Készült: 2020.09.28.05:24:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

167. ülésnap (2000.10.20.), 289. felszólalás
Felszólaló Molnár Albert (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:03


Felszólalások:  Előző  289  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök azért vannak ma hatalmon, mert az emberek nagyobb része azt gondolta, hogy önök meg tudják azt oldani, hogy az ország a lehető leggyorsabban fejlődjön. A 2001-es költségvetés legnagyobb hibájának azt tartom, hogy elmaradtak a reformok, a gazdaság és társadalom fejlődésének szűk, régi, elavult struktúrái megmaradtak. Nem vállaltak konfliktusokat a társadalommal, a gazdaság szereplőivel, és nem vállaltak konfliktust az ország fejlődéséért. Én tudom, hogy minden változás feszültséggel jár, azonban az a véleményem, hogy egy felelős kormánynak, amely ezt hangoztatja is magáról, a felelős kormánynak igenis feszültségeket és konfliktusokat fel kell vállalnia azért, hogy az ország minél gyorsabban, minél harmonikusabban tudjon fejlődni.

Én néhány érvet, néhány gondolatot szeretnék elmondani a 2001. évi költségvetésről. Ezt érvnek és gondolatnak gondolom, lehet, hogy Tóth István képviselőtársam - remélem - nem fogja ezeket sötét demagógiának nevezni. Akikről szól, azok pedig majd eldöntik, hogy miről beszéltem. Az inflációról feltétlenül kell szólni, mert ha egy összeadásban a tényezők rosszul vannak meghatározva, abból nem jöhet ki jó eredmény. Az ellenzék nem azt mondja, hogy a kormány nem tud jó tervet készíteni, az ellenzék azt mondja, hogy ilyen gazdasági körülmények között egyszerűen nem lehet jó tervet készíteni. Valószínűleg mi sem tudnánk jó tervet készíteni, de meg sem próbálnánk éppen ezért kétéves költségvetést készíteni, tehát lehetőség szerint csak egyéves költségvetést készítenénk. Az ellenzéknek megvan az oka az aggódásra. Önök a 2000. évi inflációt is jelentősen alultervezték, és ebből - azt hiszem - tanulni kellett volna.

Egy fideszes képviselőtársamtól azt hallottam, hogy 2-3 százalék eltérés az inflációnál apró-cseprő ügy. Aki ért a számokhoz, 300 milliárd forintot nem nevez apró-cseprő dolognak. Gondolják végig, hogy 200-300 milliárd forintból mi mindent meg lehet tenni! Én kíváncsi vagyok arra, hogy a 2000. évi infláció alultervezése miatt a nyugdíjasokon kívül mely társadalmi csoporttal, önkormányzattal, egyebekkel rendezték a magasabb infláció miatti aránytalanságokat.

Kétéves költségvetés; az igazi demokraták úgy terveznek, hogy lehetőleg reális terv legyen. Ezért az időtartamát úgy állapítják meg, hogy valós számokon alapuló legyen, és egy behatárolt időtartamra lehessen tervezni. És tesznek mellé esetleg egy olyan elegáns megoldást, hogy ha ezek a számok nem jönnek össze, akkor az alábbi struktúrában tervezzük a többletforrások elköltését, az alábbi társadalmi csoportoknak tervezzük azt odaadni. Én ilyet sem láttam.

Matolcsy úr kedden reggel bejelentette a gázáremelést. Én akkor azt gondoltam, hogy emellé a Pénzügyminisztérium mindjárt be fog nyújtani egy költségvetési módosítást, hisz a gázáremelés nagyon jelentős áfabevétel-növekedéssel jár, és a gázáremelés valószínűleg a MOL-nál nagyon jelentős társaságiadó-növekedéssel fog járni. Én azt gondoltam, hogy ez mindjárt bekövetkezik, de ezt sajnos nem láttam. Nagyobb veszélynek látom azt, hogy az egész gázáremelés bejelentése egy multiknak szóló csomagként lett aposztrofálva, és elég kockázatosnak tartom a GDP elég jelentős százalékát, az export mintegy 80 százalékát termelőket ilyen helyzetbe állítani. Talán elegánsabb lett volna egy általános gázáremelés egy szociális csomaggal, amivel ugyanezt a célt lehetett volna elérni.

A hosszú távú programokról pedig az a véleményem - hívják azt Széchenyi-tervnek vagy bárminek -, hogy arra szüksége van ennek az országnak. Már nagyon régóta szüksége lett volna rá ennek az országnak. És tudomásul kellene venni a kormánypártoknak, hogy az ellenzék mögött is van lakosság, van társadalom, mintegy 40-45 százalék. Önök azzal, hogy a hosszú távú gazdasági tervet nem beszélik meg velünk, ezt a nagyon jelentős társadalmi csoportot zárják ki a párbeszédből. Azt gondolom, hogy egy hosszú távú gazdasági tervnél csak egy konszenzuson alapuló megegyezés alapján született tervnek van realitása és lehetősége arra, hogy az meg is valósuljon. Nem szabad megengedni, hogy négyéves ciklusokra szűküljön, bontódjon a gazdaság növekedése, és négyévenként döntsük el, hogy mit teszünk.

Az önkormányzatiság valóban az elmúlt tíz év legnagyobb vívmánya, és ez a legnagyobb vívmány a szuverén önkormányzat; a kormány politikájának következményeként azonban a társadalom megosztottságának színtere lett. Amit én tapasztalok, és amit hallok is, Stumpf miniszter úr is azt mondta, hogy már túl nagy az önkormányzatok önállósága. Miközben folyik a központosítás, a centralizáció, ezzel párhuzamosan folyik a javak újraelosztása a vazallusok részére. Néhány példát hadd mondjak a saját környezetemből! A szociális lakásprogram első 2 milliárdját szinte teljes mértékben - és mondhatom, hogy teljes mértékben - Fidesz vezette, vagy kormányzati párt vezette polgármesterek városai nyerték. Ezért mondtam azt, hogy a társadalom megosztottságának színtere lett. Ez azt jelenti, hogy ma már nem elég az a kritérium, hogy valaki megfelel a Fidesz-polgár kritériumának, az sem mindegy, hogy hová született. Én előrevetítve ezeket elég jelentős társadalmi problémáknak látom.

Ebből következik a javaslatom. Én azt gondolom, hogy a szociális lakásépítés valamennyi városnak gondja. Egy teljesen semleges kritériumrendszert kellene megállapítani arra, hogy ha valaki annak megfelel, akkor igenis az a város, akármilyen színű, igénybe vehesse azt a fajta támogatást, azt a forrást. Mert akik kaptak, Kaposvár, Miskolc, Szeged, Karcag, Pápa, Siófok vagy Zalaegerszeg (Varga Mihály: És Dombóvár?!), nem kell mondanom, hogy ezek a városok kormánypárti vezetésűek.

Saját városomról, Székesfehérvárról hadd mondjak néhány gondolatot! Mindenki azt mondja, hogy Székesfehérvár a csodák városa, és valóban itt állítjuk elő a magyar GDP-nek mintegy 10 százalékát. Nagyon komoly társadalmi feszültségekkel küzdünk a városban. 1204 olyan család van Székesfehérváron, amely nem felel meg a Fidesz-típusú családnak. Ezek várnak az államtól, az önkormányzattól támogatásra. Ezek között nyolc, 4-5 gyermekét egyedül nevelő személy van, 15 házaspár van, aki 4-5 gyermeket nevel, de ebben van 38 olyan, aki egyedül nevel három gyermeket, és van 175 gyermekét egyedül nevelő anya, és 98, két gyermekét egyedül nevelő anya. Olyan társadalmi feszültségeket jelentenek ezek a városban... A város egyébként ezt meg tudná oldani, ha a városban keletkező helyi adókat nem központosítaná az állam. De az állam központosítja, és máshová osztja el, ezért a város ezt megoldani saját erőből nem tudja. Vagy hagyjuk ott a városoknál, amit meg tudnak termelni, vagy pedig "igazságosan" osszuk el ezeket a forrásokat!

 

 

(20.50)

 

Székesfehérváron 1990-ben összeomlott a szocialista nagyipar, és teljesen magára maradt a város. Jó helyzetéből adódóan természetesen, és az ott lévő munkaerőnek köszönhetően viszonylag hamar talpra állt. Az itt élők saját erejükből álltak fel, és most azt látják, hogy a letelepített vállalatoknak adott adókedvezmények lejárta után az állam központosítja ezeket a bevételeket. Mintha egy láthatatlan kéz húzná ki mindig az állami támogatások mértékét, és egy látható kéz írja át ezeket más rovatokba. Valahol úgy érezzük, hogy a jelenlegi kormány az életképeseket, a fejlődőképeseket lehetetlenné teszi, a rebellis városokat pedig bünteti.

Nemcsak a szociális lakásprogramból maradt ki ez a város, hanem április 11-én a kormány közlekedési tárcájának programjában még szerepelt a Fehérvárt elkerülő 63-as számú út építése. Ez a költségvetésben már nem látszik, valószínűleg más célra csoportosította át a kormány. A város számított erre a beruházásra: megvette a földeket, biztosítja azokat az infrastruktúrákat, amelyek ehhez szükségesek, és nem értjük ezt a változást. Alapvető közműpályázatainkat utasították el, még akkor is, amikor a céltámogatási alapban nagyon sok tízmilliárd bent maradt. Egyébként ökológiai katasztrófa fenyegeti a város néhány részét. Még szerencse, hogy az idén szárazság és aszály volt.

Még egy gondolatot: a Fejér megyei rendőrségnek a 2001. évre 4 százalékos, 2002-re 2,5 százalékos többlettámogatást tervez a kormány a költségvetésben. Én jártam a székesfehérvári rendőrségen. Nagyon szomorú, amit ott láttam. Nem minden rendőr dolgozik Teve utcai színvonalú épületekben. Meg kell mondanom, hogy lepusztult falak, összetákolt, elavult technikai eszközök jellemzik a rendőrséget, és úgy látom, hogy csak a szakmaszeretet tartja ott a szakmát szeretőket; ma már ezek sincsenek sokan. Erre a technikai romra kívánjuk tovább ráépíteni a Belügyminisztériumban az előéleti pontrendszert. Megkérdezték erről a szakembereket?

Áprilisban, amikor Székesfehérváron időközi választások voltak, a kormány majdnem minden tagja megfordult városunkban, minden fejlesztést megígértek. Ezek elmaradtak. Időnként én érzem magam kellemetlenül. Ha nem én lennék ennek a városnak az országgyűlési képviselője, vajon mi valósult volna meg ebben a városban? De jaj a rebellis városoknak! De mint Lőcse polgárai, ezt a két évet, ha kell, feketében is kibírjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  289  Következő    Ülésnap adatai