Felszólalás adatai

A törvényjavaslatban és a részletes vitában megengedett stílust követve tehát megjelölöm, a 2. és az 5. ajánlási ponttal kapcsolatban kívánnék hozzászólni. Én úgy hiszem, hogy az önkormányzatoknak, ahogyan Varga képviselőtársam is mondta, eddig is megvolt, és most is megvan a lehetőségük arra, hogy ezeket az utcaneveket megváltoztassák. Engem persze érdekelne az, hogy ezt miért nem tették meg. Úgy hiszem én is, hogy a mellékletben felsorolt nevek közül nagyon sok esetben helyes volna az utcanevek megváltoztatása. Csak kérdezem én... (Novák Előd: Hányadik ajánlási pont?) A 2. és az 5. ajánlási pont, megismétlem még egyszer Novák képviselőtársam kedvéért, és azt is hozzáteszem, hogy az ember a témára úgy tud térni, de ezt biztos tanulta még az általános iskolában, hogy van bevezetés, tárgyalás, befejezés, és én most a bevezetésnél tartok, tisztelt képviselő úr. (Novák Előd: Várom!) Úgyhogy várja ki, majd el fogok jutni oda is, és talán ön is ráismer arra, ami a 2. és az 5. ajánlási pontban szerepel.

Szóval, vannak olyan utcanevek, amelyeknek a megváltoztatása indokolt, és ha már ezeknél tartunk, akkor én úgy hiszem, jogos föltenni azt a kérdést, hogy vajon például Tiszavasváriban az ilyen jellegű utcaelnevezéseket miért nem változtatta meg a jobbikos polgármester és a jobbikos többség. Megtehette volna, valami miatt mégsem tette meg. De fölhozható rengeteg más település is, ahol a polgármester és a fideszes vagy KDNP-s többségű képviselő-testület ezt megtehette volna. Azért van ennek jelentősége, és itt térek rá - Novák képviselő úrnak jelzem, hogy ő is tudja követni - az ajánlási pontokra, mert én úgy hiszem, ha nem határoznak meg egy objektív kritériumrendszert a vonatkozásban, hogy kik azok az emberek, akikről lehet és akikről nem lehet egyesületet vagy utcanevet elnevezni, akkor a törvény alkalmazása óhatatlanul és mindig önkényes lesz. Lehetne objektív kritériumrendszer az, hogy kit ítéltek el utána háborús bűntettért és a többi, nem akarok ötleteket adni, ezt találják ki azok, akik úgy gondolták, hogy ezt a törvényjavaslatot elő kívánják terjeszteni. De akkor, amikor a törvényalkotó arra a mezsgyére téved, hogy történelmi eseményeket és történelmi személyiségeket, vitatott történelmi személyiségeket kíván törvényben meghatározni, olyan értelemben, hogy kiről lehet és kiről nem utcát elnevezni, én azt gondolom, nagyon helytelen úton jár.

Az, amit képviselőtársam a 2. ajánlási pontban részletez, lehet egyfajta kicsit objektívebb kritériumrendszer, bár én megmondom őszintén, ezt sem tartom kielégítőnek és megfelelően objektívnek a kérdés megítélése szempontjából. Ugyanis gondoljanak bele, képviselőtársaim, abba, hogy milyen visszaélésekre ad majd alapot, amikor az alapján kell eldönteni, elnevezhető-e valakiről egy közterület vagy egy egyesület, hogy részt vett-e egyfajta ideológia megteremtésében. Itt sokszor került már vagy többször került szóba Frankel Leó, aki meghalt még jó néhány évtizeddel azelőtt, mielőtt egyáltalán a kommunista diktatúrák életre keltek volna, azért, mert az ő munkásságára később hivatkoznak, megalapozza ez azt, hogy róla ne lehessen közterületet elnevezni. Ha nézünk egyébként jobboldali gondolkodókat, művészeket, költőket, akiknek a munkásságára később, mondjuk, a nácik vagy Szálasiék hivatkoztak, akkor őket is betiltsuk, azért, mert őrájuk hivatkozott később egy önkényuralmi rendszer? Persze, lehet azt mondani, hogy ők alapozták meg az ideológiát. És ki fogja eldönteni, tessék mondani, hogy az ideológiát ők alapozták-e meg vagy sem? Vagy valaki félremagyarázta az ő gondolataikat, az ő művészetüket, mondjuk, akár József Attila művészetét vagy akár Wass Albert munkásságát, ezért ítéljünk el embereket? Ezért tiltsuk be azt, hogy el lehessen róluk nevezni közterületet?

(22.10)

Még egyszer mondom, tisztelt képviselőtársaim, ahogy szokták mondani már klasszikusan, Szilágyi György kedvéért, lassan, hogy ön is megértse, és tudja követni, vannak olyan utcanevek és vannak olyan személyiségek, akiket mi is elítélendőnek tartunk. (Szilágyi György: Halljuk!) Képviselő úr, szerintem hallották már sokszor. Példaként említem Kun Bélát, példaként említem Szamuelyt, példaként tudom említeni egyébként Biszku Bélát, példaként tudom említeni Rákosi Mátyást, és még egyébként sorolhatnék számos olyan nevet, akit mi is egyértelműen elítélendőnek tartunk, és úgy gondolom, hogy nincs helye Magyarországon az utcanévtáblák között vagy az egyesületi nevek között.

De, képviselőtársaim, nem erről szól csak ez az előterjesztés, és erre szeretném a hangsúlyt tenni, és ezért mondom én azt, hogy a 2. ajánlási pont vagy akár az 5. ajánlási pont pontosan arra világít rá, hogy miként lehet majd ezzel a törvénnyel visszaélni. Ha önök valóban azt szeretnék, és azt tűzték ki célul, hogy olyan emberek neveit viselhessék csak a közterületek és az egyesületek, akire föl lehet nézni, akire lehet magyarként büszkének lenni, akkor olyan előterjesztést tegyenek le az asztalra, amely objektív kritériumrendszert határoz meg.

Még egyszer mondom, ez a két ajánlási pont kiválóan rávilágít arra, hogy mik ennek a törvénynek a legfőbb problémái, úgyhogy kérem ennek megfontolását, kérem önöket, hogy fontolják meg ennek a jogszabálynak a visszavonását, és egy olyannak az előterjesztését ebben a témakörben, ami valóban alkalmas annak a célnak az elérésére, amit, én feltételezem, hogy önök jó szándékkal akartak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Harangozó Tamás tapsol.)