Felszólalás adatai

Botrányba fulladt az EU-konform "nemzeti fejlesztés 2030" parlamenti vitája. Ezt a címet adom ennek az írásomnak. De a felszólalásomnak is ezt a címet kell adjam sajnos.

(0.10)

Tehát én nagyon sajnálom ezt egyébként, mert azt hiszem, hogy akik itt vannak, azoknak biztos vagyok benne, hogy nagyon fontos a nemzet olyan irányú fejlesztése, hogy az - hogy úgy mondjam - felnőjön ahhoz a feladathoz, amit Magyarország jövője meghatározási lehetőségének a birtoklása jelent. Elnézést, hogy ilyen bonyolult mondatot mondok ilyen késői órán, de azért egy óriási felelősség és óriási feladat arról dönteni, arról beszélni, arról tervezni, hogy merre menjen Magyarország az elkövetkezendő 17 évben.

Tehát amit a kezünkben tartunk, amit tárgyal jelenleg a parlament, egy közel 300 oldalas előterjesztés, országgyűlési határozati javaslat, 13094. számú, "Nemzeti fejlesztés 2030 - országos fejlesztési és területfejlesztési koncepció".

Sajnos azt kell írjam, hogy az érdeklődés szinte totális hiánya miatt azt kell mondani, hogy botrányba fulladt sajnos ez a mai vita, mert én is csináltam egy leltárt, nemcsak Kovács Zoltán képviselőtársunk a villanykörték számáról (Kovács Péter: Péter!), én a jelenlegi képviselők számáról. Jelenleg éjfél körüli percekben kilenc képviselő van jelen: hat jobbikos, három fideszes, Lezsák alelnök úr ülést vezet, tehát nem vehet részt a vitában. Helyes számítás szerint kétharmados jobbikos többség van a Házban. (Kovács Péter: Kovács Péter, nem Zoltán!) Tehát még egyszer mondom, lassan mondom, hogy Lendvai Ildikó is megértse, kétharmados többség van a Házban. Azt hiszem, ezzel sokan kiegyeznénk. Ez lenne a radikális változás záloga, hozzáteszem.

De mi történik ezzel szemben? Ma kezdődött meg a tisztelt Házban a kormány tervhivatala által az EU tolvajnyelvén megfogalmazott, EU által megfogalmazott programozási keretekhez igazodó és hatalmasnak állított EU-pénzek - hozzáteszem, a csatlakozáskor is ezt mondták 10 évvel ezelőtt, hogy hatalmas pénzek lesznek, csak azok nem érkeztek meg - lehívására alkalmasnak kikiáltott "nemzeti fejlesztés 2030" című, közel 300 oldalas országgyűlési határozati javaslat vitája.

Azt kell mondanom, hogy a fergeteges vitában jobbikos képviselőtársaimmal komolyan véve a feladatot igyekeztünk alapos, elemző felszólalásokkal élni, megyékre lebontva. Magyar Zoltán képviselőtársam a saját megyéjéről is beszélt, de beszélt stratégiai területekről, úgymint vízgazdálkodás, vadgazdálkodás, akkor Kepli Lajos képviselőtársunk környezetgazdálkodási ügyekről beszélt, Hegedűs Enikő képviselőtársnőnk az egész rendszert vette górcső alá, hogy a fejlesztési elveknek és egyáltalán a történetileg kialakult területi nemzeti fejlődésünknek, kifejlésünknek, ahogy a régiek mondják, mennyire felel meg ez a koncepció. Baráth Zsolt képviselőtársunk pedig szintén általános szempontokat is érvényesített, illetve a megyére is rávetített, Jász-Nagykun-Szolnok megyére.

Tehát mi komolyan vettük a feladatot, de a fergeteges vita elmaradt, mert azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag tragikomédiába fulladt ez a mai vita, mert a vezérszónoki kör után... Már eleve ez egy óriási hiba, hogy különválasztják, hogy a vezérszónoki kör után jön az általános vita, valamikor később órákkal, amikor már mindenki elfelejtette, hogy ki mit mondott a vezérszónoki beszédben. Kovács Zoltán képviselőtársunk nem felejtette el. (Kovács Péter: Péter, mondom még egyszer, Péter!) Így van, ő reagált az MSZP-s hazugságokra, és jól elvitte egy pártpolitizálós irányba ezt az egész vitát, teljesen fölöslegesen. Tehát itt az általános vita arról kellett volna szóljon, hogy mi vár Egerre, Heves megyére, mi vár Zala megyére, mi vár Borsod-Abaúj-Zemplén... Végigmondhatnám.

Itt sajnos megint kedves államtitkár urat kell megszólítani, elnézést, nem ismerem őt, továbbra sem jegyeztem meg a nevét, lehet, hogy az én hibám. Itt ül ő, nem szól hozzá a vitához. Tehát úgy érzem, hogy ma sem dolgozott meg a pénzéért, már elnézést kérek. Legalább egy mondatot mondjon már, könyörgök, arról, hogy miért maradt el a társadalmi vita, ugyanis miről van szó. Az MSZP itt reagált egy szokásos szociáldemagóg gyalázkodással, amire válaszolt Kovács Zoltán, jól elvoltak, szja, 1 százalék, 10 százalék, ki tudja, hány százalék, egy kulcs, két kulcs, semmi köze nem volt a vitához. Tehát mi vettük komolyan egyedül. Az LMP-nek írmagját nem látjuk, KDNP-nek szintén. Tehát ez az összkép jelenleg éjfél körül a parlamentben.

Senki nem vette a fáradságot, hogy elmagyarázza nekünk, miért maradt el ennek az ország és a nemzet életét évtizedekre meghatározó koncepciónak a társadalmi vitája. Bocsánat, volt egy remek ötlet egyébként a nemzeti együttműködés rendszerének korai időszakában. Minden társadalmi berendezkedésnek van több korszaka. A korai korszakban volt egy olyan elem, hogy nemzeti konzultáció. Meg kell mondanom őszintén, ez bizonyos szempontból egy jó ötlet volt. De hát bocsánat, miért nem lehetett nemzeti konzultációra bocsátani ezt a 17 éves fejlesztési programot? Majdnem egy nagykorú ember élethosszát tervezték most meg tervezőasztalon, ráadásul, mondom még egyszer, vérfagyasztó módon az a mondat szerepel, hogy "a nemzeti prioritások igazodnak az Európai Unió által megfogalmazott programozási keretekhez - most figyeljenek! -, melyeket érvényesíteni kell a hazai tervezés és végrehajtás során". Tehát ha jól értem, akkor gyakorlatilag arról van szó, hogy a Brüsszel által megfogalmazott, kialakított pénzügyi támogatási rendszer, NUTS-I-II-III. régiók finanszírozása, minden egyéb, ehhez igazodó keretek között kell a nemzet jövőjét megtervezni. Bocsánat, ebből nem kérünk, mert ez felháborító! Mit gondolnak?! Ezt nem is értjük!

Miért nem kérdezték meg az embereket? Ma az internet segítségével egy ilyen nemzeti konzultáció az interneten is lebonyolítható lett volna. Miért nem kérdezték meg a megyéket, a településeket? Vagy megkérdezték? Nem tudom. Akkor kérdezem államtitkár urat. Megkérdezték? Kérem, válaszoljon, ne a vita végén, mert az a legkényelmesebb, akkor nem kell a vitában részt venni, akkor mi már nem tudunk visszanyilatkozni. Miért kell az Európai Unió programozási kereteit érvényesíteni a hazai fejlesztési tervezés és végrehajtás során?

Jó, bocsánat, azért nem vagyunk teljesen idióták, nyilván el tudjuk olvasni, hogy arról szól az egész, ha jól veszem ki, hogy a 2014-20-as európai uniós tervezési, költségvetési időszakban készülő tervdokumentumok megalapozhatók legyenek. Próbálom lefordítani magyarra. Tehát itt valószínűleg arról van szó, hogy a következő európai uniós költségvetési ciklusra legyen egy szép, színes tervecske, ami alapján pénzt lehet felvenni az Uniótól. De akkor mondják el, hogy erről van szó! Pénz kell az EU-tól, ezért van ez a papír. Akkor mondják el ezt, beszélgessünk ilyen szempontok szerint. Ennek talán lett volna értelme.

Miért kell állandóan, ahogy erre Hegedűs képviselőtársnőnk utalt, versenyképességről és felzárkóztatásról beszélni? Nem tudom, ez már lassan tényleg ilyen orwelli újbeszél, tehát hogy folyamatosan jönnek olyan szavak, olyan fordulatok, amiket nem szeretünk, amik nem jók, amik nem életszerűek, tehát amiket nem kívánunk.

Tehát itt ér véget az én bejegyzésem körülbelül, és azzal, hogy ügyrendi javaslatom volt elnök úr felé, hogy vegye le a napirendről, óvja meg az Országgyűlés tekintélyét, adjunk esélyt arra, hogy mindenki, aki felelős ebben az országban, ne lehessen részese, ne köthessünk össze olyan embereket ezzel az egésszel, akik azért komolyan szokták venni a dolgokat.

Meg kell mondanom őszintén, hogy több gondolat eszébe jut az embernek ezzel a mostani helyzettel kapcsolatban. Azt hiszem, nekem igazából egy olyan mondást kell idéznem, ami itt most erre a helyzetre igaz. Egy bizonyos Secondat nevezetű francia gondolkodó azt mondja, hogy egy herceg tirannizmusa egy oligarchiában nem annyira veszélyes a közjóra, mint az állampolgár apátiája a demokráciában. Bocsánat, itt sajnos ez ezt eredményezi. De bocsánat, a képviselők között is apátia van, mert körülbelül ilyen jelenlétet váltott ki, és mondom, azért kétharmados jobbikos többség mellett mondom ezt a Házban.

A másik. A szó legszorosabb értelmében vett igazi demokrácia soha nem létezett és soha nem is fog létezni - mondja Jean-Jacques Rousseau. Szkeptikus volt, de igaza volt, mert egyszerűen a bizalom megléte működtet egy társadalmat leginkább. Azt hiszem, hogy ez is egy... Thomas Jeffersontól még egy mondat. Az a kormány a legerősebb, amelynek minden ember a részének érzi magát. Hogyan érezhetik az emberek részüknek vagy magukénak ezt a rendszert, a nemzeti együttműködést rendszerét, ami, hozzáteszem, ötletként szintén jó, tehát tartalommal kitöltve nagyon jó elképzelés arról. Emlékszünk a nemzeti együttműködés rendszerének a nyilatkozatára. Igen, hívunk minden embert arra, hogy vegyen részt tehetsége, tudása szerint akár határon innen, határon túl vegyen részt, alakítsuk a jövőnket. De könyörgöm, hogyan tegyük ezt, amikor egy ki tudja, hol készült, nem tudom, valami tervhivatal nevét látom itt felvillanni, azért sokan emlékszünk még itt a régi időkre.

Nem mondom, hogy baj a tervezés, nyilván tervezni kell mindent, bocsánat, minden épületet meg kell tervezni, de azért, hogy mennyire átlátható ez a tervezési folyamat és mennyire nemzetstratégiai érdekeket szolgáló, ahhoz már azért igenis van közünk. Tehát bocsánat, ez egy nemzetközi ügyvédi irodában készült? Egy más országban készült? Az Európai Unióban készült? Valamelyik minisztériumban készült? Szeretnénk látni azokat, akik ezt készítették, szeretnénk beszélgetni velük. Kiket kérdeztek ők meg? Milyen forrásokból dolgoztak?

(0.20)

Természetesen nem akarom azt mondani, hogy az egész úgy, ahogy van, rossz, mert például itt van a kezemben a 116. oldal: autonóm térségek. Nagyon okos, jó gondolatok, ezeket már Bogár László, Varga István ezerszer elmondták, meg sokan mások. Igen, a település, a térség helyi közössége, amely organizálja, az élelmiszer, a víz, a természeti erőforrások, a jövedelem, a tudás, a szolgáltatás, a kézművesség, a kisipar, az energia, a termelők helyi összefogása, a világhálón szerveződő piacok - ez nagyon jól hangzik, rengeteg dolog nagyon jól hangzik, világos.

Azzal is egyet kell értenem a javaslatban, hogy van egy szomorú mondat: "A területtervezési rendszer nem újult meg, a visszacsatolás és az átláthatóság nem érvényesül." Hát tényleg, a visszacsatolás nem érvényesült, sajnos magyar területek még mindig megszállás alatt vannak, 93 ezer négyzetkilométerre szűkült országunkban egyet tudok érteni ezzel. A két háború közötti időszak magyar külpolitikája, azt hiszem, eredményesebb volt a visszacsatolásban, mint a mostani politika.

Még azzal is egyet kell érteni, hogy itt a prioritások alapvetően nem rosszak, tehát: patrióta gazdaság kis- és középvállalati bázison, fordulat a teljes foglalkoztatottság és tudásalapú társadalom felé, útban az erőforrás, energiahatékonyság, energiafüggetlenség felé. Persze, hogy ezt kell járni, világos. Azerbajdzsánban jártam nemrég. Ott kőkeményen húsz éve úgy döntöttek, hogy nem kótyavetyélik el az erőforrásaikat, megvédik az erőforrásaikat, az olajat, a földgázt. Lássuk meg, nézzük meg, hogyan él Azerbajdzsán! Dübörög. Nem mondom, hogy kolbászból van a kerítés, de egy borzasztóan erős gazdaság, az elmúlt tíz évben kilencszeresére nőtt a GDP, nagyon komoly dolgokat mutatnak fel.

Népesedési közösségi fordulat kellene; kellene nyilván, hatalmas az elvándorlás, elmondta Hegedűs Enikő, fogy a lakosság, százezer alá csökkent a születések száma, nagyon-nagyon szomorú perspektívák vannak előttünk, ha nem történik meg a radikális változás, a radikális fordulat. Aztán nem tudom, hogy mitől várja a kormány a radikális fordulatot.

"A roma népesség térszervező erővé vált." - olvashatjuk a 84. oldalon. Nem tudom, milyen teret szerveztek roma polgártársaink, nem tudom. Nekem például vannak olyan olvasmányélményeim, különböző publikációkból és rendőrségi hírekből, hogy bizonyos terekre összegyűlnek tiltakozni emberek a bűnözés olyan formái ellen, amelyeket roma polgártársaink követnek el nagy számban. Tehát nem akarok természetesen megint csak megbélyegezni mindenkit, mert soha nem tesszük, de bocsánat, igen, megszervezték jól ezeket a tüntetéseket ezekkel a nagyon brutális bűncselekményekkel, akár gondoljunk az ároktői gyilkosságra is. De nem látom azt, hogy ez hogyan tudna most robbanásszerű hatásokat elérni.

Szimpatikus egyébként nyilván az, hogy a nemzeti összetartozás lehet az egyik integráló erő, és beszél arról a javaslat, hogy élnek magyarok elcsatolt területeken kívül is. Ő közel kétmillióra teszi, szerintem sokkal több. Bocsánat, nehogy már a szomszédos államok népszámlálási eredményeit ismerjük el! Azért tudjuk jól, hogy mi zajlik elsősorban Délvidéken; a legkeményebb magyarellenes politika zajlik, álcázva mindezt egy magyarbarát mezben. Úgy érzem, hogy az egész egyre katasztrofálisabb irányba tart.

Még egyszer megismételném azt a tiszteletteljes kérésemet az elnök úr felé, hogy most itt a vitának ezt a részét függessze fel, adjon lehetőséget arra, hogy módosító javaslatot érdemben be tudjunk nyújtani legalább, minimum még egy munkanapon át, de azt gondolom, ez a legkevesebb, amit kérhetünk, tehát ezt minimum kérjük. Üljünk le, és akár kezdődjön az egész újra, legyen társadalmi vita, vonjuk be a társadalmat ebbe a hatalmas dologba, tervezzük együtt a közös jövőnket. Így lehet elvárni a bizalmat, így lehet elvárni a hitelességet.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)