Készült: 2024.03.29.06:13:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

266. ülésnap (2017.12.12.), 104. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:07


Felszólalások:  Előző  104  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az év utolsó parlamenti ülése során én is megkaptam a kérdést, hogy miért nem számozom a „Meddig még?” című, jellemző módon a devizahitel-károsultak sorsáról szóló sorozatom részeit. Nos, azért nem számozom, mert látható módon ebben a kormányzati ciklusban egy végtelen történetről van szó, ahol sem sorszámozni, sem rangsorolni nem lehet, nem szabad azokat a tragikus emberi sorsokat, amelyekről nem lehet eleget beszélnünk.

(15.10)

Ha ismerkedünk a kormányzati kommunikáció világával, akkor azt tapasztaljuk, hogy az tökéletesen szembemegy a magyar rögvalósággal, hiszen míg a kormányzati kommunikáció szerint a devizahitel-károsultak lényegesen jobb helyzetben vannak, mint évekkel ezelőtt, azt látjuk, hogy a követeléskezelőnél most is több száz, aztán majd több ezer család tartozása található, a kilakoltatottak száma pedig sajnálatos módon egyértelműen és nagyságrendekkel magasabb volt, mint akár két évvel ezelőtt. Idén eddig a minap megjelent beszámolók szerint 3600 nem fizető adóst tettek ki lakásukból végrehajtók, ami elképesztő adat, és ide a parlamentbe is behoztunk számos olyan ügyet, amely bizonyítja, hogy a végrehajtók sok esetben abszolút jogszerűtlen módon jártak el, nem létező tartozásokra hivatkozva foganatosítottak olyan követeléseket, amelyekhez nem lett volna joguk adott esetben.

A kilakoltatási moratórium időszakában vagyunk, amelynek egyrészt éghajlati okai vannak, másrészt pedig a kormányzat nem akarja, hogy a választások előtt látható kilakoltatások történjenek, de azért ne feledkezzünk el arról, hogy miközben a kilakoltatási moratórium elvileg ‑ hangsúlyozom, elvileg ‑ fennáll, mert eközben is történtek kiürítések, az árverések és más jellegű végrehajtások egyáltalán nem látható, hogy szünetelnének, így várhatóan nagyszámú, közel 30 ezres ingatlanszám, ami árveréseken megjelenik hónapról hónapra, előbb-utóbb hatalmas, drasztikus növekményt fog mutatni. S ha ezt összetesszük azzal az adattal, hogy még mindig jóval 100 ezer fölötti azoknak a száma, akiknek tartozása már a 90 napon túl lejárt módon szerepel a soron és kategorizálva, elmondhatjuk, hogy nagyon hosszú hónapok elé néznek azok a választások után, akik a kilakoltatási moratórium lejártával szembesülnek majd ezekkel az eljárásokkal.

S az is figyelmeztető jelként kell hogy szolgáljon, hogy a harmadik negyedévben több mint 2900 lakást kényszerértékesítettek Magyarországon a jelzáloghitel nem teljesítése miatt; arról már ne is beszéljünk, hogy hány lakossági hitelszerződés esetében képtelen a magyar polgárság törleszteni, hiszen számos esetben az úgynevezett követelés háttere, jogcíme enyhén szólva hibádzik. Az is tapasztalható, hogy a devizahátterű, a közműcégek felé irányuló tartozások egymást gerjesztik, átfedéseket mutatnak, adott esetben a nem jogszerű követelés elmaradása miatt, vagy éppen annak teljesítése miatt elmaradásba kerül a polgár máshol, mondjuk, egy közműcég felé, vagy éppen a közös költségét nem képes befizetni.

Tehát látszik, hogy egy vonalat kéne húzni, esélyt kéne adni azoknak az embereknek, akik évek óta küzdenek ebben a csapdában, és egyáltalán nem biztos, hogy a kormányzat akár elszámolási törvénye, akár forintosítási törvénye bármire is alkalmas lett volna a rendezés területén. Továbbra sem tudjuk, hogy milyen alapon forintosították a hitelkárosultak úgynevezett hitelét 256 forintos piaci árfolyamon, miközben jellemző módon 150-155-160 forinton vették fel ezeket az úgynevezett hiteleket. Azt sem tudjuk, hogy a 180 forintos kedvezményes árfolyam egy nagyon rövid ideig milyen alapon járt egyes szerencséseknek. Nem sajnáljuk tőlük a megoldás lehetőségét, de a megoldás lehetőségét ki kell terjeszteni minden érintettre. Még most sem késő.

S akkor, amikor itt a Házban boldog karácsonyt kívánunk egymásnak, áldott, békés ünnepi időszakot, a ráhangolódáshoz is szeretettel teli szíveket kívánunk egymásnak teljesen jogosan ‑ és ezt őszintén mondjuk ‑, gondoljunk azokra, akiknek adott esetben a fa alá nem feltétlenül lesz mit tenniük, és akik olyan nehéz lélekkel kell hogy ezt a karácsonyi időszakot, mellette az adventi időszakot is átvészeljék, ami méltatlan egy magyar család tisztességes életlehetőségeinek a kilátásba helyezéséhez, ahhoz, amit egy normális országban kilátásba kellene helyezni számukra.

Tehát életlehetőségeket kell biztosítani ezeknek a családoknak. Nem segélyt, nem mentőövet, igazságot kell szolgáltatni számukra. Pártok fölött álló módon lehetne mindezt megtenni, még most, az utolsó pillanatban is, ha pedig ez nem következik be ebben a kormányzati ciklusban, akkor a Jobbik-kormány megalakulását követően első feladataink egyikeként rendet teszünk ezen a területen.

Addig pedig nem tudok más tenni, mint áldott, békés karácsonyt kívánni minden érintettnek, és természetesen azt, hogy könnyebben viseljék el ezt az időszakot, mint ahogy az objektív körülmények egyébként ezt lehetővé tennék számukra. Köszönöm a figyelmet.




Felszólalások:  Előző  104  Következő    Ülésnap adatai