Készült: 2024.03.29.08:01:31 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

222. ülésnap (2001.09.05.), 52. felszólalás
Felszólaló Berényi Lajos
Beosztás a Közbeszerzések Tanácsának elnöke
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 30:21


Felszólalások:  Előző  52  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BERÉNYI LAJOS, a Közbeszerzések Tanácsának elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. számú törvény 1995. november 1-jén lépett hatályba. Ez volt az első közbeszerzési törvény Magyarországon. Megalkotásának célja a társadalmi elvárással egyezően az volt, hogy tegye áttekinthetőbbé, nyilvánossá a közpénzek elköltését, és biztosítsa azok hatékony felhasználását.

A Közbeszerzések Tanácsa a törvénybe foglalt kötelezettségének megfelelően évente számot ad az Ország-gyűlésnek a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint tevékenységéről. A tanács '96. és '97. évi jelentéseit az Országgyűlés megvitatta, és azokat jelentős többséggel elfogadta. Az 1998. és '99. évekről szóló beszámolókat a kijelölt országgyűlési bizottságok annak idején megvitatták, azokat általános vitára alkalmasnak tartották.

A 2000. évi beszámolót az elmúlt hetekben vitatták meg a bizottságok, így most a tisztelt Országgyűlés a közbeszerzések tapasztalatait három év együttes beszámolói alapján láthatja.

Az önök előtt lévő írásbeli beszámolók alapján négy kérdéskört szeretnék röviden érinteni.

A Közbeszerzések Tanácsa - amelynek nincs közvetlen jogosítványa az Országgyűléshez törvénymódosító javaslatokat benyújtani - a kormányhoz nyújthatja be törvénymódosítási javaslatait. Ezt már 1997-ben, az első év tapasztalatai alapján megtette, és nagyszámú módosító javaslatot tett az Igazságügyi Minisztérium felé. A módosító javaslatok 1999-ben kerültek az Országgyűlés elé, így az 1999. szeptember 1-jén hatályba lépett LX. számú törvénnyel került sor a '95. évi I. törvény átfogó módosítására.

Ez a módosítás a törvény rendelkezéseinek több mint 50 százalékát érintette. Egyszerűsítette a feleslegesen körülményes eljárási szabályokat, növelte a jogorvoslati eljárások indításának esélyét azáltal, hogy bővítette a hivatalból eljárást kezdeményezők körét, és meghosszabbította a jogorvoslati eljárás kezdeményezésének határidejét. Szigorúbbá tette a nyilvánosságot leginkább korlátozó, hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások alkalmazásának feltételeit az előzetes döntőbizottsági kontroll bevezetésével. Feloldotta továbbá a törvény egyes nehezen vagy ellentmondásosan értelmezhető rendelkezéseit, például az összeférhetetlenség szabályainak pontosításával.

A törvénymódosítás további jogközelítő lépéseket is tartalmaz, de az elsődleges cél a joggyakorlatban felmerült problémák kezelése, a hatályosulás tapasztalatainak hasznosítása volt.

A törvénymódosítás alapvetően nem érintette a közbeszerzési törvény alanyi hatályát. Az 1995. évi törvényből változatlan formában fennmaradt a ma sokat vitatott 1. § d) pontja, amely állami kezességvállalás esetén továbbra is akkor írja elő közbeszerzési eljárás lefolytatását, ha a kormány a garanciavállalásról szóló határozatában erről rendelkezik. Ellenkező esetben a közbeszerzési törvény alkalmazása ilyen esetekben csak akkor kötelező, ha a beruházó egyébként alanyi jogon a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozik.

Mindez azt is jelenti, hogy ezeknél az eseteknél, amennyiben egyes vállalatok, vállalkozók jogorvoslati eljárást kezdeményeznek közbeszerzési törvény hatályba kerülése ügyében, a Közbeszerzési Döntőbizottságnak nincs hatásköre ilyen esetekben döntéseket hozni.

A másik ilyen vitatott kérdés, amely ugyancsak változatlan maradt és a '95. évi törvényi megfogalmazás van érvényben, az állami tulajdonú vagy részben állami tulajdonú vállalatok törvény alá tartozása vagy nem tartozása.

(12.10)

 

Az eredeti törvénynek megfelelően - ami, hangsúlyozom, nem változott '99-ben - az állami tulajdonú vagy részben állami tulajdonú vállalatok alanyi jogon nem tartoznak tulajdoni alapon a közbeszerzési törvény hatálya alá, csak abban az esetben, ha költségvetési támogatást kapnak, vagy monopolhelyzetben közszállítói tevékenységet folytatnak, ekkor egyébként függetlenül attól, hogy mi a tulajdonosi körük. Megjegyzendő, hogy ez a szabályozás alapvetően megfelel az Európai Unió közbeszerzési irányelveinek is.

Az Európai Bizottság országjelentései minden évben, így 2000-ben is az áruk szabad áramlása fejezetén belül foglalkoznak a magyarországi közbeszerzési szabályozás és gyakorlat értékelésével. A véleményt az éves beszámolók részletesen tartalmazzák, az értékelés összességében pozitív Magyarországról. A jelentések ugyanakkor rendszeresen kitérnek arra, hogy a közösségi vívmányokhoz képest mely területeken mutatkozik eltérés a magyar közbeszerzési szabályzatban. Ilyenek a nemzeti preferencia alkalmazása, az értékhatárok, a közüzemi közbeszerzés szabályozása, továbbá a határidők és a törvény alóli kivételek kérdése. Ha tetszik, ezekben a kérdésekben a véleménymegfogalmazás egyben kritikát is jelent, ugyanakkor azonban az Európai Unió is tisztában van azzal, hogy Magyarország a csatlakozási tárgyalások során olyan kötelezettséget vállalt, hogy a teljes jogharmonizációt a csatlakozás időpontjáig vállalja, addig mindezek a kivételek, mindezek az eltérések a magyar közbeszerzési szabályozásban, jogalkotásban alkalmazhatók.

Ezek közül kettővel itt röviden külön is foglalkoznék. A hazai preferenciális szabályok megengedik a külföldi székhelyű ajánlattevő kizárását a közbeszerzési eljárásból, kötelezően írják elő a 10 százalékos árpreferencia alkalmazását, és lehetővé teszik bizonyos helyi preferenciák érvényesítését, mint például foglalkoztatáspolitikai és szociális szempontok, helyi kis- és középvállalkozások támogatása, környezetvédelem. A Közbeszerzések Tanácsa felmérése szerint különösen ez utóbbi területen, a helyi preferenciák alkalmazásánál elsősorban az önkormányzatok ezeket a lehetőségeket kihasználják a közbeszerzési pályázatok kiírásánál.

Az Európai Megállapodás alapján a nemzeti preferenciális szabályok csatlakozásunk időpontjáig, legkésőbb 2004. február 1-jéig fenntarthatók, ezt az Európai Megállapodás annak idején külön is kikötötte az ország számára. Ezt követően a közbeszerzési joganyagban már ezek a preferenciák nem szerepelhetnek, így ki kell dolgozni a belföldi vállalatok előnyben részesítésének azon rendszerét és technikáját, amelyek nem direkt szabályozást jelentenek. A hazai közbeszerzési értékhatárok - különösen az építési beruházások esetében - jelentősen elmaradnak az Európai Unióban alkalmazott értékhatároktól. Ugyanakkor más közép-kelet-európai országokhoz hasonlítva még így is a legmagasabbnak számítanak.

Az értékhatárok tekintetében tehát a magyar közbeszerzési szabályozás szigorúbb az európai közbeszerzési szabályozásnál, ugyanakkor még a teljes csatlakozás időpontjában sem leszünk kötelezve arra, hogy a sokkal magasabb értékhatárokat alkalmazzuk, hiszen ha ezeket átvennénk, akkor a magyar közbeszerzési szabályozásból a jelenlegi közbeszerzési törvény hatálya alá eső beszerzések nagyon jelentős hányada kiesne. A különbség annyi lesz, hogy az Európai Unió értékhatárai alá tartozó beszerzéseket hivatalosan közzé kell tenni az Európai Unió közbeszerzési lapjában, a többieket pedig a magyarországi Közbeszerzési Értesítőben, illetve hivatalos lapban.

A Közbeszerzések Tanácsa az elmúlt évben áttekintette a '99-ben módosított közbeszerzési törvény gyakorlati alkalmazásának egyéves tapasztalatait. Bár a '99. évi módosítások sok tekintetben beváltották a hozzá fűzött reményeket, a Tanács szükségesnek tartotta újabb törvénymódosítás kezdeményezését. Módosító javaslatait múlt év novemberében eljuttatta az Igazságügyi Minisztériumhoz. Az azóta lefolytatott egyeztetések alapján, ahol a Közbeszerzések Tanácsa a törvény módosításáról folytatta egyeztetéseit az Igazságügyi Minisztériummal és az Országgyűlés közbeszerzéseket ellenőrző bizottságával, a kormány a pénzügyi csomag keretében benyújtotta a közbeszerzési törvényt érintő módosításokat. A Közbeszerzések Tanácsa ezeket a módosítási javaslatokat támogatja, ezek közül is kiemelem külön, hogy a Közbeszerzések Tanácsa különösen fontosnak tartja, hogy a közbeszerzési pályázatok értékelése világosabb, jobb rendszerben történjen, mint jelenleg, mert a jelenlegi rendszer számos szubjektív elemet tartalmaz.

Hasonlóképpen támogatjuk a támogatásból létesített szervezetek közbeszerzési törvényben történő szabályozását a jelenleginél egyértelműbb és világosabb módon, hiszen jelenleg az a helyzet, hogy a közbeszerzési törvény, az államháztartási törvény és a támogatásokat szabályozó jogszabályok között nincs teljes összhang, itt mindenképpen célszerű tehát a törvény módosítása. Hozzátartozik - és nagyon lényeges - a közbeszerzési rendszer továbbfejlesztéséhez, különösen a központosított közbeszerzések területén, hogy a kormány határozata alapján 2002-ben megindul az elektronikus közbeszerzési rendszer Magyarországon, ami a közpénzek elköltésének hatékonyságát föltehetően jelentősen javítja.

A magyar közbeszerzési szabályok, amelyek jelenleg is alapvetően harmonizáltnak tekinthetők az Európai Unió irányelveihez, ezeknek a teljes jogharmonizációja a magyar nemzeti program keretében történik meg, és egy új jogharmonizált közbeszerzési törvény ennek alapján kerül bevezetésre. Hozzáteszem, hogy mérlegelni kell az új törvény bevezetésének időpontját, hiszen a közbeszerzési irányelvek jelenleg az Európai Unión belül is vitatottak. Ez a vita már több mint két éve tart, és a tervek szerint 2002-re fogják módosítani ezeket az irányelveket. Ott is olyan kérdések szerepelnek a viták között, ami nálunk is vita, hogy például a nyílt és meghívásos eljárásoknál a párbeszédet az ajánlattevők és az ajánlatkérők között milyen módon lehet biztosítani. Az Európai Uniónak az az általános filozófiája, hogy ezeknél az eljárásoknál nem teszi lehetővé ilyen párbeszéd alkalmazását sem áralku, sem egyéb tekintetben. Ezt kizárólag a tárgyalásos eljárásoknál teszi lehetővé. Vita van az Európai Unióban arról is, hogy a közösségi irányelvek és a nemzeti szabályozás a már tagországok tekintetében sincs teljes összhangban, ezért ezek módosítását is kezdeményezik.

Tisztelt Országgyűlés! A következőkben röviden érinteném a közbeszerzések alakulásának néhány összefüggését. Előrebocsátom, hogy a statisztikai adatok nem tartalmazzák a Phare- vagy egyéb nemzetközi megállapodások alapján számított közpénzek elköltését, kizárólag a közbeszerzési törvény keretében szereplő beszerzéseket. Nos, a közbeszerzési eljárások összértéke Magyarországon a '98. évi 383 milliárd forinttal szemben '99-ben 432 milliárd forintot, 2000-ben pedig 524 milliárd forintot tett ki. A növekedés tehát jelentős, a Tanács első félévi statisztikai adatai szerint ebben az évben a közbeszerzések értéke meghaladja a 600 milliárd forintot. Ez megközelítően 4 ezer pályázatot jelent, hozzáteszem, hogy a pályázatok növekedése nem volt jellemző ebben a három évben, viszont nagymértékben nőtt a megnövekedett értékű pályázatok száma, ezért az érték nagymértékben növekedett.

 

(12.20)

 

Ez 2000-ben a GDP 4,5 százalékát tette ki. Az Európai Unióban ez az arány megközelíti a 14 százalékot, az egyes országok között azonban nagyon jelentős különbségek vannak, például Belgiumban és Görögországban hozzánk hasonlóak az arányok.

A közbeszerzési törvény '99. évi módosítása jelentősen megváltoztatta a nyílt, a meghívásos és a tárgyalásos eljárások struktúráját, arányát. A tárgyalásos eljárások szigorítása azt eredményezte, hogy a nyílt eljárások aránya növekedett; a tárgyalásos eljárások aránya, különösen a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások aránya, amelyik a legkevésbé áttekinthető és nyilvános, jelentős mértékben csökkent. A nyílt eljárások aránya mintegy háromnegyede a teljes beszerzéseknek, a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások aránya, amelyeket korábban joggal kifogásoltak a különféle országgyűlési bizottságokban is, 2000-ben 25 százalékról 12 százalékra csökkent. Meg kell jegyezni, hogy az Európai Unió egy sor tagországában, például Angliában, Dániában a nyílt eljárások aránya lényegesen alacsonyabb, mint Magyarországon; más országokban, Spanyolországban, Portugáliában pedig magasabb.

A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások alapvető gondja, hogy ezekben az eljárásokban csak korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesül a közbeszerzési törvényben deklarált nyilvánosság, esélyegyenlőség és a verseny tisztaságának elve. Kivételes esetben ez lehet jogszerű, azonban a döntőbizottság tapasztalatai szerint ezzel a lehetőséggel gyakran akkor is élni kívánnak az ajánlatkérők, amikor annak feltételei nem állnak fenn, leggyakrabban a beszerzés sürgősségére való hivatkozással vagy az igény kielégítéséhez egyetlen alkalmas ajánlattevő meglétére hivatkozva.

A Közbeszerzési Döntőbizottság '99-ben felhatalmazást kapott ilyen esetekben ezeknek a pályázatoknak az áttekintésére. A döntőbizottsághoz 2000-ben például 679 hirdetmény nélküli tárgyalásos felhívást nyújtottak be, ebből a döntőbizottság 130 esetben kénytelen volt jogorvoslati eljárást kezdeményezni.

A másik nagyon lényeges strukturális változás, amire a tisztelt Országgyűlés szíves figyelmét szeretném felhívni, hogy 2000-ben a magyar közbeszerzésekben nagyon lényegesen növekedett a kis- és középvállalatok aránya. Az összes közbeszerzési pályázat több mint 50 százalékát hazai kis- és középvállalatok nyerték el, és ez év első nyolc hónapjában ez az arányszám tovább növekedett.

Ugyanakkor arra a vitára, hogy a külföldi székhelyű vállalatok milyen szerepet érnek el a magyar közbeszerzési piacon, hiszen ezt az Európai Unió gyakran kritizálja, az a válasz, hogy 2000-ben az eljárások számának 4 százalékát, értékének pedig 10 százalékát nyerték el. Hozzáteszem, hogy a közbeszerzési piac az Európai Közösségen belül is zárt piac, és a mi statisztikai adataink szerint a harmadik országból származó pályázatok aránya az 1 százalékot alig haladja meg. Ebben persze a tagországok egymás közti szállításai nincsenek benne.

Szeretném röviden érinteni a közbeszerzési döntőbizottsági tapasztalatokat. 2000-ben - az 1998. évi 324 és a '99. évi 366 jogorvoslati kérelemmel szemben - 700 jogorvoslati kérelem érkezett, ami rendkívül nagy növekedés. Ez tehát azt jelenti, hogy 2000-ben minden ötödik eljárást megtámadtak a Közbeszerzési Döntőbizottságnál. A magas eljárási szám, ami egyébként az Európai Bizottság részéről is kedvező értékelést kapott, egyrészt a közbeszerzési piac bővülését, az ajánlattevők közötti élesedő versenyt jelzi, másrészt tükrözi a jogvitát eldöntő döntőbizottság munkája iránti bizalmat is.

A jogalkotó a közbeszerzési tanácsot nem ruházza fel általános ellenőrzési jogosítvánnyal, a tanácsnak a jogorvoslati eljárások révén van rálátása konkrét ügyekre. Ez ezekben az esetekben közgazdasági értelemben természetesen ellenőrző tevékenységet is jelent. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tavalyi 700 jogorvoslati panaszból a panaszok több mint fele nem volt megalapozott; úgy is lehetne fogalmazni, hogy 30 ezer forintos szolgáltatási díj ellenében bárki benyújthat kellően meg nem alapozott panaszokat is. A lényeg azonban az, hogy több mint 300 esetben megalapozott volt a panasz, és a döntőbizottságnak a jogsértések miatt elmarasztaló határozatokat kellett hoznia.

A döntőbizottságnak a törvény alapján jogosítványa van arra, hogy jogsértés megállapítása esetén szankciókat alkalmazzon. A mi tapasztalataink szerint a leghatékonyabb és a leggyorsabb szankció az, amikor a döntőbizottság megsemmisíti a rossz értékelést, a törvénysértést, és új eljárásra vagy új pályázat kiírására kötelezi az ajánlatkérőt. A döntőbizottságnak joga van arra is, hogy ideiglenes intézkedésként megtiltsa a szerződések létrehozását a döntőbizottsági vita lezárása előtt. A döntőbizottság egyébként nagyon szűk határidőkkel, 30 napon belül hozza meg a döntéseit. A döntőbizottság határozatai ellen a Fővárosi Bírósághoz, innen a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fellebbezni. A tapasztalatok szerint ezek az eljárások persze sokkal hosszabb időt, gyakran másfél-két évet is igénybe vesznek.

Ez befolyásolja a bírságolási gyakorlat problémáját is. A döntőbizottság az elmúlt évben, a '98. évi 86 millió forinttal szemben, 240 millió forint bírságot szabott ki. A 240 millió forintos bírság befizetése azonban messze elmarad ettől a szinttől, hiszen ha a megbírságolt ajánlatkérők vagy ajánlattevők megfellebbezik ezeket a határozatokat a bíróságnál, akkor elérik azt, hogy ezek kifizetése jelentősen csökkenhet, vagy élhet annak a reménye, hogy a bíróság csökkenti a bírságok mértékét. Ezért a Közbeszerzések Tanácsa támogatja azt a javaslatot, hogy a bírságolást szigorítani kell, és ezt kötelezővé kell tenni a jövőben a döntőbizottságok és a bíróságok számára is törvénymódosítás formájában.

Engedjék meg, hogy röviden érintsem a Közbeszerzések Tanácsának tevékenységét. A Közbeszerzések Tanácsának feladatait a jelenleg hatályos közbeszerzési törvény tételesen tartalmazza. Mi a munkánkat eszerint végezzük. A tanácsban, amelynek a létszáma 19 fő, paritásos alapon képviselve vannak a központi szervek, az ajánlatkérők és az ajánlattevők, ilyen módon a tanács határozataiban érvényre jut a különböző érdekek képviselete és a megfelelő konszenzus kialakítása. A főállású elnök kivételével a tanács tagjai egyébként társadalmi munkában látják el feladataikat, minden tiszteletdíj nélkül. Ezzel együtt a tanács tagjai közül nagyon sokan vállalják, hogy a tanács által létrehozott munkabizottságokban is tevékenykednek, munkát végeznek.

A tanács törvénymódosítási javaslatairól szóltam. A tanácsnak jogosítványa van ajánlások kiadására, ezt folyamatosan gyakorolja a közbeszerzési tanács; ezeket az éves jelentések tartalmazzák. Ebben az évben is, tehát 2001-ben is további ajánlásokat adtunk ki. Ezek természetesen nem tekinthetők törvénymódosítási erejűnek.

A tanács felhatalmazást kapott arra is, hogy évente több száz jogértelmezési kérdésben írásbeli válaszokat, állásfoglalásokat adjon ki az ajánlatkérők, illetve az ajánlattevők számára, amelyek konkrét jogvitás esetekben természetesen nem tekinthetők jogalapnak.

 

(12.30)

 

A tanács tevékenységében kiemelkedően fontosnak tartjuk az oktatási tevékenységet, különösen a vidéki oktatás szervezését. Megjegyzem, hogy 2002 elején nemzetközi országos konferenciát is rendez a Közbeszerzések Tanácsa külföldi előadók részvételével a közbeszerzés legaktuálisabb kérdéseiről.

A tanács világbanki szakértők bevonásával elkészítette a sztenderd ajánlati dokumentációk rendszerét, rendszeresen, a törvény felhatalmazásának megfelelően az ajánlattevők által nagyon is kitüntetettnek tekintett minősített ajánlattevők jegyzékét évente kiadja. A tanács nemzetközi kapcsolatai tekintetében külön szeretném kiemelni, hogy a tanács nagy gondot fordít arra, hogy az Európai Bizottság által szervezett konferenciákon részt vegyünk, a szomszédos országokkal a közvetlen kapcsolatokat tartsuk. A körülöttünk lévő országok közül egyébként Lengyelország és Szlovákia után most a Szlovén Köztársaság is létrehozta a közbeszerzések tanácsát, a tapasztalatokat természetesen közösen hasznosítjuk.

A tanács költségvetési szervként dolgozik, bár a nem túl magas, kevesebb mint 300 millió forintos kiadásának 80 százalékát saját bevételeiből, a Közbeszerzési Értesítő kiadásából fedezi. A tanács - mint önök jól tudják - a Közbeszerzési Értesítőt, amely a hivatalos lapja a közbeszerzések magyarországi rendszerének, minden héten kiadja. Ennek a terjedelme évenként 12 ezer oldal. Ebben a Közbeszerzési Értesítőben ma már lényegében azt lehet mondani, hogy az összes konkrét közbeszerzési pályázatértékelés és jogorvoslati kérelmek, beleértve a bírósági határozatokat is, teljes terjedelmükben megjelennek, ezeket lehet olvasni.

Tulajdonképpen egy területen célszerű a nyilvánosság további növelése, erre jogszabály-módosítás van folyamatban, amelynek az a lényege, hogy a pályázati értékelés eredménye jelenleg csak bizonyos kötelező elemek alapján, szűkítve jelenhet meg a Közbeszerzési Értesítőben; ennek terjedelmét, figyelembe véve a nyertes ajánlattevőnek valóban csak az indokolt üzleti titkait, sokkal részletesebben célszerű a jövőben megjelentetni.

A tanács pénzügyi-gazdasági tevékenységét egyébként az Állami Számvevőszék minden évben ellenőrzi, és a '98-99. és 2000. évi ellenőrzés eredménye is az volt, hogy a tanács gazdálkodását rendben lévőnek tartották. A tanács egyébként 2000-ben mindössze 48, 2002-ben 52 fős apparátussal dolgozik, amelynek több mint a felét a Közbeszerzési Döntőbizottság, a döntőbiztosok teszik ki, akiknek a leterheltsége a jelenlegi létszám mellett is rendkívül nagy.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül összegzésként azt szeretném elmondani, hogy Magyarországon az első közbeszerzési törvény és az azt módosító jogszabályok összesen nem egészen hatéves történetre tekinthetnek vissza. Az Európai Unió tagországaiban és a piacgazdasági országokban több évtizede van közbeszerzési szabályozás. Ezekkel az országokkal kell nekünk a versenyt felvennünk a közbeszerzések szabályozása területén. Tudjuk azt, hogy a hazai szakmai közvélemény rendkívül kritikus a közbeszerzési rendszerrel szemben, úgy gondoljuk azonban - és a nemzetközi értékelések is azt mutatják -, hogy ez az értékelés módot ad arra, hogy optimisták legyünk abban a tekintetben, hogy a közbeszerzési szabályozás Magyarországon, amikorra Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja lesz, a teljesen jogharmonizált közbeszerzési törvénnyel és szabályozással az Európai Unióba megfelelően be tud illeszkedni.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a tanács '98., '99. és 2000. évi jelentését szíveskedjék elfogadni. Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  52  Következő    Ülésnap adatai