyamatosság is. A folyamatos határidő azt jelenti, hogy a feladat napról napra időszerű és követendő. A folyamatosság azt jelenti, van feladat hétfőre, keddre és a hét többi napjára is. Ha úgy cselekszünk, hogy május elsején lépünk egyet, majd december 31-én megvizsgáljuk, hogy jó irányba léptünk-e, vissza kell-e lépni, vagy beleléptünk-e valamibe, akkor az már késő, az már nem folyamatosság, kérem szépen.

Felhívom a figyelmet arra, hogy a kormány minden folyamatos határidejű feladatot eltörölni akar, és az alkotmányügyi bizottság úgy gondolja, hogy ezt elfogadja. Hát még tudomásul sem szabad venni! Azt mondja a kormány ezzel az országgyűlési határozattal, hogy nem kíván dolgozni. Tisztelt Ház! Kedves Tévénézők, Áldozatok! Teljesen világos, a Gyurcsány-kormány három dologgal szemben harcképtelen. Mondom a három a témát: vereséget szenvedett a kormány a parlagfűtől, a gyapjaslepke hernyóitól és a lakásmaffiától. Ez a három első ballépés, amelyet a Gyurcsány-kormány megtett. Remélem, nem lesz folytatása.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 56 2005.05.03. 5:42  47-67

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban arról szól a vita - és a vita keretéből nem kell hogy kilépjünk, hiszen lesz még egy napirendi pont -, hogy elfogadjuk-e ezt a beszámolót, vagy tudomásul vesszük, vagy elutasítjuk, mert Szentgyörgyvölgyi képviselőtársam felvetette azt is, hogy háromfajta variáció van. Azt hiszem, én hosszan kifejtettem, hogy mit jelent az elfogadás és a tudomásulvétel közötti különbség. Ezzel akarom érzékeltetni, hogy valamicske teljesítményt, valamit mégiscsak tettek, nem összehangoltan, nem az országgyűlési határozat menetrendje szerint, nem abban a logikában, ahogy azt összeállítottuk és egyhangúlag jóváhagytuk, hanem különböző ténykedések történtek azon a területen, amit a lakásmaffia elleni küzdelemnek tekintünk.

A legfontosabb talán valóban az, hogy a földhivataloknál most már jobb a munkavégzés, tehát a naprakészség inkább közeli most már, mint távolinak mondható. Csakhogy az országgyűlési határozatban az volt ám benne, hogy ezt a naprakészséget meg is kell őrizni, és a naprakészség napról napra őrizendő meg, és nem szabad olyan helyzetbe jussunk, mint a földnyilvántartás ügyében, hogy állítólag az európai uniós gazdák azért nem tudták kiállítani rendesen a pályázati íveiket, mert maguk is rossz adatot kapnak a földhivataloktól.

Az általános vitában már elmondtam, most csak megismétlem, hogy nagyon súlyos eset lenne, ha a városok majd európai pályázatokat benyújtanak, és mondjuk, a lakáskataszter tekintetében nem tudnánk valós adatokat közölni, hiszen még ha nem is akarjuk az úgynevezett központot megtéveszteni, mint azt nagyon helyesen Moszkvával szemben sokszor alkalmaztuk, de azért változnak az idők reményeim szerint.

Az országgyűlési határozat elfogadása azért visszautasítandó, mert az országgyűlési határozat nemcsak ez évben, hanem döntően a költségvetés jóváhagyásával lett megsértve. A költségvetésben egy fillért nem biztosítottak azokhoz a feladatokhoz, amelyhez az országgyűlési határozat pénzt kívánt rendelni. Mert miért akarja most a gyapjaslepke hernyójának kiirtását a kormány az önkormányzatokra bízni, hogy az önkormányzat fizesse meg, az önkormányzati üres zsebből fizessék meg az esetleges permetezés árát? Ugyanez van a parlagfűirtásnál is. Azért utalok ezekre, mert azt mondtam, hogy ettől a háromtól tuti, hogy vereséget szenvedett a kormány, és ez elég nagy szégyen, hogy nem tudunk kifogni ennek a szimpatikus kis lepkének a hernyóján. Ha a lakásmaffia-tevékenységet városi, intellektuális bűncselekménytípusnak tekintem, akkor elmondhatnám, hogy a kormányon ez a három, Budapesten ugyanúgy a lakásmaffia és a kátyúk fognak ki. Tehát vannak olyan fátum dolgok, amin egyszerűen nem tud a kormány változtatni, mert nem akar, mert pénzt kellene hozzá rendelni; pénzt rendelni, nem csak úgy ímmel-ámmal 50 millió forintot egyik zsebből áttenni a másikba.

Szeretnék áttérni a Sors-Társak Egyesületére. Tisztelt Képviselőház! A Sors-Társak Egyesületének elnök asszonya pontosan tudja, hogy milyen vita folyik ma, én hívtam őt meg, és hogy honnan tudja volt elnök asszony (Devánszkiné dr. Molnár Katalin felé fordulva:), ne tessék aggódni az ismeretének a hiánya miatt, ugyanis Török-Szabó Erzsébet elnök asszony már 2005. április 4-én valamennyi képviselőhöz, köztük hozzánk is eljuttatta azt a segélykérő levelet, amiben azt kéri, hogy már történjék végre valami az áldozatok oldalát tekintve is a Sors-Társak Egyesületének jóvoltából, de a kormányzati tevékenység teljes hiányában.

Tehát a Sors-Társak Egyesülete és a civil szervezetek már látják, hogy csődbe jutott a kormányzati tevékenység, éppen ezért maguk kívánnak még hathatósabban, nagyobb szervezettséggel és nemzetközi összefogással segíteni ezekkel a kialakult maffia-bűncselekményekkel kapcsolatosan.

(12.20)

Én még azt szeretném mondani befejezésül, a módosító javaslatom indokolásaként: részemről, az ellenzék részéről egy kompromisszum, hogy nem utasítjuk el ennek a beszámolónak, tájékoztatónak az elfogadását, hanem csak a tudomásulvételre teszünk javaslatot. Elfogadni semmiképpen nem tudjuk, és ne is fogadja el az Országgyűlés.

Tavaly 353-an voltunk itt, amikor igen szavazatokat nyomtunk. Úgy látom, most összesen hárman vagyunk az albizottságunkból. Képviselőtársaim, ha most nincsenek is itt, a hétfői szavazáskor, a módosító szavazásakor és a végszavazáskor itt lesznek, legyenek olyan kedvesek megerősíteni a 2004. június 22-i igen szavazatukat! Nem lesz nehéz, hiszen csak arra mondanak igent, hogy folytatódjék a munka az eredeti konszenzussal és összefogással létrehozott országgyűlési határozat feladatterve mentén.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 60 2005.05.03. 2:16  47-67

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót. Nekem nincs vitám az elnök asszonnyal abban, hogy volt olyan eldöntendő kérdés, amelyet körüljártak ismételten, a jogerő kérdését újra megfontolták, de nem döntötték el. Amit viszont el kellett volna dönteni, és akkor talán beszélhettünk volna az elfogadásról, az a leglényegesebb kérdés, hogy a bíróságok felügyelete alá helyeződjön-e vissza az ingatlan-nyilvántartás, vagy maradjon a mostani Földművelésügyi Minisztérium hatáskörében. Erről azt olvassuk, hogy az Igazságügyi Minisztérium álláspontja változatlan, az FVM pedig azt mondja, a továbbfejlesztéshez szükséges alapvető feltételek biztosításában látja a megoldást.

Tehát gyakorlatilag ezt az eldöntendő kérdést kilenc hónap alatt nem tudta a kormány tető alá hozni. Ez azért történhetett, mert egymás ellen harcolnak a tárcák - ezt nem én mondom, ezt Kilényi Géza, az igazgatási, közigazgatási reformmal foglalkozó szakmai grémium főnöke nyilatkozta a De Jure című jogászmagazinban. A tárcák egymás elleni küzdelmének az áldozatai a különböző reformok, és ennek az interjúnak a címe: Így nem lehet kormányozni. Valóban, így nem lehet kormányozni, ha eltelik kilenc hónap, és ott tartunk, hogy ugyanazokat a problémákat csócsálgatja a kormány, amelyeket egyszer már a helyére tett az az albizottság, amelyik a munkáját eredményesen befejezte, a szakértőket meghallgatta, és a határozatot az Országgyűlésben teljes egyetértésben el is fogadták.

Úgy gondolom, a legnagyobb probléma az, hogy nem ment előrébb az ügy, egyetlenegy pontjában sem mozdult ki, éppen ezért a tudomásulvételnél többet nem tehetünk. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 68 2005.05.03. 7:35  67-78

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem először szót, mert az 1. sorszám alatti indítvány az enyém.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez természetesen megint arról szól, hogy a kormány ne helyezze hatályon kívül a konszenzussal létrehozott és érvényben lévő, úgynevezett lakásmaffia elleni küzdelemről szóló határozatot, hanem azt maradéktalanul hajtsa végre. Semmi szükség nincs arra, hogy új határozat szülessen, a maradéktalan végrehajtásra annál inkább. Tehát én megint csak a tavalyi 353-akhoz szólok, hogy képviselőtársaim, hol vagytok, illetve itt legyetek akkor, amikor majd a döntést és a határozati javaslatot meg kell szavazni.

A többi pontból hármat emelnék ki, a 9-est, a 10-est és a 11-est, de előzetesen azt szeretném elmondani, hogy a kormány arra kényszerítette a volt lakásmaffia-bizottság szocialista tagjait, hogy az el nem végzett országgyűlési határozathoz újra módosítóként adják be a korábbi határozati javaslatokat, az értelmetlenné átfogalmazott kormányszöveget érthetővé tegyék. És kérem szépen, most lássunk csodát, ezek közül a javaslatok közül, amelyeket elsősorban Devánszkiné dr. Molnár Katalin elnök asszony dolgozott ki, és részt vett benne Nyakó úr, Hajdu úr és Fodor Gábor úr is - mi sajnos már nem tudtunk ebben részt venni, mert rettenetesen kínos lett volna az érvényben lévő határozatot újból előterjeszteni, és sajnos minket nem kötnek olyan pártfegyelmi megoldások, mint esetleg önöket -, szóval ebből a tizenkettőből is hármat elutasított a kormány. Nem támogatja. Itt olvasom végig a bizottságokat is: az alkotmányügyi bizottság, az emberi jogi bizottság, a gazdasági bizottság, a költségvetési bizottság nem támogatja, és az önkormányzati bizottság - úgy látszik, ott sem voltunk elegen - szintén nem támogatja. Kérem szépen, milyen javaslatok ezek?

Ezek közül a legmegdöbbentőbb, hogy az emberi jogi bizottság egyharmada sem támogatja azt, hogy a kormány vagy a parlament a jövőben kikérje a Sors-Társak Egyesületének a véleményét. Ezt is elutasították. A benyújtók azt kérik, hogy vizsgálja meg, és a 2006. évi költségvetésben biztosítsa; ha tehát 2005-ben már nem biztosította, akkor talán ebben az évben fog pénzt adni a kormány - én nem vagyok ilyen naiv és ilyen jóhiszemű. Itt van az, hogy: a Sors-Társak Közhasznú Egyesülete véleményének figyelembevételével és közreműködésével. Erről olvastam föl a szép kormányzati célokat végrehajtó bizottsági szocialista többség nem szavazatát úgy, hogy sikerült összehozni még azt is, hogy egyharmada sem támogatja. A gazdasági bizottságban sem. Tévedtem, ne csak az emberi jogit pécézzük ki, a gazdasági bizottság sem akar egy fillért sem biztosítani a lakásmaffia elleni küzdelemre.

Tegnap mintha hallottam volna a száz ballépés között azt, hogy szakképzés lesz, oktatás lesz, meg minden hasonló. Az alaphatározatban, tisztelt képviselőtársaim, benne volt az, hogy az ingatlan-nyilvántartásnál, az ingatlanközvetítői tevékenységnél szakképesítési követelményrendszert kell kidolgozni. Ezt sem teljesítette a kormány. Erre beadják a képviselőtársaim újból módosítóként. Mit mond erről a bizottságok sora? Nem támogatja, nem támogatja. Illetve, bocsánat: támogatja, támogatja, de a kormány nem támogatja. Nem tartanak igényt a szakképzésre.

Ugyancsak nem ért egyet és az emberi jogi bizottság ülésén sem értett egyet azzal, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének igenis feladata van abban, hogy ne csak a különböző brókerbotrányokban süllyedjen el, hanem esetleg odafigyeljen azokra a lakáscélú jelzáloghitelezésekre, pénzintézeti teendőkre és pénzügyi műveletekre, amelyeket az eredeti országgyűlési határozatunk feladatul adott a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének. Most a kormány ezzel nem ért egyet, az előterjesztő képviselője sem ért vele egyet, sőt a gazdasági bizottság egyharmada sem támogatja.

Kimondom őszintén, kellemetlen és nagyon kínos lehet a volt bizottság szocialista tagjainak, hogy arra kényszerülnek, hogy újból előterjesszék azokat a javaslatokat, amelyekről jól tudjuk, hogy helyesek, ráadásul érvényben is vannak. Államtitkár úr, érvényben lévő országgyűlési határozati szövegeket kell újból és újból előterjeszteni. Na, egy kis módosítással, mert az önök javaslata például, tisztelt kormány, azt mondja, hogy: a lakásmaffia elleni küzdelem alapvető társadalmi érdek. Ez az új határozat. A régi határozat ezzel szemben azt mondta: alapvető érdeke a magyar társadalomnak. Szólaljon föl egy olyan képviselő, aki különbséget lát a kettő között! Ilyen szövegmódosítások vannak, ezért kellett, presztízsokokból hatályon kívül helyezni, vagy legalábbis erre törekedni, az országgyűlési határozatot.

Leszavazta a kormány a majdani lakástörvényben az áldozatok önkormányzati bérlakáshoz jutási lehetőségének a végiggondolását, azt, hogy végiggondolható legyen. Az első csalódás minket már tavaly ért, amikor a társasházi törvényben, majd a lakásszövetkezeti törvényben nem nyújtottak lehetőséget arra, hogy érvénybe lépjenek azok a módosító javaslatok, beépüljenek a jogszabályba, a törvénybe, amelyek a lakásmaffia elleni jogi fellépést elősegítik. De az, hogy már most kizárják annak lehetőségét, hogy az állítólag ősszel elénk kerülő lakástörvény befogadjon ilyen típusú hasznos jogi kezdeményezéseket, egyszerűen elfogadhatatlan!

Azt szeretném javasolni a képviselőtársaimnak, akikkel együtt volt szerencsém nagy örömömre az albizottságban dolgozni, hogy ezeket a módosító javaslatokat, amelyeket nem támogat a kormány, azért ne vonják vissza, mert a képviselők meggondolhatják magukat. Sőt, befejezésül ismétlem, megismétlem, nem a vita kedvéért, hanem a parlamenti egyetértést, összefogást, konszenzust elősegítendő, az áldozatok tömegének sanyarú sorsát ismerve, és a szükséges intézkedések helyességéről meggyőződve, amelyeket az eredeti határozatban megfogalmaztunk, kérem, hogy a képviselők 353 igen szavazattal az 1. módosító javaslatot fogadják el, ezzel tartsák életben a most hatályos országgyűlési határozatot, és szólítsuk fel a kormányt, hogy maradéktalanul hajtsa végre az abban szereplő feladatokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(12.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 72 2005.05.03. 8:18  67-78

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hozzászólásommal arra is lehetőséget teremtek, hogy elnök asszony folytassa majd a kiértékelését azoknak a javaslatoknak, amelyeket – megismétlem - kényszerből kellett előterjesszenek, hiszen valamennyi szerepelt a kormány által végre nem hajtott országgyűlési határozatban, igaz, hogy kicsit más szóösszetételben, de lényegét tekintve igen.

Az elmúlt hetekben a módosító hatályon kívül helyezési szándékkal párhuzamosan felfigyeltem viszont arra, több helyen is - a médiában, rádióban - megütötte a fülem, hogy mind a kettőnknek azt a kérdést teszik fel, hogy külön törvény szülessen-e a lakásmaffiával kapcsolatosan. Ezt a valótlanságot valahol, valakik bedobták a köztudatba, mintha a mi albizottságunk törvényt követelt volna a lakásmaffia ellen. Mi úgy láttuk, hogy a kiskapukat kell - mindenütt, ahol vannak, ahol megnyitották őket - becsukni, és a réseket kell betömni.

 

(12.50)

Tehát azt kértük, hogy a polgári törvénykönyv, a Pp., a Btk., a végrehajtási törvény, a lakástörvény, a szövetkezeti törvény, a társasházi törvény mindenütt fogadja be azokat a módosító javaslatokat, amelyek ezt a célt szolgálják. Ehelyett sorozatosan azt a kérdést teszik föl, hogy kérem szépen, nem akar a kormány törvényt alkotni, mi miért ragaszkodunk ehhez a törvényhez, és eleve bármifajta vitában a képviselőket hátrányos helyzetbe hozzák, mert valami ellen tiltakozni kell. Az soha nem egy jó, helyes megoldás, mi valamiért szeretnénk tenni. Ezeket a módosító javaslatokat a kormány eddig sorozatosan negligálta.

Úgy gondolom, hogy sajnos a lakástörvényben sem lehet arra számítani, hogy erősödnek majd az önkormányzatok pozíciói vagy a bérlők pozíciói, vagy bárki, aki lakással rendelkezik ebben az országban. Ezt a véleményemet arra alapozom, hogy a bizottsági ülésen kimondottan úgy nyilatkozott a kormány képviselője, hogy szó sem lehet arról, nem lehet beszélni a jövőben sem, és elzárkóznak olyan önkormányzatok támogatásától, akik majd a lakásmaffia áldozatainak kívánnak bérlakást juttatni, mert hiszen megszűnt ez a lakásigénylési rendszer, még ennek a felvetése sem törvényes, sőt különösen alkotmányellenes.

Szeretném azt mondani magam is kerületi vagyonbizottsági elnökként, hogy igenis, a helyi önkormányzati rendeletek adnak arra lehetőséget, hogy lakáshoz juttassunk olyan rászoruló, halmozottan hátrányos élethelyzetükben kilátástalanná váló embereket, akiket a képviselő-testület pályáztatáson kívül kijelöl bérlővé. Ezt a gyakorlatot ki kellene szélesíteni, vagy a polgármester, vagy a képviselő-testület hatáskörébe kellene utalni, és erről a lakástörvénynek kellene kimondani az első felhívó és ösztönző szót. Tartok tőle, illetve kérem, hogy ha majd ilyen természetű igények lesznek, akkor arra legyen az Igazságügyi Minisztériumnak valami füle. Alkotmányossági problémákat feszeget a beszámoló is azzal kapcsolatosan, hogy a jogerő kérdése azt mondja, megduplázná az ügyiratokat, és félelmetes számokat leírnak ide, 4 milliót meg 27 milliót, meg 40 milliót, tehát egyszerűen a praktikum oldalára terelik a jogbiztonságot.

Én végezetül egyetlenegy alkotmányos kérdést szeretnék feszegetni a módosító javaslatok összességével kapcsolatosan. Ezeket a módosító javaslatokat most a képviselők 50 százaléka plusz egy képviselő meg fogja szavazni, és az országgyűlési határozat részévé válva születik egy olyan országgyűlési határozat, amelynek az elfogadottsága nem éri el az azonos tárgyban korábban hozott, teljes igenléssel, egyetértéssel hozott, 353 szavazatot maga mögött tudó országgyűlési határozatot. Ebben a helyzetben mi az alkotmányos probléma? Az, hogy arra a tárgyra két országgyűlési határozat vonatkozik, az egyik százszázalékos elfogadottsággal bír, a másik a felét éppen csak átugrotta, és ez az utóbbi egyszerűen lerontja az előző országgyűlési határozatot, negligálja, átírja, átfogalmazza. Ennek a veszélye, ennek az üzenete több mint a lakásmaffia elleni küzdelem. Ez már a demokrácia felfogásának a kérdése, a jogbiztonság, a jogrend követésének a kérdése, alkotmányos kérdés.

Éppen ezért úgy gondoltam, hogy ha ebben az ügyben a szavazás, remélem, nem így fog történni, de mégiscsak életbe léptet azonos témában, azonos tárgykörben, azonos feltételek mellett született azonos típusú törvényjavaslatot, tehát egy országgyűlési határozatot, ki fogom kérni az Alkotmánybíróság véleményét a tekintetben, hogy ez egy helyes, követendő módszer-e a jövőben, vagy nem az. Remélem, olyan választ fogok kapni, hogy valószínűleg nem az, mert egy országgyűlési határozatot végre kell hajtani, a címzettje a kormány és annak minisztériumai, és az országgyűlési határozat végrehajtásáról évente minél csökkenőbb tartalmú beszámolót kell benyújtani, és az utolsó kormánybeszámoló úgy szól: az országgyűlési határozat valamennyi pontját végrehajtottuk, a folyamatosat is, megszűnt a lakásmaffia. Mert azt, hogy megszűnik, joggal feltételeztük tavaly, amikor ezt a határozatot megszavaztuk.

Nem azt mondom, hogy valamennyi ingatlancsalás szűnik meg, mert az emberek csalásra mindig hajlamosak lesznek, de az a tevékenység, amit mi jól körülhatároltan leírtunk, megvizsgáltattunk, az a típusú tevékenység szűnik meg. Lehet, hogy áttolódik más területre, de én reménykedtem abban, hogy hatékony eredményről tudunk beszámolni egy év után, megnyugtató üzenetet tudunk küldeni a minket most hallgatóknak és az áldozatoknak, hogy legalább elértük azt, hogy a jövőben ez a cselekmény nem ismétlődik meg, és mindenféle rossz szándékú ember úgy gondolja, hogy ezen a területen neki most már nincs keresnivalója. Ezt sajnos ezzel a határozattal nem tudjuk elérni. A figyelmet el lehet terelni a korábbi határozat hatályon kívül helyezésével, új határozat életbelépésével, új lendülettel, új miniszterekkel meg száz lépéssel. Kérem szépen, ez lett volna az első tisztességes, jó lépés. Miért nincs a százlábúnak egyik lábán a lakásmaffia elleni küzdelem? Milyen bogár ez, kérem szépen? Milyen élőlény, amit önök totemállatnak választottak?

Nagyon sajnálom, hogy a legszigorúbban el kell hogy mondjam: mostantól a kormány, a Gyurcsány-kormány felelőssége és sara minden egyes becsapott, utcára került lakásmaffia-áldozat. Nagyon sajnálom, hogy így kell fogalmazzak, de önök presztízsből, pökhendi módon, szemfényvesztő módon járnak el, az Országgyűlést meg kívánják kerülni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tarthatatlan, tűrhetetlen, remélem, abbahagyják ezt a magatartást!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 76 2005.05.03. 2:33  67-78

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy a nézők és a hallgatóság miatt kell megemlíteni, hogy Strasbourghoz a Sors-Társak Egyesületének civil szervezete fordult, mert a civil szervezetek végveszélyben látják a saját ügyüket, tehát nem az Országgyűléstől vagy képviselőktől ered a beadvány. Amiről én beszéltem, az az Alkotmánybírósághoz lesz beadva, azt tudakolva, hogy fellazítható-e az Országgyűlés ellenőrző szerepe a kormány fölött, a mindenkori kormány fölött, vagy pont ennek az ellenkezője lenne kívánatos, és hogy egy országgyűlési határozat hol helyezkedik el végső soron a törvények hierarchiájában, hatályon kívül helyezhető-e, módosítható-e, illetve egyszerűen negligálható-e abban az esetben, ha olyan feladatokat ró valakire, amelyeket nem szívesen hajt végre, vagy nem tud végrehajtani, vagy nem tudja határidőben végrehajtani. Mind a három megoldás lehetséges lett volna.

A legszomorúbb tény ebben az ügyben, és azt hiszem, a vita végén ezt nyugodtan megfogalmazhatjuk, hogy az egyetértés, a konszenzus ezek szerint a kormánynak nem kell. A képviselők igénylik itt az ország házában, szeretnénk minél több ügyben egyetértésre jutni, minden kezdeményezést, ami jó szándékú és jó irányba próbál lépni, azt a jövőben a Fidesz pártsemlegesen, presztízsveszteség nélkül, illetve minden presztízsokot félretéve támogatni fogja.

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Csak szíveskedjenek önök előjönni ezekkel a javító, jobbító, az ország életét megkönnyítő, az európai csatlakozást elősegítő, a lecsúszásunkat, lemaradásunkat, a rossz érzésünket, az elégedetlenségüket valahogy oldó, eloszlató és a bizalmat visszaszerző javaslatokkal.

Tegnap is egy ilyet vártunk volna. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Húsz perce volt erre a miniszterelnöknek, sajnos nem hallottunk tőle egyet sem. Ez a határozat (Az elnök ismét csenget.) alkalmas lenne arra, hogy elkezdjük a közös munkát.

Köszönöm a türelmet, elnök asszony. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 100 2005.05.03. 5:14  97-117

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor elhangzik ebben a Házban, de leginkább a médiában találkozunk azzal a véleménnyel, politikusok nyilatkozataiban is sokszor visszaköszön, hogy mennyire sikertelenek a vizsgálóbizottságok, nem töltik be a feladatukat, politikai iszapbirkózás, amit munka helyett végeznek, legalábbis ezzé fajul a munkájuk, szabályozatlanok a keretek, hiábavaló minden jó szándékú erőfeszítés.

Azért kértem szót, mert magam az ezredfordulón egy olyan bizottságot vezettem, amelyik sikeresen teljesítette a feladatát: jelentést készített, az Országgyűlés elé terjesztette azt, amelyet az Országgyűlés 83 százalékos igen szavazattal el is fogadott. Ez a feladat vár minden vizsgálóbizottságra: jelentés készítése, előterjesztés és országgyűlési elfogadás.

Egyébként el kell mondanom önöknek, bizottságot vezetni, ott elnökölni nem túl ördöngős feladat, ha az elnököt nem politikai csűrés-csavarás, taposóaknák elhelyezése vezérli, hanem politikai, szakmai és emberi felelősség. Az elnöknek minden lehetséges információt objektíven, diszkrimináció nélkül össze kell gyűjtenie, és azt hiánytalanul meg kell osztania valamennyi bizottsági taggal. Ebben áll a feladat, semmi több. Ezenkívül az elnöknek még adminisztratív feladatokat is el kell látnia. Az elnöknek ezeket a feladatait mindig demokratikus eszközökkel kell megtennie. Ez a siker biztosítéka, erre szeretném a most, illetve a közeljövőben megalakuló valamennyi vizsgálóbizottság figyelmét felhívni.

A vizsgálóbizottságok a vizsgálat célja miatt, lássuk be, érdekellentétbe kerülhetnek az információkat szolgáltatókkal, a bizonyítékokat benyújtókkal, a meghallgatásra meghívottakkal és a megidézettekkel szemben. A bizottsági munka megakad, ha a bizonyíték elsikkad és titokban marad, ha bárki következetesen nem jelenik meg a bizottság előtt, az általa ismerteket pedig magában tartja, és ezzel hátráltatja a parlamenti vizsgálóbizottság eredményes munkáját. Rossz üzenet a társadalom felé, ha valaki negligálja az Országgyűlés bármelyik szervezeti egységét, deklarálva a saját egoista területenkívüliségét, vagy felmerülhet ilyenkor a bizottsági tagokban a másik eset, hogy takargatnivalója van, vagy vétkes a dolgokban, vagy cinkos, vagy - egyszerű szóval mondva - inkább hunyó ebben az ügyben.

Mondhat bármit az Alkotmánybíróság, az szent, törvényes és betartandó. A mi esetünkben a 10. javaslatot tevő dr. Csiha Judit és dr. Wiener György képviselők a figyelmünkbe ajánlották az Alkotmánybíróság 50/2003. (XI. 5.) számú határozatában megállapítottakat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő rövidsége miatt ezt az Ab-határozatot - amely veretes jogi szöveg, nagyon fontos dolgok vannak benne, beszél a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességről az Országgyűlés kárára és sok minden másról is -, gyakorlatilag nem idézem, viszont idézem a 10. módosító javaslatot, amelyben neves képviselőtársaink arra hívják fel a figyelmet, hogy be kell építeni a határozatba azt az új rendelkezést, amely erről az alkotmánybírósági határozatról szól. Kérem szépen, az Alkotmánybíróság határozatát mindenképpen be kell tartani, attól függetlenül, hogy az szerepel-e egy határozati szövegben vagy nem szerepel. Tehát javasolom, ezt a módosítást ne fogadjuk el.

Az Országgyűlés tagja vagy az Országgyűlés ellenőrzése alá tartozó szervezet - például a kormány, akár annak az elnöke - jól teszi és törvényesen jár el, jogkövető, jó példával jár elöl akkor, ha megjelenik a vizsgálóbizottságok előtt, és az eljárása megengedhetetlen, ha nem így tesz. Azt szeretném önöknek mondani, hogy Orbán Viktor korábbi miniszterelnök megjelent a vizsgálóbizottság tárgyalása előtt. Félő, hogy ez a jó példa nem ragadós. (Göndör István felé:) Az MSZP-s frakcióvezető úr mosolyog, akkor valamit sejt.

Mire szólít fel, mire figyelmeztet, mit sugall ez a 10. pont? Csiha Judit és Wiener György szájbarágósan, különös hangsúllyal üzeni az érintetteknek: azután el ne gyertek, mert a végén elszóljátok magatokat, és akkor kapaszkodhatunk! Ez a 10. módosító javaslat egy nagyon rossz üzenet, arra való figyelemfelkeltés (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), hogy a vizsgálóbizottságok munkáját eredendően hiúsítsuk meg, ezért annak a visszavonására szólítom fel a két képviselőt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 106 2005.05.03. 1:58  97-117

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Kovács Képviselőtárs! Tegnap is figyeltem, ma is figyeltem; ön nem figyel, már most elkezdi a mellébeszélést.

Én a 10. határozat tartalmát rovom fel a két benyújtó képviselőnek: amit ott kifejtenek, az felhívás táncra, hogy miért és hogyan nem kell eljönni egy vizsgálóbizottsági meghallgatásra bárkinek, akárkinek és senkinek. Ezt ne tessék összekeverni azzal, hogy szakszerű jogi munka előzte meg a bizottsági javaslatot.

Viszont valamire fel kell hívnom az önök figyelmét, mert soha nem tartották be: a Házszabály ugyanolyan kötelező, kedves Kovács képviselő úr - ismeri ezt a vastag kötetet, ajánlom a figyelmébe -, ugyanolyan kötelező, mint az alkotmánybírósági határozat. Ez a Házszabály elmondja, hogy a vizsgálóbizottságnak bizony döntenie kell a vizsgálati módszereit illetően. Ez az, amit az MSZP-s képviselők soha nem szeretnek megszavazni a bizottságban, hogy milyen módszerrel kell majd megvizsgálniuk az eléjük kerülő témát.

(14.00)

Ettől a hibától szeretném a közeljövőben felálló bizottságokat megóvni. Állapítsák meg a munkamódszerüket, mert az a törvényes, az a házszabályszerű, és ne hétről hétre különböző politikai széljárásoknak megfelelően gondolják, hogy egy kérdés így vagy úgy válaszolható meg.

Kovács úr, ön ezek szerint biztos részt fog venni ennek a bizottságnak a munkájában. Jobb lesz, ha figyelemmel lesz az Alkotmánybíróság határozatára, de a Házszabályra is, és alapvetően szíveskedjen jóhiszeműen eljárni a közeljövőben.

Köszönöm szépen. (Göndör István: Ezt a jóhiszeműséget várnánk öntől is, képviselő úr! - Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 124 2005.05.03. 10:25  117-165

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A budapesti agglomeráció területrendezési tervének elnevezése már egy fogalomzavarral indul. Arról van ugyanis szó az 1. § (1) bekezdésében, hogy a törvény hatálya Budapestre és Pest megyének a budapesti agglomerációhoz tartozó településeire terjed ki. Meggondolásra ajánlanám azt az eszmefuttatást, miszerint itt nem Budapestről van szó. Budapest nem része a budapesti agglomerációnak. Budapest főváros körül van egy agglomerációs terület. Ez sem egy állandó terület, ez is rendszerint változhat, de Budapest nem része a saját agglomerációjának.

Az, hogy a jogi szabályozásnak el kell jutni oda, hogy ezt a két egységet egymáshoz kapcsoltan kezelje, lehet, hogy helyes törekvés, de gyakorlatilag itt hozunk egy olyan törvényt, amely minden előtanulmány, minden vizsgálódás nélkül beleszól Budapest és a Budapestet alkotó 23 kerületi önkormányzat joghatóságába. Ezt nem vizsgálták korábban, pedig elég idő állt rendelkezésükre a terv készítőinek, ezt a jogi vetületét nem vizsgálta meg senki elég alaposan. Emiatt aztán különböző problémákkal nézhetünk szembe. A főváros és kerületei folyamatba tették szabályozási terveik kidolgozását, és önkormányzati rendeleteik megalkotása előtt állnak, amelyekhez nem illeszthető hozzá automatikusan ez a törvényjavaslat semmilyen megoldásában sem.

A törvény anélkül avatkozna be a főváros joghatóságába, hogy ennek valamennyi összefüggését feldolgozná, illetve figyelembe venné. Ezt a megállapítást egy szakmai észrevétellel is szeretném alátámasztani, mert ha ilyen fontos dologról van szó, mint a régió szabályozása, akkor bizony legjobb, ha a szakembereket is megkérdezzük. Nevet nem említek, de elmondom az úrról, hogy környezetvédelmi szakértő, humán ökológus. Ő a tervvel kapcsolatosan a következő aggályait fejti ki.

“A budapesti agglomerációs területrendezési terv akkor került az Országgyűlés elé, amikor vita merült fel a központi régió jövőjéről. Pest megye ugyanis szeretne kiválni a régióból, mert a központi régió részeként nem fog európai uniós forrásokhoz jutni a Budapest által felhúzott, magas egy főre jutó GDP miatt. Ennek eldöntése szakmai, politikai kérdés - tehát ide való, a Ház elé -, és várható - írja a szakember a Maholnap című lapban -, hogy a vita végére az előtt pont kerül, mielőtt az agglomeráció területrendezési tervét elfogadja az Országgyűlés.ö Kérem szépen, legjobb tudomásom szerint ez a vita folyik, és hogy pont nem kerül a végére, az egészen bizonyos. Eldöntetlen kérdés, hogy a közép-magyarországi régió Budapesttel együtt alakuljon meg vagy Budapest nélkül.

Azt javaslom magunknak bölcsen, hogy talán a szakember javaslatát hallgassuk meg, és ne szavazzunk addig a törvényről, amíg ezt a lényeges szakmai elemet és politikai kérdést el nem dönti az Országgyűlés. De nézzük, mit mond a szakember a szakma képviseletében: “Konfliktust jelent, hogy nehéz az egyeztetés a főváros és agglomerációs településeinek érdekei között. Ezt jelzi, hogy a törvény elfogadása hosszabb időt vesz igénybe a szokásosnál.ö Bizony, bizony, hosszabbat, igaza van a szakértő úrnak, mert önök is különösebb magyarázat nélkül legalább egy hónapig altatták, aztán hirtelenjében, más előterjesztés hiányában gyorsan elővették ennek a vitának az általános folytatását, sőt a részletes vitát is szorgalmazzák.

Úgy látszik, itt nem kívánnak olyan lépést tenni, ami esetleg abba a százba, abba a csuda százba beletartozik, amit az önök miniszterelnöke most meghirdetni kíván. Nem olyan fontos a budapesti agglomerációs törvény? A közép-magyarországi régió kérdése nem olyan fontos, hogy a száz kérdésből talán elérje az egyik szintjét? Hogy egy lábra cipőt tegyünk? Majd meglátjuk. “Fontos, hogy a törvény elfogadása előtt összhangba kerüljenek a már elfogadott települési területrendezési tervek és az agglomerációs területrendezési tervek, mert a törvény elkészülte óta bizony alapállapotok megváltoztak.ö - írja a szakember. A megfelelő módosítási javaslatokkal ez megoldható.

Én látok olyan módosító javaslatokat, de főleg ellenzéki oldalról beadva, amelyek kívánnak ezen az állapoton változtatni. És azonkívül, hogy még egyszer megfontolásra ajánlom és négy különböző helyen javaslom azt, hogy Budapestet emeljük ki az agglomerációs tervtörvényből, két konkrét módosító javaslatot is szeretnék tenni.

Az első módosító javaslatom a 6. § (1) bekezdésében meghatározott erdőgazdálkodási térség 10 százalékáról szól. Javasolom, hogy e helyett a 10 százalék helyett a 2 százalékban állapodjunk meg. Kérem szépen, ismert mindenki előtt, hogy a kerületek szabályozási tervében, és egyáltalán a rendezési tervekben a helyzet az, hogy a 10 százalékos beépítési lehetőség az építési telkek legalacsonyabb kategóriája, tehát a legszűkebbre szabott, de igenis lakóépületi mérték. Lakótelek építhető be minimum 10 százalékkal, és ezt úgy is hívják, hogy L6/A övezet, ennek neve van. Tehát ha itt az erdőgazdálkodási térségben lakóépületi övezeteket akarunk látni, akkor maradjon a 10 százalék. De javaslom önöknek, hogy egyáltalán ne maradjon.

Annak örülök, hogy az igen kevés budapesti képviselő közül Élő Norbert képviselőtársam a XII. kerületből itt van, és talán megerősíti azt, hogy tudvalevő, hogy kerületünk kétharmad része erdő. Sajnos nem is tartozik kerületi hatáskörbe, a Pilisi Parkerdőgazdaság a fővárossal valamit próbál ott tenni, mi a legnagyobb jó szándékkal segítjük az ő munkájukat, de erdőről van szó. Ebben az erdőben a jövőben sem kívánunk se kerületi, se fővárosi szinten 10 százalék beépítést engedélyezni. Egyáltalán, a 2 százalékos beépítés, a nyomvonalas beépítés tökéletesen megfelel. Az úttörővasút nem fog elvenni 2 százaléknál többet, de mondjuk, Csillebércen nem szükséges vadászházat építeni a jövőben. Hogy ilyenek ne fordulhassanak elő, azt javaslom, hogy az erdőgazdálkodási térség 10 százalékát csökkentsük 2 százalékra. Ez egyébként az erdőgazdálkodási felépítmények létesítéséhez elegendő.

Hasonlóképpen szeretném, ha a mezőgazdasági térségnél is visszalépnénk a 7. § (1) bekezdésében a 10 százalékról 5 százalékra. Megint elmondhatnám, hogy építési telek léptékű szabályozást ne ültessünk mezőgazdasági térségbe, mint ahogy az erdőgazdálkodási térségbe se tegyük oda. Ugyanez a helyzet a mezőgazdaságnál is, mint az erdőgazdálkodásnál, az úgynevezett mezőgazdasági épületek tökéletesen megépülhetnek, minden mezőgazdasági műveléshez szükséges felépítmény, tározó, az összes többi, ami idetartozik, megépíthető az 5 százalékos beépítés mellett. Egyébként, hogy ez szinkronizálna azzal, amit a terv maga is mond, az 5 százalékkal, a 8. §-ban azt látjuk, hogy zöldövezet részét képező mezőgazdasági térségben már a tervezők is, a javaslattevők is 5 százalékot látnak szükségesnek.

(14.50)

Tehát 2 százalék és 5 százalék, ennél magasabb területre nincs szükség.

A hátralévő időben egy szívfájdalmamat szeretném elmondani mint XII. kerületi lakos, hogy a törvény igencsak hebehurgyán és hajánál előkapottan külön szól a Kelenföldi pályaudvarról. Miért csak a Kelenföldi pályaudvarról szól? Soltész képviselőtársam ezt a módosítójában jól megfogja, hogy az összes budapesti pályaudvar rendezése, fejlesztése szükséges Budapest szempontjából. A kelenföldi azért fáj egy XII. kerületi önkormányzati képviselőnek különösen, mert úgy beszélünk a Kelenföldi pályaudvarról, mintha annak a végállomása nem a Déli pályaudvarnál lenne. Úgy beszélünk egy kelenföldi fejlesztésről, hogy elfelejtjük a Déli pályaudvart. Ezt az egész szabályt nem kivenni kell a törvényből, hanem ide kell tenni, Budapesten a Kelenföldi pályaudvart alkalmassá kell tenni a nagy sebességű vonatok, valamint az elővárosi vasúti hálózat fogadására, a Déli pályaudvart is és az összes többi pályaudvarunkat, úgy, mint Bécsben van, gyönyörűen beépíthető minden. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ferihegy is ugyanígy a levegőből van előkapva, de lejárt az időm. Szeretném megfontolásra javasolni, hogy a törvényjavaslat ősszel kerüljön további megvitatásra, a szakemberek pedig addig dolgozzanak.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 142 2005.05.03. 2:01  117-165

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt a vitát zárjuk le, vagy ne folytassuk tovább, amit a kormánypárti képviselőink akként vezettek elő, hogy itt most egy területrendezési tervről van szó, ne beszéljünk ennek semmifajta költségvetési vonzatáról.

Az lehet, hogy önöknek nem szabad pénzügyi kérdésekben megnyilatkozniuk, vagy pénzügyi kapcsolódásról beszélniük; lehet, hogy direkt meg van tiltva a kormánypárti frakciótagoknak, de lehet, hogy csak úgy érezték, hogy ha már két pénzügyminiszter emiatt repült, akkor jobb lenne nem beleszólni abba, hogy valamihez valami forrást is kellene rendelni.

A szaklapokat kell tanulmányozni kormánypárti oldalról is, mert abban a szaklapban, amit az előbb idéztem, nyilatkozik Kolber úr is, ennek az anyagnak az előterjesztője. Mit mond a miniszter úr? Azt mondja az okos-jogos kérdés a riportertől: “Az agglomeráció szabályozása nem lesz negatív hatással annak dinamikájára?ö “Semmiképpen. - szól a válasz. - A rendezés azért is szükséges, mert csak ott lehet gyorsan fejleszteni, ahol megvannak a területrendezés szabályai. A fejlesztési pénzek felhasználása nagyban függ attól, hogy a fejlesztendő terület milyen rendezési tervvel rendelkezik, hogyan határozza meg a fejlesztés irányait.ö Tehát, mondja a miniszter úr: a fejlesztési pénzek felhasználása…

Tessenek fegyelmezni a saját főnökükre, és hagyjanak minket nyugodtan, összefüggéseiben, logikusan megtárgyalni a törvényjavaslatot, a tervet is, a forrást is, mind a kettőt egymás mellé téve, mert a települések csak akkor tudják meg, hogy mi a dolguk, és mi a jövőjük. Az önök segítségével nem sok jövőt látok előttük.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 101 2005.05.10. 5:15  98-144

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Jauernik képviselő úr, a bizottság alelnöke lenne a többségi vélemény ismertetője, de én őt nem vettem észre a teremben, úgyhogy a kisebbségi vélemény összefoglalóját szeretném a tisztelt Ház tudomására hozni.

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításához előterjesztett önálló képviselői indítvány megtárgyalása nem volt zökkenőmentes az önkormányzati bizottság április 23-án megtartott ülésén. Az indítvány tárgysorozatba-vételéről szóló vita megkezdése előtt tisztázásra szorult, hogy hány azonos tárgyú, egyforma, szinte szó szerint ugyanolyan kezdeményezést nyújtottak be az MSZP oldaláról, és vajon azok közül melyikről kívánnak tárgyalni az előterjesztők. Jauernik István alelnöki mivoltában a bizottsági ülés napján levélben fordult a bizottság elnökéhez, dr. Kovács Zoltánhoz, hogy ugyan már vegyük föl tárgyalásra azonos címmel, de már Tóth Károly képviselő úr mellé felsorakozva a Keller László képviselő úr és az alelnök úr által jegyzett beadványt is. Egyébként egy harmadik szocialista beadvány - amelyet már 11-én adtak be a szocialisták ugyanehhez a törvényhez módosításként - napirendről történő levételét pedig kérték. De mindez csak a káosz eleje volt, olyan kapkodásé, amely a Gyurcsány-éra óta jellemző a kormányzati munkára.

Mindez nem zavarta Tóth Károly előterjesztőt, aki azonnal azzal kezdte, hogy az előterjesztés kettős célt szolgál, amelyek közül az egyik és az első, a fontosabb a jogbiztonság erősítése. Az előterjesztő ezt a nagyon fontos célt úgy kívánta elérni, hogy azt javasolja, kinevezhető legyen jegyzővé az a személy, aki legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett. Ez a javaslat lényege. Mindegy, hogy hol szerezte ezt a gyakorlatot, mindegy, hogy mikor szerezte, csak nagy legyen a tapasztalat - mondta az előterjesztő képviselő úr. Sőt, az sem fontos, hogy a jogviszony folyamatosan fennállt-e vagy nem, azaz tapasztalatot szakaszosan is meg lehet szerezni az előterjesztők véleménye szerint. Mondjuk, például egy jó kis tanácsi múltban 23 hónap és a rendszerváltás után 1 hónapos próbaidős gyakorlat a közigazgatásban kiteszi a két év gyakorlati időt, és ez önök szerint elegendő.

Mint látni fogjuk, ehhez a kiváló gondolathoz csatlakoztak Keller és Jauernik képviselő urak. A bizottsági ülésen el is hangzott, hogy arról van szó - és most szó szerint idézem -: “A bizottságunk körülbelül két-három üléssel ezelőtt egy Keller-Jauernik-indítványt tárgysorozatba vett. Nagyon célszerű lenne, hogy a parlamentben egyszerre folytathassuk le ezt a tárgyalást.ö Máshonnan idézek: “Két önálló indítványt egy harmadik önálló indítványban hoztunk össze.ö Más helyütt azt mondjak: “Ha ez elkezdődik a parlamentben, akkor Tóth és Keller úr a másik indítványt vissza fogják vonni.ö Tudják ezt követni, képviselőtársaim? (Keller László: Igen!)

Mi nagyon nehezen tudtuk követni a bizottsági ülésen, pedig nagyon egyszerű dologról van szó. Arról van szó, hogy meg kell oldani a békéscsabai jegyzőkérdést, mert egy rendőrt akarnak Békéscsabán kinevezni, sőt ki is nevezték már. Van ugyan jegyző Békéscsabán, de a Békés Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője panasszal élt a kinevezés ellen - Tóth úr panaszt mondott, lehet, hogy panasz is volt, de ez inkább törvényességi észrevétel, és ez egy kicsit súlyosabb dolog -, és ezt a közgyűlés nem fogadta el. Feltehető, hogy tudják ott a közgyűlésben az MSZP-s képviselők, hogy a bíróságon veszíteni fognak, nosza, a helyi képviselő módosítsa a törvényt, mire elvesztjük a pert, addigra a törvény már mellettünk fog állni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt hívhatjuk gyurcsányizmusnak: egyedi, periferikus, klikkérdekek mentén, ötletszerűen módosítgatják a törvényt. Ugyanis valós problémát rendezni a közigazgatási reform keretében lenne lehetséges. Tudjuk azt is, hogy a Lamperth-féle reformok megbuktak, elsüllyedtek, de azért egyéni képviselői indítványokkal nem kellene a belügyminiszter asszony tekintélyét állandóan rongálni. Kormányálláspont egyáltalán nem vált ismertté. A BM képviselője arra sem tudott válaszolni, hogy van-e jegyzőhiány, tapasztalják-e jelentős számban, hogy nincsenek jegyzők a posztjukon, vagy esetleg valami működési zavar van az önkormányzatoknál. Vizsgálat? Elemzés? Önkormányzatiság? Nem, kérem, önök ezt mindet erőből, egyéni érdekből, helyi, kis, piti háború miatt akarják keresztülnyomni a parlamenten. MSZP-mentalitás ez is, tisztelt képviselőtársaim.

A kisebbségben maradt képviselők ehhez a kártékony, a törvényességet és a jogbiztonságot szétverő, parlamenti képviselőkhöz méltatlan, inkább a képviselők alkalmatlanságát bizonyító eljáráshoz nem járulnak hozzá. Éppen ezért az előterjesztést 9 nemmel a kisebbségben lévő képviselők elutasították.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 129 2005.05.10. 8:01  98-144

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hogy egyforma mércével mérjünk - mert nálunk ez a szokás -, emlékeztetni szeretném kedves képviselőtársaimat, hogy tegnap elég későn este szavaztak itt a parlamentben a képviselők egy bizottság felállításáról. Ez a bizottság azt fogja vizsgálni, hogy Medgyessy Péter volt miniszterelnök vagy Draskovics Tibor volt pénzügyminiszter közül melyikük a felelős a több mint tízmilliárd forint bevétel kiesését okozó olyan ügyben, amely a jövedéki törvény kormánypártok által történt személyre szóló módosításával foglalkozott és annak tárgyában született. Ezt a bizottságot valószínűleg a köznyelv Zwack Unicum bizottságnak fogja nevezni, éppen azért, mert Zwack képviselő úr talán ennek kapcsán mondott le képviselői mandátumáról. De ez, tisztelt Tóth képviselő úr - hiába megy ki -, csak a jéghegy csúcsa.

Az elmúlt három évben megszoktuk, hogy önök egyedi ügyekben a gombhoz varrják a kabátot, törvényhez nyúlnak akkor, ha valami nem tetszik az önök szája ízének. Az előttünk fekvő módosító javaslat is ezek közé tartozik, és az a baj, hogy helyi ügyeket akarnak önök, kormánypártok megoldani a saját szájuk íze szerint, normává tenni a mutyizást, a levajazást és a helyi kis piti leszámolásokat. Erről van szó, Békéscsabán is erről van szó.

November 1-jén lép életbe az új államigazgatási törvény, amiről Kis képviselő úr is beszélt. Hihetetlen új joganyagról van szó, és körülbelül tucatnyi módosítás és új törvény lép életbe, amelyeknek a törvényességi megtartását és betartását a jegyzők kell hogy koordinálják és felügyeljék. Az önkormányzatok vagyongazdálkodásának eddigi rendszerébe kíván a belügyminiszter asszony durván beavatkozni az előttem fekvő törvényjavaslattal. Ebből szeretnék önöknek idézni, hogy mi lesz a jegyzők feladata a törvényjavaslat életbelépése után.

A 4. §-a ennek a javaslatnak: a jegyző köteles olyan pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszert működtetni, amely biztosítja a helyi önkormányzatok rendelkezésére álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását. A jegyző köteles - mondja az (5) bekezdés - gondoskodni a belső ellenőrzés működtetéséről, a pénzügyminiszter által közzétett módszertani útmutatók és a nemzetközi belső ellenőrzési sztenderdek figyelembevételével.

Egyszerű feladat előtt állnak a jegyzők? Nem, növekvő feladat előtt állnak a jegyzők. Most kellene engedni a követelményekből, államtitkár úr? Szerintem nem. A jelenleg is közepesnek mondható törvénykezési színvonalat tovább kell rontani azzal, hogy nem kívánjuk meg a szükséges képesítéseket? Én nem hiszem, hogy ennek így kellene lenni.

Azt érzem az előterjesztésből, hogy a tanácsi múlt kísérti önöket. Emlékeznek arra, képviselőtársaim, hogy a '60-as években jogi egyetem elvégzése nélkül, államvizsga letétele nélkül lehetett jogi diplomát szerezni? Bizony lehetett! Bizonyos munkakörökben foglalkoztatott emberek csak besétáltak a jogi egyetemre, és onnan doktorként jöttek ki, igencsak gyorsított módszerrel. Mondvacsinált jogi munka elvégzése után jogtanácsosi végzettséget lehetett kapni az akkori kádárista rendeletek alapján, meg lehetett szerezni a gyakorlatra való hivatkozással az ügyvédi és a jogtanácsosi vizsgát. Nem emlékeznek erre? Keller úr, nézzen ennek utána!

Szóval, önök ide kanyarodnak vissza. Oda kanyarodnak vissza, hogy nem kell végzettség ahhoz, hogy ellássunk valamilyen státust vagy munkakört. Önök a létező legrosszabb gyökereikhez, az elrohadt gyökereikhez nyúlnak vissza ezzel a törvényjavaslattal. Arra gondolnak, hogy a saját embereiket végzettség és képzettség nélkül pozícióba helyezzék. Ez nem fog menni a rendszerváltás után 15 évvel. Ez sajnos már nem fog menni!

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, el kell hogy mondjam, hogy a beterjesztett önálló képviselői indítvány 1. és 5. §-ának a szellemiségével nem értünk egyet. Jauernik úr, tessék tudni: igen, a módosító indítványok arról szólnak, hogy az 1-est és az 5-öst tessék kivenni a kezdeményezésükből, a javaslatukból. Ez az, ami a jegyzői státus könnyített megszerzésére vonatkozik.

A közigazgatásban dolgozó szakemberek véleményével egyetemben a mi véleményünk szerint is az a helyzet, hogy a főjegyzői, jegyzői, aljegyzői tevékenységet átfogóan, koncepcionális módon kellene szabályozni az Országgyűlésnek. A beterjesztett törvényjavaslat sajnos nem felel meg ennek a követelménynek, semmifajta koncepció nem olvasható ki belőle. Az egész kérdéskört megnyugtató módon kellene rendezni, de nem ilyen önálló képviselői indítvánnyal, amiből egyszerre hármat is elő tudtak állítani.

 

(15.30)

A szocialista képviselők 1. és 5. §-ban kifejtett módosítási szándékát akkor sem tudnánk elfogadni, ha egy átfogó rendezés része lenne, mivel teljesen kiüresítené a jegyzői pozíció betöltéséhez szükséges minimális követelményszintet. A módosító javaslatokat annyiban kell elfogadni, hogy hatályon kívül kell helyezni azt az elképzelést, miszerint az eddigi szabályokon változtatni kell. Egy héttel ezelőtt volt egy másik országgyűlési határozattal kapcsolatos vita, s önök ott is arra törekedtek, hogy a meglévő, fennálló jogi szabályozást hatályon kívül helyezzék. Ez, kérem szépen, jogbizonytalansághoz vezet, mert a jegyzők nem fogják tudni, hogy milyen feladatok várnak rájuk, milyen követelmények állnak előttük, és ki fogja segíteni az ő munkájukat.

Sajnos, egyre több az olyan MSZP-s önálló képviselői indítvány, amivel önök azt sugallják, hogy a belügyminiszter asszony és a Roosevelt téri irodaház nem dolgozik. Önök kénytelenek beterjeszteni ezeket az egyéni javaslatokat, mert érzékelik, hogy a minisztérium tétova, halogató, és semmit nem tesz annak érdekében, hogy az esetleges anomáliákat vagy a mindenkori jogi szabályozást az életviszonyok megváltozásához igazítsa. Ez lenne a feladat, csak ehhez kellene koncepció, kellene akarat, s nem kellene széthúzni és állandóan ellenséges pozíciót elfoglalni.

El kell mondani azt is, hogy - félreértés ne essék a képviselők között - a két kormányzó párt egymásnak tesz most keresztbe, a másikat akarja kijátszani. Kis Zoltán képviselő úr ugyanolyan módosító javaslatot terjesztett elő Gulyás képviselő úrral együtt, mint amiről én beszéltem. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy ők ugyanezt akarják eltörölni. Egyébként Gulyás képviselő úr - aki az önkormányzati bizottság SZDSZ-es alelnöke -, Januernik úr, az ön alelnöktársa. Érdekes módon azt, amit ön javasol, ő eltörölni javasolja a módosító indítványában.

Sajnálattal nézzük azt, hogy itt a kormánypárti képviselők harcolnak egymás ellen, az MSZP-es képviselők harcolnak az SZDSZ-es képviselőkkel. Ezt nagyon siralmas nézni, pláne, hogy ilyen alacsony szinten folyik ez a küzdelem önök között. Mi azt szeretnénk, hogy az önkormányzatiság szempontjai érvényesüljenek, mert ez fontos az emberek számára és a Fidesz számára. Az önök számára csak az egyéni nyomulás a fontos.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 133 2005.05.10. 1:35  98-144

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Természetesen megszívleljük elnök úr mondandóját. Szó sincs itt személyeskedésről, sőt örülök, hogy a kormány ezek szerint százlábú programja néhol legalább féllábú is, mert most legalább megtudtuk, amit eddig nem tudtunk, hogy a képviselői javaslat felét talán támogatja a kormány, talán nem, illetve a másik felét nem támogatja vagy támogatja. Majd el fogunk ebben igazodni, mert eddig csak annyit tudtunk, amit Tóth Károly úr közölt velünk, hogy a megszorító feltétel nem egyértelmű értelmezése miatt került elő ez az önálló képviselői indítvány. Tehát valamilyen jogszabályt, amely évek óta életben van, önök nem tudnak értelmezni, mert valószínűleg szeretnék másképp értelmezni, mint ahogy oda le van írva.

Államtitkár úrnak felolvasnék egy véleményt: “Bármilyen tiszteletreméltó is a hivatásos szolgálati viszony, nem állítható, hogy valami köze van a közigazgatáshoz. A főjegyzői, aljegyzői, jegyzői tevékenység igen felkészült, tényleges közigazgatási gyakorlattal rendelkező szakembereket igényel. Ha a javaslat szerinti módosítást elfogadnánk, olyanok is főjegyzők lehetnének, akik legfeljebb ügyfélként láttak belülről közigazgatási szervet.ö Aláírás: 2005. május 9., Gulyás József, SZDSZ, dr. Kis Zoltán, SZDSZ. Ez az önök partnerének a véleménye az önök javaslatáról. Ehhez én már nem is kívánok többet hozzátenni. Köszönöm az eddigi figyelmüket.

(15.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 137 2005.05.10. 0:26  98-144

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök úr, én az előbb jeleztem, hogy semmifajta személyeskedő vitában nem veszek részt az ön kívánsága és a tisztességes képviselői magatartás okán. Keller úr, köszönöm az észrevételeit, annyit értek, mint amennyit négy éve eddig bármit a Fideszre rámocskolt.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 141 2005.05.10. 1:27  98-144

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Változatlanul nem vitatkozom, két okból sem Jauernik képviselő úrral; ő a kedvenc MSZP-s képviselőim közé tartozik (Taps az MSZP padsoraiból.), mert többek között tudja, hogy hol van Szelevény, ez az egyik oka. A másik oka pedig az, hogy ma van a születésnapom, és ilyenkor igazán nem akarok vitatkozni (Jauernik István: Isten éltesse, képviselő úr!). Csak, Jauernik úr, a hazugság az hazugság.

Úgyhogy itt tartom a jegyzőkönyvet a kezemben, április 26., kedd, 13 óra. A 9. oldalt majd tessék szíves lenni fellapozni: “Az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. Ki ért egyet azzal, hogy általános vitára alkalmas ez a javaslat? (Szavazás.) Tizenkettő. Ki nem ért vele egyet? (Szavazás.) Kilenc. Köszönöm szépen. Victoria, képviselő úr! Általános vitára alkalmas. A bizottság kíván-e előadót állítani? Első helyen kijelölt bizottság vagyunk.ö - mondja az elnök. ö(Jelzésre:) - ez jegyzőkönyvi megjegyzés - Jauernik alelnök úr a többségi, Kosztolányi képviselő úr pedig a kisebbségi véleményt fogja elmondani.ö (Jauernik István: Melyik törvényjavaslathoz?)

Jauernik úr, maradjunk jó viszonyban, és ne hazudtoljon meg engem itt nyílt színen, mert az a legnagyobb szomorúság, hogy önöknek hamarabb jár a gondolatuk ezekre a vádaskodásokra, mint arra, hogy hogyan kellene ezt az országot kormányozni.

Úgyhogy én a magam részéről ezt az általános vitát be is fejeztem ma.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 220 2005.05.17. 4:15  215-321

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az önkormányzati bizottság ellenzéki képviselői a többségtől eltérő és az elosztási rendszer évről évre változatlan módszereit jogosan bíráló véleményüket tartózkodó szavazatukkal fejezték ki. 6 tartózkodó szavazat született a bizottság ülésén, hiszen távol áll a Fidesz képviselőitől az a törekvés, hogy ne jussanak címzett támogatáshoz azon kevés önkormányzatok, amelyeknek a kormányzat méltóztatik és hajlandó egyáltalán forrást biztosítani fejlesztéseikhez.

A bizottsági ülésen a kormány képviseletében megjelent a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal képviselője, aki köszönetét fejezte ki abból az alkalomból, hogy a Belügyminisztérium képviselőjével ketten ülhetnek az előterjesztők székébe, hiszen - most szó szerint idézem -: “közismert, hogy a területfejlesztési hivatalhoz ebben az évben került át a cél- és a címzett támogatásokkal való foglalkozás, felelősségö.

(19.20)

A kisebbségi vélemény éppen hogy azt fogalmazta meg legélesebb kritikaként, miért volt szükség erre a hatáskör-átcsoportosításra, ha egyébként az elosztás rendszerében semmi nem változott.

Tisztelt Ház! Ugyanazt tárgyaltuk, ugyanazt a módszert, ugyanazt a mentalitást követtük, mint tavaly. A módszer azonos az előző években is bírált, diszkriminatív megoldásokkal, miszerint a támogatásra nem javasolt beruházási koncepciókat, szám szerint itt most 317 önkormányzati igényt már ősszel elutasítanak, azt egy közlönyben közzéteszik, és a bizottság, illetve a parlament elé kizárólag a támogatott javaslatok kerülnek. Tavaly 455 tétel volt elutasítva, idén 393. A több mint 10 százalékos igényvisszaesés az önkormányzatok elszegényedésének és helyzetük kilátástalanságának a bizonyítéka, be sem adják. Tavaly 75 volt a támogatott darabszám, idén 76, illetve Szigetváron a kórháztámogatással 78. Csökkenő igénylés mellett szinte ugyanannyi a támogatott kör, és ugyanannyi lenne az összeg is, ha elérné a 6 milliárd forintot. Tavaly 6 milliárd forintról vitatkoztunk, mert ne vezessük egymást félre - és ez a bizottsági ülésen elhangzott -, itt nem 100 milliárd forintot megközelítő összeget osztunk el. 2005-re kizárólagosan 4,5 milliárd forintról van szó, mint ahogy azt az expozéban is hallottuk.

Nemcsak a módszer, amely a parlamentet alapvetően megkerüli, de az elfogadás szempontrendszere és a kritériumok is szó szerint ugyanazok. Még abban a részében is ugyanaz a feltételrendszer, hogy lehetőleg egy-két támogatás megyénként mindenképpen lehessen. A Belügyminisztérium azt állítja, hogy tavaly nagyjából egy helyen volt a rálátás az önkormányzati fejlesztésekre, de a hatáskör átadását az indokolja, hogy sokrétűbb lett a kép, hiszen például megjelentek az európai uniós források. Az, hogy ez az állítólagos forrás hová fordítódott, az előterjesztésből nem derül ki.

Tisztelt Ház! Az viszont változatlan, hogy az elosztás részrehajló, diszkriminatív. Szám szerint 60 független vezetésű, 1 MDF-MSZP-s, 3 fideszes, 6 SZDSZ-es és 38 MSZP vezette település kap új címzett támogatást. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!) Az ellenzéki képviselők és így a kisebbségben maradtak véleményét azzal tolmácsolom, hogy örömmel gratulálunk a nyertes önkormányzatok mindegyikének, sok sikert a beruházás megvalósításához. A támogatás rendszerének hatékonnyá és igazságossá tételéhez viszont kormányváltásra van szükség. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meglesz!)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 278 2005.05.17. 2:01  215-321

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondoltam, hogy két óra elég hosszú idő ahhoz, hogy választ kapjak arra az önkormányzati bizottságban felmerült kérdésre, ami úgy hangzott, hogy miért került el ez a címzett támogatási hatáskör a Belügyminisztériumból, miért került át Kolber úr minisztériumához. Azzal, hogy Lamperth Mónika miniszter asszonytól valamilyen hatáskört elvesznek, én csak részben értek egyet; tőle a minisztériumot kellene elvenni, az lenne egy helyes, jó önkormányzati lépés, illetve az önkormányzatok által üdvözlendő lépés.

De megnéztem, hogy kicsoda előadó dr. Kolber István. Ő a regionális fejlesztésért és a felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter. A szempontok között egy fontos szempont így szól: mindegyik megyében legalább egy-két beruházás részesüljön támogatásban. Még egyszer mondom: Kolber úr regionális fejlesztésért felelős - a megye, államtitkár úr, nem régió.

 

(21.00)

Tehát önök átvettek valami elosztási rendszert, ami nem is passzol a minisztériumukhoz, mert ők régiókban gondolkodnak. De ez még csak hagyján! De itt van a felzárkóztatásért felelősség. Akkor jönnek a dicséretek a szocialista oldalról, hogy mindenkinek egy kicsit. Egy egyenlő elosztásos rendszer milyen jó, hallottuk a bizottsági pozitív véleményt, mondjuk, a szociális bizottság kormánypárti képviselőitől. Az egyenlő elosztás megint nem felzárkóztatás, tehát abszolút nem való oda önökhöz ez az egész elosztási rendszer.

Vagy tegyék vissza a belügyminiszter asszonyhoz, illetve inkább a Belügyminisztériumhoz, vagy találják meg valami normális szerkezetét az egész dolognak, mert ez úgy fals, ahogy van, és rossz helyen is van, és látni való az is, hogy nem is tud mit kezdeni az újsütetű miniszter úr ezzel az egész problémával, csak hagyja, hogy tovább hömpölyögjön a tavalyi rossz módszer.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 296 2005.05.17. 2:10  215-321

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Lamperth Mónikán már valóban nem tudjuk számon kérni azt, amit az elmúlt években ígérgetett ebben az ügyben, de meg tudjuk állapítani azt az egyszerű tényt, amit képviselőtársaim felszólalásaikban hangsúlyoztak, hogy ez a kormány szociálisan érzéketlen. Azért érzéketlen ez a kormányzat szociálisan, mert a szociális fejezet összesen három sorból áll. Hihetetlen, de csak az 56., 57. és 58. tétel szól a szociális terület címzett támogatásáról, ugyanakkor a benyújtott igény nem három volt ám, kérem szépen, hanem huszonhét! A 3 úgy aránylik a 27-hez, hogy még 5 százalékát sem éri el a teljes juttatásnak. A 27 a 3-nak majdnem a tízszerese.

Önök 2005-ben összesen 139 millió forintot kívánnak juttatni az egész ország címzetten igényelt szociális támogatásához. 139 millió forint, kérem szépen, a XII. kerületben egy jobb fekvésű ingatlan ára. Nem több, csak ennyi. De ennyit sem kapnak! És hogyan kapják azt, ha már egyszer területi alapon kellene a szociális juttatásokat is elosztani? Azt látom, hogy a Dunántúlról két megyei intézmény, egy Vas megyei és egy Veszprém megyei - nagyon helyes -, és Borsod-Abaúj-Zemplénből egy.

 

(21.20)

 

Kérem szépen, az Alföldről sehol senki, a Duna-Tisza közéről sehol senki! Hát ez sem egy arányos elosztás!

Nekem lenne egy javaslatom, hogy legalább az Alföldről valahol kapjon valami szociális juttatást valaki. Kérem szépen, Jauernik úr figyelmébe ajánlom, címzetten, 219-es két tétel, Szelevény, idősek otthona és konyha. Képviselő úr, ön ott képviselő azon a környéken. Legyen olyan kedves, intézze már el, hogy tudjanak főzni Szelevényen a szegény embereknek! (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 310 2005.05.17. 2:13  215-321

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előterjesztéshez visszakanyarodva azt szeretném még mondani a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy az is jó ám, ha egy előterjesztés indokolása igazat ír, és tájékoztatja a képviselőket arról, hogy miről van szó. Az előterjesztés ugyanis a 3. §-ához fűzött indokolásában, a 3. számú mellékletben szól azokról a beruházásokról, amelyek már elindultak, de az eredeti döntést módosítani kellett. Kolber úr nem állít kevesebbet az első mondatában, azt írja, “a címzett támogatással folyamatban lévő beruházások jogszabályi változásból eredő módosításaö. Jogszabályi változásból eredő módosítás, majd fölsorolja ezt az öt nagy intézményi beruházást, és azt mondja: a műszaki tartalom megváltoztatására került sor. Kérem szépen, a műszaki tartalom megváltoztatása nem jogszabályi módosítás. Jogszabályi módosítás lehet, amit hoztak önök január 1-jén, hogy áfák lesznek meg illetékek, meg mindenfajta adók terhelik a beruházásokat, az lehet jogszabályi változás; de a műszaki tartalom a tervezésnek az áttervezése, a rossz tervek átdolgozása. Tehát van még hova lépegetnie Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak az egészségügy területén, mert itt rossz lépések történtek, mert öt helyen át kellett dolgozni a műszaki tartalmat.

Erről mi semmit nem tudunk, csak azt tudjuk, hogy ezeknek az önkormányzatoknak a 2005 januárjában benyújtott kérelmének megfelelő módosításokat tetszenek javasolni. Miben állnak ezek a módosítások? Ki kapja meg ezeket a módosításokat? Miért nem kapták meg a bizottsági tagok? Miért nincs most szó ezekről az előterjesztésben, hogy hogyan és miképpen? 2005 januárjában lehetett benyújtani a módosításhoz, és ugyanakkor a 393 önkormányzatnak már december 15-én lejárt a határideje?

Kérem szépen, ez az előterjesztés egy szemfényvesztés, és az önkormányzatokat hátrányos helyzetbe hozza! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 322 2005.05.17. 0:17  321-352

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel javasolnám, hogy a kiírással ellentétben a vitát egy szakaszban bonyolítsa le az Országgyűlés. Ha szabad, majd indokolom, ha kell.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 324 2005.05.17. 5:55  321-352

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért mertem javasolni az ügyrendi összevonást, mert a bizottsági viták során csomósodtak és csoportosultak a különböző javaslatok, és ennek ellenére, hogy egy szakaszban vagyunk, szeretném megjelölni, hogy a 9-13. módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni, ami nemcsak az általam benyújtott javaslatokat tartalmazza, hanem Soltész Miklós képviselő úr javaslatai is közte vannak, és Laboda Gábor képviselő úr javaslatait is szeretném megemlíteni.

Itt arról van szó, hogy a mezőgazdasági térségben, illetve az erdőterületek területén hány százalékos legyen a beépítési lehetőség, illetve hány százalékot lehessen egyéb célokra használni. A törvényjavaslat mindenütt 10 százalékot említ, és ezt a 10 százalékot mind a mezőgazdasági területnél, mind az erdőterületnél sokallom.

A bizottsági vitában és a módosító indítványom indokolásában is benne van, hogy a 10 százalék egy területet érintően majdnem hogy építési területnek minősíthető. A 10 százalék beépítési szint területi mutató, meg ilyen hasonlók valóban az OTÉK-ban szereplő előírások; ezek gyakorlatilag házépítésre és városon is használt beépítési százalékok.

Ezzel kapcsolatosan kaptam cinikus és pikírt megjegyzést Gy. Németh Erzsébet képviselő asszonytól, aki eddig itt volt a vitában és most elment. Azt hittem, hogy mint budapesti, ő itt fog maradni, és folytathatjuk azt a megbeszélést, amit a bizottságban már elkezdtünk.

Távollétében annyit szeretnék mondani, hogy nem az OTÉK szabályait hívtam elő, hanem egyszerűen egy példával szerettem volna bemutatni, hogy milyen magas a 10 százalék akkor, amikor tulajdonképpen csak úgynevezett mezőgazdasági ingatlanokat, mezőgazdasági létesítményeket kell egy mezőgazdasági területen építeni, illetve egy erdőterületen erdészeti célú beépítésre vállalkozik az erdő tulajdonosa, gazdája vagy gondozója, vagy nagyon csúnya, régi kifejezéssel: az erdő kezelője.

Mind a két esetben, mind a két területen a magam részéről a 2 százalékos beépítési lehetőséget, igénybevételi lehetőséget elégségesnek látom. Ezzel megoldhatók az átmenő utak, a vonalas létesítmények, a gazdasági épületek, szinte minden elfér, hiszen a mezőgazdasági területeken is nagy alapterületre tessenek gondolni, az erdőterületnél hasonlóképpen.

Nem tudom, hogy helyes műfaj-e, de kénytelen vagyok arra is utalni, hogy amellett, hogy kérem, hogy az én javaslataimat támogatni szíveskedjenek, viszont szíveskedjenek egy másik javaslatot nem támogatni.

Ez a másik javaslat egy másik képviselőtől, kormánypárti képviselőnktől ered a 11. pont alatt, aki úgy gondolja, hogy a mezőgazdasági térség 55 százalékát mezőgazdasági terület kategóriába kell sorolni, aztán legfeljebb 15 százaléka erdőterület, legfeljebb 30 százalékán bármely települési területfelhasználási egység kialakítható.

Egyébként ez a nagyon csúnya szó, hogy területfelhasználási egység alakítható ki, Soltész Miklós képviselőtársam javaslatára kikerül ebből a szövegből, úgyhogy értelmes lesz ez a szöveg. A százalékokkal Laboda képviselőtársam nem mond kevesebbet, mint hogy a mezőgazdasági területnek csak az 55 százalékát - kicsivel többet, mint a felét - használjuk mezőgazdasági célra. Nagyon érdekes megközelítés, hogy a szántónak csak a felét műveljük meg, a másik fele, nem tudom, ha parlagon marad, az még hagyján, de hogy mezőgazdasági célú hasznosítás… De hogy itt bármely egyéb egység kialakítható legyen, ez nagyon rossz arány, különösen akkor, ha a mezőgazdasági terület 55 százalékát használjuk csak tényleges termelésre, és ő fölemelné a 10 százalékot - amit én 2-re, illetve 5-re kívánnék csökkenteni -, képviselőtársam, 30 százalékra.

A vita azon volt a bizottságban is, hogy a területeket saját célra azon a jogcímen használjuk lehetőleg százszázalékosan, és egyéb célra bizonyos mértékben szükséghez képest lehet abból olyan térséget, olyan beépítést kialakítani, ami összefügg az alapfunkcióval, tehát vagy mezőgazdasági, vagy erdőgazdasági célokat szolgál, de mindenesetre 2 százalék elégséges lenne.

Kérem, szépen, ezt szíveskedjenek meggondolni, mert valószínű, hogy ez a javaslat jobban harmonizál az Európai Unióban megszokott környezethez, hiszen az egyszerű utazások során is látható, hogy a területek ott mennyire rendezettebbek és egységesebbek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 334 2005.05.17. 2:09  321-352

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, hogy egy témát le tudjunk zárni, mert nincs olyan éles vita, mint ahogy azt érzékelni lehetne. Mert értem, amit Laboda Gábor képviselő úr mondott és kifejtett. Csak azt fogadja el, képviselő úr, hogy budapesti képviselőként az egész agglomerációs tervre Budapestről nézünk. És Budapest külső kerületei, és idetartoznak a budai kerületek is, ott igenis vannak mezőgazdasági területek a pesti oldalon, nálunk meg állami erdőterületek vannak. A beépítési százalék ott életveszélyes, ha eléri a 30 vagy akár a 10 százalékot is, mert jelenleg 2 százalék is éppen csak hogy engedélyezhető.

Higgye el nekem, és akkor a vitát nem itt kellene folytatni, hanem egy bizottsági vagy kapcsolódó módosító indítvánnyal nyugvópontra juttatni ezt, hiszen Horváth Csaba képviselőtársunk is, aki a II. kerület polgármestere, ugyanígy szűköl ettől a szabálytól, mert budapesti lévén látja ő is, hogy az lesz a gond, hogy elkezd parcellázni a Pilisi Parkerdőgazdaság, és mindenki jön majd.

Horváth képviselő úr a 35. pontnál azt javasolja, hogy ha a jogszabályban meghatározottaknál szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz valami, akkor a szigorúbb rendelkezést kell alkalmazni. Ez nem jó javaslat, nem oldja meg a problémát, de a törekvés ugyanaz, hogy ne lehessen Budapest közigazgatási területén belül, sem a mezőgazdasági részen, sem az erdőterületeken nagyobb részt beépíteni, mint ami jelenleg érvényes.

Ebben kérném szépen akkor majd az egyetértést, hogy hogyan lehetne itt a sok okos javaslatot megnyugtató módon, egy bizottsági módosítóval vagy kapcsolódó módosítással összegyúrni. Mert fontos érdeket képviselünk mi is, a külső kerületek pártsemleges polgármestereinek grémiuma nevében. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 344 2005.05.17. 2:06  321-352

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gulyás képviselő úr és Keller képviselő úr felszólalását is figyelmesen hallgattuk Soltész képviselő úrral, és higgyék el képviselőtársaim, nincs még késő ahhoz, hogy itt közösen egyetértve jobbítsunk a dolgokon, hiszen hát nem futotta ki még magát ez a törvényi szabályozás, ha maga a területfejlesztési bizottság is ennyi módosítót tudott hozzá beadni. Inkább a lényegre!

Gulyás Képviselő Úr! Ön indokként mindig a Szentendrei-sziget példáját hozta föl, alátámasztandó a mondandóját. Ez az agglomerációs terv miért nem foglalkozott külön a szigetekkel? Lehetett volna. A Szentendrei-sziget teljes mértékben az agglomeráció része, és mint sziget, de az összes többi sziget is, talán Avarkeszi képviselő úr is azt mondja vagy egyetért azzal, hogy akár a Csepel-szigettel is lehetett volna külön kiemelten foglalkozni, az ottani speciális problémákkal a sziget mivoltjukra tekintettel. Eltérő ugyan az északi meg a déli sziget, és nem köszön egymásnak, de hátha lehetne még. Ahogy ki lehetett egy-egy pályaudvart emelni, meg egy-egy speciális helyet megjelölni, úgy a szigetek megérdemeltek volna egy külön szabályozási elképzelést, vagy mondtuk volna azt, hogy azok nem tartoznak ide bele, vagy valami későbbi szabályozás alá esnek.

Alapvetően nekem az volt a véleményem, azt el kellett volna határozni, hogy Budapest nem része az agglomerációnak, és a törvény Budapestre nem vonatkozik, Budapestre nem terjed ki a hatálya, hanem a bizonyos agglomerációra terjed ki, ami egy jól körülhatárolt térség. De sokan meggyőztek arról, hogy most már ebben ne lépjünk vissza, de a szigetek ügyében, meg más, különösen, mondom, a külső kerületekkel kapcsolatosan az erdőterületeknél, hogy még egyszer előhozzam a saját témámat, még van idő gondolkodnunk és együtt dolgozni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 350 2005.05.17. 1:12  321-352

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gulyás képviselőtársunk közben elment. Ő említette Hadházy Sándor úr 19. pontban felhozott javaslatát. Azt szerettem volna neki mondani, és mondom is a képviselőtársamnak, hogy volt honnan Hadházy képviselő úrnak táplálkoznia, mármint szellemileg akkor, amikor különleges településről beszélt, hiszen maga a területfejlesztési bizottság 13673/75-ös bizottsági módosító javaslata mint bizottsági módosító is beszél különleges rendeltetésű területekről, hiszen ilyen létezik. A budapesti területszerkezeti tervben léteznek különleges rendeltetésű területek. Arról is beszéltünk, hogy például a Szentendrei-sziget vagy bármelyik sziget, de például a Margit-sziget is lehet ilyesmi, tehát Hadházy úr javaslata tulajdonképpen megfontolandó, hogy legyenek-e különleges rendeltetésű területek az agglomerációban is.

Ennyit szerettem volna hozzátenni, hogy a közös gondolkodást tovább folytathassuk. Köszönöm szépen. (Dr. Avarkeszi Dezső tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 180 2005.06.08. 10:40  179-181

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a héten a parlamentben nagyon fontos kérdések dőltek el, nagyon fontos napirendekről, előterjesztésekről tárgyaltunk, de a mostani napirend sem illeszkedik automatikusan bele a szokásos előterjesztések sorába. Ritka alkalom az, ritkán fordul elő, hogy egy általános vitát már egy témában lezár a parlament, majd újból megnyitja, és ezzel lehetőséget teremt a téma részletes kidolgozására, kibontására.

Éppen ezért el kell mondjam, hogy véleményem szerint egy ilyen fontos téma, ami az önkormányzatok gazdálkodását és jövőbeni talpon maradását célozza, hihetetlen érdektelenséget váltott ki éppen a kormánypártok részéről. Megkérdőjelezem, hogy az általános vita megnyitásának alapvető okaként megemlíthető négypárti egyeztetés eredményre vezetett-e. Valószínűleg nem, hiszen a cél az volt a kétnapos és az általános vita újabb kétnapos haladékadásával, hogy végre rendet teremtsenek a kormánypártok a maguk háza táján ebben a kérdésben.

Sajnos el kell mondjam, hogy a rendteremtésre kísérletet tettek, de azzal, hogy egyáltalán nincs vitapartnerem most a parlamentben, arra kell hogy következtessek, hogy eredményre a dolog nem vezetett. Ugyanis a következő probléma van ezzel a törvénnyel kapcsolatosan, sorjázom, hogy milyen aggályai vannak az ellenzéknek.

Nem az a baj, hogy egy salátatörvényt kaptunk megint, olyan salátatörvényt, ami nemcsak hogy három különböző jogterületet érint, hanem még annyiban is salátatörvény - a kedves hallgatóknak mondom: salátatörvénynek azt nevezzük, ami különböző törvények halmazának a módosításából áll -, hogy kétharmados törvényrészek keverednek benne feles törvényjavaslatokkal. Ezért nehéz a feladat, de megoldást kell találnunk.

(16.20)

Az ellenzék nem kívánja felemlegetni most az általános vitában, amit már sokszor elmondtunk, értékeltünk, hogyan kerültek az önkormányzatok a szocialista-szabad demokrata kormányzás harmadik évében olyan anyagi mélypontra, hogy mentőövet kell nekik dobni olyan formában, hogy a hátralévő egy évben legalább valami lehetőségük legyen a gazdasági csőd elkerülésére és az önkormányzati feladatok ellátásának finanszírozására.

Ugyanis ez a törvényjavaslat erről szól: lehetőséget kívánnak biztosítani a megválasztott képviselő-testületeknek a negyedik évre, hogy valami olyat tegyenek, amit a korábbi három évben nem kívántak megtenni, illetve elégségesnek látták azokat a lehetőségeiket, amelyek egyébként a törvények folytán adódnak a számukra. Most a kormányzat a vagyonkezelés lehetőségét, a vagyonkezelés módszerét kívánja visszaadni az önkormányzatok gazdálkodásának a kereteibe.

Én kezdem azzal, hogy 1949-re befejeződött az a gazdasági átalakítás, ami aztán létrehozta a negyvenéves diktatúrának az alapvető tulajdonosi struktúráját: ismertünk állami szocialista tulajdont, szövetkezeti tulajdont, és a személyi tulajdon megvetett körére is volt egy kis példa a maszek világ tekintetében. Eközben különböző kvázi jogok teremtődtek, ilyen volt az úgynevezett kezelői jog is. Ez egy kvázi tulajdonjogot jelentett az önkormányzati, akkori tanácsi rendszerben, és rettenetes káoszt okozott, és tulajdonképpen a szocialista rendszer gazdasági összeomlásához hozzájárult ennek a kvázi tulajdonjognak a működtetése és csődbe menetele.

Én emlékszem olyan tárgyalásokra 1987 után, amikor már a gazdasági társaságokról szóló törvény kapcsán vegyes vállalatokat lehetett Magyarországon létrehozni, és amikor a külföldi partnerek eljöttek hozzánk Magyarországra tárgyalni, és esetleg befektetést próbáltak eszközölni, akkor mindig kérdezték, hogy mi az a kezelői jog, kikkel tárgyalnak ők, amikor valamilyen befektetéssel valamilyen projekthez akarnak nyúlni. Ez a kezelői jog, kezelői jogosultság lefordíthatatlan volt az európai nyelvek mindegyikén, nem is értették meg. A külföldi felek egy idő után úgy távoztak Magyarországról, hogy ha egy tárgyalóasztalnál elhangzott az, hogy kérem szépen, ez a kezelői jog, akkor ők felálltak az asztaltól, és azt mondták, hogy köszönik szépen, nem kérnek belőle, mert nem értették meg, hogy a kezelő az nem tulajdonos, de mégis ő adja el azt, aminek nem a tulajdonosa, vele kell tárgyalni, nem a tulajdonossal, de azért mégis a tulajdonos dönt.

Úgyhogy amikor ezt a törvényjavaslatot a kezembe vettem, és a kezelői jog vagyonkezelői részét elolvastam, akkor azonnal fölcsaptam az értelmező szótárnak a fejezeteit. A Magyar Értelmező Kéziszótár 2000 után megjelent példányaiban már nem szól olyasmiről, hogy kezelői jog, nem ismeri ezt a bekezdést; azt mondja, hogy kezelés az, amikor valaki pénzt vagy értéket kezel, ingatlant és egyéb vagyontárgyakat semmiképpen nem. Kezelőről általában mindenkinek a rossz emlékezetű SZTK jut az eszébe, ahol hosszan kellett sorba állni, és félni kellett a vizsgálat eredményétől; azt hívják kezelőnek, ahol a beteg embereket ellátják. Kérem szépen, ez tér vissza, szellemében ez tér vissza ebben a jogszabályban. Tulajdonképpen a kidolgozó Belügyminisztérium nem tett sokat, elővette a valamikori tanácstörvényt, és annak az idevonatkozó passzusait beépítette.

De tegyük túl magunkat ezen a rossz emlékezetű történeti dolgon, és vegyük a lényegét a dolognak: most már nem kezelői jogról, hanem vagyonkezelésről van szó. A vagyonkezelésbe adható önkormányzati feladatokhoz kapcsolódó vagyontárgyakat magánszemélyek nem kaphatják vagyonkezelésbe a törvényjavaslat szerint, csak jogi személyek és jogi személyiséghez hasonló alapítványok és szervezetek kaphatják. Nem értjük ellenzéki oldalról, hogy ha szükség van a vagyonkezelésbe adásra, akkor abból miért vannak kizárva a magánszemélyek, amellett, hogy például egy bt., aminek két magánszemély a tagja, lehet egy beltag és egy kültag, esetleg átvehet egy önkormányzati feladatot.

További problémákat jelent az, hogy az önkormányzati képviselő-testületek kizárólagos hatáskörébe utalták ezeknek a vagyonkezelői szerződéseknek a javaslatát és megkötését, holott Magyarországon hihetetlen sok önkormányzatnak van vagyonbizottsága, van vagyonkezelési szabályzata, ha nem is így hívják, hanem gazdálkodásnak hívják, gazdasági terv szerint dolgoznak, és ezek különböző értékhatárokat állapítanak meg egyrészt a polgármester, másrészt a vagyonbizottság részére. Most ezeknek a szervezeti és működési szabályzatoknak a módosítását fogja ez a törvény elősegíteni vagy kikényszeríteni azzal, hogy el fogja venni az egyébként jól működő önkormányzati testületektől, bizottságoktól ezeket a hatásköröket.

A legnagyobb problémát abban látjuk, hogy a törvényjavaslatnak mind a négy eleme gyakorlatilag a mostani önkormányzatok utolsó évében akar csodát tenni és “segíteniö - idézőjelben mondom, hogy segíteni - az önkormányzatoknak.

Ezt a törvényjavaslat-csomagot abban az esetben tudja a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatni, ha ennek a hatálybalépése a jövő évi önkormányzati választások utánra esik majd. 2007. január 1-je kiváló alkalom lenne, hogy bevezessük, adjunk egy lehetőséget egy újonnan választott önkormányzati testület számára, hogy eldöntse, hogy ő a vagyongazdálkodás területén milyen lépéseket kíván tenni négy évre előretekintve. A Fidesz nem híve annak, hogy egy választott képviselő-testület a saját megválasztási időtartamán, az úgynevezett politikai ciklusán túlterjeszkedve bármit meghatározzon egy utána következő, egy utána szabadon választott másik testület számára. Ez vonatkozik a törvényben lévő gazdasági programnak a kidolgozására, a belső ellenőrzés kérdéseire.

Tehát ha itt lennének a kormánypárti kompetens képviselőtársaim, akkor azt mondanám nekik, hogy elkezdhetünk érdemben tárgyalni ennek a törvényjavaslatnak a módosításáról akkor, ha abban az alapvető dologban megegyezünk, hogy ez csak 2007. január 1-jén lép életbe, és csak az új önkormányzatokat érinti teljes terjedelmében. Ők ezt tudják, hogy ebben van igazság, vannak egyes részei, amit maguk is úgy javasolnak, hogy majd 2007 után lépjen csak hatályba, de mi azt kérjük, hogy kizárólagosan az önkormányzati választások után adjon lehetőséget, vagy korlátozza a közfeladatokat ellátó önkormányzatokat. Akkor majd eldől, hogy hasznos vagy haszontalan szabályok vannak ebben a bizonyos salátástálban.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 54 2005.06.21. 5:16  53-239

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről nem szavaztam igennel az együttes lebonyolításra a részletes vitánál, hiszen megint egy salátatörvénnyel van dolgunk, három különböző törvényt módosítanak egyszerre az előterjesztésben, amik összefüggnek ugyan, de külön tárgyalandók, és külön is módosíthatók.

Az első felszólalásomban az ajánlás 2., 3., 4. és 5. pontjához kívánnék hozzászólni. Ezek összefüggnek az önkormányzatok vagyongazdálkodásával. Az általános vitában már elhangzott, hogy ez a törvényjavaslat lehetőséget kíván teremteni arra, hogy az önkormányzatok kiszélesítsék vagyongazdálkodási területüket, és úgynevezett vagyonkezelőket is bevonhassanak az önkormányzati feladatok ellátásakor. Én az általános vitában is kifejtettem, hogy ez annak a beismerése, hogy a jelenlegi kormányzat egy árva fillért nem kíván biztosítani a 2006. évre az önkormányzatoknak a feladatok ellátásához, a növekvő feladatok ellátásához. Egy mézesmadzagot húzott el a kormány, jogszabályi lehetőséget kívánnak biztosítani arra, hogy ha másképp nem megy, próbáljuk meg vagyonkezelésbe adni a vagyont, és így valahogy túlélni azt az egy évet, ami még ebből a kormányzati ciklusból hátravan.

Mind a négy módosító javaslat azzal foglalkozik, hogy ha már ez így van, és tegyük félre a rossz szándékot, és mondjuk azt, hogy az önkormányzatoknak ezt a lehetőséget biztosítsuk, vagy élnek vele, vagy nem élnek vele a jövőben, akkor viszont érthetetlen, hogy miért vannak benne olyan előírások, amelyek szigorítják, illetve indokolatlanul kibővítik ezt a mozgásteret. Az első módosító javaslatban amellett érvelek, hogy ne lehessen a korlátozottan forgalomképes vagyontárgyakat vagyonkezelésbe adni. Ha a kormányzati szándék és az önkormányzati vezetők szándéka tényleg arra irányul, hogy ne éljék fel a vagyont, és ne legyenek kénytelenek eladni az önkormányzati közvagyont annak érdekében, hogy a feladatokat finanszírozni tudják, akkor maradjunk ebben a körben. Ne adjuk el az önkormányzati, egyébként eladható vagyont, hanem adjuk vagyonkezelésbe! Éppen ezért az a javaslat a 2. ajánlásnál, hogy a korlátozottan forgalomképtelen vagyontárgyak ne kerülhessenek vagyonkezelésbe adásba.

A másik kérdéskör ugyanebben a paragrafusban arról szól, hogy a javaslattevő a törvényjavaslatban korlátozni kívánja viszont a forgalomképes vagyonnak a vagyonkezelésbe adását. Azt mondja a jogszabály, hogy lakóépületeket, vegyes tulajdonú épületeket, ilyen épületekben lévő lakásokat, nem lakás céljára szolgáló helyiségeket vagyonkezelésbe ne adhasson az önkormányzat. Miért ne adhasson? Erre nem kaptam választ sem a bizottsági ülésen, sem azóta egyetlen egyeztetés során sem. Miért korlátozzuk az önkormányzatokat abban a helyes gazdálkodási szempontú megoldásban, hogy a saját tulajdonukban lévő lakásokat és helyiségeket, amivel eddig is szabadon gazdálkodtak, elidegeníthették őket, bérbe adhatták, haszonbérbe adhatták volna, miért ne adhatnák most vagyonkezelésbe?

Tehát azt javaslom, hogy vegyük ki a törvényjavaslatból ezt a korlátot, és engedjük a forgalomképes vagyonnak akkor már a teljes körű kezelését az önkormányzatok részéről.

Egyetlenegy soványka választ kaptam talán tegnap az önkormányzati bizottsági ülésen, hogy majd a lakástörvényben fogjuk szabályozni a lakásokkal és a nem lakáscélú helyiségekkel való gazdálkodást. A lakástörvényben sok minden jogviszonyt kell újraszabályozni, a gazdálkodást most kell szabályozni és nem a lakástörvényben. A lakástörvény nem tartalmazhat rendelkezéseket az önkormányzati vagyonnal kapcsolatosan.

Ugyancsak érthetetlen volt számomra az, hogy miért csak a képviselő-testület köthet kizárólagosan vagyonkezelési szerződést, és ezt miért nem lehet átruházni például az önkormányzatok bizottságaira. Nagyon sok olyan önkormányzat van, ahol a bizottságok különböző értékhatárok között mozogva önállóan szerződést köthetnek, illetve a hatáskörükben eljárhatnak. Miért kell csorbítani az önkormányzati testületeknek az eddig is szmsz-ben, szervezeti és működési szabályzatban meglévő hatáskörét? Miért avatkozik be a törvény az önkormányzat belügyébe jobban, mint ahogy abba kellene.

Köszönöm szépen az eddigi figyelmüket, folytatni kívánom. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 58 2005.06.21. 5:11  53-239

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Folytatni szeretném a módosító javaslatok ismertetését és indokolását az 5., 7., 9. és a 10. ajánlási pontokhoz. Ha valóban az a szándék, hogy az önkormányzatok vagyongazdálkodásán segítsünk, és a finanszírozásba bevonjunk vagyonkezelőket, akkor teljesen indokolatlan az, hogy kizárjuk a vagyonkezelők közül a természetes személyeket. Arra gondolok, hogy egy egész kis településen például a helyi falusi éttermet üzemeltető egyetlen vendéglátós miért ne vállalhatná azt a közfeladatot, hogy az önkormányzat szociális konyhájának is főz. Ilyen egyszerű, hétköznapi és életszerű példákon keresztül érthetjük meg azt, hogy nem korlátozni kell az önkormányzatok lehetőségeit, hanem valóságosan, reálisan a helyzetet, az életszerűséget szem előtt tartva, a helyi lakosság érdekeit messzemenően kiszolgálva kell a közfeladatokat ellátni.

Éppen ezért nagyon érthetetlen az, hogy egy javaslat úgy szól a törvényben, hogy abban az esetben, ha ez a vagyonkezelői szerződés bármilyen okból nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és a vagyonkezelői jog megszűnése esetén, illetve ha a vagyonkezelő az önkormányzati közfeladatot bármely oknál fogva nem látja el, a közfeladat ellátásának megszervezéséért a vagyonkezelői jogot átruházó önkormányzat a felelős. Itt a módosító javaslatom az, hogy a “közfeladat ellátásának megszervezésétö töröljük ebből a törvényi helyből, ugyanis az önkormányzat a közfeladatot ellátni minden pillanatban, állandóan köteles.

Jól néznénk ki akkor, ha kiderül a vagyonkezelőről, hogy nem váltotta valóra a reményeinket, mondjuk, esetlegesen rosszul végezte a munkáját, vagy az önkormányzattal nem tud elszámolni, vagy nem a jogszabályoknak megfelelően járt el, vagy becsapta az önkormányzatot - akkor majd fogjuk magunkat, fölmondjuk a vagyonkezelői szerződést, és akkor kezdünk önkormányzati oldalról nekilátni a közfeladat ellátása megszervezésének? Nem, kérem szépen! A lakosság nem maradhat ellátatlan, a szolgáltatást azonnal, aznap folytatni kell, amikor a skandalum esetleg a vagyonkezelővel kapcsolatosan kiderült.

Ugyanilyen probléma van akkor is, amikor azt mondja a tervezet, hogy a legelőnyösebb pályázónak kell a közfeladatot a vagyonkezelői szerződésben átadni és biztosítani, a vagyonkezelői jogot a legelőnyösebb pályázaton nyertes ajánlattevő részére lehet átruházni. Kérem szépen, el tudom képzelni azt az esetet, és a törvény is foglalkozik ilyennel, hogy egyetlenegy vagyonkezelő van, egyetlenegy pályázó fog jelentkezni. Milyen szubjektív meghatározás egy törvényben, egy slendrián szöveg ez, kérem szépen, hogy legelőnyösebb! Az egyetlen nem biztos, hogy a legelőnyösebb. Annak az egyetlennek nem kell minősítenünk a pályázatát, eldönti az önkormányzat, vagy biztosítjuk, vagy szerződünk vele, vagy nem szerződünk vele. Tehát én javasolom, hogy a “legelőnyösebb pályázati nyertesö kifejezést törölni szíveskedjenek a törvényjavaslatból.

Hasonlóképpen problémát jelentett még az, hogy Jauernik úr - elnézést, hogy megszólítom - a tegnapi önkormányzati bizottsági ülésen visszavonta azt a kiváló javaslatát, ami azt mondta, hogy a gépjárműadó teljes összege illesse majd meg az önkormányzatokat. A tegnapi önkormányzati bizottsági ülésen volt egy 50 százalékos beszámított javaslat, és volt egy 100 százalékos. És amikor az 50 százalékost a bizottságban megszavaztuk, akkor Jauernik úr visszavonta a 100 százalékos javaslatát. De, kérem szépen, azt kell a mai anyagból megállapítanom, hogy az önkormányzati bizottság igen szavazatain kívül az összes többi bizottság ezt nem támogatta.

(11.50)

Attól tartok, ebben az ügyben Jauernik alelnök úr mögött nem áll ott a saját frakciója, hiszen a többi bizottságban leszavazták az 50 százalékot is, és nem volt alkalmuk megszavazni az esetleges 100 százalékot. Ezért most határozottan felkérem az alelnök urat, nyilatkozzon abban a kérdésben, hogy most az 50 százalék gépjárműadó vagy a teljes gépjárműadó összege kerül-e a törvényben az önkormányzatok javára jóváírásra.

Köszönöm szépen, és várom válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 66 2005.06.21. 5:18  53-239

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Jauernik úr válaszát is köszönöm, ami a gépjárműadó ügyével kapcsolatos volt. Az ilyen konstruktív megbeszélések viszik előrébb a megegyezést. Azt is köszönöm, hogy őszintén elmondta, hogy még nincs döntés ebben a kérdésben.

Ha már viszont a finanszírozásnál tartunk, akkor a 11. ponthoz szeretnék hozzászólni, amelyben azt javasolom, hogy a helyi önkormányzat adósságot keletkeztető éves kötelezettségvállalásának felső határa ne a korrigált saját bevétel legyen, hanem annak kétszerese. Bízzunk annyira az önkormányzatokban, hitelképességükben, gazdálkodásukban, hogy miután forrásra van szükség, pluszforrás bevonására van szükség, ezt tehessék a korrigált bevételeik kétszeresének erejéig. Nem vállalunk nagy rizikót, viszont segítjük ténylegesen az önkormányzatokat fejlesztéseikben, beruházásaikban és a feladatok ellátásában, ha megemeljük a kötelezettségvállalás határát - nem nagyon, csak a duplájára.

Itt is szeretném figyelmeztetni a tisztelt Házat arra, hogy erre azért is szükség van, mert az önkormányzatok jelentős része már ma is jelentősen eladósodott, sőt 80-90 százalékig eladósodott önkormányzatok tömegével találkozunk az országban. Ha ők csak azt a plusz 10-15 százalékot vehetik már igénybe, édeskevés lesz ahhoz, hogy valamit is fejlesztésre, a szolgáltatások színvonalának emelésére tudjanak fordítani.

Szeretnék áttérni a 16. és 18. pontokban foglalt javaslatokra. Ezt nagyon egyszerűen annyiban lehet jellemezni, hogy ez az úgynevezett gazdasági programmal kapcsolatos új előírások, illetve az öt év változtatása. Az önkormányzatok eddig is gazdasági programok mellett működtek, minden önkormányzat megválasztását és megalapozását követően felvázolja nemcsak a választási programjában, hanem azt követően le is fordítja ezt önkormányzati rendeletben és egyéb anyagaiban arra, hogy mit kíván a saját ciklusa négy évében elérni.

Itt most egy olyan javaslatot kapunk, amely azt mondja, hogy egy önkormányzatnak legyen lehetősége arra is, hogy esetleg a saját ciklusán túlmenően is meghatározza az önkormányzati mindenkori fejlesztések és beruházások irányát. Az a határozott véleményem, hogy azért van négyévente önkormányzati képviselői és testületi választás, azért választunk polgármestert, mert azt kívánjuk demokratikusan elérni, hogy a következő négy évben az általunk megválasztott önkormányzati vezetők irányítsák és vezessék a kerületet. Nem arra kapnak ők felhatalmazást, hogy esetleg 6-10 évre előre megmondják, hogy mit tegyenek majd az utódaik, hanem az a feladatuk, hogy a saját ciklusukban teljes mértékben ellássák a feladatukat.

Éppen ezért az a javaslat lényege, hogy ne terjeszkedjen túl a gazdasági program négy éven, ne legyen hosszabb futamideje. Ne kelljen azt felülvizsgálni, ne kelljen magyarázni a magyarázhatatlant, hogy miért kíván egy új önkormányzati testület esetleg máshová prioritásokat biztosítani, és miért teszi máshová a hangsúlyt. Ez politikai kérdés, és mi most maradjunk az önkormányzatiságnál. Éppen ezért azt is szeretném kérni, hogy gondolja végig a törvényjavaslatot tevő, hogy javítsunk is a törvény szövegén, érthetőbbé is tegyük. Ugyanis a jelenlegi törvényszöveg a gazdasági programmal kapcsolatosan a következőket mondja: “A gazdasági program az a helyi közösség együttműködésén alapuló stratégiai program, amely…ö s a többi.

Kérem szépen, javaslom, hogy töröljük a törvény szövegéből ezt a “helyi közösség együttműködésén alapulóö, teljesen homályos fogalmat. Az önkormányzati törvénybe nem kellenek ilyen értelmezhetetlen, illetve mindent magukba foglaló, homályos, érthetetlen, magyartalan kifejezések, mint hogy együttműködésen alapuló és stratégiai program. Ez a jogszabályi hely, az Ötv. 91. § (6) bekezdése nem mond mást, mint hogy a gazdaság program egy stratégiai program. Hát kérem, ez fából vaskarika!

Úgyhogy azt javaslom, hogy írjuk ki, fejtsük ki, hogy a gazdasági program az önkormányzati vagyon gyarapításának, ésszerű befektetésének általános terve. Így hívják magyar nyelven a stratégiai programot. Az, kérem szépen, egy általános terv, amit a képviselő-testület hagy jóvá.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 74 2005.06.21. 5:11  53-239

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita konstruktivitása indokolja, hogy azokról a módosító javaslatokról, amiről elhangzott az önkormányzati bizottsági ülésen, hogy kapcsolódó módosító javaslatokkal befogadható, most nem teszek említést, mert úgy látom, hogy a kormánypárt képviselői komolyan gondolják ezeket a kapcsolódó módosítókat, és biztos, hogy el is fognak ezek készülni. Úgyhogy most már csak három, de az önkormányzatokat lényegesen érintő dologról szeretnék szólni.

Mégpedig az új javaslat véleményem szerint túlhatalmat biztosít a belső ellenőrzésnek. A belső ellenőrzés felállítására szükség van, belső ellenőrre szükség van, azok az önkormányzatok, aki eddig megtehették, maguk is alkalmaznak belső ellenőröket, és gazdálkodásukat folyamatosan átvilágítják. Csak itt az a gond, hogy a javaslat a belső ellenőr pozícióját oly mértékben kívánja megerősíteni, hogy az már majdnem egyenlőségjelet tesz a polgármester, illetve a jegyző közé. 15 éves önkormányzatiságunk, és ez a 15 éves eredményes tevékenység végre egyértelműsítette, kialakította, rögződött, hogy a polgármester irányítja a kerületet, a jegyző vezeti a polgármesteri hivatalt, éppen ezért teljesen fölösleges, hogy a belső ellenőr, akinek hasznos munkájára szükség lesz, olyan jogosítványokat kapjon, amit itt önök javasolnak.

Méghozzá: “A belső ellenőrzést végző személy vagy szervezet a jogszabályoknak és a belső szabályzatoknak való megfelelést, valamint gazdaságosságot, hatékonyságot és eredményességet vizsgálva megállapításokat és ajánlásokat fogalmaz meg a jegyző és a polgármester részére, amelyeket a polgármester indokolt esetben a képviselő-testület soron következő ülésére terjeszt elő.ö Már a konfliktus is bele van táplálva a szabályba, hogy a belső ellenőr majd igényt fog arra tartani, hogy az ő ajánlásai meg javaslatai kerüljenek a képviselő-testület elé.

Kérem szépen, a belső ellenőrzés maradjon a polgármester és a jegyző fennhatósága alatt. A jogszabályoknak megfelelően járjanak el a belső ellenőrök, de ne kezdjük ki az önkormányzatiság lényegét. A polgármester, a képviselő-testület és a jegyző eddig meghatározott és jól rögződött hatásköreibe ne szóljon bele az új törvény!

(12.20)

Amennyiben a javaslattevők jó szándéka tényleg megáll, akkor azt javasolom, hogy töröljük, illetve fordítsuk meg a kezelői jog bejegyzésének kötelezettségét a kezelői jog jogosultja és a képviselő-testület, illetve az önkormányzat között. A javaslat ugyanis azt mondja, hogy a kezelői jogot a kezelői szerződés megkötése után az ingatlan-nyilvántartásba szíveskedjen bejegyezni maga a kezelő. Lehetséges, hogy a szerződés megkötésekor vagy azt követően bárminemű érdekellentét keletkezik a jog jogosultja és az önkormányzat között. Az önkormányzati vagyon, hangsúlyozom, közvagyon, annak a mindenkori jogi minősítése maradjon az önkormányzat feladatkörében - az önkormányzatnak van apparátusa, szervezete, jogászai, jogi osztálya, jogi bizottsága -, ne tegyük át a szerződést, a kezelői jog bejegyzését ne ruházzuk át, és ne tegyük az érdekelt jogkörébe, hanem maradjon meg az önkormányzatnál úgy, hogy az önkormányzat legyen köteles gondoskodni az adott jog bejegyzéséről az ingatlan-nyilvántartás tekintetében.

Még egy dolgot szeretnék röviden mondani, ha van még rá időm. Nagyon lényeges számomra az, hogy a vagyonkezelő a saját vagyonát oly mértékben külön köteles kezelni az önkormányzattól átvett vagyontól, hogy az még véletlenül se legyen összekeverhető. Ehhez képest ez a javaslat bizony nem elég szigorú. Én azt javasolom, hogy a (10) bekezdésben a saját vagyon elkülönítése sokkalta szigorúbb megoldásokat tartalmazzon a vagyonkezelővel szemben, a mindenkori ellenőrzés állandóan biztosítva legyen, a rovancs lehetősége naprakész legyen. Éppen ezért több módosító indítványt is tettem, amiket nem részletezek, de ezek támogatását kérem a tisztelt Háztól. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 82 2005.06.21. 2:06  53-239

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Ebben a kétpercesben csak a belső ellenőrzéssel kívánok foglalkozni. Azon kell majd elgondolkodni, hogy a kistelepülések miből fogják finanszírozni a belső ellenőrt meg a belső ellenőrzési szervezetet. Attól tartok, hogy a kormányzatnak ehhez forrást kell juttatnia az önkormányzatokhoz, mert abban valamennyien egyetértünk, hogy a belső ellenőrzésre szükség van.

Nem olvastam fel a módosító javaslatom, mert nem akarom azt állítani, hogy az jobb, mint az eredeti szöveg, de most kénytelen vagyok, mert Jüttner úr szóvá tette ezt a dolgot. Az önkormányzati bizottság támogatta a módosító javaslatom, amely azt mondja, hogy “a belső ellenőr a vizsgálatairól, megállapításairól jelentést tesz, a hiányosságok, szabálytalanságok megszüntetésére javaslatot készít a jegyző vagy a polgármester részéreö. Tehát nem ajánlást tesz vagy megállapítást, hanem jelentést készít, s majd a jegyző és a polgármester szabadon eldönti, hogy azt a testület elé terjeszti, vagy saját hatáskörben intézkedik, ugyanis mindkettőjüknek kötelessége ezekben a kérdésekben teljes mértékben intézkedni.

Amit a gazdasági programmal kapcsolatban hallottam az előző kétperces felszólalásban, azzal egyetértek. Magam is javasoltam, hogy a gazdasági program keretében a taxatív felsorolás térjen ki arra, hogy a gazdasági program tartalmazza különösen a fejlesztési elképzeléseket, a közoktatás színvonalának javítását, az életkörülmények általános és folyamatos jobbítását. De beletettem - lévén vagyongazdálkodással foglalkozó önkormányzati ember - külön a vagyongazdálkodást is. Képviselő asszony azt mondta, hogy ez az a módosító szöveg, amit majd el fogunk fogadni a végén; én ebben reménykedem.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 96 2005.06.21. 5:13  91-117

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottságban kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselők két kérdést tettek fel azonnal az ülés elején, az előterjesztés meghallgatása után, méghozzá azt kérdeztük, hogy miért nem a Belügyminisztérium terjeszti elő a törvényjavaslat módosítását, miért 44 MSZP-s képviselő és kizárólagosan MSZP-s képviselő tart tulajdonképpen Budapesten flottafelvonulást, hiszen minden budapesti szocialista képviselő aláírta ezt a törvényjavaslatot. A másik kérdésünk pedig az volt, hogy kikkel egyeztettek az előterjesztők.

Örülök annak, hogy a mai plenáris ülésen egymás után két önkormányzati napirend is van, és ahogy láthatták a kedves nézők, van egyetértés és érdemi vita és együttgondolkodás önkormányzati kérdésekben - az előző napirendi pontnál volt -, most pedig azt kell mondanom, hogy nem egyeztették ezt az előterjesztést senkivel, tudomásom szerint a fővárosban még az SZDSZ-szel sem, pedig a fővárosi SZDSZ adja a főpolgármester személyét pillanatnyilag. Megállapítottuk az önkormányzati bizottságban, hogy ez a törvényjavaslat gyakorlatilag az MSZP-SZDSZ fővárosi belháborúnak a része. Ebben a csatában már olyan emberek estek el, mint Atkári János, aki a forrásmegosztásnak nagy tudója volt, most meg a sor végén ül valahol hatáskör nélkül a Fővárosi Önkormányzatban.

Azt mondja a többségi véleményt előadó volt politikai államtitkár úr, az ő idejében volt egyeztetés a törvényről, nem a törvény szövegéről, hanem arról, hogy egyáltalán legyen-e forrásmegosztási törvény, törvényben kerüljön-e szabályozásra a forrásmegosztás - akkor még volt egyeztetés. Ezt számon kértük tegnap az önkormányzati bizottságban, de csak az előterjesztőn tudtuk számon kérni, mert a kormánynak, ahogy most is - látják a kedves nézők -, nincs véleménye, kormányálláspont még nincs ennek a törvénymódosító javaslatnak az ügyében. Nem is nagyon lehet, mert ez a törvényjavaslat gyakorlatilag mindenhez hozzákap egy kicsit, de egyáltalán nem törekszik arra, hogy az egyébként több sebből vérző forrásmegosztást valamilyen végleges szakmai, átfogó alapokra helyezze.

A bizottsági ülésen szintén szóba került, hogy miért csökkenti a 20 és 10 százalékos korrekció lehetőségét a törvényjavaslat 10 és 5 százalékra; miért kedvez azoknak a kerületeknek, amelyek saját hibából, de önhibájukon kívül nem valós adatokat vagy nem tudtak valós adatokat közölni; miért ad arra lehetőséget, hogy a korrekció beszűkítse az egyik évről a másik évre lehetséges korrigálást.

(13.00)

Én úgy látom, a törvényjavaslat arra törekszik, hogy ha egy önkormányzatnak van ahhoz bátorsága, Budapesten egy kerületnek, hogy jó nagyot lódítson ott a Fővárosi Közgyűlésben, és 25-30 százalékkal lépje túl, és valótlan adatok alapján érje el a forrásmegosztási eredményeit, mondjuk, többletoldalról, akkor bizony azt csak hat év alatt lehessen tőle visszavenni. Ne bátorítsuk az önkormányzatokat! Az önkormányzatokat a pontos elszámolásra és a pontos forrásmegosztási metódus kidolgozásában való részvételre kell bátorítani.

Az indokolásnál kifogásoltuk azt, hogy ilyen adatokat még az adatvédelmi biztos sem ismer, hogy lehetetlen adatok. Azt írja az indokolás, ami tulajdonképpen nem sok, csak négy bekezdés, azt mondja, hogy ilyen és ilyen paragrafus mellett lehetővé válik a hibás, téves, illetve a lehetetlen adatok időben történő kijavítása. Ilyet, hogy lehetetlen adatot, nem ismerünk; lehetetlen adat nem létezik, az lehetetlenség. Nem tudom, a 44 MSZP-s képviselő hogy írhatott alá egy ilyen módosító javaslatot, amiben ilyen maflaság szerepel. Arról pedig nem beszélve, hogy olyan határidőket csempésznek most bele azonnal életbe léptetendő, ami arra kényszeríti majd az önkormányzatokat, hogy júliusban, augusztusban testületi ülést tartsanak. Hiszen szeptember 15-éig nekik már véleményezniük kell azokat a forrásmegosztási számokat, amelyeket majd lassan kézhez fognak kapni.

Ez az önkormányzati bizottságban kialakult határozott kisebbségi, ellenzéki vélemény, és azt kérjük, amit most Pál Tibor úr azért megpendített, hogy szíveskedjenek odahatni, hogy legyen politikai egyeztetés ebben a kérdésben, mert ha már az SZDSZ-t kénytelenek vagyunk kihagyni Demszky és Atkári urak miatt az egyeztetésből, azért a fővárosban az MSZP- és a Fidesz-frakció hajlandó az egyeztetésre.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 116 2005.06.21. 1:25  91-117

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Az elhangzottakon túlmenően szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat az önkormányzati bizottság kisebbségi előadójaként, hogy a bizottság tegnapi ülésén Pál Tibor, az előterjesztőt képviselő képviselő úrtól elhangzott az, hogy javasolni fogja a tisztelt Háznak, hogy ennek a napirendi pontnak az általános vitáját a mai napon ne zárjuk le. Göndör István frakcióvezető-helyettes úr is az ülés előtt arról tájékoztatott engem, hogy ezt támogatja. Aggódom most, miután egyikük sincs itt a teremben, hogy vajon kapunk-e elég időt arra, amit most valamennyien együtt kérünk, hogy legyen elnapolva a mai ülés annak érdekében, hogy a szükséges egyeztetéseket lefolytassuk.

(13.40)

Ugyanis a Fidesz minden tekintetben, Budapest érdekében hajlandó bármilyen kompromisszumot megkötni, megbeszélni, megtárgyalni, csak ha nem történik meg - Pál Tibor ígérete, Göndör úr helyeslésével - a mai általános vita elhalasztása vagy a jövő hétre áttétele, akkor erre már nem lesz lehetőség. Éppen ezért ezt szerettem volna közölni a tisztelt Ház közvéleményével.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 285 2005.06.27. 6:51  270-300

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Belügyminiszter Asszony! Kedves Képviselőtársak! Ha visszagondolunk arra, hogy mi történt az elmúlt egy hét alatt, akkor két dolgot kell hogy megállapítsunk: politikai egyeztetés nem történt, viszont a médiában eszkalálódott a vita a forrásmegosztás környékén.

Ez utóbbi vitának az egyik csúcspontja volt, azt hiszem, vasárnap a Duna TV-n a Hírmondóban vagy a Hírvilágban: Atkári úr és Tarlós úr vitatkozott egymással, de volt ott bejátszás, ahol megszólalt Steiner Pál úr, jómagam is és a csepeli polgármester úr is megszólalt. És ebből azt lehetett leszűrni, hogy a vita kiszélesedett, a vita árnyalt, széles, hömpölygő, és az egyetértés teljes hiánya állapítható meg az érdekeltek, tehát a forrásmegosztás szereplői között. Nem jó, ha ez így megy tovább, tehát valóban a politikai egyeztetésre minél hamarabb szükség van, hogy egy nyelven beszéljünk, mert most úgy néz ki, hogy mindenki ugyanarról beszél, de mégsem értjük egymás szavát, hogy ki mit szeretne ebben az ügyben elérni.

A múlt hét óta egy óriási változás az is, hogy az előterjesztők eggyel többen lettek. Élő Norbert kerületi képviselőtársamon túlmenően Molnár Gyula polgármester úr is vállalta a 44 MSZP-s előterjesztő közül az előterjesztés tényleges elkészítését, és meg kell mondanom mind a kettőjüknek, hogy szükség is van erre az indokolásra, amit most Molnár úrtól kaptunk, mert fogják föl talán kritikának is, hogy magához a törvényjavaslathoz összesen tíz mondat indokolást kaptunk az előterjesztéskor, és higgyék el nekem, hogy egy részletesebb indokolás rövidebb általános vitára, és semmiképpen nem elnapolt általános vitára adott volna kényszerű szükséget. Ez az indokolás, ami tíz sorban fellelhető volt, egyrészt foglalkozik ilyen dolgokkal, mint lehetetlen adatok, amiket én változatlanul nem tudok elismerni. Vannak hibás, vannak téves és lehetnek valótlan adatok, de lehetetlen adatok nincsenek. Lehetetlenadat-védelmi ombudsman sincsen, tehát azt hiszem, ő tiltakozna a leginkább ettől a fogalmilag kizárt meghatározástól.

A másik dolog az, amire én szeretnék most itt az általános vitában azért valami kioktatást kapni, és én vállalom, hogy nem értem, hogy mit jelent önöknél az a mondat, hogy az általunk javasolt törvénymódosításban megjelenik a visszacsatolás elve. Ezt az elvet én szeretném behatóan megismerni, nem tudom hova tenni a visszacsatolás elvét.

Viszont annak örülök, hogy a belügyminiszter asszony van itt, csak az első kétperces megszólalásában a belügyminiszter asszony csak megismételte, amit már hallottunk Juhász Gábor belügyminisztériumi államtitkártól is, aki szintén a múlt ülésünkön elmondta, hogy a kormány az önálló indítványt alapvetően támogatásra érdemesnek tartja, ugyanakkor - mondta Juhász Gábor úr -, miközben céljaival egyetért, néhány módosító indítványt tart szükségesnek részben alkotmányossági, részben szakmai, részben pedig megfogalmazási kérdéskörök miatt.

Szeretném, ha a belügyminiszter asszony most kitérne ezeknek a három témakörben felmerülő módosítási igényeknek a mibenlétére, mert ha ma az általános vitát lezárjuk, akkor bizony nem fogjuk tudni megismerni a kormány álláspontját alkotmányossági, szakmai és megfogalmazási kérdéskörökben. A megfogalmazási kérdéskör talán, gondolom, itt a lehetetlen adatokkal és ilyen hasonló fogalmakkal kapcsolatos, de az alkotmányossági és a szakmai kormányálláspontot szeretném még ma megismerni annak érdekében, hogy tényleg nyáron ezeket az egyeztetéseket le tudjuk folytatni, és pontosan tudjuk, hogy ki miről beszél.

Ami még megemlítendő ebben a témakörben, az Állami Számvevőszék javasolt bevonása, azt hiszem, alapvetően kiváló ötlet Nagy Gábor Tamás polgármester képviselő úrtól, és az a másik felvetésünk is, ami megfogalmazódott az előző vitaülésen, hogy bizony ennek az útmutatónak, ennek is törvényerőre kellene emelkednie, ennek az útmutatónak a törvény mellékleteként jogszabályi erővel kellene működnie, nem lenne szabad egyszerűen azt hagyni, hogy a Fővárosi Önkormányzat a maga ismeretanyaga, tapasztalatai - és azt kell hogy mondjam, elfogultsága - okán különböző szempontok szerint, egyeztetés nélkül egyszerűen közölje útmutatóban azokat az elvárásokat a kerületi önkormányzatokban, amiket visszakapva rendeletalkotás formájában kíván aztán Budapest egészére rákényszeríteni.

Azt kérném, hogy ismerhessük meg a kormány alkotmányossági, szakmai és megfogalmazási kérdésekben előterjesztendő módosító javaslatait, mert amennyiben ilyenek a mai napon nem kerülnek beadásra, akkor azt kell mondjam, hogy Juhász Gábor úr a múlt ülésen egyszerűen lehetetlen adatot közölt velünk, és ez nemigen erősítené azt a bizalmat, amire e fontos kérdés megoldásához szükség lesz.

Mi a magunk részéről Nagy Gábor úrral elkészítettük a módosító javaslatainkat, beadtuk, és szeretnénk megismerni az önökét is, hogy aztán közös csatlakozó, de leginkább bizottsági módosító indítványokkal meg lehessen oldani a forrásmegosztásnak azt a hektikus problémáját, amit hosszú évek óta, elsősorban az SZDSZ-es városvezetés hibájából magunk előtt görgetünk.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és maradunk annyiban, hogy minden segítséget megad a Fidesz-frakció ahhoz, hogy ebben az ügyben mihamarább előrelépés legyen a fővárosban.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

(22.00)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 228 2005.09.26. 5:01  223-245

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság látható kisebbsége… - azért nem tudok önöknek beszámolni arról, hogy hány igen, hány nem és hány tartózkodás volt, mert dr. Vastagh Pál bizottsági elnök úr sokat ad a látszatra, és az igen, a nem, a tartózkodás összeszámlálása helyett látható többségről és látható kisebbségről beszél. (Domokos László: Úgy, mint húsz évvel ezelőtt.) Úgyhogy a látható kisebbség nevében adom elő azt, hogy általános vitára a törvényjavaslatot nem tartjuk alkalmasnak.

Az előterjesztés olyan súlyos alaki hibában szenved, amelyet csak visszavonással és újbóli beterjesztéssel lehet orvosolni. A törvényjavaslat indokolásához ugyanis módosító indítványt nem lehet beadni, pedig az általános indokolás ugyanakkor hatályon kívül helyezett országgyűlési határozatot és kormányhatározatot jelöl meg eredendő jogforrásként. A törvényjavaslat figyelmen kívül hagyja a parlament 2005. évben végzett munkáját, a szabályozás tárgyát képező témakörben nem veszi figyelembe, hogy új országgyűlési határozat és új kormányhatározat született. Sőt, a szabályozás a szakértőkről és a szakértői tevékenységről szóló törvénnyel sincs összhangban. A törvényjavaslat ezért jelenlegi formájában jogrendünkbe nem beépíthető.

Az elutasítás természetesen tartalmi kérdéseket is érint. A lakásmaffia visszaszorításával foglalkozó albizottság munkájának eredményét a terjedelmes szabályozás csupán három területen dolgozza fel, ez az írásbeliség kérdése, a bérlemény-ellenőrzés és a távollét témaköre, valamint a lakáscsere önkormányzati jóváhagyásának a témaköre.

A lakásbérlettel kapcsolatos bérbeadói és bérlői jogok viszonyával a karbantartás, a felújítás és a csere újraszabályozása aligha hozható összefüggésbe. A törvény megalkotásának központi céljául a lakásmaffia-tevékenység visszaszorítása volt megjelölve, ehhez képest a 37 paragrafusból csak 3 foglalkozik ezzel a témával. Sőt, el kell hogy mondjam önöknek, a bizottsági ülésen is elhangzott, az óvadék megfizetésének intézményesítése határozottan ellentétes ezzel a céllal, hiszen az ingatlan-bűncselekmények valamennyi területén tetten érhető a bérlő rossz anyagi helyzetéből adódó kiszolgáltatottság. Ilyen óvadékrendszert kíván bevezetni az új előterjesztés, az új törvényjavaslat.

A javaslatban konkrétan nem szerepel, de kisejlik az egész javaslatból, hogy a tárgyban az önkormányzati feladatok jelentős mértékű kibővítéséről van szó. A bérlemény életvitelszerű bentlakással történő használatának és ennek két hónapot meghaladó megszakításának ellenőrzése életszerűtlen, nehézkes feladat. Ideje lett volna megoldani a magán- és az önkormányzati tulajdon harmonikus együttélésének a szabályait. Most sajnálhatja az Országgyűlés igazán, hogy a társasházaknak nem adta meg a jogi személyiséget. Ezért bizonytalan, hogy ezen a területen és ezen a téren ki fog majd eljárni: a polgármester, a jegyző, a hivatal, a vagyonkezelő szervezet, a közös képviselő? Nagy a választék, tisztelt képviselőtársaim, és a sok bába között el fog veszni a gyerek.

Visszalépés a rossz emlékezetű a tanácsrendszerhez a lakásigénylési névjegyzék újbóli erőltetése. Talán bizony az IKV-kat is vissza kellene hozni? A törvényjavaslat összegereblyézi az ismert problémákat, de megoldást nem ad. Súlyos hiányossága az előterjesztésnek, hogy nem vállalja az elidegenítés negyedik évtizede húzódó kifulladt rendszerének határozott lezárását. E területen kimondottan bérlőellenesség ütötte fel a fejét, amikor a vételi futamidőt tíz évvel csökkenteni kívánja a javaslat, a vételárelőleget pedig száz százalékkal megemeli. A privatizációra ösztönzés burkolt formája ez a megoldás az önkormányzatok irányába, holott a lakáspiaci jelenlét káros csökkentése irányában hat. Pont a fordítottjára lenne szükség, hogy az önkormányzatok jelentősen részt vegyenek a lakáspiacon. A lakbérkérdések jogi megoldatlansága fennmarad, és fennmarad az is, hogy az utca páros és páratlan számú oldalán itt, Budapesten egymásra néző házakban különböző lesz a lakbér akkor, ha az út tengelye egyébként kerülethatár is.

Az önkormányzati bizottságban szocialista polgármester szájából hangzott el, idézem: “én személy szerint szívesebben láttam volna ennél egy átfogóbb, jobb szabályozástö. Igen, a szabályozás hektikus, koncepciótlan, átmeneti és elégtelen. A lakásszektor ennél többet érdemel. A lakásmobilitás kiemelt társadalmi érdek, melyet az előterjesztés nem szolgál jól. A bizottsági kisebbségi nem álláspontja megalapozott, várjuk a javított kiadást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 342 2005.09.27. 10:18  313-355

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Ezen a héten két olyan törvényjavaslat módosítását kezdtük meg, amely mind a kettő kötődik a lakásmaffia-tevékenység visszaszorításával kapcsolatos albizottság munkájához. El szeretném önnek mondani, miniszter úr, hogy az ön tárcája határozottan jobban teljesített, mint a tegnap tárgyalt lakástörvényt előkészítő tárcatársa. Ez megmutatkozik abban is, hogy a bizottságokban is az ön javaslatát általános vitára alkalmasnak találtuk, ellentétben a lakástörvénnyel kapcsolatosat.

Nem azért mondom ezt, mert önök legalább helyesen hivatkoztak az érvényben lévő jogszabályokra, nem pedig olyan, hatályon kívül helyezett országgyűlési határozatra és kormányhatározatra, mint azt a lakástörvénynél láttuk. Valóban az az észrevételem, és ezt vegye a nem vitatott kérdésekre vonatkozóan határozott dicséretnek, hogy alapos munkát kaptunk, annak ellenére, hogy végig az a véleményem volt a lakásmaffia-albizottságban is, és most is az, hogy az ingatlan-nyilvántartás jobb helyen lenne a bíróságoknál, mint a minisztériumnál. De ez az általános vita, mint ahogy több képviselőtársam is jelezte, nem arról szól, hogy szerkezetileg hová kerüljön, hanem hogy a legfontosabb problémák a Ket.-tel együtt összefüggésben minél hamarabb sínre kerüljenek.

Az elismerő szavakon túl két olyan területről szeretnék beszélni felszólalásom első részében, amit viszont sajnálatos módon nem vettek át, nem értékeltek kellő súllyal a bizottsági munkánkban. A kettő közül az egyik terület az ügyfelek értesítésével kapcsolatos teendők. Az önök előterjesztése egyértelmű abban a tekintetben, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindításáról a földhivatal az ügyfelet nem köteles értesíteni. Ezzel szemben a mi tapasztalásunk alapján, és lehet, hogy egy sajátos szemüvegen keresztül, de a bűnözők oldaláról figyeltük a hiányosságokat, és mindig azt kerestük, hogy hol vannak azok a fékek, azok a kiskapuk, amiket be kell csukni, ellentétben az önök indokolásával, ami úgy szól, hogy azért nem kell az eljárás megindulásáról értesíteni az ügyfelet, mert kérelemre vagy hivatalból indul az eljárás, tehát mindenki, az érintettek, az érdekeltek tudnak róla.

A mi vizsgálódásunk tárgya azt a területet érintette, amikor a tulajdonos nem tud arról, hogy ő csalárdság, csalás és bűncselekmény áldozata lett. És nem tudja azt, hogy eljárás indult az ő tulajdonának megszüntetésére a földhivatalban. Tehát azt általánosságban kijelenteni, hogy nem kell értesítést küldeni egyetlen ügyfélnek sem, hiszen az ügyfelek úgyis jól tudják a dolgukat… De nemcsak a lakásmaffia-, tehát az ingatlan-bűncselekmények területén van ez az anomália.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Egyszer és mindenkorra szakítani kellene azzal a nézettel, hogy a polgári jog területén egymással együttműködő, ellenérdek nélküli felek vesznek részt. Ez nem igaz, és nem igaz az adásvételeknél. Kérem szépen, az adásvételeknél a vevő és az eladó érdekét vizsgálva teoretikusan meg kell állapítsuk, hogy nem esnek egybe az érdekeik. Alapvető érdekellentét van közöttük. Hiába mondja a bölcsesség azt, hogy az a jó üzlet, ami mind a két félnek hasznos vagy előnyös, meg jó. A dolog úgy áll, hogy a vevő olcsón akar jót venni, az eladó minél több bevételre akar szert tenni, jól akar eladni. És lehet, hogy amikor a szerződést ők megkötik, abban a pillanatban úgy gondolják, hogy mind a kettőjük érdeke a másikkal ellentétben érvényesült. De telnek-múlnak a napok, és onnantól kezdve az érdekellentét bármikor előjöhet.

Éppen ezért van szükség arra, hogy az ügyvédi ellenjegyzést bevezessük. Én a bizottsági munkában eljutottam odáig, hogy az ellenjegyző ügyvédnek az elévülési időn belül kötelessége lenne ellátni a szerződésből folyó pereket is, de ezt most tegyük félre, mert most nem az ügyvédi törvényt tárgyaljuk, hanem amit Kis Zoltán is felvetett, és amit elnök asszonyom is előadott, hogy az ügyvédi ellenjegyzést még szigorúbbá kellene tenni. El tudom képzelni, hogy a vevőnek és az eladónak külön-külön ügyvédi kényszert írnánk elő, hogy mindegyiknek jogi képviselőt kell találni, és ketten kell hogy ellenjegyezzék a benyújtandó okiratot mint magánokiratot. Ez csak azokban az esetekben lényeges, amikor a tulajdonjog megszüntetésére vezet az eljárás; nem másra, mert a haszonélvezet és az összes többi korrigálható.

Amikor valakinek a tulajdonjoga megszűnt, a bírói gyakorlat és a mi tapasztalatunk az, hogy egyszerűen semmissé nyilváníttatni hosszú évtizedek alatt sem lehet egy szerződést. És a bírói gyakorlat egészen másképp ítélkezett. Annak örülök, hogy zárójelben mondjak tényleg olyat is, ami a dicséret körébe tartozik, nagyon helyes, hogy végre egy eredeti okirat marad a földhivataloknál. Mert a bíróságok a lakásmaffia ezernyi áldozatának ügyében eredeti okirat nélkül tárgyalták ezeket az ügyeket. Hiszen a maffiózó nem adta oda az aláírt példányt, a földhivatalnak nem volt, az áldozatnak pláne nem volt. Tehát ez a dolog rendben van.

Tehát el tudom képzelni azt, hogy, ezeket a feszültségeket feloldva és további fékeket betéve az eljárásba, bevezessük azt, hogy igenis a tulajdonjog megszüntetése irányába ható eljárásokról kell az ügyfelet értesíteni. Ezt az esetet azzal is alá szeretném támasztani, hogy vannak olyanok, akik megszerzik a tulajdont, hiába írják be a 7. meg a 10., meg a 9. pontba, hogy a vevő kötelessége az ingatlan-nyilvántartási bejelentés, nem jelentkezik be. Megelégszik azzal, hogy telekkönyvön kívüli tulajdonos. Sőt, továbbadja bejegyzés nélkül, illetékhivatali megfizetés nélkül.

Higgye el, miniszter úr, tisztelt Ház, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk össze, és lakásmaffia-albizottság jelentése is, a háttéranyagok, a szakmai vélemény is azt támasztja alá, hogy megérné, és ezt kérem majd a részletes vitában alaposan megtárgyalni és megfontolni, hogy értesítést küldünk abban az esetben, amikor a tulajdonjog megszüntetésére irányuló eljárás megkezdődik, hogy az eladó arról értesüljön. Figyelmen kívül hagyom azt, hogy ez jelentős költség. Az, hogy kire ró és hogyan, nem biztos, hogy a földhivatalra, ugyanúgy nem kívánok azzal foglalkozni, hogy az ügyvéd urak hogyan oldják meg egymás között az adott megbízási díj kettéosztását, ha ketten kell ellenjegyezni.

 

(19.10)

Ez mind nem vezethet az ügylet drágulásához, és nem is ahhoz fog vezetni. De viszont a lakásmaffia-tevékenység visszaszorításánál, azt kell hogy mondjam, kicsi a valószínűsége annak, hogy egy vevő vagy egy eladó két, lakásmaffiával összejátszó ügyvéddel találkozik. Mondom, nem létezik az, mert előre szeretném bocsátani, hogy a közjegyzőknél és mindenkinél, az ügyvédeknél is, akik bűnös módon szerepet játszottak a lakásmaffia történetében, elenyésző kisebbségről van szó. Minden szakma alja igen vékony réteg, de létezik. Tehát az ügyvédek meg fogják ezt oldani, hogyha mi előírjuk a kettős ellenjegyzés kérdését, és a földhivataloknak, az államnak is meg kell oldania azt a jogbiztonságot, hogy az eljárás megindulásáról értesítést küldünk a tulajdonjog megszerzésének ügyében.

Ez a két kérdéskör az, ami a lakásmaffia-albizottság munkáját az önök területén, tehát az ingatlan-nyilvántartás területén érintette olyan módon - több is érintette, de amit önök most nem vettek át ebben az anyagban. Az összes többi üdvözlendő; ahogy elmondtam, nagyon helyes, hogy a földhivatalokat majd miniszteri rendelettel az önkormányzatokhoz, a kerületekhez lehet telepíteni, mindenképp közelebb a lakossághoz, a földterülethez. Ez egy támogatandó dolog.

Én azt kérném a tisztelt Háztól, ez a két elméleti fejtegetés, amit most előadtam, meg fog jelenni módosító indítványokban is, a részletes vitában kerüljön alapos megvizsgálásra. Remélem, hogy a módosító javaslatokkal, a többiekével is, itt most egy olyan törvényt fogunk hozni, ami az ingatlan-nyilvántartás ügyét előreviszi, mert a legfontosabb kérdés kapcsán, tehát a lakásmaffia-, az ingatlan-bűncselekmények elleni legjobb módszer a naprakészség és a közhitelesség.

Az új szabályok megtanulása az apparátusokra mindig feladatot ró, és mindig lassítja az eljárást. Oda kell majd hatni miniszteri szinten is, a kormány szintjén is és a parlament szintjén is, hogy ez ne visszafogott legyen, ne lépjünk vissza a naprakészség tekintetében, hanem inkább előrébb.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 350 2005.09.27. 3:50  313-355

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Az előzőekben a lakásmaffia-tevékenységet visszaszorító albizottság tagjaként szólaltam fel, most pedig egy rövid témát szeretnék érinteni - ami az önkormányzatokat érinti - mint önkormányzati ember, mert nagyon fontos és lényeges dologra szeretném felhívni a figyelmet.

Annak érdekében, hogy a jogszabály mindenképpen kiállja az alkotmányosság próbáját, az 5. §-ban foglaltakat kellene újragondolnunk. Az 5. § arról szól, hogy az örök- vagy szövetkezeti lakás tulajdonosának többi helyiségét - garázs, lakás, tetőtér, padlástér, ez ilyen példálódzó, nem taxatív, de példálódzó felsorolás - az alapító okirat, illetve a lakásszövetkezeti alapszabály rendelkezéseitől függően a lakással együtt vagy önálló ingatlanként kell nyilvántartani.

Az óriási elidegenítési hullám során, amikor az önkormányzatok - korábban a tanácsok, aztán az önkormányzatok - készítették el a társasházak alapító okiratait, akkor bizony előfordult sok helyen, hogy a tetőteret, a padlásteret és egyéb, közös tulajdonban lévő helyiségcsoportot önálló albetétbe tették, és az önkormányzati tulajdont gyarapítva közölték, hogy az az önkormányzat tulajdona. A társasházak, ahogy megalakultak, perek sokaságát indították, és eredményesen, abban az ügyben, hogy a társasházi törvényben szereplő, közös tulajdonú helyiségeket nem lehet önállóan bealapítani.

 

(19.20)

Ebből rossz viszony alakult ki a társasházak és az adott önkormányzatok között, a perek semmiképpen nem szolgálták a vegyes tulajdonú épületekben a lakosság együttélését, és a társasházi tulajdonostársak úgy gondolták, hogy az adott önkormányzatok, amelyek saját javukra hozták ezeket a külön albetéteket, nyerészkedni akarnak az ő rovásukra, holott az lenne a helyes, hogy az elmaradt felújítások miatt ezeket a helyiségeket tényleg értékesíteni lehessen, de az egész társasház javára.

Én úgy látom most ebben a megfogalmazásban és a hozzá fűzött indokolásban, hogy ez a hatályos és érvényben lévő legfelsőbb bírósági iránymutatással, állásfoglalással ellentétben van. Van olyan legfelsőbb bírósági állásfoglalás, ami egyértelművé teszi, hogy a társasház önálló albetétekből áll, közös tulajdonú tulajdonrészeket foglal magába, nemcsak a kéményt, nemcsak a tűzfalat, nemcsak a függőfolyosót, hanem bizony a mosókonyhát, a pincéket, a lépcsőházat és a tetőtereket is. Olyan szabályokat hozzunk, ami szinkronban van az elmúlt idők joggyakorlatával, a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásaival. Hozhatunk ilyet is, olyat is, csak állja ki a törvényesség próbáját, mert bármelyik döntés jó lehet, előnyös lehet az önkormányzatok számára, a társasházak számára, és a társasházak és az önkormányzatok valamikor össze fogják tudni hangolni az érdekeiket, különösen, ha olyan szabályokat hozunk, ami azt a kényszert foglalja magában, hogy együtt kell gondolkodni a vegyes tulajdonú épület tulajdonosainak, függetlenül attól, hogy azok magánszemélyek vagy önkormányzatok.

Erre kérem a tisztelt Házat, hogy az 5. §-sal kapcsolatos témakört majd a részletes vitában szintén alaposan járja körül.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 354 2005.09.27. 1:06  313-355

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, köszönöm az észrevételt is. A módosítási javaslatokat általában Vidoven Árpád úrral együtt jegyezzük. Ezt mi is megtárgyaltuk, hogy valószínűleg a jogalkotó azt szeretné, hogy ez a jövőre nézve működjön így. De, tisztelt képviselő asszony, semmi akadálya nincs annak, hogy ha így, szövegszerűen életbe lép ez a törvény, akkor a társasház összehozzon egy közgyűlést, és az alapító okiratot megváltoztassa, és elölről kezdődjenek azok a terméketlen és bíróságon sem megnyugtatóan végződő perek, amik voltak.

Tehát akkor azt kérem, hogy olyan szabályozást hozzunk, amelyik ezt egyértelművé teszi, hogy az új építés a jövőre nézve lehet, de természetesen ez a társasházi törvénnyel kell hogy együtt éljen és harmonizáljon. Nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg, hogy milyen jó lett volna a társasházaknak jogi személyiséget adni még tavaly tavasszal, a társasházi törvény módosításakor. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 219 2005.10.03. 5:21  208-238

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Alelnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az ajánlásban a 9. és a 10. sorszám alatti módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni, és ne csodálkozzanak azon, hogy olyan módosító javaslat témakörét is ki kívánom meríteni, amit nem Vidoven Árpád úrral adtunk be, hanem amit Farkas Imre képviselő úr, az MSZP padsoraiból jegyez. Ugyanis arról van szó, hogy nagy az egyetértés abban a célban, hogy bizony az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindításáról az ügyfelek értesítést kapjanak.

Szerintem az előterjesztőnek csak azt kellett volna mérlegelnie, amit mi is mérlegeltünk képviselőtársammal, hogy minden ügyletről kapjon-e az ügyfél értesítést, vagy csak a legfontosabbról. Olyan javaslatot is beterjeszthettünk volna, hogy a földhivatal az ügyfelet köteles értesíteni valamennyi ügylet bejegyzésének megindulásáról vagy az eljárás megkezdéséről, de takarékossági okból és a legszükségesebbet szem előtt tartva úgy döntöttünk, hogy azt javasoljuk, hogy az ügyfelet nem köteles értesíteni mindenről az ingatlan-nyilvántartás, kivéve azokat az eljárásokat, amelyek az ügyfél tulajdonjogának megszűnését eredményezhetik, tehát a tulajdonjog megszűnését, megváltoztatását érintő bejegyzésekről.

Az előterjesztésben azt olvastuk, hogy azért nem tartják szükségesnek a földhivatali értesítést, hiszen az eljárások döntően, sőt szinte kivétel nélkül kérelemre indulnak. A kérelem benyújtásával gyakorlatilag az eljárás elindul, és éppen ezért az egybeesik a tudomásszerzéssel. A lakásmaffia-albizottságban végzett munkánk nem ezt bizonyítja. Mi azokra az eseményekre gondolunk, amikor a kérelem nem a jogosulttól ered, nem tőle származik, nem ő nyújtja be. A mi praxisunkban az áldozatok döntő többségével ez volt a helyzet, hogy nem szereztek tudomást arról, hogy egyáltalán a földhivatalnál, az ingatlan-nyilvántartásnál bárminemű eljárás érinti az ő jogos tulajdonukat, ezt évek múlva észlelték, és utána már, többszöri tulajdonosváltozás után a bíróságok sem tudtak mit kezdeni ezekkel a problémákkal.

Az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindításáról történő tudomásszerzés kiemelkedően fontos a módosító javaslatot beadó képviselők szerint az ingatlan-bűncselekmények megelőzése szempontjából. A lakásmaffia-tevékenység visszaszorítását vizsgáló albizottság Országgyűlés által egyhangúlag jóváhagyott jelentése, a háttéranyagok, a tudományos elemzések kivétel nélkül szakmai indokát látják annak, hogy az eljárás megindításáról az ügyfelet tulajdonjoga megszűnésére vezető esetben értesíteni kell. Ha változatlan marad az előterjesztés, és a mi módosító javaslatunkat nem fogadják be - ennek az ellenkezőjében reménykedem -, akkor arról van szó, hogy a módosítás, tehát az eredendő előterjesztés téves értékelésekre és téves szempontokra támaszkodva a lényegét semmisíti meg az e tárgyban folytatott parlamenti munkánknak.

Arra szeretnék még hivatkozni, hogy nemrégiben készült egy közvélemény-kutatás. Ebből szeretnék idézni egy anyagrészt: “A megkérdezettek 40 százaléka szerint minden elővigyázatosság ellenére bárkivel előfordulhat, hogy a lakásmaffia áldozatává válik. Kevésbé borúlátó azonban 42 százalékuk, akik szerint csak azoknak van félnivalójuk, akik nem kellő körültekintéssel járnak el az ingatlanügyekkel kapcsolatosan.ö Kérem szépen, tisztelt Ház, ez annyit jelent, hogy az emberek - legalábbis ennek a reprezentatív felmérésnek az ismeretében - 80 százaléka aggódik, feltételezi, hogy az ő tudomása nélkül az ő saját ingatlanával valahol valakik valamit csinálnak, és egy olyan eljárás indul meg vele szemben, aminek a következményei beláthatatlanok, illetve egyhangúlag azt eredményezik, hogy a tulajdonjogát elveszti, és utána csak perben tudja érvényesíteni.

Az előterjesztő nem értett egyet a javaslatunkkal, de örömmel jelenthetem, hogy a gazdasági bizottság és az alkotmányügyi bizottság - ahogy a képviselő asszony is elmondta - egyhangúlag támogatta azt a javaslatot, ami most azt a megfogalmazást kapja, hogy az ügyfél tulajdonjogának megszüntetése esetében kell az értesítést megtenni. Ha jobb szöveget találunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), természetesen csatlakozó módosító indítvánnyal vagy bizottsági módosítással megoldjuk ezt a problémát, csak kérjük a Ház támogatását hozzá.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 229 2005.10.03. 5:14  208-238

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 13. és a 14. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, és az önök figyelmébe ajánlani az azokban szereplő javaslatokat, amelyeket én egyedül magam jegyzek. Miután ez az ügyvédek tevékenységi körét jelentősen érinti, ezért jegyzem ezt az előterjesztést csak magam, mert tisztelt képviselőtársaim döntő többsége bizonyára tudja, hogy nem voltam ügyvéd, nem vagyok ügyvéd, és nem leszek ügyvéd, tehát ebben a kérdésben én kimondottan elfogulatlan, részrehajlás nélküli javaslatot kívánok tenni, amely úgy szól, hogy az adásvételi szerződések esetében ne csak egy ügyvédi ellenjegyzést kívánjon meg a törvény kötelezően, hanem kettőt.

A tulajdonjog átruházása során a vevők és az eladók nincsenek egyenlő gazdasági pozícióban, közöttük teoretikus érdekellentét áll fenn. Az eladó drágán kíván értékesíteni, a vevő olcsón kíván tulajdonhoz jutni. Természetesen az érdekellentét a szerződés más tartalmi eleméhez is kapcsolódhat, ezért indokolt, hogy az adásvételi szerződések elkészítésekor két ügyvéd lássa el a felek jogi képviseletét. Egyikük a vevő, másikuk az eladó jogi képviselője, és mind a ketten ellenjegyzik azt a magánokiratot, amelynek alapján aztán a bejegyzés megtörténhet. Ez a konstrukció a lakásmaffia elleni küzdelmet kiválóan szolgálja, jogbiztonságot teremt, a szakszerűség és a jogi színvonal emelését szolgálja. Tisztában vagyok azzal, hogy ennek lehetnek költségkihatásai, de ezt bízzuk az ügyvédségre, az ügyvédi kamarákra és az ügyfelekre, például hogy adott megbízási díjon két ügyvédnek kell osztozni, vagy a megbízási díjak csökkenhetnek. Részletkérdés ez ahhoz a megállapításhoz képest, amit szintén a lakásmaffia-ellenes bizottságban eredményként regisztrálhattunk.

Az azóta eltelt időszakban több tudományos munka készült. Én most szeretnék önöknek az előterjesztésem indokolásául egy tudományos munkából idézni, ami 2005 szeptemberében készült, és amelyhez tisztelt képviselőtársaim az Országgyűlési Könyvtáron keresztül hozzájuthatnak. Ez egy kutatószolgálati jelentés a lakásmaffia jellegű bűncselekményekről:

“Az ellenjegyzés intézményének kötelezővé tétele a földhivatalokba benyújtott szerződések szakmai színvonalát javította ugyan, de a valótlan tartalmú szerződéseket mégsem szűrte ki. Nem is szólva azokról az esetekről, amikor az ellenjegyző ügyvéd a bűnelkövetők cinkosaként vett részt a végrehajtásban. Néhány esetben ugyanakkor az ügyvédek és az ingatlanközvetítők éberségének volt köszönhető, hogy a tervezett bűncselekményt idejekorán sikerült felderíteni, valamint gyakoriak az olyan cselekmények is, amikor az elkövetők az ügyvédeket, közjegyzőket megtévesztik, vagy lopott, illetve hamis ügyvédi bélyegzővel hitelesítik a szerződéseket. Emellett számos ügyben egyértelműen kimutatható az ügyvéd felelőssége, akinek legalábbis felületes eljárása hozzájárult a bűncselekmény megvalósításához. Ugyancsak kérdéses annak megítélése, hogy az ellenjegyző ügyvédek és a közjegyzők mennyiben tartoznak felelősséggel a szerződésben foglalt tények ellenőrzéséről.ö S így megy tovább a tudományos munka fejtegetése.

Tisztelt Ház! Azt szeretném elérni - és ehhez kérem az önök támogatását -, hogy ne az összes jogügyletnél, hanem csak a tulajdonjog keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó, ügyvédek által ellenjegyzett magánokiratban legyen helye a bejegyzésnek.

 

(19.30)

 

Tehát a módosításom úgy szól, hogy az eladók és a vevők ügyvédei által ellenjegyzett; ez mindenképpen két ügyvédi ellenjegyzést kíván meg természetesen, de ettől függetlenül lehetnek a vevőkör nagyságától függően további ügyvédek is. Szerintem megoldható, különösebb áremelkedést, megbízási díj áremelését, ügyvédi munkadíjat nem eredményez. Szinte kizárt ezt követően az, hogy egy adásvételi szerződésnél mind a két ügyvéd esetleg tévedésbe essen, vagy a lakásmaffia vagy a bűnelkövetők köréhez tartozzon.

Megint hivatkozni szeretnék arra, amit az első felszólalásomban idéztem, hogy az emberek 80 százaléka tart attól, hogy bizony bekövetkezhetnek ilyen bűncselekmények velük kapcsolatosan, és 40 százalékuk azt állítja, hogy a legnagyobb odafigyelés mellett is. Akkor viszont egyetlen megoldás van: nyugtassuk meg a közvéleményt, és írjuk elő azt, hogy két ügyvédi ellenjegyzés mellett jegyezhető be a tulajdonjog változása. Kérem a szíves támogatásukat.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 235 2005.10.03. 2:14  208-238

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Devánszkiné képviselő asszony azt mondta, hogy persze, hogy valamire nincs válasz; higgye el, hogy már korábban megnyomtam ezt a kétperces jelentkezést, mert el szerettem volna mondani itt a Házban is, hogy mi a különbség a közjegyzők és az ügyvédek ellenjegyzése között. Nem látok problémát abban, hogy egy közjegyző elég lesz a közhiteles irat ellenjegyzéséhez, ugyanakkor én azt javasolom, hogy az ügyvédek viszont ketten legyenek: az egyik az egyik oldalon, a vevő oldalán, a másik pedig az eladó oldalán.

2006. január 1-jétől talán életbe léphet a közjegyzőkről és az ügyvédekről szóló, szintén a mi munkánk eredményeképpen előálló törvényjavaslat-módosítás. Ebben a módosításban biztos szerepelni fog a közjegyzőknek az a lehetősége, hogy az ügyfelek azonosítása területén szélesebb jogkörrel járjanak el. A közjegyzőnek most is, a jövőben is és a tervezetben is megerősödik az a hatásköre, hogy ő az ügyfelet azonosítani tudja, sőt jelentkezni fog a feljelentési kötelezettsége abban az esetben, ha valaki hamis személyi igazolvánnyal, hamis adatokkal, elveszett igazolvánnyal, bármivel áll elő - ez az ügyvédeknek nincs megadva. A közjegyzőnél azért merem tehát hagyni nyugodtan, egy személyben az okiratkészítést, mert neki erre hatásköre és törvény adta lehetősége van; be tudja az ügyfelet azonosítani, be is kell hogy azonosítsa, és hogyha csalást lát vagy valami visszaélést, akkor feljelentési kötelezettsége van. Az ügyvédek megbízás alapján tevékenykednek, természetesen a megbízójukat nem jelenthetik fel ebben a körben, és az ügyvédekre egyébként más előírások vonatkoznak.

Én azt kérném, hogy adjunk lehetőséget az ügyvédi kamaráknak, az ügyvédeknek - és itt a parlamentben is igen sok képviselőtársam ügyvéd -, hogy kifejtsék a véleményüket azzal kapcsolatosan, hogy szükségesnek látják-e ezt a módosítást, vagy nem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 220 2005.10.04. 10:49  213-255

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy héttel ezelőtt kezdtük el a törvényjavaslat általános vitáját. Akkor részletesen kitértünk arra, hogy ez a törvényjavaslat alapvetően a lakásmaffia visszaszorítására alakult bizottság munkájának eredményeként fogalmazódott meg. Elsősorban azt tartja fő feladatának, hogy azokat az ajánlásokat fogalmazza meg jogszabályi környezetben, amelyek a mi munkánk, hogy így mondjam, a lakásmaffia-albizottság munkájának eredményei.

Emellett az indokolásban olvashatjuk azt is, hogy az elmúlt tíz év tapasztalatait szeretnék módosításokkal átvezetni, ami időszerű, ami a változást indokolta. Én most, miután a múltkor volt alkalmam a lakásmaffia visszaszorításával kapcsolatos észrevételeimet megtenni, önkormányzati szempontból szeretném megvizsgálni ezt a törvényt; különösen azért, mert szombaton ünnepeltük az önkormányzatok megalakulásának, működésének, fennállásának 15. évfordulóját, és az ünnep kapcsán sok dicséret hangzott el, az önkormányzatok eredményes 15 éves tevékenységét tényleg elismerés övezheti, nagyon sok területen az önkormányzatok teljesítettek a rendszerváltás óta a legjobban.

De azt kell mondjam, az önkormányzatok egy súlyos terhet, egy problématömeget tolnak maguk előtt már 15 év óta, és azt kell mondjam, hogy az önkormányzatok a lakásgazdálkodásban, a lakásvagyon kezelésében és a lakásszektorban betöltött szerepükkel kapcsolatosan nem érdemlik ki a dicsérő szót, inkább a gyenge közepes minősítést használnám. Emlékszem arra, hogy '90-ben a vagyonátadó bizottságokban milyen optimisták voltunk, amikor a volt tanácsi vagyont megkaptuk önkormányzati tulajdonként. Átvettük a lakásállományt, és ezzel átvettük mindazokat a problémákat, amelyek az előző rendszerben felhalmozódtak ezen a téren.

Akkor folyamatban volt az elidegenítés, volt egy erős, hangsúlyos társadalmi igény arra, hogy a bérlakásokat a bent lakó bérlők megvehessék maguknak. Ez a folyamat determinálta a lakásokkal való gazdálkodást egészen 1993-ig, amikor a rendszerváltás után végre, először a háború óta egy tényleges lakástörvény született meg, mert korábban, mint emlékszünk rá, különböző kormányrendeletekben szabályozták a lakás-hiánygazdálkodás szabályait, ami természetesen az akkori protekcionális rendszerrel is súlyosan összefonódott.

Azt reméltem, és nagyon sok önkormányzati ember azt remélte, hogy az önkormányzatiság elvezet oda, hogy az önkormányzatok válnak az adott terület legjobb ingatlanközvetítő intézményévé, elnyerik az új tulajdonosok, a bérlők és az ingatlanpiacon szereplők bizalmát. Aki a lakásproblémáját meg kívánja oldani, az elsősorban az önkormányzatokhoz fog fordulni, hiszen megbízható szakapparátus, felkészült jogi szervezet áll rendelkezésére. Majd az elidegenített lakások tömegesen visszaszállnak vagy visszavásárolhatók lesznek az önkormányzatok számára. Tehát elindul egy tényleges lakásgazdálkodás, az önkormányzatok vagyontárggyal történő gazdálkodása.

Ebben a reményünkben csalatkoznunk kellett, hiszen a problémák nem szűntek meg, a problémák bírósági eljárásokban csúcsosodtak ki, a társasházak nem találtak mindenütt megfelelő partnerre az önkormányzatokban. És miután az önkormányzati tulajdonú bérlakások mindegyike társasházban helyezkedik el, nagyon kevés és kivételes az, amikor egy önkormányzati tulajdonban lévő ház egésze kizárólagos, úgynevezett majoritásos társasház vagy bérház lenne. Éppen ezért inkább a konfliktusok szaporodtak ezen a területen.

A lakástörvény jó szándékú, szakmailag megalapozott lépéseket tett annak érdekében, hogy az akkor jelentkező problémákat valamilyen formában orvosolja. Most, tíz év után már el kellett volna oda jussunk, hogy a mostani szabályozás lezárja azokat a nyitva hagyott, megoldatlan kérdéseket, amelyek a lakástörvényben '94-ben nem oldódtak meg. Ez a lakástörvény azért koncepciótlan az ellenzék megítélése szerint, mert nyitva hagy, tovább bonyolít, sőt ésszerűtlenül megváltoztat szabályokat, amelyek már régen sem töltötték be szerepüket jól, és a hozzájuk fűzött reményekben csalatkoznunk kellett. Ennek ellenére ezeket az intézményes jogokat fenntartják.

Alapvetően nem változik az a szemlélet, aminek már meg kellett volna 15 év alatt változni, hogy a lakásgazdálkodást, a lakásokra vonatkozó önkormányzati tulajdonlást a polgári jog szabályai rendszere felé kell eltolnunk, és a polgári jogi szabályoknak kellene a lakáspiacon és a lakásokkal kapcsolatosan kizárólagosan érvényesülni. Ehelyett megmaradt az a kettősség, hogy van egy hatósági szerepkör, és lépegetünk a polgári jogi szabályok szerint, lásd az óvadék kérdését, a bérlemény-ellenőrzést, a felmondás szabályait, de gyakorlatilag a lakásokat még mindig hatósági eszközökkel kezeljük - ez a csúnya szó még sokak számára jelent valamit. Még tudjuk, hogy mit jelent ingatlant kezelni, még emlékszünk, hogy voltak IKV-k, és még mindig arról beszélünk, hogy névjegyzéket kellene összeállítani.

Ez a jogszabály vissza akarja csempészni az előző rendszer rossz emlékezetű névjegyzékét. Ezzel azt akarjuk üzenni a lakásra váróknak, a lakáshoz jutás reményében még bízó polgárainknak, hogy majd a névjegyzék, a várakozás, a lista, az összesítés, annak kifüggesztése meg a lakásigénylések rendszerének visszacsempészése mai közéletünkbe és az önkormányzati oldalról való újraépítése majd meg fogja oldani a lakáskérdéseket. Nem ez fogja megoldani! Az oldja meg a lakáskérdéseket, ha olyan szabályokat hozunk, hogy az önkormányzatok tényleges tulajdonosai lesznek saját lakásaiknak, és egyforma szabályok mellett működik a magántulajdonú, társasházban lévő lakás és az önkormányzati tulajdonú lakás.

(17.20)

Tehát indokolatlannak tartom a névjegyzék esetleges meghatározása lehetőségének a biztosítását. Ugyanúgy fenntarthatatlan, elfogadhatatlan az, hogy például különbséget teszünk a lakbér és a helyiségbér között. Miért kell különbséget tenni? Az önkormányzat szempontjából ugyanolyan bevételről van szó, ugyanolyan ingatlangazdálkodási tevékenység során előálló forrás vagy kiadás. Miért kell különbséget tennünk a lakbér és a helyiségbér között olyan formában, mint ahogyan a törvényjavaslat azt merészeli előírni, hogy az önkormányzati rendelet nem foglalkozhat a helyiségbérek mértékével? Miért nem, amikor előírják, hogy a legjobb, ha viszont a lakbérrendeletet mindenütt az önkormányzatok alkotják?

Ez a kettősség, ez a disszonancia, amely végig érezhető ebben a törvényjavaslatban, azt mutatja, hogy ez a törvényjavaslat nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményt. Toldozzuk-foldozzuk ezeket az alapvető, teoretikus kérdéseket, de nem oldjuk meg, nem záródik le a bérkérdés, nem fognak lezáródni az elidegenítési problémák, még átmeneti szabályozást sem ad arra, hogy az önkormányzatok hogyan szabaduljanak a - mondhatnám - százával meglévő perektől, amelyek még a régi jogi szabályozás alapján őket terhelik, és rossz viszonyt alakítanak ki a saját territóriumukon lévő lakossággal kapcsolatosan.

Egy szó még a lakásmaffiával kapcsolatosan: az önkormányzatiságot tizenöt év után már becsüljük meg annyira, hogy a lakáscserére való hozzájárulásnál kizárólagosan és elsődlegesen az önkormányzati szempontok érvényesüljenek. Kérem szépen, azt tudjuk a lakásmaffia-bizottságban végzett tevékenységünk után, hogy az egészségügyi októl a munkahely megváltoztatásáig, a lényeges személyi körülményekig olyan szubjektív indokok vannak az önkormányzatokkal szemben, amikor az önkormányzatok nem tagadhatják meg a lakáscserét, amit az ingatlan-visszaélők, a lakásmaffiózók előszeretettel használtak, azonban ez a törvényjavaslat ezt mégis fenn kívánja tartani.

Azt szeretném, ha olyan jogszabály születne, amely visszacsalogatja a lakosságot az önkormányzatokhoz, és az önkormányzatok tényleg betöltik azt a szerepüket a lakásgazdálkodás, a lakásszektor területén, amelyre predesztinálva vannak. Erre kell törekednünk, de ennek ez a szabályozás sajnos nem felel meg, ezt a hatást nem fogja kiváltani, éppen ezért Salamon képviselőtársammal tucatnyi módosító indítványban a szabályozás jelentős részének az elhagyását javasoljuk, mert a régi szabályozás még mindig jobban használ, mint az új módosítás.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 230 2005.10.04. 2:15  213-255

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves szocialista Képviselőtársaim! Úgy látszik, szemléletbeli különbség van közöttünk, holott abban mindegyikünk egyetért, hogy a tulajdoni formák, hála istennek, ma Magyarországon már egyenlők, egyformák. Nekem az volt a reménységem a vagyonátvételi bizottságban ’90-ben, amiről szóltam a felszólalásomban, hogy egy kerületben például kétfajta tulajdon lesz: lesz a magántulajdon és lesz az önkormányzati tulajdon. Semmilyen másfajta tulajdonnak nem örülök, ami az adott területen még megtalálható. Ha az önkormányzati lakásvagyon messze 10 százalék alá szorult, mert körülbelül, ha mindent összevetünk, összeadunk, akkor olyan 7 százalék körül van, akkor a jogi szabályozásnak nem az önkormányzati vagyontárgyra kell irányulnia, az a speciális; az általános, a 93 százalék a magántulajdon. És ez a jogszabály nem azt veszi figyelembe.

Tisztelt Képviselő Asszony! Ha úgy lenne, ahogy ön mondaná, akkor mit keresnek itt ilyen szabályok ebben az előterjesztésben, hogy az állami szervekre vonatkozó külön rendelkezések? Meg miért kell, hogy még mindig visszaköszönjön az, hogy a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokra vonatkozó külön rendelkezések? Miért tartjuk fönn ezeket a speciális szabályokat? Miért nem törekszünk arra, hogy ezt a tulajdoni formát, aminek a tárgya a lakás és a helyiség, amit általában ingatlannak szoktunk nevezni, az egységes jogi szabályozást kapjon?

Én ezt kérem számon a közös gondolkodástól és a céltól, és azt mondom, hogy ez a jogi szabályozás nem ennek a célnak az elérése irányába hat, hanem minket visszamadzagol, lebéklyóz annál a régi rendszerbeli gondolkodásnál, amit örököltünk a rendszerváltás előtti lakásszektorból. Ezt kellene fölszámolni, és erre lennének megoldások. Ez a jogszabály erre elégtelen.

Köszönöm szépen.

 

(17.40)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 234 2005.10.04. 2:17  213-255

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Kedves képviselő asszony, folytatom, mert igen fontos kérdés. Ma már eljutottunk odáig, hogy egy magántulajdonos lakástulajdonos a tulajdonostársával, aki mondjuk, adott esetben a felesége, alapít egy céget, aztán a cégre átruházza a bérbeadói jogokat, majd visszabérli ettől a cégtől a lakást. Kérdem én, ez a házaspár kinek fogja bejelenteni az egy hónapot vagy a két hónapot meghaladó távollétét a lakástól. A bérbeadónak, tehát saját magának. Kijátszható minden, nagyon jól látjuk. Éppen ezért ezekre a szabályokra nincs szükség. Vagy ezek a manipulációk megállják a helyüket az APEH előtt, a polgári bíróság előtt, a büntető törvénykönyv előtt, vagy nem állják meg a helyüket. Nem kell erre jogszabályt hozni. Különösen nem lakástörvényt kell hozni, és nem kell azt Szemlőhegyi utcai jogszabálynak nevezni. Nem is gondoltam, hogy idáig elmegyünk ebben a kérdésben, teljesen fölösleges. Csak azt nem értem, hogyan tetszenek ahhoz jönni szocialista oldalon, hogy megkérdőjelezzék, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő lakások fölött kizárólagosan az önkormányzat diszponál. Ez lenne a cél, ebben kellene egyetérteni. A magánszektort hagyjuk ott a polgárjog oldalán, ne szóljunk bele abba, hogy mi történik a magánszektorban, de közelítsünk az önkormányzati szabályozás tekintetében errefelé!

Nem helyeslem, és elvártam volna a törvényalkotástól, hogy megszüntessük a bérlőkijelölési jogot, az állami szervek tulajdonjogát, fölszámoljuk, pontot tegyünk azoknak a teljesen frusztrált lakáshasználati formáknak a végére, amik azért vannak még mindig életben, mert ezeket örököltük valamikor az előző rendszerből, mert ott ilyen formában tudták megoldani a különböző lakásjuttatások protekcionális formáit. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Föl kell számolni ezeket a lakásokat, és rendet kellene tenni minden tekintetben.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 240 2005.10.04. 2:29  213-255

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértek, képviselő asszony, de ne zárjuk le, valóban térjünk vissza az általános vitához, ugyanis már a részletes vitára tartozik az, hogy azok a szabályok, amiről ön azt állítja, hogy használnak, véleményem szerint - és majd a részletes vitában indokolni fogom, hogy miért nem - nem minden esetben szolgálják sem az önkormányzat, sem a magántulajdonosok érdekét. Egyrészt azért nem, mert életszerűtlenek, másrészt azért nem, mert szankcionálatlanok. Olyan szabályokat, amelyeket nem lehet betartani meg nem lehet szankcionálni, olyanokat nem érdemes hozni.

Két dologgal szeretném az általános vitában a mondandómat lezárni. Az egyik a névjegyzék. A parlamentből ne üzenjük azt az önkormányzatoknak, hogy névjegyzéket állítsanak össze, ugyanis én remélem azt, hogy minden önkormányzat törvényesen jár el, és a hozzá befutó kérelmeket nyilvántartásba veszi. Ha a törvényjavaslat azt érti a névjegyzék alatt, hogy nekem nyilvántartásba kell venni a kérelmeket, és esetleg azt még ábécésorrendbe is rendezhetem vagy utca szerint összeállíthatom, addig rendben van. Én annak örültem, amikor minden önkormányzatnál lassan-lassan, de olyan '95-re megszűntek a lakásosztályok, és már csak vagyonirodák voltak, amelyek vagyontárgyakkal foglalkoztak, és nem lakásügyekkel manipuláltak. Minden önkormányzatnak van szociális bizottsága, amikor a kérelem beérkezik, azt 30 napon belül a bizottság elé kell terjeszteni, és el kell dönteni, és nem rangsorolni, és nem évekig váratni, mert akkor tényleg oda fogunk jutni, hogy majd oda is írjuk mellé, hogy mikor remélheti azt, öt-tíz-tizenöt és harminc éven belül, hogy valahogy lakáshoz fogják juttatni.

A másik dolog pedig: a szolgáltatók be tudnak jönni a lakásba, leolvassák a gázórát, leolvassák a villanyórát is. Az igazi bérlemény-ellenőrzés az lenne, ha az önkormányzatok olyan jó gazda módjára járnának el, hogy a bérleti díjat maguk szednék be havonta. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez egy megnyugtató dolog lenne, ez szolgálná a lakásmaffia elleni küzdelmet. De a változtatásoknak a lényege az volt, hogy magántulajdont szerettünk volna, és nem háziurakat. Ne hozzuk most jogszabállyal olyan pozícióba az önkormányzatokat, mintha háziurak lennének!

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 254 2005.10.04. 2:06  213-255

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Két dolgot szeretnék általános vita szintjén mondani. A jogirodalom a bérleti jogviszonyt bizalmi viszonynak minősíti. Ebből kellene kiindulnunk, hogy minden bérlet, különösen a lakásbérlet, bizalmi jellegű jogviszony. Jogszabályban, törvényben ezt és ennek a finomságait és magát a bizalmi vonatkozásait szabályozni igen nehéz. Ezért csak próbálkozunk évek óta, és igazság szerint nem sikerül.

Lehetséges, hogy sikerülne a jogi szabályozás, ha ellépnénk abból az alapvetésből, amit még soha nem vetettünk eddig fel, a törvény hatályában rejlő problémától lépnénk egy kicsit odébb, ugyanis ez a törvény mindig azt mondja, és mindig valamennyien úgy gondoltuk eddig, hogy a lakástörvénynek minden lakásra vonatkoznia kell. El tudom képzelni, és ehhez kellett volna hosszabb idő, a mostani szabályozásnak csak a lakásmaffia-dolgokkal kellett volna foglalkozni. Össze kellett volna dugni a fejünket, és azt mondani, hogy kérem szépen, külön kellene szabályozni az önkormányzati lakásokra vonatkozó rendeletet, külön kellene egy helyiségekre vonatkozó törvény, lehetne aztán egy állami tulajdonban lévő helyiségekre és ingatlanokra vonatkozó törvény. Három kisebb törvény jobban elérhetné a célját. És a magántulajdonban lévő ingatlanokat hagynánk a polgári jog keretein belül. Lehetséges, hogy az ilyen megoldás jobban szolgálná azt a célt, amit mindannyian el szeretnénk érni, mert ahogy bizalmi viszony a bérleti viszony, úgy az egymásba vetett bizalom e tekintetben megvan, és meg is fog maradni még a részletes vita után is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban. - Devánszkiné dr. Molnár Katalin tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 126 2005.10.18. 10:09  111-209

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az első vitaszakaszban mind a két módosító javaslathoz hozzá kívánnék szólni, azzal, hogy szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat és a kedves tévénézőket is arra, hogy talán két-három héttel ezelőtt, a nem tévéidőben lebonyolított általános vitában megállapítottuk, hogy ez a törvényjavaslat gyakorlatilag elsősorban a lakásmaffia-ellenes küzdelem tapasztalatai és az albizottság jelentése kapcsán került elő, aztán felhígult olyan módosító javaslatokkal, amelyekre azt mondja a kormányzat, hogy most van helye, hogy az időközben szerzett tapasztalatokat beépítsék a lakástörvénybe.

A bizottsági üléseken is és az általános vitában is elhangzott, hogy ez a lakástörvény-módosítás koncepciótlan, nem old meg problémákat, sőt újabb problémákat rak a lakásszektor területére. A lakásszektor egyik alapvető résztvevője még mindig az önkormányzat. Az önkormányzatok tekintetében valamennyi módosító javaslatra utalva azt kell mondjam, hogy olyan szabályokat hoz ez a módosítás, amelyek egyébként nem kellenének. Ha alapvetően nem tudja megoldani a törvényjavaslat azt a kérdést, hogy az önkormányzatok lakásgazdálkodása közelítsen a polgári tulajdon szabályainak megfelelő lakásszektorhoz, és ne legyen különbség a különböző tulajdoni formák között, akkor nem tettünk semmit, csak bonyolítottuk a jelenlegi rendszert.

Az állításom igazolásául mind a két módosító indítvány eredeti szövegéből szeretném azt idézni, hogy mind az óvadék ügyében, mind pedig a névjegyzék ügyében a kormány azt javasolja az önkormányzatoknak, hogy vezessék be az óvadékot, ha akarják, készítsenek névjegyzéket, ha úgy akarják. Tehát a törvényjavaslat nem szabályozást ír elő, kógens szabályokat alkot, hanem egyszerűen ajánlásokat tesz. Ez mutatja azt, hogy milyen bizonytalan a kormányzat a lakásügyek területén, s a lakásszabályozás olyan kényszeredetten elővett forma, ami nem fogja szolgálni az önkormányzatok érdekét, mert én elsősorban önkormányzati oldalról szeretném megközelíteni azokat a módosító javaslatokat, amelyeket Salamon képviselő úrral együtt adtunk be.

Utalnék azért a maffia elleni küzdelem egyik megállapítására, hogy általában azok a bérlők, lakástulajdonosok - innen is, onnan is sajnos több ezren - kerültek a lakásmaffia áldozatainak a soraiba, az áldozatok közé, akik adósságcsapdába estek a lakások költségei tekintetében. Ilyen oldalról az óvadékot nem lehet nagyon üdvözölni, hiszen ez egy ugyanolyan teher, amit esetleg, ha nem tud fizetni a lakás bérlője, használója, illetve a lakáshoz hozzájutott delikvens, akkor ugyanúgy elképzelhető, hogy a lakásmaffia lép helyette fel, kifizeti ezeket az adósságokat, ezeket az óvadékokat, és innentől kezdve a nemkívánatos folyamat megindul.

Éppen ezért mondjuk azt Salamon képviselő úrral, hogy minden körülmények között, ha az óvadék polgári jogi intézményét a gyakorlatból átemeljük az önkormányzati bérbeadás területére is, akkor ennek a pontos szabályait is meg kell adni. Mert az nem lehet - mint ahogy a képviselőtársam is kijelentette -, hogy az önkormányzatok és kerületek és városok különböző eljárásokat alkalmazzanak az óvadék intézményének a bevezetésekor, illetve a másik, a 20-as ajánlási pontnál a névjegyzék összeállításakor.

(13.20)

A lakásszektor a mai helyzetben még megkívánja, hogy kógens szabályokkal írjuk elő, amit mindenképpen szeretnénk elérni, ami azt a célt szolgálja, hogy a lakások bérbe legyenek adva, hogy a bérleti díjak befolyjanak a tulajdonoshoz, hogy a tulajdonos saját maga korlátozás nélkül tudja használni a lakásaikat. De ebben az előterjesztett törvénymódosításban csak arra találtunk példát képviselőtársammal, amikor az önkormányzatok tulajdonosi jogait korlátozni kívánják az előterjesztők.

Az önkormányzatok nevében azt kérem a kormányzattól, hogy jobban bízzon az önkormányzatok demokratikus működésében, az önkormányzatokban összegyűlt tapasztalatokban, az önkormányzati képviselőkben, az önkormányzati bizottságokban. Minden olyan előírás, amely ajánlást tesz, de nem fogalmazza meg, nem írja le, hogy mi lenne a helyes és követendő megoldás, tulajdonképpen csak szétzülleszti az önkormányzati rendszert, és nem tesz jót a vagyongazdálkodásnak, különösen nem szolgálja a lakásgazdálkodást és a lakásszektor érdekét.

Ez az állításom különösen megáll a névjegyzék visszacsempészése esetén. Arra szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy névjegyzék akkor volt, amikor döntően tanácsi lakások uralták a lakáspiacot, amikor az államosítások folytán mindenki elvesztette a lakástulajdonát, és utána kezdődött a szocialista elosztási rendszer. Ez volt a névjegyzék. Ma, a rendszerváltó tizenötödik évünkben hatályos jogszabályok írják elő az önkormányzatoknak, hogy a hozzájuk benyújtott és a hozzájuk beérkezett kérelmeket milyen formában kell nyilvántartani, hogy kell megtárgyalni azokat, és hogy kell róluk dönteni. Ezt a demokratikus folyamatot kell erősítenünk. Ehelyett a kormányzat azt ajánlja az önkormányzatoknak, hogy újra nyúljanak a névjegyzék összeállításának az intézményéhez. Szeretnék mindenkit arra emlékeztetni, hogy amikor lakáshiány volt - akár természetes, akár mesterséges lakáshiány volt - az előző rendszerben, akkor a tanácsok névjegyzékeket állítottak össze, több százezer embert vettek névjegyzékbe, sorolták őket, minősítették őket, hitegették őket azzal, hogy bizonyos idő eltelte után lakáshoz jutnak, pontszámokat kaptak. A korrupció melegágya volt a névjegyzéken kívüli megoldások keresése.

Önmagában véve felejtsük el az előző rendszer hibás lakásgazdálkodásának a kritériumait. Ne kelljen névjegyzéket összeállítani, ne kelljen az önkormányzatoknak minősíteni a hozzájuk forduló polgárok igényeit, őket magukat, a lakáshelyzetüket! A névjegyzékek vagy időrendi sorrendet takarnak, vagy valamilyen súlyozott sorrendet. De azt is el tudom képzelni, hogy lesznek olyan önkormányzatok, amelyek jobb híján előveszik még azokat a szempontokat is, amelyek teljesen eltorzították a lakáshoz jutást. Ez azért is teljesen életszerűtlen a mai világban, mert az önkormányzatok tulajdonában a lakásállomány 7 százalékánál kevesebb lakás van, és nem magasan kvalifikált lakásaik vannak, hanem alacsonyan. Komfort nélküli, félkomfortos lakásállománya van az önkormányzatoknak. Igazság szerint az a helyzet, hogy azok, akik ilyen lakásokat igényelnek, eleve olyan szociális helyzetben vannak, hogy nem tudnak élni azokkal a lehetőségekkel, hogy maguknak vásároljanak, építkezzenek, szövetkezetbe vagy valamilyen társasházi formába beálljanak.

A kormány előterjesztésének mindegyik pontjára - nemcsak az 1-esre és a 20-asra - az a jellemző, hogy nem veszi tudomásul, az önkormányzati lakások szinte százszázalékosan társasházakban vannak. Az önkormányzatok társasházaknak a tulajdonostársai, és az önkormányzatoknak tulajdonostársként kell viselkedniük egy társasházban. Ezt elfelejti ez a törvény mind az 1., mind a 20. pontjában. Próbál átcsempészni már bevált jogintézményeket, mint az óvadék, de nem mer dönteni arról, hogy legyen vagy ne legyen. Sugallja, hogy valamilyen névjegyzék kellene. A későbbiekben, a vita másik szakaszában majd át fogunk térni az ottlakás bizonyítására és az életvitelszerű lakáshasználat kérdésére.

A törvénytől azt várjuk el, hogy szabályozza azt, amit kell, közösen és megelégedéssel, az önkormányzati tulajdon tiszteletben tartásával, az önkormányzati tulajdon egyenrangúságának a megfogalmazása mellett írja elő, hogy mit tegyen vagy mit ne tegyen az önkormányzat, egyébként pedig szíveskedjen az önkormányzatok belátására, mérlegelési jogkörére bízni azt, hogy a lakásállományával hogyan gazdálkodik. Ez szolgálja a lakásgazdálkodás érdekeit, és ez szolgálja a bérlakásban élők érdekeit is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 132 2005.10.18. 2:05  111-209

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nagyon gyorsan szeretném eloszlatni azt a téves várakozást, ami a képviselő asszony felszólalásából esetleg kiérezhető és kihallható volt. Ön azt mondta, hogy a névjegyzék az egy éven belül lakáshoz jutókat fogja felsorolni. A jogszabály, a módosítás, annak indokolása is úgy szól: a törvény nevesítse az éves lakásigénylési rendszer szociálisan rászorulók részére való alkalmazásának lehetőségét. Ne tessék összekeverni az éves lakásigénylési rendszert azzal, hogy esetleg Magyarországon ma van olyan önkormányzat, amelyik felelősen arra mer kötelezettséget vállalni, hogy egy éven belül lakáshoz juttat bárkit is! Az önkormányzatok 99 százalékának nincs szabad rendelkezésű üres lakása. Az önkormányzatok 99 százaléka nincs olyan anyagi helyzetben és nem is lesz, ahogy a költségvetés számai előre mutatják, abban a helyzetben, hogy lakásokat fog tudni építeni. Nem lesz annyi bevétele az önkormányzatoknak, hogy a szabad forgalomban lakásokat fogjon tudni vásárolni. Az önkormányzatok lakásszektorban való szerepeltetéséhez nincsen meg az anyagi fedezet.

Ezek után ne mondjunk olyat, pláne itt a parlamentben, hogy kérem szépen, vetesse magát névjegyzékre X. Y., és akkor várakozzon türelmesen, mert akkor egy éven belül lakáshoz fog jutni. Olyan névjegyzék összeállításának, ami úgy szól, hogy egy éven belül lakáshoz jut valaki, vagy öt éven belül, tíz éven belül meg húsz éven belül, annak ugyanaz lesz az eredménye, mint a tanácsrendszerben volt: egy mézesmadzag, egy látszatintézkedés és az emberek becsapása. Ezt a lakástörvény ne mozdítsa elő!

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 140 2005.10.18. 2:17  111-209

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A névjegyzékről szóló vagy folytatott vita számomra egyértelművé teszi, hogy az általam benyújtott módosítás helyes, ugyanis annak indokolása igen rövid, és ha képviselő asszony előtt nincs ott, akkor most fölolvasom. Indokolás: a jelenlegi rendezés megfelelő. Ez a lényeg. A törvényjavaslat fölöslegesen avatkozik be olyan folyamatokba, amelyekre az önkormányzatok különböző, de célravezető eljárási módszereket találtak ki, és demokratikusak, képviselő asszony. Valaki az önkormányzathoz fordul lakásproblémája megoldásával; címzi a levelet a polgármesternek, az alpolgármesternek, a jegyzőnek, bárkinek. Onnantól kap egy előterjesztést az adott önkormányzat szociális bizottsága, kap egy előterjesztést a vagyonbizottság is, és akkor igen, demokratikusan - még egyszer hangsúlyozom - minden, önkormányzatban részt vevő párt képviselőivel megtárgyalják ezeket a dolgokat két bizottságban is, van-e lakás, tudunk-e adni, rászorult-e, hogyan és miképpen, és akkor tesznek egy javaslatot. A javaslat a képviselő-testület elé kerül, és a képviselő-testület dönt arról, hogy kiutalják-e a lakást, szerződést kötnek-e vele, vagy nem kötnek vele szerződést.

Ennek a rendszernek óriási előnye, és a rendszerváltás óriási előnye, hogy az önkormányzathoz fordulok egy igényemmel, és az önkormányzat belátható időn belül, mondjuk, kétszer 30 nap alatt megmondja nekem, hogy mire számíthatok. Az önök által elővett, hajánál fogva előrángatott névjegyzék egy porhintés. Föl fogják venni a névjegyzékre, és nem mondanak neki semmit, csak értesítik majd arról, hogy önt névjegyzékbe vettük. Ettől szeretnénk megóvni a rászorulók tömegeit, hogy saját maguk rózsaszínnek lássák a jövőt.

Az önkormányzat pedig felelős azért, hogy 60 napon belül speciálisan az adott ügyben, személyre szólóan válaszoljon, mert ez az önkormányzat kötelessége, és nekünk, képviselőknek s önkormányzati embereknek ez a kötelességünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Én a jövőben is így fogok eljárni, és szeretném, ha az önkormányzatok is így járnának el.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 148 2005.10.18. 10:18  111-209

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ebben a vitaszakaszban a 2., a 4., a 11. és a 24. pontokhoz szeretnék kiegészítő észrevételeket tenni, mert mind a négy javaslatot Salamon képviselő úrral közösen nyújtottuk be.

Az életvitelszerű lakáshasználattal kapcsolatosan megállapítható, hogy ez a rendelkezés valóban a lakásmaffia-albizottság vizsgálati eredménye alapján kerülhetett és került napirendre. A lakásmaffia-albizottságban megállapítottuk, esetek százai mutatták azt, hogy a bűncselekményeket rendszeresen követik el olyan lakásra, ahol nem a bérlő lakik, hanem albérletbe adja; amelyik üresen áll, és a bérlő nem lakik benne; illetve ahol a bérlő lakja ugyan a lakást, de hosszabb ideig távol van, és senki nem tud róla semmit. Ezek az üresen álló lakások, illetve a mások által jogcím nélkül használható lakások melegágyai voltak a visszaéléseknek. És most az új szabályozás azt mondja, a mi munkánk eredményére hivatkozva, hogy megoldja ezeket a problémákat, és azt ajánlja az önkormányzatnak, hogy előírhatja, hogy a bérlő életvitelszerűen köteles a lakást lakni.

Az első probléma, amit felvetettünk a módosítás benyújtásakor: miért csak feltételes módban fogalmaz az előterjesztő? Miért csak ajánlást tesz megint, hogy a bérbeadás feltételeként az önkormányzat meghatározhatja. Nekünk minden törvénykezési folyamatban arra kell törekednünk, hogy az önkormányzatok a saját tulajdonukkal a polgári jogi elvek szerint gazdálkodjanak, a tulajdont ugyanazzal a felelősséggel viseljék, mint bárki más. Tehát nem arról van szó, hogy én a lakásomat, ha úgy tetszik, ellenőrzöm a bérlő szempontjából, ha úgy tetszik, nem ellenőrzöm, hanem közvagyonról van szó, tisztelt képviselőtársak.

Az önkormányzati bérlakások közvagyon tárgyai, a közvagyonnal pedig igenis felelősen kell az önkormányzatnak gazdálkodnia, és a tulajdonára vigyáznia. Tehát nem lehet feltételes módba beállítani azt, hogy ha akarja, előírja, ha akarja, nem.

(14.00)

Ez a látszólag megengedő dolog megint a kormányzat és az előterjesztők bizonytalanságát mutatja, hogy fogalmuk sincs, hogy hogy kellene végre az önkormányzati tulajdont polgári jogi alapokra helyezni és minél jobban elszakítani a hatóságosditól. De a dolgok életszerűek. Nagyon sok probléma volt a bérleménybe történő bejutással is. Ilyenkor a szomszédjogok sérültek, és miután, ahogy kifejtettem, arra kell gondolni, hogy az önkormányzati bérlakások döntően társasházban vannak, nekünk tulajdonostársként kell önkormányzati lakásban viselkednünk, és felelősek vagyunk a bérlőnkért is, de elsősorban mint tulajdonos vagyunk felelősek a társasházzal szemben.

Nem akarok arra visszautalni csak egy mondatban, hogy a társasházi törvény úgy nem sikerült tavasszal, ahogy azt előre jósoltuk, nem oldotta meg a társasház belső életének a problémáit, de az önkormányzatokat most arra ösztökélni, hogy ha akarnak, legyenek felelős tulajdonosai a bérlakásnak, ha akarnak, nem, akkor ez nagyon rossz irányba viszi az önkormányzatokat. Különösen teszi ez a törvény azzal, hogy nem mondja meg, hogy a bérlemény elhagyása esetén mit kell tennie a jogszerű bérlőnek. Azt mondja, hogy be kell jelenteni a bérbeadónak. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy az önkormányzatnak kell bejelenteni a távolmaradását. De kinek? A polgármesternek, a jegyzőnek, az illetékes alpolgármesternek, a bizottságnak, akitől a szerződés jóváhagyását kapta vagy a szerződő a vagyonkezelőnek? Hogyan és miképpen kell bejelenteni, és kinek kell bejelenteni?

Az a gondunk az előterjesztéssel, hogy nem mondja meg azokat a kógens előírásokat, hogy ki itt a tulajdonért felelős. Nem szeretem azt, amikor elkenjük, az önkormányzat, úgy általában az önkormányzat. Az önkormányzat egy polgármesteri hivatalból, egy önkormányzati testületből áll. Pontosan meg lehetne nevezni, hogy mit kell tennie a bérlőnek akkor, ha nem kívánja vagy nem tudja átmenetileg használni azt a bérleményt, amely számára bérleti szerződéssel biztosított. Itt azt írják, hogy a lakásbérleti szerződés fennállása alatt a bérlő köteles életvitelszerűen a lakásban lakni. Ez egy olyan érdekes előírás megint, amikor beavatkozunk az emberek legbensőbb életviszonyaiba.

Az általános vitában már hangsúlyoztam, hogy a bérleti szerződés egy bizalmi szerződés. Különösen bizalmi szerződések kategóriájába tartozik a lakásbérleti szerződés. Nem mindegy, hogy kit engedek be a lakásomba, a tulajdonomba, az hogy fog ott viselkedni, fizeti-e a bérleti díjat. Nem elégséges az, hogy vannak felmondási okok, lehetőségek, amikkel szemben jogorvoslati lehetőségek is vannak, hanem az a lényeg, hogy szoros kapcsolat legyen a bérlő és a bérbeadó között.

Innen, az Országházból kívánjuk meg az önkormányzatoktól, várjuk el tőlük, hogy ők közvetlen, bizalmi kapcsolatban legyenek a saját bérlőikkel! Tartsanak fenn olyan szervezetet, amelyik erre alkalmas, amelyik erre jogosult annak érdekében, hogy ne csak a bérleti jogviszony működjön jól, hanem a társasházban az önkormányzat tulajdonostárs a legjobb tulajdonostársi minőséget elérje. Tudok olyan önkormányzatokról Budapesten, ahol nem fizetik a közös költséget, az önkormányzat elmaradásban van a társasházakkal szemben fennálló közös költség megfizetésével, holott az önkormányzatoktól mint közvagyon tulajdonlóitól elvárható az, hogy január 1-jén átutalják azokat a közös költségeket, amiket a társasházakban fel tudnak használni és ami a társasházakat megilleti. Ezenkívül felelős a bérlőiért minden tekintetben, tehát a lakásba való bejutás esetére, a közös költség fizetésére és általában a házirendben, amit megint nem merünk kimondani, hogy igenis kellene házirendnek lenni.

Legszívesebben azt javasoltuk volna a képviselőtársammal, hogy a társasházon belül oldjuk meg az életvitelszerű ottlakást, és kérjük fel, jelöljük meg a közös képviselőt olyan autentikus személynek, aki tudja azt, hogy melyik lakásban laknak, miért nincsenek otthon, meddig nincsenek otthon, és mikor lesznek otthon. De miután a parlament kormánypárti többsége elutasította azt, hogy megerősítsük a társasházakat a közös képviselő oldaláról, jogi személyiséget biztosítsunk a közös képviselőnek, ezt a terhet most pillanatnyilag az önkéntes, ellenérték nélkül a közös képviseletet ellátó egyszerű lakótársra átterhelni nem volna méltányos.

A mi módosító javaslatunk ebben az ügyben azt mondja: a bérlő a lakásból egy hónapot meghaladó távolléte esetén tartózkodási helyét és a vele való kapcsolatteremtés lehetőségét… - a mondat első fordulatát Salamon képviselő úr jól kihangsúlyozta. Én a hangsúlyt a kapcsolatteremtés lehetőségének a bejelentésére szeretném tenni. A legfontosabb az, hogy elérjek valakit, nem csak akkor, amikor a lakásmaffia már kinézte a lakását, és már rég a huszadik albérlő van benne, sőt gyakorlatilag ötször eladták az önkormányzati tulajdont annak ellenére, hogy bérlakást és önkormányzati tulajdont nem lehet értékesíteni.

A kapcsolatteremtés, a tényállás mindenkori tisztázása a bérbeadó és a bérlő között napi kötelezettség. Közvagyonról van szó, még egyszer hangsúlyozom, éppen ezért nem kérünk sokat, csak azt, hogy egy hónapot meghaladó távollétről legyen a bérbeadónak tudomása, és az előterjesztő vegye a bátorságot arra, hogy megnevezze azokat a szervezeteket, azokat a személyeket, akik ezért felelősséggel tartoznak, hogy ez a kapcsolat működjön, és a bérleti jogviszony bizalmi jellege megteremtődjék, meglegyen az önkormányzat és a saját bérlői között. Ez rendkívül fontos.

A 45 másodperc elégséges lesz arra, hogy rámutassak a 4., a 14. és a 21. pontban arra a disszonanciára, ami azt mutatja, hogy az előterjesztő megint csak kenegeti a vajas kenyéren a vajat, hiszen nem mernek hozzányúlni az állami lakásokra vonatkozó rendeletekhez, nem jutunk el oda, hogy kétfajta lakástulajdon legyen, a magántulajdon és az önkormányzati tulajdon, még mindig tovább él és megint csak zavart keltő rendelkezéseket hoznak az állami lakásokra való tekintettel ahelyett, hogy ezek megszűnnének, és az állami lakások önkormányzati lakásokká válhatnának, illetve megint nem tud különbséget tenni az előterjesztő, nem mer a lakások és a helyiségek, a nem lakás céljára szolgáló helyiségek ügyében.

Mindenfajta szabályokat hoznak, aminek az eltörlését azért javasoljuk, mert értelmetlenek, zavarják a rendszert, és nem oldják meg sem a helyiséggazdálkodás problémáit, sem a lakásgazdálkodásét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 154 2005.10.18. 2:15  111-209

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Mint tudja, a bizottságokban azokat a módosító javaslatokat, amelyeket önök előterjesztettek, mi szintén igen szavazatainkkal támogattuk, tehát nagyon sok olyan módosító javaslat van, amit már elfogadottnak kell tekintenünk, mert nemcsak a különböző bizottságokban, hanem az előterjesztő is elfogadta, és a kormánypárt és az ellenzék között is teljes volt a nézetazonosság.

De azokról beszélünk, amelyek még vitatottak, és ebben a rövid két percben szeretnék arra utalni megint az életvitelszerű lakásban lakás bejelentési problémájával kapcsolatosan: azt mondta a képviselő asszony, hogy nézzük az önkormányzatokat nagykorúaknak, majd ők eldöntik, hogy kire tartozik ennek az ellenőrzése. Ez annyit fog jelenteni, hogy ha ez a szabály így életbe lép, akkor az önkormányzatoknak januárban majd minden bérlőt értesíteni kell arról, hogy amennyiben egy hónapot meghaladó ideig kell távoznod a lakásból, ide és ide bejelentést tegyél.

Ez azért aggályos, nemcsak azért, mert rengeteg munka van vele, hanem hogy a bérlő megkapja-e ezt az értesítést vagy nem, annak azért van jelentősége, mert azt írjuk ugyanitt, amit mi kihagyni javasolunk, hogy nem lehet felmondani a szerződést abban az esetben sem, ha a bérlő a bejelentést menthető okból mulasztotta el, és erről a bérbeadót felhívására írásban tájékoztatja. Ez a rendelkezés tehát eleve feltételezi, hogy a távol lévő bérbeadót, aki nem jelentette be, hogy hova megy, fel tudjuk hívni arra, hogy jelentse be mégiscsak, hogy hol van. Nyomozni fogunk utána? Hol fogjuk megtalálni azt a bérlőt, aki egyébként elmulasztotta ezt a távollétét bejelenteni? Hol kapja meg azt a felhívást, hogy mentesüljön a felmondási ok alól?

A felmondási okok között természetesen megint itt van a szokásos egészségügyi ok, a munkahely változása, tanulmányok folytatása. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Kérem szépen, ha valaki beteg, és ezért nem tudja a kötelességét teljesíteni, akkor annak felmondani így sem, úgy sem szabad.

Köszönöm. (Dr. Salamon László tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 158 2005.10.18. 2:19  111-209

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Én remélem, a képviselő asszony nem azt akarja sejtetni, hogy ez a törvényjavaslat is arra a sorsra jut, mint tegnap az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos törvénycsomag, amelynek a végszavazása előtt a kormánypárt kérte a napirendről történő levételét - ahelyett, hogy visszavonta volna, csak a napirendről történő levételét kérte.

Szerintem is - az elejétől kezdve mondtuk az általános vitában - kiforratlan, összegereblyézett jogszabályok, értelmetlenek, duplikáltak, fölöslegesek, mint ahogy azt Salamon képviselő úrral is előterjesztettük. De azon azért csodálkozom, hogy egy módosító javaslatunk, nevezetesen a 11-es nem érte el azt az ingerküszöböt, hogy arra a kormánypárt nevében a képviselő asszony reagáljon. Ez az a problémakör, amit én úgy fogalmaztam meg, hogy nem tudnak mit kezdeni a lakásbérlettel és a helyiségbérlettel és ennek a kettőnek a különböző voltával, önkormányzati szempontból is.

Salamon képviselő úrral azt javasoltuk, hogy az önkormányzati rendelet határozza meg a helyiségbért, és a rendeletben ennek a mértékével kapcsolatos rendelkezés mellőzhető. Tettük ezt a megengedő javaslatot azzal a tiltással szemben, amit a kormány helyesnek gondol és ítél, miszerint a helyiségbér mértékét az önkormányzati rendelet nem szabályozhatja. Minden, amit a képviselő asszony kormányoldalról előzőleg elmondott, hogy az önkormányzatok jogait önök nem akarják sérteni és korlátok közé szorítani, itt az élő példa, hogy azt mondják, hogy mindent lehet, de a helyiségbér mértékét rendeletben meghatározni nem lehet.

De viszont nemhogy nem lehet, kell is! Az önkormányzatok bevétellel gazdálkodnak. Ha én nem tudom azt, hogy jövő évben a településemen milyen bérleti díjakat fogok a nem lakás céljára szolgáló ingatlanok ügyében beszedni, akkor nem tudok tervezni. Ezt a kettőt össze kéne hozni, és ezt a káoszt, amit ez a jogszabály teremteni fog, fel kell számolni. Éppen ezért javaslom, hogy valóban üljünk össze, miután önök visszavonták ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 168 2005.10.18. 10:12  111-209

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Ebben a vitaszakaszban elsősorban a 9. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, amelyik a lakáscseréhez történő hozzájárulás megtagadásának a korlátait szabályozza. Általában kell megállapítanom az előterjesztésről, a kormány törvénymódosításáról, hogy nagy részében önkormányzat-ellenes, de a bérlőnek sem kedvező, és kisebb mértékben bérlőellenes, de az önkormányzatnak sem kedvező. Tehát alapvetően nem jó az egész törvénymódosítás.

Ez a szabály különösen nem jó abban a vizsgálati körben sem, hogy vajon segíti-e az önkormányzatok lakásgazdálkodását, egy oldalágon pedig a lakásmaffia elleni küzdelmet preferálja-e. Az önkormányzatokra azt a határozott verdiktet ajánlja a jogszabály, hogy az önkormányzati lakás bérleti jogának cseréjéhez történő hozzájárulás nem tagadható meg, “ha bármelyik cserélő fél egészségügyi ok, munkahely megváltozása, lényeges személyes körülményeinek, így különösen a bérlővel állandó jelleggel jogszerűen együtt lakó személyek számának megváltozásaö áll fenn. Ez egy régi, szubjektív felsorolás, érdekes módon, nemhogy általános, taxatív felsorolás, de attól, hogy lényeges személyi körülményeket emel be a jogszabályba, parttalanná válik.

A dolog a következőképpen néz ki: ha elfogadjuk azt, hogy az önkormányzat és a bérlő között bizalmi viszony áll fenn, akkor azzal azt is kimondtuk, hogy az önkormányzatnak igenis érdeke fűződik ahhoz, hogy ki legyen a bérlő. Ha én azzal a hosszú procedúrával végre, nagy nehézségek árán, közvagyon felhasználásával lakáshoz tudok valakit juttatni, akkor szeretnék diszponálni a lakásbérleti jogviszony fölött a jövőben is. Ehelyett önök azt mondják, hogy a megváltozott körülményekre való tekintettel egyszer csak előfordul az a helyzet, hogy már nem találom ott a bérlőmet a saját önkormányzati bérlakásban, mert elcserélte a bérleményét, és ezt nem is tudtuk megakadályozni.

 

(14.40)

A gyakorlat visszamenőleg - és most azt kell mondjam, hogy rendszerváltás előtt, után - azt mutatja, ezek a szubjektív korlátozások kijátszhatók, és ami kijátszható, azt ki is játsszák.

Egészségügyi ok. Egészségügyi ok lehet az, ha valaki a körzeti orvostól hoz egy igazolást, hogy a zajártalom, ami az utcájában van, számára előbb-utóbb halláskárosodáshoz vezet. És nem szeretném a Sári néni-példákat folytatni, mert nem óhajtok cinikus példákat hozni arra, hogy mi mindennel találkozott az ember korábban is és az önkormányzati tizenöt év alatt is. Olyan fals, olyan megalapozatlan, olyan valótlan tényeket állítottak a lakáscsere előmozdítása érdekében a bérlők, amikor semmi más nem működött a háttérben, csak vagyonszerzés vagy anyagi előnyök megszerzése, a lakások közötti különbözet zsebre tétele, ami annyit jelent, hogy magánszemélyek gazdagodnak önkormányzati tulajdon révén. Az egészségügyi ok és a munkahely megváltoztatása különösen két olyan indok, amit nem lenne szabad figyelembe venni. A munkahely megváltoztatása annyit jelent, hogy én egy magánmunkáltatóhoz belépek akár egy napra, azon a napon dolgozom új munkahelyen az ország túlsó oldalán, csak akkor, amikor éppen a lakáscsere-dokumentumot valaki előveszi és jóváhagyja, kötelezően.

De a legnagyobb gondom a hozzájárulás kötelező megadásával azért áll fenn, mert ezek a kritériumok megakadályozzák azt a demokratikus folyamatot, hogy döntéshozók kezébe kerüljön az ügy. Ugyanis benyújtják a lakáscserepapírt az önkormányzathoz, és ott a hivatal veszi kézbe ezeket a dokumentumokat, és megállapítja, hogy van benne egészségügyi ok, megállapítja, hogy van benne munkahelyváltozás, és megállapítja azt, hogy beírták azt a lényeges körülményt, hogy most eggyel többen lettünk, eggyel kevesebben lettünk, hogyan és miképpen. Éppen ezért nem jut el bizottsághoz, képviselő-testülethez, egyszerűen azért, mert azt állítja a hivatal, kénytelen azt állítani, hogy a törvény azt írja számára elő, hogy meg kell adjam a hozzájárulást. És megadja a hozzájárulást hivatali szinten, érdemi vizsgálat nélkül rendszerint.

Az önkormányzatoknak rengeteg peres ügye támad abból, hogy ezeket a lakáscsere-szerződéseket később meg kell hogy támadja, de inkább akkor, ha megtagadják a lakáscsere-szerződéshez történő hozzájárulást, általában a bérlő, a cserepartner, az önkormányzat partnere fordul a bírósághoz. Számtalan per van, hosszú évekig elhúzódó perek, amelyek rendszerint másodfokon vagy a bíróságokon az önkormányzatok hátrányára dőlnek el. Azért dőlnek el az önkormányzat hátrányára, mert a bírói fórum úgy értékeli, hogy volt egészségügyi ok, volt erről egy igazolvány, volt munkahelyváltozás; a legszorosabb tények mellett az önkormányzat kárára döntenek. Holott közvagyonnal az önkormányzat felelősen kíván gazdálkodni.

Éppen ezért, ha már módosítjuk a törvényt, akkor ne tegyük bele ezeket a kijátszható, “ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhesö jogszabályokat, ezeket hívják gumijogszabályoknak, hogy bármire ráfogható. Ugyanakkor az önkormányzatok tulajdonosi jogai hihetetlen korlátokat szenvednek, és az önkormányzati vagyon is károsodik.

Áttérek arra, amit közösen megállapítottunk a képviselő asszonnyal a lakásmaffia-ellenes bizottságban. A lakáscserék szintén beletartoztak, akár erőszakosan, akár manipuláltan, a fiktív lakáscserék a lakásmaffia eszköztárában benne vannak. Elköltöztetnek embereket, lakáscsere-szerződési papírokat aláírva, fővárosi ötszobás lakásból egy kis, százfős faluban lévő putriba. És a lakáscserét nem tudja az önkormányzat megtagadni, vagy nem veszi észre az önkormányzat, a hivatal nem veszi észre, hiszen becsatoltak egy orvosi bizonyítványt arról, egy hamisat, hogy a budapesti ötszobás lakásból vidékre, putriba költöző idős bácsinak levegőváltozásra van szüksége. Találkoztunk ilyennel, nem is eggyel, rengeteggel. Ha az önkormányzat résen volt, és valami oknál fogva mégis kiderítette, leutaztatta az emberét 250 kilométerre, megnézték, hogy az nem egy ház, hanem egy romhalmaz, ahova a cserepartner költözik, akkor megtagadta a hozzájárulást, és akkor a lakásmaffiózóknak, ingatlancsalóknak és visszaélőknek volt képük és bátorságuk, és eredményesen fordultak bírósághoz, és sokszor meg is nyerték ezeket a pereket, mert a bíróság már nem küldött le szakértőt s a többi, s a többi.

Tehát ne hagyjunk benne a törvényben olyan rendelkezéseket, amelyek kijátszhatók, mert ha benne maradnak, akkor ezeket ki is fogják játszani. Éppen ezért nem tartjuk lényegesnek azt, hogy a törvényjavaslat a lakástörvény 29. §-át generálisan újrafogalmazza, ugyanakkor nem teszi be azokat a jogosítványokat, amelyek az önkormányzati tulajdont védik ebben az ügyben.

Többször mondtam már, kacsingat a törvényjavaslat, a magánforgalomban, a magántulajdonban lévő lakások polgári eljárásjog és a polgári törvénykönyv szerinti lebonyolításához szeretne közelíteni, de ezt olyan bátortalanul, olyan hektikusan és rossz módszerrel teszi meg, hogy megmarad a hatósági elem, de aztán mégis beteszünk olyan fékeket és olyan korlátokat, amelyek az önkormányzatiság önállóságát sértik - tehát tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy alkotmányt sért azzal, hogy az önkormányzatok szabad vagyongazdálkodását és tulajdonlását korlátok közé szorítja. Ugyanakkor az előző vitaszakaszokban pedig azokat az érveket hallgattuk meg kormányoldalról, hogy mégis még nem kell, csak úgy ajánlani kellene ezeket a dolgokat.

Ezt a javaslatot én magam jegyzem, tehát ez az a javaslat, amit Salamon úrral nem közösen adtunk be, azért, mert Salamon képviselőtársam egy egész más szempontból szintén ezt a kérdést közelíti. A kettőnk valamelyik javaslatát szíveskedjenek méltányolni és érdemben elfogadni, mert akkor tényleg érdemes lesz leülni, és ahogy a lakásmaffia-bizottságban is eredményesen együtt dolgoztunk, akkor valami közös bizottsági módosító indítvánnyal itt a lakáscsereügyekbe be lehet tenni azokat a biztosítékokat, amelyek mind a bérlőt, mind pedig a bérbeadót védik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 174 2005.10.18. 2:11  111-209

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót. Csak arra szeretnék utalni, hogy a képviselő asszony elbagatellizálta a lakáscserékkel kapcsolatos hihetetlen mennyiségű önkormányzati vitát, meglévő problémát és perek számát. Ahhoz, hogy ezek végérvényesen megszűnjenek, kell egy jó szabályozást hozni.

Továbbmennék én a szabályozásban, adhatnánk ötletet is arra, hogy hogyan kellene megoldani a problémát. Az egyik megoldás például a következő lenne: az önkormányzatnak nemcsak kötelessége megadni vagy megtagadni a csere-hozzájárulást, hanem lenne egy harmadik út is, amikor a bérlő lemond a lakásbérleti jogviszonyáról ellenérték fejében. Tehát nem károsul a bérlő azzal, hogy nem kapta meg a lakáscseréhez történő hozzájárulást. Ha az önkormányzat és a bérlő nem tud megegyezni abban, hogy esetleg az új bérlő megfelelő lesz-e a bérbe adó önkormányzat számára, akkor ott van az a tisztességes járható út, hogy a bérlő ellenérték fejében, kártérítés, kártalanítás fejében lemond a bérleti jogáról, és az önkormányzattól kapott ellenértéket felhasználva jut másik lakáshoz, vagy szerez magának másik lakást. Különösen indokolt ez akkor, amikor bérlakást magántulajdonban lévő ingatlanra cserélnek.

Tehát nem zárjuk ki a bérlőt, csak védeni szeretném az önkormányzat jogait a tekintetben, hogy teljes körű döntési jogosultsága legyen a lakáscserék ügyében, mert mindenki köteles, de jogosult is a saját tulajdonáról szabadon dönteni. Ez volt a vita lényege. Szerintem a legközelebbi lakástörvényben - amely 2006 után majd generálisan tudja feldolgozni ezeket a problémákat - ez már szerepelhet.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 188 2005.10.18. 8:22  111-209

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai részletes vitában részt vevő képviselők nevében, azt hiszem, mondhatom, álmunkban nem jutott eszünkbe az 1990-ben, hogy 15 év után is még az elidegenítés különböző fázisainak a problémájával kell hogy foglalkozzunk, különösen akkor, amikor mindenki tudja, hogy gyakorlatilag a tanácsi bérlakások már 1969 óta megvásárolhatók voltak. Tehát ennek az elidegenítési folyamatnak az egész története inkább a rémtörténethez hasonlít, az eredménytelen privatizáció képét mutatja leginkább, és ez a mostani szabályozás pedig egyszerűen nem vette magának a bátorságot arra, hogy lezárjuk ezt az elidegenítési folyamatot. Akkor kellett volna a lakástörvényben az elidegenítési jogszabályokhoz nyúlni, amikor pontot tudunk tenni végre mindegyiknek a végére. Rengeteg per van folyamatban a vételi joggal és az elővásárlási joggal kapcsolatosan, diszkrimináció van, ahogyan Mécs képviselő úr jól utalt rá.

Emlékeztetni szeretnék mindenkit arra, mi volt a mézesmadzag. A mézesmadzag az volt, hogy a bent lakó bérlők azt hitték, hogy ők megveszik a lakásuk küszöbétől az ablakpárkányig terjedő területet, és az állam csalárd módon vele adta az egész épületet, az összes elmaradt, akkor 400 milliárd, most már 800 milliárdnyi felújítást. Tehát gyakorlatilag - korábban mondtam - ezek a jogszabályok vagy önkormányzat-ellenesek vagy bérlőellenesek, de egyik javára sem szolgálnak. Tipikus esete ez a diszkriminációnak, ami most megtörténik. Ez a javaslat arra látszik ösztökélni az önkormányzatokat, hogy még a maradék bérlakásaikat is adják el, hiszen több pénzt tudnak érte beszedni. Lesznek olyan önkormányzatok - ellentétben a képviselő asszony állításával -, amelyek azt fogják mondani, hogy olyan kevés a forrásom, hogy még azt a maradék bérlakást is eladom, holott valamennyien tudjuk, és mindenki egyetért abban, hogy bérlakásszektornak lenni kell, sőt annak növekedni kéne. Ezzel szemben hoz egy olyan javaslatot a kormány, hogy az önkormányzatok adják még el azt is, ahol vannak ilyenek.

A bérlő oldaláról nézve ezek a lakások, amelyek az önkormányzatoknál megmaradtak, általában komfort nélküliek vagy félkomfortosak, alacsony presztízsűek. Az árukat nem a lakás minősége, hanem a terület fekvése befolyásolja. Az ára akkor is emelkedik egy lakásnak, ha arra senki nem fordított rá semmit, sőt lelakta azóta, csak éppen a terület értékelődött fel valami miatt. Tehát az értéknövekedés benne van a becsült értékben. Mikor az önkormányzatok az eladásról ajánlatot tesznek a bent lakó bérlőnek, akkor maga a vételi ajánlat már magában foglal egy inflációt vagy a terület értékének növekedését. Ezt még megfejelni azzal a szorgalmazással, hogy az önkormányzat is emelje fel az első részletet, és csökkentse a futamidőt, ez megint az irányba hat, hogy esetleg a bent lakó bérlő mögé megint odajönnek a strómanok, akik már ki tudják helyette fizetni a 20 százalékot egy összegben, illetve a futamidő sem érdekli őket, mert nem az a céljuk a lakással, hogy abban aztán életvitelszerűen lakjanak.

Az elidegenítés oldaláról pedig az önkormányzati szempontokat kell érvényesíteni. Az önkormányzatnak nem szerencsés megtartania a bérlakásait ott, ahol pár lakása van, úgynevezett minoritása van egy társasházban.

(15.20)

Hiszen a társasházi költségek állandóan emelkednek, a közös költségekbe nincs beleszólása az önkormányzatnak. Amiatt, hogy egy 50 lakásos társasházban 1-2 lakással rendelkezik, az teher az önkormányzatnak. Sokkal jobb lenne, és az országnak is jobb lenne - kis túlzással hadd állítsam -, ha tiszta tulajdoni formák alakulnának ki, társasházak lennének 100 százalékosan, önkormányzati tulajdonúak 100 százalékosan, és ez a kettő lenne. A vegyes tulajdon soha nem jó, mert a törvényben, általában a magyar jogrendszerben az elővásárlási jog kidolgozatlan, fogyatékos, újragondolásra szorul. Az elővásárlási jog intézményét a negyven év szocialista regirung teljesen kiüresítette és elsorvasztotta. Az elővásárlási jog egy komoly jog, ahol mindenkinek érdeke fűződhet ahhoz, hogy feltámadjon. De ne így, hogy a hátrányos megkülönböztetés esetei fognak sorjázni azokkal szemben, akik valamilyen oknál fogva, valós vagy valótlan, vélt önkormányzati érdek mögött megálló tiltólisták miatt nem jutottak hozzá időben, akkor, amikor szükségük lett volna arra, hogy lakástulajdonnal rendelkezzenek.

Éppen ezért az a jó szabályozás, ami az önkormányzat érdekét is szolgálja, de a bérlőét is, hiszen megállapítottuk, hogy bizalmi kapcsolat van közöttük. Akkor ez az emelés teljesen indokolatlan, a jövőre nézve semmifajta előnnyel nem kecsegteti az önkormányzatokat, mert az a bevétel, amit még az értékesítésből most el lehet érni, a jelenlegi önkormányzati finanszírozás mellett nagyon kevés. Én azt mondanám minden önkormányzatnak, hogy tartsák meg a bérlakásaikat.

A törvénynek inkább arra kellett volna törekednie, hogy lezárjuk ezeket a folyamatokat, hogy egyértelműen pont kerüljön minden jogügylet végére, ami folyamatban van vagy vitás. És mindenkinek, aki meg szeretné még venni a bérlakását a régi feltételek mellett, a régi előleg mellett, a régi futamidővel, lehetőséget kellett volna adni arra, fél évet, egy évet - ez talán hosszú, de fél-negyed évet mindenképpen - arra, hogy aki akarja, még benyújthassa az elővásárlási jogra vonatkozó kérelmét. És onnantól kezdve pont. Ezt a törvényjavaslat nem merte meglépni, mert nem mer lépni a tulajdoni formák egyenlőségének megteremtése oldalára se, nem mer lépni az önkormányzatiság oldalára se, a bérlő oldalára se.

Látszólag úgy néz ki, hogy aránylag kevesen vitatkozunk, és ebből az következik, minthogyha jó lenne Magyarországon a lakáshelyzet. Kérem szépen, lakáshiány Magyarországon nincs, a lakáshelyzet ugyanakkor tragikus. A lakásmobilitás egyenlő a nullával, és ez egészségtelen minden tekintetben.

Arról meg nem is akarok beszélni, amit Salamon úr jól felvetett, hogy ha önök most szegénység elleni programot kívánnak elindítani, akkor nem itt kell kezdeni, a legalacsonyabb szintű szoba-konyhás lakásokban lakók vételi lehetőségeit tovább korlátozni, és nagyobb terheket róni azokra, akik nincstelenek, és még arra sem lesz lehetőségük, hogy bérlakásból valaha is lakástulajdonhoz jussanak, hogy a családi jövőjüket valahogy megalapozzák.

Ezért a 16. pontot mindenképpen kérem támogatni, azzal, hogy gondoljuk végig, amit Mécs képviselő úr nagyon helyesen javasolt, azt a problémakört, ami a műemléki tilalmi listákat és az összes többit érinti - ennek a befogadása biztos, hogy nem lesz probléma. Bár arra kell hogy törekedjünk, hogy egy olyan jogszabály legyen majd a jövőben, léphessen életbe - és addig legalább az önkormányzati lakásgazdálkodás ne menjen tovább tönkre -, amely tiszta vizet önt a pohárba, lezárja az elidegenítési folyamatokat, és hosszú távra megoldja a lakhatáshoz jutás lehetőségét. A Fidesz mindenképpen ezen fog dolgozni 2006-ig.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)