Készült: 2020.07.14.03:42:06 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

141. ülésnap (2000.05.22.), 242. felszólalás
Felszólaló Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:29


Felszólalások:  Előző  242  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Először is szeretném elmondani, hogy most nemcsak mint Budapest 1. számú választókörzetének országgyűlési képviselője, hanem mint a főváros I. kerületének polgármestere is szeretnék véleményt mondani arról a törvényjavaslatról, amelyet most a tisztelt Ház tárgyal. És azért hangsúlyozom ezt, hogy mint kerületi polgármester fogom most elmondani a véleményemet, mert azokkal az érvekkel, amelyeket eddig az ellenzéktől hallottunk, nagyon sok ponton olyan csúsztatásokat tapasztalhattam, amelyeket azért alkalmasint helyre kell tenni.

Hogy kezdjük mindjárt az elején, azaz a végén, ahogy az előbb hallottuk, a kerületek a forrásmegosztási küzdelmekkor igyekszenek ellehetetleníteni a fővárost, mondja az ellenzéki képviselőtársam. Sajnos, a képviselő úr nincs tisztában azzal, hogy ma hogyan folyik a forrásmegosztás a fővárosban. Egyoldalú fővárosi diktátummal folyik, a kerületek bármilyen érvet, bármilyen adatot, bármilyen elgondolást próbálnak a Fővárosi Közgyűlés többségével elfogadtatni, ennek meghallgatására vajmi kevés az esély. Az a törvény, az a törvényjavaslat, amely most itt előttünk fekszik, valóban egyfajta korrekciót szeretne alkalmazni egy olyan helyzetben, ahol az egyik fél egyoldalú erőfölényben van, és ez jelesül a főváros.

A 2000. év fejleménye az, hogy az utolsó, a kerületekben még önállóan kivethető adónemet, az építményadót is elvonták a kerületek alapjogai közül, kivethető jogai közül. És ha már annyi politikumot emlegetett itt az ellenzék, akkor hadd emlegessek én is némi politikumot, visszatekintve az időben. 1995-ben az akkor még nemrégiben újraválasztott főpolgármesterrel készült egy interjú a Budapest Sun című angol nyelvű lapban. És ebben, talán a hazai pálya biztonságát kihasználva, a főpolgármester úr nem leplezte el szándékát és véleményét mindarról, ami korábban a fővárosban történt. A cikk bevezetője szerint, engedjék meg, hogy ezt most idézzem, így fogalmaznak:

"Több mint négy évvel a kommunista diktatúra bukását követő első szabad önkormányzati választások után Budapest nemrégiben újraválasztott főpolgármestere azt állítja, hogy a demokrácia elérte határait. A kerületi önkormányzatok és a polgármesterek gyakran gátolják politikai céljai megvalósításában. Emiatt lobbizott Demszky sikerrel egy olyan törvényhozásért, amely felhatalmaz arra, hogy végrehajtsa terveit, amelyek a legvitatottabbak azóta, hogy az utolsó szovjet katona is elhagyta Budapestet.

Kérdés: Ön főpolgármesterként majdnem négy évig állt harcban, mivel a kerületi önkormányzatok akadályozták politikai programjának megvalósításában. Még mindig bosszantja az, ahogyan a kerületi polgármesterek dolgoznak?

Válasz: Igen. Sok terv marad csupán álom emiatt az ostoba kerületi törvény miatt. De most könnyebb, hiszen a hivatalom és a Fővárosi Önkormányzat nagyobb hatáskört és több felügyeleti jogot szerzett. Most mi döntünk arról, hogy mennyi pénzt kapnak a kerületek évente a költségvetésből. Mi döntjük el, hogy bizonyos nagyobb beruházások, mint például víztisztítók, utak, hova kerüljenek. A mostani helyzet jobb a négy évvel ezelőttinél. De a kerületi önkormányzatok még mindig túl nagy függetlenséggel és autonómiával rendelkeznek."

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt lóg ki az a bizonyos lóláb, amit olyan sokat emlegettek eddig a vitában. Demszky Gábor célja egyértelmű: a kerületi önkormányzatok helyett kerületi elöljáróságokat szeretne a fővárosban, ahogy azonban ezt szintén az ellenzéki érvelés során hallhattuk, ennek alkotmányos eszközei nem állnak rendelkezésre. Ennélfogva pénzügyi és gazdasági eszközökkel óhajtja céljait elérni, és ehhez az kell, hogy a ma még a kerületekben önállóan kivethető utolsó adónemet is a fővárosi forrásmegosztás részévé tegye. Hadd legyek megint kicsit hazabeszélő, és hadd mondjak egy példát arról, hogy ez a bizonyos fővárosi forrásmegosztás hogyan működik például az idegenforgalmi adó vonatkozásában.

Talán nem kell arról túl sokat vitatkoznunk vagy túl sokat érvelnem amellett, hogy az I. kerület, a Budai Vár a világörökség része, elég jelentős idegenforgalmi vonzerőt, elég jelentős idegenforgalmi látványosságot jelent. Ez nemcsak az ország kirakata, nemcsak a főváros kirakata, hanem a sok turistának az ellátásával egyben egy beruházásigényes felelősséget is jelent. Mindeddig túl sokat a fővárostól nem kaptunk ezen feladatainknak az ellátására. De eddig, legalábbis a tavalyi évig valamifajta kompenzációt, valamifajta szorzót mégiscsak alkalmaztak a kerület sajátos adottságainak figyelembevételére. Ez azt jelentette, hogy a fővárosi idegenforgalmi adóbevételekből 1999-ben 80 millió forintot kapott az I. kerületi önkormányzat. 1999 után azonban ez a helyzet egy csapásra megváltozott, miután ma már a kerületi adottságokat a forrásmegosztásnál éppúgy nem veszik figyelembe, mint ahogy például most az építményadó esetében sem kívánják a továbbiakban figyelembe venni. Innentől kezdve valóban egy egységes Budapest álma lebeg a főpolgármester úr szeme előtt, azt azonban elfelejti, hogy ez a Budapest szociológiailag, településszerkezetileg mégsem olyan nagyon egységes.

Hogy befejezzem az előző példát, szeretném elmondani önöknek, hogy a forrásmegosztás általunk egyébként kritizált gyakorlatából mekkora összeget kap idegenforgalmi céljainak elérésére vagy kötelezettségeinek teljesítésére az I. kerületi önkormányzat: alig több mint 14 millió forintot. Ennyire vették figyelembe azokat a helyi adottságokat, amelyek egy-egy kerületnél bizony jelentkeznek. És amikor a forrásmegosztás vitája során ezt szóvá tettük - ma valóban nincs semmiféle érdemi beleszólási joga a kerületeknek abba, hogy a főpolgármester úr vezetésével milyen forrásmegosztást hagy jóvá a Fővárosi Közgyűlés -, érveinkre jószerével választ sem kaptunk. Ez valóban a demokrácia határait jelenti, úgy, ahogyan ezt Demszky Gábor ebben az 1995-ös nyilatkozatában már elmondta.

Elhangzott az is, hogy az alkotmányossági aggályokkal szemben nem léptek fel a kerületek. Sajnos, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének elmondója ebben a kérdésben nem tájékozódott; felléptek. Több kerület vezetője, és nálunk még a képviselő-testület is, felhatalmazott arra, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljunk, és beadványt adtunk be az Alkotmánybírósághoz ezen vitatott építményadó-kivetéssel kapcsolatban. Azonban tudjuk jól, hogy az alkotmánybírósági döntéshozatal sokszor lassú, sokszor nehézkes, egyelőre még nem is kaptunk reagálást az Alkotmánybíróságtól arra nézve, hogy mikor fogják tárgyalni, mikor fogják kitűzni ennek az ügynek a tárgyalását.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy az utolsó pillanatban érkezett ez a törvényjavaslat, hogy valóban olyan körülményeket még meg lehessen akadályozni, amelyek a kerületi önkormányzatok teljes anyagi ellehetetlenülését célozzák - a teljes anyagi ellehetetlenülését. Ugyanis, mint ahogy már többször jeleztük, és itt a vita ezen oldalon hozzászólóitól már kiderült, ez az utolsó olyan eszköz, amellyel még a kerületek önmaguk élhetnek.

 

 

(21.00)

 

És még egy dolgot szeretnék elmondani, amely talán megint egy kicsit elsikkadt a sok politikai vádaskodás mellett. A kerületek túlnyomó többsége ellenezte ezt, és bizony a szocialista vezetésű képviselő-testületek, önkormányzatok is ellene voltak az építményadó ezen formája kivetésének. Az egy sajátos politikai logika, egyfajta politikai relativizmus, amit Bauer képviselőtársunk itt kifejtett, hogy most ott ők vannak többségben, és milyen eszközökkel, milyen módszerrel győzték meg a Fővárosi Közgyűlés szocialista párti tagjait arra nézve, hogy ezt az adónemet mégiscsak fogadják el. Én ezt nem óhajtom most itt taglalni, miután egyébként nincsenek is erről a kérdésről részletes információim.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  242  Következő    Ülésnap adatai