Felszólalás adatai

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Vendégek! Ha magunk elé terítenénk Európa etnikai és politikai térképét, akkor azzal az érdekes helyzettel találkoznánk, hogy Európában talán Magyarország az egyetlen olyan állam, amely némi túlzással élve önmagával határos, ha az etnikai térképet nézzük. Éppen ezért azt gondolom, hogy igenis egy jó kezdeményezés és üdvözlendő dolog, hogy az Országgyűlés napirendjén szerepel a magyar nemzeti kisebbségek kérdése.

Engedtessék meg, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében kifejezzem azon elégedettségemet, hogy az elmúlt időszakra, a '98-as kormányváltásra visszatekintve jelentős elmozdulás történt e téren, és sikerült egyensúlyba hozni a nemzetpolitika, a szomszédsági politika, valamint az integrációs politika kérdését. Egyúttal ezek az irányvonalak úgy jöttek összhangba egymással, hogy nem gyengítik, nem kioltják egymást, hanem, ha szabad ezt mondani, akkor egymást erősítik, és egymást kölcsönösen feltételezik is.

A következőkben, azt hiszem, ezekre alapozva nyugodtan mondhatjuk azt, hogy Magyarország integrációjának kérdése ily módon több, mint pusztán Magyarország integrációjának kérdése. Az integrációs kérdés ilyen értelemben összmagyar érdekké is vált, olyan összmagyar érdekké, amely egyúttal természetesen az egész magyar nemzetiség kérdésére is pozitív hatást kell hogy gyakoroljon a jövőben. A nemzetpolitika tehát nem került szembe az integrációs politikával és a szomszédságpolitikával, annak ellenére, hogy ha visszaemlékezünk, 1998-ban az ellenzéki oldalról voltak ilyen típusú aggodalmak, felvetések, avagy éppen egyéb megfontolásból történő felvetések.

Azt szokták mondani a kedves kollégáim még az egyetemen, hogy a tények tolakodó közelsége gyakran megzavarja az embert a nagyívű koncepció kialakításában. Szeretném azt gondolni, hogy fordítva kell megközelíteni a problémákat és a kérdéseket, és igenis nézzük a tényeket, és azok alapján szűrjünk le következtetéseket, ne pedig csak teoretikus koncepciókat gyártsunk. Éppen ezért engedjék meg, hogy néhány fontosabb tényre felhívjam a figyelmet. Nagyon lényeges változásnak, elmozdulásnak tekintem, hogy a korábban eseti jellegű magyar-magyar politikai kapcsolatok intézményes keretet kaptak, és a Magyar Állandó Értekezlet létrejöttével e kapcsolatok rendszeres formát is öltenek.

Ehhez kapcsolódóan pedig természetesen olyan fontos kérdések és feladatok fogalmazódtak meg, amelyek, azt hiszem, az egész magyarság összkérdései és összügyei. Kétségtelen, hogy a különböző országokban élő magyar nemzeti kisebbségek számára a hangsúlyok más és más helyen lehetnek, de az alapvető kérdések tekintetében mégiscsak olyan irányokba történnek elmozdulások, amelyek összérdeket szolgálnak. A legfontosabb feladata a MÁÉRT-nek meglátásunk szerint az, hogy partneri viszonyt létesítsen a magyar nemzethez tartozó, ámde különböző országokban élők között. Ne születhessenek döntések a határon túli magyarokat érintő kérdésekben úgy, hogy ők ne tudják kifejteni álláspontjukat, ne tudjanak véleményt alkotni erről, és ne szülessen oly módon döntés, hogy az ő beleegyezésük és hozzájárulásuk ezt nem támogatja!

Ne fordulhasson elő az a helyzet, ami előfordult azért az alapszerződések megkötése esetén, ha visszaemlékezünk; nevezetesen, arra kell gondolni, amikor a határon túli magyar politikai vezetők közül jó néhányan teljes joggal azt mondták, hogy kénytelenek tudomásul venni, hogy ez és ez köttetett. Azt hiszem, hogy a MÁÉRT esetében, ami lényeges elmozdulás, az pontosan az, hogy partneri viszonyt sikerült létesíteniük a különböző feleknek egymással.

A Magyar Állandó Értekezlet egy olyan konzultációs forma, amelynek ily módon a létrejötte is tükrözi ezt az elvet, nevezetesen azt, hogy a határon túli magyar szervezeteknek is az erre irányuló igénye nagymértékben szerepet játszott ennek létrehozásában, de természetesen az anyaországbeli politikai erők között is konszenzus mutatkozott e téren, és remélem, hogy ez a jövőben is így lesz. A különböző feladatok végrehajtásának elősegítésére szakértői bizottságok alakultak. A szakértői bizottságokban a határon túli szervezetek mellett, a kormány szakértői mellett a magyar parlamenti pártok szakértői is részt vesznek. Azt hiszem, hogy ez a felállás, ez a szerkezeti összetétel kellő garanciát és keretet jelent a konszenzuális döntéshozatalra a jövőt illetően is.

(16.10)

1999 szeptembere és októbere folyamán a bizottságok meg is tartották alakuló üléseiket, ahol meghatározták a legsürgősebbnek ítélt feladatokat. Most nem kívánom ezeket, mindegyiket felsorolni.

Csak engedtessék meg az, hogy néhány fontosabbat kiemeljek, ami önmagában szimbolikusan is jelzi, hogy melyek azok a nagy kérdéskörök, amelyekre a közeljövőben választ kell találnia az összmagyarságnak. Egyrészt az integrációs folyamat általános helyzete, alakulása; ennek kapcsán olyan kérdésekre kell megoldást keresni, amely a határok ellenőrzésére vonatkozik, a vízumpolitikára vonatkozik, az állampolgársági politikára vonatkozik, vagy közkeletűbben az úgynevezett státustörvényre vonatkozik. Azt hiszem, hogy ezek bizony mindannyiunkat érintő kérdések.

A gazdasági kapcsolatok intenzívebbé tétele hasonlóképpen ebbe a kategóriába sorolható; egyrészt azért, mert lehetőséget teremt a gazdasági kapcsolatok intenzívebbé válása a magyar nemzeti közösségek gyarapodására és ezáltal erősödésére. Másrészt pedig az a tény, hogy ha a magyar-magyar gazdasági kapcsolatok erősödnek és intenzívebbé válnak, az Magyarországra nézve is pozitív hatású. Azt hiszem, hogy ez különösebb kommentárt és nagyobb bizonyságot, nagyobb bizonyítást nem igényel. Ilyen értelemben ez tehát az anyaország érdeke is.

A határon túli magyar oktatási, tudományos, kulturális kérdések igen széles köre hasonlóképpen a kiemelt kérdések közé tartozik, hiszen az identitás, a nemzeti önazonosság szempontjából ezek kulcskérdések, ahogyan az egzisztencia és a mindennapi megélhetés szempontjából a munkajogi, a foglalkoztatáspolitikai, egészségügyi kérdések is természetszerűleg a figyelem középpontjában állnak.

A MÁÉRT második ülése is mutatja, hogy alapvetően nemzeti ügyekben szükséges és megteremthető a magyarországi parlamenti pártok, a határon túli magyar parlamenti képviselettel rendelkező szervezetek, valamint a nyugati magyarság képviselői közötti nemzeti konszenzus. A Fidesz üdvözli ezt a konszenzust, és üdvözli azt is, hogy a határon túli magyarok magyarországi jogállásáról szóló törvényi szabályozás szükségességéről konszenzusos állásfoglalás született. Mindezt fontos lépésként értékeljük a magyar-magyar integráció gyakorlati megvalósításának irányában.

A határon túli magyar nemzeti kisebbség kérdésköréhez kapcsolódóan engedtessék meg, hogy néhány egyéb tényt említsek, amit akár szimbolikus, akár gyakorlati vonatkozásban, de mindenképpen fontosnak tartunk. Egyrészt üzenet értékű és szimbolikus, tartalmát tekintve mély lélektani vonatkozásokat jelent vagy jelentett az, hogy a magyar miniszterelnök - ha az elmúlt hónapokra visszatekintünk - személyesen felkereste a határon túl élő magyarlakta területeket, azt is mondhatnám, hogy kivétel nélkül, sorban. Az új kormány hivatalba lépését követően szinte azonnal Erdélybe, legutóbb pedig - ha fellapozzuk az újságokat, akkor aki elfelejtette volna, annak is nyilvánvalóvá válik - Kárpátalja volt e célállomás. Azt hiszem, hogy a magyar nemzeti szolidaritás megnyilvánulása szempontjából a Kárpátalját sújtó nagy árvíz az egyik legbeszédesebb, legékesebb példa lehetett, jóllehet azt is hozzá kell tenni, hogy ha nem muszáj, akkor nem ilyen formában kellene megnyilvánulnia a szolidaritásnak, azaz isten óvjon még egyszer bennünket hasonló tragédiáktól.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a millenniumi pályázatokat illetően határon túli magyar területekre szóló pályázatokat is kiírt. Ha fellapozzuk a minisztérium tájékoztatóját, amely a pályázatok eredményét tartalmazza, akkor láthatjuk, hogy az épített örökség, a magyar műemlékek, a történeti síremlékek, a temetők s a többi felújítása határon túli területeken természetesen szerepel. Szerepelnek ezen elbírált pályázatok között határon túli kiadók, értelmiségiek, alkotók pályázatai úgyszintén, ahogyan ünnepségek, fesztiválok rendezésének a támogatása is. Bevallom őszintén, én egy gyors számolást vagy gyors összesítést végeztem, egészen kerek számot nem tudok, de ez körülbelül százmilliós nagyságrendet elérő keret; azt gondolom, hogy ez jelentős.

A romániai magyar alapítványi egyetem létrehozásával kapcsolatosan a költségvetésben szerepel 2 milliárd forint elkülönített keret. Sajnos azok a reményeink, amelyek az állami magyar felsőoktatásra irányultak, olyan ütemben, ahogyan mi szerettük volna, nem állnak a megvalósulás küszöbén. Azt hiszem, hogy a XXI. század küszöbén állva, amikor a tudás és a végzettség szerepe a mindennapok boldogulásában egyre fontosabb lesz, nem lehet kivárni, és nem lehet sokáig halasztani a magyar felsőoktatás kérdését a határokon túl.

Szimbolikus lépés, ámde lélektani szempontból, lelki szempontból mindenképpen fontos az aradi szoborcsoport kérdése. E téren hosszú-hosszú évtizedekig lényegében nem volt elmozdulás. Végre megtört a jég. Azt gondolom, hogy ezt Magyarországon igazából nem is sikerült kellő súllyal érzékeltetni a köztudatban. Igazából a határon túl élő honfitársaink azok, akik ennek a súlyát és jelentőségét sokkal jobban tudják, mint mi. A Párkányi-híd kérdésével kapcsolatban elhangzottak már észrevételek, én csak ismételni tudom, hogy fontos, akár gazdasági, de ugyanúgy szimbolikus jelentését is érzékelem.

Ahogyan fontos és ugyancsak mind szimbolikus, mind pedig egyéb vetületeit tekintve lényeges kérdés az, hogy az anyaország a horvátországi magyar lakta területek újjáépítésében tevőlegesen részt vállalt, ahogyan Szlovéniában a magyar kulturális központ létrehozásában részt vállal, és az egyik legfontosabb a közalapítványi forma, amely igen jelentős pénzösszeget képes a határon túli kérdésekre mozgósítani.

Az Illyés Közalapítványról már volt szó. Engedtessék meg, hogy most egyrészt az Új Kézfogás Alapítványt emeljem ki, különösen a tevékenységének azt a részét, amelyik a felelősség kérdését is felveti, nevezetesen oly módon, hogy nem segélyezés, hanem a partneri kapcsolat előtérbe helyezésével a gazdasági prosperitást, a határon túli magyar gazdasági prosperitást vissza nem térítendő kamatok formájában, vagy pedig egyéb forráshoz jutási lehetőségek felkutatására igyekszik elérni, és nem pedig szimplán csak segélyezéssel. Azt hiszem, hogy ez az alkotó energiákat is sokkal jobban felszabadítja, mint szimplán csak a segélyezés.

Az Apáczai Közalapítvány komoly támogatást nyújtott a tavalyi esztendőben már a nagyváradi Sulyok István Református Főiskolának, a komáromi Kálvin János Teológiai Akadémiának, a kárpátaljai Magyar Tanítóképző Főiskolának, a beregszászi főiskolának. Ezeket azért tartom kiemelendőnek, mert ezek már működő határon túli felsőoktatási intézmények; olyan intézmények, amelyek egyúttal egy bázist, alapot is jelenthetnek a további felsőoktatási működtetésre, illetőleg Romániában az erdélyi magyarság esetében az ottani magyar egyetemhez is komoly alapokat fognak majd jelenteni, legalábbis szándékaink szerint.

Az Apáczai Közalapítvány idei évre kiírt pályázatai között többek között olyan témák szerepelnek, amelyek a jövőre nézve - megint csak azt remélem, és bízom benne, hogy így is lesz - fontosak. Nevezetesen: a pedagógus-továbbképzés, a szakoktatás, a felsőoktatás területén, a fiatal, határon túli magyar oktatók életkörülményeinek javítása, a határon túli magyar fiatalok ösztöndíjának kiegészítése vagy a Magyarországon szerzett diplomák hazai honosításához való hozzájárulás. Magyarán mind olyan lépések, amelyek azt kívánják elősegíteni, hogy meglegyenek a feltételek - akár anyagi, akár egyéb politikai -, lelki támasz arra nézve, hogy legyen esély és legyen perspektíva a szülőföldön való megmaradásra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

Tisztelt Ház! Engedtessék meg csak annyi a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében, hogy az összmagyarság felemelkedésében látjuk Magyarország és az egész magyar nemzet jövőjét, és azt gondolom, hogy ehhez a MÁÉRT és ez a határon túli magyar politika, ami eddig folytatódott, és a jövőben is így megy, biztató kezdetet jelent.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)