Készült: 2020.07.08.12:50:30 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 93 2002.06.04. 2:04  92-95

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Mint mindegyikünk előtt közismert, az elmúlt ciklus időszaka alatt a minimálbér kétszer is emelkedett. Hozzá kell tenni persze azt is, hogy ez az emelkedés az adó és a járulékok csökkentésével nem párosult. Mindezen keresztül ki volt ennek a haszonélvezője? Nem az emberek, nem az állampolgárok, hanem a kormányzat. Úgy gondolom, hogy a tőkeerős cégek viszonylag egyszerűen és könnyedebb módon tudták átvészelni ezt a helyzetet, míg a mikro-, kis- és középvállalkozások viszonylag nagy nehézséggel tudták csak megoldani a problémát.

Hozzá kell tenni azt is, hogy mindezen időszak alatt a szürke- és a feketefoglalkoztatottság egyre inkább burjánzott. Meg kell említeni azt is, hogy jelenleg mintegy 80 ezer fővel kevesebben vannak a munka világában, mint egy évvel ezelőtt. Azokban az ágazatokban, ahol magas az élőmunkaerő-igény és azokban az ágazatokban, ahol mindezzel párosultan alacsony a jövedelemkiáramló képesség - példaként a textilipart, az élelmiszeripart, a mezőgazdaságot lehet említeni -, igen nehéz problémát okozott mindez. Hozzá kell tenni, hogy a kormány kompenzációs alapot képezett, ami helyeselhető, hiszen a problémát oldani kellett. De a kompenzációs alap képzése mellett olyanfajta politikai ízű intézkedéseket is szült az alap felhasználásával kapcsolatosan, aminek a végeredménye az, hogy üres a kassza.

Kérdezem tehát a miniszter urat, mit kíván tenni a kisvállalkozások tekintetében terheik enyhítéséért. Másodjára pedig milyen elképzelései vannak, hogyan kívánja a minimálbéren foglalkoztatott emberek élethelyzetét javítani?

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 236 2002.06.11. 10:02  189-286

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy akkor, amikor a munka törvénykönyve módosításáról beszélünk, olyan fajsúlyú és súlyos kérdésekről beszélünk, amelyek persze nemcsak a per pillanat, hanem egy hosszú folyamat időszakában érettek, és amelyek az elkövetkezendő időszakban is tovább érnek.

Akkor, amikor mi tizenkilencen önálló indítványt nyújtottunk be, nem tettünk mást, mint az egy esztendővel ezelőtt hozott torz intézkedések helyreállítását szorgalmazzuk. Nekünk az a kötelességünk, hogy a választók felé tett ígéreteinket teljesítsük, és ne az önök elvárásainak próbáljunk megfelelni.

Ha megengedik, egy picit visszatekintek az elmúlt négy év időszakára, ami a munka törvénykönyvével párhuzamba is állítható; majd meg is vonom ezt a párhuzamot. Az elmúlt négy esztendőben, amikor Magyarország abba a szerencsés helyzetbe került, hogy gazdasága felfelé ívelt - 2000-ben a felső inflexiós pontját érte el, majd most újra visszazuhant a '97-es állapotába, 2,9 százalékos mértékű gazdasági növekedést produkálva az első negyedévben -, ebben az időszakban a munkavállalókat 1-1,2-1,3 százalékpontos bérnövekedés érintette meg; akkor, amikor a gazdaság növekedési mértéke 4-6 százalékpont között mozgott.

Hogy kapcsolódik ez a munka törvénykönyvéhez? Hát úgy, kedves képviselőtársaim, mi azt hisszük és úgy gondoljuk, hogy olyan lépéseket kell foganatosítani a munka világában, amelyek a munka teljesítményével párhuzamosak, azt elismerik; olyanokat, amelyek azzal szinkronban vannak, vagy adott időszakban akár felül is múlják azt. Ezek a képviselői indítványok nem másról szólnak, mint azoknak az intézkedéseknek a visszafelé forgatásáról, amelyek gyakorlatilag csorbították a munkavállalóknak azokat a lehetőségeit, hogy tisztes módon kiegészítő jövedelmekhez juthassanak hozzá.

Csak néhány példát említenék, és azt szeretném megalapozni, hogy miért nem a szakszervezetekről szól ez a történet. Azért nem a szakszervezetekről szól, mert amikor a székhelyek, telephelyek megváltoztatásával kapcsolatosan azt fogalmazza meg ez a képviselői indítvány, hogy természetszerűleg csak úgy és olyan formában történhessen meg ez, ha egyezség, megegyezés születik a munkavállaló és a munkaadó között; vagy éppen ha az áthelyezés kérdéskörét, az átirányítás, a helyettesítési díj kérdéskörét, a kirendelés kérdéskörét érintjük, akkor, azt hiszem, ez sehol nem a szakszervezeteket érinti, hanem minden egyes pontjában a munkavállalót.

Szeretném ezt megerősíteni azzal is, hogy ha valaki belföldi kiküldetésben vesz részt, és a munkaidején túlnyúlik a belföldi kiküldetése, akkor ez a törvénymódosítási javaslat arról szól, hogy a munkaidőn túli időtartam kerüljön elismerésre, ne úgy, mint ahogy eddig zajlott, hogy igazából számításba vételre sem kerül.

De ugyanígy beszélhetnénk az éjszakai munkavégzésről, a délutáni műszakról, arról, amelyek vonatkozásában ha bele-belecsúszott a munkavállaló, a két órát meg nem haladó időtartamok nem kerültek elismerésre. Mi úgy gondoljuk, hogy ha valaki munkatevékenységet folytat, dolgozik, akkor annak ellenértéke is kell hogy legyen.

Talán nem kell tovább fejtegetnem azt a részét, amit meg szerettem volna alapozni, hogy ez a törvénymódosítási indítvány miért nem másokról, mint a munkavállalókról szól. Hozzá kell tennem azt is, hogy törekvéseink fókuszában, középpontjában alapvetően az áll, hogy egy olyan egyensúlyt hívjunk életre, amely megítélésünk szerint ma a munkaadók és a munkavállalók között nem áll fenn. Szeretnénk, ha a munkavállalói jogok erősödnének, és mindezek mellett a párbeszéd és az együttműködés rendszere kialakulna, a kialakulást követően pedig tovább erősödne.

Úgy gondoljuk, hogy ehhez viszont már partnerek kellenek. Itt lehet visszatérni a szakszervezetekre, hiszen a szakszervezetek nem mást tesznek, mint a munkavállalók érdekeinek képviseletében lépnek fel. Tehát ahhoz, hogy párbeszéd és együttműködés alakuljon ki, kell a szakszervezet, és a partneri viszonyok alapjait így lehet megteremteni. Hozzáteszem azt is, Sümeghy úr említett itt egy 4,5 milliós számot, ma Magyarországon 3,9 millió egyébként azoknak a száma, akik a munka világában vannak. Azt is hozzáteszem, hogy az öt fő feletti vállalkozások keretei között, a versenyszférában közel kétmillió fő a foglalkoztatott.

Tehát nem csekély az a felület, akiket megérint az a törvénymódosítási javaslat, amelyről itt beszélünk. Persze nem lehet itt lezárni, hiszen nem erről az 1,9-2 millió emberről szól, hanem azokról, a munka világához majdan csatlakozni kívánkozókról is, terveink szerint ebben a ciklusban arról a 300-400 ezer emberről, akiket a kormányprogramon keresztül is megpróbáltunk megérinteni.

Ha a munka világában rendezett viszonyok alakulnak ki, mindenki, aki ma kívül van a munkaerőpiacon, törekszik a munkaerőpiac irányába.

 

 

(16.20)

 

Azt gondolom, hogy ha a munka világában rendezett viszonyok alakulnak ki, akkor mindenki, aki ma a munkaerőpiacon kívül van, törekszik a munkaerőpiac irányába. Azt gondolom, ha rendezettek ezek a viszonyok, akkor az a helyzet is előáll, hogy a munkaadók sem tolják a feketefoglalkoztatás irányába a munkavállalókat, de nem igyekeznek a munkavállalók sem e tekintetben, hiszen az ő érdekeik is azt szolgálják, hogy legitim módon bent legyenek a legitimizált munkavállalói keretek között.

Tehát mit kívánunk mi tenni? Azt a megbontott egyensúlyt kívánjuk helyreállítani, amely az elmúlt években bekövetkezett. Kiszámíthatóságot kívánunk teremteni mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára. Szeretnénk megalapozni egy hosszú távú békét a munkaadók és a munkavállalók között, amely persze az előbbiekben említettekkel együtt jár, tehát párbeszédet és együttműködést alapoz meg.

A kiszolgáltatottságnak a minimalizálására törekszünk. Igen, ki kell jelentsem, ez nem másról szól, mint a munkavállalói jogoknak az erősítéséről; erről szól. És hogyan akarjuk ezt megvalósítani? Úgy, hogy nem beszélni kívánunk a család fontosságáról, hanem a családot a fókuszba akarjuk helyezni, a középpontba.

Azt mondjuk, és azt valljuk, hogy minden, ami együvé tartozó, annak bizonyos időközönként együtt is kell lennie, hiszen akkor működik. A család berkein belül a vasárnap léte ezért fontos. A munka törvénykönyve mai állapotában - Őry úr biztos elolvasta, ismeri és tudja - a 124. § 1. pontja azt mondja ki szó szerint, hogy az adott munkahéten hetente két pihenőnap illeti meg a munkavállalót - itt van a pont, azt hiszem, Filló úr erről már említést tett -, a vasárnapot nem legitimizálja. A mi elgondolásunk szerint a vasárnapnak az ilyeténképpeni legitimizálása elengedhetetlen és szükségszerű.

Azt gondoljuk persze, hogy vannak olyan felületek, ahol nem lehet százszázalékos mértékben és minden vasárnapot ilyeténképpen szabaddá tenni. Vannak a munka jellegéből fakadó, a készenlétből, az idénymunkából, sok minden egyéb másból fakadó ilyen helyzetek, de azt gondoljuk, hogy az ezen helyzeteken kívüli esetekben, ha vasárnap munkát kell végezni, akkor ennek ellenszolgáltatással kell párosulnia: ellenszolgáltatással vagy 50 százalékos bérpótlékkal és pihenőidővel, vagy 100 százalékos bérpótlékkal. Ezek és ilyen típusú gondolatok fogalmazódnak meg az önálló képviselői indítványban.

Szeretném hozzátenni, hogy mindaz - sajnálom, hogy Balsai úr már nincs itt -, ami Balsai úr szájából elhangzott, az én számomra azért tűnik egy kicsit furcsának, ugyan nem ültem itt 1998-ban, de emlékképeim szerint akkor egyéni képviselői indítványokkal, javaslatokkal zúzták szét a társadalombiztosítás rendszerét. Az emlékképeket majd fel kell frissíteni, hogy nekem vagy neki van-e igaza.

Szeretném azt is megjegyezni, hogy a fantomok harca, amelyről Őry úr beszélt, viszont vissza kell hogy nyúljon az elmúlt évek időszakára. Vissza kell hogy nyúljon, és párosulnia kell azzal a gondolkodással és azzal a cselekvéssel, ahogyan Magyarország berkein belül az érdekegyeztetés mechanizmusrendszere működött.

És ha ezekkel szembetaláljuk magunkat, akkor talán a konszenzus alapját is könnyebben meg tudjuk találni, akkor talán építő jellegű módosító indítványokkal lehet segíteni azt, hogy a munka világát érintően a munkavállalók számára minél hasznosabb és a munkaadókat sem kiszolgáltatott helyzetbe hozó törvényjavaslatot, illetve törvényt lehessen szülni.

Ennek a reményében fejezem be gondolataimat, hiszen a tízperces időkeretem lejárt. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 58 2002.06.25. 5:05  57-60

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A vitában elhangzottak alapján meg kell állapítanom azt, hogy helyesen cselekedtünk akkor, amikor tizenkilencen önálló képviselői indítványt nyújtottunk be. Helyesen cselekedtünk azért, mert olyan kérdésekkel foglalkoztunk és olyan kérdések kerültek a napvilágra, amelyek az embereket érintik, és olyanok, amelyek a választási ígéreteinkben is megfogalmazódnak.

Azt gondolom, hogy akkor, amikor példaként említve a szakszervezetek véleményezési jogosítványrendszerének a kiterjesztéséről döntöttünk, foglaltunk állást és mindezek mellett az üzemi tanácsok ugyanezen döntési jogosítványrendszerét fenntartva erősítettük meg a módosításokat, akkor helyes utat járunk, hisz ez mind-mind a munkavállalók érdekeit szolgálja. Úgy gondolom, akkor, amikor a vasárnapi pihenőnapról - amely ma a törvényben nem legitimizált, hiszen a heti két pihenőnap léte adott és a vasárnap biztonsága nem - esett szó és ezt forszíroztuk, akkor megint csak helyes utat jártunk, hiszen nemcsak beszélünk a családokról, hanem olyan intézkedéseket foganatosítunk, amelyek a családok érdekében mutatkoznak meg. Akkor, amikor egyéb más fajta kiegészítő indítványokat fogalmaztunk meg - az átirányítás vagy éppen a belföldi kiküldetés vagy a korengedményes nyugdíjazás idő előtti, öt éven belüli meghozatalát, a munkaadók által történt intézkedéssel párosított végkielégítés-többlet megfogalmazását tettük -, megint csak jó utakat jártunk. Úgy gondolom, akkor is, amikor nemcsak a munkaidőt, a munkaidőkeretet, hanem a pihenőidőt is szabályoztuk, amikor kimondtuk azt, hogy hetente átlagosan 48 óra pihenőidő megilleti a munkavállalókat, és persze hozzátettük, hogy hetente minimum a 40 óra léte szükségszerű.

Úgy gondolom tehát, hogy mindazok a módosító indítványok, amelyek képviselőtársaim részéről ennek a törvénynek a beterjesztésével kapcsolatos módosításnak szellemével egybevágtak, azok megerősítésre és befogadásra kerültek. Azért is külön köszönet jár az előterjesztőknek, mert az a szellemiség, ami az előbb említettek alapján a családok érdekében fogalmazódik meg, a munkavállalói jogokat, a kiszolgáltatottság minimalizálását, a jogok erősítését, a partneri, együttműködő kapcsolatok rendszerének a megalapozását szolgálja, azokat mind-mind megerősítettük, és azt is, hogy abba az irányba haladjon Magyarországon a munka világa, amely az európai normákhoz, sztenderdekhez illeszkedik, tehát ne a délkelet-ázsiai foglalkoztatási viszonyok legyenek az irányadóak, és azt is, hogy a kiszolgáltatottság helyett az együttműködés legyen a meghatározó. Úgy ítéljük meg tehát, hogy ezek a módosító indítványok alapvetően jó irányba formálták a módosító javaslatainkat.

Hozzá kell tenni azt is, hogy a vitában nagyon sokszor elhangzott az, hogy a munkaadók számára ez nem okoz-e túlzottan nagy terhet? A munkavállalók irányába tett gesztusértékű intézkedések nem jelentenek-e olyan pénzügyi többletet, amely finanszírozhatatlan? Hozzá kell tennem rögtön, hogy nem, többségében ezek gesztusértékűek. A másik oldalról nézve pedig olyanfajta intézkedések sokasága mutatkozik meg ezekben az időszakokban az elkövetkezendő hónapokban - példaként említve például a minimálbér személyi jövedelemadó-mentessé tételét -, amely konkrétan, kézzelfoghatóan minden egyes munkavállaló számára, aki ma Magyarországon minimálbért keres, 6 ezer forint nettó többletjövedelmet jelent. Ez a 6 ezer forint nettó többletjövedelem úgy kerül a munkavállaló kezébe, hogy közben egyetlenegy fillér többletteher nem nehezedik rá. Nem a költségvetésbe kell befizetni ugyanis a járulék-többletterheket, hanem a kormány, a költségvetés engedi el ezeknek a megfizetését.

A történet tehát arról szól, hogy a munkavállaló úgy keres többet, úgy jut a minimálbér-keresetű emberek zsebébe 6 ezer forinttal több pénz, hogy ez a munkaadónak többletterhet nem jelent. Vagy hozzáteszem: hogyha az egészségügyi hozzájárulás terhét nézzük, amely ma 4500 forintként rakódik rá havonta a bérekre, ez egy minimálbéres ember esetében 9 százalék többletterhet, járulékterhet jelent. Ez a járulékteher is idővel, előrehaladva lenullázódik, tehát a munkaadók versenypozícionális helyzetét erősíti.

Mindezekkel együtt tehát összegezve azt lehet elmondani, hogy ez a törvényjavaslat és azok a mellette futó intézkedések, amelyek a munkavállaló és a munkaadó együttes érdekeit kölcsönösen szolgálják és támasztják alá, olyanok, amelyeket jó szívvel lehet támogatni. Mindezekért kérem képviselőtársaimat, hogy ezeket az indítványokat erősítsék meg.

Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

(11.00)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 34 2002.09.18. 5:17  17-244

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság is megtárgyalta az előterjesztést, és összességében arra az álláspontra jutott - első mondatként is elmondhatom -, hogy általános vitára alkalmasnak tartja.

Hozzá kell tennem persze azt, hogy kicsit ellentmondásos ez a kép, hiszen a 2001-2002. évi költségvetésről szóló zárszámadás egyfajta érdekes helyzetet teremt, hiszen a jelen kormány beterjeszt, és az előző kormány tevékenységéről szóló adathalmazokkal találja magát szemben. Más a filozófiája ennek a kormánynak, mint az előzőnek volt. Más a gazdasági, a társadalmi viszonyokhoz való viszonyulása, hozzáállása. (Dr. Fónagy János: Hát az biztos!) Ez biztos, így igaz, ahogy Fónagy úr mondja. Hozzá kell tennem, hogy ennek a mai kormánynak a filozófiája alapvetően a jóléti társadalom építése; hozzá kell tennem, a filozófia alapvető részét képezi egyfajta bérfelzárkóztatási program megvalósítása, és minden olyan, ami az emberek számára kedvezőbb élethelyzetet teremt. És úgy, hogy közben a versenyhelyzetet, a versenypozicionális helyzetet is megerősítse.

Mindezekkel együtt azt kell mondjam, hogy a 2001. évi gazdasági folyamatok előrejelzése tekintetében az előző kormány részéről ezt az időszakot a tévedések esztendejének nevezhetjük. A tévedések esztendejének nevezhetjük már csak azért is, hiszen 6 százalékos infláció betervezése mellett 9,2 százalékos realizálásra került sor. Tévedésnek nevezhetjük azért is, mert a gazdasági növekedés tekintetében 1,5 százalékponttal kevesebb, kisebb volt a növekedés mértéke, mint az előző időszakban. (Dr. Őry Csaba: Bizottsági előadó vagy!) Tévedésnek tekinthetjük azért is, mert a beruházások tekintetében csökkenés következett be. (Dr. Őry Csaba: Ez nem a felszólalás, ez a bizottsági vélemény! - Az elnök csenget.) Csak azért, hogy képviselőtársaimat megnyugtassam, ezek a bizottsági ülésen mind elhangzottak.

Hozzá kell tennem azt is, hogy sok olyan döntés született ebben az időszakban, amely a megfelelőt messze felülmúló kötelezettségvállalással párosult. Önök is és mi is ma itt, a parlamenti vitában, a beszámolásban, az előterjesztés alkalmasságának a megítélésében szóltunk a Széchenyi-tervről, de talán kevés szó esett arról, hogy a Széchenyi-terv megvalósulása tekintetében az a fajta különbözőség, ami az ország különböző területein visszaigazolódott, hogyan nézett ki, mennyire szolgálta a területfejlesztés kapcsán azoknak a különbözőségeknek a feloldását, amelyek ma megmutatkoznak az országban.

Azt kell mondjam, hogy ha nem mást, mint az elkülönített állami pénzalapok kezelését, illetve annak a felhasználását nézzük a Munkaerő-piaci Alap tekintetében, ahol is 88 százalék a munkaadói és a munkavállalói járulékok befizetéséből származik, ott a sokkezűség volt a jellemző. A gazdasági miniszter, a szociális és családügyi miniszter, az oktatási miniszter mind-mind pénzügyi felhasználóként volt jelen, és ez nyilván picit bizonytalanná is tehette a folyamatok eredményes mivoltának a kialakulását.

Minden esztendőben a Munkaerő-piaci Alap tekintetében vannak áthúzódó kötelezettségvállalási lehetőségek, a jelen időszakban ez 40 százalékos mértékű, de azt is hozzá kell tenni, hogy emellett a 2002. évi szabad források tekintetében a többségét májusig az előző kormány elköltötte. Csak azért mondom, hogy a determinációt érzékeltessem, hogyan és miképpen hagyta a következő időszakra a kasszát. Nagyjából azt mondhatom, hogy üresen. Ez az üresség pedig nyilván egy következő kormányra mértékadó felelősséget és nehézséget jelent.

A Szakképzési Alap vonatkozásában növekedtek a bevételek, mindezek mellett a decentralizáció mértéke csökkent. Míg 2000-ben 4 milliárd, 2001-ben 2 milliárd forint volt a fejlesztési pénzalap, nem tudom, mi lett volna e tendencia szerint 2002-ben. De mondható ez munkahelyteremtés vonatkozásában is, ahol nemcsak a decentralizáció, hanem a centralizáció mértéke is szűk körű volt.

Azt kell tehát mondjam, hogy ezek a folyamatok a gazdaságilag, társadalmilag és infrastrukturálisan elmaradott területek, térségek vonatkozásában nem igazán kedvező pénzügyi felhasználásokat igazoltak vissza. E jelentős források elkülönítése mellett a foglalkoztatásnak nem a növekedéséről, hanem adott helyzetben csökkenéséről kellett szólni, mindamellett, hogy a regisztrált munkanélküliek száma is csökkenést mutat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez összességében az ellehetetlenülést jelentette.

Nem kitérve tovább a bizottsági üléseken elhangzottakra, egy mondattal azt lehet mondani, hogy mindezekkel együtt a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 98 2002.10.02. 2:04  19-293

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor adó-, járulékpolitikáról beszélünk, azt hiszem, most olyan törvényjavaslat van a kezünkben, amely gyakorlatilag nem más, mint a versenyképességet és a foglalkoztatási növekedés lehetőségét magában hordozó javaslat. Úgy gondolom, nem kell részletezni, ilyen akár a minimálbér személyi jövedelemadó-mentessé tétele az alkalmazotti kedvezményen keresztül, akár az egészségügyi hozzájárulás mértékének csökkentése, de sok minden egyéb mást is említhetnék, az adójóváírás kérdését, az egyszerűsített vállalkozási adót is lehetne említeni. Azt gondolom, amikor az adójóváíráson keresztül 1 350 000 forintig a havi 9000 forint adójóváírás realizálható, amikor részlegesen ez 1 950 000 forintig realizálható, akkor ez mértékadó keresetnövekedési tényezőként jelenik meg.

Úgy hiszem, vissza kell egy kicsit tekinteni 1998-2001 időszakára, amikor is a gazdaság növekedett - nem recesszióban volt, mint ahogy Varga Mihály említette -, amikor a gazdaság 4-6 százalékpontos növekedést mutatott. Ekkor a bérek 1-1,5 százalékos növekedést igazoltak vissza, de hozzáteszem, hogy a bérek növekedése mellett a személyi jövedelemadó-terhelés átlagos értéke a 20,3 százalékról közel 22 százalékpontosra növekedett. Ebben az időszakban pont a fordítottja van. Varga Mihály mondja: recesszió van. Ezzel együtt a törvényjavaslat arról szól, hogy az átlagos adóterheket csökkentsük, és két év leforgása alatt az átlagos adóteher mintegy 10 százalékos csökkentésére kerítsünk sort.

Azt gondolom, más tehát az a logika, ami ma zajlik. Nem egy kétéves költségvetést betonozunk be, hanem egy kétéves adó-, járuléktörvényt kívánunk életre hívni, amely kiszámíthatóságot, megalapozottságot és az emberek számára olyan helyzetet teremt, hogy a jövőbe nyugodtan és bizalommal tudnak tekinteni. Mindez összességében, ha végiggondolják és végignézik, közel 3 millió foglalkoztatott számára (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kedvezőbb helyzetet teremt.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 120 2002.10.03. 5:17  113-225

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság is megtárgyalta az előterjesztést szeptember 30-án, és alkalmasnak tartotta az általános vitára 12 igen szavazattal, 10 nem ellenében.

Miről is van szó, miről is tárgyalt a bizottság? Valójában nem másról, mint egy új adónemnek a bevezetéséről, ami - itt ma már többször elhangzott - olyan helyzetet teremthetne, amely helyzetet csak elutasítani lehet. Ebben a helyzetben ezzel ellentétesen mégis olyan állapot rajzolódik ki, amikor is sokak számára kedvező feltételek mutatkoznak. Miért van ez? Valójában azért, mert amikor képviselőtársaim aggódó szavait hallgattam a bizottsági ülésen és most is, akkor azt kell mondjam, hogy ez az adónem, amely bevezetésre kerül, nem kötelező, ez egy lehetőség. A lehetőségét adja meg annak, hogy a mikrovállalkozások, a kisvállalkozások egy adott köre ezt igénybe vegye, számításba vehesse. Van, aki kevésbé fogja tudni igénybe venni, van, aki mérlegelni fog, és van, aki számításba fogja venni. Nyilván a közterhek csökkenésével párosul az, ha a bruttó árbevétel 15 százaléka az adóteher, főleg azoknál a vállalkozásoknál, amelyeknél nem magas a tárgyi vagy éppen a másfajta eszköz beszerzésének a szükségszerűsége, de nem zárja ki azt, hogy egyébként más típusú tevékenységeknél is olyan helyzet álljon elő, amely gondolkodás tárgyává teszi az eva választásának a mikéntjét. A próbaszámítások alapján nagyjából az rajzolódik ki, hogy százezres nagyságrendű azoknak a köre - adott esetben több százezres nagyságrendű is lehet -, akik ezt a fajta adónemet alkalmazhatják és igénybe fogják venni.

Mint ahogy elhangzott, minden esztendőben újragondolható a történet, hiszen az idén december 1-20. között, és egyébként is december 20-áig van bejelentkezési lehetőség. Tehát ha valaki úgy ítéli meg, hogy az adott esztendőben megpróbálja, majd úgy ítéli meg a következő időszakban, hogy ez a számára nem kedvező, akkor vissza tud térni az eredeti adózási formához.

 

 

(14.40)

 

Hozzá kell tenni azt is, hogy az egyszerűsített vállalkozási adó igénybevételével gyakorlatilag többfajta adó megfizetését tudja ellentételezni vagy kivédeni a vállalkozás. Valójában a személyi jövedelemadó, az áfa, az osztalékadó után fizetett szja, a cégautóadó, a társaság adó megfizetése együtt, egy összegben, a bruttó árbevétel 15 százalékához illesztett mértékben megfizethető.

Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy egyszerűsödik a rendszer. Én nem félek attól, és ez a bizottság ülésén is elhangzott, hogy ez egyfajta bizonylati fegyelmezetlenséggel párosulna, hiszen a bevételi nyilvántartás kötelezettsége fennáll. Az adminisztráció csökken, az egyéni vállalkozók, mint említettem, bevételi nyilvántartást folytatnak, a közkereseti társaságok, betéti társaságok választhatják ezt is, vagy éppen a kettős könyvvitel szabályai szerinti eljárásokat, és az egyéb kft.-k, szövetkezetek, erdőtársulások, egyéb másfajta, a törvény hatálya alá tartozó irodák pedig az alaptörvény hatályából fakadóan a kettős könyvvitel szabályai szerint járnak el a későbbiekben is.

Hozzá kell tenni azt is, hogy nagyon jól összeköti az egyszerűsített vállalkozási adó a központi és a helyi adóztatás kérdéskörét, hiszen az iparűzési adó megfizetési mértéke gyakorlatilag az eva adóalapja alapján, annak 50 százalékában fogható kézen. Magyarul, összekapcsolódik a rendszer, és nincs az a fajta disszonancia, hogy hogyan és miképpen, mi alapján kell iparűzési adót fizetni.

Azt, hogy kik tudják ezt alkalmazni, azt, hogy kik számára kedvező, az élet dönti el. Ahhoz, hogy az a mérték, az az értékhatár, ami a bruttó árbevételek 15 millió forintos nagyságrendjében rajzolja meg az eva alkalmazhatóságát, mennyire helyénvaló, vagy mennyire nem, azt rögtön hozzá kell tenni, hogy a magyarországi mikrovállalkozások tekintetében helyénvaló, hiszen a többségük, nagyon nagy részük ez alatti árbevételt produkál. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)

Összességében tehát azt lehet megfogalmazni, hogy az eva bevezetése jó célt szolgál, a bizottság ezt elfogadta, és többségi véleménnyel általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 388 2002.11.12. 10:04  361-419

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Amikor az önök előtt fekvő törvényjavaslatról tárgyalunk és beszélünk, elkerülhetetlen az, hogy kicsit visszatekintsünk a múltba, és így nézzünk előre.

A múltba való visszatekintés vonatkozásában azt szeretném megjegyezni, hogy ha nem mást, csak épp az elmúlt négy évet nézzük, azt vetjük górcső alá, akkor látható és érzékelhető az, hogy egy olyan gazdasági növekedés fázisában, amelyet ritkán él meg egy ország, a foglalkoztatáspolitika nagyon a háttérbe szorult. Mint ahogy ma is, működő gazdaság volt négy évvel ezelőtt is, és a foglalkoztatáspolitikai irányok a gazdaság működési módjától messze eltérnek. Messze eltérőek voltak, ezt igazolják azok a számok is, amelyek egy 3-6 százalékpontos GDP-növekedés mellett közel 1 százalékpontos foglalkoztatási bővülést mutattak, igazoltak vissza, de csak időszakos jelleggel.

Majd egy idő után ezek a foglalkoztatási tendenciák, trendek is megtörtek, lassuló növekedésről lehetett beszélni, a növekedés megállásáról lehetett szólni. Magyarra fordítva a szót, azt lehet mondani, hogy az előző kormány nem élt egy olyan társadalmi lehetőséggel, amely ritkán adatik meg: nem élt azzal, hogy a gazdaság intenzív növekedési fázisában a foglalkoztatáspolitika tekintetében megfelelő lépéseket, intézkedéseket tegyen, indirekten, vagy adott esetben, ha módja van rá, direkten.

Hozzá kell tenni azt is, hogy a filozófia is más. A mi megközelítésünk és az előző kormány időszaka alatti megközelítés alapjaiban eltér egymástól. Mi azt mondjuk és azt valljuk, hogy a foglalkoztatás mindenek feletti, a munkanélküliség egy fontos mérőszám, de nem olyan, amely elsődlegességet élvez. Nem arra kell törekedni, amire az előző kormány törekedett, hogy a munkanélküliség jelzőszámait adminisztratív úton is csökkentse. (Dr. Őry Csaba közbeszólása.) Igen, Őry úr, adminisztratív úton is csökkentse. Mondok példát rá, hogy nyugodt legyen a lelkiismerete, amikor lefekszik: amikor a pályakezdő munkanélküliek anélkül támogatásban részesülhettek, hogy a munkaügyi regiszterben jelen kellett volna lenniük, ez adminisztratív úton a regisztrált munkanélküliek csökkentését jelentette. Persze lehet egy kormányzati szándékot és akaratot így kielégíteni, de azt gondolom, nem ez a helyénvaló út, hanem sokkal inkább az, hogyha a foglalkoztatás oldaláról törekszünk arra, hogy minél nagyobb mértékű számadatok igazolódjanak vissza, és mindemellett törekszünk arra, hogy a munkanélküliség visszaszoruljon, a munkanélküliség fékeződjön. Azt gondolom tehát, hogy a két dolgot egymás mellett kell kezelni, de e tekintetben, e vonatkozásban prioritást a foglalkoztatottság élvez.

Az a törvénymódosítás, amely önök előtt szerepel, valójában ezt a szellemiséget hordozza magában, arra törekszik, hogy a foglalkoztatottság szintjét növelje. Arra törekszik, hogy még megalapozottabbá tegye az elkövetkezendő időszak történéseit, és olyan későbbi, a maitól még mélyebb elemzéseken nyugvó koncepcionális áttekintési alapot teremtsen, ami az adott helyzethez, az adott gazdasági állapothoz illeszthetővé válik, és pótolja azokat az alapvető hiányosságokat, amelyeket az elmúlt négy esztendőben az előző kormány felhalmozott.

A részleteiben nem kívánok kitérni arra, hogy - az elmúlt négy év gyakorlatától eltérő módon - itt most az érdekegyeztetés mechanizmusrendszerével történő egyeztetés is megtörtént, nem teszem azért, mert az államtitkár úr erről részleteiben szólt, csak megerősítem, hogy világos, látható és érthető legyen: számunkra az érdekegyeztetés fontos kategória. Úgy gondoljuk, és nemcsak gondoljuk, hanem ekképp is cselekszünk, hogy minden olyan, a társadalom számára fontos kérdést, törvényjavaslatot az érdekegyeztetés mechanizmusrendszerén át kell futtatni, amely kihatással van az emberek életére.

 

 

(21.30)

 

A törvénymódosítás alapjaiban, mondhatni, két dologra leszűkíthető: az egyik a foglalkoztatás bővítése, a másik az EU-harmonizáció teljesülése. A foglalkoztatás bővülése tekintetében gyakorlatilag új aktív eszközöket vezet be. Az aktív eszközök bevezetése mellett a munkanélküliek olyan álláskeresési lehetőségét szorgalmazza és bővíti, amely messze nem passzív eszközként, hanem igenis aktív eszközként fogható meg, mert a Magyarországon ma is fellelhető, havonta regisztrált 40-50 ezer üres álláshelyre mozdítja rá az embereket, és ilyen értelemben a foglalkoztatottsági állapotokon mértékadó változásokat tud eszközölni.

A képzésben való részvétel intenzifikálása pedig nem lehet kérdéses, hiszen csak végig kell gondolni azt, hogy a gazdálkodó szervezetek részéről milyen fajta igények fogalmazódnak meg, milyen feltételeket támasztanak a leendő munkavállalókkal szemben. Tehát nem segélyről és segély jellegű juttatásról, hanem aktív eszközről van szó, amely motivációs eszköz, amely a munka világába történő visszavezetést alapozza meg. Új perspektívákat nyújt, természetszerűleg öntevékeny módon rámozdít az álláskeresésre és a munkaügyi központokkal való szoros együttműködésre. Kötelmeket is magában hordoz. Hozzá kell tenni persze azt is, hogy mindez olyan mértékű ellátással párosul, ami semmiképpen nem ellentétes azzal, hogy a megszerzett munkajövedelmek, akár még a minimálbéren megszerzett munkajövedelmek ellenében is torzó állapotot jelentene, hiszen nem több, mint az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 85 százaléka. Ebben a formában pozitív diszkriminációval kívánunk élni, pontosan azon embercsoport irányába, amely kiszorított vagy legalábbis nehéz helyzetben van a munkaerőpiacon. Hozzá szeretném tenni: válaszható és nem kötelező. Választható, hiszen ha valaki úgy gondolja, hogy nem kíván élni ezzel, a járadék kimerítését követően gyakorlatilag módja van arra, hogy a szociális segélyezés rendszerében az önkormányzatok keretei között, akár a közcélú foglalkoztatás keretei között munkát végezzen. Tehát nem kötelem, hanem alternatív, választható lehetőség, olyan, amelyről az elmúlt négy esztendőben keveset hallottunk. Hozzá kell tenni még azt is, hogy mindez a folyamat a gazdaságban való aktív közreműködésre mozdít rá, azt alapozza meg, azt erősíti. Tb-, nyugdíjjárulék-köteles, tehát valójában szolgálatiidő-jogosultságot is teremt. A leglényegesebb momentum mégis az, hogy a munkaerőpiacon fellelhető álláslehetőségek betöltéséhez vezethet.

Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökről kevesebbet beszélnék, csak azért, mert ma már többen szóltak róla. A távmunka, a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében új perspektívák nyílhatnak. A 45 éves és a 45 évnél idősebb korosztály számára, a romák számára pedig olyan megnyilatkozási lehetőséget, olyan hozzáférési lehetőséget ad ez a törvénymódosítási javallat, ami azért is elkerülhetetlen, mert indirekt módon a területfejlesztési, térségfejlesztési logikát is erősíti. Csak jelezni szeretném önöknek, pont azért, hogy tisztán lássuk a dolgokat, hogy ma Magyarországon azokban a térségekben, amelyek gazdaságilag, társadalmilag, infrastrukturálisan elmaradottak, azokban a térségekben, ahol a munkanélküliségi ráta az országos átlagértékeknek a másfélszeresét jóval meghaladja, azokban a térségekben a munkaügyi regiszterekben a munkanélküliek között jóval nagyobb arányban vannak jelen a 45 év felettiek, mint másutt, jóval nagyobb arányban vannak jelen a romákhoz tartozók, mint másutt. Ilyen értelemben ez az intézkedés, amely a törvényjavaslat elfogadásával napvilágot láthat, pontosan a legelmaradottabb, leghátrányosabb térségek számára nyújthat indirekt módon is segítséget.

Az EU-harmonizáció vonatkozásában, azt gondolom, nincs közöttünk semmilyen értelemben különbség és differencia, hiszen mindenki úgy gondolja, hogy a tekintetben az alapvető változtatásokat szükségszerűen meg kell hozni.

Összegezve azt szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a mai állapothoz képest ezek a változtatási szándékok mind olyanok, amelyek a gazdaság irányába történő mozdítással párosulnak. Olyanok, amelyek a produktum, a hozamtermelés tekintetében jóságfokkal bírnak, olyanok, amelyek az emberek egyéni boldogulása tekintetében is hasznosnak tekinthetők. Éppen ezért utolsó mondatomként azt szeretném kérni önöktől, hogy mindezeket megfontolva, átgondolva, a törvényjavaslatot majd a részletes vitát követően támogassák, és a támogatásukkal erősítsék meg mindazt, amit most elmondottam.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 398 2002.11.12. 2:02  361-419

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Őry úr gondolataira figyelve néhány dologban szeretnék neki reflektálni, már csak azért, hogy világos és tiszta kép tárulkozzon elé is. Azt mondja, hogy jó elemei is vannak, de amit a törvényjavaslat magában hordoz, azt nem megfelelő formában kívánja megteremteni ez a javaslat. Azt gondolom, hogy egyrészt nem olvasta végig a törvényjavaslatot, ez már bizottsági ülésen is kérdéses volt a számomra, másrészt az átolvasás kapcsán, ha mégis sikerült, akkor talán nem elemezte kellőképpen. De erről talán még a részletes vita kapcsán is beszélhetünk.

Azt gondolom, hogy az a filozófiai különbség, amiről beszélünk, mármint önök... - még egyszer hangsúlyozom, önök arra törekedtek, hogy hónapról hónapra, márciusról áprilisra, áprilisról májusra, egyrészt, másrészt 1999 májusában 1998 májusához képest, bázishónapról bázisévre vonatkoztatva a munkanélküliség számadatát csökkentsék. Ez nem rossz, csak az a nem jó benne, ha ezt úgy teszik, hogy semmi más nincs szem előtt, a foglalkoztatottság mértéke messze nem kérdéses, hanem csak a munkanélküli regisztrált számadatok, és ezzel politizálunk.

Azt gondolom, ez azért sem helyénvaló, mert a látencia borzasztóan magas. A látencia ugye azt jelenti, amit nem látunk, nyilvánvaló módon, ami arról szól, hogy 5,3 millió ember dolgozott ebben az országban 12 évvel ezelőtt, most meg 3,8 millió. A munkaügyi regiszterekben meg ott van 300-400 ezer ember, mikor mennyi. No tehát akkor, amikor Őry úr az inaktivitásról, a KSH mért adatairól beszél, akkor talán érdemes ezeket a számadatokat is szem előtt tartani, és figyelembe venni azt is, hogy ha globálisan nézzük az aktív foglalkoztatotti kört, azt a lehetőséget, akik a munka világába visszahozhatók, akkor ez a 88 százalék messze nem helyénvaló számadat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 408 2002.11.12. 2:04  361-419

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azt hiszem, teljesen világos mindkettőnk számára az, amiről beszélünk, de én azt gondolom, már csak azért is érdemes visszatekinteni, hogy építkezzünk belőle. Lehet a négy, a nyolc vagy a tizenkét évvel ezelőtti időszak történéseiből is építkezni. Az elmúlt négy év negatív tapasztalásaiból ekképpen számomra nagyon sok minden leszűrhető és levonható, és ilyen értelemben az építkezés alapköveit megteremti.

 

 

(22.30)

 

A másik része a dolognak, ami a visszavezetés vonatkozásában fontos: amiről beszélt képviselőtársam, az nagyon sok tekintetben igaz, de azért van egy másik szelete is ennek a történetnek, éspedig az, hogy nagyon sokan vannak a munkaügyi regiszteren kívül, akik oly messze vannak a munka világától, hogy ha a munkaügyi regiszterbe nem kerülnek be, akkor a munka világához sosem érnek el. Tehát ilyen értelemben ez a törvényjavaslat pont azt próbálja erősíteni, hogy kerüljenek be első lépcsőben a regiszterbe - vannak, akik ott vannak, vannak, akik nincsenek ott -, akár legyen picivel magasabb a regisztrált munkanélküli-számadat is, és olyan álláskeresési technikákkal, sok minden mással segítse a munka világába a visszajutásukat, amit egyéb utakon-módokon keresztül nem tud elérni.

Őry úr, a versenyszféra és az a szféra, amely a közmunka, a közcélú munka vonatkozásában egymás mellé állítható, az bizonyos értelemben külön pályákat fut, azt gondolom, tudjuk mind a ketten. Azért tartom fontosnak, hogy a közmunkát, a közcélú munkát számításba vegyék, mert ha megnézzük csakis a munkaügyi regisztereket, akkor azokon a regisztereken belül a regisztrált munkanélküliek 8 százalékának általános iskolai végzettsége sincs, 40 százalék körül van azoknak a száma, akiknek pedig maximum ez van. A versenyszférába első lépésben nagyon nehéz a visszavezetés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 418 2002.11.12. 2:02  361-419

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar munkavállalók nem egypólusúak, nem egyfajták, nem egyformák minden tekintetben, ugye ezzel, Őry úr, tisztában vagyunk. Azt is tudjuk tehát, hogy sokféle kezelési mód szükséges ahhoz, hogy a munkahelyek megteremtése, a munka világához való hozzájutás mindenki számára vagy lehetőség szerint minél több ember számára adottá váljék.

Szeretném jelezni, hogy csak a munkaügyi központok keretei között rengeteg olyan támogatási feltételrendszer üzemel és működik, amely nem vádolható a tekintetben, hogy olyanfajta pénzkihelyezéssel párosul, ami nem kellő hatékonysággal bíró. Munkahelyteremtő beruházások támogatása, bérszubvencionálás, csak azért, hogy a képviselőtársam is megismerje, mert itt az előbbiekben a hozzászólás kapcsán kihagyta, a pályakezdők munkatapasztalat-szerzése, de sok minden más, most beemelt, munkához való hozzájutás ösztönzése, gyakorlatilag mind-mind olyan eszközök, amelyek nem passzív oldalról közelítik a rendszert; kimondottan aktív oldalról és kimondottan abból az irányból, hogy ezek az emberek a munka világába kerülhessenek vissza. Ez az egyik szelete a dolognak.

A másik szelete az, hogy ha lemondunk arról, hogy a munka világába ne kerüljenek vissza emberek, akkor a terhek megosztása tekintetében nyilván minden vállra nehezebb és nagyobb súly fog rakódni. Ilyen értelemben erről nem mondhatunk le a 88 százalékos inaktivitás és sok minden egyéb más tekintetében. És nem véletlenszerű, és talán pontosan ezért Őry úr szavait használva alakul ki az a gondolkodás, hogy fél fordulat, de ez a fél fordulat, Őry úr, arról szól, hogy fél fordulat vissza, az emberek felé, abba az irányba, amely az ő megélhetésüket (Az elnök jelzi az idő leteltét.) és a továbbélési alternatívájukat mutatja meg.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 104 2002.11.18. 2:05  19-381

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Őry úr az európai uniós bérfelzárkóztatásról beszélt, és elfelejtette mondani azt, hogy történelmi léptékű folyamatok zajlottak 2002 második félévében; nem az azt megelőző években, a második félévében, akkor, amikor olyan típusú és mértékű bérfejlesztések kezdődtek, amelyeket megéltünk itt a parlament falai között is.

Megkezdődött, és nincs félfordulat vissza, már csak azért sem, mert ha az adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényt - amely a parlament előtt volt - visszalapozzuk, akkor láthatja Őry úr is, hogy milyenfajta változások következnek be várhatóan az elkövetkezendő két esztendőben. Mondok néhány példát, hogy érhető legyen az ő számára is. Akkor, amikor az adósávok szélesítését megtettük, mondjuk, az átlagkeresetekhez tartozó jövedelmek esetében, durván 12,5 százalékos mértékű olló nyitásáról tettünk tanúbizonyságot az 1 millió 350 ezer forintra való emelés tekintetében. Akkor, amikor 7-8 százalékos bruttó bérfejlesztésről szólunk vagy beszélünk, és emellett a 4-5 százalék közötti inflációsráta-érték várható mértékéről, a reálbéreknek nem a csökkenéséről, hanem egyértelműen a növekedéséről kell számot adni. Tehát ezzel csak azt szeretném mondani, hogy a számok önmagukért beszélnek, és nem beszélni kell róla, hanem számolni kell ezeket.

A másik része a dolognak: a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatosan Varga úr és ön is kétféle dologról beszélnek. Ön azt mondja, hogy 15 ezer fővel kevesebben dolgoznak. Varga úr azt mondja, hogy 15 ezer fővel többen munkanélküliek. Nem így van, uraim, a kettő nem egyenértékű, nem ekvivalens egymással. Ez az egyik része a dolognak. A másik része pedig az, hogy mi nem azt akarjuk, hogy a regiszterből kitoljuk az embereket, hanem azt akarjuk, hogy első lépésben legalább oda kerüljenek be, mert ez adhatja meg a továbblépés lehetőségét a munka világa felé.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 108 2002.11.18. 1:58  19-381

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bér növekedése nemcsak abból áll, ha bért növelünk; abból is áll, ha személyi jövedelemadót például csökkentünk. Biztosan tudják, hogy közel 23 százalékpontos az átlagos személyi jövedelemadó-teher, és azt is tudják, hogy mintegy 10 százalékkal csökken 2003-ban. Ez azt jelenti, hogy a bér növekedése ebből fakadóan is bekövetkezik.

Másodjára, a regisztrált munkanélküliekkel kapcsolatosan: talán Őry úr is emlékszik rá, hogy mintegy 10-12 évvel ezelőtt Magyarországon 5,3 millió ember dolgozott, ők voltak az aktívak a munka világában. Ma durván 3,8 millióan dolgoznak, körülbelül 350 ezer környékén mozog azoknak a száma, akiket regisztrálnak. Van egy nagy látencia, ezzel is tisztában vagyunk. Ilyen értelemben felelőtlenség azt mondani, hogy a regiszteren kívül nincs látens vagy látszólagos munkanélküliség. A cél tehát - még egyszer hangsúlyozom - az, hogy azok az emberek ne kirekesztett állapotban legyenek, hanem minél többen bent legyenek a regiszterben, azért is, mert a munka világát különféle támogatási formákon keresztül így tudják megközelíteni.

A másik dolog pontosan ennek okán: nem egymással szembeállítható a közmunka, a munkavállalás ösztönzése és a munkahelyteremtés. Egymás melletti kategóriákról van szó. Van, akinek arra van szüksége, hogy közmunkában vehessen részt, van, akinek arra, hogy olyan aktív eszközökkel, mint ami a foglalkoztatási törvény mostani módosításában is megjelent, nem passzív, hanem aktív eszközei között - álláskeresés ösztönzésével vagy éppen képzési támogatáson keresztül -, jusson a munka világába. Emellett kell a munkahelyteremtésre, a gazdaság élénkítésére is forrásokat elkülöníteni.

Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, ilyen értelemben kezelendők a számok, ilyen értelemben kezelendők a tendenciák, és ezeket kell egymás mellett értelmezni, és akkor valójában az a gondolkodás, amit én felvázoltam, Őry úr, az ön számára, talán fogható lesz önnek is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 116 2002.11.18. 2:02  19-381

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy gondolattal vissza szeretnék térni az Őry úr által mondottakra, mert már kezdtünk közeledni egymáshoz a tartalomban.

Még egy differenciát azért felfedeztem a mondandóban, mégpedig azt, hogy amikor a Gazdasági Minisztérium kötelékei közé került a munka világával való foglalkozás kérdésköre, azt szeretném felidézni, hogy ebben az időszakban, 2000 környékén, amikor a legmagasabb volt a gazdasági növekedés, akkor majdhogynem a legkisebb volt a foglalkoztatás mértékének a növekedése - KSH, csak idézem Őry úrnak, mert ezt szokta olvasni, biztos felleli és megtalálja.

Ami az inaktívak kérdéskörét érinti, gondolom, azt nem gondolja komolyan Őry úr sem, hogy a KSH VI. havi adatainak 40. oldalán olvasható inaktívak 88 százaléka nem kíván dolgozni, az egyenértékű azzal, mint Magyarországon az aktívak körében ma munkaviszonyban nem lévők összes különbségének a 88 százaléka. Mert ha nem gondolja ő se komolyan, akkor talán arról kellene beszélni, és nem egy odavetett számot megfogalmazni.

Még egyszer hangsúlyozom, én úgy gondolom, hogy különböző élethelyzetekhez hozzáillesztetten, különböző aktív támogatási formákon keresztül lehet ösztönözni és segíteni az embereket a tekintetben, hogy a munka világa irányába minél könnyebben megtalálják a megoldási lehetőségeket, és visszataláljanak.

Adókedvezmények: Molnár úr, csak annyit szeretnék mondani, önök kétéves költségvetést csináltak, mi kétéves, az adók jóváírásával, az adók csökkentésével kapcsolatos törvénymódosítást tettünk. Ebben az egyik évben csakis sávszélesítésről, a második esztendőben sávszélesítésről és a mértékek csökkentéséről is gondoskodtunk. Önök az elmúlt esztendőkben nem igazán ezt a tendenciát, ezt a trendet rajzolták meg, ehhez képest kell viszonyítani, és ezt kell összehasonlítani azzal, amit önök tettek, és akkor a választ talán önmaga számára is meg tudja adni.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 120 2002.11.18. 1:58  19-381

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A munkanélküliség felszámolásához hozzárendelődő, aktív eszközökre fordított pénzeszközöknek a növekedése amellett bővül, hogy közben a munkavállalói járulékoknak a befizetési mértéke 33 százalékot meghaladó mértékben csökken.

Csak azt szeretném mondani megint, hogy egy járulékteherrel, annak a csökkentésével párhuzamosan az aktív eszközökre fordított pénzeknek az aránya nő. És mindezek mellett szeretném, ha Őry úr is végiglapozná ától cettig a költségvetést, és felfedezné a kis- és középvállalkozások támogatását szolgáló azon pénzeszközöket, amelyek egyrészt direkten, másrészt indirekten ezeket a célokat szolgálják.

Visszatérve az eredeti gondolathoz, ami az aktív eszközöknek a pénzügyi támogatottságát jelenti, ahhoz pedig azt kell hozzátennem, hogy azoknak a vállalkozásoknak, amelyek ma nem találnak a maguk számára olyan leendő alkalmazottat, munkavállalót, akiket jó szívvel foglalkoztatnának, azoknak van a leginkább szükségük arra, hogy a foglalkoztatáspolitika aktív eszközrendszerén belül fellelhető pénzek adottak legyenek, mert ezek a pénzek lehetnek hivatottak a tekintetben, hogy elősegítsék azt, hogy az a munkavállalói vagy leendő munkavállalói kör abba a helyzetbe kerüljön, hogy rendelkezésre tudjon állni.

Tehát szeretném érzékeltetni Őry úr felé, hogy ahhoz, hogy a munka világában, a munkaerőpiacon a munkavállalói kínálati oldal bőséges és megfelelő kvalitással megáldott legyen, persze törvényszerűen források bővülésére van szükség. Ezeknek a forrásoknak a bővülését alapozza meg a költségvetésen belül, még egyszer hangsúlyozom, a járulékoknak a csökkenése mellett az aktív eszközökre fordított pénzeszközöknek a növekedése. Azt gondolom, így most már fogható, és talán nem kell tovább beszélni a dologról.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 180 2002.11.18. 12:05  19-381

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy évvel ezelőtt azon gondolkodtam, hogy ugyan egyéves, kétéves vagy négyéves költségvetés lesz-e majd Magyarországon, de örömmel nyugtáztam május után, hogy nem valószínűsíthető, hanem biztosra vehető, hogy éves költségvetésről fogunk tárgyalni. Fontosnak tartom, mert valahol a demokráciának az alapjához tartozik az is, hogy ezekről a kérdésekről évente beszélhessünk, ezeket megvitathassuk, hogy az ellenzék jobbító szándékait is az asztalra tudja tenni. Keresem, kutatom ezeket a jobbító szándékokat - ma még keveset véltem felfedezni belőle. Azt hiszem, hogy egy kicsit talán abba az irányba is gondolkodni kellene, ami a költségvetésben megfogalmazottakhoz illeszkedik, és nemcsak akképpen kellene gondolkodni, ami a saját gondolkodásunkhoz illeszthető a költségvetési beltartalom ismerete nélkül.

Az a fajta, két évre szóló költségvetés, amit önök annak idején letettek az asztalra, látjuk, mit hozott az ország számára (Dr. Mátrai Márta: Gazdasági növekedést!); az a fajta, két évre szóló adótörvény, járuléktörvény, amit mi tettünk le az asztalra, látható lesz, hogy mit fog hozni. (Derültség az ellenzék padsoraiban.) Úgy ítélem meg, hogy a kettő között a differencia ott van, hogy az önök által a korábbiakban beterjesztett és megvalósuló költségvetés ezt az országot elég lehetetlen helyzetbe hozta, és úgy gondolom, hogy az adó- és járuléktörvényről szóló módosítások sokasága, amit mi tettünk két évre vonatkozóan, az pedig az emberek számára hozammal, pozitív hozammal bírt.

Az élet nyilván nem decemberben fejeződik be, és nem januárban kezdődik, hanem folytonosságot képvisel, ilyen értelemben minden olyan, ami akár a versenyképesség, akár a jóléti intézkedések tekintetében fogható meg, gyakorlatilag nemcsak a költségvetésen keresztül tapasztalható. De azért, hogy lássuk, érezzük, csak néhány villantás erejéig szeretném jelezni önöknek, hogy ha eddig nem vették volna észre, akkor ebben a költségvetésben továbbra sem a jóléti intézkedéseknek a befagyasztásáról van szó, hanem olyanokról, mint például a családi pótlék plusz 20 százalékkal történő megemeléséről; olyanokról, mint a nagymamagyes, ami köztudottan a nyugdíj mellett igénybevehető gyesről szól, nem olyanról, mint amit önök korábban tettek, hogy vagy ez, vagy az; olyanról, ami olyan nyugdíjemeléssel párosul, ami az inflációsráta-értéket messze felülmúlja, tehát a nyugdíjaknak nemcsak a reálértékét őrzi meg, hanem annál többet ad; olyanról, ami megteremti a 13. havi nyugdíj bevezetésének az intézményrendszerét, elindítja ezeket a folyamatokat; lakástámogatási rendszert működtet, tehát sok minden, a jóléthez kapcsolódó intézkedést is foganatosít.

Persze, emellett nagyon fontos az is, hogy a versenyképessége is meglegyen a gazdálkodó szervezeteknek és az országnak, hiszen ha ez nincs meg, akkor a jóléti intézkedéseket sem lehet érvényre juttatni. Tehát arra is törekedni kell, hogy a vállalkozások, a gazdálkodó szervezetek kedvezőbb környezetben mozoghassanak. Tapasztalhatták már ezt, hiszen akkor, amikor a személyi jövedelemadó tekintetében a minimálbért mentesítettük a járulékterhektől, akkor valójában olyan intézkedést foganatosítottunk, amikor is a munkaadók elkönyvelhetik a pozitív hozamot, azt a pozitív hozamot, amit a munkavállalók a zsebükbe tett hatezer forint többlettel, ami 18 százalékkal növelte meg a korábbi keresetüket, könyvelhettek el, és erről mind a költségvetés mondott le.

Azt lehet tehát mondani, hogy lehet úgy is bért fejleszteni, hogy járulékokat csökkentünk. Mi ezt az utat kezdtük el, ezt az utat folytatjuk, hiszen a 23 százalékos személyi jövedelemadó-átlagterhet látható módon 20 százalékra csökkentjük, majd a későbbiekben 20 százalék alá visszük, ami a korábbi időszakban jóval nagyobb mértékű teherként jelent meg.

A versenyképességet növeli továbbá az is, hogy több mint 20 százalékos mértékkel csökkentettük az egészségügyi hozzájárulás mértékét, gyakorlatilag 4500 forintról 3450 forintra. Lehetőséget adunk a gyorsított amortizációra, ezzel nyilván a vállalkozások, a gazdálkodó szervezetek számára adunk nagyobb mozgásteret és lehetőséget. Tehát a versenypozicionális helyzeteket kívánjuk erősíteni, és mindez megalapozza azt, hogy emellett a jóléti intézkedésekre is sort lehessen keríteni.

Milyen környezetben tesszük mindezt? Alapvetően azt lehet megfogalmazni, hogy két alapvető vonással érdemes foglalkozni. Az egyik a körülöttünk lévő világ, a külgazdaság. Erre látható módon azt lehet mondani, hogy az előző kormánynak kedvezőbb feltételei voltak; mi szorítottabb feltételek mellett fogjuk megtenni mindazt, ami a szándékainkban megfogalmazódik.

A másik az örökség kérdésköre, aminek vonatkozásában azért nyugodt lelkülettel mondhatom ki, hogy a kassza jelentős mértékben kiürített volt. Csak a példa kedvéért mondom el önöknek, hogy teljesen tisztán lássanak: példaként említeném a foglalkoztatáspolitika tekintetében a munkaügyi központok rendelkezésére álló finanszírozási források mértékét, ami egy nagyobb megye tekintetében 5 milliárd forint körüli összeget takart, ebből májusig 4 milliárd forint körüli összeg felhasználásra került. Gyakorlatilag önök a mozgásteret a jelen kormánynak az év kétharmadára vonatkozóan 20 százalékos pénzügyi támogatottsággal biztosították. Úgy gondolom tehát, hogy nyugodt lelkülettel lehet mondani, hogy ez az örökség nem egy jó szándékú örökség az önök részéről.

Mindemellett mely célok azok, amelyek a legfontosabbak és megfogalmazhatóak? Az elsődleges cél az, hogy a gazdálkodó szervezetek vonatkozásában mindazok, akik tehetséggel, képességgel bírnak, azok számára a magyar gazdaság a versenypálya helyszíne legyen, az a pálya, ahol gyakorlatilag inspirálni lehet magunkat és egymást is, és mindazok számára, akik bizonyos értelemben rászorultak, azok számára pedig valamilyen fajta esély és lehetőség, menedékhely is legyen ez az ország, ne kirekesztettséggel kelljen szembesülniük.

Azt gondolom, hogy ez a költségvetés megfelelő karbantartással semmi olyan értelmű megszorítással nem párosul, amit ne lehetne normális gazdálkodási keretek között kivitelezni - kellő racionalitással és kiegyensúlyozottsággal bír.

 

(17.40)

 

Persze hozzá kell tenni azt is, hogy azokat az igényeinket, amelyek akár az inflációs ráta értéke, akár az államháztartási hiány, akár a foglalkoztatás tekintetében megfogalmazódnak, a gazdasági környezet figyelembevétele mellett nem lesz egyszerű teljesíteni. De ahhoz, hogy egy bővülő gazdaság formálódjék, hogy a belső fogyasztás mellett az export is bővüljön, nyilván ezeknek a feltételeit biztosítani kell.

Úgy gondolom, az a múlt, ami a hátunk mögött van e tekintetben, a gazdaságpolitika és a foglalkoztatáspolitika összehasonlítása és egymás mellettisége tekintetében, bizony nem jó példa. Nem jó példa azért, hiszen akkor, amikor a magyar gazdaság olyan fellendülő fázisát élte ’98 és 2002 között, amikor a nemzetgazdaság a bruttó termék vonatkozásában 3-6 százalék között mozgott a növekedés tekintetében, akkor a foglalkoztatási ráta értékei 1 százalékpontos növekedést mutattak, majd pedig a növekedés lassulásával és csökkenésével kellett a későbbiekben számolni. Ezért furcsa akár a volt pénzügyminiszter, akár politikai államtitkárok szájából azt hallani, hogy most a munkanélküliség nő. Ma már itt a kétpercesekben próbáltuk érzékeltetni, hogy miről szól a történet, ezért talán nem kell, hogy ezt részletesebben kifejtsem.

De két dologról még röviden szólni kívánok. Az egyik a területfejlesztés fontossága, a másik a foglalkoztatáspolitika. A területfejlesztés fontossága tekintetében azt szeretném kiemelni, hogy az a fajta gondolkodás, amely a költségvetésen keresztül ma érvényesül, arról szól, hogy az elmaradottak, a halmozottan hátrányos helyzetűek számára is legyen sansz, esély. Arról szól, hogy új kistérségi támogatások, új forráslehetőségek nyílnak meg, olyanok, amelyek a korábbi időszakban nem voltak. Arról szól, hogy a magyarországi 3167 település közül annak az 1479-nek is legyen esélye, amelyek vagy gazdaságilag, társadalmilag, infrastrukturálisan elmaradottak, vagy éppen a munkanélküliségi ráta értéke az országos átlagérték másfélszeresét meghaladja. De ha ezt a kettőt együtt nézem, akkor is 813 olyan települést találunk, amelyik mind a két sajátossággal fel van ruházva. Ha pedig azt nézem, hogy foglalkoztatáspolitikai szempontból hogyan néznek ki ezek a hátrányok, akkor látható, hogy az az 516 település, amelyek vonatkozásában a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter külön pályázati felhívást tett, miért helyénvaló; ez alapvetően a halmozottan hátrányos helyzetű térségeket érinti.

A foglalkoztatás tekintetében úgy gondolom, hogy az alap az oktatás, a szakképzés, a másik részről pedig a munkahelyek rendelkezésre állása. Hozzá kell tenni persze azt is, a feladatainknak úgy kell megfelelni, hogy miközben a munkavállalói járulékok mértékét 33 százalékkal csökkentjük, aközben az aktív foglalkoztatási célú eszközeinket növeljük. Ezek mellett a felnőttképzésre fordított pénzeszközeinket szintén mértékadó módon növeljük. Esélyt teremtünk tehát arra, hogy a felnőttképzés normatív támogatási rendszerén keresztül olyan helyzetet teremtsünk, hogy lehetőség szerint minél többen és minél könnyebben találjanak vissza vagy oda a munka világába. Olyan munkakártya bevezetéséről gondoskodunk, amely az illegális, a szürke- és feketefoglalkoztatás ellenében hat, és megpróbálja a produktumokat, a hozamokat olyan keretek közé hozni, amely gyarapítja a nemzetgazdaság tartalmát.

Azt gondoljuk, hogy olyan új támogatási rendszerek bevezetésével, ami akár az állások keresését ösztönzi, akár a képzésre való motiváltságot teremti meg, akár új atipikus formákat, távmunkát, részmunkaidőt, foglalkoztatást támogat, ha ezt megfelelő támogatással párosítjuk, akkor ez eredményeket hozna. Azt gondoljuk, hogy e céljaink megvalósítását nem az adóterhek emelésével, növelésével kell megtenni, hanem az újraelosztást kell mérsékelni és a kiadások racionalizálását kell megtenni. Ez a költségvetés ezt hordozza magában, én ezért ajánlom jó szívvel önöknek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 192 2002.11.18. 2:02  19-381

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Csak hogy a kimondott szó helyénvaló legyen, azért kell pontosan, még egyszer megerősíteni néhány dolgot. Minimálbér, elmúlt évek gyakorlata - ismerjük, szépen emelkedett a minimálbér bruttó összegszerűsége. Azt is tudjuk, hogy a bruttó összegszerűség növekedésének ki volt a haszonélvezője: az aktuális költségvetés, tehát az a kormányzat, amely annak idején a Fidesz vezetésével ment; nem azok, akiknek kellett volna lenniük, nem a munkavállalók.

Az ez évi intézkedések csak és arról szóltak, hogy minden egyes forint, ami a személyi jövedelemadó mentesítése kapcsán megmutatkozott, hozamot termelt, belekerült a munkavállalók zsebébe. Ennyire egyszerű a történet. Hatezer forinttal többet kaptak azok az emberek, akik minimálbéren, 50 ezer forinton foglalkoztatottak. Ez a hatezer forint az ő esetükben 18 százalék többletjövedelmet jelent. Hozzá kell tenni azt is, hogy az szja tekintetében a személyi jövedelemadó-sáv 600 ezer forintra kitolódott. Miért tolódott ki? Pont azért, hogy a minimálbér további adómentessége is biztosított legyen. Sőt, ha változás következik be, akkor ennek a kitolása is megtörténik, tehát nő a sáv. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Igen, nő a sáv.

A második: az üres kassza tekintetében tényszerű számokat használtam. Molnár úr, meg kell nézni, utána kell menni, és ha nem stimmelnek a számok, akkor beszéljük meg, de ha stimmelnek a számok, akkor nem kell róla beszélni úgy, mintha nem stimmelnének.

A harmadik: az infláció alultervezését nem kell magyarázni, hiszen többen említést tettek róla, tiszta és világos. Hogy honnan van még ezen kívül a forrás? Nekünk mások a prioritásaink. Nekünk a prioritási sorban nem az Ezüsthajó, nem a Happy End Kft., nem más, hasonló cégek szerepelnek (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), hanem az emberek szerepelnek, azok az emberek, akik munkavállalóként jelennek meg a munkaerőpiacon.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 185 2002.12.10. 2:00  184-191

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Úgy gondolom, azt tényként meg lehet állapítani, hogy Magyarország munkaerőpiaca, akár területi, akár strukturális vonatkozásban, igen nagy különbségeket mutat, mutatott az elmúlt időszakban, és mutat még ma is. Hozzá kell tennem, persze, hogy az elmúlt négyéves kormányzás időszakában ezek a fajta különbségek, legkiváltképp területi vonatkozásban, még inkább növekedtek.

Az ellehetetlenülés tehát legkiváltképp a hátrányos, gazdaságilag-társadalmilag-infrastrukturálisan hátrányos területeken, településeken még inkább mértékadó volt. Úgy gondolom, az a kormányzati logika, ami arról szól, hogy atipikus foglakoztatási formák bevezetésén keresztül vagy éppen az alkalmi munkavállalás lehetőségének biztosításán keresztül akár néhány napos munkalehetőséget is próbál biztosítani az ellehetetlenülés keretei között élők számára, mindenképpen olyan megoldásokat kínál az elkövetkezendő időszakra is, ami ezt az ellehetetlenülést minimalizálni kívánja.

Azt gondolom, hogy ezt a gondolkodást a munkaügyi ellenőrzések sokasága is alátámasztja, hiszen főleg azon területeken és azon szakmaágakon belül - kereskedelem, mezőgazdaság, építőipar -, ahol jellemző a fekete- vagy a szürkefoglalkoztatás, ezeket a jogviszonyokat, vagy éppen idézőjelbe tett "jogviszonyokat" legalizálni lehet. Ez nemcsak a feketefoglalkoztatás csökkenését, hanem a járulékok bevételeinek a növekedését is eredményezi.

Valójában a kérdésem lényege két irányba terelődik. Az egyik az, hogy a szeptemberben bevezetett közteherjegyek mértékadó csökkenése milyen folyamatok elindítását teremtette meg? Az államtitkár úr hogyan és miképpen látja, hogy ennek a folyamatnak az elindulása a foglalkoztatás bővülése tekintetében milyenfajta eredményességgel fog párosulni az elkövetkezendő időszakban? Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 189 2002.12.10. 1:02  184-191

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel könyvelem el azt, hogy ha csak néhány ezer fő esetében is, de az alkalmi munkavállalási könyv újbóli bevezetése és megerősítése a munkaerőpiacon olyan eredményességgel jár, hogy sok ember számára a megélhetés minimumát teremtheti meg.

Úgy gondolom tehát, hogy jó utat járunk, nemcsak az adminisztratív változtatások tekintetében, hanem tartalmi vonatkozásban is, a közteherjegyek mértékadó csökkentésén keresztül. Látható, hogy mindez a folyamat a foglalkoztatás bővülését eredményezi, ezért még inkább szeretném serkenteni a kormányzati szándék kialakulását, megerősödését e tekintetben, hiszen mint ahogy említettem, az ellehetetlenült területek vonatkozásában az alkalmi munkavállalás is mértékadó lehetőséget biztosít, és nem kiváltképpen azok számára, akik halmozottan hátrányos helyzetben vannak, így az ön által is említett időseket érintően, de hozzáteszem: az aluliskolázottak vonatkozásában is.

Köszönöm szépen a válaszát.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 30 2003.02.18. 14:34  19-70

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Meghallgatva a miniszteri expozét és megismerve a törvényjavaslatot, számomra egyértelmű és megállapítható, hogy egy olyan szabályozásról van szó, egy olyan szabályozási javaslat fekszik előttünk, amely a legszélesebb körű megalapozottságot hordozza magában, arra törekszik. A miniszter úr azt mondta, ha jól emlékszem: ne félj a tökéletestől, úgysem éred el azt. Azt gondolom, hogy mindezek mellett egyértelműen kinyilatkoztatható, hogy ez a törvényjavaslat a legszélesebb körű megalapozottságra törekszik. Szakmailag, a munkajogot érintően az EU-normáknak való megfelelést tartja szem előtt, társadalmi értelemben vetten a magyar gazdaság szereplőinek megelégedettségére, a munkaadók, a munkavállalók elvárásai és a boldogulásuk szem előtt tartása mellett született.

Nyilván nem és csak a brüsszeli normák, elvárások figyelembevételét, hanem legalább ilyen súllyal a magyar munkavállalók és munkaadók érdekeit kell szem előtt tartani egy ilyen törvényjavaslat elkészítésénél. Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásakor nem kívánok messzire visszatekinteni, de azért az elmúlt kilenc hónap néhány eseményét szeretném felidézni, már csak azért is, mert úgy gondolom, hogy azok a történések az Európai Unióhoz való kapcsolódásunk mikéntjét alapjaiban meghatározzák.

Akkor, amikor különféle törvények keretei között például arról gondoskodtunk, hogy a minimálbér személyi jövedelemadó-mentes legyen, egy mértékadó lépést tettünk a tekintetben, hogy az európai uniós bérfelzárkóztatási folyamatokat elindítsuk. Tettük ezt úgy, hogy ezeknek a folyamatoknak az elsődleges haszonélvezői a munkavállalók voltak, tettük ezt úgy, hogy indirekt módon másodlagos haszonélvezői azok a munkaadók voltak, akiknek ez egyetlenegy többletfillérjébe nem került. A haszonélvező nem a költségvetés volt.

Egy másik példa: amikor arra törekedtünk, hogy a magyar vállalkozások, gazdálkodó szervezetek versenyképességét erősítsük, az adó vonatkozásában az egészségügyi hozzájárulási terhek csökkentését tettük meg, a korábbi 4500 forintról a mai 3450 forint/hó/fejkvótás összegre csökkentettük ezeket a mértékeket, akkor megint csak abba az irányba léptünk el, ami az európai kapcsolódási folyamatok tekintetében mértékadó, mármint a tekintetben, hogy a különbségek minimalizálását tudjuk megtenni.

 

 

(10.20)

 

Azt gondolom, ilyen volt talán a kétéves adótörvény is - amely nem kétéves költségvetés, hanem kétéves adótörvény -, ami egyrészt a sávok csökkentésével, másrészt a későbbi időszakban a sávok csökkentése mellett a mértékek csökkentésével is a versenyképességet alapozza meg. És lehetne a sort hosszan folytatni, akár a felnőttképzés vonatkozásában azon motivációs elemek kiegészítésével, amelyek gyakorlatilag adókedvezményekkel párosulva indítanak el olyan folyamatokat, amelyek a munka világa elvárásaihoz hozzáillesztetten, megfelelő módon segítik azt, hogy a munkavállalók rendelkezésre tudjanak állni.

De úgy ítélem meg, hogy elsődlegesen a törvényjavaslatnak a munkaadók és a munkavállalók érdekeit szolgáló egyfajta széles körű érdekegyeztetésen alapuló dolgait kell hogy érintsem. Azon európai uniós irányelveknek a harmonizálásáról szeretnék kicsit bővebben szólni, amelyek akár a munkáltatói jogutódlás vagy éppen a munkavállalók jogvédelme tekintetében, vagy a határozott idejű munkaszerződés hátrányos megkülönböztetésének a kivédése vonatkozásában, vagy épp a munkaidő megszervezése, a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében fogalmazódnak meg.

Ha csak példaként ezek közül néhányat kicsit részelemeire bontunk, akkor a következőt láthatjuk. A munkáltatói jogutódlás tekintetében - mint azt a miniszter úr is említette -, a vállalkozások, az üzletek átruházása, egyesülése tekintetében, ha ezek megtartják korábbi identitásukat, azt a fajta gazdasági tevékenységet folytatják, amit a korábbi időben is tettek, akkor nemcsak a vagyonra, hanem a továbbfoglalkoztatásra vonatkozó kötelmek is érvényesek rájuk. Erre is kiterjed az a kötelem, ami hozzájuk párosítható.

Úgy gondolom, hogy ez egy mértékadó szabályozás, és a munka világában olyanfajta biztosítékokat jelent a munkavállaló számára, ami nemcsak a munkavállalóknak, hanem a gazdaság minden szerepvállalójának a későbbiekben a hasznát, a hozamát termeli meg. És mindemellett a korábban oly sokszor vitatott üzemi tanácsoknak és szakszervezeteknek a létjogosultsága is, a jogosítványrendszere is erős, és ha ez ellen bármilyen jogsértés történik, akkor a bírósági úton történő eljárásnak a lehetősége is adott. Vagy ha a határozott idejű munkaszerződéseket, illetve a határozottból határozatlan idejű munkaszerződések irányába történő átmenetet nézzük, akkor azt kell mondani - megnyugtatva Bernáth Ildikót -, hogy a korábbiakban is öt esztendő volt az az időtartam, ami ma is öt esztendő a határozott idejű munkaszerződések fennállása esetén, és akkor azt kell látni, hogy ma azt a fajta rugalmasságot élvezi a rendszer, amit a korábbiakban nem, az átjárhatóság lehetőségét, a 15 napon belüli eljárásnak a megteremtését. Vagy épp a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében, ahol is a munkavégzés és a családi élet harmonikus megszervezésének az együttese hívódhat életre; persze, ha ezt a munkavállaló megengedheti magának.

A másik oldalról a munka melletti képzési lehetőségek mértékadó kibontakoztatása történhet meg, ezeknek az igénybevételére kerülhet sor, vagy éppen egy feszült munkaerő-piaci helyzetben a csoportos leépítések kérdéskörét lehet kikerülni ezen keresztül, vagy netán azoknak a szülőanyáknak, akár sorkatonai szolgálatot töltő fiataloknak a munka világába történő visszatérését lehet megerősíteni e részmunkaidős foglalkoztatás keretein keresztül, ami gyakorlatilag ilyen típusú feszültségoldási szereppel bír. De mindez a munkaadók számára is fontos üzenettel bír, hiszen nem zárja ki a juttatások időarányosságának a működtetését, ennek az elvnek az alkalmazását. És mint említettem, ugyanúgy, mint a határozott idejű munkaszerződések tekintetében a határozatlan irányába, itt is megteremti az átjárás lehetőségét a részmunkaidős foglalkoztatásból a teljes munkaidejű foglalkoztatásba.

Bernáth Ildikó úgy fogalmazott, hogy túlterjeszkedik a törvény, és egyrészt aggódott, másrészt pedig jóváhagyólag megerősítette mindezt. Én azt gondolom, hogy a jóváhagyólag megerősítő kinyilatkoztatása a helyénvaló, hiszen olyan típusú aktuális tennivalók foganatosításáról szól a törvényjavaslat, ami gyakorlatilag a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát érinti, ami nem másról szól, mint arról, hogy munkaszerződés vagy egyéni vállalkozói igazolvány. Lehet-e és szabad-e, hogy a munkaszerződések helyett egyéni vállalkozói igazolványok kiváltásán keresztül kényszerítsük a munkavállalókat a munka világában való szerepvállalásra? Lehet-e olyan helyzetet teremteni, ahol jogosítványaik elvesztése ennek a következménye? Lehet-e olyan viszonyrendszert életre hívni, ahol a közterheknek - idézőjelbe tetten - a dolgozókra történő áthárítására kerül sor? Azt gondolom tehát, hogy joggal hordozza magában a törvényjavaslat a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát.

Polgárjogi vagy munkaviszony létesítésére kerüljön sor? Azt gondolom, hogy ezt nem a munkaadók és a munkavállalók előtt fekvő brosúrák és papírok kell hogy meghatározzák, hanem a szerződésnek és a tevékenységnek a beltartalma, ez alapján kell megtörténnie. És szoros összefüggés van, mint ahogy említésre került ma már, a munkaügyi ellenőrzés és a bíráskodási szempontoknak az összeérhetősége tekintetében, a megegyezősége vonatkozásában.

Úgy gondolom, hogy nem lehet nem szólni ezen aktuális tennivalók tekintetében a teljesítménybér, a teljesítménykövetelmény és a minimálbér kapcsolatáról, arról, ami az elmúlt esztendőkben rengeteg ellentmondásossággal volt övezve. A törvény módosítása egy objektív mérésen alapuló előzetes eljárás lefolytatását teszi meg, írja elő, ami gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy a teljesítménykövetelmények egyrészt reálisak legyenek, másrészt a realitás alapján teljesíthetők is legyenek, azért, hogy az emberek, akik alacsony bérszint mellett foglalkoztatottak, legalább a minimálbért meg tudják keresni, azt a minimálbért, ami jelen pillanatban 6 ezer forint nettó összeggel több, mint egy esztendővel volt.

Ilyeténképpen szeretnék szólni még egy dologról, egy valós, létező gondról, a készenlét kérdéséről. Mint említésre került ma is, a készenlét tekintetében a munkatörvénykönyv viszonylag erős szabályokat hordoz magában. 200 óra az az időtartam, amit a készenlét keretei között el lehet tölteni, kollektív szerződés mellett 300 órára bővíthető mindez. Itt ez a törvényjavaslat egy új fogalmat vezet be, az ügyelet fogalmát. És megnyugtatni szeretném ismét Bernáth Ildikót, hogy majd a részletes vita kapcsán már jó érzéssel tudja támogatni a törvényjavaslatot, hogy a készenlét 25 százalékos mértékről 20 százalékra történő csökkentése párosul azzal, hogy az ügyelet esetében a 40 százalék bevezetését hordozza magában. Az ügyelet szól ugyanis arról, hogy a munkavállalónak a munkaadó által meghatározott helyen kell rendelkezésre állnia, a készenlét pedig arról szól, hogy a munkavállalónak elérhetőnek kell lennie, és csak egy meghatározott időintervallum elteltét követően kell tudni a munka felvételét biztosítani.

Hogy plasztikusan is érzékeltessem, mondok erre egy példát. Az egyik legnagyobb magyar foglalkoztató a MÁV. A MÁV nagyfeszültségű kiépített rendszerén keresztül vagy amellett futó optikai fénykábeleken keresztül történik bizonyos kommunikációs célokból egy szolgáltatás továbbadása, ami azt jelenti, hogy akkor, amikor a telefonkészülékeinket kézbe vesszük és telefonálunk, akkor ezen fénykábeleken, optikai kábeleken keresztül zajlik mindez a folyamat. Ezek általában nem hetente sérülnek, hanem egy adott esztendőben néhányszor kerül erre sor. Ha most erre sor kerül, ennek a hátterében nem ügyeletet kell biztosítani, hanem a készenléti rendszert kell megteremteni, pont annak érdekében, hogy ha ilyen meghibásodások vannak, akkor ezek záros, meghatározott időintervallumon belül kivitelezhetők, javíthatók legyenek. No, ez a különbség a bevezetett ügyelet és a készenlét kérdésköre között.

 

 

(10.30)

 

Hasonlóan fontosnak tartom a családokat, az anyákat érintő és a diszkrimináció visszaszorítását célzó intézkedéseket. Hiszen a munkajogi szabályozás mindössze annyit ér, amennyi a munkavállalók és a munkaadók érdekeinek a kielégülése tekintetében megfogható; természetesen minél szélesebb körűnek és minél megalapozottabbnak kell lennie.

Úgy ítélem meg, hogy ez a törvényjavaslat összességében biztosítja az EU-normáknak való megfelelést, az ahhoz való eljutást, elősegíti az egységes joggyakorlat kialakulását, a munkaadók és a munkavállalók érdekében születik, és segíti azt, hogy hatékony gazdálkodás alakulhasson ki Magyarországon, olyan, amely tekintetében a munkavállalói jogok érvényesülése is biztosított. Úgy gondolom tehát, hogy ez a törvényjavaslat elfogadása után nagymértékben hozzásegít minket a fejlett európai piacgazdaság szintjének megfelelő jogi környezet kialakításában, annak megteremtésében.

Nem véletlen, hogy utolsó mondatom mindössze annyi, hogy a törvényjavaslatot alkalmasnak tartom az általános vitára, és természetesen az, hogy kérjem tisztelt képviselőtársaimat, a felsorolt érvek és a törvényjavaslat beltartalma alapján önök is támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 51 2003.02.18. 1:51  19-70

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy összetett mondatban meg tudom fogalmazni mindazt, amit szeretnék. Az pedig arról szól, hogy arra szeretném felhívni Őry úr figyelmét: mindaz a törvényjavaslat és mindaz a beltartalom, ami e keretek között megfogalmazódik, az Országos Érdekegyeztető Tanács egyöntetű támogatásával került ide, tehát gyakorlatilag a munkavállalók, a munkaadók, a kormányzati oldal olyannak ítélte ezt a törvényjavaslatot, ami alkalmas arra, hogy hosszabb távon is a kérdések kezelését hordozza magában.

A másik oldalról persze - amit, miniszter úr, ön is elmondott - azzal egyetértünk, hogy koncepcionálisan célszerű, és a mindenkori piacgazdasági viszonyokhoz illesztetten kell áttekinteni a szabályozás rendszerét. Azt gondolom, hogy ennek semmi akadálya nincs, de ez a mostani törvényjavaslat ilyen értelemben a konszenzus elvét mindenképpen magában hordozza.

A másik fele a mondatomnak, hogy azok a fajta kinyilatkoztatások, amelyek megfogalmazódnak, akár a romboló szándék, akár a tökéletlenség, akár bármilyen más minőségi jelző felsorakoztatásával egyetemben, kicsit talán öntől is testidegennek tekinthetők, hiszen ha belegondolok az ön korábbi életébe, szakszervezeti múltjába, sok minden egyéb másfajta viseltetésébe, akkor nagyon-nagyon rosszul hangzik az ön szájából mindaz, ami itt a parlamenti vita kapcsán megfogalmazódik. Azt gondolom, nem a szakszervezetek vagy az üzemi tanácsok ellenében kell a törvényjavaslatokat megfogalmazni, hanem olyanképpen kell mindezt megtenni, hogy abban helye és szerepe legyen a szakszervezeteknek is, helye és szerepe legyen az üzemi tanácsoknak is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 59 2003.02.18. 1:58  19-70

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Képviselőtársam, remélem, hogy szakszervezeti ügyben nem kell újra kétpercest nyomni majd. Én úgy látom - de ezt ne vegye most sértésnek -, hogy önnek szakszervezetbéli fóbiája van, tehát nem tud szabadulni ettől a kérdéskörtől; akárhonnan közelít, mindig oda jut, hogy “a szakszervezet…ö Nem tudom, hogy ezt az diktálja-e, ami a korábbi időszakból származtatódik, vagy éppen valami más, de nem ez a lényege a történetnek, úgy gondolom.

Az a lényege, hogy van egy törvényjavaslat előttünk, és ez a törvényjavaslat nem a szakszervezetekről szól, nem az üzemi tanácsokról szól: ez a törvényjavaslat a munka törvénykönyvének a módosításáról szól, ez a törvényjavaslat az európai uniós jogharmonizációról szól, és néhány olyan aktuális teendőről, aminek fontos a szabályozása. Csak az elmondottakhoz illesztetten két gondolat.

Az első: arról, hogy az üzemi tanácsok mennyire kirekesztettek vagy nem, csak annyit szeretnék önnek mondani, biztos ön is tudja, hogy a szakszervezeti tisztségviselők döntő többsége egyébként az üzemi tanácsokban jelen lévő emberekből tevődik össze, tehát ilyen értelemben, úgymond, a direkt átjárás mechanizmusa is működik.

A másik dolog pedig, hogy a szakszervezetek mennyire a saját érdekeiket képviselik: ezt is biztos tudja, hogy a szakszervezetek nem arra szegődtek, hogy a saját tagjaiknak az érdekeit képviseljék, hanem a munkavállalók érdekeinek a képviseletében ténykednek és dolgoznak.

No, ezt kizárva, ezt a gondolkodást nem folytatva, még egyszer csak szeretném a figyelmét felhívni, és kérni, hogy igazából a jogharmonizációval kapcsolatos teendőink legyenek a fókuszban, illetve azok a kérdések, amelyek a munkavállalók, a munkaadók érdekeit szolgálják, ami a versenyképességet erősíteni tudja, illetve ami a foglalkoztatási jogbiztonságot meg tudja teremteni. Én azt gondolom, ennek sokkal nagyobb értelme van, hogy erről vitatkozzunk.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 32 2003.02.25. 2:01  15-103

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a ritka pillanat van, amikor Őry úrral egyet tudok érteni, ezért is kellett egy kétpercest nyomnom, hogy ezt elmondjam, de nem minden vonatkozásban. A dolog lényege a következő:

Az indulás pillanatában, ha belegondolunk a munka világában történő dolgokkal kapcsolatos mély elemzésekbe, akkor egyetlenegy olyan pozíció van, amikor a munkaadó és a munkavállaló, talán az mondható ki, hasonló helyzetben van, azonos pozicionális helyzetben van, amikor munkaszerződések vagy bármifajta polgárjogi szerződések kötődnek. Ez az a pont, amikor megegyezési alap kötődhet a munkavállaló és a munkaadó között. Az azt követő fázisban, ha például egy munkaszerződés megkötésére kerül sor, azért azt be kell látnunk és éreznünk kell, hogy nem a munkavállaló az, aki abban a pozicionális helyzetben van, hogy diktátumokat fogalmazhat meg, és különösebb elvárásokat tehet.

Ezért nem véletlenszerű az, hogy a munka világán belüli szabályozások tekintetében az európai normákhoz hozzáillesztett módon arra törekszik ez a törvényjavaslat is, hogy a munkavállalók számára egzakt, egyértelmű kapaszkodókat és biztonsági felületet nyújtson, hozzáteszem, mindazok mellett, hogy azt a fajta devianciát, amiről Őry úr beszél, természetszerűleg kerülje, és a munkaadók számára is megadja azt a mozgásteret, ami az ő ellehetetlenülésüket tudja kikerülni. Ezáltal olyan helyzetet tud teremteni, amely helyzet kikerülésével a versenypozicionális helyzetét tudja a munkaadó megerősíteni. Talán ilyenképpen képzelhető el az a normális egyensúly a munka világában, ami a munkaadó számára is elfogadható, és a munkavállaló számára is viselhető. Azt gondolom, hogy a kettő egymás mellett kezelése feltétlen fontos és elengedhetetlen, hiszen ha nem ez történik, akkor van deviancia a munkaerőpiacon.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 36 2003.02.25. 2:05  15-103

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Őry Úr! Az a szóhasználat, ami devianciával ruházza fel a munkáltatókat, sértő. Én azt gondolom, hogy szó sem lehet arról, hogy a munkáltatókat ilyen értelemben közelítsük meg; a mi felfogásunk szerint a munkáltatók a munka világának tisztes szerepvállalói, munkát biztosító feltételrendszerét kielégítő szereplői.

Tehát azt gondolom, hogy úgy kell végiggondolni ezt a történetet, hogy mindkét fél számára, a munka világában minden szereplő számára, a munkavállalók és a munkaadók számára is haszonnal bíró szabályozási rendszert alakítsunk ki. Azt hiszem, a munka törvénykönyvének, akár a jogharmonizáció, akár a jogharmonizációtól független módosítása önmagában nem elégséges ahhoz, hogy minden kérdéskörben rendezze a dolgokat. Mondanék néhány ilyen kiegészítő gondolatot.

 

(10.20)

 

Valószínűsítem, hogy olyanfajta intézkedések sokaságát kell foganatosítani, ami a munkaadók mozgásterét egyébként bővíti; olyanokat, amelyekről az elmúlt négy évben elég sokszor elfeledkezett az előző kormány. A jelen kormány, ha visszaemlékszik Őry úr, a tavalyi esztendőben példaként olyan intézkedéseket tett, ami pontosan a munkáltatói szabadsági fokokat növelte meg; csökkentette a járulékterheket például az egészségügyi hozzájárulás vonatkozásában vagy éppen akár a személyi jövedelemadó-mentesség tekintetében a minimálbér esetében. Olyanfajta pozicionális helyzeteket teremtett meg, amelyek révén a munkáltató úgy könyveli el a hasznot, ami a munkavállaló zsebébe kerül, hogy neki ez egyetlen fillérjébe sem kerül.

Magyarra fordítva tehát a szót: azt gondolom, hogy olyan komplex jogi szabályozási rendszert kell kialakítani, amelynek egy része a munkatörvénykönyv keretei között jelenik meg, más része pedig a munka világát érintő egyéb jogszabályi környezeten keresztül alakul ki.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 46 2003.02.25. 2:08  15-103

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Az előbbi kétperces magyarázat magyarázatát szeretném megtenni, ami valójában arról szól, hogy a munkaviszony és az egyéni vállalkozás keretei között történő munkavégzés vagy éppen szerződéssel párosuló tevékenység igenis elválasztható egymástól. Ezt Őry úr is tudja, csak még nem sikerült kimondania. Az egyikben ugyanis van egyfajta közvetlen szerepvállalás, a másikban pedig úgymond átruházható a szerepvállalás. Ha én munkaszerződést kötök, akkor a munkaszerződés keretei között nem küldhetem el a barátomat vagy épp a feleségemet, vagy a környezetemből bárkit, hogy azt a tevékenységet elvégezze, amire én szerepet vállaltam.

Ha én egy vállalkozási szerződést kötök, akkor a vállalkozásban egy feladat ellátására vállalok kötelezettséget és felelősséget, és annak kivitelezési formája bizonyos értelemben ettől eltérhet. Ilyen értelemben tehát ez a része tisztázható a történetnek. A másik része viszont mindenképpen az elvégzendő tevékenységhez hozzáillesztett beltartalom alapján kell hogy megítéltessen, és nem az alapján, hogy milyen szerződési formákat tesznek elénk.

Az, hogy a felügyelőség e vonatkozásban olyan típusú szerepvállalási lehetőségeket kap, amiben ezen normakeretekhez illesztetten el tudja dönteni, hogy mihez tartozik, ez egy helyes út. Hiszen tisztábbá válnak a viszonyok, és nem arra való törekvés fogalmazódik meg, hogy ezen keresztül növekedjen a foglalkoztatás bővítése.

A foglalkoztatás bővítése nem ezen keresztül történik meg, hanem azon keresztül - példaként -, ami a kétéves, nem költségvetésben, hanem az adókkal kapcsolatos jogszabály elfogadásában realizálódott. Majd a folytatást a következő kétpercesben elmondom.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 52 2003.02.25. 1:56  15-103

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A leplezett munkaviszony ellenőrzésével kapcsolatos jogosítványok kérdésköre természetszerűleg beletartozott az elmúlt időszakban - de nemcsak az elmúlt kormányzati ciklus időszakában, hanem azt megelőzően is - a felügyelőségek vizsgálati hatókörébe. Az persze egy kérdés, hogy ennek a fajta lehetőségnek mi volt a tárháza. Az persze kérdés, hogy ez mennyire volt szinkronban a végső döntések meghozatalával. Az persze kérdés, hogy mennyire nyitott ilyen értelemben a rendszer, vagy mennyire adjuk meg a bővülés lehetőségét, természetesen olyan értelemben, amely nem a munkaadók kárára van, hanem pont annak érdekében, hogy tisztább viszonyok alakuljanak ki.

A dolog másik része, amivel az előző kétpercesemet befejeztem, a foglalkoztatás bővüléséhez kapcsolódik, amiben az értékrendünk, a gondolkodásunk nem tér el, hiszen én is azt vallom, hogy a foglalkoztatás bővülését alapjaiban az hozza magával, ha a munkaadók számára olyan környezet alakul ki, ami segíti ennek a létnek az életre hívását. Csak szeretném jelezni, hogy ez a környezet, ennek a környezetnek a kialakulása elindult, hiszen az elmúlt esztendőben a kétéves adótörvény keretei között gyakorlatilag első lépésben a sávok szélesítéséről esett szó, a következő esztendőben pedig a sávok további szélesítése, illetve az adók mértékének a csökkentése is megjelenik.

Ez a két tényező együttesen egyértelműen olyan kihatással bír a munka világára, ami természetszerűleg a foglalkoztatási hajlandóságot a munkaadók részéről megnöveli. A kérdés persze az, hogy az a piaci környezet ezen tényezőkön kívül megadja-e, megengedi-e ennek a lehetőségét. Mi azon dolgozunk, hogy ez így legyen.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 62 2003.02.25. 2:07  15-103

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A részmunkaidő és a színlelt vállalkozások makó-jeruzsálembéli távolságával kapcsolatban azért azt el kell mondani, hogy nincs ilyen messze egymástól ez a történet. Nincs, mert a munka világában minden kérdés minden kérdéssel valahol összekapcsolódik. Nem véletlenszerű az, hogy a munka világán belül a szabályozási keretfeltételek is viszonylag plasztikusak, rugalmasak, nyilván a mindenkori piacgazdasági viszonyokhoz hozzáillesztett módon kell, hogy kialakuljanak. De hát ezt a távolságbéli képletet ilyen értelemben talán itt most le is lehet nullázni, el is lehet felejteni.

Sokkal érdekesebb talán az, amiről Őry úr beszél, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás keretei között a bérezés gyakorlatilag a 25 ezer forintos szinten áll meg. Nem erről szól a részmunkaidős foglalkoztatás, mert a részmunkaidős foglalkoztatás nem csak a minimálbéren foglalkoztatott embereket érintheti. Ugyanúgy érinthető azokat az embereket is, akik magasabb jövedelmi viszonyok között élik az életüket. S természetesen az sem evidencia, hogy feltétlenül felezési bérezések hívódjanak életre. Ezek nyilván a munkáltatói és a munkavállalói megegyezések kérdéskörét érintik.

Az a kitétel pedig, amit az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatban érint képviselőtársam - mármint hogy kisléptékű, másrészt, hogy ők is elszántak voltak ebben a dologban -, nos, az elszántság és a megtétel két különböző dolog, szeretném jelezni. A szocialista-szabad demokrata kormány nemcsak elszánta magát, hanem meg is lépte az egészségügyi hozzájárulás mértékadó csökkentését, hiszen 4500 forintról 3450 forintra csökkentette 1 fő/hó nagyságrendjét. Másik értelemben pedig ezt a szándékát a későbbiekben is fenn kívánja tartani, és ezen kormányciklus alatt gyakorlatilag az egészségügyi hozzájárulás mértékét le akarja nullázni, ezzel is segítve a versenyképesség erősödését.

Köszönöm szépen, elnök úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 72 2003.02.25. 2:09  15-103

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gyárbezárásokhoz már nem kívánok hozzászólni, mert az államtitkár úr elmondta; annyit azért mondanék, hogy még a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű térségekben is tapasztalható - intenzívebben tapasztalható, mint az előző kormány időszakában -, például Borsod-abaúj-Zemplén megyében a Djebil, a Bosch mindenképpen mértékadónak megemlíthető. Azt hozzáteszem, hogy persze, az a szerencsés, ha a hátrányos helyzetekben ez még inkább dinamizálódik.

A több pénzt az embereknek címszóval megfogalmazott kitételéhez csak két gondolatot, csak azért, hogy tisztában legyen vele, és a későbbiekben tudja használni. Akkor, amikor az adótörvényeket változtattuk, például minden száz forint, az átlagkereső ember számára minden száz forint után öt forinttal több maradt a zsebben, mint az előző kormány időszakában; vagy éppen a minimálbéren kereső embernél 50 százalékkal több pénz került oda, mint amennyi az adóelvonás révén azt megelőzően oda kerülhetett: 24,5 forint volt azt megelőzően, most 12 forint az, ami adóban elvonásra kerül. Tehát érdemes a tényszerű számokat is megvizsgálni, a kinyilatkoztatásokat és a demagóg gondolatok megfogalmazását megelőzően.

A munkaerőpiacra vonatkozóan pedig arra szeretném a figyelmét felhívni tisztelt képviselőtársamnak, hogy a munkaerőpiac nem egydimenziós, azt nem úgy mérik, hogy munkanélküli, tehát munkanélküliségi ráta, azt úgy mérik, hogy vannak foglalkoztatottak, vannak munkanélküliek, meg vannak inaktívak. Ha ezt a hármat együtt nézzük, és ennek a mozgását figyeljük, akkor látható az, hogy a munkanélküliek száma igen, nőtt valamelyest, de ezzel együtt a foglalkoztatottak száma is ezt meghaladó módon nőtt, és az inaktívak száma pedig mértékadó módon csökkent. Ez azt jelenti, hogy az inaktivitás köréből sokan visszajöttek a munka világába, foglalkoztatottá váltak, többen bementek a munkaügyi regiszterbe azért, mert azt remélik, hogy később foglalkoztatottá fognak válni. Így, globálisan kell ezt a kérdést nézni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 82 2003.02.25. 1:47  15-103

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném én is azt javasolni, hogy a munka törvénykönyvének a vitáját folytassuk, mert az talán érdemlegesebb. Mert itt akkor most én is elmondhatnám, hogy úgy érzem, önök azt a fajta gondolkodást gerjesztik, hogy minél rosszabb, annál jobb, mindegy, hogy ez milyen keretek között történik, csak a politikai érdekeik vezénylik; szóval mondhatnék ilyen dolgokat, de nem akarom ezt ragozni, mert nincs értelme. Azt gondolom, hogy a munkatörvénykönyv keretei közötti vitát kellene folytatni, azzal talán jobban előrehaladnánk.

Sümeghy úrnak két gondolatot szeretnék mondani, ami az államtitkár úr kétpercesébe nem fért bele, az pedig az lett volna, hogy azon támogatási rendszereken kívül, amiről ő is szólt és Simon képviselőtársam is, az EU-kapcsolódás, -csatlakozás elősegítése érdekében 150 milliárdos hitelfelvételi lehetőségekre kerül sor, ebből 40 milliárd a kis- és középvállalkozások segítését fogja megtenni. Tehát azért mértékadó pénzügyi források vannak azon típusú, ön által felvetett feszültség- és problémahalmazoknak a kezelésére, amikről az előbbiekben szólt.

Még egy dolog emellett vagy mindezeket kiegészítve: azt gondolom, hogy az, amiről beszélünk, hogy a törvények nem érdeklik az embereket, indirekte lehet, hogy igaz, de azt azért látni kell, hogy a törvényeknek a mikéntje az emberek életét egyértelműen befolyásolja. Tehát ilyen értelemben, azt gondolom, talán logikusabb és célszerűbb, ha megpróbáljuk a pályát megrajzolni, újra a munkatörvénykönyv keretei közötti jogharmonizációs vita irányába terelni, mert talán az ésszerű módosító javaslataikkal vagy azok előkészítésével nagyobb eredményt tudunk elérni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 102 2003.02.25. 4:59  15-103

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vártam, vártam türelmesen, hogy végre arról tudjunk beszélni, amiről beszéltünk fél órával ezelőtt; tehát nem másról, mint a munka törvénykönyvének jogharmonizációs dolgairól, mert úgy gondolom, hogy az, amit egy héttel ezelőtt Béki Gabriella mondott, tény és való.

A munka törvénykönyve valahol a munka világában az alkotmány kategóriáját érinti, vagy azzal egyenértékűvé tehető. Ilyen értelemben fontos az, hogy azon alapvető kérdések szabályozása, amely akár az európai jogharmonizáció tekintetében szükségszerű, megtörténjen, akár azoknak a szükségszerű aktuális kérdéseknek a kezelése, ami a munka világának sajátosságából fakadó, szabályozott legyen.

Itt a legfontosabb most talán az, hogy - csak címszavakban - a jogutódlásról szóló irányelvek megfogalmazásával kapcsolatosan, vagy éppen a határozott, határozatlan idejű munkaszerződések átmeneti kérdéskörét érintően, vagy a részmunkaidőről szóló szabályozás kérdésköréről beszéljünk. Azért nem fogok bőven kifejtett módon szólni róla, mert képviselőtársaim ezt megtették. De arról, amiről talán egy picivel kevesebb szó esett, mindenképpen szeretnék szólni; ez pedig igazából a jogharmonizáción felülemelkedő, abból bizonyos értelemben kitekintő olyan típusú változások, amelyek a készenlét, az ügyelet kategóriáját érintik.

Mint ismeretes, a munka törvénykönyve keretei között eddig csakis készenlétről beszéltünk. Most az ügyelet és a készenlét egymásmellettisége jelenítődik meg ebben a jogharmonizációs anyagban. Ennek a lényege valójában az, hogy szélesítsük a lehetőségét annak, hogy a munkaidőn kívüli rendelkezésre állás kérdéskörében többfajta módon, formában is mód lehessen.

Az ügyelet keretei között a személyi alapbér 40 százaléka érhető utol, tehát egy messze felülmúló mértékű juttatásról van szó, mint a korábbi időszakban, ahol a készenlét esetében 25 százalék volt elérhető. A mostani készenléti szabályozási keretek között a személyi alapbér 20 százaléka az, ami utolérhető összeg. A különbség annyi, hogy a készenlét fogalmát ez a törvényjavaslat akképpen definiálja, hogy készenlét esetében a munkavállalónak nem a munkaadó által megjelölt helyen kell tartózkodnia, hanem csak egy határozott időintervallumon belül kell tudnia a rendelkezésre állást teljesítenie.

Azt gondolom, ez megint csak egy mértékadó eltérés, differencia a korábbiakhoz képest, hiszen a munkavállalónak megfelelő mozgásteret, mozgásszabadságot biztosít a tekintetben, hogy a saját életét tudja élni, és adott esetben mindezek mellett rendelkezésre tudjon állni.

 

 

(12.00)

 

Egy másik ilyen nagyon fontos kérdés a teljesítménybérezésnek, a teljesítménykövetelményeknek és valahol a mindenkori minimálbér elérésének a kérdéskörét érinti. Itt ez a törvényjavaslat olyan módosításokat, olyan fajta gondolkodásmódot közvetít, amin keresztül az eljárási utakat meg kell találni annak érdekében, hogy a teljesítménykövetelmények teljesíthetők is legyenek, ezek nyilván alapot biztosítsanak arra vonatkozóan, hogy a munkavállalók az őket megillető jogos béreket, illetményeket utol tudják érni.

Azt gondolom tehát, összességében - nem használva ki a tíz percet - úgy fogalmazható meg a történet, hogy a munka törvénykönyvének a jogharmonizációs folyamata - ami egyébként az Érdekegyeztető Tanácsban egyértelmű támogatást kapott mind a kormányzati, mind a munkaadói, mind a munkavállalói oldal részéről, tehát közös megegyezésen alapul - olyan üzeneteket, módosítási javaslatokat közvetít, amelyek gyakorlatilag az europanizálódási folyamatot erősítik, és ez lehetőséget biztosít arra, hogy ne csakis a brüsszeli követelményeknek való megfelelés történjen meg, hanem a magyar munkavállalók és a magyar munkaadók érdekeit szolgálja.

Mindezért kérem képviselőtársaimat, hogy most itt, az általános vita kapcsán is, de majd a részletes vita kapcsán is erősítsék, támogassák a törvény ilyeténvaló elfogadását, mert az a közös céljaink kielégítését szolgálja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 118 2003.02.25. 2:00  103-121

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez a vita ilyen értelemben parttalan. Parttalan, mert nem az a történet lényege, hogy mely padsorokban kik ülnek, mert akkor lehetne itt neveket mondani, hogy kik voltak meghatározó szakszervezeti tisztségviselők, akik ma az ellenzék padsoraiban ülnek. De mondom, nem ez a történet lényege. Sokkal inkább az, hogy a munkavállalók érdekei valamilyen értelemben érvényesülnek-e, érvényesülhetnek-e akár a saját, akár az őt képviselő szervezeteken keresztül.

Hogy az üzemi tanács mit tud ebben tenni, hogy a szakszervezetnek hol van kapcsolódási lehetősége, én azt gondolom, hogy a szakszervezeteknek és az üzemi tanácsoknak együttesen, egymás mellett, egymást kiegészítve van létjogosultságuk. Azt kell okosan és értelmesen összerakni, hogy ezek a létjogosultságok hogyan és miképpen tudnak érvényesülni akár a munkaadók, akár a munkavállalók érdekeinek a szem előtt tartása mellett, nem pedig azt, hogy szakszervezet ne legyen, üzemi tanács ne legyen az egyik vagy a másik oldal megközelítése alapján; de most is szeretném jelezni, hogy a mi megközelítésünk nem ilyen. Mi azt mondjuk, hogy legyen szakszervezet, legyen üzemi tanács, és nem véletlenszerű ez a törvényjavaslat sem, amelyik ilyeténképpen megfogalmazódik.

Magyarországon vannak szakszervezetek, nagyon sok szakszervezet van Magyarországon, nagyon sok tagja van, nem ezer, nem tízezer és nem százezer főben, hanem több százezer főben mérhető nagyságrenddel azonosítva. Ilyen értelemben azt gondolom, botorság az, ha a szakszervezetek nélküli gondolkodásban mélyedünk el. A másik oldalról persze ugyanilyen botorság az, ha az üzemi tanácsokat nem kívánjuk a helyükön kezelni, ha az üzemi tanácsoknak nem kívánjuk azokat a jogosítványokat biztosítani, amelyek - még egyszer hangsúlyozom - a munkaadói, más oldalról pedig a munkavállalói érdekek képviseletében előbbre viszik a dolgok alakítását. Azt gondolom, így kell a kérdéshez hozzányúlni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 120 2003.03.17. 2:03  119-126

GÚR NÁNDOR (MSZP): Igen, elfogadom. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Mint köztudott, a jelen magyar kormánynak a munka világát érintően a legfontosabb kérdéskörei közé a foglalkoztatási szint, a foglalkoztatási ráta folyamatos erősen tartása vagy emelése tartozik a fókuszba. Mindemellett az inaktivitás kérdéskörének a csökkentése is egy fontos dolog, hiszen e két tényező együttesen - az inaktivitás csökkenése, a foglalkoztatási szint növelése - olyan gazdasági célok kiteljesülését tudja megalapozni, ami a későbbiekben mindegyikünk érdekét szolgálja. A gazdasági célok mellett persze fontos az is, hogy mindazok az emberek, akik a munka világa körül szeretnék élni az életüket, megtalálják a létbiztonságukat, ne legyenek kiszolgáltatottak, emberhez méltó életet tudjanak élni.

Minden társadalom szintjén van egy adott keret, munkaidőalap, amely betölthető. Az alapvető kérdés az, hogy az atipikus foglalkoztatás bevezetése és erősítése tudja-e szolgálni ennek a keretnek mind több ember irányába történő megosztását; főleg olyan értelemben, hogy a munka világán ma kívül rekedtek kerülhessenek be ebbe a területbe, és kaphassanak lehetőséget a munkavégzés tekintetében.

Éppen ennek okán kérdezem az államtitkár urat, hogy hogyan látja az elmúlt néhány hónap történését és az elkövetkezendő időszak vonatkozását a tekintetben, hogy az atipikus foglalkoztatás, részmunkaidő és egyéb más formátuma mennyire tudja segíteni ennek a folyamatnak az erősödését, és mennyire szolgálja gazdasági céljaink kielégülését.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 124 2003.03.17. 0:57  119-126

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az államtitkár úr válasza kielégítő számomra, de szeretném megjegyezni mindezek mellett, hogy az a gondolkodás, amelyet felvázol, alapjaiban számomra is azt a logikát erősíti meg, amely az európai uniós célkitűzések között is szerepel, és ez nem lehet messze tőlünk sem, mármint az, hogy a foglalkoztatottsági szint folyamatos emeléséről gondoskodjunk, hiszen ma 8-10 százalékpontnyi különbség adatik meg e vonatkozásban.

Azt gondolom, hogy mindemellett arra is célszerű odafigyelni, hogy azokat a fajta rendeleteket, illetve törvényeket meghozzuk, amelyek a részmunkaidőben történő foglalkoztatás érdekeltségét megteremtik a munkaadók és a munkavállalók számára is, hogy a közterhek, a járulékok vonatkozásában olyan folyamatot, olyan utat járjunk, amely kellő motivációt nyújt e tekintetben.

Ennek reményében köszönöm és elfogadom a válaszát.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 32 2003.04.01. 10:03  13-79

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm a szót, és ott folytatnám, ahol Lezsák úr abbahagyta a mondandóját. Valójában ott, ami arról szól, hogy a '93. évi szakképzéssel kapcsolatos törvénymódosítási javaslat nem másról szól, mint a munka világában majd megjelenő munkát vállaló fiataloknak a rendelkezésre állásáról. Ilyeténképpen tehát elengedhetetlenül fontos az, hogy ezeket a kérdésköröket, amelyek a törvénymódosítási javaslatban megfogalmazódnak, ne megkerüljük, hanem adott esetben szükség szerint kiegészítsük.

Fontos számomra az az alapelv, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács megtárgyalta, megvitatta, egyetértéséről, támogatásáról biztosította a törvényjavaslatot. Úgy gondolom, hogy ez alapjaiban a viszonyulás mikéntjét megadja, és annak a fajta útnak a bejárását is biztosítja a számunkra, ami gyakorlatilag az előbbi peremfeltételek közötti mozgást meghatározza.

A gazdaság és a szakképző intézmények közötti szoros kapcsolat meggyőződésem szerint elengedhetetlen. Az elmúlt évek nagyon sok reprezentatív mintavizsgálata támasztotta alá azt, hogy a szakképzés nem minden tekintetben felel meg a gazdaság elvárásainak. Ez a kapcsolat és ennek a kapcsolatnak az erősödése tehát mindenképpen azt a folyamatot szolgálja, hogy a munkaerő-piaci igények szemszögéből nézve olyan kibocsátások történjenek a szakképzés rendszeréből, ami mindegyikünk számára a legnagyobb elégedettséget és a legnagyobb hozamtermelést alapozza meg.

Ilyeténképpen megint csak azt mondhatom, hogy nem kérdőjeles számomra az, hogy a gazdaság szerepvállalóinak mértékadó a helye, mértékadó a teendője a szakképzés vonatkozásában; főleg akkor, hogyha új gazdasági, társadalmi igények jelennek meg, és ezeknek az igényeknek a közvetítését át kell vinni, meg kell tenni a szakképző intézmények felé.

Azt gondolom, hogy a közoktatási, a felsőoktatási, a felnőttképzési, a kamarai, a szakképzési törvény koherenciája teremthető meg ennek a törvénymódosítási javaslatnak az elfogadásán keresztül, és olyan rendszerbiztosítás alakítható ki, ahol egy egzakt, egyértelmű értékelési, mérési mechanizmus alakulhat ki, ahol a minőségbiztosításnak, ennek a vizsgálatának helye van, szerepe van, és visszahat a szakképzés mikéntjére, ahol mindez az ellenőrzéssel párosulás a rugalmasságot és a plasztikusságot is megalapozza; tehát azt, hogy könnyebben és a munkaerőpiac igényeihez kellő időben tudjon mozdulni a szakképzéssel foglalkozó intézmények sokasága.

Mindezek mellett, amit Lezsák úr is említett, hasonlóképpen fontosnak ítélem azt, hogy az EU normáihoz való igazodás megtörténjen, már csak azért is, hiszen a magyarországi Országos képzési jegyzékben szereplő szakmaszámok sokasága viszonylag nehéz párosítási feltételrendszert szab a számunkra, és a szakmai és a vizsgakövetelmények tekintetében is egyértelműséget kell teremteni, olyat, ami nem teszi kérdőjelessé ennek a megvalósulását.

A gyakorlati képzés fontossága, azt gondolom, egyikünk előtt sem kérdéses. Azt gondolom, megint csak vissza kell térni arra, hogy a gyakorlati képzésnek a munkaerőpiac orientáltsága, a munkaerő-piaci igényekhez való megfelelése elengedhetetlen. Nem véletlenszerű, hogy megint csak a gazdaság szerepvállalóira hivatkozom, akár a gazdaság érdek-képviseleti szerveire, akár a közjogi testületeire, akiknek helye van e folyamatok ellenőrzésében, befolyásolásában.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Azért tartom fontosnak és szükségszerűnek ezt megemlíteni, mert Kuzma úr vezérszónoki felszólalásából azt éreztem ki, mintha megkérdőjelezné ezeknek a szerepvállalóknak az ellenőrzési felületen való megjelenését. Szeretném konkrét példákkal alátámasztani azt, hogy a kamarák, a gazdaság érdek-képviseleti szervei, a szakképzéssel foglalkozó oktatási intézmények tanárai, szaktanárai és egyéb más civil szervezetek képviselői sok esetben együttesen végzik azokat a vizsgálatokat, amelyek a gyakorlati képzőhelyeknek, a tanulószerződések mikéntjének a vizsgálatával párosulnak. Bizony vannak konzekvenciái is. Én személy szerint ismerek néhány ilyen konzekvenciát, ahol éppen a gazdaság szerepvállalóinak a képviselői indítványozták azt, hogy az úgymond saját tagsági körükbe tartozó vállalkozások szerepvállalói szoruljanak ki a gyakorlati képzés és a tanulószerződés keretei közül, mert nem tettek tisztes módon eleget azon törvényi kötelezettségeiknek, amelyek tekintetében meg kellett volna felelniük.

Ilyeténképpen azt gondolom, hogy nem kérdéses az ő szerepvállalásuk, sőt sokkal inkább szükségszerű. Sokkal inkább szükségszerű, hiszen ezen keresztül is egyfajta olyan mércét, elvárásrendszert tudnak foganatosítani, ami a gazdaság tisztulásával, folyamatos erősödésével párosulhat. A tanulószerződés intézménye nem kötelem, nem is szabad, hogy kötelem legyen, de mindenképpen olyan, amely az elkövetkezendő időszakban meggyőződésem szerint erősödő jellemvonásokkal kell hogy felruházkodjék. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy ennek az ösztönzésrendszerét kell megtalálni.

Nem járunk rossz úton, hiszen ma a tanulószerződések keretei között a minimálbér 30 százaléka az a juttatás, az a járandóság, amely megilleti az ebben részt vevőket. Nem járunk rossz úton már csak azért sem, mert 2000-ben néhány száz fővel a 8 ezer főt haladta meg a tanulószerződésben részt vevők száma, 2001-ben 10 100 főt, majd most 2002-ben 12 ezer főt. Ebből a folyamat érzékelhető, a tendencia látható.

A másik oldalról azért sem járunk rossz utat, hiszen itt közös és kölcsönös érdekek kielégüléséről van szó, a szülők, a tanulószerződésben részt vevő tanulók és a munkaadók érdekeit is szolgálja ez az intézményrendszer. Szolgálja, hiszen a munkaadók számára lehetőséget ad arra, hogy a későbbiekben már általa is megmért, általa is jónak minősített munkavállalókkal kössön jogviszonyt. Szolgálja az érintettekét is, hiszen közben anyagi forrásokhoz jut hozzá.

Azt gondolom tehát, hogy ezt a fajta szövetséget a munkaadók és az érintett tanulók, szülők között érdemes az állam szintjéről is erősíteni. Érdemes ehhez olyanfajta társakat találni, szövetségeseket lelni, amelyek a gazdaság szerepvállalóiként testesülnek meg. Ilyenek a kamarák, ilyenek a gazdasági érdek-képviseleti szervezetek.

Befejező gondolatokként, ha nem mást, csak azt nézem, hogy ez a törvénymódosítási javaslat a strukturális átalakítás tekintetében milyen irányban megy, akkor azt mondom, hogy ez az irány jó, hiszen a szakmai jegyzék, a vizsgakövetelmények összhangja, annak az átrendeződése és az átláthatóság megteremtése megalapozódik, és a mai 12 minisztériumi érintettségi körből gyakorlatilag olyan irányba viszi a folyamatok alakulását, ami a későbbiekben kézben tartott, az átláthatóság megalapozottságát teremtheti meg.

A tekintetben pedig, hogy mit favorizáljunk, favorizáljunk-e egyáltalán bármit, az iskolai rendszerű gyakorlati képzések vagy éppen a gazdaság keretei közötti gyakorlati helyeken való képzések erősítését, azt gondolom, hogy azt a folyamatot, ami az elmúlt 10-12 esztendőben kialakult, nem felborítani kell, azt a folyamatot a vonatkozásban kell erősíteni, hogy a gazdaság irányába próbáljuk a gyakorlati képzést elvinni, ha erre mód és lehetőség van.

 

 

(11.10)

 

Ha a gazdaság intenzifikálódik, ha olyan növekedési pályát fut be, ami ennek a lehetőségét megadja, akkor mindenképpen célszerű ekképpen az átrendeződése; nem azért, mert az iskolák erre nem felelnek meg, hanem azért, mert a szakképzésnek az életszagúságát e tekintetben is célszerű és szükségszerű megteremteni.

Elnök úr, képviselőtársaim, köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 40 2003.04.01. 2:05  13-79

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy vitát nem fogunk kialakítani e tekintetben, merthogy nincs közöttünk nézetkülönbség. Éppen ezért szóltam, mert szeretném azt megerősíteni, hogy a törvény szellemisége is erről szól, és a törvény betűje is erről szól, hogy akkor, amikor a gyakorlati képzőhelyek, a tanulószerződések ellenőrzését kell megtenni, akkor nemcsak a közjogi feladatokat ellátók, például a kamarák legyenek azok, amelyek ezt teszik, hanem karöltve tegyék meg a gazdasági érdek-képviseleti szervezetekkel egyetemben, a velük való egyeztetés alapján - mondja a törvény.

Én is azt gondolom, hogy szükségszerű ennek a felületnek az ilyeténképpen való kezelése, de szeretném megerősíteni, hogy az elmúlt évek tapasztalásai, amikor nem mindenhol, az ország nem minden területén ekképpen folyt, hanem adott esetben, mondjuk, csak a kamarák részéről történő ellenőrzések zajlottak, akkor is vannak olyan pozitív irányultságú tapasztalások, amelyekről én említést tettem, mármint a saját tagsági körükbe tartozók esetében is konzekvenciákat érvényesítettek, foganatosítottak, és ez egy nagyon fontos dolog.

Azt gondolom, hogy a kamarák e tekintetben is olyan utat jártak, amely példaértékű. A vonatkozásban pedig, hogy ha ez felerősödik és kiegészül a gazdaság érdek-képviseleti szervezeteinek a képviseletével, akkor ez a kérdés talán még inkább nem megkérdőjelezhető. A tanulószerződés tekintetében pedig egyértelmű, hogy ezt az utat kell járnunk.

Visszatérve egy gondolattal az első megjegyzésre, ami a hozzászólásomhoz kapcsolódott, lehet, hogy én nem voltam egyértelmű, akkor most szeretném egy mondatban megfogalmazni: én azt gondolom, azt az utat kell járnunk, ahol a gazdaság szerepvállalói és a szakképzés intézményei között a tartalmi kapcsolat erősödik, de ha ez az út a gazdaság irányába vihető és szélesíthető, akkor ezt az utat talán célszerű ezen a pályán megerősíteni.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 56 2003.04.01. 2:02  13-79

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Stolár úr mondandója indított, de nem igazából vitatkozni akarok vele, hanem két ponton szeretném talán pontosítani, de gondolom, ő is így gondolja majd a pontosítást követően a mondandót.

Az egyik az, hogy a tanulószerződés nem kötelem. Törvény szerint sem kötelem, csak így használta a szót. Tehát nem kötelem, az egy lehetőség, amely tekintetében az ösztönzés van meg, vagy abba az irányba megy a törvénymódosítás javaslata. Azt gondolom, azt nem kell kifejteni, hogy ez miért jó és miért szükségszerű.

A másik gondolat igazából arról szól, hogy a szakképzés tekintetében a közismereti tantárgyak elsajátítása nyilván fontos dolog, tehát az oktatásnak szükségszerű kelléke és feltétele, de mindezek mellett fontosnak tartom, hogy a 9. és a 10. osztályban a szakmai tantárgyak és a szakismeretek elsajátítása dominánsabban jelenjen meg, jelenítődjék meg, mint ahogy az az elmúlt időszakban igaz volt. Ha azt akarjuk, hogy a munkaerőpiac számára olyan munkavállalók álljanak rendelkezésre, akik annak a feltételrendszernek is megfelelnek, amit Sági úr kért, mármint hogy a szakmai munkaerő-kínálat ne a “rosszö jelzővel illetődjék, hanem “jóö minőségi jelzővel párosuljon, akkor ennek a feltételrendszernek, mármint hogy az indulás pillanatától a szakmai ismeretek elsajátítását dominánsan meg kell jeleníteni, érvényesülnie kell.

Utolsó mondatomban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a gyakorlati képzés vonatkozásában - még egyszer megerősítve - én is úgy gondolkodom, hogy ott történjen a gyakorlati képzés, ahol a feltételrendszer a leginkább adott ehhez illesztetten.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 60 2003.04.01. 0:29  13-79

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, ez 15 másodpercben elrendezhető. Igen, a megkötött írásbeli szerződés szerint folyik, de ez nem azt jelentené, hogy írásbeli szerződést kötni kell. Tehát ez azt jelenti, hogy csak abban az esetben, ha tanulószerződést akarok kötni mint munkaadó vagy mint tanuló a szülő, a gyám jóváhagyásával, akkor teszem meg. Nem kell mindenkinek tanulószerződést kötnie, csak annak, aki akar.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 70 2003.04.01. 1:59  13-79

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A szakoktatás, a szakképzés piacosításával kapcsolatosan Kuzma úr az előbbiekben említést tett. Szeretném a figyelmét felhívni a törvényen kívüli folyamatokra is, tehát ami nem feltétlen a szakképzéssel kapcsolatos törvénymódosításhoz kapcsolódik, gyakorlatilag arra az akkreditációs folyamatra, ami a jelen időszakban is zajlik.

Ez igazából azt szolgálja, kiváltképp a felnőttképzés tekintetében, a felnőttképzés, iskolarendszeren kívüli szakképzés vonatkozásában, hogy olyan szakképzéssel foglalkozó intézmények, gazdálkodó szervezetek legyenek jelen a piacon, amelyek mind az eszköz, mind a tematika, minden más vonatkozásban olyan feltételeket hordoznak magukban, amelyek kellő alapot biztosítanak ahhoz, hogy megfelelő minősítettséggel jöjjenek ki az output oldalon a szakképzésben részt vevők.

Tehát ez a folyamat a szakképzési törvénymódosítás javaslatától függetlenül él és létezik. Abban bízom, hogy ez a fajta akkreditáció kellő megalapozottsággal azt fogja megerősíteni, hogy mindazok, akik az elmúlt években is a szakképzés színterén megfelelő minőségű munkát végeztek, létjogosultságot élvezzenek az elkövetkezendő időszakban is, és adott esetben megtisztítsa a rendszert azoktól, akik bizonyos értelemben csak a saját vállalkozási érdekeiket szem előtt tartva folytattak szakmai képzéseket, és talán nem a legjobb minőségi színvonal mellett tették meg mindezt.

Tehát még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a szakoktatás, szakképzés vonatkozásában ez a fajta akkreditáció a szakképzési törvény módosításától függetlenül is fennáll.

Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 306 2003.04.14. 2:06  263-324

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két dolgot szeretnék röviden tisztázni, bár valószínű, hogy a mondatok kifejtését követően már nem lesz közöttünk nézetbeli különbség.

Az egyik “az állam kivonul a szakképzésbőlö címszóval megfogalmazott gondolat. Az, ha az állam azt a fajta gondolkodást erősíti, hogy a szakképzésnek nem feltétlenül azon a felületen kell megvalósulnia és megtörténnie, ami az elmúlt tíz évben jellemző volt, nem a kivonulást jelenti. Magyarra fordítva a szót, az elmúlt tíz-tízegynéhány esztendőben az volt a jellemző, hogy a gyakorlati képzések rendszere sokkal inkább az iskolai képzőhelyek keretei között történt meg, azért, mert egy átalakuló gazdaság keretei között, szűkülő piacgazdaság mellett a gyakorlati képzőhelyek rendelkezésre állása sokkal szűkebben volt jelen, mint ahogy ez adott esetben most vagy az elkövetkezendő időszakban megadatik. Ilyen értelemben tehát az nem volt baj, ha színvonalas iskolai tanműhelyek keretei között szerezték meg a szakmai tudásukat a fiatalok. De ha a lehetőség megadatik arra, hogy élő környezetben, tehát olyan helyzetben, ahol a munka ízét és a munka illatát is meg lehet szagolni, ott lehet ezt a tevékenységet elsajátítani, akkor nem baj, ha efelé orientálja az állam, hogy a gyakorlati képzés ilyen körülmények között történjen meg.

A másik gondolat: a kamarákról nagyon sok szó esik, szerintem feleslegesen sok szó esik ebben a történetben. Már csak azért is, mert a kamarák közjogi testületek, ilyen értelemben a kamarák sokkal inkább abban vannak jelen a szakképzés tekintetében, hogy cövekek leverése vonatkozásában szerepet vállaljanak, és nem abban, hogy effektív módon, közvetlen formában szerepet vállaljanak a képzések lebonyolítása tekintetében. Ilyen értelemben tehát az összeférhetetlenség kérdésköre nem áll fenn, sőt szükségszerűnek tartom a kamarák ilyenképpeni megjelenését.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 312 2003.04.14. 2:07  263-324

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném leszögezni és egyértelművé tenni mindenki számára, aki esetleg nem tudja, bár azt hiszem, mindnyájan tudjuk: a Szakképzési Alap nem ciklusfüggő, nem költségvetésiesztendő-függő. A Szakképzési Alap elég régóta működik Magyarországon, és remélhetőleg elég sokáig fog működni Magyarországon. A mai költségvetési állapot szerint is működőképes, jelzem. A Szakképzési Alap pont arról szól, hogy olyan típusú segítségeket nyújtson akár a munkaadókon keresztül a munkaadóknak a saját foglalkoztatottjai szakképzésének támogatásához, akár épp a tanulói jogviszony keretei között lévő szakmai sajátosságokat elsajátító fiatalok tekintetében, ami rendelhető az ő személyükhöz, de rendelhető bizonyos értelmű technológiai fejlesztési folyamatok kialakításához.

Ez a pénzeszköz, ami a Szakképzési Alapban rendelkezésre áll, egyébként centralizáltan és decentralizáltan is hozzáférhető, ilyen értelemben gyakorlatilag nem csak és központi pályázatokon keresztül, hanem direkt módon, megyékre lebontottan is élvezhető és utolérhető pénzeszköz. Ezenkívül vannak olyan normatív eljárási, támogatási rendszerek, amelyeken keresztül a szakképzés támogathatóságát meg lehet teremteni. Akik vállalkozók, gazdálkodó szervezetek vezetői, azok nyilván ezeket kellőképpen ismerik, de ha nem, akkor természetszerűleg ehhez a megfelelő segítséget nyilván a megfelelő fórumokon keresztül megkaphatják.

Összegezve egy mondatban tehát azt szeretném még egyszer megerősíteni, hogy a Szakképzési Alap nem kormányzati színezettől függő, hál' istennek, az elmúlt évtizedben Magyarországon, hanem minden, színétől független kormányzat mellett működő, és ez most is igaz, és az elkövetkezendő esztendőkben is az lesz.

Köszönöm szépen.

 

 

(19.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 128 2003.06.16. 2:05  127-134

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, mindegyikünk előtt ismert, hogy a munkaerőpiac elég ellentmondásos képet mutat, nemcsak most, hanem az elmúlt évtizedben is így volt ez. Igazából a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben, de a térségeken kívül is megmutatkoznak ezek a különbségek, akár területi vagy akár strukturális vonatkozásban mérhetők ezek. Azt gondolom, hogy ezeknek a különbségeknek a minimalizálódása elkezdődött a 2003-as esztendő első harmadában, hiszen több milliárd forint a mikro-, kisvállalkozások irányába munkahelyteremtés tekintetében döntéssel felruházottá vált. Mindezek a folyamatok abszolút pozitív ízűek, olyanok, amelyek segítik egyrészt a technológiai fejlesztések tovább-bővülését, másrészt a munkahelyek életre hívódását vagy éppen ezeknek a mikro-, kisvállalkozásoknak a további megerősödését és a későbbiekben történő létszámfelvevő-képességének a kialakulását. Ezzel együtt kósza hírek keltek lábra, amelyek riadtságot keltettek a vonatkozásban, hogy a források oldaláról korlátos a rendszer, és a munkahelyteremtésre nem lesz mód és lehetőség.

Kérdezem tehát miniszter urat, valójában mi a helyzet. A Munkaerő-piaci Alapot felügyelő tanács tud-e, akar-e, és miniszter úr tudja-e ezt a folyamatot segíteni, hogy források biztosítására kerüljön sor a későbbiekben is? Másodjára pedig, hogy mindaz, ami a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben meglévő különbségek minimalizálódására fordítható a döntéseknél, szempontrendszerek kialakításánál, figyelembe vevődik-e a későbbiekben is akképpen, ahogy ez elindult az elmúlt időszakban?

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 132 2003.06.16. 1:04  127-134

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! A kérdésem egyik részére adott válasza megnyugtató a számomra. A másik részét szeretném, ha viszontválaszában kibontaná, mármint azt, ami arról szólhat, hogy egy olyan halmozottan hátrányos helyzetű térségben, mint például Északkelet-Magyarország, lehet-e a későbbiekben, mondjuk, egy új pályázati kiírás keretei között olyan feltételrendszert megrajzolni, amely tekintetében akár ezek a mikro-, kisvállalkozások, példaként említem csak, akár a saját erőforrás oldaláról, akár a likviditási problémák megoldása tekintetében, akár a fedezet oldaláról kedvezményezett feltételek mellett juthatnak hozzá ezekhez a támogatásokhoz.

Azt gondolom, ez szükséges ahhoz, hogy azok a hátrányok, amelyek ma megvannak a munkaerőpiacon, minimalizálódni tudjanak, és a végkifejlet kapcsán pedig olyan foglalkoztatásbővüléssel párosuljanak, amelyek az országban kiegyensúlyozottabbá teszik a viszonyokat.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 34 2003.09.30. 4:51  17-98

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvény módosítását érintő törvényjavaslatot a tegnapi napon tárgyalta a bizottságunk; 12 támogató vélekedés mellett általános vitára alkalmasnak tartotta, 10 nem szavazat volt.

Amiért az általános vitára való alkalmasságot megerősítette a bizottságunk, annak hátterében valójában az húzódik meg, amiről államtitkár úr is szólt; éspedig hogy 2004-ben csökkennek az adók. Csökkennek az adók. Erre számtalan példát lehet sorakoztatni. Én csak azt szeretném felidézni, ami a kormányváltás időpillanatához mérten, illetve akár a tavalyi esztendőhöz mérten bekövetkezik a személyi jövedelemadó-teher tekintetében.

A kormányváltás időszakához mérten csak egy példát említek: a minimálbérhez igazítottan, ahhoz mérten 100 forint kereset mellett 24,5 forintos adóteherrel szemben jelen időszakban, jelen pillanatban 14,5 forintos adóteher terheli ezeket a 100 forintokat. Mi ez, ha nem mértékadó személyi jövedelemadóteher-csökkenés?

Az átlagkeresetek szintjén is hasonlóképpen csökkenések mutathatók ki és igazolódnak vissza. Ez ugyanúgy igaz 2003-ról 2004-re is, tehát az idei esztendőről a jövőbeli esztendőre vonatkoztatva is. Gyakorlatilag azzal az intézkedéssel, amellyel egyrészt a sávok szélesítését, másrészt a százalékpontok csökkentését tesszük meg, egyértelműen a 2004-ben befizetendő személyi jövedelemadó-terhek csökkenéséről lehet számot adni. Ez összességében mintegy 140 milliárd forintos nagyságrendet tesz ki.

Ez a törvényjavaslat egy igazságosabb közteherviselés irányába mozdul el. Ez nyilván azt jelenti számunkra, hogy a kisebb keresetekkel, jövedelemmel rendelkezőktől a lehetőségek szerint minél kevesebb elvonásra kerülhessen sor, a másik oldalról pedig az egyszerűsítés jegyében zajlik. Itt akár az eváról, akár sok minden másról is lehetne szólni.

A versenyképesség javítása mindezek mellett az, ami elsődleges fontossággal bír, hiszen a versenyképességen keresztül vagy annak a megtartásán, fokozásán keresztül lehet a hozamtermelés képességét növelni, és ez adhat újra módot és lehetőséget akár a szociális, akár a másfajta, nehezebb sorsban lévő emberek számára történő pozitív elmozdulásra. Itt lehetne megint csak sok mindenről szólni. Az szja dolgairól szóltam, valamint arról, hogy a társasági adó 18 százalékról 16 százalékpontra csökken, vagy épp a beruházási és fejlesztési adókedvezményekről, ezáltal a beruházások, fejlesztések ösztönzésének a dolgáról, akár az adózás előtti nyereség 25 százalékos mértékének gyakorlatilag az adómentes fejlesztési tartalékba való helyezéséről, vagy a veszteségelhatárolás korlátlan ideig történő tartásáról, leírásának korlátlan idejéig való megvalósításáról. Sok-sok egyéb más kiegészítés is hozzátartozik ehhez a dologhoz. Ezeket mérlegelte a bizottságunk, és a bizottság 12 igen szavazata mindezek alapján fogalmazódott meg.

Egy mondatban összegezve azt tudnám megfogalmazni bizottságunk többségi véleménye alapján, hogy a 2004. esztendő, bár a prognózisok szerint nem azon esztendők közé tartozik, amelyek az elmúlt tíz-tizenegynéhány esztendő legdinamikusabban fejlődő évei, de mégis az adóelvonás vagy az adórendelkezések alapján olyan visszaigazolódással párosul, amely az emberek számára nem negatív, hanem pozitív, a zsebekben maradó pénzek növekedésével párosul. Mint ahogy említettem, a személyi jövedelemadó-terhek csökkentésén, az adóelvonás mértékének a csökkentésén keresztül ez mintegy 140 milliárd forintos nagyságrendet jelent.

Bizottságunk pozitív, 12 igen szavazatos véleménye mindezeknek az összefüggéseknek a rendszerében alakult ki.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

(10.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 72 2003.10.07. 2:02  33-227

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Egy picit más irányból közelíteném ezt a kérdést, akár a környezetterhelési díj, akár pedig az energiaadó tekintetében.

Ha kicsit elgondolkodunk azon, hogy hogyan is néz ki ma a környezetünk, akár a levegő, akár a víz, akár a talaj szennyezettségét érintően, akkor talán nem kétséges az, hogy bizonyos értelemben szabályozni és befolyásolni kell azokat a folyamatokat, amelyek egyre inkább lábra kapnak, mármint azt, hogy elpusztíthatjuk a magunk körül lévő környezetet büntetlen módon. Azt gondolom, hogy ha a büntetlen módon történő elpusztításhoz hozzáillesztetten a környezetterhelési díj kiszabására sor kerül, akár a pontszerű kibocsátók, akár a nagyobb területeket felölelő kibocsátók vonatkozásában, akkor ez mindenképpen arra serkenti a kibocsátókat, hogy vagy ne tegyék ezt, vagy korlátozzák a tevékenységüket, vagy olyan eszközöket használjanak, amely eszközök használatával a környezet terhelése csökken. Ezáltal ilyen értelemben a rájuk kirótt mértékek, díjak mértéke, nagyságrendje is csökken.

A másik aspektusa, hogy ha egy rövid rápillantást teszünk az energiaadó vonatkozásában, akkor úgy gondolom, az energiaadó kérdése gyakorlatilag arra is ösztönözheti a vállalkozásokat, hogy az energiafelhasználásukat racionalizálják.

 

(12.10)

 

Ha az energiafelhasználás racionalizálódik, akkor ennek nyilván egyértelmű következménye az, hogy az adott cég, vállalkozás versenyképessége is növekszik. Ha ez mind így, kompletten igaz, és nemcsak az az egyutas eljárás van, amiről képviselőtársaim szóltak az előbb, akkor ez egyértelműen nem a költségek és az áthárított nagyságrendek növekedéséhez vezet.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 88 2003.10.07. 2:09  33-227

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Két dolgot szeretnék röviden mondani. Ez a két dolog pedig talán szorosan össze is függ egymással.

Most, az előbbi felszólalás kapcsán megvilágításra került az, hogy ez mit jelent depressziós térségben működő vállalkozások számára. Persze, terhet jelent, hiszen minden adó terhet jelent, csak szeretném hozzátenni, egy példával élve: amikor a csökkent vagy éppen megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásáról esik szó, akkor annak a foglalkoztatottsági körnek a foglalkoztathatóságát kétféleképpen is lehet motiválni. Nyilván lehet úgy is, hogy terheket rovunk ki, adóterheket, befizetési terheket, meg lehet úgy is, hogy motiválunk, tehát kedvezményeket biztosítunk a foglalkoztatottsághoz. Azt gondolom, mind a kettőnek van helye és szerepe, ugyanúgy, nemcsak a foglalkoztatás tekintetében, hanem akár a környezetvédelmi jellegű kérdések vonatkozásában is.

A példát ott folytatom, hogy akkor, amikor a környezetterhelési díjról beszélünk, mellette a kormány 2004. évre szóló adópolitikájában beruházási adókedvezményekről vagy éppen olyan folyamatokról, amelyek a nyereség befizetését megelőzően a 25 százalékos mérték adómentesítettségéről szólnak akkor, ha a fejlesztés irányába mozdítjuk a folyamatokat vagy a veszteség elhatárolásáról, amelynek az időtartamát gyakorlatilag hosszú távon ki lehet tolni... - ezek mind-mind két oldalon jelennek meg, és a két oldal egymásra hatása mellett alakítják ki a végkifejletet.

Magyarra fordítva a szót: azt szeretném érzékeltetni, hogy meggyőződésem szerint egyrészről mindenképpen szükséges az, hogy akár a környezetvédelmi jellegű dolgok megoldása érdekében a terhelési díjak kivetítésére is sor kerüljön, másrészről pedig olyan kedvezmények biztosítására kerüljön sor, ami segíti a folyamatok pozitív irányba való mozgását. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)

Köszönöm szépen, elnézést. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 96 2003.10.07. 2:09  33-227

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Megpróbálok az intelemre figyelve még egyszer nem szót kérni, ezért megpróbálom azt a fajta gondolkodásmódot, amit az előzőekben is érzékeltettem, nagyon röviden felvázolni. Nem a pénz és a forint oldaláról közelítem meg feltétlenül és csak a dolgokat, hanem azt mondom, hogy az az élő környezet, amely körbevesz minket, nem mindegy, hogy az idő előrehaladtával hogyan és milyenképpen alakul. Akár a levegő, akár a víz, akár a talaj szennyezettsége nem mindegy, hogy a következő generációt hogyan és miképpen érinti meg. Azok a terhelések, amelyek érték ma, érték a múltban és érik vélhetően a jövőben is a környezetünket, mértékadó módon kihatnak az utánunk jövő generáció életére is.

Éppen ezért nem tartom torznak azt a fajta logikát, hogy mindenfajta olyan eszközt használjunk, amely a kibocsátás, a környezetterhelés tekintetében fékként hat. Egyetértek persze azzal, amit Lenártek úr mondott, hogy adott esetben ez igen nagy terheket is róhat bizonyos kibocsátókra vonatkozón, ezért nyilván a másik aspektusát is nézni kell a dolognak, ha már a pénzről beszélünk, ez pedig az, hogy hogyan lehet másik oldalról segíteni ezeket a vállalkozásokat.

Csak a példa kedvéért említem: ha másról nem beszélek, csak a társasági adó 18-ról 16 százalékra történő csökkentéséről, akkor lehet, hogy ezt a példát is érdemes kiszámítani, nem csak azt, amit Lenártek úr kiszámolt, és még rakhatnék mellé más ilyen kiegészítő gondolatokat, és valószínűsíthetően akkor más a dolgok egyenlege. Ezzel együtt persze azt kell mondani, hogy bizonyos kibocsátók számára, főleg akik a környezetüket nagymértékben szennyezik, ez jelentős károkat okoz, ez jelentős terheket hoz. Ez a célja a dolognak: a kibocsátás tekintetében csökkenteni kell - megszüntetni nem lehet, de csökkenteni kell - a terhelést.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 60 2003.10.13. 3:04  59-64

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Magyarországon nemcsak most, az elmúlt esztendőben és a jövőben is a munkahelyek megtartása és a munkahelyek teremtése a fontos kérdések közé tartozik. Azt gondolom, hogy amikor visszatekintünk az elmúlt évtizedre, és látjuk azt, hogyan és miként alakult a munkaerőpiac, akkor nagyon fontos ezzel a kérdéskörrel foglalkozni, és nem véletlenszerű, hogy a miniszter urat is e tekintetben szólítom.

A dolog lényege talán, ha visszatekintünk, akkor látható, hogy néhány esztendeje, 1993 volt az az időpillanat és az az időszakasz, amikor is a foglalkoztatás tekintetében mély válság volt az országban. Voltak még hullámok, de nagyjából azt lehet látni, hogy mára, 2003-ra a foglalkoztatás tekintetében alapvetően stabilizálódott a helyzet. Azt lehet látni, hogy a mikro- és kisvállalkozások megfelelő támogatásokat kapnak, például a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumon keresztül is több milliárd forintos nagyságrendet, és szerencsés, hogy ezek a pénzek nem elapadó jellegűek, hanem újra megismétlődő jelleggel igénybe vehető pénzforrások.

Igazából, ha a munkaerőpiac helyzetét nézzük, akkor látható, hogy a foglalkoztatottak száma - az ellenzéknek bármennyire is nem tetszik, és másról beszél - folyamatában, időről időre, bázishónapokról bázishónapokra viszonyítva növekszik. Azt lehet látni, hogy az inaktivitás mértéke ebben az országban mértékadó módon csökken. Márpedig, ha ez így igaz, hogy a foglalkoztatottak száma nő, és az inaktivitás mértékadó módon csökken, ennek kapcsán pedig az inaktívak a munkaügyi regiszterekbe mennek azért, mert azt remélik, hogy támogatások eredményeképpen a munka világát megtalálják, illetve közvetlen formában foglalkoztatottá válnak, akkor semmiképpen sem válságos a helyzet. Sőt, azt mondhatjuk, hogy a helyzet alapjaiban jó, hiszen a foglalkoztatottak száma nő, és a produktumot előállítók mértéke, nagyságrendje is halmozottan emelkedő tendenciát mutat. Összességében persze mindezek a folyamat elvárt végkifejletét nem elégítik ki. Nyilvánvaló, hogy új források megjelenítése, a vállalkozások irányába történő telepítése szükségszerű.

Kérdezem tehát ezért a miniszter urat, hogy hasonlóképpen, mint ahogy 2003 első felében ez igaz volt, még most, az év hátralévő időszakában a mikro-, kis- és középvállalkozások juthatnak-e új forrásokhoz, amelyekkel stabilizálni tudják, vagy éppen a munkahelyek számát tudják növelni. És ha igen, akkor a döntéshozók részéről az irányban születnek-e a döntések, hogy az országban lévő halmozottan hátrányos helyzetű térségek kedvező preferenciát élvezhetnek e tekintetben?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 64 2003.10.13. 1:01  59-64

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Alelnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Örömmel veszem a miniszter úr szavait, ami arról szól, hogy pozitív folyamatok zajlanak az országban. Örömmel veszem már csak azért is, hiszen látom azokat a forrásokat, pénzügyi és egyéb más energiaforrásokat, amelyek ennek érdekében megmozdultak az elmúlt másfél esztendőben.

 

(14.40)

 

Mindezek mellett, hogy ezek a pozitív folyamatok kézzelfoghatóak, mindenképpen igénylem azt, és nem vagyok ezzel egyedül, hogy a források felhasználása tekintetében bővülő jellegű kasszával rendelkezzen a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium e tekintetben, és a hálózattal, ami a munkaügyi központokon keresztül a munkahelyek megtartását és a munkahelyek teremtését szolgálja.

Másodszor pedig, a miniszter úr válaszából is kitűnt, és ezért a válaszát el is fogadom, ami azt alapozza meg, hogy szem előtt tartja a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű térségek problémáinak a kezelését.

A válaszát köszönöm és elfogadom. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 189 2003.10.13. 10:12  172-194

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Akkor, amikor a felnőttképzésről beszélünk, személyes megítélésem szerint nemcsak és kizárólag a felnőttek képzéséről szólunk, sokkal többről szólunk. Akkor szólunk arról, hogy egy országnak hogyan alakul a várható versenyképessége a későbbi időszakban, akkor szólunk arról, hogyan alakulhat a foglalkoztathatóság kérésköre, hiszen azáltal, hogy a felnőttek minél szélesebb köre magasabb képzettségi szintet, tudást birtokol, természetszerűleg, mint említettem, a foglalkoztathatóság mértéke, nagyságrendje vagy éppen a termelt hozam mikéntje is kialakul, pozitív irányba formálódik. Ilyenképpen a mindenkori nemzeti fejlesztési célok, célkitűzések kérdése is vagy ennek a realizálódása is nyilván megfogható.

Ilyen értelemben, azt hiszem, talán úgy kell kezdenem a mondandóm, hogy a felnőttképzés igazából talán teljes körű társadalmi támogatottságot kell élvezzen, nem tekinthető ez másnak, mint közügynek. Közügy az előbbiekben érintett dolgok és még sok minden egyéb más, nem említett dolog okán is. Azt hiszem, úgy gondolom, hogy a felnőttképzés intézményrendszere mára elég jól kialakult. Az Országos Felnőttképzési Tanácson keresztül vagy épp a FAT-on, tehát a Felnőttképzési Akkreditációs Testületen keresztül mind-mind olyan intézmények vannak ma jelen, és elég jól lehatárolt intézkedési jogkörrel, hatáskörrel, ami egyértelműen szolgálja a felnőttképzés minőségi megvalósulását. Ezek közé tartozik a Nemzeti Felnőttképzési Intézet is.

Úgy gondolom, hogy amikor ebben az országban a foglalkoztatható emberek körén belül durván 650-700 ezer fő azok száma, akik szakképzetlenek, akkor talán nyugodtan mondhatom azt, hogy a felnőttképzés szükségszerűsége nem megkérdőjelezhető dolog. Úgy gondolom, ha a hátrányos, valamilyen fogyatékkal vagy megváltozott munkaképességgel küzdő emberek száma is együttesen meghaladja ezt a nagyságrendet, és valójában az aktív foglalkoztatotti létszámon belül a részarányuk, mármint az ő saját körükön belül a 62 százalékos mértékét érinti azoknak az embereknek, akik ebbe a körbe esnek, akkor megint csak a speciális felnőttképzési kérdéskörök fontosságáról mindenképpen szót kell ejteni.

Ilyen értelemben talán azt lehet rögzíteni, hogy amikor felnőttképzésről beszélünk, akkor társadalmi hozam-, haszontermelésről, versenyképesség-növelésről, foglalkoztathatósági szint emeléséről és bizonyos speciális helyzetek kezeléséről is szólunk. Úgy ítélem meg, hogy ez a törvénytervezet abba az irányba halad, ami megpróbál teret nyújtani arra vonatkozóan, hogy a gazdálkodó szervezetek, vállalkozások, munkáltatói igények kielégülésével is párosuljon.

Gyakorlatilag az akkreditációs folyamatok rendszere, és minden más törvénymódosítás, amely a törvénytervezetben szerepel, tisztább helyzetképet kíván teremteni a mainál. Mondok két példát erre; Sági úr ugyan most már nincs a teremben, de az előbb említette, szerettem volna, ha ő is hallja, de biztos beszélünk majd még egymás között erről, hogy miért is kell másfél év után hozzányúlni, foglalkozni ezzel a kérdéssel. A példa a következő.

A mostani törvénytervezetben benne foglaltatik, hogy olyan, nem üzletszerű belső képzések lefolytatása tekintetében, ahol a vállalkozások keretei között fontosnak tartják azokat a belső képzéseket, amelyeket meg kívánnak valósítani, azokat akkor is meg lehessen tenni, és azokhoz akkor is támogatottságot, pénzügyi kondíciókat lehessen szerezni, hogyha ezek nem akkreditációs keretek között zajlanak le. Miért is van erre szükség? Azért, mert az élet nem feltétlenül azt kívánja meg, hogy akkreditációs programok vagy akkreditációs szervezetek vitelezzék ki a képzéseket, hanem azt kívánja meg, hogy az adott munkakörnyezetben a megfelelő technológiai váltásokhoz hozzáillesztett tudás átadására kerüljön sor. Ezáltal munkahelyek megtartásáról lehet gondoskodni, olyan helyzeteket lehet teremteni, amelyek stabilizálják a kialakult állapotot, tehát a munkavállalók érdekeit szolgálja.

A felnőttképzés egyébként meggyőződésem szerint a munkavállalók és a munkaadók érdekeit is szolgálja, a munkavállaló számára biztonságot adhat, hiszen a munkavállalók közötti versenyben a szakmai potenciálja nő az adott embernek, másik oldalról a munkaadó számára pedig, nyilván azáltal, hogy magasabb, akár elméleti, akár szakmai gyakorlati tudással bír valaki, nagyobb hozamtermelő képességre tehet szert.

De ugyanígy említhetnénk gyakorlatilag a nyilvántartás tekintetében azt a helyzetet is, amely bizonyos értelemben a szankcionálás címszavával illethető, és sokak részéről támadási felületként fogalmazódik meg. Miért kell szankcionálni? Miért nem csak motiválni kell? Hiszem és vallom, hogy minden vonatkozásban a kettő normális egymás mellett működtetése, mármint a motiválás és a szankcionálás szükségszerű. Szankcionálni azért kell, mert adott esetben nyilvántartásba sem vett szervezetek, mondhatni “kóklerekö mások kárára, mostani vagy leendő munkavállalók kárára olyan folyamatokat vitelezhetnek ki, ami a későbbiekben gazdasági veszteséget jelent az érintetteknek, és semmifajta pozitív hozamot a későbbi foglalkoztatók számára nem biztosít.

 

 

(17.40)

 

Vagy éppen azért, mert ugyan lehet, hogy valaki nyilvántartásba veteti magát, akkreditálja magát bizonyos területeken, de mindezek mellett egyéb más formában és egyéb más utakat járva az akkreditáción kívüli tevékenységet folytat, olyat, amire nem jogosult. Természetes és szinte törvényszerű, hogy ezekben az esetekben a konzekvenciákat le kell vonni, hogy ezekben az esetekben adott esetben szankcionálni is kell. Úgy gondolom, hogy ez ad egy tisztább helyzetképet, és ez ad módot és lehetőséget arra, hogy a jogkövető magatartás érvényesülhessen.

Itt kell megemlíteni azt is, ami az akkreditációhoz szervesen és szorosan kapcsolódik, hogy megalakul, kialakul annak a jogorvoslati lehetőségnek a rendszere, amely a FAT által hozott döntéseknek a fellebbezésével párosulhatna. Maga a miniszter gyakorlatilag újabb eljárási folyamat keretei között végignézheti, rátekinthet, új döntést szülhet szakértők bevonása mellett. Azt gondolom, hogy ez mind azt a célt szolgálja, hogy megalapozott, jó és a munkavállalók és a munkaadók érdekeit szolgáló döntések szülessenek.

Tehát összességében azt lehet ezzel kapcsolatban elmondani, hogy az átláthatóság és az ellenőrizhetőség kérdésköre nyilván fontos. Persze, nem ez a legfontosabb, hogy valamit szankcionálni lehessen, hanem sokkal inkább fontos az, hogy érdekeltséget lehessen teremteni annak érdekében, a vonatkozásban, hogy lehetőség szerint minél többen motiváltak legyenek az új ismeretek megszerzésére. Miért mondom ezt? Azért, mert ha a korábbi esztendőkre visszatekintünk, akkor azt lehet látni, hogy Magyarországon évente mintegy 200-250 ezer fő között mozgott azoknak a száma, akik a felnőttképzés rendszerében részt vettek; 200-250 ezer ember. Ha belegondolunk csak a mai állapotba, abba, hogy ma Magyarországon 3 millió 900 ezer és 4 millió között mozog, pulzál folyamatosan a foglalkoztatottak száma egy lassú, de emelkedő trend mellett, akkor azt lehet mondani, hogy ha mindenkire folytatólagosan rotációs elv alapján kerülne sor, akkor 16-18-20 év után szerezhetne új ismeretet az adott munkavállaló. Gondoljuk el, mit jelent az új ismeret szerzése, amit 16-18 év után szerzünk meg! Mennyi a tudásnak a felezési ideje? Mindnyájan tudjuk, hogy az amortizációja a megszerzett tudásnak nagyon gyors. 3-4-5 év alatt gyakorlatilag a felezési idő megfogalmazható. Ha pedig ez igaz, akkor nyilván arra kell alapot teremteni, helyzetet biztosítani, helyzetet adni, hogy minél szélesebb körben, nagyobb érintettség mellett kerüljenek be az emberek minél rövidebb időn belül az új ismeret megszerzésének keretei közé. Magyarra fordítva a szót, évente legalább 700-800 ezer embernek ahhoz a felnőttképzés rendszerébe be kellene kerülni, hogy 5-6 évente legalább az új ismereteket megszerezhesse, amivel a saját pozicionális helyzetét is meg tudja erősíteni a munka világában, ott, ahol a munkaadónak meg kell felelni, ott, ahol a munkavállalók versenyében is helyt kell állni.

Összességében tehát azt tudnám mondani, hogy a minket ért egész életen át tartó tanulás kényszere, kényszeredettsége bizony végigkíséri az életünket, és talán az a jó, ha minél szélesebb körben a társadalom tagjaiban megpróbáljuk ezt tudatosítani és bennük ezt elfogadtatni, megerősíteni azt, hogy mindaz a megszerzett tudás, amit ők felhalmoznak, a saját hasznukat is és a nemzet hasznát is magában hordozza. Éppen ezért mindegyiküket arra biztatom, hogy ennek a szellemében a társadalmi elfogadottságát növeljük az élethosszig tartó tanulás kérdéskörének.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 30 2003.10.21. 2:05  17-57

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Rövid a hozzászólás időtartama, ezért részletekbe nem megyek, csak néhány alapmomentumot szeretnék megvillantani.

Amikor szakképzési hozzájárulásról, képzésfejlesztésről beszélünk, akkor a legfontosabb hangsúlyt az kell, hogy kapja, hogy a gazdaság szerepvállalói minél érdekeltebbek legyenek a tekintetben, hogy ebben intenzív szerepet vállaljanak. Az elmúlt tíz-tizenegynéhány esztendő bebizonyította azt, hogy ha a kellő érdekeltség nincs meg, akkor hogyan és miképp rendeződnek át a folyamatok, az intézmények keretei között mennyire dominánsan nő a szakképzéssel való foglalkozás akár a gyakorlati képzés tekintetében is; és bebizonyosodott a másik oldala is, hogy bizonyos értelemben a piac fogadókészsége a kibocsátott szakmai képesítéssel bíró fiatalok tekintetében pedig mennyire válik korlátozóvá. Ezért nem véletlenszerű az, hogy lehetőség szerint minél mélyebben és minél nagyobb mértékben be kell vonni a gazdálkodó szervezetek képviselőit e tekintetben. Úgy gondolom, ehhez minden olyan részletkérdést, ami az anyagköltség elszámolásával kapcsolatos, vagy éppen bármi mással, ami könnyíti a gazdálkodó szervezetek szerepvállalását, meg kell teremteni.

A másik oldalról nézve pedig - bár jelen pillanatban Kuzma úr nincs bent, de azért mindenképpen szeretném megfogalmazni - a pénzeket nem az iskolákba kell helyezni. Nem azt mondom, hogy az iskolákba nem kell helyezni. Én azt mondom, hogy a pénzeket, a forrásokat oda kell helyezni, és lehetőség szerint a motivációs alapot abba az irányba kell megteremteni, ahol ennek a legnagyobb a hasznosultsága. Tehát ha a gazdálkodó szervezetek kötelékei között történik meg ez így, akkor oda, ha az intézményi, iskolai keretek között, akkor pedig oda. Nem szabad direkt módon meghatározni a pénzek felhasználásának ilyeténképpeni irányát.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 34 2003.10.21. 2:03  17-57

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Rózsa úr engem is szólásra indított. Valójában, amikor azt mondotta, hogy a pénzek felhasználását, annak a hatékonyságát is ellenőrizni, monitoringozni kell, akkor ezzel teljesen egyetértek. Már csak azért is, mert bebizonyították az elmúlt esztendők, hogy egy más munkaerő-piaci környezetben, másfajta igénnyel párosuló kibocsátás gyakorlatilag megfogható, de a szakmai végeken, mármint a képesítések megszerzését érintően ez nem igazolódott vissza az elmúlt években. Sajnos ma nagyon sokan vannak szakmai képesítéssel a kezükben olyan emberek, akik a munkaerőpiac számára nem fogadhatók vagy nehezen fogadhatók. Ezért mindenképpen célszerű az, hogy azok a folyamatok erősödjenek fel, ahol a munkaerőpiac visszaigazolódása a forrás felhasználásával kapcsolatos.

Ezért látom én másképpen, mint Püski úr, a dolgokat a tekintetben, hogy mondjuk, az Országos Képzési Jegyzéken keresztüli vagy azon kívüli képzések tekintetében miért kell, hogy a munkaerőpiac szerepvállalói, a munkaügyi központok ott legyenek. Egyébként ott voltak eddig is az OKÉV-ek, csak az átrendezés kapcsán a munkaügyi központok kapják vissza ezt a fajta jogosultságukat. Azt hiszem, azért - hiszen ez jó jelző értékkel bír -, mert nekik alapvető információjuk van a gazdaság szerepvállalóin kívül a tekintetben, hogy milyen irányba érdemes, célszerű, szükségszerű képezni. S ha ezeket a háttérintézményeket ilyeténképpen bekötjük a döntések meghozatalába, akkor nagymértéken segíthetjük azt, hogy olyan belső irányultságú képzések hívódjanak életre, amelyeknek a hasznosultsága a társadalom számára, a gazdaság számára minél nagyobb mértékű.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 38 2003.10.21. 2:05  17-57

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár úr! Képviselőtársaim! A dolog lényege igazából a Püski úr által elmondottakban visszaigazolható vagy megfogható. Azt hiszem, hogy - még egyszer hangsúlyosan - az iskolákat nem elmarasztalás illeti az elmúlt tíz évben vállalt szerepvállalásukért, hanem dicséret. Ha viszont a gazdaság működik, mozdul, és a gazdaság igényei megmutatkoznak egyrészt a kibocsátás tekintetében, másrészt a szakmai képzés felvevő képessége vonatkozásában, akkor nagy valószínűséggel a célszerűség abba az irányba mutat, hogy a gazdaság szerepvállalóinak teret és helyt adjunk, e tekintetben nem kizárva azokat a jól működő és jól funkcionáló iskolákat, amelyek a gyakorlati képzésekben mértékadó és pozitív szerepet vállaltak fel ezen időszakig. Tehát a kettő egymásmellettisége az, ami megítélésem szerint leginkább előreviszi a folyamatok alakulását.

Ami a kifogásokat illeti, nem kívánok mindenre reflektálni, csak azt szeretném megerősíteni, hogy látható módon nem szétválik, hanem összezár a felnőttképzési törvény vonatkozásában a dolog. Ha már mást nem, csak egy példát mondok: a szabad források, tehát amikor a kötelező vagy a megválasztható formában történő pénzek felhasználása után maradványok vannak, befizetési kötelezettségek vannak, akkor gyakorlatilag a befizetés utáni szabad forrásrész 60 százaléka egyrészt helyben marad, másrészt pedig a 33 százaléka, az egyharmada gyakorlatilag a felnőttképzés irányába tolódik át.

Tehát van egy szerves együttélés a szakképzés, a szakmunkásképzés és a felnőttképzés viszonyrendszerében, és ez nem is lehet másképp, hiszen a képzés nem választható durván szét ilyen értelemben, hiszen a 14 éves korban elkezdett képzésnek nem 17-18 éves korban van vége vélhetően, hanem hosszú távon, egy életet kísér át.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 42 2003.10.21. 2:12  17-57

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az előbbi megszólalás kapcsán csak annyit szeretnék mondani, hogy a szakképzési hozzájárulás tekintetében felhasználható pénzeket nem mozgatja senki. Ezek a pénzek indíttatások alapján mozdulnak meg. A munkaadók eldönthetik, hogy a befizetési kötelezettségeiknek hogyan tesznek eleget, akár akképpen, hogy a saját berkein belül foglalkoztatottak, akár akképpen, hogy az intézmények, iskolák keretei között tanulmányukat folytatók számára adják-e át a forrásokat, vagy éppen tárgyiasult formában eszközöket adnak át.

 

(10.50)

 

Ami jó ebben, hogy most már a könyv szerinti értéken lehet átadni ezeket az eszközöket. Ezzel azt szeretném érzékeltetni, hogy a pályát nem kívülről rajzolják. A pálya meg van rajzolva, és a befizetési kötelezettségekkel bírók pályán belüli szabadságfoka gyakorlatilag adott. Saját maguk dönthetnek a pénzek mozgatásának irányáról. Ez az egyik dolog.

A másik dolog, ami, még egyszer hangsúlyozom, a szakképzés tekintetében elengedhetetlenül fontos, az, hogy piackonform legyen. A piackonformitás nem azt jelenti számomra, hogy azt csak a gazdaság szerepvállalói tudják végigvinni, az jelentheti azt is, hogy intézményi, iskolai keretek között is meg tud ez valósulni, természetesen akkor, ha a jelen vagy a jövő piaci igényeit számba veszik, arra alapulva folytatják a képzés mikéntjét.

A harmadik: a szakképző intézmények bevételeit illetően sokágú a dolog, önkormányzati fenntartói pénzforrások is vannak - egyébként inflációsráta-értéket meghaladó mértékben kerülnek finanszírozásra emlékképeim szerint az önkormányzatok a jövő esztendőben -, de akár a szakképzési hozzájárulást érintő pénzek utolérése tekintetében, vagy éppen a Munkaerő-piaci Alap keretei között lévő, pályázható pénzforrások tekintetében, és még sok minden tekintetben ilyeténképpen nem egy szálon, hanem sok szálon függő a dolog.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 50 2003.10.21. 2:02  17-57

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A Borkó Károly képviselőtársam által elmondottakat pozitívnak tartom, már csak azért is, mert a célkitűzéseket helyénvalónak ítéli. Mindezzel együtt szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy amikor növekvő munkanélküliségről beszél e gondolatokhoz hozzáillesztetten, akkor nem baj az sem, ha a növekvő foglalkoztatás kifejezést is használja, mert komplexen így igaz a kép. Igaz, hogy a munkanélküliség növekedése mértékében jóval alulmúlja a foglalkoztatás bővülésének a kérdéskörét, de így már a tényszerűséget is az asztalra tesszük. Ez pedig azért fontos, mert minden képzésnek, így a szakképzésnek is az a célja, hogy az emberek lehetőség szerint minél nagyobb mértékben foglalkoztathatóvá váljanak, és hogy minél nagyobb hozamtermelő képességgel is bírjanak. Mindezeket szolgálják azok a célok, amelyek egyrészt a forrásdecentralizálást, másrészt a társfinanszírozási lehetőségek bevonását hordozzák magukban.

Pichler úr mondandójához pedig azt szeretném hozzátenni, hogy az intézmények tekintetében, az intézmények védelme érdekében fontos - ezt Kuzma úr is használta -, hogy ne működésre, hanem fejlesztésre használják fel azokat a forrásokat, amelyek fejlesztésre valók, hiszen a szakképzési hozzájárulás nem arról szól, hogy működési költségek finanszírozását szolgálják, hanem arról szól, hogy a fejlesztési háttér erősödjön, hogy ezen keresztül is olyan alapot biztosítsunk a szakképzésben részt vevők számára, amin keresztül a majdani szakmai képesítésének megszerzése olyan tudástöbblettel párosul, amit a munkaerőpiacon jó hatásfokkal, hatékonysággal tud visszaigazolni és ezáltal hozamot termelni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 56 2003.10.21. 2:03  17-57

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Horváth úrnak nagyon sok értékes gondolata volt az én meglátásom szerint, mindezekkel együtt konstruktívnak tartom azért is, mert a mellette ülő Kuzma úrral is vitatkozik, amikor nem ért egyet, mondjuk, hogy a szakmán belül maradjon a pénz címszóval hogyan is alakuljanak a kérdések, de nem is ez a fontos.

Talán két dolog, amire még szeretnék rávilágítani: sokat forszírozzák azt közülünk is, hogy a nyelvi képzés, a nyelvismeret miért is és mennyire fontos. De azért azt lássuk, hogy a szakképzési hozzájárulás nem feltétlenül erről szól. Azt persze hozzá kell tennem, hogy minden lehetőséget, forrást meg kell ragadni annak érdekében, és az ars poeticám e vonatkozásban ugyanaz, hogy úgy készítsük fel a fiatal generációt, hogy minél inkább a munkaerőpiac igényeihez illesztetten tudjon megfelelni, tehát ezért a nyelvi készségei is olyanok legyenek, amelyek az elvárásokhoz hozzáillesztettek.

Most már azért szerencsére elég intenzív a betelepülő tőkeerős cégek nagysága is. Ezek, ha nem is perfekt nyelvi tudással felruházott szakmunkásokkal szembeni igényeket fogalmaznak meg, de azért nem baj, hogyha az alapkészség szintjén megvan a megfelelő beszélőkéje az adott szakmai képesítéssel bíróknak. Ami legalább ilyen fontos, az az, hogy ha szakképzésről, szakképzési hozzájárulásról beszélünk, akkor arra is figyeljünk oda, hogy ezek a források segítsék azt is, hogy bizonyos értelemben a rokon szakmák vagy az olyan típusú szakmák elsajátításának, magas szintű gyakorlásának az alapja megrajzolódjék, ami ahhoz elengedhetetlenül fontos, hogy a szakmai képesítéssel bíró ember kellő mobilitással bírjon. Ma Magyarországon rengeteg reprezentatív mintavételezés mutatja, hogy az egy szakmával bíró emberek korlátok közé szorítottak, ezért lehetőség szerint tágítani kell ennek a körét, és ezt támogatni kell.

Köszönöm szépen, elnök úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 72 2003.10.21. 2:09  65-87

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Mindenképpen fontosnak tartom azt, hogy ez a folyamat elindult. Az, hogy egy egységes munkaügyi nyilvántartás épül fel újra Magyarországon, eredmény, hiszen a nyomkövetés lehetőségét adja meg mindenki számára. ’92, a munkakönyv megszűnése - megéltük ezt a tíz évet, tudjuk, látjuk, hogy milyen negatív értelmű hozadéka van ennek a történetnek. Szükségszerű, persze helyzethez igazított, a mai sajátossági jegyekkel megáldott egységes nyilvántartási rendszert kell felépíteni; olyat, ami kellően rugalmas, ami a szereplők számára megfelelő hozzáférési lehetőséget biztosít, mint ahogy Béki Gabriella az előbb is említette. Fontos, hogy maga az érintett, a munkavállaló bármikor, és nyilván természetes, hogy csak a saját adataihoz hozzáférhessen. Ezt a feltételrendszert ki kell alakítani és meg kell teremteni.

Számomra a legfontosabb az, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács megalapozottnak, támogatandónak, a munkavállalói oldal támogatandónak, a munkaadói oldal pedig olyannak ítélte, amelyet elfogadhat, amely irányába kifogást nem emel. Tehát gyakorlatilag mindenki, minden szereplője a munka világának úgy ítéli meg, hogy ez az egységes munkaügyi nyilvántartási rendszer szükséges. Nem véletlenszerű az, hogy így ítéli meg, hiszen a kiszámíthatóság alapját teremti mindez meg, illetve az ellenőrizhetőségét, és a munkaadók is érdekeltek abban, hogy az ellenőrizhetőség vonatkozásában és a hálón azok, akik csak lefölöznek, fennakadjanak. Hiszen mindaz, aki az asztalra úgymond nem tesz, de onnan lefölöz, gyakorlatilag más tisztességesen üzemelő és működő munkaadói köröknek a hátrányára cselekszik.

Nem véletlenszerű tehát, hogy a munkaadói körök sem emeltek kifogást e vonatkozásban. Azt hiszem, hogy ez a lényege a történetnek, és ha a társadalom ilyen értelemben vett szerepvállalói ezt támogatják, akkor ez a parlament számára is mindenképpen ajánlás jellegű.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 76 2003.10.21. 2:04  65-87

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Balsay úr utolsó gondolataival folytatnám vagy kezdeném a mondandómat. Mivel egyetértés van közöttünk, ezért ezt is szeretném megerősíteni. Bár ő ambivalens érzésekről beszélt, én mindezek mellett azt mondanám, hogy az, ami az egységes nyilvántartási rendszeren keresztül a fekete- vagy szürkefoglalkoztatás tekintetében kényszerítő hatásként vélhetően érzékelhetővé válik, az mindenképpen szerencsés és jó folyamat lesz.

Ezt alátámasztja - még egyszer hangsúlyozom - az OÉT-n belül a munkaadói képviseletek álláspontja is, de szeretnék példát mondani arra is, hogy korábban, még akkor, amikor a törvénytervezet jelenlétéről szó sem esett, évekkel ezelőtt munkaadói szervezetek önmaguk generálták azt a folyamatot, hogy célszerű és jó lenne az, ha összefogás lenne az államigazgatás, hivatali szféra és a gazdálkodó szféra tekintetében abban a vonatkozásban, hogy fellépjenek a piacon nem tisztességesen jelen lévőkkel szemben vagy a nem legálisan foglalkoztatókkal szemben. Mára megérett a helyzet ilyen értelemben, hogy az egységes nyilvántartási rendszer ehhez háttérsegítséget is adjon, és ez a háttérsegítség természetesen elengedhetetlenül fontos azok számára is, akik ellenőrizhetnek.

A munkaügyi, munkabiztonsági ellenőrzéssel foglalkozó területen foglalkozó emberek addig, amíg jogosítvány nincs a kezükben e vonatkozásban, nyilván nehezen tudnak eljárni. Akkor, amikor jogosítvánnyal bírnak, a gazdaság hasznára, hozamára bíró vagy azzal párosuló tevékenységet tudnak folytatni, és ez igazából nagymértékben segítheti a legális foglalkoztatás kialakulását, ami persze mindegyikünk számára egyéb indirekt haszonnal, hozammal párosul.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 82 2003.10.21. 2:08  65-87

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Számomra az egységes munkaügyi nyilvántartási rendszer bevezetésének a legnagyobb értékét az adja, hogy közösen talán meg tudjuk teremteni annak a hátterét, hogy az adatszolgáltatással szembeni bizalmatlanság feloldódjék. Nyilván a rendszer felépítését úgy kell megteremteni, hogy ez kellő biztonsági háttérrel legyen megáldva, hogy ez a bizalom további fokozását még inkább meg tudja alapozni vagy erősíteni tudja.

El kell kerülnünk azt a helyzetet, ami az elmúlt időszakban sajnálatos módon nagyon sokszor fordult elő, hogy az emberek, a munkavállalók csalódtak. Csalódtak akkor, amikor táppénzes állományba kerültek, amikor baleset érte őket, amikor nyugdíjba vonultak, és azzal szembesültek, hogy az elmúlt évek vonatkozásában a bejelentettségük megkérdőjeleződött. A munkaadók egy része - nem mondom, hogy mindegyike, mert nagyon-nagyon sok tisztességesen működő, üzemelő munkaadó van -, ezt kikerülte, a bejelentéseket nem tette meg, nem fizette meg a megfelelő járandóságokat, és ezáltal a munkavállaló a biztosítási időszakokat gyakorlatilag nem tudta produkálni.

Ilyen helyzetbe a magyar munkavállalók nem kerülhetnek, ezt mindenképpen el kell kerülni. Éppen ezért ez az egységes nyilvántartási rendszer kellő alapot, hátteret és biztonságot jelenthet a munkavállalók számára, és még egyszer hangsúlyozom, a tisztességesen működő, üzemelő gazdálkodó szervezetek, vállalkozások számára is.

Hogy miért csak a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó személyek kerülnek ma ebbe a körbe: én azt hiszem, erre a rövid válasz az, hogy a köztisztviselői-közalkalmazotti körben ezek a disszonanciák nem voltak jelen. De személy szerint is egyetértek azzal, hogy abba az irányba kell haladni, hogy globálisan, egységesen mindenki az érintettje legyen az egységes munkaügyi nyilvántartási rendszernek.

Köszönöm a szót, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 86 2003.10.21. 2:00  65-87

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az előző megszólalás kapcsán szeretnék némi megerősítést tenni. Nyilvánvaló, hogy a munka világa nem egyszerűen olyaténképpen működik, hogy különféle szabályozások születnek, és akkor minden szereplő egyik pillanatról a másik pillanatra asszimilálódik, csak és eszerint működik és üzemel. Mindig lesznek a munka világának olyan szereplői, akik keresik a másfajta utakat is, de én úgy gondolom, hogy ennek az egységes nyilvántartási rendszernek a kialakítása megfelelő alapot jelent ahhoz, hogy el tudjunk indulni. Ez egy olyan első lépés a szteppelési sorban, amikor is valamit életre hívunk, és erre a későbbiekben talán még inkább tudunk építkezni, még tovább tudjuk vinni ezt a folyamatot, még inkább tudjuk gátolni a feketefoglalkoztatás, a szürkefoglalkoztatás erősödését, vagy inkább a gyengülését tudjuk éltre hívni, ha a megszüntetéséig nem is tudunk eljutni. Ilyen értelemben tehát nem vitatkozunk egymással. Ezek az anomáliák adottak, de ezek a lépések, amelyeket ma a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium tesz a törvény előkészítésével kapcsolatosan, mégiscsak a munka világát érintő pozitív változásokat hordozzák magukban, vagy annak a lehetőségét hordozza magában.

Másik oldalról: ismereteim szerint már a végrehajtási utasítások, rendeletek előkészítése is olyan fázisban van, hogy létező; és azon túl, hogy létező, az Országos Érdekegyeztető Tanácson keresztüli megfelelő egyeztetéseket is magában hordozza, és annak az elfogadottságát és támogatottságát is bírja. Ilyen értelemben nyugodt a lelkem. Az persze természetes, hogy a rendszer, a struktúra felépítése tekintetében a legnagyobb alapossággal, megalapozottsággal kell eljárni. Elnök úr, köszönöm a szót.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 168 2003.10.21. 1:43  159-169

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A lényegét mondanám csak az elhangzott dolgoknak. Az, ami a nyilvántartás rendszerével kapcsolatos, szerintem egyikünk számára sem kérdőjeles. Annak a szükségszerűsége, mármint, hogy meg lehessen állapítani, hogy valaki jogszerűen vagy éppen nyilvántartás nélkül teszi a dolgát, alapjaiban fontos, és a bírságok ehhez illesztett mértéke is azért szóródik, és nem konkrét számokban fogalmazódik meg, mint ahogy már ez említésre került, hanem 20-tól 50-ig, tehát olyan mértékekben, amelyek gyakorlatilag az elkövetett cselekményekhez hozzáillesztetten fogalmazhatók meg.

Azt gondolom, az a lényeg, hogy abba az irányba haladjunk - és többségükben ezt hordozzák magukban a módosító javaslatok -, hogy a legális képzés és az a fajta képzés legyen úrrá, amelynek eredményeképpen az, aki a képzés alanyává válik, a képzés befejeztekor és kibocsátásakor is ne csak és kizárólag a szakmai tudással ruházódjék fel, hanem olyan keretek között szerezze meg mindezt, ami, mondjuk, a jogosultság tekintetében is bír arra vonatkozóan, hogy kiadja a megfelelő képesítést igazoló dokumentációt. Nem véletlenszerű, hogy a törvény pont ezért hordozza magában a bírságok mértékének a megállapítását. Azt gondolom persze, ahogy Sági úr is említette, néhány kapcsolódó módosítóval lehet segíteni a jobbá tételét a törvénynek.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 58 2003.10.28. 6:11  21-155

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Örömmel állok itt és beszélek, és hallgatom önöket akkor, amikor a 2004-es költségvetésről, annak a tervezéséről szólunk, már csak azért is, mert ez azt mutatja, hogy a szocialista-liberális kormány minden évben költségvetést tervez, és minden évben át akarja tekintetni azt, hogyan is zajlik majd a jövő, mire milyen forrásösszegeket lehet fordítani; nem úgy, mint annak előtte, amikor kétéves költségvetések működtek ebben az országban, kerülve netán még a konfliktushelyzetek kialakulását is.

Azt gondolom, hogy ennek a költségvetés-tervezetnek a legfontosabb kérdéskörei közé tartozik a versenyképesség megalapozása. Már csak azért is, mert a fejlesztéseken, beruházásokon keresztül a foglalkoztatottság mértéke is tovább javulhat, azt a fajta trendet, ami az elmúlt másfél évben megíródott, tudja továbberősíteni a kormány. A beruházások ösztönzésének nagyon sok válfaja van. Ebben a költségvetésben is akár a csökkenő fejlesztési adókedvezmények értékhatárának a megjelenítésével vagy éppen a foglalkoztatási kötelezettségek mértékadó számadatainak úgymond a csökkentésével lehet beruházásösztönzési folyamatokat életre hívni.

A foglalkoztatás bővítésére vonatkozó kezdeményezések, törekvések jellemezték 2003-at is, és a 2004-es esztendőben is ez irányba halad a kormány, hiszen nem mindegy, hogy egy országban hányan állítják elő a produktumot, a hozamot hányan szülik meg, hiszen a terhek megoszlása e tekintetben rajzolódik ki.

Fontos az is, ami a versenyképesség vonatkozásában talán az önök számára is mértékadóan és elfogadható módon kezelhető, hogy a társasági nyereségadó mértéke 18-ról 16 százalékra csökken, vagy éppen az, hogy az adózás vonatkozásában - a táblázatok vissza tudják ezt igazolni - mindenki nyertese ennek a folyamatnak, hiszen az átlagjövedelmet szerző emberek vonatkozásában az adóterhek minden száz forint után két forinttal csökkennek.

Azt gondolom tehát, hogy ezek - és még példaként említhetném az eva értékhatárának a kibővítését vagy éppen a foglalkoztatás bővítéséhez közvetlenül hozzárendelhető gyes, gyed és az 50 év felettiek, tartós munkanélküliek körében lévők foglalkoztatásához kapcsolódó egészségügyi hozzájárulás lenullázását, annak a befizetésétől való eltekintetést - mind-mind olyan helyzetet teremtenek, ami a versenyképességet növeli.

De ilyenképpen lehet megfogalmazni vagy megemlíteni azt is, ami a megváltozott munkaképességűek munkában való létét, helyezését és ott tartását segítheti. Csak a példa kedvéért említeném meg: míg 2002-ben mintegy 19 milliárd forint volt az a pénzeszköz, ami a Munkaerő-piaci Alapon belül e tekintetben megfogható volt, most a 30 milliárd forintos nagyságrendet haladja meg. Vagy éppen a versenyképesség részét képezi az is, hogy a szakképzésben részt vevő tanulók után milyen kedvezmények hívhatók le, hogyan és miképpen számolhatók el. Ami tavaly, illetve ebben az esztendőben 6 ezer forintos mérték volt maximum, az jövőre a költségvetés szerint a minimálbér 20 százaléka, az meghaladja a 10 ezer forintos mértéket. Látható módon tehát a munkaadókat is motiválttá lehet abban tenni, hogy magasabb képzettségi szinttel és gyakorlati tapasztalattal felruházott emberek sokasága kerüljön ki a kezük alól, és ők ebben érdekeltek legyenek, hogy valóban a kezük alól kerüljön ki.

De ugyanígy igaz ez a felnőttképzés tekintetében is. Ha belegondolunk csak abba, hogy míg a korábbi esztendőkben a felnőttképzés vonatkozásában nem volt lehetőség se arra, hogy a saját maguk által, a gazdálkodó szervezetek által foglalkoztatottak tekintetében - saját forrásokat, hozzájárulási pénzeket kiváltva - a saját képzésekhez lehessen igazítani, addig mára ez úgy igaz, hogy mintegy 60-65 ezer ember érintetté válik ebben a történetben egy adott esztendőben, és mintegy négymilliárd forintnyi pénzeszköz gyakorlatilag nem a központi büdzsébe kerül, hanem a saját képzések felhasználásához. Magyarul, ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy a versenyképesség fokozásának nem egy, nem két, hanem számtalan útja van, és ebből a számtalan útból számosat érintettem és még sokat nem, ami a költségvetésen keresztül visszaköszön.

Mindezek mellett, a versenyképességhez hozzáilleszthetően fontosnak tartom azt, hogy olyan infrastruktúra-fejlesztési folyamatok fognak zajlani ebben az országban, amelyek hosszú idő óta nem voltak látottak. Ennek a hatása nyilván az, hogy a tőke, legyen az magyar vagy külföldi tőke, nyilván a hátrányosabb helyzetű, az infrastruktúrával korábban kevésbé megáldott térségek irányába intenzívebben mozdul meg.

Ennek a költségvetésnek azt is az értékei közé sorolom, ami az európai uniós csatlakozással kapcsolatos additív, kiegészítő forrásokat jelöli meg, hiszen ezek teremtenek alapot ahhoz, hogy új, friss pénzeket lehessen behozni az országba, ami a foglalkoztatás stabilitását, vagy mondhatom azt is, a foglakoztatási szint arányát, az aktivitás növelését hordozza magában. Mindezek mellett nem elhanyagolható az sem, hogy a társadalmi kirekesztés csökkentését is ezen pénzügyi források felhasználásával meg lehet alapozni és erősíteni lehet.

Összességében egy mondattal, ha foglalkoztatáspolitikáról van szó, akkor azt szeretném még elmondani önöknek, hogy míg 2003-ban mintegy 212 milliárd volt az a pénzeszköz, ami megjelent, addig ez mára jóval több, mára ez mintegy 15 százalékos mértékű növekményt hordoz magában.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és ezen gondolatok jegyében ajánlom a költségvetést elfogadásra önöknek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 67 2003.11.25. 2:13  34-92

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód jegyében a pozitív diszkriminációnak helye van; a diszkriminációnak úgy en bloc, összességében nyilván nem, de a pozitív diszkriminációnak igen. Elengedhetetlen követelmény is, hiszen csak gondoljunk bele, gondoljunk arra, hogy ha akár a cigányságot érintően, akár a nőket érintően, akár a megváltozott munkaképességűeket érintően, vagy éppen a hátrányosan halmozott helyzetű térségekben élőket érintően gondolkodunk el, akkor milyenfajta pozitív irányultságú változtatásokat, indíttatásokat kell megfogalmazni, segítségeket kell nyújtani annak érdekében, hogy azokból a helyzetekből, amelyekben bizonyos emberek leledzenek, el lehessen mozdulni. Tehát elengedhetetlen ilyen értelemben a pozitív megközelítettség.

 

(Dr. Világosi Gábort a jegyzői székben Podolák György váltja fel.)

Mindezek mellett azt is látni kell meggyőződésem szerint, hogy maga ezen törvény keretei között a megoldásokat összességében és globálisan nem lehet megtalálni és nem lehet realizálni sem. Úgy gondolom, hogy ez a törvény kereteket adhat, de ezen a törvényen kívül minden egyéb más rendelkezésben, törvénykezésben meg kell találni annak a módját, hogy hogyan és miképpen lehet a hátrányos helyzetek kiküszöbölését megtenni. Példa erre az, hogy ha a foglalkoztatáspolitikáról beszélünk, akkor adott esetben a pályakezdők támogatási rendszerének a működtetésén keresztül, vagy éppen specifikusan az idősebb korosztály támogatásán keresztül érjük el azt, hogy ezek a helyzetek változzanak. Vagy másik oldalról nézve olyan foglalkoztatási formák bevezetésének a bővítését kell erősíteni, mint a részmunkaidős foglalkoztatás, amelyekkel a nők foglalkoztatási esélyeit növeljük meg.

Tehát összességében azt szeretném mondani, nem is csak ez a törvény az, ami a megoldásokat adja, hanem minden egyéb más rendelkezésen keresztül juthatunk el ezen típusú feszültségek feloldása irányába.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 124-126 2003.12.02. 2:06  27-425

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Két kérdést érintenék...

ELNÖK: Bocsánat, az MSZP képviselője.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Így igaz. Két kérdést említenék. Az egyik a minimálbér kérdése, amit oly nagyon feszegetnek, a 20 ezerről 50 ezer forintos mértékre történő emelés négy év leforgása alatt. Ha átlagosan számoljuk, akkor ez évi 7 ezer forintos nagyságrendet jelentett. Hozzáteszem, hogy ennek több mint a felét elvitte az aktuális kormányzat, tehát a haszonélvező igazából a kormányzat volt, így 3 ezer forint körüli nettóval lehetett számolni.

A kormányváltást követően a minimálbér tekintetében mintegy 16 százalékpontos nettó keresetnövekedés következett be. Szeretném jelezni, hogy ez az előbb számolt 3 ezer forintnak több mint a dupláját jeleníti meg. A 2004. esztendőben is, amikor viszonylag szorított feltételek között működik a gazdaság, akkor is 3 ezer forint nettó minimálbér-növekedéssel számolunk az OÉT ajánlása alapján is. Ebből látható, hogy hogyan és miképpen viszonyulunk a minimálbérhez.

A másik a versenyképesség, amiről sok vonatkozásban szólnak ellenzéki képviselőtársaim, és megemlítik azokat a tényezőket, amelyek vélhetően, valószínűsíthetően tényleg nem a versenyképesség fokozását hordozzák magukban, de soha egyetlenegy szót nem szólnak azokról a dolgokról, amelyek viszont mértékadó módon a versenyképességet segítik. Még az előbbi számítások alapján is kiderült, hogy a társasági nyereségadó 18-ról 16 százalékra történő csökkentése több mint 40 milliárd forintot hoz, pedig ezt még nem is mi számoltuk, hanem az ellenzéki oldal. Arról már kevesebb szó esik, hogy a befizetett iparűzési adó 25 százaléka a társasági adóból leírható; arról szintén, hogy megtörténhet a 2004. évi veszteség korlátlan ideig történő elhatárolása, és még sok minden másról beszélhetnénk. Elnök úr, köszönöm a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 78 2003.12.22. 3:11  77-82

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Minden bizonnyal ön előtt is ismert a FRÁSZ névre hallgató szervezet, ami nem más, mint a Független Rádiós Szakszervezetek szervezete. Ennek a szervezetnek az ügyvivője egy Barát József névre hallgató úriember, akit a saját elmondása és szavajárása szerint kirúgtak a Magyar Rádióból. Kirúgták, az ösztöndíjasként töltött egyetemi éveit követően, 32 év közszolgálat után, rendkívüli felmondással foganatosították ezt az általa elmondott kirúgást - érdekképviselőről van szó, érdekesnek tűnik ez a történet.

Úgy gondolom, az eset minden valószínűség szerint mintapéldája lehet a regulázásnak vagy éppen akár a megfélemlítésnek is. Elborzadtam, amikor az esetet megismertem, és elgondolkodtam azon, hogy hogyan is történhetett mindez - talán nemcsak valamifajta politikai indíttatás húzódik meg a dolog mögött? De ezt el sem akartam hinni, hiszen egy olyan helyzetben, amikor a Medgyessy-kormány hitet tett amellett, hogy az érdekegyeztetéssel folyamatosan párbeszédet folytat, akkor ezt lehetetlennek tartottam - és mégis, ez az eset bekövetkezett, a tény az tény: Barát József nincs a Magyar Rádió kötelékein belül. (Zaj.)

Egy kicsit beljebb haladva az ügyben, olyan információ birtokába jutottam, hogy az rt. vezetése a Rádióhoz méltatlannak tekinthető viselkedés miatt bocsátotta el az ügyvivőt, ami mögött az húzódott meg az elmondások szerint, hogy Barát József megakadályozta a berlini székhelyű tudósítói állás betöltését. Ezt megint csak komolytalannak tartom, hiszen egy érdekképviselő erre önmagában nem lehet képes. Másodjára pedig, ha ismereteim nem csalnak, akkor ennek az állásnak a betöltése rövid időn belül meg is történt.

Nem értem azt a helyzetet, hogy ha egy érdekképviselő, okkal, ok nélkül, valamilyen kérdésben álláspontot képvisel, akkor a következő lépés miért annak a rendkívüli felmondással történő kirúgása. Nem értem. Azt gondolom, hogy inkább az egyeztetésnek, inkább a különböző fórumoknak az igénybevétele kellene hogy bekövetkezzen. Vagy nem is ez volt a valós, az igazi ok? Lehet, hogy valami más húzódik meg a történet mögött? Lehet, hogy az, hogy Barát József véleményt alkotott a közszolgáltatásról a Rádió nyilatkozatain keresztül? Úgy gondolom, hogy talán ez is része lehetett a döntésnek.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérdésem a következő: azt szeretném megtudni, nem gondolja-e, hogy a munka törvénykönyve tekintetében adott esetben az ilyen típusú esetek végett nagyobb védettséget kellene biztosítani, és nem kellene-e legalább a közfeladatot ellátó, közpénzen működtetett szervezetek esetében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy kicsit nagyobb odafigyelést tanúsítani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Várom válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 82 2003.12.22. 1:11  77-82

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Miközben magunk is azt hisszük, hogy a szakszervezeti tisztségviselők kellő védettséget élveznek, lám-lám, a példa is mutatja, hogy vannak torzó helyzetek, és életre hívódnak olyan szituációk, amikor eleve felfoghatatlan történések húzódnak meg az ügyek mögött.

Azt gondolom, a legnagyobb baj az, hogy amikor ilyen típusú elbocsátások történnek, akkor az elbocsátásokat követően, már akit elbocsátottak, az mint magánember áll a háttérben, egyedül, tétován egy egész apparátussal szemben; ez nagyon megnehezíti a helyzetét. Azt gondolom, hogy mivel az esetleges per sok esetben évekig eltarthat, ezért nagyon nehéz helyzetbe kerülnek ezek az emberek, és az úgymond, igazságszolgáltatás tekintetében nincs megfelelő ellenszolgáltatás.

Ezért azt hiszem, hogy az ön válasza csak azért fogadható el az én számomra, mert a következő időszakra vonatkoztatottan lehetőségét látja ön is annak, hogy a munka törvénykönyvén keresztül egyéb változtatásokat eszközöljünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 215 2004.02.23. 2:04  210-242

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utolsó hozzászólásban vagy második hozzászólásban elhangzott az utolsó mondatok között az, hogy a munka világának az üzeneteit még nem igazán érezte képviselőtársam. Egy mondattal ezt úgy tudnám visszafordítani, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács támogatásával, elfogadó javaslatával került a parlament elé a munkavédelemmel kapcsolatos törvény. Ez ilyen értelemben elég egzakt, egyértelmű üzenet, hiszen ha az ő támogatásukat bírja a dolog, akkor vélhetően megvan a megfelelő üzenetérték és a megfelelő háttér a dologban.

Az elhangzottak között exponálásra került a munkásvédelem kérdésköre, hogy miért nem így szól a törvény címe adott esetben. Ez egy 1993-as törvény - szeretnék visszautalni -, tehát gyakorlatilag akkor született, ilyen értelemben oda datálható a kérdés. De azt gondolom, nem helytelen, hogy így fogalmazódott meg, hiszen a lényege ennek a törvénynek azt hordozza magában, ami a munkavállalókat érinti: a munkavállalók munkahelyi biztonságának a megteremtését és megőrzését. Gyakorlatilag arról szól az egész történet, hogy az egészséget nem veszélyeztető helyzet kialakítását és a biztonságos munkavégzés lehetőségét kell megteremteni, és ehhez keresi azokat az utakat, amelyeken keresztül ez mértékadó módon alátámasztható.

Ami pedig erénye ennek a törvénytervezetnek megítélésem szerint is, hogy a munkahelyi kockázatértékelés címszava alapján bevezeti a munkaegészségügy fogalmi rendszerét, és így nem csakis a munkabiztonsági, hanem a munka-egészségügyi kérdéskörökkel kiegészülve, komplexen, teljes egészében átfogja azokat a kérdéseket, amelyeket át kell fognia ennek a törvénytervezetnek.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 219 2004.02.23. 2:03  210-242

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akartam az előbb úgy szólni, hogy Rákos képviselőtársam nincs a teremben és hozzá beszélek, ezért kivártam, míg újra visszatér a terembe. Most boncolgatnám azt a kérdéskört, amit említett, azért, mert fontosnak tartom.

Amikor a különféle szankcióknak, büntetések kivetésének a kérdéskörét érintette, és plasztikusan megmutatta, hogy a vizsgálatok számához illesztetten akár három-négyszeres mértékű számadatbéli visszaigazolódása van a szankcióknak, akkor rámutatott arra a problémára, hogy bizony van mit tenni a munka világa, a munkavédelem tekintetében.

A probléma kiváltása vagy a büntetések befizetése-e az egyszerűbb? Ő azt fogalmazta meg, hogy a büntetések befizetése sokszor előbbre valónak tűnik. Én is azt gondolom, hogy nem téved túl nagyot, amikor ezt mondja, de szeretném hozzátenni, hogy ez rövid távú megoldás. El kell tudni mozdulni abba az irányba, hogy a munkaadók sokkal inkább a tekintetben legyenek fogékonyak, hogy ne a kiszabott büntetések befizetése motiválja őket vagy arra legyenek érzékenyek, hanem a probléma megoldására. Ehhez pedig nyilván arra van szükség, hogy egyrészt legyen egy belső késztetés is, és ehhez pontosan azok a munkavédelmi képviselők vagy szerveződések is alkalmasak lehetnek, akik a prevenció útján, a figyelemfelkeltés vagy éppen a jó értelemben vett kikényszerítés révén rávezethetik a munkaadót erre, főleg akkor, ha még forrásokat is találnak ehhez, olyanokat, amelyeket a sajátjával csak ki kell egészíteni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 225 2004.02.23. 2:11  210-242

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem hiszem, hogy párbeszédet fogunk folytatni erről, de azt gondolom, érdemes kibontani mindazt, amiről beszélünk. Ha megnézzük a Magyarországon lévő munkáltatók strukturálódását, akkor láthatjuk, hogy az egy és tíz fő közötti mikrovállalkozások milyen nagyságrendben vannak jelen: nem 10, 20 vagy 30 százalékban, hanem több mint 90 százalékban vannak jelen mint foglalkoztatói helyek a teljes munkaadói körön belül. Úgyhogy ilyen értelemben nagyon nagy a számuk.

Azért forszírozom ezt a kérdést - amiről képviselőtársam az első hozzászólásában szólt -, mert a törvényjavaslat az ötven fő feletti foglalkoztatói helyek esetében előírja a választás kapcsán, hogy kell lenni munkavédelmi képviselőnek, és ez őket semmilyen vonatkozásban nem hozza hátrányos helyzetbe. Tehát a foglalkoztatók köréből egy nagyon nagy kört közvetlen formában ilyen kötelemmel nem ruház fel. Persze az a jó, ha azok a szempontok, amikről most beszélünk, ebben a körben nem halnak el.

Szakmai vonatkozásban teljesen egyetértek azzal, amiről képviselőtársam az előbb szólt, sőt kiegészíteném azzal is, hogy a munkaegészségügy vonatkozásában a higiéniai szempontokon túl az ergonómiai szempontok beemelése is elengedhetetlen ahhoz, hogy a megfelelő munkavédelmi szempontok jóságfokát érvényesíteni lehessen.

A mostani megszólalásom aspektusa igazából csak az volt, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az ötven fő feletti foglalkoztatók esetében a munkavédelmi képviselőnek az a 10 százalékos munkaidő-kedvezmény, amelyet előír a törvénytervezet, havi 15-20 óra között mozog, míg ha csak ötven fő foglalkoztatottja van ugyanennek a cégnek, akkor mintegy 11 ezer munkaórát érintően hozhat olyan preventív intézkedéseket, jóságfokú ténykedéseket ez az ember, ami a balesetek megelőzését és még sok minden mást hordoz magában.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 233 2004.02.23. 2:05  210-242

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim! A legelejére mennék vissza a gondolkodásnak ahhoz, hogy a legvégét meg tudjuk beszélni.

Amikor Rákos Tibor képviselőtársam elmondta azokat a statisztikai adatokat, amelyek a tavalyi esztendőben a munkabiztonság tekintetében jellemezték az országot, legalábbis a vizsgálati eredmények alapján, akkor durván arról szólt, hogy egy 23 600-as nagyságrendű vizsgálati számhoz illesztetten - ezt már nem mondta - 19 950 olyan eset volt, amikor is szabálysértést lehetett feltárni. Úgymond 85 százalékos mértékű volt a szabálysértés feltárásának az aránya. Ez egy hatalmas, egy félelmetesen nagy szám.

Ezért van szükség meggyőződésem szerint arra, hogy ne csak a külső szabályozási rendszeren, ellenőrzési rendszeren keresztül, hanem belülről, preventív módon is megpróbáljuk ezeknek a számoknak a kialakulását fékezni. Azt hiszem, erre jó az az út, ha munkavédelmi képviselők vannak a rendszerben, vagy ha nagyobb foglalkoztatói helyek esetében paritásos munkavédelmi testületek hívódnak életre. Mondom: paritásos munkavédelmi testületek. Azt gondolom, hogy az üzemi tanács vonatkozásában ez a kérdés ilyen értelemben legalábbis megkérdőjelezhető.

Ezért célszerű nem üzemi tanácsban, hanem paritásos munkavédelmi testületekben gondolkodni, hiszen itt a munkavállalói és a munkaadói érdekek megjelenítését kölcsönösen biztosítani lehet, és egyfajta rotációs elv alapján mindenfajta ellenérzetet ki lehet szűrni, tehát ez a rendszer ilyen értelemben jól működtethető.

Ami az önkormányzati kérdéskörhöz illeszkedik, az egy érdekes felvetés, bár hozzáteszem, hogy meggyőződésem szerint munkaszervezés vonatkozásában Magyarországon szinte kivétel nélkül minden munkahelyen ez a kérdés rendezhető, tehát nem feltétlenül forrásigénnyel kell hogy párosuljon.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 237 2004.02.23. 2:07  210-242

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Saját magunkkal is képesek vagyunk vitatkozni, már olyan értelemben, hogy az azonos oldalon ülő képviselőtársam véleményével sem kell feltétlenül mindenben egyetérteni. Azért gondolom ezt, mert azt hiszem, hogy a munkavédelmi képviselői választások a foglalkoztatók érdekét képviselik. Ha komolyan belegondolunk abba, megint csak a legelső hozzászólásra megyek vissza, a statisztikai adatok megmutatására, ami nem másról szólt, mint arról, hogy a munkaeszközök állapota, vagy épp a munkahelyi állapotok milyen számban igazolták vissza azt, hogy balesetveszélyt hordoznak magukban, hogy az érintett munkavállalóra milyen veszélyforrásként jelennek meg, akkor nem lehet kérdéses számunkra az, hogy igenis van létjogosultsága a munkavédelmi képviselők választásának.

Másik oldalról nézve, hogy a munkaadók - és itt érzek egy kis disszonanciát - megfélemlítik majd a munkavállalóikat, hogy ne válasszanak munkavédelmi képviselőt, ezt, ha nem is nonszensznek tartom, de a saját érdekeikkel ellentétesnek ítélem. Ezért azt gondolom, hogy lehet, hogy lesz ilyen eset, de nem lesz tömeges az esetek száma. Ebben biztos vagyok, hiszen az önös érdekei is ezt szolgálják. Másik oldalról nézve pedig jómagam azt tenném, ha ilyen munkaadók lennének, akik ebbe az irányba mozdulnak el, ott bizony ha a prevenció a számára nem megfelelő eszköz, és saját maga nem kíván e tekintetben tenni, akkor a külső ellenőrzés figyelmét irányítanám arra, hogy a felmerülő problematikus felületek kezelését oldja meg, és akkor a szankciók fogják abba az irányba késztetni, hogy visszatérjen a prevenció felé. Azt hiszem, ez a gondolkodásmód is elfogadható, és még lojálisnak is tekinthető.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 218 2004.03.16. 12:41  217-277

GÚR NÁNDOR (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Egy olyan törvénytervezet tárgyalására kerítünk sort, ami a piaci kereslet-kínálat viszonyait sokak szerint befolyásolja. Mégis azt kell mondjam az első mondataim közepette, hogy a munkaerő-kölcsönzés, az a tíz-tizenegynéhány éves gyakorlattal bíró tapasztalás, ami a hátunk mögött van, azt igazolja vissza, hogy alapvetően tényleg az elmúlt tíz-tizen­egynéhány esztendő a piaci igényekhez, a piaci keresletekhez igazodott.

Másik oldalról nézve pedig azt a megállapítást kell tenni, hogy azoknak az embereknek az érintettsége a kölcsönzés vonatkozásában, akik hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetben vannak, nem igazán mutatkozik meg. Ha tehát magyarra akarjuk fordítani a szót, akkor azt lehet mondani, hogy az a munkaerő-piaci helyzet, ami az elmúlt tizenegynéhány évben jellemzi Magyarországot, függetlenül mindenfajta politikai színezettől, azt a sajátosságot hordozza magában, hogy a munkaerő-kölcsönzés tekintetében elsődlegesen azok voltak érintettek, akik nem hátrányos helyzetben, nem munkaügyi regiszterekben töltötték az életük adott részét, hanem kellő piackon­formitással bírtak, kellő munkavállalási készséggel, képességgel, hajlandósággal, tehát olyan sajátossági jegyekkel, amelyek a munkaadók szempontjából fontosak. Persze ilyenek vannak a munkaügyi regiszterekben is, csak az ő helyzetük jóval hátrányosabb, mint az előbb említett rétegé.

Ha a munkaerő-piaci folyamatok változása tekintetében, mondjuk, az elmúlt néhány esztendő történését is górcső alá vesszük, akkor látható az, hogy akár a foglalkoztatás tekintetében, akár a bérek vonatkozásában mértékadó előremozdulások következtek be; az elmúlt két esztendőben a bérek tekintetében mintegy 24 százalékpontos reálbér-növekedés, a foglalkoztatás tekintetében több mint százezer fős foglalkoztatásbővülés. Ha azt akarjuk, hogy azok az emberek, akik ma a munkaügyi regiszterben töltik az életük egy részét, ezek is érintettek legyenek foglalkoztatottként, akkor nyilván ki kell találni olyan konstrukciókat, amelyek vonatkozásában a munkaerő-kölcsönzés lehetősége rájuk is vonatkoztatható.

Ma gyakorlatilag profitorientáltan működik a rendszer, 270-280 cég foglalkozik munkaerő-kölcsönzéssel, alapvetően lokális igényeket kielégítve, de bizonyos értelemben ezen túlnyúlva is, főleg a nagyok, a teljes spektrumot ölelik fel. Körülbelül évente mintegy 30 ezer főnek a kölcsönzésére kerítenek sort, és nagyjából azt lehet mondani, hogy 80-85 százalékpont környékén mozog a részaránya a fizikai állományba sorolhatók körének a kölcsönzés tekintetében. Egy másik sajátosság, hogy főleg a fiatalokat érinti a munkaerő-kölcsönzés. Az ő személyes sajátossági jegyeik úgy néznek ki, hogy ilyen értelemben plasztikusabbak, könnyebben igazodtak azokhoz a változásokhoz, amelyek az elmúlt esztendőkben vagy évtizedben bekövetkeztek.

A munkaerő-kölcsönzés vonatkozásában az igény alapvetően a magas termelésingadozással bíró tevékenységek tekintetében mutatkozik, itt fogható meg, illetve a multinacionális cégek megjelenésével párhuzamosan mérhető volt a kölcsönzés irányában mutatkozó igény. Azt lehet mondani összességében, hogy ez a tevékenység több tízmilliárd forintos árbevétellel párosul. De még egyszer hangsúlyozom: profitorientáltsággal elsődlegesen.

Ennek a törvénytervezetnek, ami egyébként kihatással van más érvényben lévő törvényekre is, az a lényege, hogy a munkaerő-kölcsönzés piacán megjelenhessenek olyan társaságok, közhasznú társaságok, amelyek a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű emberek kölcsönzésével is szívesen foglalkoznak. Mert a jelenlegi szabályozás keretei között alapvetően a könnyen elhelyezhető munkavállalókkal foglalkoznak a kölcsönzők, és nyilván az ország azon területein, ahol a munkaerőpiac keresleti oldala is megadatik. Nem véletlenszerű, hiszen ők profitorientáltan működnek.

A másik oldalról nézve, amit viszont boncolgatunk, hogy a munkaügyi regiszterekben élő emberek, akik több százezren vannak, lehetőséget kell kapjanak a tekintetben, hogy egy új aktív eszközön keresztül ‑ mert hiszen ez a munkaerő-kölcsönzés a közhasznú társaságokon belül egy új aktív eszközként működhet ‑ ugyanazt a lehetőséget élvezhessék vagy legalább megközelítőleg azt a lehetőséget élvezhessék, mint amit egyébként a profitorientált piac visszaigazol a számunkra.

Ez a fajta közhasznú társaság keretei közötti kölcsönzés nem példa nélküli. Erre a környező országokban is, Ausztriában, de másutt is van példa. Sőt mondhatom, Magyarországon is voltak különféle kísérletek akár a munkaügyi központok tevékenységéhez illesztetten is. Ilyen értelemben nem eretnek az a fajta gondolkodás, hogy elinduljunk ezen az úton, és a szükségszerű törvénymódosításokkal felruházottan megtegyük a megfelelő változtatásokat.

Néhány alapvető törvényt érint a közhasznú társaságoknak a munkaerő-kölcsönzés kapcsán való behozatala. Érinti a munka törvénykönyvét, érinti a '91. évi IV. foglalkoztatási törvényt, ami a munkanélküli-ellátással kapcsolatos, de akár miniszteri rendeleteket is, mert a 6/1996‑os miniszteri rendeletet is érinti, vagy ilyen értelemben érinti a közhasznú szervezetekről szóló törvényt is. Tehát ezek módosításáról természetszerűleg gondoskodni kell. De nem is ez a lényeg, hogy ezeknek a kapcsolódó, ma hatályban lévő törvényeknek a módosításáról gondoskodni kell, hanem az, hogy mi a célja ennek a történetnek.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: ennek a közhasznú társaságok keretei közötti munkaerő-kölcsön­zésnek az a lényege, hogy a hátrányos, a halmozottan hátrányos helyzetben lévők foglalkoztatását segítse elő. Az a lényege, hogy a munkaerőpiacra juttassa azokat az embereket, akik azokkal a sajátossági jegyekkel vagy nem bírnak, vagy kevésbé bírnak, mint a ma munkaerőpiacon lévők.

 

(18.00)

 

Ilyen értelemben tehát, úgymond, egyéni és térségi sorsokat, illetve sajátosságokat is kezel vagy kezelhet. Persze ahhoz természetszerűen képviselői módosító indítványokra van még szükség, hogy ezek a sajátosságok is megmutatkozzanak a törvényen keresztül.

A támogatás alanya természetszerűen a közhasznú társaság lehet, de olyan működési rend keretei között kell ezt megtalálni, ahol a ma meglévő államigazgatási felület kellő gondoskodást biztosít a tekintetben, hogy ne futhasson torz pályára a dolog. Ezért a munkaügyi központok hálózati rendszerével a közhasznú társaságoknak gyakorlatilag megállapodásokat kell kötniük, mielőtt ilyenfajta kölcsönzésre adják a fejüket vagy kísérletet tesznek rá; ez meg kell történjen. A munkaügyi központok pedig jól bejáratott rendszerként funkcionálnak ma Magyar­országon, hiszen tizenegynéhány esztendeje működnek ‑ ismer­jük a működési milyenségüket.

A támogatás módját pedig valami olyan formában kell életre hívni, hogy maga a közhasznú társaság is motivált legyen e vonatkozásban, tehát új, aktív eszközként a bérek, járulékok bizonyos mértékét mindenképpen célszerű nekik juttatni. A másik oldalról pedig a támogatás időtartamát felölelő vagy azt meghaladó kötelezettségek előírásával kell mindezt párosítani, annak érdekében, hogy nyilván haszonnal és hozammal lehessen kiszállni ebből a történetből.

A cél valójában tehát az, hogy az elsődleges munkaerőpiacot illetően csökkenjen azoknak a munkanélkülieknek a száma, akik ma nehezen mozgathatók meg. Ma, ha figyeljük a munkaügyi regiszterek alakulását ‑ a „maö alatt az elmúlt tíz esztendőt kell érteni ‑, akkor azt tapasztaljuk, hogy egyre mélyebb olyan értelemben a probléma, hogy akik hosszabb időn keresztül a munkaügyi regiszterekben lábukat vetették, gyakorlatilag nagyon nehezen tudnak kilábalni. Éppen ezért nem véletlenszerű, hogy új, aktív eszközként a rendszer életbe akarja léptetni a közhasznú társaságokon keresztüli munkaerő-kölcsönzés dolgát.

Azt gondolom, az eredmények és a hatások felvetése elengedhetetlen. Mint említettem, egyrészt a regisztrált, nyilvántartott munkanélküliek számának a csökkenése várható, másrészt bizonyos értelemben ‑ a képzési, személyiségfejlesztési tréningeken való átjutást követően ‑ a munkaerő-piaci sanszok, esélyek növelése utolérhetővé válhat, talán a foglalkoztatási hajlandóság erősödése is mérhetővé válhat; majd nem utolsósorban azok a munkanélküliek, akik ilyen formában a munkaerőpiacra kerülnek, befizetőként jelennek meg, adót fizetnek, hozamot termelnek.

Azt gondolom tehát, hogy összességében az adófizetés, a hozamtermelés mellett a jogszerző időtartam megszerzése, ami adott esetben, bár nem ez a szerencsés állapot, a regiszterbe való újbóli visszatérés lehetőségét is megadja, vagy éppen a másik oldalról, pozitív értelemben, a közhasznú társaság tevékenységén keresztül az időszakos jellegű foglalkoztatás további bővülésével párosulhat ‑ ez mind-mind eredményként fogható fel.

Tehát lényegében ennek a törvényjavaslatnak, amelyet képviselőtársaimmal együtt nyújtottunk be, ez húzódik meg a fókuszában. Ha egy mondattal összegezni kellene, akkor azt mondanám, hogy olyan munkaerő-kölcsönzésről van szó, amely túlnyúlik a profitorientáltságon, és amely gyakorlatilag nem is képzelhető el, csak nonprofit keretek között, azt a célt szolgálva, hogy a munkaügyi regiszterekben lévő, akár pályakezdő, akár bizonyos időtartamot eltöltő munkanélküliek újrafoglalkoztatásának a lehetőségét erősítse meg. Azt gondolom tehát, hogy a kísérlet, a gondolkodás iránya nem rossz.

Éppen ezért tisztelettel arra kérem az ellenzék oldalán ülő képviselőtársaimat is, hogy mindezeknek a megfontolását alapul véve segítsék a törvény elfogadását; a munkaerő-kölcsönzés tekintetében támogassák azt a logikát, amely a közhasznú társaságok keretei között, azon belül segíti a nehéz helyzetben lévő embereknek is a munkaerőpiacra jutását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 238 2004.03.16. 2:09  217-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselőtársaim által elmondott aggályok közül szeretnék néhányat érinteni. Valójában miről is szól ez a történet? Arról szól, hogy a Munkaerő-piaci Alapot érintően, ami egy fix összeg, tehát fogható forint, a munkaügyi központok hálózatán keresztül egy új aktív eszköz kerül be ennek a problémának a kezelésére. Magyarul: többletforintokat, mint ami a Munkaerő-piaci Alapban a költségvetési törvény kapcsán elfogadásra került, nem emészt fel, a munkaügyi központok belátására van bízva az, hogy a mindenkori munkaerő-piaci helyzetkép figyelembevétele mellett szükségesnek látják-e, olyannak ítélik-e, amely eszköz működtetésén keresztül a halmozottan hátrányos helyzetű embereknek esélyt tudnak adni, mondjuk, nonprofit jellegű munkaerő-kölcsönzés eszközének a működtetésén keresztül. Tehát pluszforintokat nem jelent, azt lehet mondani, hogy látható forintok elköltéséről van szó, és egy új aktív eszköznek a rendszerbe történő iktatásáról van szó.

A másik oldalról: A profitorientáltakat hol sérti vagy hogyan sérti, sérti-e? Egészen más szegmentumot érint meg. Ha megnézzük most, ma azt, hogy a profitorientáltsággal bíró kölcsönző cégek kiket mozgatnak, kiket kölcsönöznek, akkor a legkevésbé találjuk azt, hogy a munkaügyi regiszterekben lévő hátrányos helyzetű ‑ Borkó képviselőtársam tudja a saját munkaügyi regiszterét a megyében ‑ munkanélkülieket érintené. Vagy ha azt akarja mondani a véleményével, hogy nem kell, hagyjuk őket, nem kell őket megmozgatni, ezt a véleményt is lehet formálni. Én úgy gondolom, hogy kell, ehhez kell megtalálni a megfelelő eszközöket, és olyannak tartjuk a közhasznú társaság keretei közötti munkaerő-kölcsönzést.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 250 2004.03.16. 2:05  217-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két dolgot szeretnék nagyon röviden érinteni. Az egyik a mai munkaerő-kölcsönzési gyakorlat, ami tényszerű, számokon alapuló, durván 30 ezer főt érintő, és két sajátossági jegye mindenképpen van. Az egyik az, hogy nem a nehéz sorban lévő, nem a halmozottan hátrányos helyzetű sajátossági jegyekkel bíró emberek kölcsönzésére kerül sor, a 30 ezer fő nem belőlük tevődik össze. A másik: alapvetően a kedvező munkaerő-piaci helyzetű térségekben történik többségében a munkaerő-kölcsönzés.

Ilyeténképpen logikailag, azt hiszem, nem is vitatott és nem is vitatható, hogy azt a fajta kölcsönzést, amely a piaci szektor érintettségén kívül esik, hiszen ez kívül esik, a munkanélküliek körét érinti, a halmozottan hátrányos helyzetű embereket, akiket helyzetbe kell hozni ahhoz, hogy egyáltalán a munkaerőpiacon sanszuk, esélyük legyen a foglalkoztatásra, segítsük elő olyan eszközökkel, olyan új aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel, amelyek a piaci érdekeket nem sértik, mert más felületen mozognak, más érintettségi körrel bírnak, ilyen értelemben nem teszi tönkre őket. A másik oldalról nézve pedig olyan forintokat használ fel, amelyek felhasználási lehetősége egyébként a Munkaerő-piaci Alapon belül ma is adott. Annyi történik, hogy nem tizenöt vagy tizenhat aktív eszköz működik a Munkaerő-piaci Alapon belül, hanem egy új aktív foglalkoztatáspolitikai eszközzel több, amelyen keresztül ezeknek a halmozottan hátrányos helyzetű embereknek az esélyt adjuk meg arra, hogy a munkaerőpiacra jussanak, és ezáltal a legális foglalkoztatás is bővüljön.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 256 2004.03.16. 2:06  217-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarom túlságosan mélyre vinni a vitát, néhány gondolatot azért még megfogalmaznék az elhangzottakhoz. Farkas Imre képviselőtársam is említette azokat az anomáliákat, amelyek adott esetben joggal említhetők, mondjuk, a Munkaerő-piaci Alapon belül működő, működtetett aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságával kapcsolatosan vagy annak éppen nem a hatékonyságával, hanem a hozamával kapcsolatban. De az a világ legtermészetesebb dolga, azért azt hozzá kell tennünk, hogy nincsenek olyan aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök, amelyek úgy működnek, hogy valamiért támogatásra kerül sor, majd a támogatás lejártát követően kőbe vésett formában gyakorlatilag ugyanaz a helyzetkép alakulna ki vagy maradna változatlan. Például egy tartós munkanélküli bérszubvenciója általában úgy az országban olyan 60 százalékos jóságfokkal működik, magyarul, ez azt jelenti, hogy támogatott 100 emberből 60 azt követően is továbbfoglalkoztatottá válik, mint amikor a támogatások már lejárnak.

Magyarul, még egyszer: ez a támogatási forma új forintokat nem emészt fel, egy olyan kísérlet, ami a halmozottan hátrányos helyzetűeket hozhatja kedvezőbb helyzetbe, és természetszerűleg mérni kell ennek a jóságfokát menet közben, és szükség szerint adott esetben a változtatásokat is, ha kell, bele kell iktatni a rendszerbe.

Egyébként pedig azzal egyetértek, amit Farkas Imre képviselőtársam említett, hogy a kölcsönzésnek, nem a nonprofit, hanem a profitorientált kölcsönzésnek vannak nehézségei, csak példaként említem: mondjuk, az iparűzési adó tekintetében miért kell a kölcsönadónak is és a kölcsönvevőnek is megfizetnie mindezt, vagy a megváltozott munkaképességűek esetén hogy néz ki a támogatás lehetősége, vagy sok mindent lehetne még említeni, ezt is érdemes áttekinteni, de ez túlnyúlik ma azon, mint amit mi képviselői indítványként beterjesztettünk. Még egyszer azt kérem, ezeket mérlegeljék. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 264 2004.03.16. 2:03  217-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Remélem, hogy a mai este utolsó megszólalását teszem a magam részéről. (Filló Pál: Reméljük. ‑ Dr. Horváth János: Még vagyunk néhányan.) De ha kell, akkor természetesen beszélhetünk a dologról.

Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azért kértem szót, mert Borkó képviselőtársam kétszer is említette a közmunka irányába fordítandó pénzeket, egyebeket. Szeretném a figyelmét felhívni arra, hogy van közcélú, van közhasznú, van közmunka, ezek különböző kategóriák, és a Munkaerő-piaci Alapnak meg van olyan része, ami decentralizált, és van olyan része, ami központosított ilyen értelemben, máshonnan finanszírozódik mindaz, ami közmunka, meg máshonnan finanszírozódik mindaz, ami közhasznú munka például.

Az, amiről mi beszélünk, a munkaerő-kölcsönzés új, aktív foglalkoztatáspolitikai eszközként nyilván a decentralizált pénzekből, tehát a munkaügyi központok kezében lévő forrásokból kerülhet felhasználásra; még egyszer hangsúlyozom, azzal a célzattal, hogy a kölcsönzés a profitorientált kölcsönzés tekintetében legkiváltképp nem érintett közeget, a halmozottan hátrányos helyzetű embereket érintse meg, és ezzel az ő munkaerő-piaci esélyüket segítse. A közmunkaprogramoktól ez nem vesz el egy fillért sem, mert az nem a decentralizált foglalkoztatáspolitikai alap részében húzódik meg, ilyen értelemben azt nem kell félteni.

Másik oldalról azt azért sem kell félteni, mert ez a kormány az elmúlt évben is, 2002-ben is a többszörösét fordította közmunkára, mint az elmúlt időszakban, '98 és 2002 között bármelyik esztendőben az előző kormány.

Köszönöm szépen mindezek mellett a megjegyzését.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 272 2004.03.16. 2:12  217-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, annak ellenére, hogy Filló képviselőtársam kicsit talán más hevülettel fogta meg azt a kérdést, kellő komolysággal ő is úgy gondolja, ahogy Horváth János képviselőtársam mondta, hogy minden olyan kézzel fogható dolog egyébként, ami munkatevékenységet jelenthet és produktumot hívhat életre, emberek számára pedig életteret nyithat, az fontos. Ha selyemhernyóról van szó, akkor selyemhernyó, ha másról, akkor másról, ha bodzáról, akkor bodzáról, tehát teljesen mindegy, a dolog lényege, hogy legyen mit cselekedni, legyen mit tenni annak érdekében, hogy azok az emberek értelmes munkatevékenységet folytassanak.

A másik oldala ennek a dolognak viszont, hogy ilyet folytathassanak, ehhez mi úgy látjuk, hogy elengedhetetlen ennek az intézményrendszernek a bevezetése, hiszen ezekkel az emberekkel a munkaerő-kölcsönzés színterén mások nem kívánnak foglalkozni. A profitszféra, a profitorientált szféra a kölcsönzés tekintetében hanyagul, mondhatni azt, hogy nem vesz tudomást erről a közegről, és nyilván a profitszerzés érdekében abba az irányba nyúl, abba az irányba néz, ahol megfelelő készséggel, sajátosságjegyekkel megáldott emberek sokasága húzódik meg. No de a szociális érzékenység okán, sok minden egyéb más okán célszerű és szükségszerű ebbe az irányba is figyelmet fordítani, és azokra az emberekre is odatekinteni, akik segítség nélkül, támogatás nélkül nem juthatnak hozzá ahhoz, hogy munkatevékenységet folytassanak.

Közmunka, közhasznú, közcélú ‑ erről pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy ugyanúgy, ahogy a közmunkára, a közcélúra is milliárdos nagyságrenddel többet fordít ez a kormány, mint a korábbi. Tehát azt gondolom, nem vesz el sehonnan semmit ‑ igen, jól mondtam a számot ‑, nem vesz el sehonnan semmit, hanem új formák keretei között hozzá kíván tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 40 2004.03.22. 3:11  39-44

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, egyikünk előtt sem kérdéses az, hogy a képzésnek és a munkaerőpiacnak, amennyire csak lehet, szinkronban kell lennie egymással. (Folyamatos nagy zaj.) Bár rengeteg olyan dolog van, rengeteg olyan tényező, ami hatással van a képzésen kívül a munkaerőpiacra, akár a születések száma, akár olyan gazdasági folyamatok, amelyek működnek Magyarországon, akár olyan modernizációs folyamatok, amelyek lábra kapnak, mind-mind gyakorlatilag a szerkezetátalakítás révén befolyással bírnak arra a folyamatra, ami a képzés és a munka világának összhangját kell hogy megteremtse.

Azt gondolom, úgy ítélem meg, hogy rohamos igény mutatkozik a tekintetben, hogy a munkaerőpiachoz hozzáillesztetten, akár a középfokú oktatási intézmények keretein belül, akár ezen túlnyúlva, a felnőttképzés színterén egyre inkább afelé haladjon a gondolkodás és a cselekedet, hogy a képzések irányultsága a ma meglévő és a várható munkaerő-piaci igényeket elégítse ki. Úgy gondolom, hogy nemcsak a szakképzés vonatkozásában, ugyanígy a munkanélkülieket érintő átképzések tekintetében is, vagy épp az inaktívakat bevonni kívánók átképzése vonatkozásában, vagy mondhatjuk nyugodtan, a foglalkoztatottak körében is, ahol át- és továbbképzések nélkül gyakorlatilag a munkahelyek megtartása nagyon nehezen oldható meg, szükségszerű ennek a folyamatnak az erősítése.

Azt hiszem, hogy mindaz, ami az elmúlt két esztendőben jellemezte a kormány viselkedését e tekintetben, az dicséretes. Hiszen ha másra nem gondolok, csak arra, hogy a normatív támogatási rendszeren keresztül ebben az esztendőben hatszor-hétszer annyi pénzügyi forrás mutatkozik meg, mint a korábbi esztendőben, ami messze több volt, mint azt megelőzően, akkor látható, hogy gyarapítani kívánja azt az eszköztárat a kormány, ami ennek az igénynek a kielégítését szolgálja.

Mindezzel együtt érezhető az is, hogy a munka világában és a képzéshez illesztetten egyre inkább átmegy a köztudatba az a szándék, ami az egész életen keresztüli tanulás üzenetét fogalmazza meg. Ennek a szükségszerűségét közvetíti, hiszen látható és érezhető, hogy e nélkül az új ismeretek szerzése nélkül nagyon nehezen tarthatják meg a foglalkoztatottak a mai helyzetüket. Másrészről pedig, akik a munka világán kívül vannak, nagyon nehezen tudnak bejönni ebbe a körbe.

A kérdésem tehát az miniszter úr felé, hogy hogyan gondolja, a mostani normatív eszköz keretei közötti pénz milyen nagyságrendben enged lehetőséget bevonni képzések tekintetében, másik oldalról pedig milyen egyéb eszközöket lát miniszter úr erősítendőnek, hogy ezek a folyamatok mind-mind tovább erősödjenek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 44 2004.03.22. 1:05  39-44

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Válaszában érintette mindazokat a sarokpontokat, amelyek a felnőttképzés, a szakképzés és a munka világa vonatkozásában fontosnak ítélhetők. Mindezek mellett azért szeretném megerősíteni egyrészt hitében is, másrészt abban a gondolkodásában, ami arról szól, hogy a képzési irányok megfogalmazása elválaszthatatlan a munkaerő-piaci igényektől. Ha azt akarjuk, hogy a megszerzett tudás haszonnal és hozammal párosuljon a mindennapi életben, akkor törvényszerű és természetes, hogy a várható, a látható igények kielégítésére kell törekedni.

Azt gondolom, hogy a kormány e tekintetben jó úton halad, jók az adókedvezmények e vonatkozásban, és arra kell törekedni, hogy annak a 700-800 ezer főnek a folyamatos bevonása mindenképpen megtörténjen, hiszen akkor lehet biztosítani, hogy mindenki új ismeretet szerezhessen, akinek erre szüksége van.

Ilyen értelemben tehát a válaszát jó szívvel elfogadom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 178 2004.03.29. 2:09  169-181

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ellentétben Balsai képviselőtársammal, azt kell hogy mondjam, számomra álságos és visszatetsző az az magatartásforma, ami gyakorlatilag most egy országgyűlési határozati javaslaton keresztül próbálja meg tárgysorozatba emelni ezt a kérdést. Azért az, mert tudni kell azt, hogy kik kötötték meg a derogációt, tudni kell azt, hogy az előterjesztők voltak azok, akik jelen voltak a megkötés pillanatában. (Közbekiáltások és taps az MSZP soraiban: Így van!) Ismerni kell azt, hogy a megkötést követő fázisban mit tettek azért, hogy ez a helyzet változzon.

Hozzá kell tennem, hogy a kormányváltást követően bilaterális tárgyalások folytak, folynak jelen pillanatban is a Külügyminisztérium, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium részéről, és mindezeknek kézzelfogható eredményei is vannak. Gyakorlatilag egyértelmű az, hogy a célunk az, hogy minél hamarabb és minél szélesebb körben feloldódjanak azok a korlátok, amelyek felállítása annak eredményeképpen született, hogy a Fidesz-kormány az előző időszakban a mai tizenötök országának megengedte, megadta azt a lehetőséget, hogy derogációval élhessenek a magyar munkaerő szabad áramlása tekintetében. Azt gondolom, hogy minden vonatkozásban segíteni kell annak a folyamatnak a kialakulását, amely a magyar és az európai munkaerő szabad áramlását lehetővé teszi, hiszen ez a négy szabadságfok egyik eleme.

Hozzá kell tennem persze azt is, hogy úgy gondolom, ez nem ezen a tárgysorozatba-emelésen keresztül fog megtörténni, hanem sokkal inkább megtörténhet például, ha az európai parlamenterek (Sic!) a 24 képviselő megválasztását követően egységes álláspontra helyezkednek a parlamentben, és ennek létjogosultságot adnak, szót adnak az Európai Parlamenten keresztül is.

Ilyeténképpen tehát az összegző mondatom csak az lehet, hogy farizeusnak tartom azt a magatartásformát, ami most itt visszaköszön. A másik oldalról nézve pedig erősítendőnek tartom mindazt a folyamatot, ami a szabadságfokok tekintetében, a szabad munkaerő-piaci áramlás vonatkozásában megengedi és megadja a magyar munkavállalók Európában való részvételét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 57 2004.03.30. 2:08  42-65

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Címszavakban szeretném összefoglalni a törvény fontosságát. Azt gondolom, hogy amikor a magyar munkaerőpiac nagyon sok sajátossággal bír, akkor természetes az, hogy olyan foglalkoztatási formákra, lehetőségekre is módot kell teremteni, ami gyakorlatilag eddig nem volt ebben az országban. A távmunka egy olyan új alternatív atípusos foglalkoztatási forma, ami nagymértékben segítheti a székhelytől, a telephelytől távol levők foglalkoztatását, az attól elkülönített foglalkoztatási formának az életre hívását informatikai és információtechnológiai eszközökön keresztül.

Speciális munkaszerződési szabályokat kell érvényesíteni a jogok, a kötelezettségek vagy épp a költségtérítések vonatkozásában. Az előterjesztés ezt magában hordozza, és nyilván különös rendelkezéseket kell foganatosítani akár a munkaidő, akár a munkaadói utasítási jog tekintetében, vagy épp a kártérítés vonatkozásában is. Ami hasznos és szerencsés, hogy a távmunka akár a munkaerő-kölcsönzés keretei között is életre hívható, amit nem oly régen tárgyaltunk a Parlament falai között.

És a legfontosabb üzenetértékkel számomra az bír, hogy a munkavédelmi szabályok tekintetében azt az intim szférát, ami gyakorlatilag az otthon végezhető munkavégzéssel párosul, azt is olyaténképpen szabályozza a törvényjavaslat, ami kellő biztonságot ad, hiszen három nappal előtte történő bejelentéssel kell párosítani mindezeket a dolgokat.

Úgy érzem tehát, hogy összességében a törvényjavaslat helyén van. Az egységes munkaügyi nyilvántartással kapcsolatosan pedig az adatvédelmi biztos aggályai meggyőződésem szerint módosító javaslatokkal kezelhetőek, ilyen értelemben javasolom a törvénymódosítás elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 10 2004.04.26. 2:09  1-10

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, az 1992-es esztendő egy mélypont volt, egy sötét esztendő volt, akár a foglalkoztatás vonatkozásában, akár a tekintetben, hogy a regisztrált munkanélküliek száma igen magas volt, de a vonatkozásban is, hogy a munkakönyv ekkor szűnt meg. Magyarul, ez azt jelentette, hogy a foglalkoztatási nyilvántartás tekintetében óriási zavarok következtek be az elmúlt években, évtizedben, ami nehezítette a munkaadók és a munkavállalók helyzetét is.

Annak az egységes munkaügyi adatbázisnak a bevezetése, amire most sor kerül, azt hordozza magában, hogy nagyobb jogbiztonságot takar a munkavállalók számára, olyan feltételeket biztosít, hogy saját PIN-kódjukon keresztül hozzáférhetnek az őket érintő adatokhoz, másrészt az ellenőrző hatóságok számára is egy egzakt, egyértelmű háttérrel megáldott adatbázist nyújt szolgáltatási háttérként. Közben hozzá kell tenni azt is, hogy a munkaadók számára is hozammal és haszonnal bír ez a történet, hiszen azok a munkaadók, akik tisztességes keretek között foglalkoztatnak, magyarul: fizetik a járulékokat, bejelentik a foglalkoztatottjaikat, azok versenyhátrányban vannak azokkal szemben, akik feketén vagy szürkén foglalkoztatnak.

Ez az adatbázis bizonyos értelmű kényszert jelent a tekintetben, hogy a legális foglalkoztatás irányába haladjunk, ami pedig összességében azt is magában hordozza, hogy a későbbiekben, ha többen fizetnek járulékot, akkor akár a járulékok mértékének a csökkentéséről is lehet beszélni, de a gazdaság erősödéséről mindenképpen.

És hogy a számokról szóljak néhány gondolatot. Fónagy úr, csak jelzem, hogy 1,3 milliárd forint a beszerzési költség, a 600 millió forint, amiről beszél, az egészen más. Durván 60 millió forint az a pénz, ami a propagandára fordítódik. Font úr számaival pedig azért nem is foglalkozom, mert oly messze vannak a valóságtól, hogy arról nincs értelme beszélni.

Összességében azt szeretném tehát mondani, hogy ennek a rendszernek a bevezetése nagymértékben segíti a legális foglalkoztatás kialakulását. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 100 2004.05.18. 2:06  57-128

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nem Becsó úr igényeit szeretném kielégíteni, mert hamarabb nyomtam meg a gombot, mint ahogy ő felvetette, hogy mások nem kívánnak a vitában részt venni, hanem a véleményemet szeretném elmondani. A dologhoz hozzáillesztetten azt kell mondjam, hogy személyes megítélésem szerint nagyon sok minden változott pozitív értelemben az elmúlt két esztendőben. Csak példát mondok rá, hogy ez fogható is legyen, ne csak általánosságban fogalmazzak.

Ha belegondolnak abba képviselőtársaim, hogyan is indult el a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű térségek pozitív diszkriminációs támogatási rendszerekkel való felruházása, akkor jó példa volt erre az, amikor a közhasznú munkavégzés tekintetében 2002 második felében olyan miniszteri rendelet született, amelyik azt mondta, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű települések esetében ne kelljen, mondjuk, azt a 10 százaléknyi saját forrást sem biztosítani, ami gyakorlatilag a közmunkaprogramok keretében elengedhetetlen volt addig - ez nagyon-nagyon sok segítséget jelentett.

Ennek a mintának az alapján - meggyőződésem szerint nem azért, mert személyesen ezt generáltam, nem azért mondom azt, hogy ennek a mintának az alapján - úgy ítélem meg, hogy ez elindított egy folyamatot. Erre ráépülve nagyon sok olyan rendszer épült ki, amelyik kivette akár a településeket, akár a kistérségeket a támogatási alapszabályokból, és kedvezményesebb lehetőségeket biztosított. Gondoljunk a 42 kistérséges vagy az 500 feletti települési számokra, amelyek gyakorlatilag pályázati keretek között, vagy amögött kedvezőbb feltételrendszer mellett juthattak támogatáshoz, mint a korábbi időszakban. Azt gondolom, ez egy induló folyamat kezdete. Azt gondolom, jó úton halad az a gondolkodás, amelyik a törvényjavaslatban benne van, ezért ezt én támogatni tudom.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 106 2004.05.18. 2:06  57-128

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ódor Ferenc képviselőtársam szólt arról, és ennek örülök, hogy ő is jónak tartja azt, ha olyan konstrukcionális feltételrendszerek alakulnak ki, amelyek gyakorlatilag segíthetik akár a mikrokörnyezet, akár a kistérség, akár nagyobb régiók fejlődését. Azt gondolom, hogy ebben a folyamatrendszerben nem gondolkodunk másképpen, ez így helyénvaló.

A másik oldalról nézve hiányolta a források hozzáférési lehetőségét.

 

(13.30)

Én erről úgy gondolkodom, és azt látom, hogy átpolarizálódik a rendszer, gyakorlatilag megváltozik a forrásokhoz való hozzáférés útja és módja, ami ilyen értelemben lehet, hogy azok számára, akik a forrásokat megpróbálják utolérni, nem egyszerű, mármint ha nem követik le a rendszer működési mikéntjét. Ezért meggyőződésem szerint inkább arra kell az energiákat mozgósítani mindnyájunknak, hogy mindenki - akár önkormányzati szektor légyen az, vagy vállalkozói szféra - tisztában legyen azzal, hogy milyen utakon, módokon keresztül lehet egyébként azokhoz a forrásokhoz hozzájutni, amelyek mértékeiben nem azt mondom, hogy elérik, hanem azt, hogy meghaladják azt a nagyságrendet, ami a korábbiakban is fennállt. Persze, másképpen működik a rendszer, nem biztos, hogy a területfejlesztési, megyei területfejlesztési tanácsok berkein belül érhető utol az a pénzforrás, ami eddig utolérhető volt, lehet, hogy egy része igen, másik része a regionális területfejlesztési tanácsokon keresztül, és van egy jelentős hányada, ami a nemzeti fejlesztési terv keretei között meghúzódó 5 operatív program 62 címe között, pályázati formája között érhető utol.

Azt gondolom, hogy ekképpen kell kiterjeszteni a gondolkodásunkat, és segíteni mindazoknak, akik ezekhez a forrásokhoz hozzá akarnak jutni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 110 2004.05.18. 2:00  57-128

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Becsó Úr! Az, amit ön említ, az egy bizonyos megközelítésben és látószögön keresztül vélhetően bír igazságtartalommal. Tehát nem kérdőjelezem meg mindazt, amit mond, de azt gondolom, ha szélesebb spektrumon keresztül vizsgáljuk a dolgokat, akkor már nem biztos, hogy helytálló.

Miért nem? Ön tudja a legjobban, hiszen közel is van a regionális területfejlesztési tanácsokhoz, ha jól tudom, ön tudja a legjobban azt, hogy nem ürültek ki a megyei területfejlesztési tanácsok és az azon belüli források. Átrendeződtek, bizonyos értelemben, olyan értelemben szűkültek, hogy mondjuk a TEKI, CÉDE tekintetében van jogosítványuk, és a regionális területfejlesztési tanácsok pedig például a regionális területfejlesztéssel, gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos ügyeket is, azok menedzselését is átvették, és azokhoz rendelkező forrásokkal is bírnak. Tehát gyakorlatilag az, ami egy póluson keresztül működött valamilyen értelemben az elmúlt időszakban, az ma több póluson keresztül működik. Éppen ezért forszíroztam és hangsúlyoztam azt, hogy arra kell törekedni, hogy mindenki előtt világos legyen az, hogy ezeket a típusú forrásokat hol, hogyan és miképpen lehet utolérni, az úgymond támadási felületek meglegyenek, adottak és ismertek legyenek, pont annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló források felhasználhatóvá váljanak.

Még egyszer hangsúlyozom, ezek nem zárt kategóriák, mert ezeken kívül és ezeken felül van az a 62 pályázati lehetőség, ami a nemzeti fejlesztési terv operatív programjain keresztül utolérhető. És nem akarok nagy számokkal dobálódzni, de azt mindenképpen érzékeltetni szeretném, hogy olyan nagyságrendekről van szó, amelyek a korábbiakban a területfejlesztés szintjén és rendszerén, struktúráján keresztül elképzelhetetlenek voltak, utolérhetetlenek voltak.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 82 2004.05.19. 5:41  1-111

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, néhány tekintetben számomra egy kicsit komikusnak is és riogatással terhesnek tűnt az ellenzéki képviselőtársaim szájából elhangzottak sokasága.

(13.10)

Persze, azt nem vitatom el, hogy minden bizonnyal ők is kellő felelősségérzettel kívánnak erről a témakörről tárgyalni, éppen ezért szeretnék nem messzire visszanyúlni, de úgy 6-7 év távlatában két alapvető kérdés kapcsán rátekinteni. Ha megnézzük azt, hogy 1997 időszakától kezdődően hogyan is működik Magyarországon a gazdaság, akkor azt lehet látni, hogy 1997-2000 között egy egyértelmű erősödés jellemezte a gazdaságot, 4-6 százalékpont közötti GDP-növekedés, bruttó nemzetitermék-növekedés, majd utána a felső pontról egy zuhanás következett be, és 2003 az az esztendő, amikor újra egy emelkedési trend rajzolódik.

Ugye, nem vitatják el azt, hogy a gazdaság működése alapvetően a működés tapasztalásaihoz hozzáillesztett, per pillanat állapotát megelőző, fél, egy, másfél esztendő történésein nyugszik? Ilyen értelemben nem kell hogy kibontsam tehát, hogy a gazdaság működésének a jóság fokát illetően mely periódusban ki mit és hogyan tett a dolgokhoz hozzá. Persze, azt is meg lehetne ezzel kapcsolatosan vizsgálni, és párhuzamba lehetne állítani, hogy akkor, amikor intenzív gazdasági növekedés volt, hogyan változtak a bérek reálértékei, hogyan nőtt a foglalkoztatás, és egy nehezebb helyzetben, mármint a gazdaság lassúbb növekedésével párosítottan mi volt például 2003-ban a helyzet.

Összességében tehát azt lehet levonni, hogy ez a mai kormány egy nehezebb gazdasági helyzetben a reálbérek egyértelmű növekedéséről gondoskodott, mellette a foglalkoztatottsági szint emelését is megtette. Olyan intézkedések sokaságát hozta tehát, ami egyértelművé tette, és olyan helyzetet teremtett, amely kapcsán a munkaadók, a gazdálkodók, a vállalkozók foglalkoztatásbővülési szándékokat hívtak életre. Közben a mai napon is sokat emlegetett minimálbér tekintetében a személyi jövedelemadó-mentességről gondoskodott a kormány, ebben az esztendőben tovább emelte ennek a mértékét, és fenntartotta a személyi jövedelemadó-mentességet.

Valójában tehát két év leforgása alatt közel 9 ezer forint többlet nettó jövedelmet tett a zsebekbe, miközben az oly hangzatosnak tűnő előző időszakban abból a közel 25-30 ezer forintos bruttó növekedésből, ami a minimálbér induló és záró pillanatában bekövetkezett, a felét elvette az akkori kormány. Magyarul, ha időarányosítást végzünk, ebben a két évben csakis azzal, hogy a személyi jövedelemadó-tehertől mentesítettük a minimálbért, többet adtunk a minimálbéren kereső emberek számára arányosan két év alatt, mint az előző kormány.

Azt is hozzá kell tennem, hogy mindezek mellett az egészségügyi hozzájárulás mértékét 4500 forintról 3450 forintra csökkentettük, a szándékunk nem állt meg, 2006-ra nulla forinttal egyenértékűvé kívánjuk tenni. A célzott rétegek számára - 50 év felettiek, vagy éppen gyesről visszatérők, csökkent munkaképességűek, megváltozott munkaképességűek esetén - különböző preferenciákat működtetünk, adott esetben azt is, hogy az egészségügyi hozzájárulás mértékét ne kelljen megfizetni.

Azt gondolom tehát, hogy az adó- és járulékterhek tekintetében nem jár rossz utat ez a kormány, már csak azért sem jár rossz utat, mert ha megnézzük, akkor a minimálbéren kereső ember jóval kevesebb adó- és járulékterhet kell hogy viseljen, a felét annak, mint amit a korábbi időszakban, 100 forintra vetítve 12 forint környékén, míg korábban 24 forint 50 fillért, az átlagbéren kereső ember 100 forint jövedelem után 3 forinttal jobban jár, ami magyarul azt jelenti, hogy 130-140 ezer forintos átlagjövedelemnél 4-5 ezer forintos többletjövedelemre tesz szert, és az is igaz, hogy a magasabb jövedelmi kategóriába tartozók esetében - 400-500 ezer forint - nagyobb a járulék- és az adóteher. Tehát a társadalmi igazságosság kérdése meggyőződésem szerint nem vethető fel.

A későbbiekben a szándékunk egyértelmű: további sávszélesítéseket, adókulcscsökkentéseket kell megtenni, a versenyképességet növelni kell, és azt gondolom, hogy az élőmunka költségeit csökkenteni kell annak érdekében, hogy ezek a pozitív folyamatok még pozitívabbá váljanak.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 102 2004.05.19. 0:34  1-111

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási támogatások tekintetében az átmeneti foglalkoztatásban megháromszoroztuk azt, amit önök biztosítottak a korábbi években. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) A végleges támogatás tekintetében biztosítottuk ugyanazt az összegszerűséget, fejlesztési adókedvezményeket, gyorsított amortizációs kulcsokat vezettünk be, és összességében csak annyit szeretnék mondani, hogy ha nem csökkentettük volna az adók mértékét, akkor nem lenne ma százezer fővel több foglalkoztatott Magyarországon, mint a kormányváltás időszakában volt.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 219 2004.06.21. 2:03  218-221

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Úgy gondolom, mindegyikünk agyában megfogalmazódik egyszer, hogy valahol léteznie kell egy olyan munkahelynek, ami képzettségünknek, végzettségünknek, képességeinknek megfelelő, és a munkaerőpiac azokkal a sajátosságokkal bír, hogy a kereslet és a kínálat oldaláról nem mindig zárja össze ezeket a folyamatokat. Vannak disszonanciák, különbségek. Nem véletlenszerű, hogy az Európai Unió keretei között 1993-ban életre hívták az EURES-rendszert, ami egy európai állásközvetítő rendszer, és igazából az állások közvetítése, ajánlata, illetve munkajogi, adózási vagy akár társadalombiztosítási kérdésekkel kapcsolatos alapismeretek továbbítására alkalmas mindez.

Az EU-csatlakozás új kapukat nyitott a mi számunkra is a munkaerő szabad áramlását érintően, bár vannak korlátok, hiszen a 2+3+2 éves moratóriumot még a csatlakozás előtt a Fidesz jóvoltából gyakorlatilag úgy kötöttük meg, hogy bizonyos időszakot figyelembe véve csak korlátozottan mozoghat a magyar munkaerő. De azt gondolom, most a 24 megválasztott európai parlamenti képviselő megint csak közös jóvoltából alakulhat olyan helyzet, hogy ugyan a közösségi jog szabályait már nem tudjuk alkalmazni, de a nemzetközi, a nemzeti egyeztetések, szabályozások keretei között ezeket a kérdéseket talán lehet oldani. A magyar munkavállalónak ilyeténképpen, ha Európában akar munkát vállalni, ha leegyszerűsítem, az az alapvető dolga, hogy bemegy a munkaügyi központba, találkozik egy olyan munkaközvetítővel, EURES-tanácsadóval, aki kellő információkat nyújt.

Ezzel kapcsolatosan tenném fel a kérdésem, államtitkár úr, ami igazából arról szól, hogy hogyan is segít a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium ebben a kérdéskörben, mikor és hogyan élesítik az EURES-rendszert Magyarországon.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 249 2004.09.13. 0:36  246-258

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk a mai napon megtárgyalta a polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Némi egyeztető polémia folyt. Ennek hátterében alapvetően az zajlott, hogy miért is kell külön törvény keretei között a módosítási javaslatról tárgyalni, majd ennek megértését követően a bizottság egyhangúlag, egyöntetűen általános vitára alkalmasnak tartotta a javaslatot.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 237 2004.09.29. 2:08  1-321

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Bernáth Ildikó szavait hallgatva némileg csodálkozom, hiszen ő is ismeri a munkaügyi statisztikákat, vagyis én úgy gondoltam, hogy ismeri ezeket (Derültség az MSZP soraiban.), ilyeténképpen tehát tudja azt, hogy mi történt az elmúlt két esztendőben, ismeri és tudja azt, hogy miközben stagnál a munkanélküliség ebben az országban, aközben az inaktívak száma mértékadó módon csökken, a foglalkoztattak száma pedig mértékadó módon nő. Több tízezerrel többen dolgoznak ma Magyarországon, mint amennyien dolgoztak a kormányváltás pillanatában. Nem fogom azt a hosszú sort elmondani, ami annak a pandanja, amiről ő szólt, de megerősítem azt a logikát, hogy ha átalakulás van, ha megszűnnek munkahelyek, ahelyett nem egy, hanem ahelyett adott esetben kettő vagy még több születik, még a hátrányos helyzetű régiókban is. Példa erre - Fónagy úrra nézek - Miskolc város vagy Ózd városa is Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ebben a hátrányos helyzetű megyében - csak a példa kedvéért említem - ma közel tízezer fővel többen dolgoznak, mint a kormányváltás pillanatában. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Egyébként pedig úgy gondolom, hogy a gazdasági környezet az, amit meg kell formálni, amire megítélésem szerint önök kevésbé voltak képesek, hiszen mutatta a gazdasági fejlődés mellett az önök foglalkoztatási trendje, amit '98 és 2002 között életre hívtak, és mutatja az, amit két év alatt a Medgyessy-kormány életre tudott hívni.

Azt szeretném önöknek érzékeltetni, hogy olyan helyzetet kell teremteni, aminek az útját elkezdtük rajzolni, éspedig hogy minél több ember felruházott legyen azokkal a készségekkel, képességekkel, hogy a munkaerőpiacon munkát is tudjon vállalni, ne csak a szándéka legyen meg, hanem a készsége, a képessége is. Nem véletlen, hogy a munka világát, a képzést, a szakképzést, a felnőttképzést közelebb hoztuk ahhoz az igényhez, amit a munkaerőpiac igényel.

Utolsó mondatom: Magyarországon ma több tízezerrel többen dolgoznak, mint a kormányváltás pillanatában. Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! - Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 62 2004.10.12. 5:07  19-317

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Október 4-én tárgyalta a bizottságunk az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvény módosítási javaslatát.

Természetszerű, hogy egy ilyen törvénymódosítási javaslat tárgyalásakor egy picit visszatekintésre is sor kerül, és annak az elemzésére is, hogy mi történt az elmúlt két esztendőben. Örömmel nyugtázta a bizottság többsége, hogy erős a gazdaságunk, növekvő a gazdaságunk, az export- és a beruházásnövekedés is jellemzi a gazdaságot. Mindezek mellett a törvénymódosítás szelleme vonatkozásában is azokat a csomópontokat erősítette a bizottság többsége, amelyek ezt a fajta trendet még tovább tudják erősíteni, hiszen ennek a végpontja nyilván nem más, mint a foglalkoztatásbővülés. Egyébként pedig magában a törvénymódosítási javaslatban is gyakorlatilag a több munkahely és a jobb fizetés életre hívása húzódik meg, ilyen értelemben tehát törvényszerű, hogy ennek a támogatására sor került.

Melyek voltak a legfontosabb csomópontok a bizottság tárgyalása kapcsán? A bizottság, amikor a témát taglalta, elemezte azt a részét is a folyamatoknak, hogy gyakorlatilag újólag, mint a tavalyi esztendőben is, úgy történik a nettó jövedelmek növekedése - részben legalábbis -, hogy az a munkaadóknak többletjövedelmet, többletkiadást nem jelent, ilyen értelemben tehát a nettó jövedelemnövekedés bruttó növekedés nélkül következik be. A személyi jövedelemadó rendszerén keresztül pedig több mint 100 milliárd forint kerül olyan helyre, amely gyakorlatilag a rászorultság, a szükségszerűség elve alapján egyértelműen megfogalmazható.

Magyarra fordítva a szót, az átlag alatti vagy az átlagon jövedelmet szerzők adóterhelése csökken, jövedelemszerzési pozíciói pedig nőnek. Ilyen értelemben tehát nyugodtan ki lehet mondani azt, amit a bizottság többsége meg is állapított, hogy az adórendszer az igazságosság irányába törekszik, a minél igazságosabb lét megteremtését szolgálja, és gyakorlatilag a foglalkoztatási feltételek javítását hordozza magában. Teszi ezt akképpen is, hogy az élőmunkateher csökkentését kívánja életre hívni, mindamellett, hogy beruházás-, befektetésösztönzési politikát folytat, fenntartva azt a jó gyakorlatot, amely az elmúlt években honosodott meg, hogy az 50 százalékos mértékű gyorsított amortizációs kulcs alkalmazását a továbbiakban is fent kívánja tartani.

Az élőmunka terheinek a csökkentése több úton-módon történik meg, nyilván egyrészt a társasági adón keresztül, másrészt a járulékok rendszerének a kedvezményes biztosításán keresztül, vagy épp a helyi adózás, az iparűzési adózás rendszerén át. Csak a példa kedvéért említem, amely a bizottsági téma kapcsán a tárgyalás vonatkozásában is a fókuszba került, hogy a járulékok tekintetében igen mértékadónak és igen jónak tartja azt a logikát a bizottság többsége, ami a társadalombiztosítási járulékok 50 százalékos mértékű, 9 hónapon keresztüli visszaigénylésével párosulhat, a célcsoportok, a 25 év alattiak, gyesről, gyedről, gyetről, ápolási körökből visszakerültek esetében - akik közben munkahelyüket elveszítik - vagy éppen az 50 év feletti munkavállalók esetében.

Megint csak mértékadónak tartják azt az intézkedési sort, ami az egészségügyi hozzájárulás 1200 forinttal való csökkentését hordozza magában, főleg azért, mert ez az alacsony jövedelemmel bírók esetében egyfajta foglalkoztatási hajlandóság növelésével is párosul, hiszen az ő esetükben mértékeiben, százalékában nagyobb a teher, mint egy magasabb jövedelemszint esetén. Nagyon jó az a folyamat, ami végre felismeri, hogy a részmunkaidő tekintetében a járulékok vonatkozásában is a részarányosság érvényesítését kell megtenni. S nem akarok a részletekbe belemenni a társasági adónál a különféle támogatási feltételek megjelenítését érintően vagy éppen az iparűzési adó 25 százalékról 50 százalékra történő adózás előtti nyereségből való levonására vonatkozóan.

Összességében úgy szeretném a gondolatokat befejezni, ami a bizottság részéről is megállapításra került, hogy egy olyan törvénytervezet van előttünk, ami gyakorlatilag a gazdaság növekedését, az export és a beruházás tovább-bővülését és ezzel egyetemben a foglalkoztatás bővülését hordozhatja magában, éppen ezért a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta a törvénytervezetet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 111 2004.10.12. 2:04  19-317

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok számot nem kell használni, de ha visszamegyek 2002-be, mert időben érdemes vizsgálni ezeket a folyamatokat, akkor azt kell mondanom, hogy 2002 volt az az esztendő, amikor 20, 30 és 40 százalékos adókulcsok voltak. 600 ezerig 20 százalék, 1 millió 200 ezerig 30 százalék, afölött pedig 40 százalék.

Most, szeretném elmondani, a törvénytervezetben 1,5 millió forintig 18 százalék van. 2002-ben 1,2 millió forint fölött 40 százalékos adókulcs volt. Ugye, emlékeznek, hogy kihez, melyik kormányzás időszakához tartoznak ezek az adókulcsok?

2003-ban sávszélesítésre került sor, 2004-ben sávszélesítésre és adókulcscsökkentésre került sor, nagyjából 100 milliárd forinttal több marad az emberek zsebében 2005-ben, mint 2004-ben, amely esztendőben is több maradt, mint az előző időszakban. Ennyit az adómértékek csökkentéséről.

(15.00)

A minimálbérről pedig annyit, hogy a minimálbér vonatkozásában tényleg az a fontos, hogy mennyit visznek haza az emberek a zsebükben. Akkor, amikor önök kormányoztak, amikor emelték a minimálbért, annak a felét gyakorlatilag a büdzsé vitte el, a másik fele jutott közel az emberek zsebéhez. Akkor, amikor a minimálbért személyi jövedelemadó-mentessé tettük, akkor minden forintja odakerült a zsebekbe, azaz 6 ezer forinttal többet kaptak tavaly az emberek, mint annak előtte. Ha most feltételezzük az 53-ról 57 ezer forintra történő (Babák Mihály: Nem tud számolni!) minimálbér-emelést, akkor újólag 4 ezer forinttal többet keresnek, a zsebekben többet visznek haza az emberek, a minimálbéren kereső emberek.

Ezzel csak és kizárólag azt szerettem volna érzékeltetni, hogy hogyan és miképp alakul a jövedelmi viszonyok rendszere Magyarországon a mostani és az elkövetkezendő időszakban a korábbiakhoz képest.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 137 2004.10.12. 2:03  19-317

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Minimálbér. A minimálbérről csak annyit, így talán utoljára: az nem baj, hogy a minimálbér mértéke 19 500 forintról emelkedett 40 ezerre, majd 50 ezerre. Nem ez a baj. A baj az volt, és ezzel ma is gond van, hogy abban az időszakban annak az adott pénzeszköznek a nagy részét, majdnem a többségét elvonta az állam, és a kisebb része, a kevesebb része került bele a zsebekbe, Varga úr. A személyi jövedelemadó-mentessé való tételével viszont minden egyes forint a zsebekbe került, két év leforgása alatt ez a 10 ezer forinthoz közelít, míg az önök időszakában a 15 ezer forintot alig haladta meg négy év alatt. Ennyi a viszonyítás tekintetében.

A másik része a dolgoknak: az sem baj, ha az szja-bevételek nőnek, főleg akkor nem, ha ez kedvezőbb adótáblarendszer mellett következik be, mert ez azt jelenti, hogy mindezekkel együtt a jövedelmek mértékadó növekedése is bekövetkezik.

Harmadjára pedig: az adótörvényekről, még egyszer visszautalva, annyit szeretnék önöknek mondani, hogy ami 2001-ben eldöntésre került, az 2002-ben érvényes volt; ami 2004-ben eldöntésre kerül, az 2005-ben érvényes lesz. A bérek kicsit másképp működnek, mert utólag, visszafelé regisztráljuk: ami 2004-ben realizálódik, arról 2005-ben beszélünk. Ennyi a különbség az adó és a bérek vonatkoztatása tekintetében.

És hogy ne essen ki az emlékképből: tudom, hogy ezt nem értheti, Domokos úr, de hát ilyen az élet. De hogy ne essen ki az emlékképből, még egyszer hangsúlyozom: 2002-ben 20 százalékos 600 ezer forinthoz, 30 százalékos és 40 százalékos adókulcsokkal kellett számolni, 40 százalékossal 1 millió 200 ezer felett; 2005-ben 1,5 millió forintig 18 százalékossal.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 153 2004.10.12. 2:04  19-317

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Többet nem szólalok meg a dologban, csak Babák úrnak utoljára elmagyarázom. Elmagyarázom azt, hogy 2002-ben, amikor 20, 30 és 40 százalékos volt az adókulcs... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) - nem, ez a tény -, akkor ezzel szemben 2005-ben 1 millió 500 ezer forintig, másfélmillió forintig 18 százalékos az adókulcs. A dolog lényege tehát az (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mellébeszél!), hogy egy sokkal nagyobb mértékű jövedelem, kereset megszerzése mellett sokkal kisebb százalékos kulcs megfizetésével kell az adót leróni.

 

(15.40)

 

A másik része a dolognak, ami a minimálbért érinti, most az előbbiekben elmondásra került előttem, de megerősítem: abban az időszakban csak a Munkaerő-piaci Alapot érintően, ha emlékképeim nem csalnak, 15 milliárd forintot kellett beforgatni annak érdekében, hogy a minimálbér kompenzációját meg lehessen tenni. Tehát a minimálbér emelése pozitív volt, de azért voltak ennek negatív visszhatásai is, főleg a vállalkozói szféra, a mikrovállalkozások működőképessége irányába.

A másik oldalról nézve pedig a végső konklúziója a dolognak, hogy hiába emelték a minimálbért összességében bruttó 30 ezer forinttal - amit az előbb tapsoltak -, ennek a nettó tartalmát is érdemes lenne megmutatni, ami ennek a fele. Két év leforgása alatt ez a kormány közel 10 ezer forintot nettóban odatett a zsebekbe. Négy év leforgása alatt vélhetően többet fog odatenni a minimálbér emelkedése tekintetében, mint önök azt a hangsúlyos 30 ezer bruttó forintot, amiből 15 ezer forintot láttak az emberek.

Összességében tehát azt szeretném hangsúlyozni, hogy mind a minimálbér tekintetében, mind az adó vonatkozásában pozitívabb folyamatok zajlanak a jelen időszakban, mint az előző időszakban, amiről önök beszélnek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 209 2004.10.12. 1:48  19-317

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utolsó mondatok indítottak arra, hogy hozzászóljak röviden. A mikrovállalkozások tekintetében, ha elolvasták a törvénytervezetet, akkor önöknek is tudni kell, hogy az öt főt meg nem haladó foglalkoztatotti létszámmal bíró munkaadók esetében - akik a mikrovállalkozások többségét teszik egyébként - többletlétszám foglalkoztatása esetén az éves minimálbér-kedvezmény az adóalapban elszámolható. Magyarul: az adózás előtti eredmény nagyságának a csökkentéséről van szó.

Másik oldalról fejlesztési adókedvezmények is vannak, amely fejlesztési adókedvezmények korábban nagyberuházásokhoz, egymilliárd forintosakhoz rendelődtek hozzá, most már százmillió forintos nagyságrendnél is igazak. Sok mikrovállalkozás csinál adott esetben ilyen mértékű fejlesztést is. Vagy munkahely-teremtési kedvezmények is vannak, amelyek korábban 300 főnél, jelen pillanatban 30 főnél, hátrányos helyzetű térségekben 150 főnél, most 15 főnél húzzák meg a foglalkoztatotti létszám bővítése tekintetében a kedvezmények utolérhetőségét a kisvállalkozások esetében.

Csak ez a két-három példa önmagában is megmutatja, hogy alapvetően abba az irányba, ahol a foglalkoztatási puffer megadatik a mikrovállalkozások, a kisvállalkozások tekintetében, hogyan, milyen pozitív diszkriminációkban gondolkodik a kormányzat. Ezt szeretném ellenzéki képviselőtársaim figyelmébe ajánlani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 227 2004.10.12. 1:57  19-317

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! Hogyha valaki ma Magyarországon húszezer forintos invesztícióval munkahelyet tudna teremteni, az nagyon jó lenne. Sokkal többe kerül egy munkahely teremtése, szerintem bármely önkormányzat nem húsz, hanem több tízezer forintot és százat is áldozna azért, hogy munkahelyeket teremtsen, főleg, ha nem átmeneti jellegűeket.

A Lengyel úr - sajnálom, hogy nincs itt - által elmondottakhoz azért az hozzátartozik, hogy a foglalkoztatásban keresztösszefüggések is vannak, tehát nemcsak és egy településről a másik vonatkozásában történő foglalkoztatások hívódnak életre egy vállalkozás vagy egy gazdálkodó szervezet részéről, hanem a viszonosságok bizonyos értelemben kiegyenlítik egymást. Ilyen értelemben persze, lehet, hogy egy adott önkormányzat egy máshonnan történő foglalkoztatás esetében elesik valamitől, a másik értelemben pedig egy másik vállalkozó révén hozzájut ugyanehhez. Tehát Magyarország elég kicsi ország ahhoz, és a környező települések elég közel vannak ahhoz, hogy ezek a normális kiegyenlítődési folyamatok érvényesüljenek.

Harmadjára pedig, ami a szerepvállalást, a pénzügyi szerepvállalást illeti, ezen a járulékos adótörvény-módosításon keresztül is érzékelhető az, hogy nem az önkormányzatokra utazik a történet, hiszen ha belegondolunk, akkor a járulékoknak az átvállalásával, a kedvezményeknek a foganatosításával, a társasági adónak a működésbe hozatalával, az intenzívebb befektetésnek a rendszerén keresztül, a mikrovállalkozások támogatásával nyújt segítséget a foglalkoztatás bővítéséhez. Ilyen értelemben tehát nem állja meg a helyét az, hogy a súlypont, illetve a problémamegoldás felületét az önkormányzatok irányába kívánja helyezni a törvénymódosítás.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 251 2004.10.12. 1:49  19-317

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Polgármester úr, szeretném, ha azt a részét végiggondolnánk ennek a történetnek, amely arról szól, hogy ha egy fő foglalkoztatásbővülés van, és ez a foglalkoztatásbővülés mínusz 1 millió forint adóalap-csökkentéssel párosul - ami maximum 20 ezer forintjába kerül az önkormányzatnak -, és ha olyan ember foglalkoztatására kerül sor, aki szociális járadékban részesül, akkor az önkormányzat havonta többet fizet meg neki, mint 20 ezer forint. De ha nem ilyet foglalkoztat, hanem egészen más típusú embert, akivel kapcsolatban önnek semmilyen kiadása nincs, ez az ember akkor is hozamot termel. Ismereteim szerint egy magyar foglalkoztatott hozamtermelése ma átlagosan 4-5 millió forint árbevétellel párosul. (Lengyel Zoltán: Az előbb még csak 1 millió forint volt.) Az a minimum összeg.

Ha belegondoltunk ebbe az összegszerűségbe, és a mínusz 1 millió forintos tételt - ami az adóalapból leszámítolható - kivesszük az árbevétel-növekedésből, akkor a történetnek az a végkövetkezménye, hogy egy foglalkoztatásbővülésből - az árbevétel-növekedésből származtatottan - messze kompenzálva van az 1 millió forint adóalapból történő leírás, tehát nem kevesebb az, amihez az önkormányzat hozzájut az iparűzési adó révén, hanem több. S akkor még nem is számítottam bele azt, hogy ha olyan ember foglalkoztatásáról van szó, akinek az önkormányzatnak havonta húsz-huszonegynéhány ezer forint szociális járadékot kell fizetnie.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 259 2004.10.12. 10:10  19-317

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, adózni túlságosan senki sem szeret, de hát ez a sajátja a dolognak, hogy adózni kell ahhoz, hogy újraelosztani is lehessen. Persze arra törekedni kell, hogy az állam minél kevésbé akarjon újraelosztani, hiszen nem biztos, hogy ez a legjobb formája a működtetésnek.

Az adórendszer igazságosabbá tétele - nem merem azt mondani, hogy igazságossá tétele, mert talán ilyen pontot nehéz találni -, azt hiszem, elengedhetetlen mindegyikünk számára. Az a törvénytervezet, amely most előttünk áll, hitem szerint efelé halad, hiszen egyik oldalról a foglalkoztatási feltételek javítását szolgálja, a másik oldalról pedig az ehhez kapcsolódó élőmunka terheinek a csökkentésével párosul. Mindeközben a befektetések és a beruházások ösztönzését is szolgálja. Példaként említhetem itt a gyorsított amortizációs kulcs 50 százalékos mértékét, amelyek az új beszerzéseket követően érvényesíthetőek.

Az adótörvény a különbségek mérséklésének a lehetőségét is magában hordozza. Gyakorlatilag azt mondhatjuk persze, hogy nem az adón keresztül kell a bérek, a jövedelmek rendszerét alapjaiban kezelni, hanem a fizetéseken keresztül, de ha az elmúlt két évre visszatekintünk, akkor a bérnövekedés vonatkozásában sem áll rosszul a jelen kormányzat, hiszen mintegy plusz 25 százalékos reálbér-növekedést tud elkönyvelni.

Mindezek mellett az adó vonatkozásában egyrészt az szja-kulcsok csökkentésével vagy épp a sávok szélesítésével is lehet fokozni ezt az eredményt, és lehet kézzelfoghatóan több forintot tenni a zsebekbe.

 

(18.50)

Nem akarok leragadni a személyi jövedelemadó rendszerénél, de azért még egyszer hangsúlyozom, hogy mindenki számára tiszta és világos legyen, hogy 2002-ben 20 százalékos adókulccsal indult, nulla forinttól 600 ezer forintig ezt kellett megfizetni; 600 ezer forinttól 1 millió 200 ezer forintig 30 százalék; efeletti összeghatár esetében pedig 40 százalékos volt az adókulcs mértéke. Magyarul: 1,2 millió forint felett 40 százalékos adókulcs mellett adóztunk.

2005-ben - a tervezettek szerint - 1,5 millió forintig 18 százalékos adókulcs az, amely mellett adózni fogunk, és efeletti értékhatár sem éri el azt, ami 2002-ben volt, a 40 százalékot, hanem csak 38 százalékos mértékű az adókulcs. Ez azt jelenti, hogy az átlag alatti és az átlagjövedelmet szerzők adóterhelése egyértelműen csökken. Ez azt jelenti, hogy egy olyan folyamat zajlik harmadik esztendeje, amely az adócsökkentéssel párosítható, és olyan folyamat 2005-ben, amely a személyi jövedelemadó rendszerén keresztül mintegy 100 milliárd forint többletet hagy a zsebekben. Ez pedig mértékadó nagyságrend. Ha ezt levetítjük az egyes zsebekre, akkor nagyjából az érhető utol, hogy havonta 4-5 ezer forinttal több jut egy-egy ember zsebébe, amikor hazaviszi a fizetését.

Az élőmunka terhének a csökkentése már csak azért is fontos, mert a munkaadók nyilván akkor válnak fogékonnyá a foglalkoztatás bővítésére, ha minél kevesebbe kerül az élőmunka, ha minél kevesebbe kerül a foglalkoztatás költsége. Több úton keresztül, nemcsak a helyi iparűzési adó, hanem a társasági adó vagy épp a járulékok rendszerének a működtetésén keresztül segítjük ennek a folyamatnak az alakulását. Csak címszavakban említem: járulékok tekintetében a célcsoportok a 25 év alatti pályakezdők, a gyesről, gyedről visszatérők, vagy éppen az 50 év feletti tartós munkanélküliek. Mindezek mellett, a célcsoportokon túl a foglalkoztatáshoz kapcsolódó egészségügyi hozzájárulás mértékének a csökkentése is benne van a törvénytervezetben, mintegy 1200 forintos mértékű csökkentés 2005 novemberétől. Azt gondolom, hogy folyamatában a ciklusváltás, 2002 óta ennek a csökkentése mértékadó nagyságrendű forrásokat szabadít fel, és ad lehetőséget a munkaadóknak arra, hogy ezeket a felszabaduló forrásokat akár fejlesztésekre, akár bérnövelésekre fordíthassák.

Egy új elem, ami alapvetően pozitív, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében az arányos járulékfizetést hozza a törvény, ami gyakorlatilag kellő motivációt jelent a tekintetben, hogy ha lehetőség van rá, akkor ne a munkaügyi regisztert, ne a munkanélküli-ellátást válasszák az emberek, hanem az adott lehetőségekkel élve vagy annál fogva, akár a részmunkaidős foglalkoztatást is.

De nemcsak a járulékokon keresztül, hanem a társasági adón keresztül is a versenyképesség növelésére és a foglalkoztatás bővítésére törekszünk. Nem akarom a példákat ismételgetni, hiszen ma már itt többször elhangzott, de még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a gondolkodás középpontjában alapvetőn a kisvállalkozások, a mikrovállalkozások vannak, hiszen az öt főnél kevesebbet foglalkoztatók esetében a plusz egy fő foglalkoztatásánál az éves minimálbér kedvezménye érvényesíthető a társaságiadó-alapban. Tehát az adózás előtti eredmény nagyságának a csökkentéséről van szó. Mellette a fejlesztési adókedvezmények is átrendeződnek, a korábbi 1 milliárd forintos értékhatárról a tizedére, 100 millió forintra zsugorodik ez, és már így is igénybe vehetők ezek a kedvezmények.

A munkahely-teremtési kedvezményeknél azok a foglalkoztatási értékhatárok, amelyek korábban 300, a hátrányos helyzetű térségekben 150 főnél húzódtak meg, szintén mértékadóan zsugorodnak, a kisvállalkozások esetében már 30, a hátrányos helyzetű térségekben 15, de a középvállalkozásoknál is 150, a hátrányos helyzetű térségekben lévőknél pedig 75 főre, azaz itt az 50 százalékára zsugorodik. Ez mértékadó főleg azokban a térségekben, ahol a foglalkoztatási helyzet nehéz; mondhatnám Nógrád megyét, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, Borsod-Abaúj-Zemplén megyét, de más megyéket is említhetnék.

Azt gondolom tehát, hogy a járulékok, a társaságiadó-kedvezmények rendszere, ekképpen való működtetése alapvetően hozzájárul a versenyképesség növeléséhez, a foglalkoztatás bővüléséhez, és ugyanezt a célt szolgálja a mai nap már többször vitatott iparűzési adón keresztüli kedvezmény, ami a 25 százalék helyett az 50 százalék levonhatóságát adja meg az adózás előtti eredményből a vállalkozások számára. Ugyanígy a plusz egy fő foglalkoztatása esetén a mínusz 1 millió forint elszámolhatósága, amelynek eredményét már nem akarom újra ismételni, hogy milyen többlethozamot jelent, hiszen a foglalkoztatott ember nyilván árbevételt produkál, és ennek az eredményeképpen akár még több iparűzési adó befizetésére is sor kerülhet, mint annak előtte, a kedvezmény megadását megelőzően.

Összességében tehát valahogy úgy lehetne megfogalmazni a gondolatokat, hogy az élőmunka terhének csökkentése, a járulékok, a társasági adó vagy éppen a helyi iparűzési adó rendszerén keresztül a befektetési, a beruházási ösztönzéseken át a munkaadókat serkenti a tekintetben, hogy foglalkoztatásbővítést hívjanak életre. A különbségek mérséklése a személyi jövedelemadó-táblán keresztül, a bérnövelés és az adócsökkentés pedig a munkavállalókat vagy a munkavállalási hajlandósággal, szándékkal és képességekkel bírókat mozgatja abba az irányba, hogy valóban munkát is vállaljanak. Ez a kettős folyamat egymás mellett gyakorlatilag eredményezheti azt, hogy a munkaadók az általuk keresett munkavállalókra találhassanak feltétlen módon akkor, ha mindezen folyamatok még a különféle szakmai tudás, ismeretanyag felhalmozásával, elsajátításával is párosulnak.

Összességében egy gondolattal szeretnék csak Tállai úrnak válaszolni - megtisztel azzal, hogy itt van a teremben -, a mondat pedig akképpen szól, hogy a minimálbéren lévő emberek esetében egyszerűen annak a ténye, hogy az 53 ezer forintos minimálbér, majd meglátjuk az OÉT-egyeztetés alapján, hogyan és miképpen realizálódik, de emelkedik, egyértelműen, tisztán zsebben növekvő forintokat jelent. A tervek szerint, ha a megállapodás netán nem születne meg, 57 ezer forintban kívánja ezt a kormány realizálni, akkor ez 7-7,5 százalékos növekedést jelent. Magyarul: azt szeretném ezzel érzékeltetni, hogy az átlag alatti jövedelemmel bírók gyakorlatilag átlag feletti mértékű jövedelemnövekedésre tesznek szert.

Egy összehasonlítással fejezném be, ez pedig arról szól, hogy míg annak idején, 2002-ben 12 forint terhelte 100 forint esetében a minimálbéren keresőt adóbefizetés tekintetében, addig ez nulla forint, míg az átlagjövedelem esetén ez 26 forint terhet jelentett 2002-ben, addig ez most a 21 forintot alig haladja meg.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 26 2004.11.04. 1:53  1-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Számomra az a költségvetés jó költségvetés, ami azt a lehetőséget és feltételt biztosítja, hogy minél több ember munkajövedelemből élhesse az életét. Az elmúlt két esztendő, ha megnézzük, alapvetően erről szól. Még Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is, Fónagy úr! Tudom, ön, '98-ban elhagyta Borsod-Abaúj-Zemplén megyét, ezért kevesebbet tudhat erről, de szeretném mondani önnek is. (Dr. Fónagy János: De hírét hallom!)

Egy évvel ezelőtti állapothoz képest a négy főnél többet foglalkoztató cégek KSH általi regisztrációja alapján majdnem tízezer fővel többen dolgoznak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, mint abban az időszakban, amiről beszélek.

Magyarul csak azt szeretném érzékeltetni, hogy az a gondolkodásmód, az a fajta gazdaságpolitika, amely beruházásösztönző, amely infrastruktúra-fejlesztő, mind-mind azt szolgálja, hogy foglalkoztatásbővülés következzék be ebben az országban, még Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is. Persze, nem abban a mértékben, mint ahogy azt szeretnénk, mint ami egészséges és jó lenne. Pontosan ennek érdekében van szükség arra, hogy olyan intézkedési sorok következzenek be, amelyek a mostani költségvetésen keresztül megtalálhatók; amelyek akár a járulékokon keresztül, akár a társaságiadó-kedvezményeken keresztül, sok minden egyéb más eszközön keresztül a versenyképesség növelését és a foglalkoztatás bővítését szolgálják.

Én tehát azt mondom, az a jó költségvetési politika, amely nem másról szól, hanem arról, hogy az emberek munkajövedelemből élhessék az életüket, és ne másfajta ellátásokból. Ez a költségvetés magában hordozza ennek a jegyeit, ezért ezt jó szívvel tudom támogatni, és arra kérem Fónagy urat is, hogy gondolja át, és ekképpen viszonyuljon ehhez.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 104 2004.11.04. 2:08  1-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Igen, vannak nehéz helyzetek ebben az országban, vannak nehéz életszituációk, voltak is és várhatóan lesznek is a későbbiekben.

A lényeg talán az, hogy ennek a száma növekvő tendenciát vagy csökkenő tendenciát mutat. E tekintetben nyugodt lelkülettel fordulok fideszes képviselőtársaim felé, hiszen most mintegy 40-50 ezer fővel többen dolgoznak Magyarországon, mint két évvel ezelőtt, a váltás időszakában. A nehéz élethelyzet... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt te sem hiszed el!) Én tudom. A nehéz élethelyzet (Dr. Wiener György: Nézd meg a statisztikát! Olvasd el! - Felmutat egy papírt.) gyakorlatilag akképpen oldható fel (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogyha minden olyan segítséget, amely igénybe vehető, megpróbálnak igénybe venni az emberek. Jelzem, csakis a munkaügyi központokon keresztül egy adott esztendőben több tízezres, közel százezres azoknak a nagyságrendje, akiket a munka világába vissza tudnak segíteni állami támogatással, segítséggel, különféle aktív eszközökön keresztül.

Megszűnnek munkahelyek. Igen, megszűnnek, de születnek is. Bernáth Ildikó mondott példákat a megszűnésre. Nem ismétlem, de mondhatok példákat a születésre azokon a helyeken, amelyek Magyarországnak nem a legfejlettebb régióiba tartozóak: Miskolcon, Egerben, Hatvanban, Nyíregyházán, Tiszaújvárosban, de akár még Ózdon is. Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy ez a kérdéskör sokkal komplexebb annál, mint hogy egyoldalúan közelítsük meg.

A diplomás munkanélküliek kérdése igen feszítő dolog, de tudomásul kell venni, hogy a ma diplomával rendelkező fiatalok, akik kijönnek az egyetem kapuin, azok öt évvel ezelőtt kerültek beiskolázásra. Talán annak a beiskolázási rendszernek a mikéntjét is felül kell vizsgálni, hogy a későbbiekben ne duplikálódjon, ne növekedjen mindez.

 

(12.00)

A minimálbérhez pedig csak egy gondolat: nem 3000 forinttal nőtt a minimálbér összege az elmúlt időszakban, mert személyi jövedelemadó-mentessé tettük, ami egy döntéssel 6000 forinttal megnövelte, így 9000 forintot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) meghaladó a növekedés mértéke.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 180 2004.11.04. 0:54  1-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Csak azért szólok, mert tárgyi tévedések mellett azért olyan befolyásgyakorlás is zajlik, ami nem hiszem, hogy helyénvaló.

Mondom a példát: '98-tól 2002-ig önök nem ismertek, csak 20, 30 és 40 százalékos adókulcsokat; ma, ha jól tudom, akkor 18 és 38 százalékos adókulcsok vannak - személyi jövedelemadóról beszélek. És azt is szeretném hozzátenni, hogy 1,2 millió forint feletti jövedelemnél 2002-ben önök 40 százalékkal adóztatták a jövedelmeket; most 1,5 millió forintig, azaz 300 ezer forinttal magasabb összegig 18 százalékkal történik a személyi jövedelmek adózása. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Szeretném, ha ezt is számításba vennék akkor, amikor arról beszélnek, hogy hogyan és miképpen alakulnak a munkajövedelmek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 206 2004.11.04. 5:20  1-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Miről is szól a költségvetés? Az én értelmezésem szerint arról szól, hogy minden évben tárgyalunk róla. Én emlékszem olyan időkre, amikor nem évente volt költségvetés. Nem akarták megizzadni azt a folyamatot, ami gyakorlatilag a mérlegelésről és a rangsorolásról szólt.

Megoldandó feladatok sokasága áll előttünk, tehát mérlegelni és rangsorolni kell: oktatásra, munkahelyteremtésre, autópályák építésére vagy mi másra fordítsuk azokat a pénzeket, amelyek rendelkezésünkre állnak. Nyilván lehetőségünk is van dönteni felőle és felelősségünk is.

2005-ben mintegy 625 milliárd forinttal több forrás áll rendelkezésre - ez gyakorlatilag a fejlődés záloga -, mint 2004-ben volt. Mit is akarunk mi? Egy igazságosabb közteherviselést. Egy olyan közteherviselést, amely keretei között segítjük mindazokat, akik rászorulnak, főleg és kiváltképp akkor, ha önmaguk is tenni akarnak saját magukért. Ahol több a lehetőség, ott pedig nyilván azt kérjük, hogy a magasabb teherviselésre legyen meg a hajlandóság. Azt akarjuk, hogy egy gyarapodó nemzetté váljunk, az a folyamat, ami az elmúlt két évben jellemezte Magyarországot, tovább erősödjék.

Hogy miért mondom azt, hogy jellemezte Magyarországot? Egyszerűen annak okán, hogy ha belegondolunk, akkor akár a beruházások vonatkozásában, akár az ipari termelés tekintetében mértékadó, 10 százalék feletti bővülések jellemezték ezt az országot. Mindezek mellett az export vagy a GDP-termelés növekedési üteme is mértékadó volt, meghaladta a korábbi esztendők ütemét. Eközben az infláció csökkent, az államháztartási hiány csökkent. Azt gondolom tehát, nem járunk rossz úton, ezt az utat kell folytatni.

Céljaink között mértékadó a foglalkoztatás bővülése. Mértékadó az a gondolkodás, hogy minél több ember munkajövedelemből éljen ebben az országban, és ne szociális ellátásokra szoruljon. Ez persze csak úgy kivitelezhető, ha a beruházások ösztönzésével párosul mindez, ha olyan folyamatokat gerjesztünk, amelyek a mikro-, kis- és középvállalkozásokat is serkentik a foglalkoztatásbővítésre. Tesszük ezt; tesszük már csak azzal is, hogy az élőmunka költségét csökkentjük, vagy ha még tételesebben akarok fogalmazni, akkor a járulékterhek vonatkozásában kedvezményeket biztosítunk bizonyos célcsoportok foglalkoztatásához illesztetten, de mindezek mellett a különféle járulékterheket is csökkentjük, az egészségügyi hozzájárulás mértékét mintegy 1200 forinttal 2005 novemberétől, és olyan lépésekre szánjuk el magunkat, amelyek az elmúlt években nem voltak jellemzők. A részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében a terheket a részmunkaidőhöz illesztetté tesszük. Mindezek mellett a társasági adó vonatkozásában is olyan kedvezményeket teszünk, amelyek főleg a mikro- és a kisvállalkozások szintjén a foglalkoztatás bővülését eredményezik. Az 5 főt meg nem haladó létszámot foglalkoztatók esetében, az éves minimálbér összegéhez illesztetten, az adóalap tekintetében elszámolási lehetőséget biztosítunk, vagy épp a fejlesztési adókedvezmények vonatkozásában nem 1 milliárd forint az az értékhatár, amikor igénybe vehetők, hanem 100 millió forintos nagyságrend. Jól hallják: 100 millió forint, egytizede annak, ami azt megelőzően volt.

De ugyanúgy igaz ez a munkahely-teremtési támogatások tekintetében is, ahol a korábbiakban 300 főt, a hátrányos helyzetű térségekben pedig 150 főt kellett elérni a foglalkoztatás bővülésének ahhoz, hogy kedvezményekhez lehessen jutni. Most ez a helyzet úgy néz ki, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a mikrovállalkozások esetében 30 fő, és ha a mikro a hátrányos helyzetű térségekben van, 15 fő foglalkoztatásbővítés is elégséges ahhoz, hogy ezeket a kedvezményeket le lehessen hívni. És más, iparűzésiadó- és egyéb kedvezmények is párosulnak ahhoz, hogy a vállalkozók terheit csökkentsük. Összességében mintegy 175 milliárd forint az a pénz, ami a vállalkozók terheinek a csökkentésével párosul.

Mindezek mellett a személyi jövedelemadó tekintetében mintegy 100 milliárd forint az a többletforrás, amelyhez a munkavállalók jutnak hozzá. Ilyen értelemben tehát azt mondom, hogy a 2005. évre tervezett költségvetés nem másról szól, mint arról, hogy egyrészt a munkaadókat, másrészt a munkavállalókat is kedvezményezi. Tehát összességében olyan költségvetés, amelyet jó szívvel lehet támogatni. Ha azt nézem, hogy a decentralizáció jellemzi ezt a költségvetést, akkor még inkább igaz az, hogy a ma hátrányosnak mondható térségek tekintetében olyan kedvezményekhez, olyan támogatásokhoz lehet hozzájutni, amelyek itt is növelik a foglalkoztatás forrásainak a bővülését és növekedését.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)