Felszólalás adatai

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy én is ennek a most tárgyalt törvényjavaslatnak a keletkezési körülményeivel kezdjem. Annál is inkább, mert Gyimesi képviselőtársam meglehetősen nagy teret szentelt az Alkotmánybíróság döntésének, aminek következtében most ezt a törvényjavaslatot új szám alatt - és némileg új tartalommal is - ismételten tárgyaljuk.

Úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság döntésének különösebb kommentálására nincs szükség, hiszen annyira egyértelmű és világos. Két lényeges eleme van ennek a döntésnek. Az egyik az, hogy az alkotmányban kétharmados többséggel meghatározott törvényhozási tárgyak esete tulajdonképpen nem jelent mást, mint a mindenkori kormánytöbbség számára egyfajta alkotmányos korlátot; és ami ennek a másik oldala: a mindenkori kormánytöbbség és a mindenkori ellenzék számára ezekben a kérdésekben egy konszenzuskényszert.

Mi, a Magyar Szocialista Párt, így értelmezzük ezt az alkotmánybírósági döntést, amihez természetesen hozzátartozik az is, hogy a magunk számára is kötelezőnek tartjuk ezt a bizonyos konszenzuskényszert a kétharmados törvényekben; kötelezőnek tartjuk azt, hogy keressük a megállapodás, a tisztességes, okos megegyezés, ha úgy tetszik, kompromisszum lehetőségét. Ez vezérelte a magatartásunkat a hatpárti tárgyalásokon is. Ilyen magatartást tapasztaltam a Belügyminisztérium vezetésétől is, sőt kormánypárti képviselőtársaimtól is. Ehhez képest érthetetlen számomra Gyimesi képviselőtársam néhány megjegyzése.

Az tehát, hogy a Szocialista Párt magára nézve kötelezőnek tartja ezt a bizonyos megegyezési kényszert, amely az Alkotmánybíróság döntéséből következik, kifejeződik ebben a törvényjavaslatban is. Vagyis előzetesen egyetértettünk olyan megoldásokkal, amelyek talán a maguk teljességében nem felelnek meg az elképzeléseinknek, de éppen az Alkotmánybíróság határozatából következő megegyezési kényszer magunkra nézve kötelező voltából eredően jó néhány kérdésben támogatásunkat tudjuk adni a törvényjavaslatban foglalt megoldásokhoz. Még akkor is - hangsúlyozom még egyszer -, ha esetleg nem mindenben egyezik a politikai vagy szakmai véleményünkkel.

Összességében tehát azt lehet mondani a később kifejtendő javaslatok mellett, hogy a Szocialista Párt támogatni tudja a beterjesztett törvényjavaslatot. Néhány módosításra szükség lesz, de úgy tudom, hogy az előterjesztő minisztérium is felfedezett már néhány olyan pontot a javaslatban, amelyet érdemes korrigálni, és azt hiszem, hogy ezekben a kérdésekben is meg fogunk tudni egyezni, és semmi akadálya nem lesz annak, hogy a törvény még a tavaszi ülésszakon elfogadtassék.

Ugyanakkor mindezek hangsúlyozása mellett, amit az előbb említettem, néhány dologra ismételten fel kell hívni a figyelmet e törvény kapcsán, mert egy olyan társadalmi jelenségről és a mögötte meghúzódó, sokszor rejtett viszonyokról van szó, amelyekről itt, az Országgyűlés színe előtt és a nyilvánosság színe előtt is beszélni kell. Hiszen mint ahogy az első változat vitájában elmondottam - és többen mások is elmondták -, a magyar társadalom is szembekerült azzal a helyzettel, amivel tulajdonképpen az egész modern világ szembekerült. Nevezetesen azzal, hogy egyik oldalról növekszik a bűnözés, új elkövetési formák jelennek meg, nemzetközivé és szervezettebbé válik. Ebből következően a modern társadalmak keresik azokat az eszközöket, hogy hogyan lehetne hatékonyabban fellépni a bűnözés ilyen formái, jellege és mértéke ellen, és ennek során beleütköznek bizonyos jogállami elvekbe, beleütköznek olyan jogi tételekbe, amelyek korábban a társadalmak számára evidenciák voltak.

Mert a dolog láthatóan úgy alakul, hogy egyik oldalról a bűnüldözéssel közvetlenül megbízott és azért felelős szervezetek keresik a hatékonyabb bűnüldözés lehetőségét, és ennek során gyakran vetődnek fel olyan javaslatok, amelyek érintik a jogállamiság elveit, érintik a személyiségi jogokat, hiszen a szervezett bűnözés ellen egyre több információra van szükségük. Ezeket az információkat éppen a hatékonyabb bűnüldözés és bűnfelderítés miatt egyre inkább titkosszolgálati eszközökkel tudják beszerezni; azt hiszem, nem kíván különösebb magyarázatot, hogy milyen veszélyeket rejt ez magában az állampolgárok személyiségi jogai oldaláról nézve vagy egyáltalán az egész gazdasági-társadalmi élet számára. Ezt azért kell hangsúlyozni ezúttal is, tisztelt Országgyűlés, mert ennek a törvényjavaslatnak tulajdonképpen a lényege az, hogy a bűnüldöző hatóságok gyakorlatilag minden adathoz - érintsen az üzleti titkot vagy személyiségi jogot - hozzájuthatnak.

(9.40)

Bizonyos garanciák mellett ugyan - erről majd még később szeretnék szólni néhány mondatot -, de gyakorlatilag egy totális információszerzési lehetőséget biztosít számukra ez a törvényjavaslat. Lehetővé teszi a legkülönbözőbb adatok összekapcsolását, és ezen keresztül olyan információk birtokába jutnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy a társadalom nagy többségéről, egy kis túlzással talán még azt is mondhatom, szinte mindenkiről adatokat gyűjthetnek és kezelhetnek.

Úgy tűnik, a bűnüldözés hatékonysága szempontjából ezekre szükség van, és ezért változatlanul fontosnak tartjuk - és tulajdonképpen a vitánk korábban ebből fakadt -, hogy hogyan lehet megteremteni a lehetőségekhez képest e helyzettel szemben egyfajta garanciális rendszert. Hiszen nem kell ahhoz rosszindulat, hogy az ember feltételezze azt, hogy ezzel az információhalmazzal egy olyan világban, amikor az információkért, üzleti információkért súlyos tíz- és százmilliókat hajlandók egyesek kifizetni, hogy egy ilyen világban milyen hatalmat és milyen visszaélési lehetőséget rejt magában az, hogy egyes szervezetek vagy személyek kezében az információk sokasága - és egymással összekapcsolható információk sokasága - gyűlhet össze.

Ez a törvényjavaslat, amit most tárgyalunk, megítélésünk szerint a lehetőségekhez képest megpróbálja ellensúlyozni egyik oldalról tehát az információgyűjtés szükségességét, a bűnüldözés hatékonysága érdekében végzett információgyűjtést, a másik oldalról megpróbál a korábbiakhoz képest korrektebb, tisztességesebb garanciális rendszert kiépíteni.

A miniszter úr az expozéjában utalt az ügyészség szerepére az információgyűjtés vagy adatkérés egész rendszerében. Mi el tudjuk fogadni azt a megoldást, ami most itt ebben a törvényjavaslatban van, vagyis hogy főszabályként kell az ügyész hozzájárulása, bizonyos esetekben, bizonyos bűncselekmény esetén azonban a bűnüldöző, nyomozó hatóságok azonnal kérhetik az adatot az ügyész végső soron egyidejű tájékoztatása mellett, de gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mégiscsak utólagos jóváhagyását előírva. Tehát ennél jobbat ma nehezen lehet kitalálni ennek a két elvnek az érvényesítésére, amit az előbb említettem, hogy legyen gyors és hatékony az információszerzés, ugyanakkor lehetőleg valamifajta garancia, fék épüljön be ebbe a mechanizmusba.

Úgy gondolom, ez is igazolja a Szocialista Pártnak azt az álláspontját, hogy az ügyészség alkotmányos helyét nem kell megváltoztatni. Azt hiszem, ez világossá teszi, hogy ez a fék- és garanciarendszer, amelyet az ügyészség ebben a folyamatban és mechanizmusban betölthet és betölt, igazán csak akkor garancia, akkor jelent biztosítékot, ha az ügyészség szervezetileg elkülönül a végrehajtó hatalomtól.

Szólni kell tehát arról, hogy ez a rendszer, ami most kiépülőben van - és ha még egyéb, az Országgyűlés előtt levő törvényjavaslatokra gondolok, amelyek rendkívül széles információszerzési és adatkezelési lehetőséget adnak a bűnüldöző szervezeteknek -, veszélyeket hordoz magában, és közösen keresnünk kell a veszélyek elhárításának módját. És nem tudom elhallgatni, hogy az utóbbi időszak fejleményei fokozzák az aggodalmunkat, nevezetesen azt, hogy ezekkel az információkkal esetleg visszaélnek. Elég talán itt a megfigyelési üggyel kapcsolatos kormánymagatartásra utalni, amelyben érezhető az a manipuláció, amit a kormány bizonyos rendelkezésére álló információkkal végzett és végez. Vagy csak érdekességként hadd említsem meg, hogy egyik képviselőtársunk beszélget egy nyomozó hatóság tagjával, aki kedvesen megjegyzi, hogy egyébként megnéztük az adónyilvántartásban az adófizetési morálodat, és mindent rendben találtunk. Ezt olyan kedvesen, egy beszélgetés kapcsán az úr kijelenti egy országgyűlési képviselőnek!

Tisztelt Országgyűlés! Mindezt csak azért mondom el, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy az ördögöt a falra festjük, hanem jelen levők, tényeken alapulók azok az aggodalmak, hogy a nyomozó hatóságok mérhetetlen mennyiségű információhoz tudnak hozzájutni, és a garanciák nem mindig tudják megakadályozni azt, hogy ezekkel ne éljenek vissza.

Ezért a Szocialista Párt azt javasolja a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az ebben a törvényjavaslatban foglalt garanciákon kívül érdemes lenne gondolkoznunk más utakon-módokon is. Így az egyik dolog lehetne az, hogy bővíteni kellene az adatvédelmi biztos hatáskörét. Nevezetesen arról van szó, hogy a jelenlegi szabályozás szerint a rendvédelmi szervek adatkezelését csak személyesen az adatvédelmi biztos ellenőrizheti.

Nos, úgy hiszem, nem kell túlságosan nagy fantázia ahhoz, hogy ez így önmagában nézve rendkívül komolytalan. Mert ha arra gondolunk, hogy a rendvédelmi szervek milyen mennyiségű adatot kezelnek már most is és fognak kezelni a jövőben, akkor el kell fogadnunk azt, hogy ezt egy személy hatékonyan ellenőrizni nem tudja. Ezért a Szocialista Párt támogatna egy olyan javaslatot, amely lehetővé tenné, hogy az adatvédelmi biztos munkatársai is végezhessenek a rendvédelmi szerveknél adatvédelmi ellenőrzéseket; természetesen olyan munkatársai az adatvédelmi biztosnak, akik átestek a legerősebb nemzetbiztonsági ellenőrzésen. Egyszerűen meg kell teremteni a személyi feltételeit, jobban meg kell teremteni a személyi feltételeit annak, hogy a rendvédelmi szervek kezében összegyűlő információk és adatok törvényes kezelését hatékonyan ellenőrizni tudjuk. Úgy hiszem, ez az adatgyűjtő és információszerző szerveknek és azok vezetőinek is érdeke; azt hiszem, nyugodtabbak lehetnek, ha tudják, hogy egy külső intézmény is hatékonyan képes ellenőrizni azt, hogy az információk kezelése törvényes rend szerint folyik.

A másik pedig, amit javasolnánk, hogy gondolják meg a tisztelt képviselőtársaim, illetőleg a frakciók, nem kellene-e létrehozni egy külön rendvédelmi bizottságot az Országgyűlésben. Ma, tudjuk jól, egy önkormányzati és rendészeti bizottság működik, és a mi tapasztalatunk szerint túlságosan nagy falatnak látszik az állandó bizottság számára, hogy kellő intenzitással tudjon két olyan óriási nagy területet átfogni és a funkcióját betölteni, mint az önkormányzatok és a rendvédelmi szervek. Azt hiszem, szükséges lenne az Országgyűlés részéről is egy ilyen szervezeti változás egy eredményesebb és intenzívebb ellenőrző munka érdekében. Úgy gondolom, ennek nem lehet akadálya az, hogy egy minisztériumhoz tartozik mind a két terület, hiszen a rendvédelmi szervek a minisztériumtól szervezetileg különálló egységként tevékenykednek, és mindnyájunk érdeke, hogy a rendvédelmi szervek az Országgyűlés által eredményesen, hatékonyan, folyamatosan és intenzíven ellenőriztessenek.

(9.50)

Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül még két dolgot szeretnék a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlani. A szervezett bűnözés elleni küzdelem módszereinek hosszú története és könyvtárnyi irodalma van. Két vagy három dolog biztosan kell ahhoz, hogy a szervezett bűnözés ellen egy társadalom eredményesen lépjen fel. Az egyik az, hogy maguk a bűnüldöző szervek intaktak legyenek azoktól a hatásoktól, amelyek a szervezett bűnözésnek szinte velejárói, nevezetesen: beépülési törekvésük a legális hatalomba és a legális szférába. A másik, hogy a bűnüldöző szervek képesek legyenek összehangoltan fellépni a szervezett bűnözés ellen. A harmadik pedig az, hogy legyen kellő türelem a társadalomban. Ezt a három tényezőt azért hangsúlyozom, mert ma úgy tűnik számomra, hogy mind a három tényezőt illetően komoly aggodalomra okot adó jelenségek vannak.

Ami a bűnüldöző szervek intaktságát illeti, elég csak az utóbbi hetek, hónapok sajtóban megjelent eseményeire gondolni, amikor rendőröket a bíróság elítélt információk kiadásáért; elég csak olyan jelenségekre gondolni, mint rendőr általi szabálytalan aranyvásárlás, vagy éppen a legutóbbi merényletek kapcsán egyes rendőrtisztek ilyen-olyan formájú megjelenése az áldozat ügyeiben. És akkor természetesen még nem tudjuk, hogy milyen a látencia. Azt hiszem, meg kell fogalmazni, hogy az elsőrendű feladat az, hogy bűnüldöző hatóságokat a lehető legerőteljesebben védjük meg a szervezett bűnözés hatásaitól. Nincsenek természetesen illúzióink, hiszen a szervezett bűnözés itt van az országban, és egyetlenegy intézmény sem tudja magát a hatása alól teljesen kivonni, de nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy a bűnüldöző hatóságoknál mindent el kell követni, minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni ahhoz, hogy ezt a távolságtartást megteremtsük, és érintetlen maradjon a bűnüldöző hatóság a szervezett bűnözés hatásaitól.

Ami a másik tényezőt, az összehangoltságot illeti, itt is aggodalomra okot adó jelenségek vannak most már több éve, így ezt nem egyszerűen a jelenlegi kormány problémájaként fogalmazom meg. Nevezetesen arról van szó, tisztelt Országgyűlés, hogy azokban a bűncselekményekben, bűncselekménytípusokban, amelyek hagyományosan kapcsolódnak a szervezett bűnözéshez - a pénzügyi típusú bűncselekményektől kezdve, az embercsempészésen át az adókikerülésig sok minden -, több nyomozó hatóságnak van hatásköre: rendőrség, Vám- és Pénzügyőrség, Határőrség és most az úgynevezett adórendőrség.

Azt hiszem, megint nem kell túlságosan rosszindulatúnak lenni vagy valami elrugaszkodott fantáziájúnak lenni, ha azt mondja ember, hogy nehéz lehet négy nyomozó hatóság munkáját eredményesen összehangolni, hiszen a szervezett bűnözés által elkövetett bűncselekmények egymásra épülnek, és ha különböző csatornákon futnak az egyes bűncselekmények nyomozásai, nehéz elképzelni, hogy ezek valahol összejönnek. El lehet kapni adott esetben egy zsarolót, ki lehet mutatni esetleg adóbűncselekményt, de többnyire nem lehet eljutni a szervezett bűnözőcsoportok szellemi irányítóihoz, magjához, mert nehezen kapcsolódnak össze a szálak.

Szeretném hangsúlyozni, hogy érdemes lenne gondolkozni azon, hogy hogyan lehetne ezt megoldani. És akkor még nem beszéltem a titkosszolgálatok szerepéről, amelyek szintén érintettek olyan típusú bűncselekmények felderítésében, amelyek hagyományosan a szervezett bűnözés körébe tartoznak. Nem tudom megállapítani, hogy milyen ez az összehangoltság most a nyomozó hatóságok között, hiszen ez a tevékenység nyilvánvalóan nem a nyilvánosság előtt zajlik, de azt hiszem, így is joggal lehet azt mondani, hogy félő, hogy ez az összehangoltság - éppen a nyomozó hatóságok számának növekedése miatt, diverzifikálódása miatt - esetleg problémákat jelent.

A harmadik tényező pedig a türelem, és itt is aggodalomra okot adó dolgokat lehet hallani. A türelem nevezetesen azért kell a szervezett bűnözés elleni eredményes harchoz; aki csak egy kicsit is tudja, hogyan lehet eredményesen fellépni a szervezett bűnözés ellen, nyilvánvalóan nem tehet olyan kijelentéseket, hogy tíz hónap múlva felszámoljuk a szervezett bűnözést. Ahhoz, hogy ez a harc eredményes legyen; ahhoz, hogy egy fedett nyomozó beépüljön a szervezett bűnözők közé; ahhoz, hogy összeálljon egy kép, hosszú idő kell. Hosszú idő kell, alaposan felkészült emberek kellenek, veszélyt is vállaló emberek kellenek, és azt hiszem, megint csak könnyű belátni, hogy ez nem mehet egyik hónapról a másikra. Türelem kell, és nem pedig felelőtlen ígérgetés; türelem, hogy azok az intézmények, amelyeket többek között most is létrehozunk, ki tudják fejteni hatásukat, türelem azok iránt is, akik ezt a veszélyes munkát végzik. Nem szabad belekényszeríteni a bűnüldöző hatóságokat abba, hogy valamifajta látszatintézkedésekre törekedjenek, elszámoljanak bizonyos eredményeket akkor is, ha mögötte nincs tényleges felderítés és nincs tényleges felszámolás.

El lehet mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy kétszáznegyven-valahány bűnüldöző csoport van az országban, és a főkapitány úr kijelenti, hogy abból már huszonvalahányat úgymond operatív eszközökkel szétbomlasztottak. Azt hiszem, kormánypártiságtól függetlenül azt kell mondani, hogy ez vagy igaz, vagy nem. Meg kell szüntetni, hogy a rendőrség állandó ostromállapotban érezze magát, nem szabad belekényszeríteni abba, hogy látszatintézkedéseket hozzon, vagy látszateredményekről számoljon el, mert ez inkább árt, mint használ az ügynek.

Tisztelt Országgyűlés! Ami pedig a konkrét törvényjavaslat néhány, ma még vitatott ügyét illeti, csak címszavakban: változatlanul aggályosnak tartjuk az üzletek bezárásával kapcsolatos szabályokat alkotmányossági szempontból, egyetértve azzal, hogy fenyegetni, erőteljesen fenyegetni kell azokat a tulajdonosokat vagy üzemeltetőket, akik olyan üzleteket tartanak fenn és működtetnek, ahol bűnöző tevékenység folyik, de meg kellene találni ennek a mostaninál korrektebb, alkotmányossági szempontból védhetőbb megoldását.

Fontosnak tartanánk az idegenrendészeti törvényt érintő szabályoknál a közösségi szálláson való elhelyezés feltételeinek nemzetközi egyezményekkel való összhangba hozatalát. Úgy tudom, a szakértők is egyetértenek azzal, hogy itt szükséges némi korrekció a beterjesztett törvényjavaslaton. Feltétlenül szükségesnek tartjuk végiggondolni a jelenlegi szabályokat a tekintetben, hogy az úgynevezett adórendőrségre ugyanazok a szabályok vonatkoznak-e, mint amit a törvényjavaslat más nyomozó hatóságokra előír.

(10.00)

Úgy látjuk, hogy törvényszerkesztési okok - és nem szándékok - miatt az adórendőrség ma mintha kiesne abból a szabályrendszerből, amelyet a törvényjavaslat más nyomozó hatóságokra vonatkozóan - éppen az adat- és információszerzés szabályait tekintve - tartalmaz.

S végezetül: érdekes módon ez a törvényjavaslat is tartalmaz olyan szabályokat az adatvédelmi törvényre és a határőrségről szóló törvényre nézve, amelyek más, már szintén benyújtott törvényjavaslatokban is benne vannak. Gondolom, a vita során el kell majd dönteni, hogy melyik törvényből vesszük ki a szabályokat. Annyi mentsége van a törvény-előkészítésnek, hogy következetes, mert ugyanazokat a szabályokat ugyanolyan tartalommal kívánja módosítani mindkét esetben. Tehát azt is mondhatnám, hogy ezzel talán a dolog fontosságát akarja hangsúlyozni, de nekünk, tisztelt Országgyűlés, mégis el kell dönteni, hogy melyik törvényben mit szavazunk meg és mit nem.

Ezekkel a megjegyzésekkel a Szocialista Párt támogatni fogja a szervezett bűnözésről szóló törvényjavaslatot, és hajlandók vagyunk még néhány pontosítás kérdésében tárgyalásokat folytatni.

Köszönöm szépen. (Taps.)