Készült: 2024.03.29.14:35:06 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

242. ülésnap (2009.11.11.), 98. felszólalás
Felszólaló Dr. Csáky András (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:38


Felszólalások:  Előző  98  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A türelem rózsát terem, ezért nem szálltam be a kétpercesekbe, mert itt azért alkalmam lesz a mondandóm kapcsán reagálni az eddig elhangzottakra.

A miniszter úr - sajnálom, hogy nincs itt, bár megértem, kormányülésre kellett mennie - az expozéja végén két mondatban foglalta össze a jelenlegi törvényjavaslat benyújtásának indokát. Azt mondta: azt a célt fogalmazta meg a tárca, hogy ennek a törvénynek a segítségével hatékonyabb legyen az ellátás, illetve az ellátók hatékonyabban tudjanak működni.

Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a törvényjavaslatot, óhatatlanul fel kell tenni a kérdést, hogy az ezen törvényjavaslatban megfogalmazott szabályozások akadályozzák-e a hatékonyabb működést, a hatékonyabb ellátást. Egyszerűen válaszolva: szerintem nem, hiszen milyen állapotban van ma a magyar egészségügy, húsz évvel a rendszerváltozás után. Húsz évvel ezelőtt azt képzeltük-e, hogy itt, 2009-ben ilyen állapotban lesz az egészségügy?

A miniszter úr a vita során, válaszolva az ellenzék kritikájára, kijelentette, hogy azért nem minden rossz. Példákat is hozott: növekedett a várható élettartam, és csökkent a prenatális halálozás. El kell ismerni, ha a nyers számokat nézzük, akkor ez igaz, de fel is kell tenni a kérdést, hogy ez önmagában így értékelhető-e, nem kell-e hozzárendelni egy viszonyszámot.

Húsz évvel ezelőtt azt a célt tűztük ki magunk elé az egészségügyben is, hogy felzárkózunk Európához. Nagyon nagy élményként éltük meg akkor azt, amikor visszaintegrálódhattunk teljes jogú taggá Európához, de ma az egészségügyi adatokat tekintve sajnálattal azt kell megállapítani, hogy azok a különbségek, amelyek húsz évvel ezelőtt Magyarország és Európa boldogabbik fele között fennálltak, az elmúlt időszakban nemhogy csökkentek volna, hanem növekedtek, akár a születéskor várható élettartamot illetően. És ami még tragikusabb, ez egy nagyon komoly mérőszám az egészségügy minőségét illetően: a 40 év felettiek várható életkilátása; itt az olló több mint 20 százalékkal nőtt az elmúlt húsz esztendőben.

Nagy vita folyt itt arról, hogy most kivontak-e forrást, vagy nem vontak ki. Én úgy gondolom, ezen olyan nagyon vitatkozni nem lehet, a számokat kell egymás mellé tenni, abból egyértelműen lehet következtetni. De hogy ne vádoljanak elfogultsággal, egy általam nagyon nagyra becsült szakpolitikus, Orosz Éva professzor asszony közelmúltban tartott egyik előadásából hadd idézzek, direkt elkértem a slide-okat. Úgy gondolom, az ő személye mindkét oldal számára a hitelesség szempontjából feltétlenül garancia.

(11.30)

Ő sajnálattal állapította meg, hogy az egy főre jutó közkiadásokban Magyarország és az Unió 15 tagállama között elég jelentős a változás. Amíg - az EU-15-öket 100 egységnek véve - 1992-ben még az egy főre jutó finanszírozás tekintetében az EU-15-ök 50 százalékát értük el, ez 2007-re 40 százalékra csökkent. Úgy gondolom, ez önmagában egy olyan mérőszám, amely feleslegessé teszi azt, hogy adatokon vitatkozzunk. Ha ennek a fényében nézzük ezt a törvényjavaslatot, vannak jó elemei - el kell ismerni -, vannak kötelező elemei, itt utalok az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségekre, habár van vitatott rész ezzel kapcsolatban is, és vannak az itt eddig is elhangzottak fényében vitára okot adó elemei.

Az egyik ilyen dolog az ÁNTSZ jogosítványa, és előtte még zárójelbe teszem, hogy milyen állapotban van az egészségügy, és hogy milyen állapotban lesz jövőre az egészségügy. Azért azt ki kell jelenteni - gondolom, a jelenlévők ezt nem cáfolják -, hogy a jövő évre kiközvetített súlyszámok, amelyek a lehetséges teljesítményeket alapozzák meg, az idei évhez képest 9 százalékkal csökkennek, ezen belül még van egy 4 százalékos zárolás, tehát a kapacitást illetően 10 százalékot meghaladó csökkenés lesz, és ismételten zárttá válik teljesítmény szempontjából a rendszer, és azért azt is tegyük hozzá, hogy 150 ezer forintról vissza fog csökkenni 146 ezer forintra az alapdíj.

Tehát igenis, jelentős csökkenés ez, még hogyha most a három hónapról két hónapra előrehozott finanszírozás lélegzetvételhez juttatja abból a szempontból az egészségügyi szolgáltatókat, hogy a nagyon régi kifizetetlen számláikat ki tudják fizetni, és talán így a beszállítók tovább folytatják a szolgáltatásukat. A hangulat feszült, és azért kérdéses, hogy akkor, amikor ennyire kifeszített maga a működés finanszírozási oldalról, és morálisan is vannak azért problémák - ezt be kell látni, de a kettő között szoros összefüggés van -, akkor kell-e ilyen rendelkezéseket behozni.

Azt mondom, hogy az egészségügyi bírság elfogadható mint tétel, hogy legyen az ÁNTSZ kezében egy eszköz. Miniszter úr idézte a vonatkozó jogszabályhelyet, azonban csak az (1) bekezdést idézte, ahol tételesen valóban fel van sorolva, hogy ha bizonyos előírásokat megsértenek, itt azonban vitára okot adó a 2. tétel, a szakmai program megsértése esetén. Ez alkotmányossági kérdéseket is felvethet, jóllehet az egészségügyi törvényből kikövetkeztethető, hogy a tulajdonos, illetve a szolgáltató milyen szakmai programot köteles lefektetni, azért ez eléggé merev, nehezen módosítható elvárás az intézményekkel szemben. Az ezzel kapcsolatos bírságolás meggyőződésem szerint hatásköri elvonást jelent, és itt jön, hogy az önkormányzatoknak mint tulajdonosoknak - miután az intézmények több mint 80 százalékában az önkormányzatok a tulajdonosok - nem egy hatáskörelvonást jelent-e.

A nagyobbik probléma szerintem a próbavásárlás intézményének a bevezetésével van. Az államtitkár asszony is idézte, arról van szó, hogy bemennek a patikába, bemennek a gyógyászati segédeszközt kiszolgáló üzletekbe, és ott próbavásárlást végeznek. Ez a része még elfogadható - mereven jogilag -, habár magával az ágazattal szemben mérhetetlen bizalmatlanságot sugall a kormányzat részéről. De az, hogy beüljenek egy rendelésre, és ott vizslassanak, ez alapjában kezdi ki az orvos-beteg viszony kérdéskörét. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi jogi keretek között is megvan az eszköz arra, hogy ahol ilyen anomáliák vannak - miniszter úr mondta, hogy kapnak ilyen bejelentéseket -, azt korrekt módon ki tudják vizsgálni, és a megfelelő szankciót ezzel kapcsolatban akár a működtetőn, akár a tulajdonoson keresztül érvényesíteni tudják. Megfontolásra javaslom mindkét oldalnak, hogy a jelenlegi feszült helyzetben életbe kell-e léptetni egy ilyen jogszabályhelyet.

A másik kérdés, ami felvetődött több hozzászólásban, a törvényjavaslatnak az egészségügyi adatok kezelésével kapcsolatos része. Régóta kínlódunk - már elnézést a kifejezésért - ezzel a törvénnyel abból a szempontból, hogy valóban a törvény "időnként minthogyha akadályozná" a megfelelő adatokhoz való hozzájutást, illetve a rendszeren belüli megfelelő adatáramlást. A probléma alapja - mindannyian tudjuk -, hogy a finanszírozónál lévő adatok, az ÁNTSZ-nél lévő adatok, a KSH-nál lévő adatok megfelelő módon kommunikálnak-e egymással, ennek alapján megfelelően lehet-e tervezni népegészségügyi szűrővizsgálatokat vagy sem.

(A jegyzői székben Török Zsoltot Béki Gabriella
váltja fel.)

Az eddigi adatvédelmi kifogásokban többször visszatért az a megfogalmazás, hogy adatot kezelni egyrészt törvényi felhatalmazás alapján, másrészt célhoz kötötten lehet. Ezeknek a kritériumoknak ez a törvényi kezdeményezés megfelel, de funkcionalitásában nem elég. A bizottsági vitában is elmondtam, és a szakmában visszatérő probléma ezzel kapcsolatban a rákregiszter, illetve a KSH közötti kommunikáció a halottvizsgálati bizonyítványok adatait illetően. Abban egyetértünk, habár ebből a szempontból az értéke az utóbbi időszakban - pont az alacsony szekciószámok miatt - jelentős mértékben csökkent, de mégis az egyik legértékesebb adatokkal rendelkező okmány az egészségügyön belül egy halottvizsgálati bizonyítvány, az abban rejlő információk átadását mindenképpen biztosítani kell. Erre módosítást nyújtottam be, remélem fogékony lesz eziránt a tárca, illetve a tisztelt parlament is.

A másik ilyen, és amikor beszédem elején úgy fogalmaztam, hogy jogharmonizációs kérdéseket is érint a tárca - ez a képzés, továbbképzés törvényjavaslatban szereplő szabályozása -, valóban kérdéseket vet fel mindenképpen. A törvényjavaslat az indokolás részében hivatkozik a vonatkozó európai irányelvre - ha emlékeim nem csalnak, ez a 2006/123-as, de lehet, hogy nem jót mondok -, és akkor kértem a tárcát, hogy pontosan az irányelv melyik pontja alapján gondolják úgy, hogy - igen, 2006/123-as, megtaláltam közben - erre az irányelvre vonatkozik, ez a szolgáltatási irányelv kérdésköre. Az írásbeli válaszban - elolvastam gondosan, államtitkár asszony - nagyon homályos megfogalmazás szerepel, közvetve lehet következtetni arra, hogy erre irányul. Változatlanul az a véleményem - de szerintem ez jogi vita, hisz a tartalmát illetően lehet, hogy olyan nagy kifogás nincs -, itt a fő probléma az, hogy a bolognai deklaráció alól, hála istennek, és ez egyéni véleményem, az orvos-, a gyógyszerész- és a fogorvosképzés többek között, csak az egészségügy területére vonatkoztatva, kikerül. Az a félelem, nehogy a deklaráció hatálya alá nyomják ezeket a képzési formákat, hisz az élet azért eddig más területen nem nagyon igazolta azt, hogy gyors, tartós eredményt lehetett ennek a deklarációnak a bevezetésével elérni.

(11.40)

Változatlanul azt mondom, hogy az idézett irányelv (34) bekezdése egyértelműen - hivatkozva bírósági gyakorlatra - azt mondja ki, hogy nem vonatkoztatható a szolgáltatási irányelv az egészségügyön belüli továbbképzésekre. De itt hadd idézzem - és én nem találtam, habár gondosan még a zárórendelkezéseket ismételten nem néztem végig - a 2009. évi LXXVI. törvényt, amely a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szól. Ez szintén úgy rendelkezik - és ezt idén június 22-én fogadta el a parlament -, hogy az egészségügyről szóló törvény szerinti, a betegeknek nyújtott egészségügyi szolgáltatás részét képező..., és amelynek végzéséhez törvény vagy annak felhatalmazása alapján kiadott rendelet szerinti egészségügyi szakképesítés vagy ilyen szakképesítéssel rendelkező személy... - folytatja tovább - nem tartozik ez alá. Ez megfontolandó.

A harmadik ilyen kérdéskör volt a patikaliberalizáció kérdésköre. Úgy gondolom, hogy ha higgadtabb közállapotaink lennének, akkor azért bizonyos részére a törvénynek azt lehet mondani, hogy kormányzati szempontból a hatásait meghozta, mérsékelte a gyógyszerár-támogatás csökkentéséből adódó betegterheket azáltal, hogy árversenyre kényszeríti a gyógyszergyártókat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez elfogadható, de nagyon sok hiányossága van, ezt majd még kétpercesben kifejtem.

Adtam be módosító javaslatokat, remélem, hogy akceptálni fogja a tárca, illetve a parlament. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  98  Következő    Ülésnap adatai