Készült: 2021.03.06.02:41:09 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 151 2010.05.17. 2:24  95-180

BÖDECS BARNA (Jobbik): Jó estét kívánok, hölgyeim és uraim! Képviselőtársaim, engedjék meg, hogy először megköszönjem a lehetőséget, hogy itt lehetek, megköszönjem a frakciómnak is, hiszen civil környezetvédőként lettem a frakció tagja.

(21.10)

Nem akartam ma felszólalni, de itt a Kárpát-medencei együttműködés kapcsán mégiscsak úgy érzem, hogy szükséges. A "Nemzeti együttműködés a Kárpát-medencében" vitanapot nem azért kezdeményezte a Jobbik, hogy provokálja a szomszédos országokat, nem azért kezdeményezte, hogy most holnaptól Trianont ledöntöttük volna, hanem pont azért kezdeményezte, hogy a nemzeti együttműködés rendszerét, amit önök kezdeményeznek, kiegészíthessük egy olyan megoldatlan probléma ismereteivel, amivel ebben az Országgyűlésben húsz éve érdemben senki nem foglalkozott.

Arra gondoltunk, itt nem azt lehetne megbeszélni, hogy mennyire fáj Trianon vagy hogyan kellene a határokat megváltoztatni, hanem arra gondoltunk, hogy nem a szomszédaink érzékenységével kellene foglalkozni, amiről liberális kollégák húsz éve beszélnek mindig, ha ezt a kérdést szóba hozzuk. Arról kellene, hogy mit gondol ez az új parlament például az autonómiáról, hol tartja azt lehetségesnek, hol nem, milyen módszerekkel tudná segíteni nemzettársainkat annak elérésében. Mit gondolunk a határon túli magyarok anyanyelvi oktatásáról, hogyan tudnánk a következő ciklusban segíteni őket anyanyelvük megtartásában, abban, hogy több magyar gyerek tanulhasson anyanyelvén magyarul. Hogy mit gondolunk a magyar-magyar migrációról, hogy ne csak tőlük települjenek át hozzánk, hanem legyen olyan együttműködés, miáltal mi is eljuthatunk hozzájuk; és így tovább. Ez volt a célunk vele, nem az, amire Semjén Zsolt képviselőtársunk gondolt.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
4 84 2010.05.20. 2:15  59-106

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Képviselőtársaim! A vagyongazdálkodási törvény kapcsán szeretnék néhány gondolatot elmondani. A törvény ugyanis a meglévő vagyonnal való gazdálkodás újraszabályozásáról szól, mint ahogy az elmúlt években mindig is csak erről volt szó, legfeljebb arról vitatkoztunk, hogy mi marad tartósan állami tulajdonban, mi az, ami olyan üzleti jellegű vagyon, ami még privatizálható. Úgy gondoljuk, hogy a Magyar Országgyűlésnek és az új magyar kormánynak a jövőbeni vagyongazdálkodási stratégia keretében a vagyongyarapításról is elképzelést kellene alkotnia.

Milyen területeken, milyen célokat tűz ki a magyar állam az állami vagyon gyarapítására? Mi a célunk a közszolgáltatások jövőbeni ellátásával, különösen akkor, ha egyes területeken ezek a közszolgáltatások privatizált formában nem jól, avagy a lakosság számára megfizethetetlen módon működnek? Melyek azok a területek, ahol cél az állami, önkormányzati vagyon növelése, foglalkoztatási, ellátásbiztonsági okokból?

Javasoljuk az új kormánynak egy ilyen stratégia kidolgozását és a tisztelt Ház elé terjesztését, már csak azért is, mert fontosnak tartjuk, hogy a mostan elfogadandó törvényben megfogalmazott két szervezet feladatkörében lássa azt, hogy a tulajdonos milyen célokat támaszt elé, ehhez világos elveket kapjon.

(18.10)

Már csak azért is fontosnak tartjuk egy ilyen stratégia kidolgozását és a törvény megalapozását egy ilyen stratégia révén, hiszen ha a pécsi példára gondolunk, ahol a vízművek esetét önök helyben jól kezelték (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor láthatjuk, hogy kényszerű helyzetek állhatnak elő, amit egy ilyen stratégiával proaktívan esetleg meg lehetne előzni, és ez mindannyiunk javát szolgálná.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 355 2010.06.01. 1:09  252-364

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Pusztán Szilágyi György képviselőtársam észrevételéhez szeretnék annyiban hozzászólni, hogy a létszámkérdést semmiképpen se úgy vessük fel, hogy most éppen a kormánypárt frakciójából hányan ülnek itt, és az az összfrakció hány százaléka, vagy a Jobbiknál hányan ülnek, és az az összfrakció hány százaléka. Inkább úgy szeretném ezt értelmezni, hogy amikor tényleg az ország sorsát ilyen jelentős mértékben befolyásoló törvénytervezetről van szó, akkor kérnénk a tisztelt kormánypártot, hogy lehetőség szerint ne egy 12 órás parlamenti nap legvégére tűzze ki ennek az általános vitáját, amikor - érthető okokból - adott esetben sokak már szeretnének hazamenni a családjukhoz. Lehet, hogy mondjuk, a parkolási rendről vagy adott esetben például a kutyagumi eltávolításáról szóló jogszabály általános vitáját ilyenkor kell lefolytatni, de nem biztos, hogy egy ilyen súlyú törvényjavaslatnál ez az alkalmas időpont.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 245 2010.06.14. 1:33  234-266

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mélységes megdöbbenéssel hallottam szocialista képviselőtársam felszólalását ebben az ügyben, hogy ő a közpénzekért aggódik, és úgy gondolja, hogy meg kellene ezt még fontolni, és még jobbat kellene csinálni, mert ők nem tudtak ennél jobbat. Ugyanis pont abban a kormányzati időszakban keletkezett ez a korlátozás, amikor ők voltak kormányon, és pont abban az időszakban volt az Együtt Egymásért, Egy-Másért Alapítvány ügye, ahol véletlenül éppen titkosszolgálati szervvel összefüggő alapítvány 1,2 milliárdos áfacsalást követett el. (Kovács Tibor közbeszól. - Göndör István: Ezt akarjuk megszüntetni! - Szórványos derültség az MSZP padsoraiban.)

De ezen nem kéne nevetni, képviselő urak! Nem így kellett volna a problémát rendezni! Nem kellett volna a becsületes adózókat olyan helyzetbe hozni, amilyenbe önök hozták, hogy azok, akik ténylegesen közhasznú célra szerettek volna rászorulóknak adományokat eljuttatni, azok kényszerültek csalásra úgy, hogy leselejtezzék azokat az árukat, és úgy juttassák el a rászorulóknak, ahelyett, hogy az állam támogatta volna őket ebben a helyzetben, közben pedig az önökhöz közel álló kormányzati szervek csaltak. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy önöknek egy ilyen helyzetben inkább csendben kellene maradni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, a Fidesz és a KDNP padsoraiban. - Szászfalvi László: Így van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 157 2010.06.28. 1:59  156-163

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előző kormány idején egy olyan szervezeti rendszert alakítottak ki a regionális közlekedésszervezési irodák struktúrájával, amivel a 2007. évi vasútvonal-bezárásokat még nem, de a 2009. évieket már mindenfajta egyeztetés nélkül le tudták vezényelni.

Ezek az irodák az elmúlt időszakban - egyébként a Közlekedéstudományi Intézet felügyelete alá tartoznak - bebizonyították magukról, hogy teljes mértékben nélkülözik azt a demokratikus intézményrendszert, ami egy kormányzati munkához szükségeltetik. Ezen irodák vezetői, illetőleg a Közlekedési Minisztérium megfelelő szervének helyettes államtitkára, dr. Dabóczi Kálmán úr a vidéki lakosságot, az önkormányzatokat megalázva hajtották végre azokat a diktatórikus intézkedéseket, amelyeknek részleges felülvizsgálatára az önök kormánya most sort kíván keríteni.

Kérdezem államtitkár urat, hogy szándékozik-e a szaktárca ezen a szervezeti rendszeren változtatni. Szándékozik-e a szaktárca azokat az egyébként SZDSZ-es és MSZP-s pártapparátusból származó vezetőket ezen szervezet éléről eltávolítani, akik ebben a gyászos folyamatban élen jártak, és gyakorlatilag a szubszidiaritás elvét megalázva a vidéki lakosságot olyan helyzetbe hozták, amilyenbe hozták?

Köszönöm szépen. Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 161 2010.06.28. 1:10  156-163

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen válaszát. Erre szeretném megjegyezni, hogy éppen egy órával ezelőtt kaptam a hírt, hogy ezek a vezetők, akiket itt felszólalásomban említettem, mindössze két vonatpár megrendelésére látnak lehetőséget azokon a vasútvonalakon, amelyeket önök július 4-én újraindítani szándékoznak.

(16.30)

Ez teljesen nyilvánvaló az ő korábbi működésükből. Teljesen természetes, hogy napi két vonatpárral nem lehet normális közösségi közlekedést még vidéken sem csinálni. Ha ezek a vezetők ilyen irányban befolyásolják az önök kormányának működését, az roppant negatív jelzés lesz a lakosságnak. Én mindenképpen azt tartanám szükségesnek, hogy szakmailag hiteltelen és politikailag pedig más irányban elkötelezett vezetők ne az önök tollát forgassák, és ne ők döntsenek azokban az ügyekben, amelyeket önök javítani kívánnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 254 2010.06.28. 5:35  223-261

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ebben a kissé elfajuló vitában én is - mint új képviselő - hozzászóljak.

Kicsit a múltból kezdeném. Akkor, amikor az előző két ciklusban törvénytelenségek sora történt, és például megverték Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének akkori elnökét, amikor paródiát csináltak az alkotmánybírák választásából, és szinte működésképtelenné vált az Alkotmánybíróság, és hasonló esetek történtek olyan intézmények vezetői, intézmények működése esetében, amelyek kormánytól független intézmények kellenek hogy legyenek, akkor az ember újságolvasó, politikát figyelemmel kísérő emberként azt mondta: igen, Magyarországon a demokrácia megcsúfolása, felrúgása folyik, és olyan kormányzati ciklusban élünk, ami rémálom az új Magyar Köztársaság szempontjából, és szeretnénk, ha ez a szörnyűség minél hamarabb véget érne.

(20.50)

Ennek a kormányzati magatartásnak, ennek a nyolc évnek volt eredménye az a választási eredmény, amelynek köszönhetően önöknek kétharmados többségük van, de ennek a ciklusnak az eredménye az a tény is, hogy a magyarországi pártszerkezet átalakult, és olyan rendszerváltó pártok tűntek el, mint a Magyar Demokrata Fórum vagy a Szabad Demokraták Szövetsége, akiket volt szerencsénk már nem köszönteni ebben a Házban, és ennek nagyon örülünk. Ennek köszönhető az is, hogy az MSZP megfogyatkozott, szárnyaszegett padsorokban ül itt.

Viszont kéretik figyelembe venni, hogy a pártszerkezet átalakulása új pártokat is az Országgyűlésbe juttatott - és ezalatt mind a Jobbikot, mind az LMP-t értem -, akik nyilvánvalóan sok kérdésben nem értenek egyet, és a politikai paletta két oldalán helyezkednek el. Ugyanakkor egyvalamiben biztos, hogy egyetértenek: hogy az a fajta mutyimagatartás, az a fajta, hazugságokon alapuló parlamenti politizálás, ami a korábbi években jellemző volt, tovább nem tartható. Ebben mi önökkel egyetértünk.

Ugyanakkor messzemenőleg kifogásoljuk azt az eljárási gyakorlatot, hogy úgy néz ki, hogy az új alkotmány megalkotásának folyamata, a kormánytól független intézmények vezetőinek kiválasztási folyamata egyfajta nem alkotmányozó nemzetgyűlés, hanem egyfajta alkotmányozó pártgyűlés formáját fogja ölteni itt ebben a Házban. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Magam is döbbenettel tapasztalom azt a sietséget, ahogy a régi alkotmányt önök átírják annak érdekében, hogy az új alkotmányt majd már egy olyan struktúrában lehessen kialakítani, ahol végül is ellensúlyok nem léteznek. Úgy gondoljuk, hogy egy új alkotmány ennél komolyabb dolog, és nem kívánok itt a 80 százalék létére vagy nemlétére hivatkozni, hanem azt szeretném kérni önöktől, hogy fontolják meg, hogy ahhoz, hogy ez az új alkotmány, ahhoz, hogy a kormánytól független intézmények vezetőinek kiválasztása valóban a meghatározó többség akaratát tükrözze, nem kellene-e mégis az ellenzék pártjainak véleményét figyelembe venni. Ha már önök a múltbéli tapasztalataik alapján egy bizonyos frakció álláspontját nem kívánják figyelembe venni, ezt megértjük; ugyanakkor az új pártok véleménye legalább konszenzusos alapon figyelembe veendő kellene hogy legyen. Ezzel valóban lehetne alkotmányozó többséget teremteni.

Épp ezért szerintem felesleges arról vitázni, hogy élő-e vagy nem élő a 80 százalékos szabály, hanem inkább annak a politikai hozadékát kellene mérlegelni, hogy egy ilyen megközelítésben mind a kormánytöbbség, mind az ellenzék milyen módon tud a közvélemény előtt megjelenni, milyen elfogadottsága lesz ezen intézmények vezetőinek, és milyen elfogadottsága lesz az új alkotmány megalkotási folyamatának.

Nagyon szomorú vagyok, hogy az eddigi gyakorlat nem ezt mutatja. Úgy vélem, hogy az ellenzék új pártjai alkalmasak lennének egy ilyen konszenzusos tárgyalási folyamat lefolytatására és elvégzésére. Nagyon sajnáljuk, hogy ez az önök gondolkodásmódjában nincs jelen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 232 2010.07.05. 2:04  197-237

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Rubovszky Képviselő Úr! Engedjék meg, hogy itt, a különféle kormánytól független intézmények vezetőinek kinevezése kapcsán, itt újra egy ilyen előtt állunk, elmondjam azt, hogy a Magyar Országgyűlésbe újonnan bekerült pártok nem öncélúan követelnek olyan jogosítványokat, amiket önök nem szeretnének az ellenzéknek megadni. Abból a felelősségünkből kiindulva hívjuk föl az önök figyelmét erre az aggályos joggyakorlatra, amit önök folytatnak, hogy a kormánytól független intézmények vezetőinek kinevezése ebben a gyakorlatban, ahogy önök csinálják, visszaüthet az önök fejére. Tehát a magyar társadalom, amely négyévente szavazhat, azért politizál abban az időszakban is, amikor szavazásra nincs módja és azért elég komoly figyelemmel szemléli azt a munkát, amit a mindenkori kormányerők végeznek.

(Magyarán szólva, abban az esetben, ha önök...)

PÉ/Latorcai-Földesi-Nyakó/(Bödecs Barna)/bl

(19.00)

Magyarán szólva: abban az esetben, ha önök a kormánytól független intézményeket is teljesen a saját arculatukra alakítják át, és utána ezen intézmények vezetőinek működése során komoly hibák keletkeznek, akkor ezt a választópolgárok az önök fejére fogják olvasni.

A parlamentbe bekerült két új párt teljesen más viselkedési kultúrát kíván megvalósítani, mint amit itt az elmúlt 8 vagy akár 20 évben láttunk. Kérem, ezt vegyék figyelembe akkor, amikor önök ebben a kérdésben úgy érzik, hogy kizárólag egy út lehetséges.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 80 2010.07.07. 5:56  1-152

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A fenntartható fejlődés bizottsága ma 9 órakor tudta megtárgyalni a vitaszakasz ezen részéhez kapcsolódó módosító indítványokat. Itt szeretném elmondani elsődlegesen, hogy nem igaz az a megközelítés, hogy az ellenzéki javaslatokat érdemben megtárgyalnák, megvitatnák. A bizottsági ülésen 27 módosító indítvány került napirendre, ebből egy kormányzati javaslatra, egy Rogán Antal úr kezdeményezésére, 25 pedig az MSZP, a Jobbik és az LMP képviselőcsoport valamely tagjának kezdeményezésére beadott módosító indítvány volt. Talán nem okozok nagy meglepetést azzal, hogy a 27-ből a kormány és Rogán Antal úr javaslata nyert támogatást. Ez két indítvány. A 25 ellenzéki módosító indítványt pedig leszavazták egyöntetűen.

Pedig ez a 25 indítvány részben még csak nem is tartalmi módosítást jelentett volna, hanem pusztán olyan jó szándékú pontosításokat, amelyek a törvény szövegét egyértelműbbé, a törvényt olvasó számára érthetővé tették volna, vagy adott esetben fogalmazási, nyelvtani hibákat javított volna ki. De nem ezekkel szeretnék foglalkozni, hanem azon érdemi indítványok közül kettővel, amelyeket szintén elutasítottak, viszont igen lényeges kérdésekre vonatkoznak.

A beruházások felgyorsítása kapcsán a kormányzat olyan megoldást választott, hogy az előző parlamenti ciklus alatt meghozott, egyébként számos visszaélésre vezetett, nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások integrált engedélyezési eljárásával kapcsolatos jogszabály érvényességét kiterjeszti a 90 millió forint építményértékű ipari és szolgáltatási rendeltetésű létesítményekre is, ha ezek megvalósulásuk után legalább 15 főt foglalkoztatnak.

Ezzel kapcsolatban voltak törlésre irányuló módosító indítványok, mind a Jobbik-frakcióból, Hegedűs Lorántné képviselőtársam, mind az LMP-frakcióból, Jávor Benedek bizottsági elnök úr részéről, egyszerűen két megfontolásból. Egy: teljesen mondvacsináltnak és teljes mértékben érthetetlennek tartja a bizottság kisebbsége, hogy miért pont 90 millió forintnál és miért pont 15 főnél húzzák meg ezt az értékhatárt. Erre az előterjesztő képviselője, államtitkár úr lényegében azt a választ tudta adni, hogy körülbelül ez az az értékhatár, ami mellett az ügyszámot még kezelni tudja a felálló szakhatóság. Ennyire vannak felkészülve.

(11.50)

Úgy gondoljuk, hogy a jogalkotásban nem föltétlenül az adminisztratív hivatali háttér kapacitása vagy felkészültsége kellene hogy meghatározó legyen, hanem az a gazdasági vagy társadalmi cél, amit meg kívánunk valósítani, és azt az ügyintézői, illetve szakapparátusi kapacitást, amely ezt kiszolgálja, ahhoz kell igazítani, ami a társadalmi igény és ami a társadalmi elvárás. Magyarán szólva, hogyha a szakhatóságok felkészültsége, kapacitása nem elégséges, akkor lehet, hogy egy adott jogszabály bevezetésére valamilyen ütemezést kell adni, de mégsem az adott szakhatósághoz kellene igazítani a jogalkotást.

A másik nagyon súlyos aggály, amit kisebbségi véleményként megfogalmaztunk, az az volt, hogy ez az értékhatár kizárja azokat a kisebb vállalkozásokat, sőt hátrányban részesíti, amelyek nem érik el ezt a 90 milliós értékhatárt. Tehát adott esetben sokkal helyesebb lett volna értékhatár nélkül megadni a lehetőséget, különös tekintettel arra, hogy ezen vállalkozások egy része nem is tud élni ezzel a megoldással, de legalább meg kellett volna nyitni a lehetőséget, és nem kellett volna őket ilyen értelmében diszkriminálni.

Itt ez a 113. ponttal kapcsolatban volt, ugyanez van a 125-ösben is megfogalmazva. Most itt félbehagyom, hiszen lejár a időm, viszont fogok kérni még egy hozzászólási lehetőséget egy másik pont tekintetében.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 91 2010.07.07. 5:55  1-152

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt az ajánlás 115. pontjában szereplő módosító indítványra és annak sorsára rátérnék, engedjenek meg egy megjegyzést. Az itt látható problémák miatt jóval szerencsésebb lett volna, hogyha a kormányzat nem a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának, gyorsításának és egyszerűsítésének szabályairól szóló törvény egy részét emelte volna át most újra az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény rovására, hanem ez utóbbi törvényben határozta volna meg egységesen az integrált eljárás szabályrendszerét, és az előbbi gyorsító törvényt pedig úgy, ahogy van, eltörölte volna.

(12.10)

Ez egyben szolgálta volna nemcsak magának az eljárásnak az egyszerűsítését, az egymásra épülés helyett a párhuzamos eljárások kialakítását, ezáltal az egész eljárás rövidebbé tételét, hanem lehetővé tette volna azt is, hogy maga a jogi környezet is egyszerűsödjön és átláthatóbbá váljon. Egyben elkerültük volna vele a Volner képviselő által mondott kétsebességes pályát, ami megint a kicsik kárára valósul meg.

Nos, a 115. ajánláshoz: itt nagyon súlyos dolgot látunk. Az előterjesztés a törvény 75. § (9) bekezdéséhez a következő kiegészítést adja be: "Amennyiben az eljárásban több mint ötven ügyfél vesz részt, az építésügyi és az építés-felügyeleti hatóság akkor tart közmeghallgatást, ha azt a tényállás tisztázása érdekében indokoltnak tartja." Itt a módosító indítványunk arról szólt, hogy fontosnak tartanánk, hogy ilyen nagy számú ügyfél jelenléte esetén igenis érvényesüljön a társadalmi részvétel, és érvényesüljenek a demokratikus alapjogok, és igenis legyen kötelező közmeghallgatást tartani. Persze, ez nem így történt, hiszen a kormányzat, illetőleg utána a parlamenti többség bizottságban jelen lévő tagjai végül ezt a módosító indítványt is indoklás nélkül elutasították.

Miért tartanánk mégis fontosnak, hogy ez a módosítás bekerüljön, és legyen közmeghallgatás? Ugye, az ilyen esetekben, különösen a nagy értékű beruházások esetében a beruházó és az ellenérdekelt felek, ügyfelek, magánszemélyek, civil szervezetek teljesen más súlycsoportban vannak. Adott esetben érveiket, ellenérveiket még társadalmi helyzetük, felkészültségük folytán talán írásba sem tudják megfelelően foglalni, avagy nincs pénzük olyan jogi képviselők foglalkoztatására, akik ezt szakszerűen helyettük írásba foglalnák. A közmeghallgatás intézménye pontosan arra szolgál, hogy ezek az emberek érveiket, meglátásaikat a szakhatóságok képviselőinek tudomására hozzák. Ha az a gyakorlat alakul ki, hogy a szakhatóság gyakorlatilag a benyújtott okmányok alapján ítéli meg egy közmeghallgatás indokoltságát vagy indokolatlanságát, akkor nem a teljes ismeret alapján fog dönteni. Azaz igazából a társadalmi részvételt tudatosan korlátozzuk, ami olyan súlyos utólagos konfliktusokra fog vezetni, ahol a lakossági ellenállás már nem a beruházó, hanem a szakhatóság adott esetben jogerős döntése ellen fog fordulni.

Ez egészül ki a (2) bekezdésben a keresetindításra nyitva álló idő lerövidítésével, ahol szintén javasoljuk a 30 napos időtartam megtartását, egyszerűen azért, mert pontosan ezek az ügyfelek azok az emberek, akiknek pénz hiányában, felkészültség hiányában több időre van szükségük ahhoz, hogy egy sikeres keresetet megfogalmazzanak. Ráadásul ez a 15 napra történő rövidítés szembemegy a más jogszabályokban is az utolsó jogorvoslatnál általánosan elfogadott 30 napos időtartammal.

Kérem, ezt fontolják meg. Sajnos, az előjelek nem jók, mert a szakmai előterjesztéseinket még csak a Ház elé sem engedik, hiszen az egyharmados szavazati arányunk sincs meg.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 201 2010.07.13. 1:34  152-236

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mivel már kezd itt eléggé paródiába fordulni a dolog, hogy az indoklásból idézzek, és utána mellé tegyek egy másik idézetet: "A hároméves időtartamot indokolja, hogy az érintett szolgálatok tagjai szolgálati jogviszonyuk megszűnését követően még nem szakadnak el egyik napról a másikra korábbi munkatársaiktól, barátaiktól, így megszűnő jogviszonyukat követően az általuk akár csak jelöltként képviselt politikai nézetek befolyással lehetnek korábbi, jelenleg még aktív állományú munkatársaikra." Ez tényleg félelmetes, ezért én javaslom, hogy egy másik alkotmánymódosítással az orvosokat is tiltsuk el a szolgálati jogviszonyuk megszűnése után legalább három évig.

Ez egy idézet nem olyan régről, 2010. február 3-án a Magyar Nemzettől: "Nem akarok olyan országban élni, ahol az alapján kell iskolát választanom a gyermekemnek, hogy ott milyen a hovatartozása, a pártállása az iskolaigazgatónak" - jelentette ki, na ki, hát Mesterházy Attila, aki tudomásom szerint nem a Fidesz-frakcióban ül. "Nem olyan helyre akarom vinni apámat orvoshoz, ahol attól kell félnem, hogy ha egy jobboldali orvoshoz kerül, akkor nem kapja meg ugyanazt az ellátást" - közölte. Én nem kívánok ehhez többet hozzáfűzni, és kérem, hogy vonják vissza ezt a javaslatot.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 215 2010.07.19. 5:29  194-238

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy személyes vonatkozással kezdjem a felszólalásom. Az elmúlt 72 órát egy vidéki súlyponti kórház neurológiai osztályán töltöttem egy családtagom betegsége miatt. Itt szembesültem az önök törvényjavaslatával, mivel a kórházi tartózkodás miatt nem volt alkalmam azt korábban olvasni. A szomszédos ágyon egy idős nénit ápolt két hozzátartozója, és a férfi - miután meghallotta, hogy országgyűlési képviselő vagyok - megkérdezte tőlem, hogy nem szégyellem-e magam ezért a törvényjavaslatért. Tőle tájékozódtam arról, hogy miről is szól ez a törvényjavaslat.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez az úr megkérdezte tőlem - miközben próbálták tornásztatni a béna édesanyát -, tényleg ez-e az ország legfontosabb problémája akkor, amikor ebben a kórházban negyven súlyos betegre két ápolónő jut, és ebben a kórházban az ügyleletes orvos két osztályt lát el, tehát neki nem negyven, hanem hetven betege van, amelynek következtében az orvosi ellátás az ügyeletes orvos részéről betegenként napi öt percre korlátozódik. Az a beteg maradhat meg, annak van túlélési esélye, akinek a hozzátartozói ott vannak az ágy mellett, és megteszik azokat a dolgokat, amikre a személyzetnek se ereje, se ideje nincs.

Ezért nem értem azt, hogy amikor rendkívüli ülésszakot tartunk az ország gazdasági, társadalmi, szociális állapota miatt, akkor nem olyan törvényjavaslatok jönnek a Ház elé, amikkel ilyen helyzetben tényleg foglalkozni kellene.

(19.00)

Nem értem a problémát azért sem, mert áttanulmányozva a jelenleg hatályos törvényt, mindazok a dolgok, amikről önök beszélnek, hogy a köztársasági elnök uraknak, volt köztársasági elnököknek méltó lehetőséget kell biztosítani részben juttatások, részben olyan közjogi lehetőségek terén, amivel az ország hírnevét öregbíthetik, a jelenlegi törvényben is megfelelően és magas szinten szabályozottak. Megkapják a kiemelt, térítésmentes egészségügyi ellátást, megkapják ugyanazt a tiszteletdíjat, amit az aktív köztársasági elnökök megkapnak, haláluk esetén még az özvegyek is megkapják a juttatást jó ideig. Megkapják a lakást, megkapják a hivatali idejük feléig a gépkocsihasználatot évi 30 ezer kilométer terjedelemben, hozzá a sofőrt a rendőrségtől, megkapják a kétfős titkárságot szintén a hivatali idejük legalább feléig terjedő további időszakban.

Jelen törvényjavaslat néhány részletkérdést szabályoz, néhány jogosultságot kiterjeszt. Kiterjeszti a lakással kapcsolatos jogosultságokat a lakásfenntartási költségekre, gyakorlatilag korlátlan idejűvé teszi a gépkocsihasználatot, és törli ezt a 30 ezer kilométeres határt. Elnézést kérek, miért kellene több mint 30 ezer kilométer - és a titkárságot életük végéig?

Úgy gondolom, hogy azok a juttatások, amik már a jelenleg meglévő törvényben megvannak, egyrészt kellő anyagi alapot biztosítanak ahhoz, hogy ezek az emberek, tiszteletre méltó személyiségek ezeket a közfeladataikat el tudják látni. Nem értem azt, hogy miért kell néhány apró módosítás miatt pont egy rendkívüli nyári ülésszakon ezt beterjeszteni. Természetesen indokolt lehet ilyen juttatásokat, ilyen szabályozást áttekinteni. De óhatatlanul felmerül az emberben az a kétely, hogy ez pont egy konkrét időponthoz, a jelenlegi köztársaságielnök-választáshoz és a most leköszönő köztársasági elnök távozásának időpontjához van kötve. Azaz felsejlik egyfajta politikai alku, egyfajta kárpótlás, egyfajta ellentételezés gyanúja, és ez a közvéleményt adott esetben - mint ahogy velem történt - rendkívüli mértékben irritálja.

Tehát úgy gondolom, ezért a csekély változtatásért, ami végül is Magyarország szempontjából és az érintettek szempontjából rendkívül szűk kört érintve igazából gyökeres változást nem tartalmaz, szerintem kár volt beterjeszteni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 128 2010.09.14. 2:12  21-167

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én a szakmám szerint szeretném a kérdést megközelíteni. Itt ugyanis óriási a tisztelt Ház felelőssége.

Amikor egy külső független vizsgálatban egy nagy céget minősítenek, akkor konszolidált éves beszámoló készül, és e konszolidált éves beszámolóról mond véleményt a független könyvvizsgáló. Az államháztartásnál ilyenre lehetőség a pillanatnyi beszámolási keretek és szabályok között nincs, hogy az ÁSZ az egészről záradékot adjon és véleményt mondjon. Ilyen értelemben a tisztelt Ház felelőssége az, hogy hogyan dönt, de itt nem minősít, hanem vagy elfogadja, vagy elutasítja a zárszámadást.

Ugyanakkor az ÁSZ megvizsgált fejezeteket, megvizsgált állami tulajdonú társaságokat, és a kiadási főösszeg 53,1 százalékáról véleményt mondott, amelyen belül az elutasító és korlátozó záradékok száma elérte az összes záradék 25 százalékát.

Ilyenkor normál esetben ki kell terjeszteni a vizsgálatot, hiszen fennáll az a gyanú, hogy olyan hiba marad elfödve, ami így feltárásra nem kerülhet. A bizottság ülésén az ÁSZ képviselője elmondta, hogy a Bajnai-kormány megkurtította a költségvetésüket, ezért további vizsgálatok lefolytatására nem volt módjuk.

Tehát például, tisztelt képviselőtársaim, a törvényjavaslat elfogadása helyett lehetne pótköltségvetést adni az ÁSZ-nak azért, hogy az elmaradt vizsgálatokat lefolytathassa, és a nem vizsgált 47 százalékról is véleményt mondhasson.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 132 2010.09.14. 2:03  21-167

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egészen döbbenetes, hogy a szocialista frakció folyamatosan eredményekről és csodáról beszél a 2009-es költségvetés végrehajtásával kapcsolatban. Éppen ezért én szeretném önöket megerősíteni, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elutasítása nemcsak hogy szükséges, de ráadásul megalapozott is, és adott esetben az elutasítás többletfeladatokat ró a jelenlegi kormányra, viszont az öngólt kivédi.

A 2009. évben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő úgy látta el a rábízott állami vagyon kezelésével kapcsolatos feladatait, hogy változatlanul, ugyanúgy, mint a korábbi években, nem rendelkezett az állami vagyont tételes leltárral alátámasztó, pontos és teljes körű vagyonnyilvántartással. A vagyon-nyilvántartási kötelezettségnek való meg nem felelést azzal indokolták, hogy a vagyon felvétele a helyszíni ellenőrzés lezárásakor folyamatban volt. Kérem szépen, hogyha nincs vagyonleltár, és ennek a törvényjavaslatnak a mellékletében nem szerepel, illetve, ami szerepel, az nem hiteles, akkor ez egy újabb indok arra, hogy ezt a törvényjavaslatot el kell utasítani, és fel kell kérni a jelenlegi kormányt, hogy kötelezze az MNV Zrt.-t ezen vagyonleltár benyújtására. Aztán, ha ez megtörtént, és abból látszik, hogy volt egy gyarapodás, vagyonvesztés, ennek mik voltak az okai, akkor utána újra lehet tárgyalni arról, hogy ezt a javaslatot elfogadjuk. Egyébként a vagyonleltár hiányának van az ÁSZ minősítésére is kihatása, hiszen az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások mind emiatt korlátozó záradékot kaptak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 146 2010.09.14. 2:10  21-167

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Akkor menjünk bele egy kicsit a részletekbe, hogy lássuk, mit is hagytak ránk a szocialisták.

Az Egészségbiztosítási Alapban a tervezett hiánnyal szemben 17-szer nagyobb, 149 milliárdos deficit képződött. Tehát az egészségbiztosítási rendszer válsága a zárszámadás adataiból is jól látható. Mint ahogy az is tény, hogy a válságjelenség kialakulásáért az előző ciklus kormányzati és költségvetési tervezési politikáját terheli a felelősség. 2006-2007-ben ennek az alrendszernek a bevételi és kiadási oldala még 1600-1650 milliárd forint körül mozgott. Ennek brutális lefaragását reformnak álcázták, és a 2008. évi költségvetés előterjesztésében és a járuléktörvényekben végezték el az ezzel kapcsolatos, mondjuk úgy, irtást, amikor is a bevételi és a kiadási oldalt egyaránt 200-250 milliárd forinttal, azaz 15 százalékos forráskivonással csökkentették egy amúgy is alulfinanszírozott ágazatban.

A forráskivonást a 2009. évi évközi járulékcsökkentéssel folytatták. Erre azonban a kiadási oldalon már nem tudtak újabb megszorítást bevezetni, mert az az ágazat összeomlását hozta volna, így ezen elhibázott politikának tudható be a 150 milliárdos deficit. Ne feledjük, hogy a 2009. évi bevétel a 2007. évi 1650 milliárd forinttal szemben pusztán 1270 milliárd forint, ami nominálértéken 23 százalékos csökkenés. A kormány és az őt szolgalelkűen kiszolgáló akkori parlamenti többség egy végrehajthatatlan költségvetést alkotott, és ennek a végeredménye a brutálisan hiányos teljesítés.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 154 2010.09.14. 2:06  21-167

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Még mindig csak azt tudom mondani, hogy igen, lehetnek uniós források is, amik veszélybe kerülhetnek, bármi lehet. Nem arról beszél a Jobbik, hogy ezt a törvényt valamikor nem kell majd elfogadni, a Jobbik arról beszél, hogy ezt a törvényt ebben az állapotában nem szabad elfogadni. Ha majd kibontottuk az igazság minden részletét, és meglesznek azok az elemek, ami miatt elfogadható lesz, akkor majd el kell fogadni, csak lehet, hogy ezen az önök kormányának még egy kicsit dolgoznia kéne.

Az Állami Számvevőszék jelentése négy oldalon több tucat bekezdésben sorolja föl, hogy ez a törvényjavaslat, illetve ez a zárszámadás hány ponton sérti meg az államháztartásról szóló törvényt. Az is egy törvény, amit ez a Ház fogadott el. Tehát önök itt most készülnek megszavazni egy törvénysértő törvényt. Mivel az időm nem engedi meg, ezért csak egyetlenegy pontot idézek a több tucatnyi kifogásból. Azt mondja, hogy "Az államháztartási törvény 115. §-a előírása szerint a mérlegeknek a zárszámadáskor a vonatkozó év terv-tény, illetve előző évi tényadatait kell tartalmazniuk. A központi költségvetés 2009. évi végrehajtásának mérlegében az előző évekhez hasonlóan csak a törvényi módosított előirányzat és a teljesítési adat szerepel, az eredeti előirányzat és az előző évi tényadat nem." Magyarán szólva az összehasonlíthatóság követelménye is teljességgel hiányzik a zárszámadásból, a számok lógnak a levegőben, nincs mihez viszonyítani. Miért fogadjuk el a zárszámadást ebben a formában, miért nem kérjük fel a kormányt, hogy tetesse hozzá az előző évi tényadatokat, hogy áttekinthetővé váljon?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 136 2010.10.12. 11:05  83-141

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem nem megismételni azokat a gondolatokat, amiket az eddigi felszólalók megfogalmaztak.

Engedjék meg, hogy elmondjam, mi is látjuk azt, hogy a kormányzat, illetve a kormányzópárt végül is egy kényszerpályán mozog ennek a törvénynek a beterjesztésével és elfogadásával, ugyanakkor a lokális gazdaságért elkötelezett, EU-szkeptikus pártként mindenképpen meg kell fogalmazzuk azokat a gondolatainkat, ami az ebből a helyzetből való kitörést jelenti a jövőben.

Ennek megfelelően egyébként - a fenntartható fejlődés bizottságában két jobbikos képviselő van - az általános vitára való alkalmasságot támogattuk is, és ott nem fogalmaztunk meg kisebbségi véleményt, viszont itt az általános vitában engedjék meg, hogy elmondjuk azokat az aggályainkat, ami azért mégiscsak fölmerült.

Elsőként nagyon fontosnak tartom annak a bemutatását, hogy itt lényegében egy olyan rendszert hozott létre a világ, az Európai Unió, és kötelezett ránk, ami egy eléggé, mondjuk úgy, hogy életidegen és a közgazdaságtan alapvető szabályaitól távol álló dolog, hiszen ahogy itt már elhangzott, 300 eurót fizetünk ki egy olyan megtakarításért a szén-dioxid-kibocsátásban, aminek aztán a kvótaeladásból származó hozama legfeljebb 12 eurót tesz ki tonnánként. Tehát a valóságban Európa és a világ egy olyan rendszert kezd el itt üzemeltetni, amely végül is a közpénzek fölhasználásával egymás terhére próbálja a hozamokat realizálni, és a klimatikus hatás pedig meglehetősen szerény, ami nyilvánvalóan ezen termékek kihozatalából is ered, és nyilván senki nem használná őket, ha nem lenne egy ilyen rendszer.

(16.30)

Tehát belátjuk azt, hogy Magyarországnak érdeke, hogy exportálhasson ilyen termékeket, de azt is látni kell, hogy ezzel mondjuk, a nálunk gazdagabb adófizetőket csapoljuk meg, azon országok költségvetését, és ne legyünk mi a kárvallottjai, ezért történik ez. De nem biztos, hogy ez ökológiai szempontból annyira nagyszerű, mert ha globálisan nézzük ezt a rendszert, és nem a hazai torz mezőgazdasági szerkezetből adódó túltermelés levezetésének aspektusából, akkor látni kell, hogy ez egy, a klímavédelemre nem túlságosan hatékony, de a bioszférára nézve pedig egy kifejezetten káros megoldás. Hiszen olyan országokban, ahol mondjuk, nem tiltják jogszabályok a termőterületek kiterjesztését, és nem veszik figyelembe ezen termőterületek vagy ökológiai területek értékeit, ott egyszerűen letarolják az erdőket azért, hogy mondjuk, pálmaolajat termeljenek rajta, miáltal a klímavédelmi hatás gyakorlatilag száz évekre eliminálódik, hiszen az a faanyag, amit onnan letermeltek, olyan mértékű kibocsátást okoz, és olyan szinten teszi tönkre az ökoszisztémát, hogy az utána hozott eredmény ezt évtizedek alatt sem tudja visszapótolni.

Ezen a helyen szeretném megkérdezni az államtitkár úrtól, hogy Magyarország mit tud tenni annak érdekében, hogy ezen, a környezet iránt kevésbé elkötelezett exportőr országok ne zúdítsák be majd az európai piacra ezen agroetanol- vagy agrodízeltermékeiket, mert tudomásunk szerint 2013-tól Európának meg kell nyitnia a piacát ezen termékek előtt. Márpedig ha ez így lesz, és nem lesznek védővámok, akkor azok az agroetanol-üzemek vagy agrodízelüzemek, amelyeket mi most komoly befektetéssel felépítünk, vagy amelyek még éppen működnek, azok egyszer és mindenkorra tönkremehetnek, ugyanúgy eltűnhetnek a föld színéről, mint pár évvel ezelőtt a cukorgyáraink. Úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül fontos kérdés, mert most egy törvényről szavazunk, és akkor egy hároméves törvényről szavazunk? És azzal a befektetett beruházással és energiával, amit akár az állam, akár a magánbefektetők megtesznek, akkor mi fog történni 2014-től?

A következő gondolat, ami már a jövőt is figyelembe veszi, és amivel szerintem - bár a tervezet egy lokális területet szabályoz, de azért egy kitekintést kell hogy adjon - mindenképpen foglalkozni kellene, hogy adunk a mindenkor éppen aktuális üzemanyag-mennyiségre egy bekeverési arányt, egy kötelező előírást, viszont nem tudjuk azt, hogy a későbbi években ez a Magyarország által felhasznált közlekedési célú üzemanyag-mennyiség mennyi lesz. Magyarán szólva, ezzel azt szeretném kérni a kormánytól, hogy a törvényjavaslat elfogadása mellett mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy legyen egy olyan közlekedési energiastratégia, amely nemcsak a felhasznált mennyiség összetételét, hanem eleve a felhasznált mennyiség szerkezetét és mennyiségét is befolyásolni képes. Magyarán szólva, mit akarunk kezdeni végül is az egyéni közlekedés dominanciájával, mit akarunk kezdeni a közösségi közlekedés versenyképességével, amit az elmúlt nyolc évben azért nagyon szépen sikerült elhanyagolni. Ha csak mondjuk, a BKV autóbuszparkját megnézzük, ott nemcsak a műszaki állapot a probléma, hanem az is, hogy az egy nem versenyképes szolgáltatás.

A következő gondolatom a mezőgazdasági szerkezetet érinti még - ebben már elhangzottak azért dolgok. Mindenképpen szükségesnek látjuk a Jobbik részéről, hogy a kitörés lehetőségét és ennek a jogszabályi hátterét a jövőre nézve átgondoljuk. Ugyanis az a rossz mezőgazdasági szerkezet, amely Magyarországon ilyen monokultúrás formában kialakult, persze determinálja azt, hogy most kukoricából vagy repcéből agroüzemanyagot kell előállítani, viszont determinál egy másik folyamatot is: a hazai élelmiszeriparnak a térvesztését és a hazai lakosság kiszolgáltatottságát a rossz minőségű importnak. Tehát nagyon fontosnak tartjuk, hogy a következő időszakban a feldolgozóipar más ágazatai is hasonló strukturális szabályozást kapjanak, és legyen a mezőgazdasági termelőknek ebben a tekintetben kitörési lehetősége. Valamint legyen a fogyasztónak választási lehetősége, mert lehet egyoldalúan azt mondani, hogy a fogyasztó a legolcsóbbat meg a tömegterméket keresi, de ez nem igaz, a fogyasztó egyszerűen azért veszi meg a legolcsóbb tömegterméket, mert vagy a) nincs rá fizetőképes kereslete, hogy jobb minőségűt vegyen, vagy b) egyszerűen nem létezik jobb minőségű a piacon.

És akkor befejezésül engedjenek meg még a munkahelyteremtéssel kapcsolatban egy gondolatot! A szakértők előadásából azért nagyon szépen kiderült az, hogy ettől a törvénytől ne várjunk munkahelyteremtést, illetve hogy az lenne a legrosszabb, hogyha ettől munkahelyteremtést várnánk, hiszen abban az esetben, ha új földterületeket vonnánk be agroüzemanyagok előállításába, gyakorlatilag a szén-dioxid-kibocsátás nem csökkenne, tehát csak a meglévő területek használatában szabad gondolkodni, esetleg célszerű is volna ezt a tényt valahogy a törvényben deklarálni, hiszen ez ilyen értelemben nem lehet cél.

Befejezésül még annyit, és ez a kormány programjában szerepel, de minél hamarabb szeretnénk látni ennek a gyakorlati megvalósulását is, miszerint egy hektár földterület használata agroetanol-termelésre ugyanúgy másfél-két tonna szén-dioxid-kibocsátás megelőzését jelenti, minthogyha egy családi házat hőszigetelnénk és energetikailag, fűtéstechnikailag helyrehoznánk, ez egy egyéves fogyasztással ugyanígy elérhető. Azaz más szakterületekben kell gondolkodni emellett, és ehhez nyilvánvalóan szükséges annak a stratégiának a megalkotása, ami ma még nincs kész.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 174 2010.10.19. 1:39  167-195

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én a "bio", "agro" szócskával kapcsolatban szeretnék egy kiegészítő véleményt mondani. Ahogyan Varga Géza elmondta, hogy ez bizonytalanságot okozhat a fogyasztóban, illetve a felhasználóban, én ezt megerősíteném. Nem, ez megtévesztheti a fogyasztót, a felhasználót. Nem kötelez minket az Európai Unió arra, hogy a "bio" előtagot használjuk. Tényszerű, hogy más törvény, jogszabály ezt az előtagot már lefoglalta, ilyen értelemben a törvényi ellentmondás is fennáll.

Ami pedig a fogyasztók megtévesztését illeti, igenis, ettől a pillanattól kezdve a fogyasztók kevésbé felvilágosult jelentős körében kialakulhat az a vélemény, hogy aki ilyen agro eredetű üzemanyagot használ, az valamiféle környezetbarát tevékenységet folytat, hasonlóan a biotermékek fogyasztóihoz, és ezzel szolgálja a saját és környezetünk egészségét. Ezért roppant sajnáljuk azt, hogy a fenntartható fejlődés bizottsága sem támogatta ezeket a módosító indítványokat, holott ennek a bizottságnak az alapfeladatához tartozna az ilyen jellegű kifejezések védelme és az egyértelműség megtartása.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 160 2010.10.26. 5:41  17-187

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Arról fogok beszélni, ami ebből a törvényből szerintünk kimaradt. Kimaradt annak ellenére, hogy a beterjesztő számos olyan kijelentést tett az adó- és járuléktörvény módosítások tartalmáról, amelyek alapján feltételezhetnénk, hogy azok minden adózó számára egyenlő feltételeket, jövedelemmel arányos adófizetési kötelezettséget teremtenek. Sajnálattal kell látnunk, hogy az emelkedett elvi megközelítés teljesítéséhez szükséges komplexitás az előterjesztésből hiányzik.

Arról hallunk itt, hogy a járulékfizetésnél munkáltatói plafont vezetnek be a versenyképesség fokozása érdekében. Ezzel szemben a Jobbik az arányos közteherviselés elve mellett áll, azaz nem járulékfizetési felső plafonra, hanem a járulékfizetésben meglévő indokolatlan kedvezmények megszüntetésére volna szükség. Álláspontunk szerint a járulékbevételeknek összhangban kell lenniük a költségvetési kiadásokkal.

A tb-törvény szerint a munkavállalók 7,5 százalékos mértékű egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot fizetnek, de ezt egy meglehetősen bonyolult szabályozás szerint csak az első jogviszony után kell megfizetniük. Ráadásul vannak olyan jogviszonyok, ahol ez a járulékfizetési kötelezettség a minimálbér 30 százaléka után történik. Ezt aztán a tehetősek és azok, akiknek vállalkozásaik vannak, szépen ki is használják, és igen komoly járulékbevételtől szabadítják meg az állami költségvetést. A lineáris adóztatás és az egyenlő közteherviselés elvének gyökeresen ellentmondó helyzet ez, hiszen a nagyobb mozgástérrel rendelkező emberek többes jogviszony létesítésére képesek, és legálisan vonják ki magukat az egészségbiztosítási rendszer finanszírozásából. Ezért olyan egyértelmű módosítás volna igazságos, amely a többes jogviszonyok fennállása esetén minden jogviszonyban előírná a járulékfizetési kötelezettséget.

Nézzük a nyugdíjjárulékot! Itt is van járulékfizetési felső határ, amelynek jelenlegi összege éves 7 millió 453 ezer forint bruttó jövedelemnél van. Az ezt meghaladó jövedelem teljes egésze jelenleg 32 százalékkal adózó jövedelmi sávba tartozik. A járulékfizetési felső határ a keresők szemszögéből nézve a kormány által ígért lineáris, jövedelemmel arányos közteherviselés helyett a tehetősek számára egy nyilvánvalóan degresszív nettó jövedelemszámítást eredményez a 16 százalékos kulcs mellett, ami teljes mértékben összeegyeztethetetlen a társadalmi igazságossággal. Az, hogyha itt a járulékfizetési felső határ megszűnne, még csak többletelvonással sem járna, hiszen ezek az emberek a jelenlegi jövedelmi sávjukban 100 ezer forintonként még mindig 8300 forinttal több nettó jövedelmet kapnának.

Az elmondottak is alátámasztják, hogy az egykulcsos adóztatás bevezetése komplex megközelítés nélkül igazságtalan, és mint a példából láthatjuk, az összes elvonás együttes számbavétele mellett lehetne lineáris az adóztatás, a jelenlegi helyzet egy degresszív elvonáshoz vezet, ami a legmagasabb jövedelmi sávokban élőknek kedvező.

A 10 százalékos társasági adóról is szeretnék szólni. A kis- és közepes vállalkozások versenyhátrányának kiegyenlítése helyett a vállalkozásokat általánosan érintő, jelentős mértékű adócsökkentést tartalmaz a kormány előterjesztése. Ez a kormányzati szándék akár tolerálható is lenne, ha az általános adócsökkentést összekapcsolnák egy olyan intézkedéssel, amely a nemzetközi vállalkozásokat, illetve általában a külföldieket a magyarországi befektetéseik megtartására, beruházásokra, munkahelyek létesítésére ösztönözné, a megnövekedő profit repatriálása helyett.

Mi más, ha nem ez lett volna az a pillanat, amikor a kormány a befektetők rosszallása nélkül visszaemelhette volna az adórendszerbe az első Gyurcsány-kormány által 2006. január 1-jei hatállyal a jogrendből kivezetett, a társasági adóról szóló törvény V. fejezetében megfogalmazott társasági osztalékadót, amely adónem elnevezése a törvény alcímében és a törvény címében is a mai napig megtalálható. Az osztalékadó egykori 20 százalékos mértéke helyett a személyi jövedelemadó egységes 16 százalékos kulcsához alkalmazkodva például 16 százalékos mértékű, a társasági adóról szóló törvényben szabályozott osztalékadó egyértelmű, semleges adójogi helyzetet eredményezhetett volna. Ennek hiányában viszont ki kell jelentenünk, hogy az előterjesztett javaslat a belföldi illetőségű osztalékjövedelemben részesülőket továbbra is diszkriminálja a külföldiekkel szemben.

A társasági adózásban szabályozott osztalékadó ismételt bevezetése természetesen nem írná felül a Magyarország által megkötött bilaterális, a kettős adóztatást kizáró egyezményekben meghatározott, ennél alacsonyabb mértékeket, a forrásország által beszedhető mértéket. Emiatt a legtöbb európai uniós tagállam befektetői, illetve sok más ország esetében az általános kulcsnál ugyan alacsonyabb mértéket érvényesíthetne Magyarország, de ez a magyar illetőségű befektetők tekintetében még mindig méltányosabb megoldás volna, mint a jelenlegi nulla adó.

Befejezésül fontos kiemelni azt a tényt, hogy a külföldi illetőségűeket terhelő osztalékadó kivezetése jogrendünkből európai uniós csatlakozásunk miatt nem volt kötelező. A viszonossági alapon történő elengedés hazánk szempontjából pedig értéktelen, hiszen a magyarországi illetőségű személyek európai uniós befektetéseinek nagyságrendje a hozzánk érkezett tőkebefektetések mértékével nem összehasonlítható.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 166 2010.11.02. 2:00  165-168

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az előző kormány 2007-ben egységesítette a helyközi közösségi közlekedés tarifarendszerét. Az igazságosnak tűnő egységes díjszabás a valóságban mégsem felel meg elnevezésének, hiszen az nem szolgáltatótól független viszonylati díjszabás, hanem szolgáltatónként külön-külön megfizetendő díj. Ez a helyzet kifejezetten hátrányos a vidéken élő emberek és a vidéki vasutak szempontjából. A vasútállomások sokszor kedvezőtlen települési elhelyezkedése miatt az utasok külön helyi menetjegy megváltására kényszerülnek, más vasutakon a közúthoz képest eltérő útvonal miatt a vasúti menet- vagy bérletjegy magasabb díjszabási kategóriába esik, ezért jóval drágább, mint az autóbuszos. A napi bejáró bérletes utasok sok útvonalon nem választhatnak a vonat és a busz között, mert a megváltott bérlet kizárólagosan az egyik szolgáltató adott esetben hiányos menetrendjéhez köti őket.

Ismert előttünk, hogy az előző kormány idején a közlekedési szövetségek kialakítása milyen tetemes késedelmet szenvedett, gyakorlatilag nem tart sehol, ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a jelzett anomáliák feloldása nem tűr halasztást, és átmeneti megoldások alkalmazása is komoly előnyökkel, például jobb kapacitáskihasználással és működésiköltség-megtakarítással járhat a közösségi közlekedésben. Ilyenek lehetnek: virtuális díjszabási övezetek alkalmazása, az autóbusz-havibérletek elfogadása egyes vasúti viszonylatokon, a MÁV-Start és az érintett Volán-vállalatok közötti megállapodás alapján viszonylati bérletek bevezetése vagy a helyi közlekedés kedvezményes igénybevételének biztosítása a MÁV-Start és az érintett helyi önkormányzatok megállapodása alapján.

Kérdezem államtitkár úrtól, lát-e módot arra, hogy a fentiekben bemutatott megoldások megfelelő jogszabályi háttér mellett mihamarabb bevezetésre kerüljenek annak érdekében, hogy a közösségi közlekedés hatékonysága és színvonala javulhasson.

Köszönöm szépen megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 374 2010.11.02. 9:17  366-383

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy megindokoljam, hogy miért tartjuk fontosnak ezt a határozati javaslatot, és miért támogatjuk dr. Kovács Zoltán és Latorcai János képviselő urak előterjesztését.

A nevezett időszakban, 2003-tól a MÁV legújabb kori kálváriája kezdődött el. Miközben a MÁV Zrt.-t darabokra szedték, és létrejött a számos leányvállalat - hadd ne soroljam, a Cargótól a Starton át a Trakcióig és ezek szatellitszervezetei -, a pálya működtetése továbbra is a MÁV Zrt.-n belüli pályavasúti üzletág feladata maradt. Furcsa, ám ha az előző kormányzati ciklus vezérelveként működő magán üzleti érdeket nézzük, érhető módon pont az EU-irányelvekben rögzített önálló infrastruktúra-kezelő társaság létrehozása nem történt meg.

A szervezetátalakítás során 2002 és 2007 között a MÁV Zrt. 7-11 tagú igazgatóságában rövidebb-hosszabb ideig 32 személy töltött be tisztséget. Az igazgatóság összetétele hét alkalommal módosult. Öt különböző szervezeti és működési szabályzatot hoztak, ahol 7-16 vezetői pozíciót mintegy 50 különböző személy, a vezérigazgatói posztot pedig 4 személy látta el. A társaság kulcspozícióiban egy-egy személy átlagosan 1-2,5 évet töltött el. E gálánsan fizetett vezetők rövid ideig tartó működésük miatt gyakorlatilag nem voltak abban a helyzetben, hogy hosszú távú és érdemi döntéseket hozzanak, valamint kellően megismerjék az általuk vezetett céget.

Milyen források és milyen veszteségek érték a Magyar Államvasutakat ebben az időszakban? A MÁV-csoport számára biztosított költségvetési források összege 2003 után jelentősen csökkent. 2007-től még a szociális kedvezmények igénybe vevői után folyósított fogyasztói árkiegészítés összegét is aránytalanul, a szolgáltatót megkárosítva állapította meg az állam.

A működési veszteség, illetve az árbevétellel nem fedezett költségek miatt a MÁV elveszítette saját vagyonát. A források hiányát - egy 2007. évi feltőkésítés kivételével - a hitelek növelésével fedezték, ami további eladósodáshoz vezetett.

A vasúti közszolgáltatás fenntartására, működtetésére és fejlesztésére a MÁV és a GYSEV együttesen 6 év alatt 949 milliárd forint költségvetési forrást használt fel, ebből a fejlesztést mindössze 126 milliárd forint szolgálta. Azaz a működési kiadásokra a teljes forrás 87 százalékát költötték, míg fejlesztésre mindössze 13 százalékot.

Itt fontos emlékeztetnünk arra a tényre, hogy a MÁV-csoport vesztesége a 2002. évi 22 milliárd forintról 2006-ra 84 milliárd forintra nőtt. A társaság adósságállománya, amelynek kétharmada működési hitel, 2006 végén immáron 314 milliárd forint volt. Az elszenvedett és hitelből finanszírozott veszteségek következtében a MÁV tőkehiányossá vált, működési problémái és alulfinanszírozottságának következményeként hitelképtelenség és fizetésképtelenség közeli állapotba került.

A rendezést is szolgálva a 2007. évben a MÁV-csoport részére juttatott költségvetési támogatások összege immáron elérte a 300 milliárd forintot. A hitelállomány a szanálás miatt alacsony bázisról, 2002-ben 28 milliárd forintról indult, ez 2007-re 247 milliárdra emelkedett A hitelállomány túlnyomó része 2007-ben már működési célú volt, amely utóbbi indokoltsága egy közszolgáltatás finanszírozásában eleve megkérdőjelezhető.

Milyen a pályavasút helyzete? A MÁV Zrt. pályavasúti üzletága összes bevétele a vizsgált időszakban 128 százalékkal, a vele szemben elszámolt költségek 143 százalékkal emelkedtek. A költségeken belül az általános költségek növekedése egyre magasabb ebben az időszakban. Ugyanekkor a vasúti infrastruktúra műszaki állapota folyamatosan romlik.

Az elhasználódás egyik alapvető oka, hogy a karbantartásra, a felújításokra, beruházásokra előirányzott források nem nyújtanak fedezetet a műszaki állapot szinten tartására sem. Az elmaradt vasúti fejlesztések értéke a MÁV Zrt.-nél 2006-ra eléri a 2100 milliárd forintot. A beruházások elkészülte utána a szükséges fenntartások elmaradnak megfelelő finanszírozási háttér hiányában, így például a Budapest-Hegyeshalom-Bécs viszonylat menetideje a beruházás átadása után 2 óra 40 perc, mára ez a pálya magyarországi szakaszának állapotromlása miatt 3 órát vesz igénybe.

A fejlesztéseknél rendszeresek az esetleges, szigetszerű beruházások, amelyek átadásukat követően nem hozzák, nem hozhatják meg a megcélzott eredményt és megtérülési mutatókat. Ráadásul a vasúttársaság a 2002 és 2007 között tervezett 636 milliárd forinttal szemben mindössze 377 milliárd forint fejlesztési forrást használhat fel. Ez részben tervezési, lehívási hibákból, késedelmekből, részben pedig a működés finanszírozásának abszolút prioritásából ered.

A privatizációról: a MÁV-Cargo 2008. évi privatizációja kapcsán a Geuronet Bt. közel 2 milliárdos sikerdíja a közvéleményt leginkább irritáló, közismert ügy. Ugyanakkor kevésbé ismert, hogy a cég értékének 91 százalékát kitevő tárgyi eszközök apportálása tényleges leltározás nélkül történt, a MÁV Zrt. pénzügyi analitikus nyilvántartásában folyamatosan vezetett leltárból kiindulva, amelynek tételes fizikai leltározását utoljára 2004-ben végezték el.

(0.40)

Az apportálás időpontjában végzett leltározás, valamint az egységes járműnyilvántartás hiánya miatt a mérlegben szerepeltetett tárgyi eszközök azonosítása nem volt biztosított, az apportlistában feltüntetett értékek a nyilvántartási értékkel azonosak voltak. Ugyanekkor az apportlistában több száz olyan vasúti teherkocsi is szerepelt, amelyek egyforintos apportértéke sem a nyilvántartási árral, sem a valós piaci értékükkel nem volt összefüggésbe hozható.

A privatizációs szerződés a MÁV Zrt. számára indokolatlan kötelezettségeket tartalmazott, míg a vevő által vállalt kötelezettségek aggályosak és több ponton célszerűtlenek voltak a magyar állam szemszögéből. Az állami kötelezettségek fennmaradása, kötbér kikötése, a munkavállalók foglalkoztatása, a pályahasználati díjvisszatérítés, a MÁV Zrt. által az áruszállítmányozási tevékenységre vonatkozó versenytilalmi korlátozás és a rendkívüli helyzetekre vonatkozó megállapodás tekintetében a szerződés pontjai gazdasági szempontból aggályosak, illetve az eladó magyar államra nézve hátrányosak voltak.

A MÁV Zrt. példája fényesen igazolja, hogy a törvények sajátos értelmezésével, akár egyedül csak a tulajdonosi joggyakorló tárca vezérletével, illetve döntései alapján az állami társaság valamennyi tevékenysége országgyűlési kontroll nélkül leánytársaságokba kiszervezhető volt. Ezt követően ugyanilyen döntési mechanizmus alapján az állami vagyont a társasági tulajdonlás hangsúlyozása mellett privatizálták, majd a befolyt bevételt az anyacég felélte. Így a tartós állami tulajdon egy kiüresedett, vagyonát vesztett, funkció nélküli, gazdasági-stratégiai jelentőségét tekintve értéktelenné vált céggé lett. Minél messzebb kerül a vagyon az első, még az országgyűlési kontroll alatt álló szinttől - például kereszttulajdonlásokkal újabb társasági kör létrehozásával -, annál inkább kikerül a vagyon és a tevékenység az állami ellenőrzés és felügyelet alól.

Tisztelt Országgyűlés! Az eddig elhangzottakat többségében a vasúti közlekedés korszerűsítésének ellenőrzéséről című, a 2002-2007-es időszakot vizsgáló állami számvevőszéki jelentés összefoglalójából vettem. Itt van tehát az ideje, hogy a Magyar Országgyűlés és egy felelős magyar kormány visszavegye a pénzügyi-gazdasági ellenőrzés és irányítás jogát ezen elszabadult, a cél szerinti tevékenységét mellékesnek tekintő vállalati szervezet felett.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 218 2010.11.16. 0:41  119-335

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Jobbik örömmel nyugtázza, hogy az adó- és járuléktörvények mai végszavazása előtt önök meggondolták magukat, és a tb-járuléknál a munkáltatói járulékfizetési felső korlát tervezett bevezetéséről az ellenzék tiltakozása és a társadalmi felháborodás hatására lemondtak, így legalább ezen a téren megőrizték a jövedelemmel arányos közteherviselést. Ebben a helyzetben viszont érdekes kérdés, hogy a költségvetési előterjesztésük bevételi oldalán szereplő 1826 plusz 154 milliárd forintos munkáltatói tb-járulékot e döntés ismeretének hiányában hogyan, felső plafonnal vagy anélkül tervezték. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 300-302 2010.11.16. 8:30  119-335

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (A laptopja fölé hajolva:) Engedje meg, hogy megnyissam a dokumentumomat! Köszönöm. Nem számítottam rá, hogy éppen én következem, mivel úgy elhúzódott a dolog...

ELNÖK: Közben mondom: Tapolczai Gergely képviselő úr fog következni - hogy egyszerűsítsem a helyzetünket. Parancsoljon!

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2011. évi költségvetési törvényjavaslat tárgyalásánál fontos beszélnünk arról, hogy mennyiben felel meg ez a javaslat a társadalmi és környezeti fenntarthatóság, illetve a pénzügyi fenntarthatóság követelményének.

Az első, tehát a társadalmi és környezeti fenntarthatóság tekintetében én kevés optimizmusra látok okot. A konszolidált funkcionális kiadási adatok szerint az előző teljesítési időszak, tehát a 2009. év adataihoz képest a környezetvédelem forrásai 6 milliárd forinttal, 2,9 százalékkal, a mező-, erdő, hal- és vadgazdálkodás 52 milliárd forinttal, azaz 12,7 százalékkal, a kötöttpályás közlekedés és annak kapcsolódó szolgáltatásai 15,5 milliárd forinttal, azaz nominálértéken 6,8 százalékkal kap kevesebbet - akkor a reálértékbeli csökkenésről, ugye, még nem is beszéltünk, hiszen 2009-hez képest két év telt el. Egyidejűleg azonban az elmúlt évtizedekben mind a forgalom, mind a károkozás tekintetében uralkodóvá vált közúti közlekedés előirányzata 20,8 százalékos növekedést mutat, a kiadási főösszege grandiózus, 416 milliárd forint finanszírozási forrást jelent.

De nézzünk néhány részletes adatot is erről a területről! Míg a környezeti szempontból kiemelkedő jelentőségű erdőfelújítás, erdőtelepítés, a fenntartható erdőgazdálkodásra való áttérés kénytelen beérni összesen 919 millió forintos finanszírozással, addig az ugyanezen vidékfejlesztési tárcához tartozó, nagyon homályosan megfogható folyó kiadások és jövedelemtámogatások jogcím alatt az egyéb működési kiadás 55,5 milliárd forintot költ.

Míg a ROLA, gördülő országút elnevezésű, a "kamionokat a vasútra" program kemény 650 millió forintos költségvetési előirányzattal rendelkezik, addig az önök költségvetése csak autópálya rendelkezésre állási díj jogcímen 99,2 milliárd forintot költ azon autópályák finanszírozására, amelyeket aztán a külföldi tranzitkamionok - a lakosság testi épségének folyamatos veszélyeztetése mellett - rövid úton szétvernek, ahelyett, hogy egységes úthasználati díjat vezetnének be, amely a nehéz tehergépjárműveket megfelelő adóteherrel sújtaná annak érdekében, hogy vasútra szálljanak.

A közösségi közlekedés átszervezésének előkészítése, az alágazatok összehangolása és a közösségi közlekedés akadálymentesítése összevissza 1,5 milliárdot kap ebben a költségvetésben, míg az elavult, pazarló helyközi közlekedési struktúra, azaz a jelenlegi, önök által örökölt közszolgáltatás változatlan formában történő fenntartása, a feneketlen zsák 208 milliárd forintos forrást nyer el.

Nem lett kész - bár ígéret volt rá - az új termékdíjrendszer. Bezzeg a papírok rakosgatásával visszaigénylők 1,6 milliárd forint termékdíjat kapnak vissza a beszedett díjakból, miközben az országos környezeti kármentesítési program teljes támogatása éves szinten 140 millió forint, és az országot elborító illegális hulladéklerakások mentesítésére kemény 50 millió forintot rakott félre a kormány.

Ezek a rövid példák jól mutatják, hogy az általunk tárgyalt költségvetés a várakozásokkal ellentétben a fenntarthatóság társadalmi és környezeti követelményének nem felel meg.

Nézzük a pénzügyi fenntarthatóságot! Míg a kiadási oldalon nincs érdemi átrendeződés, a bevételi szerkezet valóban jelentősen megváltozott - ami első megközelítésben kedvezőnek tekinthető. De kérdés, hogy az eleve átmenetinek tervezett különadók kifutása után mitől marad fenntartható a bevételi oldal.

(19.20)

A magán-nyugdíjpénztári járulékok 300 milliárd forintot meghaladó mértékű átcsoportosítása egy egy évre szóló átmeneti intézkedés. A jövőbeni fenntarthatósága az önként átlépők számától és a kormányzat jövőbeni döntésétől függ. Ennek okán a pénzügyi fenntarthatósága ennek a tételnek sem biztosított.

Ehhez kapcsolódik a munkavállalók által fizetett nyugdíjjárulék 9,5 százalékról 10 százalékra történt emelése is. Miután a Nyugdíj-biztosítási Alap helyzete a benyújtott javaslat szerint az államháztartás helyzetét kiegyensúlyozó alapból származó 450 milliárd forinttal együtt egyensúlyban van, érthetetlen és indokolatlan számunkra a munkavállalói nyugdíjjárulék mértékének 0,5 százalékos emelése. Joggal feltételezhető, hogy e módosító javaslattal végrehajtott járulékemelés mintegy 38 milliárd forintos kihatása nem szerepel az előterjesztésben a bevételi adatok között. A világosság és az áttekinthetőség hiánya mellett így egyes előirányzatok összegszerű bizonytalanságával is meg kell birkóznunk.

Az ágazati prioritásokból következne az egészségügy és az oktatás kiemelt kezelése. Ugyanakkor, különösen a funkcionális bontásban feltűnik, hogy gyakorlatilag stagnál a ráfordítás ezekre a területekre, sőt a GDP-hez képest több részterületen csökken is. Kérdés, hogy akkor mit kell prioritás alatt értenünk, és miért nem jutott el a kormány fél esztendő alatt e két válságágazat legelemibb problémáinak megoldásáig. Az egészségbiztosítási alrendszer ráadásul ismét csaknem 100 milliárdos hiánnyal kerül tervezésre, noha a bevételi és kiadási oldal összhangjának fenntartható megteremtése nélkül középtávon sem várhatjuk az ágazat kiszámítható finanszírozásának biztosítását.

Külön gondot jelent számunkra az önkormányzati rendszer kiadásaihoz történő hozzájárulás személyi jövedelemadóból származó része. Bár az arányok kétségtelenül változatlanok, az egykulcsos adó bevezetése miatt várható bevételkiesés ellentételezése láthatólag nem történik meg. Az önkormányzati feladatok az előbbi két területhez hasonlóan évek óta alulfinanszírozottak, és az önkormányzatok jelentős részét adósságspirálba kényszerítették, amire önök joggal hivatkoznak is a volt szocialista kormánnyal szemben. Az előterjesztésből ugyanakkor mi nem látjuk ezen aggasztó folyamat megállításának és visszafordításának szándékát sem.

Engedjék meg, hogy ennek alapján elmondjam, a Jobbik számos módosító indítvánnyal készül a költségvetési javaslathoz, és kérjük, hogy ezeket a józan, illetve megfontolt javaslatainkat érdemben tárgyalják meg, és lehetőség szerint támogassák.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 326 2010.11.16. 2:09  119-335

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szávay Istvánhoz kapcsolódva szeretnék néhány kisszínest elmondani így a vita végén, ami számunkra azért alátámasztja azt, hogy itt a társadalmi szervezetek, közalapítványok, civil szervezetek címzett támogatásai valahol azért nincsenek rendben, és elég komolyan a Bajnai-kormány örökségét vagy akár a Gyurcsány-kormány örökségét jelentik, és itt a költségvetés összeállításánál erre oda kellett volna figyelni. Nem jelentős összegekről van szó, csak nagyon irritálókról.

Tehát: a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál szerepel az Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány 10 millió forintos támogatása. Nem tudom, tudják-e, képviselőtársaim, hogy ennek a közalapítványnak a vezetője az a Kondorosi Ferenc, aki a 2006. őszi rendőrterror idején az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára volt, és szerepe az események esetleges befolyásolásában máig is tisztázatlan. A közalapítványnak egyébként önálló honlapja sincs, a közleményei a klubhalo.hu-n jelennek meg, tehát egyértelműen egy balliberális műintézményről van szó.

Hasonlóképpen a Honvédelmi Minisztérium fejezetnél található a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének támogatása 0,5 millió forint értékben. Ugyanitt található a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Országos Szövetsége című szervezet kétszer 5 millió forint támogatással, amelynek egyetlen 2010. évi programja egy középiskolai pályázat kiírása volt "Magyarország és a NATO" címmel. Ha ez 10 millió forintot megér, akkor lehet, hogy más civil szervezeteknek ennél sokkal többet kellene kapniuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 114 2010.11.18. 4:59  1-287

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most egy kicsit a költségvetés általános megalapozásáról, egy kicsit makrogazdasági összefüggésekről szeretnék szólni és az ezzel kapcsolatos aggályainkról.

A törvényjavaslat számszaki megalapozásánál 3 százalékos GDP-növekedéssel és 3,5 százalékos inflációs rátával számoltak. Az elmúlt másfél évben a külkereskedelmi mérleg javította Magyarországon az államháztartás egyenlegét, a lakossági fogyasztás a megszorítások következtében erőteljesen visszaesett, és ugyanígy történt az állami és versenyszféra beruházásaival is. A közeljövőben a belső kereslet, a gazdasági aktivitás élénkülése, valamint az energia importárának növekedése miatt a külkereskedelmi aktívum folyamatos csökkenése várható, amely 2011-ben passzívummá alakul.

(12.50)

Jelenleg Magyarországon az export növekedésének motorja egyértelműen a német gazdaság. A német kormány 2010-ben a gazdaság 3,4 százalékos növekedésére számít, ugyanakkor ez a 2011-es előrejelzések szerint 1,8 százalékra lassul. A Magyarországon működő német leányvállalatok és a más tulajdonosi körbe tartozó, ám Németországba szállító vállalkozások nagy részben ettől a német exportvolumentől függenek. Ha jövőre a német gazdaság exportja lassul, akkor ez a magyar exportra is súlyosan negatív hatással lesz.

A kormány a háztartások fogyasztásának 3,9 százalékos növekedésével számol. A várt növekedés alapja nyilván a személyi jövedelemadó egykulcsossá tétele, s annak a belső fogyasztásra gyakorolt pozitív hatása. Ez a feltételezés azonban álláspontunk szerint jelentős mértékben téves. Az adómegtakarításokból származó többletjövedelem ugyanis főként olyan társadalmi csoportoknál csapódik le, akiknek nem a mindennapi megélhetéséhez kell a pénz. Ők a jövedelemnövekedés jelentős részét hiteltörlesztésre, megtakarításra fogják fordítani. Ez makrogazdasági szempontból jó dolog, hiszen csökken a háztartások eladósodottsága, és a megtakarítások növekedése is a stabilitás irányába hat, de nem generál fogyasztásbővülést, ezáltal GDP-növekedést sem.

A pluszjövedelmek másik része minőségi importtermékekben, külföldi utazásokban fog megtestesülni. Ennek a fogyasztás növekedésére gyakorolt hatása minimális, ezáltal az áfabevételek növekedése sem lesz valószínűleg olyan mértékű, mint azzal ez előterjesztés készítői számoltak.

A kormány a foglalkoztatás bővülését a beruházások növelésével kívánja megalapozni, ez egyértelműen az EU-transzferek felhasználásának jelentős növelését jelenti. Emellett - mint a hírekből halljuk - bíznak a német autógyártókhoz hasonló méretű, nagy, külföldi beruházásokban. Ez nyilván jogos, erre szolgáltak a közelmúltbeli, sikeresnek tűnő kínai, orosz diplomáciai utak is. A nagyprojektek a kivitelezési stádiumban ideiglenes foglalkoztatást eredményeznek, de a termelés során elhanyagolható számú tartós új munkahely jön létre. Az Opel-, Audi-, Mercedes-beruházások együttesen, a feltételezett magyar beszállítói körrel együtt legfeljebb 10-15 ezer új munkahelyet teremtenek.

Összefoglalva: az előirányzott 3 százalékos GDP-növekményhez egy pozitív nemzetközi hangulat kell. Az export nem lassulhat le nagyon, és a fosszilis energia világpiaci ára sem emelkedhet az egekbe.

Az inflációról. Ha jövőre a világgazdaság teljesítménye erősödik, az energia iránti kereslet folyamatosan emelkedni fog, ami egyértelműen árfelhajtó hatású. A várható magas piaci ár nem tervezett belső inflációs hatást eredményezhet. A hatósági árakkal egy darabig lehet játszani, de az elmúlt napokban a miniszterelnök úr is elismerte, hogy a jövő év elejétől megszűnhet a lakossági gázár hatósági befagyasztása.

Az élelmiszerárak a rossz időjárási viszonyok és termelési eredmények miatt egész Európában emelkednek. Ha ehhez hozzávesszük az üzemanyagárak emelkedését, nem vitatható a nagyarányú élelmiszerár-emelkedés bekövetkezése.

Álláspontom szerint az infláció mértéke a tervezett felett alakul majd, ami a szociális transzferek és a nyugdíjkassza alultervezését jelenti ebben a költségvetésben. Ezt valamikor az év során minden bizonnyal korrigálni kell. A GDP és a várható infláció alakulásának kifejezetten optimista meghatározása komoly kockázatot hordoz magában, ezért nem látjuk egészen biztosnak e költségvetés teljesíthetőségét.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 325 2010.11.22. 7:38  218-342

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Engedjék meg, hogy akkor én nevén nevezzem a törvénytervezetet: itt a költségvetés által megalapozott törvénymódosítások törvénytervezetéről van szó. Az időbeli sorrend is ezt mutatja, és ezt támasztja alá Rogán Antal miniszter úrnak (Sic!) (Moraj.) az expozéban elhangzott mondata is, miszerint semmilyen olyan módosítást nem támogat a kormány, ami a költségvetés eddig előterjesztett számaihoz bármilyen módon is hozzányúlna.

Álláspontom szerint valahogy egészen máshogy kellett volna ezt kezelni. Nyilvánvaló, hogy ha vannak olyan törvényi kötelezettségek, amelyeket az Országgyűlés egyszer már elfogadott, akkor ezen törvényi kötelmeket tiszteletben tartva lehetett volna a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megtervezni.

Ilyen például e törvény 14. §-ában a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló '95. évi XCIII. törvény tervezett módosítása is. E törvényben önök egyszerűen dátumot cserélnek. A törvényben idáig az a dátum szerepelt, hogy 2010. december 31-éig kell megoldani ezeket a kisajátításokat annak érdekében, hogy a védett területek újra állami kezelésbe, állami tulajdonba kerüljenek. A miniszter úr elmondta itt, hogy körülbelül 6-8 milliárd forintra lett volna szükség ahhoz, hogy ezeket a területeket 2011-ben kisajátítsák, ezért, mivel erre nem kívánnak költeni, 2013. december 31-ben jelölik meg ezt az időpontot.

Ez engem kísértetiesen emlékeztet az akadálymentesítési törvényre, ahol mindig megállapítják azt, hogy nem sikerült a közintézményeket akadálymentesíteni, ezért toljuk ki az időpontot még tovább, aztán talán majd nekünk a ciklus végére vagy majd egy következő kormánynak sikerül ezt a törvényi kötelmet betartania. Amikor ilyen törvénymódosítások történnek, akkor van ennek még egy szomorú vonatkozása, ez pedig az, hogy azok az érintettek, akik ebben a törvényben érintve vannak, nyilván ismerték ezen törvényi határidőt, és elég nehezen lehet nekik a jogbiztonságot ebben a tárgyban megmagyarázni, hogy az őket érintő jogszabály időről időre kitolódik.

Ami pedig a természetvédelem helyzetét illeti, én azt látom az elmúlt húsz év törvényhozási gyakorlatában, hogy akinek, márpedig a természetnek nem elég erős és erőszakos a szava, az mindig háttérbe szorul.

Ugyanezen törvény nemzeti civil alapprogramról szóló része, a 29. § is érdekes dolgokat tartalmaz. Itt először is van egy óriási aránytalanság. Én most nem akarom megismételni azt, amit itt több ellenzéki képviselőtárs is elmondott a nemzeti civil alapprogram megnyirbálásáról, inkább csak azt vetném fel kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy milyen civil finanszírozás az, amely az egyik évben 7 milliárd forintot enged, a következő évben 3,6 milliárd forintot, aztán a rá következő évben pedig megígér 10 milliárd forintot. Nagyon nehéz egy bármilyen szektort - legyen az akár költségvetési, akár gazdálkodó, akár civil szektor - bármilyen módon is kiegyensúlyozottan működtetni, ha ilyen mérvű mozgás mutatkozik annak finanszírozásában. Ez gyakorlatilag egy olyan szintű kiegyensúlyozatlanság, ami az adott szektor súlyos torzulását, bizonyos elemeinek összeomlását hozhatja magával. Ilyen értelemben sokkal helyesebb lett volna egy kiegyensúlyozott finanszírozásra törekedni, mintsem ígéretet adni egy valamilyen jövőre, közben pedig visszanyesni ilyen mértékben. Valószínűleg lett volna olyan pozíció a 2011-es költségvetésben, amely ezt a kis részt biztosíthatta volna.

A harmadik pont szintén a civilekhez kapcsolódik. Ezzel kapcsolatban pedig egyfajta értetlenségemet kívánom kifejezni, hogy miért kell egyáltalán egy úgymond költségvetést megalapozó törvényben olyan rendelkezéseket mozgatni és mozdítani a Nemzeti Civil Alap működésével kapcsolatban, aminek a költségvetéshez a világon semmi köze. Itt a Nemzeti Civil Alapról szóló törvény 5. § (2) bekezdésében olyan módosításokat tesznek, ami az egyes kollégiumok létrehozása, megszüntetése, elnevezése, összetétele tárgyában megszünteti a tanács véleményezési, illetve javaslattevő jogát, és ezt a jogot egyértelműen a szakminiszterhez delegálja.

A Nemzeti Civil Alap tanácsa az alapprogram szervezetének egyik legfontosabb része. Ez a tanács 17 tagból áll, amelynek többségét a civil jelöltállítási rendszer adja. Ilyen értelemben - és ezt a törvény is kimondja - a tanács az alapprogram elvi irányító testülete. Ennek jogai megnyirbálása lényegében ezt a fajta civil önkormányzatiságot szünteti meg, és teszi miniszteri hatókörré, ami megint abba az irányba mutat, hogy lesznek jó és lesznek jobb civil szervezetek, és elvitatják ezáltal pontosan azt a civil függetlenséget, aminek a megerősítésére és biztosítására Magyarországon olyan nagy igény lenne. Ilyen értelemben itt az eredeti törvényszöveg megtartása lenne indokolt.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 242-246 2010.11.26. 5:30  1-365

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy reagálással kezdjem, és mélységes szomorúsággal kell megállapítanom, hogy itt egy hiteltelen párt képviselőjeként Tukacs István úr, Varga László úr nagyon okos és bölcs dolgokat mondanak, és rónak az önök szemére. (Dr. Varga László: A Jobbik mennyire hiteles?)

Itt Kontur Pál úr valóban, mondjuk ki, nem valós dolgot mond. A magánnyugdíjpénztárak jelenleg a pénztárak tagjai tulajdonában vannak hivatalosan, és menedzsmentjük van. Ezt a pénztári tagsági tulajdonlást kívánta volna a leendő szocialista kormány elprivatizálni, és ténylegesen külföldi tulajdonosi körbe adni. Ez az önök választási programjában is így szerepel: megakadályozzák a nyugdíjpénztárak privatizációját.

Egyébként pedig önök valami hihetetlen törzsfejlődésen mennek keresztül. Idéznék a "nemzeti ügyek politikája" című programjukból, amiben azt írják: "Nem engedjük, hogy az állami nyugdíjak mellett szolgáltatást biztosító magán-nyugdíjpénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek." Ez volt a választások előtt. (Taps az LMP soraiban.)

A választások után hirtelen megtalálták a Jobbik programját, amelyik azt mondta: "Lehetővé tesszük a szabad nyugdíjpénztár-választást, megszűnik a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagság." A törzsfejlődés harmadik állomása az volt, amikor azt mondták, hogy önként mindenki visszatérhet, viszont megvonják az állami garanciát a magánnyugdíjpénztárak mögül, ezáltal ösztönözvén a visszatérésre. És akkor elérkezünk az utolsó állomáshoz, amikor azt mondják, hogy aki ott marad, az nem fog kapni semmilyen állami nyugdíjat, holott idáig az egész magán-nyugdíjpénztári rendszer úgy épült föl, hogy a 75 százalékát az állami nyugdíjból, negyedét meg a magánnyugdíjból kapta volna. Ki az az őrült, aki ezek után ott marad?

Mindenesetre a választópolgárok ezt látják, és hallják, és kapok erre vonatkozóan telefonokat és üzeneteket a választópolgároktól, és itt idéznék egy tegnapit, ami tegnap este érkezett hozzám. "A nyugdíjam már lenyúlták. Szerinted a bankszámlákhoz is hozzányúlnak? Kezdjek el külföldi számlában gondolkodni? Köszönöm válaszodat." (Font Sándor: És az mi volt?) Tessék? (Font Sándor: Mi volt?) Egy választópolgár... (Font Sándor: De a válasz mi volt?) Ja, hogy én mit válaszoltam?

ELNÖK: Bármennyire izgalmas a dolog, Font képviselő úr, javaslom, jelentkezzen be kétperces felszólalásra, és kérdezze meg. (Zaj.)

BÖDECS BARNA (Jobbik): Nagyon szívesen elmondom, hogy mit válaszoltam. (Zaj, közbeszólások.) Engedjék meg, most az én felszólalásom van. (Derültség, közbeszólások.) Jó, ahogy gondolják, beszélgethetünk is, csak akkor elnök urat megkérem, hogy az órámat kapcsolja le - jó?

ELNÖK: Igyekszem felkérni a jó hangulatúnak tűnő képviselőtársakat, hogy hallgassák végig, és utána válaszoljanak. Folytassa!

BÖDECS BARNA (Jobbik): Azt válaszoltam erre az üzenetre, hogy az intézkedés következtében várhatóan a forint árfolyama gyengülni fog, megtakarításait lehetőség szerint devizában helyezze el. Köszönöm szépen.

Most pedig a 14. ajánlási pontban szereplő 32. módosító indítványomhoz szeretnék hozzászólni, és ehhez szeretnék érveket fölsorakoztatni. Az előbb elmondottak ugyanis kialakítottak egy helyzetet Magyarországon, egy olyan helyzetet, amivel, úgy tűnik, együtt kell élnünk, és ez arról szól, hogy körülbelül 2700 milliárdos vagyon kerül az államhoz, és ebből önök a 2011-es költségvetés fönntartása, biztosítása érdekében rögtön 530 milliárd forintot folyó kifizetésekre költenek el, sőt a 2012-es évre újabb 250 milliárdot terveznek erre a célra, és 2000 milliárdot kívánnak adósságszolgálatra fordítani.

(14.50)

Na már most, ha ezt a javaslatot, amit a Jobbik benyújtott arról, hogy a járulékfizetési felső határt a jelenlegi jogi körülmények között eltörölni nem lehet, de olyan magasan állapítsák meg, hogy gyakorlatilag minden járulékfizető fizesse a 10 százalékot, azzal önök egy olyan közteher-viselési rendszert valósítanának meg, ami ténylegesen lineáris, így mondjuk úgy, hogy arányos lenne, mert jelenleg degresszív rendszert alakítanak ki, másrészt pedig olyan többletforráshoz jutna a nyugdíjkassza, ami lehetővé tenné azt, hogy az elmúlt 12 év magán-nyugdíjpénztári megtakarításainak legalább egy részét ne folyó kiadásokra fordítsák.

Tekintettel arra, hogy az időm szűkös, és közbevetéseikkel kellőképpen elhasználták, ezért most itt be kell fejeznem. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 266 2010.11.30. 1:39  219-297

BÖDECS BARNA (Jobbik): Azért kértem szót, mert itt azért elhangzott egy megfontolandó gondolat. Én megnéztem, a hatályos jogrendben a falfirka fogalma nincs tisztázva. (Taps az LMP soraiból.) Tehát amellett, hogy a módosító javaslattal a Jobbik egyetért, szükségesnek tartom, hogy valamely jogszabályban, hogy a Btk.-ban vagy más jogszabályban, de a falfirka fogalma tisztázásra és pontosan meghatározásra kerüljön. Erről ugyanis a "Gyurcsányt börtönbe!" felirat mellett egy másik felirat jut eszembe: húsz éve megtalálható a székesfehérvári vasútállomás zajvédő falán a "Pro patria et libertate - Timişoara/Temesvár" felirat, ami ott még, ezen a zajvédő falon a '89-es romániai forradalmat követően került elhelyezésre. (Dr. Schiffer András: Temesvár!) Tessék? (Dr. Schiffer András: Temesvár!) Mondtam a Temesvárt is, mind a kettő kint van ugyanis. Azért mondtam Timişoarát, mert Timişoara is fel van írva. Bocsánatot kérek, tehát pontosan idéztem a feliratot.

Tehát úgy gondolom, hogy vannak olyan helyzetek a társadalom életében, amikor bizonyos közterületeken bizonyos feliratok elhelyezése adott esetben nemhogy szabályellenes, de adott esetben még kívánatos is. Éppen ezért nagyon pontosan szabályozni kellene, mit értünk falfirka alatt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 172 2010.12.06. 2:06  171-174

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az újonnan létrehozott kormányzati szerkezetben az állami tulajdonú védett erdőterületek védettségi státusukra tekintet nélkül egy minisztérium felügyeletébe, de ezen belül két államtitkárság alá kerültek. Míg a nemzeti parkok erdőterületei a környezet- és természetvédelmi államtitkársághoz, addig az erdészetek, a többi védett és nem védett állami erdő a hangzatos nevű élelmiszerlánc-felügyeleti és agrárgazdasági államtitkársághoz kerültek besorolásra a vadászattal és halászattal egyetemben.

Dr. Illés Zoltán államtitkár úr a 2010. szeptember 17-ei Népszabadságban a következőket nyilatkozta: "Az uniós szabályozás szerint a védett erdők kezelése a természetvédelmi intézményrendszer feladata. Magyarországon ezt az erdészeti szakma nem fogadja el; majd elválik, hogy az uniós elvárás vagy az erdészeti lobbi érvrendszere lesz-e erősebb. Azt azért megjegyezném, hogy a miniszterelnök úr egyértelművé tette: a nem védett erdőkben is vége a profitorientált erdőgazdálkodásnak, a jóléti célú erdőkezelés és a tarvágás helyett a szálalásos művelés kell hogy előtérbe kerüljön."

Kérdezem miniszter urat, tervezi-e a kormány, és ha igen, mikor, hogy a vonatkozó jogszabályok és a Vidékfejlesztési Minisztérium szervezetének átalakításával az erdők, így az azokat gondozó erdészetek is az európai uniós eljárásokkal összhangban a környezet- és természetvédelmi igazgatás felügyelete alá kerüljenek.

Kérdezem miniszter urat, milyen intézkedéseket terveznek annak érdekében, hogy az állami tulajdonú erdészetekkel szemben támasztott profitorientált gazdálkodási elvárással szemben előtérbe kerüljön az erdészetek erdőterületeket és azok minőségét bővítő, a társadalmi jólétet, a fajmegőrzést szolgáló szerepe. Milyen ütemezésben történik meg a tarvágásos fakitermelés megszüntetése és átállítása egy fenntartható, szálalásos művelésre?

Köszönöm szépen válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 95 2010.12.07. 6:07  82-110

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én az ajánlás 8., 47. és 48. pontjához szeretnék hozzászólni. Az ajánlás 8. pontjánál a Jobbik végül is egy olyan ellentmondást kívánt orvosolni, amely eltérő törvényi szabályozás megléte miatt szükséges álláspontunk szerint. Ennek ellenére ezt nem támogatták. Én szeretnék emellett érvelni.

A 8. pontban a közúti közlekedésről szóló törvény 18/L. §-ának módosításáról van szó, amely a közúti közlekedési szolgáltatást végző személyek munkával töltött idejéről munkáltatói nyilvántartás vezetését írja elő, és ennek megőrzési időtartamát két évben határozza meg. Ez az előírás ellentétes a számvitelről szóló törvény 169. §-ának (2) bekezdésében foglalt előírással, mely szerint a könyvviteli elszámolást közvetlenül is és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatokat legalább 8 évig kell olvasható formában és visszakereshető módon megőrizni. A munkaidő-nyilvántartás ilyen, olyan közvetett számviteli bizonylat, amelyik az értékbeni könyvelést megalapozza, tehát a 8 éves megőrzési kötelem jelenleg is törvényben előírt.

Ez álláspontunk szerint mindenképpen szükségessé teszi azt, hogy vagy az Sztv.-re hivatkozva szabályozzuk ezt a kérdést vagy pedig azonosan a törvényi előírással.

Vannak ilyen kis formai slendriánságok is a javaslatban. Így az ajánlás 48. pontjában Korondi Miklós képviselőtársam javasolta, hogy a széles nyomtávú vasutat széles nyomtávúnak nevezzük, és ne a normál nyomtávnál nagyobb nyomtávnak, ugyanis ha bemegyek egy méteráruboltba, akkor sem nagyobb, hanem szélesebb szövetet kérek, ha vásárolni szeretnék. Tehát mindenképpen ügyeljünk arra, hogy egy törvény megfogalmazása szabatos legyen.

Az ajánlás 47. pontjában egy tartalmi kérdésben szeretnénk pontosabb szabályozást javasolni a tisztelt Országgyűlésnek. Itt az autóbuszos törvényben a közszolgáltatási feladatok ellátására kiválasztandó szolgáltató megválasztásának feltételrendszeréről rendelkezik a jogszabály, és ez egyszerűen úgy fogalmaz, hogy a legszínvonalasabb és a köz számára a legkevésbé költséges szolgáltatást kell kiválasztani. Ennek több hátulütője is van. A javaslat ennek pontosítását szolgálja. Úgy fogalmaznánk meg, hogy ez a kiválasztás az alágazati sajátosságok, valamint a törvényi előírásoknak megfelelő működés becsülhető legcsekélyebb költségszintjének figyelembevételével legkevésbé költséges megoldásra vonatkozzon.

Miért fontos ez? Egyrészt azért, mert az alágazati sajátosságokból következően vannak eltérő, adott esetben drágább, de a köz számára színvonalasabb szolgáltatások, például a kötött pályás közlekedés, ami adott esetben így kieshet a szórásból. Ami pedig még aggályosabb, ez a mondat második része, a törvényes működés becsülhető legcsekélyebb költségszintje meghatározásának követelménye. Ugyanis az elmúlt években Magyarországon kialakult egy olyan gyakorlat, hogy egyes magán-alvállalkozók úgy szerveznek meg és versenyeznek meg közlekedési közszolgáltatásokat, hogy közben - az állami szolgáltatóval szemben olcsóbb megoldást kínálva - a törvényes feltételeket a működésük során nem tartják be. A tendert megnyerik, ezek után pedig az adóbevételeket például a magyar államháztartástól megspórolják. Személy szerint is tudomásom volt és van olyan esetekről, ahol ezek megtörténtek. Volt például a korábbi években olyan közlekedési magán-közszolgáltató, aki egy ilyen tender elnyerését követően a területen működő állami közszolgáltatót úgy szorította ki a működési területéről, hogy egyetlenegy buszsofőrt sem foglalkoztatott. A cégnek volt vagy 10-12 autóbusza, viszont egyetlenegy munkavállalója volt, az ügyvezető, a buszosokat pedig vagy feketén, vagy alvállalkozóként, evás vállalkozóként, tehát valamilyen formában úgy fizette zsebbe, ami a törvényes feltételeknek abszolút nem felelt meg.

Magyarán szólva, nem a legcsekélyebb árat kell ilyen esetben vizsgálni, hanem azt kell vizsgálni, hogy az a pályázó egyáltalán képes-e e mellett az ár mellett ezt a szolgáltatást a törvényes keretek betartásával ellátni. Abban az esetben, ha ez a becslés nemleges eredményre vezet, akkor igenis a köz számára megfelelőbb, drágább szolgáltatást kell választani, hiszen a köz ezzel fog jobban járni, mert az a vállalkozás adót, járulékot fog fizetni, és megfelelőbb szolgáltatást nyújt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 127 2010.12.07. 4:57  110-130

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy hozzászólásomban felhívjam a figyelmet arra a tényre, hogy a magánszemélyek lakóhelyének megismerése a cégtörvény alapján és ennek korlátozása korábban a Fidesz számára is elfogadható volt és ezt támogatta. Ilyen értelemben nagyon örülünk annak, hogy a konstruktív ellenzéki pártok igénye megtermékenyítette a Fidesz gondolkodásmódját, és egy szűk fél év alatt eljutottak oda, hogy ezt a Bajnai-kormány-féle törvényt igenis érdemes módosítani.

2010. június 24-én az igazságügyi tárca részéről Rétvári Bence államtitkár úr, Navracsics Tibor miniszter úr képviseletében ugyanis még az MSZP álláspontját fogalmazta meg számomra írásbeli kérdésemre adott válaszában, amikor is úgy fogalmazott, hogy ez a korlátozás, különösen a tőzsdei cégek adatnyilvánossága kapcsán rendkívül fontos volt. Még az Európai Bizottságra is hivatkozott levelében az államtitkár úr, így fogalmazott: "A módosítás javította e társaságok transzparenciáját az Európai Bizottság felelős társaságirányítási ajánlásaival összhangban. Ennek kapcsán különösen aggályos lett volna, ha a javadalmazás megismerhetősége mellett egyúttal az érintett személyek lakcíme is megismerhetővé válik, s ez az információ visszaélésekhez vezethet. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a törvényjavaslat Országgyűlés részére benyújtott szövegével az adatvédelmi biztos is egyetértett."

Ezt követően úgy fogalmaz az államtitkár úr: "A lakóhely megismerését biztosító törvényi rendelkezéssel összefüggésben fontos rámutatni, hogy a természetes személyek tekintetében bejegyzett lakóhelyre vonatkozó adat továbbra is a cégjegyzék része marad, és az, bár korlátozásokkal, megismerhető, a változás kizárólag a megismerés módjában következett be. A jogalkotó nem a megismerést akarta kizárni, hanem a lakóhelyre vonatkozó adattal való visszaélést és a megismerés parttalanná válását." Ez alatt nem tudom pontosan, mit értett egyébként az államtitkár úr. "Ennek okán az üzletfelek, befektetők, hitelezők védelmét az új szabályozás nem veszélyezteti, hiszen a jogcím bemutatása ellenében bárki megismerheti a lakóhelyre vonatkozó adatot."

Ami a hozzáférés adminisztratív hátterét illeti, erről így fogalmaz: "A céginformációs szolgálat a lakóhely megismerésének tényét az elektronikus rendszerben rögzíti, ez nem jelent külön adminisztrációs terhet, hiszen a megismerés tényére vonatkozó adatokat az elektronikus rendszer automatikusan eltárolja. A fentiekre tekintettel nem tervezzük a megismerés módját meghatározó hatályos szabályok módosítását." Tehát ez mindenképpen egy fontos fejlődés a Fidesz-kormány részéről, és akkor hadd mondjam el, hogy miért támogatjuk ezt a változást.

A 2009. évi módosítás és ezáltal a magánszemélyek lakóhelye megismerésének korlátozása súlyosan akadályozta a gazdasági szereplők és a média szabad hozzáférését a gazdasági társaságok tulajdonosai, vezető tisztségviselői pontos adatainak megismeréséhez, ami egy olyan országban, ahol évente vállalkozások ezrei tűnnek el, kerülnek felszámolásba oly módon, hogy hitelezőiket és köztartozásaikat nem fizetik ki, álláspontunk szerint megengedhetetlen volt. Ez kizárólag azok érdekét szolgálta, akik mások jogait sértve léptek fel a piacon, és mások anyagi javainak és közpénzeknek az eltüntetésén fáradoztak.

Hamis volt az a megközelítés, hogy ezt a rendelkezést ezen személyek privát szférájának védelme érdekében hozták volna, hiszen akinek nincs takargatnivalója, annak lakóhelye ismerete a köz számára semmiféle biztonsági kockázatot nem jelent, nem jelenthet. Ha pedig ezen személyekkel szemben a törvényeket sértő szándékkal valaki bűnöző módon kíván fellépni, arra pedig megvannak a hatályos jogszabályok és megvannak a hatályos bűnüldözési szervek, akik el tudnak és el is kell hogy járjanak.

(15.20)

Ilyen értelemben a Bajnai-kormány módosításának megváltoztatása jelentős előrelépést jelent a jogrendünkben, ezért támogatjuk azt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 130 2010.12.13. 2:02  129-136

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! A kormánytagok számos nyilatkozatban tettek hitet amellett, hogy az elmúlt 8 évben a közvagyon és a közpénzek megcsapolására létrehozott, úgynevezett PPP-konstrukciókat megszüntetik, és mindent megtesznek a közvagyon gyarapítására.

A Volánbusz off-shore cégekkel tűzdelt járatkiszervezési tenderei, amelyek ráadásul kínai autóbuszok beszerzésére irányultak, a kormányváltást követően visszavonásra is kerültek. Hidegzuhanyként érte viszont a nyilatkozatokat komolyan vevő választópolgárokat, hogy a BKV az önkormányzati választásokat követően olyan minibusz-beszerzési tendert bírált el és hirdette ki győztesnek az OrangeWays Zrt.-t, amely tartalmát tekintve nem más, mint PPP. Noha Tarlós István főpolgármester úr több ízben is arra hivatkozott, hogy a BKV eladósodottsága miatt más módon nem lehet megoldani 1000 darab selejtezett autóbusz cseréjét, tény, hogy a kiszervezésen kívül semmilyen más megoldást érdemben nem vizsgáltak meg.

Tény az is, hogy a nyertes OrangeWays 379 forint/kilométeres árajánlatát a jelenleg üzemelő 16 éves Ikarus-buszok 540 forint/kilométeres költségéhez viszonyították, eltérő megoldások vizsgálata helyett.

Kérdezem államtitkár urat: a főváros és a BKV miért PPP-konstrukciót alkalmaz pénzügyi lízing vagy flottabérlés helyett? Miért egy magáncég eszközállományát gyarapítják az önkormányzati tulajdonú közszolgáltató járműállományának megújítása és foglalkoztatási szintjének megőrzése helyett?

Milyen különbséget lát miniszter úr az eladósodott BKV és az OrangeWays között, amely utóbbi 2009. december 31-én nyilvántartott saját tőkéje 51,6 millió forint volt, és tulajdonosi köre egy magánszemélyre és egy 10 millió forint jegyzett tőkéjű, frissen bejegyzett kft.-re korlátozódott, amely utóbbi mögött szintén két magánszemély áll? Ön szerint a tendernyertes OrangeWays saját tőkéje elegendő-e a vállalt 40 darab új építésű magyar autóbusz beszerzésének finanszírozására?

Válaszát köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 134 2010.12.13. 1:14  129-136

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Akkor nagyon konkrétan szeretném még egyszer felvetni azt a problémát, hogy itt a járatkiszervezés kapcsán egy olyan cég kap megbízást 40 darab új építésű autóbusz beszerzésére, amely a hivatalos cégbírósági adatok szerint semmilyen olyan kondícióval nem rendelkezik, ami mellett ezt érdemben le tudná bonyolítani. Az OrangeWays Zrt. hosszú ideje veszteséges cég. 2008-as vesztesége 391 millió, 2009-es vesztesége 253 millió, az 500 milliós jegyzett tőkéjéből mindössze 51 millió forint maradt, tehát a tőkemegfelelése sem biztosított, az eladósodottsága pedig horribilis, a kötelezettségállománya 1,7 milliárd forint volt 2009. év végén. Ehhez képest a teljes eszközállománya mindössze 1,2 milliárd forint, és az árbevétele alig haladja meg az 1 milliárd forintot, tehát az eladósodottsága magasabb, mint az árbevétele, nem a nyeresége, az árbevétele. Egy eladósodott BKV-t ismerünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egy másik eladósodott cég jobb lenne?

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 189 2010.12.13. 6:55  180-192

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Nagy zaj. - Az elnök csenget.) Először is visszautasítom a cigányozást ezen törvény kapcsán. Már ne haragudjon, de teljesen méltatlan volt a felszólalásában.

Engedjék meg, hogy a washingtoni egyezményről beszéljünk! Egy módosítás fekszik előttünk, amelyet természetszerűleg a Jobbik Magyarországért Mozgalom is támogatásáról biztosít, mint a nemzetközi közösség talán legfontosabb és leghatékonyabb nemzetközi egyezményét a biodiverzitás védelmében.

Ez a módosítás számunkra tulajdonképpen formális, tekintettel arra, hogy maga a módosítás az eddig elfogadott besoroláshoz képest olyan lényeges változást nem tartalmaz, ami a magyar flórát és faunát érintené. Ugyanakkor nagyon fontos hangsúlyozni azt, hogy gyakorlatilag az egyetlen olyan, határokon átívelő szerződésről van szó, amely alkalmas lehet a biodiverzitás hatékony védelmére.

A védelem nem azért fontos, mert szeretjük a tigrist, hanem azért fontos, mert a bioszféra minden eleme önmagában értéket képvisel, és ez nem pénzben kifejezhető érték. A probléma az ilyen egyezmények esetében azonban mindig a betartással van, tehát önmagában az, hogy a Magyar Országgyűlés támogatja ezt az egyezményt, illetve ennek módosítását, és aláveti magát ezen egyezmény alkalmazásának, még nem jelenti azt, hogy a végrehajtásban is hatékonyan érvényt tudunk szerezni ennek az egyezménynek.

Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, ahhoz a magyar államigazgatás, a rendvédelmi szervek kiképzésére és szoros együttműködésére van szükség. Ebbe a képzésbe óhatatlanul bele kell értenünk az utca emberét is, hiszen ahhoz, hogy a különféle állatfajok - beleértve a hazai védett állat- és növényfajok - illegális kereskedelmét a hatóságok és az államigazgatási szervek meg tudják akadályozni, igenis a lakosság, a gyermekek hatékony képzésére van szükség.

Sajnálatos Magyarországon az a tény, hogy az emberek, az itt élő emberek túlnyomó többsége nincs tisztában nemcsak hogy ezen egyezményben szereplő fajainkkal, hanem azzal sem, hogy egyáltalán ilyen nemzetközi egyezmények léteznek, és ezek megszegésének súlyos bűnügyi következményei vannak. Ilyen értelemben feltétlenül kérjük a kormányt, az Oktatási Minisztériumot, a Vidékfejlesztési Minisztériumot, hogy éppen ezen egyezmény módosításának elfogadása kapcsán tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ebben a kormányzati ciklusban az oktatási-nevelési tevékenységben ezek a kérdések előtérbe kerülhessenek, és a magyar gyerekek tudomást szerezzenek arról, hogy milyen veszélyeztetett helyzetben is van az ökoszisztémánk, és mi kell ahhoz, hogy ezt védeni tudjuk.

A magyar vonatkozásokban meg kell még említenem azt, hogy az egyezményben több olyan fajunk is szerepel, amely nem kap elegendő védettséget. Ilyen például a fekete gólya, amelynek egyedszáma és élőhelye megszűnése folytán úgy véljük, abszolút megérdemelné az I. kategóriába történő besorolást, hiszen gyakorlatilag egy kipusztulás szélére került fajunkról van szó. Ugyanígy a viperafajaink védelme is eléggé csekély módon szerepel ebben az egyezményben.

Egyedül a parlagi vipera szerepel II. besorolásban. Mindenképpen fontosnak tartjuk, és ezen két példával arra szeretnénk felhívni a kormányzat figyelmét, hogy az egyezmény tagállamaival folytatott tárgyalásokon, illetve az egyezmény következő módosításánál Magyarország lépjen fel kezdeményezőleg saját veszélyeztetett fajaink hatékonyabb védelme érdekében, és ennek megfelelő tárgyalásokat folytasson.

Befejezésül engedjék meg, hogy megemlítsek három állatfajt és három gondolatot, ami jelen egyezmény módosításban éppen a nemzetközi üzleti lobbi, halászati lobbi, vadászati lobbi ellenállása folytán nem kapott kellő védelmet. Az egyik már a képviselőtársam által említett afrikai elefánt, ami nem kapta meg az I. besorolást, csak a II-est, ilyen értelemben nincs megfelelő védelme, holott az elefántcsont-kereskedelem rendkívüli mértékben veszélyezteti ennek a fajnak a fennmaradását.

A másik, a kipusztulás szélére kerülő faj, a jegesmedve, amely szintén nem kapta meg az I. besorolást. Itt az emberi tevékenység következtében, a klímaváltozás hatására az élőhely eltűnése veszélyezteti legjobban ezt a fajt, és mivel a szárazföldi területekre kényszerül, így sokkal jobban ki van téve annak a vadászati tevékenységnek, ami a megmaradt egyedeket is elpusztítja. Sajnos, itt nem sikerült az előrelépés.

A legnagyobb problémát a tengerek és óceánok túlhalászása tekintetében a kék úszójú tonhal jelenti, ahol szintén a halászati lobbi akadályozta meg az I. besorolást, ilyen értelemben sajnos a faj fennmaradása kevéssé biztosított. A tonhal állománya egyébként 50 év alatt 80 százalékkal csökkent a világ tengereiben.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és természetszerűleg támogatjuk az előterjesztést. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 364 2010.12.13. 1:47  357-379

BÖDECS BARNA (Jobbik:): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mivel itt egy hosszabb polémia bontakozott ki Schwartz Béla polgármester úr személyiségével kapcsolatban, ezért én, bár nem a térségben élek, de az országos sajtóból november 18-áról idézném, hogy 26 millió forintos számlát nyújtott be Ajka város önkormányzata a vörösiszap sújtotta Kolontárnak, amiért a kórházukban ellátták a sérülteket.

Levélben Schwartz Béla polgármester úr egy táblázatban részletezi az Ajka által követelt 26 millió forintos tételt. Megfizettetnék Kolontárral a sérültek fekvő- és járóbeteg-ellátását 21 millió forint értékben, a kitelepítettek befogadására kijelölt sportcsarnok és iskolai tornatermek bérleti díját, 2,5 millió forint értékben, valamint az ennek okán keletkezett bevételelmaradást is. Felszámolták a polgármesteri hivatal elhelyezésével, koordinálásával kapcsolatos pluszköltségeket s a többi, s a többi. Ez nyilvánvalóan magas szinten mutatja azt az erkölcsiséget, amit Ajka baloldali városvezetése képvisel. Egyébként a közfelháborodás hatására ezt a számlát a történeti hűség kedvéért megemlítjük, hogy visszavonták, és úgy módosították, hogy majd az erre illetékes állami szervektől szeretnék megkapni a pénzt.

Úgy gondolom, hogy ezt a térséget a vörösiszap-katasztrófa fizikailag is kettéválasztotta, tehát ilyen értelemben is indokolt a devecseri kistérségi központ létrehozása. Köszönjük szépen a javaslat benyújtását. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 466 2010.12.13. 5:18  465-466

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezen a korai órán engedjék meg, hogy egy másfél nappal ezelőtti eseményről emlékezzek meg. Vasárnap hat vidéki vasútvonalon indult újra a közlekedés Magyarországon. Ez egy olyan jóvátétel volt, amelyre már a vidéki lakosság nagyon várt. Az első lépése júliusban történt. Szeretném kiemelni ebből az ország egyik legtávolabbi térségét, Zajta és Csenger vidékét, ahol egy évvel ezelőtt talán a legszomorúbb emberekkel találkozhattunk Fülöp István és Tilky Attila képviselőtársainkkal, akikkel az utolsó vonatokat búcsúztattuk Zajtán és Mátészalkán.

(4.20)

Hála istennek egy szűk esztendő elteltével most sokkal örömtelibb esemény történt, és képviselőtársaim igencsak megérdemelték, hogy az államtitkár úr, Fónagy János úr vett részt az ünnepségen.

Itt a megszüntetés nem pusztán egy szolgáltatóváltást jelentett, ahogy ezt annak idején a szocialista kormány kommunikálta, hanem a közösségi közlekedés megszűnését jelentette. Talán kevesen tudják, hogy a Fehérgyarmaton túl lévő kistérségben 2009. december 9-e után délután 2 órakor közlekedett az utolsó autóbusz, ami azt jelentette, hogy ezen a vidéken közösségi közlekedéssel nem lehetett normálisan közlekedni és élni.

A másik vasútvonal, amely újranyílt Szerencs és Hidasnémeti között, a civil ünnep vasútja volt ez alkalommal, és a civil összefogást jelképezte az ott megjelent színes forgatag. Itt vasúttörténeti kiállítással, gyertyagyújtással a még bezárt vonalakért, irodalmi műsorral köszöntötték az első vonatokat a Magyar Közlekedési Klub aktivistái.

E vonalról is meg kell emlékezni olyan értelemben, hogy a civilek évekig küzdöttek azért, hogy a vasút a fővonalhoz, a Hidasnémeti-Miskolc vonalhoz csatlakozzon. Az elszánt megszüntetők úgy alakították a menetrendet, hogy a Hidasnémetiről Miskolcra induló vonatok rendre 3 perccel a mellékvonali vonat beérkezése előtt hagyták el a hidasnémeti állomást, ami természetszerűleg lehetetlenné tette az emberek számára a vasút használatát. Mit ad isten? Az új menetrendben meg lehetett oldani azt, hogy mindkét irányban csatlakozzanak a vonatok. Az a MÁV, amely a régi kormány idején azt mondta, hogy ez műszaki képtelenség, most hirtelen megtalálta a megoldást erre a problémára.

Komló és Sásd között is újraindult a vasúti közlekedés. Ennek a vasútvonalnak a szomorú apropóját is meg kell említenünk. Itt volt ugyanis az a szocialista polgármester, Páva Zoltán úr, aki saját városa vasútja megszüntetéséért lobbizott, mert úgy gondolta, hogy ilyen szinten meg kell felelni az akkor uralkodó Bajnai-kormánynak. Most viszont Komló visszakapta azt a vasutat, amivel a budapesti InterCity vonatokra a komlói lakosok át tudnak szállni.

Nem voltak nagy ünnepségek, de mégis lényeges változás történt az észak-dunántúli és közép-dunántúli vasutakon is: újra megnyílt a Székesfehérvár-Sárbogárd vasútvonal, amely egy észak- és dél-dunántúli összeköttetés lehetőségét teremtette meg, és Székesfehérvárt Péccsel sárbogárdi InterCity-csatlakozással köti össze, valamint Komárom-Székesfehérvár-Sárbogárd útvonalon is közvetlen összeköttetés létesült.

Időm elfogytán, nem sorolom a többi megnyitást. Zárásul annyit említenék meg, hogy az újranyitás az első lépés volt egy színvonalasabb, az emberek érdekeit szolgáló kötöttpályás közlekedés megvalósítása felé, és reméljük a folytatást.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 244 2010.12.14. 3:13  21-346

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én a 4-es metróval fogok foglalkozni. Az a probléma a 2011-es költségvetéssel sok tekintetben, hogy megőrzi a korábbi évek rossz szerkezetét. Nyilvánvaló, hogy ha radikálisan közelítjük meg ezt a kérdést, akkor bizonyos kifizetések, így a 4-es metróra költött több tíz, a teljes beruházási időtartamot tekintve több száz milliárd forint közpénz, az eléggé feneketlen kút. Ha azt nézzük, hogy mekkora gondban vagyunk akkor, amikor látjuk ennek a beruházásnak az állapotát, amit ránk hagyott az előző, szocialista kormányzat, akkor olyan megoldást kellene és kellett volna keresni, ami ezt a gondot csökkenti, mérsékli, és nem egy biankó ígérvényt ad a kifizetésekre az állam részéről a jövőben is.

Eltelt egy fél esztendő a választások óta, ez időnek elegendőnek kellett volna lenni arra, hogy olyan gyökeres kérdésekben, mint ezen metróvonal állomásainak száma, mint ezen metróvonal meghosszabbításának kérdése, mint a vezető nélküli metrókocsik kérdése, lehetett volna előrehaladást fölmutatni. És hogyha ez az előrehaladás megtörtént volna, akkor adott esetben nem 27 milliárd forintot kellene biankó csekként átnyújtani az idei költségvetésben.

Mi a Jobbik részéről úgy véljük, hogy most sincs késő, és adott esetben a javaslatainknak legalább egy részét, módosító javaslatainknak legalább egy részét meg lehetne fontolni, és a fővárossal közösen, az Európai Unióval közösen el lehetne jutni egy olyan megoldásig, ami egy, az adófizetők számára olcsóbb kivitelezést tenne lehetővé. Ez nyilvánvalóan jelentené a vezető nélküli szerelvények elhagyását, ami egyébként is egy teljesen értelmetlen és munkahelyek teremtése helyett munkahelyeket felszámoló beruházás. Jelentheti a teljesen felesleges és az Európai Unió által korábban már kifogásolt megállóhelyek törlését az útvonalról - például a Bocskai úti vagy a Köztársaság téri megállóhelyet, amely utóbbi amúgy is feleslegessé vált, hiszen a Szocialista Párt székháza elköltözött onnan -, és jelentheti a metró 2-es szakaszának teljes felülvizsgálatát oly módon, hogy ne a föld alatt épüljön meg. Ezért feltétlenül kérjük, hogy ezt a kérdést gondolják át, mert ilyen szerkezeti problémák miatt van kevés pénz ennél sokkal fontosabb feladatokra.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 157 2010.12.21. 7:53  130-160

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Így a felszólalások vége felé járva szeretném eloszlatni, ha még valakinek valami kétsége maradt volna, azt az illúziót, hogy a szén-dioxid-leválasztás és föld alatti geológiai tárolás valamilyen környezetbarát megoldás volna.

Magam is osztom az előttem felszólalók aggályát azzal kapcsolatban, hogy kár ezzel ennyire sietni, egy gyakorlatilag kísérleti fázisban lévő európai uniós projekttel kapcsolatban már úgy implementáljuk az európai uniós szabályozást a hazai joggyakorlatba, mintha jövőre ebben a tárgyban beruházni szeretnénk, és bár a bizottsági meghallgatáson a kormányzat képviselője igyekezett ezen aggályunkat eloszlatni, a szabályozás semmiképpen nem erre utal.

A geológiai tárolással kapcsolatos kockázatainkat külön erősíti az a tény, hogy a GeoNet kutatási projekt idevonatkozó adatai szerint Magyarország kiváló potenciális tárolási területként jelenik meg. Az a két kategória jelenik meg ebben a tanulmányban, hogy a letermelt természetes olaj- és gázmezők mellett a nem áteresztő réteggel fedett porózus rétegek jöhetnek szóba ilyen tárolásra. Ezek olyan rétegek, mint agyag, márga, agyagkő, homokkő, amelyek fölött dombszerűen ívelt fedőréteg található. Ilyenek a medencékben fordulnak elő, és Magyarország ilyen szempontból rendelkezhet potenciálisan ilyen területekkel mind a Dunántúlon, mind a Dél-Alföldön.

Ami Magyarország szempontjából egy óriási kockázat, az pedig az, hogy ahol ivóvíz vagy más célú felhasználásra alkalmas jelentős vízmennyiség található ezekben a tároló rétegekben, ott a szén-dioxid kapcsolatba kerülve a vízzel, ezen vizek kiszorítására, illetve elszennyezésére, savasodására alkalmas. Ilyen értelemben Magyarország vízbázisát egy ilyen projekt adott esetben súlyosan veszélyeztetheti, tehát a hazai döntéshozatalnak erre minden esetben figyelnie kell, amikor majd az európai beruházók, multinacionális cégek megjelennek itt, hogy egy ilyen projekt keretében megoldást kínálnak a kormányzatnak a szén-dioxid elhelyezésére és ezáltal mintaországgá való válására. Ily módon, ha ebbe mi belemegyünk, akkor lehet, hogy pár év múlva azt tapasztalhatjuk, hogy ugyan csökkent a szén-dioxid-kibocsátásunk, de tönkrement a vizünk.

A technológia emellett rendkívül drága is, hiszen a szén-dioxid leválasztásához szükséges megoldások általában ennek hűtésével és szállításával, majd pedig folyékony állapotban történő injektálásával járnak, ami eleve megkérdőjelezi ennek a folyamatnak a hatékonyságát, viszont amennyiben az adófizetők pénzéből lehet egy ilyen beruházást finanszírozni, akkor erre mindig akad abban a pillanatban üzleti vállalkozó. Ez a dolog megint hajaz a bioüzemanyagok előállítására és azoknak a kötelező bekeverésére, hiszen az sem volna életképes, ha nem az adófizetők pénzéből támogatnák ezeket a beruházásokat akár európai szinten.

Amikor aztán bekerül a talajba ez a szén-dioxid, akkor utána jönnek az ezzel kapcsolatos további környezeti kockázatok, hiszen van szivárgási kockázat, törésrendszereken, vetőkön keresztül, felhagyott szénhidrogénkutakon keresztül a felszínre juthat a földbe injektált szén-dioxid, ami aztán vagy az emberek elmenekítésével vagy a növényzet kipusztulásával, vagy egyszerűen a talajvíz teljes elsavasodásával és használhatatlanná válásával járhat.

Úgy látom, hogy ebben a projektben elsődleges a pénz szerepe és az a tehetetlenség, amivel az emberiség és az európai ember az energetikai problémáját kezeli. Hiszen ez megint egy jó példa arra, hogy nem a Varga Géza képviselőtársam által említett helyi ellátórendszerek, komplex ellátórendszerek és autonóm energiaellátás irányába mozdulunk, hanem olyan, a jelenlegi elavult és fenntarthatatlan technológiát átmentő megoldást szeretnénk a hazai jogrendünkbe és a hazai gyakorlatunkba illeszteni, ami lényegében ugyanaz, mint mikor a szilárd települési hulladékot vagy a veszélyes hulladékot úgymond átmeneti tározóban elhelyezzük, és az utódainkra hagyjuk, hogy majd foglalkozzanak vele.

(16.40)

Tehát a szén-dioxid geológiai tárolórétegbe való elhelyezése semmi más, mint a fosszilis energia elégetéséből származó szén-dioxid-kibocsátás mint hulladék azonos módú kezelése, mint ahogy az Aszód-Galgamácsán az emberiség által jelenleg kezelhetetlen vegyi és veszélyes hulladékokkal történik.

Ilyen értelemben ezt semmiképpen nem tudjuk a Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről egy progresszív eljárásnak tekinteni, és mindenképpen kérjük a kormányzatot, hogy a jogrendbe való beillesztést követően egyértelműen foglaljon állást, hogy Magyarország a fenntartható megoldások mellett áll, a kistérségi energiaellátó rendszerek mellett áll, az autonóm energiaellátás mellett áll, és amellett áll, hogy a hazai lakosság energiaellátását olyan módon biztosítsa a jövőben az energiafelhasználás csökkentésével, hogy változatlan életminőség megtartásával kevesebb energiát használjunk föl, és ehhez megfelelően intelligens rendszereket hozzunk létre, és megfelelő szigetelési megoldásokat hozzunk létre, olyan fűtési megoldásokat telepítsünk, amelyek valóban korszerűek, és ehhez biztosítsunk lehetőséget mind a hazai iparnak a gyártás tekintetében, mind a hazai felhasználóknak a megvásárlás tekintetében, azaz az állami támogatásoknak nem az ilyen megaprojektekre, hanem arra kellene irányulnia, hogy az emberek hozzáférjenek az intelligens, korszerű és megújuló megoldásokhoz.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 96 2011.02.15. 2:08  55-147

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót. Szeretném elmondani azt, hogy az én személyes tapasztalatom alapján miért van szükség egy ilyen semmisségi törvényre. A saját esetemet mondom el. Igazából abból nem lett ügy a végén, de lehetett volna.

2007. április 30-án sétáltam nyolcadmagammal Gonda László társaságában az Erzsébet híd Buda felé eső jobboldali járdáján, amikor az Erzsébet híd buszsávjában három darab szirénázó rendőrautó fékezett mellettünk, kommandósok ugráltak ki belőlük, és közölték velünk, hogy mi jogellenes demonstrációt hajtunk végre. Mondom, sétáltunk, nem voltak nálunk transzparensek, nem volt nálunk semmi. Ezt követően másodmagammal bevittek a Gyorskocsi utcába, ott, miután mindenemet elvették és rabosítottak, 4 órán keresztül ültem egy zárkában. Közölték, hogy majd kihallgatnak valamikor, és megindul az eljárás velem szemben, majd olyan este fél 11 környékén egy kisrendőr kivezetett ebből a cellából, és közölte, akkor most ők úgy döntöttek, hogy mégis hazamehetek.

Ez az eset nagyon jól mutatja azt, milyen nyomás alatt volt a rendőrség, és pusztán az a tény, hogy láttak egy ismeretlen arcot Gonda László ismert tüntető mellett, elég volt ahhoz, hogy kiszálljon egy egység, és ezeket az embereket, akiket ők még nem ismertek, bevigyék, azonosítsák, utánajárjanak, kicsoda, micsoda, és megvádolják egy jogellenes cselekménnyel, amit egyébként nem követett el. Miután azonosítottak, úgy gondolták, hogy na, akkor nem érdemes ebben továbblépni, kiengedtek. De hogyha én esetleg más megítélés alá esem, akkor járhattam volna ugyanúgy még 2007. április 30-án is, mint azok az emberek, akiket adott esetben ártatlanul megvádoltak.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

(15.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 140 2011.02.15. 2:05  55-147

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Röviden még egyszer hozzászólnék, a semmisség mellett érvelve.

Akkor, amikor arról beszélünk, hogy itt rengeteg olyan rendőri vallomás volt, amely nem felelt meg a valóságnak, és nehezen azonosítható ebből, hogy mi volt hiteles, mi nem, és ezért az ártatlanul elítélteket mentesíteni kell, akkor nem szabad elfeledkezni arról a tényről, hogy a rendőrök ezt a magatartást nem önmaguknak találták ki (Babák Mihály: Parancsra!), hanem őket a tv-ostrom után egy hónapon keresztül kondicionálták az emberek ellen, készítették fel arra, hogy a kormány ellen tüntetőket megverjék, bántalmazzák (Babák Mihály: Politikai nyomásra!), különös tekintettel arra, hogy a tv-ostromkor rendőrök sérültek meg, természetszerűleg itt anélkül, hogy az akkori vezetés megtett volna a védelmükben bármit is.

Ha nem így lett volna, akkor nem fordulhatott volna elő az a fajta magatartás, amit mondjuk, például a Bajcsy-Zsilinszky út kiürítésekor láttunk, hogy egy egyedül az út közepén álló, magyar zászlót tartó, semmilyen ellenállást nem tanúsító tüntetőre tucatnyi rendőr rohan rá, ütni, verni és rugdalni kezdik.

Tehát ezeket az embereket gyakorlatilag felkészítették erre, gyűlöletet keltettek bennük azok iránt az emberek iránt, akik az akkori kormányzattal szemben elégedetlenek voltak. Ez a magatartás és ez az érzelmi állapot vezetett oda, hogy ezek az emberek később a bíróság előtt hazudtak, hiszen nekik akkor azt ígérték, hogy büntetlenül elkövethetik ezeket a cselekményeket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 38 2011.02.16. 9:17  1-117

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívüli felelősségünk van akkor az egészséges környezethez való jog biztosítása és a környezet állapotának megőrzése tekintetében, amikor 2011-ben a Magyar Országgyűlés új alkotmányt alkot. Az éghajlattal, a biodiverzitással és a termőföldek pusztulásával kapcsolatos ökológiai katasztrófák mindennapjaink részét képezik. Hasonlóképpen az édesvíz fogyásával, az elsivatagosodással, az emberi élőhelyek élhetőségének romlásával, a vegyi anyagokkal és hulladékokkal kapcsolatos katasztrófák is egyre gyakrabban jelentkeznek.

A jelenlegi termelési, fogyasztási rendszereinken, közlekedési, szállítási szokásainkon változtatnunk kell. A kérdés ma már az, hogy ezt meg tudjuk-e tenni nagyobb társadalmi összeomlás, kultúránk megsemmisülése nélkül. Egy ilyen helyzetben számunkra, a Jobbik Magyarországért Mozgalom számára egyértelmű, hogy nem elégséges a környezet iránti felelősségünket és a környezeti jogokat az 1949-es alkotmány szintjén szabályozni. Éppen ezért is volt meglepő, hogy a szabályozási koncepcióban elég szerényen jelentek meg ezek a kérdések, és nem haladták meg a jelenleg hatályos alkotmány szintjét. Ilyen értelemben egyértelműen csatlakozom Nagy Andor alelnök úrhoz, aki szintén egy, a jelenleginél határozottabb és részletesebb zöldalkotmányozást kívánt, kért önöktől.

A zöldalkotmányozás szempontjai iránti kiemelt társadalmi érdeklődést nagyon jól megjelenítette az a novemberi nyílt ülés a fenntartható fejlődés bizottságában, amikor civilek, tudósok, illetőleg jogelméleti szakemberek számtalan és igencsak terjedelmes javaslatot hoztak be hozzánk és ismertettek meg velünk. Ugyanennek az igénynek a megfogalmazása történt meg ezen a héten hétfőn és kedden, gyakorlatilag jelen vitánkkal egy időben, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, Fülöp Sándor úr által kezdeményezett, "Az egészséges környezethez való jog és a jövő nemzedékek érdekeinek képviselete a készülő magyar alkotmányban" című konferencián.

Mindezek mutatják, hogy egy, a jelenleginél mélyebbre ható szabályozásra komoly társadalmi igény van. A szabályozási koncepció elsősorban az alapvető jogok és kötelességek fejezetben mutatja be az egészséges környezethez való jog kérdését. Álláspontunk szerint emellett nagyon fontos lenne, hogy az egészséges környezettel, illetve a környezet állapotának megőrzésével kapcsolatos rendelkezések az alapvető rendelkezések között is megjelenjenek az új magyar alkotmányban.

Először azért kezdeném a jogok kérdésével. Az egészséges környezethez való jog és az alapvető emberi jogok biztosítása közötti közvetlen kapcsolatot 40 év óta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is elismeri. Az eltelt idő során a természeti környezet és a biológiai sokféleség emberi tevékenység miatti veszélyeztetése és pusztulása igazoltan emelkedett, így ezen alapvető jog jelen és jövő nemzedékek számára történő biztosítása érdekében ennek tömör, de a korábbinál körültekintőbb és sokoldalúbb alkotmányos szabályozását tartjuk indokoltnak.

Mivel ezen jogok és kötelességek érvényesítése egyben a magyar állam feladata is, így célszerű a magyar állam szabályozó felelősségét a jogok és kötelességek megfogalmazásánál mindenki kötelessége mellett megjeleníteni. A környezeti állapotról való tájékoztatási kötelezettség, valamint a környezetet érintő döntéshozatalban való részvételi jog alkotmányba foglalását azért tartjuk szükségesnek, mert a társadalmi-gazdasági jog más elemeinek alakításánál rendre megjelenik a törekvés e jogok csorbítására, illetőleg ezen jogok üzleti vagy más, esetleg állami érdekre történő hivatkozással való korlátozására.

Ami az alapvető rendelkezéseket illeti: az épített és természeti környezet fenntartása és megóvása nem csupán mindenki joga és kötelezettsége, hanem ezen értékek és javak veszélyeztetése és folyamatos pusztulása folytán az élet és a létezés jogának, biztonságának megadása az állam kiemelt felelőssége is. Itt hangsúlyozni kívánom, hogy az emberi élet óvása, fenntartása mellett minden élet tisztelete és megóvása az emberi társadalmak kötelessége, már csak saját létezésük megóvása okán is.

Ezért indokolt a környezeti állapotra vonatkozó alapelveket az alapvető rendelkezések közé beemelni. E tekintetben különös jelentőséggel bír a jövő generációk érdekeinek védelme, melynek kapcsán a jelen generációk felelősségét az élet feltételeit megfelelő színvonalon biztosító környezet megőrzésére a Hágai Nemzetközi Bíróság is többször elismerte. Annak biztosítására, hogy ez a felelősség a teljes jogrend jövőbeni alakításában vezérelvként szolgáljon, az alkotmányban önálló rendelkezésként történő megjelenítését indokoltnak tartjuk. És nem csupán az általános alapelvek szintjén, hanem igenis alapvető rendelkezés szintjén, hiszen máskülönben nem lehetne ennek a jognak, a jövő nemzedékek jogának érvényt szerezni.

Erre példaként hadd említsem a biodiverzitás folyamatos romlását, amely jelenleg is mindennapjaink része. A magyar állam, a magyar társadalom nem teljesíti ezzel kapcsolatban a jövő nemzedékek iránti felelősségét. Az én gyermekem már nem lesz képes a biodiverzitást abban a formájában megismerni, ahogy én azt gyermekkoromban megismerhettem, és ha így megy tovább, az ő gyermekének gyakorlatilag a létfeltételei sem lesznek biztosítottak.

A jelen generációk, valamint az állam - és ezt már a jelenleg érvényes alkotmány szűkszavú szabályozása alapján is megállapította az Alkotmánybíróság - nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotát romlani engedje vagy a romlás kockázatát megengedje. Az alkotmányos védelem szükséges ahhoz, hogy e követelménytől csak elkerülhetetlen szükségesség esetén és csak arányosan lehessen eltérni. A visszalépés tilalmáról beszélek.

A társadalmi-gazdasági jogalkotás súlyos mulasztása, hogy a természeti környezet és a természeti erőforrások számbavételének módszertana és gyakorlata hiányos. A számba nem vett vagy hiányosan számba vett javaknak - mint a talaj-, a vízkészletek, az energiaforrások, a biológiai sokféleség - nemzeti vagyonba foglalása e javak és értékek védelme mellett elősegítheti a társadalmi-gazdasági jogalkotás ilyen irányú fejlődését is. Ezért a Jobbik a nemzeti vagyon védelmének igényét és fogalmát az alapvető rendelkezések közé ezen megfogalmazás alapján beemelni javasolja.

Utolsóként - részletekbe nem merülve - szeretném én is megemlíteni a fenntartható fejlődés bizottsága által benyújtott ajánlást, amelyet Nagy Andor képviselőtársam ismertetett önökkel, és szeretném elmondani azt, hogy ezt az ajánlást a bizottság LMP-s, fideszes, KDNP-s és jobbikos képviselői egyaránt támogatta, ideértve Szili Katalin független képviselő asszonyt is; az ajánlás kidolgozásában és benyújtásában az MSZP itt sem vett részt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 180 2011.02.22. 2:39  147-306

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit eltérek az eddigi témától. Én a tervezet általános vitájában az alkotmány környezetvédelmi rendelkezéseinek kiterjesztését javasoltam. Miután a Jobbik módosító indítványát az alkotmányügyi bizottság elutasította, elfogadása mellett annak társadalmi jelentősége kiemelésével szeretnék érvelni.

Az új alkotmány szabályozási elvei a nemzeti vagyon fogalmát az állami tulajdonra korlátozzák. Ezzel szemben a Jobbik javaslata a természeti erőforrásokat azok aktuális tulajdonviszonyára való tekintet nélkül a nemzeti vagyon részének tekinti. Ez nem jelenti a tulajdonjog megváltoztatását vagy annak szándékát, de lehetőséget ad a mindenkori magyar államnak a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás szabályozására, szükség esetén a tulajdonjogból eredő cselekvési lehetőségek korlátozására.

(13.00)

Látni való, hogy e javak az emberiség egyre növekvő lélekszáma és egyre nagyobb igényei miatt erősen korlátozottak. A nemzet fennmaradása, biztonsága érdekében a korlátozottan rendelkezésre álló javak használatának a köz érdekében való korlátozása bármikor szükségessé válhat. Önök mereven elutasítják Magyarország történeti alkotmánya feltámasztásának még a gondolatát is, pedig a Szent Korona előjoga az ország utolsó négyszögölére is a teremtett világ törvényszerűségeiből adódik.

Bajaink egyik fő oka, hogy társadalmi jogunk nem harmonizál a természeti törvényekkel. A nemzeti vagyonnak a természeti környezet adottságai szerinti szabályozása ezt az elvet, úgy véljük, mindenki számára elfogadható formában rögzítené. A magyar állam fennhatóságának kiterjesztése a természeti erőforrások, a víz, a talaj, az energiaforrások és az ökológiai rendszer elemeire a világra váró élelmezési, vízellátási, energetikai válság, a környezeti és időjárási katasztrófák küszöbén a magyarság elkövetkezendő nemzedékeinek túlélési esélyeit biztosíthatná.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezért ilyen értelmű alkotmányozási feladatunk nem csupán kívánatos lehetőség, de a jövő nemzedékek iránti kötelesség is. A nemzeti vagyon átfogó meghatározása a tulajdonjog tiszteletben tartása mellett lehetőséget adna a magyar államnak e vagyonnak a nemzet érdekében történő használatára, megőrzésére, azaz például az élelem, az ivóvíz, az energiaforrások kizárólagos használatára, országból való kivitelének a korlátozására.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik, szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 196 2011.03.01. 4:50  195-196

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 1945. február elején a gyömrői járás községeiben, Mendén, Sülysápon, Ecseren, Maglódon, Úriban, Péteriben és Gyömrőn helybéli suhancokból, meglettebb korú proletárokból és '19-es direktóriumi tagokból úgynevezett nemzeti bizottságokat verbuváltak, amelyek tagjai piros karszalaggal jártak.

Gyömrőn az volt a különlegesség, hogy önkéntesen egy másik nemzeti bizottság is megalakult magyar érzelmű, keresztény gondolkodású, tanult emberekből. Vezetőjük Czövek János gazdálkodó volt. Ők konszolidációban, a kommunisták tisztogatásban gondolkodtak. A helyi reakció fenyegetésére hivatkozva, épp 66 esztendővel ezelőtt, 1945. február 28-án éjjel kihívták a háza udvarára, és tarkón lőtték Czövek Jánost. Ezzel kezdődött el a gyömrői gyilkosságsorozat, amelynek során a gyömrői járásban eltűnt csaknem 100 ember. Az előre eltervezett gyilkosságot 23 férfi esetében sikerült utólag igazolni.

Többek között tarkón lőtték Révay József liberális demokrata és antifasiszta filozófust, egyetemi tanárt. Révaynak Úriban volt akkor birtoka, és földet akart osztani a szegények között, de meg kellett halnia, mert gróf volt. Megölték Corinini Jánost, olasz állampolgárt, akinek a járásban volt kastélya. Soponyai Gyulát, a gyömrői Halászkert vendéglő tulajdonosát élve temették el, sarkába patkószeget vertek. Meggyilkolták Straub János gyömrői postamestert, az ecseri plébánost, akinek szemét kiszúrták halála előtt, és megásatták vele saját sírját.

Csaba Gyula, péteri evangélikus lelkészt május 1-je éjszakáján vitték el lakásáról, családja köréből. Mint később kiderült, őt is megkínozták, szemét kiszúrták, nyelvét kitépték, keresztre szögezték. A vallomások szerint az áldozatok többségét fasiszta ügyekben való részvétel ürügyén fogták el, és vitték be a gyömrői rendőrségre. Ott egy-két napos fogvatartást követően aláírattak velük egy szabadlábra helyezésükről rendelkező nyilatkozatot, majd ahelyett, hogy elengedték volna, kivitték kivégezni őket. A járásban hónapokig Balczer, Sacher, Gattyán, Jedlicska, Sinkovics, Majszik, Fürtös, Hancsák, Jenei, Krupka és Jakab nevű emberek voltak élet és halál urai, akik szemrebbenés nélkül önkényesen megkínoztak, kivégeztek és kivégeztettek embereket.

A gyilkosságok feltárására, a bűnösök megbüntetésére Futó Dezső kisgazda országgyűlési képviselő közbenjárására Erdei Ferenc kommunista belügyminiszter nyomozás elindítását ígérte, de csak annyi történt, hogy Zöld Sándor belügyi államtitkár megjelent az egyik holttest exhumálásánál, majd a vizsgálatokat leállíttatta, és egyetlen gyilkost sem vontak felelősségre.

Az áldozatok megfélemlített, kifosztott családtagjai ezt követően a rendszerváltásig szóba sem hozhatták a hozzátartozóikkal és velük történteket. Megfélemlítés és terror maradt az osztályrészük 45 éven át.

1992-ben dr. Török Gábor, az MDF országgyűlési képviselője - hozzám hasonlóan gyömrői lakos - interpellált először az elkövetett bestialitások ügyében. A Legfőbb Ügyészség ezt követően vizsgálatot indított, meghallgatta a még élő tanúkat, az áldozatok családtagjait, Futó Dezső egykori kisgazda országgyűlési képviselőt, de az ügyész elévülés miatt megtagadta a nyomozást. Az áldozatok családtagjai, leszármazottai úgy érezték és úgy érzik mind a mai napig, hogy becsapták őket, és még azt az elégtételt sem kapták meg, hogy egy bíróság kimondja: az elkövetők bűnösök voltak, szeretteik pedig ártatlanok. Kárpótlást elvett ingatlanjaikért, vagyontárgyaikért sem kaptak.

A gyömrői politikai gyilkosságsorozat volt a nyitánya a diktatúra berendezkedésének Magyarországon, a tisztességes, szabadságszerető emberek szisztematikus megfélemlítésének, kifosztásának. A politikai ellenfél gyilkossággal történő megsemmisítésének gyakorlata a mosolygós gyilkos, Kádár János uralkodásának egészen 1983-ig része maradt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 54 2011.03.25. 12:38  1-139

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Köszönöm a szót. Én a környezetvédelemről és természetvédelemről szeretnék önöknek beszélni.

Amikor eltelt húsz év a rendszerváltás után, és megtörtént a Fidesz-KDNP kétharmados győzelme, úgy éreztem, hogy elérkezett az az idő, amikor a magyar alkotmányosság, illetve a magyar demokrácia is egy új fázisba kerülhet, és azok az igények, amelyek ebben a társadalomban az elmúlt évtizedekben megfogalmazódtak, azok e ház falai között is napirendre kerülhetnek, és egy új, demokratikus rendszer épülhet fel a régi rendszerből való átment után, ami természetesen a régi rendszer embereinek eltűnését is jelenti.

Nem így történt, és sajnos az előttünk fekvő alaptörvény is ellentmond ennek.

Először egy általános gondolatot szeretnék megfogalmazni, az alapvetés B. cikkéből: a nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. Kérem, vegyék észre, hogy ebben a népben elemi igény él ma már a közvetlen hatalomgyakorlásban való részvételre. Nem visszalépésre lenne szükség, hanem arra, hogy kiteljesítsük azokat a jogintézményeket, amelyek révén az emberek, a civil társadalom, az önkormányzatok részt tudnának venni jövőnk, sorsunk alakításában. Tehát nem a népi kezdeményezés megszüntetésére, nem a népszavazás intézményének korlátozására, hanem kiteljesítésére lenne szükség. Nem pártokráciára lenne szükség, hanem olyan pártokra, amelyek integrálják a civil társadalmat, akik integrálják azokat az embereket, akik a köz asztalára sokat letesznek.

Megjegyzem, hogy a parlamentbe a nép akarata folytán bekerülő új pártok már ebben a szellemben tevékenykednek, és ha nem ilyen lenne a Jobbik, akkor nem lehetnék itt az Országgyűlésben, és nem mondhatnám el ezt a beszédet civilként.

Most pedig hadd térjek rá a környezetvédelmi szabályozásra. Az új alkotmány - vagy alaptörvény - több, látszólag több rendelkezést tartalmaz a környezet- és természetvédelem vonatkozásában, mint az előző. Azonban ezek a rendelkezések rendkívül gyengék, óhajként vannak megfogalmazva. Hogy ezt nemcsak én mondom, ahhoz hadd említsem meg a hazai civil szervezetek beadványát, amit hozzánk mint képviselőkhöz felhívásként juttattak el. Ezt a beadványt 104 civil szervezet írta alá e hét elején, és ebben kérik önöket, hogy az óhaj helyett a megváltozott világ körülményeire, a megváltozott környezeti körülményekre reagálva egy hatékonyabb alaptörvény-szabályozást fogadjanak el.

És nemcsak romantikus zöldekről van szó ezen szervezetek aláírói között, amelyeket általában - sajnos - a pártok romantikusoknak tekintenek. Bár hozzátenném, hogy olyan neves zöldszervezetek írták alá ezt a beadványt, mint a Levegő Munkacsoport, a Magyar Közlekedési Klub, a Humusz, a Reflex vagy a WWF Magyarország, hanem számos más területen tevékenykedő civil szervezet is, mint például a betegjogi Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége vagy az emberi jogi és tudatos családtervezést nemzetközi szinten segítő BOCS Alapítvány, vagy nőszervezetek, mint a Nők a Balatonért Egyesület.

Ezek a szervezetek a következőt írják levelükben. A javaslat egyes pontjai visszalépést jelentenek a jelenleg hatályos alkotmány szövegéhez képest. Például nem tartalmazzák az egészséges környezethez való jog biztosítását. Tartunk tőle, hogy a jelenlegi állami kötelezettségen alapuló megfogalmazással az alapjogi védelem helyett egy relatív, az állam mindenkori teherviselő képességéhez igazított védelem fog érvényesülni, amely számos gyakorlati problémát okozhat, így például az Alkotmánybíróság által kidolgozott, az elért védelmi szinttől való visszalépés tilalmának feloldását.

A zöldszervezetek ezt követően számos ajánlást fogalmaznak meg, hogy mivel kellene az alaptörvényt kiegészíteni; erre beszédem későbbi részében visszatérek.

Egy másik levelet is kaptam a héten, amelyet - hogy is mondjam - pártpolitikai elfogultsággal nagyon kevéssé vádolható emberek írtak alá, Béres Tamás evangélikus lelkész, Karátson Gábor festő, Lányi András filozófus, Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, Schneller István építész, Szilvási István orvos, Vida Gábor biológus, Zlinszky János volt alkotmánybíró. Ők a következőt írják: alulírottak, az ország súlyosan veszélyeztetett természeti kincseiért felelősséget érző állampolgárok, döbbenten értesültünk arról, hogy az Országgyűlés elé olyan alkotmánytervezet került, amely eltörli a jövő nemzedékek, valamint a kisebbségek és az adatvédelem országgyűlési biztosának intézményét, és nem biztosítja az egészséges környezethez való jogot. Tisztelettel felhívjuk a képviselők figyelmét: ezen jogok védelme ma az állam feladatkörének különösen fontos és érzékeny eleme. Ezek mindegyike sajátos, a többitől eltérő eszközöket és szemléletet kíván, adott esetben ellentmondásba is kerülhetnek egymással, ezért képviseletüket nem láthatja el egyetlen személy.

(12.10)

A jövő nemzedékek képviselete demokratikus jogrendünk olyan fejleménye, amely kivívta a világ elismerését, és hazánkat a földi élővilág megmentéséért kibontakozó nemzetközi küzdelem élvonalába helyezte.

A négy éve alkotott, más országokban követendő példaként üdvözölt törvény érvénytelenítésével a Magyar Országgyűlés aláássa saját döntéseinek hitelét. A jövő nemzedékek örökségét nem szavakkal, hanem tettekkel kell védeni; alkotmányos képviseletük megszüntetése nem tekinthető ilyen cselekedetnek. Akik az elmúlt években ismételten felléptek a jövő nemzedékek természeti és kulturális örökségét veszélyeztető kormányzati intézkedések ellen, most kötelességüknek érzik, hogy kijelentsék: nem erre adtak felhatalmazást az új parlamenti többségnek.

Itt hadd hívjam fel a figyelmet dr. Fülöp Sándor úr beszédére is, aki ugyanezekre a problémákra figyelmeztette önöket a minap. Azt is szeretném elmondani, hogy a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Hivatala a 2008-2009. évi tevékenységéről szóló, rendkívül értékes adatokat és információkat tartalmazó beszámolóját már a tavalyi év tavaszán, még az előző Országgyűlés elé benyújtotta. Az előző Országgyűlés ezt nem vitatta meg. Mi a fenntartható fejlődés bizottságában megvitattuk ezt tavaly szeptemberben, és döbbenettel látjuk, hogy ez a jelentés nem kerül az Országgyűlés színe elé, s ahelyett, hogy látnánk, hogy ez a hivatal, ez az intézmény mit tett az ország és környezetünk védelme érdekében, ahelyett a biztos hivatalának megszüntetését tervezi az Országgyűlés.

Most pedig engedjék meg, hogy elmondjam, hogy milyen lenne egy, a jelenleginél hatékonyabb és a jövő kihívásaival szembenéző szabályozás. Ennek megfelelő módosító indítványt is be fogok nyújtani a tisztelt Ház elé. Időm fogytán nem részletezem, csak felolvasom:

"Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet. Mindenkinek joga van az egészséges környezethez. Mindenkinek joga van a környezet állapotáról történő időbeni és teljes tájékoztatásra, és joga van a környezetét érintő döntéshozatalban való részvételre. Magyarország a jelen és jövő nemzedékek létfeltételeinek intézményes biztosításával fenntartja és megóvja az épített és természetes környezetet. Mindezt a magas szintű védelem és a fenntarthatóság jegyében, az elért védelmi szint megőrzése mellett valósítja meg.

A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és más természetes élőhelyek, a felszíni és felszín alatti vízkészletek, az ásványkincsek és energiahordozók, valamint a biológiai sokféleség és a kulturális értékek nem a nemzet közös örökségét, hanem a nemzeti vagyon részét képezik, amelynek megőrzése, gyarapítása, a jövő nemzedékeknek történő átadása az állam és mindenki kötelessége.

A nemzeti vagyon részét képező, de nem az állam vagy önkormányzat tulajdonában álló vagyonelemek birtoklásának, használatának, kitermelésének, értékesítésének feltételeiről sarkalatos törvény rendelkezzen.

Az erdők Magyarország területének legalább egyharmadát borítsák. Mindenki felelőssége ezen arány elérése, megtartása, valamint az erdőterületeken belül a védelmi célú, természetes állapotú erdők arányának növelése. A védelmi és jóléti elsődleges rendeltetésű, az állam és önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló erdő, ligeterdő, rét, vizes élőhely, valamint az ilyen területek kialakítását szolgáló állami és önkormányzati tulajdonú földterület forgalomképtelen."

Ez utóbbi bekezdés egyébként egy tőlünk távoli ország alkotmányából származik. Igaz, ők nem egyharmados, hanem 60 százalékos arányt írtak elő - Bhutánról van szó. Bhután területének ma 72 százalékát borítja erdő ezen alkotmánynak köszönhetően. Akkor, amikor erőforrásaink ilyen vészesen fogyóban vannak, és lakosságunk adott esetben pár éven belül nem tud mivel fűteni, a Magyar Köztársaságnak alapvető érdeke az erdősültség növelése, a természeti környezet és egyben az energiaellátás biztonságának szavatolása.

Befejezésül, mivel a rajtam lévő pólón szereplő felirat messziről nem olvasható, ezért elmondom: "Mindenét neked adta, most te következel." A földünkről van szó, amelyen Magyarország lakóinak ökológiai lábnyoma is másfélszeres. Az egyik oldalon szomorúak vagyunk amiatt, hogy Magyarország népessége csökken, de látnunk kell azt, hogy a jelenlegi fogyasztási szint és természethasználat mellett Magyarország a jelenlegi vagy a fogyó népességét sem lesz képes eltartani.

A föld más országaiban pedig túlnépesedés van, de a túlfogyasztás, ami a földre általánosan jellemző, ránk is érvényes. Gyökeres változásra van szükség ahhoz, és ennek az alaptörvényben is meg kell jelennie, hogy erre a kihívásra, amely itt dörömböl az ajtóban, Magyarország felkészülhessen és megfelelő válaszokat adhasson, hogy utódainknak ne lepusztult környezettel, és ne éhezéssel kelljen szembenézniük.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 60 2011.04.01. 8:13  19-181

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Felszólalásomat hadd kezdjem az államtitkár úr felszólalására való reagálással és annak kiegészítésével. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az általános vita lefolytatását követően a Fidesz és a KDNP által beterjesztett indítványokban erősödött végre a környezeti szabályozás, és ebből külön kiemelném az 58. pontot, ami egyrészt megfogalmazza a jogot, másrészt megfogalmazza azokat a kötelezettségeket, amiket az egyes állampolgárra, személyekre ez az alkotmány szab, ilyen értelemben a kár elhárítása, a kár helyreállítása kötelezettségét, azaz tulajdonképpen "a szennyező fizet" elvnek egy alkotmányos szintre való emelését.

Ezeket rendkívül pozitív elmozdulásnak tekintjük, és úgy gondoljuk, hogy az a társadalmi nyomás és az a szakmai javaslat, valamint az a civil akarat, ami ebben a kérdésben megjelent, és a kormányzó pártokat a lelkiismeretükre figyelmeztette, megjelent. Ugyanakkor úgy véljük, hogy van számos olyan pont a környezetügyi szabályozásban, amelynek előremutató jellege folytán további javítás volna lehetséges.

A 32. ajánlási pontban fogalmazta meg a Jobbik azt a komplex környezetügyi javaslatot, amely a bizottság előtt elutasításra került. Ennek három fontos elemét szeretném felszólalásomban kiemelni. Az első, hogy a jogok és kötelezettségek megfogalmazása mellett nagyon fontosnak tartanánk a részvételi jog lehetőségét az alkotmányba beemelni. Ugyanis nagyon hátrányos a környezeti jogok és kötelmek alkalmazása szempontjából az információhoz való hozzájutás és az egyes döntéshozatalokban való részvétel korlátozott volta, vagy például az üzleti érdekekre, üzleti titokra, magántulajdonra vonatkozó korlátozások miatti korlátozása.

Erre vonatkozó az O. cikk (1) bekezdéséhez tett módosításunk. A részvételi jog mellett ebben a bekezdésben fogalmaztuk meg a jelen és jövő nemzedékek létfeltételeinek intézményes biztosítása követelményét is, amelynek kapcsán ismét és külön felhívnám a figyelmet a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa jogintézménye önállóságának megtartására és ennek fontosságára.

A vitában több felszólaló részéről elhangzott, és igazából ezt senki nem is vitatta, hogy a tulajdonhoz, a vállalkozáshoz kapcsolódó, illetve egyéb más alkotmányos jogok rövid távon gyakran ütköznek az egészséges környezethez való joggal. Ilyen értelemben az általános biztos - avagy korábban az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és más biztosok - álláspontja lényegesen ütközhet a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának álláspontjával, azaz a jövő nemzedékek biztosa hivatalának integrációja és helyettessé tétele egy általános biztos hivatalában ezen jövő nemzedéki jogok képviseletének korlátozását jelentheti. Ilyen értelemben akár kapcsolódó módosító indítványként is kifejezetten javasolnánk az Országgyűlésnek e biztos hivatala önállóságának megtartását.

A 32. ajánlási pont (2) bekezdésében ismét javaslatot szeretnék tenni az elutasítottság ellenére arra, hogy a természeti erőforrásokat a nemzeti vagyon részének tekintsük, és lássuk be, hogy természeti erőforrásaink a mieink és a jövőé. A természeti erőforrások birtoklása az új gyarmatosítás egyik legfontosabb formája, és a világban mindenütt földönfutóvá váltak azok a nemzetek, akik a természeti erőforrásaikat kiengedték saját rendelkezésükből. Ahhoz, hogy természeti erőforrásaink fölött a jövőben rendelkezni tudjunk, szükséges adott esetben a magántulajdon korlátozása.

A javaslat pont arra tesz javaslatot, hogy a magántulajdon tiszteletben tartása mellett legyen lehetősége a Magyar Országgyűlésnek arra, hogy amennyiben az itt élők szükségletei, illetőleg a természeti környezet megőrzése ezt indokolja, akkor a magántulajdon használatára, a magántulajdonban lévő erőforrások értékesítésére, kitermelésére igenis korlátozásokat vezethessen be a magyar állam. Itt kifejezetten javasoljuk ebben a tárgyban egy sarkalatos törvény meghozatalát.

Az utolsó bekezdésben ismét erőforrás-védelmi javaslatokat tettünk. Az első és a jövő nemzedékek előtt álló óriási kihívás, hogy milyen megújuló erőforrásokkal fogunk rendelkezni a következő évtizedekben.

(10.30)

Magyarország erdőállománya sajnálatos módon alacsony, bár az elmúlt évtizedekben jelentős javulást, növekedést értünk el. Amennyiben nem tesszük le a következő évtizedben annak az alapjait, hogy unokáinknak megfelelő mennyiségű és minőségű természeti erőforrás, megújuló energiaforrás álljon rendelkezésre, akkor bizony ez a trend megfordulhat, és sajnos az egyre nagyobb szükségletek kapcsán eltűnhetnek azok az eredmények, amelyeket eddig elértünk, ezért az erdők alkotmányos védelmét és gyarapításának kötelezettségét javasoljuk szerepeltetni az alkotmányban. Ennek utolsó és lényeges pontja, hogy szűnjön meg az a gyakorlat, hogy természeti erőforrásaink magánkezekbe kerülnek. Tehát amit ebből sikerült még megőrizni, abban a tekintetben feltétlenül javasoljuk, hogy forgalomképtelenné váljon, magyarán szólva, azok a természetes területek, erdők, élőhelyek, amelyek ma még állami, önkormányzati tulajdonban vannak, védettségre való tekintet nélkül maradjanak is abban, további értékesítésük ne lehessen lehetséges.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. Kérem, hogy fontolják meg ezeket a javaslatainkat. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 143 2011.04.04. 3:07  142-148

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A helyi önkormányzatokról szóló törvény Jobbik által is támogatott hatályos módosítása szerint a közterületeken történő parkolási közszolgáltatást a helyi önkormányzat vagy e feladat ellátására alapított költségvetési szerv, kizárólagos önkormányzati tulajdonú jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság vagy e gt százszázalékos tulajdonában álló jogi személyiséggel rendelkező gt, önkormányzati társulás láthatja el.

A törvénymódosításban meglévő közpénzvédelmi szándékot a napi gyakorlat álláspontunk szerint azonban cáfolja. Például a IX. kerületi önkormányzat a törvényi előírásnak megfelelően önkormányzati tulajdonú vállalkozásra bízta a parkolást. Az erre alapított Ferencvárosi Parkolási Kft. azonnal kiszervezte a munkák nagy részét, 5250 autós férőhelyét, 175 darab parkolóautomata üzemeltetését a 4,5 milliós jegyzett tőkéjű E-Kontroll és a félmilliós jegyzett tőkéjű két magánszemély tulajdonolta újonnan alapított Loux Kft. kapta. Az E-Kontroll a pályázat elnyerése időpontjában a Seychelle-szigetekre bejegyzett cég közvetett érdekeltsége volt, majd amikor kitört a botrány, 2011. február 8-án áthelyezték Németországba a tulajdonost. Figyeljük a nevet, most úgy hívják, hogy Gastro Feher und Tisza GmbH. A nyertesek feladatát képezi az önkormányzat által biztosított parkolóautomaták üzemeltetése, karbantartása, a parkolók ellenőrzése, közreműködés a pótdíjazásban, kerékbilincselésben, valamint hogy biztosítsák a bankkártyával történő fizetést és a távfelügyeleti rendszert.

Az E-Kontroll nem új szereplője a parkolási piacnak, korábban a Centrum Parkolóval dolgozott együtt több fővárosi kerületben. Ezt akkor önök is joggal támadták mint ilyen lenyúló fiókintézményt. A pályázat iránt érdeklődő cégeknek négy napjuk volt arra, hogy jelentkezzenek erre a IX. kerületi pályázatra, amely tíz évre szól, és több mint 4 milliárdos szerződést jelent. A november 5-e és 9-e között lezajlott tender sikerrel zárult. A ferencvárosi képviselő-testület utólag, november 10-én hagyta jóvá a közbeszerzést, amelyen addigra már megvolt a döntés, a ferencvárosi parkolási kft. január 1-jétől ezzel a két alvállalkozóval vágott neki a feladatnak.

Szeretném megkérdezni az államtitkár urat, hogy mennyit ér a törvény és a törvényhozás szándéka a közpénzek védelmére, ha a jogszabályok formális betartásával változatlanul átláthatatlan és kétes tulajdonosi hátterű céghálók kerülhetnek nyertes pozícióba a parkolási bevételek piacán. Mit kíván tenni a Belügyminisztérium annak érdekében, hogy a rendelkezésére álló felügyeleti eszközök segítségével rendeletalkotási jogával érvényt szerezzen a jogalkotói szándéknak, és megakadályozza a közcélú bevételek magánzsebekbe történő landolását?

Válaszát előre is köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 147 2011.04.04. 1:15  142-148

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én államtitkár úrnak is az interpellációmban elmondtam, hogy nem a jogszabályok formális betartásával van problémám, hanem azzal a tartalommal, ami e mögé felépül. Tehát akkor, amikor a jogalkotó ezt a törvényt alkotta, akkor az volt a cél, hogy ez a szolgáltatás olyan gazdasági társaság körébe tartozzon, amelyik önkormányzati tulajdonú, önkormányzati hátterű. Abban az esetben, ha önöknek erre nincs meg az eszköze, akkor ezt létre kell hozni, hogy ez a gazdasági társaság ezt a feladatot el tudja látni. Nem értjük, miért kell rögtön ezeket a feladatokat szinte egészében kiszervezni, és ezeket a bevételeket olyan cégeknek átadni, amelyek korábban is kétes hátterűek voltak, és ma sem feltétlenül tartoznak a tisztességesen gazdálkodó cégek közé. Például az E-Kontrol Kft. parkolóőre elmondta nekem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy két órában van foglalkoztatva, de nyolc órát dolgozik. (Az elnök ismét csenget.) Hol fizet ez járulékot?

Nem tudom a válaszát elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 90 2011.04.18. 2:12  89-96

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Bár a kérdésemet eredetileg a miniszterelnök úrhoz címeztem, hiszen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak ő a főnöke, de tekintettel arra, hogy a vidékfejlesztési miniszter urat nevezték meg válaszadóként, ezért az ön személyét is elfogadtam.

Engedje meg, hogy a kérdést ne ismételjem meg, csak kiegészítsem annyiban, hogy nem érzik-e önök zavarban magukat akkor, amikor az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökétől, aki egyben az önök főnöke, miniszterelnök-helyettes a kormányban, egy ilyen, természetvédelmi szakmai szempontból jelentős számú védhetetlen álláspontot tartalmazó levelet kapnak.

A következő kérdésem, amit, felhasználva a szakmai válaszadó jelenlétét, feltennék önnek, hogy azt a válaszukat, amit a minisztérium 13-án közleményként kiadott, hogy nincs napirenden a vadászható fajok listájának módosítása, mennyire vehetjük komolyan, magyarán szólva: mennyire végleges álláspontot tükröz, miért nem azt mondták, hogy önök nem fogják a védett állatfajok listáját módosítani?

A következő kérdésem: a Semjén úr levelében foglalt állatfajok egy részénél az a baj, hogy károkat okoznak a mezőgazdaságban, a vad pedig az állam tulajdona, tehát ha károkat okoz, akkor azt meg kellene téríteni, csak az állam nem téríti meg ezeket a károkat, ezért a vadászoknak kellene kigazdálkodni ezeket a pénzeket. Azért jelentkezik ilyen nyomás, hogy védett fajokra vadásszunk, mert ha van valahol vadkár, akkor azt meg kellene valakinek fizetni, ha pedig nem tudjuk megfizetni, akkor a legegyszerűbb lenne lelőni.

Végül, az utolsó kérdésem, hogy Semjén úr levele mennyiben áll összefüggésben dr. Rodics Katalin menesztésével (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), aki emblematikus figurája a hazai természetvédelemnek.

Kérem szíves válaszát. (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 94 2011.04.18. 1:15  89-96

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy akkor a természet szabályozó szerepéről is szóljak néhány szót, ugyanis Semjén úr ragadozó madarakat is akar vadászni.

Amikor nagyvadakra vadászunk, akkor azt mondjuk, hogy azért vadászunk őzre meg szarvasra, mert nincs farkas, meg nem lehet, mert megenné az embert is. Igen, de a barna réti héja vagy a holló vagy az egerésző ölyv nem eszi meg az embert, magyarán szólva, örüljünk neki, hogy végre szaporodik, és szabályozhatja az apróvadat.

Egyébként pedig, hogy az egyedszámokról beszéljünk, a barna réti héjának a jelenleg ismert - egyébként növekvő - egyedszámát 1000-1500 párra becsülik.

(12.50)

3 ezer héja olyan borzasztó nagy szám lenne ebben az országban, a 93 ezer négyzetkilométeren, hogy ki kell lőni őket? Vagy beszéljünk néhány olyan fajról, aminek nincs kártétele! Miért akarja Semjén úr a fenyőrigót vagy a fürjet vadászni? Talán a fenyőmagvak veszélyeztetik az erdők gyarapodását, mert megette a fenyőrigó? Vagy beszéljünk a szalonkáról, amelyből 287 darabot számolt meg összesen az Országos Magyar Vadászkamara Somogy megyében 2010-ben!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, szórványos taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 124 2011.04.18. 0:00  123-129

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az Audi és a Mercedes autógyárak beruházásaikhoz 16,7 milliárd forint közvetlen támogatást kapnak. Az Audi által megvásárolt telek fejlesztésére további 4,2 milliárd közpénzt fordítanak. A bejelentés szerint a két cég 2634 munkahelyet teremt, és további 17 500 beszállítói munkahelyre számítanak. Egy közvetlen munkahely így 6,3-7,9 millió forintba kerül. Ilyen összegekről munkahely-teremtési céllal a hazai kis- és közepes vállalkozások soha nem álmodhattak. A kormány programjában tíz év alatt százezer új munkahely megteremtését és a hazai kisvállalkozások helyzetbe hozását vállalta. Ez azt jelenti, hogy a következő bejelentés az arányosan szükséges 617 milliárd forintról fog szólni a kisvállalkozások javára, a még hiányzó 97 ezer munkahely megteremtése érdekében?

Aggályos ez a támogatás, amikor gazdasági és környezetvédelmi okokból az Európai Unió és az OECD egyaránt szorgalmazza a gépjármű-közlekedés támogatásainak felszámolását. Olyan időszakban vagyunk, amikor a gazdasági válság, a fosszilis energiahordozók árának emelkedése miatt az autóipar korábban soha nem látott értékesítési visszaesést él át, amelynek vége nem látszik, így minden ebbe fektetett forint kiemelten kockázatosnak minősíthető. Az Opel például most decemberben zárta be antwerpeni gyárát, szélnek eresztve 2500 közvetlen dolgozóját.

Különös pikantériája az ügynek, hogy mind a termelését, mind a termékei használatát illetően kiemelkedően környezetkárosító és energiafaló autóipar beruházásának hazai megvalósítása érdekében a kormány még egy Natura 2000-es minősítésű védett terület védettségének megszüntetését is elérte az Európai Uniónál. Sajátos az a szemlélet, hogy önök a nemzeti parkok, a környezet- és természetvédelmi igazgatás, a vízügyi hatóságok 2011. évi költségvetésének 40-45 százalékát, összesen mintegy 19 milliárd forintot márciusban zárolnak a vidékfejlesztési tárcánál, majd egy hasonló összeget alig két héttel később odaítélnek az autóiparnak.

Mi az oka annak, hogy a Fidesz vezette kormány, amely ellenzékben a Kóka-féle 15,8 milliárd forintos Hankook gumigyári támogatás fő kritikusa és ellenfele volt annak környezetszennyező voltára, a megtérülés hiányára, a telekvásárlás anomáliáira hivatkozva, most egy kísértetiesen hasonló ügyben sikertörténetről beszél?

Mi az oka annak, hogy a környezet- és természetvédelem, a vízügy 2400 aktív dolgozójának, a nemzeti parkjainknak sorsa nem ér egy fabatkát sem, viszont a remélt méregdrága autóipari munkahelyek rögvest megérik a csekély jövedelemtermelő képességgel rendelkező futrinkák végleges feláldozását?

Várom szíves és megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 128 2011.04.18. 1:11  123-129

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Azért nem tudom elfogadni a választ, bár nagyon tetszik nekem ez a 17 500 beszállítói munkahely, mert éppen Becsey Zsolt külgazdasági államtitkár a mai napon nyilatkozta le a Magyar Hírlap online-nak - szó szerinti idézet következik -: az EU-szabályozás értelmében azt nem lehet meghatározni, hogy a beszállítók milyen arányban legyenek jelen egy-egy külföldi cég életében - mármint a hazaiak -, de a szerződések kiköthetik, hogy a gyár termékszükségletéhez a magyar fél beszállítókat ajánlhat. Ha a magyar beszállítói arány 15-20 százalékot elér, az már nagyon jó. Hát, akkor ennyit a 17 500-ról.

Ami pedig a 16,7 milliárdos közvetlen támogatást illeti, ez a 2600 munkahelyre négy évre a foglalkoztatás teljes adó- és járulékköltségének átvállalását jelenti. Mi ez, ha nem más, mint osztogatás? Én azzal egyetértek, hogy a kicsi vállalkozásoknak se osztogassunk, de akkor ne osztogassunk a nagyoknak sem. És a beszállítók úgysem kapnak semmit.

Köszönöm szépen. Nem fogadom el a választ. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 275 2011.05.02. 3:53  266-314

BÖDECS BARNA, a fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A bizottság ma délelőtti ülésén jobbikos és LMP-s tartózkodó szavazatokkal kisebbségi véleményt fogalmaztunk meg. A tartózkodásunkat azzal indokoltuk, és nem véletlenül nemmel szavaztunk, hanem tartózkodtunk, hogy a jelenleg előterjesztett módosítás legalább felmutat némely előrehaladást a korábbi "szabadon építünk mindenhova mindent" szemlélettel szemben, és megpróbál fenntarthatósági szempontokat vinni ebbe a törvénybe, amely az elmúlt öt évben egyébként képtelen volt megállítani az agglomeráció rendezetlen beépülési folyamatát és területfelhasználását. Ugyanakkor több tekintetben aggályunkat fejeztük ki azzal kapcsolatban, hogy ezek a fenntarthatósági követelmények, amelyeket a javaslat megállapít, kellő eréllyel fogalmazzák-e meg azokat a szempontokat, amelyeket itt e káros folyamatok megállítására képviselni kellene. Mert hiába fogalmazunk meg akár a közösségi közlekedési lehetőségek elérése tekintetében, akár az erdőterületek növelése tekintetében bizonyos indítványokat, ha az ezekhez kötött paraméterek túlságosan megengedőek vagy kijátszhatóak, ilyen értelemben nem fogunk tudni a zöldterületek fogyása ellen tényleg eréllyel fellépni.

A javaslat továbbra sem fogja vissza az agglomerációban megindult és tervezett zöldmezős beruházásokat, hogy ezzel a barnamezős beruházások felé terelje a befektetőket, építtetőket. Ez a tendencia különösen súlyos a főváros belterülete és az agglomeráció viszonylatában: miközben a főváros ilyen tekintetben kiürül, és a korábbi ingatlanok helyén romok és roncstelepek maradnak, addig az agglomerációban újabb és újabb zöldterületek beépítésére kerül sor. Az övezeti besorolások számos olyan kivett területet tartalmaznak máris, amelyek a valóságban ma még rétek, szántók, ám a besorolás már logisztikai parkként vagy más beépíthető területként rögzíti azokat, tehát nem a valós állapot szerepel a térképeken, hanem egy besorolás, ami statisztikai adat, és a kivonás ezek után történik meg.

Álláspontunk szerint az erdőgazdasági és mezőgazdasági térségek védelme sem elég határozott a tervezetben. E térségeken belül beépítésre szánt területfelhasználási arány meghatározása mindkét esetben túlságosan megengedő. Ezt alapjaiban kellene - mármint a beépítést - megakadályozni. A kötött pályás közösségi közlekedés sugaras szerkezetét a tervezet teljes mértékben változtatás nélkül hagyja, miközben a közúti közlekedés elkerülő és átkötő hálózata lassan kiteljesedik a főváros körül. Ez a tendencia a kötött pályás agglomerációs elővárosi közösségi közlekedés, valamint a kötött pályás áruszállítás visszaesésének tendenciáját tovább erősíti a jövőben, ahelyett, hogy az ezen a területen elvárható trendfordítást lehetővé tenné. A kereskedelmi, szolgáltató egységek korszakalkotónak szánt közlekedési kapcsolati szabályozása mind a szabályozott alapterület, mind a megközelítés tekintetében túlzottan megengedő. Ugyanezt tartjuk érvényesnek az újonnan létesítendő lakóterületek kötött pályás közlekedési kapcsolatainak műszaki és humán infrastruktúrájának szabályozására is.

Ezen indokok alapján fogalmaztuk meg kisebbségi véleményünket. A részleteket az általános vitában fejtjük ki. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 285 2011.05.02. 15:00  266-314

BÖDECS BARNA (Jobbik): Elnézést kérek, elnök úr, de képviselőtársam jelenlétének hiányában csak most szerelem fel magam. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Engedjék meg, hogy a kisebbségi vélemény megfogalmazása után most az általános vitában egyes részletelemeket emelhessek ki. Először is a közlekedésről szeretnék szólni, mint Jávor Benedek képviselőtársam. Felszólalásomnak ebben a részében nagyon határozottan szeretnék szólni a kötött pályás elemek hiányáról, amik ezt a tervezetet jellemzik.

A tervezet kizárólag a meglévő MÁV-vonalakkal számol. Eleve rendkívül aggályos az, hogy még a meglévő hálózati elemek egy része is hiányzik belőle. Úgy tünteti fel az agglomerációs közlekedést, mintha a Budapestről kifutó HÉV-vonalak egyszerűen nem is léteznének. Ez például olyan tervezési hiányosság, amit feltétlenül orvosolni kellene. Ráadásul ezen hálózati elemek összekapcsolásával semmilyen formában nem számol. A bizottsági vitában azt a kormányzati álláspontot hallottuk, hogy csak olyan hálózati elemeket tudnak ebbe beletervezni, amelyek valamely fejlesztési tervekben már léteznek. Ugyanakkor álláspontunk szerint semmi nem indokolja azt, hogy az ezekhez szükséges területeket beépíthető területekként vagy bármilyen más besorolású területekként megjelölés nélkül hagyják.

Az agglomeráció közlekedésére ma az a jellemző - mind a kötött pályás, mind a közúti közösségi közlekedés esetében -, hogy sugaras hálózatok jöttek létre, ezek a sugaras hálózatok részben párhuzamosak - közút, vasút -, részben pedig, kisebb mértékben, közúti ráhordás a kötött pályás sugaras hálózatra formájában történik. Mivel a közösségi közlekedés más elemei hiányoznak, ezért az agglomerációt feltáró, Budapestet elkerülő utakra óriási egyéni személyközlekedési nyomás nehezedik. Közösségi közlekedéssel az agglomerációs települések között közlekedni gyakorlatilag nem lehet, illetőleg Budapestet megkerülni nem lehet. Hogy erre élő példát is mondjak: Monor és Gyömrő térségéből a területileg illetékes kerepestarcsai kórházba kizárólag munkanapokon napi kettő autóbusz közlekedik, véletlenszerűen azok is Budapesten át, tetemes menetidővel. Ilyen formában a közúti közlekedés iránti igény már ma is túldimenzionált, és a tervezés is ezt erősíti tovább. További olyan - úgymond elkerülő - utak kerülnek betervezésre, amelyeket a közúti közlekedés jelenlegi trendje és forgalomnövekedése alapján természetszerűen indokolni lehet, de semmiféle kísérlet, semmiféle tervezés nem történik annak érdekében, hogy ez a trend megforduljon. A sugár irányú közlekedés megtartása ilyen értelemben hosszú távon be fogja betonozni az agglomeráció közlekedésfejlesztési irányait, és nem fog kitörési pontot jelenteni számunkra.

Most pedig engedjék meg, hogy néhány, a fenntarthatósággal összefüggő problémára hívjam fel a figyelmet. A törvénytervezetben - az előterjesztők ezt rendkívüli pozitívumként mutatták be - több olyan paragrafus is található, amely környezeti követelményeket próbál érvényesíteni. Sajnálatos módon szinte mindegyik esetében azt kell megállapítanunk, hogy az ebben foglalt szabályozási paraméterek vagy kijátszhatók, vagy gyengék.

Nézzük először az 5. § (5) bekezdését, amellyel kapcsolatban már több észrevétel is elhangzott, ezért az öt hektárt nem ragoznám tovább, hanem inkább a másik két paraméterről szólnék, ami ebben meghatározásra kerül. Itt lakóterületek létesítéséről van szó, és a 300 lakás mint bűvös szó szerepel benne. Már eleve az problémás, hogy nincs meghatározva az sem, hogy a 300 lakást elérő vagy annál nagyobb lakásszámú területekről van-e szó. Ez egy rendkívül slendrián megfogalmazás, ugyanis ezek szerint 301 lakásra már ugyanez a paraméter nem vonatkozik.

A másik probléma, amit Hegedűs Enikő képviselőtársam is említett, hogy megint abszolút a meglévő kötött pályás létesítményekre támaszkodik. Nemcsak az a probléma, hogy a fejlesztők adott esetben füzérszerűen rátelepednek ennek a környékére, hanem az is probléma, hogy a füzérszerű rátelepedés mellett a ráutazási, ráhordási távolságok egyre nőnek. Az az öt kilométeres távolság, amit önök a tervezetben meghatároznak, a valóságban az adott területi elhelyezkedés és az ottani közúthálózati kapcsolatok következtében könnyen eredményezheti azt, hogy tulajdonképpen virtuálisan biztosítanak egy ráhordási lehetőséget. A valóságban azt a közösségi közlekedési kapcsolatot senki nem fogja használni, mert a városközponthoz közelebb eső lakóterület megközelítése a leterhelt közutakon nyilvánvalóan sokkal közelebb esik a kívánt utazási irányhoz, mint az a közösségi közlekedési létesítmény, amire önök a ráhordást biztosítani akarják. Ilyen értelemben ennek a távolságnak a lecsökkentését fogjuk javasolni. S egyértelműen változtatni kell azon is, hogy nemcsak a leterhelt, jelenleg meglévő hálózatokra szabad rászabadítani az ingatlanfejlesztőket, hanem aki ilyen fejlesztésben gondolkozik, az igenis, adott esetben vegyen részt ezen közösségi közlekedési hálózati kapcsolatok fejlesztésében. Magyarán szólva: nem a meglévő, hanem adott esetben megépítendő hálózati létesítmények létrehozására van szükség, még akkor is, ha ez az adott fejlesztést megdrágítja vagy esetleg lehetetlenné teszi, hiszen annak a fejlesztésnek a létjogosultsága csak akkor indokolható, ha erre a megfelelő műszaki létesítmények kiépítési költségeinek vállalása esetén is igény van.

A következő pont, amiről szólni szeretnék, szintén egy környezetjellegű szabályozás. Ez az 5. § (6) bekezdése. Már szintén elhangzott Jávor Benedek képviselőtársamtól, hogy a kapcsolódó zöldterületek arányának növelésére volna szükség. Én egy másik gondolatra és másik problémára hívnám fel a figyelmet, arra, hogy e szabályozási javaslat utolsó mondatrésze azt tartalmazza, hogy ennek az egyébként minimálisan 5 százalékban meghatározott zöldfelületnek legalább 50 százalékban kell a beépítésre szánt területtel kapcsolatban lennie.

(22.50)

Kérem szépen, ez teljesen abszurd, ugyanis ebben a pillanatban az 5 százalékos javaslat 2,5 százalékra csökken, hiszen a közvetlen kapcsolatban nem levő zöldfelület elvileg parttalanul máshol is elhelyezkedhet, ami a lakók számára gyakorlatilag nem megközelíthető vagy életvitelszerűen nem használható. Tehát az ilyen csapdákat el kell kerülni.

A következő környezeti szabályozási pont a Hegedűs Enikő képviselőtársam által már említett golfpálya-szabályozás, ez az 5. § (7) bekezdésében van, ahol azt mondja ki a szabályozási javaslat, hogy a nagy kiterjedésű zöldterületi települési térségben csak zöldterület, továbbá a beépítésre szánt és beépítésre nem szánt különleges terület területfelhasználási egység köréből sportolási célú terület jelölhető ki. Álláspontunk szerint ez így tarthatatlan, és ez megint a szabályozás fellazítása, és egy olyan kiskapu, ami alapján tulajdonképpen jelenleg még érintetlen térségekben nagy volumenű ingatlanfejlesztéseket lehet végrehajtani, ami által annak a használhatóságát a köz egésze számára gyakorlatilag meghiúsítják, és egy szűk kört üzleti érdekből avagy egy másik szűk kört luxus életvitele érdekében előnyben kívánnak részesíteni a közzel szemben. Tehát ezt a kivételezést mindenképpen törölni kellene a fenntarthatóság és a társadalmi igazságosság érdekében.

A következő, megint kiemelten környezetbarátnak szánt szabályozási pont a 7. § (1) bekezdése, ahol a mezőgazdasági térség besorolását rögzítik 90 százalékban mezőgazdasági területként, illetve természet közeli területként, és a maradék rész válik beépíthetővé, amit úgy fogalmaznak meg, hogy e mezőgazdasági térségben legfeljebb 10 százalékon bármely települési területfelhasználási egység kialakítható. Álláspontunk szerint ez egy indokolatlan csökkentés és indokolatlan különbségtétel, ami gyakorlatilag megbontja ezeknek a területeknek az egységét, és ezt követően természetszerűleg utat nyit egy későbbi beépítésnek. Ilyen értelemben olyan magas szintben kellene ezt a százalékot meghatározni, hogy ne lehessen igazából más rendeltetési célra ezeket a területeket felhasználni.

A következő pont, amiről megemlékeznék, és még mindig a környezet ügyéről van szó, ugyanaz, hasonlóan, mint az előbbi mezőgazdasági területeknél, az erdőgazdálkodási térség százalékmeghatározása, ami visszalépést jelent a jelenlegi szabályozáshoz képest is, hiszen ott 90 százalékban van meghatározva; a 6. § (1) bekezdéséről beszélek. Itt mindenképpen erősítésre és nem visszalépésre, a 85 százalék helyett vagy a 90 megtartására, vagy inkább egy ennél szigorúbb szabályozásra volna szükség.

Az utolsó, egyébként szintén nagyon látványosnak tűnő szabályozási javaslat az 5. § (9) bekezdése, ahol a 7 ezer négyzetméter nettó eladótérnél nagyobb új kereskedelmi szolgáltató egységekre kíván szabályozást teremteni a tervezet. Itt 300 méteres rágyaloglástól és jelentős közösségi közlekedési csomóponti megállóhely közelségétől teszik függővé az építési engedély kiadását. Álláspontunk szerint a 7 ezer négyzetméteres eladótér már egy olyan gigaméret, ami alá könnyű menni annak érdekében, hogy ezt a szabályozást ne kelljen betartani. Tehát egy ennél lényegesen kisebb eladótérméret meghatározására volna szükség ahhoz, hogy egyáltalán ezt a paragrafust a beruházók ne kerülhessék ki.

Ami pedig a megközelítést illeti, itt is egészen elnagyolt a szabályozás, hiszen a 300 méternél azt feltételezzük - most a rágyaloglásról beszélek -, hogy valaki, aki nem magángépkocsival közelíti meg ezt a területet, az majd ott bevásárlócekkerekkel és jelentős súllyal megterhelve buszmegállónyi távolságot fog gyalogolni annak érdekében, hogy elérje a közösségi közlekedést, ilyen értelemben ennek a csökkentése volna szükséges. És hasonlóképpen itt is a beruházót kötelezni kellene a megállókapcsolatok kiépítésére, és nem pusztán a meglevő közösségi közlekedés lehetőségét kihasználni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 52 2011.05.10. 6:00  49-90

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Jobbik képviselőcsoportja számos módosító indítványt nyújtott be ehhez a törvényhez. Az általam is jegyzett módosító indítványok közül több kimondottan ezen törvény környezetvédelmi rendelkezéseihez kapcsolódik.

(10.30)

Mivel a bizottságok ezeket a módosítókat kevés kivétellel elutasították, szeretnék érvelni ezek elfogadása mellett. Nyilvánvalóan a 6 perc nem lesz elegendő, úgyhogy majd többször fogok gombot nyomni. Most viszont ismertetném, hogy melyik ajánlási pontokhoz fogok hozzászólni. Ezek: a 10., 12., 17., 19., 20., 21 és a 23. ajánlási pontok.

Kezdeném a 10. ponttal. Ennél az ajánlási pontnál a törvényjavaslat 5. § (5) bekezdéséhez fűztünk módosító indítványt. Az egyik ebből egy pontosító javaslat volt, ugyanis értelemzavaróan a törvényjavaslatból kimaradt, hogy ez az ajánlás a 300 lakást elérő, illetve azt meghaladó létesítményekre vonatkozik. Ilyen módon ez javításra kerül, erre vonatkozóan kaptunk is információt, hogy ezt kapcsolódó módosítóként el fogják fogadni.

Ugyanakkor sem a kormány, sem a bizottságok nem támogatták az itt foglalt két másik javaslatunkat. Az egyik a közösségi közlekedés megállóhelye és a lakóterület külső határa között mért távolság csökkentésére vonatkozott. Itt 5 kilométert állapított meg a javaslat. Az a problémánk ezzel az 5 kilométerrel, amit mi csökkenteni szerettünk volna, hogy egyrészt ez rágyaloglási, ráhordási távolságnak sok, másrészt pedig nem differenciált, hiszen ez a távolság egy olyan térségben - kevéssé beépített térségben -, ahol a kötött pályás közösségi létesítmény megállótávolságai hosszabbak, akár még elegendő is lehet, viszont egy sűrű beépítettségű területen ez borzasztóan nagy távolság. Ráadásul a terület külső határain itt már fölmerül, különösen a belterületekhez közel eső területeken, hogy az eljutási idő nem lesz arányban ezzel a távolsággal, azaz a közösségi közlekedés megközelítése és annak használata nagyobb időráfordítással jár, mintha a külső peremről a városközpont felé más irányt és mondjuk, egyéni közlekedést választ az utazó.

Sajnos, a törvényjavaslat indoklása sem tartalmaz igazán érvet amellett, hogy miért 5 kilométerben jelölte meg ezt a távolságot a törvényalkotó, és ez a többi környezeti paraméternél is - majd a későbbieknél látjuk - hasonlóan alakul. Meg vannak nevezve ezek az adatok, de igazából hatástanulmány, érvrendszer nincs mögéjük téve.

A javaslathoz módosításként javasoltuk azt is, ne kizárólag meglévő közösségi kötött pályás közlekedés megállóhelyeit vegyék figyelembe, hanem adott esetben létesítendő megállóhelyeket is, hiszen a beruházók részvétele ezen infrastrukturális létesítmények kialakításában a jövőre nézve - mármint anyagi részvétele - elengedhetetlen volna. Egy ilyen nagy volumenű lakópark- vagy lakótelep-építés minden esetben járjon azzal együtt, hogy a közfeladatokból ez a profitérdekelt beruházó részt vállal. Hát ezt a módosításunkat sem támogatták.

A 12. ajánlási pontban az ilyen új lakóterületekhez kapcsolódó zöldterületek növelésére tettünk javaslatot. A törvényjavaslatban lévő adatok rendkívül szerény zöldfelület-kialakítást jelentenek, hiszen úgy fogalmaz a javaslat, hogy a területnövekmény legkevesebb 5 százalékának megfelelő kiterjedésű és legalább 50 százalékban a beépítésre szánt területtel kapcsolatban lévő zöldfelületet kell kijelölni. Ez akkor ugye a valóságban azt jelenti, hogy 2,5 százaléknyi zöldfelület áll az új lakók rendelkezésére, ami rendkívül szerény mérték. Egyrészt az 5 százalék megduplázását, 10 százalékban történő meghatározását javasoltuk, másrészt az 50 százalékos közvetlen kapcsolat eltörlését, és annak 100 százalékban való előírását. Ily módon végül is ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy meghiúsulna ezen építkezések léte és létjogosultsága, viszont akkor az építtetőt kötelezni lehetne arra, hogy legalább ilyen mértékű zöldfelületet alakítson ki a beruházás részeként.

A továbbiakat egy másik gombnyomással mondom el. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 66 2011.05.10. 5:58  49-90

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az ajánlás 17., 19. és 20. pontjához szeretnék most hozzászólni, ez a törvényjavaslat 5. § (9) bekezdéséhez fűz módosító indítványokat, igazából ez a nagy üzletközpontok kijelölésének feltételeit szabályozza. Ugyanaz a problémánk vele, mint a korábbi, többi környezetvédelmi indítvánnyal is, hogy az ebben szereplő adatok nincsenek indokolva és megfelelően alátámasztva, illetőleg bizonyos tekintetben túlzottan megengedőnek látjuk őket.

Az első az, hogy maga a pont a 7 ezer négyzetméter nettó eladótérnél nagyobb új kereskedelmi szolgáltató építményekre vonatkozik. Álláspontunk szerint ezeket a szigorúbb előírásokat, magyarán szólva, a közösségi közlekedési megközelítés tekintetében ennél kisebb objektumoknál is alkalmazni volna célszerű. Erre irányul az egyik módosítónk, amely 2 ezer négyzetméterben határozná meg ezt az értékhatárt. Nem gondoljuk azt, hogy a 2 ezer négyzetméter meghatározása kevésbé volna önkényes, mint a javaslatban szereplő 7 ezer négyzetméter, amihez érdemi indokot nem kaptunk.

A következő a 300 méteres rágyaloglási távolság kérdése. Nem állítjuk azt, hogy az általunk javasolt 100 méter mindent megoldana, valószínűleg egy ennél cizelláltabb szabályozásra volna szükség, és az adott terület adottságainak megfelelő szabályozásra. Mindenesetre a közelítést messzemenőleg indokolja az a tény, hogy ezen beruházók a létesítményeket úgy alakítják ki, hogy a közösségi közlekedés valahol a periférián helyezkedjen el, és az esetleg azzal érkező a teljes autóparkolón gyalogoljon keresztül kellő akadályoztatás és veszélyeztetés mellett, és így tudja megközelíteni a létesítményt.

Úgy gondoljuk, hogy önmagában ennek a 300 méteres távolságnak a kijelölése ezt a problémát nem oldja meg, azaz egy ennél sokkal árnyaltabb szabályozásra lenne szükség, ami az ilyen közösségi közlekedési kapcsolat kijelölésének feltételrendszerét talán nem is pusztán távolságban adja meg.

(11.00)

A távolság lerövidítése mindazonáltal segítené az engedélyezőket abban, hogy ne fogadjanak el a jövőben olyan beruházási tervet, ahol a közösségi közlekedési kapcsolat hátrányban van az autóközlekedéssel szemben, és csak a periférián kerül elhelyezésre.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A harmadik módosítónk megint a meglévő jelentős közösségi közlekedési csomóponti megállóhelyre vonatkozik. Álláspontunk szerint nem szabadna pusztán meglévő kapcsolatban gondolkodni, hanem adott esetben kiépítendő kapcsolatot is figyelembe kellene venni. A véleményünk az, hogy a beruházóknak ezen kapcsolatok kiépítésében anyagilag is szerepet kell vállalniuk, részt kell venniük, ne támaszkodjanak kizárólag a közösség által finanszírozott, meglévő létesítményekre.

A hátralévő időben az ajánlás 21. pontjához szeretnék még hozzászólni. Itt az erdőterület területfelhasználási egység arányának a változtatását kifogásoltuk, amely egységesen 85 százalékra mérsékli a jelenlegi 90 százalékot. A törvényalkotó erre egy olyan indokolást ad a törvényjavaslat indoklásában, amely szerint az erdőgazdálkodási térség legalább 90 százalékát jelenleg a településrendezési tervekben erdőterület területfelhasználási kategóriába kell sorolni, ez elsősorban az agglomeráció északkeleti szektorában érintett települések vonatkozásában nem betartható, és ez indokolja a 85 százalékra való mérséklést.

A szakmai álláspontunk itt megint az, hogy amennyiben örvendetes módon ezen erdőterületek kibővítésére kerül sor, és ezen most bevonandó területeken nem biztosítható a korábban adott 90 százalék, akkor bizony ezekre önálló kategóriát kellett volna létrehozni, és nem kellene a már meglévő egységeknél gyakorlatilag a jelenlegi szabályozást fellazítani. A módosító indítványunk mellé tehát akár még egy kapcsolódó módosító is beférhetne azzal, hogy önmagában az erdőgazdálkodási térség területbe történő bevonást nem akadályozza meg az a tény, ha a bevonandó terület egyébként nem teljesíti a 90 százalékos kritériumot, hanem adott esetben csak 85-öt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 80 2011.05.10. 1:27  49-90

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hegedűs Lorántné képviselőtársam mondandóját szeretném annyiban Budakeszi közlekedési problémáiról kiegészíteni, hogy nagyon súlyos gondnak látjuk azt, hogy Budakeszi közösségi közlekedéssel gyakorlatilag kizárólag a Budakeszi úton és a végtelenül leterhelt Erzsébet királyné fasoron keresztül a Moszkva tér irányából közelíthető meg. Mivel Budakeszi közlekedési problémája nem pusztán Budakeszié, hanem gyakorlatilag az egész Zsámbéki-medencéé, nemcsak a 22-es busz, hanem a Volánbusz összes zsámbéki-medencei járata is ezen az útvonalon próbál becsorogni a fővárosba, nagyon fontosnak tartanánk, hogy egy olyan érdemi közösségi közlekedési kapcsolat épüljön ki Budakeszi irányába, amelyik ezt a végtelenül leterhelt útvonalat elkerüli és délről közelíti meg a térséget.

A délről való megközelítésre a terület végül is nagyjából rendelkezésre áll, ugyanis Törökbálint irányából korábban iparvágány közelítette meg ezt a térséget. Tehát nagyon fontos lenne, hogy az agglomeráció fejlesztésében ez a szempont érvényesüljön, és a Zsámbéki-medence kötött pályás közlekedési kapcsolatot kapjon.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 40 2011.05.17. 15:03  19-63

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy először méltassam a jogalkotót, és méltassam azt a nagy munkát, amit ezzel a törvényjavaslattal elvégeztek, és a Jobbik részéről szeretném kifejezni szándékunkat, hogy támogassuk ezt a törvényjavaslatot, illetve jobbítsuk az ebben foglaltakat. Számos módosító indítványt adtunk be Hegedűs Enikő képviselőtársammal annak érdekében, hogy talán még jobb lehessen; ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy egy nagy jelentőségű törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek Magyarország jövőjére igen komoly kihatása lehet, ha mi magunk, illetve ezen törvényt alkalmazók élni tudnak az ebben foglalt lehetőséggel.

Több képviselőtársam részéről elhangzott, hogy ez példaértékű. Én e törvényjavaslatnak azt a vonatkozását emelném ki, hogy a törvény milyen lehetőséget biztosít Magyarországnak, azaz nem csupán példát kell mutatnunk ezzel a világnak, hanem kiaknázva az ebben rejlő lehetőségeket, a magunk javára és nemzeti kulturális és természeti örökségünk javára kell fordítanunk az ebben foglaltakat.

Jelenleg nyolc ilyen világörökségi helyszínnel, területtel rendelkezünk, de legalább ugyanennyi helyszín szerepel a várományosi listán. Reméljük, hogy a törvény hatálybalépése és alkalmazása segíteni fogja azt a folyamatot, amivel újabb helyszínek válhatnak a világörökség részévé, és ezeket nemcsak mi, gyermekeink, hanem a világból ide látogatók is ezáltal jobban megismerhetik.

Én ezen helyszínek közül emelnék ki egyet felszólalásom elején, ez pedig az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület, amely olyan régmúlt idők értékeit hordozza, amelynek bemutatása a világ számára nemcsak lehetőségünk, de kötelességünk is, hiszen itt 20-25 millió évet mehetünk vissza az időbe, és olyan páratlan emlékeket tekinthetünk meg a földtörténeti korokból mint a Parathetys sekély tenger maradványai, benne cápafogmezőkkel, ráják, krokodilok, delfinek csontvázaival, állatlábnyomos homokkőmezők 2 ezer négyezetméter területen, amelyek szintén egy 17-20 millió éves emlékek; a megkövesedett óriásfenyők, a miocén kori erdők maradványai és így tovább. Ezek az értékek jelenleg is meglévő védett értékeink, amelyek viszont a világ közvéleménye számára nem kellően ismertek.

A törvény a kultúráért felelős miniszter számára feladatként tartalmazza ezen várományos helyszínek kiválasztását, bejelentését a központhoz, illetőleg aziránti intézkedéseit, hogy ezekből aztán valós világörökségi védettség legyen. A kultúráért felelős miniszternek ebben a törvényben rengeteg egyszemélyes feladata lett, és ez részben köszönhető annak a számunkra azért nem teljesen világos koncepciónak, amellyel a kormányzat felül kívánja vizsgálni egy sor szakmai bizottság létjogosultságát és szerepét, és ennek esett áldozatul ezen törvénytervezetben a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága. A Jobbik-frakció úgy gondolja, hogy ezt a működő és megfelelő szakmai háttérrel rendelkező bizottságot meg kellene tartani, ezért egyik módosító indítványunkban ezt visszaemelnénk a törvénybe.

Annál is inkább, mert a bizottság működését teljesen jól, világosan és alátámasztott módon egy NKÖM-rendelet 1999-ből pontosan szabályozza. Magyarán szólva: ezzel kapcsolatban különösebb jogalkotási feladat nincsen, pusztán e rendeletet kellene megtartani, és adott esetben, ha a magyar kormánynak szándékában áll ezt a struktúrát a későbbiekben fölülvizsgálni, akkor egy egymondatos későbbi törvénymódosítással is meg lehetne teremteni az új struktúrára történő átállást; viszont nem gondoljuk azt, hogy a minisztert kellene minden olyan feladattal is leterhelni, amit jelenleg ez az igencsak neves szakemberekből álló grémium ellát.

Annál is inkább így van ez, mert ezáltal igazából az intézményes részvétele kérdőjeleződik meg olyan szervezeteknek, amelyek ezen bizottság tagjait delegálják, és adott esetben nem közvetlenül a kormányzati szervekhez kapcsolódnak. Gondolok itt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökére, aki ennek a bizottságnak ügyvezető elnöke, vagy gondolhatunk a Magyar UNESCO Bizottság vagy a Magyar Tudományos Akadémia által delegált tagokra.

A törvénytervezet számos kötelezettséget ír elő azoknak a szervezeteknek, személyeknek, intézményeknek, amelyek ezen jogszabály működtetésében, a kulturális örökség védelmében, a világörökség védelmében szereppel bírnak és közreműködnek. Ugyanakkor hiányoljuk a törvénytervezetből azok együttműködési kötelezettségét, akik közvetlenül nem érdekeltek a kulturális örökség fenntartásában, azaz nem közreműködők, viszont az adott területen jelen vannak, gazdálkodnak, élnek, bármilyen más tevékenységet folytatnak.

(11.50)

Ugyan tudjuk azt, hogy ez a törvénytervezet önmagában nem szankcionál, inkább egy olyan jogalkotásról van szó, amely lehetőségeket és jogokat teremt, ugyanakkor fontosnak tartanánk annak hangsúlyozását, hogy azok is, akik ebben a folyamatban nem vesznek részt, együttműködésre kötelezettek. Nyilvánvalóan az együttműködés megtagadása adott esetben más jogszabályokban foglalt szankcionálási kötelezettséget vonhat maga után.

Hasonlóképpen, és ezt több módosító indítványban is taglaljuk, egy kicsit problémás számunkra, hogy a tervezetben rengeteg helyen szerepel a "fejlesztés" szó. A világörökség, a természeti és kulturális örökségek védelme elsődlegesen azok megóvását, fenntartását, rekonstrukcióját, a jövő számára való megőrzését jelenti. Ez nem összekeverendő például a bemutatásukat szolgáló létesítmények kialakításával és az ehhez kapcsolódó fejlesztésekkel. Ilyen értelemben a megközelítés, a bemutatás önmagában magába foglalja azokat a fejlesztési szükségleteket, amelyek ezekhez közvetlenül kapcsolódnak. Ezért nehezen tudjuk értelmezni azt mind a kezelési terv feladatainak meghatározásánál, mind a finanszírozásnál, hogy a törvény pontosan mit is ért fejlesztés alatt. Mindenképpen szeretnénk elkerülni azt, hogy a jogszabályt alkalmazó bármely szereplő ezt félreértelmezve, olyan pályázatokkal próbálkozzon, amelyek az adott terület, mondjuk úgy, a kulturális vagy világörökség védelmével nem összeegyeztethető területfejlesztését jelentenék. Ezért célszerűbbnek tartanánk a törvényben egyértelműen a megőrzés, fenntartás és rekonstrukció kifejezéseket használni fejlesztés helyett.

A finanszírozásról. Nagyon örülünk annak, hogy a kormányzat a törvény alapján forrásokat fog biztosítani ezen világörökségi helyszínek fenntartása érdekében. Ugyanakkor úgy gondoljuk, és akkor ez egyben megelőzi azokat a vitákat, amelyek a támogatás volumenéről szólnak, és céltámogatási formában határozzák meg, hogy most 400 millió sok-e vagy kevés, hogy a törvény írja elő a magyar államnak, hogy az indokolt költségeket fedezze. Utána aztán arról már lehet természetesen politikai természetű vitákat folytatni, hogy melyek ezek az indokolt költségek, és természetesen e helyszínek és az ott dolgozó intézmények pályázati lehetőségeit is fenn kell tartani, viszont lehetnek olyan, nem fedezett, pályázattal nem fedezhető indokolt költségek, amelyek kifizetése éppen a világörökség elemeinek megőrzése, megmentése szempontjából szükséges. Ebben az értelemben is szeretnénk módosító javaslatot tenni, amely ilyen esetekben garanciát jelent az indokolt költségek fedezetére, kifizetésére, adott esetben más célelőirányzatok terhére.

Az utolsó kérdéskör, amit szeretnék önöknek bemutatni, a területrendezési tervek összhangba hozatalára vonatkozik. Nem teljesen értjük azt, hogy míg az itt világörökségi helyszíneken területileg érintett 120 önkormányzatnak másfél éve van arra, hogy a területrendezési terveit összhangba hozza, aztán a későbbiekben összhangban tartsa a kezelési tervekben foglaltakkal, addig az országos szervezetek, megyei önkormányzatok egy konkrét időtartamban meg nem határozott határidőt kaptak. Azaz ez egy kissé parttalan. Álláspontunk szerint itt is konkrét határidőt kellene szabni annak érdekében, hogy ez az összhang megteremtődjön. Ez nem egy lehetetlen feladat. Ha a települési önkormányzatoknak másfél évük van, akkor egy újabb másfél év még az egy szinttel magasabban álló országos hatáskörű szerveknek, illetve megyei önkormányzatoknak is elegendő kell legyen ezen összhang megteremtésére.

Ami még ehhez kapcsolódó gondolat, és ez talán nem teljesen egyértelmű a törvény szövegéből, hogy nem pusztán egyszeri megteremtésre van szükség, hanem utána ennek a teljes összhangnak a fönntartására, magyarán szólva akár a helyi, akár a területi, regionális vagy országos területrendezési eszközök módosításánál minden esetben kelljen figyelembe venni, egyébként ez természetes is, a kezelési terveket. Adott esetben a jogalkotó erre felhívhatja a figyelmet. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 281 2011.05.23. 7:42  274-288

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik támogatja ezt a törvényjavaslatot, illetve ezt a módosítást. Igazából én élesen különválasztanám a javaslat 1., 2. és 3. §-át. Az 1. §-sal kapcsolatban érdemi észrevételünk nincs, ezt a barlangok védelmében támogatjuk.

A 2. §-sal kapcsolatban lenne viszont néhány megállapításom. Ugye, ez az a szakasz, amelyik a természetvédelmi engedélyek időbeli korlátját határozza meg, ezzel egyet is értünk, hogy ne lehessen parttalanul, időbeli határ nélkül természetvédelmi engedélyeket kiadni és ilyen tevékenységeket végezni. Ugyanakkor azt szeretnénk megjegyezni, hogy a törvény jelenlegi 75. §-a nem tartalmaz bekezdéseket, tehát jelenleg ennek tartalma nincs. Ehhez képest a törvénymódosítás az (1), (3) bekezdések módosítását indítványozza, nincs minek a helyébe rendelkezésnek lépnie, azaz a törvényt kiegészíteni lehet ezzel, nem kicserélni a meglévő rendelkezéseket.

A másik észrevételünk: ez a természetvédelmi törvény egy rendkívül sokoldalú, rendkívül sokféle tevékenységet és rendkívül sokféle eseményt szabályozó jogszabály. Amikor általános érvényességgel meg kívánjuk fogalmazni azt, hogy a természetvédelmi hatósági engedélyek legfeljebb 5 évre szólhatnak, akkor ezzel a tevékenységek többsége vonatkozásában egy hasznos jogalkotói célt szolgálunk, amely meg kívánja akadályozni a nem végzett tevékenységek tevékenységi engedélyeinek fennmaradását, illetve azt, hogy adott esetben egy olyan tevékenységet továbbra is ellássanak, amelynek indokoltsága vagy az adott tevékenység jellege, vagy a végző személyek folytán már nem indokolt, az megszüntethető legyen.

Ugyanakkor, ha a törvényt áttekintjük, vannak olyan természetvédelmi engedélyek is, ahol az engedélyes tevékenysége fennmaradásához adott esetben közérdek vagy természetvédelmi érdek köthető, azaz, ha az engedélyes feledékenységből vagy bármi más okból nem kérelmezi az engedély meghosszabbítását, akkor adott esetben a hatóságnak hivatalból kellene eljárnia annak érdekében, hogy ez a tevékenység fennmaradhasson. Itt egy példát említenék. Például a növényvédelemmel s a védett növényekkel kapcsolatos tevékenységek engedélyezésének részét képezi a génbankok engedélyezése, illetőleg a védett növények szaporítóanyagainak génbankban történő elhelyezése.

Értelmezésünk szerint, amennyiben itt csak az engedélyes magatartásától függ ezen szaporítóanyagok génbankban történő további tartása, ugye, akkor az engedély lejártát követően adott esetben az itt tárolt génkészleteket meg kellene semmisíteni, hiszen már nem rendelkezik az engedélyes ezzel az elhelyezési engedéllyel. A tevékenységet persze újra megkezdheti egy új engedély kiadása esetén, viszont ezen engedély kiadásáig időre meg pénzre van szükség, ezért mindenképpen indokoltnak tartanánk azt, hogy adjon lehetőséget a jogalkotó a hatóság számára, hogy olyan esetekben, ahol az engedély hiányában a tevékenység beszüntetése közvetlen természetvédelmi károkozással vagy közérdek sérelmével járna, ott ezt az engedélymeghosszabbítást hivatalból ki lehessen adni.

Van egy másik ilyen szelete is a természetvédelmi engedélyeknek, ahol adott esetben célszerű a hatóságnak megadni ezt a lehetőséget, hogy ne az engedélyes kérelmére, hanem hivatalból történjen meg természetesen a szintén határozott, legfeljebb 5 éves időtartamú hosszabbítás. Ez pedig például olyan természetvédelmi területeken folyó tevékenységre vonatkozik, ahol az engedélyes, mondjuk, közérdekből lát el bizonyos feladatokat, teszem azt, legeltetést, kaszálást és a többi. Itt jellemzően olyan gazdasági szereplőkkel állunk szemben, akik ezen engedélyek birtokában végül is közérdekű tevékenységet folytatnak, de adott esetben nem rendelkeznek azzal a felkészültséggel, amellyel időben követve, kellő időben megkérelmeznék ezen tevékenységek meghosszabbítását. Ha itt viszont egy új engedélyezési eljárásra lesz szükség, mert ezt elmulasztják, akkor adott esetben ez számukra olyan költséggel jár, amit kívánatos lenne elkerülni. Ilyen esetekben szintén meg kellene adni a hatóságnak azt a lehetőséget, hogy hivatalból hosszabbítsa meg ezeket a tevékenységi engedélyeket, amennyiben meggyőződött arról, hogy amúgy ezek a szereplők ezeket a tevékenységeket szabályszerűen és a természetvédelmi jogszabályok betartása mellett a közérdek szolgálatában ellátják.

(20.50)

Ennek megfelelő módosító indítványt nyújtottunk be, és ennek szíves megfontolását kérjük az előterjesztőktől, illetőleg a szakbizottságoktól. Ezen túlmenően a törvényjavaslattal és az abban foglalt szabályozási célokkal a Jobbik-frakció egyetért, és azt támogatni fogja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 126 2011.05.24. 11:00  19-185

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Akkor eltérve a vita eddigi szakaszától, tisztán szakmai dolgokról szeretnék szólni, minden személyeskedést meg politikai lózungot szeretnék mellőzni.

Az első az, hogy nekem az a kifogásom van ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hogy több területen szakmaiatlan, illetve több területen nagyon fontos szakmai kérdésekben elnagyolt.

Hadd kezdjem a jelentés tartalmával. Az Állami Számvevőszék jelentéséről ez a törvény egyetlenegy bekezdést tartalmaz, aminek egyetlenegy érdemi mondata van: "Az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzésekről jelentést készít." Kérem szépen, ez vajmi kevésnek tűnik a szakma szabályai szempontjából, tekintettel arra, ahogy azt Nyikos úr is elmondta, hogy itt legalább kétféle ellenőrzésről van szó, ezáltal kétféle jelentéstartalomról, ezen belül pedig a pénzügyi ellenőrzésről készült jelentésben véleményt is kell nyilvánítani. Az, hogy az egyértelmű véleménynyilvánítási kötelezettség hiányzik a törvényből, később igen komoly problémákhoz vezethet, hiszen ezeket a jelentéseket is a vélemény alapján értékeljük. És amennyiben a jogalkotó nem írja elő ezt a véleménynyilvánítási kötelezettséget, akkor később, más jogszabályokban nagyon nehéz lesz például ezen vélemények tartalma szerint értékelni. Ami vezethet olyan disszonanciákra, hogy nem tudjuk például szankcionálni azokat a szervezeteket, akikről elmarasztaló vélemény születik.

A fenntarthatóságról esett néhány szó. A fenntarthatóság fogalma elég tág. A célszerűségi vizsgálatoknak egy olyan fenntarthatósági szempontjára is felhívnám a figyelmet, amelyik szintén nem szerepel a tervezetben, hogy a közpénzek elkötésének gazdaságossága, hatékonysága, eredményessége tekintetében mindig nagyon fontos a gazdasági fenntarthatóság kérdése is. Tehát egy beruházás önmagában lehet hatékony közpénzfelhasználó, de abban az esetben, ha az így létrejött létesítményt nem lehet már célszerűen, hatékonyan használni, avagy az egész létesítményüzemeltetés finanszírozhatatlan, mert a beruházás olyan projektre készült, amelynek a későbbi üzemeltetési finanszírozása akár törvényes, akár költségvetési okokból nem biztosított, akkor ez egy teljesen kidobott pénz, és olyan költésről van szó, ami fenntarthatatlan. Erre sem ad igazából iránymutatást a jelenlegi előterjesztés.

A következő témám, hogy az ellenőrzés lefolytatása és módszertana tekintetében megint ugyanez a szűkszavúság érvényesül a törvényben. A 23. § (1) bekezdése tartalmazza ezt: "Az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzések szakmai szabályait, módszereit maga alakítja ki, és a kialakított szabályokat nyilvánosságra hozza." Nem gondoljuk azt, hogy a Számvevőszéknek ne lenne erre joga, jogosítványa. Sőt, ez így rendkívül üdvös, hogy ők maguk ezeket a sztenderdeket az adott tevékenység keretei között kidolgozzák. Ugyanakkor a nemzetközileg elfogadott szabályokat a törvénybe be kellene emelni. Tehát az, hogy az INTOSAI sztenderdjei itt iránymutatók kell hogy legyenek és minden esetben, ahol helyi, lokális sztenderdek nincsenek, akkor azokat alkalmazni kelljen, elengedhetetlen követelmény.

Hasonlóképpen felhívnám a figyelmet arra is, hogy pénzügyi ellenőrzéssel a magánszervezeteknél a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagjai foglalkoznak, és a kamarának kidolgozott sztenderdrendszere van, amely különösen a gazdasági társasági formában működő, de közpénzekkel gazdálkodó, tehát állami vagy önkormányzati tulajdonú sztenderdeknél gyakorlatilag módosítás nélkül alkalmazható. Az, hogy a törvényjavaslat nem is utal a magyar nemzeti könyvvizsgálói sztenderdek alkalmazására, álláspontunk szerint szintén súlyos hiányosságnak tekintendő.

A következő téma a minőségbiztosítás témaköre. Ugyanez a szűkszavúság, és mondjuk úgy, szakmai kidolgozatlanság érvényesül ezen a területen. A 24. § (2) bekezdése egyetlen mondatban intézi el ezt a kérdést megint: "Az ellenőrzéssel szemben támasztott követelmények megvalósulása érdekében az Állami Számvevőszék minőségbiztosítást működtet."

(13.40)

A törvényben egy szó nincs arról, hogy ezt a minőségbiztosítási rendszert ki, mikor, milyen határidővel, hogyan fogja kidolgozni, ezt a minőség-ellenőrzést a szervezeten belül milyen szervezeti rendszerben kell hogy az Állami Számvevőszék megoldja. Erről sincs szó a javaslatban, mint ahogy arról sem, hogy a minőségbiztosítási rendszer működtetésének következményeként létrejövő megállapítások és eredmények alkalmazása, illetőleg adott esetben a szankciórendszere hogyan kell hogy felépüljön.

Nagyon sok szó esett a vitában a közpénzekkel gazdálkodók által adott esetben elkövetett bűncselekményekről. Szóval, egyet itt azért nagyon fontos lenne figyelembe venni, hogy a pénzügyi, illetve gazdasági ellenőrzés elsődlegesen nem a bűncselekmények feltárására szakosodik. Magyarán szólva a gazdálkodás ellenőrzése során kerülhetnek elő olyan információk, amelyek bűncselekmények gyanújára utalnak. Az ellenőröknek elsődlegesen nem nyomozóhatóságként kell eljárni, hanem azokat az ellenőrzési terveket és metódusokat kell végrehajtani, ami által ők a pénzügyi jelentésüket és véleményüket ki tudják alakítani. Ezen belül fontos azonban, hogy kialakuljon annak a módszertana, ami a csalások, hamisítások feltárására szolgál. Mivel a törvényben erről szintén nincs szó, ezáltal hiányzik igazából annak a megfogalmazása, hogy a csalások, hamisítások feltárására vonatkozó speciális szabályrendszert is ki kell alakítani. Ez önálló sztenderdeket igényel, és igényli azt, hogy az ellenőrző hatóság ezek alkalmazását az ellenőröktől, a számvevőktől megkövetelje, valamint ezeknek az arányait megszabja, ami egy időbeli szabályozást is kell hogy jelentsen.

A következő hiányosság, amiről szólni szeretnék, hogy nincs semmiféle kapcsolat a számvevőszéki törvény, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megakadályozásáról szóló törvény között. Míg a gazdálkodó szervezetek könyvvizsgálóinál a kamarai törvény egyértelműen előírja az ezzel kapcsolatos feladatokat és a könyvvizsgálók ezzel kapcsolatos kötelezettségeit, azokat a speciális dolgokat, amelyek a költségvetési szerveknél ilyen értelemben szóba jöhetnek, a törvény még utalás szintjén sem tartalmazza, nem teremti meg a kapcsolatot a két törvényi szabályozás között. Azt ugye senki sem gondolja, hogy közpénzekből gazdálkodó szervezeteket ilyen célra ne lehetne felhasználni, hiszen ugye nemcsak költségvetési bevételek lehetnek, tehát kiváló terepet nyújthat például támogatások formájában egy ilyen szervezet a pénzmosásra is.

Az utolsó két téma, amiről szólni szeretnék, a számvevők, illetve a külső szakértők alkalmazásával kapcsolatos követelmények. Gyakorlatilag mindenütt annyi kerül leírásra, hogy felsőfokú végzettséggel kell rendelkezzen. Tehát még a szakirányú felsőfokú végzettség előírására sem kerül sor a törvényben, ami magában hordozhatja a szakma felhígulásának a lehetőségét. Mindenképpen hiányzik a törvényből az, hogy a számvevők előrehaladásánál nincs beírva az a szint, amely fölött például a könyvvizsgálói végzettség előírható lehet, tehát mondjuk, hogy egy számvevő tanácsosi tisztséget már ne lehessen könyvvizsgálói oklevél nélkül betölteni. Hasonlóképpen hiányzik a jogszabályból, hogy ki a Számvevőszéknek az a szakmai első számú vezetője, ahol ezek a szakképesítési követelmények szintén elvártak és előírandók, adott esetben, mondjuk, az alelnök esetén, ha ez meg lenne nevezve.

Sajnos az időkeretes tárgyalás folytán ennél többre nem nyílik lehetőségem, úgyhogy itt kell befejeznem a hiányosságok felsorolását.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 100 2011.06.08. 11:08  79-111

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem kívánom megismételni azokat a méltató szavakat és azokat a gondolatokat, amiket Kepli Lajos képviselőtársam a Jobbik-frakció nevében már elmondott. De megerősítem, hogy nemcsak támogatjuk ezt a javaslatot, hanem azt a munkát, ami ennek előkészítését övezte, nagyra értékeljük.

Én szeretnék ezért most néhány konkrétumról beszélni, amelyek álláspontunk szerint jobbíthatják ezt a javaslatot, tovább növelhetik a biztonságot ezzel a javaslattal kapcsolatban, de természetesen ezek jobbító szándékú javaslatok, és nem teszik kérdésessé ezen törvény szükségességét és elfogadását.

(15.30)

Kérem, a gondolatainkat hallgassák meg és fontolják meg.

Az atomenergia alkalmazásának, az atomerőművek működésének két fontos biztonsági vonatkozása van. Az egyik magának a működtetésnek a biztonsága, a másik pedig a lezárás utáni évek, illetőleg a keletkező hulladékok kérdésének biztonsági kezelése.

Amikor atomerőművekről beszélünk, akkor egyrészről jelen van az a kockázat, ami a nem megfelelő biztonságból adódik, ami a jelen és a jövő generációk számára komoly környezeti kockázatot, illetve életkockázatot jelent. A másik oldalról viszont az atomerőművek szerepe a mai világban, a klímaváltozással sújtott világunkban óriási, hiszen elsődleges szerepet játszanak modern társadalmunkban a szén-dioxid-kibocsátás megelőzésében. Különösen így van ez Magyarországon, ahol a megújuló energiák alkalmazása gyakorlatilag földrajzi, illetőleg geológiai viszonyaink miatt jelen pillanatban még korlátos.

Ilyen értelemben valóban nem kérdés az, hogy Magyarországnak annak érdekében, hogy a jövő generációk számára is élhető világot, élhető Földet adjunk át, a jelen energiatermelést atomenergiával is biztosítania kell.

Ami az atomerőmű működtetésének biztonságát és az esetlegesen létrejövő bővítés vagy egy új erőmű működtetésének és a keletkező hulladékok lerakásának biztonságát illeti, a szabályozás jelentős előrelépést tartalmaz, hiszen az eddigi átmeneti tárolás, illetőleg a végleges elhelyezés mellett lehetővé teszi a nukleáris üzemanyagciklus lezárásával kapcsolatos kutatásokat és az ezzel kapcsolatos további lépéseket is. Ugyanakkor természetszerűleg nem zárható ki az, hogy kis és közepes, illetőleg nagy radioaktivitású hulladékok a jövőben is keletkezni fognak, akár az erőmű működéséből, akár a kiégett üzemanyagokból fakadóan. Magyarország akkor, amikor az első Paksot létesítette, ezen biztonság tekintetében hátrányban volt, hiszen ebben az időben nemzetközi szerződés alapján biztosította ezen kiégett fűtőelemek kiszállítását az egykori Szovjetunió területére, magyarán szólva: olyan nemzetközi szerződésekkel rendelkezett, amelyekkel ettől a problémától megszabadult.

Időközben megváltozott a világ, és teljesen egyértelműen a kibocsátó országok felelősségévé vált ezen hulladékok kezelése is. Magyarország az elmúlt években óriási lépéseket tett e probléma megoldására, és a kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezése tekintetében közel állunk a megoldáshoz Bátaapáti térségében, viszont a nagy aktivitású hulladékok végleges biztonságos elhelyezése jelenleg még nem megoldott. Az egyik oldalról ott áll az igény, ott áll a jogos követelés, hogy Magyarország energiafüggetlenségét, energiaellátását a jövőben a paksi bővítés, illetőleg adott esetben új reaktorblokkok létesítése útján biztosítsuk, a másik oldalról viszont ott áll mind a jelen, mind a jövő generációk jogos igénye arra, hogy az esetlegesen keletkező és végleges lerakásra kerülő nagy aktivitású hulladékok elhelyezését Magyarország oldja meg.

Ezért a Jobbik részéről azzal az indítvánnyal élünk az atomenergiáról szóló törvény 38. §-ában foglalt szabályozás tekintetében, hogy egy új atomerőmű, új atomerőműblokkok létesítését Magyarország akkor engedélyezze, akkor tegye lehetővé, ha az esetlegesen képződő nagy aktivitású hulladékok elhelyezését is meg tudja oldani.

A biztonság egy másik vetülete a működtetés biztonsága. Ebben a tekintetben is nagy előrelépéseket tartalmaz az előttünk fekvő szabályozás, ugyanakkor itt is látunk még a további biztonságnövelésre lehetőséget. Az atomenergiáról szóló törvény 36. §-a ugyanis a repülési tilalmakról rendelkezik, amely a jelenlegi javaslat szerint az atomerőművek, kutatóreaktorok és kiégett üzemanyagok átmeneti tárolói feletti repülési tilalmat szabályozza. Úgy véljük, hogy a radioaktív hulladékok átmeneti tárolóját is védeni kellene, magyarán szólva, a bátaapáti térségre is javasoljuk kiterjeszteni ezt a repülési tilalmat, és nyilván ennek mértékéről külön jogszabály rendelkezik. Úgy gondoljuk, Magyarország biztonsága ugyanúgy megköveteli az átmeneti tároló vagy az itt létesülő végleges tároló teljes biztonságát, mint magának az erőműnek a területe és az erőmű területén elhelyezett kiégett fűtőanyagok átmeneti tárolójának a védelme.

Az atomerőmű biztonsága egyrészt technikai biztonság, más oldalról az ott dolgozó, az ottani őrzést, védelmet biztosító személyek és szervezetek által nyújtott biztonság is. A javaslat számos részletes rendelkezést tartalmaz abban a tekintetben, hogy ez a személyi állomány, amelyik ezt a működtetést és ezt a védelmet biztosítja, megfelelő, feddhetetlen előélettel, feddhetetlen életvitellel rendelkezzen, és semmi olyan ügyben ne lehessen érintett sem a jelenben, sem a múltban, amely az erőmű működtetését és a nukleáris anyagokkal való szállítás biztonságát veszélyeztethetné.

Ennek értelmében a javaslat mind az alkalmazottak, mind a fegyveres biztonsági őrség tekintetében módosításokat tartalmaz, és mindkét területen van egy olyan szabályozás, amely az ilyen szándékos bűncselekményekben érintetteket a mentesítési időtartamon túlmutató évekre is kizárja a foglalkoztatásból, illetőleg az őrző-védő szervezetekben való működésből.

Az álláspontunk az, hogy aki egyszer ilyen cselekményeket elkövetett, az atomerőmű és a nukleáris hulladékok elhelyezésének biztonsága érdekében véglegesen kerüljön kizárásra ezen tevékenységekből. Úgy véljük, tekintettel arra, hogy itt egy speciális veszélyes üzemről van szó, ez azért nem egy olyan diszkriminatív szabályozás lenne, amellyel ezeknek az embereknek a foglalkoztatáshoz való jogait vagy az alapvető emberi jogait a Magyar Köztársaság sértené, és ebben a tekintetben javaslatot szeretnénk tenni a jogszabály szigorítására. Természetszerűleg a fegyveres őrzésre vonatkozó eltérő szabályozás miatt önmagában ez a módosítás az általunk kidolgozott javaslat szerint az ezen szervezetekben való foglalkoztatást nem akadályozná meg, csak azt, hogy azon szervezetek, amelyeknek ezek a személyek a tagjai, ezeket az érintett személyeket az erőmű, illetve a nukleáris létesítmények őrzésével, illetőleg őrzésének vezetésével ne bízhassák meg.

Az elmondottakon kívül még van több technikai jellegű módosításunk is, amelyek inkább a pontosabb jogértelmezést, illetőleg az egyes tevékenységek, mondjuk úgy, rugalmasabb ellátását érintik a nyelvhasználat, az egyes biztonsági rendszerek használata, adatainak törlése tekintetében, ezeket is javasoljuk, hogy fontolják meg.

Egyben pedig szeretném még egyszer megerősíteni, hogy frakciónk a törvényjavaslat elfogadását támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 124 2011.06.08. 3:42  111-127

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Én a javaslat egyetlenegy pontjához szeretnék hozzászólni, ez a kedvtelési célú vízijármű-használattal kapcsolatos hajózási engedély kérdése.

Itt egyetlenegy mondat kerül a törvényben megváltoztatásra. Idáig úgy szólt az 51. § (2) bekezdés c) pontja a vízi közlekedésről szóló törvényben, hogy a természetes személy által kedvtelési célból folytatott hajózási tevékenységhez nem kellett ez a hajózási engedély. Most viszont ez úgy fogalmazódik, hogy a vízi jármű kedvtelési célú használatához nem kell. Most ez így előremutató, ám egy kicsit parttalanná teszi ezt az ügyet az álláspontunk szerint, ugyanis az így belépő szabályozás egészen a 24 méteres hajóhosszig kitolja akkor a kedvtelési célból tartott vízi jármű hajózási engedély nélküli üzemeltetését, ami ezen tevékenység várható felértékelődése kapcsán azért nem egy csekély méret, és nem feltétlenül nem szabályozandó kérdés. Ezért a frakciónk álláspontja az, hogy a vizeink biztonsága és a hajózás biztonsága érdekében egy ennél szűkebb hosszparamétert kellene meghatározni, adott esetben a motorteljesítményt kellene meghatározni, ameddig ez a szabadság érvényes. Erre vonatkozóan konkrét javaslatot teszünk.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A másik megjegyzés ezzel kapcsolatban: célszerű volna a hajózási útvonallal érintett szomszédos országok ilyen irányú szabályozását is áttekinteni, és ezekkel az országokkal egy egységes szabályozást létrehozni, hiszen ez a kedvtelési célú hajózás a határátmenetekben is meg fog jelenni, illetve már meg is jelent.

(17.10)

Még azt az egyet vetném föl, hogy ez az új megfogalmazás és magának a vízi járműnek a kedvtelési célú használatának engedélyezése, szabad használatú engedélyezése ebben a formában adott esetben az üzleti és a kedvtelési célú hajózás közötti határok elmosódását is okozhatja, például adóelkerülési okokból is. Tehát adott esetben egy gazdálkodó szervezet átadja magánszemélynek a birtokában lévő vízi járművet, és ettől kezdve azt állítják, hogy ez egy kedvtelési célú hajózás, ami feltehetőleg nem egy kívánatos gyakorlat, ezért kérem az előterjesztőt, hogy e tekintetben ne csak az általunk benyújtandó módosítót fontolja meg, hanem adott esetben ezt a szabályozási részt gondolja át, hogy ezeket a kockázatokat kivédhessük.

Egyebekben Korondi úrral egyetértve a szabályozást támogatjuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 276 2011.06.08. 15:45  257-301

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ezen a késői órán engedjék meg, hogy megint igénybe vegyem a türelmüket, de muszáj.

A termékdíjtörvény előterjesztése kapcsán kialakult ellenzéki véleményekben a Jobbik markánsan eltérő álláspontot képviselt, mint a két másik ellenzéki párt. Igazából ez az álláspont különvált a törvény értékelése és a törvény előkészítése kapcsán megfogalmazott véleményben. Mindazt, amit a bizottsági kisebbségi véleményben, illetőleg az MSZP véleményében Oláh Lajos képviselő úr elmondott az előkészítés tárgyában, azokat az aggályokat a Jobbik is osztotta.

Tehát nem tartottuk helyesnek, sőt kifejezetten helytelennek tartottuk, hogy egy ilyen jelentőségű törvényjavaslat egyéni képviselői indítványként került beterjesztésre. Kifejezetten helytelenítjük azt, hogy az Országos Környezetvédelmi Tanács hivatalosan ezt a beterjesztést megelőzően nem tárgyalta. Hiányoltuk a hatásvizsgálati dokumentumok bemutatását, valamint hiányoltuk azt, hogy tekintettel arra a tényre, hogy a korábbi termékdíjtörvény sűrű változtatásaival kapcsolatban Magyarországnak már gondja volt az EU idevonatkozó ajánlásainak való megfelelésnek, hogy ezt a jogszabályt előzetesen nem értékeltették az Európai Unió megfelelő szervével.

Ehhez kapcsolódik az az aggály, hogy tudomásunk szerint az Európai Uniónál a kötelezett szereplők közös teljesítésére vonatkozó szabályozás az elektronikai hulladékoknál létezik, ennél létezik, nem másnál, ha pedig itt létezik, adott esetben ennél a hulladékkörnél ezt lehetővé kellett volna tenni. Ezen megfontolások alapján a bizottságban a másik két ellenzéki párttal egyetértettünk abban, hogy helyesebb lett volna a javaslatot esetleg ezen aggályok teljesítését követően, egy későbbi időpontban beterjeszteni.

Mivel a kormánypárti többség megszavazta, hogy ez az indítvány ne kerülhessen napirendre, így a javaslat általános vitára való alkalmassága megvizsgálásra került, ettől kezdve áttértünk viszont a jogszabály értékelésére. Úgy gondoljuk, hogy az előttünk fekvő termékdíjtörvény óriási változást jelent az elmúlt évek katasztrofális környezetvédelmi termékdíj-szabályozási és alkalmazási gyakorlatához képest.

Ezek az előnyök mind adminisztratív téren, mind szervezeti téren, mind pedig a termékdíj-szabályozás átláthatósága tekintetében megmutatkoznak. A Jobbik-frakció üdvözli azt a tényt, hogy az állam a saját kötelessége tekintetében saját szerepvállalást kíván Magyarországon bevezetni. Tarthatatlan volt az az állapot, hogy egy olyan állami kötelességgel kapcsolatban, ahol a magyar államnak teljesítési és pénzügyi felelőssége egyaránt megvan, igazából kontrollálhatatlan magánszervezetek diszponáltak az összes forrás fölött, és alapvetően egyetlenegy érdekből indult ki az ezzel kapcsolatos forrásgazdálkodás, ez pedig nem a hulladékgazdálkodás optimalizálása volt, hanem az erre fordított költségek csökkentése. Azok az "eredmények" - idézőjelben -, amik ebből kijöttek, nagyon jól mutatták ennek a megvalósulását is, az elmúlt évtizedekben Magyarország gyakorlatilag hulladéklerakóvá vált, és azokon a termékdíjköteles területeken vagy azok nagy részében, amelyeknél teljesíteni kellett volna, igazából az engedélyezett hulladék uralta a terepet.

Ezért egyetértünk azzal, hogy a hasznosító szervezetek helyett egységes termékdíjrendszer jöjjön létre, és a licencdíj mint olyan kikerüljön a rendszerből. Jónak tartjuk azt is, hogy a kötelezetti kör teljessé válik, magyarán szólva a termékdíjas szabályozás alól semmilyen kibocsátó a jövőben nem tud kibújni.

Ugyanakkor nem tartjuk kellően átgondoltnak azt a megoldást, hogy gyakorlatilag a csekély mennyiségű csomagolás esetében, illetőleg a mezőgazdasági termelők esetében a rendszer olyan csekély összegű átalánydíjakat kíván a termelőktől, illetve a kötelezettektől beszedni, ahol a behajtás költségei várhatólag jelentősen meghaladhatják a beszedett díjak mértékét. E tekintetében azt tudnánk ajánlani a kormányzatnak, hogy igen, a kötelezetteket tartsa szemmel, vegye nyilvántartásba, a kötelezetteknek adjon nyilvántartási kötelezettséget valamilyen egyszerűsített formában, ám ezeket a kötelezetteket ne kötelezze díjfizetésre, illetve bevallási kötelezettség teljesítésére.

Jónak tartjuk azt, hogy a rendszerben megmaradt az egyéni teljesítés lehetősége, ez egyébként uniós elvárás is, ugyanakkor nem tartjuk megnyugtatónak az egyéni teljesítés feltételrendszerét több tekintetben, ez néhány helyen eléggé riasztó.

Jónak tartjuk azt, hogy az előterjesztő belátta azt és látja azt, hogy a kereskedelmi csomagolásokkal kapcsolatos külön szabályok egyik napról a másikra nem vezethetőek ki a rendszerből, ugyanakkor hiányoljuk az ezzel kapcsolatos átmeneti szabályozás jogszabályba való foglalását.

(1.20)

Jónak tartjuk azt, hogy a termékdíjköteles termékek esetében az újrafeldolgozást, anyagában történő hasznosítást kívánja a szabályozás előtérbe helyezni, ám az energetikai hasznosítással kapcsolatos szabályozás a tervezetben elnagyolt, és nem is pontosan nyomon követhető, hogy mi az elvárás. Álláspontunk szerint sokkal helyesebb lett volna anyagáramonként szabályozni, és eltérő mértékeket szabni az egyes anyagáramokra az adott hulladékfajták hasznosíthatósága és anyagában történő hasznosításának költségei tekintetében.

A törvény több tekintetben megváltoztatja a korábbi rendkívül bonyolult, bürokratikus eljárásokat, így kedvezőnek találjuk azt, hogy csökkennek a termékdíj-kötelezettség átvállalására vonatkozó, elég parttalan szabályozások. Ugyanakkor óva intenénk a kormányzatot attól, hogy az ilyen átvállalásokkal, illetőleg a visszaigénylésre jogosító feltételekkel kapcsolatban opcionális szabályozásokat adjon. Azaz abban az esetben, ha egy kötelezett egy másiknak gyakorlatilag számlán történő átvállalással kötelezettséget átad, akkor ilyen esetekben a számlán való feltüntetésre egyértelmű és kötelező szabályokat, nem opcionális szabályokat kellene adni.

A korábbi termékdíjas rendszer rendkívüli bonyolultsága folytán gyakorlatilag OKJ-s képzéseket kellett indítani ahhoz, hogy erre vonatkozó szakemberek ezeket az eljárásokat egyáltalán teljesíteni tudják. Úgy gondoljuk, hogy ebben a körben kialakult egy szakembergárda, akiknek a munkájára a jövőben is lehet támaszkodni, különös tekintettel a kibővülő kötelezetti körre. Mindenképpen indokoltnak tartanánk, hogy a termékdíjas ügyekben eljárók ezzel a végzettséggel továbbra is rendelkezzenek, és működjenek közre az új rendszer üzemeltetésében.

A javaslat a törvény 17. §-ában Országos Termékdíj Bizottságot állít fel, amelynek tagösszetétele egyértelműen kormányzati túlsúlyt tükröz. Ugyanakkor a szakmai érdek-képviseleti szervek jelenléte mellett ebből teljes mértékben kimarad a társadalom és a társadalmi képviselet. Itt az előterjesztő teljes joggal elmondta, hogy az elmúlt években működő rendszerben egyedül az embereket nem kérdezték meg. Szeretnénk, ha ez a jövőben másként lenne.

A javaslat jó vonatkozása az, hogy az OHÜ keretébe foglalja össze a teljes pályáztatási és szolgáltatásmegrendelési rendszert, ugyanakkor aggályosnak tartjuk azt, hogy ilyen koncentrált hulladékáramoknál egy ilyen pályáztatási rendszer keretén belül feltehetőleg csak a nagyok rúghatnának labdába. Tehát mindenképpen fontosnak tartjuk azt, hogy a törvényjavaslat maga rendelkezzék arról, hogy anyagáramonként és területenként differenciált pályázatokat kelljen kiírni, és ezáltal a kis- és középvállalkozások is részt vehessenek. Magyarán szólva, ne kerüljön külföldre ezen anyagáramok feldolgozása, hanem belföldön nyíljon lehetőség a hulladékfeldolgozó háttéripar kialakulására.

Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy ezek a pályázatok és ezek a rendszerek kiszámíthatóak legyenek, azaz ne szűk egy évekre történjen adott esetben a pályáztatás, hiszen ezek a hulladékgyűjtő és feldolgozó rendszerek komoly beruházási költségeket igényelnek, amelyek megtérülése adott esetben 3-5 éves időtartamot indokol. Tehát érdemi pályázatokat akkor lehet várni, ha van lehetőség arra, hogy egy pályázó hosszabb időszakot is elnyerjen. Természetesen ez nem jelentheti az adott pályázatok bebetonozását, viszont kell hogy jelentse annak lehetőségét, hogy egyáltalán ezt felelősséggel és megfelelő anyagi háttérrel lehessen alátámasztani.

A termékdíjtörvény jelentősen előrelép a mindenkori korábbi szabályozáshoz képest az újrahasználható csomagolások területén épp azáltal, hogy aki itt teljesít, annak a csomagolását gyakorlatilag termékdíjmentessé nyilvánítja. Ugye, nem volt ez mindig így, a mai napig is ez a rendszer úgy működik, hogy hiába használja újra a csomagolását valamely kibocsátó, kötelezett, a termékdíjat az első forgalomba hozatalkor meg kell fizetnie. Jelentősen rontja azonban ezt a kedvezményt az a tény a szabályozásban, hogy az előírt 75 százalékos mérték nem teljesítése esetén - elnök úr, azonnal befejezem, egy percen belül - a termékdíjat visszamenőlegesen és ezt követően minden egyes újrahasznált kibocsátás esetén meg kell fizetni, ami jelentősen csökkenti ennek vonzerejét, illetőleg fölveti a kettős vagy többes adóztatás gyanúját. Mindenképpen indokoltnak tartjuk itt egy árnyaltabb szabályozás létrehozását.

A többi mondandómat pedig esetleg egy későbbi felszólalásomban mondom el. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 280 2011.06.08. 1:31  257-301

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A mondandómat akarom igazából lezárni, hogy ne legyen elvarratlan. Ugye, itt az újrahasználati szabályozásnál további problémát jelent az, hogy a szabályozás egyértelműen naptári évhez köti a teljesítéseket. Most a gazdasági élet nem igazodik a naptári évhez, tehát itt is árnyalni kell, javasoljuk árnyalni abban a tekintetben, hogy itt az első forgalomba hozatal időpontjához kell kötni ezt az időtartamot.

(1.30)

Tehát adott esetben az első forgalomba hozatal időpontját követő egy éven belül lehet elvárni a gazdálkodótól a teljesítést. Teszem azt, hogyha szeretnénk, hogy mondjuk, a pezsgősüveg újratölthető legyen újra Magyarországon, akkor egy november-decemberi kibocsátás után nyilvánvalóan nem várható el a 75 százalékos újratöltés december 31. napjáig. Tehát az ilyen, élettől elrugaszkodott dolgokat a törvényben korrigálni kell. Ezzel együtt a módosító indítványok érdemi megvizsgálását követően úgy véljük, hogy az ország egy, az eddigi áttekinthetetlen rendszernél sokkal jobb törvénnyel rendelkezhet ezen a területen.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 89 2011.06.14. 3:02  88-94

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! (Folyamatos zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) A kormány a Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Corvinus Egyetem közigazgatási karának összevonásával Nemzeti Közszolgálati Egyetemet kíván létrehozni. Sajtóértesülések szerint ezen a héten kerül a kormány elé az erről szóló előterjesztés, amely a Ludovika főépületét jelöli meg a 2012-ben megnyíló intézmény helyszínéül. Ha ez igaz, úgy az épületet tizenöt éve használó Természettudományi Múzeumnak, amely talán a legkorszerűbb, jelenleg is fejlesztés alatt álló múzeumunk, költöznie kell, ki tudja, hová és ki tudja, miből.

A Ludovika jelenleg is folyó rekonstrukciójának lényege épp az, hogy egy helyre kerüljön végre a kétszáz éves múzeum egész szervezete, gyűjteményei, kiállítóhelyei. Bár korántsem fejeződött be a rendszerváltást követően elindult és az eddigi kormányok által támogatott folyamat, megtörtént az ötszintes laktanyaépület állagmegóvása, a föld alatt tízezer négyzetméteren kétszintes raktár épült, ahol állandó hőmérsékletet, páratartalmat biztosítanak. Nincs ilyen nagyságú és minőségű múzeumi raktár idehaza.

A nulladik szinten épült fel a kiállítótér, a közforgalmi terek, előadótermek. A magasföldszinten 1995-ben az ásványtár és a kőzettár kapott helyet, az alagsorban DNS-laboratóriumot rendeztek be. Az 5 ezer négyzetméteres padláson embertani tár van. Az állandó kiállítás a szomszédos lovardában épült fel '96-ban. 2007-ben akadt meg a folyamat, a Ludovika két emelete máig üres, ide költöznének a múzeum két másik épületében őrzött anyagok. Összesen 15 ezer négyzetméternyi raktárt, 8 ezer négyzetméter, zömében légkondicionált kiállítóteret, 1800 négyzetméter kutatószobát, labort és 850 négyzetméternyi irodát kellene elköltöztetni.

Vajon miért ezt az épületet nézte ki az állam erre a célra? Vajon mennyibe kerülne az intézmény elköltöztetése, egy másik méltó helyszín biztosítása az eddigi befektetés ismeretében? Tényleg arra van ma Magyarországnak szüksége, hogy egy eddigi áron 15-18 milliárd forintba került beruházást kidobjunk, és újabb 20 milliárdos befektetéssel talányos új helyszínre költöztessük e múzeumot?

Bár úgy tűnik, amire akarják, van pénz bőven. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr márciusban jelentette be, hogy Országos Vadászati Múzeum nyílik. A nyilvánosságra került tervek szerint a kiállítás Hatvanban nyílna meg, a Grassalkovich-kastély helyreállítása nyomán. Csak nem ide szeretnék költöztetni adott esetben a Természettudományi Múzeum anyagának egy részét vagy a Helikon Kastélymúzeum vadászati kiállítását? A Gyurcsány-kormány őrült kormányzatinegyed-projektjét követően az Orbán-kormánynak tényleg költséges egyetemi- és múzeuminegyed-projektekre van szüksége? És ha igen, úgy ezt mindenképpen meglévő értékeink veszélyeztetésével kell megvalósítani?

Várom szíves válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 93 2011.06.14. 1:04  88-94

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudom elfogadni válaszát azért, mert volt már egy első Orbán-kormány is, amikor önöknek lett volna lehetőségük arra, hogy ezt az ön szerint hibásnak nevezett fejlesztést leállítsák. Azóta eltelt újabb nyolc esztendő, immáron kilenc esztendő, a fejlesztés egészen 2007-ig folytatódott. Tehát abban az esetben, hogyha önök következetesek lettek volna a saját álláspontjukhoz, akkor 2011-ben már biztosan nem vizsgálták volna fölül ezt.

A másik, hogy nem kaptam választ arra a kérdésemre sem, hogy mi lesz végre ennek a múzeumnak az egységes elhelyezésével. Ugyanis hogyha ön a válaszában azt mondja, hogy van, ami itt marad, van, ami meg adott esetben menni fog, akkor ez a múzeum további széttagoltságának megtartását jelenti.

Ezért hát válaszát nem tudom elfogadni, és remélem, hogy nem ilyen irányú döntés születik. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 427 2011.06.14. 4:16  424-437

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezen a késői órán nem akarom hosszú ideig igénybe venni türelmüket. Az első vitaszakaszban a 7. és a 19. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni.

A 7. pontban a Jobbik részéről egy olyan indítványt terjesztettünk be, amely a maximális biztonság igénye jegyében még azokat a szigorú időtartamokat is kiterjesztené, amelyeket egyes bűncselekményeket elkövetőkre kiszab a törvényjavaslat abban a tekintetben, hogy mikor foglalkoztathatóak valaha is egy atomerőműben vagy atommal kapcsolatos létesítményben.

Itt a Btk.-ban meghatározott elévülési időkön túlmenően a (4) bekezdés további időtartamokat szab meg az egyes bűncselekményfajták esetében, amelyekre kifejezetten hivatkozik a törvénymódosítás, hogy ezeket a pluszidőtartamokat is ki kell tölteni. A javaslatunk arra irányult, hogy ezen minősített bűncselekmények esetében ne legyen mód arra, hogy valaha is visszakerüljön az illető személy, vagy bekerüljön egy atomlétesítmény foglalkoztatottjai körébe. Úgy gondoljuk, hogy ezeknél a létesítményeknél a minimális kockázatot is ki kell zárni.

Sajnos, az indítványunk nem kapta meg a szükséges bizottsági támogatást, csak az ellenzék így egyharmaddal támogatta. Kérem, hogy ezt az indítványunkat fontolják meg. Jelentősen egyszerűsítené a törvény alkalmazását, hiszen a jelen megfogalmazás és bonyolult szabályozás szerint igen komoly minősítési eljárásra van szükség az ilyen cselekményeket elkövetők esetében. Ezt egyszerűen ki lehetne zárni. Nem gondoljuk, hogy ez egy diszkriminatív szabályozás lenne, hiszen alapvetően néhány munkahelyből történő kizárást jelentene, nem diszkriminatív ez.

A másik ajánlási pont a 19. Ez már az új atomerőmű létesítésére vonatkozik. Mind a világban, mind Magyarországon is az egyik legnagyobb probléma az, hogy a nagy radioaktivitású hulladékok végleges elhelyezése a legtöbb országban nem biztosított. Így van ez a Paksi Atomerőmű esetében is, ahol a kiégett fűtőelemeket ideiglenesen tároljuk abban a reményben, hogy azok valaha újrafeldolgozhatóak lesznek, illetve arra gazdaságosan alkalmasak lesznek, és ezáltal a képződő hulladékok mennyiségét csökkenteni lehet. A végleges elhelyezés azonban a mindenképpen megmaradó hulladékok esetében még a Paks-I. esetében sem biztosított, ezért a Jobbik részéről úgy gondoljuk, hogy az új erőműblokkok létesítésével egy időben Magyarországnak igenis képesnek kell lennie arra, hogy a majdan képződő végleges, nagy radioaktivitású hulladékok elhelyezését biztosítsa.

A javaslat erre irányul, hogy az engedélyezésnek feltétele legyen ennek elhelyezésének megoldása is. Hasonló a helyzet ezzel a javaslattal is, a bizottság többsége nem támogatta az indítványt, csak egyharmada. Kérem a javaslatunk megfontolását a jövő nemzedékek és a jelen nemzedékek biztonsága érdekében.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 435 2011.06.14. 0:55  424-437

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen rövid leszek. A második szakaszban a 32., 33. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni.

A 32. ajánlási pontban lényegében a biztonsági fegyveres őrségre is kiterjesztenénk ugyanazokat az elvárásokat, mint amit az atomlétesítmények alkalmazottaira az előző vitaszakaszban ismertettem. Ez nem élvez támogatást a kormányoldal részéről. Javaslom ennek megfontolását a biztonságunk érdekében.

A 33. ajánlási pontot a kormány képviselője a bizottsági vitában támogatta, így a bizottság is támogatta. Ennek kapcsán pusztán azon reményemet szeretném megerősíteni, hogy ez a támogatás a végszavazásig is fennmarad.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 473 2011.06.14. 0:57  470-482

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én nagyon rövidre fogom. Tekintettel arra, hogy a Jobbik-frakció 12 érdemi módosító indítványt nyújtott be, ugyanakkor ezek nem kapták meg a szükséges kormányzati, illetve bizottsági támogatást, és különös tekintettel a szocialista frakció kellően destruktív magatartására, még az egyharmados támogatást sem tudtuk megszerezni, így nem kívánom a tisztelt Házban jelen lévő képviselőket untatni olyan javaslatokkal, amelyeknek elfogadására vajmi kevés esély van.

Egyben szeretném megköszönni az előterjesztőnek, illetve államtitkár úrnak, hogy nagyon sokat dolgoztak ezen az ügyön, és reméljük, hogy jobbító szándékú javaslataink esetleg egy későbbi időpontban meghallgatásra találnak. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 217 2011.06.15. 9:56  164-230

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mint a szakmáját húsz éve gyakorló és tizenöt éve bejegyzett könyvvizsgáló ehhez az adminisztrációcsökkentési programhoz hozzászóljak.

Először is, szerettem volna az LMP felszólalóját egy kicsit helyre tenni, aki úgy fogalmazott, hogy hányan dolgoznak egy szakmában, az nem érték. Hát úgy gondolom, hogy ebben az országban az a legnagyobb probléma, hogy lassan már semmilyen szakmában dolgozó nem lesz érték. Az elmúlt években az orvosok sem voltak érték, látjuk, hogy mennyi orvos marad, a tanárok sem voltak érték, meg még nagyon sok szakma nem volt érték. Azért, hogy az LMP értse, miről van szó: az egyetemhez képest egy posztgraduális képzést kell elvégezni, ami kilenc évig tart. Abban az időben, amikor én kezdtem, hat év szakmai gyakorlatot, ellenőrzési gyakorlatot kellett igazolni ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjen az ember vizsgálni. Ez, úgy látszik, nem érték.

A másik pedig az értékhatárral kapcsolatban az uniós szabályozás kérdése. Nem kötelező az értékhatárt emelni. Magyarország egyébként éppen a mikro- és kisvállalkozások érdekében 2008-ban egyszer már emelt értékhatárt 50-ről 100 millióra, és így rengeteg, valóban pici vállalkozás ki is került a könyvvizsgálatra kötelezetti körből. A mostani javaslat két lépcsőben tartalmazza ezt az emelést: az első lépcsőtől 5,6 milliárd forint díjbevétel-megtakarítást vár a kormányzat, a második lépéstől pedig 1,9 milliárdot. A másodikat egy kicsit részletezném, hogy tulajdonképpen miről is beszélünk.

Ez az 1,9 milliárd forint körülbelül 7 ezer vállalkozásnak a könyvvizsgálati értéke, és ez a 7 ezer vállalkozás a 200-300 milliós árbevételi körben van, az egy vállalkozásra jutó átlagos könyvvizsgálói díj 271 ezer forint plusz áfa.

(16.10)

Ez, kérem szépen, az árbevételnek egy ezreléke, ha ezt egy havi átlagos nettó bérre, 200 ezer forintra vetítjük, ez 200 forintos tétel, ami fémpénzben fejezhető ki. Ennyi megtakarítást hoz ez a csomagrész, és ehhez képest majd megnézheti a kormányzat azt a veszteséget, amit majd az adó- és járulékbevételek oldalán elszenved. Ugyanis a könyvvizsgálói szakma, bár nem kényszerít, meg nem hatóság, viszont felhívja a tulajdonosok és az ügyvezetés figyelmét az eljárásokban rejlő kockázatokra, amelynek következtében jogkövető magatartásra ösztönzi a vállalkozásokat.

Amikor az Unió megszabja azt, hogy meddig tartanak a kisvállalkozások, és adott esetben ad egy ajánlást arra, hogy az ő terheiket csökkentsük, akkor nyilvánvalóan nem a nevetséges terhek csökkentésére gondol, ez az egyik, a másik pedig, nem arra gondol, hogy ezáltal egy olyan országban, ahol a jogkövető magatartás különösen ezen a vállalkozói szinten nem biztosított, ott biztosítson egy olyan szabadosságot, ami által az állami bevételek jelentősen csökkenhetnek.

Kérem szépen, a 15 éves bejegyzett könyvvizsgálói gyakorlatomból el tudom önöknek mondani azt... (Közbeszólás: 14 éves.) Jó. El tudom önöknek mondani azt, hogy az egyes vizsgálatoknál föltárt és a tulajdonosok, illetve ügyvezetés elé terjesztett adó-, illetve járulékkülönbözetek összege, amelyet önellenőrzés útján ezek a vállalkozások az állami költségvetésnek befizetnek, az esetek többségében meghaladja a könyvvizsgálói vállalási díj összegét. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan lehet számolni azzal, hogy milliárdokat fog veszíteni a költségvetés.

A következő, ami fontos: milyen értéket teremt a könyvvizsgálat? Egyrészt teremt egy olyan értéket, hogy jogkövető magatartást ad. Másrészt teremt egy olyan értéket, hogy biztonságot ad a beszámolót olvasóknak, ami nemcsak a vállalkozás tulajdonosait, de hitelezőit, vevőpartnereit, bankokat, egyéb szervezeteket is jelenti. A könyvvizsgálat további értéke, hogy gyakorlatilag a tevékenység folyamatos felügyeletével jóval kisebb a csődös, csalárd csődös vállalkozások száma a könyvvizsgált körben, mint abban a körben, ahol ilyen nincs.

Tudjuk nagyon jól, hogy a bedőlt, csődbe vitt, eladott vállalkozások több tíz milliárdos adó- és járulékhátralékot hagynak maguk után. Nagyon fontos a könyvvizsgálatnál a tulajdonosi szerkezet. Nem volt véletlen az, hogy 2008 előtt az egyszemélyes kft.-k könyvvizsgálatra kötelezettek voltak akkor is, ha egyébként az árbevételi határt nem érték el. Ez azért nagyon lényeges, mert ahol egybeesik az ügyvezetői és a tulajdonosi kör, ott teljesen más felelősségi viszonyok uralkodnak.

Beszéljünk egy kicsit arról, hogy a szakmával mi történik! Itt először 17 ezer, majd pedig 7 ezer cég kerül ki körülbelül a könyvvizsgálatra kötelezetti körből. Ez az első körben mintegy másfél ezer, majd a második körben további 500-600 könyvvizsgáló munkáját teszi feleslegessé. A szakmában valóban a multik fognak uralkodni. Jelenleg is torz egyébként az egész könyvvizsgálói szakmának a piaca, mert az árbevétel nagy része a multinacionális cégeknél realizálódik, és a kicsiknek kevés jut. Amennyiben a magyar kormánynak célja a mikro- és kisvállalkozások megerősítése, akkor nem kellene egy egész szakmának pont ezt a kicsi és közepes részét ellehetetleníteni.

Engedjék meg, hogy befejezésül elmondjam azt: nagyon fontos kérdés még, hogy árbevételről vagy bevételről beszélünk-e a könyvvizsgálat értékhatárának meghatározásánál. Nagyon sok olyan cég működik Magyarországon, amely a cégjegyzékében foglalt alaptevékenységét nem fejti ki, hanem jelentős eszközállománnyal olyan jellegű pénzügyi befektetési vagy gazdálkodási tevékenységet folytat, amelyből nem nettó árbevétele, hanem egyéb bevétele, illetve pénzügyi bevételei realizálódnak. Ezek a vállalkozások is kikerülnek, gyakorlatilag értékhatártól függetlenül a kötelezetti körből, ami azt jelenti, hogy adott esetben egy egész plázának az eladása nem lesz könyvvizsgálatra kötelezett, hiszen az ebből realizált, tárgyi eszköz eladásából realizált bevétel az egyéb bevételek között realizálódik és nem a társaság árbevételében.

A magunk részéről azt szeretnénk javasolni a kormányzatnak, hogy a kicsik érdekét is szem előtt tartva legalább a második lépést hagyják el, és egyfajta fokozatosságot betartva, a 2008-as 50-ről 100 millióra történt emelés után a 200 milliós emelést hagyni kellene kifutni, és nem kellene két éven belül újabb lépést tenni. Úgy véljük, hogy az úgymond bürokrácia csökkentése mellett a gazdálkodás hitelessége, annak átláthatósága, ellenőrizhetősége éppen olyan fontos szempont, és ezt szerintem a közérdek miatt is fontos lenne szem előtt tartani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 211 2011.06.20. 2:30  210-225

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy itt a zárószavazás előtti módosítóról szóljak néhány szót. Gyakorlatilag itt megint az történik, ami már, úgy látszik, gyakorlattá válik ebben a Házban, hogy egy egyébként támogatható és támogatandó, fontos törvényjavaslathoz egy olyan zárószavazás előtti módosítót nyújtanak be, ami nem is ehhez a törvényjavaslathoz tartozik.

Ezúttal egy olyan javaslattal egészült ki az általunk megtárgyalt törvényjavaslat, amelyik az agrárkamarai rendszer megváltoztatását készíti elő, holott az eredeti törvényjavaslat a természet védelméről szóló törvény módosítása volt a barlangok védelmében, illetőleg a természetvédelmi hatósági engedélyek időtartamának meghatározása tárgyában. Ez a módosító indítvány elképesztő. Tehát megint egy olyan beterjesztés történik, amiről a Ház előzetesen nem tárgyal, ami sem bizottságok elé nem kerül, sem a plenáris ülés elé nem kerül, és most pedig a frakciókat kötelezik arra, hogy úgy szavazzanak egy egyébként méltányolható törvényről, hogy egy teljesen más témában kell szavazniuk. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Csalók! Szégyen!)

Nem az a probléma ezzel, hogy az a néhány paragrafus, amit ide beterjesztettek, jó-e vagy rossz, hanem az, hogy ezt nem ebben a formában kell megtárgyalni. Ezért nyilvánvalóan a Jobbik a módosító indítványt elutasítja, és mérlegelve azt a tényt, hogy egyébként az eredeti javaslat nagyon fontos szabályozási területet érint, magát a törvényjavaslatot ezúttal támogatni fogjuk, mert magában a módosító indítványban nem látunk olyan tartalmi elemet, ami miatt az egész törvényjavaslatot le kellene szavaznunk.

De még egyszer is hangsúlyozni kívánom, hogy ez az eljárás teljes mértékben elfogadhatatlan, és a parlamentáris rendszer alulbecsülése. Kérem, hogy a jövőben ilyenektől tartózkodjanak, ez egyszerűen elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 320 2011.06.20. 2:40  319-322

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitában a Jobbiknak egy módosító indítványa van, Kepli Lajos képviselőtársam jegyzi. Ez egy igen lényeges körülményt szabályozna, eltérően, mint az a javaslatban szerepel. Ezt pedig nevezhetjük Kolontár-javaslatnak vagy Devecser-javaslatnak is. Itt egy olyan jogerősen kiszabott környezetvédelmi bírság áthelyezéséről van szó a helyi önkormányzattól a központi költségvetésbe, amely rendkívüli veszélyhelyzet elrendelése során keletkezett.

Teljes mértékben indokolt természetesen a javaslat azon szándéka, hogy az így keletkező bírságbevételeket ilyen speciális helyzetekben átcsoportosítsa, ugyanakkor a Jobbiknak az a javaslata - és ezt foglaltuk bele ebbe a módosító indítványba -, hogy ebből ne kizárólag a központi költségvetés részesüljön, ne olyanok kapják ezt, akik nem szenvedtek kárt - jelen esetben Ajka önkormányzata kapná -, hanem itt az okozott kár arányában a kárt szenvedett településeknek kellene ebből juttatni.

Ennek megfelelően tettünk javaslatot a 8., illetve a 9. § módosítására, különös tekintettel arra, hogy a kár arányában kelljen ezt a bevételt felosztani a kárt szenvedett települések között. A javaslat szándéka az, hogy az a tényleges bírságbevétel, ami ebből befolyik, arányosan azokhoz jusson, akik a kárt elszenvedték. Ők azok a szervek, a kárt szenvedett helyi önkormányzat, aki erről cél szerint a legjobban ennek felhasználásáról gondoskodni tud, illetve a kár elhárításában és a helyreállításában közreműködik. A javaslatunk a szubszidiaritás elvével összhangban áll.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 342 2011.06.20. 6:07  331-357

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 19. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni.

A törvény általános vitájában elég szenvedélyes vita alakult ki a könyvvizsgálat jelentősége, illetve megtartása vagy eltörlése tárgyában. Ennek kapcsán adtam be több módosító indítványt, amiből egyet szeretnék részletesen bemutatni önöknek, abban a reményben, hogy megértik az emögött álló mozgatórugókat.

A könyvvizsgálattal kapcsolatban két értékhatár-emelést tartalmaz a jogszabálytervezet, az egyik 100-ról 200 millió forintra emeli a könyvvizsgálat értékhatárát 2012. január 1-től, a másik pedig 200-ról 300 millióra 2014. január 1-től. Az első értékhatár-emelés körülbelül 17 ezer, a második pedig körülbelül 7 ezer vállalkozást mentesít a könyvvizsgálat alól.

Az általános vitában elmondtuk, hogy az egyik szempont természetesen az adminisztrációcsökkentés, illetőleg a mikro- és kisvállalkozások költségeinek csökkentése, ugyanakkor elmondtuk azt is, hogy az ilyen értékhatár-emelések mindig kockázatosak, tekintettel arra, hogy csökkentik a vállalkozások jogkövető magatartását, mert számos olyan vállalkozás működik sajnos ebben a méretkategóriában Magyarországon - meg persze a nagyobb méretkategóriában is -, amely nem kifejezetten a közérdek védelmére szerveződött, és ilyen értelemben szeretik mind a vevőiket, mind a szállítóikat, mind pedig a közpénzt megcsapolni. Ilyen értelemben a könyvvizsgálat, amely a vállalkozások gazdálkodásának minősítését szolgálja, fontos szerepet tölt be a jogkövető magatartásra való ösztönzésben.

Úgy ítéljük meg, hogy az az első lépés, amit önök beterjesztettek a költség- és adminisztrációcsökkentés tekintetében, még akár jelentősnek is vehető, és adott esetben tolerálható, annak ellenére, hogy nyilván ez a könyvvizsgáló szakmának komoly kárt okoz. Ugyanis ebben a vállalkozói körben az átlagos könyvvizsgálói díj 270-330 ezer forint között van évente, és így a 17 ezer vállalkozásnál várt megtakarítás mintegy 5,6 milliárd forintra tehető. Ez vállalkozásonként árbevétel-arányosan átlagosan, a felső díjhatárral, a 330 ezer forinttal számolva, mintegy 4,3 ezreléket tesz ki. Ugyanez az arány viszont a 200-300 milliós kategóriánál már nem igazolható, itt 1,9 milliárd forint várható megtakarítás van, ami ezen cégek átlagos árbevételének - megint a díj felső határával számolva - mindössze 1,3 ezreléke, tehát az előző kategóriának a harmada. Ez annyira csekély díj, hogy igazából nem is értjük, hogy miért kellett ezt a kategóriát is ebbe bevonni, tekintettel arra, hogy valós, komoly terhelés ezekre a vállalkozásokra ezzel a díjjal kapcsolatban nem nehezedik.

A törvényeket egyébként be is kellene tartani, és azt is látjuk, hogy hiába van lehetőség, vagy hiába van kötelezettség a könyvvizsgálatra, nagyon sok vállalkozás ezt még akkor sem tartja be, ha kötelezik rá, és ezek pont azok a vállalkozások, amelyek ilyen szempontból problémásak. Itt el kell mondani azt, hogy alkothatunk mi itt törvényeket, de amennyiben az eljáró hivatalos szervek nem kérik számon ezeket a kötelezettségeket a vállalkozásokon, akkor természetesen ezen óhajok és célok nem fognak teljesülni. Nagyon sok olyan vállalkozás van, amely kötelezett lenne, és mégsem bíz meg könyvvizsgálót, és nem is jegyeztet be ilyet.

Az adminisztrációcsökkentés egyébként jelen esetben nem egy magyar kormányzati kezdeményezés volt ebben a tekintetben, hanem egy EU-s szabályozást vesz át Magyarország. Ebben a tekintetben felhívom a figyelmet arra, hogy ennek a szabályozásnak az átvétele nem kötelező, és ilyen értelemben a magyar kormánynak mérlegelési lehetősége van.

(22.20)

Ezzel a mérlegelési lehetőséggel pontosan olyan mértékben kellene élni, amilyen mértékben egy ilyen változtatás bevezetése indokolt és valós megtakarítást hoz a vállalkozásoknak, vagy amilyen mértékben nem. Márpedig úgy látszik, hogy ez a második kategória jelen esetben nem indokolható.

A következőkben még azt szeretném elmondani, hogy a nem könyvvizsgált cégeknél szinte nincs olyan adóellenőrzés, amely ne adómegállapítással végződne. A tapasztalataink szerint a könyvvizsgálat nélküli cégekben nagy a hajlandóság és lehetőség a szabályok lazább betartására. Ha a könyvvizsgálat megszűnik, akkor természetszerűleg az eddig könyvvizsgált cégekben is felütheti ez a fejét, és amennyiben ez így történik, ez többletadminisztrációs teherrel és többlet-közkiadással jár majd azoknak az ellenőrző szerveknek, amelyek ezen vállalkozásokat hivatalból "adó- és járulékellenőrzik".

Tekintettel arra, hogy az időm lejárt, majd egy második lépésben még szót fogok kérni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 348 2011.06.20. 5:03  331-357

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor most folytatom az előzőekben megkezdett felszólalásomat. Engedjék meg, hogy értelmezzem azt, hogy miért van ilyen óriási különbség a díjarányban, és miért fix gyakorlatilag az a díj, ami átlagosan ezt a vállalkozói kört érinti. Ez pedig azért van, mert a könyvvizsgálatnak van egy fix óraráfordítása, ami elég nagy, és ennél a vállalkozói körnél, ennél a 300 millióig terjedő vállalkozói körnél a forgalomnövekedésből fakadó vizsgálatimunka-többlet gyakorlatilag csekély mértékű a fix vizsgálati feladatokhoz képest.

Ebből következik, hogy gyakorlatilag az árbevételi értéktől független díj sújtja ezeket a vállalkozásokat. Ezért van az, hogy a kisebb árbevételű céget valóban jobban megterheli ez a díj, a nagyobb, 300 milliós árbevételű céget pedig szinte alig érinti. Ez egy fontos, mérlegelendő szempont, amit igazából az előterjesztésből nem láttunk, és ilyen értelemben ennek a levezetése nem volt teljesen koherens.

Most pedig engedjék meg, hogy arról szóljak néhány szót, hogy nemcsak a közpénzek védelme és az adó-ellenőrzési feladatok költségeinek mérséklése haszna a könyvvizsgálatnak, hanem a könyvvizsgálat maguknak a könyvvizsgált vállalkozásoknak is hasznot hajt, hiszen a könyvvizsgálónak módja és lehetősége van arra, hogy a jogszabályi elvárásokkal, döntésekkel ellentétes vállalati döntéseket megakadályozza, illetve ezek meghozatala esetén azokat utólag, a vállalati vezetéssel való ismertetés után kijavíttassa.

Így ezeket a hibákat súlyosabb következmények nélkül van lehetősége a vállalkozónak feltárni, önellenőrzéssel kijavítani.

(22.30)

Ilyen értelemben a könyvvizsgáló jelenléte a vállalkozások számára egy későbbi nagy anyagi kár elkerülését is lehetővé teszi, azaz ez a figyelmeztetés a könyvvizsgáló részéről a vállalkozásokat nemcsak a szándékolt jogszabálysértésben tudja visszatartani, hanem a szándékolatlanul, véletlenül megsértett jogi elvárások korrekciójában tudja a vállalkozásokat segíteni. Az államnak, a költségvetésnek tehát mindenképpen biztonságot jelent, hogy a gazdálkodó szervezeteknél jelen vannak a könyvvizsgálók az önkéntes jogkövetés alapján, a vállalkozásoknak pedig segítenek abban, hogy az ezzel kapcsolatos későbbi nagyobb kockázatot, kárt elkerüljék.

A csőd- és felszámolási eljárás alá került vállalkozások döntő hányada szintén a nem könyvvizsgált társaságokból kerül ki. Ha az értékhatár alatti vállalkozásoknál megszűnik a könyvvizsgáló által biztosított külső fék, akkor növekedhetnek a visszaélések, csökkenhetnek az adóbevételek, romolhat a számviteli adatok megbízhatósága, aminek nagy jelentősége van a közzétett beszámolók szempontjából, hiszen a nem könyvvizsgált módon benyújtott vállalkozások nagy része gyakorlatilag hiteltelennek tekinthető, és bizony ezek jelennek meg a nyilvános cégnyilvántartás adatai között, ezt teszik közzé a vállalkozások, és utána azok a gazdasági szereplők, akik kapcsolatba kerülnek ezekkel a vállalkozásokkal, ilyen megalapozatlan beszámolókra, ilyen hiteltelen adatokra alapozzák későbbi döntésüket, ami nekik is a későbbiekben üzleti kárt okozhat, annak révén, hogy gyakorlatilag hamis adatok alapján bíznak meg leendő üzleti partnerükben.

Ilyen értelemben azokat a hibákat, amelyek itt azután a jövőben előállnak, csak az állam ellenőrző szerepének növelésével lehetne megfékezni, arra pedig álláspontom szerint nem lesz se pénz, se kapacitás, ez pedig akkor nincs összhangban az állam szerepének, az állami bürokrácia leépítésének és az állami működés költségeit csökkentő törekvésekkel, ezért kérem, hogy javaslatunkat fontolják meg, és ne utasítsák el.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 81 2011.06.21. 9:36  38-90

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megpróbálok egy kicsit erősebben a tárgyra térni, és összefoglalni azt, hogy miért is nem tudjuk elfogadni az MSZP, illetve az LMP ellenérveit.

Az első, hogy élesen tegyünk különbséget a felszámolási eljárás és a csődeljárás között. Elhangzott a vitában, hogy ez a magángazdaságba, a magántulajdon használatába való ilyen-olyan, irgum-burgum, megengedhetetlen beavatkozás. A felszámolási eljárásnál ma sincs másként, hiszen egy felszámolási eljárásnál az adott, felszámolás alá kerülő cég tulajdonosainak egy csepp beleszólása nincs továbbá a saját cégük működésébe, ugyanis olyan, tőlük független magán-felszámolószervezetet vagy felszámolószemélyt jelöl ki a bíróság, akinek korábban ehhez a szervezethez köze nem volt.

Na már most, ha a magángazdaság és az állami tulajdonú gazdaság egyenlő ebben a piacgazdaságban, akkor egy ilyen beavatkozásra az államnak megfelelő feltételek esetén éppen olyan joga van, mint egy magánszervezetnek. Az, hogy ez a felsorolás, hogy milyen szervezetekre vonatkozik ez a törvény, valami gumiparagrafus lenne, és bármire alkalmazható lenne, ezt visszautasítom. Elég konkrétan le vannak írva azok a gazdasági területek, azok a pénzügyi hitelezési, támogatási, közpénzügyi helyzetek, amikor egy magánszervezet esetében ez az eltérő szabályozás érvényesülhet. Ilyen értelemben ez egyáltalán nem gumiparagrafus. Azt pedig, hogy ezek kijelölése önkényes lenne, azt is vitatnám, hiszen pontosan az a botrányos helyzet szülte ezt a jogszabályt, ami Magyarországon az elmúlt évtizedekben ezen a területen létezett, hogy bizonyos közfeladatot is ellátó magántulajdonú vállalkozások úgy tudtak csődbe menni, úgy tudtak felszámolási eljárás alá kerülni, hogy az ebből származó közfeladat ellátása megoldatlan maradt. Azok a dolgozók, akik itt nagy számban utcára kerültek, azok foglalkoztatása megoldatlan maradt. Mindebből származó kár a közt terhelte.

Engedjék meg, hogy azt is hozzátegyem, hogy ennek a szabályozásnak a kiterjesztése a csődeljárásra és ilyen értelemben a vagyonfelügyelő személyére éppen azért szükséges - nem csak a vagyon eltüntetése volt ugyanis jelen -, hogy ezek a szervezetek megmaradjanak. Akkor, amikor Scheiring Gábor képviselőtársam arról beszél, hogy ez a kisvállalkozásokat sújtja azáltal, hogy a csődeljárásnál a feles egyezséget is megengedi, akkor emlékeztetném arra, hogy nem pusztán beszállítói érdek van, hanem van ellátási érdek is, valamint foglalkoztatási érdek is ebben az országban, és ennek összhangjának megteremtése ebben az esetben a föladat. Ez a törvényjavaslat pont ezen más közérdeket is jelentő szervezetek esetében teszi lehetővé ezt a feles megállapodást, azaz egy, a beszállítók számára hátrányosabb megállapodást, míg az általános szabály úgy marad, ahogy van. Azaz a jogalkotónak mérlegelnie kellett azt, hogy a meglévő más közösségi érdekek miatt a vállalkozás megtartása érdekében ilyen szabályt hozzon.

Még az is nagyon fontos, hogy ezek a szervezetek, amik itt le vannak írva, nagyjából a tevékenységük szerint egyben megjelenítik azt a cégméretet és azt a foglalkoztatási kört is, ami adott esetben külön még szabályozható lehetett volna, ugyanis olyan közellátási, népegészségügyi és egyéb közszolgáltatási feladatok vannak megjelölve, ahol egyébként kis- és mikrovállalkozások nem működnek, ilyen értelemben az ügyszám elaprózódására nem kell számítani.

Az, hogy kettős szabályozás van, ezáltal van egy generális és van egy kiemelt, az éppen álláspontunk szerint az ügyszám miatt volt fontos, hiszen abban az esetben, ha a generális szabályok komplett átírására és az ezzel kapcsolatos eljárások és határidők szigorítására került volna sor, az olyan mértékben leterhelte volna az eljáró hatóságokat, ami gyakorlatilag végrehajthatatlanná tenné ezt a törvényt. A jelenlegi helyzetben is egyébként ezek az eljárások elhúzódnak, és gyakorlatilag bírósági szakaszban kezelhetetlenek.

(11.20)

Engedjék meg, hogy arra is fölhívjam a figyelmet, hogy a közérdek védelme azért is fontos, mert nagyon sok olyan eset van, ahol a gazdálkodó szervezetek ugyan nem bizonyítható módon, de olyan öncsődöt hoznak létre, amely egy egyszerűsített felszámolási eljárásba vagy egy rendes felszámolási eljárásba torkollva gyakorlatilag semmi másról nem szól, mint a szállítók, illetőleg a közpénzek elsíbolásáról.

Nagyon sok esetben találkoztam a magam szakmai gyakorlatában is ilyen esetekkel, és bizony a jelenlegi szabályozás és szervezeti felállás nem ad hatékony lehetőséget az államnak arra, hogy a közpénzek iránti, köztartozások iránti követelését érvényesítse. Volt nem egy olyan eset a gyakorlatunkban, amikor a fennálló köztartozás alatta volt a csődbe ment és felszámolás alá kerülő gazdálkodó szervezet még meglévő vagyonának, és érdekes módon, mivel a felszámolónak át kellett adni ezeket az ügyeket, a felszámolási eljárásban az állam már mégsem tudta igényét érvényesíteni, mert a felszámolás során valahogy kézen-közön ez a vagyon eltűnt, és a köztartozásra már nem maradt fedezet.

Látni kell - és ezzel nem kívánok senkit minősíteni -, hogy a magán felszámoló cégeknek és magán felszámoló személyeknek szoros anyagi érdekük fűződik ahhoz, hogy a felszámolási eljárás elhúzódjon, és a felszámolási eljárásból ők a saját létüket megalapozzák, saját működési költségeiket úgymond fedezzék. Így egyébként nemcsak a közérdek károsodik, hanem a hitelezői érdek is károsodik, hiszen a felszámolást követően az esetek túlnyomó többségében semmilyen vagyon nem marad.

Ezért a Jobbik részéről ezt a törvényjavaslatot támogatjuk. Természetszerűleg a gyakorlat ki fogja alakítani azt, hogy lesz-e szükség eljárási módosításokra avagy sem. Figyelemmel fogjuk kísérni ennek működését, és amennyiben valóban lennének olyan kifogások, ami miatt változtatni kell, akkor ezt a Jobbik kezdeményezni fogja a kormánynál és az Országgyűlésnél.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 85 2011.06.21. 2:13  38-90

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A Scheiring Gábor képviselőtársam által elmondottakra reagálnék. Igen, mi is látjuk azt a kapkodó jogalkotási magatartást és az ebben a jogalkotásban lévő visszásságokat, amit önök is látnak, és ezt élesen kritizálni is szoktuk. Ugyanakkor az, hogy bíráljuk a kormánypártokat a hibáikért, nem jelenti azt, hogy ellene mennénk egy olyan törvényjavaslattal, amely a Jobbik szemléletével, a Jobbik programjával összhangban áll. Tehát a gyakorlatban kívánjuk kényszeríteni a kormányzó pártokat és a kormányzó erőket arra, hogy ezen törvény szellemében és jogszerűen járjanak el, azaz nem kapcsolunk össze korábbi eseteket ezzel, és ilyen értelemben az állam szerepvállalását támogatjuk.

Szeretném még elmondani azt, hogy a csődeljárásoknál, ahol idáig a magánszervezetek vezetői és tulajdonosai ilyen kiemelt esetekben is önállóan járhattak el, az volt komolyan aggályos nagyon sok eljárásban, hogy mögöttes tulajdonosi érdek érvényesült, és soha nem a beszállítók, hitelezők vagy a munkavállalók, vagy a piac ellátásának érdeke. Ilyen értelemben az állami vagyonfelügyelő kinevezése szintén egy pozitív lépés.

Végül pedig szeretném felhívni kormánypárti képviselőtársaimat és a magyar kormányt arra, hogy a későbbiekben érdemes lenne átgondolni a hitelezői rangsor kérdését, ugyanis az elmúlt években az egy rendkívül jellemző helyzetté vált Magyarországon, hogy gyakorlatilag "a bank mindent visz" szemlélete érvényesült, és minden más (Az elnök csenget.) érdek háttérbe szorult. Nagyon fontos lenne ezt átgondolni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 118 2011.06.23. 10:18  91-139

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános országgyűlési biztossal kapcsolatos törvényjavaslatot a fenntartható fejlődés bizottsága tagjaként ismertem meg, és egy nagyon éles bizottsági vitán is voltunk túl. Ennek kapcsán sajnos vissza kell utalnom nekem is az alkotmány, illetve az alaptörvény elfogadásának körülményeire, amikor is az alaptörvény elfogadásakor egy elég szegényes állapotból jutottunk el oda, hogy Magyarország Alaptörvénye a jelenleg hatályos alkotmányhoz képest szigorúbban, és talán mondhatjuk így, példamutató módon szabályozza a környezet védelmét, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét, ennek kapcsán azokat a jogosítványokat és kötelmeket, amelyekhez a sarkalatos törvények megalkotásánál is igazodni kell.

A másik oldalról nyilvánvalóan mondhatjuk azt, hogy egy csomó dolog nem került bele az alaptörvénybe, amit annak idején mértékadó tudományos, illetve civil szervezetek, ellenzéki országgyűlési képviselők szerettek volna, és ilyen többek között a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának önálló intézménye. Ugyanakkor az alaptörvény módosításai egyértelműen lefektették azokat a kereteket, amelyek mellett az országgyűlési biztos vagy biztosok tevékenységét szabályozni kell. Álláspontunk szerint a beterjesztett törvényjavaslat ennek több tekintetben nem felel meg, ennek megfelelően a bizottságban nem támogattuk az általános vitára való alkalmasságát, és most itt, az általános vitában - hiszen a többség elfogadta, a Ház elé került - számos módosító indítványt terjesztünk be a frakció részéről az általunk vélelmezett hibák orvoslására.

Az első és a legfontosabb az, amit itt már több felszólaló is elmondott, ezért nem kívánom részletezni, hogy az állampolgári jogok általános biztosának helyettesei nem kapják meg ugyanazokat a jogosítványokat, mint maga a biztos. Ez a jövő nemzedékek helyettes biztosánál ahhoz a különleges visszássághoz vezet, hogy míg az alapvető biztos jogokat véd, addig a helyettes érdekeket véd, és maga a jogszabály ezt az érdekvédelmi tevékenységet egyáltalán nem tartalmazza. Úgy gondoljuk, az előterjesztett jogszabály több tekintetben sérti az alaptörvényt, így megszüntet olyan intézményes garanciákat, amelyek idáig megvoltak, ezáltal visszalép az egészséges környezet védelmének már elért szintjétől.

Az alaptörvény 30. cikk (3) bekezdésében a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét erre a célra az Országgyűlés által minősített többséggel közvetlenül megválasztott helyettes ombudsman látja el. Ez ugyan formálisan az előterjesztésben megvalósul, ugyanakkor ennek a helyettesnek a jogokat már nem biztosítja a törvény, az összes jogot az alapvető biztosra telepíti, és ami még súlyosabb, a helyettes biztos fölötti munkáltatói jogokat az alapvető biztosra ruházza.

Ugyancsak az alaptörvény 30. cikk (1) bekezdésében az alapjogi biztost csak alapjogvédelmi tevékenységre jogosítja fel, a jövő nemzedékek érdekeinek védelme azonban az alaptörvény egyértelmű rendelkezései szerint nem alapjogvédelmi, hanem érdekvédelmi tevékenység. Ezt a feladatot az alapjogi biztos nem tudja ellátni, ilyen értelemben a jogszabályt javasoljuk úgy módosítani, hogy ezt az érdekvédelmi tevékenységet és a környezet állapotának felügyeletét egyértelműen a helyettes biztos lássa el, és erre megkapja a jogszabályban a megfelelő jogosítványokat.

Az előterjesztett jogszabály ugyan tartalmazza a helyettes biztos intézményét, ugyanakkor aggályokat vet fel a tekintetben, hogy ez az intézmény igazából a valóságban nem fog működni.

Miért mondjuk ezt? Az alaptörvény, felülírva, a jövő nemzedékek érdekeinek védelme ellátása helyett annak figyelemmel kísérését szabja a helyettes biztos feladatául. Úgy gondoljuk, ez egy súlyos sérelem, és szintén visszalépés az alaptörvényben megfogalmazott elvektől, illetőleg az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatától.

Megszűnik a helyettes biztos önálló szervezeti háttere, és ami még súlyosabb, alapvetően a költségvetési törvényben egyedül a hivatal költségvetéséről lesz rendelkezés, ezen túlmenően az így rendelkezésre álló források elosztásáról a főtitkár, illetőleg az alapvető jogok biztosa rendelkezik. E tekintetben a helyettes biztosok működése és feltételeinek biztosítása háttérbe szorulhat. Ezt mindenképpen javasoljuk orvosolni. Semmi kifogásunk nincs az ellen, hogy a hivatalnak önálló költségvetése legyen, semmi kifogásunk az ellen, hogy a főtitkár ezen belül gyakorolja a munkáltatói jogokat, természetesen nem a biztosok, hanem az alkalmazottak fölött, ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy magának a biztosnak és a helyetteseinek a saját működési költségeire vonatkozó előirányzata legyen, és ez az egyik területről a másikra ne legyen átcsoportosítható, ne legyen elvonható és így tovább.

Hiányoljuk azt, hogy a jelenlegi előterjesztés a környezetvédelmi biztos speciális jogi eszközeiből nem tart meg semmit. Módosító javaslatban indítványozzuk azt, hogy a jelenlegi törvényben a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának külön jogosítványait tartsuk meg, és mi több, ezeket a jogosítványokat, amelyek, ugye, megint szerzett jogok, és visszalépést jelentenének, terjesszük ki a másik két biztosra is az egységes jogalkalmazás érdekében.

Úgy gondoljuk - ezt már említettem -, hogy a közjogi méltóságok felett semmiképpen nem gyakorolhat egy másik közjogi méltóság munkáltatói jogot, ezt az Országgyűlésnek kell megtennie.

A továbbiakban sérelmesnek tartjuk azt, hogy a biztos újraválasztható lenne. Úgy véljük, tekintettel arra, hogy a biztos állami szervek működését, a kormányzat tevékenységét is figyeli mind emberi jogi, mind kisebbségvédelmi, mind környezeti jogvédelmi szempontból, az a tény, hogyha újraválasztható lenne, adott esetben annak mérlegelését jelentené a biztos vagy helyettesei szempontjából, hogy újraválaszthatóságukat miként befolyásolja az a tény, hogy fellépnek állami szervek jogsértéseivel szemben, ilyen értelemben ez a biztosi függetlenséget csorbíthatja; a jogszabálynak ezt a kiterjesztését nem támogatjuk.

Összefoglalva: nem azzal van problémánk, hogy egy biztosi hivatal jön létre, hanem azzal van problémánk, hogy ezen biztosi hivatalon belül koncentráltan és hiányosan jelennek meg a jogosítványok. Ezt sokkal differenciáltabban kell álláspontunk szerint megfogalmazni. A speciálisan elkülönült és egységesen nem kezelhető területek miatt a helyetteseknek önálló jogosítványokat kell adni, őket ebben korlátozni nem szabad, és ennek forrását is biztosítani szükséges.

A jogszabály támogatottsága vagy elutasítása részünkről nyilvánvalóan ezen szempontok megfontolásától és a benyújtott jelentős számú módosító javaslat sorsától függ.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(15.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 126 2011.06.23. 2:06  91-139

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Gyenes Géza képviselőtársam által elmondottakat szeretném egy kicsit még életszerűbbé tenni azzal, hogy szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy 2008-ban, amikor a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa intézménye létrejött, és ezt a Ház elfogadta, ez a magyar civil társadalom és a politika együttműködésének egy óriási sikere volt, s ennek köszönhető egyébiránt az a nemzetközi reputáció, ami ennek kapcsán Magyarország irányába keletkezett; nem kizárólag a biztos úr és hivatala tevékenységének. Ugyanakkor az is tényszerű, hogy a biztos úr és hivatala olyan munkát végzett itt az elmúlt években, amely ezt a tiszteletet mind hazai, mind nemzetközi színtéren kiválthatta.

Nagyon furcsa és visszás helyzet az, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa hivatalának megszüntetését irányozza elő a kormányzat egy olyan helyzetben, amikor ezt sem a hazai közvélemény, sem a hazai civil társadalom semmilyen formában nem támogatja; kettő: akkor, amikor az Országgyűlés a saját felelősségét ebben a témában nem teljesíti. Ugyan a jövőre nézve előírják, hogy majd az általános biztos jelentését évente meg kell itt tárgyalni, meg el kell fogadni, meg meg kell vitatni, de úgy akarunk dönteni most egy intézmény felszámolásáról, hogy közben a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa hivatalának 2008., 2009. évi, illetve 2010. évi jelentését a Ház elé nem terjesztették be, nem vitattuk meg, nem fogadtuk el. Magyarán szólva, úgy kívánnak önök itt kormánypárti képviselők ennek a hivatalnak a megszüntetéséről dönteni, hogy eddigi tevékenységét és munkáját nem is voltak hajlandóak értékelni. Ez több mint felháborító.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 217 2011.06.27. 1:11  208-226

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik-frakció a benyújtás módjával szintén nem értett egyet, és örültünk volna neki, hogyha nem ebben a formában kerül ez sorra, ugyanakkor a szabályozás tartalmával egyetértettünk. Szintén sajnáljuk, hogy azt a rengeteg módosító indítványt, amely a szabályozás javítását, és mondjuk úgy, koherenssé tételét szolgálta volna, illetve adott esetben egyes gazdálkodói csoportok érdekét, meg a többletadminisztráció elkerülését szolgálta volna, a bizottságok nem támogatták, és a részletes vitát követően a szavazásnál a Ház sem támogatta. Ezzel együtt a Jobbik úgy találta, hogy ennek a területnek a sürgős újraszabályozására szükség van, a szabályozás irányával egyetértünk, és úgy gondoljuk, hogy nem kerülhető el a most elfogadásra kerülő törvény javítása és a közeljövőben történő módosítása.

A Jobbik ezzel együtt most támogatja a javaslatot, abban a reményben, hogy ez hamarosan javításra és módosításra kerül. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 269 2011.06.27. 3:07  256-274

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Botrányos! Már nem tudjuk, hányadik alkalommal történik ez, hogy a kormányzat nyomására gyakorlatilag zárószavazás előtti módosítóként teljesen más törvények módosítása kerül be, méghozzá nem egy mondatokról, hanem igencsak jelentős módosításokról van szó. Teljesen egyértelmű a módosító indítványból, hogy annak indoklása nem felel meg a valóságnak. Nem gondoljuk azt, hogy ez a gyakorlat követhető lenne.

Az kétségtelen tény, hogy a gáz is energia, meg a villamos energia is energia, ugyanakkor sem a villamos energiáról szóló törvény, sem a gázellátásról szóló törvény módosítása nem olyan területeket szabályoz, aminek az atomenergiáról szóló törvény előttünk fekvő módosításához bármilyen köze lenne.

A Jobbik ezért úgy gondolja, hogy ezt - mondjuk úgy - az indoklásnak meg sem felelő indítványt vissza kellene vonni, és normális, házszabályszerű formában kellene beterjeszteni. Csatlakozunk az előttünk szólókhoz abban a tekintetben is, hogy ha már ilyen formában történt ez az előterjesztés, akkor az előterjesztő indokolja meg a javaslatát, részletesen indokolja meg a javaslatát, valamint tekintettel arra, hogy nem a szakbizottság terjesztette be, indítványozom, hogy a szakbizottság ülését hívják össze, és tartsanak szünetet.

Továbbá szeretném felhívni a figyelmet arra a rendkívül botrányos pontra is, amely az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló törvény módosításáról szóló törvény adatpontosítását is itt kívánja elvégeztetni, ami ugye, ráadásul kétharmados jogszabály, és végképp semmi köze nincs sem az atomenergiához, sem a fegyveres biztonsági őrséghez.

E tekintetben a Jobbik nem tud mást tenni, mint abban az esetben, ha szavazásra kerül sor, akkor nem vesz részt a szavazásban. Egyben engedjék meg, hogy kifejezzem őszinte sajnálatomat, illetőleg elkeseredésünket abban a tekintetben, hogy egy egyébként rendkívül fontos és támogatható törvényjavaslat végszavazását ilyen értelemben ellehetetlenítik, és nagyon nehéz helyzetbe hozzák az összes ellenzéki frakciót.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 237 2011.07.11. 0:43  232-240

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tekintettel arra, hogy zárószavazás előtti módosító indítványokról van szó, szeretnék a hozzászólásomban erre szorítkozni, a zárószavazás előtti módosító indítvány tartalmazza ugyanis annak a pontosítását, hogy a 33 tömegszázaléknál több gyümölcsöt tartalmazó gyümölcsszörpök kikerülnek az adó hatálya alól. Örömmel vesszük azt, hogy az erre vonatkozó módosításunkat az Országgyűlés kormánypárti oldala befogadta, és ezáltal mind az egészségesebb élelmiszert, mind pedig a hazai termelők előnyben részesítését tekintetbe vette. Nyilvánvalóan ezt az indítványt támogatni tudjuk.

Köszönjük szépen. (Taps a Jobbik soraiból. - Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 312 2011.07.11. 3:34  307-317

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is az országgyűlési biztosok hatásköréhez kívánok hozzászólni a vita ebben a szakaszában. Itt, mint azt képviselőtársaim előttem elmondták, a legnagyobb probléma a nemzetiségek, illetve a jövő nemzedékek helyettes országgyűlési biztosának hatókörével van.

Mint azt önök az alaptörvényben is elfogadták, létrehozzák a helyettes biztosi intézményt. A Jobbiknak alapvetően nem azzal van gondja, hogy egy biztosi szervezetet kívánnak létrehozni, és ilyen értelemben egységessé, áttekinthetőbbé kívánják tenni a rendszert, hanem azt kifogásoljuk, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának, illetőleg a nemzeti kisebbségek országgyűlési biztosának hatókörét vonják el, és minden hatókört az egyetlen ombudsmanhoz csoportosítanak.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy azt, hogy a jövő nemzedékek jogainak, érdekeinek képviselete alapvetően különbözik az alapvető jogok képviseletétől, és a jogok és a jövő nemzedékek érdekei között konfliktusok jelenhetnek meg, és néhány látványos konfliktust leszámítva, ez a biztos mindennapi munkájában is megjelenik, hiszen gyakori hiba lehet, hogy a jelen érdekei, a jelen jogok képviselete miatt a jövő nemzedékek érdekei a biztos munkájában a jövőben háttérbe fognak szorulni.

A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Hivatalának 2008-as létrehozása példaértékű volt a Magyar Köztársaság történetében, és eddigi működése rendkívül eredményes volt, bár beszámolóit mind a 2008-2009-es periódus, mind a 2010. év vonatkozásában a Magyar Országgyűlés nem tárgyalta meg, és nem fogadta el, ami különös fényben tünteti fel most a biztos hivatalának megszüntetését oly módon, hogy azt a működési eredményt, amit ez az intézmény hozott, azt igazából az Országgyűlés meg sem vitatta, meg sem tárgyalta, nem is értékelte. A megszüntetés, a hatókörelvonás gyakorlatilag visszalépést jelent a környezetvédelmi jogrendszerünkben a rendelkezésre álló jogi garanciákhoz képest. Igaz, tény - és ez a vitában elhangzott -, hogy önmagában a hatókörelvonás anyagi környezetvédelmi jogot nem érint, ugyanakkor a garanciális elemek drasztikus csökkenése a gyakorlati visszarendeződés esélyét hordozza magában a környezet- és természetvédelem területén. Erre nagyon fontos lenne odafigyelni, ezért is kérjük még itt, az utolsó pillanatban, hogy gondolják meg ezt a döntésüket. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Jó, köszönjük.

Abban a dologban, hogy helyettes biztosi kategória lenne, egyet tudtunk volna érteni, de ennek önálló eljárási joghoz kellett volna kapcsolódnia. Az intézmény megszüntetésével kapcsolatos hitelvesztés és társadalmi rosszallás nyilvánvalóan az önök felelőssége lesz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(22.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 40 2011.09.13. 5:20  29-113

BÖDECS BARNA, a fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Két lépésben ismertetném ezt a kisebbségi véleményt. Ugyanis az első körben az MSZP képviselője, Oláh Lajos képviselő úr a tárgysorozatba-vétel megtagadásának kérdését vetette föl, ugyanazon formai okból, amit Józsa István úr is itt az előbbiekben már elmondott, miszerint nincs indoklás fűzve a benyújtott javaslathoz. Ezzel a véleményével egyébként az MSZP képviselőcsoportja végül is egyedül maradt, ők szavaztak a tárgysorozatba-vétel megtagadása mellett, a többiek ezt nem támogatták. Hozzáteszem, hogy a Jobbik képviselői ekkor tartózkodtak, tekintettel arra, hogy itt egy formai hibáról van szó, és ez tényszerű, ezt el kellett ismerni, ugyanakkor az érdemi tárgyalástól nem kívántunk elzárkózni.

Az általános vitára való alkalmasságot 12 igen szavazattal, 2 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett fogadta el a bizottság. Ebben a Jobbik képviselői nemmel, az LMP képviselője pedig tartózkodással szavazott. A kisebbségi véleményben a következő lényegi elemek fogalmazódtak meg.

Az első, hogy a stratégiában a 2030-ra kitűzött primer energiafogyasztás elérheti a 2008-as válság előtti szintet. Ilyen értelemben a jelenleginél is magasabb energiaigénnyel számol. Ezért úgy találtuk, hogy a tervezet nyilvánvalóan nem veszi figyelembe az ország 2030-ig biztosan csökkenő lakosságszámát sem, ami egyértelműen csökkenő energiaigényt kellene hogy generáljon változatlan fogyasztási szerkezet mellett is, amennyiben hatékonyabb és takarékosabb energiafelhasználás valósulna meg.

Kifogásoltuk a töretlen növekedésbe vetett hitet, ami a stratégiában megfogalmazódik, hogy majd 2030-ig az egy főre jutó GDP szempontjából elérjük a mai német szintet. Úgy látjuk, hogy ez a magyar politikának már egy régi problémája, hogy mindenáron mi utolérni akarunk valakit, és nem itthon kívánjuk jól érezni magunkat. Nem lenne szabad álláspontunk szerint mindig másokhoz hasonlítani magunkat a fejlődés tekintetében.

Kifogásoltuk azt is, hogy a megújuló energiák aránya, különösen a 2020-30-as időszakban lassan nő, tehát gyakorlatilag arról van szó, hogy a jelenlegi 7 százalékos szint megháromszorozódását, tehát a 2030-ig elérendő 20 százalékos arányt lineáris módon kívánja a kormányzat megvalósítani. Nem számol azzal, hogy itt gyorsuló folyamatokról van szó, tehát amikor ezek a technológiák beindulnak, akkor ez olyan beruházásokat generálhat, hogy a tervezési periódus második szakaszában nyilvánvalóan ennél jóval ambiciózusabb terveket is ki lehetett volna tűzni.

Bár igennel szavazott, de kritikát fogalmazott meg Szili Katalin független képviselőtársunk is, aki azt mondta, hogy sajnálja, hogy a stratégia igazából nem tartalmaz semmit a hazai vállalkozások versenyképességének megtartása tekintetében, azaz legalább európai összehasonlításban nem taglalja azt, hogy milyen módon lehetne a hazai energiaárakat ebben a struktúrában versenyképesen tartani. Kifogásolta továbbá azt is, hogy nincs egy olyan intézkedési terv befűzve, amelyik a végrehajtást is garantálná.

Az LMP képviselője elmondta, hogy a takarékossági cél ellentmond a szociális alapon juttatott, továbbra is juttatott ártámogatásoknak. Elmondta, hogy a dekarbonizációs tervnek kellett volna alárendelni az egész stratégia eszközrendszerét, erőteljesebb megújuló-részaránnyal számolt volna ő is, illetőleg hiányzik belőle az energiahatékonysági intézkedési terv. A biomassza-dominancia súlyos probléma a megújulók tekintetében, illetőleg a nukleáris energia tekintetében ő fogalmazta meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy adott esetben Paks bővítése egy olyan átmeneti előnyt okoz az export tekintetében, amivel nem feltétlenül kellett volna számolni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 102 2011.09.13. 15:21  29-113

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felszólalásom kezdetén három mondatban összefoglaljam azt, amit a vita elején, még a bizottsági véleményeknél elmondtam.

Az anyaggal kapcsolatban három fontos megállapítást tettünk. Az egyik az, hogy az energiaigény nem mehet szembe az energiatakarékossággal, illetőleg a jövőbeni szükségletek valós és fenntartható szinten történő megállapításával. A másik az, hogy el kellene búcsúzni a töretlen növekedésbe vetett hittől, hiszen ezt a bolygónk nem fogja tudni elviselni. A harmadik pedig az volt, hogy az az útiterv, amit ez a program kijelölt számunkra, nem kellően dinamikus a megújuló energiák tekintetében. Ezt most nem részletezem tovább.

Második lépésben szeretnék egy kicsit hozzátenni ahhoz a polémiához, ami Balczó Zoltán alelnök úr, Jávor Benedek bizottsági elnök úr és Kepli Lajos képviselőtársam részéről az atomenergia kontra megújuló témában kialakult. Az én álláspontom ebben az egészben az - és szerintem ebben a megvilágításban kellene ezt a jövő szempontjából elsődlegesen nézni -, hogy ne az egyébként fenntartható nukleáris energiát állítsuk szembe a megújulók részarányával, amiben Magyarország nagy hátralékkal bír, és a jövőben ebbe igen keményen bele kell lépnie, hanem inkább a dekarbonizáció folyamatába illesszük be mindkettőt. Ebből következik, hogy nem a megújuló helyettesíti az atomot vagy nem az atom a megújulót, hanem a kettőnek együtt kell szolgálnia a fosszilis kiváltását. Ez lehet az a megközelítés, amivel például fel tudnánk oldani azt a dilemmát, hogy mi lesz 2035 után, amikor lehet, hogy lesz egy új atomerőművünk, de a régitől el kell búcsúzni.

Engedjék meg, hogy e bevezetés után rátérjek néhány részletre. A stratégia végül is három forgatókönyvet állít fel, de ebből igazából csak egyet mutat be részletesen, és bár nem mondja ki, hogy a 2. pontot kell megvalósítani, de a valóságban ezt sugallja realitásként.

Az első az ölbe tett kéz forgatókönyve, ami ebben a megváltozott világban szóba sem jöhet, hiszen ha ezt választaná Magyarország, akkor nemcsak hogy nem felelne meg a klímaváltozás által támasztott követelményeknek, a nemzetközi elvárásoknak, hanem ráadásul Magyarországot egy teljesen versenyképtelen világba sodorná, hiszen lássuk be, hogy a jövőben csak egy energiahatékony társadalom és gazdaság lehet versenyképes.

A második, amire az anyag koncentrál, és amit egy kicsit bírálni fogok, a közös erőfeszítés programja. Ennek vannak olyan defektusai, amiket itt el fogok mondani.

Ami hozzám személy szerint leginkább közel áll, az a 3-as, a zöld forgatókönyv, ami viszont nem kerül kellő részletességgel kifejtésre, illetőleg olyan elemei hiányoznak, amelyek miatt a szaktárca sem volt abban a helyzetben, hogy ezt kellőképpen ki tudja dolgozni, hiszen Magyarországnak nincs kidolgozott fenntarthatósági stratégiája, ami a jövőbeni fogyasztási szerkezetet bemutatná, nincs kidolgozott, elfogadott közlekedésfejlesztési stratégiája, ami a közlekedésre vonatkozó részt elfogadható módon bemutathatóvá tette volna, és nincs meg a hulladékgazdálkodási stratégia sem. Szilágyi László LMP-s képviselőtársam hosszasan vitatta az égetőművek szükségességét hulladékgazdálkodási szempontból. Ez jogos is abból a szempontból, hogy ezt a programot ebben a tekintetben leginkább az elfogadott hulladékgazdálkodási stratégia tudta volna befolyásolni, s tudta volna megmutatni ebben a tekintetben a helyes irányt, de ha nincs, akkor a minisztériumnak ebben is nyilván valamit le kellett írnia. Ezért úgy látjuk, nagyon fontos lett volna, ha a kormányzati előkészítés során azok a tárcák is fölzárkóztak volna ehhez a feladathoz, amit egyébként államtitkár úr államtitkársága sikerrel megtett, és akkor a Jobbik sem lenne abban a helyzetben, hogy ilyen mértékben kritizálni lenne kénytelen, hiszen itt nem ennek a tárcának a munkájával van gond, hanem elsősorban azzal az időbeliséggel, ami ezt körülveszi, és azzal a környezettel, ami nem szállította hozzá egyes szakterületekről a megfelelő és releváns információkat.

Nos, akkor lépjünk tovább! Paks. Röviden szóltam már a régi paksi blokkok 2032 és 2037 közötti leállásáról. Itt van egy nagyon súlyos gyenge pontja ennek az anyagnak, ami gyakorlatilag azt mutatja, hogy nincs még reális megfogalmazott elképzelésünk arra, hogy a régi Paks leállítását követő években hogyan lehetne a szén-dioxid-kibocsátást ismét termelő fosszilis energiahordozók újólagos bevonását a magyar energetikai rendszerbe elkerülni, kiváltani. Itt ötletként felmerül a szén-dioxid-leválasztásos és -tárolásos technológiák alkalmazása. Egyértelműen szeretném kijelenteni, hogy a tárolásos megoldásokat ellenezzük, mert ezek nem jövőbemutató, hanem megint a következő nemzedékekre terhet rakó megoldási elképzelések. Ami pedig a leválasztást illeti, ott egyetértünk a tárcával abban a vonatkozásban, hogy itt komoly vegyipari szükségletekről lehet szó, amelyek kiszolgálása ilyen módon lehetséges. Ha ez a technológia kidolgozásra kerül, akkor Magyarországnak igenis érdemes ebbe az irányba elmenni.

A következő pont, amiről szólni szeretnék, a biomassza-felhasználás. Úgy látjuk, hogy itt sajnos nem kellően kidolgozott az anyag abban a tekintetben, hogy melyek a biomasszának azok a részei, amiket az élelmiszerellátás, a természeti környezet, illetőleg más gazdasági szektorok veszélyeztetése nélkül be tudunk vonni ebbe a körbe.

(14.30)

Ebbe bizony beleértem egyébként az olyan energiafű- vagy olyan mezőgazdasági jellegű termelést is, ami elvileg nem von el alapanyagot az élelmiszer-gazdaságtól vagy más iparágaktól, hiszen ezeknek a területigénye minden esetben olyan magas, ami hogyha a magyar lakosság ellátását ugyan nem is veszélyezteti, mert hála istennek, hazánk legalább termőföldben gazdagnak tekinthető a Föld számos más országához képest, viszont a földért folytatott versenyben vesztesek lehetünk, hogyha egy olyan ágazatba fektetjük ezeket a területeket, amelyek esetleg egy túlnépesedett világban pont az exportalapjainkat vonják ki, éppen azért, hogy az energetikai ellátást itthon biztosítani tudjuk.

A következő, amiről szeretnék szólni, hogy egyetértve az elhangzottakkal, miszerint a hulladék nem feltétlenül tekinthető megújuló erőforrásnak, hiszen ebben meghatározó az esetleg reciklálásra alkalmatlan műanyag hulladék, ami igazából egy újrafelhasználást jelent, egy második felhasználást jelent, de nem megújuló anyagok energetikai hasznosítását jelenti, szeretném kiegészíteni még azzal, hogy a hulladékgazdálkodási stratégia fog hatni arra is, hogy egyáltalán ezen a területen nemcsak milyen hányadban képződik más módon nem hasznosítható hulladék, hanem éppen ez a stratégia fogja meghatározni azt is, hogy Magyarország képes lesz-e a következő évtizedekben a keletkező hulladék mennyiségét csökkenteni. Márpedig hogyha itt a bemeneti oldalon sikerülne érdemi változást elérni, és a természeti környezetünket elborító hulladékmennyiség eddigi, végül is töretlen fejlődése megtörne, akkor ez az erőforrás korlátozottan jöhet csak szóba.

A következő pont, amiről szólni szeretnék, a közlekedés témaköre. Az anyag a korábban elmondottak szerint szűkszavú ezt a területet érintve. Viszont kifejezetten bírálóan kívánok szólni arról, hogy a második verzió szerinti elképzelés azt tartalmazza, hogy még 2030-ban is 71 százalékos lesz a közlekedés fosszilis alapú energiabevitel-függősége, és mindössze 14 százalékos elektromos és hidrogénalapú, illetőleg részemről nézve aggasztóan magas, 15 százalékos agroüzemanyag-tartalmú változást képzel el az anyag ebben a tekintetben. A Jobbiknak az az álláspontja, hogy ezt az agroüzemanyag-felhasználást ilyen mértékben át kellene gondolni, és igenis meg kellene alapozni egy olyan stratégiával, ami pontosan mutatja a földfelhasználást, pontosan mutatja a hazai, illetőleg exportélelmiszer-termelési szükségleteknek a területigényét, és ehhez képest lehetne csak ezzel számolni.

Ami pedig az aggasztóan csekély elektromos és hidrogénalapút illeti, úgy gondoljuk, hogy ebben igen jelentős lehetőségek rejlenek, adott esetben a közlekedési ágazat és ebben különös tekintettel a városi közúti, illetve a távolsági vasúti közlekedésnek a teljes elektromos üzemmódra való átállítása nem tűr halasztást. Adott esetben, ha lesz olyan lehetősége Magyarországnak, hogy a 2030-as évek elejére az elektromosáram-termelés meghaladja az itt tervezett belső fogyasztási igényt, akkor igenis ezt az áramot eleve a hazai közlekedés átállítására kellene fordítani és nem exportalap teremtésére a mi véleményünk szerint.

Befejezésül szeretnék szólni arról, hogy tévedésnek látjuk az anyagban azt, hogy az olajproblémát csak a kitermelhető mennyiség, illetve az olajcsúcs tekintetében szemléli, és ehhez képest irányozza elő a jövőbeni, mondjuk úgy, hogy rendelkezésre álló mennyiségcsökkenést, illetve politikai bizonytalansághoz köti. Az álláspontunk szerint itt nagyon komoly veszélye fenyeget annak, hogy a kereslet-kínálat egymástól való elszakadásának Magyarország vesztese lehet, és olyan árnövekedések következhetnek be akár hirtelen módon is, amelyek miatt Magyarország nem lesz képes megfelelő ellátást biztosítani ezen a téren.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 58 2011.09.26. 3:15  57-63

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon évtizedes távlatban súlyos problémát jelent a lakásmaffia tevékenysége, és a devizaadósság-válság révén rengeteg jelzáloggal terhelt ingatlan árverezése miatt újabb súlyos visszaélésekre nyílik alkalom. Nincs törvényi szabályozás arra, hogy a jelzáloggal terhelt ingatlanokat végrehajtás esetén ne lehessen a piaci ár töredékéért eladni, így a moratórium alól felszabaduló ingatlanokra máris szemet vetettek az üzérek. A lakáspiacon túlkínálat van, a vevő kevés, így nem sok ügyeskedés kell ahhoz, hogy a bajba jutott adós ingatlanát, sok esetben utolsó vagyontárgyát tisztességtelen módon elkótyavetyéljék. A mélyen áron alul megszerzett ingatlant aztán az új tulajdonos, aki gyakran az egyetlen érdemi érdeklődő az árveréseken, ráér a piaci körülményeknek megfelelően meghirdetni és tetemes haszonnal továbbadni.

A bankok - ugyanúgy, mint a behajtó cégek - szemrebbenés nélkül adják el bárkinek az adós aktuálisan 30-40 millió forintra értékelt ingatlanát a piaci ár harmadáért vagy még kevesebbért, hogy azután pofátlanul követeljék meg az adósság ilyen módon elkerülhetetlenül fennmaradó további tetemes részét is. Gyakran tisztességtelenül megfogalmazott szerződésekben mindössze egy fél mondat utal arra, hogy a bank a jelzálogon túl további követelést is fenntart, de ennek részleteibe az adóst az évek során egészen az ingatlan mélyen áron aluli értékesítéséig elfelejtik beavatni.

(14.50)

A bankoknak nem érdeke, hogy várjanak egy pénzesebb vevőre, hiszen arra számítanak, hogy a szerződés alapján még évtizedekig, az adós haláláig is folyhat nekik a törlesztés. Ez a szabályozatlanság olyan súlyos érdeksérelmet okoz, hogy szerintem az alaptörvényben biztosított emberi jogokkal is szembemegy.

Tarthatatlan állapotra és nagy társadalmi feszültségre utal, hogy a civil, érdeksérelmet szenvedett emberek sorstársaikkal összefogva, fizikai jelenlétükkel igyekeznek az árveréseken a gátlástalan üzletek lehetőségét megakadályozni, és csupán a bíróság esetleges jóakaratán és néha egy ügyvéd ügyességén múlik, hogy késleltetni tudják-e az ingatlanmaffia bűncselekménygyanús magatartását.

Kérdezem ezért államtitkár urat, tervezi-e a kormány a törvényi szabályozás módosítását, azaz hogy a jelzálog alatt álló ingatlant csak a sértett fél beleegyezésével kiválasztott, bejegyzett, szakmai gyakorlattal rendelkező, független értékbecslő által megszabott piaci ár bizonyos százalékán lehessen árverezés útján értékesíteni. Ez az arány nyilván józan mérlegelés kérdése, de álláspontom szerint legalább az ingatlan azonnali értékesítésre megadott aktuális piaci értékének legfeljebb 70-75 százaléka lehetne.

Ez a törvénymódosítás az üzérkedés veszélyének elhárításán túl védelmet kínálna arra a problémára is, hogy sok esetben az árverezett ingatlan ellenértéke nem nyújt elegendő fedezetet az adósságra. (Az elnök a csengő kocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.) Így lényegesen csökkenhetne azon adósok száma, akik még az árverezés után is tartoznának.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 62 2011.09.26. 1:13  57-63

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen, államtitkár úr, a részletekbe menő magyarázatot. Az elmondásából is kiderül, hogy végül is végső soron a bank tulajdonába jutott, és ezt követően árverezésre kerülő ingatlannál a becsértéktől függetlenül a bank és a vevő megállapodása lejjebb is viheti az árat ennél a 70 százaléknál. Ilyen értelemben itt egy olyan jogi szabályozási hézag van, ami szerintem korrekcióra szorul.

Továbbá felhívom a figyelmet arra, hogy azért nem mindent tesz meg a kormány azért, hogy ez a helyzet megváltozzon, hiszen éppen a mai napon szavazták le a Jobbik indítványát 11:12 arányban a gazdasági bizottságban, abban a vonatkozásban, ami megtiltaná azt, hogy a jelzálogon túl ne lehessen az adósoktól további követeléseket a bankoknak követelni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.) Ehhez persze éppen Pősze Lajos, független fideszes képviselő szavazata volt szükséges, ezért nem tudom elfogadni a válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 198-200 2011.09.27. 16:09  185-207

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Jobbik álláspontját szeretném ismertetni önöknek a törvényjavaslattal kapcsolatban. Hadd kezdjem azzal, hogy valóban érdekes fejlődésen ment át ennek a javaslatnak a kormányzati fogadása, ugyanis az LMP képviselőcsoportja által előterjesztett javaslatban egy féléves moratórium szerepel. Ha annak idején, január-februárban ez a javaslat bekerülhetett volna, akkor már éppen a moratórium végén járnánk, éppen véget is érne október 1-jén, de nem így történt. Mindenesetre örvendetes az, hogy legalább mostanra idekerült.

Mennyire lennénk előbbre azzal, ha már korábban bekerült volna? Nyilván előrébb lennénk azzal, hogy időközben lefolytak volna azok az egyeztetések, konzultációk, amelyek az itt felvetett területek újraszabályozását lehetővé tették volna, és talán már most arról lehetne tárgyalni. Nyilvánvalóan ez a fél esztendő nem segített volna azon a torz kereskedelmi szerkezeten, ami már az elmúlt 20 évben Magyarországon kialakult.

Ezzel együtt úgy érzem, azok a kritikák, amelyek még a tavasszal megfogalmazódtak, miszerint ez az egész javaslat egy eső után köpönyeg, ezért nem is érdemes általános vitára engedni, ez nem volt igaz, hiszen ahhoz, hogy egy ország el tudjon indulni egy új úton a kiskereskedelmi szerkezetek kialakításában, gyökeres váltásra van szükség. Ez a moratórium pont ezt a váltás-előkészítést tenné lehetővé, amennyiben az Országgyűlés ezt elfogadná. Nyilvánvalóan körültekintően kell eljárni abban a tekintetben, hogy milyen területeket kívánunk újraszabályozni, és adott esetben itt a javaslatban felsorolt eszközrendszer még akár változhat és bővülhet is, viszont ezt akkor végre is kell hajtani. Ahhoz, hogy ez végrehajtható legyen, ahhoz, hogy a megfelelő egyeztetések, a megfelelő jogszabályi szint megtalálása végbemenjen, ahhoz, hogy a jogalkotási törvényt ne kerüljük meg, ahhoz lehet, hogy nem is féléves, hanem ennél hosszabb moratóriumra lenne szükség. Szerintem ezt is érdemes ebben a vitában megfontolni.

Miért kell ez a törvényjavaslat? Magyarországon ez a torz kereskedelmi szerkezet nem pusztán spontaneitásból jött létre, hanem ennek volt egy olyan ösztönző feltételrendszere, ami ebbe az irányba vitte a magyarországi kiskereskedelmi hálózatot. Gondoljunk csak azokra az előnyökre, amelyeket ezek az áruházak az olcsó külterületi telkek belterületbe vonásával létrehozhattak, tehát gyakorlatilag jóval olcsóbb kereskedelmi ellátóegységek jöhettek létre koncentrált formában, mint az belterületen bárhol is, bármikor is lehetséges volna. Értékes mezőgazdasági területeket vesztettünk, olyan területek kerültek beépítésre, amelyek Magyarország gazdasági fejlődését, jövőjét korábbi állapotukban minden bizonnyal jobban szolgálták. A torz adózási szerkezet is ösztönözte ezt a folyamatot, hiszen a forráshiányos önkormányzatok egymás elől játszották ki a lehetőséget, és versenyeztek azért, hogy hová települjenek ilyen egységek, annak érdekében, hogy ők legyenek a haszonélvezői annak az iparűzési adónak, ami ebből befolyik, ezáltal gyakorlatilag közvetett módon ugyanettől az adótól megfosztották a hatásterületen lévő azon társaikat, ahol pedig a kisebb kereskedelmi egységek ellehetetlenültek.

Meg kell tehát fordítani a fejlődés irányát és az ösztönzés irányát, ezért nemcsak a létesítést, bővítést, hanem gyakorlatilag a jövőben minden építésiengedély-köteles eljárást az új szabályrendszer alapján kellene majd végrehajtani. Ez szolgálná a piaci semlegesség elvét is, hiszen hogyha van egy kialakult túlkínálat ezen a piacon, ahol új versenytárs gyakorlatilag csak úgy tud megjelenni, hogy az új feltételeknek eleget téve egy jóval drágább, jóval költségesebb, sokkal - hogy is mondjam - beruházás-igényesebb módon tud megtelepülni, akkor lehetséges, hogy egy pusztán az új létesítésre vonatkozó szabályozás gyakorlatilag a verseny kizárásához vezet, ahelyett, hogy a meglévő egységek hátrányos hatásait is csökkenteni tudjuk.

(18.10)

Tehát ha van egy új szabályrendszer, akkor annak bizony minden építésiengedély-köteles eljárásra vonatkoznia kell.

Mire gondolunk a meglévők esetében? Ez nem feltétlenül csak bővítést, de átalakítást is jelenthet. Hiszen, ha mondjuk, teszem azt, a Keselyű jelű áruház tönkremegy, és egységeit átveszi, mondjuk, a Tacskó emblémájú áruház, akkor ezt az áruházat át kell ahhoz alakítani, hogy megfelelő homlokzattal, megfelelő színvilággal, megfelelő portálokkal álljon a vásárlók rendelkezésére. Egy ilyen, a piaci versenyből, piaci helyzetből következő üzleti élethelyzet rögtön lehetőséget kell adjon arra, hogy Magyarország a nemzeti érdekeit érvényesítse, azaz a Keselyű helyett betelepülő Tacskó kénytelen legyen az új eljárásrend szerint az összes olyan körülményt és feltételt teljesíteni, amit az új nemzeti szabályrendszer tartalmaz.

A javaslat, különösen annak 4. §-a meghatározza azokat a szempontokat, amit javasol az előterjesztő az Országgyűlésnek, illetve a kormányzatnak újraszabályozásra. A Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint ezt a szempontrendszert adott esetben változtatni, bővíteni is szükséges lehet. Nagyon fontos lenne, hogy az átalakítás útiránya semmiképpen se vesse fel a piackorlátozásnak bármely esélyét, lehetőségét is, hanem ehelyett olyan területekre koncentráljon, ami a kereskedelmi ellátás haszna és a kereskedelmi ellátás célja Magyarországon.

Magyarán szólva: nem a piaci versenyt akarjuk kizárni, hanem olyan irányú szabályozási fejlődést valósítsunk meg, ami a hatásterületen élő lakosság jobb ellátását biztosítja a jövőben. Akkor, ha ebben az irányban változtatjuk a szabályozást, és minden egyes engedélyezési eljárásban azt vizsgáljuk meg, hogy milyen ott a kereskedelmi hálózat területi lefedettsége, milyen az egy főre eső kereskedelmi négyzetméter, ennek milyen a területi elhelyezkedése, milyen a megközelíthetősége, azaz ehhez egy minőségi szempontrendszert rendelünk, akkor abban a pillanatban nem vetődhet föl az a vád, hogy Magyarország a szabad kereskedelmet és a kiskereskedelemben meglévő piaci versenyt korlátozni kívánja, hanem ehelyett egyértelmű, hogy a magyar lakosság jó ellátása és ennek az ellátásnak a szempontrendszere az engedélyezés tárgya.

Nagyon fontosnak tartja a Jobbik Magyarországért Mozgalom azt is, hogy a meglévő egységek - hogy is mondjam - externális versenyelőnyeit is figyelembe vegye Magyarország. Magyarán szólva: azok az egységek, amelyek kihasználták a koncentrációban és a területfelhasználásban lévő olcsóságot, és ezáltal komoly externális költségeket okoztak Magyarországnak - legyen az például a forgalomgenerálás területén, a területfelhasználás területén, a zöldfelületek, mezőgazdasági termelésre alkalmas területek eltüntetése területén -, és ennek előnyeit élvezik, hiszen ezeken a helyeken gyakorlatilag a lakosság van rákényszerítve arra, hogy egyéni autóhasználattal maga menjen el és szerezze be az élelmiszer-szükségletét nagy távolságról, vagy elszenvedője annak a kibocsátásnak, zajhatásnak, amit az ott generált forgalom okoz, hogy ezt a különbséget, ami a helyi kiskereskedelem és az ilyen koncentrált kiskereskedelem között megvan, és ami ennek helyzeti előnyét hozza, Magyarország akár adóztatással is, külön adóztatással is figyelembe vegye. Hiszen ezeknek az egységeknek az általuk okozott károkhoz, externális költségekhez hozzá kell járulni.

Nagyon fontosnak tartjuk azt is, ami a javaslatban megjelenik, hogy azok a silány kivitelezési, energetikai és környezeti feltételek, amik ennél a kereskedelemkoncentrációnál létrejöttek, a jövőben valamilyen módon ellensúlyozásra kerüljenek, azaz az átalakítások engedélyezésénél nagyon fontos az energetikai jellemzők feljavítása, figyelembevétele. Nagyon fontos az alternatív közlekedési módok előírása és ennek biztosítása, és itt nemcsak feltétlenül az odalátogatók egy-két százalékát szállítani képes ingyenes autóbuszjárat biztosítására gondolunk, hanem mindenütt, ahol a hatásterület nagysága ezt megköveteli, ott bizony utólagosan megfelelő, adott esetben kötöttpályás közlekedési kapcsolat kiépítését kell megkövetelni. A közösségi közlekedés folyamatos üzemeltetésében való anyagi részvételt kell megkövetelni, valamint a hiányzó gyalogjárdák vagy kerékpárutak kiépítésére is gondolni kell.

Az áruházak egy jelentékeny része, különösen itt a külterületeken tipikus autósáruháznak épült, amely az esélyegyenlőséget a lehető legnagyobb mértékben sérti, hiszen az életkor okán vagy szociális helyzetből fakadóan vagy alternatív életszemléletből következően gépkocsival nem rendelkezők gyakorlatilag kiszorulnak az adott területen a kereskedelmi ellátásból, hiszen meg sem tudják közelíteni ezt az egységet. Ez is az engedélyezési hibák sorozatának az eredménye.

Úgy gondoljuk, hogy az a silány megjelenés és az a költségtakarékosság, ami ezen egységek helyzeti előnyét hozza, az a környezetük alakításában is megjelenik. Éppen a napokban volt szerencsém megszemlélni egy ilyen külterületi bevásárlóközpont területét, ahol nagyon szép példáját láttam a tökéletes rombolásnak és puritanizmusnak. Gyakorlatilag az egész be nem épített terület egy degradált, építési törmelékre, mondjuk, tíz centiméter silány minőségű talajtakarással létesített gyep, miáltal az óriási bevásárlóközpont egy nagyon súlyos környezeti veszélyeztetést is jelent a környezetére nézve. Egyrészt ez egy ökológiai sivatag, másrészt pedig megváltoztatja még a környék mikroklímáját is, azaz azok az emberek, akik ennek környezetében élnek, emiatt hőmérséklet-növekedést kell elszenvedjenek az itt meglévő fény- vagy zajhatásokon túlmenően, és ilyen szempontból ez káros Magyarország környezetére.

Igenis, adott... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tizenöt percem volt? Bocsánat.

ELNÖK: Képviselő úr, ha gondolja, egy perccel meghosszabbíthatom.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Igen, köszön szépen, akkor élek a lehetőséggel. Igazából, azt hiszem, elég részletesen elmondtam a Jobbik Magyarországért Mozgalom álláspontját ebben. Támogattuk az általános vitára való alkalmasságát, módosító indítványainkkal szeretnénk a javaslat lehetőségeit kiterjeszteni, és szeretnénk, ha ezáltal az adott szakterület újraszabályozása oly módon történne meg, hogy ez a helyi kereskedelmet, a lakosság jobb ellátását és egy új kereskedelmi struktúra kialakítását fokozatosan eredményezné.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(18.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 106-108 2011.10.04. 3:21  105-113

BÖDECS BARNA (Jobbik): Máris elkészülök, elnök úr. (Felcsatolja a mikrofont.) Elnézést, csak egy kicsit rövidebb volt az előttem felszólaló, mint én számítottam.

ELNÖK: Megvárjuk képviselő urat, és le is nullázzuk mindjárt az órát. Kérem, hogy állítsuk vissza az órát. Öné a szó.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azokat a pozitív méltatásokat, amiket a javaslattal kapcsolatban, illetve annak általános megfogalmazásával kapcsolatban elmondani szándékoztunk, azt az általános vita megkezdésekor el is mondtuk, és be is adtuk a módosító indítványainkat, amelyekkel egy kicsit keményebbé és radikálisabbá szerettük volna tenni ezt a javaslatot. Utána a pártunk jogi szakértői figyelmeztettek bennünket, hogy itt sajnálatos módon egy nagyon súlyos, aggályos dolog van ebben a javaslatban, mégpedig a 4. § (2) bekezdésével igen nagy baj van, ugyanis nem törvényi előírásokat tartalmaz, hanem egy felhívást a kormány felé. A hatályos jogalkotás szerint a törvény törvényi kötelmeket szabhat meg és nem felhívásokat fogalmazhat meg más törvények tartalmának jövőbeni alakítására vonatkozóan, ez nem országgyűlési határozattervezet ugyanis, hanem egy törvénytervezet. Ennek következtében kénytelenek voltunk a módosító indítványaink nagy részét, amelyek kifejezetten erre a részre vonatkoztak, visszavonni, és egy olyan értelmű módosító indítványt benyújtani, amely ezt a - hogy is mondjam - jogalkotásban nem éppen normakövető és alkalmazhatatlan megoldást törli ebből a javaslatból.

A törléssel egyébként az a súlyos probléma áll elő, hogy ebben a pillanatban maga a jogszabály jelentős mértékben értelmét veszti, hiszen pont azok a szempontok kerülnek ki belőle, ami miatt ezt a jogszabályt a Jobbik támogatta volna. Ráadásul egy olyan probléma is felmerül, hogy az ebben foglalt, egyébként már szintén módosítandó, korábban dátumozott és ezáltal elavult, sőt részben eredetileg is hibásan bekerült dátumok, amelyek ennek a moratóriumnak az ideiglenes jellegét eredményeznék, azok pont itt kerültek megfogalmazásra, amelynek következtében a jogszabály megmaradó része egy általános tilalmat vezet be, amit mindenképpen orvosolni kell, hiszen ideiglenes megoldásról lett volna szó. Ezért a Jobbik ezt a törvényjavaslatot ebben a formában támogatni a továbbiakban nem tudja.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 130 2011.10.04. 10:44  113-155

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem megismételve az Egyed Zsolt képviselőtársam által jól összefoglalt álláspontunkat, szeretném további gondolatokkal kiegészíteni a Jobbik véleményét erről a javaslatról, amelynek általános vitáját a bizottságunkban is támogattuk. Úgy gondoljuk, erősíteni kell ezt a jogszabályt. Egy igazi törvény igenis kötelező kötelezettségeket és jogokat állapítson meg, ne ajánlásokat fogalmazzon meg.

(16.40)

Ezért nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ez egy folyamat része legyen, és az az ebösszeírás és az az ebrendészeti hozzájárulás, ami ebben a javaslatban megjelenik, az kötelező legyen. Erre vonatkozólag a háromévenkénti ajánlásunkat megfogalmaztuk. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ez az ebösszeírás az ország minden pontján megtörténjen, és az ebből származó adatok nyilvántartásba kerüljenek.

Miért fontos ez? Egyrészt azért, mert hogyha ez egy önkéntes alapon történik, és azokon a helyeken történik meg, ahol például a túlszaporodott ebállomány az önkormányzat számára problémát jelent, akkor adott esetben megindul az ebek vándorlása. Megindul az ebek vándorlása, hiszen az egyik településről a másikra nem túl hosszú út vezet, és lehet, hogy ezt a problémát egyik pillanatról a másikra a nyakába szakadva a szomszédos önkormányzat fogja érzékelni.

Azért is fontos, mert nincs pontos számunk az ebekről, ahogy itt több felszólalásban is elhangzott, egy erősen túlszaporodott állománnyal és egy igen nehéz tartási körülmények között lévő állománnyal állunk szemben, amelynek még a pontos számát sem ismerjük. Magyarországnak fontos megismerni ezt a számot, Magyarországnak fontos megismerni a gazdákat, Magyarország számára igen fontos, hogy azoknak legyen kutyájuk, akik a felelős tartás körülményeiről gondoskodni tudnak, és ezáltal azok a túlterhelt ebrendészeti telepek és alapítványi menhelyek, amelyek ma túlzsúfoltan és állathoz méltatlan körülmények között működnek, fokozatosan felszabaduljanak ez alól a nyomás alól.

Ezért kérjük a kormányt egyrészt a módosítóink figyelembevételére, másrészt arra, hogy ezt tényleg folyamatnak tekintse, és amikor ez az első lépés teljesül, és megtörtént az ebösszeírás, és megtörtént az ebből származó adatok nyilvántartásba vétele, akkor a nyilvántartásba vett ebek esetében és minden megszületendő, 4 hónaposnál idősebb eb esetében történjen meg az elektronikus azonosító behelyezése. Ettől kezdve, úgy érezzük, ez a probléma kezelhetővé válik, egészen eddig nem.

A következő a differenciált és ivartalanításra ösztönző ebadó bevezetése. Az a 3500 forintos mérték, amit az előterjesztés tartalmaz, álláspontunk szerint túlságosan szerény a kívánt cél elérésére. Egy kankutya ivartalanítása ma vidéken is körülbelül 12 ezer forintos, tehát 10-15 ezer forint közötti összegbe kerül. Abban az esetben, hogyha beérjük a 3500 forintos ebadóval, az nem jelent kellő ösztönzést a keverék kutyákat tartó gazdák számára ahhoz, hogy az ivartalanításukat saját költségükön elvégeztessék. Ilyen értelemben magának a tehernek a mértéke is elhanyagolható, hiszen havonta két gombóc fagylalt áráról van szó. Ez az éves összeg nem elegendő ahhoz, hogy a gazda érezze annak a súlyát, hogy a keverék kutya szaporulatát megakadályozza, és ez így nem ösztönző. Ráadásul a 3500 forintos éves összeg rendkívül szerény ahhoz is, hogy a behajtásának költségei és az ezzel kapcsolatos adminisztrációs terhek ne vezessék ezt az ebrendészeti hozzájárulást a kisadók szokásos problémája irányába, amely szerint a nyilvántartásuk, behajtásuk költségei rendkívül magasak a realizált bevételhez képest. Ilyen értelemben a Jobbik egy jelentősebb mértéket támogat.

Legyen ám ez a hozzájárulás differenciált, azaz csak a felső határát szabjuk meg, és az önkormányzatoknak legyen lehetőségük arra, hogy például a lakóterület jellege, az állattartó személye alapján ehhez képest kedvezményeket adjon. Nem biztos, hogy ugyanazt a mértékű ebrendészeti hozzájárulást kell beszedni, mondjuk, egy tanyás lakóterületen, ahol az eb tartása biztonsági okokból elengedhetetlen, meg egy társasházas lakótelepen, ahol a kutyákat a társasházban tartják, és az ezzel kapcsolatos járulékos, a közösségre nehezedő költségek például az utca szennyezése folytán jóval magasabbak.

Fontosnak tartjuk azt, hogy a mentességek megfelelően szabályozottak legyenek. Itt több elhangzott e tekintetben, én egyet említenék: a terelőkutyákat, akik szintén munkakutyák, és adott esetben olyan munkát végző keverék kutyák, amelyek nagyon fontosak a magyar mezőgazdaság szempontjából, őket is mentesíteni kell alóla.

Szeretnék pár szót szólni az állatsorsolásos kérdésről. A Jobbiknak ebben a tekintetben az az álláspontja, hogy generálisan egyetértünk a tiltó szabályozással. Nem szabad az állatokkal játszani, ugyanakkor azokat az eseteket, amik gyakorlatilag a nemzeti hagyományok körébe tartoznak és kizárólag haszonállatokra, azaz megehető haszonállatokra vonatkoznak - így az újévi malac, a húsvéti bárány vagy a Márton-napi liba esetében -, bizonyos szigorú feltételek mellett talán nyitva kellene hagyni ezt a lehetőséget. Úgy gondoljuk, hogy ehhez viszont már magát a sorsolást rendező vagy a tombolát rendező kötelmeinek meghatározása szükséges, amely szerint abban az esetben, ha a nyertes nem fogadja el az állatot, vagy nem tud gondoskodni annak tartási körülményeiről, esetleg nem kívánja a libát önkezével levágni, akkor az adott állatot felajánló vagy értékesítő visszafogadja ezt az állatot, és erre írásos szerződést kelljen kötni. Azaz az általános tilalom mellett egy olyan kivételre szeretnénk javaslatot tenni, ami ezeket a közösségi eseményeket lehetővé teszi megfelelő garanciák mellett, amelyek az állat épségét, egészségét és további életét vagy esetleg megfelelő körülmények között történő halálát biztosítják.

A veszélyes kutyák tartásához egyetlenegy megjegyzést tennék még. Az állatvédelmi hatósági eljárás és a kutya veszélyessé minősítése nyilván külső jelzésre, bejelentésre tud indulni. Az olyan személyek, akik egy ilyen veszélyessé vált eb általi - mondjuk úgy - veszély okozását kénytelenek elviselni, adott esetben megfélemlített helyzetben vannak pont attól a gazdától, aki ezt az ebet nem megfelelő tartási körülmények vagy nem megfelelő magatartás tanúsításával adott esetben veszélyessé tette, ezért nem biztos, hogy félelmükben közvetlenül mernek a hatósághoz fordulni. Ezért úgy gondoljuk, hogy a települési önkormányzat jegyzőjének szabnánk egy külön lehetőséget, hogy saját hatáskörben, akár szóbeli bejelentés alapján is eljárva, közvetetten megtegye a szükséges intézkedést, ilyen értelemben mentesítve azokat a személyeket az esetleges veszélyeztetés alól, akik ezt személyes helyzetük folytán nem merik megtenni.

Én úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat ebben a formájában kiindulási alapnak jó, fontos javaslat, a Jobbik nyilván majd a részletes vitában meglátja, hogy azt az irányt a tisztelt kormánypártok el tudják-e fogadni, amit mi itt megfogalmaztunk, milyen fogadtatásra lelnek módosítóink, és ez alapján reményeink szerint a végszavazásnál is támogatni tudjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 200 2011.10.10. 4:27  195-203

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy 20 éves egyezményről és egy 20 éves részvényesi jogviszonyról beszélünk. Ez az egyezmény és kihirdetése 1991 óta várat magára. Ezen és minden más hasonló nemzetközi egyezmény aláírása természetszerűleg kormányzati jog, ugyanakkor az Országgyűlést rendre csak egyfajta egyetértési jog jogán kérdezik meg, és ezt is rendkívül idejétmúltan.

Az egyezmény a Közösség keretein belül bizonyítható előnyei ellenére is szuverenitásunk ismételt és egészségtelen korlátozását jelenti. Az Eurofima a finanszírozás jellege szerint egyfajta svájci adómentességgel rendelkező lízingcég, amely tulajdonjog-fenntartással finanszírozza a vasúti gördülőállományt, így a teljesen ki nem fizetett eszközök a nemzetközi társaság tulajdonában maradnak. A finanszírozás ugyan kedvezőbb, mint a szabadpiaci lízingek esetében, de ugyanúgy az eladósodásunkat szolgálja kormánygarancia mellett, mint bármely más ilyen konstrukció.

A Jobbik szerint, mivel a profitábilis áruszállítás úgysem tartozik már a nemzeti vasúttársasághoz, a finanszírozást a közpénzekből fenntartott MÁV-Start járműpark és az azt kiszolgáló MÁV-Trakció járműpark esetében teljesen új alapokra kellene helyezni, azaz nem a vasúttársaság folyamatos eladósításán vagy az adósság átvállalásán, azaz az adófizetők kifosztásán kellene alapulnia a finanszírozásnak. A közösségi közlekedés finanszírozását világos, átlátható alapokra helyezve, a stratégiai céloknak megfelelően, a tulajdonosnak tulajdonosi hozzájárulással, például tőkeemelés útján, és nem nemzetközi pénzpiaci, hanem lokális erőforrások bevonásával kellene finanszíroznia.

A 7. cikk b) pontja az egyezményben a részes állam adó- és vámkivetését korlátozza, ami adott esetben előnytelen lehet Magyarország számára.

Pozitívumként értékeljük, hogy az a nemzetközi egyezmény legalább egyszerűen szabályozza a kilépés lehetőségét abban az esetben, ha feltételei bármilyen szempontból előnytelenek lennének Magyarország számára, ami nem szokásos a ránk nézve hátrányos nemzetközi szerződések sorában. Az egyezmény ránk nézve a ratifikáció letétbe helyezésével hatályosul, azaz döntésének érdemi kihatása van, ugyanakkor tényként kell kezelni, hogy az elmúlt 20 évben a MÁV Zrt. tagja volt ennek a részvénytársaságnak, és 20 éve rendszeresen kötnek ilyen szerződéseket. Ezen szerződések is részei annak a folyamatnak, amelyik most ismét a MÁV olyan szintű eladósodásához vezetett, ami miatt adósságátvállalásra volna szükség a magyar állam részéről. Itt egy 300 milliárdos tételről beszélünk, és ez az idén elmarad költségvetési források hiányában. Ez is bizonyítja azt, hogy ezek a konstrukciók rendre a közfinanszírozású közlekedési társaságok eladósodásához vezetnek, ilyen értelemben nem a köz javát szolgálják.

Éppen mai hír az, hogy Bulgária 50 darab villamos Desiro motorvonatát veszítheti el a törlesztőrészletek megkésett fizetése miatt, ha a finanszírozó német KfW Bank a szerződést emiatt felmondja. Az eurofimás hitelek esetében is Magyarországnak van ilyen kockázata, hiszen ezek a hitelek is tulajdonjog-fenntartás mellett kerülnek folyósításra.

A fentiek alapján a Jobbik Magyarországért Mozgalom, elismerve az egyezményből idáig fakadó előnyöket is, a szavazásnál tartózkodni fog.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 304 2011.10.10. 5:52  289-355

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretném először is a Jobbik képviselőcsoportja örömét kifejezni abban a tekintetben, hogy e törvényjavaslat tárgyában tényleg komoly szakmai vitát tudott folytatni, mind a Házban, mind a bizottságokban komoly szakmai, érdemi munka folyt, illetőleg a kormányzat felelős képviselői konstruktívan viszonyultak azokhoz a módosító indítványokhoz, amelyeket az egyes képviselőcsoportok benyújtottak. Ily módon úgy látjuk, hogy eredményesen sikerült ezt a törvényjavaslatot még a kiindulási ponthoz képest is feljavítani annak érdekében, hogy a felelős állattartást szolgálja, és a felelős állattartás érdekében tényleges, érdemi kötelezettségeket fogalmazzon meg az állattartókkal szemben. Azaz nemcsak remények, nemcsak lehetőségek foglaltatnak ebbe a törvénybe, hanem várhatólag olyan kötelmek is, amelyek elvezethetnek ahhoz, hogy azok az áldatlan állapotok, amelyek például a kutyatartás terén Magyarországon az elmúlt két évtizedben megnyilvánultak, fokozatosan rendeződjenek, és az állatlétszám is olyan mértékűre csökkenjen, hogy az a magyar társadalom javát szolgálja, egyben az állatok jólétét is szolgálja.

Természetesen azért nem minden módosító indítvány ér célba, ezért engedjék meg, hogy itt az első vitaszakaszban ebből néhányat kiemeljek, és majd a második vitaszakaszban folytassam.

Az első és legfontosabb, amit szeretnék megemlíteni: a 10. ajánlási pontban a veszélyes ebek tartásáról nyújtottunk be egy módosító indítványt, amely úgy szólt, hogy nem tarthat veszélyes ebet az, akit a bíróság személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélt, ha a büntetés kiállásától számított 5 év nem telt el. Ennek kapcsán számos érvet vetett fel a kormányzat képviselője is, illetőleg a bizottsági üléseken elhangoztak ellenérvek ezzel kapcsolatban. Úgy érezzük, hogy ezek az ellenérvek nem kellően megalapozottak, illetőleg ezt a kérdést mindenképpen szabályozni kellene, hiszen a veszélyes ebek vadállatnak minősülnek, lényegében fegyvert jelentenek azoknak a kezében, akik ilyet tarthatnak.

Nyilvánvaló, hogy valamilyen módon azokat az embereket, akik hajlamosak erőszakos bűncselekmények elkövetésére, ilyet el is követtek, ezért őket letöltendő szabadságvesztésre ítélték, ne tarthassanak sem közvetlenül, sem hozzátartozóik útján ilyen ebet, és ne fenyegethessék a körülöttük élőket.

(20.40)

Ezt mindenképpen fontosnak tartjuk, és kérjük a tisztelt Házat, hogy fontolja meg ezzel kapcsolatos döntését.

Nagyon érdekes szemantikai vita bontakozott ki az egyik módosító indítványunkról, amelyik egy magyartalan mondatot javított ki. Ez úgy szól, hogy az állaton minden olyan beavatkozást el kell végezni, amelynek elmulasztása az állat fájdalmát, szenvedését idézi elő, az állatnak sérülést okoz vagy az állat károsításához, és kijavítottuk: károsodásához vezet.

Itt azt az érvet kaptuk a bizottságokban a kormányzat képviselői részéről, hogy maga az alaptörvény a károsítás, az állat károsításának fogalmi körét határozza meg, és hogy ez illeszkedik hozzá. Úgy gondoljuk, hogy az indítványunk nem zárja ki ebben a törvény 3. § 2. pontjában lévő fogalmi meghatározással kapcsolatos alkalmazhatóságot, mert ez a pontosító és a magyar nyelv szabályainak megfelelő megfogalmazás az emberi beavatkozással létrejövő károsítás fogalmi körét a nem akaratlagos eseményekkel bővíti ki, ily módon a károsodás kifejezés a károsítás következtében előálló károsodást is magában foglalja. Volt olyan bizottság, amely ezt az érvelést elfogadta, és bizottsági szinten a kormány nemleges véleménye ellenére is támogatta.

Kérem a tisztelt Házat, hogy ezt fontolják meg, hiszen a fogalomnak ez a meghatározása az adott pont szélesebb körű alkalmazhatóságát teszi lehetővé.

Szeretnék reagálni itt az LMP képviselője részéről elhangzott bírálatokra. Végül is a Jobbik nem a parttalan prémesállat-tenyésztés mellett áll, hanem amellett áll, hogy Magyarországnak olyan szabályozása legyen, olyan állatvédelmi szabályozása legyen, amely Magyarország társadalmi, gazdasági érdekeit nem fenyegeti az állatjóléti rendelkezések betartása mellett. Ilyen értelemben mi az ezzel kapcsolatos módosító indítványokat támogatni tudjuk.

A következő vitaszakaszban folytatom a hozzászólásomat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 314 2011.10.10. 0:54  289-355

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. No, tegyük helyre a dolgokat! Tehát a 9. módosító indítvány, amelyet egyébként a Jobbik is támogatott, kormánypárti módosító indítvány, nem arról szól, hogy a jövő héttől kezdve itt bárki sarki rókát vagy jegesmedvét tarthat, hanem arról szól, hogy nem az Országgyűlés fogja meghatározni azt, hogy Magyarországon egyetlenegy faj tartható, hanem rábízzuk a kormányra, illetve a szakemberekre annak eldöntését, hogy lesz-e a csincsillán kívül valaha is még más faj vagy nem lesz. Jelenleg csak a csincsilla lesz, tehát ezt kéretik megérteni. Nem gondolom, hogy a 15 évvel ezelőtti kisrókás plakátot kellene mutogatni itt ennek kapcsán az Országgyűlésben.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 202 2011.10.25. 2:07  19-215

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én az áfáról szeretnék egy percben szólni. Ez, kérem szépen, a BKV-áfa. Talán emlékeznek a Demszky-korszakból arra, hogy minden évben hogy emelték a menetjegyárakat, és egy idő után a BKV eljutott odáig, hogy az áremelés ellenére csökkentek a bevételei.

Így fognak önök járni ezzel az áfával, ezzel a 27 százalékos áfával, mert egyszerűen nem lesz már ember a piacon, aki ezt megfizesse. Nem csak a határ menti kereskedelem fog nőni, a feketegazdaság is nőni fog, a kereslet is csökkenni fog és az infláció is nőni fog. Ezt mind kiváltja ez az áfa. Hogy lesz versenyképes a magyar piac 27 százalékos áfakulccsal úgy, hogy még az alapvető élelmiszerek egy részét sem hajlandóak kedvezményes kulcsban részesíteni, akkor, amikor nálunk szerencsésebb országokban ugyanez az áfa 5-7 százalék?

Eljutott hozzám egy német számla, ami szerint minőségi csokoládét vásárolt valaki. Kérem szépen, ugyanaz a minőségi csokoládé a német Sparban 210 forint egyenértékes az ottani 7 százalékos áfa mellett, a 290 forint/eurós árfolyamon, ugyanez a magyar Sparban 360 forint. Ki fog itt Magyarországon vásárolni? Tehát ez így tovább nem megy.

A személyi jövedelemadóról pedig engedjék meg, hogy egyet mondjak! Nem az a bajunk vele, hogy önök egy egyszerűbb adórendszert akarnak csinálni, hanem az a bajunk vele, hogy megint a kiskeresetűeké csökken. Az önök által előirányzott minimálbéren, a 92 ezer forinton számítva az idén 70 ezer forint nettó jön ki belőle kerekítve, jövőre 61. Ez a probléma ezzel. És mi lesz 2013-ban, amikor a kompenzáció is megszűnik?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 206 2011.10.25. 1:33  19-215

BÖDECS BARNA (Jobbik): Kedves Képviselőtársaim! A rendelkezésemre álló két percben engedjék meg, hogy egy fontos momentumra még felhívjam a figyelmet. A tavalyi adótörvény elfogadásakor önök nagyon büszkék voltak a családi adózásra, arra, hogy a nagycsaládosok jelentős kedvezményt kapnak. Ez így is van három és több gyermek esetén, de nagyon sokan nem tudnak élni ezzel a kedvezménnyel, egyszerűen azért, mert nincs annyi jövedelmük, nincs annyi személyi jövedelemadójuk, hogy egyáltalán ezt igénybe vehessék.

A másik probléma ezzel a rendszerrel az, hogy Magyarországon ma már nem a harmadik gyermek megszületése a legfőbb hiány és probléma, hanem a második gyerek megszületése hiányzik. Ahol 1,3 gyermek esik egy hölgyre, ott nyilvánvalóan látszik az, hogy a második gyerekek nem születnek meg. Ha a második gyerekek nem születnek meg, akkor őket is kell segíteni és támogatni, és sajnáljuk azt, hogy ebből az adótörvényből ez kimaradt. Mindenképpen fontosnak tartanánk azt, hogy a második gyermek megszületése kiemelt figyelmet kapjon a kormányzat részéről.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 248 2011.10.28. 1:31  1-253

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Rövid időkeretemben engedjenek meg nekem, környezetvédő jobbikos szakpolitikusnak néhány sokkoló számot. A környezetvédelmi és vízügyi igazgatási és hatósági szervek 2012. évi költségvetése 17,4 milliárd forint, szemben a tavalyi 22,9 milliárd forinttal. Ez együttesen értendő az öncélúan kiszervezett, belügyhöz került vízügyi igazgatóságokkal, és ez nominálértékben 5,5 milliárdos elvonást jelent. Adja Isten, hogy ne kelljen emiatt újabb ipari katasztrófákkal vagy hulladékkatasztrófákkal számolnunk. Az idén is 30 százalékos elvonás sújtotta az ágazatot, tudjuk ennek a következményét, nem nőttek úgy a bírságbevételek, hogy ez működtethető legyen.

A másik, amiről szólni szeretnék, a nemzeti civil alapprogram támogatásának folyamatos megkurtítása. A Bajnai-kormánytól önök 7 milliárdos civil költségvetést vettek át, ezt tavaly 3,6 milliárdra kurtították, és az idei költségvetési tervezetben 1,38 milliárd forint szerepel. Nagyon érdekes, hogy a nemzeti civil alapprogram pénzeinek elosztásáért felelős Wekerle Alapkezelő eközben 1,7 milliárdos működési költségvetéssel rendelkezik.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 197 2011.11.04. 4:24  1-202

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Van néhány rossz hírem a kormánypártiaknak.

A fővárosban egy éve önök kormányoznak, egy éve van a BKK, egy éve nem sikerült egyetlen olyan közbeszerzést sem kiírni, amivel normális járműbeszerzést tudnának a BKV-nál végrehajtani. Véletlenül az önök által létrehozott BKK akarja kiszervezni a buszközlekedést, sőt már a buszgarázsokat is. Ugyanez a BKV és a BKK nem képes az elektronikus jegyrendszert sem összehozni. Erről ennyit.

A másik rossz hírem pedig az, hogy az a 16 milliárdos megvonás, amiről itt önök szavazni fognak, az nem a fővárost, nem a helyi közlekedést, hanem a távolsági közlekedést érinti, azaz a MÁV-ot és a Volánt.

Van még egy rossz hírem ezzel kapcsolatban, hogy ez a megvonás ráadásul egy szociális transzfert érint, a fogyasztói árkiegészítést. Önök összekeverik a közlekedési vállalatoknak a nem megtérített költségtámogatását a szociális transzferekkel akkor, amikor a szocialista kormány nyomdokába lépve azt az árkiegészítési törvényt módosítgatják, amit 2007-ben a szocialisták tettek aránytalanná. Ők vezették be ugyanis azt a fix térítéses rendszert, ami nem egészíti ki a távolsági közlekedésben lévő teljes árú menetdíjakra a kedvezményes, kormány által elrendelt kedvezményes díjszabások megtérített költségét.

Ez azt jelenti már ma is, hogy például egy tíz kilométeres menetjegynél, amelynek jelenleg 196 forint a nettó ára, az 50 százalékos árkiegészítés 74 forint, azaz 24 forintot már most sem térítenek meg a MÁV Startnak, illetve a Volánoknak. Ezt a térítési kiesést fogják önök a mostani 74 forintról 56 forintos támogatással 24 forint plusz 18, tehát 42 forintra emelni. Önök szerint ezzel a finanszírozással hogyan lesz képes működni a MÁV Start, illetve hogyan lesz képes működni a Volán?

(15.40)

A szociális transzfer az állam feladata. Önöknek két lehetőségük van: vagy megfizetik a meg nem térített költségeket ezeknek a szolgáltatóknak, vagy a kedvezményeket csökkentik. Ha pedig a kedvezményeket csökkentik, akkor pont azoktól a társadalmi rétegektől vonnak el, amelyek ennek, mondjuk, legrászorultabb igénybe vevői. Mert higgyék el, kérem, nem azok a kisgyermekek utaznak a közösségi közlekedési eszközökkel, akiknek a szülei megengedhetik maguknak, hogy mindennap gépkocsival vigyék őket iskolába.

A következő probléma ezzel a megvonással az, hogy közben önök egy áfaemelést is terveznek. Arról sem beszélnek, hogy a 27 százalékra emelt áfa miatt lesz-e a közösségi közlekedésben áremelés. Ha lesz, akkor természetesen megint versenyképtelenebbé teszik ezt az ágazatot az egyéni közlekedéssel szemben, ha pedig nem lesz, akkor megint a közlekedési vállalatoktól vonnak el forrásokat, ami akadályozza annak a járműparknak és pályahálózatnak a megújítását, amit pont önök követeltek az előző kormánytól. Ilyen értelemben ez a 16 milliárdos megvonás teljesen megalapozatlan.

Befejezésül engedjék meg: önök a közösségi közlekedés hatékonyságának javulásáról, javításáról beszélnek, ugyanakkor a nemzeti közlekedési holdingot, amit létrehoztak, azért hozták létre, hogy abban egységesen irányítsák a MÁV-ot és a Volánokat. Most már köztudomású, hogy a Volánokat nem fogják ebbe bevonni. A 2012. évi menetrendek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a '11-es bázisán kerülnek meghirdetésre. Integrációról szó nincs. Hogyan fognak önök hatékonyságot emelni?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 282 2011.11.07. 15:06  253-303

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a 316-osnak látott ajánlási ponttal szeretném kezdeni, amelyik a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény módosítása és eltérő szöveggel történő hatályba léptetése címet viseli.

Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Őszinte megdöbbenéssel ültünk a fenntartható fejlődés bizottságának ülésén, amikor ez a módosító indítvány Koszorús képviselő előterjesztésében megérkezett hozzánk, tekintettel arra, hogy itt is egy komplett törvénymódosításról van szó, egy 37 oldalas módosító indítványt kaptunk, amelynek megítélését a bizottsági ülésen pár perc alatt kellett volna elvégeznünk. Megdöbbenésünket tovább fokozta az a tény, hogy maga az előterjesztő természetszerűleg nem jelent meg a bizottsági ülésen. Ezt követően a kormány jelen lévő képviselőjét szerettük volna meginterjúvolni ezen indítvány tartalmáról, feltételezvén, hogy nem Koszorús képviselő úr találta ki ezt az indítványt, és valahogy a kormány kezeként járt el ebben az ügyben. Ugyanakkor az ülésen jelen lévő, a Vidékfejlesztési Minisztériumot képviselő osztályvezető vagy főosztályvezető asszony közölte, hogy nincs kompetenciája arra nézvést, hogy nyilatkozzon erről a módosító indítványról.

Tehát annak a tökéletes esetével állunk szemben, hogy a kormányzat megint megspórolta egy törvényjavaslat általános vitáját, és képviselői módosító indítványként egy komplett, 37 oldalas törvénymódosítást terjeszt be. Egyébként volt már erre példa, hiszen az eredeti környezetvédelmi termékdíj törvény is a tavaszi országgyűlési ciklusban egyéni képviselői indítványként jött be. Csak akkor még legalább arra volt lehetőség, hogy egy általános vitát lefolytassunk. Most már nem. Ezt követően az újabb döbbenet a mai napon következett be, hiszen ezt a 37 oldalas módosító indítványt Koszorús László képviselő egy újabb 37 oldalas kapcsolódó módosító indítvánnyal a mai napon kicserélte.

Na már most, azért valahol el kéne gondolkodni azon, hogy mi az elvárás velünk szemben, ellenzéki országgyűlési képviselőkkel szemben. Tényleg úgy gondolták, hogy itt november 7-én éjszaka majd ezt a 37 oldalas módosító indítványt pontról pontra átnézve összehasonlítjuk és kitaláljuk azt, hogy mik is azok a módosítási pontok, amelyeket kapcsolódó módosítójában Koszorús László képviselő az eredeti módosító indítványához képest kicserélni óhajt? Tényleg komolyan gondolták azt, hogy mindennemű előterjesztői ismertetés nélkül ezt érdemben tárgyalni lehet?

Amikor itt elkezdődött a ma éjszakai vita, még némi remény csillant fel többünk szemében, hiszen jelen volt még az ülésteremben dr. Illés Zoltán államtitkár úr, és arra gondoltunk, hogy ha már Koszorús László képviselő úr mint előterjesztő nincs is jelen, de talán az államtitkár úr majd segít nekünk e javaslat értelmezésében. De Illés államtitkár úr még az első felszólalások kezdete előtt összerakta táskáját, és távozott. Közben újabb remény csillant föl, mert bejött az ülésterembe Koszorús László képviselő úr, és arra gondoltunk, hogy az általa, a kormány kezeként benyújtott indítványokról tudunk neki esetleg néhány kérdést föltenni. De újabb csalódás ért bennünket, mert csak azért jött be, hogy kihúzza képviselői kártyáját a szavazógépből, és ezek után nyilván éjjel háromnegyed 12-kor sürgős közfeladata ellátása érdekében távozott.

Na most, azt nem vitatjuk, hogy adott esetben egy törvény módosítása szükségessé válhat, ugyanakkor már a módosító indítvány címével is gond van, mert ugye, ebben az foglaltatik, hogy egy még hatályba nem lépett törvény eltérő szöveggel történő hatályba léptetésére kíván módosító indítványt tenni a képviselő úr. A probléma ezzel pusztán annyi, hogy ez a törvény részlegesen már hatályba lépett. Tehát egy olyan új termékdíjtörvénye van hazánknak, amelyre a fölkészülési föladatok megkezdődtek, és például a benne foglalt országos hulladékgazdálkodási ügynökség fölállítása szeptemberben megtörtént, sőt, erre költségvetési forrást is kapott. Azaz ennek a törvénynek az a része nem lépett hatályba, amely a termékdíjak megállapításának módjára és a termékdíjak kivetésére vonatkozik. Viszont ez a módosító indítvány az OHÜ-re vonatkozó rendelkezéseket, tehát az eljárási rendelkezéseket is változtatja, tehát ilyen értelemben semmiképpen nem felel meg a tényeknek az, hogy egy komplett, hatályba nem lépett törvény módosításáról lenne szó.

Nyilván annak is van egy diszkrét bája, hogy elfogadtunk egy törvényjavaslatot nyáron, amely ugye, a kötelezettségek tekintetében 2012. januártól hatályos, aztán itt november elején jön egy ötlet, aminek alapján ez gyökeresen felforgatásra kerül, és alapjaiban megváltoztatásra kerül. Miért mondom azt, hogy alapjaiban megváltoztatásra kerül? Hát, két okból, kérem. Az egyik az, hogy jelentősen megváltozik a termékdíjak mértéke is, azaz ez az adóteher, ami a nyáron különféle indokokkal meghatározásra és elfogadásra került, hirtelen most, hogy a költségvetés étvágya megnőtt, megnövekedik. Amikor ezt nyáron elfogadtuk, akkor nagyon szakszerűen indokolta az előterjesztő, hogy milyen fontos, hogy az ebből eredő forrásokat a hulladék megelőzésére, illetve a hulladékgazdálkodási feladatok ellátására fordítsák, és legalább fele részben ezeket az alapfeladatokat finanszírozza az ebből befolyó bevétel. Most pedig azt látjuk, hogy a 2012-es költségvetésben ennek a most megemelkedett összegnek pusztán az egynegyede kerül az e cél szerinti fölhasználásra.

Ez a forma azért roppant aggályos, mert ugyan itt egy adó jellegű elvonásról van szó, ugyanakkor bizonyos gazdasági ágazatokat terhelünk meg ezzel az elvonással egy elérendő cél megvalósítása érdekében. És minél kisebb lesz az a hányad, amit ennek a célnak a megvalósítására fordítunk, az egyrészt természetszerűleg, hát, mondjuk úgy, hogy korlátozza az esélyét annak, hogy hatékonyan tudjuk ezeket a célokat megvalósítani, másrészről pedig, mondjuk úgy, hogy erősen eltorzítja azt a piaci környezetet, amiben egy ilyen aránytalan elvonási struktúrát vezetünk be. Ezzel együtt azt kell mondjuk a módosító indítvány áttanulmányozását követően, hogy nyilvánvalóan ennek vannak olyan logikus és ésszerű elemei, amelyeket az akkor sürgősséggel beterjesztett és szintén ilyen késő éjszakai órán átvitatott törvényjavaslat elfogadását követően igenis célszerű módosítani, de nem gondoljuk azt, hogy ezt ebben a formában kellett volna megtenni.

(23.50)

Engedjék meg, hogy most témát váltsak, és két olyan ajánlási pontról beszéljek, amiket mi a Jobbik részéről nyújtottunk be ehhez az adócsomaghoz. Mindkét indítvány a személyi jövedelemadózást érinti. Az közismert önök előtt is, hogy a Jobbik nem híve annak az egykulcsos adónak, amit önök bevezettek, és ami egyáltalán nem tekinthető arányos vagy igazságot adórendszernek, hiszen a béreket és jövedelmeket terhelő elvonások tekintetében ez lényegében degresszív adóztatáshoz vezetett. Ha például gondolunk arra a 10,5 százalékos nyugdíjjárulékra, amit a munkavállaló csak egy bizonyos jövedelemszintig fizet, akkor egyértelműen látszik belőle, hogy mondjuk, egy évi 8 millió forintnál többet keresőnek az összevont adó- és járulékterhe lényegesen alacsonyabb, mint azoké az embereké, akik 8 millió forint alatt keresnek.

Ezt a problémát tovább tetézte az önök előterjesztése, amellyel most egy lépcsőben kívánták kivezetni a szuperbruttósítást és megszüntetni az alkalmazotti adójóváírást. Hiszen ez a bérből és fizetésből élő rétegeknél immáron nemcsak a legkisebb keresetűeknél, de még az átlagosnak tekinthető keresetűeknél is nettó jövedelemcsökkenést okozhat, miközben tovább növekedik a magas jövedelműek nettó jövedelme. Hiába iktatták be ezt a kvázi második kulcsot vagy szolidáris adóalap-kiegészítést, ha a 2 424 000 forint alatti sáv - mondjuk úgy - szuperbruttósításának megszüntetése végül is a nettó jövedelem növekedéshez vezet az ennél többet keresőknél.

Ezért alkalmazkodva az önök által fölállított táncrendhez, olyan javaslattal szeretnénk élni, amely ezt az adóalap-kiegészítést jelentős mértékben megnöveli egyrészt, másrészt viszont elszakítja az átlagos jövedelmektől. Ne sújtsuk, ugyanúgy, mint anno az MSZP, az átlagos jövedelműeket egy magas kulccsal, viszont a magas jövedelműek, a jelentős vásárlóerővel bírók, azok, akik lényegesen többet keresnek, mint ami a normális napi megélhetéshez szükséges, fizessenek többet. Ezért a Jobbik azt javasolja, hogy ezt az adóalap-kiegészítés sávhatárát az önök által ajánlott összeg majdnem kétszeresében kellene megállapítani, a kiegészítés százalékos mértékét pedig az eddigi 27 százalék helyett 75 százalékban javasoljuk megállapítani.

A másik ajánlási pont, amelyhez szólni szeretnék, az a 8. ajánlási pont... Bocsánat, nem a 8-as, de ezt most nehezen fogom megtalálni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnézést, lejárt az időm, majd folytatom. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 288 2011.11.07. 1:52  253-303

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tényleg két percben befejezném a mondandómat, amibe nem fértem bele az előbb. A 12. ajánlási pontról szeretnék szólni önöknek. Ez szintén a Jobbik egy tavaly óta folyamatosan mondott javaslata és egy folyamatosan sulykolt axióma.

(0.10)

Az a gyermektámogatási rendszer, amelyet önök a személyi jövedelemadó törvényben bevezettek, szintén csak a tehetőseknek és csak a három és több gyermeket nevelőknek nyújt lehetőséget. Minden hibáját nem tudjuk itt korrigálni, hiszen a csekély adóterheléssel rendelkező kisjövedelműeknek ezt a juttatást ebben a törvény adta keretben nem tudjuk biztosítani.

Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra, hogy a megszületett második gyermeknek egy nagyobb kedvezményt kellene adni, ebben az országban ugyanis nem a harmadik gyermek nem születik meg, hanem a második gyermek nem születik meg. Ha egy hölgyre 1,3 gyermek jut, akkor a kormánynak az lenne a feladata, hogy a második gyermek megszületését támogassa minden lehetséges eszközzel. Az indítvány erre szolgál, hogy azt a juttatást, amit jelenleg csak a harmadik vagy további eltartott kap, kapja meg a második gyermek is. Kérjük, támogassák!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 193 2011.11.15. 6:18  162-254

BÖDECS BARNA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem megismételve a Szávay képviselőtársam által elmondottakat, rögtön a dolog lényegébe vágnék.

Miért is alakul meg egy civil szervezet, és mióta vannak igazán civil szervezetek Magyarországon? Itt egészen döbbenetes volt hallgatni a szocialista képviselőtársakat. Az ő idejükben fiatalként legfeljebb olyan civil szervezetekhez csatlakozhattunk, mint a Magyar Úttörő Szövetség vagy a Hazafias Népfront, tehát ilyen értelemben nekik nagy gyakorlatuk van a civil szervezetek párt- és állami irányításában. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Mindenesetre most nagyon jól tudják osztani az észt abban a tekintetben, hogy hogyan is kellene a civileket megalakítani és rendszabályozni igazán.

Engedjék meg, hogy elmondjuk azt, hogy az elmúlt húsz évben a civil szektort elsősorban az hozta létre, hogy vannak a társadalmi életünknek olyan területei, amiket sem a piacgazdaság, sem az állam, sem az önkormányzatiság, sem az állami intézmények, illetve hatósági szervezetek nem tudnak teljeskörűen lefedni, megnyugtatóan szolgálni. Ez azért nagyon fontos, mert ezeket a réseket azok az állampolgárok töltik ki civil szerveződésekkel, akiknek ennek kapcsán hiányérzetük van, akik úgy gondolják, hogy ez valamiféle társadalmi működési zavart jelent, legyen az akár a szociális ellátás területe, legyen akár a környezetvédelem területe, legyen bármi más olyan föladat, amire az egyéb szereplőknek nem jut elegendő idejük, forrásuk, figyelmük.

Ebből következik, hogy a közhasznúság fogalma nem szűkíthető le az állami feladatok átvállalására. A tervezet 2. §-ának 18. pontja határozza meg a közfeladat fogalmát, a 19. pedig a közhasznúság fogalmát. A 19. pontban gyakorlatilag leszűkítik a közhasznúság fogalmát a közfeladat teljesítésének szolgálatára közvetlen vagy közvetett módon. Ez a fajta szűk értelmezés egy hatalmas űrt hozna létre a civil szektor működésében és annak működési lehetőségeiben. Szeretnénk óvni önöket attól, hogy az állami feladat átvállalását tekintsék egyedül közfeladatnak. Gondoljuk csak el például, hogy ha a bölcsődei ellátás nem lenne állami feladat Magyarországon, akkor az erre alapuló alapítványok, magánszervezetek soha nem nyerhetnének el közhasznúságot.

(18.10)

A másik probléma ezzel a megfogalmazással az output oldalán, a szolgáltatások oldalán van, ahol is a tervezet meghatározza azt, hogy ezeknek a közfeladatot ellátó civil szervezeteknek ahhoz, hogy közhasznúak legyenek, hozzá kell járulniuk a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez, plusz még ezt meg is erősítik azután a felülvizsgálati oldalon a közhasznúsági mellékletek és az éves beszámolók benyújtását követő felülvizsgálatnál, hogy teljesítenek-e ezek a közhasznú szervezetek bizonyos közhasznú szolgáltatásokat a társadalomnak vagy a társadalomban szereplő egyének egyes csoportjainak.

No már most, kérem, a közhasznúságnak vannak olyan kategóriái is, ahol nem lehet az egyének felé szolgáltatásokat teljesíteni, mert ha például egy civil szervezet mesterséges fészkek kihelyezésével foglalkozik és a madárvédelemben tevékenykedik, akkor elég nehéz lenne, mondjuk, részt venni a fészekrakó programban, és ezáltal emberek felé is ilyen lehetőséget biztosítani; valószínűleg polgártársaink nehezen laknának egy fa tetején egy fészekben. Tehát nagyon fontos lenne ezeknek a leszűkítő értelmezéseknek az átgondolása, kibővítése, a jövő nemzedékek érdekeinek védelme, belefoglalása ebbe a tervezetbe, illetőleg a szolgáltatási oldal átgondolása is.

Tekintettel arra, hogy vezérszónoki felszólalásomból elég kevés idő maradt hátra, nyilvánvalóan a tervezet kritikáját és bemutatását az általános vita keretében fogom folytatni.

Befejezésül azonban azért azt hadd említsem meg, hogy a tervezetnek vannak igen jelentős pozitívumai is, ez pedig az, hogy egy összefoglaló, olyan átgondolt szabályozás jön létre, amelyik számos szétszórtan szabályozott területet egyesít, és ilyen értelemben a civil szervezetek számára egy világos, átlátható, nyomon követhető szabályozást tartalmaz, amit a későbbiekben be fogunk mutatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 243 2011.11.15. 9:35  162-254

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tekintettel arra, hogy eléggé elhúzódik a vita, megpróbálom röviden, a lényegre koncentrálva elmondani azt, ami a vezérszónoki felszólalásomból még kimaradt és fontosnak tartok megemlíteni. Ott a vezérszónoki felszólalásomban a közhasznúság fogalmával foglalkoztam elég hosszan. Ezt szeretném kiegészíteni a 32. § (4) bekezdésében foglalt feltételrendszer kritikájával. Ugyanez van a 32. § (5) bekezdésében is a megfelelő társadalmi jelentőséggel kapcsolatban. Itt korábban több feltételnek együtt kellett teljesülnie, és nagy örömmel tapasztaltuk, hogy az előterjesztésben itt már vagylagos lehetőségek szerepelnek, és több feltétel közül valamelyiknek kell megfelelnie a szervezetnek, ugyanakkor van egy olyan problémánk ezzel, hogy a (4) bekezdésben több olyan feltétel van, amely elsősorban a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó feltételrendszernek felel meg, és egy civil szervezetre nem vagy nagyon nehezen értelmezhető. Ilyen a b) pontban a két év egybeszámított adózás utáni eredményének pozitív volta.

Egy civil szervezetnél nem elvárható az, hogy minden évben pozitív eredményt produkáljon, hiszen az adományok, illetve a pályázati források sem évek szerint egyenlő mértékben folynak be egy ilyen szervezethez. Sőt, könnyen elképzelhető, hogy az alapító vagy adományozó egy hosszabb periódus kihagyásával vagy egy hosszabb periódus elején biztosít forrást a szervezet számára, és ilyenkor előfordulhat, hogy ez a szervezet 4-5 éven keresztül feléli azt a vagyont, amit az alapító vagy az adományozó neki juttatott, és ilyen értelemben az éves eredményei egyértelműen negatívak lesznek, tehát ez tipikusan egy gazdálkodó szervezetekre vonatkozó feltétel.

A másik feltétel ugyanebben a csoportban az átlagos éves bevétel 1 millió forint fölötti meghatározása. Mint az előbb elmondottam, a bevétel itt egy erősen változó fogalom. A megfelelő erőforrást egy tartósan működő szervezetnél a vagyon testesíti meg, amely a saját tőke kategóriája, amely részben az alapítói vagyonból, részben pedig a felhalmozott vagyonból, a felhalmozott eredményből tevődik össze. Úgy gondoljuk, hogy helyesebb lenne ezt a saját tőkéhez kötni. Az 1 millió forintos összeg pedig egy kicsit eltúlzottnak tekinthető akkor, amikor ebben az országban egy korlátolt felelősségű társaságot úgy lehet 500 ezer forinttal megalapítani, hogy még ezt a vagyont sem kell az üzleti vállalkozásnak szavatolnia, hanem ennek legfeljebb a felét, hiszen feltöltési kötelezettsége csak a saját tőke olyan csökkenése esetén van, ha az már a jegyzett tőke fele alá kerül.

Nagyon fontosnak tartjuk és üdvözöljük azt, hogy a fogalomrendszerben egyértelműen meghatározzák a gazdálkodási és a közcélú tevékenység szétválasztását és az ezzel kapcsolatos bevételek arányát. Talán még egy kicsit eltúlzottnak is mondanám azt, hogy még akkor is civil szervezetnek minősül valaki, ha a bevételei 60 százaléka üzleti tevékenységből ered. Úgy gondoljuk, hogy a civil szervezetnél a cél szerinti tevékenységnek kellene lennie a meghatározónak. Ezt talán érdemes lenne átgondolni.

A másik oldalon természetesen tudjuk, hogy nem egy könnyű kérdés, de valamiféle szabályozást érdemes lett volna adni a cél szerinti költségek és ráfordítások arányára is, hiszen a javaslat ugyan elég korrekten leírja azt, hogy milyen költségei és ráfordításai lehetnek egy szervezetnek, de ez nem védi meg önmagában az adományozót sem és a közpénzeket sem attól, hogy egyes szervezetek adott esetben például működésre vagy adminisztratív költségekre költsék el a hozzájuk befolyó adományok és közcélú támogatások nagyobbik hányadát, ilyen értelemben visszaéljenek a szervezet alapvető céljával. Természetesen a közhasznúság megítélésénél ez már a későbbiekben korlátozó tényező lehet, de adott esetben az ügyészségnek is lehetne ebben a tekintetben egy kicsit konkrétabban meghatározott felügyeleti feladatot adni annak érdekében, hogy ezek a visszaélések elkerülhetők legyenek.

A Jobbik részéről kifejezetten üdvözöljük azt, ahogy a törvény egy áttekinthető felépítésben és olyan kategóriák beépítésével vált a civil szervezetek számára egyértelmű sorvezető kerettörvénnyé, amely magában foglalja a könyvvezetés, a könyvvizsgálat, a gazdálkodás, a nyilvántartás, a törvényességi felügyelet, illetőleg a csődfelszámolás és végelszámolási eljárás szabályait egyaránt, mi ezt egyáltalán nem tekintjük helytelennek. Úgy gondoljuk, hogy bizony egyrészt rendet kell teremteni abban a tekintetben, hogy a nem létező, levegőben lógó szervezetek eltűnjenek a rendszerből, másrészt pedig azoknál is, akik visszaélnek a civil szervezeti tevékenységgel. E tekintetben bizony ezek az egyértelmű szabályok segíteni fognak bennünket.

Nagyon fontosnak tartjuk a nyilvántartás rendezését - ezt kifejezetten üdvözöljük - és a nyilvántartás nyilvánosságát és megismerhetőségét, hiszen szemben a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó adatokkal, valljuk be, a jelenlegi bírósági civil szervezeti nyilvántartás aktualitása és nyomon követhetősége kevéssé biztosított. Itt az elektronikus nyilvántartás, az adatok frissítése és a másik oldalról ezen adatok megismerhetősége véleményünk szerint hatalmas előrelépés lesz mind a civil szervezetek számára, mind az ő adataikat megismerni kívánók számára, hiszen a civil szervezetnek is érdeke, hogy a tevékenysége és adatai a közvélemény számára egyszerű, ingyenes módon hozzáférhetően megismerhetők legyenek. Ezt szolgálja a beszámolási kötelezettség egységesítése is, illetőleg a beszámolókkal kapcsolatos letétbe helyezési kötelezettség, amely elektronikus úton történik. Ezeket egyértelműen üdvözöljük.

A beszámolás tekintetében nagy előrelépésnek tekintjük azt, hogy az eddigi, mondjuk, nehezen áttekinthető és megismerhető megoldások helyett egy egyértelmű könyvvezetési és beszámolási kategória jelenik meg a jogszabályban. Nagyon örülünk annak, hogy az eddigi közhasznúsági jelentés helyett egy olyan közhasznúsági melléklet kerül meghatározásra, amely nem ismétli meg a beszámoló adatait, illetőleg a számviteli törvénnyel összhangban egyértelművé válik, hogy kiegészítőmelléklet-készítési kötelezettség van, azaz a civil szervezet beszámolója sem önmagában mérlegből és eredménykimutatásból áll. Ilyen értelemben a hitelezőknek, illetőleg a finanszírozóknak egyértelműen rálátásuk van a gazdálkodás eredményeire, illetőleg a civil szervezet adataira.

(20.50)

Ezek azok a pozitívumok, amelyek számunkra ebben a jogszabályban a korábbi helyzethez képest egyértelműen támogathatók, és ezt üdvözöljük.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 850 2011.11.28. 9:33  440-898

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először a 163. ajánlási pontban szereplő javaslathoz szeretnék hozzászólni. Ez a módosító indítvány arra a paragrafusra vonatkozik, amely arról szól az új munka törvénykönyvében, hogy a munkavállalónak nem kell írásban szabályozni és megnevezni a munkavégzés helyét.

A módosító indítvány arra vonatkozik, hogy igenis, a munkavállalónak joga van ahhoz, hogy ismerje és munkaszerződésben vagy munkaköri leírásában rögzítetten tudomása legyen a munkavégzése helyéről. A munkavállalók alapvető jogához tartozik az, hogy ne lehessen őket egyik helyről a másikra rángatni, ne lehessen őket és a családjukat kitenni annak, hogy az egyik nap itt, a másik nap ott kelljen a munkáltatójuk rendelkezésére állniuk.

Nagyon sajnáljuk azt, hogy ezt a módosító indítványt a bizottságok nem támogatták, és feltehetőleg a kormánytöbbség sem akarja támogatni. Ez is egy olyan módosító indítvány, amely valós munkavállalói érdeket feltételez, és amely nagyon fontos lenne ahhoz, hogy a munka törvénykönyvét egyszerűen elfogadhatóvá tegyük a közvélemény előtt.

A következő módosító indítvány, amelyhez hozzá szeretnék szólni, a 166. ajánlási pontban szerepel. Egy olyan kiterjesztése szerepel a törvényben a próbaidős foglalkoztatásnak, ami teljességgel elfogadhatatlan és megengedhetetlen a jelenlegi munka törvénykönyvéhez képest, és megint a munkavállalói jogok csorbítását jelenti. (Zaj.)

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A módosító indítvány szerzője azt a három hónapos kiterjesztést szeretné lecsökkenteni az eredetileg törvényben szabályozott három hónapos próbaidőre (Az elnök csenget.), amely korábban is megszokott volt, és amelyet most az új munka törvénykönyve alapján a munkáltató gyakorlatilag egyoldalú intézkedéssel meghosszabbíthat. Önök ezt a javaslatot is bizottsági szinten elutasították.

Szeretnék amellett érvelni, hogy ez a javaslat miért fontos a munkavállalók és a magyar gazdaság számára. A magyar gazdaságnak arra van szüksége, hogy stabil, kiszámítható, a munkavállaló és a munkáltató számára egyaránt fenntartható munkahelyeket teremtsen. Azáltal, hogy korlátlanul hosszabbítgatjuk a munkavállalónak teljes kiszolgáltatottságot jelentő próbaidős időszakot, nem lehet Magyarországon stabil gazdaságot és munkahelyeket teremteni. Kérem, hogy ezt a módosító indítványt is támogassák.

A következő módosító indítvány, amely a 167. ajánlási pontban szerepel, egy teljesen felháborító törvényi paragrafusra vonatkozik. Ez a munka törvénykönyvének azon paragrafusa, szakasza, ahol a legalapvetőbb, a munkaszerződésben szabályozandó, a munkavégzésre vonatkozó körülményeket írják le, mint a napi rendes munkaidő, az alapbéren túli munkabér, a bérfizetés gyakorisága, a munkaköri feladatok leírása, a rendes éves szabadság számítási módja és a többi, és a többi. Erre önök a munka törvénykönyvében azt a nagyszerűséget találták ki, hogy a munkaviszony kezdetét követő 15 napon belül kell a munkavállalót tájékoztatni ezekről az alapvető körülményekről.

Ez elképesztő! Odamegy egy munkavállaló, kötnek vele egy semmitmondó munkaszerződést, ami nem szól semmiről, és megmondják neki, hogy majd két hét múlva megmondjuk, hogy tulajdonképpen mikor is kell dolgozni járnod, az alapbéreden túl kapsz-e egyáltalán valamit, a béredet mikor fizetjük ki és a többi, és a többi.

A módosító indítvány arra vonatkozik, hogy ezt az anomáliát kivegyük a törvényből, és a munkavállaló a munkaszerződés megkötésével azonos időpontban ne csak a kötelmeivel, de a jogaival is tisztában legyen. Önök ezt a módosító indítványt elutasították a bizottságokban. Önök védik a munkavállalókat bármilyen szinten? Nem! Ez egy olyan törvényjavaslat, amely a magyar munkavállalókat végképp kiszolgáltatja a nemzetközi tőkének, a nemzetközi tőke kénye-kedvének; önök kínai típusú foglalkoztatást akarnak itt bevezetni. (Zaj.)

No, lépjünk tovább! (Derültség. - Taps.) A 185. ajánlási pont következik. (Az elnök csenget.) A 185. ajánlási pontban a módosító indítványt tevő az éjszakai munkavégzésben dolgozók rendszeres egészségügyi alkalmassági felügyeletét indítványozza. Önök ezt a módosító indítványt sem támogatják a bizottságokban.

Tudják önök, mi az: egy életen át éjszakai munkavégzésben dolgozni? (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Igen.) Igen? Ha tudják, akkor miért nem támogatják ezt a módosító indítványt? Mi van, ha valakinek megromlik az egészségi állapota? A rendes egészségügyi alkalmassági vizsgálat a munkaviszony kezdetére meg bizonyos, erre vonatkozóan veszélyes vagy nehéz munkakörökre vonatkozik, az éjszakai munkavégzésre nem. Igenis, itt egy olyan többletjogról van szó, amit a munkavállaló számára támogatni kellene, éppen azért, hogy a kiterjesztett nyugdíjkorhatár betöltéséig dolgozni tudjon. Önök ezt az indítványt úgyszintén nem támogatták a bizottságokban, pedig a munkavállalók jogairól van szó.

A 239. ajánlási pontban a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó törvényi szabályozást tárgyalja az indítványt tevő. Önök csoportos létszámcsökkentés esetén a munkáltató számára pusztán az üzemi tanáccsal való tárgyalási kötelmet írják elő, mindenféle megállapodás kötelme nélkül. Tárgyalgatunk, tárgyalgatunk (Derültség a Jobbik padsoraiban.), elmondjuk az álláspontunkat egymás mellett, és ezek után a munkáltató akarata érvényesül. A tárgyalás megvolt, formailag lezártuk, az üzemi tanácsot kidobtuk az ajtón, aztán bejelentjük a csoportos létszámleépítést; mellesleg a szakszervezeteket már kifelejtették belőle, nem mellesleg azt is kifelejtették, hogy mi van az olyan munkahelyeken, ahol például nem működik üzemi tanács. Ez kimaradt. A módosító indítványt tevő megpróbálta azokat a munkavállalókat is megvédeni, akiknek nincs szakszervezetük vagy üzemi tanácsuk - vagy van szakszervezetük, de nincs üzemi tanácsuk -, ezért belerakta a módosító indítványba, hogy ezekkel is tárgyalni kelljen, sőt, ne csak tárgyalni kelljen, hanem adott esetben valamiféle megállapodást is kelljen kötni.

Önök ezt a módosító indítványt sem támogatták, tehát önök nem a munkavállalók jogait, hanem kizárólag a multinacionális tőke érdekeit védik. Ezt szerettem volna ebben a felszólalásomban elmondani, de majd még folytatom.

Köszönöm szépen. (Derültség és taps a Jobbik padsoraiban.)