Készült: 2020.09.19.02:31:51 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 598 2002.07.02. 2:08  537-674

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Mécs Imre képviselőtársunk kísérletet tett arra, hogy a napirenden lévő javaslatról emberi módon beszéljen, és egy emberi hangú véleményformálással kívánta ennek a mai vitának a sodrását, a medrét megadni. Nem sikerült neki. Nem sikerült neki azért, mert ellenzéki képviselőtársaink úgy gondolják, hogy most politikai érdekeiket egy hecckampány szolgálja. (Dr. Répássy Róbert: Éjjel tizenegy órakor hecckampány!) Tegyék, az önök dolga!

Én szeretném hozzátenni azt, hogy az a tény, hogy Medgyessy Péter kémelhárítóként öt éven át szolgálta a magyar gazdasági és pénzügyi érdekeket (Dr. Balsai István: Ilyen tény nincsen!), nem ok ennek a kampánynak a folytatására, már csak azért sem, mert tisztelt Répássy képviselőtársam legalább olyan jól tudja, mint én, hogy a Magyar Köztársaság hatályos törvényei alapján - az átvilágítási törvényről beszélek, az 1994. évi XXIII. törvényről - egyfajta tevékenységhez köt erkölcsi elmarasztalást, ez pedig a III/III-as csoportfőnökség.

Eddig a Magyar Országgyűlésben sem a kémelhárítással, sem a hírszerzéssel, sem a katonai biztonsági szolgálatoknál végzett munkával kapcsolatban semmifajta elmarasztalás nem volt. Ha úgy ítélik meg, hogy ez a törvény ma nem hatályos, akkor folytassák ezt a vitát, de én úgy gondolom, hogy amíg ebben az Országgyűlésben ezek a törvények érvényben vannak, addig ennek a keretei között kell tudni az erkölcsi értékeket is meghatározni.

Én nem szeretném, nem érezném jól magam, ha ez a vita így folytatódna. Természetesen nem rajtam múlik, hogy önök ezt a vitát hogy folytatják, de szeretném kérni, hogy az általánosításokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és az ilyen típusú minősítéseket, ha lehet, mellőzzék, mert nem visz előre sehová ez a fajta hangnem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 640 2002.07.02. 1:30  537-674

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Két kérdéssel kívánok foglalkozni. Gógl Árpád képviselőtársam hivatkozott a lengyel példára, Oleksy miniszterelnök úr példájára, ami tényszerűen valóban megfelel a valóságnak, hogy őt megvádolták és lemondott a miniszterelnökségéről. Csak ennek a történetnek van egy harmadik fejezete, ami úgy néz ki, a magyar közvélemény elé sose került ide, hogy azok a vádpontok, amelyeket megfogalmaztak, azok közül egyetlenegy sem igazolódott. Tehát ennyit erről a kérdésről. Én szeretném, ha ezt a történetet is figyelembe vennénk, amikor ezekről a kérdésekről beszélünk. (Dr. Répássy Róbert közbeszólása.) Én a tényekről beszélek, Répássy úr, nem igazolódott, egyetlenegy sem.

A másik kérdés: mi indokoltsága van az előző kormányok tisztségviselőinél, minisztereinél, államtitkárainál a vizsgálatnak? Azt gondolom, hogy itt a személyek és a politikai pártok együttes értékeléséről van szó, abban a formában mindenféleképpen, hogy egyik vagy másik politikai párt adott időszakban kiket tudott, milyen körülmények között tudott miniszteri vagy államtitkári rangba emelni. Azt gondolom, ez is a közvéleményre tartozik, azon oknál fogva, hogy ezeknek a pártoknak a jövőben van indulásuk 2006-ban vagy egyéb választásokkor, tehát ha teljes képet kívánunk, akkor ez a kérdés megkerülhetetlen.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 659 2002.07.02. 9:04  537-674

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék áttérni az Országgyűlés asztalán lévő előterjesztés néhány szakmai kérdésében az álláspontom kifejtésére.

Az első kérdés, amely a vitában is elhangzott, hogy mi ennek a vizsgálóbizottságnak a rendeltetése, amelyet egyébként a Magyar Szocialista Párt képviselői támogatnak, és meg fognak szavazni annak érdekében, hogy létrejöhessen ez a vizsgálóbizottság. Azt gondolom, ez a vizsgálóbizottság gyors reakció kíván lenni arra... (Dr. Répássy Róbert: A Medgyessy-ügyre!) Répássy úr, meghallgattam én is önt, legyen szíves, hallgasson meg! (Dr. Répássy Róbert: Folytassa nyugodtan!) Köszönöm szépen, hogy szót adott. (Dr. Répássy Róbert: Akkor is a Medgyessy-ügyre.) Tehát szeretnék visszatérni arra a kérdésre, hogy ennek a vizsgálóbizottságnak az a rendeltetése, hogy arra a társadalmi igényre gyorsan próbáljon választ adni, hogy kormányzati körökben, és igenis megkerülhetetlen, hogy 1990. május 2-ától számítva valamennyi kormány esetében, kerüljön föltárásra, hogy kik voltak érintettek a volt III-as főcsoportfőnökség tevékenysége által. Ezt azzal együtt is mondom, hogy továbbra is állítom - és nemcsak én állítom, hanem a Magyar Országgyűlés állította -, hogy különbség van a III/III-as csoportfőnökség és általában a III-as főcsoportfőnökség megítélése között, mert ha nem lenne különbség, akkor az átvilágításról szóló 1994-es XXIII. törvény is tartalmazná az egész III-as főcsoportfőnökségre vonatkozó adatok feltárását. Ezt nem tartalmazza, tehát maga a Magyar Országgyűlés a mai napig ezt a különbségtételt fönntartja.

Szeretném azt is elmondani, hogy ez egyfajta protézis szerepű bizottság abból a szempontból, hogy nyilván mindenki tudja - hiszen Répássy képviselőtársam is idézett belőle -, egy olyan javaslat is benyújtásra került, illetve kerül az Országgyűlés elé, amely a kérdést hosszú távon rendezni kívánja. Tehát azok a kezdeményezések, amelyek arra irányulnak, hogy ez a vizsgálóbizottság tevékenységét illetően bővüljön, azért nem helytállóak, mert azt a feladatot a törvény által elfogadásra kerülő majdani bizottság feladatává kívánjuk tenni, amely valóban széles körben a közélet valamennyi szereplőjére kiterjesztve kívánja tényszerűen bemutatni, hogy a III-as főcsoportfőnökség tevékenysége által kik voltak érintettek. Tehát ennek alapján minden olyan kiterjesztési szándékot, amely akár időben vagy akár az alanyi kör tekintetében ezt a vizsgálóbizottságot bővíteni kívánja, nem fogunk elfogadni, mert úgy értékelem, hogy ez nem más, mint a vizsgálóbizottság ténykedésének ellehetetlenítésére irányuló törekvés. Márpedig azt gondolom, ebben a formában ma erre nincs szükség. Tehát két lépésről van szó, a két lépést együtt kell kezelni; a vizsgálóbizottság most egy gyors választ ad a közvéleményt érdeklő és érintő kérdésekre, s ezzel szemben a magyar közvélemény egészére vonatkozóan az ügy kezelése pedig egy benyújtásra kerülő törvény keretében az ősz folyamán kerül elrendezésre.

Ezzel összefüggésben szeretném azt is elmondani, amit szintén Répássy képviselőtársam vetett föl abban a formában, hogy ha van egy átvilágító bizottság, akkor miért nem az átvilágító bizottságot bízza meg az Országgyűlés ennek az ügynek a rendezésével, és miért kíván erre egy külön vizsgálóbizottságot létrehozni. Ennek okai a következők.

 

 

(0.10)

 

Az egyik ok, mint mondottam, az, hogy az 1994-es XXIII. törvény másra vonatkozik; részben szűkebb, részben más. Ebből következően a kettő nehezen hozható össze. Másik vonatkozásban azt is szeretném elmondani, hogy a vizsgálóbizottságnak tényleg a munkamódszere, a vizsgálati módszere, az egész tevékenysége más jellegű.

Szeretném visszaidézni itt az Országgyűlés előtt, hogy egy ilyen hasonló eset a közelmúltban volt, amikor az Országgyűlés hasonló vitában, hasonló érveket figyelembe véve úgy döntött, hogy létrehoz külön vizsgálóbizottságot, ez pedig nem más volt, mint az országgyűlési képviselők vagyonvizsgálatával kapcsolatos bizottság létrehozása. Emlékeznek itt azok a képviselőtársaim, akik az előző ciklusban is az Országgyűlés tagjai voltak, hogy akkor az akkori ellenzék mondta, hogy nem kell külön vizsgálóbizottság, hiszen rendeltetésszerűen van egy mentelmi bizottság, amelynek az a feladata, hogy a vagyonvizsgálatot elvégezze, elmondtunk minden érvet azzal kapcsolatban, hogy miért nem kell külön vizsgálóbizottság, épp Répássy képviselő úr volt a legvehemensebb abban a tárgykörben (Dr. Répássy Róbert: Az más volt!), ő bizonyította, hogy szükség van külön vizsgálóbizottságra, meg is alakult a külön vizsgálóbizottság csonka formában - áldásos tevékenysége, azt gondolom, a parlament épülését nem szolgálta.

Most azért idéztem elő, Répássy úr, ezt a dolgot, mert én azt gondolom, hogy nagyon analóg a helyzet. Azért analóg a helyzet, mert ebben az esetben is van egy, nem azt mondom, hogy teljesen eltérő, de azért alapvető elemeiben eltérő törvény, és egy olyan törekvés, amellyel külön vizsgálóbizottság létrehozását kívánja a mostani kormánykoalíció elérni. Én azt hiszem, hogy ebben az esetben ugyanazokról az érvekről van szó, lehet, hogy fordítottan, ezekre az érvekre alapozva mondom, hogy ez a javaslat nem törvény- és nem alkotmányellenes.

Természetesen egyetértek azzal is, hogy néhány kérdésben valóban a benyújtott tervezetet módosítani kell, de ebben, azt gondolom, teljes az egyetértés, legalábbis addig a pontig, hogy valóban a titokhoz való hozzáférés vonatkozásában pontosan meg kell adni, hogy a bizottság az állam- és szolgálati titokról szóló törvény rendelkezése szerint milyen titokkörhöz férhet hozzá. Azt gondolom, van erre módosító indítvány benyújtva. Hasonló módon, azt gondolom, el kell rendelni azt, hogy a C típusú vizsgálattal rendelkező képviselőkből állhasson össze a bizottság, ebben sincs vita, tehát én azt hiszem, hogy ez is megoldható. És én azzal a felvetéssel is egyetértek, ha ez technikailag egyébként kivitelezhető, hogy olyan emberekből álljon a vizsgálóbizottság, akiknek az érintettsége eleve kizárható. Ez egy jó felvetés, a technikáját hozzá kellene rendelni, mert ha hozzárendelhető a technika, akkor, azt gondolom, ennek a megoldásnak az elfogadásával szemben se merülhet fel komoly kétség. És van néhány olyan kisebb jelentőségű kérdés, amelyben, azt gondolom, az MSZP részéről módosító indítvány beadására sor kerülhet.

Ha az Országgyűlés elfogadja ezt a vizsgálóbizottságot, akkor ennek a nyolc képviselőnek egy olyan leckét ad, hogy hozzávetőleges számításaim szerint körülbelül kétszáz olyan embernek a tevékenységével kapcsolatban kell viszonylag gyors menetben ténymegállapítást elérnie, hogy a törvény szövegének megfelelően azokban a szolgálatokban, illetve azokkal összefüggő tevékenységekben érintettek voltak-e. Én azt hiszem, hogy ez a vizsgálat néhány hónap alatt, tehát a kitűzött szeptember 30-ai időpontig elvégezhető, korrekt módon ez a munka elvégezhető, ez valóban más, mint az átvilágítás, ebből következően, én azt hiszem, ennek a munkának az elvégzése parlamenti vizsgálat keretei között megoldható.

A magunk részéről, ha valóban csak az a szándék, hogy ebben a formában egy lehetőséget adjunk magának az Országgyűlésnek és a közvéleménynek, hogy ezzel a tényszelettel szembe tudjon nézni, hogy az érintett kör esetében van-e érintettség és az milyen jellegű, én azt hiszem, ez a munka elvégezhető, ez segíti a tisztánlátást, ugyanakkor valóban nem helyettesíti azt a szándékot, amelyet a törvény kíván megfogalmazni, és a törvény elfogadásával kívánunk elérni. Én azt hiszem, hogy ennek megfelelően, ha a két ügy eltérő kezelésmódját és ebből következően a két döntés szétválasztását meg tudjuk oldani, akkor jó szolgálatot teszünk, és akkor, azt gondolom, indulatok nélkül egy nagyon fontos kérdésben tisztán vagy legalábbis tisztábban látunk a mainál.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 713 2002.07.02. 9:51  674-726

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ilyen korai órán próbálom néhány ügyben, a vitában elhangzottakat is figyelembe véve, elmondani az álláspontomat a vizsgálóbizottság megalakításával, illetve az erre vonatkozó országgyűlési határozattal kapcsolatban.

Azzal a felfogással értek egyet, hogy a vitában eddig nehéz volt eldönteni azt, hogy egy ítéletalkotásról van szó, és tisztelt képviselőtársaim ezt a vitát arra használják fel, hogy egy embert elmarasztaljanak, vagy pedig egy vizsgálat kezdeményezését kívánják előterjeszteni. Az eddigi vitában több volt az az elem, amely az ítélethozatalt juttatta az ember eszébe.

Én szeretnék a tényeknél maradni, és makacsul hiszem, hogy a mai vitában egy vizsgálóbizottság létrehozásáról van szó. Hivatkozva az önök véleményére is, szeretném hangsúlyozottan elmondani, hogy semmifajta törvénysértés nem történt a miniszterelnök kinevezésével kapcsolatban, a miniszterelnök minden olyan jogi szabályt és minden olyan követelményt figyelembe véve járt el - és a miniszterelnök jelölésekor is megtörtént ez -, amelyet a Magyar Köztársaság törvényei előírnak.

Szeretném azt is elmondani, hogy ugyanez az eljárás volt 1984-ben (Sic!); Orbán Viktor miniszterelnököt ugyanezzel az eljárással, ugyanilyen előzmények alapján, ugyanilyen információk alapján választotta meg a Magyar Országgyűlés miniszterelnökké. (Dr. Balsai István közbeszólása.) Szeretném, ha azonos mércével mérnénk, szeretném, ha az Országgyűlés nem kívánná időről időre felülbírálni korábbi döntéseit vagy a hatályos törvényeket.

El kívánom mondani azt is, hogy a bizonyos titoktartás és felmentés ügyében mi a pontos helyzet, habár ha Répássy úr megkérdezi a mellette ülő Demeter Ervin urat, pontos információt kap, hogy itt miről van szó vagy miről lehet szó.

A belügyminiszter első véleménye és első nyilatkozata arról szólt, amikor 18-án reggel megkérdezte, és ez volt az elsődleges válasz, hogy nincs irat. A későbbiekben kapott tájékoztatást, hogy megtalálták azt az iratot, tehát nem hiszem, hogy a két, időben eltérő vélemény között feltétlenül ellentmondást kellene feltárni.

A másik, a titoktartás vonatkozásában - igen, ez egy folyamat. Nyilván, ha egy papírt meg kell találni, és annak a papírnak a minősítését vissza kell ellenőrizni, akkor ez időt vesz igénybe. Ebből következően azt hiszem, hogy néhány óra vagy akár fél nap eltérés következtében igenis kialakulhat olyan helyzet, hogy később tudja csak megmondani akár a belügyminiszter vagy bárki más, aki titokgazdának minősül, hogy ebben az ügyben mi a pontos jogi álláspont. Nem hiszem, hogy vitatható, hogy nyolcvanas évekbeli iratokkal kapcsolatban, pláne, ha nincs meg az irat közvetlen a kézben, ezek a minősítések olyan egyszerűek lennének.

Egyébként a két vizsgálóbizottsággal kapcsolatban felmerült kérdésre, habár nem tisztem, de az álláspontomat elmondanám Répássy úrnak: a meghallgatási lehetőség, azt gondolom, mind a két bizottságnál rendelkezésre áll, ha érintettről van szó. Nyilván, ha nincs érintett az első vizsgálóbizottság esetében, akkor ott a meghallgatásnak nem nagyon látom értelmét, de ha van érintettség, akkor a meghallgatásra sort keríteni, azt gondolom, lehet és kell.

Szeretném azt is elmondani, hogy nem szívességről van szó - megerősítem -, amikor a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja azt az álláspontot alakította ki, hogy az önök által kezdeményezett vizsgálóbizottság megalkotását támogatja. Nem arról van szó, nem is politikai kényszerről van szó, Répássy úr, hanem egyszerűen arról van szó, hogy ilyen a mi demokráciafelfogásunk. (Dr. Répássy Róbert: Ó!) Ilyen a mi demokráciafelfogásunk, hiába "ó!", kérem szépen (Közbeszólás az MSZP soraiból: Irigyled, mi?), és ezt a programot - most meglepetést fogok önöknek okozni - Medgyessy Péter hirdette meg, és ez Medgyessy Péter programjának a része, és azzal együtt vállalja Medgyessy Péter, hogy a személyére vonatkozik ennek a vizsgálóbizottságnak a megalkotása.

Szeretném visszaidézni képviselőtársaimnak azt az esetet, amely az előző ciklusban zajlott, amikor Orbán Viktor esetleges felelősségéről kívánt az akkori ellenzék vizsgálóbizottságot létrehozni, milyen érvekkel, illetve milyen nem érvekkel utasították el önök, és nem voltak hajlandók egyszerűen napirendre sem venni a kérdést. Szeretném azért visszaidézni, hogy a két demokráciafelfogás között én látok különbséget.

 

 

(2.00)

 

 

Aközött, hogy önök a parlamenti többséggel visszaélve egyszerűen nem voltak hajlandók napirendre tűzni az ellenzéki vizsgálóbizottságok tárgyalását, négy év alatt, tisztelt uraim, egyetlenegyet sem; egyetlenegy vizsgálóbizottság esetében nem voltak hajlandók önök ennek a konzekvenciáit vállalni. És kérem, itt, 2002-ben, az új kormány és az új parlament után gyakorlatilag egy hónapon belül egy vizsgálóbizottsághoz való hozzájárulás, íme, önöknek rendelkezésükre áll.

Szeretném azért azt is elmondani, hogy kénytelenek voltunk annak idején az önök támogatása híján külön rész-vizsgálóbizottsággal és külön egyéb munkacsoportokkal megpróbálni a közvélemény akkori érdeklődését kielégíteni abban a vonatkozásban, hogy történetesen a Szabadi-ügy kapcsán volt-e felelőssége az akkori magyar miniszterelnöknek vagy nem. Önök akkor azt mondták, hogy kérem, ez okafogyott kérdés, ezt a kormány már lezárta, ezzel az üggyel nem kell a parlamentben foglalkozni. Én érzek különbséget a két látásmód, a két szemléletmód között, és szeretném, ha önök legalább egy bólintással elismernék, hogy e kettő között azért van különbség, és nem politikai kényszerről van szó, hanem egyszerűen egy más világképről. És ezt a más világképet ebben az esetben okkal és joggal vállalom.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök a vádbeszéd elhangzása során előszeretettel használták azt a fogalmat, hogy a Belügyminisztérium volt III-as főcsoportfőnöksége egy, egységes és egész, és ebben - most idézem a fogalmat, remélem, nem pontatlanul - a diktatúra politikai titkosrendőrségének tagja volt Medgyessy Péter. Az idézet egyébként Demeter Ervin úrtól származik. Ennek, képviselő úr, az a gondja, hogy ezt a fogalmat a mai demokratikus titkosszolgálatokban tisztességgel dolgozó állomány jelentős részére, azt mondom, a többségére meg lehetne fogalmazni, mert ez a tény. Én nem teszem ezt, mert tisztelem ezeket az embereket, munkájukat, tevékenységüket, a Magyar Köztársaság érdekeinek védelmében kifejtett magatartásukat és tevékenységüket, de ezek az urak, akik ma a Magyar Köztársaságot szolgálják, abból a körből származnak. Ezt a tényt, kérem, tessenek figyelembe venni!

Amikor önök azt mondják, hogy valaki az akkori szolgálatok jegyében eljárva hírszerzőként vagy kémelhárítóként folytatta a tevékenységét, akkor önök ebben a vonatkozásban a mai állomány tagjai között is egyenlőségjelet húznak, és én ezt nem vagyok hajlandó elfogadni. Mert más - és ebben konszenzus volt a Magyar Köztársaság Országgyűlésében - a III/III-as csoportfőnökség, más az elhárítás és más a titkosszolgálatnak az a része, amely adott esetben hírszerzéssel foglalkozott. Ha ezt a különbségtételt Demeter Ervin úr nem látja, nem érzi, akkor nagyon sajnálom, és nagyon sajnálom, hogy négy éven keresztül e szolgálatok irányításában ön ilyen szemlélettel és ilyen látásmóddal vett részt. Ezt el kívántam mondani a szolgálatok érdekében, el kívántam mondani az igazság érdekében és el kívántam mondani a normális és tisztességes különbségtétel érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az Országgyűlés tekintélyét akkor tudjuk helyreállítani, ha ezek a viták és ezek a kérdések, amelyek az Országgyűlés asztalán fekszenek, nem indulattól, nem politikai szándéktól átitatottan, hanem tárgyszerűen kerülnek megvitatásra és tárgyszerűen kerülnek megítélésre. Én a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja tagjaként azt vállalom, hogy el kell számolni a negyven évről, ez igenis erkölcsi, politikai kötelezettség, és ezt a kötelezettséget vállaljuk. De szeretném hozzátenni, hogy el kell számolni az elmúlt négy évről is. Az elmúlt négy évről való elszámolás az önök kötelezettsége, az önök erkölcsi és politikai kötelezettsége. Remélem, önök ugyanezt így megteszik, és ez az egész ügy nem ennek az elkendőzésére szolgál.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 62 2002.09.25. 14:59  61-180

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Mint ahogy az elnök asszony mondotta, az Országgyűlés szeptember 11-én kezdte meg a most vitatandó két törvény általános vitáját, és annak, hogy ez szeptember 11-ére esett, amely 2001 óta mint dátum a biztonság fogalmával, a biztonság megteremtésének szükségességével vált összefüggővé, van valami üzenettartalma. Nyilván véletlenről van szó, mégis ez a véletlen számomra azt mondja, hogy felelősen kell vele foglalkoznunk, különösen azért, mert egy ilyen kérdéskör óhatatlanul érinti a nemzetbiztonsági szolgálatok mai létét, működését és kapcsolatrendszerét.

A két törvényjavaslat, tehát az 541. és 542. sorszámot viselő két törvényjavaslat legalább két vonatkozásban érinti nemzetbiztonsági szolgálataink tevékenységét. Érinti abban a tekintetben, és ez a mai vita is, hogy a demokratikus jogállam nemzetbiztonsági szolgálatainak mit tudunk üzenni, mennyire akarja, vagy mennyire tudja szavatolni a nemzet biztonsága érdekében kockázatot vállaló emberek védelmét és biztonságát a magyar törvényhozás. De érinti abban a vonatkozásban is, hogy a magyar titkosszolgálatokat külföldi partnereik mennyiben tekintik, illetve a jövőben mennyiben tekinthetik olyan szolgálatoknak, amelyek a tevékenységük során keletkezett információkat, vagy mondjuk ki egyértelműen, a titkokat képesek megőrizni; és kényszeríti-e valaki őket e titkoknak az oly módon való nyilvánosságra hozatalára, amelynek súlyos következményei lennének a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekei szempontjából.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kisebb a felelősségünk, mint az, hogy ezt a két szempontot figyelembe véve folytassuk le ennek a törvénynek a vitáját, illetve ennek keretében olyan módosító indítványokat nyújtsunk be, amelyek e törvények végső állapotában az említett kérdésekre megfelelő választ adnak.

Ismertek a két törvényjavaslat megszületésének előzményei. Június 18-át követően nem sikerült, a szándék ellenére, Medgyessy Péter állambiztonsági múltjából tartós politikai botrányt keverni, avagy nem sikerült az annyira óhajtott kormányválságot előidézni. Nem sikerült a Fidesznek önmagát az erkölcs és igazság bajnokaként megjelenítve politikai ellenfelét vagy ellenfeleit pellengérre állítania. És hozzátartozik ehhez, hogy nem bizonyult sikeresnek az a vállalkozás, amely a ma teendőiről, az embereket érintő és érdeklő napi kérdésekről a köz figyelmét ismét a múlt ügyeire kívánta terelni.

Ugyanakkor kétségtelen tény, az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy az elmúlt rendszer állambiztonsági szolgálatai működésének feltárásával, az 1989 előtt keletkezett iratok kezelésével, kutathatóságával és megismerhetőségével, valamint a közszereplők múltjának nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos, ezt a tárgykört szabályozó törvények a gyakorlatban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Megjegyzem, 12 éve nem sikerült a törvényhozásnak megnyugtató választ adni ezekre a kérdésekre, de hozzáteszem, hasonló módon valamennyi érintett országban ez a probléma megoldatlanként kerül a nyilvánosság elé.

Tisztelt Ház! Mindezen okokra tekintettel új törvényeket kell alkotnia az Országgyűlésnek. Olyan törvények megalkotása a feladatunk, amelyek egymással összhangban és egyszerre biztosítják három szempont érvényesítését: egyszerre képesek a volt áldozatoknak a rájuk vonatkozó adatok és iratok megismerése iránti elemi jogát biztosítani, a múltban keletkezett közérdekű adatok megismeréséhez és nyilvánosságra hozatalához fűződő alkotmányos érdeket érvényesíteni és a nemzet biztonságát érintő adatokat garantáltan megőrizni. E három alkotmányos érdek egyidejű érvényesítése jelenti a mostani jogalkotás nehézségét és a törvényhozás felelősségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem hiszem, hogy titkot árulok el azzal, ha azt mondom, hogy képviselőként is, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításában közreműködő államtitkár felelősségét vállalva mondom el véleményemet. A vita tárgyát képező törvényjavaslatot is abból a szempontból érintem és értékelem, hogy a javasolt rendelkezések hogyan hatnak vagy hogyan hathatnak a demokratikus keretek között működő nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységére.

 

 

(13.00)

 

(Herényi Károly helyét a jegyzői székben dr. Vidoven Árpád foglalja el.)

 

A miniszterelnök úr a nyár folyamán felkérte Sólyom László urat, hogy egy szakértőkből álló bizottság tekintse át a két törvényjavaslatot. E bizottság hangsúlyosan szólt a ’89 előtti állambiztonsági szolgálatok tevékenységéről, és e tárgykörben a felkért szakértők két megállapítást tettek.

Egyrészt kimondták, hogy a rendszerváltás előtti Magyarország nem volt jogállam, ezért a titkosszolgálatok működése sem lehetett jogállami. A másik tételmondat úgy hangzott, hogy a nem jogállami titkosszolgálat adatainak titokban tartását nemzetbiztonsági érdek alkotmányosan indokolhatja. E két mondatból nekem van egy következtetésem: egyrészt tartozik hozzá egy kiegészítés, egy olyan kiegészítés, mely szerint egy nem jogállamban egyik állami szerv működése sem tekinthető jogállaminak, vagyis a tétel szerintem nem szűkíthető le önmagában a nemzetbiztonsági vagy állambiztonsági szolgálatokra az akkori megnevezésnek megfelelően. Ez a tétel igaz a ’89 előtti Országgyűlésre is, igaz a ’89 előtti bíróságokra, ügyészségekre vagy tanácsi szervekre egyaránt.

Nem látok okot arra, hogy ebben a vonatkozásban az államigazgatás egy alrendszerét, történetesen a titkosszolgálatokat külön minősítsük vagy külön értékeljük. Ez azért lényeges, mert ha ezt a különbségtételt vagy ezt a körülményt egészében nem tudjuk figyelembe venni, akkor olyan elmarasztaló tételek jelennek meg a közéletben, a gondolkodásban, amelyek álláspontom szerint igaztalanok az akkori kor állambiztonsági szolgálatainak egy részével kapcsolatban.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Szeretném a felesleges vita elkerülése érdekében egyértelműen leszögezni: nem a volt III/III-as csoportfőnökségről beszélek, és nem azokról a kérdésekről beszélek, amelyekben az Országgyűlés már korábban rendet vágott, amikor 1990-ben megszüntette a III/III-as csoportfőnökséget jogutód nélkül, vagy amikor megalkotta 1994-ben az úgynevezett átvilágítási törvényt.

Szeretném ideidézni, hogy a nyolcvanas évek közepétől-végétől az akkori állambiztonsági szolgálatok már olyan feladatokat láttak el, amelyek - azt gondolom - ma is vállalhatók, ma is a magyar érdekeket, a magyar - ha úgy tetszik - történeti, történelmi törekvéseket fejezték ki. Hiszen például az 1980-as években a magyar hírszerzés számos esetben segítette a Romániában élő magyarok és szervezeteik küzdelmét. Az is tény, hogy a reform és a változások legenyhébb gondolatától is irtózó román vezetésnek az NDK- és a csehszlovák pártvezetéssel történő összefogására irányuló szándékokat az akkori szolgálatok jelezték az akkori magyar politikai vezetésnek, és sikerült ennek a törekvésnek, amely a magyar és a lengyel reformtörekvések ellen irányult, tompítani az élét. Vagy kérdezhetem, hogy a romániai falurombolási tervekre vonatkozó információknak és dokumentumoknak a nyugati emberi jogi szervezetekhez történő eljuttatása elnyomó funkciónak minősül-e, vagy valóban egy olyan ügyről volt szó, amely a mai kritika próbáját is kiállja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket a példákat azért jeleztem és azért hoztam ide, hogy jelezzem egyértelműen, a fekete-fehér, igen-nem alapú megközelítések egyszerűen igaztalanok, egyszerűen nem szolgálják a törvényhozás által kitűzött célokat, és csak kárt okoznak a ma működő nemzetbiztonsági szolgálatoknak, tevékenységüknek.

Kérdezem: az említett akciók hazai és külföldi szervezőinek és végrehajtóinak adatait valóban nyilvánosságra akarjuk hozni, ez a szándékunk? Kinek és milyen érdeke fűződik ehhez? Egyet bizton állíthatok, a mai Magyar Köztársaságnak nemzetbiztonsági érdekei ehhez nem fűződnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján egy alapkérdést szeretnék felvetni, egy olyan alapkérdést, amely a múltban keletkezett iratok csoportosítását, kezelését érinti. Azt javasoljuk, azt ajánljuk, hogy egy tiszta és követhető rendezőelv alapján az iratokat csoportosítsuk, bontsuk ketté, függetlenül attól, hogy mikor és hol keletkeztek. Az egyik csoportba helyezzük azokat az iratokat, amelyek az elmúlt rendszer működésével, fenntartásával, kimondom, elnyomó funkcióival, a hatalom politikai rendőri tevékenységével összefüggésben keletkeztek, és álláspontom szerint ezek azok az irategyüttesek, amelyek döntően és alapvetően át kell hogy kerüljenek a létrehozandó állambiztonsági szolgálatok történeti levéltárába. Ugyanakkor azok az iratok, amelyek a klasszikus hírszerzés, a klasszikus elhárítás és katonai biztonsági szolgálati területet érintik, azoknak a megőrzését, azoknak a védelmét a jövőben is szükségesnek tartom. Szükségesnek tartom annak érdekében, mert a mai korunkban, a mai világunkban, amikor a biztonság felértékelődik, amikor a nemzetközi porondon kell a magyar szolgálatoknak helytállniuk, a demokratikus államok közösségéből rájuk háruló feladatokat ellátni, nem tehetjük ki őket egy olyan helyzetnek, amely elbizonytalanodást okoz működésükben, kapcsolatrendszerükben, tevékenységük egészében.

Tisztelt Ház! A felvetés alapján úgy gondoljuk, hogy azt a törekvést, azt a szándékot, amely a jogalkotást kiváltotta, és amely az előterjesztett indítványban is tetten érhető, miszerint legyen lehetőség az állambiztonsági szolgálatok tevékenységének feltárása, legyen lehetőség a megfigyeltek, az áldozatok részére az információs önrendelkezési jog biztosítására, legyen lehetőség az új levéltár keretei között a kutathatóság, a megismerhetőség differenciált szabályainak gyakorlati szabályaira, ez a javaslat mind-mind tartalmazza és figyelembe veszi.

Tisztelt Országgyűlés! Egy kérdésre szeretnék még kitérni, ez az átvilágítandók körére vonatkozik. Az átvilágítandók körének kialakításával kapcsolatban a Sólyom László vezette bizottság pontosan leírta azokat az aggályokat és körülményeket, amelyeket javasol figyelembevételre. Azt gondoljuk, hogy szűkíteni kell a kört, alkotmányossági meg racionális megfontolások alapján egyaránt. Két megoldás van: az egyik egy tiszta rendezőelv kialakítása, amely azt mutatja és azt tartalmazza, hogy valóban a közélet szereplői kerüljenek átvilágításra, és a magánszférához tartozó kör kerüljön ki ebből a javaslatból. Azt gondolom, hogy ez ésszerűbb, minőségibb megoldás, és valóban azt a szempontot garantálja, amelyet egyébként korábban az Alkotmánybíróság ebben a tárgykörben kialakított.

 

 

(A jegyzői székben dr. Világosi Gábort Béki Gabriella váltja fel.)

 

Természetesen van egy másik út, amely már kipróbált, hiszen 2000-ben aktuális politikai szempontok alapján került az átvilágítandók köre kialakításra. Én ezt nem tartom jó megoldásnak. A szocialista frakció részéről úgy gondoljuk, hogy a 2000-ben alkalmazott metódust mi most ne vegyük át, hanem valóban egy olyan homogén kört alkossunk, amely összességében megfelel a szakmai és alkotmányossági kritériumoknak.

Tisztelt Ház! Összegezve álláspontomat: támogatjuk az új törvény megalkotását, szükségesnek tartjuk a két törvényjavaslatot az elővezetett célok jegyében megalkotni, ugyanakkor tételes átvizsgálását igényeljük, szükségesnek tartjuk, és erre vonatkozó módosító indítványainkat a mai vitanap végéig beterjesztjük. Természetesen azt gondolom, hogy e módosító indítványok értékelésekor, majd a kapcsolódó módosító indítványok során alakul ki az a törvényjavaslat, amelyet álláspontom és reményeim szerint az Országgyűlés jó szívvel megszavazhat.

Képviselőtársaim, köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 80 2002.09.25. 2:28  61-180

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Herényi képviselőtársam felszólalásához három mondattal szeretnék csatlakozni. Én nem hiszem, hogy zavar lenne az MSZP soraiban. Én, ha figyeltem, és jól figyeltem a felszólalást, a Tóth Károly és köztem lévő eltérés annyiból adódik, hogy ő egy kérdés politikai aspektusáról én meg a szakmai vonatkozásáról beszéltem. De ha jól figyeltem, akkor Kékkői Zoltán úr és az ön felszólalása között legalább akkora különbség volt, tehát én azt gondolom, itt a távok értelmezése és értékelése lehet, hogy nagyon relatív.

Kettő: szeretném kinyilvánítani itt, az Országgyűlés előtt is, hogy egyetlen embert nem szerveztem be soha, valószínűleg alkatilag is képtelen lennék erre. Ezt csak azért mondom, mert ez a vád állandóan visszatér, hogy itt van egy szereposztás, van egy erkölcsös jobboldal, és van egy erkölcstelen baloldal. Ezt a szereposztást én a magam nevében nem vagyok hajlandó elfogadni sem most, sem a jövőben.

A harmadik kérdés arra vonatkozik, hogy azért ne felejtsük el ebben a vitában azt az elemet sem, hogy benyújtásra került ebben a tárgykörben egy lusztrációs törvényjavaslat, amely lusztrációs törvényjavaslatot az Országgyűlés nem fogadta el, de mutatja, hogy ennek a kérdésnek a kezelésére vonatkozó gondolkodás megint csak milyen elképesztő megközelítéseket tartalmaz, miközben pont a Sólyom-bizottság mondja ki, hogy már ’94-ben nem volt meg az alkotmányos indokoltsága a lusztrációnak. Gondolom, ezt a jelentést valamennyien olvastuk, akik a teremben vagyunk. Tehát én azt hiszem, legalább akkora hibának tartom 2002-ben egy lusztrációs gondolat behozatalát a Magyar Országgyűlésbe, mint adott esetben ezekben a kérdésekben ma egy bizonyos mértékig alkotmányossági aggályt is tartalmazó törvényjavaslat benyújtását.

A megoldásról beszéljünk, én annak vagyok híve. Egyébként amit Herényi Károly képviselő úr mondott, abban, azt gondolom, lehet gondolkodni, hogy valóban az úgynevezett kóválygó iratok sorsa mi legyen, hogy lehet ezt szabályozni, csak sajnos erre szakmai megoldást én még nem láttam. Ha tudunk erre olyan értelmes (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) megoldást kialakítani - bocsánatot kérek -, ami nemcsak papíron van meg, hanem gyakorlati értéke is van, tegyük meg!

Köszönöm, és elnézést az időtúllépésért. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 96 2002.09.25. 1:18  61-180

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Két megjegyzésem lenne a vitában elhangzottakhoz.

Demeter képviselőtársamnak mondom: én nem hiszem, hogy ha egy politikai szervezetben - bármelyik szervezetről van szó - belső viták, érdekütközések vannak, amelyeket nem tudnak feloldani, és a szervezet kereteit szétfeszítik ezek a gondok, akkor összeesküvés-elméletet kell gyártani, és arra kell hivatkozni, hogy az ellenség betette a lábát. (Demeter Ervin ingatja a fejét.) Ez volt a tétele, kedves képviselőtársam! Én azt gondolom, sok tekintetben egyszerűbbek a dolgok annál, mint ahogy ezt önök próbálják beállítani, vagy nem biztos, hogy szerencsés és komoly dolog, ha önmaguk feloldozását ily módon próbálják rendezni.

Dávid Ibolya képviselő asszonynak azt tudom jelezni, hogy a módosító indítványokat benyújtjuk a vita végéig. Valószínűleg ezek a módosító indítványok többségében egyeztetettek tudnak lenni, nem teljeskörűen, nyilván vannak eltérések, de azt gondolom, a vita jelenlegi szakaszában és a törvény jelenlegi formálódásának időszakában ez nem egy természetellenes állapot. Tehát ma a módosító indítványokat benyújtjuk.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 118 2002.09.25. 2:04  61-180

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Demeter képviselőtársam fölvetésének egyik elemére szeretnék reflektálni. Természetesen nem tudok nyilatkozni a Belügyminisztérium nevében, de azt el tudom mondani képviselő úrnak tájékoztatásul, hogy a három szolgálatnál, a három polgári nemzetbiztonsági szolgálatnál elrendeltünk egy vizsgálatot, amely vizsgálatnak épp az a célja, kerüljön egyértelműen megállapításra, hogy e szolgálatoknál az iratmozgások rendben lévők voltak-e, e szervezeteknél az iratok kiadása, kintléte vagy általában az iratmozgásokkal összefüggő egész tevékenység szabályos-e. Ezt azért kértük és azért kezdeményeztük, hogy ebben a vonatkozásban a jövőt illetően semmilyen vád, semmilyen olyan vita ne alakulhasson ki, hogy mi, mikor, hogyan történt.

 

 

(15.10)

 

 

Legyen egy pontos állapotfelmérés, erről az állapotfelmérésről annak rendje-módja szerint természetesen az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságát tájékoztatni fogjuk. Ez az egyik, amit szerettem volna elmondani.

A másik az egész kérdéskör kezelése. Kérem szépen, 1977-ben Spanyolországban a Franco-diktatúra után, ott is egy demokratikus átalakítást kellett elvégezni. Talán tanulságos a magyar politikai elit számára az, ahogy Spanyolországban ez az átalakulás történt. Egyetlen esetben egyetlen percig nem merült fel annak a gondolata, hogy a spanyol titkosszolgálat esetében korábban keletkezett iratok vagy az átvilágítás egész kérdéskörében olyan elemek kerüljenek felszínre, amelyek e szolgálatok működését, tevékenységét veszélyeztethették volna. Kérem, Magyarországon ebben a vonatkozásban nem tudunk erről a példáról számot adni. Azt gondolom, talán itt most egy lehetőség van, amelynek keretében túl tudnánk lépni a korábbi felfogáson.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 134 2002.09.25. 2:01  61-180

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Miután megszólíttattam, akkor válaszolok a kérdésre: Demeter úr, azt hiszem, egy vizsgálat, mármint az iratok kezelésének vizsgálata három szolgálatnál, semmifajta gondot nem okozhat, pláne akkor, ha az exminiszter úr azt mondja, hogy minden rendben volt. (Demeter Ervin: Persze.)

Azt hiszem, egy miatt kell vizsgálni: mert a közéletben, a sajtóban, a médiában ezek a kérdések nap mint nap forognak. (Demeter Ervin: BM!) Nem, kérem szépen, Markó György úr legutóbbi nyilatkozata alapján bizonyos iratoknak már az NBH-nál kellett lenniük, mikor hogy - én szeretek tiszta feltételek között dolgozni. Azt hiszem, mind a kettőnknek érdeke egyébként, hogy ebben a tárgykörben ez a vizsgálat lebonyolódjon.

A másik kérdés a Történeti Hivatal átalakítása, illetve megszüntetése, és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltárának létrehozása. Más feladatról van szó, más intézményről van szó, még akkor is, ha a kettő között nyilvánvalóan vannak hasonlóságok, hiszen mind a kettő levéltári intézmény. Ezzel együtt azt hiszem, az egész feladatkör akkor oldható meg tisztán, ha az új intézmény létrehozása, amelynek a kinevezési rendje… - hiszen egy parlament elnöke által, pályázat alapján kinevezett elnökről van szó ebben az esetben, míg a másiknál kormányzati kinevezésről van szó; én azt gondolom, hogy a parlamenthez kötése az intézménynek ebben a vonatkozásban éppen garanciális elemet jelent, az önök által feltételezett valamifajta, a kisebbik koalíciós partner fiókintézeteként beállított intézménnyel szemben.

Én azt hiszem, örülni kellene annak, hogy akkor egy olyan intézmény van, amely a parlamenti ellenőrzés szempontjából közelebb van az Országgyűléshez, és ez adja azt a garanciát, hogy azt a feladatot, amely nehezen oldható meg, sok ellentmondással oldható meg, tisztességesen tudja elvégezni ez az intézet. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 142-144 2002.09.25. 0:25  61-180

TÓTH ANDRÁS (MSZP): (Nincs bekapcsolva a mikrofonja.) Elnök Úr! Köszönöm a szót. Demeter képviselőtársam, annyit tudok önnek erre…

 

ELNÖK: Képviselő úr, a mikrofont legyen kedves!

 

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Bocsánat, köszönöm a figyelmeztetést. Demeter képviselőtársam, egyet tudok mondani: nyilvánvalóan a mai ülés jegyzőkönyvét a Belügyminisztériumban olvassák, áttekintik, az ön felvetésére megfelelő módon, gondolom, reflektálni fognak.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 152 2002.09.25. 1:34  61-180

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nyitray képviselőtársam, átérzem az ön gondját, és nem szeretném, ha ilyen frusztrált állapotban kellene ezt a mai vitát lezárni.

Tehát én azt gondolom, hogy egy törvénytől azt lehet várni, ami a rendeltetése, vagyis a létező, rendelkezésre álló iratok alapján lehetséges azt a bizonyos tényfeltárást elvégezni, és lehetséges azon keretek között biztosítani, hogy kérem, az összegyűjthető, rendelkezésre álló iratokkal ne lehessen visszaélni. Tehát ez a törvény mechanizmusa, valóban ne lehessen valakiről a meglévő irattári anyagok alapján utólag kimutatni, vagy zsarolhatóvá tenni abban a vonatkozásban, hogy neki van valami a múltjában.

 

 

(15.40)

 

 

Azt gondolom, arra sem ön, sem senki más nem tud garanciát vagy megoldást adni, hogy ha valakinél van elfektetve otthon egy darab papíros, azt akár húsz év múlva ne vegye elő. Ez nyilvánvalóan sem ettől a törvénytől, sem a meglévő törvényektől nem várható el, minden esetben azt kell alapul venni - mert gondolom, mindenki abból indul ki -, hogy jogkövető magatartást várunk minden esetben a törvény elfogadásakor majd az állampolgároktól, azoktól, akikre ez a törvény hatni fog. Ha ez nem következik be, az nyilván nem feltétlenül a törvényhozás vagy a törvény hibája. Bizony korlátozott a törvény hatása, ezt tudomásul kell vennünk nekünk mint törvényhozóknak.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 156 2002.09.25. 2:00  61-180

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Karsai képviselőtársam 16 perces hozzászólására nyilván két percben nem lehetséges reagálni. Két dolgot emelek ki válaszként. Az egyik: mi azon a meggyőződésen vagyunk, hogy ez a törvényjavaslat módosítással javítható. Azon alkotmányos felvetéseket, amelyeket a Sólyom-bizottság megfogalmazott, a módosító indítványok kidolgozásakor érvényesíteni fogjuk. Megjegyzem ugyanakkor, hogy az előző kormány időszakában nem emlékszem olyan példára, hogy az akkori kormány vezetője a másik értékrendet képviselő politikusokat, szakértőket felkért volna egy-egy ilyen ügy tárgyalására. Tehát azt gondolom, önmagában az, hogy a miniszterelnök úr olyan szakembereket kért fel, amely szakemberek között nyilvánvalóan az ő értékrendjétől különböző értéket képviselő emberek is vannak, ez egy újdonság. Éppen ez mutatja, azt gondolom, hogy nyitott a kormány minden olyan felvetés iránt, amelyet részben ön is elmondott, és nyitott ezeknek a kérdéseknek a rendezésére.

Ami a dolog tartalmát illeti, bizony annyira ütköző, annyira egymással konkuráló alkotmányos elvekről van szó, aminek a pontos bemérése, a finomszabályozása nem egyszerű feladat. Ez sokszor nem szándék kérdése, sokszor értelmezés kérdése, és nekem az a véleményem, hogy a parlamenti vita pont arra való, hogy ezeket az egymással konkuráló elveket itt állapítsuk meg, itt próbáljuk a finomszabályozást elvégezni, és alakuljon ki a törvény oly módon, hogy ezeknek a követelményeknek megfeleljen.

Sajnálom, hogy az MDF úgy döntött, nem kíván módosító indítványokkal hozzájárulni e törvényjavaslatok módosításához. Én látok rá esélyt, azt gondolom, a kapcsolódó módosító indítványok kidolgozásakor erre a lehetőségük még (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) fennáll.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 162 2002.09.25. 1:15  61-180

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, a szót köszönve szeretnék egy kérdésre kitérni Demeter képviselőtársam hozzászólásával összefüggésben. Demeter képviselő úr rendszeresen hangoztatja, hogy Medgyessy Péter a politikai rendőrség tagja volt. Ez a közismert tétele több alkalommal elhangzott. Ha ezt más képviselő mondja, én el tudom fogadni, hiszen a többi képviselő nincs annak a szakmai ismeretnek a birtokában, amilyen szakmai ismeret birtokában Demeter úrnak mint volt, a nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszternek lennie kell.

Demeter úr pontosan tudja, nincs egyetlen olyan szakmai forrás, amely a kémelhárítást politikai rendőrségnek minősítené. Ilyen nincsen! Márpedig tudjuk, hogy Medgyessy Péter öt éven keresztül a magyar kémelhárításnak dolgozott. Ebből következően, ha Demeter úr tényleg úgy gondolja, hogy a kémelhárítás a politikai rendőrséghez tartozó kategória, őszintén sajnálom, mert ezek szerint az elemi ismereteket nem tudta elsajátítani miniszterként. Ebből következően, azt hiszem, hogy így utólag bizonyította, hogy erre a feladatra nem volt alkalmas. (Demeter Ervin: Nem diktatúrát működtettünk, András!)

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 174 2002.09.25. 0:35  61-180

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Kosztolányi képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban egyet szeretnék mondani: nem tartom korrektnek azt az eljárást, bárkiről legyen szó, hogy itt, a Magyar Országgyűlésben néven nevezetten olyan személyt vet fel, akinek nincs meg a joga, lehetősége, hogy ezekre a felvetésekre válaszoljon. Azt gondolom, ez a képviselői etika alaptétele, hogy itt, az Országgyűlésben olyan dolgokat vetek fel, amelyekre tud válaszolni az érintett. Ebben az esetben ön ezt a szabályt megsértette. Kérem szépen, legközelebb ettől tartózkodjon!

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 180 2002.09.25. 0:40  61-180

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A vitalezárás előtt nyomtam meg a gombot. Egy kérdésben szeretném kérni az elnök úr döntését. A szeptember 17-én elfogadott napirendben az szerepel, hogy a mai napon 20 óráig tervezett a munka. Erre tekintettel a hagyománynak megfelelően azt szeretném kérni, hogy az általános vita lezárásával együtt a módosító indítványok beadásának határidejét 20 órában állapítsa meg, annak érdekében, hogy a hátralévő időszakban azoknak, akik még tervezik, legyen lehetőségük a módosító indítványokat beadni.

Előre is köszönöm intézkedését.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 212 2002.11.19. 6:35  149-481

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Viszonylag ritka esemény a Magyar Országgyűlés életében, hogy a tisztelt Ház plenáris ülésen foglalkozik a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetésével.

A szolgálatok hallatán nyilvánvalóan sokak arra gondolnak, hogy a nemzetbiztonsági tevékenység, így a Magyar Köztársaság szuverenitásának és alkotmányos rendjének védelme épp a tevékenység jellegéből adódóan államtitkot képez. Ez így is van. Ugyanakkor nem mond ennek ellent az a tény, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetésének alapvető adatai nyilvánosak, azokat a költségvetési törvényben bármikor bárki elolvashatja.

A törvényhozás több mint egy évtizedes gyakorlata e két, látszólag ellentmondásos szempontot össze tudja illeszteni, egyrészt a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének elrejtését az avatatlan szemek elől, másrészt az ország költségvetése átláthatóságának biztosítását.

Ezt úgy oldjuk meg, hogy a szolgálatokra vonatkozó részletes adatok és tervek, a költségvetés és annak belső arányai, belső tartalma mindenkor az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának zárt ülésén kerül megtárgyalásra. A plenáris ülésen, vagyis itt olyan javaslatok kerülnek terítékre, amelyek kiállják a nyilvánosság próbáját.

Nos, hogyan értékeljük, hogyan értékeli a kormányoldal a 2003. évi költségvetési előirányzatokat? Tény az a kiindulási bázist alapul véve, hogy az elmúlt években az Országgyűlés jelentős költségvetési forrásokat biztosított a nemzetbiztonsági feladatok ellátására. Tény az is, hogy a kilencvenes évek közepén megkezdett speciális technikai fejlesztések és beruházások első üteme a kormányváltás előtti időszakban befejeződött. És tény az is, hogy a személyi állomány bérhelyzete javult az elmúlt években, s ma a szolgálati törvény rendelkezéseinek megfelelő helyzetet mutat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezzel együtt az is tény, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok kezelésében lévő ingatlanok, épületek és technikai eszközök felújítása további jelentős ráfordításokat igényel.

 

(13.50)

 

Ugyancsak további milliárdokat igényel a 2001-ben befejezett fejlesztések továbbfolytatása, illetőleg a közelmúltban a kormány által elhatározott új technikai fejlesztések megkezdése.

Végül az is tény, hiszen a tények makacs dolgok, hogy a kormány előterjesztése alapján 2003-ban a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátására közel 28 milliárd forintot fordíthatnak, és ez az összeg 3,6 milliárd forinttal haladja meg az előző évi, 2002-es előirányzatot.

Mire elég ez a pénz? A feladatok teljesítése szempontjából azt tudom mondani, hogy a 28 milliárdos előirányzat a jövő évre biztosítja a szolgálatok működőképességét. Kijelentem, hogy 2003-ban rendelkezésre fog állni a szolgálatok személyi állományának költségvetésben előírt bérfedezete, a befejezett technikai fejlesztések működtetéséhez szükséges többletkiadásokat a jövő évi költségvetés biztosítja, és az új kihívások megválaszolásához, illetve az új feladatok ellátásához szükséges forrásokat részben magában a költségvetésben terveztük, részben a meglévő források átcsoportosításával folyamatosan tudják biztosítani a szolgálatok.

A fejlesztésekről: a '96-ban megindított technikai fejlesztések, mint mondottam, befejeződtek, legalábbis első ütemük tekintetében. Természetesen ezeknek a kifutó tételeknek a figyelembevétele és betervezése a következő évi költségvetésben nem volt lehetséges, nincs is rá szükség. Azt azonban fontosnak tartom elmondani, hogy az a helyzet, hogy a fejlesztésben 2003-ban egy visszafogottabb pozíció alakul ki, vagyis átütemezések várhatók, az nem jelenti azt, hogy a fejlesztések leállnának, és azt sem jelenti, hogy a fejlesztések szempontjából 2003 elvesztegetett év lenne. Tételesen arról van szó, hogy 2003-ban a 2004-ben indítandó fejlesztésekre tudjuk biztosítani a feltételeket.

Milyen a költségvetésen belül a nemzetbiztonsági szolgálatok pozíciója? Én azt tudom állítani az ellenzék álláspontjával szemben, hogy a szolgálatok pozíciója a költségvetésben nem romlott. Ha a költségvetésben a kiadási főösszeghez viszonyítom a kiadási oldalt a nemzetbiztonsági szolgálatokra vetítve, akkor 0,54 százalék az, ami mind a három évben jellemző volt, 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban is; ugyanez a helyzet, ha a nemzetbiztonsági kiadásokat a GDP-hez viszonyítom.

Ezek alapján azt tudom mondani, hogy a kormány állja a szavát abban a vonatkozásban, hogy a nemzetbiztonsági feladatokat kiemelten kezeli, és nem igaz az az ellenzéki tétel, hogy a kormány csak szavakban támogatja a szolgálatokat, ehhez azonban nem rendeli hozzá a szükséges pénzeket, a szükséges forrásokat.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy e tájékoztató és ezen álláspont alapján a kormányzati oldallal egyetemben szavazza meg a beterjesztett javaslatot, illetve fogadja el az Országgyűlés a költségvetés nemzetbiztonsági szolgálatokra vonatkozó részét.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 301 2002.12.04. 2:02  292-320

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Nyitray Képviselő Úr! Az ön felszólalására kívánok reagálni. Én elfogadom az ön érvelését. Ez a törvényjavaslat nem alkalmas arra a politikai célra, amely önök szerint az ügyet, önmagában az állambiztonsági szolgálatok iratainak felülvizsgálatát és a levéltár létrehozását szolgálta volna. Arra nem alkalmas, amit önök ezzel kapcsolatban célul tűztek ki, nevezetesen a mai politikai ellenfelek megbélyegzésére, hiszen az önök módosító indítványainak, tételesen amit Demeter úr előterjesztett, ennek egyetlen értelme ez, hogy megbélyegezze a mai politikai ellenfeleket.

Tisztelt Képviselőtársam! E törvénynek az a hatásmechanizmusa, hogy a tényfeltárást egy tárgyilagos bizottság elvégzi, és ennek alapján a választópolgár egyébként saját hatáskörében, a tények ismeretében dönt, kit kíván adott esetben helyi önkormányzatban vagy Országgyűlésben vezetőnek, és ezen információ alapján a döntését meg fogja hozni.

Tehát én azt gondolom, nem kell mesterkélt szankció, tényfeltárás kell. Arra van szükség, hogy az emberek valóban legyenek tisztában a tényekkel, senki ne lehessen zsarolható, és ennek alapján bízzuk a felnőtt nagykorú választópolgárokra annak eldöntését, hogy tizenhárom évvel a rendszerváltás után kiket kívánnak politikai vezetőként megválasztani, mint ahogy azt tették 2002 tavaszán és 2002 őszén is. Azt gondolom, a történet erről szól, és azt hiszem, hogy nem a politikai részeivel, hanem valóban a konkrét módosító indítványokkal kellene foglalkozni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 307 2002.12.04. 5:05  292-320

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az 541. sorszámon benyújtott törvényjavaslat két kérdéséhez szeretnék hozzászólni. Az egyik a preambulum értelmezése, amely preambulumra a 2. szám alatt Wiener György képviselőtársammal együtt beadtunk egy módosító indítványt, és ezt a módosító indítványt szeretnénk fenntartani, annak ellenére, hogy a bizottságok többségében ez nem nyerte el az ott helyet foglaló képviselő hölgyek és urak támogatását.

Tételesen arról van szó, hogy az eredeti törvényjavaslat preambuluma szerintünk nem pontosan fejezi ki a törvényalkotói szándékot, hiszen mi továbbra is azt állítjuk, hogy a volt állambiztonsági szolgálatok tevékenységének feltárásával, illetve az új levéltár felállításával kapcsolatban három szempont érvényesítését kell a jogalkotónak figyelembe venni. Egyrészt valóban szükséges és ma is indokolt társadalmi érdek az elmúlt rendszer állambiztonsági szolgálatai tevékenységének megismerése és feltárása, ezt a magunk részéről nem vitatjuk. De ezen túlmenően fontosnak tartjuk azt is - és ez benne van még az eredeti preambulumban -, hogy az érintettek információs önrendelkezési jogának garantálását a törvény szabályozási anyaga megfelelő módon biztosítsa. És a harmadik elem, ami hiányzik ebből a preambulumból, és amit legalább annyira fontosnak tartunk, mint a másik kettőt, hogy a jogállam nemzetbiztonsági érdekeinek védelmét az Országgyűlés a törvényalkotás során vegye figyelembe. És ez az a harmadik pont, amelyet mi rendkívül fontosnak tartunk, ennek megfelelően azt gondoljuk, hogy akkor jó a törvényi szabályozás, ha e három szempontot összhangba hozza, és e három szempontnak megfelelő teret biztosít a konkrét szabályok megalkotása során.

Szeretnék visszatérni Kosztolányi képviselőtársam előbbi felszólalására, aki jól idézte, helyesen idézte a Sólyom-bizottság megállapítását, annak az egyik felét. De a másik fele is benne volt, hogy való igaz, nem voltak jogállamiak a titkosszolgálatok 1989 előtt, de keletkeztek olyan titkok és keletkeztek olyan adatok, amelyek a mai magyar demokratikus nemzetbiztonsági szolgálatok működése szempontjából védendők. Tehát a két mondat így teljes, ennek következtében ma a törvényhozás feladata, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok működéséhez szükséges politikai holdudvart és ezzel összefüggésben az e vonatkozásban releváns nemzetbiztonsági védelemre szolgáló adatokat a jövőben is a maximális módon zárja el az avatatlan szemek elől.

Szeretnék a felszólalás hátralevő részében röviden szólni arról, hogy ezzel összefüggésben az egyik sarkalatos pontnak e törvénymódosító indítványok között azt tartjuk, hogyan lehet úgy az irategyesítés feladatát elvégezni, hogyan lehet úgy az iratok átadását ellenőrizni és szabályosan megvalósítani, hogy közben a legfontosabb nemzetbiztonsági adatok - kimondom: titkok - ne sérüljenek, és ne kerüljenek ezek az adatok olyan helyzetbe, hogy a mai Magyar Köztársaság külpolitikai, nemzetbiztonsági, gazdasági és egyéb érdekei szempontjából károsodást okozzanak.

Ennek megfelelően sajnos csak szóban tudom azt jelezni, hogy kapcsolódó módosító indítványt nyújtottunk be, amely ennek a követelménynek megfelel, és amely követelmény valóban biztosítja az előbb említett három szempont harmonikus érvényesülését. Sajnos, a Házszabály mai rendelkezéseinek egyik gyengéje, hogy a részletes vitában a módosító indítványok és a kapcsolódó módosító indítványok beadásának rendje miatt a plenáris ülésen nincs lehetőség a kapcsolódó módosító indítványokról szólni, ezért sokszor vagyunk abban a helyzetben itt a parlamentben, hogy szeretnénk a módosító indítványokból levont következtetéseket is elmondani, szeretnénk amellett is érvelni, de miután a kapcsolódó módosító indítványokról részletes vitát nem lehet lebonyolítani, ennek megfelelően ezek az érvek már csak a bizottsági ülésen hangoznak el.

Ezzel a csonka elemmel kérem az érvelésemet elfogadni és a módosító indítványunkat támogatni. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 313 2002.12.04. 1:59  292-320

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. A legelső hozzászólásra szeretnék egy rövid részben visszatérni, Lezsák Sándor képviselőtársam felszólalására, aki a Történeti Hivatal megőrzése mellett érvelt. Annyiban osztom Lezsák Sándor képviselőtársam felvetését és érvelését, hogy valóban a Történeti Hivatalnál jelentős szellemi kapacitás halmozódott föl az elmúlt évek során, tudós emberek tisztességgel, becsülettel végezték a munkájukat. Tehát amikor azt mondjuk, azt javasoljuk, hogy egy más elnevezésű és más tartalmú feladatot lásson el a törvényben megnevezett állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára, akkor ez semmiféleképpen sem irányul a Történeti Hivatal eddigi munkája és tevékenysége ellen. Itt egy más koncepcióról van szó. Én vállalom, Lezsák képviselőtársam, hogy politikai szándékról van szó, de a politikai szándék nem biztos, hogy tisztességtelen, és nem biztos, hogy felelőtlen vagy nem felelősen történik.

Valóban, közjogi értelemben nincs jogalkotási kényszer, egy olyan helyzet alakult ki, amely helyzetben azt gondolom, hogy a törvényhozás eszközével lépni kell, és le kell zárni a múltnak azt a részét, amelyben 1989 után nem tudtuk a teljes lépést megtenni. Remélem, hogy meg tudjuk ezt tenni, ennek érdekében szükséges a levéltár feladatkörének, jogállásának, elnevezésének módosítása, de azt is szeretném hozzátenni, hogy az ott dolgozó emberek státusza, állása ennek az átalakulásnak semmiféleképpen nem eshet áldozatául.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 333 2002.12.04. 2:04  320-392

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Röviden szeretnék részt venni ebben a vitában - megpróbálom indulattól mentesen.

Én azt gondolom, hogy ha elfogadjuk az Alkotmánybíróságnak azt az igényét, hogy homogén körök legyenek, olyan homogén körök, amelyek esetében a körbe való bekerülés szubjektív eleme maximálisan kizárható, akkor az biztos, hogy egy természetes elválasztóvonal a közhatalmat gyakorlók és a közhatalmat nem gyakorlók között van. És amikor ennek a törvényjavaslatnak az ügyében kidolgoztuk a módosító indítványainkat, akkor mi ezen sokat gondolkodtunk, hogy hol van az a természetes határ, és hol lehet ezt úgy megvonni, hogy a későbbiek során se alkotmányos, se egyéb politikai természetű botrányok ne kísérjék ezt a kérdést.

A határt természetesen tágabb körben is meg lehet húzni. Egyet nem lehet, képviselőtársaim: azt nem lehet, hogy mazsolázunk; azt nem lehet, hogy magánháborúinkat beemeljük ennek a törvénynek a vitájába; nem lehet, hogy évtizedek során joggal, okkal, nem tudom, milyen okkal összeszedett sérelmeket egy törvényjavaslat keretében kívánjuk orvosolni. Ez, sajnos, nem megy. A törvényhozás ehhez nem eszköz. A törvényhozásnak - bármennyire nehéz és fájdalmas - szikárnak kell lennie, tárgyilagosnak kell lennie, és bizony, az előzetesen kialakított alkotmányos elveknek megfelelően kell zajlania.

Ennek megfelelően, mi továbbra is azt tartjuk, hogy a legtisztességesebb és az alkotmányos kritika szempontjából a legbiztosabb az a megoldás, amit javasolunk, hogy csak a közhatalmat gyakorló személyekre terjedjen ki a törvény, az átvilágítás a tényfeltárás szempontjából, és mindenki mást hagyjunk ki ebben a vonatkozásban.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 341 2002.12.04. 4:59  320-392

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Miután a részletes vitában öt perc áll rendelkezésre általános felszólalásra, normál felszólalásra, egy darab módosító indítvánnyal tudok foglalkozni, ez pedig a 47. sorszám alatti módosító indítvány, amit Demeter Ervin és Kovács Zoltán fideszes képviselő urak jegyeznek.

 

(20.30)

 

A 47. sorszám alatt lévő módosító indítvány hét törvény módosítását javasolja, s ezen belül olyan összeférhetetlenségi szabály kimondását jelenti, amelynek következtében sem országgyűlési képviselők, sem kormánytagok, sem államtitkárok, sem állami számvevők, sem országgyűlési biztosok, sem alkotmánybírósági tagok - és nem folytatom a sort, polgármesterekig terjed a dolog - nem lehetnek azok, akik e törvény alapján érintettek, és a javaslat alapján kimondatik róluk, hogy az elmúlt rendszerben együttműködők voltak.

Önök azt mondják, hogy ez egy szakmai javaslat, ennek semmi köze a politikához. Csak hát, nekem egyetlenegy kérdésem van. Ezzel a törvénnyel, legalább is ennek az elődjével, az 1994. évi XXIII. törvénnyel az Országgyűlés az előző négyéves ciklusban is foglalkozott. Itt volt, módosította az Országgyűlés. Ha az elmúlt időszakban ez a kérdés ilyen súllyal nem vetődött föl - mert tudjuk, hogy nem vetődött föl, hiszen nem terjesztették elő -, akkor mi az az általános, politikamentes, szakmai igény, amitől ez most fölmerült 2002 őszén? Nyilvánvaló, ha igaz az az állítás, amit önök próbálnak itt velünk elhitetni, hogy semmi másról nincs szó, mint egyfajta erkölcsi követelés támasztásáról, ennek az erkölcsi követelés támasztásának miért nem volt aktualitása 1998 és 2002 között, amikor önök gyakorolták a hatalmat, és ismétlem, ezt a törvényt módosították. Akkor ennek nem volt aktualitása. Nyilvánvaló, egyetlenegy aktuális következett be, az az aktualitás, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökéről egy megszellőztetett irat eljutott a Magyar Nemzethez, és ennek az iratnak a nyomán lehetett egy politikai hisztériát kelteni. Annak az esélyét látták néhányan maguk előtt, hogy esetleg ennek következtében egy kormányváltásra sor kerül. Ma már tudjuk, ennek nincs esélye, ezen túl vagyunk. De, kérem szépen, az akkori szándékból táplálkozó módosító indítványt miért kell még mindig fönntartani? Okafogyottá vált, ezt be lehetne látni tisztességgel, nincs ezzel semmi különösebb gond, nem sikerült.

Ebből következően én nem hiszem, hogy komolyan gondolja bárki a patkó szemben lévő soraiban ülő képviselők közül, hogy egy lusztrációs törvényt ma Magyarországon komolyan elő lehet venni, és ennek a lusztrációs törvénynek van társadalmi bázisa, van ésszerűsége, és van jogi alapja. Hiszen annak, amit önök ebben a javaslatban letettek, az a lényege, hogy egy olyan összeférhetetlenségi szabályt kívánnak kimondani, amely összeférhetetlenségi szabályt ma már az érintett nem tud megváltoztatni. Hiszen nem tudja megváltoztatni, hogy esetleg kémelhárító volt, nem tudja megváltoztatni, hogy esetleg hírszerző volt, de azt se tudja megváltoztatni, hogy párttitkár volt adott esetben.

Önök hivatkoznak rendre Sólyom László, általam nagyon tisztelt alkotmányjogászra. Ő írja szintén abban a tanulmányban, amelyre az előbbiekben hivatkozott Kosztolányi úr, hogy egy lusztrációs törvénynek addig volt alkotmányos alapja, amíg Magyarországon a visszarendeződés politikai vagy társadalmi esélye megvolt. Én azt gondolom, 13 év meggyőzően igazolta, hogy semmifajta politikai visszarendeződésre ma lehetőség, szándék és politikai támaszték nincs. Ebből következően, valamifajta olyan szándék leporolása, amelyre egyébként '90-ben sem volt igény - hiszen '90-ben a '89-es egyeztető tárgyalások után ez az igény nem fogalmazódott meg -, azt gondolom, mindennél jobban bizonyítja, nem arról van szó, hogy egy ma keletkezett társadalmi problémát szeretnének rendezni, hanem arról van szó, hogy próbálkoztak egy politikai szituációból a maguk számára erényt kovácsolni. Ez nem sikerült, de ha ez így van, akkor kérem, lássák be, és kérem szépem, vonják vissza a módosító indítványt, hiszen nincs esélye, hogy elfogadják. Nem is hiszem, hogy érdemes lenne ezzel a módosító indítvánnyal a parlamentet tovább terhelni.

Köszönöm a meghallgatást.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 345 2002.12.04. 2:02  320-392

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Nyitray képviselőtársam, legalább pár hónap távlatában a sorrendeket próbáljuk követni és nem összekeverni. Ebben a tárgyban az első módosító indítványt önök adták be, mégpedig az 1994. évi XXIII. törvény módosítására volt egy indítvány, amelyet a parlament leszavazott. Tehát az első kezdeményezés a kormányváltás után az önök képviselőihez kötődik. Mi utána adtuk be, és önök ehhez adtak be ismét módosítást. Ebben a törvénymódosításban annak a törvényjavaslatnak az elemeit kívánják ismét visszaköszönni látni, amit nem fogadott el az Országgyűlés. Ezt csak a tények kedvéért mondom. Semmi gond, önöké az első díj, nem fogom elvitatni, tudomásul veszem, hogy ebben nekünk csak a második hely jutott.

A második elem: én azt gondolom, sok ismérve van ma annak, hogy a közéletben ki milyen szerepet hogyan tud vállalni. Én azt gondolom, hogy ebben az ügyben megintcsak hagyjuk meg a döntést az országgyűlési választásokon a döntést alanyi joguknál fogva magukra vállaló embereknek, választópolgároknak. Ők eldöntik, hogy kit milyen módon miért választanak vagy miért nem választanak. Azt gondolom, az elsődleges az, hogy itt és most Magyarországon 2002-ben egy politikus mit tud programként a közvélemény elé tárni, mit tud megvalósítani, milyen kormányzati politikát tud bemutatni.

Ha ezt mérjük, ennek egy mérése van ma: a közvélemény-kutatási eredmények. Ezek mutatják azt, hogy ezt a teljesítményt nem ítélik rossznak ma az emberek. Tessenek ezt elfogadni, és tessenek ezt is úgy, tárgyszerűen elfogadni, mint ahogy sok egyebet, sajnos, a politikában el kell fogadni. Tudom, hogy forgandó a szerencse a politikában is, de ma ilyen időszak van, tessenek ezt alapként tudomásul venni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 357 2002.12.04. 2:10  320-392

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Demeter Ervin képviselő úr indoklásában hivatkozott bizonyos politikai konszenzusra, amely persze részelemeiben valóban megvolt 1990 és 2002 között, mégpedig abban a vonatkozásban, hogy a III/III-as főcsoportfőnökség tevékenységének bemutatása és ennek az ellenőrzése jogállami normák között indokolt és szükséges.

Ugyanakkor most arról van szó, hogy Demeter úrék meg kívánják haladni terjedelmét tekintve a korábbi szabályozási anyagot, tehát olyan körökre is ki kívánják terjeszteni az ellenőrzést, amely körök az 1994. évi XXIII. törvény egyetlen változatában sem voltak benne.

Mi ezzel szemben nyilván másként gondolkodunk. A "nyilván"-t azért mondom, mert egyik oldalról valóban kibővítjük az ellenőrzést a III-as főcsoportfőnökség valamennyi szolgálati ágára, ezzel szemben való igaz, hogy az ellenőrzés politikai elemeit szűkíteni kívánjuk. Azért kívánjuk szűkíteni, mert részben az ellenőrzés tapasztalatai azt mutatják, hogy közismert tényeket hozott felszínre az ellenőrzés: az ellenőrzés be tudta mutatni, hogy ki volt a Politikai Bizottság tagja 1990 előtt. Erre szoktuk volt mondani, elő kell venni a korabeli sajtót, évkönyveket: pontosan, névre benne van, kik, mettől meddig voltak ezen testületek tagjai - ezért egy átvilágítási mechanizmust működtetni fölösleges. Részben azt is mondjuk, hogy az a fajta politikai ellenőrzés, amely például a nyilaskeresztes párt tagjainak ellenőrzésére vonatkozott, az idő múlásával egyszerűen okafogyottá vált.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát mi azt állítjuk, hogy ez a mai formájában jobban fejezi ki a társadalmi szükségletet, mint az a törvényjavaslat, amelyet most módosításként benyújtottak Demeter Ervin képviselőtársamék. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 365 2002.12.04. 2:11  320-392

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Demeter úr érveléséhez szeretnék csatlakozni. Demeter úr két elemmel bővíti az 1994. évi XXIII. törvényt. Ő beemeli a volt állampárt központi bizottságának és politikai bizottságának tagjait, illetve a függetlenített párttitkárokat, hivatkozván arra, hogy ők működtetők és haszonélvezők, irányítók voltak s a többi.

Én egy kérdést föltettem az eddigi vita során, természetesen tudom, hogy a kérdésre nehéz válaszolni, ezért nem kaptam választ. De megpróbálom még egyszer föltenni. Kérem: ha ez annyira fontos, mai magyar társadalmi igény, hogy e két kör részére is egy átvilágítási követelményt írjon elő az Országgyűlés, miért nem tette meg ezt az Országgyűlés 1998 és 2002 között?

Ez azért alapkérdés, mert ha erre tudnak válaszolni, akkor el tudják oszlatni azt a vádat, hogy nem aktuálpolitikai kérdésről van szó. Nem arról van szó, hogy egy választási vereség után valami fogást keresnek a baloldalon, és jobb híján ezt a fogást találták meg, és ezzel kívánnak enyhén szólva kellemetlenkedni. Mert nyilván mindenki tisztában van azzal, hogy egy ilyen törvényi szabályozás és ennek következményei nem lesznek többek kellemetlenkedésénél. Hiszen többször elmondtuk, ma is elmondjuk, hogy ma a közvélemény-kutatás szempontjából teljesen indifferens az, hogy Medgyessy Péter öt éven keresztül szolgálta-e és mi módon a kémelhárítást. Ma Magyarországon az a kérdés és az a releváns, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök milyen kormányprogrammal, milyen stílusban és milyen módon irányítja az országot. Az emberek ezt ítélik meg, ezt értékelik, és önök ezt nem tudják tudomásul venni.

Azt gondolom, a gyakorlati politika erről szól, erről kéne beszélnünk, és nem ilyenfajta módosítási indítványokkal tölteni itt egymás idejét.

Köszönöm szépen. (Dr. Kosztolányi Dénes közbeszól.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 371 2002.12.04. 1:33  320-392

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Az összeférhetetlenségen túl egy másik kérdésre szeretnék kitérni, ez pedig a szankciórendszer kérdése. Valóban két eltérő filozófia ütközik itt a teremben a viták alapján. Önök valamifajta, a törvény erejénél fogva megjelenő szankciórendszert kívánnak beemelni, egy olyan szankciórendszert, amelyről egyébként továbbra is állítom, hogy a ’94. évi XXIII. törvény szankciórendszere nem működött. Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy van szankciórendszer, amely szankciórendszer a választói akarathoz kötődik.

A szankció úgy működik, hogy nyilvánosságra kerülnek a tények, hogy ki, mikor, milyen formában érintett, a választópolgár ezt nyilván megtudhatja akár a hivatalos közlönyökön keresztül, akár a sajtónyilvánosságon keresztül, illetve azon az úton, hogy az ellenfele nyilván mindent meg fog tenni, hogy azt közhírré tétesse. És kérem, a szankció innen úgy működik, hogy ennek ismeretében döntenek a választók.

S ha ennek ismeretében az illetőt megválasztják, ettől a perctől kezdve nincs miről vitatkozni. Nem hiszem, hogy kizárás, felszólítás, összeférhetetlenség és egyebek tizenhárom évvel egy rendszerváltás után értelmesen használhatók lennének.

Én sokkal jobban bízom az emberek ítélőképességében, és abban, hogy korrekt tájékoztatás alapján tárgyszerű döntéseket tudnak hozni, befolyásolástól mentesen. Én ezt a szankciót támogatom.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 379 2002.12.04. 2:02  320-392

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Demeter úr egyik felszólalásában ideidézte a mi jogérzékenységünk kapcsán az MSZMP-t, amelyről nem tudom, hogy ebben a Házban volt-e valaki, baloldali képviselő, aki azt mondta, hogy demokratikus párt lett volna, vagy annak a jogérzékenysége bármifajta normaként szolgált volna. Én nem tudok erről, tehát nem tudom, hogy miről vitatkozik. (Demeter Ervin: Azt szolgálták, államtitkár úr, maguk szolgálták!)

Képviselő Úr! Ezt a kérdést föl lehetett volna tenni az előző kormány volt MSZMP-tagjainak is, ha már ilyen síkra visszük ezt a vitát. Én egyet tudok mondani: annak a '89-es, '90-es baloldali, MSZMP-ből MSZP-t alakító társaságnak a tagjaként én a mai napig büszkén vállalom azt a tevékenységet, amit a rendszerváltásban kifejtettem, azt a politikai és jogi érzékenységet, és azt gondolom, ezt kell szembeállítani azokkal a kérdésekkel, amelyek Magyarországon 1989 óta lezajlottak.

Természetesen lehet mindenkinek a politikai útját kritizálni direkt vagy indirekt módon, én annyi pártban nem tudtam megfordulni, mint ön, de hát ez az ön problémája, én ezzel nem kívánok foglalkozni. Magyarul, én azt gondolom, hogy az ilyen felhangok helyett érdemesebb lenne a konkrét módosításokról beszélni, és ezek a módosítások, én azt tartom, amennyiben az Országgyűlés tárgyszerű vitát folytat, a hátralevő időszakban még korrigálhatók. Oly módon korrigálhatók, hogy kapcsolódó módosító indítványok révén az adott koncepció keretei között egy végrehajtható, olyan törvény alakul ki, amely valóban a társadalmi célokat szolgálja, valóban a tisztánlátáshoz járul hozzá, és nem politikai attakokra, nem politikai felhangokra épülő szándékokat kíván kielégíteni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 389 2002.12.04. 1:47  320-392

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, a szót köszönöm. Nem kívánok Demeter úr érzékenységével foglalkozni, összességében egy dologra szeretnék reagálni. Amit Demeter úr elmondott, abból a következő kép bontakozik ki. Ők a jelenlegi átvilágítási törvényt részben meg kívánják tartani, részben pedig olyan elemekkel kívánják feldúsítani, amelyek aktuális politikai céljaikat szolgálják. Mi ezzel nem értünk egyet, mi azt mondjuk ezzel szemben, hogy egy olyan törvényt hozzon az Országgyűlés, amely tényfeltárásról beszél, amely a választót hozza döntési helyzetbe és amely nem kíván az elmúlt időszak történéseiből törvényi vagy akár bizottsági szinten politikai következtetést levonni. A politikai következtetés levonását rábízzuk a döntéshozókra, önkormányzati választások, illetve parlamenti választások esetében nyilvánvalóan és alapvetően azokra, akik élnek a választójogukkal.

Azt gondolom, hogy ez két eltérő koncepció, ennek a két koncepciónak nincs vagy minimális az érintkezési felülete, ebből következően az MSZP képviselői azokat a módosító indítványokat, amelyeket Demeter úr ismertetett, nem fogják elfogadni. A bizottsági döntéshozatalnál, amennyiben ezek kapcsolódó módosítóként megjelennek, szintén ellene szavazunk, és ezeknek a törvénymódosítási javaslatoknak az elfogadását mi az Országgyűlés döntéshozatala során sem fogjuk tudni támogatni, vagyis ellene fogunk szavazni. Köszönöm a meghallgatást.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 139 2003.05.27. 6:36  122-178

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A vitával összefüggésben az első kérdésem az, hogy miről is vitatkozunk. Elnézést kérek a kérdés ily módon történő megfogalmazásáért, mert részünkről egy technikai jellegű törvénymódosítás benyújtásáról volt szó, egy olyan törvénymódosításról van szó, amelynek lényegét tekintve egy feladata van, hogy az Európai Unióból a Magyar Köztársasághoz érkező minősített iratok védelmére és ezzel foglalkozó szervezetre vonatkozó jogszabályt megalkossuk.

Azt az egyszerű kérdést kellett eldönteni, hogy egy létező szervezet, a Nemzeti Biztonsági Felügyelet kapja meg ugyanazt a feladatot, amit korábban, az előző kormány időszakában a NATO-titok védelmével kapcsolatban megkapott, illetve akkor hozta létre a Magyar Országgyűlés ezt a szervezetet. Azt gondoltam, hogy ez nem egy túl nagy politikai tárgyú kérdéskör, ezért meglepetéssel érzékeltem, hogy ennek ellenére politikai természetű vita kíséri ezt a kérdést.

A törvény három dolgot tartalmaz, képviselő hölgyek és urak. Az egyik az, hogy valóban a Nemzeti Biztonsági Felügyeletnek kell-e ezt a feladatot megkapni, tehát ő legyen-e a nemzeti szervezet ebben a kérdésben. Senkitől semmilyen vita keretében nem hallottam ezzel kapcsolatban ellentétes véleményt, tehát mindenki azt mondta, hogy ezzel egyetért.

A második kérdés az volt, van-e kizáró ok, ami miatt a Magyar Köztársaság az EU-ban alkalmazott négyszintű minősítési rendszert a nemzeti jog anyagába beépítse mint illesztési kérdést, tehát megjelenjen-e a négy fokozat. Ezt senki nem vitatta, ebből következően azt gondolom, hogy ezzel sincs gond.

Lehet egy harmadik kérdés, ami gond lehet, ami arról szól, hogy ez a négyfokozatú rendszer, amely jellemzi a NATO biztonsági rendszerét, amely az EU-ban honos, amely elfogadásra került a NYEU-ban, a Magyar Köztársaság nemzeti titokvédelmi rendszerébe beemelhető-e vagy sem. Mi úgy gondoltuk, hogy beemelhető, hiszen a korábbi automatikus minősítési rendszerrel szemben egy sokkal differenciáltabb, sokkal megfontoltabb és azt gondolom, a titok minősítése szempontjából fogódzkodókat tartalmazó javaslatról és megoldásról van szó.

Tehát ahogy az előterjesztő, Szekeres Imre államtitkár úr is fogalmazott: az automatizmus helyett legalább azt meg kell nézni, hogy egyáltalán a négy fokozat valamelyikébe beletartozik-e ez a dolog, és egy vélelmezhető kárt feltételezve melyikhez köthető, kimeríti-e az államtitok fogalmának megfelelő minősítési kategóriát, vagy csak egy korlátozott terjesztésű anyagról van szó. Azt gondolom, ezt jó arányban meg lehet állapítani, hogy hová tartozik.

Mind a három kérdéssel összefüggésben, amit előterjesztettünk ebben a törvényjavaslatban, ellenvélemény nem hangzott el. Ezt köszönöm, ez volt a törvényjavaslat célja, ez volt a rendeltetése, ezért terjesztette a kormány az Országgyűlés elé.

Ezzel szemben folyik egy vita arról, hogy mi nincs benne a törvényben. Természetesen ez is lehet tárgya egy általános vitának, de azt gondolom, hogy ennek a felvetésnek a tárgyi alapja annyiban hibádzik, hogy többek között Demeter képviselő úr azokat az elmaradásokat teszi szóvá, azokat kéri számon, amelyeket az előző kormányzati ciklusban mint munkát nem sikerült elvégezni. Már 2000-ben felmerült az a kérdés, hogy az 1995-ben megalkotott titoktörvény megfelelő-e, és a mai funkcióját be tudja-e tölteni - nekem is az a válaszom, hogy nem. Ennek a törvénynek más a kihordási ideje, mint más jogszabályoknak, itt gyorsabban pörög az idő, és bizony a nyolc év eltelte azt a képet mutatja, hogy titokvédelem területén, államtitok területén az a jogi norma, amit megalkottak '95-ben, ma már túlhaladottá vált. Ezzel senki nem vitatkozik.

A kérdés az, hogy annak a munkának az elvégzése, amely ennek az új normának a megalkotásához szükséges, egy év alatt elvárható-e, miközben három év alatt önök nem tudták megcsinálni - természetesen, lehet azt mondani, mi ügyesebbek vagyunk, tőlünk elvárják. Azt gondolom, hogy amikor a kormány tárgyalta, szembenézett azzal a dologgal, hogy valóban, egy egységes rendszert, a titokvédelem egészét érintő átalakításra szükség van, hozott is egy határozatot, mely szerint december 31-ig ennek a koncepcióját el kell készíteni, és ennek alapján a jövő év - reményeim szerint - első felében az ehhez kapcsolódó norma is megalkotható. Erre azonban most nem tudtunk várni, hiszen mindenki tudja, ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság EU-titkokat kezelni tudjon, ezt a törvényt meg kell alkotni.

Tehát még a parlamenti tavaszi ülésszakának vége előtt e törvényt szeretnénk elfogadtatni, szeretnénk, ha az Országgyűlés megtárgyalná és döntene ebben a kérdésben, hiszen ezzel tudjuk megteremteni azt a lehetőséget, hogy a Magyar Köztársaság EU-titkokat tudjon fogadni. Minden más kérdésben nyitottak vagyunk, minden más kérdésben egyébként partnerek vagyunk, mi is azt gondoljuk, sok Magyarországon a titok, indokolatlanul mechanikus a titokká nyilvánítás, ez valóban bizonyos pontokon az állampolgárok információhoz férési jogát korlátozza. Ugyanakkor azt gondolom, itt is egy egyensúlyi állapotot kell elérni, amelyre koncepció kidolgozása után vissza tudunk térni.

Én tehát azt kérem, hogy most arról vitatkozzunk, amit az Országgyűlés asztalára letett a kormány, és ebben kérem az Országgyűlés állásfoglalását. A magam részéről a törvényjavaslat elfogadását támogatom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 143 2003.05.27. 1:16  122-178

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Demeter képviselő úr, akkor én felolvasom az ön által idézett törvény preambulumát, hiszen nyilván nincs ott mindenki előtt ez a jogszabály : “Az Európai Unió minősített információi védelmének megteremtése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja.ö Sehol semmilyen kiterjesztési szándék nincs, egyértelmű, egyenes mondat: jogharmonizációs célja van ennek a törvénynek.

Kettő: Demeter úr, az önök 2001-es törvénykezési programjában benne volt ennek a törvénynek a módosítása - valami miatt lekerült a napirendről. Tehát ez be volt tervezve az önök kormányzati időszakában, nem lett elvégezve, nyilván megvan ennek az oka - ez már a múlt kérdése.

Én arra gondolok, hogy miután egy pontos és határozott igent és terminust mondtam, hogy a kormány mikorra készíti el az új koncepciót, azt gondolom, tényleg érdemes lenne ennek a kérdésnek a vitájára visszatérni, mert hogy mi nincs itt, arról persze órákat vitatkozhatunk, de a törvényjavaslat szempontjából ez a kérdés itt és most indifferens.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 147 2003.05.27. 2:16  122-178

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Röviden válaszolok Demeter képviselőtársam felvetésére.

Demeter úr, én nem vitatom, hogy a magyar titokvédelmi rendszer korszerűsítésre szorul. Egyet vitatok, amit ön megpróbál így beállítani: mintha nem lenne magyar titokvédelmi rendszer - van. Van, az önök idején is ugyanezt használták, '95 óta van. Sajnos sokszor az a gond vele, hogy túl szigorú, túl mechanikus, nem kellően differenciált, de van. Azon kívül, hogy néha a sajtóval polémia van arról, hogy bizonyos anyagok kiszivárgása hogyan, mint történik, és hogy államtitkot jelentő iratok kimennek a sajtóhoz, ami nyilván mindig valamilyen közreműködéssel történik, ezen kívül maga az államtitok és a szolgálati titok védelmi rendszere működőképes.

Ezzel együtt azt is állítom, hogy nem korszerű, tehát korszerűsíteni kell. Valóban szükséges áttekinteni az egész törvény filozófiáját, törekvéseit, céljait, és ebben nagyon számítanék arra, és köszönettel venném, ha az ebben a tárgykörben jártassággal rendelkező képviselőtársaink közreműködnének a javaslataikkal, a tanácsaikkal - megkeressük ennek a lehetőségét.

Mindazonáltal amiről a nemzeti titokvédelem mellett most szó van, az teljesen más kérdés. Azért nem lehet összekötni a kettőt, mert ott egy külső információ magyarországi fogadtatásáról van szó; nem arról van szó, hogy annak különlegesebb a védelme - más jellegű védelemről van szó. Más a nemzeti titokvédelem, és más az EU, a NATO vagy a NYEU titokvédelmi rendszere. Minden országban külön kezelik ezt a kettőt: az egyik egy illesztési feladat, a másik pedig nyilvánvalóan a nemzeti érdek képviselete, védelme ezen a területen.

Tehát ebben a vonatkozásban nincsen vitánk. Én kérem, azt vegyék tudomásul, hogy egy év késéssel ez a dolog ide került az Országgyűlés elé - ennyi idő alatt tudtuk behozni azt a késést, amit önök ebben az ügyben összegyűjtöttek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 165 2003.05.27. 1:07  122-178

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Ehhez az ügyrendi vitához szeretnék hozzászólni, amely valóban az előző elnök úr ideje alatt kezdődött, akkor nem szóltam hozzá. Én azt gondolom, az ügyrendi bizottságnak van egy állásfoglalása; egy olyan állásfoglalása, amely kimondta - most, ebben a ciklusban készült, tényleg a házbizottságnak érdemes ezzel foglalkozni -, hogy ezek az időkorlátok általában ajánlás jellegűek, nyilván orientáló jellegűek. Nem azt jelenti, hogy ha a házbizottság azt mondja, hogy 10 perc, akkor valaki 80 percet beszéljen, de azt gondolom, egy rugalmasságot ennek a használatánál feltételezni lehet.

Nyilván, elnök úr, azért vetettem fel ezt a kérdést, mert olvastam az ügyrendi bizottság ezen állásfoglalását, és azt gondolom, tényleg érdemes lenne ezt a helyére tenni, mert a maitól függetlenül ez rendszeresen visszatérő vita. Jó lenne egyszer lezárni, hogyan is viszonyuljunk ehhez a bizonyos ajánlott felszólalási időhöz.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 167 2003.05.27. 0:17  122-178

TÓTH ANDRÁS (MSZP): A konkrét javaslatom nekem is az - csatlakozom Demeter úr ügyrendi javaslatához -, hogy a házbizottság ülésén, figyelembe véve az ügyrendi bizottság e tárgyban hozott általános érvényű állásfoglalását, erre a kérdésre térjen ki, és hozzon ebben az ügyben egy konkrét döntést.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 173 2003.05.27. 2:02  122-178

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Röviden reflektálandó Demeter képviselőtársam véleményére, a támogatás kérdéséről.

Szeretném azért elmondani, megint csak a jegyzőkönyvi hűség kedvéért, hogy abban a bizottságban, a rendészeti bizottságban, amely egyébként ezzel a kérdéssel valamilyen köszönő viszonyban van, érdekes módon teljesen egyhangú volt a támogatása a törvényjavaslatnak. Valószínűleg valami kommunikációs zavar lehet ott önöknél, mert ezek szerint nem adták át a feladatot a rendészeti bizottságnak, hogy ott is le kell szavazni vagy megpróbálni leszavazni. Most tehát legalábbis kettős álláspont van a Fidesz berkeiben, ami az önök problémája természetesen, csak ennek a törvényjavaslatnak az egyik bizottságban teljes támogatása van, a másikban pedig teljes elutasítása van. Elég nagy ez a távolság ahhoz, hogy kezelhető legyen; de mondom, ez az önök problémája.

A másik: képviselő úr, ön körülbelül 10-12 percet beszélt a törvényjavaslattal kapcsolatban, 8 perc elteltével tért rá a törvényjavaslat eredeti kérdéseire, tehát 8 percig másról beszélt, majd ezt követően is áttért olyan kérdésekre, amelyek, továbbra is azt mondom, nem tárgyai ennek a benyújtott javaslatnak. Én azt gondolom, hogy ön azzal, hogy most elővett egy 2000 decemberében ön által írt levelet, és azt itt az Országgyűlésben felolvasta, egyet bizonyított: hogy az önök időszakában ezt a kérdést nem tudták megoldani. Ez masszív tény, nincs vele gond, csak vegyék tudomásul. Mi meg fogjuk oldani, azt is jelzem, természetesen ennek az egy évnek nem ez volt a központi kérdése; egy kérdést tűztünk magunk elé, szétbontva a problémát, egyrészt azt, hogy a jogharmonizációs feladatot elvégezzük, másrészt valóban egy időálló, olyan törvényjavaslat kerüljön kidolgozásra, amely a szakmai kritika próbáját kiállja. Ezzel fogunk jelentkezni; addig, kérem, erről vitatkozzunk, és kérem, fogadjuk el.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 229 2003.06.03. 1:38  216-246

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Elővettem az Országgyűlés által elfogadott napirendi javaslatot, amelyben az áll, hogy “részletes vitaö. A részletes vita a Házszabály rendelkezései szerint a benyújtott módosító indítványokról szól. Ha jók a papírjaim - remélem, jók -, itt van egy bizottsági ajánlás, amely bizottsági ajánlásban Demeter úr 17 módosító indítványáról van szó. Remélem, nem tévedek, hogy most az Országgyűlés asztalán ez a napirendi javaslat, tehát a 17 módosító indítványról vitatkozunk. Én nem tudom, hogy virtuális módon a Demeter úr által elkészített kapcsolódó módosító indítványok hogy kerülnek ide.

A Házszabály rendelkezései szerint ma annak a 17 módosító indítványnak az elbírálása a vita tárgya, amelyet a részletes vita megkezdéséig benyújtottak. Ennek megfelelően azt gondolom, hogy rá kellene térni az érdemi kérdésre, erre a 17 darab nagyszerű módosító indítványra, amelyekre egyébként majd az ötperces vita keretében ki fogok térni, mert megéri, hogy kitérjünk rájuk; valóban nagyszerű hatásúak azok a módosító indítványok, amelyeket Demeter úr benyújtott, és amelyek, enyhén szólva, az ügy komikus jellegét próbálják számomra elővetíteni.

 

(18.00)

 

Ennek megfelelően én azt szeretném kérni, hogy a Házszabálynak megfelelően erről vitatkozzunk, és ez legyen a mai részletes vita tárgya.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 239 2003.06.03. 5:18  216-246

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Miután megállapodtunk abban - legalábbis én úgy gondolom, hogy megállapodtunk -, hogy nem folytatunk ügyrendi vitát, a huszonkét benyújtott módosító indítvány közül félreteszem azokat, amelyeket Demeter úr nyújtott be, hiszen be is jelentette, hogy visszavonta azokat, így nincs mit mondanom róluk. Ebből következően egy tisztem van, arról a három módosítóindítvány-csomagról beszélni, amelyeket Wiener György jegyez.

Wiener úr technikai jellegű módosítási javaslatot nyújtott be arra, hogy azonos legyen a fogalomhasználat a törvényben. Az “információö és az “adatö kifejezés keveredett az előterjesztésben, néhány helyen az “információö kifejezés maradt meg. Azt gondolom, a törvény használhatóságát javítja, ha mindenütt egységesen az “adatö kifejezést használja.

A másik dolog, amiről Demeter úr beszélt, valóban érinti azt - s Wiener úr javaslatában ez van benne -, hogy az 1995. évi CXXV. törvény 62. §-ának első mondata maradjon el. Ennek az az indokoltsága - s a magam részéről megfontolásra ajánlom ennek a módosító indítványnak az elfogadását -, hogy a titkos információgyűjtés során beszerzett adat, továbbá a nemzetbiztonsági szolgálattal együttműködő természetes és jogi személyekre vonatkozó adat, valamint az információgyűjtés ténye, technikai részletei egységesen államtitoknak minősülnek.

Ha a négyszintű titokrendszert vesszük át, az azt jelenti, hogy ebben a tárgykörben minden adat automatikusan szigorúan titkosnak fog minősülni. Márpedig ha a benyújtott törvénymódosítás logikáját követem, amely négyszintűen és az úgynevezett kárelv szerint követi a minősítési rendet, vagyis azt vizsgálja, hogy egy adat elvesztése mekkora kárt okozna, akkor azt a lehetőséget a titkos információgyűjtésre vonatkozó adatoknál is fenn kellene tudni tartani. Ennek alapján tehát nem jó az a szabályozás, hogy minden automatikusan a szigorúan titkos kategóriába tartozik, hiszen lehet olyan titkos információgyűjtéssel kapcsolatos adat, amely csak szolgálati titoknak minősül, a három elem valamelyikének. Ebből adódóan úgy gondolom, hogy a benyújtott törvényjavaslat szellemével összhangban van a nemzetbiztonsági törvény idézett paragrafusa első mondatának az elhagyása, mert ezzel lehetővé válik az, hogy az automatikus minősítést az eseti differenciált minősítéssel váltsuk föl.

Szeretném elmondani, hogy Wiener úr módosító indítványai között szerepel egy másik, részletesebb javaslat, amely gyakorlatilag azoknak a jogszabályi helyeknek a felsorolását pontosítja és teszi átláthatóbbá, amelyek a törvény elfogadása esetén megszűnnének. Ennek megfelelően ez jogtechnikai jellegű módosítás, javít a javaslaton, és a magam részéről úgy gondolom, hogy ennek az elfogadását támogatni lehet. Természetesen érdeklődéssel figyeljük - amennyiben rendelkezésre fog állni - Demeter képviselőtársunk kapcsolódó módosító indítványait, hasonló nyitottsággal fogjuk megnézni és javaslatot tenni a vitában azok érvényesítésére. Ha ezek az elmondott célnak megfelelően valóban jobbító szándékúak, és a törvényjavaslat logikáját, alapfilozófiáját nem törik meg, akkor nyitottan lehet hozzájuk igazodni. De amíg ezek a javaslatok nincsenek a kezünkben, és nem tudjuk őket értékelni, addig erről részletes vitát folytatni nem lehet.

Remélem, hogy arról a két pontról, amelyek valóban kétharmados törvényt érintenek - tehát a nemzetbiztonsági szolgálatokról és a rendőrségről szóló törvény két pontjáról -, is lehet megállapodásra jutni, hiszen nem lenne szerencsés, hogy jogi értelemben egy torzó alakulna ki, hogy bizonyos kétharmados rendelkezéseket nem sikerül hozzáilleszteni. De azt gondolom, az alapkérdés mégiscsak az, hogy az eredeti, az európai uniós illesztési feladatot, azaz a jogharmonizációt végezzük el, és még a parlament tavaszi ülésszakán lehetőség nyíljon arra, hogy ebben a vonatkozásban az uniós követelményeknek a magyar titokvédelmi rendszer meg tudjon felelni.

Elnök úr, köszönöm a szót, és köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 114 2005.02.21. 2:16  109-118

TÓTH ANDRÁS, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Természetesen nem tudok szabatos választ adni önnek arra vonatkozóan, hogy 1998 és 2002 között mi történt a Nemzetbiztonsági Hivatal irányításával összefüggésben. Én azt tudom önnek elmondani, hogy amikor a volt miniszterelnök, majd Demeter Ervin volt miniszter úr nyilatkozott ebben a tárgykörben, és súlyosan megvádolták a Nemzetbiztonsági Hivatal illetékes munkatársait, én haladéktalanul tájékoztatást kértem, hogy a fellelhető iratok alapján mondják meg, ebben az ügyben mi a pontos helyzet.

Három tényt tártak elébem a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetői. Egyrészt: Krakus Péterre vonatkozó irat, munkadosszié 1989-ben került az előző rendszer állambiztonsági szolgálata, a volt III-as főcsoportfőnökség irattárába, s onnan került 1990-ben a demokratikus normák alapján megalakult Nemzetbiztonsági Hivatalhoz a dosszié. Ez a dosszié 2005. január 18-áig mindvégig a Nemzetbiztonsági Hivatal irattárában volt. Másrészt: megállapítottuk azt, hogy az a 6-os karton, amely Szita Károly nevére került kiállításra, 1990-ben került át a Belügyminisztérium irattárából, mégpedig konkrétan, névre szólóan, átadással, jegyzőkönyvileg. Harmadrészt megállapítottuk azt, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal az irat-felülvizsgálatról elszámolt az akkori miniszteriális vezetésnek 2000. február 8-án, és ezt a beszámolót ketten jóváhagyólag tudomásul vették: Kövér László és Demeter Ervin. Mindkettőjük aláírása ott van az iraton.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 118 2005.02.21. 1:07  109-118

TÓTH ANDRÁS, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Elnök Úr! Elvi éllel azt tudom a kérdésére válaszolni, képviselő úr, hogy természetesen a jelenlegi jogszabályok alapján a miniszternek vagy a miniszter mellett eljáró politikai államtitkárnak vagy akár a kormányfőnek tájékozódási joga van, tehát elvileg kérhet tájékoztatást a Nemzetbiztonsági Hivatalnál vagy bármelyik nemzetbiztonsági szervnél lévő irattár tartalmáról. Természetesen nem úgy, hogy bemegy és ott kutakodik, de információt kérhet.

Én azt tudom elmondani, hogy az én hivatali időm alatt eddig még sem Medgyessy Péter, sem Gyurcsány Ferenc ezzel az elvileg fennálló jogával nem élt; vélhetően más elfoglaltságuk, fontosabb feladatuk van annál, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzanak. Én a mi gyakorlatunkat tudom mondani: nálunk nem szokás, hogy a kormányfő vagy az irányító miniszter az irattárban kutakodjon vagy erről adatokat kérjen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Pont el is hiszem.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 160 2005.03.08. 14:42  149-259

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Répássy Róbert képviselő úrral ellentétben én egy szűkebb, kevésbé jogi és alkotmányjogi természetű kérdéskört szeretnék érinteni a hozzászólásomban. Én az iratátadás folyamatáról és ennek a kérdéskörnek a szolgálatokra gyakorolt hatásáról kívánok szólni.

Szeretném elöljáróban elmondani, nem véletlenül választottam ezt a formát, hogy a képviselői mandátumommal élve szólalok föl, hiszen ebben az esetben egy olyan indítványt tárgyalunk, amely indítvány igaz, hogy a kormány támogatását bírja, de nem kormány-előterjesztés. És én azt gondolom, hogy képviselőként hozzászólva - természetesen egyébként nem feledvén hivatali feladatomat - kívánok néhány kérdésről véleményt alkotni.

Az első: abból a szempontból sajátos ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása, hogy jelenleg egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amely törvényjavaslat végrehajtása eközben jelenleg is folyik. Tehát egy olyan törvényjavaslat van az Országgyűlés asztalán, amelyből adódó feladatok napjainkban is közvetlenül zajlanak, és mint közismert, valamikor ez év májusára fejeződik be az a folyamat, amelyet a 2003. évi III. törvény előírt.

Gyakran alkalmazzák az újságírók és mások is e tárgykörben a felszólalásaik során, hogy itt mekkora deficit van, és hogy ezt a deficitet jelenleg ennek az Országgyűlésnek vagy annak a politikai elitnek kell pótolnia, amely az elmúlt 15 évben ezt nem tette meg. Ennek kétségtelenül vannak valós elemei, mindazonáltal bátorkodom arra hivatkozni, hogy mindezzel együtt egyfajta folyamatosság és folytonosság mégiscsak van az elmúlt 15 év történéseiben.

Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a volt állambiztonsági szolgálatok iratai átadásának harmadik fázisán vagyunk túl, és egyébként most jelöli ki az Országgyűlés a negyedik fázist, hiszen emlékezetes, legalábbis szakmai körökben, hogy 1995-96-ban volt már irat-felülvizsgálat, ez volt az első, amely irat-felülvizsgálat a maga keretei között mindenféleképpen, még ha ellentmondásosan is, de adott át iratot, és már akkor biztosított bizonyos iratok esetében kutathatóságot, hozzáférhetőséget.

A második stációja ’99-2000-ben, az előző kormány időszakában történt: az akkori törvényi szabályozásnak megfelelően akkor is került sor iratátadásra. És most a harmadik fázis, amely 2003-2005 között zajlik, összességében 654 irat-folyóméternyi irat átadását biztosította, biztosítja a levéltár részére. Ez a mennyiség, szeretném hangsúlyozni, csak a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irattárából átkerülő iratok mennyiségét tartalmazza. Nyilván, ha a belügyi, a honvédelmi és egyéb más szervek iratátadását hozzávesszük, akkor ez ennél sokkal nagyobb.

Tehát miközben joggal érzi az állampolgár vagy a kérdéssel foglalkozó az egy helyben topogást és a nem kielégítő megoldást, kétségtelenül el kell mondani és el kell ismerni, hogy ebben a vonatkozásban az iratátadás zajlik, zajlott az elmúlt két évben is.

(14.30)

És most, amikor befejeződik, nyilván egy pontos képpel fogunk rendelkezni, hogy milyen iratok maradtak vissza a levéltárakban, milyen jogcímmel, milyen indokkal, és immár nem az a kérdés, hogy mi hol található meg, hanem egy rendezett állapothoz képest annak tisztázása a jog végrehajtójának vagy a törvény végrehajtójának a feladata, hogy indokolt-e vagy nem indokolt különböző érdekek és elsősorban nemzetbiztonsági érdekek alapján a minősítések fenntartása vagy sem.

Szeretném azt is elmondani itt ebben a körben, hogy mintegy 300 folyóméternyi az az irat, amely most 2005-ös vizsgálatot követően visszatartásra került, tehát mintegy 300 folyóméternyi irat van a három szolgálatnál, ahol a törvényben javasolt háromévenkénti ütemben a felállításra kerülő tanácsadó testület azt fogja vizsgálni, hogy ezek közül melyek azok, amelyeknek a minősítési oka megszűnt, és milyen körülmények között.

Szeretném azt is hangsúlyozni és elmondani, hogy sokszor ennek az elmúlt kétéves iratátadásnak a megítélése disszonáns volt. Disszonáns volt, sokszor félreértések miatt, vagy sokszor tájékozatlanságok miatt, hiszen a sajtóban nemegyszer magam is olvastam, hogy ezzel az iratátadással, ami most zajlik, az a baj, hogy önkényesen valakik ellenőrizetlenül iratot visszatartanak, és nincs meg a megfelelő civil kontroll.

Lehet természetesen vitatni és lehet természetesen igényelni a jelenlegi jogi szabályozás meghaladását, azt azonban szeretném itt ebben a Házban kijelenteni, hogy akik ezzel a munkával az elmúlt két évben foglalkoztak, legyen szó az iratáradó bizottságról, legyen szó a titokgazdákról vagy azok képviselőiről, vagy legyen szó akár a Legfelsőbb Bíróság e feladattal megbízott bírájának tevékenységéről, ezek az emberek rendkívül korrekten, szakmailag felkészülten, ha úgy tetszik, rigorózusan őrködtek a törvény betartásán és a folyamat végigvitelén. Ennek a kimondásával tartozom azok munkájának elismeréseként, akik az elmúlt időszakban ezt a feladatot egy nagy munkafázis keretében elvégezték.

És hadd idézzek egy olyan személyt, aki talán nálam hitelesebb ezen időszak munkájának, vagy folyamatának elismerésében. Néhány hónappal korábban a házelnök asszony járt a történeti levéltárban, és ott tájékozódott ennek az iratátadási folyamatnak a történéseiről. Ott Rainer M. János mondta a házelnök asszonynak, hogy olyan nagy mennyiségű állambiztonsági irat rendezett, ellenőrzött és törvényes átadására még nem került sor az elmúlt, rendszerváltás óta eltelt időszakban, mint az elmúlt két évben. Én nem azt mondom, hogy ez váltja meg a világot, de azt mondom, hogy ez a munka és ez a tevékenység is elismerésre érdemes. Nyilván ennek kimondása nem az én tisztem, hiszen maga a bizottság, a háromfős ellenőrző bizottság a munkát befejezve egy jelentésben az Országgyűlés elnökének tapasztalatait leteszi.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt hetek, hónapok vitája óhatatlanul érintette a jelenlegi nemzetbiztonsági szolgálatok megítélését, tevékenységét. Ennek keretében és ennek során sokszor azért olyan tételek és olyan kitételek is elhangzottak, amelyek a szolgálatok megítélése és tevékenysége szempontjából nem voltak zavarmentesek. Szeretném azért itt ebben a körben nemcsak a jegyzőkönyv kedvéért, hanem az igazság okán elmondani azt, hogy az elmúlt 15 évben, 1990 februárja óta ezek a szolgálatok rendkívül nagy utat tettek meg. Nagy utat tettek meg, mégpedig azt az utat, amelyet a Magyar Köztársaságban nagyon sok más szervezet is bejárt, megjárt, és ma ezek a szolgálatok a jogállami normáknak megfelelően a demokratikus országok közösségeinek szervezetei között, velük együttműködve elismert partnerei mind a NATO, mind az Európai Unió titkosszolgálatainak.

Ezt azért mondom, mert sokszor úgy fogalmazzák meg, mintha itt is valami deficit lenne, mintha a szolgálatoknál elmaradás lenne a rendszerváltás vagy annak morális megközelítése vonatozásában. Én felelősen azt tudom mondani, hogy az az út, amit megtettek, bármelyik más szervezet által megtett úttal összehasonlítható. Nem gondolom, hogy ezek a szolgálatok mai feltételek és körülmények közepette kevésbé lennének hazafiak, az itt levő emberek kevésbé komolyan vennék a Magyar Köztársaság érdekeinek szolgálatait, és kevésbé lennének elkötelezettek a demokratikus értékek iránt, mint a mai magyar társadalom bármely más intézményrendszerében dolgozó személyek.

E véleményemet azért kívántam itt közreadni, mert valóban az elmúlt hetekben különböző politikai megnyilatkozások ezt kétségbe vonták, vagy volt olyan értelmezési lehetőségük ezeknek a véleményeknek, amely vélemények számunkra vagy a szolgálatok számára elfogadhatatlanok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy az a törvényjavaslat, amely benyújtásra került, célját tekintve valóban egyszerre rendezni kíván egy ma nem kielégítően rendezett helyzetet, és meg kíván haladni egy jelenlegi állapotot. Én az igényt két mondattal tudom leírni. Az egyik mondat az, hogy megítélésem szerint olyan szabályozásra van szükség, amely korlátozás nélkül biztosítja valamennyi olyan irat átadását a történeti levéltárba, amelyek megismerése és kutathatóvá tétele az elmúlt, a közelmúlt feltárásához elengedhetetlenül szükséges, ugyanígy elengedhetetlenül szükséges az előző rendszer működésének és természetének megismeréséhez. De azt is mondom - és e mondatnak a másik fele legalább annyira fontos -, hogy olyan szabályozást kell hozni az Országgyűlésnek, amely biztosítja, hogy egyetlen olyan irat átadására se kényszerüljenek a nemzetbiztonsági szolgálatok, amelynek nyilvánosságra kerülése megalapozottan sértené a Magyar Köztársaság nemzeti érdekét és nemzetbiztonsági szolgálatainak zavarmentes működését.

E két mondatban benne van ennek a szabályozásnak a dilemmája, és az a probléma, hogy a két halmazt és a két feltételt hogyan lehet úgy szabályozni, hogy a kettő egyszerre érvényesüljön, és a gyakorlatban is megfelelő módon szolgálja a törvényhozók eredeti szándékát, célját.

Azt tartom, hogy a törvényhozónak az a feladata, pláne egy ilyen jellegű, erősen indulati elemekkel is társuló tárgykörben, hogy olyan finomszabályozást tudjon elvégezni, amelynek elvégzése tipikusan egy ilyen parlamenti vita kereteiben oldható meg. Hiszen egy benyújtott törvényjavaslat jellegénél fogva arra alkalmas, hogy egy politikai szándékot közvetítsen, és közvetítse azt a szabályozó intézményt, amely kereteiben ezt meg kívánja oldani. És annak a pontos kalibrálása - hogy Körömi úr definícióját használjam -, hogy a szükséges és elégséges mértékben biztosítsa a két cél együttes érvényesülését, ahhoz az szükséges, hogy itt módosító indítványokkal alakítsuk ki azokat az eszközöket és azokat az eljárásokat, metódusokat, amelyek ezt a végeredményt tudják biztosítani.

Szeretném azt is elmondani, hogy a szolgálatok egyértelműen abban érdekeltek - és ezt nem magam találom ki, hanem azért napi munkakapcsolatban lévén velük -, hogy ez a jelenlegi hektikus időszak lezajoljon, hogy ez az állapot, amelynek keretei között nekik továbbra is törvényi feladatukat el kell látni, ez szűnjön meg. Ennek egy kiútja van, egy korrekt, tárgyszerű törvényi szabályozás elkészítése. A magunk részéről ebben közreműködünk, a magunk részéről úgy látjuk, hogy ennek feltételei megteremthetők, ha ez tárgyszerű vitákat, tárgyszerű törekvéseket és nem politikai felhangokat és indulatokat helyez előtérbe.

(14.40)

Ami a múlt feltárásának további kérdéseit illeti, nyilvánvalóan a parlament előtt erre vonatkozóan van egy javaslat, de azt gondolom, hogy most arról a kérdésről kell beszélnünk, amely közvetlenül az Országgyűlés napirendjén van, ez pedig az általam említett tárgykörrel függ össze. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 238 2005.03.08. 0:26  149-259

TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miután megszólíttattam, és nem szeretném, hogy egy kérdés a levegőben maradjon, azt tudom felajánlani Répássy képviselőtársamnak, hogy az általa felvetett kérdést a nemzetbiztonsági bizottság ülésén beszéljük meg, mivel annak tartalma és természete oda illik, ezért úgy gondolom, ott lehet erről szabatos szakmai vitát folytatni.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 24-28 2005.05.09. 5:16  21-28

TÓTH ANDRÁS, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A stílus maga az ember, ezért számomra mindabból, amit most itt elmondott Áder János, az következik, hogy egy olyan stílust képvisel, amely ízlésemtől idegen. (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Taps az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.) Szeretném azt is hozzátenni, tisztelt képviselőtársaim, ha már a tényeknél tartunk, akkor tény, hogy Áder János frakcióvezető úr kompenzál. Oka van persze kompenzációra, hiszen két alkalommal, mint tudjuk, ön találkozott Kulcsár Attilával (Dr. Áder János közbeszól.), ön tárgyalt politikai védelemről, ön próbált Kulcsár Attilával megállapodásra jutni. Hogy ez nem sikerült, az nem önön múlt. (Derültség és taps az MSZP soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már a vizsgálóbizottságoknál tartunk, szeretném megkérdezni Áder János frakcióvezető úrtól, tessenek visszaemlékezni arra, hogy 1998 és 2002 között hány ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottság jöhetett létre a magyar parlamentben. (Dr. Áder János: Semmi értelme nem volt.) Tessenek megmondani, hány ilyen volt?! Emlékezetem szerint egyetlenegy darabot nem engedélyeztek (Közbekiáltások a Fidesz soraiból. - Az elnök ismét csenget.), hiszen mind olyan kellemetlen ügy volt, amelyekkel önök nem kívántak szembenézni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük dr. Áder János: Hol vannak a jegyzőkönyvek?)

Természetesen arról a vizsgálóbizottságról, amelyre ön emlékszik, és amelyet ön emleget, annyit tudok elmondani, hogy nem a mi dolgunk és nem a mi felelősségünk, hogy Demeter Ervin nem volt képes egy vizsgálóbizottsági munkát összehozni, és nem volt képes Demeter Ervin egyetlen érvényes vizsgálóbizottsági döntést elérni a parlamentben. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ugyan már! - Dr. Áder János: Szemenszedett hazugság, amit államtitkár úr mond!) Hiszen, mint köztudott, ezzel nem állt elő egyetlen alkalommal sem, ily módon, amikor önök bírósághoz fordultak abban az ügyben (Dr. Répássy Róbert: Ez már egészen botrányos!), hogy jegyzőkönyvet akarnak megtekinteni, akkor a bíróság két alkalommal jogerős döntéssel kimondta, hogy önöknek ehhez nem volt joguk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Azt mondta, hogy jogunk volt hozzá!) Kérem szépen, rosszul emlékszik!

ELNÖK: Képviselőtársaim!

TÓTH ANDRÁS, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Nézze meg a bírósági határozatot!

Ami az ön által tett állításokat illeti, el tudom mondani itt, a parlamentben is, 515 telefonbeszélgetést (Dr. Répássy Róbert: Hány jegyzőkönyv?), minden olyan telefonbeszélgetést, amelyet kért a rendőrség, megkapott; megkapott a rendőrség minden olyan beszélgetést, amelyre szüksége volt. Nem volt információvesztés, ezt önök is tudják, ez a nemzetbiztonsági bizottság zárt ülésén elhangzott. Ezenkívül azt is tudják, mert ezt is elmondtuk, hogy az ügyészségi szervek részére is 25 beszélgetési anyagot átadtunk. Összességében 515 plusz 27 anyag került át a nyomozó szervekhez.

Tisztelt Uraim! Amikor önök botrányt emlegetnek egy törvényes eljárással összefüggésben, akkor önök egy ügyben hazug beállítást tesznek. Az önök érvelése álságos, és az egész ügy lebonyolítása szakmailag nonszensz. (Dr. Áder János: Már kiké? Az önöké!) Az önöké, frakcióvezető úr, az önöké! Egy mesterségesen kreált botrányról van szó, amely botrány (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) semmi módon nem kötődik az ügy lényegéhez. Tíz éve a nemzetbiztonsági törvény írja elő azt az eljárást, amely eljárás alapján mai napig a szolgálatok ezt a tevékenységet elvégzik. (Dr. Répássy Róbert: Nincs a törvényben ilyen!) 2004-ben 140 ügycsoport kapcsán ugyanezt az eljárást folytatták le, és ugyanez volt az eljárás akkor is, amikor Kövér László vagy Demeter Ervin volt az e területet felügyelő vagy irányító miniszter. Sehol senkinek semmifajta kifogása ezzel az eljárással szemben ez idáig nem volt.

Ezek után azt gondolom, az még belefér persze, ízlésektől függően, a politikai csatározásokba, hogy ki mit mond a másik félnek. Az azonban, frakcióvezető úr, nem, hogy ön politikai eszköznek kívánja felhasználni egy alantas vitában a nemzetbiztonsági szolgálatokat. (Dr. Répássy Róbert: Micsoda?! - Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) Ez nem bírja ki a jogállami normákat, ez nem bírja ki a felelős ellenzéki magatartást... (Nagy zaj, az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselőtársaim!

TÓTH ANDRÁS, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: …ez elfogadhatatlan, és nonszensz ez a magatartás, ezt én visszautasítom.

Köszönöm a meghallgatást. (Nagy taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 12 2005.11.15. 5:12  9-12

TÓTH ANDRÁS, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóságos kérdéseket tett föl, olyan valóságos kérdéseket, amelyek a magyar polgári nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét érintik. Egyet kell értenem önnel abban a fölvetésben, hogy rendkívül súlyos károk forrása az, ha bármilyen politikai tényező a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat a politikai küzdelem terepévé kívánja tenni, ha bármelyik politikai tényező úgy gondolja, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál keletkező információk, műveleti anyagok arra szolgálnak, hogy azokat a napi politikai csatározásokban használják föl. Ez egyértelműen ellentétes e szervezetek rendeltetésével, ellentétes azokkal a jogi normákkal, amelyek szabályozzák a nemzetbiztonsági szolgálatok működését, és ellentétes azokkal a szakmai követelményekkel, amelyek az ilyen természetű szervezetek működését meghatározzák.

Azzal is egyetértek, hogy minden olyan szándék, törekvés, amely abból indul ki, hogy valaki úgy gondolja, hogy akár a parlamenti ellenőrzés érdekében, akár saját politikai ambícióinak érvényesítése érdekében alternatív információgyűjtésre rendezkedik be, és úgy fogalmaz, hogy fenntartja magának a jogot arra, hogy ilyen információkhoz hozzáférjen, és ezeket az információkat tevékenysége során hasznosítsa, az nem érti e szolgálatok működését, nem érti a parlamenti demokrácia logikáját, és nem érti a jogállam írott és íratlan szabályainak érvényesülését.

Ami a konkrétumokat illeti, ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy minden kiszivárogtatást a nemzetbiztonsági szolgálatok szakmai vezetése következetesen és a törvényes eszközök felhasználásával kivizsgál és fel fog tárni. E vizsgálat jelenleg is zajlik, és ennek a vizsgálatnak a végeredménye nyilvánvalóan egyrészt a nyomozó hatóságokhoz történő átadással fejeződik be, másrészt a megfelelő adatokat, információkat nyilvánosságra kívánjuk hozni.

Arra a kérdésére, képviselő úr, hogy a műveleti feldolgozómunka során, ha valakit érint egy ilyen műveleti feldolgozómunka, mi az eljárási rend, azt tudom mondani, hogy erre, mint ön is tudja, a nemzetbiztonsági törvény pontos eligazítást ad. Ennek az eligazításnak a megfeleltségéről természetesen lehet szakmai vitát folytatni, lehet arról véleményt alkotni, hogy az 1995. évi CXXV. törvényben leírt szabályok megfelelőek-e, de ma ezek a szabályok adottak, és e szabályokat alapul véve és az ennek alapján készült belső szakmai utasításokat tiszteletben tartva jár el és járt el minden ügyben a Nemzetbiztonsági Hivatal. Ebből következően nincs olyan jelentenivalóm a parlamentnek, hogy bármilyen ügy kapcsán a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai ne szabályosan, ne a jogi eszközök és a jogi normák figyelembevételével tették volna a dolgukat.

A kiszivárogtatás természetesen - erről beszéltünk - más kategória, csak szeretném azt is hozzátenni, hogy ez nem az egész szolgálatot érinti, nem a szolgálat működésének velejárója, hanem néhány embernek olyanfajta tevékenysége, amelyet egyébként a szakmai állomány is mélységesen elítél.

(8.30)

A válasz és a presztízs helyreállítása, egyetértek önnel, abban található meg, hogy ezt az alternatív információgyűjtést be kell fejeztetni - egyébként ez megtörtént -, ki kell vizsgálni azokat a történéseket, amelyek az elmúlt hónapokban megzavarták a rendeltetésszerű működést, és le kell vonni azokat a következtetéseket, amelyek az államtitoksértésből következnek. Ezt meg tudjuk majd tenni, ennek képessége adott a szolgálatoknál, és azt tudom állítani, hogy az a költői kérdés, hogy van-e szükség szolgálatokra… - egyértelműen igazolható, hogy van, hiszen ebben a mai világban a nemzetbiztonsági szolgálatok azok, amelyek részben szavatolni tudják a Magyar Köztársaság biztonságát.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 16 2005.11.15. 5:04  13-16

TÓTH ANDRÁS, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Megértő embernek tartom magam, habár lehet, hogy ez magánügynek minősül ebben az esetben. Ezt azért mondom, mert megértem és belátom, hogy kellemetlen helyzetben van a Fidesz, amely program nélkül kénytelen politizálni. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Megértem, hogy a programhiány roppant kellemetlen, sőt kifejezetten kínos tud lenni, így, választások előtti időkben. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Ilyenkor jönnek a megváltó ötletek, ilyenkor jönnek a politikai agytrösztök javaslatai, amit - és ebben is belátó vagyok, képviselő úr - önnek kell itt a Ház falai között előadni.

Nos, az ötletek egyike, ugye átéltük már ebben a körben, a kormány programjainak lenyúlása, a száz lépés politikájának kisajátítása. Én értem ennek a logikáját is, hiszen nyilvánvaló, ma már tagadhatatlan, hogy ez a programsorozat sikeres, és mert konkrét és az emberek mindennapi életét érintő ügyekről van szó, mert a megvalósítás eredményei kézzelfoghatók, én tudom, hogy ezt az eszközt, hogy megpróbálják kisajátítani, a kényszerűség hozta önök számára, mert e program megmutatja a kormány bátor kiállását a változtatásért, a biztonságos és igazságos megoldás kereséséért, és az évtizedek során felhalmozódott ellentmondások, adósságok törlesztésére irányuló program okkal népszerű az emberek körében.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr persze kért támogatást e Ház falai között is az ellenzéktől, így önöktől is, de azt hiszem, hogy kicsit félreértették: ő támogatást kért és nem kisajátítást. Ő azt kérte, hogy csatlakozzanak azon programok megvalósításához, amely programok természetükből adódóan kormányzati ciklusokon átnyúlnak, de ez nem azt jelenti, hogy az önök gyakorlatát követve most megpróbálni - a korábbi időszak mondanivalóját félretéve, új húrokat pengetve - a kormány száz lépés programjából politikai tőkét kovácsolni.

Én azt hiszem, hogy különbséget kell tenni, és különbséget lehet tenni a változtatás képessége és a változás képessége között. A változtatás képessége jelenleg a kormány képessége, azon politikusok képessége, akik tudatosan, felismerve az emberek igényét, felismerve az elmúlt 15 év történéseit, konkrét lépésekkel próbálnak biztonságos és igazságos válaszokat adni társadalmunk kihívásaira. Önök ezzel szemben hol támogatnak, hol elutasítanak javaslatokat; most jelenleg támogatnak, csak hát sajnos az emberi eszme nem annyira feledékeny, hogy ne tudna visszaidézni olyan tételeket, amely tételek az önök képviselőitől jelentek meg a nyilvánosság előtt: “Szeretném megerősíteni, az autópálya-építést nem lassítani, gyorsítani kell. Szeretném megerősíteni, hogy nem szabad kétszázezer embert rászabadítani a munkaerőpiacra, és szeretném azt is megerősíteni, hogy álláspontunk szerint nem több, hanem kevesebb kormányzati intézmény szolgálja a hatékony és olcsó államot.ö

(8.40)

Ezekben az ügyekben mi nyitottak vagyunk. Természetesen szívesen és érdemben kívánunk tárgyalni a parlamenti patkó valamennyi pártjával, de azt nem szeretnénk vállalni, ha ez a szélkakas stílus uralná el a magyar politikát, és ha ez a stílus jelentené azt a politikát, amelyet a választási kampány időszakában a Fidesz meg kíván jeleníteni. Mi konkrét ügyekben szeretnénk konstruktívan tárgyalni. Ez a munka tegnap új fordulatot vett, miniszterelnök úrnál volt egy egyeztetés, azt gondolom, ennek az egyeztetésnek - ha önök is úgy látják - lehet folytatása konkrét ügyekben.

Azzal pedig egyetértek önnel, hogy félre kell tenni a szólamokat, és a konkrét tettek azok, amelyek meghatározzák a politikát, és meghatározzák azt, hogy az emberek hogyan fognak fél év után a választási időszakban véleményt nyilvánítani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 138 2005.12.14. 17:58  137-153

TÓTH ANDRÁS, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény hatálybalépése, az 1995 júliusa óta eltelt időszak jogalkalmazási tapasztalatai, a NATO-tagságból származó feladatok, továbbá az EU-integrációból eredő új kötelezettségek 1998-ban a hatályos törvény részbeni, 2003-ban pedig nagyobb mértékű módosítását tették szükségessé.

 

(14.20)

 

Már a 2003. évi törvénymódosítás előkészítése, illetve annak parlamenti vitája során is felmerült a törvény átfogó felülvizsgálatának és egy új törvény megalkotásának szükségessége. A törvény alkalmazása során a gyakorlatban megmutatkozó problémák is a felülvizsgálat szükségességét támasztották alá. A törvény hatálybalépése óta eltelt tíz évben jelentős fejlődés következett be az adatok készítésének, tárolásának, rögzítésének és továbbításának technológiájában is. A papíralapú adathordozók mellett mindinkább teret nyernek az elektronikus formában rögzített, tárolt és továbbított adatok is. Ez a nap mint nap érzékelhető fejlődés új kihívásokat jelent, és új követelményeket állít a jogalkotók és a jogalkalmazók vonatkozásában egyaránt.

Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény hatályon kívül helyezésének és egy új törvény megalkotásának igénye már az előző kormányzati ciklusban is felmerült. A törvény-előkészítő munkák akkor megindultak, de 2002 tavaszáig azokat nem sikerült befejezni.

Tisztelt Ház! A jelenlegi kormány a jelzett problémák megoldását szem előtt tartva határozatban rendelkezett az egységes minősített adatvédelmi rendszer megteremtésével kapcsolatos feladatokról. A kormány határozata alapján elkészült az egységes minősítési adatvédelmi rendszer koncepciója és az abban foglaltak figyelembevételével alapos előkészítés és több fordulóban történt szakmai egyeztetés után a hatályos törvény helyébe lépő, a minősített adatok védelméről szóló javaslat, amelyről egyértelműen kijelenthetem, a szakmai közvélemény támogatja annak alapvetéseit és tartalmát.

A javaslat kidolgozása során annak előkészítői öt alapvető célt tartottak szem előtt:

egyrészt a nemzeti minősített adatok és a külföldi eredetű minősített adatok védelmi szintjének azonosságát, annak biztosítását, a NATO és az EU biztonsági szabályainak átvételét, azoknak a nemzeti minősített adatokra történő kiterjesztését;

másrészt az alkotmányos alapjogok minél teljesebb körű érvényesülése érdekében a magasan minősített adatok számának csökkentését, a minősíthető adatfajták számának radikális, adott esetben mintegy 30 százalékos csökkentésével és a minősítési szintek differenciálásával;

harmadrészt a jelenleg széttagolt szakmai felügyeleti szervezeti rendszer egységesítését, a nemzeti, a NATO- és az EU-minősített adatok, valamint az úgynevezett rejtjeltevékenység felügyeletének a nemzeti biztonsági felügyeletnél történő összevonását;

negyedrészt az adminisztratív terhek csökkentését, a mechanikus minősítési gyakorlat lehetőleg teljes körű kiküszöbölését, a minősítési eljárás pontosításával, ésszerűsítésével és egyszerűsítésével;

végül ötödször, a NATO-ban és az Európai Unióban alkalmazott négyszintű, káralapú minősítési rendszer teljes körű alkalmazását a nemzeti minősített adatokra és az államtitok és szolgálati titok közötti, ma már nehezen értelmezhető különbségtétel megszüntetését.

Tisztelt Ház! A javaslat kidolgozásakor figyelemmel kellett lenni arra, hogy az Európai Unió minősített információinak védelmét az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság, az Európai Atomenergia Közösség biztonsági szabályzatainak megfelelően, míg a NATO minősített adatainak védelmét a NATO biztonsági szabályzatában előírtak szerint kell biztosítani. A Magyar Köztársaságnak továbbra is maradéktalanul meg kell felelnie az említett biztonsági szabályzatok előírásainak, tekintettel arra, hogy hazánk vállalta, hogy az együttműködés során kapott minősített információkat a tagállamokban érvényes biztonsági normák szerint kezeli és őrzi.

A jogalkalmazónak ugyanakkor jelenleg nem kis gondot okoz, hogy eltérő normák és jó néhány esetben eltérő követelmények vonatkoznak a nemzeti, illetve a külföldi minősített adatok védelmére. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a nemzeti minősített adatvédelmi rendszer nem lehet másodlagos. A beterjesztett javaslat elfogadásával tehát nem pusztán a NATO és az EU követelményének átvételéről van szó, hanem olyan nemzeti minősített adatvédelmi követelmények meghatározásáról, továbbá olyan egységes adatvédelmi rendszer és hatósági felügyelet létrehozásáról, amely a nemzeti minősített adatok megbízható őrzése mellett alkalmas a minősített adatok védelmével összefüggő nemzetközi kötelezettségvállalásaink teljesítésére is.

A javaslat tehát egységesen kívánja szabályozni a nemzeti és a külföldi minősített adatok védelmét, és csak a legszükségesebb és indokolható esetekben tesz különbséget, így például a minősítési eljárás során a nemzeti és a külföldi minősített adatokra vonatkozó előírások között.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jogszabályi környezet megváltoztatása elengedhetetlenül együtt jár a szervezeti megoldások felülvizsgálatával is. A nemzeti minősített adatok védelmi rendszere jelenleg szervezetileg elkülönül a NATO- és az EU-minősített adatok védelmi rendszerétől. Ez utóbbi felügyelete és szakirányítása a nemzeti biztonsági felügyelet megalakulásával már korábban létrejött. A hatályos jogszabályok szerint a nemzeti minősített adatok védelmének felügyeletével kapcsolatos feladatok a Belügyminisztérium, a rejtjeltevékenység felügyeletével kapcsolatos feladatok pedig az információs hivatal szervezeti keretei között működő országos rejtjelfelügyelet hatáskörébe tartoznak.

A javaslat célja megteremteni annak lehetőségét, hogy a nemzeti minősített adatok és a külföldi minősített adatok védelmének felügyelete egyetlen hatóságnál, a nemzeti biztonsági felügyeletnél összpontosuljon. Ezt a célt a javaslat az e területen feladatkörrel rendelkező szerveknek a nemzeti biztonsági felügyeletbe történő integrálásával kívánja elérni.

Tisztelt Ház! A javaslat elsődleges célja a magasan minősített adatok számának radikális csökkentése s ezzel együtt védelmünk hatékonyságának növelése. Emellett a javaslat biztosítani hivatott, hogy a közérdekű adatok nyilvánossága alkotmányos jogának korlátozására csak jogállami keretek között és az alkotmányosan indokolható esetekben és mértékben kerüljön sor. A fenti cél gyakorlati megvalósítása érdekében a jelenlegi minősítési eljárást kell ésszerűbbé tenni, amit a javaslat a káralapú minősítési rendszer további erősítésével kíván elérni. Egy adat minősítésére ugyanis csak meghatározott védendő állami érdek közvetlen sérelme, illetve veszélyeztetése esetén van mód.

A jelenlegi államtitokköri jegyzék, illetve az egyes minősítők által kiadott szolgálati titokköri jegyzék helyett a javaslat kizárólag egy jegyzéket, a törvény-előterjesztés mellékletét képező, minősíthető adatkörök jegyzékeként jeleníti meg. A közelmúltban a sajtóban kritikaként elhangzott, hogy nagy a minősíthető adatok körének száma. Ezzel szemben tény az, hogy az új jegyzék alapján a minősíthető adatok köre mintegy 30 százalékkal csökken. Igaz, a jelenleg hatályos törvény melléklete mindössze 151 adatköri pontot tartalmaz, amely azonban kiegészül 471, a minősítők által a Magyar Közlönyben megjelentetett szolgálati titokköri ponttal. Ez összesen 622 állam-, illetve szolgálati titokköri adatfajtát jelent.

(14.30)

A fentiekkel szemben a most beterjesztett törvény melléklete 437 minősíthető adatfajtát tartalmaz. Nem minősíthető a jövőben például az ingatlanok különleges célra történő igénybevételének előzetes terve. Ezek jelenleg államtitokkörbe tartoznak, vagy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala és a bíróságok vezetőinek kinevezésére vonatkozó dokumentumok, vagy egy más példát említve: a Külügyminisztérium központi szervezeti egységeinél és a külképviseleteken végzett belső pénzügyi-gazdálkodási vagy leltárellenőrzésekkel kapcsolatos jegyzőkönyvek és adatok köre, melyek jelenleg szolgálati titokká minősíthetők.

A jogbiztonság növelésének célja az, hogy a minősített adatok körének törvényben történő megjelenítése miatt az eddigi gyakorlattól eltérően kizárólag törvénymódosítással lehetséges az adatkörök pontosítása a jövőben.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A minősítés a káralapú minősítési rendszer alapján történik. A jövőben egy nemzeti adat minősíthetőségét, illetve a minősítés szintjét nem az ügy, az adat vélelmezett fontossága, hanem alapvetően a jogosulatlan hozzáféréssel okozott tényleges vagy valószínűsíthető kár fogja meghatározni. Egy példával élve: egy biztonsági rendszer adatainak illetéktelen személyhez kerülése a rendszer szükséges megváltoztatása és átalakítása miatt forintmilliókban kifejezhető kárt okozhat. A minősítőnek ezt kell szem előtt tartania.

Vagyis minél nagyobb potenciális kárt okoz a Magyar Köztársaságnak egy minősített adatnak illetéktelen kezekbe történő kerülése vagy illetéktelen személy által történő megváltoztatása, annál magasabb szintű személyi, fizikai, adminisztratív és elektronikus biztonsági követelménynek kell érvényesülnie a védelem során. A javaslat elfogadása esetén a minősített adatok biztonságának megteremtésére differenciáltabb védelmi intézkedések állnak rendelkezésre, tehát megszűnne az államtitokra és szolgálati titokra nézve lényegében azonos szintű védelmet előíró szabályozás.

Tisztelt Ház! Az eddigi rendelkezések által megkövetelt minősítési javaslat intézménye eltérő formában ugyan, de a jövőben is megmarad. A javaslat azonban a közérdekű adatok nyilvánosságának legkisebb mértékű korlátozása elvének megfelelően azt írja elő, hogy a minősítő köteles a feladat- és hatáskörbe tartozó nemzeti minősített adatok felülvizsgálatát legkésőbb ötévenként elvégezni.

Mint ismeretes, a hatályos jogi szabályozás jelenleg háromévenkénti felülvizsgálatot ír elő. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a háromévenkénti felülvizsgálat indokolatlanul terheli az állami szerveket alapfeladataik ellátásának rovására. Ugyanakkor emiatt a felülvizsgálat gyakran formálissá válik, hiszen három év alatt az adatok döntő többségének minőségében alig következik be változás. A kötelező felülvizsgálat határidejének öt évre történő emelése miatt a minősítőnek több ideje és lehetősége lesz a felülvizsgálat elvégzésére, a minősítés indokoltságának érdemi felülvizsgálatára, ugyanakkor az állampolgárok alkotmányos jogai sem csorbulnak, mivel a minősítő az adatot egyébként ettől függetlenül bármikor felülvizsgálhatja.

Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy az elmondottakon túl számos új garanciális elemet tartalmaz a javaslat, pont az említett cél elérése érdekében. Így például a minősített adat kezelése során mindig egyértelműen felismerhetőnek kell lennie az adat minősített jellegének, vagy a minősített adat létrejöttéhez a minősítési jelölés formai követelményeinek betartása is szükséges. Ilyen követelmény az, hogy a minősítési javaslatot 30 napon belül a minősítőjéhez el kell juttatni, és annak döntenie kell az adat minősítéséről.

Ha a minősítő a határidő lejártáig az adat minősítéséről nem dönt, a nemzeti minősített adat nem jön létre. Ennek nyilván következményei is lesznek, de garanciális szabály abból a szempontból, hogy nem lehet elhúzni a minősítési eljárást. Azt is garanciális elemnek tekintem, hogy a minősítő az Országgyűlés adatvédelmi biztosának megkeresésére írásban köteles részletesen megindokolni az adat minősítését.

Tisztelt Ház! Összefoglalva megállapítható, hogy a jelen törvényjavaslat elfogadása a magyar titokvédelmi rendszer jelentős átalakítását és korszerűsítését eredményezi. Megteremti a minősített adatok védelmére vonatkozó egységes jogszabály- és intézményrendszert, ugyanakkor e tárgyban a legfontosabb jogharmonizációs kötelezettségeinknek törvényi szinten továbbra is maradéktalanul eleget teszünk.

Az állam működésének átláthatósága az állampolgárok alapvető érdeke, így a közérdekű adatok megismerhetőségét csak a szükséges és arányos mértékben lehet korlátozni. Ezért a törvényjavaslat célja, hogy szűkítse a minősített adatok, ezen belül a magasabb minősítési szintű adatok körét, ugyanakkor ezen adatok részére a jelenleginél hatékonyabb védelmet nyújtson. Egyértelművé teszi továbbá, hogy az ország szuverenitása és az alkotmányos rend biztosítása érdekében mely esetekben kell érvényesíteni az állam jogos védelmi igényét.

Tisztelt Ház! Megtisztelő figyelmüket köszönve kérem önöktől, hogy a törvényjavaslatot megvitatni és támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)