Készült: 2020.04.10.05:51:25 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

246. ülésnap (2001.12.10.), 4. felszólalás
Felszólaló Dr. Bogár László
Beosztás a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 4:03


Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Aki csak egyszer is járt Sopronban, csak hálával és megbecsüléssel gondolhat a leghűségesebb város polgáraira, akik helytállásukkal megmentették a haza számára természeti és kulturális örökségünk e valódi gyöngyszemét.

A példásan helyreállított város középkori utcácskái és templomai, a ciklámenszőnyeggel borított domboldalak vagy éppen a kékfrankos, mindezek egyedülálló magyar kincsek, amelyek szemléletesen mutatják meg a mai magyar nemzedékeknek is, milyen harmóniát eredményez a természeti értékeket megbecsülő, a táj adottságait messzemenően figyelembe vevő ember léptékű gazdálkodás.

Sopron a tiszta levegő, a tiszta kultúra és a népek tiszta szándékú, rendezett együttélésének városa, amely a természeti és emberi erőforrások mértékletes hasznosításával úgy teremtett polgárai számára szerény jólétet, hogy nem veszélyeztette a jövő századok soproni polgárainak életminőségét. Sopron tehát arra is mintául szolgál, hogy a gazdasági növekedés nem minden, közben meg kell őriznünk, sőt vissza kell szereznünk utódaink számára levegőnket, vizeinket, erdeinket, kertjeinket, hagyományainkat és kultúránkat.

 

(14.10)

 

Tudjuk, kevésen múlott, ahogyan ön is elmondta, hogy az 1918-as összeomlás után ezt a vidéket is elveszítsük. Sopron megmentése nem véletlen szerencse volt tehát, hanem a bátor cselekvés késztette elhatározásuk megmásítására a sorsunkról döntő nagyhatalmakat. Sopron azt tanítja minden magyar nemzedéknek, hogy megmaradásunkat, fejlődésünket nem várhatjuk külső hatalmak jóindulatától, azért minden időben határozott kiállással meg kell küzdenünk; arra tanít, hogy számoljunk le illúzióinkkal, hagyjunk fel a csodavárással, helyette cselekedjünk, közösen, okosan és határozottan; arra tanít, hogy az előttünk álló lehetőségeket meg kell ragadni, sőt akár ki is kell kényszeríteni. Sopron példája nemcsak azt mutatja meg, hogy kultúránk, értékeink alapján joggal igénylünk egyenrangú helyet az egységesülő Európában, de azt is, hogy a minket megillető helyet ki is kell harcolnunk magunknak szívós érdekérvényesítéssel, versenyképes teljesítménnyel és értékeink, terveink melletti következetes kiállással. Sopron példája arra int, hogy nem kell szolgai beletörődéssel fogadnunk a nagyhatalmi elképzeléseket, terveket és kritikákat. Az erőviszonyokat ismerve és tiszteletben tartva persze, mégis határozottan szembe kell ezekkel állítani a mi elképzeléseinket és terveinket.

Sopron polgárai 1921-ben nem láthatták előre, milyen megpróbáltatásokra adták voksukat, de a megcsonkított, gazdaságilag szétvert hazához csatlakozva tisztában voltak vele, hogy valójában a nehezebb utat választották. Nem láthatták előre a vasfüggöny árnyát, de később becsülettel és bátran elszenvedték a periferiális lét összes kínjait.

Sopron mai élete hangos tiltakozás mindenféle vasfüggöny ellen; azt jelzi, hogy a határvárosi lét - ami diktatúrában valóban szörnyű csapás - a nemzetek becsületes együttműködésének Európájában a fejlődés ösztönző erőforrásává válhat. Sopron a határokon átívelő regionális együttműködés biztató példáját jelenti, s nemcsak a magyaroknak, de a Duna-medence valamennyi népének; s a reményt, hogy ha a trianoni szétszabdaló logikát az együttműködés logikája váltja fel, idővel azok a városok és térségek is felvirágozhatnak, amelyeknek nem volt olyan szerencséjük, mint Sopronnak, és ahol a népek önrendelkezési joga mindeddig sajnos csupán üres szólam maradt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai